EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2024.5.21.
COM(2024) 218 final
2024/0120(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye részes felei bizottságának 16. ülésén az Unió intézményeivel és közigazgatásával kapcsolatos kérdések tekintetében az öt részes államnak címzett, az egyezmény általuk történő végrehajtásáról szóló ajánlás- és következtetéstervezet elfogadásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
INDOKOLÁS
1.A javaslat tárgya
E javaslat tárgya az Unió által az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye (a továbbiakban: isztambuli egyezmény vagy egyezmény) részes feleinek bizottságának 2024. május 31-i 16. ülésén az egyezmény végrehajtásáról szóló, öt részes államnak címzett ajánlástervezet és négy következtetéstervezet tervezett elfogadásával kapcsolatban képviselendő álláspont meghatározásáról szóló határozat.
2.A JAVASLAT HÁTTERE
2.1.Az isztambuli egyezmény
Az isztambuli egyezmény célja, hogy átfogó és harmonizált szabályrendszert hozzon létre a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése és leküzdése érdekében Európában és azon kívül. Az egyezmény 2014. augusztus 1-jén hatályba lépett.
Az EU 2017 júniusában írta alá az egyezményt, és 2023. június 28-án két jóváhagyó okirat letétbe helyezésével lezárta a csatlakozási eljárást, aminek következtében az egyezmény 2023. október 1-jén hatályba lépett az EU számára. Az Unió a kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében csatlakozott az egyezményhez, nevezetesen az Unió intézményeivel és közigazgatásával kapcsolatos kérdések, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kérdések tekintetében. Az egyezményt valamennyi uniós tagállam aláírta, de csak 22 ratifikálta azt.
2.2.A részes felek bizottsága
A részes felek bizottsága az egyezmény részes feleinek képviselőiből áll. A Feleknek törekedniük kell arra, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése és leküzdése terén a lehető legmagasabb rangú szakértőket jelöljék ki, akik ellátják a képviseletüket. A részes felek bizottságának feladatait az eljárási szabályzatának 1. szabálya sorolja fel. 2023. október 1-jén az EU az isztambuli egyezmény részes felévé, és ezáltal a részes felek bizottságának tagjává vált (az egyezmény 67. cikkének (1) bekezdése).
2.3.Az isztambuli egyezmény nyomonkövetési mechanizmusa
Az isztambuli egyezmény, annak biztosítása érdekében, hogy a részes felek ténylegesen végrehajtsák rendelkezéseit, ellenőrzési rendszert hoz létre. A cél az egyezmény rendelkezései gyakorlati megvalósításának értékelése, valamint iránymutatás nyújtása a részes felek számára. A mechanizmus két különálló, de egymással együttműködő szervből áll: egy független szakértői testületből (a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépéssel foglalkozó szakértői csoport, a továbbiakban: GREVIO) és a részes felek bizottságából.
A GREVIO a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépéssel foglalkozó független és pártatlan szakértői csoport, amelynek feladata, hogy az egyezmény 66. cikkének (1) bekezdésével összhangban országonként ellenőrizze az Isztambuli Egyezmény végrehajtását. A GREVIO 15, a Felek állampolgárai közül kiválasztott tagból áll, akiket a részes felek bizottsága választ meg négyéves, egyszer megújítható hivatali időre.
A nyomonkövetési eljárást az egyezmény 68. cikke ismerteti. Összefoglalva, mindegyik félnek jelentést kell benyújtania a GREVIO által készített kérdőív alapján az egyezmény rendelkezéseit érvényesítő jogalkotási és egyéb intézkedésekről. Ezen információk, valamint a civil társadalomtól, az egyezmény alapján létrehozott egyéb szervektől, az Európa Tanács egyéb szerveitől és az országlátogatások során kapott információk alapján a GREVIO jelentéstervezetet készít az érintett fél által az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett intézkedésekről, valamint ajánlásokat és javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy a részes fél hogyan kezelheti az azonosított problémákat. Miután lehetőséget biztosított a Félnek a jelentéssel kapcsolatos észrevételei megtételére, a GREVIO elfogadja végleges jelentését. A jelentés olyan következtetéseket tartalmaz, amelyek kiemelik az érintett részes fél által az egyezmény végrehajtása érdekében meghozandó intézkedéseket.
