●Az agrár-élelmiszeripar olyan vonzó és kiszámítható ágazattá váljon, ahol a jövedelmek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára a boldogulást, és amelyet a jövő generációi szívesen választanak életpályának 15 , és így a gazdálkodók továbbra is mindenki számára megfizethető és a fogyasztói igényeket kielégítő élelmiszereket tudnak előállítani; ahol olyan kedvező feltételek állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az agrár-élelmiszeripari ágazat számára, hogy kihasználja vállalkozói potenciálját, és ahol az érintetteket különböző jövedelemforrások és készségek segítik abban, hogy kiaknázzák az innovációban, a technológiában és a zöld átállásban rejlő lehetőségeket; ahol a környezet, a víz, a talaj vagy a levegő minősége szempontjából előnyös ökoszisztéma-szolgáltatásokat megfelelően jutalmazzák, például a növekvő ökológiai ágazatban; ahol méltányosan működő élelmiszerlánc biztosítja az átállással járó terhek és költségek egyenlő megoszlását az értéklánc mentén.

●Az agrár-élelmiszeripar olyan ágazattá váljon, amely versenyképes, és reziliens a növekvő globális versennyel és a sokkhatásokkal szemben. Ez attól függ, hogy az EU képes-e diverzifikálni kereskedelmi kapcsolatait, és ezáltal új exportlehetőségeket teremteni az ágazat számára és csökkenteni a kritikus függőségeket; olyan ágazatra van szükség, amelynek keretei és a globális intézkedések lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára, hogy világszerte egyenlő versenyfeltételek mellett versenyezzenek, és amelyek enyhítik a hazai bürokráciából eredő terheket és növelik az ágazat rezilienciáját, hogy ne csak ellenállni tudjon a sokkhatásoknak és kilábaljon azokból, hanem képes legyen az alkalmazkodásra és az átalakulásra is. Az EU továbbra is hozzájárul a globális élelmezésbiztonsághoz, és a jövőben is partnerségépítő szerepre törekszik világszerte.

●Olyan időtálló agrár-élelmiszeripari ágazat jöjjön létre, amely bolygónk tűrőképességének határain belül működik, és amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszer-ágazat együttesen hozzájárul az EU éghajlat-politikai célkitűzéseihez, miközben megőrzi az egészséges talajt, a tiszta vizet és a levegőt, valamint védi és helyreállítja Európa biológiai sokféleségét. Az élelmiszerlánc érdekelt feleinek közösen kell hozzájárulniuk ezen eredmények eléréséhez és az átállással kapcsolatos kockázatok megosztásához. Az agrár-élelmiszeripari rendszer valamennyi szegmensét a korábbinál jobban fel kell készíteni arra, hogy ellenálljon az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a szennyezés által kiváltott hatásoknak, fenntarthatóan és hatékonyan használja a természeti erőforrásokat, és az „egy egészség” megközelítéssel összhangban lépjen fel.

●Olyan agrár-élelmiszeripari ágazat jöjjön létre, amely értéknek tekinti az élelmiszereket, tisztességes munka- és életkörülményeket biztosít, és elősegíti a vidéki és part menti területek felvirágzását és összekapcsoltságát, beleértve a legkülső régiókat is; amely lehetővé teszi, hogy azok a polgárok, akik a vidéki területeken kívánnak maradni, ezt megtehessék; ahol az élelmiszerek, a terület, a szezonalitás, a kultúrák és a hagyományok közötti kapcsolat az európai életmód szerves részét képezi; ahol az EU továbbra is világelső az élelmiszer-innováció és az élelmiszer-biztonság terén, és az élelmiszerek megfizethetők a polgárok számára; ahol a mentális egészség nem tabu, hanem a mezőgazdasági termelők és munkavállalók szociális támogatási rendszerének része; ahol az élet- és munkakörülmények több nőt és fiatalt vonzanak a szakmába, és a munkavállalók jogainak védelme a gazdaságokban és az élelmiszer-értéklánc mentén egyaránt biztosított.

Az EU több mint 60 évvel ezelőtt kötelezettséget vállalt arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkével összhangban megfelelő életszínvonalat biztosít a mezőgazdasági népesség számára. Ez a kötelezettségvállalás most ugyanolyan fontos, mint akkor volt. Az egy munkavállalóra jutó teljes mezőgazdasági jövedelem az erőfeszítések ellenére még mindig jelentősen alacsonyabb, mint a gazdaság egészére jellemző átlagbér (2023-ban az átlagbérek 60 %-a volt) 16 .

A mezőgazdasági termelők nem akarnak az állami támogatásoktól függeni, de a szakma kiszámíthatatlansága és a piaci egyenlőtlenségek ezt gyakran szükségessé teszik. A megfelelő életszínvonal eléréséhez szükséges különböző intézkedések meghatározásakor a jövedelem valamennyi forrását figyelembe kell venni: a piaci bevételeket, az állami támogatást, valamint a diverzifikált és új kiegészítő jövedelemforrásokat is.

Tisztességes és méltányos élelmiszerlánc

Először is, a mezőgazdasági termelőknek több bevételhez kell jutniuk a piacról, hogy a szükséges beruházásokat időtálló módon tudják megvalósítani és gazdaságaikat reziliensebbé tegyék. Ennek előfeltétele, hogy korrigáljuk az élelmiszerlánc jelenlegi egyenlőtlenségeit, ugyanis a bevételek, kockázatok és költségterhek tisztességtelen eloszlása gyakran aránytalanul érinti az elsődleges termelőket. Nem tolerálható az a gyakorlat, hogy a mezőgazdasági termelők rendszeresen a költségek alatti áron kényszerülnek értékesíteni termékeiket.

A Bizottság által 2024. december 9-én elfogadott javaslatokkal 17 már megtörténtek azok az első lépések, amelyek célja a helyzet kiegyensúlyozása és a tisztességtelen forgalmazói magatartás kezelésére szolgáló szabályok megfelelő végrehajtásának megkönnyítése. E javaslatok erősítik a termelők pozícióját a szerződések tárgyalása és megkötése során, és jobban védik a mezőgazdasági termelőket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

Emellett több tagállam folyamodott olyan nemzeti szabályokhoz, amelyek célja a termelési költség alatti értékesítés jelentette kihívás kezelése, ez azonban eltérő megközelítésekhez vezethet az egységes piacon. A jelenlegi szabályok értékelésének részeként a Bizottság tovább fogja vizsgálni a tisztességtelen forgalmazói magatartást, valamint a stratégiai párbeszéd ajánlásai szerint felülvizsgálja a nemzeti szabályozásokat. A Bizottság ennek alapján további kezdeményezéseket – különösen a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló irányelv felülvizsgálatát – fogja javasolni annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők a jövőben ne kényszerüljenek arra, hogy termékeiket rendszeresen a termelési költségek alatt értékesítsék, valamint javasolni fogja a közös piacszervezésről szóló rendeletnek a 2027 utáni KAP-javaslatokkal összefüggésben történő felülvizsgálatát.

Ugyanakkor, amint azt a stratégiai párbeszéd résztvevői is javasolták, meg kell szilárdítani a mezőgazdasági termelők értékláncban betöltött pozícióját azáltal, hogy arra ösztönözzük őket, hogy a költségek csökkentése, a hatékonyság növelése és a piaci árak javítása érdekében szövetkezetekhez és/vagy társulásokhoz csatlakozzanak. A KAP már most is támogatja a mezőgazdasági termelőket e tekintetben.

