EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2025.9.8.
COM(2025) 473 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE
2024. ÉVI ÉVES JELENTÉS
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS AZ ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL, VALAMINT A NEMZETI PARLAMENTEKKEL FENNÁLLÓ KAPCSOLATOKRÓL
2024. ÉVI ÉVES JELENTÉS
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS AZ ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL, VALAMINT A NEMZETI PARLAMENTEKKEL FENNÁLLÓ KAPCSOLATOKRÓL
1.Bevezetés
Ez a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv (a (2). jegyzőkönyv) 9. cikke szerint benyújtott 32. jelentés a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról. A jelentés 2018 óta a Bizottság nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolataival is foglalkozik; a nemzeti parlamentek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az említett elvek alkalmazásában.
A jelentés számba veszi a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazása, valamint a Bizottság nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatai terén 2024-ben bekövetkezett fejleményeket, és ennek során figyelembe veszi az Európai Parlament, a Tanács és a Régiók Európai Bizottsága által benyújtott észrevételeket. Bemutat továbbá néhány tendenciát, amelyet Ursula von der Leyen elnök 2019–2024-es első hivatali ideje alatt figyeltek meg.
2024-ben ünnepeltük a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának 15 éves évfordulóját. Ez a szerződés magasabb szintű parlamenti vizsgálatot és fokozottabb demokratikus elszámoltathatóságot vezetett be az EU-ban. Az évek során a nemzeti parlamentek különböző mértékben alkalmazták a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmust, és a Bizottság annak rugalmasabbá tétele érdekében a lehető legnagyobb mértékben kiigazította azt. A nemzeti parlamentek további változtatásokat sürgettek
, amelyek részben szükségessé tennék a Szerződés módosítását. A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmust a már 2006-ban bevezetett politikai párbeszéd egészíti ki. Ezek együttesen az uniós szakpolitikai döntéshozatal részét képezik, és biztosítják, hogy a nemzeti parlamenteknek uniós szinten lehetőségük legyen megfelelően hangot adni véleményüknek.
Ami az általános tendenciákat illeti, az elmúlt években csökkent a nemzeti parlamentek által kiadott vélemények száma, míg a Bizottsággal folytatott politikai párbeszéd jelentősége nőtt a nemzeti parlamentek számára, abban az értelemben, hogy közülük többen egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az uniós döntéshozatali folyamatnak már egy korábbi szakaszában való részvétel iránt. A Bizottság többször is kijelentette, hogy a jól bevált kommunikációs és együttműködési csatornákon keresztül készen áll tovább erősíteni a nemzeti parlamentekkel folytatott, kölcsönösen előnyös párbeszédet. Arra bátorította a nemzeti parlamenteket, hogy demokratikus rezilienciánk megerősítése, valamint a legfontosabb stratégiai jellegű politikai és intézményi kihívások hatékony kezelése érdekében folytassák a már meglévő eszközök fejlesztését, és használják ki az azokban rejlő teljes potenciált.
2024 átmeneti év volt a Bizottság két hivatali ciklusa között. Ez hatással volt a nemzeti parlamentek szubszidiaritás-ellenőrzési tevékenységeinek intenzitására és a Bizottsággal folytatott politikai párbeszédre is. Az átmeneti években jellemzően csökken a vélemények, az indokolt vélemények, a látogatások és a bizottsági tagokkal folytatott megbeszélések száma, és a Bizottság tagjai is ritkábban vesznek részt parlamentközi rendezvényeken. Ez volt a helyzet 2024-ben is, bár kisebb mértékben, mint az előző, 2019-es átmeneti évben. A Bizottsághoz 252 vélemény érkezett, amelyek közül 14 volt indokolt vélemény.
2.A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazása az intézmények által
2.1. A Bizottság
A minőségi jogalkotással kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása
A Bizottság átfogó minőségi jogalkotási rendszere, amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet a legmagasabb szinten rangsorol, a 2021-ben elfogadott iránymutatásokon és eszköztáron alapul. A rendszert 2023 júliusában aktualizálták, aminek a keretében új versenyképességi ellenőrzést vezettek be a hatásvizsgálatok kötelező mellékleteként.
Az előző két évhez hasonlóan a Bizottság pozitív eredményeket ért el az „egy be, egy ki” elv alkalmazásával, amely az ugyanazon szakpolitikai területen meglévő terhek csökkentésével ellensúlyozza a vállalkozásokra és a polgárokra nehezedő valamennyi új adminisztratív terhet. Emellett a Bizottság törekedett a 2024. évi munkaprogramjában bejelentett azon célkitűzésének elérésére, hogy az adminisztratív terhek anélkül csökkenjenek legalább 25–35 %-kal, hogy ez a csökkentés aláásná a kapcsolódó szakpolitikai célkitűzések megvalósítását, és megerősítette ezt a célkitűzését.
Hozzájárulás az egyszerűsítéshez és a terhek csökkentéséhez a jövőállósági platformon keresztül
2024-ben a jövőállósági platform – egy magas szintű szakértői csoport, amely segíti a Bizottságot az uniós jogszabályok egyszerűsítésében és a szükségtelen szabályozási terhek csökkentésében – nyolc véleményt fogadott el. Ezek némelyike időszerű volt az automatizált fenntarthatósági beszámolásra, fellépésekre és módszerekre vonatkozó jelentéstételi követelmények annak érdekében történő észszerűsítésével, hogy elkerülhetők legyenek a szükségtelen beszámolókészítési kötelezettségek, valamint a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelettel összefüggésben. Például: két vélemény nyújtott tájékoztatást az uniós alapok folyamatban lévő bizottsági értékeléséről; egy másik vélemény a szakpolitikák értékeléséről; és két vélemény az ökológiai termékekről. Számos véleményben javaslatokat fogalmaztak meg az egyszerűsítésre és a terhek csökkentésére vonatkozóan, helyi és regionális szinten is.
A Régiók Európai Bizottságának RegHub hálózata hozzájárult a jövőállósági platformnak az uniós alapokat érintő véleményekkel kapcsolatos munkájához.
Hatásvizsgálatok
A Bizottság a politikai szempontból érzékeny és fontos szakpolitikai és jogalkotási javaslatokhoz készített valamennyi hatásvizsgálata esetében elemzi a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelést. Az Európai Parlament Kutatószolgálata
szerint a hatásvizsgálatok ezen dimenziójának átlagos minőségében folyamatos javulás tapasztalható. Ezeket az értékeléseket a Szabályozói Ellenőrzési Testület független minőség-ellenőrzésnek veti alá; a testület 2024-ben három hatásvizsgálatot értékelt.
A szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés értékelése során a határokon átnyúló szempontok különös jelentőséggel bírnak, amint azt például a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) szóló irányelvre irányuló javaslat hatásvizsgálata is kiemeli. A RIS-irányelven keresztül történő, uniós szintű állami intervenciót a belvízi hajózási ágazat határokon átnyúló, nemzetközi jellege indokolja. Az EU-ban a belvízi hajózás több mint 75 %-a átnyúlik a határokon. Az egységes piac megerősítéséhez összehangolt uniós fellépésekre van szükség. Ezzel elkerülhető lenne a RIS-irányelvvel kapcsolatos különböző nemzeti végrehajtási megközelítések széttöredezettsége.
Értékelések és célravezetőségi vizsgálatok
A szubszidiaritás és az arányosság elve azokban az értékelésekben és célravezetőségi vizsgálatokban is kulcsfontosságú szempont, amelyek azt mérik fel, hogy az uniós szintű fellépés elérte-e a várt eredményeket a hatékonyság, az eredményesség, a koherencia, a relevancia és az uniós hozzáadott érték tekintetében. Az értékelések azt is segítenek felmérni, hogy az uniós fellépés továbbra is megfelel-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének.
A Szabályozói Ellenőrzési Testület 2024-ben 17 jelentős értékelést és 2 célravezetőségi vizsgálatot ellenőrzött.
Ennek megfelelően az Európai Unió űrprogramjának és az Európai Unió Űrprogramügynöksége teljesítményének értékelésében például hangsúlyozza, hogy az űrrel kapcsolatos kérdések magas szintű beruházást igényelnek az eredmények eléréséhez és Európa szükséges függetlenségének megteremtéséhez; egyetlen ország sem képes egyedül jelentős eredményeket elérni, illetve nem engedhet meg magának egy nagyszabású űrprogramot. A programok mérete és összetettsége uniós szintű végrehajtást igényel, mivel nincs életképes alternatíva a beruházások megfelelő megtérülésének biztosítására.
E tekintetben az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) értékelése rávilágított, hogy megvalósult a külső határok igazgatására vonatkozó uniós szakpolitika célkitűzése – nevezetesen az európai integrált határigazgatás nemzeti és uniós szinten történő kidolgozása és végrehajtása, amely a személyek Unión belüli szabad mozgásának szükséges következménye. A Frontex segíti tagállamokat a hatékony határigazgatásában. Megbízatását megosztott felelősség keretében alakították ki, és a Frontex feladata, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak a külső határok hatékony igazgatásához és a visszaküldések eredményes kezeléséhez. A Frontex uniós hozzáadott értéket biztosít a tagállamok számára azáltal, hogy további személyzetet és felszerelést bocsát rendelkezésre, valamint koordinálja a közös műveleteket és egyéb olyan operatív tevékenységeket, amelyeket a tagállamok önmagukban nem tudnának megvalósítani.
