1.HÁTTÉR

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 1 (a továbbiakban: a héairányelv) 395. cikke értelmében a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az irányelvben foglalt rendelkezésektől eltérő különös intézkedéseket vezessen be a hozzáadottérték-adó beszedésének egyszerűsítésére vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére. Mivel ezen eljárás a héa általános alapelveitől való eltérésről rendelkezik, az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatával összhangban a héairányelv 395. cikke által „az adóbeszedés egyszerűsítés[e], vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzés[e]” érdekében engedélyezett eltérő nemzeti intézkedéseket megszorítóan kell értelmezni, és azoknak az általuk kitűzött konkrét cél megvalósításához szükségesnek és arra alkalmasnak kell lenniük, és csak a lehető legkisebb mértékben érinthetik a héairányelv céljait és elveit 2 .

A Bizottság által 2024. május 27-én iktatott levelében az Osztrák Köztársaság (a továbbiakban: Ausztria) felhatalmazást kért a héairányelv 193. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazására. A Bizottság 2024. július 17-én levelet küldött, amelyben további információkat kért. A Bizottságnál 2024. szeptember 27-én iktatott levelében Ausztria további információkat nyújtott be. Mivel azonban – különösen a csalási helyzetről és az érintett összegekről – nem nyújtottak be elegendő információt, a Bizottság 2024. december 3-án újabb levelet küldött. A Bizottságnál 2025. június 18-án iktatott levelében Ausztria ezen újabb kérésre válaszul további információkkal szolgált.

A héairányelv 395. cikke második bekezdésének megfelelően a Bizottság 2025. december 16-án kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Ausztria kérelméről. A Bizottság 2025. december 17-én kelt levelében értesítette Ausztriát, hogy a kérelem elbírálásához szükségesnek tartott valamennyi információ a birtokában van.

2.FORDÍTOTT ADÓZÁS

A héairányelv 193. cikke értelmében a héa megfizetésére kötelezett személy a termékértékesítést végző vagy szolgáltatást nyújtó adóalany. A fordított adózás célja, hogy arra az adóalanyra hárítsa e kötelezettséget, akinek a részére a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történt.

„Eltűnő kereskedő” révén elkövetett csalás akkor áll elő, amikor a kereskedők termékeik értékesítését és a héának a vevőtől történő beszedését követően nem fizetik meg a héát az adóhatóságok részére. A vevőik azonban, amennyiben adóalanyok, főszabály szerint jogosultak az adólevonásra, ha érvényes számlával rendelkeznek. Azáltal, hogy ilyen esetekben a héa megfizetésére kötelezett személy az lesz, akinek a részére a terméket értékesítik, a fordított adózási mechanizmus alkalmazásával megszűnik az ilyen fajta adócsalás elkövetésének lehetősége.

3.A KÉRELEM

Ausztria a héairányelv 395. cikke értelmében azt kéri, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján adjon felhatalmazást a fordított adózásnak a héairányelv 193. cikkétől eltérő különös intézkedésként történő alkalmazására az ingatlanfejlesztők általi ingatlanértékesítések tekintetében, amennyiben ezekre még nem vonatkozik a héairányelv 199. cikke (1) bekezdésének c) pontja. A héairányelv 199. cikke (1) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fordított adózást alkalmazzanak a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett ingatlanértékesítésekre, ha az értékesítő a héairányelv 137. cikke értelmében az értékesítésre adófizetési kötelezettséget választott. Ez azt jelenti, hogy a héairányelv 199. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében (amennyiben az eladó adófizetési kötelezettséget választott) az ingatlanok első birtokbavételt követő értékesítése vagy az építési telkektől eltérő földterületek értékesítése a fordított adózás hatálya alá tartozhat. Ausztria lényegében azt kéri, hogy eltérés alapján a fordított adózás az első használatbavételt megelőző ingatlanértékesítésre és az építési telkek értékesítésére is kiterjedhessen.

A kért eltérés fő célja a csalás elleni küzdelem, mivel az osztrák kérelem szerint azok, akik ingatlanfejlesztőktől üzleti célra ingatlant vásárolnak, az előzetesen felszámított adó levonását kérik, miközben ezen ingatlanfejlesztők nem fizetik meg az adóhatóságnak az értékesítéseik után kapott héát.

4.AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG NÉZETE

A Bizottság, ha a héairányelv 395. cikke szerinti kérelem érkezik be hozzá, a kérelem vizsgálata útján meggyőződik arról, hogy teljesülnek-e az eltérés engedélyezéséhez szükséges alapvető feltételek, azaz hogy a javasolt különös intézkedés egyszerűsít-e eljárásokat az adóalanyok és/vagy az adóhatóság számára, illetve hogy a javaslatnak célja-e az adócsalás vagy az adókikerülés bizonyos típusainak megakadályozása. E tekintetben a Bizottság mindig is megszorító és elővigyázatos megközelítést alkalmazott annak megállapításakor, hogy az eltérések szükségesek és arányosak-e, illetőleg hogy az általános héarendszer működését nem ássák-e alá, az alkalmazási körük pedig megfelelően korlátozott-e. Ezért a szakaszos fizetés elvétől való bármilyen eltérést csak végső eszközként és sürgősségi intézkedésként lehet alkalmazni, továbbá garanciát kell nyújtani az engedélyezett eltérés szükségességét és kivételes jellegét illetően.

A Bizottság úgy véli, hogy az értékesítések szóban forgó típusának, nevezetesen a közjegyzők és ügyvédek közreműködésével történő ingatlanértékesítésnek lehetővé kellene tennie a hagyományos eszközökkel végzett nyomon követést és ellenőrzést, figyelembe véve azt is, hogy, amint azt Ausztria megállapítja, az azonosított csalási ügyek főként olyan ingatlanfejlesztőkhöz kapcsolódnak, amelyek Ausztriában illetőséggel rendelkező vállalkozások.

Továbbra sem egészen egyértelmű a kért intézkedés hatálya alá tartozó ügyletek becsült darabszáma vagy aránya, és a csalással szembeni érzékelt kitettség. Az Ausztria által szolgáltatott információk alapján elvégzett számításokból úgy tűnik, hogy a potenciálisan csalárd műveletek az Ausztriában héaköteles B2B ingatlanügyletek teljes forgalmának mintegy 3,33 %-át teszik ki. Emellett 100 millió EUR becsült éves kitettséggel lehet számolni a becslések szerint 50 darab, egyenként 10 millió EUR értékű ügylet alapján, 20 %-os héakulcs mellett. Szintén az osztrák hatóságok által szolgáltatott adatok alapján, amelyek meglehetősen korlátozott számú ügyletet mutatnak, a hagyományos ellenőrzési intézkedéseknek elegendőnek kell lenniük a konkrét héacsalási kockázat kezeléséhez. A nemzeti hatóságok például előírhatnák a közjegyzők számára, hogy haladéktalanul/előzetesen értesítsék az adóhatóságokat az ilyen ügyletek megkötéséről. Ez segítheti Ausztriát a második levelükben említett fizetésképtelenségi esetek kérdésének kezelésében is.

5.KÖVETKEZTETÉS

Tekintettel a korlátozott hatályra és a fenti érvekre, Ausztria kérelme nem bizonyítja meggyőzően, hogy az intézkedés szükséges és arányos.

A Bizottság ezért ellenzi Ausztria kérelmét.