A bizalom és a méltányosság ösztönzésének kulcseleme továbbá a költségek és árrések élelmiszerláncon belüli kialakításának és megosztásának átláthatósága. A Bizottság tovább fogja fokozni az átláthatóságot az élelmiszerlánc mentén, többek között az agrár-élelmiszeripari láncok új uniós megfigyelőközpontja (AFCO) révén, amely a további intézkedések előmozdítása érdekében mutatókat dolgoz ki és tesz közzé az élelmiszerláncon belüli árképzéssel kapcsolatban. Ezek az eszközök várhatóan elősegítik az élelmiszer- és italágazatban működő – és a közelmúltbeli infláció által különösen súlyosan érintett – kkv-k hosszú távú versenyképességét is.

Méltányosabb és célzottabb állami támogatás

Ahhoz, hogy a mezőgazdaság a jövő generációi számára is vonzó ágazat legyen EU-szerte, a mezőgazdasági termelők jövedelméhez a KAP-on keresztül nyújtott állami támogatás az elkövetkező időszakban is elengedhetetlen. A KAP közvetlen kifizetései a mezőgazdasági üzemek szintjén továbbra is döntő szerepet játszanak a mezőgazdasági jövedelem támogatásában és stabilizálásában: 2020-ban átlagosan a gazdaságok jövedelmének 23 %-át tették ki 18 .

A jövőbeli KAP – a többéves pénzügyi keretre vonatkozó leendő javaslatok részeként – egyszerűbb és célzottabb lesz, hogy így támogassa az ambiciózus és jövőorientált uniós agrárpolitikát. Világosabb egyensúlyt fog meghatározni a mezőgazdasági termelőket érintő szabályozási szakpolitikák és az ösztönzőkön alapuló szakpolitikák között.

A Bizottság elismeri továbbá, hogy a KAP-ról alkotott nyilvános képet az is befolyásolja, hogy egyes területeken nem méltányos a kifizetések elosztása.

Általános elvként ezért a jövőbeli KAP-támogatások elsősorban az élelmiszer-termelésben aktívan részt vevő mezőgazdasági termelőkre, a gazdaságok gazdasági életképességére és környezetünk megőrzésére irányulnak majd. E megközelítés során azt is mérlegelni kell, hogy az EU stratégiai autonómiája és rezilienciája szempontjából elengedhetetlen mezőgazdasági termékek előállítása részesüljön előnyben.

A kis- és közepes méretű mezőgazdasági termelők a vidéki területek társadalmi szerkezetének gerincét képezik, szerepük van a természet védelmében és a megélhetés biztosításában. Olyan feltételeket kell számukra biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy túlzott adminisztratív terhek nélkül tevékenykedhessenek. Az egyszerűsített jövedelemtámogatási eszközök alkalmazását – tekintettel azok nagyságrendjére – a Bizottság mérlegelést követően vonzóbbá fogja tenni, és egyszerűsített feltétel- és kontrollrendszer bevezetése mellett kiterjeszti azt.

A támogatást továbbra is célirányosan azon mezőgazdasági termelők részére kell juttatni, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, különös tekintettel a hátrányos természeti adottságú területeken tevékenykedő mezőgazdasági termelőkre, a fiatal és új mezőgazdasági termelőkre, valamint a vegyes gazdaságokra.

A Bizottság mérlegelni fogja az olyan intézkedések gyakoribb alkalmazását, mint a fokozatos csökkentés és a felső határ, figyelembe véve a tagállamok strukturális és ágazati szempontból eltérő helyzetét. Minden mezőgazdasági termelőnek továbbra is részesülnie kell az olyan eszközök előnyeiből, mint a – tervek szerint észszerűbbé és egyszerűbbé alakítandó – ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó kifizetések, valamint a beruházási támogatások, és a válság- és kockázatkezelési eszközök.

A jelenlegi KAP stratégiai tervek tapasztalataira építve tovább kell egyszerűsíteni a KAP-politika végrehajtásának módját. A jelenlegi összetettség miatt stratégiaibb megközelítésre van szükség.

A 2027 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli KAP alapvető szakpolitikai célkitűzéseken és célzott szakpolitikai követelményeken fog alapulni, miközben további felelősséget és elszámoltathatóságot biztosít a tagállamok számára azzal kapcsolatban, hogy miként érik el ezeket a célkitűzéseket.

A mezőgazdasági termelők több rugalmasságot élveznek majd, és több szerephez jutnak a gazdaságukhoz és körülményeikhez jobban igazodó gazdálkodási gyakorlatok kialakításában.  A feltételesség jelenlegi rendszere egyszerűsödni fog. A mezőgazdasági termelők kedvezően fogadták az ökorendszerek bevezetését: ezek a rendszerek jutalmazás révén arra ösztönzik őket, hogy a kötelező követelményeken túlmutató ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtsanak. A Bizottság a jövőbeli KAP-ot a feltételességtől az ösztönzők felé fogja terelni.

A jutalmazó innovációs lehetőségek kiaknázása

A mezőgazdasági termelők természetüknél fogva innovátorok és vállalkozók. A fiatal mezőgazdasági termelők az innováció motorjaivá szeretnének válni. A klímasemleges és természetbarát gazdaságban folyamatosan nyílnak olyan új lehetőségek a mezőgazdasági termelők és a halászok számára, amelyek kiegészítő bevételi forrást biztosíthatnak.

Mások számára az innováció rejt új és izgalmas lehetőségeket. A biogazdaság és a körforgásos jelleg például nagy lehetőségeket kínál a mezőgazdaság, az erdészet és a teljes élelmiszerrendszer, valamint kritikus függőségeink csökkentése szempontjából. A 2025 végéig előterjesztendő új biogazdasági stratégia célja, hogy az Európai Unió globális vezető szerepet töltsön be a gyorsan bővülő biogazdasági piacon. Fel kell gyorsítanunk a bioalapú és körforgásos megoldások kereskedelmi hasznosítását, fokoznunk kell az áttörést jelentő biotechnológiákat, meg kell ragadnunk a felmerülő piaci lehetőségeket és át kell hidalnunk a beruházási hiányokat. Ez különösen előnyös lesz a gazdálkodó közösség számára, mivel lehetővé teszi az értékáramok diverzifikálását, a mezőgazdasági maradékanyagok hasznosítását, megerősíti az elsődleges termelők értékláncban elfoglalt helyét, és új munkahelyeket teremt a vidéki térségekben. A Bizottság együtt fog működni a nemzetközi partnerekkel – különösen az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén (FAO) keresztül – annak érdekében, hogy közösen meghatározzák a biogazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázásának fenntartható módjait a mezőgazdasági termelők számára nemcsak Európában, hanem világszerte is.

Példák:

A digitalizáció (beleértve a mesterséges intelligenciát), a kutatás és az innovatív agrártechnológiák forradalmasíthatják a gazdálkodást és csökkenthetik a mezőgazdasági üzemek költségeit, hozzájárulva ezáltal a jövedelmek növekedéséhez.

●Az e-kereskedelmi platformok, a digitális marketingeszközök és az online piacterek segíthetnek a mezőgazdasági termelőknek és az agrár-élelmiszeripari rendszer más szereplőinek abban, hogy szélesebb ügyfélkört érjenek el, és diverzifikálják bevételi forrásaikat.

●A precíziós gazdálkodás és az adatalapú megoldások az inputok optimalizálása révén növelhetik a jövedelmezőséget.

●A Horizont Európa „Talajvédelmi megállapodás Európának” elnevezésű kutatási és innovációs küldetésének 100 élő laboratóriuma példa nélküli erőforrás, amely segítséget nyújt a mezőgazdasági termelőknek ahhoz, hogy a műtrágyák magas inputárai, a vízhiány és az egyéb szélsőséges jelenségek, például az árvizek ellenére javítani tudják a talaj minőségét.

