EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2024.9.4.
COM(2024) 703 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Második jelentés a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv végrehajtásáról, valamint az e többéves terv által a Bizottságra ruházott hatáskörökről
{SWD(2024) 703 final}
KÖVETKEZTETÉSEK
Az első jelentés óta mind a Balti-tenger tengeri környezete, mind a balti-tengeri halállományok tovább romlottak. 1 A Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv (a továbbiakban: többéves állománygazdálkodási terv) 2 végrehajtása hozzájárult a halászati terhelés csökkenéséhez. Mindazonáltal a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szerint bizonyos állományok esetében a halászaton kívüli mortalitási tényezők váltak meghatározóvá, a legszembetűnőbben a két tőkehalállomány esetében, amelyek továbbra is történelmileg alacsony biomasszaszinten vannak. Számos heringállomány is problematikus állapotban van.
A megkérdezett érdekelt felek és tagállamok körében végzett átfogó értékelés rámutat, hogy eltérően vélekednek a többéves állománygazdálkodási tervről. A Balti-tengeri Tanácsadó Testület (BSAC) 3 értéket lát a többéves állománygazdálkodási tervben, de csalódottságát fejezi ki az eredmények miatt. Az ágazat többnyire negatívan viszonyul a többéves állománygazdálkodási tervhez, bár néhány szereplője semleges véleménnyel bír. A nem kormányzati szervezetek – a három válaszadó tagállamhoz hasonlóan – megosztottak a negatív és a pozitív vélemények tekintetében.
A Bizottság továbbra is úgy véli, hogy a többéves állománygazdálkodási terv hasznos eszköznek bizonyult a közös halászati politika (KHP) végrehajtásához 4 , különösen a halászati lehetőségek meghatározásához Amint azt az első jelentés is említi, a többéves állománygazdálkodási terv szabályokat állapít meg a regionális igényekhez igazított halászati gazdálkodásra vonatkozóan. Az adatgazdag (vagy maximális fenntartható hozam – MFH szerinti) értékeléssel rendelkező halállományokat illetően a többéves állománygazdálkodási terv megengedi a felső határértékek alkalmazását a teljes kifogható mennyiségek (TAC) megállapításakor, miközben rugalmasságot tesz lehetővé az egészségesebb állományok vonatkozásában. Azon állományok esetében, amelyek biomasszája nem éri el a minimális szintet, a többéves állománygazdálkodási terv biztonsági hálót hoz létre. A biztonsági háló biztosítja ezen állományok esetében a kvóták lehető legnagyobb mértékű csökkentését, valamint az állományok helyreállítására irányuló további korrekciós intézkedések megtételét.
A Bizottság úgy véli, hogy a Tanács által a balti-tengeri állományokkal kapcsolatban hozott bizonyos nehéz döntéseket a biztonsági hálót rugalmasságokkal ötvöző, többéves állománygazdálkodási tervvel létrehozott keret tette lehetővé. Többéves állománygazdálkodási terv nélkül a Tanács nehezen tudott volna megállapodni a gyenge állományok helyreállításának elősegítését célzó korrekciós intézkedésekről, és a kvótákat valószínűleg magasabb szinten állapították volna meg. Másrészről a többéves állománygazdálkodási terv rugalmasságot biztosított az egészségesebb állományok vonatkozásában azáltal, hogy lehetővé tette a felső FMFH -tartomány alkalmazását bizonyos feltételek mellett. A többéves állománygazdálkodási tervnek köszönhetően ma minden halászati tevékenység irányítása vagy az MFH-val összhangban történik, vagy olyan intézkedések szerint, amelyek arra irányulnak, hogy a halászati tevékenységeket ismét összhangba hozzák az MFH-val. A halászati ágazat és a kapcsolódó ágazatok hosszú távú nyereségességének alapját kizárólag az egészséges állományok biztosítják.
Annak ellenére azonban, hogy a teljes kifogható mennyiségeket a meghatározás időpontjában érvényes FMFH szintjén vagy az alatt határozzák meg, számos halállomány mérete csökkent, kor és méret szerinti struktúrája pedig romlott. Ez kedvezőtlen hatással volt a kapcsolódó halászati tevékenységekre. Emellett egyre nagyobb kihívást jelent a többéves állománygazdálkodási terv szabályainak alkalmazása, valamint az arra való törekvés, hogy az összes állománnyal az FMFH szerint gazdálkodjanak vegyes halászat keretében, miközben egyre növekszik a gyenge állományok száma. A halállományok romlása a balti-tengeri ökoszisztéma alapvető változásával és egyensúlyának hiányával összefüggésben következett be. Emellett vannak arra utaló jelek, hogy a nyílt vízi fajok fogásait lényegesen torzítva jelentik be, ami egyaránt: i. gyengítheti a nyílt vízi állományokra vonatkozó értékelések pontosságát és megbízhatóságát; és ii. hozzájárulhat a túlhalászáshoz. Végezetül Oroszország önállóan határozza meg a teljes kifogható mennyiségeit, amelyek nincsenek összhangban az MFH-val, és nem tartják tiszteletben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeket.