A GREVIO jelentései és következtetései alapján a részes felek bizottsága az egyezmény 68. cikkének (12) bekezdésével összhangban elfogadhatja az érintett részes félnek címzett ajánlásokat az egyezmény végrehajtására vonatkozóan és meghatározhatja a végrehajtással kapcsolatos információk benyújtási határidejét. E rendelkezés alapján az elfogadott eljárásoknak megfelelően a részes felek bizottsága ajánlásokat fogad el, amelyekben különbséget tesz azon intézkedések között, amelyeket véleménye szerint az érintett félnek a lehető leghamarabb meg kell hoznia, előírva, hogy három éven belül jelentést kell tennie az e tárgyban tett lépésekről, valamint azokat, amelyek – bár lényegesek – a részes felek bizottsága szerint másodlagos szintű fontossággal bírnak. A hároméves időszak végén a félnek jelentést kell tennie a részes felek bizottsága részére az ezen intézkedések végrehajtása terén elért előrehaladásról. Ezen információk, valamint a nem kormányzati szervezetektől, a civil társadalomtól és az emberi jogok védelméért felelős nemzeti intézményektől kapott további információk alapján a részes felek bizottsága következtetéseket fogad el valamennyi fél vonatkozásában az egyezmény titkársága által készített ajánlások végrehajtásáról. A részes felek bizottságának eddigi gyakorlata az volt, hogy konszenzus alapján ajánlásokat és következtetéseket fogad el az üléseken, amelyekre kérésre, rendszerint évente kétszer kerül sor.
2.4.A részes felek bizottságának tervezett jogi aktusai
A részes felek bizottsága a 2024. május 31-i 16. ülésén várhatóan elfogadja a következő ajánlás- és következtetéstervezetet (a továbbiakban: tervezett jogi aktusok vagy ajánlás- és következtetéstervezet):
–Ajánlás az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének Liechtenstein által történő végrehajtásáról [IC-CP(2024)1-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Andorrára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)2-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Belgiumra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)3-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Máltára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)4-prov]; és
–Következtetések a részes felek bizottsága által Spanyolországra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)5-prov].
3.Az Unió által képviselendő álláspont
A tervezett jogi aktusok öt részes államra irányulnak, és ajánlásokat tartalmaznak az isztambuli egyezmény végrehajtása érdekében meghozandó intézkedésekről, valamint következtetéseket a korábbi ajánlások részes államok általi végrehajtásáról. Ide tartoznak az egyezménynek az illetékes intézmények és a közigazgatás általi végrehajtásához kapcsolódó kérdések. Az Unió csatlakozott az egyezményhez, ami az intézményeit és a közigazgatását illeti, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 336. cikkének hatálya alá tartozó saját intézményei és közigazgatása tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az egyezményben meghatározott kötelezettségek elfogadására. Ezért helyénvaló meghatározni az Unió által az intézményei és a közigazgatása tekintetében a részes felek bizottságában képviselendő álláspontot, mivel a tervezett jogi aktusok meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jog tartalmát, mivel a jövőben hatást gyakorolhatnak az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére.
A saját intézményei és közigazgatása tekintetében az Unió hatáskörébe tartozó kérdésekre vonatkozó ajánlás- és következtetéstervezetek összhangban állnak az Unió szakpolitikáival és célkitűzéseivel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban. Ezért ajánlatos, hogy az Unió ne emeljen kifogást az ajánlás- és a következtetéstervezeteknek a részes felek bizottságának 16. ülésén történő elfogadása ellen.
4.Jogalap
4.1.Eljárási jogalap
4.1.1.Alapelvek
Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése határozatok elfogadásáról rendelkezik „a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat.”
