EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2025.1.31.
COM(2025) 20 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK
a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendelet (Róma II. rendelet) alkalmazásáról
{SWD(2025) 9 final}
Fogalommeghatározások
|
Fogalom |
Jelentés vagy meghatározás |
|
1971. évi Hágai Egyezmény |
|
|
2021. évi tanulmány |
A British Institute of International and Comparative Law és a Civic Consulting tanulmánya a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK Róma II. rendeletről. A tanulmány értékeli a Róma II. rendelet 2010–2020 közötti alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatokat és értelmezési problémákat. Az összefoglaló az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában található. |
|
2023. évi kérdőív |
Kérdőív, amelyet 2023-ban küldtek meg az uniós tagállamoknak, hogy naprakész információkat gyűjtsenek a Róma II. rendelet alkalmazásáról. Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 3. szakaszát. |
|
A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni irányelv |
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1069 irányelve (2024. április 11.) a közéletben részt vevő személyeknek a nyilvánvalóan megalapozatlan keresetekkel vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal („közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel”) szembeni védelméről, HL L, 2024/1069, 2024.4.16. |
|
Brüsszel Ia. rendelet |
Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás), HL L 351., 2012.12.20., 1. o. |
|
EUB |
Az Európai Unió Bírósága. |
|
EU |
Az Európai Unió. |
|
Általános adatvédelmi rendelet |
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, HL L 119., 2016.5.4., 1. o. |
|
Tagállam(ok) |
Az Európai Unió tagállama(i). |
|
Róma I. rendelet |
Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.), HL L 177., 2008.7.4., 6. o. |
|
Róma II. rendelet |
Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”), HL L 199., 2007.7.31., 40. o. |
|
Stratégiai per |
A közéleti részvételt akadályozó stratégiai per. |
|
Tanulmány a külföldi jog alkalmazásáról |
Az összefoglaló bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában található. |
|
Tanulmány a magánélet védelméről |
Az összefoglaló bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában található. |
|
Tanulmány a közúti balesetekről |
Demolin, Brulard, Barthelemy – Hoche 2009. évi tanulmánya – Az EU-n belüli, határokon átnyúló közúti balesetek áldozatainak kártalanítása: A nemzeti gyakorlatok összehasonlítása, a problémák elemzése és a más országban áldozatul esett személyek helyzetének javítására irányuló lehetőségek értékelése . Az összefoglaló bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában található. |
1. Bevezetés
2007. július 11-én az Európai Unió elfogadta a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendeletet (a továbbiakban: Róma II. rendelet), amely harmonizálja a tagállamok szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó kollíziós szabályait. A rendeletet 2009. január 11-től kell alkalmazni.
A Róma II. rendelet jogi keretet hoz létre annak meghatározására, hogy az EU-n belül mely nemzeti anyagi jogot kell alkalmazni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokat érintő, határokon átnyúló jogvitákban, különösen a jogellenes károkozás eseteiben. A Róma II. rendelet azáltal, hogy az EU-ban egységes kollíziós szabályokat ír elő, fokozza a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és a méltányosságot az egynél több országot érintő polgári és kereskedelmi ügyekben. Anélkül, hogy megváltoztatná a tagállamok szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó anyagi jogi szabályait, biztosítja, hogy ugyanaz az anyagi jog legyen alkalmazandó függetlenül attól, hogy az EU-ban hol indítanak keresetet. Ezek az elemek a Róma II. rendeletet az uniós kollíziós jogszabályok alapvető elemévé teszik, amely az egyre inkább összekapcsolódó európai kontextusban felmerülő kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozik, és biztosítja, hogy a szerződésen kívüli jogvitákat az egész EU-ban nagy fokú koherencia és következetesség mellett kezeljék.
Ez a jelentés bemutatja a rendelet 2009 óta történő alkalmazásának első általános értékelését, amely többek között számos tanulmányra, az EUB és a nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatára, egyéb konzultációkra, valamint tudományos és egyéb jelentésekre támaszkodik. A meghosszabbított értékelési időszak lehetővé tette a Bizottság számára, hogy elegendő tapasztalatot gyűjtsön a rendelet alkalmazásával kapcsolatban. A jelentés számos új és újonnan felmerülő kérdést is megvizsgál, például a mesterséges intelligenciát, az egyre inkább online környezetet és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket.
A rendelet felülvizsgálati rendelkezés szerint három külön tanulmány készült 1 a közúti balesetekről (2009), a magánélet védelméről és a személyiségi jogokról (2009) , valamint a külföldi jog alkalmazásáról (2011).
E tanulmányok mellett a Bizottság a tagállamokhoz, valamint azok bíróságaihoz és hatóságaihoz intézett kérdések révén értékelte a Róma II. rendelettel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. A 2012-es első ilyen információgyűjtés azt mutatta, hogy a Róma II. rendelet általában véve jól működött, de az alkalmazással kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat akkor még korlátozottak voltak. A második információgyűjtésre 2023-ban került sor (a továbbiakban: 2023. évi kérdőív) 2 , amely kiterjedt a korábbi tanulmányok által már lefedett területekre vonatkozó konkrét kérdésekre is. Emellett a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat két alkalommal ülésezett, hogy 2012-ben és 2023-ban megvitassák a Róma II. rendelet működését.