A Bizottság mindazonáltal továbbra is arra a következtetésre jut, hogy a többéves állománygazdálkodási terv stabil, hosszú távú eszközt jelent a közös halászati politika végrehajtásához a Balti-tengeren. A többéves állománygazdálkodási terv: i. kevesebb bizonytalanságra ad lehetőséget a kvóták meghatározása terén; ii. lehetővé teszi korrekciós intézkedések elfogadását a terhelésnek kitett állományok tekintetében (ideértve a halászati tilalmat is); iii. átláthatóbbá teszi a kvóták meghatározásának folyamatát az érdekelt felek és a tagállamok számára; és iv. lehetővé teszi a halászati ágazat számára a halászati tevékenységek hatékonyabb tervezését.
1.Bevezetés
A többéves állománygazdálkodási terv értelmében a Bizottságnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére a tervnek az állományokra, valamint az érintett állományok halászatára gyakorolt hatásáról és eredményeiről, különös tekintettel a terv célkitűzéseinek teljesülésére. Az első jelentést 2020-ban tették közzé, és ez a második jelentés az azóta bekövetkezett releváns fejleményekre összpontosít. Kiterjed továbbá a többéves állománygazdálkodási terv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti, a Bizottságra ruházott felhatalmazással kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségre is.
A többéves állománygazdálkodási terv célkitűzései a következők: i. hozzá kell járulnia a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához; ii. törekednie kell annak biztosítására, hogy a halászat során helyreállítsák a halállományokat az MFH-t biztosítani képes szint fölé, és fenntartsák ezt a szintet; iii. a nem kívánt fogások elkerülésével és csökkentésével hozzá kell járulnia a visszadobások megszüntetéséhez és az érintett fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség teljesítéséhez; valamint v. ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmaznia a halászati tevékenységek által a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében. A többéves állománygazdálkodási terv szabályokat tartalmaz bizonyos halállományok halászati lehetőségeinek MFH-értékeléssel történő meghatározására. Ezenfelül az ellenőrzésre vonatkozó konkrét szabályokat is tartalmaz, valamint felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: i. egyes járulékosan kifogott állományok; ii. a kirakodási kötelezettség alóli mentességek; és iii. egyes technikai intézkedések.
A többéves állománygazdálkodási terv a következőkre terjed ki: i. a közönséges tőkehal, a hering és a spratt mint célfajok; és ii. a sima lepényhal, az érdes lepényhal, a nagy rombuszhal és a sima rombuszhal járulékos fogásai 5 . A célfajok a Balti-tengeren kifogott teljes mennyiség mintegy 95 %-át teszik ki. 6 A balti-tengeri halászati lehetőségekről szóló éves tanácsi rendeletek teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat határoznak meg a célállományok, valamint a sima lepényhal és a lazac vonatkozásában.
Ez a jelentés a következőkön alapul: i. az érintett balti-tengeri állományokra vonatkozó legutóbbi ICES-szakvélemény 7 ; ii. az ICES ökoszisztémára 8 és halászatra vonatkozó 9 áttekintései; iii. a Bizottság Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsága (HTMGB) által a kirakodási kötelezettségről szóló 2021. évi nemzeti jelentésekről 10 és a 2023. évi éves gazdasági jelentésről készített elemzés 11 ; és iv. a Bizottság birtokában lévő információk. Ezenfelül a Bizottság kikérte a balti-tengeri tagállamok csoportja 12 , a Balti-tengeri Tanácsadó Testület és annak illetékes tagjai véleményét is 13 . Végezetül a technikai intézkedésekről szóló (EU) 2019/1241 rendelet végrehajtásáról szóló első 14 és második jelentést 15 is figyelembe vették.
2.Fejlemények az érintett területeken
Ez a jelentés a többéves állománygazdálkodási terv végrehajtása terén a következő öt területen 2020 óta bekövetkezett fejleményeket mutatja be: a halászati szintek, a visszadobások, az ökoszisztéma-alapú megközelítés, a regionális együttműködés és a társadalmi-gazdasági szempontok.
2.1.A 2020 óta meghatározott halászati lehetőségek
2014 óta nem állt rendelkezésre MFH-értékelés a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állományra vonatkozóan; sem a Botteni-öbölben élő heringállományra vonatkozóan a 2021. évi teljes kifogható mennyiség meghatározásához, vagy a nyugati tőkehalállományra vonatkozóan a 2024. évi mennyiség meghatározásához.
A 2021–2024. halászati évekre vonatkozó, a teljes kifogható mennyiség meghatározására irányuló négy gyakorlat során összesen 32 esetben kellett elvégezni a többéves állománygazdálkodási terv hatálya alá tartozó teljes kifogható mennyiség meghatározását. Ezek közül 18 esetben nincs szükség külön észrevételekre, 14 esetében viszont igen 16 .