2.2. Az Európai Parlament
Az Európai Parlament 2024-ben a (2.) jegyzőkönyv szerinti 152 beadványt kapott a nemzeti parlamentektől. Ezekből 14 indokolt vélemény, 136 pedig egyéb olyan észrevétel volt, amely nem vetett fel aggályokat a szubszidiaritással kapcsolatban. Összehasonlításképpen: a Parlamenthez 2023-ban 294 beadvány érkezett, amelyek közül 22 volt indokolt vélemény.
Amint az Európai Parlament megkapja a nemzeti parlamentek beadványait, azokat az Európai Parlament eljárási szabályzatának megfelelően továbbítják az illetékes bizottság(ok) felé. 2024 első felében Gilles Lebreton (ID, Franciaország), az év második felében pedig Ton Diepeveen (PfE/Hollandia) volt a Jogi Bizottság (JURI) szubszidiaritásért felelős állandó előadója. A kapott és a szakbizottság által megerősített indokolt vélemények tájékoztatás céljából felkerülnek a JURI bizottság első lehetséges ülésének napirendjére. A bizottság az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC) szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos kérdésekről szóló féléves jelentéseihez is hozzájárulást nyújt.
Az Európai Parlament Kutatószolgálata ebben az évben is segítette az Európai Parlament tagjait és bizottságait abban, hogy munkájukba beépítsék a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos megfontolásokat, mégpedig a következők révén:
-szisztematikusan ellenőrizte a bizottsági hatásvizsgálatok szubszidiaritási és arányossági vonatkozásait, továbbá felhívta a figyelmet az ezekkel kapcsolatban – különösen a nemzeti parlamentek és a Régiók Bizottsága által – megfogalmazott aggályokra,
-biztosította, hogy az Európai Parlament munkája teljes mértékben megfeleljen ezeknek az elveknek, például azáltal, hogy hatásvizsgálatot végez a saját lényegi módosításaival kapcsolatban, elemzi az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján javasolt, új jogszabályra irányuló javaslatai hozzáadott értékét, valamint az uniós szintű fellépés elmaradásának költségét,
-a hatásvizsgálatok készítése során ellenőrizte a szubszidiaritás és az arányosság szempontjait, középpontban az uniós hozzáadott értékkel.
2.3. Az Európai Unió Tanácsa
Az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: a Tanács) 2024-ben is figyelemmel kísérte a Tanács és az Európai Tanács által az előző években a szubszidiaritás és az arányosság elve tekintetében elfogadott következtetések hatékony végrehajtását.
Az Európai Tanács is foglalkozott a szubszidiaritás és az arányosság elvével kapcsolatos releváns kérdésekkel, különös tekintettel a szabályozás egyszerűsítésére, valamint a polgárokra, a vállalkozásokra és a tagállamokra nehezedő szabályozási terhek csökkentésének módjaira. Az Európai Tanács 2024. április 17–18-i rendkívüli ülésén az uniós vezetők hangsúlyozták: „A szabályozási keretnek jogbiztonságot és kiszámíthatóságot kell biztosítania, integráltabbnak és koherensebbnek kell lennie a szakpolitikai területeken átívelően, nyitottnak kell lennie az innovatív megközelítésekre, valamint alapértelmezetten digitálisnak kell lennie, egyúttal csökkentenie kell a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket. Figyelembe véve az Unió gazdaságának szövetét, a Bizottságnak az új jogszabályok kidolgozásakor a „gondolkozz először kicsiben” elvet kell alkalmaznia.” Felkérték továbbá a Bizottságot, hogy „jelentős mértékben csökkentse a vállalkozások és a nemzeti hatóságok adminisztratív és megfelelési terheit, előzze meg a túlszabályozást, és gondoskodjon az uniós szabályok érvényesítéséről, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok az eltúlzott átültetést elkerülve, időben és helyesen végrehajtsák az uniós jogszabályokat”.
Ennek nyomán a Tanács 2024. május 24-én két következtetést fogadott el, „A mindenki javát szolgáló egységes piac” és „A zöld, digitális és reziliens jövőnket előmozdító versenyképes európai ipar” címmel:
-ezekben kiemeli, hogy „a teljeskörűen működő egységes piacnak a szubszidiaritás és az arányosság elvén kell alapulnia”,
-kiemeli „az uniós szabályozási keret sürgős és ambiciózus egyszerűsítésének („choc de simplification”) szükségességét”,
-emlékeztet „a 2023. évi éves fenntartható növekedési jelentésről és együttes foglalkoztatási jelentésről szóló tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakpolitikákat a foglalkoztatási iránymutatásokkal és a szociális jogok európai pillérének elveivel összhangban folytassák, kellően figyelembe véve a vonatkozó hatásköröket, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét, tekintettel a jelenlegi és a jövőbeli kihívásokra”.
2024-ben a Tanács 1 jogalkotási javaslatot továbbított a nemzeti parlamenteknek, amely az Európai Beruházási Banktól származott.
A Szerződés alapján fennálló kötelezettségei mellett a Tanács folyamatosan tájékoztatja a tagállamokat a nemzeti parlamentek jogalkotási javaslatokra vonatkozó indokolt véleményeiről is. 2024-ben a Tanács Főtitkársága a (2.) jegyzőkönyv alapján 14 indokolt véleményt kapott 11 különböző jogalkotási aktus tervezetével kapcsolatban, valamint 89, a politikai párbeszéd részeként kiadott véleményt.
A Tanácshoz minden évben érkeznek vélemények nem jogalkotási aktusokkal kapcsolatban is. Ez a szám az elmúlt években stabil maradt. 2024-ben a Tanács 72 ilyen véleményt kapott.
2.4. A Régiók Európai Bizottsága
A Régiók Európai Bizottsága (a továbbiakban: RB) a 2020–2025-ös hivatali idő prioritásai által vezérelve a szubszidiaritással, az arányossággal és a minőségi jogalkotással kapcsolatos kérdéseken dolgozott, és intézkedései révén előmozdította az aktív szubszidiaritás kultúráját. 53 véleményt és négy állásfoglalást fogadott el. Ezeknek a véleményeknek és állásfoglalásoknak a fele tartalmazott a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelésre vonatkozó külön utalást, vagy konkrét ajánlásokat e megfelelés javítására.
Az „Aktív szubszidiaritás: az EU minőségi jogalkotási programjának alapelve” című saját kezdeményezésű véleményében a Régiók Bizottsága hangsúlyozta a különböző minőségi jogalkotási eszközök – például a szubszidiaritási és arányossági vizsgálat, a területi hatásvizsgálat és a vidéki térségekre gyakorolt hatások vizsgálata – szisztematikusabb, következetesebb és folyamatos alkalmazásának fontosságát a döntéshozatali ciklus során. Ennek nyomán az RB „Minőségi jogalkotás és aktív szubszidiaritás” irányítócsoportja (BRASS csoport) ajánlásokat fogadott el „Developing and enhancing the CoR’s policy and toolbox on better regulation” (Az RB minőségi jogalkotással kapcsolatos politikájának és eszköztárának fejlesztése és bővítése) címmel, amelynek célja az RB minőségi jogalkotási eszközeinek észszerűsítése és további megszilárdítása. Különösen nagy jelentőséggel bírt a szubszidiaritással foglalkozó 11. konferencia – amelynek fő témája a „Minőségi jogalkotás és aktív szubszidiaritás: az eredményesen működő EU kulcsai” volt –, mivel az egybeesett az új intézményi ciklus kezdetével. A konferencia következtetései a „Minőségi jogalkotás és aktív szubszidiaritás: az eredményesen működő EU kulcsai” témakörében szintén ennek az átfogó megközelítésnek az alkalmazását sürgették.
A BRASS csoport irányította az RB különféle minőségi jogalkotási eszközeit, biztosítva köztük a koherenciát és a szinergiákat, valamint előmozdítva a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulását a hatékonyabb uniós jogalkotáshoz, annak a koncepció kidolgozásától az utólagos értékelésig terjedő életciklusa során. Ez a tevékenysége a következő szakaszokat foglalta magában: a trendek és problémák korai azonosítása (stratégiai előretekintés révén), szakpolitikák kidolgozása (a szubszidiaritás és az arányosság nyomon követése, területi hatásvizsgálatok és a vidéki térségekre gyakorolt hatások vizsgálata révén), a jogszabályok felülvizsgálata (a RegHub hálózaton keresztül a végrehajtásra összpontosítva), valamint a szakpolitikák esetleges felülvizsgálata (az RB-nek a jövőállósági platform munkájához való hozzájárulásán keresztül).
Az RB szubszidiaritás-ellenőrzési tevékenységéhez a 2024. évi éves szubszidiaritási munkaprogram szolgált iránymutatással, amely az Európai Bizottság 2024. évi éves munkaprogramjából három kezdeményezést azonosított nyomonkövetési prioritásként, a helyi és regionális önkormányzatok egyértelmű politikai érdekeire való tekintettel. Az RB mindhárom témáról véleményt fogadott el és tett közzé. A szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos észrevételek helyi és regionális önkormányzatok közötti cseréjét elősegítette az RB-nek a szubszidiaritási munkaprogramban szereplő kezdeményezések szubszidiaritási szempontú értékelésével foglalkozó szubszidiaritási szakértői csoportja, valamint a szubszidiaritás-ellenőrzési hálózat, mégpedig különösen a REGPEX-partnerek hozzájárulásai révén, amelyek hét hozzájárulást nyújtottak be.