Végezetül a rendelet alkalmazásának hosszú távú nyomon követése részeként és e jelentés elkészítésére tekintettel a Bizottság 2021-ben külső tanulmányt rendelt meg a Róma II. rendelet 2010 és 2020 közötti alkalmazásának feltérképezésére (a továbbiakban: 2021. évi tanulmány ).
Ez a jelentés ezekre a forrásokra épül, hogy kiemelje a Róma II. rendelet alkalmazásával kapcsolatos főbb megállapításokat. Az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum további információkat tartalmaz, beleértve az e jelentésen túlmutató részletesebb magyarázatokat, az ítélkezési gyakorlatot és a felhasznált forrásokat.
2. A Róma II. rendelet alkalmazásának általános áttekintése
2.1. Alkalmazási kör
A Róma II. rendelet a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett vagy valószínűleg keletkező, szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat állapít meg. Ezek közé tartoznak az olyan fontos területek, mint a közlekedési balesetek, a szellemi tulajdon megsértése, a tisztességtelen verseny, valamint a szabad versenyt korlátozó cselekmények, a környezeti károk vagy a termékfelelősség.
A Róma II. rendelet tárgyi hatályát meghatározó rendelkezések a gyakorlatban nem vetettek fel jelentős problémákat 3 . Annak ellenére azonban, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata egyértelművé tette a „szerződésen kívüli kötelmi viszonyok” 4 fogalmát, még mindig vannak olyan területek, ahol – ítélkezési gyakorlat hiányában – továbbra is bizonytalanság áll fenn azzal kapcsolatban, hogy bizonyos követelések szerződéses vagy szerződésen kívüli követelések-e, mint például bizonyos szerződések harmadik felekre gyakorolt védőhatásai, valamint a kedvezményes díj felkínálásából vagy meghirdetéséből eredő kötelmek. Emellett a hatály alóli konkrét kizárások (különösen az 1. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt kizárások 5 ) értelmezése továbbra is vita tárgyát képezi. Általánosan elfogadott azonban, hogy a Róma II. rendelet hatályának meghatározásával kapcsolatos kihívások a jövőbeli ítélkezési gyakorlat révén oldhatók meg.
Ezzel szemben „a magánélet és a személyiségi jogok megsértéséből – beleértve a rágalmazást is – eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok” alkalmazási körből való kizárása a szakértők körében továbbra is vitatott kérdés, amellyel kapcsolatban jogalkotási intézkedést szorgalmaztak 6 .
2.2. A jogellenes károkozásra alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok
A Róma II. rendelet értelmében a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog annak az országnak a joga, amelyben a kár bekövetkezett (a 4. cikk (1) bekezdése, más néven lex loci damni), különös szabályokkal a 4. cikk (2) bekezdésében (a károsult és a jogellenes károkozás elkövetőjének közös szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga) és (3) bekezdésében (nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat), amely utóbbi rugalmassági mechanizmust biztosít azon esetek kezelésére, amelyekben az általános szabály esetleg nem vezet a legmegfelelőbb jogi eredményhez. Ez a keret a legtöbb esetben jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosít az alkalmazandó jog tekintetében. Az általános szabály alkalmazása nagyrészt problémamentes volt, bár továbbra is vannak kérdések a szabálynak a közvetett károsultakra és a többszereplős jogellenes károkozásra való alkalmazásával, valamint a tisztán pénzügyi/gazdasági veszteségek esetén a kár lokalizálásával kapcsolatban, különösen a pénzügyi piaci jogsértések esetében 7 .
A Róma II. rendelet több olyan egyedi szabályt is előír, amelyek azokra a helyzetekre vonatkoznak, amelyekben az általános szabály esetleg nem elégséges és megfelelő. Ezek közé tartoznak a termékfelelősségre (5. cikk), a tisztességtelen versenyre és a szabad versenyt korlátozó intézkedésekre (6. cikk), a környezeti károkra (7. cikk), a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésére (8. cikk) és a szervezett fellépésre (9. cikk) vonatkozó rendelkezések. Bár ezek a testreszabott szabályok arra irányulnak, hogy megoldásokat nyújtsanak az általános szabály korlátaira, alkalmazási körük meghatározása szintén nehézségeket okozhat. Továbbra is fennállnak például értelmezési problémák a termékfelelősség tekintetében a „termék” fogalmának 8 és a 8. cikk hatálya alá tartozó szellemitulajdon-jogok 9 értelmezésével kapcsolatban.