Az első, 18 esetből álló csoport esetében a Bizottság 17 esetben az FMFH-pontértéknek megfelelő vagy annál alacsonyabb teljes kifogható mennyiségeket javasolt. Mivel mindkét tőkehalállomány borzasztó helyzetben van, és elkerülhetetlen járulékos fogást jelent a lepényhal halászatában, a Bizottság szisztematikusan az alsó FMFH-tartományába eső teljes kifogható mennyiségeket javasolt a sima lepényhalra vonatkozóan, 2024-re pedig még az ICES-szakvéleményben foglaltnál is alacsonyabb szintre tett javaslatot. A Rigai-öbölben élő heringállomány tekintetében 2024-re a Bizottság a többéves állománygazdálkodási tervvel összhangban, és a Balti-tenger középső részén élő hering célzott halászatának beszüntetésére irányuló javaslatára tekintettel olyan teljes kifogható mennyiséget javasolt, amelyet a felső FMFH-tartományában lévőnek tekintett. A fent említett 18 eset közül a Tanács kilenc esetben követte a bizottsági javaslatot. A másik kilenc esetben a Tanács növelte a teljes kifogható mennyiséget a többéves állománygazdálkodási terv alkalmazandó FMFH-tartományán belül (a Balti-tenger középső részén élő heringállomány esetében 2022-re és 2023-ra vonatkozóan, a Rigai-öböl heringállománya esetében 2024-re vonatkozóan 17 , a sima lepényhal esetében 2021-re és 2022-re vonatkozóan, valamint a spratt esetében minden évben).
A 14 különleges eset a Balti-tenger nyugati részén élő heringállományt és mindkét tőkehalállományt érinti a teljes időszakban, 2024-re vonatkozóan pedig a Botteni-öbölben és a Balti-tenger középső részén élő heringállományt.
2.1.1.A Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány
2018 óta az ICES becslései szerint a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány szaporodóképes állományának biomasszája a Blim referenciapont alatt van, amely a legalacsonyabb biztonsági pont, amely alatt az állomány időben történő helyreállása nehézségekbe ütközhet, és amely alatt az állomány szaporodóképessége oly mértékben lecsökkenhet, hogy a következő évben nem képes az adott szint fölé javulni. Az ICES ezért azt javasolta, hogy szüntessék meg a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány halászatát. A teljes kifogható mennyiséget 2019-ben és 2020-ban lényegesen csökkentették (a 2018. évi teljes kifogható mennyiséghez képest összesen 82 %-kal). Tekintettel arra, hogy a biomassza a minimális referenciaértéknek csupán a felét tette ki, a Bizottság 2021-re a teljes kifogható mennyiség szintjének felére csökkentését javasolta, amivel a Tanács egyetértett. Mivel a helyzet alig javult, a Bizottság a 2022-es évre azt javasolta, hogy szüntessék meg a célzott halászatot, és alacsonyabb teljes kifogható mennyiséget (a 2021. évi teljes kifogható mennyiség 50 %-át) állapítsanak meg a más halászati tevékenységekből származó elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozóan. A Tanács egyetértett, de egyes kisüzemi part menti halászok számára eltérést vezetett be. A Tanács 2023-ra vonatkozóan egyetértett a 2022. évi szabályok javasolt megújításával. Tekintettel az állomány kritikus állapotára, a Bizottság 2024-re vonatkozóan azt javasolta, hogy szüntessék meg a kisüzemi halászokra vonatkozó eltérést, és a járulékos fogásokra vonatkozóan állapítsanak meg alacsonyabb teljes kifogható mennyiséget. A Tanács azonban úgy határozott, hogy teljes mértékben megújítja az eltérést, fenntartva azt.
2.1.2.A Balti-tenger keleti részén élő tőkehalállomány
2019 óta az ICES becslése szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány biomasszája elmarad a Blim referenciaponttól, és ezért az ICES azt javasolta, hogy szüntessék meg a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal halászatát. A Tanács egyetértett a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal célzott halászatának a 2020-as halászati évtől kezdődő megszüntetésével. 2021 óta a más halászati tevékenységekből származó elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség is változatlanul 595 tonna maradt. Emellett elrendelték a rekreációs célú halászat tilalmát a fő elterjedési területen, és nyáron az ívóhelyeket négy hónapra lezárták, eltérést engedélyezve bizonyos kisüzemi part menti halászok számára, amelyet a Tanács 2021 óta kiterjesztett bizonyos nyílt vízi halászati tevékenységekre. E súlyos helyzetre tekintettel 2020-ban módosították a többéves állománygazdálkodási tervet és a korábbi Európai Tengerügyi és Halászati Alapot, hogy megerősítsenek bizonyos gazdálkodási intézkedéseket, és felajánlják egyes gazdasági szereplők számára hajóik leszerelését. 18
2.1.3.A Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány
2020 óta a Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állományt az állományfelmérés egyre növekvő bizonytalansága jellemzi. Ez végezetül a 2024-re vonatkozó szakvélemény visszaminősítését eredményezte. Ezenkívül az ICES-nek 2021 óta nem áll módjában külön szakvéleményt adni a kereskedelmi és rekreációs célú fogásokra vonatkozóan.