A területi hatásvizsgálatokra vonatkozó megújított stratégiájával összhangban az RB véleményt fogadott el az európai területi együttműködés jövőjéről. Hangsúlyozta, hogy az európai térbeli tervezési megfigyelőhálózat a területi ismeretek fejlesztésének és az ismeretbeli hiányosságok csökkentésének kulcsfontosságú szakpolitikai eszköze.
Az RB továbbra is hangsúlyozta a vidéki térségekre gyakorolt hatások vizsgálatának fontosságát, és „A régiók és a városok helyzete” című éves jelentésében a vidékfejlesztést és a területi kohéziót támogató stratégiákat szorgalmazott, valamint elfogadta a Vidékfejlesztési Paktum koordinációs csoportjának nyilatkozatát az Európai Unió vidéki területeinek és vidékfejlesztési politikájának jövőjéről.
Az RB a Bizottsággal partnerségben továbbra is alkalmazta a jogalkotás minőségének javítását szolgáló utólagos eszközeit, és ennek keretében részt vett a jövőállósági platform munkájában. A 2024. évi nyolc vélemény közül kettőhöz kineveztek egy-egy RB-tagot előadónak. Az RB RegHub hálózata 2024-ben négy konzultációt folytatott, amelyek közül kettő a jövőállósággal kapcsolatos véleményeket támogatta.
Az RB frissítette „Practical guide on monitoring compliance with the subsidiarity principle and contesting its infringements” (Gyakorlati útmutató a szubszidiaritás elvének való megfelelés nyomon követéséhez és a jogsértések vitatásához) című dokumentumát. A legújabb fejlemények figyelembevétele érdekében átfogó keretet biztosít a szubszidiaritás elvének értelmezéséhez az RB konzultatív munkája során.
A többi uniós intézménnyel való együttműködés keretében az RB megújított együttműködési megállapodásokat írt alá mind az Európai Bizottsággal, mind az Európai Parlamenttel. Az előbbi a többszintű kormányzásra és a szubszidiaritásra, az utóbbi a minőségi jogalkotásra és a területi hatásvizsgálatokra összpontosít. Mindkettő kiemeli, hogy fokozottabb helyi és regionális részvételre van szükség az uniós szakpolitikai döntéshozatal során, valamint a jobb szabályozásra és a hatékonyabb szubszidiaritásra vonatkozó erőteljes hivatkozásokat is tartalmaz.
2.5. Az Európai Unió Bírósága
Az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) 2024-ben számos ítéletet hozott a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazására vonatkozóan.
A szubszidiaritás elvét illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság az 1/2003/EK tanácsi rendelet szerinti eljárás megindítására vonatkozó hatáskörét – ebben az esetben egy olyan nemzeti versenyhatóság kérésére, amely korábban már megkezdte az eljárást az ügyben – az 1/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően gyakorolta, és az ilyen hatáskörgyakorlás nem tekinthető az érintett tagállam előjogai csorbításának, sem a szubszidiaritás elve megsértésének.
Egy másik ügyben a Törvényszék tisztázta, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv kizárólag a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében biztosít szerepet a nemzeti parlamenteknek, az arányosság elvének való megfelelés tekintetében nem.
Az arányosság elvét illetően a Bíróság pontosította az elvből fakadó azon követelményeket, amelyek a politikai, gazdasági vagy társadalmi döntéseket érintő területeken az uniós jogalkotóra annak széles körű mérlegelési jogköre gyakorlásakor vonatkoznak. Az uniós jogalkotó által 2020 júliusában elfogadott mobilitási csomaggal szemben több tagállam által benyújtott kifogásokról szóló ítéletben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a jogalkotónak bizonyítania kell, hogy helyesen gyakorolta mérlegelési jogkörét, figyelembe véve az azon helyzettel kapcsolatos valamennyi releváns tényt és körülményt, amelyet az aktus szabályozni kívánt. A jogalkotónak ezért világosan és egyértelműen be kellene tudnia nyújtani és ki kellene tudnia fejteni azokat az alapvető tényeket, amelyeket figyelembe kellett vennie e jogi aktus vitatott intézkedéseinek megalapozásához, és amelyektől mérlegelési jogkörének gyakorlása függött. Ami az ezen alapvető adatok rögzítésének formáját illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogalkotó figyelembe veheti a hatásvizsgálatokat és az információk bármely más forrását. Megsemmisítette azt a rendelkezést, amely arra kötelezi a nemzetközi fuvarozásra használt járműveket, hogy nyolc héten belül visszatérjenek az érintett fuvarozási vállalkozás letelepedés szerinti tagállamában található egyik működési központba, és amelyet a jogalkotási tárgyalások során illesztettek be a szövegbe. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a társjogalkotók nem mutatták be és nem fejtették ki világosan és egyértelműen azokat az alapvető adatokat, amelyek alapján e kötelezettséget elfogadták, és amelyektől a mérlegelési jogkörük gyakorlása függött. Nem bizonyították tehát, hogy elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy értékelni tudják a járművek visszatérésére vonatkozó kötelezettség arányosságát. Mivel a társjogalkotók nem bizonyították, hogy megvizsgálták a rendelkezés arányosságát, a Bíróságnak nem kellett ellenőriznie, hogy az arányos-e.
2024-ben egy nemzeti parlamenti kamara (a francia Assemblée nationale) első alkalommal élt a (2) jegyzőkönyvben előirányzott azon lehetőséggel, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt keresetet nyújtson be a Bírósághoz egy jogalkotási aktus (a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló (EU) 2024/1351 rendelet) megsemmisítése iránt.
3.A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazása a nemzeti parlamentek által
3.1. Áttekintés
A nemzeti parlamentek továbbra is ellenőrizték, hogy a jogalkotási javaslatok megfelelnek-e a szubszidiaritás elvének. Ennek eredményeként a Bizottság 14 indokolt véleményt kapott a nemzeti parlamentektől 2024-ben, az intézményi átmenet évében, amikor az új jogalkotási és politikai kezdeményezések alacsonyabb száma jellemzően kevesebb véleményt szokott eredményezni a nemzeti parlamentektől.
Megjegyzés: a pontozott vonal a lineáris lefelé mutató trendet jelöli.
Az előző két évvel összhangban 2024-ben az összes indokolt vélemény nagy része egyetlen nemzeti parlamenttől, a svéd Riksdagtól származott. 2024-ben 6 indokolt véleményt adott ki, ami az összes vélemény több mint 40 %-át tette ki. A többi indokolt vélemény 2024-ben megoszlott a francia Sénat (2), az ír Houses of the Oireachtas (2), a cseh Poslanecká sněmovna (1), az olasz Camera dei Deputati (1), a magyar Országgyűlés (1) és a máltai Kamra tad-Deputati (1) között. Ez azt jelenti, hogy 2024-ben a 39 nemzeti parlamentből vagy kamarából 8 adott ki indokolt véleményt, mely szám összhangban van a korábbi évekkel.
Téma szempontjából a 2024-ben beérkezett 14 indokolt vélemény széles körben oszlott meg: 11 különböző bizottsági javaslathoz kapcsolódtak, amelyek egyikére vonatkozóan sem nyújtottak be – az előző évhez hasonlóan – háromnál több indokolt véleményt. A legtöbb indokolt vélemény a „Vállalkozás Európában: a társaságiadó-keret” (BEFIT-) irányelvjavaslathoz kapcsolódott: 3 indokolt vélemény, amely 6 szavazatnak felelt meg. Ez megközelítette azt a küszöbértéket, melynek elérésekor a Bizottságnak összesített választ kell adnia, de messze volt egy olyan „sárga lapos” eljárás megindításától, amely arra kötelezné a Bizottságot, hogy indokolja javaslatának fenntartását, módosítását vagy visszavonását. Az egyetlen másik javaslat, amelyhez 1-nél több indokolt véleményt nyújtottak be, a harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságára vonatkozó harmonizált belső piaci követelmények megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat volt; ehhez 2 indokolt vélemény érkezett, melyek 4 szavazatnak feleltek meg. A fennmaradó 9 javaslathoz csak 1-1 indokolt véleményt nyújtottak be.
A következő 3.2. szakasz az egynél több indokolt véleményt kiváltó javaslatok kiemelt eseteit tárgyalja. Az 1. melléklet tartalmazza az összes indokolt vélemény részletes adatait.
