EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2025.2.26.

COM(2025) 72 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Jelentés az európai energiaárakról és -költségekről

1.Bevezetés

Az energiaárakról és -költségekről szóló 2024. évi jelentés a globális és az európai energiapiacokat 2020 óta jellemző, elhúzódó zavaros időszak közepette jelenik meg. A Covid19 során tapasztalt energiaár-csökkenést követően 2021 közepétől 2023 végéig tartósan magasak voltak az energiaárak. A kivételesen magas árak súlyos következményekkel jártak és járnak továbbra is az európai háztartásokra, az iparra, a tágabb értelemben vett gazdaságra és az államháztartásokra nézve. E jelentés célja, hogy elemezze az energiaárak alakulását, és egyértelműen ismertesse az uniós ipar és háztartások energiaköltségeire, az uniós energiaimportra és az energiaadókra gyakorolt hatásukat.

Az Európai Unió az európai zöld megállapodás keretében ambiciózus energiapolitikai keretet hozott létre, amelyet a korábbi válságokra és a jelenlegi kihívásokra válaszul tovább kell erősíteni. Emellett a földrajzi-gazdasági környezet kézzelfogható intézkedéseket tesz szükségessé annak érdekében, hogy versenyképes és megfizethető energiát garantáljanak mind a vállalkozások, mind a polgárok számára, miközben biztosítják a folyamatos előrelépést a dekarbonizáció felé. A tisztaipar-megállapodás és a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv célja e kihívások kezelése.

Ez a jelentés átfogó áttekintést nyújt az energiaárak és -költségek 2010 és 2023 közötti alakulásáról az Európai Unióban, adott esetben a 2024 első felére vonatkozó további adatokkal együtt 1 . A korábbi jelentésekben 2 alkalmazott megközelítésre építve a dokumentum egy részletes tanulmányból 3 és a Bizottság saját munkájából származó adatokra és elemzésekre támaszkodik, előnyben részesítve a nyilvánosan elérhető statisztikai forrásokat, és azokat célzott adatgyűjtésekkel egészítve ki.

A 2021–2023-as energiaválság óta mind a villamosenergia-, mind a gázpiacon stabilizálódtak a nagykereskedelmi árak, bár a korábbi átlagoknál magasabb szinten 4 . Másrészt, különösen a két piaci szegmens közötti ártranszmisszió időeltolódása miatt a nagykereskedelmi árak csökkenése még nem jelenti a kiskereskedelmi energiaárak csökkenését, amelyek még mindig magasabbak a háztartások és a vállalkozások számára, mint 2021 előtt. A háztartási gázárak 2023-ban csaknem kétszer olyan magasak voltak, mint a válság előtt. Hasonlóképpen, bár az ipari gáz és villamos energia ára alacsonyabb, mint a válság idején, még mindig 2–4-szer magasabb, mint az EU fő kereskedelmi partnereinél, ami veszélyezteti az európai ipar hosszú távú versenyképességét. Elmondható, hogy az emelkedő energiaárak különösen az energiaigényes ágazatokban minősülnek olyan kulcsfontosságú tényezőknek, amelyek befolyásolják a versenyképességet.

Az EU olaj- és gázfogyasztásának több mint 90 %-át importból fedezi. Az energiabiztonsági megfontolásokon túl a fosszilis energia importszámlája, amely 2023-ban elérte a 427 milliárd EUR-t (az uniós GDP 2,5 %-a), jelentős mértékben kimeríti az európai gazdaságot. Továbbra is a nyersolaj a fő import (a teljes összeg 56 %-át teszi ki), ezt követi a földgáz és a szén. Annak ellenére, hogy ezen áruk árai meredeken csökkentek, az importár 2023-ban még mindig 45 %-kal magasabb volt a 2014–2020-as átlagnál. A 2022. évi REPowerEU terv intézkedéseket javasolt az energiaellátás biztonságának fokozására, a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítására, a kereslet mérséklésére és az energiahatékonyság növelésére annak érdekében, hogy a jövőben rugalmasabb, költséghatékonyabb és reziliensebb európai energiarendszer jöjjön létre.

Végezetül az energiaválság hatással volt az energiaadó-politikára is. Más intézkedésekkel együtt az energiaadó-bevételek azzal egyidejűleg csökkentek, hogy számos tagállam kompenzálta a háztartásokat és az ipart a magasabb energiaköltségekért.

.

2.Az energiaárakra jellemző tendenciák

2.1.Villamosenergia-árak

2015 és 2019 között az európai nagykereskedelmi villamosenergia-árak 40 és 60 EUR/MWh között ingadoztak. Az azonnali árak 2018 végéig viszonylag stabilak voltak, majd 2019-ben a mérsékeltebb kereslet, az alacsonyabb tüzelőanyag-költségek és a fokozottabb megújulóenergia-termelés miatt csökkentek. 2020-ban a Covid19-világjárvány a villamos energia iránti kereslet további jelentős visszaeséséhez vezetett, ami a növekvő megújulóenergia-termeléssel együtt a nagykereskedelmi árakat rendkívül alacsony szintre (2020 májusában 17 EUR/MWh-ra) szorította, és egyre gyakoribbá tette a napközbeni negatív árakat is.

A 2021–2022-es energiaválság széles körű zavarokat okozott a globális és az európai energiapiacokon. Ez hatással volt az EU-n belüli nagykereskedelmi villamosenergia-árakra is, mivel a magasabb gázárak (lásd a gázról szóló 2.2. fejezetet) a villamos energia árát 150–270 EUR/MWh-ra emelték 5 (1. ábra). A magasabb villamosenergia-árakat megkövetelő, égbe szökő gázárak mellett az alacsony vagy változó vízenergia- és megújulóenergia-termelés, valamint a (karbantartás miatti) nukleáris üzemszünetek 2022-ben rekordmagasságúra emelték a villamosenergia-árakat (2022 augusztusában elérték a 400 EUR/MWh-t).

2022 vége óta azonban a nagykereskedelmi villamosenergia-piaci árak alacsonyabb szinten stabilizálódtak a másnapi piacokon, bár a korábbi átlagnál magasabb szinten (2023 negyedik negyedévében 85 EUR2023/MWh-s átlag, szemben a 2008–2020-as időszak 56 EUR2023/MWh átlagával). A határidős piacok árai 2023-ban szintén a múltbeli átlag felett stabilizálódtak.

1. ábra: A másnapi alapterhelésű villamos energia havi átlagos nagykereskedelmi árának alakulása Európában EUR/MWh-ban kifejezve, bemutatva az európai teljesítmény-referenciaértéket és a minimális és maximális árak tartományát a főbb uniós piacokon

Forrás: Trinomics et al. (2024), az S&P Platts és az ENTSO-E adatai alapján.

Az energiaválságot megelőző évtizedben az uniós nagykereskedelmi villamosenergia-árak alacsonyabbak voltak, mint Japánban és az Egyesült Királyságban (2. ábra), de valamivel magasabbak voltak az amerikai áraknál. Az energiaválság Európa és Ázsia között az árak konvergenciájához vezetett. Ugyanakkor az olcsó belföldi gázellátás miatt az USA-ban az árak viszonylag alacsonyak maradtak, tovább növelve az európai és az egyesült államokbeli nagykereskedelmi villamosenergia-árak közötti különbséget 6 .

2. ábra: Az EU-s másnapi havi átlagos nagykereskedelmi villamosenergia-árak összehasonlítása a globális kereskedelemmel (EUR2023/MWh)

Forrás: Trinomics et al. (2024), az S&P Platts, az ENTSO-E, a JEPX és az EIA adatai alapján.

A kiskereskedelmi villamosenergia-árak 2022-ben és 2023-ban is emelkedtek a nagykereskedelmi villamosenergia-árakat követve, amelyeket a dinamikus árszerződések egyre elterjedtebb alkalmazása ellenére időbeli késedelemmel továbbhárítottak a fogyasztókra. Ebben az időszakban a háztartási kiskereskedelmi árak energiakomponense átlagosan jelentősen nőtt, míg az adók és illetékek aránya csökkent, ami a nemzeti hatóságok által az EU-27-ben hozott ideiglenes kompenzációs intézkedéseknek tudható be (3. ábra).

3. ábra: Az uniós háztartási villamosenergia-ár alakulása és összetétele (héa nélkül)

Forrás: Trinomics et al. (2024), az Eurostat (nrg_pc_204_c) és a VaasaETT adatai alapján.

Konkrétabban az EU-27-ben az átlagos kiskereskedelmi háztartási villamosenergia-ár 12 %-kal 262 EUR2023/MWh-ra 7 emelkedett 2020 és 2022 között. 2023-ban az árak további 4 %-kal 272 EUR2023/MWh-ra emelkedtek. A válság során a villamos energia kiskereskedelmi ára 500 EUR/MWh felett tetőzött Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Németországban, Olaszországban és Hollandiában.

A kiskereskedelmi háztartási árak helyzete tagállamonként igen eltérő, részben a közelmúltban bevezetett kiskereskedelmi piaci intervenciók miatt 8 (4. ábra). 2023-ban számos ország ideiglenesen közvetlen támogatásokat nyújtott vagy csökkentette adóit az áremelkedések hatásának enyhítése érdekében, és egyes tagállamok nagyon alacsony vagy akár negatív adókat vetettek ki a háztartási villamos energiára, többek között Írország (66 EUR/MWh támogatás), Portugália (40 EUR/MWh támogatás) és Görögország (37 EUR/MWh támogatás) 9 .

A korábbi évekhez hasonlóan a háztartási villamosenergia-árak között is jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok között. 2023-ban az EU-ban a legmagasabb átlagos kiskereskedelmi piaci árat Belgiumban jegyezték 383 EUR2023/MWh-val, míg a legalacsonyabbat Bulgáriában 116 EUR2023/MWh-val.

4. ábra: Háztartási villamosenergia-árak az uniós tagállamokban 10 (2023, DD fogyasztási sáv)

Forrás: Trinomics et al. (2024), az Eurostat (nrg_pc_204_c) és a VaasaETT adatai alapján.

Az ipari villamosenergia-árak a háztartási árakhoz hasonló pályát követtek, amelyek a 2020. évi 132 EUR/MWh-ról 2022 második felében 238 EUR/MWh-ra nőttek (80,3 %), és 2023 első felében 241 EUR/MWh csúcsot értek el, 2023 második felében pedig csökkenni kezdtek, majd 2024 első felében 197 EUR/MWh-ra estek vissza. A háztartási áraktól eltérően azonban az ipari villamosenergia-árakat inkább a nagykereskedelmi piac vezérli, mivel nagyobb mértékben vannak kitéve az energiaár-komponensnek. Az energiaár-komponens arányának jelentős növekedését csak részben ellensúlyozta az adók és illetékek csökkentése. 2023-ban az energiaár-komponens a közepes ipari villamosenergia-fogyasztók teljes villamosenergia-költségének 63 %-át tette ki (az ID fogyasztási sávban 11 ), míg a hálózati díjak aránya 12 %-ra csökkent (a 2018. évi és az azt megelőző évi mintegy 30 %-ról), az adók és illetékek pedig az összköltségnek csupán 25 %-át tették ki.

Nemzetközi összehasonlításban az energiaválság idején a villamosenergia-árak valamennyi nagyobb gazdaságban jelentősen emelkedtek, kivéve az USA-t (5. ábra). Az uniós ipar rendelkezésére álló villamos energia árai 2023-ban hasonlóak voltak a japán árakhoz, míg az uniós iparnak az energiaválság előtt versenyelőnye volt. Az Egyesült Királyság villamosenergia-árai 2023-ban is nagyon magas szinten maradtak, míg az USA-ban az árak viszonylag stabilak voltak, és továbbra is közel voltak a múltbeli szintjükhöz.

5. ábra: Ipari villamosenergia-árak az EU-27-ben, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Japánban, Kanadában és Dél-Koreában (EUR2023/MWh)

Forrás: Trinomics et al. (2024), S&P Platts, Eurostat, Enerdata EnerMonthly.

2.2.Gázárak

Az uniós gázelosztó központokban a nagykereskedelmi gázárak 2015 és 2020 között 5 és 30 EUR/MWh között ingadoztak, majd 2020-ban leestek, amikor a viszonylag enyhe tél és a Covid19-világjárvány miatti kijárási korlátozások 2020. május-júliusban 5 EUR/MWh alá csökkentették a gázárakat. A Covid19-válság utáni helyreállítási időszakban a növekvő kereslet 2021 közepétől a gázárak emelkedéséhez vezetett, és 2021 decemberére a szűkös európai gázpiacok 113 EUR/MWh-ra sodorták a nagykereskedelmi árakat. Az Ukrajna elleni orosz invázió, a gázexport Oroszország általi fegyverként való felhasználása és az ebből következő, a gázellátással kapcsolatos bizonytalanság miatt az azonnali árak továbbra is magasak voltak, és 2022 júniusa és decembere között meghaladták a 100 EUR2023/MWh-t 12 , míg az orosz vezetékes gáz európai importban fennálló aránya a 2021. évi 51 %-ról 2023-ban 15 %-ra csökkent. Az orosz gázimport aránya összességében 45 %-ról 15 %-ra csökkent, az orosz LNG aránya pedig az uniós LNG-importban 2021 és 2023 között 20 %-ról 15 %-ra csökkent. Az alacsonyabb kereslet ellenére az árak tovább emelkedtek, és 2022. augusztus 26-án minden eddiginél magasabb azonnali árat értek el, amely 320 EUR2023/MWh volt.

2022 szeptemberétől kezdődően az azonnali gázárak a 2022. augusztusi csúcsról 2023 áprilisára fokozatosan 42 EUR2023/MWh-ra csökkentek számos ok – a tárolók magas feltöltöttségi szintje, az enyhe tél és az orosz vezetékes ellátással kapcsolatos bizonytalanság csökkenése (a REPowerEU arra irányuló erőfeszítései alapján, hogy korlátozzák az uniós gázfogyasztást, valamint Oroszország azon elhatározása alapján, hogy egyes uniós tagállamok gázellátását leállítja) és az LNG-behozatali kapacitás pozitív alakulása miatt. 2024 elejére ~30–40 EUR2023/MWh új „áregyensúly” alakult ki (6. ábra), ami az orosz vezetékes gáz fokozatos kivezetését, az EU belföldi termelésének csökkenését, valamint a gázvezetékes ellátásról az LNG-behozatalra (cseppfolyósított földgázra) való áttérést tükrözi.

A regionális nagykereskedelmi árkülönbségeket (például a TTF, az NBP és a THE-központok között) nagyrészt a gázvezetékek, az LNG-export és a szomszédos régiókkal való rendszerösszekötő kapacitások piaci jellemzői közötti különbségek magyarázzák. Általánosságban elmondható, hogy a több importforrással rendelkező piacok (például több gázvezeték és az LNG-terminálokhoz való hozzáférés) alacsonyabb árszintet mutatnak, mint az egyetlen ellátási forrással rendelkező piacok.

A földgáz nagykereskedelmi árát számos tényező befolyásolja, mint például a hőmérséklet (a fűtési igény révén), az ipari tevékenységek szintje, a megújulóenergia-termelés rendelkezésre állása (főként a gáztüzelésű villamosenergia-termelés iránti kereslet révén), a gáztárolók feltöltési szintje és a tárolók feltöltéséhez szükséges betáplálási arányok, a vezetékesgáz- és az LNG-behozatal. A gázárakat a közelmúltban meghatározó egyik legfontosabb tényező az volt, hogy a gázimport a vezetékes gázról az LNG-behozatalra tért át, ami miatt az európai gázpiacok még inkább kitetté váltak a globális LNG-piacoknak, és ami ezáltal nagyobb áringadozást eredményezett.

6. ábra: Kiválasztott másnapi nagykereskedelmi gázárak az európai gázelosztó központokban

Forrás: Trinomics et al (2024), az S&P Platts és az Enerdata EnerMonthly adatai alapján.

Az LNG csak 2021 előtt játszott kiegyensúlyozó szerepet az EU gázellátásában, ami részben összekapcsolható az orosz vezetékes gáz LNG-vel szembeni költség-versenyképességével 13 , valamint a Hollandiából érkező, (2023-ig) bőségesen rendelkezésre álló európai ellátással. Az orosz vezetékes gáz felváltása érdekében Európa növelte az LNG-importot, elősorban az Egyesült Államokból (7. ábra). E behozatal aránya 2021 és 2023 között évi 27 %-ról 43 %-ra nőtt, amelyet más globális forrásokból egészítettek ki, például Katarból, amely 2022-ben 22 %-kal, 2023-ban pedig 12 %-kal növelte az EU-ba irányuló LNG-exportot. Ugyanezen, 2021–2023-as időszak alatt Oroszország LNG-exportjának részesedése 20 %-ról 15 %-ra csökkent, miközben a teljes uniós LNG-behozatal csaknem megkétszereződött, míg az orosz LNG-volumen 32 %-kal nőtt. Ezt kiegészíti a Norvégiából, Algériából és Azerbajdzsánból érkező vezetékesgáz-behozatal növekedése. Mivel az orosz vezetékes gáz behozatala drámaian visszaesett, 2021 és 2023 között megduplázódott az LNG részesedése a teljes behozatalon belül (15–20 %-ról 35–40 %-ra).

7. ábra: Az LNG-behozatal alakulása és aránya az EU-27 teljes gázimportjában és -fogyasztásában

Forrás: Trinomics et al. (2024), az ENTSO-G és az Eurostat adatai alapján.

Az európai gázellátás e változása viszont hatással volt a globális LNG-piacokra is, mivel Európa 2022–2023-ban a legnagyobb LNG-importőrré vált, megelőzve Japánt, Kínát és Dél-Koreát. A további uniós kereslet növelte a globális LNG-árakat, és jelentős mennyiségű, korábban az ázsiai piacokat célzó LNG-szállítmányt irányított át Európába.

A nemzetközi nagykereskedelmi földgázárak összehasonlítása egyértelműen mutatja ezt a hatást: az USA kivételével mind az EU, mind a főbb LNG-importáló országok (Japán, Dél-Korea, Kína és India) áremelkedéseket tapasztaltak (8. ábra), míg ugyanebben az időszakban az egyesült államokbeli árak nem változtak drasztikusan.

8. ábra: A másnapi nagykereskedelmi gázárak az EU-ban (NL TTF) és fő kereskedelmi partnereinél 14

Forrás: Trinomics et al., az S&P Platts adatai alapján.

A kiskereskedelmi gázárakat (9. ábra) elsősorban a nagykereskedelmi gázárak vezérlik, de a 2021-ben és 2022-ben bekövetkezett változások eltérő módon tükröződtek a tagállamokban (a továbbhárítás nagyságrendjében és sebességében). Ez elsősorban a nemzeti válságenyhítési intézkedések típusa és szintje közötti különbségeknek, valamint a tagállamok eltérő szerződéses és hosszú távú struktúráinak és a kiskereskedők eltérő gázbeszerzési stratégiáinak (hosszú távú szerződések, árfedezet) tudható be.

9. ábra: Az átlagos háztartási gázárak az uniós tagállamokban 15 2023-ban a D2 fogyasztási sávban

Forrás: Trinomics et al. (2024), a VaasaETT és az Eurostat adatai alapján.

A nagykereskedelmi gázárak 2021. és 2022. évi jelentős emelkedésével párhuzamosan az átlagos háztartási árak elkezdtek emelkedni, a 2021. évi 70–80 EUR2023/MWh-ról 2022 augusztusára 125 EUR2023/MWh-ra 16 . A háztartási árak 2022 harmadik negyedéve és 2023 második negyedéve között 112 EUR2023/MWh értéken voltak a legmagasabbak, ezt követően pedig valamennyi tagállamban csökkentek és stabilizálódtak, közel kétszer olyan magas szinten, mint a válság előtt (100 EUR2023/MWh ~60 EUR2023/MWh helyett).

A kiskereskedelmi piac jellemzőiben, a nemzeti válságintézkedésekben és azoknak a továbbhárítási rátára vonatkozó következményeiben mutatkozó különbségek miatt a tagállamok között jelentősek a különbségek a háztartási gázárak között: 2023-ban a legmagasabb árak Svédországban és Hollandiában voltak megfigyelhetők (~210 EUR2023/MWh), a legalacsonyabbak Szlovákiában, Romániában, Horvátországban és Magyarországon (mindegyik alacsonyabb, mint 60 EUR2023/MWh).

Az energiaköltségek, hálózati díjak, adók és illetékek relatív aránya a háztartási gázárakban szintén jelentősen megváltozott. Az energiaköltség-komponens (nagykereskedelmi ár és felár) 2020-ban a kiskereskedelmi ár 43 %-át tette ki, de 2023-ban elérte a 64 %-ot. Ugyanebben az időszakban a hálózatidíj-komponens aránya 24 %-ról 17 %-ra csökkent, míg az adók és illetékek aránya 33 %-ról 19 %-ra mérséklődött, főként a kiskereskedelmi árakba való kormányzati beavatkozások (alacsonyabb adókulcsok vagy visszatérítések) eredményeként.

Az ipari kiskereskedelmi gázárak jelentősen emelkedtek az EU-ban az energiaválság idején: a közepes ipari gázfogyasztóknak (I3 fogyasztási sáv) 17 szóló árak a 2021. évi 40 EUR2023/MWh-ról 2023-ban 76 EUR2023/MWh-ra nőttek, amivel csaknem megduplázódtak. A legnagyobb ipari gázfogyasztóknak (I5 18 sáv) szóló árak a 2021. évi 39 EUR2023/MWh-ról 2022-ben 87 EUR2023/MWh-ra ugrottak, majd 2023-ban 59 EUR2023/MWh-ra estek vissza. A gázárak jelentős emelkedése az energiaköltségek jelentős emelkedéséhez vezetett, különösen a nagy energiaintenzitású vállalkozások esetében. A magasabb gázárszintek csökkentették az európai ipar versenyképességét, különösen az energiaigényes ágazatokban, szemben az olyan versenytársakkal, mint az Egyesült Államok és Kína, ahol az árak továbbra is lényegesen alacsonyabbak maradtak (10. ábra).

10. ábra: Ipari végfelhasználói (I5 sáv) földgázárak az EU-ban és fő kereskedelmi partnereinél

       Forrás: Trinomics et al (2024), az Eurostat és az Enerdata EnerMonthly adatai alapján.

2.3.Olaj és szén

Az elmúlt években a nyersolajárak újabb volatilitási periódusai is megfigyelhetők voltak, majd az árak a Covid19-világjárvány miatti kijárási korlátozások első hónapjaiban – a kereslet jelentős csökkenése és a túlkínálat miatt – 2020 áprilisában (Dated Brent árfolyamon) kevesebb mint 20 USD/hordóra estek vissza. A nyersolajárak a gazdasági fellendüléssel, valamint a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó utazási korlátozások enyhítésével párhuzamosan emelkedni kezdtek, és 2022 márciusában 130 USD/hordó áron tetőztek. Azóta az árak – az OPEC+ termeléscsökkenése, valamint a tágabb Közel-Keleten tapasztalható geopolitikai feszültségek és konfliktusok ellenére – 70–80 USD/hordó alá estek (11. ábra), főként az Egyesült Államok megnövekedett termelésének és a viszonylag alacsony ázsiai fogyasztásnak köszönhetően.

11. ábra: Napi európai azonnali Brent-árfolyam (FOB) (USD és EUR/hordó, névleges árak)

Forrás: Energiaügyi Főigazgatóság, az Energiapiaci Megfigyelőközpont ENERScope adatbázisa alapján.

A Brent-árak 2023-ban átlagosan 82 USD/hordót tettek ki, és az évet az IEA „három turbulens év után stabil évnek” minősítette. Az olajellátás magas maradt, és várhatóan továbbra is magas marad, az OPEC-en kívüli országokban tervezett kapacitásbővítésekkel. A keresleti oldalon a további globális kibocsátáscsökkentés, az energiabiztonság iránti fokozott figyelem és a visszafogott ipari kereslet, valamint a különböző gazdasági ágazatokban a megújuló energiára való átállás lefelé irányuló nyomást gyakorolt az olajárakra, amely 2024-ben még mindig érezhető volt.

A kőolajalapú fűtőanyagok (12. ábra) kiskereskedelmi árai összességében a nyersolajár tendenciáját követték, és 2022 őszét követően jelentősen csökkentek. A dízelolaj és a fűtőolaj árának emelkedése drasztikusabb volt, főként a világszerte korlátozott finomítói kapacitások miatt.

12. ábra: Az olajtermékek átlagos éves kiskereskedelmi ára az EU-27-ben (EUR2023/liter), adók és illetékek nélkül

Forrás: Energiaügyi Főigazgatóság, az Energiapiaci Megfigyelőközpont ENERScope adatbázisa alapján.

3.Az energiaköltségekre jellemző tendenciák

3.1.Az uniós energiaimport-számla

Az EU nettó energiaimportőr, és 2022-ben energiafogyasztásának 63 %-át importból fedezte. Az EU energiaimport-számlája az üzemanyagok mennyiségétől, ezen üzemanyagok árától (amelyet a globális piacok határoznak meg) és az EUR/USD átváltási árfolyamtól függ. 2022-ben az energiaimport-számla a becslések szerint 600 milliárd EUR-t tett ki (az EU-27 GDP-jének 3,8 %-a). Mind az olaj-, mind a gázárak hozzájárultak a növekedéshez (13. ábra).

Az árak csökkenését követően az energiaimport-számla 2023-ban a becslések szerint 427 milliárd EUR-ra (az uniós GDP 2,5 %-ára) csökkent, ami főként az alacsonyabb földgáz- és LNG-áraknak tudható be. Mindazonáltal az energiaimport-számla még mindig jelentősen magasabb, mint korábban, és a 2021–2022-es meredek emelkedés azt mutatja, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ára mennyi terhet ró az uniós gazdaságra.

13. ábra: Becsült uniós energiaimport-számla, 2014–2024 (milliárd EUR; az uniós GDP %-ában)

Forrás: az Eurostat Comext-adatbázisa.

Másképpen fogalmazva: ha a tiszta energiára való átállás még a válság előtt felgyorsult volna, az EU-nak kevesebb fosszilis tüzelőanyag lett volna az energiaszerkezetében (2022-ben még mindig 69 % volt), és a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó árának az európai energiaárakra gyakorolt hatása kisebb lehetett volna.

3.2.A háztartások energiakiadásai

Az európai háztartások energiakiadásai (a kiskereskedelmi árak és a háztartások fogyasztása alapján) valamennyi jövedelmi szinten csökkentek 2012 és 2021 közepe között, amikor az energiaválság megfordította a tendenciát. 2020-ban az alacsony jövedelmű európai háztartások 19 a teljes költségvetésük átlagosan 7,3 %-át költötték energiára, amely 2022-re 7,5 %-ra (1 250 EUR) nőtt 20 , jelentős különbségekkel a tagállamok között. Az alsó sávhoz tartozó közepes jövedelmű háztartások és a közepes jövedelmű háztartások abszolút energiakiadása általában magasabb, de ez a kiadás a háztartások költségvetésének kisebb hányadát teszi ki. 2022-ben ezek a háztartások a teljes költségvetésük 6,9 %-át, illetve 6,4 %-át költötték energiára (a 2010. évi 7,6 %-hoz és 6,9 %-hoz képest).

Az emelkedő energiaárak – különösen 2021 második felében és 2022 folyamán – a szokásosnál magasabb energiakiadásokat eredményeztek az európai háztartások számára, és egyre több háztartás számára okozott nehézséget a saját energiaigényének kielégítése. Az energiaköltségek 2022. évi növekedése aránytalanul nagy mértékben érintette a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartásokat. Becslések szerint valamennyi tagállamban a háztartások 10 %-a nem tudta megfelelően melegen tartani otthonát, és maradt el közüzemi számlái befizetésével 21 .

Az energiaköltségek növekedését főként a földgáz, a folyékony tüzelőanyagok és a villamos energia ára okozta, és azt nem lehetett teljes mértékben ellensúlyozni a háztartások energiafogyasztás csökkentésére irányuló erőfeszítéseivel. A háztartások energiakiadásait támogató nemzeti intézkedések hozzájárultak az energiaválság hatásának enyhítéséhez, ezek az intézkedések (például a héakulcsok csökkentése) azonban nagyon gyakran nem kifejezetten a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartásokat célozták meg.

A háztartások helyzete jelentősen eltért a tagállamokban, mind az abszolút kiadások tekintetében, mind az összes kiadás arányában kifejezve.

·Relatív értelemben a legszegényebb háztartások háztartásuk költségvetésének több mint 20 %-át fordították energiára Szlovákiában, és több mint 15 %-át Romániában; és költségvetésük kevesebb mint 5 %-át Svédországban, Máltán, Finnországban és Luxemburgban.

·Abszolút értelemben az alacsony jövedelmű háztartások Lettországban és Romániában kevesebb mint 500 EUR-t, míg Luxemburgban több mint 1 500 EUR-t, Dániában pedig több mint 3 000 EUR-t költöttek energiatermékekre.

14. ábra: Az energia részaránya a teljes fogyasztási kiadáson belül a tagállamok jövedelmi csoportjai szerint az EU-27-ben

Forrás: Trinomics et al (2024), a háztartások fogyasztási kiadásaira vonatkozó eseti adatgyűjtés alapján.

Ami a fogyasztók választási lehetőségeit illeti, 2023-ban a villamos energia maradt a legdrágább energiahordozó (289 EUR/MWh) (1. táblázat). Összehasonlításképpen mind a földgáz (116 EUR/MWh), mind a fűtőolaj (116 EUR/MWh) olcsóbb helyiségfűtési lehetőséget jelentett. Az energiabevitel költségkülönbsége ellenére a hőszivattyúk uniós átlagban versenyezhetnek az olaj- és gázkazánokkal a működési költségek tekintetében, mivel sokkal hatékonyabbak a hőtermelésben. Hasonlóképpen, az elektromos járművek sokkal hatékonyabban használják fel az energiabevitelt, és különösen a dinamikus villamosenergia-áraknak köszönhetően már most is sokkal alacsonyabb működési költségekkel járnak. A hőszivattyúk és az elektromos autók kezdeti beruházási költségei továbbra is kockázatot jelenthetnek a széles körű elfogadás szempontjából. A felülvizsgált energiaadó-irányelv jelentősen alacsonyabb minimális adómértékeket javasol a villamos energia tekintetében 22 , ezáltal lehetővé téve a tagállamok számára a villamosenergia-adók (és árak) csökkentését, valamint a fűtés és a közlekedés villamosításának támogatását. A tagállamoknak lehetőségük lesz arra is, hogy mentesítsék a háztartásokat a villamosenergia-adó alól, ezáltal további támogatást nyújtva a villamosításhoz.

1. táblázat: A háztartások különböző energetikai választási lehetőségeinek összehasonlítása az EU-ban (MWh)

Forrás: Eurostat; a villamos energia esetében: NRG_PC_204 és NRG_PC_204_C, az első félévre vonatkozó adatok; a gáz esetében: NRG_PC_202 és NRG_PC_202_C, az első félévre vonatkozó adatok; Energiaügyi Főigazgatóság, (olajtermékekre vonatkozó) heti olajipari értesítő (Weekly Oil Bulletin), 2023. évi adatok. A motorbenzin MWh-ra történő átváltása 1 000 l = 8,9 MWh tényező alkalmazásával történt. A dízelolaj és a fűtőolaj MWh-ra történő átváltása 1 000 l = 10 MWh tényező alkalmazásával történt.

3.3.Ipari energiaköltségek

Az energia döntő fontosságú a gazdasági tevékenység szempontjából, és az energiaköltségek jelentős szerepet játszanak az európai ipari versenyképesség meghatározásában. 2023-ban, még ha a villamosenergia- és földgázárak a 2022-es szinthez képest csökkentek is, az uniós iparágak energiaköltségei még mindig jelentősen magasabbak voltak, mint a Covid19 és a válság előtti szintek. Az energiaköltségek (villamosenergia- és földgázköltségek együttesen) legnagyobb részarányát az olyan villamosenergia-igényes ágazatokban figyelték meg, mint a primer alumínium (38 %), valamint a ferroötvözetek és a szilícium (29 %). Ezt követi a síküveg-ágazat (25 %) és a bányászati ágazat (20 %), amelyek viszonylag magas gáz- és villamosenergia-költséggel szembesülnek.

Az átlagos európai vállalkozások esetében az energiaköltségek a teljes termelési költség 1–3 %-át teszik ki. Az energiaigényes ágazatok (például a cellulóz és a papír, a vegyi alapanyagok, a mesterséges szálak, az üveg, az agyag építőanyagok, a cement, a mész és gipsz, valamint a vas és az acél) esetében az energiaköltségek a teljes termelési költség 5–10 %-át teszik ki, ami különösen kiszolgáltatottá teszi őket az áremelkedéssel és az importversennyel szemben (15. ábra).

15. ábra: Becsült energiaköltségek (a termelési költségek arányában) a feldolgozóiparban 2021–2023-ban, uniós átlag

Forrás: Trinomics et. al (2024), az ipari üzemek működtetőitől származó adatok alapján.

A jelentések szerint a legtöbb ágazatban az energiaköltségek részaránya 2021-hez képest 2022-ben és 2023-ban is nőtt, ami különösen szembetűnő az energiaigényes iparágakban (például cellulóz és papír, mesterséges szálak, üveg, agyag építőanyagok, cement, mész és gipsz, vas és acél, valamint nemvasfémek).

Nemzetközi szempontból egyes nem uniós G20-országok feldolgozóipari ágazataiban gyakran alacsonyabbak az energiaköltségek a következőknek köszönhetően: i. viszonylag bőségesebb belföldi energiaforrásokhoz való hozzáférés, ii. a nemzeti szakpolitikák közötti különbségek, különösen az energiatámogatások és a kormányzati támogatási intézkedések tekintetében. Az uniós iparágak energiaintenzitása általában hasonló vagy alacsonyabb, mint az EU fő kereskedelmi partnereinél (a cellulóz és a papír, valamint a finomítók kivételével); de részben a magasabb energiaárak miatt az uniós feldolgozóipari ágazatok jövedelmezősége általában alacsonyabb.

3.4.Energiaadóztatás

Az energiatermelést és az energiafogyasztást egyaránt terhelő energiaadók jelentős bevételt biztosítanak az uniós tagállamok költségvetése számára. Az energiaadó-bevételek 2010 és 2019 között átlagosan a GDP 1,88 %-át tették ki (16. ábra), de a Covid19-világjárvány alatti (2020) alacsonyabb energiaárak és visszafogottabb fogyasztás miatt a GDP 1,74 %-ára estek vissza. 2021-ben az energiaadó-bevételek növekedni kezdtek, de 2022-re nagyrészt az energiaárak emelkedésének ellensúlyozására irányuló intézkedések miatt az EU-ban beszedett energiaadók 248 milliárd EUR-ra (a GDP 1,6 %-ára) csökkentek.

1617. ábra: Energiaadó-bevételek az EU-27-ben (milliárd EUR; a GDP %-ában)

Forrás: Trinomics et al. (2024), az Eurostat (env_ac_tax) adatai alapján.

Az energiaadóknak az államháztartási bevételben betöltött szerepe tagállamonként jelentősen eltér. 2022-ben Bulgáriában az energiaadók a teljes adóbevétel 14 %-át tették ki, míg Ausztriában és Írországban ez az arány mindössze 2,5 % volt (18. ábra). Az energiaadó-bevétel a nemzeti GDP-hez képest Görögországban volt a legmagasabb (4,8 %), Írországban pedig a legalacsonyabb (0,5 %). Az alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező tagállamokban általában nagyobb az energiaadók aránya a teljes adóbevételhez és a GDP-hez képest is.

18. ábra: Energiaadó-bevétel az adóbevétel és a GDP százalékában 23 (2021)

Forrás: Trinomics et al. (2024), az Eurostat (env_ac_tax) adatai alapján.

4.Következtetés

Az EU egységesen, szolidaritással és eltökélten reagált a 2021–2022-es, potenciálisan pusztító energiaválság leküzdése érdekében. A tagállamok megállapodtak a túlzott gázárak kezelését és a megfizethető tiszta energia bevezetésének felgyorsítását célzó intézkedésekről, valamint az uniós piacok stabilizálásában szerepet játszó gázvészhelyzet esetén alkalmazandó szolidaritási intézkedések megtervezéséről. Egyúttal a tagállamok számos intézkedést is elfogadtak annak érdekében, hogy megvédjék háztartásaikat és iparágaikat a magas és ingadozó energiaárak következményeitől.

Az energiapolitika – az energiabiztonság és a megfizethetőség fenntartása mellett – döntő fontosságúnak bizonyult az energetikai rendszerek nulla szén-dioxid-kibocsátásra való átállásának előmozdítása szempontjából. Emellett a gazdaság dekarbonizációjára irányuló uniós erőfeszítések sarokköve is, miközben biztosítja az európai ipari versenyképességet és a mindenki számára igazságos átmenetet. Az elmúlt években az EU teljesítette kötelezettségvállalásait, és határozott lépéseket tett annak érdekében, hogy szavatolja biztonságát és a tiszta energiára való átállás terén való előrelépést. Egységesen lépett fel a REPowerEU terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, hogy a gyorsan változó geopolitikai környezetben biztonságosabb és dekarbonizáltabb energiarendszert építsen ki minden európai számára.

Míg a nagykereskedelmi villamosenergia- és gázárak 2022 vége óta jelentősen visszaestek, továbbra is magasabbak, mint a válság előtt. A magasabb árak még mindig jelentős hatást gyakorolnak az energiaszámlákra, különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartások és vállalkozások 24 esetében. Az energiaköltségek emelkedése az energiakiadások növekedése nyomán jelentősen érintette az alacsony jövedelmű háztartásokat. Hasonlóképpen megszűnt az energiaigényes iparágak energiaköltség-arányának korábban megfigyelt csökkenése. E megfordult tendencia jelentős kihívás elé állította a legtöbb energiaigényes ipari ágazatot, amelyet részben az energiahatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseik és az állami támogatás enyhített. Az EU gazdaságának egészére gyakorolt hatás szintén számottevő volt, mivel a fosszilis tüzelőanyagok uniós importszámlája jelentősen megemelkedett, ami elsősorban a drasztikusan megemelkedett gáz- és olajáraknak tudható be.

A 2021/2022-es válság már hosszú távú változásokat idézett elő az EU energiarendszerében, kezdve az LNG-vel, amely jelenleg a gázimport sokkal nagyobb hányadát (~40 %) teszi ki, felváltva az orosz vezetékes gázt. A gyorsított energetikai átállásnak köszönhetően már ebben az évtizedben fokozatosan további változások jelentkeznek az energiakínálatban és -keresletben, és az átállás segíteni fogja az EU-t abban, hogy nagyobb fokú függetlenséget érjen el a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától, és végső soron csökkentse az uniós energiaszámlát.

A 2024–2025-ös energiapiaci kilátások javultak, de a feszültségek továbbra is fennállnak. A tagállamok és a Bizottság által az energiaválság leküzdése érdekében bevezetett intézkedések 25 jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a javuláshoz. A magas energiaáraknak az uniós ipar versenyképességére gyakorolt hatása azonban továbbra is komoly kihívást jelent. Az EU-nak gyorsan kell cselekednie Mario Draghi és Enrico Letta ipari versenyképesség fokozására vonatkozó javaslatai alapján. Emellett az EU-nak továbbra is aktív kereskedelempolitikát kell folytatnia, amely hozzájárul az ellátás fokozott diverzifikálásához és a gazdasági rezilienciához.

Különösen fontos, hogy az EU felgyorsítsa a tiszta technológiák és az energiahatékonysági intézkedések széles körű bevezetését annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a fosszilis tüzelőanyagok okozta válságok. Az olyan technológiák, mint a hőszivattyúk és az elektromos járművek, a keresletoldali válaszintézkedésekkel, az energiatárolással, valamint a hálózatok megfelelő összekapcsolásával és hatékony használatával együtt fontos szerepet fognak játszani a háztartások és az iparágak további energiasokkokkal szembeni védelmében. Versenyképességük megőrzése érdekében az európai vállalatoknak – különösen az energiaigényes iparágaknak – tovább kell javítaniuk energiahatékonyságukat, növelniük kell a keresletoldali válaszintézkedésekhez szükséges rugalmasságukat, és dekarbonizált energiatechnológiákat kell alkalmazniuk, miközben az EU olyan intézkedéseken dolgozik, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a kutatásba és innovációba történő folyamatos beruházások, a villamosenergia-piacok új kialakítása és az egyenlő nemzetközi versenyfeltételek biztosítása révén élvezhessék az átállás előnyeit. Emellett az EU-nak továbbra is elkötelezettnek kell maradnia az energiaszegénység kezelése, a kiszolgáltatott fogyasztók védelme és a fogyasztók zöld átállásban való aktív részvételének előmozdítása mellett, olyan szakpolitikák végrehajtása révén, amelyek ösztönzik az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokat és a megfizethető tisztaenergia-lehetőségeket.

(1)  Néhány referenciaértéket – a rendelkezésre állásuk függvényében – 2024 szeptemberében frissítettünk a rendelkezésre álló legfrissebb adatok felhasználása érdekében.

(2) COM(2016) 769 final, COM(2019) 1 final, COM(2020) 951 final és COM(2024) 136.

(3) A tanulmányt a Kiadóhivatal közreműködésével tesszük közzé.

(4)  Nominális értelemben az energiaárak szintje magasabb, mint a válság előtt, de reálértéken (árindexekkel deflálva) a válság előtti reálárszinthez nagyon közeli szint felé tart.

(5)  Európában a nagykereskedelmi villamosenergia-árakat gyakran a marginális technológiát képviselő gáztüzelésű erőművek határozzák meg.

(6)  Kínára vonatkozóan 2020 után nem áll rendelkezésre adat.

(7) Az árak a DD fogyasztási sávra vonatkoznak, reál értékű euróban kifejezve (EUR2023: inflációval kiigazítva, 2023-mal mint bázisévvel).

(8)  Például Magyarországon, Máltán vagy Bulgáriában.

(9)  Az ír intézkedés különösen figyelemreméltó, mivel a fogyasztási támogatás enyhítette a kiskereskedelmi árak magas nagykereskedelmi piaci áraknak való kitettségét (a 2023. évi 339 EUR/MWh „Energia és ellátás” komponens révén).

(10)  Míg ehhez az összehasonlító elemzéshez fő referenciapontként a DD fogyasztási sáv (Eurostat) használatos, előfordulhat, hogy egyes tagállamokban egy másik sáv a legreprezentatívabb.

(11)  Az ID fogyasztási sáv (Eurostat) a közepes ipari villamosenergia-fogyasztó vállalatok tekintetében reprezentatív; az uniós tagállamok teljes nem háztartási villamosenergia-fogyasztásának átlagosan 24 %-a ebbe a sávba esik.

(12)  Az EUR2023 2023. évi eurót jelent (reál értéken).

(13)   Baker Institute for Public Policy. (2023). Why is Europe not replacing Russian pipeline gas with long-term LNG contracts? (Miért nem váltja fel Európa az orosz vezetékes gázt hosszú távú LNG-szerződésekkel?) .

(14)  Japán/Korea, India és Kína esetében az LNG CIF-árakat használjuk helyettesítő értékként. Valamennyi ár EUR2023-ban van megadva.

(15)  Az Eurostat Ciprusra, Finnországra és Máltára vonatkozóan nem számol be kiskereskedelmi gázárakról.

(16)  Az EUR2023 2023. évi eurót jelent (reál értéken).

(17)  Az I3 fogyasztási sáv (Eurostat) a 10 000 GJ és 99 999 GJ közötti fogyasztású kkv-kra és középvállalkozásokra vonatkozik.

(18)  Az I5 fogyasztási sáv (Eurostat) az 1 000 000 GJ és 3 999 999 GJ közötti fogyasztású nagyvállalatokra vonatkozik.

(19)  Ez a jelentés az első jövedelmi decilisbe tartozó háztartásokat alacsony jövedelműként határozza meg; az alsó sávhoz tartozó közepes jövedelmű háztartások a harmadik jövedelmi decilisbe tartoznak; az ötödik jövedelmi decilis pedig a közepes jövedelmű háztartások leképezéséhez használatos. Azon tagállamok esetében, amelyeknél csak kvintilis-alapú adatok állnak rendelkezésre, az első, a második, illetve a harmadik jövedelmi kvintilis használatos.

(20)  A háztartási költségvetési felmérésből rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján.

(21)  Forrás: EPAH (2024), Románia és Horvátország kivételével (2022).

(22) 1 EUR/MWh a nem üzleti célú felhasználás esetében, amelyet az irányelv javasolt felülvizsgálata keretében egy 0,15 EUR/GJ vagy 0,54 EUR/MWh minimális díj vált fel mind az üzleti, mind a nem üzleti célú felhasználás esetében.

(23)  A legfrissebb rendelkezésre álló adatok 2020-ra vonatkoznak.

(24)

 A kkv-kra kifejtett hatást a kkv-követek jelentése részletezi: SMEs and rising energy prices - First findings & recommendations (A kkv-k és a növekvő energiaárak – Előzetes megállapítások és ajánlások).

(25)  Ezek az intézkedések magukban foglalják az ellátás diverzifikálását, a keresletcsökkentést, az LNG-importkapacitás bővítését, a gáztározók előzetes feltöltésére vonatkozó kötelezettségeket, a kereslet-összevonást és a közös beszerzést, valamint a magas árak és a volatilitás kezelésére irányuló intézkedéseket (például piaci korrekciós mechanizmus, napközbeni volatilitási mechanizmus).