A Bizottság 2021-re az alsó FMFH-tartományba eső teljes kifogható mennyiséget (11 %-os csökkentést) javasolt, mivel i. a szaporodóképes állomány biomasszája a becslések szerint még nem állt helyre az MFH Btrigger referenciapont fölé, amely biztonsági pont alatt megfelelő gazdálkodási intézkedéseket kell hozni; valamint ii. a 24 alkörzet halászati erőkifejtésének a 22–23 alkörzetbe történő áthelyezésének elkerülése érdekében, ugyanis a 24 alkörzetben a Balti-tenger keleti részén élő tőkehal nagy számú előfordulása miatt a célzott tőkehalhalászat elől lezárták az ívóhelyeket nyáron. A Bizottság továbbá javasolta, hogy a 22–23 alkörzetben változatlanul tartsák fenn a rekreációs fogási korlátozást és az ívóhelyek tavaszi lezárását, valamint hogy a 24 alkörzetben hosszabbítsák meg az ívóhelyek nyári lezárását két hónappal avégett, hogy a lezárást összhangba hozzák a 25–26 alkörzetben érvényes nyári lezárással. A Tanács egyetértését fejezte ki, de a teljes kifogható mennyiséget 5 %-kal (4 000 tonnával) növelte, a 24 alkörzetben az ívóhelyek nyári lezárását csak egy hónappal hosszabbította meg, és egyes nyílt vízi fajok halászata tekintetében eltérést vezetett be az ívóhelyek lezárásának követelményétől a 22–24 alkörzetben.
Az ICES 2022 óta folyamatosan úgy becsüli, hogy az állomány mérete több mint 10 éve ténylegesen a Blim szint alatt van. Az ICES ezért csökkentette a fogási szakvéleményét. Ezenkívül az ICES többé nem volt képes külön szakvéleményt adni a kereskedelmi és rekreációs célú fogásokra vonatkozóan. A Bizottság javasolta a Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány célzott halászatának megszüntetését, valamint a más halászati tevékenységekből származó elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó alacsonyabb teljes kifogható mennyiség (92 %-os csökkentés) megállapítását. A Bizottság továbbá javasolta, hogy: i. az ívóhelyek tavaszi lezárását hosszabbítsák meg 2 héttel; ii. a lezárást a rekreációs célú halászokra is alkalmazzák; iii. a lezárással érintett területen kívül a rekreációs fogási korlátozást csökkentsék napi egy tőkehalra; és iv. tiltsák meg bizonyos rekreációs halászati „fogd ki és engedd vissza” technikák alkalmazását. A Tanács követte a Bizottság javaslatát, azonban a teljes kifogható mennyiség csökkentését 88 %-ra (489 tonnára) korlátozta, kiterjesztette az ívóhelyek tavaszi lezárásának kötelezettségétől való eltérést a kagylók esetében bizonyos kotróhálókra, és nem szabályozta a rekreációs halászati „fogd ki és engedd vissza” technikákat.
2023-ra vonatkozóan az ICES növelte a fogási szakvéleményét, ugyanakkor úgy becsülte, hogy az állomány biomasszája történelmi mélyponton volt, és kiemelte, hogy rövid távú előrejelzése rendkívül bizonytalan. A Tanács beleegyezett a 2022. évi teljes kifogható mennyiségnek a javaslat szerinti teljes körű megújításába és a kísérő intézkedésekbe.
A 2024-es évre vonatkozóan az ICES az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleménnyé minősítette vissza szakvéleményét. A fogási szakvélemény csak 24 tonnára vonatkozott, ami nem volt elegendő a más halászati tevékenységekből származó járulékos fogások fedezésére. A Bizottság azt javasolta, hogy tiltsák be a közönséges tőkehal rekreációs célú halászatát, és csökkentsék a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget (72 %-kal). A Tanács egyetértett a tilalommal, de a teljes kifogható mennyiség csökkentésének mértékét 30 %-ra (136 tonnára) korlátozta.
2.1.4.A Botteni-öbölben és a Balti-tenger középső részén élő heringállomány 2024-ben
A 2024-es évre az ICES becslése szerint a Botteni-öbölben élő heringállomány biomasszája Btrigger alá esett, a Balti-tenger középső részén élő heringállományé pedig még a Blim-nél is kisebb szintre csökkent. Az ICES továbbá megállapította, hogy még ha nem is történik fogás, annak a valószínűsége, hogy mindkét állomány biomasszája a Blim alá csökken, illetve az alatt marad, nagyobb, mint 5 %. A többéves állománygazdálkodási terv 4. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság mindkét állomány célzott halászatának megszüntetését, valamint a más halászati tevékenységekből származó elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség megállapítását javasolta. A Tanács úgy határozott, hogy nyitva tartja a célzott halászatot, a teljes kifogható mennyiséget az alsó FMFH-tartományban határozza meg (31 %-os, illetve 43 %-os csökkentés), és a Balti-tenger középső részén élő heringállomány gazdálkodási területén nyílt vízi vonóhálót használó halászatokra vonatkozóan az ívóhelyek 1 hónapig tartó lezárását vezeti be.