3.2. Kiemelt esetek
Az európai társaságiadó-keretről szóló (BEFIT-) javaslat 3 indokolt véleményt és a politikai párbeszéd részeként 4 véleményt eredményezett, amelyek aggályokat fogalmaztak meg a hatállyal, a szubszidiaritással és az ütemezéssel kapcsolatban. Valamennyi indokolt vélemény és egy, a politikai párbeszéd részeként benyújtott vélemény azzal érvelt, hogy az EU nem rendelkezik hatáskörrel a közvetlen adózás területén. A legtöbb vélemény érvként hozta fel azt is, hogy a javaslat tagállamokra gyakorolt hatásait nem értékelték megfelelően, és azok nem egyértelműek. Több kamara is hangsúlyozta, hogy meglátásuk szerint ez a javaslat káros hatással lehet az országukra nézve; például a nyereség újraelosztása inkább a nagy tagállamok javát szolgálná (az ír Houses of the Oireachtas), az egységes adóalap hátrányosan érintené a nemzeti rendszert (a német Bundesrat), valamint a javaslat korlátozhatja az innovációt támogató saját nemzeti beruházások hatását (a lengyel Senat). A német Bundesrat továbbá elutasította a határokon átnyúló veszteségleírás lehetőségét is, és azt javasolta, hogy halasszák el a javaslat végrehajtását, mivel a 2028-as határidő túl korai lenne az összes különböző adózási modell összevonásához. Az olasz Camera dei Deputati úgy vélte, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének, és általánosságban támogatta annak célkitűzéseit, például az EU-ban működő (nagy) vállalatcsoportok adóköteles jövedelmének kiszámítására vonatkozó közös szabályok megállapítását. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy további lépéseket kell tenni a társaságiadó-rendszerekre vonatkozóan, mivel az adóalapokra korlátozódó szabályozási minimumok önmagukban nem elegendőek az Unión belüli tisztességtelen adóverseny csökkentéséhez. Több parlament is rámutatott arra, hogy ez a javaslat mind a vállalkozások, mind a közigazgatási szervek számára növelné az adminisztratív terheket.
Válaszaiban a Bizottság fenntartotta, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, mivel célja kizárólag a nagy vállalatcsoportok adóköteles jövedelmének meghatározására vonatkozó közös szabályok megállapítása. Kijelentette, hogy a javaslat nem korlátozza a nemzeti hatásköröket az adózás területén, mivel a tagállamok továbbra is önállóan határozhatják meg saját adókulcsaikat és adópolitikájukat. Az egységes adóalap létrehozásának lehetséges kockázatait illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a javaslat célja a megfelelési költségek csökkentése, és ezzel párhuzamosan Unió-szerte egyenlő versenyfeltételek megteremtése. A Bizottság azt is jelezte, hogy a javaslat révén megvalósuló egyszerűsítés és harmonizáció vonzóbbá tenné az EU-t a beruházások számára, ezáltal megelőzve a kedvezőtlen hatásokat. Hasonlóképpen hivatkozott a hatásvizsgálatra is. Becslései szerint a legfrissebb adatok alapján a javaslat akár 65 %-kal is csökkentheti a megfelelési költségeket. Az ütemtervet illetően a Bizottság – elismerve, hogy elegendő időre van szükség az alkalmazkodáshoz – jelezte, hogy a javaslat a 2028. július 1-jei javasolt végrehajtás után négy és fél éves átmeneti időszakot irányoz elő. Felhívta továbbá a figyelmet az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére, amely az adóköteles jövedelem kiszámítására vonatkozó egységes és egyszerűsített szabályok révén az adminisztratív terhek csökkenésével fog járni. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a javaslatnak nem célja a nemzeti adórendszerek közötti lehető legnagyobb fokú harmonizáció megvalósítása.
A harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságáról szóló javaslat 2 indokolt véleményt és a politikai párbeszéd keretében 5 véleményt váltott ki. A francia Sénat, a magyar Országgyűlés, az olasz Senato della Repubblica és az olasz Camera dei Deputati kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy helyénvaló-e az irányelv egyetlen jogalapjaként az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkét alkalmazni. Az Országgyűlés, valamint az ír Dáil és Seanad Éireann indokolt véleményeikben azzal érveltek, hogy a javaslat sérti a szubszidiaritás elvét, mivel maximális mértékű harmonizációt írna elő, és korlátozná a tagállamok mérlegelési jogkörét. Ez potenciálisan az átláthatósági normák enyhítéséhez vezetne a szigorúbb szabályozással rendelkezők esetében. Ezt az érvet a Camera dei Deputati és a francia Sénat is osztotta. Az Országgyűlés kétségbe vonta az uniós szintű fellépés szükségességét és hozzáadott értékét, megjegyezve, hogy a meglévő nemzeti szabályozások elegendőek, és hogy a tagállamok közel fele egyáltalán nem szabályozza ezt a területet. Emellett a cseh Senát felkérte a kormányát, hogy csak akkor támogassa a javaslatot, ha azt lényegesen módosítják, a holland Eerste Kamer pedig kérdéslistát nyújtott be a javaslattal kapcsolatban.
Válaszaiban a Bizottság részletesen indokolta az EUMSZ 114. cikkének alkalmazását, és jelezte, hogy a javaslat alkalmas arra, hogy lefedje az egységes piacon működő szolgáltatókat, és kezelje a belső piac működését érintő, a tagállamok rendelkezései közötti különbségeket. Rámutatott arra, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, mivel olyan határokon átnyúló kérdésekkel foglalkozik, amelyeket a tagállamok külön-külön nem tudnak hatékonyan megoldani. Hangsúlyozta továbbá, hogy a javasolt intézkedések arányosak az átláthatóság biztosításának céljával. A Bizottság kiemelte továbbá az uniós szintű szabályozás hozzáadott értékét a belső piac széttöredezettségének megelőzése és a harmadik országok érdekképviseleti tevékenységei nemzeteken átívelő jellegének kezelése szempontjából, melyek összehangolt megközelítést tesznek szükségessé. A „maximális harmonizáció” megközelítés indokaként a szabályozási arbitrázs megelőzését és egyenlő versenyfeltételek megteremtését, a megfelelési költségek csökkentését és a szabályozási standardokban a negatív verseny elkerülését említette.
4.A nemzeti parlamentekkel írásban folytatott politikai párbeszéd
A Bizottság nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatai a (2.) jegyzőkönyvben létrehozott szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmuson túlmenően tevékenységek széles körére terjednek ki, különösen a 2006-ban kezdeményezett politikai párbeszédre. Ez a párbeszéd megkönnyíti az írásbeli eszmecserét azokkal a bizottsági kezdeményezésekkel kapcsolatban, amelyekhez a nemzeti parlamentek hozzá kívánnak járulni, valamint azokról a kérdésekről, amelyeket saját kezdeményezésükre kívánnak felvetni. 2024-ben a Bizottság jelentős mértékben javította annak módját, ahogyan a nemzeti parlamentek véleményeit és indokolt véleményeit, valamint válaszait nyilvánosan hozzáférhetővé teszi. Új online adatbázist hozott létre, amely – számos szűrési lehetőséget kínálva – lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a Juncker elnök vezette Bizottság 2014-es indulása óta született vélemények és válaszok teljes köréhez.
Ezenkívül a politikai párbeszéd szóbeli dimenziót is tartalmaz, amelyet az 5. fejezetben ismertetünk.
4.1Általános észrevételek
2024-ben a nemzeti parlamentek 252 véleményt küldtek a Bizottságnak, ami a 2023. évi 402 véleményhez képest jelentős csökkenést jelent, de jellemző az intézményi átmenet évére. Mindazonáltal a 2019-ben tapasztalt igen markáns változáshoz képest – amikor a 2018. évinél 73 %-kal kevesebb vélemény érkezett – 2024-ben a csökkenés szerényebb volt, és a vélemények száma csak 33 %-kal maradt a 2023. évi szám alatt. Az Ursula von der Leyen vezette első Bizottság hivatali ideje alatt beérkezett vélemények teljes száma továbbra is jelentősen alacsonyabb volt, mint a második Barroso-Bizottság és a Juncker-Bizottság idején kapott vélemények száma.
A nemzeti parlamentek továbbra is igénybe vették a politikai párbeszéd által kínált különböző kommunikációs módokat. E tekintetben különösen említésre méltó a litván Seimas két saját kezdeményezésű véleménye. Ezeket a parlamentek egy csoportjának a COSAC 2024. novemberi plenáris ülésének előkészítéseként tartott külön ülésén megvitatták, majd különböző kamarák közösen aláírták azokat (az egyik véleményt 11, a másikat 10 további kamara), és továbbküldték a Bizottságnak. A Bizottság által az ezen éves jelentés korábbi kiadásaiban alkalmazott módszertannal való összhang biztosítása érdekében ez a két dokumentum összesen 23 véleménynek felel meg. Ez a megközelítés további következményekkel jár, és ezekre a jelentés kitér, valamint észrevételeket is fűz hozzájuk. Ilyen például a saját kezdeményezésű vélemények jelentősen magasabb aránya (36, szemben az előző években tapasztalt átlagosan 10 ilyen véleménnyel), vagy az, hogy két olyan kamara, amely 2016 óta nem vett részt a Bizottsággal folytatott politikai párbeszédben, 2024-ben ismét részt vett abban.
E 252 vélemény alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy 119 (47 %) a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus hatálya alá tartozó jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódott, és ezek közül 14 (az összes vélemény 5,6 %-a) volt indokolt vélemény. A fennmaradó 133 vélemény (53 %) főként nem jogalkotási kezdeményezésekre (leginkább közleményekre, de fehér könyvekre és bizonyos nyilvános konzultációkra is) vonatkozott, vagy olyan saját kezdeményezésű vélemény volt, amely nem kapcsolódott közvetlenül a Bizottság valamely kezdeményezéséhez (36 vélemény). Az eloszlás hasonló az előző, 2019-es átmeneti évhez.
