EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2026.6.10.

COM(2026) 520 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A szigetekre vonatkozó uniós stratégia

{SWD(2026) 520 final}

1. Bevezetés

A szigetek az EU identitásának szerves részét képezik, és formálják gazdaságát, történelmét, földrajzát és kultúráját. Vannak köztük az európai kontinenshez közeli sűrűn lakott területek éppúgy, mint ritkán lakott peremterületek. A szigetek sajátos jellemzőik miatt strukturális kihívásokkal szembesülnek, és az EUMSZ 174. cikke kifejezetten azon régiók közé tartozóként ismeri el őket, amelyek olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdenek, amelyek akadályozhatják fejlődésüket. Szigetjellegük korlátozza a fenntartható növekedésre és rezilienciára való képességüket, ugyanakkor területi sajátosságaik, kulturális örökségük és természeti környezetük jelentős és változatos lehetőségeket kínál.

Az EU az évek során fontos szerepet játszott abban, hogy segítse a szigeteket fejlesztési kihívásaik leküzdésében és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásában, elsősorban a kohéziós politika támogatása révén. A jelenlegi tendenciák és a közelmúltbeli geopolitikai fejlemények azonban további hatást gyakoroltak ezekre a területekre, és megmutatták, hogy szélesebb körű szakpolitikai megközelítésre van szükség, ami ahhoz vezetett, hogy az Európai Parlament 1 és a szigeti érdekelt felek felszólítottak egy a szigetekre vonatkozó célzott stratégiai keret létrehozására.

E fejlemények fényében Ursula von der Leyen elnök 2024–2029-es időszakra vonatkozó politikai iránymutatásai kötelezettségvállalást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy segítenek azon sokrétű kihívások kezelésében, amelyekkel az EU szigetei napjainkban szembesülnek. Ez a stratégia – amely az első olyan stratégia, amely a szigetekre összpontosít – teljesíti ezt a kötelezettségvállalást. A széles körben lefolytatott nyilvános véleményezési felhívás főbb megállapításait és a más európai intézményektől 2 származó észrevételeket tükrözve olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek jobban hozzáigazítják a fő uniós szakpolitikákat a szigetek sajátosságaihoz. Felkéri továbbá a tagállamokat, hogy ezeket az intézkedéseket egészítsék ki olyan kezdeményezésekkel, amelyek lehetővé tehetik a szigeti közösségek számára, hogy kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket.

A stratégia négy fő pillér köré szerveződik, amelyek tükrözik a szigeti területek egyedülálló lehetőségeit és kihívásait, valamint a kormányzást mint horizontális támogató eszközt:

A stratégia valamennyi uniós szigetre kiterjed, beleértve a három szigetországot, Ciprust, Írországot és Máltát is, kivéve az EU legkülső régióit, amelyek saját célzott stratégiával rendelkeznek – amelyet hamarosan aktualizálni kell, figyelembe véve az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (349. cikk) elismert sajátosságaikat. A jelen stratégia kiegészíti a reziliens, virágzó és élhető part menti közösségekre vonatkozó uniós stratégiát 3 , tükrözve az érintett ágazatok és a megcélzott területek és közösségek közötti kapcsolatokat. Az európai óceánügyi paktum mindkét stratégiára hivatkozik, tükrözve, hogy testre szabott megközelítésekre és erősebb szinergiákra van szükség a fenntartható óceánpolitikai irányítás, valamint a part menti közösségek rezilienciájának, fejlődésének és jólétének támogatása érdekében.

2. A SZIGETEK FEJLŐDÉSÉT SZOLGÁLÓ STRATÉGIAI PILLÉREK

Az uniós szigetek rendkívül sokszínű területcsoportot alkotnak, és méretük, népességük és gazdasági profiljaik jelentősen eltérnek egymáséitól. Az EU 16 tagállamban 4 közel 27 000 sziget található, amelyek közül több mint 4 000 lakott 5 , ami összesen mintegy 17 millió lakost 6 jelent. Ez magában foglalja a három szigetországot – Ciprust, Írországot és Máltát –, amelyek 6,6 millió lakosnak adnak otthont. Ezek a szigeten fekvő tagállamok stratégiailag az EU délkeleti, déli és nyugati határán helyezkednek el. A szigeti régióktól eltérően népességük az elmúlt évtizedekben erőteljesen nőtt. Írországban és Máltán az egy főre jutó GDP jelentősen meghaladja az uniós átlagot, Cipruson pedig nagyjából azzal azonos szinten van. Mindazonáltal a véleményezési felhívás során, amelyhez közel 360 érdekelt fél járult hozzá, a három szigeteken fekvő tagállam érdekelt felei hangsúlyozták a szigetjelleghez kapcsolódó strukturális gazdasági korlátokat, különösen Málta és Ciprus esetében, amelyek kis piaci mérettel rendelkeznek.

A véleményezési felhívás megerősítette, hogy az EU szigetei különleges kihívásokkal néznek szembe. Első alkalommal sor kerül a szigetek sajátosságainak részletesebb elemzésére „ Az Európai Unió szigetei ” című munkadokumentumban. A véleményezési felhívás eredményeit, valamint az előkészítő munka során és más releváns dokumentumokban összegyűjtött információkat a stratégiát kísérő, az érdekelt felekkel folytatott konzultációról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum (összefoglaló jelentés) foglalja össze.

1. háttérmagyarázat – A szigetjelleg költsége

Az EU fő beruházási politikájaként a kohéziós politika támogatja a szigetek sajátos területi realitásaira reagáló, helyi igényekhez igazított megoldásokat. A 2021–2027-es programozási időszakban a tagállamok legalább 12,5 milliárd EUR-t 8 különítettek el a szigetekre irányuló beruházásokra.

A kohéziós politika félidős felülvizsgálatának részeként 1,6 milliárd EUR-t csoportosítottak át a szigetekre irányuló kohéziós politikai programokra, a következő öt kulcsfontosságú politikai prioritásra: versenyképesség és dekarbonizáció, védelem, biztonság és polgári felkészültség, megfizethető lakhatás, a vízgazdálkodás rezilienciája és energetikai átállás.

Az Interregen , az interregionális innovációs beruházási eszközön , a TAIEX-en vagy az Európai Városfejlesztési Kezdeményezésen keresztül megvalósuló régióközi és határokon átnyúló együttműködés szintén segíti a szigeti régiókat és településeket a közös kihívások kezelésében a bevált gyakorlatok cseréje, valamint közös projektek és kezdeményezések kidolgozása révén.

Emellett a közös halászati politika a part menti közösségek javát szolgálja, míg a közös agrárpolitika (KAP) a szigetek vidéki területeinek nyújt támogatást. E politikáknak a szigetek fejlődéséhez való hozzájárulását a következő szakaszok ismertetik részletesebben.

A szigeteket a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz is támogatja olyan célzott intézkedések révén, amelyek e területek sajátos szükségleteit elégítik ki. Számos reform és beruházás javítja a szigetek összeköttetését azáltal, hogy megszünteti a meglévő hiányosságokat és erősíti gazdasági potenciáljukat.

A Horizont Európa számos projektet valósított meg a szigeti régiókban, összesen mintegy nettó 4,2 milliárd EUR uniós hozzájárulással.

Az Európai Beruházási Bank elősegíti a szigetek infrastruktúrájának korszerűsítését, valamint az alapvető szolgáltatások, a megújuló energia, a K+F és a csúcstechnológiai projektek támogatását. 2023 és 2025 között tanácsadási szolgáltatások széles köre, valamint legalább 7,3 milliárd EUR összegű hitelek, garanciák és technikai segítségnyújtás révén nyújtott támogatást a szigeteknek, többek között olyan eszközök keretében, mint az InvestEU, az EBA és a JASPERS. Emellett számos uniós társfinanszírozású pénzügyi eszköz irányul a szigetekre a termelőberuházások, a vállalkozásalapítás, valamint a zöld és digitális átállás előmozdítása révén.