2.1.5.Összegzés
A teljes időszak alatt az MFH-értékeléssel rendelkező állományokra (azaz valamennyi állományra, kivéve a nyugati tőkehalállományt 2024-et illetően és a keleti tőkehalállományt) vonatkozó teljes kifogható mennyiséget az annak meghatározása időpontjában érvényes FMFH értékkel összhangban határozták meg, a nyugati heringállomány kivételével. A kapcsolódó fogási mennyiségek azonban 2017 óta csaknem felükre csökkentek, és bizonyos halászati tevékenységeket 2020 óta (keleti tőkehalállomány) vagy 2022 óta (nyugati tőkehalállomány és nyugati heringállomány) megszüntettek.
A Balti-tengeri Tanácsadó Testület és tagjai az első jelentésben foglalttal egyező kedvezőtlen véleményt fogalmaznak meg a többéves állománygazdálkodási tervnek a teljes kifogható mennyiség meghatározásában betöltött szerepéről. Két tag aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az MFH referenciaértékek helytelenek és/vagy túl alacsonyak. A három válaszadó tagállam körében pedig megosztottság áll fenn a kedvező és a kedvezőtlen értékelések tekintetében. Emellett néhányan rámutatnak arra, hogy i. úgy tűnik, hogy az MFH-n alapuló módszer nem veszi kellőképpen figyelembe a halászathoz nem kapcsolódó szempontokat; ii. figyelembe kell venni a fajok közötti kapcsolatokat; és iii. nagyobb rugalmasságra lenne szükség.
A Bizottság továbbra is azon a véleményen van, hogy a többéves állománygazdálkodási terv nélkül nehezebb lett volna megállapodni a teljes kifogható mennyiségekről, amelyek koherensek és összhangban vannak a KHP célkitűzéseivel.
2.2.A kirakodási kötelezettség és a visszadobások
A megújult közös halászati politika egyik alapvető célkitűzése a kirakodási kötelezettség bevezetése és a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása a nem kívánt fogások elkerülésével és csökkentésével. A kirakodási kötelezettség olyan fajokra vonatkozik, amelyekkel a teljes kifogható mennyiség alapján gazdálkodnak. A Balti-tengeren a kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jén lépett hatályba a tőkehal, a hering, a spratt és a lazac vonatkozásában, 2017. január 1-jén pedig a sima lepényhal vonatkozásában. Végrehajtásának megkönnyítése érdekében a többéves állománygazdálkodási terv 7. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el bizonyos mentességekre vonatkozóan. 2020 novemberében a többéves állománygazdálkodási terv a Balti-tengerben élő lazacra vonatkozó, magas túlélési arányon alapuló mentességek elfogadásához szükséges jogalappal egészült ki 19 .
Az ICES becslései 20 szerint a visszadobási gyakorlatok nem változtak jelentős mértékben a kirakodási kötelezettség hatálybalépése óta. A nyílt tengeri fajok visszadobása továbbra is nagyon alacsony mértékű, a más halászati tevékenységek keretében hivatalosan bejelentett visszadobások pedig lényegesen csökkentek, jóllehet a jogellenes visszadobások folytatódnak. A tagállamok kirakodási kötelezettségről szóló 2021. évi éves jelentéseinek értékelésében 21 a HTMGB jelezte, hogy a végrehajtás általában továbbra is gyenge, és hogy a meg nem felelés kockázata 2021-ben továbbra is magas vagy nagyon magas maradt számos balti-tengeri halászati tevékenység esetében. Megjegyzendő, hogy a szétválogatás nélküli kirakodásokra vonatkozóan a többéves állománygazdálkodási terv 13. cikkében meghatározott általános „hibahatár” szabályától való eltérést 2028 januárjáig fokozatosan megszüntetik 22 .
A megkérdezett, véleményt nyilvánító érdekelt felek eltérő nézeteket képviselnek a visszadobással kapcsolatban. Az egyik válaszadó tagállamnak nincs véleménye, a másik két tagállam és néhány ágazati tag pedig nem tekinti ezt problémának. Az ágazat más részei és a nem kormányzati szervezetek osztják az ICES és a HTMGB véleményét. Szinte valamennyi megkérdezett érdekelt fél úgy véli, hogy a többéves állománygazdálkodási terv nem járult hozzá a visszadobások csökkentéséhez, és hogy a terv nem teszi lehetővé a vegyes halászatok helyzetének figyelembevételét. A Balti-tengeri Tanácsadó Testület hozzáteszi, hogy a visszadobási gyakorlatokat nem ellenőrizték megfelelően.