Ambiciózus beruházási menetrend kialakítása

A reziliens és fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszer jelentős beruházásokat, és ezért bátor fellépést igényel a fenntarthatóságra való átállás finanszírozása és kockázatmentesítése érdekében. A mezőgazdasági ágazat jelentős, (2022-es adatok szerint) 62 milliárd EUR-ra becsült finanszírozási hiánnyal szembesül, ami jóval magasabb, mint 2017-ben volt 20 . Bankoktól, pénzügyi intézményektől vagy magánbefektetőktől azonban nehéz hitelhez jutni, különösen a fiatal mezőgazdasági termelők számára. Ez a gazdaságok viszonylag kis méretének, a beruházások alacsony vagy szerény megtérülésének, a rendkívül változó jövedelmezőségnek és kockázatoknak, az időjárási és éghajlati hatások miatti kiszámíthatatlan termelési eredményeknek, valamint az ingadozó (globális) árupiacoknak való kitettségnek a következménye.

A KAP továbbra is finanszírozni fogja a mezőgazdasági ágazat versenyképességének, fenntarthatóságának és rezilienciájának előmozdítását célzó beruházásokat. Ez a mezőgazdasági üzemek szintjén a gyakran viszonylag kis léptékű beruházásokat, valamint az ágazat korszerűsítéséhez szükséges köz- és magáninfrastruktúrát egyaránt magában foglalja. A meglévő eszközök csak akkor erősíthetik egymást, ha a jövőben intelligensebben alkalmazzuk őket.

A Bizottság az intézményi befektetőkkel, például az Európai Beruházási Bank Csoporttal (EIBG) és a bankszektorral szorosan együttműködve azon fog munkálkodni, hogy hatékonyan használja fel a közfinanszírozást és a beruházásokat, valamint mozgósítsa és kockázatmentesítse a magántőkét.

E tekintetben a Bizottság meg fogja vizsgálni az elsődleges termelőkre vonatkozó kockázatok elleni biztosítási rendszerek létrehozásának lehetőségeit, valamint fel fogja térképezni, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén miként lehet az agrár-élelmiszeripari lánc átalakulásának fokozását célzó beruházásokat vonzani a mezőgazdasági és élelmiszeripari kkv-khoz.

A vállalkozói szellem ösztönzése: új stratégia a generációs megújulás támogatására

Az, hogy 2040-ben milyen lesz az európai élelmiszer-önrendelkezés, az a jelen fiatal és új mezőgazdasági termelőitől függ.

A mezőgazdasági ágazat vonzerejének növeléséhez az egyik előfeltétel az, hogy felszámoljuk a generációs megújulás előtt álló fő akadályokat, különös tekintettel a földhöz, a beruházásokhoz, a készségekhez stb. való hozzáférésre. A „területen maradáshoz való jog” alkalmazható azon fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdése esetében, akik egy adott területen kívánnak maradni, és ott mezőgazdasági tevékenységet folytatni.

Az ezzel kapcsolatos felelősség azonban nem terhelheti kizárólag a KAP-ot. A valódi generációs megújulás ösztönzéséhez a társadalom egészére kiterjedő megközelítésre, valamint a különböző – gyakran nemzeti és regionális hatáskörbe tartozó – területeket és felelősségi köröket összefogó szakpolitikák kombinációjára van szükség.

A Bizottságnak – szoros együttműködésben a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a legfontosabb érdekelt felekkel – vezető szerepe lesz a 2025-ben megvalósítandó generációs megújulási stratégiával kapcsolatos munkában. Ez a stratégia uniós és nemzeti/regionális szinten egyaránt ajánlásokat fogalmaz meg a szakpolitikai válaszlépésekre és a szükséges intézkedésekre vonatkozóan.

A termékeny földterületek korlátozott rendelkezésre állása, tekintettel a használatukért folytatott növekvő versenyre és az éghajlatváltozás következményeire, nehéz helyzetbe hozza a gazdálkodó közösséget, és különösen az ágazat új belépőit. A földpolitika számos szempontra kiterjed, főként nemzeti hatáskörökön belül. E munka során figyelembe kell venni a földhasználati mobilitási és átruházási feltételeket, valamint a földterület-kivonás mérséklésének elveit, építve a földhasználati mobilitási programok terén szerzett tagállami jó példákra. Ugyanilyen fontos a területtervezés és -vásárlás átláthatósága. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy nemzeti eszköztárukban olyan, nagy erővel bíró eszközöket alakítsanak ki – többek között nyugdíjrendszerek és adókedvezmények révén –, amelyek elősegíthetik a generációs megújulást.

Az Európai Parlament kérésére válaszul és a stratégiai párbeszéd ajánlásával összhangban az Európai Bizottság azon fog munkálkodni, hogy létrehozza a mezőgazdasági területek uniós megfigyelőközpontját 21 . Fokozni fogjuk az átláthatóságot és az együttműködést olyan területeken, mint a földügyletek és a földhasználati jogok átruházása, az ártendenciák és a piaci magatartás, a földhasználat változásai, valamint a mezőgazdasági és természetes földterületek csökkenése. A megfigyelőközpont segíteni fogja a tagállamokat abban is, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a mezőgazdasági földterületek piacának szabályozásáról. A piaci fejlemények fokozott átláthatósága és az EU-n belüli együttműködés megkönnyíti az agrárpolitika jogos érdekeinek elérését az egységes piac nyújtotta szabadságokkal összhangban.

Összekapcsolt világunkban, ahol az EU a világ legnagyobb agrár-élelmiszeripari exportőre és az egyik legnagyobb importőre, a mezőgazdasági termékek előállításának, fogyasztásának és kereskedelmének módja jelentős hatással van a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainkra 22 .

Az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának fő mozgatórugói a háborúk és más konfliktusok. Ugyanakkor az élelmiszer-ellátás bizonytalansága is instabilitáshoz vezethet, és a változó globális rendben az élelmiszer fegyverként is felhasználható. Kereskedelmi partnereink olyan egyoldalú intézkedésekhez folyamodnak, amelyek kulcsfontosságú ágazatainkat célozzák, exportjaink továbbra is akadályokba ütköznek, és a globális ellátási láncok esetében fennáll a torzulások kockázata. A környezetvédelem, az emberi egészség, az állatok egészsége és jóléte, a növényegészségügy és az élelmiszer-biztonság egyetemes célkitűzéseinek védelme érdekében az EU magas szintű globális normákra törekszik, ami gyakran hátráltatja a kereskedelmet. Ugyanakkor az uniós mezőgazdasági termelőket egyre inkább aggasztja a tisztességtelen globális verseny és a kölcsönösség hiánya.

Ezek a kihívások azonban nem fogják megakadályozni az Uniót abban, hogy tovább erősítse kapcsolatait számos együttműködésre kész partnerrel, többek között a Global Gateway beruházási stratégia révén. A globális élelmezésbiztonság és az európai élelmiszer-önrendelkezés továbbra is az EU általános biztonsági, versenyképességi és fenntarthatósági menetrendjének szerves részét képezi. Az éhezők nagy száma, az élelmiszer-ellátás akut bizonytalansága és a világszerte emelkedő élelmiszerárak miatt az EU továbbra is támogatni fogja a harmadik országokat az élelmiszer-önrendelkezésnek, az élelmiszerrendszerek rezilienciájának és az élelmiszer-fenntarthatóságnak a biztosításában, és a humanitárius segítségnyújtás és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása révén gondoskodni fog arról, hogy mindenki, még a legkiszolgáltatottabbak is hozzáférjenek a biztonságos, jó minőségű és tápláló élelmiszerekhez.

