EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2025.3.19.
COM(2025) 124 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI TANÁCSNAK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Megtakarítási és beruházási unió
Stratégia a polgárok vagyonának és az EU gazdasági versenyképességének növelésére
1.Miért van szükség megtakarítási és beruházási unióra?
Az Európai Uniónak megvannak az eszközei saját gazdasági jövőjének biztosításához, és potenciálisan minden eddiginél jobban szolgálhatja polgárait és vállalkozásait. Az EU-t tehetséges munkaerő, számos innovatív és sikeres vállalat, a megtakarítások széles köre, valamint a közös elveken és a jogállamiságon alapuló kiszámítható és szilárd jogi környezet jellemzi. Az európai értéktőzsdék piaci kapitalizácója együttesen több billió euro, Európa ad otthont a befektetési alapok világszinten legsikeresebb márkájának, az ÁÉKBV-nak, valamint Európa világvezető a fenntartható finanszírozás terén, megelőzve az amerikai kontinens és az ázsiai–csendes-óceáni térség együttes kibocsátását. Európa üzleti terve is elkészült – a Bizottság versenyképességi iránytűje meghatározza azokat a területeket, amelyek alapvető fontosságúak a növekedés és a versenyképesség szempontjából; e célból kiemelt intézkedéseket vázol fel a következő három transzformatív tényező keretében: az innovációs szakadék megszüntetése, a dekarbonizáció és a versenyképesség közös ütemterve, valamint a túlzott függőségek leépítése és a biztonság növelése. A pénzügyi piacok virágzóbbá teszik a gazdaságot, amely így jobb munkahelyeket teremt napjaink munkavállalói és a jövő generációi számára, és megfelelő nyugdíjjövedelmet biztosít a demográfiai változások fényében. Az EU reziliens és jól szabályozott pénzügyi rendszerében jelentős kiaknázatlan potenciál rejlik ahhoz, hogy több megtakarítást irányítson a termelőberuházásokhoz. Az uniós polgárok alig várják a fejlett, integrált és hatékony uniós pénzügyi piacokat, amelyek több lehetőséget kínálnak számukra a vagyonteremtéshez.
A megtakarítási és beruházási unió kialakítása kulcsfontosságú prioritás, mivel arra irányul, hogy az uniós pénzügyi rendszer a megtakarításokat jobban a termelő beruházások felé terelje, bővítve a polgárok és a vállalkozások, nevezetesen a fenntartható vállalkozások pénzügyi lehetőségeinek körét. Az EU vonzó befektetési lehetőségeket kínál, többek között a harmadik országokból származó befektetők számára, de fontos, hogy még vonzóbb befektetési célponttá váljon általános növekedési potenciáljának a megerősítése révén. A vonzerő záloga az erőteljes aggregált kereslet, a magánberuházás támogatása, a tisztább és olcsóbb energiához, nyersanyagokhoz és fejlett technológiákhoz való hozzáférés, valamint az egyszerűbb üzleti környezet egy olyan egységes piacon, ahol kevesebb akadállyal kell megküzdeni.
A gyorsan változó geopolitikai környezet, az éghajlatváltozással járó kihívások, valamint a technológiai fejlődés mélyreható következményekkel járnak az EU jövőjére nézve, az ezekre reagáló uniós fellépésnek pedig a gazdaság újjáélesztésére kell helyeznie a hangsúlyt. Az EU-nak biztonság és a védelem, a fenntartható jólét és a gazdasági versenyképesség, valamint a demokrácia és a társadalmi méltányosság területén jelentős szakpolitikai kihívásokkal kell szembenéznie, mivel sürgősen fel kell készülnie arra, hogy az eddigitől meglehetősen eltérő szerepet játsszon a globális színtéren. Az uniós gazdaság meghatározó e tekintetben, és a jelentős kiaknázatlan növekedési, foglalkoztatási és vagyonteremtési potenciál felszabadítása érdekében közösen kell fellépni, amihez elengedhetetlen, hogy a tagállamok közötti szakpolitikai koordináció terén ambiciózusabb megközelítés érvényesüljön.
Ugyanakkor a tartós széttöredezettség korlátozza az EU egységes piacából származó előnyök érvényesülését. Csak a pénzügyi szolgáltatások tekintetében az
IMF
becslései szerint az egységes piac belső akadályai több mint 100%-os vámmal egyenértékűek, ami hatalmas költségekkel jár az EU gazdasága számára. Az EU jólétének, valamint gazdasági és geopolitikai erejének biztosítása érdekében sürgős fellépésre van szükség ezen akadályok felszámolása érdekében. Nyilvánvaló, hogy az uniós pénzügyi piacok és a tágabb értelemben vett uniós gazdaság sokkal több lehet, mint az egyes nemzeti részek összessége, és amint azt a Draghi-jelentés is kifejti, az élénk és reziliens gazdaság előfeltétele annak, hogy az EU ura legyen saját sorsának. Az EU nemzetközi partnerei már elkezdték az új geoökönómiai körülményekhez való alkalmazkodást, és az EU-nak is határozott választ kell adnia.
Emellett az EU gazdasága évek óta strukturálisan alulteljesít, részben a pénzügyi közvetítéssel kapcsolatos problémák miatt. Az EU gazdasága alacsony növekedési ciklusba rekedt, ami a világ más részeihez képest tartósan alacsony termelékenységre vezethető vissza. Többek között a viszonylag alacsony termelékenységnövekedés és a viszonylag magas megtakarítási ráták egybeesése e megtakarítások termelő beruházásokba való közvetítésével kapcsolatos problémákra utal. A pénzügyi közvetítési folyamat ilyen korlátai akadályozzák az EU-t abban, hogy megragadja a lehetőségeket és kezelje a 21. századi gazdaság kihívásait, például a zöld és digitális átállással összefüggésben.
Az EU-nak jelentős beruházásokra van szüksége, amelyek értékét a Draghi-jelentés 2030-ig évi 750–800 milliárd euróra becsüli. Ezt az összeget befolyásolja a védelmi beruházások megnövekedése, amelyeket ugyanezen időkereten belül kell végrehajtani. E további beruházási igények nagy része a kis- és középvállalkozásokhoz (kkv-k) és az innovatív vállalkozásokhoz kapcsolódik, tekintettel arra, hogy az utóbbiak nehezen jutnak finanszírozáshoz a bankoktól. Ezért az uniós tőkepiacokat a megtakarítási és beruházási unió alapvető elemeként jelentősen fejleszteni kell, hogy az EU kezelni tudja a megtakarítások és a beruházási igények közötti egyre nagyobb eltérést, és ezáltal hozzájáruljon ahhoz, hogy az európai megtakarítások beruházások formájában az európai gazdaságba áramoljanak.
A megtakarítási és beruházási unió kulcsfontosságú lesz abból a szempontjából, hogy az EU pénzügyi rendszere a megtakarításokat jobban a termelőberuházások felé terelje, bővítve a polgárok és a vállalkozások hatékony befektetési és finanszírozási lehetőségeinek körét. Jelenleg a bankbetétben tartott uniós lakossági megtakarítás értéke mintegy 10 billió euró. Bár a bankbetétek biztonságosak és könnyen hozzáférhetők, a tőkepiaci eszközökbe történő befektetésekhez képest viszonylag alacsony hozamot érnek el. Az EKB elemzése szerint, ha az uniós háztartások betét-pénzügyi eszköz aránya megegyezne az amerikai háztartásokéval, akár összesen 8 billió eurót – éves szinten 350 milliárd eurót – át lehetne irányítani piaci alapú befektetésekbe.
Az uniós politikai döntéshozók széles körben egyetértenek abban, hogy sürgősen fejleszteni kell a megtakarítási és beruházási uniót. A szándék megvan, itt az ideje, hogy a szavakat tettekre váltsuk. A versenyképességi iránytűben a Bizottság kiemelte, hogy a megtakarítási és beruházási unió kulcsfontosságú szerepet játszik az EU gazdasági versenyképességének fokozására irányuló erőfeszítések és a tisztaipar-megállapodás megvalósítása szempontjából. A Bizottság a ReArm Europe terv részeként a magántőke védelmi célú mozgósításával összefüggésben is hangsúlyozta a megtakarítási és beruházási unió fontosságát. Amint azt Ursula von der Leyen elnök kiemelte, csak egy hatékony, elmélyített és likvid uniós pénzügyi piac képes a megtakarításokat az olyannyira szükséges beruházások céljából aktiválni. Az előrelépés ezen a téren mára már nem csupán kívánatos, hanem elengedhetetlen. Napjainkban a kollektív biztonság, a megerősített felkészültség és reziliencia és a stratégiai autonómia megszilárdítása szempontjából is fontos, hogy Európa gazdasági nagyhatalom maradjon.