A Bizottság továbbra is úgy véli, hogy a visszadobások továbbra is fennálló problémája elsősorban az uniós halászati ellenőrzési rendszer keretében kezelendő ellenőrzési és végrehajtási kérdés.
2.3.Az ökoszisztéma-alapú megközelítés
A közös halászati politikáról szóló alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint a közös halászati politika keretében ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek. A többéves állománygazdálkodási terv 3. cikkének (3) bekezdése megállapítja, hogy a tervnek összhangban kell állnia az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérésére irányuló, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben 23 rögzített célkitűzéssel.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv a jó környezeti állapot meghatározásához 11 minőségi mutatót ír elő. A többéves állománygazdálkodási terv célja biztosítani a (halászati gazdálkodás tekintetében legrelevánsabb) 3. mutató feltételeinek teljesülését, valamint a halászat szerepével arányos mértékben hozzájárulni a többi lényeges mutató teljesüléséhez 24 . A 3. mutató közvetlenül a halászati lehetőségek meghatározásához kapcsolódik 25 . Az első kritériuma a halászati terhelésre, a második a biomasszára, a harmadik pedig a kor és méret szerinti megoszlásra vonatkozik. Az első két kritériumot kezelik a többéves állománygazdálkodási tervnek a teljes kifogható mennyiség meghatározására vonatkozó szabályai. A harmadik kritériumra vonatkozóan az ICES 2024 februárjában külön szakvéleményt tett közzé, amely meghatároz ugyan mutatókat, de nem tartalmaz küszöbértékeket, sem gazdálkodási lehetőségeket 26 .
A halászati tevékenységek által a Balti-tengeren a súlyosan veszélyeztetett 27 barna delfinek populációjára gyakorolt hatás továbbra is aggodalomra ad okot. A BALTFISH két közös ajánlását követően jogszabályt 28 fogadtak el a barna delfin védelme érdekében, a Bizottság azonban úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség.
Az ICES megerősíti, hogy a balti-tengeri ökoszisztéma alapvető változáson megy keresztül és nincs egyensúlyban. Számos balti-tengeri faj és élőhely nincs jó környezeti állapotban a tengeri környezetre gyakorolt emberi befolyás miatt 29 . A Balti-tengert érő öt legjelentősebb terhelés a következő: i. a tápanyagok és szerves anyagok feldúsulása; ii. a halászat; iii. a szennyező anyagok bevitele; iv. a nem őshonos fajok betelepítése; valamint v. a kopás és a tengerfenék pusztulása.
A megkérdezett érdekelt felek – bár gyakran nagyon eltérő okokból – úgy vélik, hogy a többéves állománygazdálkodási terv nem járult hozzá – sőt inkább kontraproduktív volt – a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésének végrehajtásához. Néhány érdekelt fél azonban hangsúlyozza, hogy a többéves állománygazdálkodási terv képes hozzájárulni ahhoz, ha azt (megfelelően) végrehajtják. Valamennyi érdekelt egyetért abban, hogy az ökoszisztéma jelentős hatást gyakorol a halállományokra.
2.4.A regionális együttműködés
Amint azt az első jelentés is megállapítja, a jelenlegi KHP keretében a regionalizáció fő eszközei a következők: i. az intézményesített regionális tanácsadó testületek, amelyekkel különböző témákról konzultálni kell, és amelyek bármely témában ajánlásokat fogadhatnak el; és ii. közös ajánlások elfogadása az érintett tagállamok által arra, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.
A megkérdezett érdekelt felek – a három válaszadó tagállam közül kettő kivételével – továbbra sincsenek meggyőződve arról, hogy a többéves állománygazdálkodási terv milyen hozzáadott értéket képvisel a regionális együttműködés megerősítése terén. A Balti-tengeri Tanácsadó Testület különösen az erőforrások hiányát említi.
A Bizottság továbbra is úgy véli, hogy a többéves állománygazdálkodási terv biztosítja a megerősített regionális együttműködéshez szükséges jogi keretet, különösen az együttes javaslatok, valamint a tanácsadó testületekkel és más érdekelt felekkel a Balti-tengert érintő kérdésekben folytatott konzultációk számára. Például a BALTFISH részletesebb megbeszéléseket folytathatna az érdekelt felekkel a közös ajánlások kidolgozása során.