Az ellátási láncok diverzifikálása és az átalakító erejű reziliencia előmozdítása

Ami a legfontosabb importfüggőségeket illeti, az Unió fehérjeellátása nagymértékben függ a korlátozott számú származási helyről érkező, kiváló minőségű áruk behozatalától, ami a globális piaci ingadozásokkal és a fenntarthatósági kockázatokkal szemben kiszolgáltatottá teszi élelmiszerrendszerünket 25 . Figyelembe kell vennünk a fehérje előállításának és fogyasztásának módját az EU-ban. A Bizottság ezért átfogó tervet fog kidolgozni e kihívások kezelésére, integrálva a szakpolitikákat, a kutatást és a helyszíni erőfeszítéseket egy önellátóbb és fenntarthatóbb uniós fehérjerendszer létrehozása érdekében, ugyanakkor diverzifikálva a behozatalt.

AZ EU erősen függ továbbá az importált nyersanyagoktól és műtrágyáktól, amelyek alapvető fontosságúak az élelmiszer-termelés és -biztonság szempontjából. A behozatal – különösen a karbamid esetében – egyre inkább néhány származási helyre koncentrálódik, és az uniós behozatal mintegy 88 %-át négy ország szolgáltatja 26 . E függőségek csökkentése mindenki számára előnyös: i. az európai tiszta ipari versenyképessége szempontjából, mivel a függőségek csökkentése elősegíti a hazai műtrágyagyártást; ii. a mezőgazdasági termelők szempontjából, mivel megbízható ellátásra és stabil árakra számíthatnak, és iii. a környezet és az éghajlat szempontjából, mivel a karbonszegény műtrágya és az újrahasznosított tápanyag, például a RENURE térnyerésének, valamint a fermentációs maradék megfelelő kezelést követő felhasználásának ösztönzése e tekintetben kedvező hatással jár.

Ami a kilátásokat illeti, az EU jövőbeli bővítése lehetőséget kínál az EU rezilienciájának növelésére: a cél az, hogy mind a jelenlegi, mind a jövőbeli tagállamokban fenntartsuk és megerősítsük a termelési és exportkapacitást, és ezáltal erősödjön az EU stratégiai autonómiája és a globális agrár-élelmiszeripari kereskedelemben betöltött szerepe. Vannak azonban olyan kihívások is, amelyek gondos mérlegelést igényelnek, különösen az uniós mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatás tekintetében. Az uniós mezőgazdasági termelők előtt álló kihívásokra való felkészülés és azok hatékony kezelése elengedhetetlen lesz a bővítés által kínált lehetőségek kiaknázásához, többek között mivel megkönnyítheti a tagjelölt országok fokozatos integrációját az egységes piacba, miközben azok a teljes jogú uniós tagság felé haladnak.

A tisztességesebb globális verseny felé

A globális szinten méltányosabb és egyenlő versenyfeltételekre irányuló uniós megközelítés két fellépésből áll, amelyeknek egyszerre kell megvalósulniuk:

a)Globális és kétoldalú együttműködés

A jelenlegi geopolitikai helyzetben egyértelmű, hogy egyre nehezebb lesz globális konszenzust elérni a mezőgazdasági és élelmiszeripari szabványokról.

Az EU azonban továbbra is együtt fog működni partnereivel és a kulcsfontosságú nemzetközi szervezetekkel a „Team Europe” megközelítés keretében a nemzetközileg elfogadott kötelezettségvállalások szigorúbb végrehajtásának megerősítése, valamint a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel és a fenntartható fejlődési célokkal összhangban a globális fenntartható élelmiszerrendszerek megvalósítására irányuló törekvés fokozása érdekében. A tisztességes verseny biztosítása szempontjából kritikus területeken, különösen a növényvédő szerek és az állatjólét tekintetében, elsőbbséget élvez a nemzetközi szabványügyi testületek globális szabványainak szigorítása. A Bizottság 2025-ben további kidolgozás céljából ismertetni fogja a tagállamokkal a viszonosság elmélyítésére vonatkozó cselekvési irányvonalát. Másodszor, az Unió együtt fog működni a FAO-val és nemzetközi partnereivel egy olyan közös megközelítés kidolgozásának előmozdításában, amely lehetővé teszi a globális élelmiszer-termelés fenntarthatósági szempontjainak összehasonlítható és méltányos értékelését, és ezzel kiegészíti az EU fenntarthatósági teljesítményértékeléssel kapcsolatos munkáját.

Az EU határozottabban fogja előmozdítani és stratégiai szempontból megvédeni az uniós termékek exportját, és biztosítani fogja, hogy a harmadik országok igénybe vehessék a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó intézkedéseket (pl. az előzetes jegyzékbe vételt), feltéve, hogy ők is az uniós intézkedésekhez hasonlóakat alkalmaznak. Meg fogjuk erősíteni az uniós agrár-élelmiszeripari gazdasági diplomáciát és az ezzel kapcsolatos magas szintű küldetéseket.

Kétoldalú szinten megerősítjük a meglévő kétoldalú agrárpolitikai párbeszédeket, és új agrár-élelmiszeripari politikai partnerségi párbeszédeket hozunk létre a kulcsfontosságú kétoldalú, regionális és kontinentális partnerekkel. Ebben az összefüggésben a déli szomszédainkkal kialakított stratégiai és átfogó partnerségek, valamint a közelgő új földközi-tengeri paktum fontos lehetőségeket kínálnak. Az EU emellett teljes mértékben igénybe fogja venni a kétoldalú szabadkereskedelmi tárgyalásokat és megállapodásokat. Az európai mezőgazdasági termelők érdekei továbbra is védelmet fognak élvezni. Az EU meg fogja erősíteni a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek/rendelkezések, valamint a fenntartható élelmiszerrendszerekről szóló fejezetek végrehajtását és érvényesítését, illetve célzottabb és operatív országspecifikus prioritásokról és intézkedésekről fog gondoskodni, adott esetben konkrét tevékenységi ágazatokkal kapcsolatban is. Partnerségi párbeszédeink során különös figyelmet fogunk fordítani az uniós szabályozási politikák által a helyi agrár-élelmiszeripari rendszerekre gyakorolt lehetséges hatásra, és biztosítani fogjuk a koherenciát a mezőgazdasággal, a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és az egészséggel kapcsolatos uniós belső és külső politikák között.

b)A versenyképes agrár-élelmiszeripari ágazat uniós keretrendszere

Az Unió ugyanakkor gondoskodni fog arról, hogy az ambiciózus uniós szabványok ne vezessenek ahhoz, hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi terhek máshol jelentkezzenek, és arról is, hogy megfelelő viszonosság hiányában az európai agrár-élelmiszeripari ágazat ne kerüljön versenyhátrányba. E célból az EU szakpolitikáiban következetesen kkv- és versenyképesség-szempontú ellenőrzéseket fog végezni a versenyképességi iránytűben foglaltaknak megfelelően, következetesen értékelve az uniós rendeletek által az uniós mezőgazdasági termelőkre és agrár-élelmiszeripari kkv-kra, a kereskedelemre és a továbbgyűrűző káros hatások kockázatára gyakorolt hatást, és alaposan megvizsgálja a tárgyalások alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásoknak az uniós mezőgazdasági termelőkre és a globális fenntarthatóságra gyakorolt hatásait.

Az állatjóléttel és a környezetvédelemmel kapcsolatos uniós aggályok figyelembevétele céljából, valamint a társadalom elvárásaival összhangban az EU erkölcsi értékeinek megőrzése érdekében a Bizottság a nemzetközi szabályokkal összhangban törekedni fog az importált termékek – különösen a növényvédő szerek és az állatjólét – kapcsán alkalmazott termelési előírások szorosabb összehangolására.

E tekintetben a Bizottság be fog vezetni egy olyan elvet, amely szerint az EU-ban egészségügyi és környezetvédelmi okokból betiltott legveszélyesebb növényvédő szereket importált termékeken keresztül ne lehessen visszahozni az EU-ba. Ennek előmozdítása érdekében a Bizottság 2025-ben hatásvizsgálatot indít, amelynek során figyelembe veszi az EU versenyhelyzetére gyakorolt hatásokat és a nemzetközi következményeket, és adott esetben javaslatot tesz az alkalmazandó jogi keret módosítására. A Bizottság továbbá értékelni fogja az EU-ban betiltott veszélyes vegyi anyagok, köztük a növényvédő szerek kivitelének kérdését is 27 .

Az Unió importpolitikájának egy másik, alku tárgyát nem képező eleme az élelmiszer- és takarmánybiztonság, valamint az állat- és növényegészségügy. Az uniós termékszabványok a világon a legmagasabb szintűek, és biztosítják, hogy valamennyi importált agrár-élelmiszeripari termék biztonságos legyen. A Bizottság gondoskodni fog a vonatkozó élelmiszer-biztonsági jogszabályok megfelelő végrehajtásáról és érvényesítéséről. Létrejön egy külön munkacsoport, amely mozgósítja a Bizottság és a tagállamok szakértelmét és erejét, ami határozottan erősíteni fogja az Unió pozícióját a behozatal ellenőrzésének további megerősítése terén, beleértve a helyszíni ellenőrzések jelentős megerősítését is.

Az állatjólét területén a Bizottság gondoskodni fog arról, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok ugyanazokat az előírásokat alkalmazzák az EU-ban előállított és a harmadik országokból behozott termékekre, és foglalkozik majd a jogérvényesítéssel kapcsolatos kérdésekkel és az uniós polgárok által kifejezett aggályokkal is. Az állatjóléti jogszabályok célirányos felülvizsgálata lehetőséget kínál majd arra, hogy mindez a WTO-előírásoknak megfelelően és hatásvizsgálatra támaszkodva történjen.

Amennyiben kereskedelmi partnereink tisztességtelen versenyhez és olyan egyoldalú intézkedésekhez folyamodnak, amelyek révén jogellenesen próbálnak fellépni az uniós vagy valamely tagállami agrár-élelmiszeripari ágazattal szemben, azzal a céllal, hogy megosszák az Uniót, az EU minden rendelkezésére álló védelmi eszközt fel fog használni. Az Unió (2025-ben) ambiciózus egységes biztonsági hálót fog kidolgozni az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat számára. Ha egy nem uniós ország gazdasági kényszerítést alkalmazna az EU-val vagy annak tagállamaival szemben, az Unió minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni az agrár-élelmiszeripari ágazatot, többek között adott esetben a WTO-s vagy uniós autonóm eszközök, például a kényszerítő intézkedések elleni eszköz keretében.

A Bizottság emellett együtt fog működni az EBB-vel az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat exportkockázatát csökkentő exporthitelek biztosítása érdekében.

Ebben az összefüggésben fontos szerepet fog játszani az EU–Mercosur megállapodás keretében a következő többéves pénzügyi keret részeként bejelentett 1 milliárd eurós tartalék.

A Bizottság továbbá törekedni fog az állattenyésztéshez hasonló érzékeny ágazatok versenyképességének és rezilienciájának erősítésére, olyan egyszerűsítési csomagot fog előterjeszteni, amely hozzájárul az európai termelők versenyképességének fokozásához, ugyanakkor továbbra is szem előtt fogja tartani a társadalmi célkitűzéseket, az ágazati sajátoságokkal és az egységes piaci szabályokkal összhangban javaslatot fog tenni a származási ország címkén való kötelező feltüntetésének kiterjesztésére, valamint fokozni fogja promóciós szakpolitikáját.

Az agrár-élelmiszeripari ágazat felkészültsége és kockázatállósága

„Jobban fel kell készülnünk nemcsak a túlélésre, hanem arra is, hogy boldoguljunk ebben az új valóságban” – mondja a Niinistö-jelentés 28 . Ezt az új valóságot olyan jelentős sokkhatások jellemzik, mint a világjárvány, az orosz agressziós háború, a piaci zavarok, az állat- és növénybetegségek, valamint az ingatag geopolitikai helyzet. Ráadásul számolni kell a szélsőséges időjárási eseményekkel is, amelyek korábban viszonylag ritkán fordultak elő, ma már azonban egyre gyakoribbak, miközben a csapadékviszonyok is változnak.

A mezőgazdasági termelőket e válságok közül sok közvetlenül érinti. A kockázatok, fenyegetések és bizonytalanságok növekvő száma ambiciózus európai kockázat- és válságkezelési megközelítést tesz szükségessé, amelynek keretében felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az uniós szintű eszköztárat, hogy hatékonyabban kezelje a kockázatokat és a válságokat.

Először is, meg fogjuk erősíteni a mezőgazdasági termelők számára biztosított azon ösztönzőket, amelyek célja, hogy a mezőgazdasági üzemek szintjén történő alkalmazkodás révén csökkenjen a termelők kiszolgáltatottsága és a kockázatoknak való kitettsége, valamint azon ösztönzőket is, amelyek a kockázatok (pl. termelői szervezeteken vagy szövetkezeteken keresztüli) megosztására irányulnak. Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens uniós mezőgazdaságnak a helyi, regionális és nemzeti igényekhez igazított szakpolitikákra kell támaszkodnia, támogatva azokat a mezőgazdasági gyakorlatokat és beavatkozásokat, amelyek a helyi mezőgazdasági termelést felkészítik a jövőbeli éghajlati viszonyokra.

Az elmúlt években végrehajtott kezdeményezések 29 tapasztalataira építve további lépésekre van szükség. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó, küszöbön álló európai terv és a vízügyi rezilienciára vonatkozó készülő stratégia fontos szerepet fog játszani, különösen a tagállamok felkészültségének és tervezési képességének támogatásában, valamint az éghajlatváltozás által a városokban és a vidéki térségekben az energiára, a közlekedésre és más infrastruktúrákra, a vízre, az élelmiszerekre és a földterületekre gyakorolt kockázatok és hatások kezelésében.

A jövőbeli KAP célirányosabban fogja támogatni azokat az intézkedéseket és beruházásokat, amelyek a változó feltételekkel szemben ellenállóbbá teszik a mezőgazdasági ágazatot. Azokon a helyeken, ahol a jelenlegi termelés hosszú távon nem fenntartható, ambiciózusabb, gyökeres változásokra lesz szükség, például új helyi stratégiák, kutatás és innováció révén, beleértve az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensebb növények termesztését célzó új génkezelési technikákat is.

Másodszor, ambiciózus fellépésre van szükség a kockázatokra való felkészülés, a biztosítás és a kockázatmentesítés terén. Ezen a területen döntő fontosságú lesz az Európai Beruházási Bankkal (EBB), a bankokkal, a biztosítókkal és a viszontbiztosítókkal, valamint az értéklánc szereplőivel való együttműködés. Mindez várhatóan nagyobb mértékű közös kockázatviseléshez, valamint a mezőgazdasági termelőknek kínált mezőgazdasági biztosítások elérhetőségének és megfizethetőségének javulásához fog vezetni.

Harmadszor, a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a kockázatkezelési és válságkezelési eszközök közötti szakpolitikai koherenciát, valamint a nagyobb rugalmasságot. A válságkezelési eszközöknek a mezőgazdasági termelőket a kockázatok proaktív kezelésére kell ösztönözniük, a tagállamokat pedig arra, hogy hatékony és célirányos kockázatkezelési stratégiákat dolgozzanak ki.

Ezenkívül gondosan értékelni kell a mezőgazdasági tartalék működését annak érdekében, hogy az az olyan kiemelkedő nagyságrendű válságokra összpontosuljon, mint a jelentős piaci zavarok vagy az állat- és növényegészségügyi kérdések. Ezenkívül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott rendkívüli támogatást jobban össze kell kapcsolni a megfelelő kockázatkezelési és megelőző intézkedésekkel.

A Niinistö-jelentés nyomán az EU-nak a teljes élelmiszerláncban fokoznia kell az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos felkészültségét. Az élelmezésbiztonsági válságokra való felkészültségre és reagálásra vonatkozó európai mechanizmus (EFSCM) tevékenységeit folytatni kell, tovább kell fejleszteni és össze kell kapcsolni az átfogó uniós válságkezeléssel egy összkormányzati megközelítés keretében. A felkészültségi unióról szóló, küszöbön álló stratégiával összhangban szinergiákra és fokozottabb koordinációra kell törekedni a felkészültség érdekében. Emellett célszerű volna új mezőgazdasági és élelmiszer-specifikus eszközöket feltárni az élelmiszertartalékokkal, a közös közbeszerzéssel és a válságok idején való fokozott átláthatósággal kapcsolatban. Más alapvető ágazatokhoz, például az egészségügyhöz hasonlóan nemzeti és regionális szinten is átfogó felkészültségi és reagálási terveket kell kidolgozni, amelyek a felkészültségre vonatkozó tágabb uniós megközelítés keretében a teljes élelmiszer-ellátási lánc szempontjából releváns valamennyi szempontra kiterjednek.

A mezőgazdasági piacok rezilienciájának támogatása

Az uniós állattenyésztési ágazat különösen ki van téve a különböző sokkhatásoknak és a globális versenynek. A magas szintű uniós előírások nyomán az uniós állattenyésztők vezető szerepet töltenek be a világban, de erőfeszítéseik világszinten nem találnak viszonzásra, mivel egyenlőtlen versenyfeltételek mellett versenyeznek. Az említett szabványok olyan magas költségekkel is járnak, amelyeket a piac nem mindig jutalmaz. Az állatállomány az EU mezőgazdaságának, versenyképességének és kohéziójának alapvető része, és ez a jövőben is így marad. A fenntartható állattenyésztés alapvető fontosságú az EU gazdasága, a vidéki területek életképessége, valamint a környezet és a vidéki tájak megőrzése szempontjából. Egy olyan ágazatról van szó, ahol az innováció sikert hozhat és kézzelfogható előnyökkel járhat.

A bürokrácia csökkentése az agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességének előmozdítása érdekében

A mezőgazdasági tevékenységek révén szén-dioxidot lehet eltávolítani a légkörből, és azt a talajban és a biomasszában lehet megkötni; a legtöbb esetben ezek a tevékenységek ellenállóbbá teszik az élelmiszer-termelést az éghajlatváltozással kapcsolatos károkkal szemben, és ezáltal hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz. Mivel minden ágazatnak hozzá kell járulnia a kibocsátáscsökkentéshez, az éghajlat-politikai fellépés az agrár-élelmiszeripari ágazatban is elengedhetetlen a klímasemleges és reziliens EU 2050-ig történő megvalósítására irányuló szélesebb körű cél eléréséhez.

A Bizottság arra számít, hogy a mezőgazdaság eléri a 2030-ra kitűzött uniós éghajlat-politikai célkitűzés szerinti kibocsátáscsökkentést. Erre építve a Bizottság mérlegelni fogja, hogy a mezőgazdasági ágazat miként járulhat hozzá az EU 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéséhez, figyelembe véve az ágazat sajátosságait, és összpontosítva annak versenyképességére, az élelmezésbiztonság garantálásának és a biogazdaság megerősítésének szükségességére, valamint egyeztetve az ágazattal és a tagállamokkal. Ez a megközelítés tükröződik majd a mezőgazdaságból, valamint a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási ágazatból származó ÜHG-kibocsátást és -elnyelést szabályozó vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatában.

A bevált gyakorlatokat jutalmazó hatékony szakpolitikákkal és a sajátos igényekre szabott megoldásokkal lehetőség van az ágazatból származó kibocsátások gyorsabb csökkentésére, és eközben a földhasználati ágazatban, a talajban és az erdőkben történő szén-dioxid-eltávolítás fokozására. Ami az állatállományból származó kibocsátásokat illeti, az állatállományra irányuló munkafolyamatból származó ajánlások alapul szolgálnak majd egy olyan, testre szabott intézkedésekből álló eszköztár továbbfejlesztéséhez, amely támogatja az ágazatot és a régiókat a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseikben. A műszaki haladás – többek között az élelmezési stratégiák terén – szintén hozzá fog járulni e folyamathoz. Ehhez kapcsolódóan a jövőbeli KAP keretében értékelni fogjuk, hogy miként lehet a legjobban támogatni a mezőgazdasági termelőket a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységeikből származó további üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében.

Az élelmiszer- és italipar, valamint a kiskereskedelmi ágazat szintén döntő szerepet játszik a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzés elérésében és a környezetvédelemben. Egyértelmű szakpolitikákat és ösztönzőket kell bevezetni az élelmiszerrendszerben és általában a biogazdaságban rejlő innovációs potenciál nagymértékű kiaknázása, valamint az uniós polgárok egészséges, megfizethető és fenntartható élelmiszerekhez juttatása érdekében.

Példa az összehasonlító teljesítményértékelésre: fenntarthatósági iránytű a mezőgazdasági üzemek számára

A fenntarthatósági iránytűnek először is olyan egyablakos rendszerként kell működnie, amely egyszerűsíti a jelentéstételt és csökkenti a mezőgazdasági termelők adminisztratív terheit, lehetővé téve számukra, hogy csak egyszer kelljen nyomon követniük és rögzíteniük a fenntarthatósági adatokat. Másodszor, az iránytű támogatni fogja a mezőgazdasági termelőket abban, hogy egyre fenntarthatóbb gyakorlatokat alkalmazzanak és új finanszírozási forrásokat vonzzanak az ágazatba. Lehetővé fogja tenni számukra fenntarthatósági teljesítményük jobb mérését és összehasonlítását, valamint – az adatmegosztás egyszerűsítése révén – az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások bemutatását. Harmadszor, a mérés és a jelentéstétel javítása segíthet a közpolitikák arányosságot szem előtt tartó kialakításában. A mezőgazdasági üzemek fenntarthatósági értékelésének ezen önkéntes rendszere egy alulról építkező, részvételen alapuló és „ügyfélközpontú” megközelítésen fog alapulni.

A mezőgazdaság nagymértékben függ a víztől, hiszen a növények, az állatállomány és valamennyi életforma egészségének és jóllétének biztosítása érdekében folyamatos és biztonságos vízellátásra van szükség. A víz azonban számos veszélynek van kitéve, többek között a mezőgazdasággal kapcsolatos vízkivételnek és a szennyezésnek. Az EU-t egyre inkább sújtja a vízhiány, mivel az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja azt. Az éghajlatváltozás okozta kedvezőtlen időjárási események alapvető kockázatot jelentenek a növénytermesztésre nézve, különösen Dél-Európában 32 . A Bizottság hamarosan előterjeszti a vízügyi rezilienciára vonatkozó stratégiát, amely felvázolja, hogy a testület hogyan kívánja kezelni a hatékonyabb vízfelhasználás, a vízszennyezés csökkentése és a vízkészletek túlzott kivonásával kapcsolatos kihívások kezelése iránti sürgető igényt.

Különös figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági üzemek szintjén a tápanyag-gazdálkodás javítására és a tápanyagok körforgásos jellegének növelésére. Prioritásként kell kezelni a tápanyagszennyezési gócpontok kezelését és az integrált területi megközelítések előmozdítását. Ennek egyik kulcsfontosságú szempontja az állattenyésztésből származó tápanyagok kezelése és ellenőrzése lenne a negatív externáliák korlátozása, a magas állatállomány-koncentrációval rendelkező régiókban az extenzifikáció támogatása, valamint a körforgásos jelleg előmozdítása érdekében, amely tényezők hozzájárulhatnak a szintetikus műtrágyák használatának csökkentéséhez. A nitrátirányelv 2025 végén esedékes értékelése további bizonyítékokkal szolgál majd az ezzel kapcsolatos egyeztetésekhez.