Általánosságban ott számoltak be problémákról, ahol a kapcsoló elvek több különböző jog egyetlen jogvitára való alkalmazásához vezetnek, különösen a szerzői jog tekintetében, ami nagyon megnehezíti a bíróságok számára a külföldi jogszabályok megfelelő szintű ismeretekkel történő alkalmazását, növeli a tranzakciós költségeket, például a fordítással és a szakértőkkel kapcsolatban, és végső soron bizonytalanságokhoz vezet az eljárás kimenetelét illetően 10 . Ez a jelenség, amely szükségessé teheti az alkalmazandó jogszabályok összetett „mozaikjának” egyetlen jogvitára történő egyidejű alkalmazását, különösen az online elkövetett jogellenes károkozás tekintetében valósul meg, ahol i. a kár több országban egyidejűleg is bekövetkezhet, vagy ii. egyetlen cselekmény több országban is sértheti a szellemitulajdon-jogokat, különösen a szerzői jogokat. Hasonló problémák merülhetnek fel például kollektív jogorvoslat vagy tömeges balesetek esetén. Számos javaslat született arra vonatkozóan, hogy miként lehetne kezelni a több jogszabály egyidejű alkalmazásának problémáját, különösen a szerzői jogok megsértése területén. Amint azt a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. melléklete részletezi, e javaslatok némelyike jogalkotási módosításokat is tartalmaz a Róma II. rendeletre vonatkozóan 11 .
2.3. A Róma II. rendelet egyéb szabályai
A Róma II. rendelet a „jogalap nélküli gazdagodás, a megbízás nélküli ügyvitel és a culpa in contrahendo” (III. fejezet) esetében alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat is tartalmaz. A IV. fejezet előírja, hogy a felek megválaszthatják a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jogot. E rendelkezések alkalmazása általában nem problematikus, és kevés nehézségről számoltak be 12 .
2.4. Közös szabályok, egyéb rendelkezések és záró rendelkezések
A Róma II. rendelet közös szabályokról, egyéb rendelkezésekről és záró rendelkezésekről szóló fejezetei általában nagyobb problémák nélkül működnek. Mindazonáltal a meglévő nemzetközi egyezményekkel és egyéb eszközökkel, különösen a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló 1971. évi Hágai Egyezménnyel való kapcsolat gyakorlati nehézségekhez vezetett a határokon átnyúló közúti balesetekből eredő követelésekre vonatkozó, a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. mellékletében részletezett két kollíziós rendszer fennállásával kapcsolatban.
3. A Róma II. rendelet alkalmazása a kiválasztott területeken
3.1.Adatvédelem, személyiségi jogok, beleértve a rágalmazást és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket
A magánélet és a személyiségi jogok megsértéséből – beleértve a rágalmazást is – eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokat kizárták a Róma II. rendelet hatálya alól, mivel a jogalkotási tárgyalások során nem született megállapodás a jogellenes károkozás e területére vonatkozó megfelelő kapcsoló elvről. A magánélethez kapcsolódó jogellenes károkozás szükségessé teszi egyrészt a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához, másrészt a magánélethez és a jó hírnévhez fűződő, egymással ütköző alapvető jogok egyensúlyba hozását. Abban, hogy az egyes tagállamok hogyan valósítják meg ezt az egyensúlyt jogi és alkotmányos rendszereikben, különbségek vannak. A jogalkotási megközelítések e különbségei 13 és a véleménynyilvánítás szabadságának a demokratikus társadalmakban betöltött kritikus szerepe voltak azok a tényezők, amelyek miatt a megfelelő kapcsoló elvvel kapcsolatos konszenzus hiányában kizárták a magánélet védelmére vonatkozó követeléseket a Róma II. rendelet hatálya alól.
Következésképpen az ilyen esetekben alkalmazandó jogot továbbra is az egyes tagállamok nemzeti kollíziós szabályai határozzák meg, amelyek között jelentős eltérések vannak. E szétaprózott jogi helyzet miatt nehéz megjósolni, hogy mely jog lesz alkalmazandóe, a magánélet tiszteletben tartásához való jog sérelmével kapcsolatos, határokon átnyúló ügyek esetén, és hogy így milyen eredménnyel jár majd a jogvita.
Úgy tűnik, hogy a követelések e fontos csoportjának a Róma II. rendelet hatálya alóli kizárásával kapcsolatos kritikák általánosak. Például a magánélet védelméről szóló tanulmány és a 2021. évi tanulmány keretében megkérdezett szakemberek és érdekelt felek általában nem találták kielégítőnek a jelenlegi helyzetet. Emellett 2023. évi válaszaikban a legtöbb tagállam azon a véleményen volt, hogy az e területre vonatkozó kollíziós szabályokat jobban össze kell hangolni. Úgy tűnik, hogy nincs merev álláspont, amely kizárná, hogy a Róma II. rendelet a jövőben lefedje ezeket a jogellenes károkozásokat; néhány tagállam azonban kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy lehet-e elfogadható egységes kapcsoló elvet találni az ütköző jogok és érdekek megfelelő kiegyensúlyozására.
A Róma II. rendelet elfogadása óta számos javaslat született a megfelelő kapcsoló elvről. Emellett további munkára is sor került a magánélet és a személyiségi jogok témájában. Ez az alábbiakra terjed ki:
·Az Európai Parlament 2008. évi tanulmánya a magánélet védelméről és a nyomon követésről: A magánélet védelméről szóló, a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. mellékletében részletezett tanulmány feltérképezte a tagállamok magánélet védelmére vonatkozó szabályait, és meghatározta a Róma II. rendelet hiányában felmerülő nehézségek lehetséges megoldásait. Emellett elsöprő támogatást mutatott a rágalmazásra alkalmazandó jog harmonizációja mellett.