Megjegyzendő, hogy a közönségestőkehal-, a középső részen élő hering-, a spratt- és a lazacállományok közösek Oroszországgal. Az EU és Oroszország 2009-ben megállapodott abban, hogy egy vegyes bizottság keretében együttműködik a halállomány-gazdálkodás területén 30 . Ez a bizottság 2019 óta nem ülésezik a Covid19-világjárvány és Oroszország Ukrajna elleni, provokáció nélkül indított, indokolatlan agresszív háborúja miatt. A felek önállóan határozzák meg teljes kifogható mennyiségeiket, mivel nem sikerült kvótamegosztási megállapodásra jutni. Az EU a korábbi Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottság 31 által meghatározott részesedéseket alkalmazza, míg Oroszország már évek óta jóval magasabb teljes kifogható mennyiségeket állapít meg. Ezenkívül Oroszország az ICES szakvéleménye ellenére továbbra is folytatja a közönséges tőkehalra irányuló halászatot, bár a korábbinál alacsonyabb szinten, és alig csökkentette a Balti-tenger középső részén élő heringállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiségét. Oroszország 2022 óta nem küldött adatokat az ICES-nek.
2.5.Társadalmi-gazdasági fejlemények
A balti-tengeri halászat összességében nyereséges volt a 2013 és 2021 közötti időszakban. Mindazonáltal ebben az időszakban számos balti-tengeri flottaszegmens – különösen a kisüzemi part menti flotta – nem tudta fedezni a működési költségeket, és a legtöbb társadalmi-gazdasági mutató – gyakran jelentősen – csökkent 32 . A 2021 óta bekövetkezett fejleményekre vonatkozó adatokat még nem jelentették be, de a környezeti helyzet, az a tény, hogy csak a simalepényhal- és a rigai heringállományok teljesítenek jól, valamint Oroszország Ukrajna elleni folytatódó agresszív háborújának különböző negatív következményei minden bizonnyal negatív hatást gyakoroltak.
Egy válaszadó kivételével az érdekelt felek egyetértenek abban, hogy a társadalmi-gazdasági fejlemények negatívak voltak, bár a legtöbb válaszadó szerint e tekintetben jelentős különbségek vannak az ágazatok között. A Balti-tengeri Tanácsadó Testület és tagjai továbbra is azt állítják, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn a többéves állománygazdálkodási tervvel az állományok kedvezőtlen alakulása miatt, amelyért a tervet okolják. A három válaszadó tagállam nem azonosít ilyen ok-okozati összefüggést.
A Bizottság továbbra is azon a véleményen van, hogy a halállományok és a halászat csökkenése nem a többéves állománygazdálkodási terv végrehajtásának, hanem a tágabb ökoszisztémában bekövetkezett változásoknak tudható be. Az ICES felhívja a figyelmet a fajokra vonatkozó, folyamatos téves jelentésekre, amelyek szintén járhatnak negatív hatásokkal. Csak az egészséges ökoszisztéma és a fenntartható halászat képes hosszú távon virágzó halászati közösségeket biztosítani.
3.A többéves állománygazdálkodási terv által a Bizottságra ruházott hatáskörök
A többéves állománygazdálkodási terv felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a járulékosan kifogott fajokra vonatkozó védelmi intézkedések (6. cikk), a kirakodási kötelezettség (7. cikk) és a technikai intézkedések (8. cikk) tekintetében, amennyiben azok nem tartoznak a technikai intézkedésekről szóló rendelet hatálya alá.
A 6. cikkben foglalt felhatalmazást nem használták. A jelentéstételi időszak alatt a 7. cikket kétszer alkalmazták a balti-tengeri lazac magas túlélési arányon alapuló mentességének fenntartása érdekében 33 . A 8. cikket nem alkalmazták, mivel annak tartalmát 2019 augusztusa óta nagyrészt felváltotta a technikai intézkedésekről szóló konkrétabb rendelet által adott felhatalmazás. Végezetül meg kell jegyezni, hogy az érintett tagállamok eddig nem nyújtották be a sima lepényhalra vonatkozó mentesség 2020 végéig történő újraértékeléséhez szükséges információkat 34 .
COM(2020) 494 final, 2020.9.14.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1139 rendelete (2016. július 6.) a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 191., 2016.7.15., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).
A balti-tengeri lazac tekintetében a Bizottság javaslatot tett egy többéves tervre (COM(2011) 470 végleges, 2011.8.12.), majd visszavonta azt (2020/C 321/03, HL C 321., 2020.9.29., 37. o.), miután az ICES negatív értékelést adott (ICES-szakvélemény, 2020 – sr.2020.02 ( https://doi.org/10.17895/ices.advice.6008 ).
ICES-szakvélemény, 2022 – A balti-tengeri ökorégió halászatának áttekintése, 2. változat, 2023. február 6., 5. o. ( https://doi.org/10.17895/ices.advice.21646934 ).
ICES-szakvélemény, 2022. – A balti-tengeri ökorégió halászatának áttekintése, 2022. december 15. ( https://doi.org/10.17895/ices.advice.21725438 ).
Vö. a 6. lábjegyzettel.
A HTMGB 69. plenáris üléséről szóló jelentés (PLEN-22-01), 6.1. napirendi pont, 16–31. o.; „A kirakodási kötelezettségről szóló éves (2021. évi) tagállami jelentések értékelése, 2022. március” című ad hoc szerződéses jelentés, a plenáris ülésről szóló jelentés háttérdokumentuma.
HTMGB 23-07, Az uniós halászflotta éves gazdasági jelentése.
A Balti-tengeri Halászati Fórum alapelveiről és munkamódszereiről szóló 2013. december 13-i egyetértési megállapodás, http://www.bsac.dk/BSAC-Resources/Documents-section/BALTFISH , a továbbiakban: BALTFISH.
A kérdőívet és a válaszokat az e jelentést kísérő SWD(2024) 703 bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.
COM(2021) 583 final, 2021.9.23. és COM(2024) 349 final, 2024.7.30.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.).
Az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum melléklete részletes táblázatot tartalmaz.
Mivel a Tanács úgy határozott, hogy a középső részen élő heringállomány célzott halászatát nyitva tartja, az e teljes kifogható mennyiség számítási módszerével kapcsolatos kérdés irrelevánssá vált.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1781 rendelete (2020. november 25.) az (EU) 2016/1139 rendeletnek a balti-tengeri halászati kapacitás csökkentése, valamint az 508/2014/EU rendeletnek a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalat, a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalat és a Balti-tenger nyugati részén élő heringet halászó flották halászati tevékenységeinek végleges beszüntetése tekintetében történő módosításáról (HL L 400., 2020.11.30., 1. o.).
(EU) 2020/1781 rendelet, 1. cikk (1) bekezdés; Vö. a 18. lábjegyzettel.
Vö. a 6. lábjegyzettel, 8. o. és a 8. lábjegyzettel, 8. o.
Vö. a 10. lábjegyzettel.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2842 rendelete (2023. november 22.) az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az 1967/2006/EK és az 1005/2008/EK tanácsi rendelet, továbbá az (EU) 2016/1139, az (EU) 2017/2403 és az (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendelet halászati ellenőrzés tekintetében történő módosításáról (HL L, 2023/2842., 2023.12.20.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
A halászati tevékenységek hatással vannak az alábbiakra vonatkozó mutatókra is: biológiai sokféleség (1.); a táplálékhálózat (4.); a tengerfenék épsége (6.); és tengeri hulladék (10.). A halászat által a többi mutatóra gyakorolt hatás legalábbis közvetett és/vagy nem jelentős: nem őshonos fajok betelepítése (2.), az ember által előidézett eutrofizáció (5.), hidrográfiai feltételek (7.), a szennyező anyagok koncentrációja a tengerben (8.), a halakban és egyéb tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok szintje (9.), energia – többek között a víz alatti zaj – tengeri környezetbe juttatása (11.).
Eszerint „Valamennyi gazdaságilag hasznosított hal és kagyló populációja a biológiailag biztonságos korlátok között marad, a populáció életkor és méret szerinti megoszlása pedig az állomány jó egészségi állapotáról tanúskodik.”
A 2024. évi ICES-szakvélemény, sr.2024.01, ( https://doi.org/10.17895/ices.advice.25265284 ).
Vö. a 8. lábjegyzettel, 19. o.
A Bizottság (EU) 2022/303 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. december 15.) az (EU) 2019/1241 rendeletnek a barna delfin (Phocoena phocoena) Balti-tenger középső részén élő állományát érintő járulékos fogások balti-tengeri visszaszorítására irányuló intézkedések tekintetében történő módosításáról (HL L 46., 2022.2.25., 67. o.).
Vö. a 6. lábjegyzettel, 1. o. és a 8. lábjegyzettel, 3. o.
Megállapodás az Európai Közösség és az Orosz Föderáció kormánya között a halászati együttműködésről és a balti-tengeri élő erőforrások védelméről (HL L 129., 2009.5.28., 2. o.), nevezetesen a 14. cikk.
Ez volt a balti-tengeri halállományokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezet.
Vö. a 11. lábjegyzettel, 103–109. o., 112–115. o. Meg kell jegyezni, hogy a jelentés valamennyi halászatra kiterjed, nem csak a többéves állománygazdálkodási terv hatálya alá tartozó állományok halászatára, amelyek azonban a Balti-tengeren ejtett összes fogás mintegy 95 %-át teszik ki.
A Bizottság (EU) 2021/1417 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. június 22.) az (EU) 2016/1139 rendeletnek a 2021–2023-as időszakra vonatkozóan a balti-tengeri lazacra vonatkozó kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos előírások tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 305., 2021.8.31., 3. o.); A Bizottság (EU) 2024/1296 felhatalmazáson alapuló rendelete (2024. február 28.) az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2024–2026-os időszakra vonatkozóan a balti-tengeri lazacra vonatkozó kirakodási kötelezettség alkalmazása alóli kivétel tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 2024/1296., 2024.5.7.).
A balti-tengeri halászatban a közönséges tőkehalra és a sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség végrehajtásával kapcsolatos előírások megállapításáról szóló, 2017. december 18-i (EU) 2018/306 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 6. cikke (HL L 60., 2018.3.2., 1. o.).