1.Bevezetés

Az EU az elmúlt években mélyreható változáson ment keresztül: szakpolitikai prioritásait a felmerülő kihívásokhoz igazította. Az EU a közös erőfeszítéseknek köszönhetően sikeresen átvészelt több válságot és megerősítette a tagállamok rezilienciáját. A gazdasági tevékenység előreláthatólag fokozatosan élénkül, a foglalkoztatás rekordmagas marad, az infláció célértékhez való visszatérésével párhuzamosan pedig javul a vásárlóerő. Fenntartható jólétünk folyamatos biztosítása érdekében ugyanakkor az EU-nak sürgősen fel kell számolnia a növekedés és a versenyképesség akadályait. Ehhez következetes és ambiciózus szakpolitikai menetrendre van szükség.

Az EU elkötelezett az iránt, hogy biztosítsa fenntartható jólétét és versenyképességét, és ezzel egyidejűleg megerősítse szociális piacgazdaságát, valamint megőrizze szuverenitását, gazdasági biztonságát és globális befolyását, amint azt az uniós vezetők Budapesti Nyilatkozata és Ursula von der Leyen elnök politikai iránymutatása 1 is hangsúlyozta. Enrico Letta „Much more than a market” (Jóval több mint piac) című jelentése 2 és Mario Draghi európai versenyképesség jövőjéről szóló jelentése 3 egyaránt rámutatott azokra a strukturális akadályokra, amelyek visszafogják az EU gazdasági növekedését és termelékenységét, és veszélybe sodorják jövőbeli jólétünket. Az új Európai Bizottság egyik első – januárban induló – nagyszabású kezdeményezése a versenyképességi iránytű lesz, amely a Draghi-jelentés alábbi három pillérére épül: i. az USA-hoz és Kínához képest fennálló innovációs szakadék megszüntetése; ii. közös dekarbonizációs és versenyképességi terv az átállás felgyorsítása és az energiaköltségek csökkentése érdekében; valamint iii. a biztonság növelése és a függőségek csökkentése. E pillérek tekintetében az előrelépést szintén befolyásolják a versenyképességet és az inkluzív növekedést támogató, horizontális és egymással összefüggő stratégiai eszközök: az egységes piac elmélyítése, az egyszerűsítés, a készségfejlesztés, a minőségi munkahelyek, a beruházásfinanszírozás és a koordináció javítása.

A tagállami gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolásának központi mechanizmusa az európai szemeszter, amely keretet biztosít a szükséges beruházások és reformok előmozdításához. Az európai szemeszter továbbra is azonosítja a társadalmi-gazdasági kihívásokat és iránymutatást nyújt az azok kezeléséhez szükséges szakpolitikai intézkedésekhez, hogy ezáltal javítsa a versenyképességet, a fenntarthatóságot és a társadalmi méltányosságot az EU-ban.

2. A 2025. évi európai szemeszter

Az őszi csomag közzétételével kezdetét vette az európai szemeszter 2025. évi ciklusa. A Bizottság november 26-án közzétette a csomag első részét, útnak indítva az új gazdasági kormányzási keret első végrehajtási ciklusát. A csomag első része 21 tagállam tekintetében a költségvetési-strukturális terv értékelését, 17 euroövezeti tagállam tekintetében a 2025-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatról szóló bizottsági véleményt, valamint 8 tagállam tekintetében a túlzotthiány-eljárás végrehajtásának soron következő lépéseit tartalmazta. A középtávú tervekre vonatkozó ajánlások – a Tanács általi elfogadásukat követően – koherens szakpolitikai támpontként fognak szolgálni a tagállami gazdaság- és költségvetési politikák alakításához a következő években, emellett a zöld, digitális, inkluzív és reziliens gazdaság megvalósításának támogatása révén hozzá fognak járulni az EU versenyképességének és a jövőbeli kihívásokra való felkészültségének javításához. A középtávú tervek végrehajtásának nyomon követése az európai szemeszter keretében valósul meg – már 2025 tavaszától kezdődően, miután a tagállamok benyújtották az elért eredményekről szóló első éves jelentésüket.

A mai csomaggal teljessé válik az európai szemeszter 2025. évi ciklusának kezdete. A ma közzétett dokumentumok között szerepel az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági ajánlás, a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásokkal összefüggésben, valamint az együttes foglalkoztatási jelentés.

Az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy mind egyénileg, mind az eurocsoport keretében együttesen lépjenek fel a versenyképesség javítása és a termelékenység fokozása érdekében. Ehhez nélkülözhetetlen az innováció fokozása, többek között a kritikus technológiák terén, a vállalkozások, köztük a kkv-k forráshoz jutásának megkönnyítése, az üzleti környezet javítása – az adminisztratív terhek csökkentése, a szabályozás egyszerűsítése, a beruházási akadályok felszámolása, valamint a közös prioritásnak számító területekre, így a zöld és digitális átállásra és a védelmi képességek kiépítésére irányuló köz- és magánberuházások támogatása révén –, továbbá a munkaerő szakképzettségének javítása. Az ajánlás arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy növelni kell a munkaerőpiaci részvételt, elő kell mozdítani a minőségi munkahelyek létrehozását, meg kell erősíteni a munkavállalás ösztönzőit és kerülni kell a versenyképesség terén mutatkozó eltéréseket. Végezetül az euroövezeti tagállamoknak biztosítaniuk kell az új költségvetési keretnek való megfelelést, az adósság fenntarthatóságának javítása és a makroszintű pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok nyomon követése érdekében. Az ajánláshoz bizottsági szolgálati munkadokumentum is kapcsolódik, amely elemzi a versenyképességgel, a rezilienciával és a makrogazdasági stabilitással összefüggő gazdasági kihívásokat.