A „joghatással bíró jogi aktus” fogalmába beletartoznak a nemzetközi jognak a kérdéses szervet szabályozó szabályai szerint joghatással bíró jogi aktusok. Ezenfelül a fogalom magában foglalja azokat az eszközöket is, amelyek a nemzetközi jog szerint nem bírnak kötelező erővel, de „meghatározó módon befolyásolják az uniós jogalkotó által [...] elfogadott szabályozás tartalmát”.
4.1.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A részes felek bizottsága az isztambuli egyezmény által létrehozott szerv. A részes felek bizottsága által elfogadandó tervezett jogi aktus joghatással bíró jogi aktus. A tervezett jogi aktusok meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jog tartalmát, mivel a jövőben hatást gyakorolhatnak az isztambuli egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére. Ezért a javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése.
4.2.Anyagi jogalap
4.2.1.Alapelvek
Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapja elsősorban azon tervezett jogi aktus célkitűzésétől és tartalmától függ, amellyel kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspont meghatározásra kerül. Amennyiben a tervezett jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik pusztán járulékos jellegű, az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozatot egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.
Valamely, egyidejűleg több cél elérésére irányuló vagy több elválaszthatatlan és egymáshoz viszonyítva nem járulékos jellegű összetevőt magában foglaló tervezett jogi aktus esetében az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapját kivételesen a különböző vonatkozó jogalapok fogják képezni.
4.2.2.A jelen esetre történő alkalmazás
Ami az anyagi jogalapot illeti, az Unió a kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében csatlakozott az egyezményhez, nevezetesen az Unió intézményeivel és közigazgatásával kapcsolatos kérdések, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kérdések tekintetében. Az Uniónak az isztambuli egyezményhez való csatlakozására két külön tanácsi határozat vonatkozik, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék Dánia és Írország különleges helyzetét, tekintettel az EUMSZ V. címére. Következésképpen az Unió által a részes felek bizottságában képviselendő álláspont meghatározásáról szóló határozatot is két határozatra kell bontani, amennyiben a vonatkozó ajánlások vagy következtetések mindkét kérdést érintik.
E határozat jogalapja az uniós intézményekkel és közigazgatással kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Ezért e határozat anyagi jogalapja az EUMSZ 336. cikke.
4.3.Következtetés
A javasolt határozat jogalapja az EUMSZ 336. cikke, összefüggésben az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével.
Javaslat
2024/0120 (NLE)
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye részes felei bizottságának 16. ülésén az Unió intézményeivel és közigazgatásával kapcsolatos kérdések tekintetében az öt részes államnak címzett, az egyezmény általuk történő végrehajtásáról szóló ajánlás- és következtetéstervezet elfogadásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 336. cikkére, összefüggésben 218. cikke (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)Az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (a továbbiakban: az egyezmény) az Unió intézményei és közigazgatása tekintetében az (EU) 2023/1075 tanácsi határozattal, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kérdések tekintetében pedig az (EU)
2023/1076
tanácsi határozattal kötötte meg, és az 2023. október 1-jén lépett hatályba az Unió tekintetében.
(2)Az egyezmény 66. cikkének (1) bekezdésével összhangban a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépéssel foglalkozó szakértői csoport (a továbbiakban: GREVIO) megbízást kapott arra, hogy ellenőrizze az egyezmény részes felek általi végrehajtását. Az egyezmény 68. cikkének (11) bekezdése értelmében a GREVIO-nak el kell fogadnia az érintett fél által az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről szóló jelentéseit és következtetéseit.