A 2008. évi tanulmány közzétételét követően az Európai Parlament 2012-ben állásfoglalást fogadott el, amelyben javasolta, hogy a Róma II. rendeletet egészítsék ki a magánéletre és a személyiségi jogokra vonatkozó kollíziós szabállyal, amely egy minősített lex loci damni elven alapulna 14 .
·Általános adatvédelmi rendelet: Az EU-ban 2018 óta a természetes személyek személyes adatainak védelmére alkalmazandó (EU) 2016/679 rendelet (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) 79. és 82. cikkében harmonizálja az adatvédelmi jog magánjogi érvényesítésének egyes vonatkozásait 15 . Ezek a rendelkezések anyagi jogi szabályokat tartalmaznak az adatkezelőkkel és adatfeldolgozókkal szembeni hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogra, valamint az általános adatvédelmi rendelet megsértése miatt az egyének által elszenvedett károkért az adatkezelőkkel és -feldolgozókkal szembeni kártérítés igényléséhez való jogra vonatkozóan.
Amennyiben a Róma II. rendelet a magánéletre és a személyiségi jogokra alkalmazandó jogszabállyal egészül ki, alaposan meg kell vizsgálni az általános adatvédelmi rendelettel való kölcsönhatást. Míg a kártérítéshez való jog azon vonatkozásait illetően, amelyeket az általános adatvédelmi rendelet egységesen szabályoz, az, hogy valamely tagállam helyett egy másik tagállam joga kerül kijelölésre a Róma II. rendelet szerinti alkalmazandó jogként, nem járna gyakorlati következményekkel, ez nem így lenne e jog azon vonatkozásai esetében, amelyekkel az általános adatvédelmi rendelet nem foglalkozik 16 .
·A Brüsszel Ia. rendelet és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlat: A magánélet és a személyiségi jogok megsértésére, valamint a rágalmazási keresetekre vonatkozó nemzetközi joghatósági szabályokat a Brüsszel Ia. rendelet szabályozza. Az EUB-nak hosszú időn keresztül egy sor előzetes döntéshozatali eljárásban volt alkalma tisztázni ezeket a szabályokat, különösen a kár bekövetkezése helyének fogalmát mind a papíralapú kiadványokban, mind az interneten előforduló rágalmazás esetén 17 . Ennek megfelelően a Brüsszel Ia. rendelet értelmében a felperes belátása szerint több joghatóságban is indíthat rágalmazás miatti kártérítési keresetet 18 .
A gyakorlatban – tekintettel a rendelkezésre álló joghatóságok megválasztására és az egységes alkalmazandó jogi szabály hiányára az EU-ban – a felperesek gyakran úgy döntenek, hogy a legkedvezőbb alkalmazandó joggal rendelkező fórumon indítanak eljárást. Egyes esetekben 19 ez a fórum meglehetősen marginális kapcsolatban állhat a szóban forgó jogvitával. Ez táptalaja lehet a bírósági zaklatási stratégiáknak, például a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel összefüggésben.
·A stratégiai perek (a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek) olyan bírósági eljárások – jellemzően rágalmazási vagy magánélet-védelmi keresetek –, amelyeket nem valamely jog tényleges érvényesítése vagy gyakorlása céljából indítanak, hanem fő céljuk a közéleti részvétel megelőzése, korlátozása vagy szankcionálása. Az ilyen célra utaló jelek közé tartozik például a követelés túlzott jellege, több eljárás megindítása vagy az eljárási taktikák rosszhiszemű alkalmazása. Amennyiben a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek, a felperesek abban a joghatóságban indíthatnak eljárást, amelyet kedvezőnek ítélnek, vagy ahol az alperesre háruló költségek különösen magasak, vagy akár több joghatóságban is.
E jelenség EU-n belüli terjedése, valamint a nyilvános vita elfojtása révén a véleménynyilvánítás és a média szabadságára gyakorolt kockázat miatt az EU 2024-ben elfogadta a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni irányelvet , hogy megfelelő eljárási biztosítékokat biztosítson az ilyen visszaélésszerű pereskedéssel szemben. A tárgyalások során az Európai Parlament egy külön kollíziós szabály beillesztését javasolta , de végül a társjogalkotók abban állapodtak meg, hogy a Róma II. rendelet bármely jövőbeli felülvizsgálata során értékelni kell az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok stratégiai perekkel kapcsolatos vonatkozásait.
A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek közelmúltbeli jelensége kifejezetten arra mutat rá, hogy a rendelkezésre álló joghatóságok megsokszorozódásából, valamint a rágalmazással és a magánélet védelmével kapcsolatos ügyekben a kollíziós szabályok hiányából eredő problémákat visszaélésszerűen ki lehet használni a nyilvánosság részvételének akadályozására. Ezek a problémák azonban minden rágalmazási és magánélet-védelmi ügyben közösek. Ezért, ha a Róma II. rendelet kiegészülne egy kollíziós szabállyal, azt adott esetben általánosan kell alkalmazni a magánélet és a személyiségi jogok megsértésének eseteire, függetlenül attól, hogy azok visszaélésszerűek-e. Az e tekintetben megkérdezett tagállamok szintén egyetértettek abban, hogy a Róma II. rendelet minden lehetséges szabályának általánosnak kell lennie 20 .
Következésképpen úgy tűnik, hogy kritikus számú érv szól a Róma II. rendelet olyan módosításának megfontolása mellett, amely a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a rágalmazás – megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyokat is magában foglalja. E megfontolás keretében átfogóan kell értékelni a Brüsszel Ia. rendelettel való kölcsönhatást és a megfelelő kollíziós szabály megfelelő lehetőségeit.
3.2. Mesterséges intelligencia (MI)
A Róma II. rendeletnek a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos, szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó ügyekre való jövőbeli alkalmazását befolyásolja majd az anyagi jogi rendszereknek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos vitákra reagáló alakulása. Ahogyan több, mesterséges intelligenciát érintő ügy kerül majd a bíróságok elé, valamint a technológia fejlődésével a jogrendszereknek ki kell igazítaniuk és ki kell dolgozniuk a kereteket a mesterséges intelligencia jelentette kihívások kezelése érdekében. Ez magában foglalhatja a felelősség meghatározását, a gondossági normák megállapítását, valamint a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi felelősségek meghatározását. A technológia és a jogi környezet folyamatban lévő fejlődése a mesterséges intelligencia használatára vonatkozó anyagi jogi szabályok tekintetében meg fogja határozni a Róma II. rendelet MI-ügyekre való jövőbeli alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket 21 .
Tekintettel azonban arra, hogy a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű használatával kapcsolatos nehézségek kezelésére szolgáló megközelítések azonosítása még mindig kialakulóban van, nehéz felmérni, hogy szükség lehet-e konkrét szabályokra a Róma II. rendeletben, és ha igen, milyen mértékben. A legtöbb tagállam egyetértett abban, hogy kevés gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre az alkalmazandó jog megválasztásával kapcsolatos problémák tekintetében a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos ügyekben, és ahol utaltak is esetleges problémákra, azokat nem pontosították. Rámutattak arra, hogy korai lenne megoldást keresni a problémákra anélkül, hogy megvárnák, hogy azok mik lehetnek, és felmerült a kérdés, hogy figyelembe kell-e venni egyáltalán a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősségre vonatkozó különleges szabályokat, tekintve, hogy a Róma II. rendelet szándékosan technológiasemleges.
Ezt az általában óvatos megközelítést követte a 2021. évi tanulmány is , amely rámutatott arra, hogy e területen nincsenek gyakorlati példák, valamint arra, hogy a jogrendszerek még nem határozták meg az anyagi jogi felelősség megállapításával kapcsolatos megközelítésüket, különösen azt a kérdést, hogy az MI-rendszer gyártóját vagy felhasználóját kell-e elsődlegesen felelősnek tekinteni.
Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy – a további elemzés függvényében – előfordulhat, hogy még nem érkezett el az idő a Róma II. rendelet esetleges módosítására a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok bevezetése céljából.
3.3. Pénzügyi piaci jogellenes károkozás és a tájékoztatóért való jogi felelősség
A Róma II. rendeletnek a pénzügyi piaci jogellenes károkozásokra és a tájékoztatóért való jogi felelősségre való alkalmazását gyakran vitatták meg, különösen a tudományos körökben. Különösen azzal kapcsolatban merültek fel ellentétes érvek, hogy miként kell alkalmazni a 4. cikket a pénzügyi piacon elkövetett jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok eseteire. Egyes szerzők azzal érvelnek, hogy a Róma II. rendelet 4. cikkében foglalt általános szabály nem alkalmas a pénzügyi piaci jogellenes károkozás eseteinek szabályozására, beleértve a tájékoztatóért való jogi felelősség eseteit is, mivel az elszenvedett kár csak tisztán gazdasági jellegű, ezért a lex loci damni szerinti lokalizálása bonyolult. Ezen túlmenően, a 4. cikk (1) bekezdésének értelmezésétől függően, olyan helyzetekben, amikor az érintett befektetők vagy számláik különböző országokban találhatók, az értékpapír-kibocsátókkal (vagy más felelős személyekkel) szemben különböző jogi szabályrendszerek alapján merülhetnek fel jogi követelések egyetlen jogi aktusra, mint például a tájékoztatóban való helytelen állításokra vonatkozóan.
A Róma II. rendelet szerinti tisztán pénzügyi veszteség lokalizálásának kérdése nem korlátozódik a pénzügyi piaci jogellenes károkozás eseteire 22 , azonban leginkább ebben az összefüggésben merült fel. A Brüsszel Ia. rendelet szerinti joghatóság meghatározásával összefüggésben több előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtottak be az EUB-hoz a pénzügyi veszteségek lokalizálásával kapcsolatban, de e kérdés tekintetében még nem alakult ki egyértelmű ítélkezési gyakorlat 23 . Ezen ítéleteknek a Róma II. rendelet kontextusába való áthelyezése nemkívánatos következményekkel járhat, beleértve az egységes pénzügyi piaci jogellenes károkozásra alkalmazandó jog széttöredezettségét 24 . Az alkalmazandó jog széttöredezettsége a befektetők kollektív fellépését is megnehezítené, és a befektetők közötti védelmi normák tekintetében esetlegesen indokolatlan különbségekhez vezetne. Emellett nehéz előre megjósolni a jogot, mivel a pénzügyi eszközökkel folytatott ügyletekre általában másodlagos piacokon kerül sor, vagy a befektető szokásos tartózkodási helye vagy a számlavezető bank székhelye többnyire ismeretlen a kibocsátó (vagy közvetítő) számára.
A megfelelő megoldás érdekében különböző alternatívákat javasoltak. Egyes tudósok például azt javasolták, hogy a 4. cikket értelmezzék (újra) az ítélkezési gyakorlatban egy változatlan szöveg alapján, a kár helyével kapcsolatos bizonytalanság kezelése érdekében. Nevezetesen, gyakran azzal érvelnek, hogy ennek a helynek meg kell felelnie az érintett pénzügyi piacnak. A további javaslatok között szerepelt például a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítési rendelkezés alkalmazása, ami egyetlen jog alkalmazását eredményezi az egész jogvitára, például azon ország jogáét, ahol az értékpapírokat jegyzik vagy bevezették.
Alternatív megoldásként – ezen aggályok holisztikus kezelése érdekében – javasolták a Róma II. rendelet módosítását a pénzügyi piacon elkövetett jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra – többek közt a tájékoztatóért való jogi felelősségre – vonatkozó speciális kollíziós szabály megállapítása érdekében 25 . Ez a szabály e kötelezettségeket annak az országnak a jogához kötné, ahol az érintett piac található (ahol az érintett pénzügyi eszközt bevezették). Kérdéses azonban, hogy egy ilyen szabály minden esetben alkalmazható lenne-e, ideértve a tőzsdén nem jegyzett pénzügyi eszközöket is (tőzsdén kívüli értékesítés). Bár úgy tűnik, hogy a legtöbb tudós előnyben részesíti az érintett szabályozott piac köré szerveződő kollíziós szabály bevezetését, más javaslatok is léteznek 26 .
A tagállamok a 2021. évi tanulmányhoz 27 hasonlóan arról számoltak be, hogy a határokon átnyúló pénzügyi piaci jogellenes károkozással és a tájékoztatóért való jogi felelősséggel kapcsolatos esetek nem fordulnak elő gyakran, így a Róma II. rendelet alkalmazásával kapcsolatos problémák korlátozottak voltak. Másrészről három tagállam arról számolt be, hogy a Róma II. rendelet alkalmazása gyakorlati nehézségekbe ütközik a jogellenes károkozás e területén, és azt javasolta, hogy e területen külön kollíziós szabályt vegyenek fontolóra. Vagy annak az országnak a jogát javasolták, amelynek piacán az értékpapírokat jegyzik, vagy annak az országnak a jogát, ahol a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye található.
Bár a problémát különösen a tudományos körök vetik fel, az Európai Unió Bíróságának a pénzügyi piaci jogsértésekre és a tájékoztatóért való jogi felelősségre vonatkozó joghatóság megállapításával összefüggésben hozott előzetes döntései azt mutatják, hogy a pénzügyi veszteség lokalizálása a gyakorló szakemberek körében is egyre inkább fontos kérdéssé válik. Ebből következik, hogy részletesebben meg kell vizsgálni, hogy miként kell kezelni azokat az eseteket, amikor a kár tisztán gazdasági jellegű, adott esetben a pénzügyi piaci jogsértésekre és a tájékoztatóért való jogi felelősségre vonatkozó különös kollíziós szabálynak a Róma II. rendeletbe való beillesztésével vagy a bíróságok általi értelmezésre bízva.
3.4. Kollektív jogorvoslat és több felet érintő ügyek
A termékfelelősséget, a tisztességtelen versenyt és a szabad versenyt korlátozó cselekményeket, a tájékoztatóért való jogi felelősséget, a több járművel kapcsolatos baleseteket vagy a tömeges fogyasztói károkat magukban foglaló, több államot érintő forgatókönyvek olyan példák, amikor a károsultak egy csoportja szenvedhet kárt ugyanazon cselekmény miatt. Ezekben a helyzetekben, amikor a kollektív kereset a károsult csoport valamennyi tagjának kártérítésére irányul, a kárt önállóan és minden egyes követelés és károsult tekintetében külön-külön kell megállapítani. Ezért kollektív jogorvoslat esetén előfordulhat, hogy az eljáró bíróságnak több anyagi jogot kell alkalmaznia a csoport különböző felpereseinek követeléseire. Ez különösen a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló, a viszonylag nemrégiben elfogadott (EU) 2020/1828 irányelv 28 alapján indított képviseleti keresetekkel összefüggésben fordulhat elő, amennyiben a képviselt fogyasztók egynél több országban rendelkeznek lakóhellyel. A több anyagi jogi jogszabály alkalmazása általában bonyolítja az ügy értékelését, növeli a peres eljárások költségeit és hosszát, és elrettentő hatással lehet a fogyasztói mozgalmak peres stratégiáira. Másrészt az alternatív megoldás, vagyis az, hogy a követeléseket különböző alkalmazandó jogszabályok hatálya alá vonják attól függően, hogy a követeléseket egyénileg vagy együttesen, kollektív jogorvoslat keretében érvényesítik-e, hatással lehet az alkalmazandó jogi szabályok kiszámíthatóságára és következésképpen a jogbiztonságra.
Ami azt a kérdést illeti, hogy a Róma II. rendelet alkalmas-e a kollektív jogorvoslat kezelésére, amely számos potenciálisan alkalmazandó jogot érinthet, a 2023. évi kérdőívben szereplő tagállami vélemények eltérőek voltak. Bár a többség nem tett észrevételt, illetve nem találta kielégítőnek a jelenlegi helyzetet 29 , néhányan utaltak potenciális problémákra, vagy úgy vélték, hogy a megoldás abban áll, hogy a fellépést a vonatkozó alkalmazandó jog szerint részekre bontják.
Bár ebben a szakaszban nem vonható le az a következtetés, hogy a jelenlegi jogálláson kívül létezik-e más megoldás, amely megkönnyítené a kollektív jogorvoslatot és biztosítaná a jogbiztonságot az alkalmazandó joggal kapcsolatban, függetlenül a kártérítés igénylésére választott eljárástól, a Róma II. rendelet esetleges felülvizsgálatával összefüggésben további figyelmet kell fordítani erre az értékelésre.
4. Következtetés
A Róma II. rendelet alkalmazásának kezdete óta eltelt tizenöt év gyakorlati tapasztalatait figyelembe véve, a tagállamoktól és az érdekelt felektől begyűjtött vélemények, valamint e tapasztalatok különböző tanulmányokban való értékelése alapján megállapítható, hogy a rendelet általában jól működik és megfelel a céljának. A rendelet értelmezésével kapcsolatos jogbiztonságot tovább erősítette az EUB ítéleteinek 30 és a nemzeti ítélkezési gyakorlatnak a megjelenése.
E jelentés megállapításai azonban számos olyan kérdést tárnak fel, amelyek további mélyreható elemzést érdemelnek annak értékelése céljából, hogy kívánatos-e a Róma II. rendelet célzott jogszabályi kiigazítása, és hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre ezek hatékony kezelésére. Ezek a kérdések különösen a következők:
·a magánélethez való jog és a személyiségi jogok– többek között a rágalmazás – Róma II. rendelet hatálya alóli kizárásának újraértékelése,
·a Róma II. rendelet alkalmazása azokban az esetekben, amikor a kár több joghatóságban egyidejűleg következik be, ami több nemzeti jognak a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra való esetleges alkalmazásához vezethet (pl. kollektív jogorvoslat és online elkövetett jogellenes károkozás, ideértve a szellemitulajdon-jogok online sérelmét, különösen a szerzői jogok megsértését),
·tisztán vagyoni hátrányt okozó jogellenes károkozás, beleértve a pénzügyi piaci jogellenes károkozást és a tájékoztatóért való jogi felelősséget.
Ennek alapján, annak értékelése céljából, hogy szükség van-e jogszabályi változtatásra, a Bizottság további elemzést fog végezni annak érdekében, hogy mérlegelje és adott esetben előkészítse a rendeletnek a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályokkal összhangban történő módosítására vagy átdolgozására irányuló javaslatot. Ebben az összefüggésben további elemzés végezhető annak érdekében, hogy értékelni lehessen az egyéb elképzelhető módosítások előnyeit, vagy azokon a területeken, ahol a meglévő szabályok teljes mértékben megfelelőek, az alkalmazásuk megkönnyítése érdekében a lehetséges szövegbeli pontosítások előnyeit.
A tanulmányok részletes adatai a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában találhatók.
A kérdőívvel kapcsolatos részletes adatok a bizottsági szolgálati munkadokumentum 3. szakaszában találhatók.
Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumnak az egyes konkrét követelések jellemzésével kapcsolatos fennmaradó bizonytalanságokról szóló 1. szakaszát.
Az ítélkezési gyakorlat a bizottsági szolgálati munkadokumentum 4. szakaszában található.
Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 4. szakaszát, Wunner-ügy, még folyamatban van.
A részleteket lásd a 3.1. fejezetben.
A pénzügyi piaci károk tekintetében lásd a 3.3. fejezetet. További részletek találhatók a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. szakaszában.
Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. szakaszának 1.2.2. bekezdését. A kérdés az, hogy az első albekezdésben szereplő „termék” kifejezés vonatkozik-e i. az olyan termékre, amely nem egyezik meg a szóban forgó hibás termékkel, hanem a gyártó ugyanazon kiadásához vagy sorozatához tartozik, és ezért csak kisebb eltéréseket mutat (pl. jelölés vagy csomagolás esetén); vagy ii. bármely azonos típusú termékre.
A szellemitulajdon-jogoknak a (26) preambulumbekezdésben szereplő nem kimerítő felsorolása ellenére.
Tanulmány a szellemitulajdon-jogok határokon átnyúló érvényesítéséről az EU-ban. 2021, 57., 58. o.
Pl. a jogsértéssel való legszorosabb kapcsolat releváns kapcsoló elvként való alkalmazása vagy a Róma II. rendelet jelenlegi 8. cikkének (3) bekezdésével ellentétben az alkalmazandó jog megválasztásának lehetővé tétele.
A részletek a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. szakaszában találhatók.
Az Egyesült Királyságnak a rágalmazási ügyekben a felperest jelentősen előnyben részesítő jogalkotási megközelítése akkoriban látványosan eltért a legtöbb más tagállamétól. Lásd a magánélet védelméről szóló tanulmányt .