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés tíz olyan tagállamot azonosít, amely esetében részletes felülvizsgálatra van szükség annak értékeléséhez, hogy fennáll-e egyensúlyhiány. A jelentés a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás éves ciklusának kiindulópontja. Ezen eljárás célja, hogy feltárja, megelőzze és korrigálja azokat az egyensúlyhiányokat, amelyek ténylegesen vagy potenciálisan káros hatást gyakorolnak az adott tagállam vagy az egész EU gazdaságának megfelelő működésére. A jelentés az eredménytábla gazdasági elemzésére támaszkodva azonosítja azokat a tagállamokat, amelyek esetében fennállhat egyensúlyhiány vagy annak kockázata. E tagállamokról jövő tavasszal részletes felülvizsgálat készül. Görögország, Ciprus, Olaszország, Magyarország, Szlovákia, Románia, Hollandia, Svédország és Németország esetében a 2024. június 19-én azonosított egyensúlyhiány, illetve túlzott egyensúlyhiány 4 nyomon követése, míg Észtország esetében az újonnan kialakuló egyensúlyhiány kockázatának értékelése céljából esedékes a részletes felülvizsgálat.

Az együttes foglalkoztatási jelentés a foglalkoztatási iránymutatások és a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek végrehajtását követi nyomon. A jelentés beszámol a legfrissebb fejleményekről i. a foglalkoztatás, ii. a készségek megerősítése és iii. a szegénységcsökkentés terén 2030-ra kitűzött kiemelt uniós és tagállami célok teljesítése terén. Rámutat, hogy az EU az első cél tekintetében jól halad, ám a másik két célt illetően további jelentős erőfeszítésekre van szükség. Csakúgy mint az előző ciklusban, a jelentés most is magában foglalja a társadalmi felzárkózást övező potenciális kockázatok elemzését, amely a társadalmi konvergenciával kapcsolatos keret elvein alapul 5 . A készségfejlesztés terén megfigyelhető ugyan némi javulás, ám a felfelé irányuló konvergenciát uniós szinten továbbra is kockázatok övezik. Ez súlyosbíthatja a versenyképességhez, valamint a munka- és szakemberhiányhoz kapcsolódó kihívásokat. A munkaerőpiacok teljesítménye változatlanul kiváló, a foglalkoztatási szintek rekordmagasak, a munkanélküliség pedig minden eddiginél alacsonyabb, mindazonáltal a népesség bizonyos csoportjainak munkaerőpiaci részvétele még mindig túl korlátozott. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya 2023-ban némileg csökkent, de még így is meghaladta a válság előtti szintet.

Az európai szemeszter az uniós gazdaság- és szociálpolitikai koordináció motorjaként továbbra is biztosítja az európai, a nemzeti és a regionális dimenziók közötti összhangot. Az uniós gazdaság- és szociálpolitikai prioritások megvalósítása és a nemzeti kihívások kezelése komoly erőfeszítéseket követel meg a tagállamoktól – nemzeti és regionális szinten egyaránt. Az európai szemeszter tavaszi csomagja az országjelentésekben azonosított legfontosabb országspecifikus kihívásokon alapuló országspecifikus ajánlásokat fog tartalmazni. A tagállamokkal, a szociális partnerekkel és az egyéb érdekelt felekkel, köztük a helyi és regionális hatóságokkal, valamint az érintett civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturális párbeszéd jobb alkalmazása erősíteni fogja a felelősségvállalást. A strukturált párbeszéd keretében megbeszélésekre kerül sor a meglévő ajánlások végrehajtásáról, az azonosított kihívások kezelését célzó meglévő és jövőbeli szakpolitikai intézkedésekről, valamint a további gazdasági növekedés és társadalmi haladás lehetőségeiről. A Bizottság szolgálatai ennek jegyében már a folyamat korai szakaszában helyszíni látogatásokat tesznek az európai szemeszter keretében, amelyeket még az országjelentések véglegesítése előtt egyeztetések fognak követni a bizottsági elemzés gazdagítása érdekében. Változatlanul kulcsfontosságú lesz az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott intézményközi párbeszéd, amely a szemeszter egészére kiterjedően garantálja a demokratikus elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az együttműködést.

A 2025. évi országspecifikus ajánlások átfogó és koherens szakpolitikai iránymutatást fognak nyújtani. Mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) 2026-ban hatályát veszti, az európai szemeszter 2025. évi ciklusát az országspecifikus ajánlások átfogóbb csomagja felé való fokozatos elmozdulás fogja fémjelezni, eltávolodva az RRF végrehajtásának korábbi szakaszaiban alkalmazott megközelítéstől. Az egyes tagállamoknak szóló átfogó szakpolitikai iránymutatásra való fokozatos áttérés elősegíti a közösen elfogadott célok teljesítését – a következő többéves pénzügyi keret előkészítésével összefüggésben –, miközben lehetővé teszi a nemzeti sajátosságok figyelembevételét. A 2025. évi európai szemeszter tehát hídként fog szolgálni, mivel jobb elemzésre támaszkodva azonosítja a releváns strukturális kihívásokat és iránymutatást nyújt az egyes országok reform- és beruházási prioritásaihoz.