A nemzeti parlamentek vagy kamarák által felvetett kérdésekről a Bizottságon belül tájékoztatják annak érintett tagjait és szervezeti egységeit, akik azután a válaszokat megfogalmazzák. A jogalkotási javaslatok esetében tehát a felvetett kérdéseket a Bizottság azon képviselőinek továbbítják, akik részt vesznek a társjogalkotók közötti tárgyalásokban.
4.2. Részvétel és az érintett kérdések köre
Az előző évekhez hasonlóan a Bizottságnak megküldött vélemények száma jelentős eltéréseket mutatott a nemzeti parlamentek között. Részben a már említett, közösen aláírt saját kezdeményezésű vélemények miatt azon nemzeti parlamentek vagy kamarák száma, amelyek nem adtak ki véleményt, 2024-ben 39 kamaráról 6-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy mindössze 3 tagállam parlamentje nem vett részt az írásbeli politikai párbeszédben. A részt vevő 33 kamarából 6 csak a közösen aláírt saját kezdeményezésű véleményeken keresztül vett részt.
A 10 legaktívabb kamara 160 véleményt adott ki (ez az összes vélemény 63,5 %-a). Ez figyelemre méltó kivétel az elmúlt 9 évben megfigyelt tendencia alól, amely szerint a 10 legaktívabb kamara átlagosan az összes vélemény mintegy 80 %-át adta ki. 2024-ben a 10 legaktívabb kamara a román Camera Deputaților (41), az olasz Camera dei Deputati (26), a spanyol Cortes Generales (18), a német Bundesrat (17), a cseh Senát (16), a román Senat (15), a cseh Poslanecká sněmovna (14), a francia Sénat (13), az olasz Senato della Repubblica (12) és a svéd Riksdag (11) volt. Ezek közül kilenc 2023-ban is a legaktívabb kamarák közé tartozott. Az egyes kamarák által küldött vélemények számát lásd a 2. mellékletben.
A korábbi évekhez hasonlóan a vélemények jellegét tekintve különbségek voltak az egyes nemzeti parlamentek és kamarák között. Néhányan elsősorban annak ellenőrzésére összpontosítottak, hogy a Bizottság adott javaslata megfelel-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, míg mások részletesebb észrevételeket tettek a javaslatok tartalmával kapcsolatban, vagy olyan saját kezdeményezésű véleményeket nyújtottak be, amelyek nem hivatkoztak konkrét bizottsági javaslatra. 2024-ben a Bizottsághoz 38 saját kezdeményezésű vélemény érkezett, amelyek témák széles körét ölelték fel – az uniós űrjogszabálytól, a külső határok védelmétől, a mezőgazdasági eredetű nitrátok által okozott vízszennyezéstől a közbeszerzésig. Az egynél több saját kezdeményezésű véleményben tárgyalt témák a következők voltak: a 2027 utáni közös agrárpolitika, a közel-keleti helyzet és a 2004-es bővítés 20. évfordulója, valamint ide tartoztak a litván Seimas által kezdeményezett, a cseppfolyósított földgáz Oroszországból történő behozatalának leállításáról és a külső határok védelméről szóló, fent említett, közösen aláírt saját kezdeményezésű vélemények. A nemzeti parlamentek véleményeket adtak ki a kifelé irányuló befektetésekről, az exportellenőrzésekről, a potenciálisan kettős felhasználású technológiákra irányuló kutatás és fejlesztés fokozott támogatásának lehetőségeiről szóló, valamint a „Hogyan lehet kielégíteni Európa digitális infrastruktúrájának igényeit?” című fehér könyvekről. Bár a politikai párbeszéd intenzitása 2024-ben csökkent, észrevehetően néhány olyan javaslatra koncentrálódott, amelyek jelentős figyelmet kaptak a nemzeti parlamentek részéről, szemben az indokolt véleményekkel, amelyek – amint arra fentebb rámutattunk – többnyire különféle javaslatok között oszlottak meg.
4.3. A politikai párbeszéd keretében megfogalmazott vélemények főbb témái
A legtöbb véleményt a következő javaslatok váltották ki:
1.A Bizottság 2024. évi munkaprogramja (10 vélemény).
2.A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslat (8 vélemény).
3.Az európai üzemi tanácsokról szóló irányelv módosításáról szóló javaslat, a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzésével, felderítésével és kivizsgálásával kapcsolatos rendőrségi együttműködés megerősítéséről, valamint az Europol által az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez nyújtott támogatás megerősítéséről szóló javaslat, a BEFIT-javaslat*, valamint a harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságáról szóló javaslat* (mindegyikre vonatkozóan 7 vélemény).
4.A gyakornokokról szóló irányelvre irányuló javaslat és az Unióba való jogellenes beutazáshoz, valamint az Unión belüli jogellenes átutazáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló javaslat (mindkettőhöz 6 vélemény).
Emellett ezen éves jelentés előző kiadásához 2024-ben két véleményt is benyújtottak, amelyekkel e szakasz végén foglalkozunk.
A korábbi évekhez hasonlóan 8 nemzeti parlament elemezte a Bizottság 2024. évi munkaprogramját, amelyre vonatkozóan 10 véleményt nyújtottak be (2024-ben 7-et, 2023-ban pedig 3-at). Ez megegyezett a Bizottság 2023. évi munkaprogramjával kapcsolatban beérkezett vélemények számával. Ezek a vélemények a különböző kamarák által a programnak a saját nemzeti politikáik összefüggésében vizsgált prioritásaival kapcsolatban elvégzett elemzéseket tükrözték. A COSAC 42. féléves jelentése szerint a kamarák közel 90 %-a különböző szinteken vitatja meg a Bizottság munkaprogramját: szinte minden esetben az uniós ügyekkel foglalkozó bizottságok szintjén, az esetek mintegy felében más bizottságokban, és több mint egyharmaduk esetében pedig plenáris üléseken.
A nemzeti parlamenteknek a 2024. évi munkaprogrammal kapcsolatos véleményeiből kiderült, hogy konszenzus van az Unió előtt álló legfontosabb kihívásokkal kapcsolatban. A vélemények széles körben támogatták Ukrajnát, az európai védelmi ipari stratégia kidolgozását, valamint a bővítési folyamat érdemeken és uniós értékeken alapuló felgyorsítását. Számos kamara hangsúlyozta a külpolitikai partnerségek fontosságát, például Afrikával, valamint a keleti partnerség és a déli szomszédság további támogatását. Egyetértettek abban is, hogy foglalkozni kell az éghajlatváltozás kérdésével, különös figyelmet fordítva a 2040-ig tartó időszakra vonatkozó csökkentési cél meghatározására és az igazságos átmenet biztosítására. Több kamara hangsúlyozta a vízgazdálkodás rezilienciájának, a fenntartható mezőgazdaságnak és az élelmezésbiztonságnak a fontosságát. Emellett konszenzus volt arról is, hogy lépést kell tartani a mesterséges intelligencia használatával és szabályozni kell azt, valamint kezelni kell a migrációs kihívásokat, illetve a gyermekek online szexuális bántalmazását és szexuális kizsákmányolását, és átfogó keretrendszerek létrehozását, valamint a tagállamok közötti és a nemzetközi együttműködés megerősítését szorgalmazták. Olyan további kulcsfontosságú területeken is egyetértés mutatkozott, mint az oktatás fontossága – és a javasolt közös európai diploma –, valamint a bürokrácia és az adminisztratív terhek csökkentésének szükségessége a versenyképesség és a növekedés előmozdítása érdekében. Összességében a vélemények kiemelték, hogy összehangolt uniós megközelítésre van szükség e sürgető kihívások kezelése, valamint az erősebb és reziliensebb Európa előmozdítása érdekében.
Válaszaiban a Bizottság újólag megerősítette elkötelezettségét Ukrajna további támogatása mellett, ugyanakkor készülve az EU sikeres bővítésére is, amelynek célja a hosszú távú béke és stabilitás előmozdítása Európában. Hangsúlyozta, hogy a bővítés továbbra is érdemeken alapulna, tiszteletben tartva az alapvető értékeket, köztük az emberi jogokat és a jogállamiságot. Ezek továbbra is az uniós csatlakozás alapvető feltételeiként szolgálnának. A Bizottság üdvözölte a védelem területén tervezett intézkedéseinek támogatását, kiemelve az első európai védelmi ipari stratégia bemutatását, és a tagállamok védelmi vonatkozású beruházásainak növelésére szólított fel. Utalt továbbá a migránscsempészés elleni küzdelem jogi keretének aktualizálására irányuló javaslatára, bizonyítva elkötelezettségét a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése mellett. A Bizottság hangsúlyozta továbbá eltökéltségét amellett, hogy a zöld átállás igazságos és inkluzív módon valósuljon meg, és hogy végrehajtsák a digitális menetrend előmozdítását célzó legfontosabb kezdeményezéseket. E kezdeményezések célja Európa rezilienciájának megerősítése és az adminisztratív terhek csökkentése, hozzájárulást nyújtva az európai vállalkozások versenyképességének fokozásához. A mezőgazdaságot illetően a Bizottság kiemelte, hogy az uniós mezőgazdaság jövőjéről folytatott stratégiai párbeszéd elindítása értékes lehetőség a mezőgazdasági termelőkkel és más fontos érdekelt felekkel való együttműködésre.
A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslattal kapcsolatban 8 vélemény – köztük 1 indokolt vélemény – érkezett. A cseh Poslanecká sněmovna és az olasz Camera dei Deputati megkérdőjelezte az uniós szintű fellépés szükségességét, azt állítva, hogy a javaslat egyes vonatkozásai túllépik az EU hatáskörét. A francia Sénat továbbá azzal érvelt, hogy az olyan rendelkezések, mint például a „gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok” meghatározása, indokolatlanul érintik a nemzeti hatásköröket. Másrészről a román Camera Deputaților megjegyezte, hogy a javaslat nem nyilvánítja önálló bűncselekménnyé a „szexuális zsarolást” vagy a „bosszúpornót”, annak ellenére, hogy elismeri azok egyre elterjedtebbé válását. Több kamara (az olasz Camera dei Deputati, a francia Sénat, a román Camera Deputaților) megkérdőjelezte a javaslat azon rendelkezését, amely lehetővé tenné nem kormányzati szervezetek számára a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok felderítését és elemzését, arra hivatkozva, hogy esetleges összeférhetetlenségek állhatnak fenn, illetve hogy ez inkább a nemzeti hatóságok feladata kellene, hogy legyen. A német Bundesrat megjegyezte, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzésével és az ellene folytatott küzdelemmel foglalkozó uniós központ létrehozása további uniós szintű központi irányítási kapacitások kiépítésével járna, de nem róhat további adminisztratív terheket a tagállamokra.
Válaszaiban a Bizottság fenntartotta, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét. Kiemelte, hogy a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok további, gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok megszerzése céljából történő megosztásával való fenyegetésre a javaslat más rendelkezései vonatkoznak. A nem kormányzati szervezetek szerepét illetően a Bizottság tisztázta, hogy azok nem végeznének olyan feladatokat, amelyeket a nemzeti hatóságoknak kellene ellátniuk. A vonatkozó rendelkezésekre ehelyett a nemzeti forródrótok és hasonló szervezetek tevékenységeivel kapcsolatos jogbiztonság biztosítása érdekében volt szükség. A Bizottság tudomásul vette a német Bundesrat arra irányuló javaslatát, hogy enyhítsék a javaslatban előírt adatgyűjtési kötelezettségeket, ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy a megelőzésre és az áldozatoknak nyújtott segítségre vonatkozó adatok gyűjtése elengedhetetlen az e területen hozott intézkedések hatékonyságának értékeléséhez.
Több nemzeti parlament is véleményt adott ki a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzésével, felderítésével és kivizsgálásával kapcsolatos rendőrségi együttműködés megerősítéséről, valamint az Europol által az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez nyújtott támogatás megerősítéséről szóló rendeletre (7 vélemény, köztük 1 indokolt vélemény), és az Unióba való jogellenes beutazáshoz, valamint az Unión belüli jogellenes átutazáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvre (6 vélemény) irányuló javaslattal kapcsolatban. Indokolt véleményében a svéd Riksdag azzal érvelt, hogy a javaslat bizonyos vonatkozásai túl nagy mértékben avatkoznak be a tagállamok hatáskörébe, és a javasolt intézkedések – különösen az Europol operatív megbízatásának meghosszabbítása – szükségességének és arányosságának mélyrehatóbb elemzésére szólított fel. Kifogásolta, hogy a javaslatot nem kíséri hatásvizsgálat. A német Bundesrat szintén kifogásolta, hogy maga a rendelet hozna létre egy, az Europolhoz kapcsolódó központot; úgy vélte, hogy ezt a döntést az Europol igazgatótanácsára kellene bízni, és megállapította, hogy a javaslatot általánosságban meg kell vizsgálni az arányosság tiszteletben tartása szempontjából. Felszólított az Europol, az Eurojust és a Frontex feladatainak, valamint az új központhoz kirendelt szakértők és összekötő tisztviselők kompetenciáinak tisztázására. Az olasz Camera dei Deputati üdvözölte az uniós joghatóság kiterjesztését ezen a területen, de aggodalmát fejezte ki a statisztikai adatok gyűjtésével és jelentésével járó esetleges adminisztratív terhekkel kapcsolatban. Továbbá amellett érvelt, hogy át kell gondolni a humanitárius tevékenységekre vonatkozó mentességeket. Mindkét cseh kamara – bár általánosságban támogatta a javaslatokat – aggályait fejezte ki az állami költségvetésre és a társadalmi környezetre esetlegesen gyakorolt terhekkel kapcsolatban, valamint hangsúlyozta a bűncselekmények és a szankciók pontosításának és harmonizációjának szükségességét. A román Camera Deputaților kiemelte, hogy egyértelmű különbséget kell tenni az irreguláris migráció megkönnyítése és a humanitárius segítségnyújtás között, továbbá a migránsok jogainak védelmére és a segítségnyújtásra szólított fel. A holland Eerste Kamer a képviselőcsoportoktól származó kérdéscsomagot nyújtott be mindkét javaslattal kapcsolatban, és aggodalmának adott hangot az Europol megbízatásának kiterjesztésével és azzal kapcsolatban, hogy az arányos-e. Kérdéseikben több parlamenti csoport is aggodalmát fejezte ki a – véleményük szerint az elmúlt években szisztematikusan kriminalizált – humanitárius segélyszervezetekre gyakorolt hatások miatt, és felszólított a humanitárius segítségnyújtás és az emberkereskedelem közötti különbségtétel egyértelművé tételére.
Válaszaiban a Bizottság pontosította, hogy a létrehozandó központ fokozni fogja a koordinációt és a tagállamok támogatását a migránscsempészés és az emberkereskedelem elleni küzdelem terén. A svéd Riksdagnak és a német Bundesratnak adott válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy – tekintettel e bűncselekmények transznacionális jellegére – a javaslatok szükségesek és arányosak a migránscsempészés és az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelemhez. Tudomásul vette továbbá az olasz Camera dei Deputati javaslatát a humanitárius tevékenységekre vonatkozó mentesség pontosítására.
A gyakornokokról szóló irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban 7 vélemény, köztük 1 indokolt vélemény született. Indokolt véleményében a svéd Riksdag úgy vélte, hogy a javaslat túl messzire nyúlik, és az oktatás, valamint a szociális biztonsághoz és a bérezéshez való hozzáférés tekintetében túlmutat az uniós hatáskörön, valamint nem veszi figyelembe a tagállamok eltérő rendszereit és körülményeit. A politikai párbeszéd során kialakított véleményekben több kamara is rámutatott arra, hogy a szakmai gyakorlat fogalmának a javaslatban szereplő meghatározása összeegyeztethetetlen a vonatkozó nemzeti jogszabályaikkal, és az irányelv alkalmazási körének pontosítását tartották szükségesnek. Egy kamara pontosítást kért az irányelv nem uniós országokból származó gyakornokokra való alkalmazhatóságával kapcsolatban. Két kamara egyszerűen megerősítette, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének.
Válaszaiban a Bizottság kiemelte, hogy a javaslat kizárólag a gyakornokok munkakörülményeire vonatkozik, és nem érint sem a szakmai gyakorlatok tanulási vagy képzési tartalmával, sem a gyakornokok szociális biztonsághoz való hozzáférésével kapcsolatos kérdéseket. Emellett a javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentésben elismerte a tagállamok különböző típusú szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályozási megközelítéseinek a sokféleségét. A Bizottság újólag megerősítette, hogy a javaslat nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a gyakornokok nemzeti jog szerinti jogállását átminősítsék, vagy új jogállást hozzanak létre. A „szakmai gyakorlat” fogalommeghatározásából szándékosan kihagyta a „munkaviszonyra” való hivatkozást, hogy elkerülhetők legyenek a kiskapuk a rendes munkaviszony szakmai gyakorlatként való álcázásának megakadályozásáról szóló irányelv alkalmazásában. A Bizottság azt is megerősítette, hogy a javaslat az EU-ban szakmai gyakorlatot folytató, nem uniós országokból származó gyakornokokra is vonatkozik majd.
Az Európai Üzemi Tanácsok létrehozásáról és működéséről, valamint a transznacionális tájékoztatási és konzultációs jogok hatékony érvényesítéséről szóló irányelvjavaslat jelentős figyelmet kapott a nemzeti parlamentektől, és 7 vélemény benyújtását eredményezte. Két kamara kedvező véleményt nyújtott be, míg négy kamara aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a javasolt intézkedések szabályozási terheket és költségeket rónának a vállalatokra, ami hatással lehet a versenyképességükre. Egyes kamarák a transznacionális kérdések fogalommeghatározásával kapcsolatban is pontosítást kértek. Több kamara egyetértett abban, hogy meg kell valósítani a nemek egyensúlyát, de problémásnak találták az európai üzemi tanácsok esetében alkalmazandó fix nemi kvótákat.
Válaszaiban a Bizottság kifejtette, hogy a javaslat célja a munkavállalók transznacionális szintű tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó keret hatékonyságának javítása, valamint az európai üzemi tanácsok hozzáadott értékének növelése a munkavállalók és a vállalatok számára. Hatásvizsgálatában különböző szakpolitikai alternatívákat mérlegelt, és nem talált bizonyítékot a vállalatok költségeire és árversenyképességére, nemzetközi versenyképességére és innovációs kapacitására gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokra. A Bizottság rámutatott, hogy a transznacionális kérdéseknek a javaslatban szereplő fogalommeghatározása ok-okozati összefüggést feltételez az egyik tagállamban javasolt intézkedések és azok egy másik tagállamban létrejött következményei között. Ennek célja az volt, hogy megakadályozza a kizárólag helyi szintű problémák megvitatását az európai üzemi tanácsokban, ugyanakkor biztosítsa ezen tanácsok részvételét olyan ügyekben, amelyekben az irányítási döntések következményei valószínűleg egynél több tagállamban is érintik a munkavállalókat. A nemek egyensúlyát illetően a Bizottság kiemelte azokat a javasolt rendelkezéseket, amelyek szerint a tárgyaló felek erőfeszítéseket tesznek a nemek egyensúlyának megvalósítása érdekében, feltéve, hogy az a konkrét helyzetben jogilag és tényszerűen megvalósítható anélkül, hogy érintené a munkavállalók képviselőinek megválasztására vonatkozó nemzeti jogszabályokat.
A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról, valamint a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokról szóló 2022. évi éves jelentés nyomán 2024-ben két véleményt nyújtottak be. A svéd Riksdag a következőket szerette volna megtudni: i. miért csökkent az indokolt vélemények száma az elmúlt években, amellett, hogy 2010 óta egyértelműen javultak a Bizottság által arra vonatkozóan kiadott indokolások, hogy javaslatai hogyan felelnek meg a szubszidiaritás elvének, ii. azok a nemzeti parlamentek, amelyek a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus keretében nem emelnek kifogást, azért járnak-e el így, mert nincs ellenvetésük, vagy azért, mert úgy vélik, hogy ez a mechanizmus nem hatékony vagy nem megfelelő, és iii. alkalmaznak-e ezek a nemzeti parlamentek más eszközöket befolyásuk gyakorlására. Az olasz Camera dei Deputati bírálta a Bizottság jelentését, amiért hiányoznak belőle a nemzeti parlamentek véleményeire adott bizottsági válaszok különböző vonatkozásaival – például azok minőségének értékelésével – kapcsolatos statisztikai adatok és információk. Szorgalmazta továbbá a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, és számos ajánlást tett a jogalkotási folyamat javítására, beleértve a javaslatok részletesebb indokolását, a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű bevonását, és a hatásvizsgálatok minőségének javítását. Hangsúlyozta továbbá, hogy fokozottabb átláthatóságra van szükség a Tanács tevékenységei és a dokumentumaihoz való hozzáférés tekintetében, valamint azt javasolta, hogy indítsanak vitát az uniós jogszabályok céljáról és a jogalkotás módszereiről, különös tekintettel az EU esetleges bővítésére.
Ezeket a véleményeket a COSAC 2024. októberi LXXII. plenáris ülésén elfogadott hozzájárulásban a nemzeti parlamentek által közösen megfogalmazott kérésekkel és javaslatokkal együtt kell értelmezni. A Bizottság reagált a nemzeti parlamentek indokolt véleményei számának csökkenésével kapcsolatos aggályokra; a csökkenés valószínű okaként említette a minőségi jogalkotási program és eszközök sikeres alkalmazását, valamint azt, hogy kezdeményezéseinek előkészítése során szigorúbban ellenőrzi a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását. Hasonlóképpen rámutatott arra, hogy az említett csökkenés valószínűleg nem a nemzeti parlamentek által végzett szubszidiaritási ellenőrzések hasonló mértékű csökkenésének az eredménye, mivel az előző három évben a politikai párbeszéd keretében kiadott vélemények többsége a szubszidiaritás-ellenőrzés hatálya alá tartozó javaslatokra vonatkozott, és számos ilyen véleményben kifejezetten kijelentették, hogy a jogalkotási javaslatok megfelelnek a szubszidiaritás elvének. Ezt az észrevételt alátámasztották a nemzeti parlamentek által a COSAC 42. féléves jelentésének előkészítését szolgáló kérdőívre adott válaszok, valamint a Bizottsághoz beérkezett vélemények és indokolt vélemények, amelyek szerint a 39 kamarából legalább 29 (a 27 nemzeti parlamentből 21) végzett szubszidiaritási vizsgálatot 2019 óta. Az indokolt vélemények nem az egyetlen eszközt jelentik a nemzeti parlamentek által végzett szubszidiaritási vizsgálatok eredményeinek kifejtésére.
Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a nemzeti parlamentek fontos szerepet játszanak az európai alkotmányos keretben és az uniós szakpolitikák alakításában. Kiemelte továbbá, hogy támogatja a nemzeti parlamenteket és azok szubszidiaritási ellenőrzését, többek között azáltal, hogy részletes válaszokat ad véleményükre, és felhívja a Bizottság érintett tagjainak és szervezeti egységeinek figyelmét az aggályaikra. A Bizottság hangsúlyozta továbbá a nemzeti parlamentekkel folytatott politikai párbeszéd fontosságát, amely lehetővé teszi számukra, hogy hozzájáruljanak az európai döntéshozatali folyamathoz, és megjegyezte, hogy számos nemzeti parlament kihasználja ezt a lehetőséget arra, hogy részt vegyen a folyamat korábbi szakaszaiban. A Bizottság arra bátorította a nemzeti parlamenteket, hogy vegyenek részt a véleményezési felhívásokban és a nyilvános konzultációkban, valamint kijelentette, hogy készen áll a nemzeti parlamentekkel a bevált kommunikációs és együttműködési csatornákon keresztül folytatott párbeszéd megerősítésére. A nemzeti parlamentek által benyújtott véleményekre adott bizottsági válaszok minőségét illetően a Bizottság emlékeztetett a COSAC 37. féléves jelentésére, amely szerint „a [nemzeti parlamentek kamaráinak] túlnyomó többsége kijelentette, hogy az Európai Bizottság a politikai párbeszéd keretében megfogalmazott véleményeikben felvetett kérdések legtöbbjével foglalkozott”.
5.Kapcsolattartás, látogatások, találkozók, konferenciák és egyéb tevékenységek
5.1. A Bizottság nemzeti parlamenteknél tett látogatásai és találkozók
A Bizottság és a nemzeti parlamentek különféle formákban folytatnak szóbeli politikai párbeszédet. Ide tartoznak a Bizottság és a nemzeti parlamentek tagjai közötti látogatások, a Bizottság tagjainak részvétele az Európai Parlament által szervezett parlamentközi bizottsági üléseken és konferenciákon – például a COSAC által szervezett konferenciákon –, a Bizottság által a nemzeti parlamentek brüsszeli állandó képviselői számára tartott tájékoztatók, valamint a Bizottság munkaprogramjáról folytatott rendszeres eszmecserék.
A Bizottság tagjai 2024-ben 57 látogatást tettek nemzeti parlamenteknél, illetve tartottak találkozókat a nemzeti parlamentek küldöttségeivel, és ezekben a kamarák többsége részt vett (24 a 39-ből). Ez kevesebb, mint az előző négy évben (2023-ban 127, 2022-ben 143, 2021-ben 130, 2020-ban 101 látogatásra került sor), de nagyon hasonló az előző átmeneti évben (2019) tett látogatások és találkozók számához: 55. A Bizottságnál 2024-ben a nemzeti parlamentek személyzeti állományának különféle csoportjai – egyes esetekben parlamenti képviselőkkel együtt – számos látogatást tettek, hogy első kézből kapjanak tájékoztatást a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti interakció módjairól és a meglévő kommunikációs csatornákról.
A Bizottság tagjai által 2024-ben
a nemzeti parlamenteknél tett látogatások és találkozók száma (valamennyi tagállamban összesen: 57)
5.2. Parlamentközi ülések és konferenciák
2024-ben a Bizottság tagjai a következő parlamentközi üléseken és konferenciákon vettek részt:
-COSAC,
-az európai parlamenti hét,
-a közös parlamenti ellenőrző csoport ülései,
-különféle parlamentközi konferenciák.
A jelentéstételi időszakban a COSAC elnökeinek két ülését (január és július), valamint a COSAC két plenáris ülését (március és október) hívták össze Belgiumban és Magyarországon, amelyek az adott időszakban betöltötték az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Minden plenáris ülés után következtetéseket, hozzájárulást és féléves jelentést tettek közzé. A COSAC márciusi plenáris ülésének nyomán kiadott hozzájárulás egyik szakaszát a nemzeti parlamentek közös hozzájárulásának szánták a 2024–2029-es stratégiai iránymutatásokhoz, amire az előző, 2014-es és 2019-es intézményi átmenetek során nem volt példa. A Bizottság írásbeli válaszokat adott a COSAC által elfogadott hozzájárulásokra.
A COSAC 2024. évi ülései a következő témákkal foglalkoztak: i. a Tanács két soros elnökségének (Belgium és Magyarország) prioritásai, ii. a szociális jogok európai pillére, iii. a bővítés és annak hatása az EU jövőjére, iv. a 2019–2024-es európai jogalkotási ciklus felülvizsgálata, valamint a Tanács 2024–2029-es időszakra szóló stratégiai menetrendjének kilátásai, v. a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politika, valamint a nők és férfiak parlamenti képviselete, vi. nyitott stratégiai autonómia, demokrácia és jogállamiság, vii. az EU nyugat-balkáni és keleti bővítésével kapcsolatos aktuális helyzet, viii. az Unió helyzete az intézményi átmenet évében, és a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának 15 éve, ix. európai demográfiai tendenciák és válaszintézkedések nemzeti és európai szinten, és x. Európa biztonsága és védelme. Schmit, Breton és Várhelyi biztosok részt vettek a COSAC két ülésén, Šefčovič ügyvezető alelnök pedig videóüzenetet küldött a LXXII. plenáris ülés résztvevői számára, amelyben kiemelte, hogy a nemzeti parlamentek az elkövetkező öt évben is vezető szerepet fognak játszani.
Ami az uniós szakpolitikai döntéshozatalban való részvételüket illeti, a nemzeti parlamentek a COSAC 2024. októberi LXXII. plenáris ülésén elfogadott hozzájárulásban közösen fogalmaztak meg számos kérést és javaslatot. Mindenekelőtt a következőket szorgalmazták: i. közvetett jogalkotási kezdeményezési jog bevezetése számukra egy „zöld kártya” formájában, ii. a tanácsi dokumentumokhoz való jobb hozzáférés, iii. a Bizottság tagjainak rendszeres részvétele a COSAC ülésein, iv. fokozott párbeszéd a nemzeti parlamentek és a Bizottság között, különösen a Bizottság stratégiai iránymutatásainak és éves munkaprogramjának kidolgozása idején, valamint v. a szubszidiaritás vizsgálatának megkönnyítése azáltal, hogy a nemzeti parlamentek számára biztosított határidőt nyolc hétről tíz hétre meghosszabbítják, és a „sárga lap” aktiválásának küszöbét a leadott szavazatok egynegyedére csökkentik.
Válaszában a Bizottság egyetértett a COSAC-kal abban, hogy a nemzeti parlamentek döntő szerepet játszanak a demokratikus értékek megerősítésében, jelezte, hogy készen áll a velük folytatott párbeszéd továbbfejlesztésére, és arra bátorította a nemzeti parlamenteket, hogy már korábban, az új uniós szintű jogszabályok mérlegelése és előkészítése során vegyenek részt a politikai folyamatban. E tekintetben a Bizottság tudomásul vette a nemzeti parlamenteknek a 2024–2029-es időszakra szóló stratégiai menetrendhez való, a COSAC LXXI. ülésén elfogadott hozzájárulás révén nyújtott kollektív inputját, és a jövőre nézve ösztönözte az ilyen típusú közös szerepvállalást. Üdvözölte továbbá a nemzeti parlamentektől érkező véleményeket és információkat, amelyeket a politikai párbeszéd részeként a Bizottság elfogadott munkaprogramjaiban szereplő pontokkal kapcsolatos saját prioritásaikkal összefüggésben nyújtottak be. Az ilyen hozzájárulások a nemzeti parlamentek által a szubszidiaritás uniós jogszabályokban való tiszteletben tartására vonatkozóan végzett vizsgálatok korai elemei is lehetnek. A Bizottság tudomásul vette a COSAC arra irányuló javaslatát, hogy tovább erősítsék a nemzeti parlamentek által végzett szubszidiaritási vizsgálatokat azáltal, hogy azok határidejét nyolc hétről tíz hétre meghosszabbítják, és csökkentik a „sárga lap” aktiválásához szükséges küszöbértéket. Úgy vélte azonban, hogy az ilyen intézkedések – amelyek a Szerződés módosítását tennék szükségessé – bevezetésénél gyorsabban a nemzeti parlamentek és a Bizottság közötti politikai párbeszéd és parlamentközi ülések intenzívebbé tétele már most is lehetőséget kínál arra, hogy javítsák a szubszidiaritás és az arányosság elvének az uniós jogszabályokban való alkalmazását.
6.A regionális parlamentek szerepe
A regionális parlamentek közvetve járulnak hozzá a szubszidiaritás vizsgálatához. A (2.) jegyzőkönyv értelmében, amikor a nemzeti parlamentek az uniós jogalkotási aktusok tervezetét szubszidiaritási vizsgálatnak vetik alá indokolt vélemények kibocsátása céljából, adott esetben egyeztetniük kell a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentekkel.
A regionális parlamentek képviselői a Régiók Európai Bizottságában is képviseltetik magukat. A Régiók Európai Bizottsága nyomonkövetési munkát folytat a szubszidiaritás-ellenőrzési hálózaton és annak online platformján keresztül, melynek célja a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek részvételének támogatása a szubszidiaritással kapcsolatos korai előrejelző mechanizmusban (REGPEX).
Bár a Szerződések nem rendelkeznek kifejezetten a Bizottság és a regionális parlamentek közötti közvetlen együttműködésről, a Bizottság figyelembe veszi hozzájárulásukat, és reagál rájuk. Egyes regionális parlamentek továbbra is nyújtottak be állásfoglalásokat a Bizottságnak: 2024-ben 38 állásfoglalást nyújtottak be, míg ez a szám 2023-ban 32, 2022-ben 72, 2021-ben 50, 2020-ban pedig 33 volt. Ezek közül néhány konkrét bizottsági közleményekre és javaslatokra összpontosított, míg mások különféle egyéb aktuális kérdéseket érintettek. Mások részt vettek a Bizottság nyilvános konzultációiban, noha ezt a csatornát eddig mindössze egyetlen regionális parlament használta aktívan, amely több, a Bizottság által indított nyilvános konzultációra is küldött választ. Egy regionális parlament egy másik csatornát használt, és a nemzeti parlamentjén keresztül nyújtott be 5 véleményt.
7. Következtetés
2024 átmeneti év volt, amely a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok különféle vonatkozásaiban érezhető volt. Az előző négy évhez képest ez azt jelentette, hogy a nemzeti parlamentek kevesebb véleményt adtak ki, bár a csökkenés nem volt annyira hirtelen, mint az előző, 2019-es átmeneti évben. Viszonylag kevesebb vélemény született a szubszidiaritási vizsgálat hatálya alá tartozó javaslatokról; kevesebb látogatásra és találkozóra került sor, de számuk majdnem megegyezett az előző átmeneti évével; és a Bizottság tagjai kevesebb parlamentközi rendezvényen vettek részt.
A legtöbb indokolt véleményt ismét egyetlen nemzeti parlament, ebben az esetben a svéd Riksdag adta ki. A nemzeti parlamentek továbbra is nagy érdeklődést mutattak a Bizottság munkaprogramja iránt, és 10 véleményt adtak ki a Bizottság 2023. évi munkaprogramjával kapcsolatban – ugyanannyit, mint a 2022. évi kiadás esetében. A regionális parlamentek folytatták az együttműködést a Bizottsággal, és az előző évhez képest több állásfoglalást küldtek különböző aktuális kérdésekről.
Az e jelentés által lefedett témák tekintetében a következő figyelemre méltó és részben új fejlemények történtek 2024-ben:
-a nemzeti parlamentek nagy számú előretekintő saját kezdeményezésű véleményt adtak ki,
-a nemzeti parlamentek részvétele a politikai párbeszédben valamivel szélesebb körű volt, mint az előző években, és kevésbé koncentrálódott a legaktívabb parlamentekre/kamarákra,
-a nemzeti parlamentek folytatták a politikai párbeszédben való részvétel rugalmas módjainak feltárását, például csoportokban folytatott megbeszélések és saját kezdeményezésű vélemények közös aláírása révén,
-két nemzeti parlament véleményt adott ki a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatokról szóló éves jelentés előző kiadásáról, és többek között a nemzeti parlamentek szerepével foglalkozott,
-a nemzeti parlamentek kollektíven, a COSAC-on keresztül is fogalmaztak meg az uniós politikai döntéshozatalban betöltött szerepük megerősítésére irányuló kéréseket és javaslatokat, amelyekre a Bizottság konstruktív módon reagált,
-a COSAC 2024. márciusi LXXI. ülésén elfogadott hozzájárulásukkal a nemzeti parlamentek célja az volt, hogy az közös inputként szolgáljon a 2024–2029-es új intézményi ciklus stratégiai menetrendjéhez,
-most először történt meg, hogy egy nemzeti kamara keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához egy jogalkotási aktus megsemmisítése iránt, arra hivatkozva, hogy a rendelet túllépi az uniós intézmények hatáskörét, és sérti a szubszidiaritás elvét.
Az arányosság elvének végrehajtásával kapcsolatban az Európai Unió Bírósága megsemmisítette egy rendelet azon rendelkezését, amelyet a jogalkotási tárgyalások során illesztettek be a Bizottság által javasolt szövegbe. A Bíróság megállapította, hogy a társjogalkotók nem bizonyították, hogy elegendő információ állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy értékelni tudják és egyértelműen meg tudják állapítani az e különös rendelkezést bevezető jogszabály-módosítás arányosságát.