A horizontális szakpolitikai kihívások azonban továbbra is fennállnak annak biztosítása tekintetben, hogy a polgároknak valódi választási lehetőségük legyen arra vonatkozóan, hogy az otthonuknak nevezett helyen maradjanak. A közeljövőben kidolgozandó, a területen maradáshoz való jogra vonatkozó stratégia kezelni fogja ezeket a kihívásokat valamennyi távoli terület, köztük az uniós szigetek számára is.

2.1. Gazdaságfejlesztés, konnektivitás, versenyképesség és innováció

Gazdasági versenyképesség

A versenyképességi iránytűvel összhangban az EU fontos szerepet játszik a szigeteken folytatott gazdasági és vállalkozói tevékenység támogatásában. A kohéziós politika innovációs központokba, üzleti inkubátorházakba, digitalizációba és kapacitásépítési intézkedésekbe ruház be. Ezek a beruházások hozzájárulnak a szigetek gazdaságának a hagyományos ágazatokon túlmutató diverzifikálásához, és megkönnyítik az új technológiák és a fenntartható üzleti modellek elterjedését. A kohéziós politika félidős felülvizsgálata során megerősítették az EU versenyképességi prioritásait: közel 1 milliárd EUR-t folyósítottak a szigeteknek a digitális, tiszta és biotechnológiai ágazatok stratégiai technológiáinak támogatására. Ezek az erőfeszítések összhangban vannak a dekarbonizációt, többek között a tiszta energiát és a körforgásos jelleget előmozdító tisztaipar-megállapodással.

A KAP támogatja a szigeteken a mezőgazdasághoz és a vidékfejlesztéshez kapcsolódó gazdasági tevékenységet. A KAP stratégiai tervek révén a tagállamok a beavatkozásokat a szigetspecifikus realitásaikhoz igazíthatják, figyelembe véve a helyi mezőgazdasági struktúrákat, a környezeti érzékenységeket és vidéki közösségeik szükségleteit.

A földrajzi árujelzők rendszere, amely egy terméket az előállítási területéhez kapcsol, hozzájárulhat a gazdasági tevékenységek diverzifikálásához, ezáltal hozzájárulva a terület fenntarthatóságához.

A szigetek jelentős potenciállal rendelkeznek a kék gazdaságban, ami ösztönzi a fenntartható növekedést, a munkahelyteremtést és az innovációt. A kék gazdasággal részletesebben foglalkozik a reziliens, virágzó és élhető part menti közösségekre vonatkozó uniós stratégia.

Emellett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó európai turisztikai menetrenddel összhangban a Bizottság a  turizmus átállási pályája és technikai segítségnyújtás révén támogatja a tagállamokat és szigeteiket turisztikai ökoszisztémájuk rezilienciájának megerősítésében, különösen Görögországban és Horvátországban. A közeljövőben kidolgozandó, a fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia erre építve eszközöket és iránymutatást fog biztosítani a szigetek turisztikai ökoszisztémáinak megerősítéséhez, valamint hozzá fog járulni a társadalmi, környezeti és gazdasági kihívások kezeléséhez.

Hálózati összekapcsoltság

A szigetek előtt álló fő kihívás a konnektivitás. A magasabb szállítási költségek, a széttagolt teherszállítási logisztika és a korlátozott intermodális alternatívák korlátozzák gazdasági fejlődésüket és a mindennapi élet egyéb vonatkozásait. Az EU a kohéziós politikából, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből és a Digitális Európa programból a szigeti kikötőkbe, a tengeri szállításba, a digitális infrastruktúrába, a villamosenergia-hálózati összeköttetésekbe és a támogató szolgáltatásokba, például a szélessáv-szakértői szolgálatokba történő beruházások révén nyújt támogatást.

A közelmúltban elfogadott európai kikötőstratégia , amely kiemeli a kis- és közepes méretű kikötőkben rejlő lehetőségeket, előmozdítja a kikötői beruházásokat, beleértve a biztonság, a villamosítás és a hálózatokhoz való hozzáférés javítását célzó intézkedéseket, valamint a szigetek számára releváns finanszírozás és beruházások javítását célzó tanácsadási szolgáltatásokat és kockázatmentesítési eszközöket 9 . Támogatja továbbá az innovációval, a tiszta energiával, a biztonsággal és a konnektivitással kapcsolatos célzott kezdeményezéseket.

Az uniós állami támogatási keretek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy testre szabott támogatást nyújtsanak a szigeteknek, tekintettel a strukturálisan magasabb költségeikre. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló felülvizsgált határozat egyszerűsíti a repülőterekre, kikötőkre és a szigetekkel való tengeri összeköttetésekre alkalmazandó állami támogatási szabályokat, ezáltal megkönnyíti az összeköttetést, és biztosítja, hogy a szigetekkel való légi összeköttetések továbbra is a határozat hatálya alá tartozzanak. Az általános csoportmentességi rendelet értelmében a tagállamok állami támogatást nyújthatnak a szigetek támogatására. Ez magában foglalja a regionális támogatási térképen kijelölt szigeteknek nyújtott regionális támogatást is. Állami támogatás nyújtható a távoli régiók 10 , különösen a szigetek, köztük a kettős szigetjellegű szigetek lakosai, valamint a repülőterek és kikötők számára nyújtott légi és kompközlekedési szolgáltatásokhoz is, magasabb támogatási intenzitással a távoli régiókban, különösen az összeköttetésük és gazdasági életképességük szempontjából kritikus fontosságú szigeteken található repülőterek esetében. A vonatkozó állami támogatási keretek folyamatban lévő felülvizsgálata adott esetben lehetőséget nyújt a szigetek sajátosságai figyelembevételének szükségességével kapcsolatos észrevételek értékelésére.

A megfelelő légi és tengeri szolgáltatások biztosítása érdekében néhány tagállam közszolgáltatási kötelezettségeket vezet be, és ellentételezést fizet e szolgáltatások nyújtásáért, ha a piaci alapú megoldások nem garantálják a folytonosságot, a rendszerességet, az árképzést vagy a minimális kapacitást. A tagállamok szociális támogatást nyújthatnak a szigeteken lakóhellyel rendelkező személyek légi és tengeri szállításához is. Ezek az eszközök támogathatják, hogy e szolgáltatások egész évben elérhetőek legyenek a szigeteken, ezáltal biztosítva a szigeteknek a transzeurópai közlekedési hálózatba (TEN-T) való integrációját.

Egyes szigetek konnektivitásának biztosítása érdekében a kibocsátáskereskedelmi rendszerről (ETS) szóló irányelv és a  FuelEU Maritime kezdeményezésről szóló rendelet 11 lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a kis szigetekre vonatkozóan mentességet kérjenek 12 . Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendelet (AFIR) pedig a szigeteken található kikötők esetében a part menti villamos energiára vonatkozó minimumcélok alóli mentességeket tartalmaz. Ezek a mentességek elismerték, hogy egyes szigetek sajátos körülményei szükségessé tették a dekarbonizációra való fokozatosabb átállást. A Bizottság 2026-ban elvégzi az EU ETS és az AFIR felülvizsgálatát, amelyet a FuelEU Maritime kezdeményezésről szóló rendelet tervezett felülvizsgálata követ, amely kellő figyelmet fog fordítani a szigetek helyzetére.

Amint azt az uniós tengeripari stratégiában is kiemelte, a Bizottság arra számít, hogy 2027-ig mintegy 1–1,5 milliárd EUR összegű beruházást mozgósít a vízi közlekedési ágazatban, amelynek egyharmada 2026–2027-ben valósul meg, többek között a flotta megújítására és utólagos átalakítására a fejlesztés valamennyi szakaszában. A flotta megújítása és utólagos átalakítása különösen fontos beruházás a szigetek összeköttetése szempontjából, mivel a tengeri összeköttetési szolgáltatások zöld átállásának késedelme növelheti a szigetjelleg költségeit és gyengítheti a távoli szigeti közösségek megközelíthetőségét; Mindezt a fenntartható közlekedésre vonatkozó beruházási tervvel összhangban kell megvalósítani.

Innováció

A szigetek regionális innovációját a kohéziós politika keretében intelligens szakosodási stratégiák  (S3) támogatják. Ezek a stratégiák segíthetnek a szigetek szélesebb innovációs ökoszisztémákon belüli pozicionálásában, előmozdítva a helyi kutatást, a technológia terjesztését, a vállalkozói készséget, valamint a vállalkozások és a kutatóközpontok közötti együttműködést.

Az EU kiemelt kutatási és innovációs programjaként a Horizont Európa hozzájárul a szigetek innovációjához, például az óceánjaink és vizeink helyreállítására irányuló uniós küldetés és a fenntartható kék gazdasággal foglalkozó partnerség (SBEP) révén. A SBEP kutatási és innovációs menetrendjével összhangban, valamint a tengeri medencék (Földközi-tenger, Fekete-tenger, Balti-tenger és Északi-tenger) és az Atlanti-óceán meglévő stratégiai kutatási és innovációs menetrendjei közötti hasonlóságokra építve a partnerség támogatja a szigetek klímasemleges, fenntartható, termelékeny és versenyképes gazdaságra való átállását.

Transznacionális, régióközi és határokon átnyúló szinten az Interreg programok forrásokat és szakértelmet mozgósítanak a szigeteket érintő közös projektekhez, hozzájárulva a kutatás és az innováció megerősítéséhez, valamint az innovatív megoldások elterjedéséhez az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a kék gazdaság, az idegenforgalom és a digitalizáció. A digitalizáció különösen fontos a szigetek számára az „intelligens falvak” kezdeményezés keretében, amely előmozdítja a helyi innovációs ökoszisztémákat, a digitális megoldásokat (e-szolgáltatások, intelligens mobilitás), valamint a szigetek, az egyetemek, az induló innovatív vállalkozások és a szociális innovátorok közötti együttműködést.

Előretekintés

Annak érdekében, hogy továbbra is támogassa a szigetek gazdasági potenciáljuk kiaknázására irányuló képességét, összekapcsoltságát, versenyképességét és innovációját, a Bizottság:

·Szükség esetén értékeli az uniós szigetek sajátos körülményeivel kapcsolatos véleményeket, összefüggésben a 2014. évi légi közlekedési iránymutatás, az általános csoportmentességi rendelet és a regionális támogatásokról szóló iránymutatás folyamatban lévő felülvizsgálatával, beleértve a szigetjelleg költségeit is, valamint technikai támogatást és gyakorlati iránymutatást nyújt a szigetek rendelkezésére álló állami támogatási eszközök kialakításához és alkalmazásához.

·Mérlegeli a szigetek összeköttetésére vonatkozó biztosítékok megerősítését szükséghelyzetekben, többek között verseny és közszolgáltatási kötelezettségi keretek révén.

·Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendelet és a FuelEU Maritime kezdeményezésről szóló rendelet közelgő felülvizsgálata keretében értékeli a szigetspecifikus mentességeket. Biztosítja, hogy a szigetek sajátos igényei és egyedi rendszerei tükröződjenek a fenntartható közlekedésre vonatkozó beruházási terv (STIP) bevezetésében.

·A kibocsátáskereskedelmi rendszer és a FuelEU Maritime kezdeményezésről szóló rendelet közelgő felülvizsgálatának részeként mérlegeli az európai szigetek versenyképességét, konnektivitását és megélhetési költségeit érintő lehetséges kérdéseket.

·Támogatja a tagállamokat és a szigeteket turisztikai ökoszisztémáik rezilienciájának és versenyképességének fokozásában a közeljövőben kidolgozandó, a fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia révén.

·Mélyreható elemzést készít a szigetjelleg költségeiről és az annak mérséklésére irányuló bevált gyakorlati intézkedésekről, különösen a közlekedési ágazatban.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy:

·Támogassák a szigeteket összeköttetési kihívásaik kezelésében, többek között azáltal, hogy az EU ETS nemzeti bevételeinek egy részét a kibocsátásmentes közlekedési megoldások és az azokhoz kapcsolódó beruházások bevezetésének felgyorsítására különítik el, többek között a tengeri és légi közlekedési ágazatban.

·Vegyék figyelembe a szigetek előtt álló kihívásokat nemzeti közlekedési terveikben és a digitális évtizedre vonatkozó nemzeti stratégiai ütemterveikben, biztosítva a fenntartható konnektivitásra vonatkozó hosszú távú jövőképet és a célzott pénzügyi allokációkat, többek között az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módok vonatkozásában.

·Ragadják meg az európai tengeri térség által kínált lehetőségeket a kis- és közepes méretű szigetek elérhetőségének javítása érdekében, beleértve az egyetlen tagállamon belüli átfogó TEN-T kikötők közötti összeköttetéseket is. Ebben az összefüggésben teljes mértékben használják ki az európai összekapcsolódási eszköz (CEF) befolyó bevételekre vonatkozó 2026-os felhívását a vonatkozó CEF-prioritások keretében a szigetek támogatására, például a TEN-T kikötőkben megvalósuló dekarbonizációs projektekre, beleértve a part menti villamosenergia-ellátást is.

·Folytassanak szigetcsoport/tengermedence szintű együttműködést a méretgazdaságosság megvalósítása érdekében a közszolgáltatások – például a közlekedés – nyújtása terén a költségcsökkentés, valamint nagyszabású projektek (pl. többek között tenger alatti kábelekkel, műholdas kapcsolatokkal, 5G konnektivitással, szélessáv-szakértői szolgálatokkal stb. létrejövő gerinchálózatok) megvalósítása érdekében.

·Használjanak adott esetben közszolgáltatási kötelezettségeket, kompenzációs mechanizmusokat és célzott támogatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható közlekedési szolgáltatások enyhítsék a szigetjellegből fakadó korlátokat, és megőrizzék a területi összeköttetéseket.

·Tartsák fenn és bővítsék a megbízható, egész évben működő kompszolgáltatásokat a szigetek és a szárazföld közötti állandó összeköttetések biztosítása érdekében. Támogassák a kikötők, a repülőterek és a közúti közlekedés villamosítását a szigeteken, valamint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítését a hajók számára.

·Mozdítsák elő a szigetek tengeri összeköttetési szolgáltatásainak dekarbonizációjára vonatkozó technológiasemleges megközelítést, kellően figyelembe véve a működési követelményeket, a kikötő készenlétét, a hálózati kapacitást, az energia rendelkezésre állását és az alternatív üzemanyagok érettségét, valamint dolgozzanak ki célzott és kiszámítható finanszírozási kereteket a szükséges beruházások támogatása érdekében.

2.2. Energiabiztonság, környezetvédelem, zöld átállás és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia

Energiabiztonság

A szigetek számára különösen fontos kihívás az energiabiztonság, az önellátás és a dekarbonizáció biztosítása. Ugyanakkor a szigetek hozzájárulhatnak az energetikai megoldásokhoz és a biztonsághoz. A kohéziós politika támogatja az energiahatékonyságba, a megújuló energiaforrásokba és az intelligens energiarendszerekbe történő beruházásokat. A szárazfölddel korlátozott összeköttetéssel rendelkező szigetek célzott támogatásban is részesülnek, a kohéziós politika félidős felülvizsgálata pedig lehetővé tette a tagállamok számára, hogy tovább növeljék a rendszerösszekötőkbe és a kapcsolódó átviteli, elosztási, tárolási és támogató infrastruktúrába, valamint a kritikus energetikai infrastruktúra védelmébe és a töltőinfrastruktúra kiépítésébe történő beruházásokat. Az energiaközösségek kollektív és polgárok által irányított energetikai fellépések, amelyek hozzájárulnak az energiafüggetlenséghez és -biztonsághoz 13 . A tiszta és fenntartható közlekedés hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez és a dekarbonizációs célok eléréséhez is.

Számos sziget energetikai átállását és energiafüggetlenségét támogatja továbbá a „Tiszta energia az EU szigeteinek” kezdeményezés , amely keresletvezérelt technikai segítségnyújtást biztosít, és megkönnyíti a Bizottság, a tagállamok és a szigetek közötti együttműködést a szigeti energiarendszerek dekarbonizációjának előmozdítása terén.

Környezetvédelem és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia

Az uniós szigetek egyedülálló és sokszínű biológiai sokféleségét egyre inkább veszélyezteti az éghajlatváltozásból, a szennyezésből, a nem fenntartható halászatból, a mezőgazdaságból és az idegenforgalomból eredő terhelés. Emellett a szigeti közösségek akut kihívásokkal néznek szembe a víz- és hulladékgazdálkodás terén. A kohéziós politika beruház a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásba – beleértve az alapvető infrastruktúrát, a természet és a biológiai sokféleség védelmét és helyreállítását –, valamint a körforgásos gazdaságba. A tagállamok a kohéziós politika félidős felülvizsgálata során megerősítették a vízgazdálkodás rezilienciáját célzó intézkedéseket.

Amint azt a  vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégia  ismerteti, egyes szigetek számára különösen a vízhiány jelent kihívást. Egyre nagyobb kihívást jelent az ivóvíz és a vállalkozások számára szükséges édesvíz biztosítása. Ez szükségessé teszi az innovációt és a fenntartható sótalanításba való beruházást, valamint általában a szigetek méretéhez és ökoszisztémájához igazodó, víztudatos gazdaság kiépítését.

A KAP támogatja a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat és a természeti erőforrásokkal való hatékony gazdálkodást, például az ökorendszerek és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi kifizetések révén.

Emellett a szigetek számára előnyösek az óceánok szempontjából releváns, valamint a halászat és az akvakultúra hosszú távú fenntarthatóságát támogató szakpolitikák és kezdeményezések. A reziliens, virágzó és élhető part menti közösségekre vonatkozó uniós stratégia részletesen foglalkozik ezekkel a szempontokkal.

Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia uniós szigeteken történő megerősítése érdekében alkalmazkodási intézkedéseket kell hozni. Ezeket a kohéziós politika támogathatja, például az erózió és a part menti áradások csökkentésére irányuló partvédelmi munkálatokkal vagy az aszályok hatásainak csökkentésére irányuló intézkedésekkel. A klímasemlegességre való, társadalmilag igazságos átállás biztosítása érdekében a tagállamok Szociális Klímaalapot vehetik igénybe az építőipari és közlekedési ágazatban a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket és beruházásokat, csökkentve a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, mikrovállalkozásokra és közlekedési felhasználókra nehezedő költségeket.

A közelgő óceán- és vízkutatási és -innovációs stratégia a szennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése és a hidrológiai zavarok elleni küzdelem érdekében „a forrástól a tengerig” megközelítésre fog összpontosítani. Az OceanEye kezdeményezés javítani fogja az óceánok megfigyelését és az adatgyűjtést, ami létfontosságú a szigetek számára, tekintettel az éghajlati és óceáni változásokkal szembeni kiszolgáltatottságukra.

Előretekintés

A szigetek tiszta energiához való hozzáférésének, zöld átállásának, környezetvédelmének és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának a további támogatása érdekében a Bizottság:

·Meghosszabbítja a „Tiszta energia az EU szigeteinek” kezdeményezést a 2027–2030-as időszakra a jelenlegi többéves pénzügyi keretből nyújtott finanszírozás révén. Az e kezdeményezés keretében technikai segítségnyújtásban részesült kiforrott projektek a kohéziós politika keretében jogosultak lehetnek a szigetek tiszta energiára való átállásának támogatására.

·Elősegíti a szigetek energetikai átállásáért felelős tagállami hatóságok közötti rendszeres párbeszédet, valamint előmozdítja a bevált gyakorlatok és a tesztelt megoldások cseréjét és megismétlését.

·Létrehozza a szigeti hálózatüzemeltetők önkéntes csere- és kapacitásépítési platformját a 100 %-ban megújulóenergia-rendszerek időtálló hálózatainak fejlesztése érdekében.

·Együttműködik a tagállamokkal és az érdekelt felekkel az érzékeny tengeri ökoszisztémák védelmére és fenntarthatóságára irányuló további intézkedések bevezetése, valamint tengervizeik jó környezeti állapotának elérése érdekében, a tengeri biológiai sokféleség szempontjából kritikus területekre, például a Natura 2000 területekre és más védett tengeri területekre összpontosítva.

·Támogatja a kikötő-város kapcsolatokra és a kikötők környezetbarátabbá tételére vonatkozó bevált gyakorlatok és iránymutatások kidolgozását a „klímasemleges és intelligens városok” és az „Óceánjaink és vizeink helyreállítása” elnevezésű uniós küldetések, valamint az európai óceánügyi paktum révén.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy:

·Vegyék fontolóra az integrált szárazföldi-tengeri tervezést a hulladékot, a vizet, az energiát, a mezőgazdaságot, a halászatot és az idegenforgalmat összekapcsoló erőforrás-körforgások teljessé tétele érdekében.

·Kezeljék a szigetek sajátosságait és integrálják a szigetek energetikai átállási terveit a nemzeti stratégiákba. Mozdítsák elő a hálózatok bővítését és korszerűsítését, alakítsák ki az energiatárolásra vonatkozó konkrét kereteket, amennyiben nincsenek ilyenek, valamint értékeljék újra a megújulóenergia-projektekre vonatkozó csatlakozási követelményeket az alkalmazandó jogi keret végrehajtása révén.

·Gyorsítsák fel a megújuló energiaforrások és az energiaközösségek elterjedését, építsék be a körforgásos gazdaság elveit a víz-, hulladék- és erőforrásrendszerekbe, és fontolják meg a szigetekre vonatkozó energiatermelési javadalmazási rendszerek (szolidaritási vagy ellentételezési mechanizmusok) reformját a fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiára való költséghatékony átállás ösztönzése érdekében. Támogassák a tiszta vagy energiahatékony megoldások hálózaton kívüli helyzetekben történő bevezetésére irányuló beruházásokat.

·Aknázzák ki a Szociális Klímaalapot annak érdekében, hogy – egy nyilvános konzultációt és az érdekelt felekkel való együttműködést követően – a szigetek energetikai és közlekedési sebezhetőségének kezelése során a szociális klímatervekben figyelembe vegyék a szigetek földrajzi sajátosságait és kihívásait.

·Mérlegeljék, hogy (a tervek szerint 2026 szeptemberéig benyújtandó) nemzeti helyreállítási terveikbe konkrét intézkedéseket építsenek be a szigetek egyedi biológiai sokféleségének védelme és helyreállítása érdekében, mivel a tengeri élőhelyek támogathatják a fenntartható halászatot, és védelmet nyújthatnak az olyan éghajlati veszélyek hatásaival szemben, mint a tengerszint emelkedése és a part menti viharok, valamint az azt követő áradások és part menti erózió, vagy csökkenthetik azok hatását.

·Részesítsék előnyben a vízügyi infrastrukturális beruházásokat a vízszolgáltatások és az elosztási infrastruktúra javítása érdekében, különösen a szigetek távoli és rosszul ellátott területein. Fokozzák a víztakarékossági intézkedéseket, beleértve a hatékonyság növelését és a szivárgás csökkentését, a víztárolás, -szállítás és -felhasználás hatékonyságát, a természetes vízmegtartás helyreállítása és a víz újrafelhasználásának növelése mellett. Erősítsék meg a „forrástól a tengerig” megközelítést a part menti és tengeri vizeknek az édesvíz-gazdálkodással és a kapcsolódó területrendezéssel való összekapcsolása révén.

2.3. Közösségek, demográfia és életminőség

A társadalmi kohézió létfontosságú a szigeti közösségek jólléte és rezilienciája szempontjából. A kohéziós politika keretében az emberekbe és a szociális infrastruktúrába történő jelenlegi beruházások javítják az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést és biztosítják az esélyegyenlőséget. A kohéziós politikai beruházások révén az erőfeszítések hozzáigazíthatók a szigetek sajátos igényeihez, a közszolgáltatásoktól és a magántevékenységektől kezdve az oktatásig és a készségekig, a közlekedésig, a digitális konnektivitásig és az egészségügyi ellátásig. Azáltal, hogy olyan szolgáltatásokra összpontosít, mint a gyermekgondozás és a szülői támogatás, a kohéziós politika olyan inkluzív környezetet teremt, amely erősíti a szociális védelmet és az integrációt.

A demográfiai változások jelentős kihívások elé állítják a szigeteket, ami hatással van a népesség méretére, a korszerkezetre és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. A kohéziós politika a munkahelyekbe, a szolgáltatásokba, az infrastruktúrába és a helyi vonzerőbe való beruházás révén segíti a népességcsökkenéssel, az elöregedéssel és az „agyelszívással” szembesülő szigeteket. A Bizottság demográfiai eszköztára  eszközöket biztosít a tagállamok számára, és kiemeli a kulcsfontosságú uniós beruházási eszközöket.

A vidéki közösségeket – köztük a szigetieket is – támogatja „az EU vidéki területeire vonatkozó hosszú távú jövőkép”, amely stratégiai keretet hoz létre annak érdekében, hogy erősebbé, összekapcsoltabbá, reziliensebbé és virágzóbbá tegye őket. Az integrált és alulról építkező stratégiák, például az integrált területi beruházások és a közösségvezérelt helyi fejlesztés lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy testre szabott, helyi alapú beavatkozások révén reagáljanak a közösségi igényekre. A részvételen alapuló helyi fejlesztési eszközök, például a LEADER , a közösségvezérelt helyi fejlesztések és az együttműködés egyéb formái, például az intelligens falvak és a helyi halászati akciócsoportok szintén hatékony eszközök a szigeti közösségek bevonására, valamint a helyi igények és kihívások kezelésére.

A lakhatási nehézségeket számos szigeten súlyosbítják olyan tényezők, mint a korlátozott földterület, a demográfiai változások, a növekvő turistaforgalom, a rövid távú szálláshely-szolgáltatás és a másodlagos otthonok, az üres lakások, valamint a beruházási kereslet és az egyéb nem elsődleges lakáshasználati formák. E kérdések kezelésének elősegítése érdekében a Bizottság elfogadta a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervet , amely tíz olyan kulcsfontosságú cselekvési területet határoz meg, ahol az EU hozzáadott értéket teremthet és támogathatja a tagállamokat, például az elhagyott épületek felújításával és adaptív újrafelhasználásával, valamint a megfizethető és szociális lakások kínálatának növelésével kapcsolatban, többek között a lakhatásba történő beruházások mozgósítása révén. A megfizethető lakhatás elérhetőségének javítása segít megtartani a fiatal szakembereket és a képzett munkavállalókat – többek között a közszolgáltatásokban és az egészségügyi ellátás területén –, és támogatja a helyi közösségeket, ellensúlyozva a szigetek elhagyásának veszélyét.

A kohéziós politika jelentős mértékben támogatta a lakhatási igényeket, és félidős felülvizsgálata lehetővé tette a megfizethető lakhatás további finanszírozását.

A szigetek sajátos kulturális örökségének előmozdítása hozzájárul mind a fenntartható turizmushoz, mind a helyi hagyományok megőrzéséhez. Uniós szinten az olyan programok, mint a Kreatív Európa , támogatják a kulturális örökségre összpontosító, szigetekre szabott kezdeményezéseket, a történelmi halászfalvak helyreállításától kezdve az olyan szellemi kulturális gyakorlatok digitalizálásáig, mint a tradicionális zene vagy a hajóépítés. A kohéziós politika a kulturális és örökségvédelmi intézkedések – többek között a kulturális örökség megőrzése, a kulturális infrastruktúra és szolgáltatások, valamint a határokon átnyúló kulturális együttműködés – támogatása révén előmozdítja a szigetek társadalmi befogadását és regionális sokszínűségét.

Emellett az új európai Bauhaus támogatja a szigetek számára különösen fontos részvételen alapuló, helyi alapú átalakításokat, ötvözve a fenntarthatóságot, az esztétikát és az inkluzivitást a lakóterek és az életmód alakítása érdekében.

Előretekintés

A szigetek társadalmi kohéziójának, demográfiájának és életminőségének további javítása érdekében a Bizottság:

·Növeli a fiatalok fenntartható tanulási célú mobilitásához nyújtott támogatást és foglalkozik az európai kulturális örökséggel a DiscoverEU kezdeményezésen keresztül (az Erasmus+ keretében), különös tekintettel a szigetek bevonására, valamint további támogatási intézkedésekre (pl. kiegészítő közlekedési megoldások).

·Annak érdekében, hogy megkönnyítse a megfizethető és fenntartható lakások kínálatát ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, csökkenti a bürokráciát egy, a lakhatás egyszerűsítésére irányuló csomag 2027-ben történő előterjesztésével.

·Támogatja a hatóságokat a megfizethető lakhatásról szóló, küszöbönálló jogszabállyal a lakhatási stressznek kitett területek azonosítása érdekében, és lehetővé teszi számukra, hogy a szubszidiaritás teljes körű tiszteletben tartása mellett megvédjék és előmozdítsák a lakhatás megfizethetőségét ezeken a területeken.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy:

·Aktívan mozdítsák elő és könnyítsék meg a fiatalok részvételét az uniós mobilitási, oktatási, kulturális és kapacitásépítési programokban, például a DiscoverEU-ban és az Európai Szolidaritási Testületben, különös tekintettel a szigeti régiók fenntartható fejlődésére. Hívják fel a fiatalok figyelmét azokra az eszközökre és lehetőségekre, amelyek fokozzák a kulturális és fenntartható tanulási célú, szigeti célpontú mobilitást, beleértve az új európai Bauhaus útvonalat, valamint az európai ifjúsági kártyával foglalkozó szövetségeket, amelyek előmozdítják a kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférést a szigeteken és a kultúrák közötti párbeszédet.

·Növeljék a lakáskínálatot és -megfizethetőséget, valamint bővítsék a szociális, fenntartható és megfizethető lakhatást, többek között a kohéziós politikai finanszírozás, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a célzott nemzeti finanszírozási rendszerek és a hosszú távú strukturális reformok révén. Emellett mérlegeljék a megfizethető lakhatásról szóló jogszabályból eredő, szigetspecifikus intézkedéseket, amelyek enyhítik a lakhatási nehézségeket.

·Egyszerűsítsék a szigetek tervezési és engedélyezési rendszereit, erősítsék meg közigazgatási kapacitásukat, és használják ki a közbeszerzési rugalmassági mechanizmusokat a lakhatás hatékony előmozdítása érdekében. Példaként említhetők a következő intézkedések: további földterületek övezetbe sorolása, a megfizethetőségi követelmények érvényesítése, az önkormányzati földterületek kiaknázása, valamint a kettős felhasználású szálláshelyek bővítése a diákok és az idénymunkások számára.

2.4. Biztonság és a válsághelyzetekre való felkészültség

Az EU területén található szigetek földrajzi elhelyezkedésük miatt jelentős stratégiai értéket képviselnek. A közelmúltbeli geopolitikai fejlemények még inkább rávilágítottak e területek relevanciájára és a további beruházások szükségességére. A szigetek különösen fontos szerepet játszanak a biztonság, a védelem, a felkészültség, a kritikus infrastruktúrák rezilienciája, a biztonságos konnektivitás és a hatékony határőrizet biztosításában a változó geopolitikai és biztonsági kihívásokkal összefüggésben.

A jelenlegi geopolitikai kihívásokkal és különösen az Ukrajna elleni, folyamatban lévő orosz agresszióval összefüggésben, amely kihívást jelent az EU általános biztonsági architektúrája szempontjából, a balti-tengeri régió stratégiai és kulcsfontosságú terület a biztonság és a védelem tekintetében. A földközi-tengeri térséggel együtt a kollektív védelmi architektúra alapvető részét képezi, és tengeri, energetikai és infrastrukturális folyosóként kulcsszerepet játszik.

A kohéziós politika félidős felülvizsgálata célzott finanszírozást mozgósított a védelmi képességek és a biztonság területe számára, és számos tagállam tervez beruházásokat a polgári felkészültség és az ipari kapacitások fokozása, valamint a reziliens infrastruktúra fejlesztése érdekében, beleértve a katonai mobilitási szigetek TEN-T kikötők és repülőterek révén megvalósuló tengeri és hátországi összeköttetéseit.

Az európai védelemről szóló fehér könyv és a „ReArm Europe terv / Készenlét 2023” biztosítja az átfogó szakpolitikai keretet, míg a felkészültségi unióról szóló stratégia és az európai belső biztonsági stratégia – mivel nagy hangsúlyt fektet a kritikus fizikai és digitális konnektivitási infrastruktúrára – különösen fontos a szigetek számára, és a kritikus szervezetek rezilienciájára vonatkozó keret és a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló 2. irányelv keretében foglalkozik azok védelmével. A tengeri térség biztonsága különösen fontos a szigetek számára, és az EU tengeri védelmi stratégiájának végrehajtása kulcsfontosságú eszköz a szigeteket és lakosságukat közvetlenül érintő tengeri védelmi fenyegetések és kihívások valamennyi típusának kezeléséhez.

A tenger alatti adatkábel-infrastruktúrák zavarainak elhárítása érdekében a Bizottság uniós kockázatértékelést végzett, kábelbiztonsági eszköztárat vezetett be, és kiemelt finanszírozási területeket jelölt ki az európai érdekű kábelprojektek (CPEI-k) számára. Ezt a munkát kiegészíti az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – a tenger alatti kábelberuházások digitális munkaprogramjának finanszírozása. A szigeteket kifejezetten figyelembe veszik például egy külön kockázati alforgatókönyvvel, valamint az európai érdekű kábelprojektek uniós szigetekhez kapcsolódó területei révén. A földi infrastruktúrák hiánya esetén az uniós műholdas programok, a Galileo és az EGNOS nagy pontosságú navigációs, veszélyhelyzeti és korai előrejelzési, valamint kutatási és mentési képességeket biztosítanak a szigetek számára. A GOVSATCOM és az IRIS² biztonságos és reziliens konnektivitást biztosít a távoli és kihívásokkal teli tengeri szigeteken és régiókban a hajózás, a válságkezelés, a polgári védelem és a redundáns általános konnektivitás tekintetében, és feltárja az uniós szigetekben rejlő lehetőségeket az EU világűrhöz való hozzáférési képességeinek diverzifikálását illetően, az EU világűrhöz való autonóm hozzáférésének támogatása érdekében.

A Földközi-tenger medencéjében található uniós szigetek elsődleges uniós belépési pontként migrációs nyomásnak vannak kitéve. Ez szükségessé teszi a regionális és helyi önkormányzatok fokozott bevonását a szakpolitikák kialakításába és a finanszírozás elosztásába. Az átfogó keretet az európai migrációs stratégia és a migrációs és menekültügyi paktum biztosítja, elsősorban a szigeti területeken végrehajtott biztonsági ellenőrzéssel, határon folytatott eljárásokkal, befogadási feltételekkel és sebezhetőségi értékelésekkel. A Frontex, az Europol és az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége helyszíni operatív támogatást nyújt, míg a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az uniós szolidaritási mechanizmusok támogatják a felelősségi körök tagállamok közötti méltányosabb elosztását, többek között áthelyezési programok, valamint a migránsoknak a szigetekről a tagállamok szárazföldi területeire történő átszállítására irányuló műveletek révén.

A felkészültségi unióról szóló uniós stratégia emellett megerősíti a katasztrófavédelmi felkészültséget és a kockázatkezelést, előmozdítva a korai előrejelző rendszereket, a közösségi felkészültséget és a határokon átnyúló együttműködést. Az Interreg programok megkönnyítik az uniós tagállamok közötti, valamint a dél-mediterrán országokkal a kockázatmegelőzés és a fenntartható fejlődés terén folytatott, határokon átnyúló együttműködést.

Emellett az uniós polgári védelmi mechanizmus keretet és eszközöket biztosít a katasztrófamegelőzéshez, a felkészültséghez és a reagáláshoz. A szigetek sajátos szükségleteinek és sebezhetőségének figyelembevétele érdekében tovább lehetne erősíteni a nemzeti erőforrások európai polgári védelmi eszköztárát, míg a rescEU továbbra is stratégiai tartalékot biztosít a katasztrófareagálási képességekből.

Ezeket az erőfeszítéseket tovább erősíti a közös földközi-tengeri térségen belüli regionális együttműködés, különösen a földközi-tengeri paktum révén, amely előmozdítja a közös biztonsági és felkészültségi kihívások kezelésére irányuló összehangolt intézkedéseket olyan területeken, mint a csempészet elleni küzdelem, a határigazgatás és a migrációkezelés, a polgári védelem, az igazságügyi és bűnüldözési együttműködés, valamint a védelem és a legális migrációs útvonalak.

Előretekintés

A szigetek biztonságának és válsághelyzetekre való felkészültségének további javítása érdekében a Bizottság:

·A tagállamokkal és az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve előmozdítja az uniós kikötői stratégia, valamint az Európai Kikötők Szövetsége által kidolgozott, a biztonsággal kapcsolatos bevált gyakorlatok és a kifejezetten a szigeti kikötőkre vonatkozó kikötővédelmi iránymutatás alkalmazását.

·A tagállamokkal szoros együttműködésben meghatározza azokat a célzott rövid távú beruházásokat, amelyeket a tagállamoknak prioritásként kell végrehajtaniuk az uniós katonai mobilitási folyosók mentén, beleértve a szigeteket is.

·Ösztönzi az Interreg program partnerségeit, hogy hasznosítsák azokat az eredményeket, amelyek a déli szomszédság partnerországaival olyan területeken folytatott együttműködés révén fokozzák a szigeti közösségek rezilienciáját és felkészültségét olyan területeken, mint az erdőtüzekre való reagálás, a polgári védelem és a katasztrófakockázat-kezelés, és könnyítsék meg azoknak a szigeteken történő megismétlését.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy:

·Biztosítsák a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv és a hálózati és információs rendszerekről szóló 2. irányelv (NIS 2) szigetspecifikus rendelkezésekkel történő teljes körű átültetését, megerősítve a szigeti területek kritikus infrastruktúráinak védelmére szolgáló nemzeti kereteket, többek között azáltal, hogy a szigeti kikötőket az uniós kikötői stratégiával összhangban kritikus szervezetként jelölik ki.

·Az Europol és az Európai Multidiszciplináris Platform a Bűnügyi Fenyegetettség Ellen (EMPACT) támogatásával biztosítsák, hogy a szigetspecifikus biztonsági szükségletek szisztematikusan tükröződjenek a nemzetbiztonsági és migrációs stratégiákban és operatív tervekben, lehetőség szerint a szigetspecifikus helyzet- és kockázatértékelések rendszeres aktualizálása alapján, figyelembe véve a rendelkezésre álló erőforrásokat és képességeket. Adott esetben biztosítsák, hogy a szigeti kikötőkben és repülőtereken megfelelő szinten legyenek jelen a bűnüldöző szervek, továbbá a kikötők és repülőterek részesüljenek a hírszerzési információk megosztásában, valamint intézményi és pénzügyi támogatásban. A Bizottság továbbá arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lehetőség szerint továbbra is azonosítsák a sebezhetőségeket, és nyújtsanak tájékoztatást a helyi szintű célzott biztonsági intézkedésekről.

·Erősítsék meg a szomszédos tagállamok és régiók közötti koordinációt és együttműködést közös felkészültségi tervek és reagálási kapacitások létrehozásával, a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek támogatásával. Ezzel párhuzamosan a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy helyi szinten mozdítsák elő a kockázatokkal kapcsolatos magas szintű tudatosságot a szigeti közösségek körében annak érdekében, hogy a lakosok képesek legyenek vészhelyzet esetén hatékonyan reagálni és reagálni.

·Mozdítsák elő a kritikus infrastruktúrák, például a szigeti kikötők, a kis önkormányzati vagy regionális repülőterek megelőző karbantartására szolgáló nyomonkövetési rendszereket annak érdekében, hogy a helyi és nemzeti hatóságok jobban tisztában legyenek a helyzettel.

2.5. A szigetekre vonatkozó irányítási keretek

Bebizonyosodott, hogy a szigetekre érzékeny megközelítésnek a nemzeti tervezési és irányítási struktúrákba való integrálása jelentősen hozzájárul a szigeti területek fenntartható fejlődéséhez és rezilienciájához. Az OECD kutatásai megmutatták, hogyan segít a területi hatások értékelésében a szigetek szempontjainak integrálása a szakpolitikák kidolgozásába és a nyomonkövetési keretekbe 14 .

Ez magában foglalhatja a szigetek sajátos helyzetének hivatalos elismerését az alkotmányos keretekben, valamint a szigetekkel kapcsolatos célzott szakpolitikai keretek vagy célzott stratégiák kidolgozását. A szigetekkel rendelkező tagállamok fontolóra vehetik ilyen megközelítések kidolgozását a jó kormányzás 15 elveivel összhangban, a helyi hatóságok, a civil társadalom és más érintett szereplők bevonásával zajló, több érdekelt felet bevonó folyamat alapján, jogi és intézményi keretük teljes körű tiszteletben tartása mellett.

A Bizottság integrált megközelítést alkalmaz a jogalkotás minőségének javítása érdekében, mind az új kezdeményezések előkészítése, mind a meglévők értékelése során. Ennek keretében és az „Egyszerűbb, egyértelműbb és jobban érvényesített uniós szabálykönyv” című közleménnyel összhangban a Bizottság a kezdeményezések jellegétől és várható hatásaitól függően meghatározza a szükséges bizonyítékokat és elemzést. Ez adott esetben magában foglalja a régiók közötti eltérő hatások elemzését is. A területi hatások elemzése támogathatja a helyi alapú kockázatok, az elosztási hatások és a lehetséges mérséklő intézkedések azonosítását, amennyiben a jelentős hatások heterogén módon oszlanak meg a különböző típusú régiók, például a szigetek között.

A megosztott irányítás alá tartozó uniós alapok tervezése és végrehajtása során – az európai partnerségi magatartási kódexszel összhangban – az érintett partnereket nemcsak ezen intézkedések előkészítésébe, hanem azok végrehajtásába is be kell vonni. Tekintettel a szigetek sajátos kihívásaira, a helyi és regionális szereplőknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy véleményüket kifejthessék, így garantálva, hogy igényeiket figyelembe vegyék, és ennek megfelelően összehangolt nemzeti stratégiát dolgozzanak ki.

Előretekintés

A szigetek kapacitásépítésének és irányításának további támogatása érdekében a Bizottság:

·Előmozdítja a gazdasági és társadalmi feltételekre vonatkozó meglévő adatok láthatóságát és felhasználását, valamint részletesebb adatok előállítását, beleértve a szigetekre vonatkozó NUTS3 szintű és az alatti hozzáférhetőségi mutatókat annak érdekében, hogy jobban megértsék a szigetek helyzetét és sajátos kihívásaikat figyelembe véve célzottabbá tegyék a rájuk vonatkozó szakpolitikákat 16 .

·Támogatja a tagállamokat a nemzeti és regionális partnerségi tervekben szereplő, a szigetek szükségleteit kezelő reformok és beruházások testreszabásában és végrehajtásában.

·A minőségi jogalkotásra vonatkozó megközelítésének részeként a Bizottság arra fog törekedni, hogy korai szakaszban azonosítsa, hogy egy jövőbeli kezdeményezés jelentős és eltérő hatásokkal járhat-e a szigetekre nézve, és hatásvizsgálati folyamatának részeként integrált módon mérlegeli ezeket a hatásokat.

·A technikai támogatási eszköz keretében technikai támogatást nyújt a szigetekre vonatkozó növekedési stratégiák és területrendezési tervek kidolgozásához, végrehajtásához és aktualizálásához.

·Kapacitásépítési támogatást nyújt a regionális és helyi önkormányzatok számára a TAIEX-REGIO Peer2Peer csereprogramokon keresztül, valamint elősegíti a kohéziós politika hatékony végrehajtását, továbbá célzott támogatást nyújt a szigeti városi hatóságoknak az Európai Városfejlesztési Kezdeményezésen keresztül.

·Kétévente rendezvényt szervez az uniós intézmények, a szigeti hatóságok, az érdekelt felek és a civil társadalom részvételével, hogy megkönnyítse a párbeszédet, a társaktól való tanulást és a szigetfejlesztéssel kapcsolatos tapasztalatcserét.

·Rendszeres technikai párbeszédet biztosít az uniós intézményekkel, a szigeti hatóságokkal, az érdekelt felekkel és más érintett szervekkel a szigetekkel kapcsolatos szakpolitikák (köztük az állami támogatásokkal kapcsolatos kérdések) kezelése, az adminisztratív terhek egyszerűsítéséhez és csökkentéséhez való hozzájárulás, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének támogatása érdekében.

·Kapcsolatot tart az EBB-csoporttal és más nemzetközi és nemzeti pénzügyi intézményekkel a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése és a szigetek fenntartható fejlődésének előmozdítása érdekében. A részt vevő intézményeken keresztül nyújtott célzott hitelezési támogatás kedvezőbb feltételek mellett nyújtható, például a kohéziós politika finanszírozási eszközeivel kombinálva.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy:

·Jövőbeli nemzeti és regionális partnerségi terveikbe foglaljanak bele a szigetek fejlesztési kihívásainak kezelésére irányuló célzott intézkedéseket, beleértve a kapacitásépítési támogatást is. Különítsenek el elegendő forrást a szigetek sajátos szükségleteinek és kihívásainak kezelésére, beleértve a szigetjelleghez kapcsolódóakat is, amelyek olyan területeket érintenek, mint a konnektivitás, a szolgáltatások és az infrastruktúra. Emellett használják ki a jövőbeli Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Európai Versenyképességi Alap keretében rendelkezésre álló lehetőségeket.

·Dolgozzanak ki a szigeti területek szükségleteit támogató intézkedéseket a meglévő állami támogatási keret (pl. általános csoportmentességi rendelet, regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás, a mezőgazdaságra vonatkozó állami támogatási szabályok [ABER] vagy a halászati csoportmentességi rendelet [FIBER]) szerinti rugalmassági mechanizmusok felhasználásával.

·A helyi közigazgatási egységek szintjén bővítsék az uniós szinten harmonizált statisztikák előállítását és jelentését a szigetek gazdasági és társadalmi körülményei értékelésének javítása érdekében.

·Mérlegeljék az adminisztratív kapacitásépítésre és a kedvezményezettek kapacitásépítésére vonatkozó ütemtervekhez készült eszköztárak, valamint a kulcsfontosságú szakértelem vonzására, fejlesztésére és megtartására irányuló kísérleti projekt eredményeinek használatát 17 .

·Mérlegeljék az EBB technikai tanácsadási támogatásának (pl. JASPERS és InvestEU tanácsadó központ) igénybevételét a szigetekkel kapcsolatos kérdések kezelésére irányuló projektek és stratégiák, illetve a végrehajtásukhoz szükséges hitelek előkészítéséhez.

·Mozdítsák elő az integrált területi beruházási eszközöket a szigeti területeken mint „funkcionális” területeken a szigetekre vonatkozó integrált stratégiák elősegítése és a jobb koordináció megkönnyítése érdekében.

Következtetések

Az uniós szigetek létfontosságúak az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziója, valamint környezeti, természeti és kulturális sokszínűsége és öröksége szempontjából, ugyanakkor hozzájárulnak versenyképességéhez, biztonságához és rezilienciájához.

A szigetekre vonatkozó uniós stratégia hangsúlyozza a szigetek fontosságát az uniós szakpolitikákban és eszközökben, strukturált keretet biztosítva kapacitásaik megerősítéséhez, az EU-n belüli szerepük fokozásához és a helyi közösségek életkörülményeinek javításához, kezelve a szigetjelleg költségeit, és hozzájárulva az egységes piacon való részvétel egyenlő versenyfeltételeihez és az igazságos átmenethez. E stratégia célja továbbá, hogy kiegészítő jellege mellett szinergiákat teremtsen más uniós stratégiákkal, például a reziliens, virágzó és élhető part menti közösségekre vonatkozó stratégiával, a városok menetrendjével, valamint a legkülső régiókra, a területen maradáshoz való jogra és a fenntartható turizmusra vonatkozó jövőbeli stratégiákkal.

E stratégia sikeres végrehajtásához valamennyi érdekelt fél – köztük az uniós intézmények, a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, a szociális partnerek és a civil társadalom – összehangolt megközelítésére van szükség.

A következő többéves pénzügyi keret és különösen a nemzeti és regionális partnerségi tervek lehetőséget kínálnak a szigetek szükségleteit és lehetőségeit tükröző helyi alapú beruházásokra.

A szigetek sajátos fejlesztési szükségleteinek kezelésével, valamint az uniós eszköztárban és a szigetek saját eszközeiben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásával biztosítható e területek fenntartható és hosszú távú fejlődése, ami a helyi közösségek és az egész Európai Unió javát szolgálja.

(1)

  Kutatás a REGI szakbizottság számára – Islands of the European Union: State of play and future challenges [Az Európai Unió szigetei: Jelenlegi helyzet és jövőbeli kihívások], Az Európai Parlament 2022. június 7-i állásfoglalása az Unió szigeteiről és a kohéziós politikáról: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások .

(2)

Ez a stratégia a 2026 márciusában közzétett véleményezési felhívás során beérkezett 358 hozzájárulásra, valamint az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményeire és állásfoglalásaira, valamint a szigeti érdekelt felek álláspontjára támaszkodik.

(3)

COM(2026) 530.

(4)

Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország.

(5)

A szigeteket a szárazföldtől elválasztott földterületként azonosítják az Eurostat digitális térképe alapján, amely kellő részletességgel tartalmazza az olyan jellemzőket, mint a szigetek, a főútvonalak és a városok. Ez a szám nem tartalmazza az EU legkülső régióinak 20 szigetét, amelyek teljes lakossága 2,7 millió fő. A szigetek jogállásának – méreten vagy népességen alapuló megkülönböztetés nélkül – meg kell felelnie a nemzetközi jognak, többek között az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének (UNCLOS).

(6)

 A szigetek népességére vonatkozó adatok a 2021. évi népszámlálási táblázat adatain alapulnak (lásd: https://ec.europa.eu/eurostat/web/gisco/geodata/population-distribution/population-grids ). A rácsszintű népességi adatokat a REGIO-GIS által kidolgozott módszertan alapján osztják fel a szigetek között.

(7)

OECD (2026), Policy Pathways Beyond the Shoreline: Enhancing Resilience and Innovation in Island Economies [Szakpolitikai pályák a partvonalon túl: A reziliencia és az innováció fokozása a szigeti gazdaságokban], OECD Rural Studies, OECD Publishing, Párizs: https://doi.org/10.1787/1aedeacb-en .

(8)

Az összeg magában foglalja a szigetspecifikus programokhoz (a legkülső régiók kivételével), többek között a szigeten fekvő tagállamok számára, valamint a szigeti és part menti területeken történő beruházásokra vonatkozó egyedi kódokat alkalmazó programok keretében nyújtott uniós allokációkat. Más programok a szigetek egyedi programjain és a vonatkozó kategorizáláson kívül is támogathatják a szigeteket.

(9)

Az európai hálózati csomag, COM(2025) 1005, 2025. december 10., beleértve a jogalkotási javaslatokat is, valamint a hatékony és időben történő hálózati csatlakozásokról szóló iránymutatás (C/2025/8473).

(10)

Az általános csoportmentességi rendelet alkalmazásában a „távoli területek”: a legkülső régiók, Málta, Ciprus, Ceuta és Melilla, a valamely tagállam területéhez tartozó szigetek és a ritkán lakott területek.

(11)

A megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri szállításban való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2023. szeptember 13-i (EU) 2023/1805 európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének (3) bekezdése mentességet tesz lehetővé a 200 000 főnél kevesebb lakossal rendelkező szigetek tekintetében.

(12)

Az (EU) 2023/959 irányelvvel módosított 2003/87/EK ETS irányelv 12. cikkének (3-d) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mentesítsék a hajózási társaságokat a 2030. december 31-ig kibocsátott kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási egységek leadása alól azon utak esetében, amelyeket egy közúti/vasúti összeköttetéssel nem rendelkező és 200 000 főnél kevesebb állandó lakosú sziget kikötője és az ugyanazon tagállam joghatósága alá tartozó kikötő között tesznek meg.

(13)

A polgárok energiaközösséghez való csatlakozásának további támogatása érdekében a lakossági energiaügyi csomag (COM/2026/115 final) 5. intézkedése a saját termelés és a polgárok közötti energiamegosztás előmozdítására összpontosít. Lásd még a Bizottság (EU) 2026/1007 ajánlását (2026. április 30.) az energiaközösségek fejlesztésének támogatásáról és az energia-önellátásban rejlő lehetőségek maximalizálásáról, C/2026/2850.

(14)

„A szigetek gazdasága: reziliens, innovatív és összekapcsolt szigeti régiók kiépítése. A többszintű kormányzás minőségének javítása, valamint a horvát, a görög és a svéd szigetek gazdasága rezilienciájának megerősítése.” 2025. november 27.

(15)

  Európai partnerségi magatartási kódex .

(16)

Az uniós és nemzeti jog, valamint a vonatkozó titoktartási megállapodások szerinti információ- és adatvédelmi korlátozások sérelme nélkül.

(17)

  Gyakorlati eszköztár az adminisztratív kapacitásépítés ütemterveinek elkészítéséhez , adminisztratív kapacitásépítési önértékelési eszköz és az irányító hatóság eszköztára az uniós kohéziós politika keretében a kedvezményezettek kapacitásépítéséhez .