Konkrétabban, a határozat értelmében annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a veszteség vagy kár legjelentősebb eleme(i) bekövetkezett (bekövetkeztek). Ha azonban az alperes észszerűen nem láthatta előre, hogy cselekménye ebben az országban milyen jelentős következményekkel jár, akkor annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyben az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.
Az általános adatvédelmi rendelet a személyes adatok kezelésére korlátozódik, és nem terjed ki a magánélethez való jog egyéb sérelmére.
Például az általános adatvédelmi rendeletben a károk számszerűsítésére vonatkozó szabályok hiányában az egyes tagállamok jogrendszerének feladata, hogy ilyen szabályokat írjon elő, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett. Természetesen a Róma II. rendelet értelmében alkalmazandó tagállami jog gyakorlati következményekkel járhat a nem személyes adatokra vonatkozó és így az általános adatvédelmi rendelet által nem szabályozott követelések tekintetében is, például az elhunyt személyek vagy jogi személyek adatainak kezelésén alapuló követelések tekintetében.
Az ítélkezési gyakorlat részleteiért lásd a Brüsszel Ia. rendelet alkalmazásáról szóló 2023. évi tanulmány 113. és 114. oldalát.
Az alperes lakóhelye szerinti általános fórumon kívül a „kár bekövetkezésének helye” magában foglalja azt a helyet is, ahol a károsult „érdekeltségeinek központja” található, mint olyan fórumot, ahol a teljes kár követelhető, igaz, csak az online rágalmazás keretében, valamint minden olyan tagállamot, ahol a rágalmazó tartalom hozzáférhető, de csak az adott tagállamban okozott kár tekintetében.
Pl. A Gtflix TV-ügy. Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 4. mellékletét.
Lásd bizottsági szolgálati munkadokumentumnak a 2023. évi kérdőívről szóló 3. szakaszát. Több tagállam jelezte, hogy nincs tudomása arról, hogy a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatai jelentős nehézségekbe ütköznek határokon átnyúló összefüggésben, vagy kijelentette, hogy a kollíziós szabályok egységes uniós megközelítése nem enyhítheti azokat. Ezzel szemben egy tagállam kifejezetten azzal érvelt, hogy egy egységesen alkalmazandó jog révén egyszerűsödne a védelemhez való jog gyakorlása.
Lásd a szerződésen kívüli polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályoknak a mesterséges intelligenciához való hozzáigazításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősségről szóló irányelv) , COM(2022) 496 final. A javaslat nem tartalmaz kollíziós szabályokat, és bár a harmonizáció csökkenti az egyik vagy másik tagállam nemzeti jogának alkalmazásából eredő lehetséges eredménybeli különbségeket, csak a bizonyítékok ismertetésével és a bizonyítási teherrel kapcsolatos nagyon konkrét elemekkel foglalkozik, és még korlátozott alkalmazási körén belül is minimális harmonizációt jelent, így továbbra is fennmaradnak eltérések.
Lásd például a folyamatban lévő Wunner-ügyet, amelyben arra kérik az EUB-t, hogy határozza meg a „kár bekövetkezésének helyét” a szerencsejáték-veszteségekkel kapcsolatos jogellenes károkozásért való felelősségre vonatkozó ügyben.
Az EUB például a Kolassa-ügyben megállapította, hogy a tájékoztatóban szereplő félretájékoztatásból eredő kár a befektető lakóhelyén következett be, amennyiben ez a hely egybeesik a befektető számláját kezelő bank székhelyével. Ezzel szemben a VEB kontra BP ügyben hozott legutóbbi határozatában az EUB arra a szigorúbb álláspontra helyezkedett, hogy a kár bekövetkezésének helye nem az a tagállam, ahol a számlavezető bank vagy befektetési vállalkozás székhelye található, amennyiben a szóban forgó vállalkozásra nem vonatkoztak jogszabályban előírt jelentéstételi kötelezettségek az adott tagállamban.
Ez különösen akkor lenne így, ha azt az ítélkezési gyakorlatot követnénk, amely szerint a pénzügyi kár abban az országban található, ahol a befektetői számlát vezetik.
Lásd például a Német Nemzetközi Magánjogi Tanács 2012. március 31-i állásfoglalásának (IPRax 2012/5) 471. oldalát, amely egy külön kollíziós szabály bevezetését javasolja a pénzügyi jogellenes károkozásokra vonatkozóan azon ország joga alapján, ahol az érintett pénzügyi eszközzel kereskednek. A preambulumbekezdések javasolt módosítása mellett létezik továbbá egy általános mentesítési rendelkezés és az egynél több kereskedési helyszínen kereskedett eszközökre vonatkozó rendelkezés. Lásd még a 2021. évi tanulmány 34. oldalát.
Példákért lásd a 2021. évi tanulmány 33. és 239. oldalát.
396. o.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1828 irányelve (2020. november 25.) a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről, HL L 409., 2020.12.4., 1. o.
Egy tagállam szerint a 4. cikk (3) bekezdésének alkalmazása általában megoldást jelentene.
Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumnak az ítélkezési gyakorlatról szóló 4. szakaszár.