Az élelmiszerek területeken és régiókon átívelő kapcsolatot képeznek az emberek között. Összekötik a mezőgazdasági termelőket a fogyasztókkal, és a városokat a vidékkel. A mezőgazdasági termelők, a halászok és maga az élelmiszer-termelés olyan összetartó erőt jelentenek, amelyek erősítik a vidéki és part menti közösségeket, és a további gazdasági tevékenység alapját képezik. A dinamikus vidéki területek elősegítik a minőségi élelmiszer-termelést, ami cserébe támogatja a vidéki gazdaságot. Az élelmiszerek és a származási helyek közötti kapcsolatok megerősítése és a vidéki területek újjáélesztése alapvető fontosságú lesz az európai mezőgazdaság jövője szempontjából.

Méltányos élet- és munkakörülmények az európai vidéki és part menti területeken

A demográfiai kihívások, az elöregedés és az elnéptelenedés olyan tendenciák, amelyek – a nem megfelelő generációs megújulással párosulva – Unió-szerte a legtöbb vidéki és part menti területen a munkaképes korú népesség csökkenéséhez vezetnek.

A földhöz és a tőkéhez való hozzáférés mellett a magasabb színvonalú oktatás, a minőségi munkahelyek és a karrierlehetőségek, a jobb mobilitás, az alapvető egészségügyi szolgáltatások és az összekapcsoltság elengedhetetlen feltételei a vidéki területek életképességének és az új munkaerő élelmiszer-ágazatba vonzásának. Az EU-ban az élelmiszer- és takarmánytermelés egyik oszlopát maguk a mezőgazdasági dolgozók jelentik, akik gyakran más uniós tagállamokból vagy harmadik országokból érkeznek, és túl sok esetben bizonytalan körülmények között dolgoznak. Ezt a kérdést a közpolitikákban a korábbinál proaktívabban kell kezelni és figyelembe venni. Ehhez kapcsolódóan a nemzeti joggal és hagyományokkal összhangban fontos szerepet kell játszania a szociális párbeszédnek és a kollektív tárgyalásoknak.

A mezőgazdaság kitűnő, de egyben megterhelő szakma, amelyet gyakran jellemez a munka és a magánélet közötti egyensúly hiánya, valamint a gyakori elszigeteltség és a magány, ami sok esetben hatással van a mentális egészségre. A mezőgazdasági termelők körében az öngyilkosságok aránya egyes tagállamokban 20 %-kal magasabb az országos átlagnál 33 . A KAP keretében nyújtott mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások a mezőgazdasági termelőknek nyújtott konkrét tanácsadás révén hozzájárulhatnak a mentális egészséggel és a munkahelyi balesetekkel kapcsolatos tudatosság növeléséhez. Az ír Teagasc például számos tevékenysége révén aktívan támogatja a mezőgazdasági termelők mentális egészségét és törekszik a témával kapcsolatos szemléletformálásra 34 .

A KAP mellett számos egyéb szakpolitika, köztük a kohéziós politika is jelentős hatást gyakorol a vidéki térségekre, és hozzájárul Európa társadalmi, gazdasági és területi kohéziójához. A kohéziós politikának a gazdasági diverzifikációhoz való hozzájárulása, valamint az infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások biztosítása nagyobb szerepet játszhat abban, hogy a vidéki területek továbbra is vonzó helyek maradjanak a mezőgazdasági termelők, családjaik és más vidéki lakosok számára, valamint ösztönözheti a turizmust. A falusi turizmus például kiegészítő jövedelmet biztosíthat a mezőgazdasági termelőknek.

A vidéki térségekben a hatékony támogatás és a kézzelfogható hatás biztosítása érdekében tovább kell erősíteni a szinergiákat és a kiegészítő jelleget. A finanszírozási eszközök és az ágazati politikák szorosabb összehangolása integrált tervezési és végrehajtási erőfeszítések révén hozzájárulhat a vidéki térségek fejlődéséhez.

2025-ben a Bizottság elindítja az aktualizált uniós vidékfejlesztési cselekvési tervet, amely számos uniós szakpolitika különféle projektjeit, kezdeményezéseit és intézkedéseit fogja összefogni a 2027 utáni új európai szakpolitikai prioritásokra való reagálás érdekében. A vidéki térségekre gyakorolt hatások vizsgálatának elve – beleértve a területi hatásvizsgálatokat is – fokozottan érvényesül majd a gyakorlatban, és uniós szinten kellő forrással fog rendelkezni. Emellett a Bizottság az érdekelt felekkel való együttműködés keretének biztosítása érdekében 2021-ben elindított Vidékfejlesztési Paktumot 35 tovább erősíti mind a végrehajtás, mind a szakpolitikai viták támogatása terén a civil társadalom és a vidéki közösségek párbeszédének és szerepvállalásának eszközeként. A Bizottság további lépéseket fog tenni a dezinformáció vidéki területeken való célzott terjedésének kezelése érdekében is.

Emellett a körforgásos gazdaság jelentős lehetőségeket rejt magában a vidéki területek gazdasága számára, különösen a biogazdaságon keresztül. A vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőképben 36 a Bizottság úgy becsülte, hogy a biogazdaság továbbfejlesztése 2035-ig 400 000, 2050-ig pedig akár 700 000 új, magas képzettséget igénylő munkahely létrehozását fogja eredményezni, főként a vidéki területeken.

A Bizottság tovább fogja erősíteni a részvételen alapuló helyi fejlesztési eszközöket, például a LEADER/közösségvezérelt helyi fejlesztést és az együttműködés egyéb formáit, például az intelligens falvakat, amelyek már bizonyították hatékonyságukat. A szolgáltatások rendelkezésre állása és megfizethetősége terén a vidéki polgárok által tapasztalt hiányosságok kezelése érdekében tovább kell fejleszteni a funkcionális vidéki területek koncepcióját, összhangban a Bizottság azon kötelezettségvállalásával, hogy valamennyi európai polgár számára ténylegesen biztosítani kell a „területen maradáshoz való jogot”. Ez az összes vidéki területet érinti, a távoli területek és a városok által kínált szolgáltatásokhoz való azonnali hozzáféréssel nem rendelkező területek szempontjából pedig különösen fontos. E tekintetben a kis- és közepes méretű városok fontos szerepet játszanak a szolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához való hozzáférés biztosításában.

Annak érdekében, hogy több nőt vonzzon a mezőgazdaságba és lehetővé tegye a tapasztalatcserét, a Bizottság létre fog hozni egy „Nők a mezőgazdaságban” platformot, amely a platform tagjai által indított fellépéseknek köszönhetően erősíteni fogja a nők szerepvállalását és az esélyegyenlőséget a mezőgazdasági ágazatban. A platform a bevált gyakorlatok megvitatásához és cseréjéhez is fórumként szolgál majd.

Az élelmiszerek által képviselt érték: a mezőgazdaság, a származási hely és az élelmiszerek közötti alapvető kapcsolat helyreállítása és az innovációban rejlő erő kiaknázása

A digitalizáció mint az átállás további előmozdításának mozgatórugója

A digitális átállás példátlan ütemben halad, és hozzájárulhat a mezőgazdasági üzemek gazdasági teljesítményének, rezilienciájának és fenntarthatóságának gyors javításához. A fejlett digitális technológiák, többek között a mesterséges intelligencia, a dolgok internetéből és más forrásokból származó adatokkal kombinálva jelentősen növelhetik a műveletek hatékonyságát és ösztönözhetik az innovációt, illetve forradalmasíthatják az élelmiszer-előállítás módját, gondoskodva a környezetről, az éghajlatról és az emberekről. Mindazonáltal a digitális eszközök alkalmazása a mezőgazdaságban és az élelmiszerrendszer más részeiben is lemaradásban van. A magasnak érzékelt költségek, a digitális készségek és a bizalom hiánya, a testre szabott megoldások hiánya és a konnektivitási problémák jelentik az egyik fő okát annak, hogy a mezőgazdasági termelők nem aknázzák ki teljes mértékben a digitalizációs hullámot.

A fő feladat a vidéki területek – különösen a távoli területek – összeköttetésének biztosítása lesz, ugyanakkor ki kell használni az alternatív konnektivitási megoldások és a pereminformatika kínálta lehetőségeket is. Szintén kulcsfontosságú lesz a támogató környezetbe – például a digitális készségekkel és tanácsadással kapcsolatos egész életen át tartó képzésbe – való beruházás, valamint az akár együttesen (pl. szövetkezeteken keresztül) történő tesztelés és gyakorlati alkalmazás. A digitális rendszereket további adatokkal kell bővíteni és harmonizálni kell, mind a mezőgazdasági termelők, mind az élelmiszerrendszer egyéb szereplői, mind a tagállami rendszerek általi adatgyűjtés tekintetében. A Bizottság az „egyszeri adatgyűjtés, többszöri felhasználás” elvét fogja követni, ezáltal csökkentve a mezőgazdasági termelők jelentéstételi terheit, figyelembe véve a meglévő és már kialakulóban lévő uniós szintű kezdeményezéseket, például a közös európai mezőgazdasági adatteret.

E kihívások kezelése érdekében a Bizottság uniós digitális mezőgazdasági stratégiát fog indítani, hogy lehetővé tegye a digitális technológia fogadására kész és jövőorientált mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatra való átállást, elkerülve ugyanakkor az esetleges buktatókat 37 .

A tudás, a kutatás és az innováció mint a változás katalizátorai

Az új ismereteknek és innovációknak gyorsabban és szélesebb körben kell eljutniuk a mezőgazdasági termelőkhöz és az élelmiszerrendszer egyéb szereplőihez, és fontos, hogy az innovatív megoldások a gyakorlatban – a gazdaságokban és a helyszínen – is alkalmazhatóak legyenek. Nem nulláról indulunk. A Horizont Európa talajvédelmi küldetése a K+I, valamint a helyszíni tesztelés és kísérletezés együttes alkalmazásával támogatja a mezőgazdasági termelőket a fenntartható talajgyakorlatokra való átállásban, amelyet a továbbiakban is folytatni kell, hogy 2050-re az egész EU-ban egészséges állapotú legyen a talaj.

Egyre több újítás jelenik meg, és ezeket fel kell használni. Például a szabályozási kezdeményezések, új technológiák vagy üzleti modellek tesztkörnyezetekben történő tesztelése (pl. a mezőgazdaságban használt digitális eszközök esetében) még azelőtt, hogy azok bevezetésre kerülnének, valamint az innovációs közbeszerzés hozzá fog járulni a mezőgazdasági termelők által azonnal alkalmazható innováció előtt álló akadályok felszámolásához.

A mezőgazdasági termelők igényeihez igazított eredmények elérése érdekében fokozottan kell törekedni arra, hogy a tudást és az innovációt a mezőgazdasági termelők, a tudósok, az innovátorok és a vállalkozók közösen hozzák létre a gazdaságokban, helyi kísérleti helyszíneken, például élő laboratóriumokban.

A mezőgazdaság, az erdészet és a vidéki területek versenyképességének javítása érdekében a K+I-re vonatkozó új uniós stratégiai megközelítés kidolgozása kiemelkedő fontosságú lesz a beruházások hatékony célba juttatásához, a jövőbeli prioritásoknak a tudományos fejleményekhez való hozzáigazításához és az új lehetőségek megragadásához.

E törekvés során az erőforrások, a tehetségek és a kutatási infrastruktúrák egyesítéséhez elengedhetetlen lesz a közszektoron belüli és a köz- és magánszféra közötti meglévő K+I partnerségek további megerősítése és az új partnerségek mérlegelése. E tekintetben kulcsfontosságú az Agrárkutatási Állandó Bizottsággal (SCAR) való együttműködés szorosabbra fűzése. A globális színtéren a nemzetközi partnerségek és a nemzetközi szervezetekkel, például a FAO-val, a WOAH-val, a CGIAR-ral és az OECD-vel való együttműködés megerősítése hozzá fog járulni a globális kihívások innovatív megoldásainak és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek a megvalósításához.

A növénynemesítési innovációk – többek között a biotechnológiai eszközök, például az új génkezelési technikák használata – központi szerepet játszanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, erőforrás-takarékos, tápláló és magas hozamú fajták kifejlesztésének felgyorsításában, és ezáltal hozzájárulnak az EU élelmezésbiztonságához és élelmiszer-önrendelkezéséhez. Az új génkezelési technikák nyomán olyan mikroorganizmusok is keletkezhetnek, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a mezőgazdasági termelésre, például azáltal, hogy csökkentik a szintetikus műtrágyák iránti igényt.

Ezen innovációk előnyeinek kiaknázásához támogató szabályozási keretre van szükség az EU-ban. Ez egyenlő versenyfeltételeket is biztosít a harmadik országokkal szemben – amelyek száma folyamatosan növekszik –, amelyek jelenleg is dolgoznak szabályozásuk naprakésszé tételén, vagy már be is fejezték azt. Ezért különösen fontos az új génkezelési technikákra vonatkozó bizottsági javaslat jogalkotási eljárásának lezárása és a jogszabályok gyors végrehajtása. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy szorosan együttműködjön a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel annak érdekében, hogy a közeljövőben előretekintő kompromisszum szülessen.

A tudásátadási és -innovációs rendszerek megerősítése a mezőgazdaságban és a tanácsadás támogatása

Az uniós K+I programokból származó új ismereteknek és innovációknak széles körben hozzáférhetőnek és a gyakorlatban is hasznosíthatónak kell lenniük. A tagállamoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük az agrár-tudásátadási és -innovációs rendszerek (ATIR) megerősítésére, és az erőforrásokat össze kell hangolniuk az ágazat szélesebb körű szükségleteivel, különösen annak érdekében, hogy intenzívebben támogassák a mezőgazdasági termelőket a fenntarthatóságra való átállásban. E célból a KAP továbbra is komoly támogatást fog nyújtani az ATIR-stratégiák végrehajtásához, és e támogatás sarokköve a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (AGRI EIP) lesz. A KAP továbbá a független és hozzáértő tanácsadók szerepének megerősítését célzó további intézkedéseket is elő fog mozdítani, valamint olyan vonzó képzési ajánlatok kerülnek majd kidolgozásra, amelyek szakmai életük egésze során megfelelnek a mezőgazdasági termelők igényeinek, és különösen igazodnak a mezőgazdasági termelők új generációjának változó készségigényéhez és karrierlehetőségeihez.

A szakképzett munkaerő terén tapasztalható hiánynak és a strukturális munkaerőhiánynak az előrejelzés és a magas színvonalú képzésbe és tanácsadásba való célzott beruházások révén történő kezelése kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy a tehetséges mezőgazdasági vállalkozók új generációját sikerüljön a mezőgazdaságba vonzani, valamint hogy versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági és élelmiszerrendszert lehessen kiépíteni. A készségek uniója új lendületet fog adni az inkluzív, egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés terén egy stratégiaibb megközelítés alkalmazásának a mezőgazdaságban, és a lehető legjobban ki fogja aknázni a rendelkezésre álló eszközöket ahhoz, hogy a mezőgazdaság vonzó és kielégítő karrierlehetőség legyen.