Enrico Letta és Mario Draghi jelentéseire hivatkozva az Európai Parlament, az Európai Tanács és az eurocsoport, valamint az Európai Központi Bank jelentős mértékben támogatta a pénzügyi közvetítés hiányosságainak kezelésére irányuló határozott fellépést. Ahhoz azonban, hogy a megtakarítási és beruházási unió sikeres legyen, minden érdekelt félnek nehéz és egyben bátor döntéseket kell hoznia, elismerve, hogy az EU közös ereje kollektív fellépést igényel, és demonstrálva hogy kész felülemelkedni egyéni érdekein és változtatni berögzült gyakorlatain.
A magánszektor, a civil társadalom és a különböző nemzeti hatóságok is számos ötletet terjesztettek elő azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne sikeresen megvalósítani a megtakarítási és beruházási uniót. A Bizottság munkatársai valamennyi tagállamba elutaztak, hogy megvitassák a további lépéseket és megismerjék a bevált gyakorlatokat. Egyetértés volt abban, hogy növekedésorientált megközelítésre, a határokon átnyúló tevékenységek előtt álló akadályok felszámolására, a szabályozás egyszerűsítésére és arányosságára, a pénzügyi műveltség előtérbe helyezésére, a vállalkozások számára elérhető finanszírozási lehetőségek szélesebb választékára, valamint az uniós fellépés és a helyi gazdaságok és a munkahelyteremtés közötti kapcsolat közvetlenebbé tételére van szükség. Bár a megtakarítási és beruházási unió jelentős előnyökkel fog járni az EU gazdasága számára, ezek az előnyök jelentős változásokat tesznek szükségessé a pénzügyi rendszer működésében uniós és nemzeti szinten egyaránt. Alapvető fontosságú lesz, hogy a magánszektor, a szociális partnerek és a civil társadalom szereplői, valamint a nemzeti hatóságok felismerjék e változások szükségességét, és éljenek a fejlettebb és integráltabb uniós pénzügyi rendszer nyújtotta lehetőségekkel.
Amint azt valamennyi érdekelt fél visszajelzései is megerősítették, a megtakarítási és beruházási unió megvalósításához egyaránt szükség lesz uniós és nemzeti szintű intézkedésekre; a Bizottság ezeket a visszajelzéseket figyelembe vette. E visszajelzésekre építve és a versenyképességi iránytűben meghatározott stratégiai irányvonalat követve ez a közlemény felvázolja, hogy az EU miként mozdíthatja elő a megtakarítási és beruházási uniót. A megtakarítási és beruházási unióval kapcsolatos intézkedések a Bizottság jelenlegi mandátumának első felében kerülnek bevezetésre. Az intézkedéscsomagok csak egyes területeket fognak érinteni, egyértelműen kapcsolódva az uniós gazdaság versenyképességének fokozásához, és 2025-ben a leghatásosabb intézkedések élveznek prioritást. A javasolt intézkedések az elkövetkező időszakban, az érdekelt felekkel folytatott folyamatos párbeszéd keretében továbbfejlesztésre kerülnek.
2.Mi a megtakarítási és beruházási unió lényege?
A megtakarítási és beruházási uniónak az uniós pénzügyi rendszer egészére ki kell terjednie, és azt uniós és nemzeti szinten egyaránt fejleszteni kell. A megtakarítási és beruházási uniónak a tőkepiaci unióra vonatkozó két cselekvési terv keretében már elért eredményekre és az azzal párhuzamosan a bankunió fejlesztésére irányuló erőfeszítésekre kell támaszkodnia. További fejlesztéséhez a leghatékonyabb – jogalkotási és nem jogalkotási – intézkedéseket kell alkalmazni, figyelembe véve az EU pénzügyi stabilitására és fenntartható versenyképességére vonatkozó kettős célkitűzést, továbbá az EU stratégiai céljait.
A megtakarítási és beruházási unió kiépítése a tagállamok és az uniós intézmények közös felelőssége. Meg kell jegyezni, hogy a pénzügyi rendszer és annak felügyelete nem elszigetelten működik, és a tagállamoknak a pénzügyi szolgáltatások hatékony egységes piacának megvalósítása érdekében törekedniük kell arra, hogy kezeljék az eltéréseket az alapul szolgáló jogszabályok – többek között az értékpapírokra és a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok – között, valamint a közigazgatási és bírósági eljárások, többek között a határozatok végrehajtására alkalmazandó eljárások között. Előfordulhat, hogy ezen akadályok egy részét a küszöbön álló egységes piaci stratégia keretében kell kezelni.
Egyértelműen indokoltak uniós szintű intézkedések azokon a kulcsfontosságú területeken, ahol az uniós szintű hiányosságok kezelése érdekében valamennyi tagállam együttműködése lehetséges és kívánatos. Más intézkedések szintén összehangolt megközelítést igényelnek, de nagyobb mértékben hagyatkoznak a tagállamok önálló fellépésére. A Bizottság segíthet a tagállamoknak a nemzeti intézkedések meghatározásában, megtervezésében és végrehajtásában, és támogatást nyújthat fellépéseik összehangolásához, amennyiben ez hozzáadott értéket teremt. E nemzeti intézkedéseket – amelyekre az ágazat és a civil társadalom érdekelt felei is többször felhívták a figyelmet – az eurocsoport az uniós fellépések szükséges kiegészítő intézkedéseként határozta meg. Ezenkívül a Bizottság támogathatja több tagállam összehangolt kezdeményezéseit, amennyiben ezek a kezdeményezések lehetővé teszik a megtakarítási és beruházási unió célkitűzéseinek mélyrehatóbb és gyorsabb megvalósítását. Biztosítani kell, hogy az ilyen összehangolt kezdeményezésekben valamennyi érdekelt tagállam részt tudjon venni, valamint e kezdeményezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az uniós és nemzeti szintek közötti hatáskörmegosztást, valamint a Bizottság kezdeményezési jogát, továbbá összhangban kell lenniük az uniós prioritásokkal és keretekkel. A megtakarítási és beruházási uniót jobban be kell építeni az európai szemeszter folyamatába is, amelynek keretében rendszeresen értékelés tárgyát fogják képezni a strukturális reformok tagállamok általi – egyénileg és közösen történő – végrehajtása terén elért eredmények. A megtakarítási és beruházási unió megvalósításához nélkülözhetetlen intézkedések szerepelni fognak továbbá az országspecifikus ajánlásokban, ezáltal ösztönözve a tagállamokat a reformok megvalósítására és végrehajtására. Végezetül a megtakarítási és beruházási unió célja a hatékonyság növelése, emellett egyszerűsítésre, a terhek csökkentésére és a digitalizációra fog törekedni a Bizottság végrehajtásról és egyszerűsítésről szóló közleményében meghatározottak szerint.
A megtakarítási és beruházási unió megvalósításához számos szakpolitikai intézkedésre van szükség, amelyek az EU pénzügyi rendszerének különböző dimenzióit érintik. Ezek a szakpolitikai intézkedések négy különálló, de egymással összefüggő fejezetbe csoportosíthatók: a) Polgárok és megtakarításaik, b) Befektetés és finanszírozás, c) Integráció és nagyságrend, valamint d) Hatékony felügyelet az egységes piacon, amelyek az alábbiakban részletesebben kifejtésre kerülnek.
A) Polgárok és megtakarításaik
A lakossági megtakarítók bankbetétjeikkel már most is központi szerepet játszanak az uniós gazdaság finanszírozásában, de bátorítani és ösztönözni kell őket arra, hogy megtakarításaik nagyobb részét tartsák tőkepiaci eszközökben. Az uniós polgárok számára rendkívül előnyös lehet a tőkepiacokba való befektetés, mivel megtakarításaikkal nagyobb megtérülést érhetnek el, valamint közvetlenül hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedéshez. A proaktív és meghatározó lakossági részvétel elengedhetetlen továbbá ahhoz, hogy az uniós tőkepiac elérje az ahhoz szükséges nagyságrendet és mélységet, hogy valamennyi uniós vállalkozás számára – köztük a magasabb kockázatú, de ugyanakkor magasabb hozamú innovatívabb vállalkozásoknak is – biztosítani tudja a szükséges finanszírozási lehetőségeket. A polgárok tőkepiaci részvételének előfeltétele, hogy javuljon a pénzügyi termékekbe vetett bizalmuk, ami pedig szükségessé teszi a befektetési lehetőségekhez való könnyű, egyszerű és olcsó hozzáférést. Ahogy azt a készségek uniójáról szóló, március 5-én elfogadott közlemény is hangsúlyozta, javítani kell a potenciális lakossági befektetők pénzügyi műveltségét, és olyan befektetési lehetőségeket kell kínálni a számukra, amelyek életük különböző szakaszaiban – különösen a nyugdíjba vonulásra való felkészülés során – megfelelnek az igényeiknek. Nemzeti szinten szakpolitikai intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy megfelelő megtakarítási konstrukciók és ösztönzők, köztük adókedvezmények révén növekedjen a tőkepiacok vonzereje a lakossági befektetők számára. Uniós szinten olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek támogatják a versenyt, és végső soron elérhetővé teszik a lakossági befektetők számára az olyan termékek szélesebb választékát, amelyek a nyugdíjmegtakarítás, a befektetés és biztosítás terén megfelelnek egyéni preferenciáiknak.
