EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2026.7.28.
COM(2026) 401 final
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Bizottságnak a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásról az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon az Európai Unió nevében való részvételre történő felhatalmazásáról
INDOKOLÁS
Ezzel az ajánlással a Bizottság felhatalmazást kér a Tanácstól arra, hogy az Európai Unió (EU) nevében részt vegyen a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló többoldalú megállapodásra irányuló, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon.
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
2016-ban az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Nemzetközi Jogi Bizottsága (a továbbiakban: Nemzetközi Jogi Bizottság) elfogadta a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló cikkei tervezetét (a továbbiakban: cikktervezet). 1 2024 decemberében az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 79/128. sz. határozatot, amelyben úgy határozott, hogy 2027 vége előtt többoldalú egyezményt dolgoz ki és köt meg a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről 2 , mivel erre jelenleg nincs átfogó nemzetközi jogi eszköz.
Az EU 2011 óta aktívan hozzájárult a Nemzetközi Jogi Bizottság munkájához a cikktervezet kidolgozása során, és üdvözölte a cikktervezet 2016. évi elfogadását, valamint az ENSZ-közgyűlés 79/128. sz. határozatát, amely kimondta, hogy átfogó globális jogi rendszerre van szükség a személyek katasztrófákkal szembeni jobb védelmének érdekében, és megállapította, hogy e tekintetben megvalósítható egy nemzetközi egyezmény kidolgozása.
Az ENSZ főtitkárának felkérését követően az EU 2025 decemberében javaslatot nyújtott be az Nemzetközi Jogi Bizottság cikktervezetének módosítására. 3 Az EU mellett huszonhat állam, köztük 8 uniós tagállam 4 , tett javaslatot a cikktervezet módosítására.
Ezeket a javaslatokat az ENSZ az ENSZ-közgyűlés Jogi Bizottságának 2026. április 6. és 10. között New Yorkban tartott folytatólagos ülésszakát követően egységes szerkezetbe foglalta. Az egységes szerkezetbe foglalt szöveg a tervek szerint 2027. január 25. és február 12. között Manilában tartandó háromhetes, valamint szükség esetén 2027 augusztusában további kéthetes hivatalos tárgyalások alapjául szolgál majd 5 .
Az EU-nak érdeke, hogy hivatalosan részt vegyen az egyezményről szóló tárgyalásokon annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás területén meglévő uniós jogi kerettel való összhangot. A Bizottság ezért azt ajánlja, hogy a Tanács fogadjon el erre vonatkozó határozatot, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságot jelölje ki az Unió főtárgyalójának.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
Az EU-nak a jövőbeli többoldalú szerződésre irányuló tárgyalásokon való részvétele összhangban van a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás területén fennálló hatásköreivel.
Az EUMSZ 196. cikke értelmében az EU támogatja a tagállamok fellépését az Unión belüli megelőzés, felkészültség és katasztrófákra való reagálás terén, és előmozdítja a nemzetközi polgári védelmi szolgálatok munkájának koherenciáját. Ezt a hatáskört az EU az uniós polgári védelmi mechanizmusról (UCPM) szóló 1313/2013/EU határozat 6 elfogadásával gyakorolta. A világ bármely országa aktiválhatja az uniós polgári védelmi mechanizmust, hogy egy katasztrófa esetén segítséget kérjen. Ami a humanitárius segítségnyújtást illeti, az EUMSZ 214. cikke lehetővé teszi az EU számára, hogy segítséget nyújtson a természeti vagy ember okozta katasztrófákkal küzdő országokban és régiókban élő rászorulóknak. Az EU humanitárius segítségnyújtás terén folytatott tevékenységét az 1257/96/EK tanácsi rendelet 7 (a humanitárius segítségnyújtásról szóló rendelet) szabályozza. E rendelet alapján a 2026. május 27-i közös közlemény 8 az európai humanitárius segítségnyújtás hatékonyabbá és reziliensebbé tételére vonatkozóan határoz meg új stratégiát.
A demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt szabályok és elvek, valamint a nemzetközi jog tiszteletben tartására vonatkozó vezérelveivel összhangban az EU üdvözölte a Nemzetközi Jogi Bizottság 2016-ban elfogadott cikktervezetét, amely fontos hozzájárulást jelent a nemzetközi katasztrófajoghoz. 9
Az EU úgy véli, hogy a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezmény kiegészítheti a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás területén meglévő uniós mechanizmusokat és tevékenységeket. E tekintetben azért fontos az EU részvétele a hivatalos tárgyalásokon, hogy biztosítani lehessen, hogy a jövőbeli eszközt létrehozó szöveg összhangban legyen a meglévő uniós jogszabályokkal, nevezetesen az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozattal és a humanitárius segítségnyújtásról szóló 1257/96/EK rendelettel, valamint hogy információkkal szolgáljon a Tanács arra vonatkozó döntéséhez, hogy az Uniónak végső soron csatlakoznia kell-e az új eszközhöz. A Nemzetközi Jogi Bizottság cikktervezetének célja az, hogy előírja az államok közötti, valamint az államok és más segítő szereplők közötti együttműködési kötelezettséget a rászorulók segítése érdekében, és kötelezettségeket állapítson meg a katasztrófa által érintett államok, valamint a segítő szereplők számára. A jövőbeli egyezmény ezért kölcsönhatásba lépne az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozattal, amely meghatározza a tagállamok közötti együttműködés keretét a katasztrófák megelőzése, az azokra való felkészülés és reagálás érdekében. A jövőbeli egyezmény szabályai azzal is kölcsönhatásban lennének, ahogyan az EU az 1257/96/EK rendelet alapján humanitárius segítséget nyújt harmadik országoknak. Ezért fontos, hogy a tárgyalásokon való részvétel révén törekedjünk a régóta fennálló katasztrófavédelmi eszközök és a jövőbeli egyezmény szabályai közötti összhangra.
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
Míg a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló egyezményről folytatott tárgyalások főként a polgári védelmet és a humanitárius segítségnyújtást érintik, a jövőbeli eszköz más, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet és az azokra való reagálást finanszírozó uniós szakpolitikákat is érinthet. A tárgyalások a következő finanszírozási programok, illetve utódprogramok 10 szempontjából lehetnek relevánsak: Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa 11 , a kohéziós politika 12 , amelynek keretében a nemzeti katasztrófakockázat-megelőzési és -kezelési tevékenységek finanszírozhatók, a LIFE program 13 , a Horizont Európa 14 , a Digitális Európa program 15 , az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 16 és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap 17 .
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Anyagi jogalap
Ezen ajánlás anyagi jogalapját az EUMSZ 196. és 214. cikke képezi, mivel a jövőbeli egyezmény tervezett rendelkezései a polgári védelemre és a humanitárius segítségnyújtásra egyaránt vonatkoznak. Az EUMSZ 196. cikke biztosít jogalapot az EU számára a polgári védelem területén történő fellépéshez: lehetővé teszi az EU számára, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzésére és az azokkal szembeni védelemre szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében. Ami a humanitárius segítségnyújtást illeti, az EUMSZ 214. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az EU számára, hogy a humanitárius szükségletek kielégítése érdekében ad hoc segítséget, segítséget és védelmet nyújtson harmadik országokban a természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozatai számára, valamint hogy megállapodásokat kössön harmadik országokkal és az illetékes nemzetközi szervezetekkel a rászorulók megsegítésére.
•Eljárási jogalap
Az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tervezett megállapodás nem kizárólag vagy túlnyomórészt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozik, a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak. A Tanács határozatot fogad el, amelyben felhatalmazást ad a tárgyalások megkezdésére, és kijelöli az Unió főtárgyalóját vagy az uniós tárgyalócsoport vezetőjét.
Az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács a főtárgyaló számára tárgyalási irányelveket határozhat meg, és különbizottságot jelölhet ki a főtárgyalóval való egyeztetés céljára.
A Bizottság azt ajánlja, hogy az Unió vegyen részt a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásról az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon. A Bizottságot kell főtárgyalónak kinevezni.
A tervezett megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218. cikkének (3) és (4) bekezdése.
•A főtárgyaló kiválasztása
Mivel a tervezett megállapodás kizárólag a közös kül- és biztonságpolitika területén kívül eső témakörökre terjed ki, az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságot kell kijelölni főtárgyalónak.
•Az Unió hatásköre
A személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló, a Nemzetközi Jogi Bizottság cikktervezeteinek szövegén alapuló nemzetközi egyezmény a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás területén az EU hatáskörébe tartozna. 18 Az EUMSZ 6. cikkének f) pontja a „polgári védelmet” kifejezetten az EU támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatásköreként határozza meg. A gyakorlatban az EU létrehozta az uniós polgári védelmi mechanizmust, amely a tagállamok polgári védelmi intézkedéseit hivatott támogatni. Ami a humanitárius segítségnyújtást illeti, az EUMSZ 4. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EU „párhuzamos” hatáskörrel rendelkezik a humanitárius segítségnyújtás terén, ami azt jelenti, hogy a humanitárius segítségnyújtás területén fennálló uniós hatáskör nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy e területen továbbra is gyakorolják hatáskörüket.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
A természeti és ember okozta katasztrófák gyakran határokon átnyúló káros hatásokkal járnak, megzavarják a társadalom és a belső piac működését, és összehangolt polgári védelmi válaszlépéseket, valamint európai szintű humanitárius segítségnyújtást tesznek szükségessé a harmadik országokban élő rászorulók megsegítése érdekében. A Szerződésekben előírtaknak megfelelően az EU aktív szerepet vállal a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás terén. Ami a polgári védelmet illeti, az EU az uniós polgári védelmi mechanizmus révén közös kereteket hozott létre a tagállamok és a részt vevő államok közötti együttműködéshez és operatív koordinációhoz. A katasztrófákra való reagálás keretében történő nemzetközi együttműködésre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló egyezmény közvetlenül kapcsolódna a polgári védelemre és a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó meglévő uniós jogszabályokhoz és szakpolitikákhoz.
Az EU részvétele biztosítani fogja a katasztrófareagálásnemzetközi és európai jogi keretét következetességét annak érdekében, hogy ne gyengüljön a meglévő uniós intézkedések koherenciája és egységes alkalmazása. Fontos, hogy a Bizottság tárgyalásokon való részvétele révén az EU egésze képesebbá válna arra, hogy az egyezmény szövegét az uniós elvekkel és jogszabályokkal összhangban alakítsa ki. Végezetül a tárgyalásokon való hivatalos részvétel lehetővé tenné az EU számára, hogy megossza a bevált gyakorlatokat és a levont tanulságokat, amelyek az egyik legfejlettebb polgári védelmi együttműködési kerettel rendelkező regionális integrációs szervezetként és az egyik legnagyobb humanitárius adományozóként szerzett egyedülálló tapasztalataiból és pozíciójából származnak. Ezért az EU hivatalos részvétele a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményre irányuló tárgyalásokon hatékonyabb lenne, mint a kizárólag nemzeti szintű fellépés.
•Arányosság
A személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezmény hivatalos tárgyalásain való bizottsági részvétel a legmegfelelőbb eszköz a nemzetközi együttműködés, a humanitárius segítségnyújtás, az emberi jogok tiszteletben tartása és a szolidaritás elveinek előmozdítására, amelyeket az EU az Unión belül és kívül is elő kíván mozdítani. A részvétel biztosítaná továbbá az egységes uniós álláspontot, és biztosítaná, hogy a jövőbeli egyezmény összhangban legyen a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás területére vonatkozó uniós vívmányokkal.
•A jogi aktus típusának megválasztása
Ez a tanácsi határozatra irányuló ajánlás az EUMSZ 218. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően került benyújtásra, amely előírja, hogy a tárgyalásokon való részvételre való felhatalmazásról és az Unió főtárgyalójának kinevezéséről szóló határozatot a Tanács fogadja el. A Tanács tárgyalási irányelveket is meghatározhat a főtárgyaló számára. Nincs más olyan jogi eszköz, amelynek útján megvalósíthatóak lennének ezen ajánlás célkitűzései.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata
Tárgytalan.
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
Tárgytalan.
•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása
Tárgytalan.
•Hatásvizsgálat
Tárgytalan.
•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés
Tárgytalan.
•Alapjogok
A nemzetközi egyezmény célja a nemzetközi együttműködés előmozdítása annak érdekében, hogy katasztrófák esetén megvédjék a személyeket, miközben kielégítik szükségleteiket és védik alapvető jogaikat, amint azt a Szerződések és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya is elismeri.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
Tárgytalan. A határozat nincs hatással a költségvetésre. A munkateher növekedését a szolgálatokon belüli újraelosztással és átcsoportosítással kell kezelni. A finanszírozásnak a jelenlegi programok meglévő költségvetési keretösszegein belüli átcsoportosításokból kell származnia.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
Tárgytalan.
•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)
Tárgytalan.
•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata
Tárgytalan.
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Bizottságnak a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásról az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon az Európai Unió nevében való részvételre történő felhatalmazásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 218. cikke (3) és (4) bekezdésével együtt értelmezett 196. cikkére és 214. cikke (4) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság ajánlására,
mivel:
(1)2024 decemberében az ENSZ Közgyűlése úgy határozott, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság által 2016-ban elfogadott cikktervezetek alapján 2027 vége előtt kidolgozza és megköti a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló többoldalú megállapodást.
(2)A cikktervezet a polgári védelmet és a humanitárius segítségnyújtást érinti, két olyan területet, amelyen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatásköröket ruház az Unióra.
(3)Mivel erre jelenleg nincs átfogó nemzetközi jogi eszköz, a nemzetközi megállapodás célja a nemzetközi együttműködés előmozdítása annak érdekében, hogy katasztrófák esetén megvédjék a személyeket, miközben kielégítik szükségleteiket és védik alapvető jogaikat, amint azt a Szerződések és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya is elismeri.
(4)Az Unió 2011 óta észrevételeivel aktívan hozzájárult a Nemzetközi Jogi Bizottsághoz a személyek katasztrófa esetén való védelméről szóló cikktervezet kidolgozása során, és üdvözli azok elfogadását.
(5)Az Uniónak részt kell vennie a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalásokon,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A Tanács felhatalmazza az Uniót a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásról az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon való részvételre.
2. cikk
A Tanács a Bizottságot jelöli ki az Európai Unió főtárgyalójának.
3. cikk
Az e határozat kiegészítésében foglalt tárgyalási irányelvek címzettje a Bizottság.
4. cikk
A tárgyalásokat a Tanács nemzetközi közjogi munkacsoportjával (COJUR) konzultálva kell lefolytatni, amely munkacsoportot a Tanács az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdésében meghatározott különbizottságként jelöli ki.
5. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2026.7.28.
COM(2026) 401 final
MELLÉKLET
a következőhöz:
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Bizottságnak a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásról az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt folytatott tárgyalásokon az Európai Unió nevében való részvételre történő felhatalmazásáról
FÜGGELÉK
Irányelvek a személyek katasztrófákkal szembeni védelméről szóló nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalásokhoz
A tárgyalások folyamatát tekintve az EU-nak arra kell törekednie, hogy a tárgyalási folyamat nyitott, inkluzív és átlátható legyen, és jóhiszemű együttműködésen alapuljon.
A tárgyalások általános célkitűzéseit illetően az Uniónak arra kell törekednie, hogy:
1) Az egyezmény az emberi jogok, a nemzetközi jog, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt szabályok és elvek előmozdítása mellett a hatékony nemzetközi katasztrófavédelmi együttműködés elveit is határozza meg, különösen abban az esetben, ha egy katasztrófa nyilvánvalóan meghaladja egy állam képességeit.
2) Az egyezmény összhangban legyen a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret 1 elveivel, és teljes mértékben figyelembe vegye a keret félidős felülvizsgálatának 2 főbb megállapításait.
3) Az egyezmény rendelkezései legyenek összeegyeztethetőek a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó uniós jogi kerettel, vagyis az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 214. cikke alapján elfogadott 1257/962/EK tanácsi rendelettel, valamint az EUMSZ 196. cikke és az annak alapján elfogadott másodlagos jogszabály, az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat szerinti, a polgári védelem területén a tagállami fellépésekhez nyújtott uniós támogatást szabályozó jogi kerettel. A rendelkezések legyenek továbbá összeegyeztethetők a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2026. május 27-i közös közleményében 3 foglalt elvekkel.
4) Az egyezmény rendelkezései legyenek összeegyeztethetőek az EU és tagállamai nemzetközi kötelezettségeivel.
5) Az egyezmény rendelkezései teremtsenek megfelelő egyensúlyt egyrészt az érintett személyeknek a jogaik tiszteletben tartása révén történő védelme és alapvető szükségleteik kielégítése, másrészt az államok területi szuverenitásának teljes körű tiszteletben tartása között, ami azt jelenti az érintett államok viselik az elsődleges felelősséget a katasztrófasegély nyújtásáért.
6) Az egyezmény tartsa tiszteletben a semlegesség, a pártatlanság, az emberiesség és a függetlenség humanitárius elveit, amelyeket a katasztrófasegélyekkel összefüggésben is elő kell mozdítani és teljes mértékben tiszteletben kell tartani, amint azt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus 4 is rögzíti.
7) Az egyezmény szövege írja elő, hogy fegyveres konfliktus esetén az azonos kérdésekre vonatkozó szabályokat lehetőség szerint úgy kell értelmezni, hogy azok egymással összeegyeztethető kötelezettségek egységes rendszerét eredményezzék. Összeegyeztethetetlen ellentmondások esetén a nemzetközi humanitárius jog lex specialis-ként elsőbbséget élvez, és az egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely érinti a nemzetközi humanitárius jogot. Ugyanakkor az egyezmény alkalmazása nem eleve kizárt, különös tekintettel az olyan összetett vészhelyzetekre, amikor a katasztrófa fegyveres konfliktus által sújtott területen következik be.
Ami a tárgyalások érdemi részét illeti, az Uniónak arra kell törekednie, hogy:
8) Az egyezmény hatálya terjedjen ki a katasztrófavédelem valamennyi stádiumára, beleértve a megelőzést, a felkészültséget és a reagálást, és mozdítsa elő a katasztrófakezeléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködést, különös tekintettel azokra a katasztrófákra, amelyek jelentős, határokon átnyúló hatásokkal járnak, vagy meghaladják egy állam saját reagálási képességeit.
9) Az egyezmény rendelkezései teljes mértékben ismerjék el annak fontosságát, hogy az érintett személyek alapvető szükségleteit alapvető jogaik tiszteletben tartása mellett kezeljék, egyensúlyt teremtve e két egymást kiegészítő megközelítés között.
10) Az egyezmény határozza meg a katasztrófák fogalmát, lehetővé téve az adott esemény által az érintett személyekre gyakorolt kedvezőtlen következmények kezelését, függetlenül a katasztrófa eredetétől. A fogalommeghatározás törekedjen elkerülni az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó nem egyértelmű vagy túlzottan magas küszöbértékeket, és sorolja a kulturális javakban okozott károkat a katasztrófák lehetséges káros következményei közé.
11) Az egyezmény rendelkezései legyenek teljes mértékben összhangban a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés során történő felhasználásáról szóló oslói iránymutatásokkal 5 és ismerjék el, hogy ezeket az eszközöket csak akkor lehet használni, ha nincs hasonló polgári alternatíva, és csak a katonai eszközök használata képes kielégíteni a legfontosabb humanitárius szükségleteket.
12) A segítő szereplők fogalommeghatározása foglalja magában a regionális integrációs szervezetekre való hivatkozást, ezáltal elismerve az EU-hoz hasonló szervezetek szerepét a katasztrófavédelem támogatásában.
13) A külső támogatás fogalommeghatározása legyen tág, és foglalja magában a szakértelmet is.
14) Az egyezmény kifejezetten említse meg, hogy a katasztrófareagálás során tiszteletben kell tartani a négy humanitárius elvet: semlegesség, pártatlanság, emberiesség, függetlenség. Az eszköz átfogó célkitűzése legyen az érintett személyek védelme, akiknek jogait tiszteletben kell tartani, és akiknek alapszükségleteit ki kell elégíteni, figyelembe véve a katasztrófa által aránytalanul érintett személyek sajátos helyzetét, beleértve a megkülönböztetés többszörös és interszekcionális formáival szembesülőket is, és különös figyelmet fordítva a nők, a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek jogaira és szükségleteire.
15) Az egyezmény kötelezze az államokat arra, hogy a katasztrófavédelem valamennyi stádiumában – beleértve a katasztrófakockázat-csökkentést is – együttműködjenek egymással, valamint az érintett nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel annak érdekében, hogy megfelelően reagáljanak a katasztrófák növekvő számára, összetettségére és intenzitására. Az érintett államok legyenek kötelesek külső segítséget kérni, ha egy katasztrófa nyilvánvalóan meghaladja kapacitásaikat. Az egyezmény tartalmazza az együttműködés formáinak széles körű és nem kimerítő felsorolását is.
16) Az egyezmény kötelezze arra az államokat, hogy megfelelő eszközökkel csökkentsék a katasztrófák kockázatát.
17) Az Egyezmény rendelkezései említsék meg egyértelműen az érintett állam azon kötelezettségét, hogy megvédje az érintett személyeket és segítséget nyújtson, ami magában foglalja a segítségnyújtás időszerűségének és hatékonyságának biztosítására, valamint a rászorulók külső segítséghez való hozzáférésének lehetővé tételére vonatkozó kötelezettséget. Bár az érintett államnak joga van feltételekhez kötni a külső segítségnyújtást, figyelembe véve az érintett személyek jogait és szükségleteit, a rendelkezéseknek egyértelműen elő kell írniuk, hogy az érintett állam nem tagadhatja meg önkényesen a külső segítségnyújtás felajánlásához való hozzájárulását. A rendelkezések írják elő azt is, hogy az érintett államnak meg kell könnyítenie a segítségnyújtást, és meg kell védenie a katasztrófasegélyt nyújtó személyzetet, felszereléseket és árukat.
18) A hatékony nemzetközi együttműködésre vonatkozóan az egyezmény tartalmazzon eljárási minimumszabályokat, amelyek biztosítják a külső támogatás zökkenőmentes és fokozatos leállítását.
Az egyezmény működése tekintetében az Uniónak arra kell törekednie, hogy:
19) Az egyezmény hagyja érintetlenül a meglévő globális és regionális jogi eszközöket, valamint a katasztrófasegély terén folyó nemzetközi együttműködést. Az Európai Unió tagállamai egymás között továbbra is alkalmazhassák az Európai Unió szabályait.
20) Az egyezmény biztosítson könnyű és megfelelő mechanizmust a végrehajtásának biztosítására, és ehhez írjon elő záró rendelkezéseket, amelyek tartalmazzák a következőket: aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, csatlakozás, hatálybalépés, módosítás, felfüggesztés, felmondás, letéteményes személye, valamint a nyelvek.
21) Az egyezmény a végrehajtásának támogatása érdekében biztosítja az összes érdekelt fél – köztük a nem kormányzati szervezetek és más civil társadalmi szervezetek – hatékony részvételét és együttműködését.
22) Az egyezmény tegye lehetővé az EU számára, hogy az egyezmény részes felévé váljon, és részt vegyen a vitarendezési mechanizmusban.
A tárgyalásokat a következő eljárás szerint kell lefolytatni:
23) A Bizottságnak törekednie kell annak biztosítására, hogy az egyezmény összhangban legyen a vonatkozó uniós jogszabályokkal és szakpolitikákkal, valamint az Unió egyéb vonatkozó többoldalú megállapodások szerinti kötelezettségvállalásaival.
24) A tárgyalásokat az Unió nevében a Bizottságnak kell lefolytatnia azon kérdéseket illetően, amelyek a Szerződések értelmében a hatáskörébe tartoznak.
25) A tárgyalásokat – beleértve az egyes tárgyalási fordulókat is – előre elő kell készíteni. A Bizottságnak ennek érdekében tájékoztatnia kell a Tanácsot a tárgyalások tervezett ütemezéséről és a megtárgyalandó kérdésekről, és a lehető legkorábban meg kell osztania a releváns információkat.
26) A lojális együttműködés elvével összhangban a Bizottságnak és a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a tárgyalási folyamat során, többek között a tagállamok szakértőivel és képviselőivel New Yorkban történő rendszeres egyeztetés révén.
27) A tárgyalási ülések előtt lehetőség szerint sort kell keríteni a nemzetközi közjogi munkacsoport ülésére a legfontosabb kérdések azonosítása, vélemények megfogalmazása és iránymutatás nyújtása – ezen belül adott esetben nyilatkozatok és fenntartások megfogalmazása – céljából.
28) A Bizottságnak minden tárgyalási fordulót követően – írásban is – be kell számolnia a nemzetközi közjogi munkacsoportnak a tárgyalások eredményéről.
29) A Bizottságnak tájékoztatnia kell a Tanácsot és konzultálnia kell a nemzetközi közjogi munkacsoporttal minden olyan fontos kérdésről, amely a tárgyalások során esetlegesen felmerül.