(3)Az egyezmény részes feleinek bizottsága – az egyezmény 68. cikkének (12) bekezdésével összhangban – elfogadhatja az érintett részes félnek címzett ajánlásokat. Az ajánlások a GREVIO-jelentéseken alapulnak, és különbséget tesznek azon intézkedések között, amelyeket az egyezmény részes feleinek bizottsága szerint az érintett részes félnek a lehető leghamarabb meg kell hoznia, előírva, hogy három éven belül jelentést kell tennie a részes felek bizottságának az e tekintetben tett lépésekről, valamint azokat, amelyek – bár lényegesek – a részes felek bizottsága szerint másodlagos szintű fontossággal bírnak. A hároméves időszak végén a részes félnek jelentést kell tennie a részes felek bizottsága részére az egyezmény tíz konkrét területén hozott intézkedésekről. Ezen információk, valamint a nem kormányzati szervezetektől, a civil társadalomtól és az emberi jogok védelmével foglalkozó nemzeti intézményektől kapott további információk alapján a részes felek bizottsága a bizottság titkársága által előkészített következtetéseket fogad el az ajánlások végrehajtásáról.
(4)A részes felek bizottsága a 2024. május 31-i 16. ülésén várhatóan elfogadja az alábbi ajánlástervezetet és négy következtetéstervezetet az egyezmény öt részes állam általi végrehajtásáról (a továbbiakban: ajánlás- és következtetéstervezet):
–Ajánlás az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének Liechtenstein által történő végrehajtásáról [IC-CP(2024)1-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Andorrára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)2-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Belgiumra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)3-prov];
–Következtetések a részes felek bizottsága által Máltára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)4-prov]; és
–Következtetések a részes felek bizottsága által Spanyolországra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)5-prov].
(5)Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 336. cikkének hatályán belül az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy saját intézményei és közigazgatása tekintetében elfogadja az egyezményben meghatározott kötelezettségeket. A Bíróság a 2021. október 6-i 1/19 véleményében (isztambuli egyezmény) (EU:C:2021:832, 305. pont) megerősítette, hogy az egyezményből eredő, a megelőző és védelmi intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettségek jelentős része lényegében kötelező az Unióra nézve az igazgatási személyzet, valamint az intézményei, ügynökségei és szervei helyiségeit és épületeit látogató nyilvánosság tagjai tekintetében. Ezenkívül ugyanezen vélemény 307. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az Uniónak nem szabad minimumkövetelmények vagy támogató intézkedések megállapítására szorítkoznia, hanem magának kell biztosítania e kötelezettségek teljes körű teljesítését.
(6)Az ajánlás- és következtetéstervezetek az egyezmény azon rendelkezéseinek végrehajtására vonatkoznak, amelyek az Unióra is alkalmazandók saját intézményei és közigazgatása tekintetében. Ezért helyénvaló meghatározni az Unió által a részes felek bizottságában képviselendő álláspontot az Unió intézményeivel és közigazgatásával kapcsolatos kérdések vonatkozásában, mivel a tervezett jogi aktusok meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jog tartalmát, mert a jövőben hatást gyakorolhatnak az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére.
(7)Liechtenstein tekintetében az egyezmény végrehajtására vonatkozó ajánlástervezet szerint az egyezmény hatálya alá tartozó, az erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló átfogó stratégiát vagy akciótervet kell kidolgozni (az egyezmény 7. cikke), a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést és elkülönített finanszírozást kell biztosítani, hogy azonosítani lehessen a releváns intézmények által a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemre fordított összegeket (az egyezmény 8. cikke), emberi és pénzügyi erőforrásokat kell elkülöníteni a koordináló szervek számára (az egyezmény 10. cikke), a lakosság körében felméréseket kell végezni az egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának eseteiről és elő kell mozdítani a női áldozatok helyzetével kapcsolatos kutatást (az egyezmény 11. cikke), ingyenes, célzott állami telefonos segélyvonalat kell biztosítani (az egyezmény 24. cikke), valamint az áldozatok védelmének biztosítása érdekében távoltartási végzéseket kell alkalmazni (az egyezmény 52. cikke). Mivel az e kérdésekkel kapcsolatos következtetések összhangban állnak az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban, az Unió álláspontja az, hogy nem emel kifogást a Liechtensteinnek címzett következtetés elfogadása ellen.