A lakossági részvétel ösztönzése a tőkepiacokon
Az egyes tagállamokban gyűjtött tapasztalatok már rámutattak arra, hogy a megtakarítási és befektetési számlák növelhetik a lakossági részvételt a tőkepiacokon, különösen akkor, ha az ilyen számlákhoz megfelelő ösztönzők társulnak. A megtakarítási és befektetési számlákhoz való hozzáférés javítása nagyon előnyös lehet a lakossági befektetők számára azáltal, mivel vonzóbb hozamot kínál számukra, méretgazdaságossági hatásokkal jár és megszilárdítja a piaci likviditást. Egyes tagállamokban már léteznek ilyen számlák, de elterjedtségük jellemzőiktől függően igen eltérő. A sikeresebb esetekben az ilyen megtakarítási és befektetési számlák könnyen használhatók olyan digitális felületeik révén, amelyek a megfelelő termékek széles köréhez biztosítanak hozzáférést, kedvezményes adókulcsokat vagy egyszerűsített adózási eljárásokat kínálnak, és költségmentes vagy alacsony költségű szolgáltatóváltást tesznek lehetővé. Egyes esetekben a számlák és az adókedvezmények célja, hogy támogassa az európai vállalatokba és a stratégiai prioritásokba – pl. védelmi és űrágazat, kutatás és innováció vagy zöld átállás – történő beruházásokat. A lakossági részvétel tőkepiacokon való további ösztönzése és az európai gazdaságba történő beruházások mozgósítása érdekében a megtakarítási és befektetési számlákhoz való hozzáférést az egész EU-ra ki kell terjeszteni.
Elengedhetetlen, hogy a lakossági befektetők tisztességes bánásmódban részesüljenek, és megfelelő választékuk legyen a befektetési termékekhez való hozzáférés során. E tekintetben a Bizottság 2023-ban lakossági befektetési stratégiára irányuló javaslatot terjesztett elő, amely elsősorban annak biztosítására helyezte a hangsúlyt, hogy a lakossági befektetők megfelelő védelemben részesüljenek és megfelelő ár-érték arányt érjenek el a tőkepiaci eszközökbe való befektetés során. A javaslatot jelenleg az Európai Parlament és a Tanács tárgyalja. A Bizottság továbbra is éberen ügyelni fog arra, hogy ambiciózus eredmény szülessen, amely garantálja a befektetők védelmét, ugyanakkor minimalizálja a kapcsolódó szabályozási terheket. Ennek során el kell kerülni különösen az uniós tőkepiacoknak a lakossági befektetők kárára történő további széttöredezését, olyan közzétételi szabályokat kell bevezetni, amelyek egyszerű és könnyen érthető módon nyújtanak tájékoztatást, és végső soron érezhetően hozzá kell járulni a lakossági befektetők uniós tőkepiacokon való nagyobb részvételének ösztönzéséhez.
Az alaposabb pénzügyi műveltség alapvető fontosságú lesz az EU-n belül a lakossági befektetési kultúra kialakításához. Sajnálatos módon az uniós polgárok pénzügyi műveltsége alacsony: egy 2023 júliusában készült Eurobarométer felmérés szerint csupán 18%-uk rendelkezik magas szintű pénzügyi műveltséggel. Ezenkívül az egyes tagállamok és a tagállamokon belüli különböző demográfiai csoportok között jelentős eltérések mutatkoznak; a nők, a fiatalok és az idősebb felnőttek pénzügyi műveltsége általában alacsonyabb. Egyes tagállamok már tettek lépéseket e tekintetben, de a levont tanulságokra és a már végrehajtott kezdeményezésekre építve összehangoltabb erőfeszítésekre lesz szükség uniós és nemzeti szinten egyaránt ahhoz, hogy Unió-szerte növekedjen a lakosság átlagos pénzügyi tájékozottsága.
Lehetővé kell tenni, hogy a lakossági befektetők az állami szervezetek mellett társbefektetőként támogassanak olyan stratégiai projekteket, amelyek sikere különösen fontos az uniós prioritások és a társadalmaink jövője szempontjából. Jobban fel kell tárni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a lakossági befektetők számára elérhetőbbé válnak az ilyen befektetések.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság 2025 harmadik negyedévéig (jogalkotási vagy nem jogalkotási) intézkedéseket fog elfogadni annak érdekében, hogy a meglévő bevált gyakorlatok alapján kidolgozza a megtakarításokra és befektetési számlákra vagy termékekre vonatkozó európai tervet. Az intézkedéseket a megtakarítási és befektetési számlák adóügyi megítéléséről szóló, tagállamoknak címzett ajánlás fogja kísérni. A Bizottság szorosan nyomon fogja követni e számlák elterjedését, és rendszeresen jelentést fog tenni az elért eredményekről.
·A Bizottság elő fogja segíteni, hogy a Parlament és a Tanács megállapodjon a lakossági befektetési stratégiáról. A Bizottság azonban habozás nélkül visszavonja a javaslatot, ha a tárgyalások nem garantálják a stratégia kitűzött céljainak teljesülését.
·A Bizottság 2025 harmadik negyedévéig stratégiát fog elfogadni a pénzügyi műveltségről a lakosság szerepvállalásának, tájékozottságának és tőkepiaci részvételének növelése, és ezáltal pedig egy „befektetésbarátabb” kultúra megteremtése érdekében. A stratégia célja lesz továbbá, hogy intenzívebbé tegye a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását, valamint további iránymutatást adjon a meglévő pénzügyi kompetenciakeretek végrehajtásához.
·A Bizottság az Európai Beruházási Bank (EBB) Csoporttal, az Európai Stabilitási Mechanizmussal (ESM) és a nemzeti fejlesztési bankokkal együtt meg fogja vizsgálni, hogy miként lehetne növelni a lakossági befektetők lehetőségeit a megfelelő pénzügyi termékekhez való hozzáférés terén, ezze elősegítve hozzájárulásukat az uniós prioritások finanszírozásához.
A kiegészítőnyugdíj-szektor fejlesztése
A fejlettebb uniós kiegészítőnyugdíj-szektor elengedhetetlen a polgárok pénzügyi biztonsága szempontjából, különösen a demográfiai tendenciák fényében, és hozzá fog járulni a tőkepiacok fejlesztéséhez, valamint az uniós növekedés és innováció finanszírozására irányuló beruházások megvalósításához. Mind uniós, mind nemzeti szinten szakpolitikai intézkedésekre lesz szükség annak támogatásához, hogy tovább fokozódjon a kiegészítő nyugdíjrendszerek elterjedése, nem gátolva a további fejlődést, egy erős, többpilléres rendszer részeként és a szociális partnerekkel egyeztetve, ugyanakkor meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ágazat jobb teljesítményt nyújtson a hosszú távú megtakarítók számára.
Nemzeti szinten a tagállamoknak szükséges lenne a saját kiegészítőnyugdíj-ágazatuk fejlesztéséhez szükséges intézkedéseket bevezetniük. Egyes tagállamok már viszonylag fejlett kiegészítő nyugdíjrendszerekkel, és – nem véletlenül – fejlettebb tőkepiacokkal is rendelkeznek. Ez azt jelzi, hogy a tagállamok számára nagy lehetőségek kínálkoznak arra, hogy tanuljanak egymástól ezen a területen.
Az automatikus beléptetés – a nagyobb és mélyebb foglalkoztatóinyugdíj-piacok katalizátoraként – fontos eleme lehet a polgárok számára előnyös kiegészítő nyugdíjak kialakításának. A részvétel egyszerű és hatékony módjaként az automatikus beléptetésnek köszönhetően növekedhet a munkavállalók részvételi aránya és jobb hozamot biztosíthat a nyugdíjasok számára azáltal, hogy biztosítja a nagyságrendből és a diverzifikációs képességből származó előnyöket. Az automatikus beléptetéssel kapcsolatos pozitív tagállami tapasztalatokra építve e gyakorlatot Unió-szerte szélesebb körben kell népszerűsíteni. Ezzel párhuzamosan nyugdíj-nyomonkövetési rendszerek és nyugdíj-irányítópultok segítségével növelhető a polgárok tájékozottsága a várható nyugdíjjövedelmükkel kapcsolatban, ami elősegíti számukra a jobb pénzügyi tervezést.
Uniós szinten a kiegészítő nyugdíjaknak az úgynevezett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeken és a páneurópai egyéni nyugdíjterméken keresztül történő biztosítására vonatkozó jelenlegi jogi keretek nem voltak elég hatékonyak, és a foglalkoztatói és egyéni nyugdíjak határokon átnyúló ösztönzésére irányuló erőfeszítések eddig nagyrészt eredménytelenek maradtak. Több kihívás is hátráltatta a megvalósítást: a nyugdíjszolgáltatók gyakran túl kis mérete, a túlságosan széttagolt piacok, az esetenként korlátozó szabályozás, a kellő nagyságrend hiánya miatti magas díjak és költségek, valamint az a tény, hogy sok munkavállaló és munkáltató nem ismeri ezeket a szolgáltatókat vagy nyugdíjtermékeket. Ennek eredményeként a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nehezen tudják teljes mértékben kihasználni az EU-n belüli befektetési lehetőségeket, és nehezen tudnak elérni a tagjaik számára vonzó hozamokat. Emellett az egyéni nyugdíjtermékek piaca továbbra is fejletlen.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság 2025 negyedik negyedévéig ajánlásokat fog kidolgozni az automatikus beléptetés, a nyugdíj-nyomonkövetési rendszerek és a nyugdíj-irányítópultok használatára és az azokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozóan, amelyekben ismerteti az Unió-szerte bevált gyakorlatokat és a levont tanulságokat, és javasolja ilyen eszközök kidolgozását.
·A Bizottság 2025 negyedik negyedévéig felül fogja vizsgálni a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a páneurópai egyéni nyugdíjtermékre vonatkozó meglévő uniós kereteket azzal a céllal, hogy növelje a kiegészítő nyugdíjrendszerekben való részvételt a megfelelő nyugdíjjövedelem biztosítása érdekében, valamint javítsa a nyugdíjalapok azon képességét, hogy a háztartások megtakarításait termelő- és innovatív beruházásokba irányítsák.
B) Befektetés és finanszírozás
Amint azt a versenyképességi iránytű is kiemeli, az EU-nak nagyobb tőkeállományra van szüksége ahhoz, hogy támogatni tudja az európai gazdaságba történő beruházásokat, és csökkentenie kell az európai vállalkozások finanszírozási költségeit. Határozottan fel kell lépni annak érdekében, hogy jelentősen növeljük az összes uniós vállalkozás finanszírozási lehetőségeit, az induló vállalkozásoktól kezdve egészen az érettebb vállalkozásokig, beleértve azokat is, amelyeknek részt kell venniük a zöld és digitális átállásban vagy a védelmi és űrágazatban tevékenykednek, függetlenül attól, hogy hol találhatók az EU-n belül. Mind uniós, mind nemzeti szinten szakpolitikai intézkedésekre lesz szükség általában a saját tőkébe, és különösen a kockázati tőkébe/növekedési tőkébe való befektetés előmozdítása érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek elő kell segíteniük többek között a befektetésekből való könnyebb kilépést, az adózási akadályok megszüntetését és az értékpapírosítási piacok további fellendítését. A magánforrások mozgósítása a stratégiai beruházásokat támogató állami kezdeményezések útján biztosított hatékony tőkeáttétellel is támogatható. Emellett az iparágnak és más érdekelt feleknek arra kell törekedniük, hogy dinamikus helyi ökoszisztémákat építsenek ki, többek között a régiókon belül is, valamint együttműködjenek üzleti angyalokkal, hálózatokkal, inkubátorházakkal, és partnerségeket hozzanak létre az iparággal és a tudományos körökkel.
A sajáttőke-befektetések és az egyes alternatív eszközosztályokba történő befektetések előmozdítása
Az intézményi befektetők, például a biztosítók és a nyugdíjalapok alapvető szerepet játszanak az EU pénzügyi rendszerében, de általában kevésbé aktívak a részvénypiacokon és bizonyos alternatív eszközök, nevezetesen a kockázati tőke, a magántőke és az infrastruktúra piacán. Körültekintő kezelés mellett a sajáttőkébe és alternatív eszközosztályokba történő befektetések értékes összetevői lehetnek az intézményi befektetők portfóliójának, mivel diverzifikációt, magasabb megtérülést és inflációval szembeni védettséget tesznek lehetővé. Egyben döntő fontosságú finanszírozást biztosítanak a gazdaság számára. Ezért a türelmes tőkével – többek között a kockázati és növekedési tőkével – szembeni kitettségek prudenciális kezelésének pontosítása révén biztosítani kell, hogy az intézményi befektetők ne ütközzenek indokolatlan szabályozási akadályokba és hozzáférhessenek ezekhez az eszközosztályokhoz. A sajáttőke-finanszírozásnak az intézményi befektetők fokozottabb bevonása révén történő növelése valamennyi uniós vállalkozás javát szolgálná, különös tekintettel a kkv-ra és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokra, amelyek az EU gazdaságának gerincét alkotják, és továbbra is jelentős akadályokkal szembesülnek a finanszírozáshoz való hozzáférés terén.
Az EU gazdasági versenyképessége és biztonsága nagymértékben függ attól, hogy képesek-e tőkéhez jutni az innovatív induló és növekvő vállalkozások, nem utolsósorban az európai versenyképesség szempontjából meghatározó területeken, többek között a mesterséges intelligencia, a kvantum- és más mélytechnológia, a biotechnológia, a tiszta technológia vagy a védelmi ipar területén aktív vállalkozások. A fiatal vállalkozások, amelyek jövőbeli bevétele bizonytalan és nem rendelkeznek biztosítékokkal, nagymértékben rá vannak utalva a sajáttőke-finanszírozásra, és általában kockázati és növekedési tőkealapokhoz fordulnak. Ez a finanszírozási forrás azonban túl szűkös és széttagolt az EU-ban, különösen más joghatóságok megfelelő piacaihoz képest. Az Egyesült Államokkal összehasonlítva az EU-ban ugyan hasonló számú induló innovatív vállalkozás jön létre, ugyanakkor hétszer kevesebb finanszírozás áll a rendelkezésükre. Túl sok uniós induló vállalkozás csak az EU-n kívüli kockázatitőke-alapokból tud növekedési tőkéhez jutni a késői szakaszban, vagy még a növekedés előtt külföldi felvásárlók tulajdonába kerül. Jelenleg az EU-ban csak 263 unikornis van (az összes unikornis 13 %-a). A közelmúltban elért némi előrelépés ellenére (2023-ban 5,6 %-kal nőtt az unikornisok száma) az európai környezet nem teszi lehetővé az innovatív és gyorsan növekvő vállalatok kibontakozását. Ez határozott fellépést tesz szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy az innovatív vállalkozások finanszírozhatók legyenek és növekedhessenek az EU-ban, kiegészítve a küszöbön álló, az induló és növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó stratégia célkitűzéseit. Ez jelentős mértékben hozzájárul a védelmi és az űrágazat finanszírozásához is, összhangban a védelemről szóló fehér könyvben kiemelt intézkedésekkel.
A kockázati és növekedési tőkealapok felvirágoztatása érdekében fontos, hogy az ezekre az alapokra vonatkozó uniós és nemzeti szintű szabályok rugalmasak és arányosak legyenek. Az EuVECA címkét e célkitűzések szem előtt tartásával hozták létre, de a kockázati és növekedési tőkealapok általi használata tagállamonként egyenlőtlen a vonzerejét és a helyi kockázatitőke-piacokra gyakorolt pozitív hatását befolyásoló szabályozási korlátok miatt.
A tagállamok döntő szerepet játszhatnak a kockázatitőke- és a növekedésitőke-finanszírozás dinamikusabb befektetési környezetének előmozdításában is. A nemzeti reformok elősegíthetik a magánberuházások mozgósítását, különösen azáltal, hogy csökkentik a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket. Az olyan diverzifikált portfóliókba történő kockázatitőke-befektetések vonzerejének növelése érdekében, amelyekben nem minden alapul szolgáló egyedi projekt lesz sikeres, elengedhetetlen lesz a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és csődeljárások egyszerűsítése a vállalkozók és a befektetők javára. Ugyanilyen fontos annak biztosítása, hogy az adózási keretek – különösen a veszteségek kezelésére vonatkozó szabályok – ne akadályozzák a kockázatvállalást.
A jogalkotási fellépés önmagában nem lesz elegendő a részvényekbe és alternatív eszközosztályokba történő befektetés eredményes ösztönzéséhez. Szélesebb körű megközelítésre lesz szükség, és fel kell használni az összes rendelkezésre álló eszközt a finanszírozási ökoszisztéma előmozdítása és fejlesztése érdekében, támogatva az EU stratégiai célkitűzéseibe való beruházásokat. A Bizottság minden rendelkezésre álló intézkedést fel fog használni a hatékony finanszírozási ökoszisztéma előmozdítása érdekében, például végrehajtási és egyéb intézkedéseket fog hozni az akadályok felszámolására, beleértve a nemzeti szinten meglévőket is.
A közfinanszírozási eszközök összehangolása a megtakarítási és beruházási unió célkitűzéseivel
A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy miként lehetne jobban összehangolni az uniós közfinanszírozási eszközöket a megtakarítási és beruházási unió célkitűzéseivel. Emellett a következő hosszú távú uniós költségvetés lehetőséget kínál arra, hogy az EU jobban kihasználja költségvetését a kockázatmentesítés és további nemzeti, magán- és intézményi finanszírozás mozgósítása érdekében, különösen az új Versenyképességi Alapnak köszönhetően, amely valamennyi tagállam rendelkezésére áll. Az új többéves pénzügyi keret és a megtakarítási és beruházási unió kölcsönösen támogathatja egymást. Az uniós kiadási programok szélesebb pénzügyi struktúrája magában foglalja az uniós költségvetés által támogatott kölcsönöket, garanciákat és pénzügyi eszközöket, valamint társfinanszírozást mozgósít a tagállamoktól és a kedvezményezettektől. Az InvestEU és az Európai Innovációs Tanács révén az uniós költségvetés csökkenti az innovatív projektek kockázatát, és magánszektorbeli beruházásokat von be. A magánberuházások felszabadítása azonban továbbra is kihívást jelent. Az uniós költségvetés még jobban kiegészítheti és mozgósíthatja a magánberuházásokat a gyorsan növekvő vállalatok finanszírozása érdekében, és kezelheti azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák az innováció finanszírozására rendelkezésre álló európai tőkét.
A kockázati és növekedési tőke fejlesztését támogató sikeres uniós és nemzeti programokat is tovább kell fejleszteni. Egyes ilyen programok közpénzeket használnak fel a kockázati és növekedési tőke mozgósítására azáltal, hogy ösztönzik a befektetőket az ezen eszközosztályba való befektetésre, növelik a befektetők szakértelmét az induló és növekvő innovatív vállalkozások ökoszisztémájával kapcsolatban, valamint bizalmat és hosszú távú kapcsolatokat alakítanak ki a finanszírozási ökoszisztémán belül, többek között regionális szinten. A Bizottság ezért együtt fog működni az EBB csoporttal, a nemzeti fejlesztési bankokkal és a magánbefektetőkkel annak érdekében, hogy elsősorban az intézményi befektetők részéről több magánberuházás irányuljon a kockázati és növekedési tőke szegmensébe.
Kilépés a befektetésből
A befektetők megfelelő kilépési lehetőségeinek hiányát gyakran említik a kockázati és növekedési tőkealapok alulfejlettségének egyik fő okaként az EU-ban. Egy lehetséges kilépési lehetőség a nyilvános piacokon való jegyzés. Az állami tőkepiacok vonzerejének növelése érdekében az EU a közelmúltban intézkedéseket fogadott el a vállalatokra háruló, tőzsdei jegyzéssel összefüggő szabályozási terhek és költségek csökkentése érdekében, amelyek különösen a kkv-kat és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokat érintik (a tőzsdei jegyzésről szóló jogszabály). Fontos lesz, hogy ezeket az intézkedéseket Unió-szerte maradéktalanul végrehajtsák. Ezenkívül meg lehetne vizsgálni olyan további intézkedéseket, amelyekkel támogatható a vállalkozások első nyilvános részvénykibocsátása, növelve a nyilvános tőkepiacokon keresztüli kilépés vonzerejét. Előfordulhat azonban, hogy a nyilvános piacon történő jegyzés nem minden esetben megfelelő lehetőség. Ezért többet kell tenni a magántőke másodlagos piacainak fellendítése érdekében, többek között a magánvállalkozásbefektetők kilépésének támogatásával. További innovatív megközelítésekre van szükség a kisebb vállalatok tőkéhez való hozzáférésének javítása érdekében, valamint a magánbefektetők számára több lehetőséget kell kínálni az olyan gyorsan növekvő vállalatokkal való együttműködésre, amelyek még nem állnak készen a nyilvános tőzsdei jegyzésre.
Adózás
A hitelfinanszírozás előnyben részesítése, amely számos tagállam adórendszerét jellemzi, indokolatlanul ösztönzi a hitelfinanszírozást a sajáttőke-finanszírozás kárára. A Bizottság a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásra (DEBRA) irányuló javaslatával igyekezett megoldást találni erre a kérdésre. A kezdeményezést illetően azonban nem történt előrelépés a Tanácsban, és a tagállamok sem indítottak hasonló kezdeményezéseket nemzeti szinten, így továbbra is a hitelfinanszírozás részesül előnyben, holott a megtakarítási és beruházási unió a tőkebefektetés ösztönzésére törekszik.
A nemzeti adóztatási eljárások közötti különbségek adminisztratív terheket és akadályokat teremthetnek a határokon átnyúló beruházások előtt. A forrásadó-többlet gyorsabb és biztonságosabb rendezéséről szóló irányelv (FASTER-irányelv) hatékonyabbá és biztonságosabbá teszi a forrásadó-eljárásokat az EU-ban a befektetők, a pénzügyi közvetítők és a nemzeti adóhatóságok számára. Ezen előrelépés ellenére továbbra is érvényesülnek más olyan akadályok, amelyek gátolják a szükséges nagyságrend elérését a tőkepiacokon, és korlátozzák a beruházási lehetőségeket. Például annak vizsgálata, hogy az EU hogyan tud összehangoltabb megközelítést alkalmazni a befektetések és az alapok tulajdonlása tekintetében, növelheti az adórendszer kiszámíthatóságát, és lehetővé teheti az alapok és a befektetők számára, hogy jobban kezeljék és felbecsüljék hozamaikat, amikor határokon átnyúló beruházásokat hajtanak végre.
Értékpapírosítás
Az értékpapírosítás fellendítheti a beruházásokat azáltal, hogy lehetővé teszi a bankok számára, hogy a kockázatokat arra hárítsák át, aki képes viselni azokat, és ezáltal tőkét szabadíthatnak fel a háztartások és a vállalkozások, köztük a kkv-k további hitelezése céljából. Az EU értékpapírosítási kerete, amely egyaránt kiterjed az egyszerű, átlátható és egységesített (STS) és a nem STS-értékpapírosításokra, megerősítette a piac átláthatóságát, biztonságát és szabványosítását. Ugyanakkor a keret további egyszerűsítése segítheti az értékpapírosítás által kínált előnyök teljes körű kiaknázását. A szabályozási intézkedések fontos szerepet fognak játszani az értékpapírosítás likviditási, tőkekezelési és kockázatátruházási eszközként betöltött potenciáljának kiteljesítésében, de döntő fontosságú az ágazat fellépése is. A magánszektor vagy a tagállamok kezdeményezései – többek között platformok létrehozása – fokozhatják a szabványosítást és erősíthetik az értékpapírosítási ökoszisztémát. Az EBB csoport szintén hozzájárulhat az uniós értékpapírosítási piac további fejlődéséhez.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság 2025 negyedik negyedévéig intézkedéseket fog hozni az intézményi befektetők tőkebefektetéseinek ösztönzésére. A biztosítók tőkebefektetéseinek megkönnyítése érdekében a Bizottság a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározza a hosszú távú tőkebefektetések kedvező prudenciális kezelésére vonatkozó jogosultsági kritériumokat. A bankok tekintetében a Bizottság iránymutatást fog adni a jogalkotási programok keretében megvalósuló befektetésekre vonatkozó kedvező prudenciális elbánás alkalmazásáról. A Bizottság mérlegelni fogja, hogy a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló jogi aktus keretében ugyanilyen elbánást biztosítson-e a biztosítók tekintetében is. A nyugdíjalapok esetében a Bizottság tisztázni fogja, hogy az ilyen befektetések hogyan egyeztethetők össze a jelenlegi jogszabályokban foglalt óvatosság elvével. Ezzel párhuzamosan a Bizottság meg fogja szüntetni az intézményi befektetők tőkebefektetései előtt álló további indokolatlan akadályokat.
·A Bizottság 2026 harmadik negyedévéig felülvizsgálja és korszerűsíti az EuVECA-rendeletet annak érdekében, hogy többek között a befektethető eszközök és stratégiák körének bővítése révén vonzóbbá tegye ezt a címkét.
·A Bizottság együtt fog működni az EBB csoporttal és a magánbefektetőkkel a TechEU beruházási program népszerűsítése érdekében. A Bizottság meg fogja vizsgálni az Európai Beruházási Alap (EBA) által 2026-ig elindítandó, európai technológiai bajnokok kezdeményezés 2.0 (ETCI) támogatásának lehetőségeit, és kiemelt szerepet kapnak más olyan lehetséges kezdeményezések is, amelyek célja, hogy magánberuházásokat vonjanak be a kockázati és növekedési tőkébe, támogassák a magasabb kockázatú innovációt és hozzájáruljanak a páneurópai tőkepiaci integrációhoz. A Bizottság arra is ösztönzi az EBB-t, hogy tárjon fel megfelelő mechanizmusokat az európai vállalatok kilépési lehetőségeinek megkönnyítésére.
·A Bizottság lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy megszüntesse a nemzeti adózási eljárások közötti azon különbségeket, amelyek adminisztratív terheket és akadályokat teremtenek a határokon átnyúló beruházások előtt, és támogatja a tagállamok e célból hozott intézkedéseit, például a bevált gyakorlatok cseréje, a tőke szabad mozgásának és az egységes piac egyéb szabadságainak érvényesítése, valamint ajánlások kibocsátása révén.
·A tőzsdei jegyzésről szóló jogi aktus végrehajtása során a Bizottság biztosítani fogja, hogy a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban megállapított uniós jegyzési szabályok egyszerűek legyenek, és minimalizálják a terheket, hogy növekedjen a jegyzett társaságok likviditása és tőkeellátottsága, ezáltal vonzóbbá téve az uniós nyilvános piacokat.
·A Bizottság 2026 harmadik negyedévéig intézkedéseket fog előterjeszteni annak érdekében, hogy támogassa a magánvállalkozás-befektetők kilépését, lehetőség szerint a magánvállalkozások részvényeinek többoldalú, szakaszos kereskedelme révén.
·Az értékpapírosítás tekintetében a Bizottság 2025 második negyedévében javaslatokat fog tenni, amelyek középpontjában a bankokra és biztosítókra vonatkozóan az átvilágítási és átláthatósági követelmények egyszerűsítése és a prudenciális követelmények kiigazítása fog állni.
C) Integráció és nagyságrend
A piacvezérelt konszolidáció lehetővé tétele érdekében meg kell szüntetni az uniós tőkepiacok széttöredezettségének – szabályozási, felügyeleti vagy politikai – okait. Az uniós tőkepiacokon a közvetítés továbbra is nagyon széttagolt a nemzeti határok mentén, ami korlátozza a hatékonyságot, és akadályozza a piaci szereplőket abban, hogy kihasználják az integráltabb piac kínálta méretgazdaságosságot. Bár az uniós tőkepiacok integrációjának végső soron piacvezérelt folyamatnak kell lennie, egyértelműen leszögezhető, hogy ezt a folyamatot a nemzeti akadályok megléte ellehetetleníti. Ezzel összefüggésben a Bizottság külső tanulmányokra adott megbízást annak érdekében, hogy azonosítsa azokat az akadályokat, amelyek gátolják a kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák konszolidációját és a befektetési alapok növekedését az EU-ban, beleértve a gazdasági, jogi (nemzeti és uniós szintű), felügyeleti, technológiai, magatartási és operatív akadályokat is. A Bizottság létesíteni fog továbbá egy kommunikációs csatornát, ahol a piaci szereplők jelezhetik az általuk tapasztalt akadályokat. Általánosabban fogalmazva, a Bizottság élni fog a hatáskörével arra, hogy jogszabályjavaslatot terjesszen elő és kötelezettségszegési eljárásokat indítson az ilyen jellegű akadályok felszámolására, egyúttal nagyobb mértékben fogja támogatni a tagállamokat abban, hogy a végrehajtásról és egyszerűsítésről szóló közelmúltbeli közleménnyel összhangban végrehajtsák az uniós jogszabályokat. Az európai felügyeleti hatóságoknak is egyszerűsítési erőfeszítéseket kell tenniük. A Bizottság szorosan együtt fog működni az európai felügyeleti hatóságokkal és a tagállamokkal az akadályok azonosítása és felszámolása érdekében. Prioritásként fogja kezelni különösen a közösen elfogadott uniós jogszabályok eltúlzott átültetésének felderítését és megszüntetését, valamint a széttöredezettséghez hozzájáruló nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök csökkentését.
Az e területen tett erőfeszítések alapjául az uniós keret egyszerűsítése szolgál majd. Ez utóbbi többek között az átültetési terhek és a túlszabályozási lehetőségek csökkentése révén valósul majd meg – kiváltképp azáltal, hogy az uniós jogalkotók irányelvek helyett rendeleteket alkotnak. Olyan intézkedések, mint például a 28. jogi szabályozásra vonatkozó bizottsági javaslat és az európai innovációs intézkedéscsomag – melyeket a versenyképességi iránytű irányoz elő –, fontos szerepet játszhatnak az uniós pénzügyi piacok széttagoltságának megszüntetésében azáltal, hogy egységes szabályokról gondoskodnak, például a társasági jog, a fizetésképtelenségi jog, valamint a munka- és az adójog releváns területein. Ezenkívül a részvényesi jogokról szóló irányelv esetleges felülvizsgálata hozzájárulhat ahhoz, hogy a befektetők, közvetítők és kibocsátók könnyebben és olcsóbban működhessenek tagállamokon átívelően.
A kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák egységesítése
Az elmúlt években elért eredmények ellenére a továbbra is fennálló akadályok megakadályozzák, hogy a kereskedési és kereskedés utáni uniós infrastruktúrák megfelelően kiaknázzák az egységes piac zökkenőmentes működésének előnyeit. Ez korlátozhatja a több kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrából álló csoportok által elérhető előnyöket is. E kontextusra tekintettel fontos növelni az uniós kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák interoperabilitását, összekapcsoltságát és hatékonyságát. Ennek keretében fel fogjuk térképezni, hogy miként lehet a legjobban kiaknázni és bevetni a pénzügyi piaci infrastruktúrákat támogató technológiák és innovációk legújabb generációját, például a megosztott főkönyvi technológiát, a pénzügyi eszközök tokenizálását és a mesterséges intelligenciát (MI). Meg fogjuk vizsgálni azt is, hogy a jelenlegi szabályozási környezet megfelel-e a piaci szerkezetnek, mely az elmúlt években – kiváltképp a kereskedelem területén – jelentősen átalakult. Az is fontos, hogy a mindenkori szabályozási és felügyeleti keret megfelelően előmozdítsa a szinergiákat a több kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrából álló csoportokon belül.
Az eszközkezelési ágazat továbbfejlesztése
Az EU prudenciális szempontból stabil és erős befektetési ágazattal rendelkezik, de az elmúlt évtizedben elért figyelemreméltó előrelépés ellenére még sok a tennivaló. Az elsődleges nehézséget a széttagoltság és a szükségtelen szabályozási terhek jelentik. Jelenleg a több tagállamban, csoportstruktúrában működő eszközkezelőkre szükségtelen akadályok és költségek hárulnak abból adódóan, hogy az eszközkezelőknek a csoportjuk minden tagja számára hasonló erőforrásokat kell elkülöníteniük. Számos olyan szabály is vonatkozik rájuk, amely szükségtelen párhuzamos terheket eredményez, és rontja a versenyképességüket és agilitásukat. Bár a jelenlegi szabályozási keret értelmében az EU-ban engedélyezett alapok a passzportálási rendszer révén – egyszerű bejelentési eljárás alkalmazásával – szabadon forgalmazhatók az EU-n belül, mégsem mindig élvezik a szabályozás összes előnyét. A nemzeti akadályok, az eltérő gyakorlatok és a túlszabályozás növelik az uniós alapok piacának költségeit, és e tényezőkből adódóan az uniós alapok piacra jutási ideje hosszabb, mint más joghatóságokban. Így az uniós polgárok befektetési lehetőségei korlátozottabbak és költségesebbek.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság 2025 második negyedévében külön kommunikációs csatornát hoz létre, ahol a piaci szereplők beszámolhatnak az egységes piacon tapasztalt akadályokról, és fokozni fogja a végrehajtási intézkedéseket az akadályok minél gyorsabb felszámolása érdekében.
·Az integráltabb kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák útjában álló akadályok kezelése érdekében a Bizottság 2025 negyedik negyedévében ambiciózus jogalkotási javaslatcsomagot fog előterjeszteni, amely a központi értéktárakra, a pénzügyi biztosítékokra és az elszámolásra, valamint a kereskedési piac szerkezetére vonatkozó szabályokat tartalmaz. E szabályok célja, hogy tovább csökkentsék a határokon átívelő tevékenységek akadályait, korszerűsítsék a jogszabályi keretet az új technológiák és pénzügyi fejlemények figyelembevételével, valamint biztosítsák a végrehajtás és az árképzés jobb minőségét az uniós kereskedési helyszíneken, csökkentve az adminisztratív terheket és mérlegelve az irányelvek rendeletekkel való felváltásának lehetőségét.
·A Bizottság 2025 negyedik negyedévében jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni az EU-ban engedélyezett alapok EU-szerte történő működése előtt még fennálló – nemzeti vagy uniós szintű – akadályok felszámolására. A Bizottság emellett intézkedésekkel fog előállni a határokon átívelő csoportokat érintő működési akadályok csökkentésére azzal a céllal, hogy egyszerűsítse mind az általános, mind a szakosodott eszközkezelők működését, és biztosítsa az ügyfelek hatékonyabb hozzáférését és kiszolgálását.
·A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy szükség van-e a részvényesi jogokról szóló irányelv felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a befektetők, közvetítők és kibocsátók könnyebben működhessenek tagállamokon átívelően. Ha indokolt a felülvizsgálat, erre 2026 negyedik negyedévéig sort fog keríteni.
D) Hatékony felügyelet az egységes piacon
A harmonizált felügyelet a megtakarítási és beruházási unió egyik célkitűzése. Biztosítja, hogy minden pénzügyi piaci szereplő azonos felügyeleti bánásmódban részesüljön, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol működik. Ily módon a harmonizált felügyelet hozzájárulhat a piacok integrációjához azáltal, hogy felszámolja a határokon átívelő tevékenység útjában álló akadályokat, egyenlő versenyfeltételeket teremt a piaci szereplők számára és erősíti a befektetők bizalmát.
Az egyetlen felügyeleti hatóság révén biztosított harmonizált felügyelet már ma is alkalmazott gyakorlat az uniós bankszektor nagy részében, de más ágazatokban és főképp a tőkepiacokon a piaci szereplőket elsősorban az illetékes nemzeti hatóságok felügyelik. A harmonizált felügyelethez nem feltétlenül szükséges, hogy egyetlen felügyeleti hatóság lássa el ezt a feladatot, hanem megvalósítható a nemzeti felügyeleti gyakorlatok közelítésével. A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere keretében folytatott koordináció révén elért jelentős előrelépés ellenére azonban továbbra is jelentős különbségek vannak. Az egységes szabálykönyv dacára a nemzeti hatóságok gyakran eltérően alkalmazzák a szabályokat. Ez az eltérés olykor protekcionista magatartást tükrözhet, és eltántoríthatja a piaci szereplőket a határokon átnyúló tevékenységektől, hiszen növeli a vállalatok jogkövetési költségeit, korlátozva ezzel a polgárok és a vállalkozások választási lehetőségeit. A nemzeti felügyeleti gyakorlatok túl gyakran többletkövetelményeket eredményeznek, ami széttöredezettséghez és szükségtelen adminisztratív terhekhez vezet, gátolva az üzleti tevékenységeket az egységes piacon. Másrészt ezek az eltérések felügyeleti arbitrázst idézhetnek elő, ami alááshatja a bizalmat mind a piaci szereplők körében, mind pedig a nemzeti felügyeleti hatóságok között.
Ahhoz, hogy csökkenthessük a felügyelet tekintetében mutatkozó eltéréseket az uniós tőkepiacokon, új egyensúlyt kell teremteni az uniós, illetve a nemzeti szintű felügyeleti hatáskör között. Az európai felügyeleti hatóságoknak jobban ki kell használniuk a felügyeleti konvergencia meglévő eszközeit az integráltabb és összehangoltabb felügyelet megvalósítása érdekében. Különösen fokozniuk kell az eltérő nemzeti gyakorlatok azonosítására és kezelésére irányuló munkájukat, amennyiben az eltérő gyakorlatok akadályozzák a ténylegesen integrált piacok kialakulását és következetes felügyeletét. Az európai felügyeleti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a konvergenciaeszközeik hozzájáruljanak az akadályok felszámolásához, és munkájuk során szem előtt kell tartaniuk a Bizottság egyszerűsítési menetrendjét és tehercsökkentési céljait.Azokon a területeken, ahol az illetékes nemzeti hatóságok kapacitáskorlátokkal szembesülnek, lehetővé kell tenni számukra, hogy hozzáférjenek egy szakértői bázishoz, és ennek érdekében szisztematikusabban és szélesebb körben igénybe vehessék az európai felügyeleti hatóságok támogatását – például azáltal, hogy technikai tanácsadást kapnak, átruházhatnak konkrét feladatokat vagy hatásköröket, illetve rendszeresen igénybe vehetik az európai felügyeleti hatóságok adat- és technológiai központként nyújtott erőforrásait és az általuk biztosított SupTech eszközöket
.
A konvergenciaeszközök alkalmazásának vannak korlátai, és bizonyos esetekben helyénvaló a közvetlen uniós szintű felügyelet. Abban az esetben, ha egy piaci szereplő fontos jelenléttel bír határokon átívelően, a nemzeti határokon túlmutató felügyelet hasznos szinergiákat hozhat létre. Ez kiváltképp releváns lehet azoknak a piaci szereplőknek az esetében, amelyek jelentős tevékenységet folytatnak határokon átívelően, például egyes nagy kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák, valamint a nagy méretű, tagállamokon átnyúlóan működő eszközkezelő csoportok esetében. Új vagy feltörekvő ágazatok (pl. kriptoeszköz-szolgáltatások) esetében hatékonyabb lehet az uniós szintű felügyeleti kapacitás fejlesztése. Az európai felügyeleti hatóságoknak minden új feladat ellátásához megfelelő finanszírozásban kell részesülniük, és fontos, hogy a felelősségükre és elszámoltathatóságukra vonatkozó szabályok egyértelműek legyenek. Feladatok átruházását követően tanácsos fontolóra venni a felügyeleti erőforrások átcsoportosítását az illetékes nemzeti hatóságoktól az érintett európai felügyeleti hatóságokhoz, mert így elkerülhető a kapacitások és a kapcsolódó költségek megkettőzése.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság felszólítja az európai felügyeleti hatóságokat és az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket, és hajtsák végre az egyszerűsítési közleményben felvázolt egyszerűsítési menetrendet.
·A Bizottság 2025 negyedik negyedévében intézkedéseket fog javasolni a felügyeleti konvergencia eszközeinek megerősítésére és hatékonyabbá tételére.
·Ezen túlmenően a Bizottság – a versenyképességi iránytűben előrejelzettekkel összhangban – 2025 negyedik negyedévében javaslatokat fog előterjeszteni a tőkepiacok egységesebb felügyeletére, többek között bizonyos feladatok uniós szintre hozatala révén.
3.Versenyképesség és a bankszektor integrációja
Az egységes szabálykönyv szerint működő integrált uniós bankszektor és a bankunió kulcsfontosságú a megtakarítási és beruházási unió sikeréhez.
A bankok a megtakarítók és a vállalatok közötti pénzügyi közvetítőként fontos szerepet játszanak a gazdaságban, és azon belül a stratégiai ágazatokban is, és az uniós vállalatok és kkv-k elsődleges finanszírozói. Napjaink gyorsan változó geopolitikai környezetében stratégiai fontosságú az EU számára, hogy a bankok továbbra is elegendő hitelt tudjanak nyújtani az uniós gazdaság, és különösen a széttagolt nemzetközi piacokhoz alkalmazkodó kkv-k számára. A bankok a tőkepiacok működését is segítik, hiszen értékpapír-kibocsátóként, biztosításközvetítőként, illetve intézményi, vállalati és lakossági befektetők közvetítőiként eljárva elmélyítik és likvidebbé teszik a tőkepiacokat, és egyes esetekben maguk a bankok is befektetők és likviditásszolgáltatók. Az EU-ban működő bankokra vonatkozó egységes szabályokat elsősorban a banki szabályozási keret tartalmazza. Jelentős előrelépés történt a bankunió létrehozása, az ágazat rezilienciájának növelése, az integráció támogatása és a nemzetközi versenyképesség fokozása terén is. A bankunió azonban még nem teljes, mert hiányzik a megfelelő keret a közepes méretű bankok fizetésképtelenségének kezelésére, és egyelőre nincs egységes európai betétbiztosítási rendszer. Mindaddig, amíg ez így van, a biztonsági szabályokat a széttöredezettség jellemzi.
Az uniós bankokra vonatkozó egységes szabálykönyv nemzetközileg elfogadott standardokon alapul, amelyek elengedhetetlenek a világszintű pénzügyi stabilitáshoz és egy globális negatív szabályozási spirál elkerüléséhez. Az uniós banki szabályok legutóbbi módosításai magukban foglalják a Bázel III standardok utolsó elemeit, és 2025. január 1-jétől alkalmazandók az EU-ban. E standardok uniós végrehajtására kiegyensúlyozott kompromisszumok alapján, az EU sajátosságaira figyelemmel kerül sor. A standardok így minden uniós bankot ellenállóvá tesznek. Ugyanakkor a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy ne büntesse a globális pénzügyi piacokon aktív uniós bankokat, és megőrizze versenyképességüket az európai piacokon a harmadik országok bankjaival szemben. A Bizottság gyorsan reagált a más joghatóságokban bekövetkezett fejleményekre, és továbbra is védelmezni fogja az egyenlő nemzetközi versenyfeltételeket, többek között a nettó stabil forrásellátottsági rátára vonatkozó szabályok és a kereskedési könyv átfogó felülvizsgálata révén. Ezen a téren a Bizottság hamarosan intézkedni fog. Ezen túlmenően a ténylegesen egységes banki piac megvalósítása, a tőke EU-szerte történő mozgósítása és az uniós bankszektor nemzetközi versenyképességének előmozdítása érdekében fontos azonosítani és csökkenteni a piaci integráció akadályait és az indokolatlan adminisztratív terheket.
Javasolt szakpolitikai intézkedések:
·A Bizottság felkéri a társjogalkotókat, hogy pótolják a közepes méretű bankok fizetésképtelenségének kezelésére vonatkozó szabályozási keret hiányosságait azáltal, hogy ambiciózus intézkedésekről állapodnak meg a válságkezelésről és a betétbiztosítási keretrendszerről szóló tárgyalások során. A Bizottság készen áll arra, hogy teljes körű támogatást nyújtson ehhez a folyamathoz. Emellett a Bizottság határozott lépéseket fog tenni a bankunió fejlesztésére, és ennek keretében – a bizottsági javaslat alapján eddig folytatott megbeszéléseket figyelembe véve – fel fogja térképezni, hogy milyen intézkedésekre van szükség az európai betétbiztosítási rendszer létrehozásához.
·A Bizottság 2026-ban jelentést fog közzétenni, amelyben értékeli az egységes piaci bankrendszer általános helyzetét, és ezen belül a bankszektor versenyképességét is.
·A Bizottság folytatja a bankpiaci fejlemények értékelését, hogy gyorsan reagálni tudjon minden olyan esetben, amikor veszélybe kerül a pénzügyi stabilitás, a belső piac vagy az uniós bankszektor nemzetközi versenyképessége.
4.Az érdekeltek megszólítása és bevonása
A gyorsan változó geopolitikai és geogazdasági környezetben a megtakarítási és beruházási unió olyan létfontosságú projekt, amely több szinten is sürgős előrelépést, elkötelezettséget és politikai felelősségvállalást igényel. Ez a közlemény ismerteti a Bizottság álláspontját arról, hogy miként lehetne jelentős előrelépést tenni a megtakarítási és beruházási unió kialakításában. A javasolt intézkedések kihívást jelentenek, de szükség van rájuk ahhoz, hogy az uniós pénzügyi piacok tekintetében fordulópontot érjünk el és a megtakarításokat eredményesen a beruházásokhoz irányítsuk át. Ez növeli majd a polgárok és a vállalkozások lehetőségeit, és javítani fogja az EU versenyképességét. A folyamatos nyomon követés biztosítani fogja, hogy az intézkedések elérjék céljaikat, és szükség esetén lehetővé teszi majd az intenzitásuk növelését és további intézkedések meghozatalát.
A Bizottság, az Európai Parlament és a tagállamok közös felelőssége, hogy az EU polgárainak szolgálatában érdemi előrehaladást érjünk el ezen a területen. Rendszeres együttműködésre van tehát szükség az Európai Parlamenttel és a tagállamokkal – többek között az Európai Tanácson és az eurocsoporton keresztül – ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a politikai lendületet, meghozzuk a megfelelő intézkedéseket és figyelemmel kísérjük azok megvalósítását. A pénzügyi ágazattal szintén együtt kell működni a javasolt intézkedések végrehajtásának biztosítása és a megtakarítási és beruházási unió célkitűzéseit támogató piacvezérelt kezdeményezések ösztönzése érdekében. Ugyanilyen fontos folyamatos párbeszédet folytatni az egyenlőséget és a pénzügyi befogadást előmozdító civil társadalmi szervezetekkel, valamint az ifjúsági szervezetekkel annak érdekében, hogy a megtakarítási és beruházási unió minden uniós polgár javát szolgálja. A Bizottság arra is törekedni fog, hogy a megtakarítási és beruházási unió célkitűzéseit a helyi szereplők, például a vállalkozások, a lakossági befektetői csoportok, a fogyasztói jogi szervezetek és az agytrösztök körében is megismertesse és népszerűsítse. Ennek érdekében látogatásokat is fog tenni az összes tagállamban.
A Bizottság rendszeresen értékelni fogja az elért eredményeket a stratégia részét képező intézkedések megvalósítása terén, többek között különféle mutatók segítségével, és aktívan törekedni fog az akadályok azonosítására, valamint a társjogalkotókkal és az érdekelt felekkel való együttműködés előmozdítására az akadályok leküzdése érdekében.
·A Bizottság 2027 második negyedévéig közzéteszi a megtakarítási és beruházási unió félidős értékelését. Ez áttekintést fog adni az általános előrehaladásról, és figyelembe fogja venni az érdekeltekkel folytatott együttműködés révén rendelkezésre álló információkat.
Függelék:
|
Intézkedés
|
Eszköz
|
Dátum
|
|
Az értékpapírosítási szabályok felülvizsgálata
|
Jogalkotási eljárás
|
2025. második negyedév
|
|
Jelentéstételi csatorna a piaci szereplők számára az egységes piacon belüli akadályok bejelentésére
|
Nem jogalkotási eljárás
|
2025. második negyedév
|
|
Uniós megtakarítási és befektetési számlák
|
Jogalkotási vagy nem jogalkotási eljárás
|
2025. harmadik negyedév
|
|
Lakossági befektetési stratégia
|
Jogalkotási eljárás
|
Folyamatban
|
|
Pénzügyi műveltségre vonatkozó stratégia
|
Közlemény
|
2025. harmadik negyedév
|
|
Az uniós prioritások finanszírozásához való hozzájárulás lehetőségeinek bővítése a lakossági befektetők körében
|
Nem jogalkotási eljárás
|
Folyamatban
|
|
Ajánlások az automatikus beléptetésről, a nyugdíj-nyomonkövetési rendszerekről és a nyugdíj-irányítópultokról
|
Nem jogalkotási eljárás
|
2025. negyedik negyedév
|
|
A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a páneurópai egyéni nyugdíjtermékekre vonatkozó szabályok felülvizsgálata
|
Jogalkotási eljárás
|
2025. negyedik negyedév
|
|
Az intézményi befektetők sajáttőke-befektetéseinek támogathatósága, az ilyen befektetésekre vonatkozó szabályok tisztázása
|
Jogalkotási és nem jogalkotási
|
2025. negyedik negyedév
|
|
Piaci infrastrukturális csomag
|
Jogalkotási eljárás
|
2025. negyedik negyedév
|
|
A határokon átnyúló forrásellátottság javítása és az eszközkezelők előtt álló működési akadályok csökkentése
|
Jogalkotási és nem jogalkotási
|
2025. negyedik negyedév
|
|
Integráltabb és hatékonyabb felügyelet
|
Jogalkotási eljárás
|
2025. negyedik negyedév
|
|
Az EuVECA-rendelet felülvizsgálata
|
Jogalkotási eljárás
|
2026. harmadik negyedév
|
|
A jegyzési csomag végrehajtása
|
Jogalkotási eljárás
|
Folyamatban
|
|
Kilépés a befektetésből
|
Jogalkotási vagy nem jogalkotási eljárás
|
2026. harmadik negyedév
|
|
A részvényesi jogokról szóló irányelv felülvizsgálata
|
Jogalkotási eljárás
|
2026. negyedik negyedév
|
|
TechEU kezdeményezés
ETCI 2.0
|
Nem jogalkotási eljárás
|
2026
|
|
A határokon átnyúló befektetés adóügyi akadályainak felszámolása
|
Nem jogalkotási eljárás (ajánlások, végrehajtás)
|
Folyamatban
|
|
EDIS
|
Jogalkotási eljárás
|
Folyamatban
|
|
CMDI
|
Jogalkotási eljárás
|
Folyamatban
|
|
Jelentés az egységes piaci bankrendszerről, beleértve a versenyképesség értékelését is
|
Jelentés
|
2026
|
|
A megtakarítási és beruházási unió félidős értékelése
|
Közlemény
|
2027. második negyedév
|