(8)Andorrát illetően az egyezmény végrehajtásáról szóló következtetéstervezet magában foglalja annak szükségességét, hogy az érdekelt felek elegendő emberi és pénzügyi erőforrást kapjanak (az egyezmény 8. és 25. cikke), összehangolt és horizontális megközelítést kell biztosítani a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén (az egyezmény 7. cikke), elő kell mozdítani az egyezmény hatálya alá tartozó, az erőszak valamennyi formájának helyzetére irányuló rendszeres kutatási tevékenységeket (az egyezmény 11. cikke), valamint biztosítani kell azt, hogy vészhelyzetben az áldozatok – az egyezménnyel összhangban – kérelmezhessék a távoltartási végzés kiadását (az egyezmény 52. cikke). Mivel az e kérdésekkel kapcsolatos következtetések összhangban állnak az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban, az Unió álláspontja az, hogy nem emel kifogást az Andorrának címzett következtetések elfogadása ellen.
(9)Ami Belgiumot illeti, az egyezmény végrehajtásáról szóló következtetéstervezetek magukban foglalják a nők elleni erőszakkal kapcsolatos adatgyűjtés szükségességét (az egyezmény 11. cikke), valamint azt, hogy biztosítani kell, hogy a támogató szakszolgálatok oly módon részesüljenek finanszírozásban, amely biztosítja szolgáltatásaik folytatását (az egyezmény 8. és 25. cikke). Mivel az e kérdésekkel kapcsolatos következtetések összhangban állnak az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban, az Unió álláspontja az, hogy nem emel kifogást a Belgiumnak címzett következtetések elfogadása ellen.
(10)Ami Máltát illeti, az egyezmény végrehajtásáról szóló következtetéstervezet magában foglalja annak szükségességét, hogy meg kell erősíteni az együttműködést a nem kormányzati szereplőkkel, többek között a támogató szakszolgálatokat nyújtó szereplőkkel, biztosítani kell e szereplők hatékony részvételét a vonatkozó szakpolitikák kialakításában (az egyezmény 7. cikke), biztosítani kell az egyezmény hatálya alá tartozó, az erőszak valamennyi formájával kapcsolatos adatok átfogó gyűjtését (az egyezmény 11. cikke), valamint biztosítani kell, hogy a jogszabályok összhangban álljanak az egyezménnyel a vészhelyzetben alkalmazott távoltartási végzések és a védelmi határozatok tekintetében (az egyezmény 52. és 53. cikke). Mivel az e kérdésekkel kapcsolatos következtetések összhangban állnak az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban, az Unió álláspontja az, hogy nem emel kifogást a Máltának címzett következtetés elfogadása ellen.
(11)Ami Spanyolországot illeti, az egyezmény végrehajtásáról szóló következtetéstervezet magában foglalja, hogy országszerte harmonizálni kell a női áldozatok támogatásának és védelmének szintjét, és értékelni kell a vonatkozó intézkedések végrehajtását (az egyezmény 10. és 25. cikke). Mivel az e kérdésekkel kapcsolatos következtetések összhangban állnak az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és nem vetnek fel aggályokat az uniós joggal kapcsolatban, az Unió álláspontja az, hogy nem emel kifogást a Spanyolországnak címzett következtetések elfogadása ellen,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
Az egyezmény 67. cikke alapján létrehozott részes felek bizottságának 16. ülésén az Unió által képviselendő álláspont az, hogy nem emel kifogást a következő jogi aktusok elfogadása ellen:
1.Ajánlás az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének Liechtenstein által történő végrehajtásáról [IC-CP(2024)1-prov];
2.Következtetések a részes felek bizottsága által Andorrára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)2-prov];
3.Következtetések a részes felek bizottsága által Belgiumra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)3-prov];
4.Következtetések a részes felek bizottsága által Máltára vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)4-prov]; és
5.Következtetések a részes felek bizottsága által Spanyolországra vonatkozóan elfogadott ajánlások végrehajtásáról [IC-CP(2024)5-prov].
2. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök