EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.5.31.
COM(2023) 281 final
2023/0170(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a tagállamoknak az Európai Unió érdekében a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezmény részes feleivé válására vagy annak maradására való felhatalmazásáról
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
Az EU célja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása, fenntartása és továbbfejlesztése, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása.
E célnak ki kell terjednie az olyan felnőttek határokon átnyúló védelmére is, akik
személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket (a továbbiakban: felnőttek). Felnőtt a 18. életévét betöltött személy.
A népesség elöregedése, és ebből adódóan az életkorral összefüggő betegségek gyakoribb előfordulása, valamint a fogyatékossággal élő személyek számának emelkedése miatt egyre több ilyen helyzetben lévő felnőtt él az EU-ban. Ezek a felnőttek a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti jogszabályaitól függően bíróság vagy közigazgatási hatóság által hozott védelmi intézkedés hatálya alá tartozhatnak, vagy az érdekeik képviseletére előzetesen (képviseleti jogkör révén) kijelölt harmadik fél is támogathatja őket.
Előfordulhat, hogy e felnőtteknek egy másik országban található vagyontárgyaikat vagy ingatlanaikat kell kezelniük, külföldön sürgősségi ellátást vagy tervezett orvosi ellátást kell igénybe venniük, vagy különféle okokból más országba kell költözniük.
Ezekben a határokon átnyúló helyzetekben a felnőtteknek a tagállamok összetett és néha egymásnak ellentmondó szabályai között kell eligazodniuk. Így például el kell dönteniük, hogy melyik bíróság vagy más, a védelmi intézkedések meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság rendelkezik joghatósággal, melyik jog alkalmazandó az ügyükre, és hogyan ismerhetők el vagy juttathatók érvényre a külföldön hozott határozatok vagy a külföldön kialakított képviseleti jogkör. Ez olyan helyzetekhez vezet, amikor a felnőttek, családjuk és képviselőik jelentős jogbizonytalanságot tapasztalnak azzal kapcsolatban, hogy milyen szabályok alkalmazandók az ügyükre, valamint az általuk elvégzendő eljárások kimenetele és annak alaki követelményei tekintetében. Gyakran hosszú és költséges eljárásokon kell átesniük ahhoz, hogy védelmük határon átnyúló helyzetekben továbbra is hatékony legyen, illetve hogy külföldön is élhessenek jogaikkal. Egyes esetekben a védelmüket és a képviselőjüknek biztosított jogkört végül sem a bíróságok, sem az igazságszolgáltatáson kívüli szereplők, például bankok, egészségügyi személyzet vagy ingatlanügynökök nem ismerik el.
2000. január 13-án, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia – a nemzetközi magánjog szabályainak fokozatos egységesítésén munkálkodó kormányközi szervezet 1 – égisze alatt elfogadásra került a felnőttek nemzetközi védelméről szóló egyezmény (a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény). Ez az egyezmény a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, a védelmi intézkedések elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályrendszert, valamint a képviseleti jogkörre alkalmazandó joggal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz, amelyek határokon átívelően érvényre juttatják ezt a jogkört. Emellett együttműködési mechanizmusokat hoz létre a Szerződő Államok illetékes hatóságai és a Szerződő Államok központi hatóságai között.
Az általános vélekedés szerint ez az egyezmény olyan rugalmas nemzetközi magánjogi eszköznek tekinthető, amely globális szinten megfelel a célnak. A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény gyakorlati működésével foglalkozó különbizottság 2 keretében a közelmúltban végzett munka eredményeként hamarosan hasznos eszközök (például gyakorlati kézikönyv) állnak majd a szakemberek rendelkezésére az egyezmény megfelelő alkalmazásához.
Az egyezménynek azonban jelenleg csak 12 uniós tagállam részes fele 3 . Az EU régóta célul tűzte ki, hogy valamennyi tagállam megerősítse a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, és csatlakozzon ahhoz.
Az Európai Unió Tanácsa 4 , az Európai Parlament 5 és az Európai Bizottság 6 2008 óta kifejezetten támogatja a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt. A hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok és egyéb országok széles körben megerősítsék a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt. A Parlament aktívan támogatta az egyezmény valamennyi tagállam általi megerősítését, valamint a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény kiegészítésére irányuló esetleges uniós jogalkotási kezdeményezést.
A Bizottság és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia 2018. december 5. és 8. között közös nemzetközi konferenciát szervezett a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény megerősítésének előmozdítása és a további intézkedést igénylő lehetséges hiányosságok vizsgálata céljából 7 .
Csehország, Franciaország és Szlovénia igazságügyi miniszterei 2021. május 3-án levélben kérték fel a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a jogalkotási kezdeményezéssel kapcsolatos előkészítő munkáját.
A Tanács 2021 júniusában következtetéseket 8 fogadott el, amelyekben többek között felkérte a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb erősítsék meg a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, és annak mérlegelésére ösztönözte a Bizottságot, hogy szükség van-e olyan európai uniós jogi keretre, amely elősegíti a védelmi intézkedések érvényesíthetőségét, és szükség esetén nyújtson be jogalkotási javaslatokat.
A portugál, a francia és a cseh elnökség 2021 és 2022 folyamán különböző rendezvényeket szervezett, hogy felhívja a figyelmet erre a kérdésre.
E tevékenységek ellenére az egyezmény megerősítésének üteme még mindig túl lassú. Néhány tagállamban a megerősítést megvalósító törvénytervezet évek óta a parlament napirendjén van, illetve a kormány az előkészítő munka lezárása ellenére sem nyújtotta be azt. Más tagállamok a gyakorlatban részben alkalmazzák az egyezményt (különösen a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat) anélkül, hogy kezdeményeznék annak hivatalos megerősítését. Ez maga után vonná egy központi hatóság kijelölését a Szerződő Államok közötti együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében.
A fentiek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy kezdeményezést terjeszt elő azzal a céllal, hogy felhatalmazza azokat az uniós tagállamokat, amelyek még nem részes felei az egyezménynek, hogy megerősítsék az egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz. A Bizottság 2022. évi éves munkaprogramjában hivatkozás történt erre a kezdeményezésre: „Ezenkívül intézkedéseket fogunk javasolni […] a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek védelmére irányuló igazságügyi együttműködés megerősítésére”.
Mivel a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény azon államok előtt áll nyitva aláírásra és megerősítésre, amelyek 1999. október 2-án a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia tagjai voltak (az Egyezmény 53. cikke) 9 , a következő tagállamoknak kell majd aláírniuk és megerősíteniük az egyezményt: Bulgária, Spanyolország, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Svédország. Ezzel szemben Írországnak, Olaszországnak, Luxemburgnak, Hollandiának és Lengyelországnak csak megerősíteniük kell az egyezményt, mivel már aláírták azt. Litvániának csatlakoznia kell majd az egyezményhez, mivel 2001. október 23. óta tagja a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciának.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
Jelenleg nincsen a felnőttek határokon átnyúló védelmére vonatkozó uniós jogszabály. Ez a javaslat azonban a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az intézkedések elismeréséről és végrehajtásáról, a közokiratokról és a képviseleti jogkörről, valamint a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekben folytatott együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatcsomag részét képezi. A javaslat előírja, hogy a tagállamokban alkalmazni kell a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény egyes szabályait, és kiegészítő szabályokat állapít annak elősegítése érdekében, hogy még szorosabb együttműködés jöjjön létre az EU-n belül ezen a területen.
E javaslat tárgya a még nem részes fél tagállamok általi megerősítés és csatlakozásuk a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményhez, amely az egyetlen nemzetközi eszköz a felnőttek határokon átnyúló védelmével kapcsolatos nemzetközi magánjogi kérdések kezelésére.
Mindkét javaslat a nemzetközi magánjogot érinti, amely az EU-n belül jól fejlett szakpolitikai terület. Ugyanis az EU 2000 óta számos jogalkotási aktust fogadott el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén. E jogalkotási aktusok egyike sem szabályozza azonban a személyek cselekvőképességének határokon átnyúló vonatkozásait 10 vagy azon felnőttek védelmét, akik „személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt” 11 nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket.
A javasolt rendelet a tagállamokban lenne alkalmazandó, a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény viszont alkalmazandó lenne azokra a nem uniós államokra, amelyek az egyezmény Szerződő Felei. Mivel az EU-ban élő felnőtteknek tagállamok és nem uniós országok tekintetében is lehetnek kapcsolataik (például vagyonnal rendelkeznek ott vagy személyes kapcsolatok fűzik őket az országhoz), a felnőttek védelmére vonatkozó koherens nemzetközi magánjogi keret mind az EU-ban, mind az egyezményben részes nem uniós országokban alapvető fontosságú a felnőttek nemzetközi helyzetekben való védelmének biztosításához.
A két javaslat tehát kiegészíti egymást, ezért együttesen kerülnek előterjesztésre.
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
Az EU és tagállamai részes felei a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek, amely 2006-os elfogadása óta a fogyatékossággal élő személyek jogainak nemzetközi alapját képezi.
A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 3. cikkének c) pontja olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek (főként a „gyámság, gondnokság és hasonló intézmények” kifejezések használata miatt) állítólagosan előnyben részesítik vagy támogatják a helyettes döntéshozatali intézkedéseket. Felmerült a kérdés, hogy ez előnyben részesítheti vagy lehetővé teheti-e olyan intézkedések elismerését, amelyek helyettes döntéshozatalt hoznak létre a támogatott döntéshozatal helyett, továbbá hogy ez sértené-e a felnőttek autonómiához és egyenlőséghez való jogát.
A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménynek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben foglalt jogokkal való összhangját és egymást kiegészítő jellegét számos alkalommal elismerték, például a Bizottság és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia fent említett közös konferenciáján 2018-ban elfogadott következtetésekben és ajánlásokban (2. és 3. következtetés) 12 .
A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény nemzetközi magánjogi eszköz. Az anyagi jog szempontjából semleges, amennyiben semmilyen típusú intézkedést sem ír elő, és preambulumában a felnőtt érdekeit, méltóságának és autonómiájának tiszteletben tartását tekinti elsődleges szempontnak. A határokon átnyúló együttműködés elősegítésével, valamint a jogi és gyakorlati akadályok felszámolásával előmozdítja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény néhány fontos célkitűzését. Az említett célkitűzések közé tartozik a törvény előtti egyenlő elismerésről szóló 12. cikk és a nemzetközi együttműködésről szóló 32. cikk, amely tekintetében a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény létrehozza a központi hatóságok rendszerét.
Ezenkívül nem minden fogyatékossággal élő személy olyan felnőtt, akinek a felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi Hágai Egyezmény értelmében határokon átnyúló védelemre van szüksége, hanem csak azok, akik nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék személyes és pénzügyi érdekeiket. Hasonlóképpen, nem minden csökkent pszichoszociális képességgel rendelkező felnőtt fogyatékossággal élő személy.
Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottság a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek az EU-n belüli végrehajtásáról szóló 2015. évi jelentésében aggodalmát fejezte ki azokkal az akadályokkal kapcsolatban, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek szembesülnek, amikor egyik tagállamból a másikba költöznek. A Bizottság azt ajánlotta, hogy az EU „tegyen azonnali lépéseket annak biztosítására, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy és családja másokkal azonos alapon élvezhesse a szabad mozgáshoz való jogát” 13 .
A fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó megrendelt egy jogi tanulmányt 14 , amelyhez kapcsolódóan a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó és az időskorúak emberi jogainak maradéktalan érvényesülésével foglalkozó független ENSZ-szakértő együttes nyilatkozatot 15 tett. Ezek a dokumentumok tisztázták a kérdést, megállapítva, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény elegendő teret hagy az értelmezésnek és a gyakorlati fejlesztéseknek, és úgy alakítható, hogy tükrözze a nemzeti jogszabályok korszerűsítését. A különleges előadó emlékeztet arra, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel való kollízió elkerülésére irányuló rendelkezéseket tartalmaz, és hogy a két eszköz kiegészítheti egymást, és ki is kell egymást egészíteniük. Az EU-nak és tagállamainak ki kell használnia a rendelkezésre álló értelmezési teret oly módon, hogy biztosítsák az egyezménynek való megfelelést.
A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény alkalmazásakor azok a Szerződő Államok, amelyek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek is részes felei, kötelesek tiszteletben tartani a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és az abban foglalt elveket. Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzetközi egyezmények az uniós jog szerves részét képezik, így végrehajtásuknak meg kell felelnie az arányosság elvének, amely az uniós jog egyik általános elve 16 .
A Bizottság 2021 márciusában elfogadta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiát (2021–2030) 17 . Ez a stratégia elsősorban a fogyatékossággal élő személyek „igazságszolgáltatáshoz, jogvédelemhez, szabadsághoz és biztonsághoz való hozzáférésének” javításával foglalkozik. Ennek elérése érdekében a különböző kezdeményezések között kifejezetten szerepel, hogy „a Bizottság együttműködik a tagállamokkal a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi hágai egyezménynek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő végrehajtása érdekében, többek között a kiszolgáltatott felnőttek, különösen a szellemi fogyatékossággal élők határokon átnyúló helyzetekben való védelméről szóló tanulmány révén, hogy előkészítse a hágai egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását” 18 .
A Bizottság 2021-ben készített egy jogi tanulmányt 19 , amely többek között arra a következtetésre jutott, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény valamennyi tagállam általi megerősítése orvosolná a felnőttek határokon átnyúló védelme terén fennálló jelentős hiányosságokhoz és következetlenségekhez kapcsolódó egyes problémákat.
Amint a Tanács elfogadja ezt a határozatot, a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény az uniós jog részévé válik. Így azt az Európai Unió Bírósága értelmezheti mind az EU általános alapelvei – a személyek szabad mozgásának biztosítása, az igazságszolgáltatáshoz való jog és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása –, mind pedig a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény fényében.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
E javaslat tárgya egyes tagállamok felhatalmazása arra, hogy az EU érdekében megerősítsenek egy nemzetközi egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz. A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést az EUMSZ 81. cikke szabályozza, ami tehát az e területen meglévő uniós hatáskör jogalapja. Ezért az alkalmazandó jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (6) bekezdése, összefüggésben az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdésében foglalt anyagi jogalappal.
Az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó, mivel a felnőttek határokon átnyúló védelme nem családjogi kérdés.
Az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „családjog” fogalmát önállóan, a tagállamok nemzeti jogszabályaiban szereplő meghatározástól függetlenül kell értelmezni.
Az uniós jog eddig meglehetősen megszorítóan értelmezte a fogalmat, és azt a családi kapcsolatokra – például a házassági ügyekre, a szülői felelősségre vagy a tartási kötelezettségekre – vonatkozó szabályokra korlátozta.
Nem ritka, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek a családtagok által biztosított védelemben részesülnek. Egyes tagállamokban a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek jogi védelmét törvény erejénél fogva a házastársnak vagy a családtagoknak kell ellátniuk. A felnőtt családja azonban – ha van egyáltalán családjuk – csupán az egyik olyan környezet, amelyben a védelem biztosítható. A családtagok közreműködése nem szükséges követelmény, és arra a nemzetközi magánjog szabályai sem irányadók. A felnőtt védelmének ehelyett az a központi kérdése, hogy milyen támogatást nyújtanak számára, valamint, hogy a felnőtt családi kapcsolataitól függetlenül biztosítják-e a méltósághoz, az önrendelkezéshez, a megkülönböztetésmentességhez és a társadalmi befogadáshoz való jogát.
Meg kell jegyezni, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény a családjogi kérdésekre vonatkozó uniós rendeletekkel ellentétben nem tartalmaz semmilyen hivatkozást a családi kapcsolatokra (mint például a „szülő”, a „gyermekek” vagy a „házastárs”).
A javasolt rendelet kiegészíti a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, és tartalmazni fogja az egyezmény egyes szabályait, különösen a nemzetközi joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, közvetlenül alkalmazandóvá téve azokat a tagállamokban.
Ezért az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint fennáll annak a kockázata, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény érintheti vagy megváltoztathatja a javasolt rendelet hatályát.
Az uniós szabályok alkalmazási körét a nemzetközi kötelezettségvállalások akkor érinthetik vagy változtathatják meg, ha az utóbbiak az ilyen szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak, vagy az uniós jog előrelátható fejleményeinek fényében ahhoz fognak tartozni, mint a jelen ügyben 20 .
Ezért a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény az EUMSZ 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az EU ezért felhatalmazhatja a tagállamokat arra, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény részes felévé váljanak vagy azok maradjanak.
Mivel csak államok válhatnak részes feleivé az egyezménynek, és ez utóbbi nem tartalmaz olyan záradékot, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy részes féllé váljon, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok az Unió érdekében eljárva megerősíthetik az egyezményt vagy csatlakozhatnak ahhoz, valamint annak részes felei maradhatnak 21 .
Hasonló kezdeményezésre került sor már 2008-ban egyes tagállamoknak a gyermekek védelméről szóló 1996. évi Hágai Egyezmény 22 megerősítésére vagy az ahhoz történő csatlakozásra való felhatalmazása érdekében.
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 21. jegyzőkönyv értelmében az igazságügy területén elfogadott jogi intézkedések Írországra nézve nem kötelezők, és azokat Írországban nem kell alkalmazni. Ha azonban javaslat kerül előterjesztésre ezen a területen, Írország bejelentheti, hogy részt kíván venni az intézkedés elfogadásában és alkalmazásában, az intézkedés elfogadását követően pedig bejelentheti, hogy el kívánja fogadni az adott intézkedést.
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
•Arányosság
Ez a javaslat azoknak a már elfogadott tanácsi határozatoknak a mintájára készült, amelyek felhatalmazzák a tagállamokat egy nemzetközi egyezményhez való csatlakozásra. Nem lépi túl a felnőttek határokon átnyúló védelmével kapcsolatos koherens uniós fellépés céljának eléréséhez szükséges mértéket azáltal, hogy az egyezményben még nem részes tagállamok számára biztosítja, hogy meghatározott időn belül megerősítsék a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, vagy csatlakozzanak ahhoz.
Az is nyilvánvaló, hogy a tagállamok megőrzik hatáskörüket a felnőttek védelmét célzó anyagi jogi szabályok elfogadásának szabályozása tekintetében.
A javaslat ezért megfelel az arányosság elvének.
•A jogi aktus típusának megválasztása
Mivel a javaslat olyan nemzetközi megállapodásra vonatkozik, amelyet egyes tagállamoknak az Unió érdekében meg kell erősíteniük és csatlakozniuk kell ahhoz, az egyetlen alkalmazható jogi eszköz a 218. cikk (6) bekezdése szerinti tanácsi határozat.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
Ezt a javaslatot, valamint a tárgykörre vonatkozó rendeletre irányuló párhuzamos javaslatot az érdekelt felekkel folytatott intenzív és széles körű konzultációk előzték meg.
2022 elején nyilvános konzultációra 23 és véleményezési felhívásra 24 került sor. A válaszadók többsége – köztük a tagállamok, valamint az ügyvédeket és közjegyzőket képviselő szakmai szervezetek – támogatta azt az uniós kezdeményezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy megerősítsék a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt. Szorgalmazták továbbá az egyezményt kiegészítő uniós eszköz létrehozását. Egy nem kormányzati szervezet, a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmével foglalkozó ernyőszervezet aggodalmát fejezte ki a fogyatékossággal élő felnőttek alapvető jogaival kapcsolatban, ha az uniós eszköz elősegítené a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és a fogyatékossággal élő felnőttek alapvető jogainak megsértésével hozott határozatok elismerését. Ez gyakran felmerülő kérdés, amely a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény közötti viszonyt érinti, és amellyel a 14. és a 15. lábjegyzetben említett tanulmány és együttes nyilatkozat foglalkozott.
A konzultációs stratégia részeként 2022. szeptember 29-én informális online megbeszélést tartottak az érdekelt felekkel. Emellett a Bizottság 2022. október 27-én online találkozót szervezett a tagállamok szakértőivel, hogy tájékoztatást nyújtson a felnőttek védelmére irányuló kezdeményezésről, és alkalmat adjon a kezdeti véleménycserére.
Végezetül a 2022. november 7-én és 8-án tartott ülésen konzultációra került sor a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózattal a jövőbeli kezdeményezésben betöltött lehetséges szerepéről.
Összegezve, valamennyi konzultációs tevékenység során megállapítható volt, hogy határozott támogatás és összességében pozitív visszajelzések övezik a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt. Ezen túlmenően a konzultációk azt mutatták, hogy további uniós szintű intézkedésekre van szükség, és a legtöbb érdekelt fél támogatja azokat.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
2021-ben jogi tanulmány 25 készült. A tanulmány szerzői az alábbi következtetésekre jutottak: i. jelentős hiányosságok és következetlenségek tapasztalhatók a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek nemzetközi védelme terén (a joghatóságra vonatkozó szabályok, a képviseleti jogkör elismerése, a jogbiztonság hiánya és a hatóságok gyakorlati problémái); ii. a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény EU-n belüli általános megerősítése közvetlenül orvosolná e problémák egy részét mind a tagállamok között, mind a harmadik országok viszonylatában; és iii. egy uniós eszköz tovább erősítené a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek védelmét, és megkönnyítené életüket és a felelős hatóságok munkáját.
Az Európai Parlament jogalkotási kezdeményezésről szóló jelentését (2016) kísérő tanulmány 26 és az Európai Jogi Intézet jelentése 27 (2020) további szakértői észrevételeket tartalmaz a felnőttek határokon átnyúló védelmének témájában.
•Hatásvizsgálat
2022-ben hatásvizsgálat készült, hogy az feltárja a felnőttek határokon átnyúló védelmének javítására az EU-n belül rendelkezésre álló különböző szakpolitikai lehetőségeket, és értékelje azok hatását.
Mivel e javaslat tárgya kizárólag a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény egyes tagállamok általi megerősítésére és ahhoz való csatlakozása, a hatásvizsgálat megállapításainak részletesebb magyarázata a kísérő rendeletjavaslatban fog szerepelni. Helyénvaló a jelenlegi elemzést annak jelzésére korlátozni, hogy mi a kiválasztott szakpolitikai alternatíva.
Ez magában foglalja az egyezményt kiegészítő rendeletet, valamint az egyezmény azon tagállamok általi megerősítését, amelyek még nem részes felei annak, és az ahhoz való csatlakozásukat. Ez biztosítaná, hogy a felnőttek határokon átnyúló helyzetekben való védelmére vonatkozó megfelelő nemzetközi magánjogi szabályok ne csak uniós szinten legyenek alkalmazandók, hanem a tagállamok és a nem uniós országok között is. Emellett az összes tagállam általi megerősítés várhatóan több nem uniós országot ösztönözne az egyezményhez való csatlakozásra.
•Alapjogok
A javasolt intézkedés általános célja a felnőttek alapvető jogainak védelme az EUMSZ 6. cikkével, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban.
Határokon átnyúló helyzetekben ez magában foglalná különösen a felnőtt külföldön található vagyona tulajdonjogától való megfosztásának vagy az ahhoz való hozzáférés megtagadásának megelőzését, az igazságszolgáltatáshoz való jog garantálását, valamint a felnőtt önrendelkezésének és autonómiájának biztosítását.
A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény a nemzetközi magánjog szabályainak harmonizálása révén összekapcsolja a különböző jogrendszereket annak érdekében, hogy az egyezmény hatályán belül megkönnyítse a felnőttek jogainak megkülönböztetésmentes tiszteletben tartását, érdekeik védelmét és jog- és cselekvőképességük gyakorlását.
Az egyezmény preambuluma ezeket az értékeket tükrözi: megerősíti, hogy a felnőtt méltóságának és autonómiájának tiszteletben tartását elsődleges szempontnak kell tekinteni. Ezeket a prioritásokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény preambuluma is rögzíti.
Az egyezmény szabályai értelmében, ha az egyik Szerződő Államban egy illetékes hatóság védelmi intézkedést hoz, az intézkedésnek hatályban kell maradnia egy másik Szerződő Államban, például ha a felnőtt az egyik Szerződő Államból a másikba költözik. Az egyezmény emellett olyan biztosítékokat is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az intézkedések elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását, például abban az esetben, ha az intézkedést olyan hatóság hozta, amelynek a joghatósága nem az egyezmény által előírt indokok egyikén alapult, vagy nem volt azokkal összhangban, vagy ha az elismerés ellentétes lenne a megkeresett állam közrendjével 28 . Ebben az összefüggésben az intézkedés által érintett felnőtt alapvető jogainak megsértése indokolhatja az elismerés megtagadását.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javasolt határozatnak nincsenek költségvetési hatásai az Európai Unió tekintetében.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
Mivel a javaslat az Európai Unió egyes tagállamainak a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény megerősítésére vagy az ahhoz való csatlakozásra vonatkozó felhatalmazására vonatkozik, a javaslat végrehajtásának nyomon követése elsődlegesen arra irányul, hogy e tagállamok a tanácsi határozattal összhangban tiszteletben tartják-e az egyezmény megerősítésére vagy az ahhoz való csatlakozásra rendelkezésre álló időkeretet.
Azt követően azonban, hogy valamennyi tagállam az egyezmény részes felévé válik, a tervek szerint számos intézkedés kerül majd végrehajtásra az egyezmény ismertségének növelése és helyes alkalmazásának biztosítása érdekében. Emellett az egyezmény működésével foglalkozó jövőbeli különbizottságok előkészítése keretében összehangolt uniós álláspontokat fognak elfogadni, ami lehetővé teszi az EU számára, hogy nyomon kövesse ezen eszköz tagállamok általi végrehajtását.
2023/0170 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a tagállamoknak az Európai Unió érdekében a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezmény részes feleivé válására vagy annak maradására való felhatalmazásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben a 218. cikk (6) bekezdésének a) pontjával,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament véleményére 29 ,
mivel:
(1)Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és továbbfejlesztését – az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett –, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés.
(2)E cél elérése érdekében az Unió számos jogalkotási aktust fogadott el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén. Az Unió – saját jogán vagy az Unió érdekében eljáró tagállamain keresztül – több nemzetközi egyezménynek is részes fele ugyanezen a területen.
(3)Azonban egyetlen uniós jogszabály sincs azon felnőttek határokon átnyúló védelme terén, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket, vagy akik igényelhetik, hogy az egyik tagállamban jog- és cselekvőképességük gyakorlásához nyújtott támogatás az egész Unióban megillesse őket.
(4)Határokon átnyúló helyzetekben különböző nehézségek merülhetnek fel a felnőttek számára, többek között azokban az esetekben, amikor ezek a felnőttek egy másik tagállamba költöznek, vagy ha vagyonuk vagy vagyontárgyaik egy másik tagállamban találhatók. Nehézségek merülhetnek fel például abban az esetben, ha az egyik tagállamban a felnőttek védelme érdekében hozott intézkedésekre egy másik tagállamban kell hivatkozni, vagy ha később külföldön kell hivatkozni felnőttek által a képviselőik számára biztosított képviseleti jogkörre, amely arra az esetre vonatkozik, ha a felnőttek nincsenek abban a helyzetben, hogy megvédjék érdekeiket. E nehézségek súlyos negatív következményekkel járhatnak a határokon átnyúló ügyletek során a jogbiztonságra, a felnőttek jogaira és jóllétére, valamint méltóságuk tiszteletben tartására nézve. Különösen hátrányosan érinthetik a felnőttek alapvető jogait, például az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az önrendelkezéshez és az autonómiához való jogot, valamint a tulajdonhoz és a szabad mozgáshoz való jogot.
(5)Tehát a személyes képességekkel nem vagy csak korlátozottan rendelkező felnőttek alapvető jogainak fokozott védelme érdekében szükség van a határokon átnyúló helyzeteket szabályozó egységes nemzetközi magánjogi szabályokra. Nemzetközi szinten a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezmény (a továbbiakban: a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény) tartalmazza ezeket a szabályokat. Az egyezmény a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, az említett felnőttek védelmét szolgáló intézkedések elismerésére és végrehajtására, a képviseleti jogkörre alkalmazandó jogra, valamint a Szerződő Felek hatóságai közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat állapít meg.
(6)A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény értelmében csak a szuverén államok lehetnek annak részesei. Ezért az Unió nem kötheti meg az egyezményt.
(7)Az Európai Unió már régóta célja, hogy valamennyi tagállam megerősítse a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, és csatlakozzon ahhoz.
(8)Mostanáig Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lettország, Málta, Ausztria, Portugália és Finnország vált a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény részes felévé. Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Lengyelország csak aláírta azt.
(9)A Bizottság […]-án/-én a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az intézkedések elismeréséről és végrehajtásáról, a közokiratokról, és a képviseleti jogkörről, valamint a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekben folytatott együttműködésről szóló rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be (a továbbiakban: a javasolt rendelet). A javaslat előírja, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény egyes szabályait alkalmazni kell a tagállamok között, és kiegészítő szabályokat állapít annak elősegítése érdekében, hogy még szorosabb együttműködés jöjjön létre az EU-n belül ezen a területen. Átfedés és szoros kapcsolat áll fenn a javasolt rendelet rendelkezései, valamint a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény között.
(10)Ezért fennáll annak a kockázata, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény érintheti vagy megváltoztathatja a javasolt rendelet hatályát. Ezért a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
(11)A Tanácsnak ezért fel kell hatalmaznia azokat a tagállamokat, amelyek még nem részes felei a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménynek, hogy az Unió érdekében írják alá és erősítsék meg az egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz, az e határozatban meghatározott feltételek mellett. A Tanácsnak továbbá fel kell hatalmaznia azokat a tagállamokat, amelyek a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény részes felei, hogy maradjanak annak részes felei.
(12)Az Unió és tagállamai részes felei a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (a továbbiakban: a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény).
(13)Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a felnőttek védelmének területére vonatkozó anyagi jogi jogszabályok és eljárási szabályok elfogadása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény szerződő feleiként a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a felnőttekkel való bánásmódra vonatkozó nemzeti anyagi és eljárási jogszabályaik összhangban legyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben előírt emberi jogi kötelezettségekkel, beleértve a „gyámságra” és a „gondnokságra ”, valamint a cselekvőképtelenségre vonatkozó, a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 3. cikkében említett intézkedéseket.
(14)A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény szabályait a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény szerinti emberi jogi kötelezettségekkel összhangban kell alkalmazni.
(15)E kötelezettség be nem tartása érintheti a harmadik országok által hozott intézkedések tagállamok általi elismerését és végrehajtását is.
(16)[[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.] VAGY
(17)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország [...-án/-én kelt levelében] bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a határozatnak az elfogadásában és alkalmazásában.
(18)Az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
(1)A Tanács felhatalmazza a tagállamokat hogy a 2. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel az Unió érdekében a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezményhez (a továbbiakban: az egyezmény) részes feleivé váljanak vagy azok maradjanak.
(2)Az egyezmény szövegét csatolták e határozathoz.
2. cikk
Bulgária, [Írország], Spanyolország, Horvátország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Svédország megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megerősítő vagy csatlakozási okiratát legkésőbb [24 hónappal e határozat elfogadását követően] letétbe helyezze az egyezmény letéteményeseként eljáró Holland Királyság Külügyminisztériumánál.
3. cikk
Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.5.31.
COM(2023) 281 final
MELLÉKLET
a következőhöz:
Javaslat
A Tanács határozata
a tagállamoknak az Európai Unió érdekében a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezmény részes feleivé válására vagy annak maradására való felhatalmazásáról
MELLÉKLET
A FELNŐTTEK NEMZETKÖZI
VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY
(2000. január 13-án megkötve)
A jelen egyezményt aláíró államok,
annak figyelembevételével, hogy védelmet kell biztosítani nemzetközi helyzetekben olyan felnőttek számára, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket,
azzal az óhajjal, hogy a felnőttek védelmét szolgáló intézkedések vonatkozásában elkerüljék a joghatóság, az alkalmazandó jog, az elismerés és végrehajtás terén a jogrendszereik közötti összeütközéseket,
emlékeztetve a nemzetközi együttműködés fontosságára a felnőttek védelme érdekében,
megerősítve azt, hogy a felnőtt érdekeit, valamint méltóságának és autonómiájának tiszteletben tartását elsődlegesen figyelembe kell venni,
a következő rendelkezésekben állapodnak meg:
i. fejezet – az egyezmény hatálya
1. cikk
(1) Ez az egyezmény a nemzetközi helyzetekben olyan felnőttek számára nyújtott védelemre vonatkozik, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket.
(2) Az egyezmény célkitűzései a következők:
a) annak meghatározása, hogy mely állam hatóságainak van joghatósága a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;
b) annak a meghatározása, hogy ezeknek a hatóságoknak joghatóságuk gyakorlása során mely jogot kell alkalmazniuk;
c) a felnőtt képviseletére alkalmazandó jog meghatározása;
d) e védelmi intézkedések valamennyi Szerződő Államban való elismerésének és végrehajtásának biztosítása;
e) az ezen egyezmény céljainak eléréséhez szükséges együttműködés kialakítása a Szerződő Államok hatóságai között.
2. cikk
(1) Ezen egyezmény alkalmazásában felnőtt a 18. életévét betöltött személy.
(2) Az egyezmény alkalmazandó továbbá olyan intézkedésekre is, amelyeket egy olyan felnőtt vonatkozásában hoztak, aki az intézkedések meghozatala idején még nem töltötte be 18. életévét.
3. cikk
Az 1. cikkben említett intézkedések különösen a következőkre vonatkozhatnak:
a) a cselekvőképtelenség és a védelmi rendszer meghatározása;
b) a felnőtt igazságügyi vagy közigazgatási hatóság védelme alá helyezése;
c) gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;
d) annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely felelős a felnőtt személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a felnőttet;
e) a felnőtt olyan intézményben vagy más helyen történő elhelyezése, ahol védelme biztosítható;
f) a felnőtt vagyonának kezelése, megőrzése és az azzal való rendelkezés;
g) a felnőtt személye vagy vagyona védelme érdekében hozandó konkrét beavatkozás engedélyezése.
4. cikk
(1) Az egyezmény nem alkalmazható a következőkre:
a) tartási kötelezettségek;
b) házasság vagy bármely hasonló kapcsolat létrehozása, érvénytelenítése vagy felbontása, továbbá különválás;
c) házassági vagy bármely hasonló kapcsolat vonatkozásában vagyonjogi rendszerek;
d) bizalmi vagyonkezelés és öröklés;
e) szociális biztonság;
f) általános jellegű hatósági intézkedések egészségügyi ügyekben;
g) a felnőtt által elkövetett bűncselekmények következtében a vele szemben hozott intézkedések;
h) a menedékjogról és a bevándorlásról hozott határozatok;
i) kizárólag a közbiztonságra irányuló intézkedések.
(2) Az (1) bekezdés nem hat ki a benne foglalt ügyek tekintetében a felnőtt képviselőjeként történő eljárásra való jogosultságra.
ii. fejezet – joghatóság
5. cikk
(1) A felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam igazságügyi vagy közigazgatási hatóságainak van joghatósága.
(2) Ha a felnőtt szokásos tartózkodási helye egy másik Szerződő Államra változik, az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam hatóságainak van joghatósága.
6. cikk
(1) A menekült felnőttek és olyan felnőttek esetében, akik az országukban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott joghatóság annak a Szerződő Államnak a hatóságait illeti meg, amelynek területén e felnőttek országuk elhagyása miatt jelen vannak.
(2) Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a felnőttekre is, akiknek a szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg.
7. cikk
(1) Azon felnőttek kivételével, akik menekültek vagy az állampolgárságuk szerinti országban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, azon Szerződő Államok hatóságai, amelynek a felnőtt állampolgára, joghatósággal rendelkeznek a felnőtt személye vagy vagyona védelmét célzó intézkedések meghozatalára, ha megítélésük szerint jobb helyzetben vannak a felnőtt érdekeinek felmérésére, továbbá az 5. cikk vagy 6. cikk (2) bekezdése szerinti joghatósággal rendelkező hatóságok tájékoztatását követően.
(2) Ez a joghatóság nem gyakorolható, ha az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok arról tájékoztatják a felnőtt állampolgárságának állama szerinti hatóságokat, hogy meghozták a helyzet által megkívánt intézkedéseket vagy az intézkedés mellőzéséről döntöttek, vagy az eljárás már előttük folyamatban van.
(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket vagy az intézkedés mellőzéséről döntenek. E hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az (1) bekezdés szerint intézkedéseket tett hatóságokat.
8. cikk
(1) A Szerződő Állam 5. vagy 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságai, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ez áll a felnőtt érdekében, saját kezdeményezésre vagy más Szerződő Állam hatóságainak kérésére felkérhetik a (2) bekezdésben említett egyik Szerződő Állam hatóságait a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét szolgáló intézkedések megtételére. Ez a kérés vonatkozhat az ilyen védelem összes vagy néhány vonatkozására.
(2) Az alábbi Szerződő Államok hatóságai kereshetők meg az előző bekezdés alapján:
a) a felnőtt állampolgársága szerinti állam;
b) a felnőtt előző szokásos tartózkodási helye szerinti állam;
c) a felnőtt vagyonának fekvési helye szerinti állam;
d) az az állam, amelynek hatóságait a felnőtt a védelmére szolgáló intézkedések megtételére írásban kijelölte;
e) a felnőtthöz közel álló, és védelmét felvállalni kész személy szokásos tartózkodási helye szerinti állam;
f) a felnőtt személyének védelmével kapcsolatban az az állam, amelynek területén a felnőtt tartózkodik.
(3) Amennyiben az előző bekezdések alapján kijelölt hatóság nem fogadja el joghatóságát, a Szerződő Állam 5. vagy 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságai megőrzik joghatóságukat.
9. cikk
A felnőtt vagyonának fekvése szerinti Szerződő Állam hatóságainak a szóban forgó vagyonra vonatkozó védelmi intézkedések meghozatalára annyiban áll fenn joghatósága, amennyiben ezek az intézkedések összeegyeztethetőek az 5–8. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott intézkedésekkel.
10. cikk
(1) Sürgős esetben azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén a felnőtt vagy a felnőtt tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk van a szükséges védőintézkedések meghozatalára.
(2) Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5–9. cikk alapján joghatósággal bíró hatóságok meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket.
(3) Az (1) bekezdés alapján a szerződésben nem részes államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések minden Szerződő Államban hatályukat vesztik, amint a kérdéses Szerződő Államban elismerik a helyzet által megkívánt és egy másik állam hatóságai által meghozott intézkedéseket.
(4) Az (1) bekezdés értelmében intézkedéseket tett hatóságoknak lehetőség szerint tájékoztatniuk kell a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam hatóságait a megtett intézkedésekről.
11. cikk
(1) Kivételes módon azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén a felnőtt jelen van, joghatóságuk van a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló olyan ideiglenes jellegű intézkedések meghozatalára, amelyek területi hatálya a kérdéses államra korlátozódik, amennyiben ezen intézkedések nem összeegyeztethetetlenek az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott intézkedésekkel, továbbá az 5. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok tájékoztatását követően.
(2) Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok döntést hoznak a helyzet által megkívánt intézkedések tekintetében.
12. cikk
Figyelemmel a 7. cikk (3) bekezdésére, az 5–9. cikk alkalmazásával hozott intézkedések az abban foglalt feltételeknek megfelelően hatályban maradnak akkor is, ha a körülmények megváltozása folytán a joghatóság jogalapja megszűnt, mindaddig, amíg az egyezmény alapján joghatósággal rendelkező hatóságok nem módosítják, nem váltják fel egy új intézkedéssel vagy nem szüntetik meg ezen intézkedéseket.
iii. fejezet – az alkalmazandó jog
13. cikk
(1) A Szerződő Államok hatóságai a II. fejezet rendelkezései alapján biztosított joghatóságuk gyakorlása során saját jogukat alkalmazzák.
(2) Amennyiben azonban a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelme úgy kívánja, kivételesen alkalmazhatják vagy figyelembe vehetik olyan másik állam jogát, amellyel a helyzet szoros kapcsolatban van.
14. cikk
Amennyiben az egyik Szerződő Államban hozott intézkedést egy másik Szerződő Államban hajtják végre, a végrehajtás feltételeire e másik Szerződő Állam joga az irányadó.
15. cikk
(1) A felnőtt által arra az esetre – megállapodással vagy egyoldalú aktussal – adott képviseleti jogkörök fennállására, terjedelmére, módosítására és megszűnésére alkalmazandó jogot, amikor az adott felnőtt nincs olyan helyzetben, hogy megvédhesse saját érdekeit, a felnőttnek a megállapodás vagy az aktus idején fennálló szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga szabályozza, hacsak a (2) bekezdésben említett jogok valamelyikét írásban kifejezetten ki nem kötötték.
(2) Azon államok, amelyek joga kijelölhető, a következők:
a) a felnőtt állampolgársága szerinti állam;
b) a felnőtt korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam;
c) a felnőtt vagyonának fekvési helye szerinti állam, e vagyon vonatkozásában.
(3) Az ilyen képviseleti jogkörök gyakorlási módját azon állam joga szabályozza, ahol azokat gyakorolják.
16. cikk
Amennyiben a 15. cikkben hivatkozott képviseleti jogköröket nem annak megfelelően gyakorolják, hogy a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét biztosítanák, ezek az egyezmény értelmében joghatósággal rendelkező hatóság által hozott intézkedéssel visszavonhatóak vagy módosíthatóak. Amennyiben az ilyen képviseleti jogköröket visszavonják vagy módosítják, a 15. cikkben hivatkozott jogot a lehetséges mértékben figyelembe kell venni.
17. cikk
(1) Harmadik fél és egy másik olyan személy közötti jogügylet érvényessége, aki a jogügylet megkötésének a helye szerinti állam joga alapján jogosult lenne arra, hogy a felnőtt képviselőjeként járjon el, nem támadható meg, a harmadik fél pedig nem vonható felelősségre egyedül azon az alapon, hogy a másik személy az e fejezet rendelkezései által meghatározott jog alapján nem volt jogosult arra, hogy a felnőtt képviselőjeként járjon el, kivéve akkor, ha a harmadik fél tudta vagy tudnia kellett volna, hogy erre a minőségre nézve az utóbbi jog az irányadó.
(2) Az előző bekezdés csak akkor alkalmazható, ha az ügylet azonos állam területén tartózkodó személyek között jött létre.
18. cikk
E fejezet rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az általuk meghatározott jog nem Szerződő Állam joga.
19. cikk
E fejezetben a „jog” kifejezés az adott államban hatályos jogot jelenti, az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozás kivételével.
20. cikk
Ez a fejezet nem zárja ki azon állam jogának azon rendelkezéseit, ahol a felnőtt védelemre szorul, amelyek esetében az ilyen rendelkezések alkalmazása kötelező, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jog lenne alkalmazandó.
21. cikk
Az e fejezet rendelkezései által kijelölt jog alkalmazását csak akkor lehet megtagadni, ha alkalmazása nyilvánvalóan közrendbe ütközne.
iv. fejezet – elismerés és végrehajtás
22. cikk
(1) A Szerződő Államok hatóságai által hozott intézkedéseket az összes többi szerződő államban a törvénynél fogva el kell ismerni.
(2) Az elismerés azonban megtagadható:
a) ha az intézkedést olyan hatóság hozta, amelynek a joghatósága nem a II. fejezet rendelkezéseiben foglalt indokok egyikén alapult, vagy nem volt azokkal összhangban;
b) ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, bírósági vagy közigazgatási eljárás során anélkül hozták, hogy biztosították volna a felnőtt meghallgatásának a lehetőségét, megsértve a megkeresett állam alapvető eljárási elveit;
c) ha az ilyen elismerés nyilvánvalóan a megkeresett állam közrendjével ellentétes, vagy ezen állam jogának olyan rendelkezésébe ütközik, amelyeknek alkalmazása kötelező, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jog lenne alkalmazandó;
d) ha az intézkedés összeegyeztethetetlen egy, az 5–9. cikk szerint joghatósággal rendelkező, nem részes államban hozott későbbi intézkedéssel, feltéve, hogy ez utóbbi intézkedés a megkeresett államban megfelel az elismerés követelményeinek;
e) ha nem tartották be a 33. cikkben meghatározott eljárást.
23. cikk
A 22. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, bármely érdekelt személy kérheti a Szerződő Állam illetékes hatóságaitól, hogy döntsenek egy másik Szerződő Államban hozott intézkedés elismeréséről vagy elismerésének megtagadásáról. Az eljárásra a megkeresett állam joga irányadó.
24. cikk
A megkeresett állam hatóságát kötik azok a ténymegállapítások, amelyre annak az államnak a hatósága, ahol az intézkedést hozták, a joghatóságát alapozta.
25. cikk
(1) Ha az egyik Szerződő Államban hozott és ott végrehajtható intézkedések egy másik Szerződő Államban igényelnek végrehajtást, ezen másik államban bármely érdekelt fél kérésére azokat végrehajthatónak nyilvánítják vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba veszik, ez utóbbi állam jogában meghatározott eljárásnak megfelelően.
(2) A végrehajthatóvá nyilvánításra vagy nyilvántartásba vételre minden Szerződő Állam egyszerű és gyors eljárást alkalmaz.
(3) A végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott okok valamelyike alapján tagadható meg.
26. cikk
Az előző cikkek alkalmazásához szükséges felülvizsgálaton túl az intézkedés érdemben nem vizsgálható felül.
27. cikk
Az egyik Szerződő államban hozott és egy másik Szerződő Államban végrehajthatónak nyilvánított vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba vett intézkedéseket az utóbbi államban úgy hajtják végre, mintha az intézkedéseket ennek az államnak a hatóságai hozták volna. A végrehajtásra a megkeresett állam joga szerint, az e jog által meghatározott mértékben kerül sor.
v. fejezet – együttműködés
28. cikk
(1) Minden Szerződő Állam kijelöl egy központi hatóságot azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket ez az egyezmény ró az ilyen hatóságokra.
(2) A szövetségi államoknak, a több jogrendszerrel vagy autonóm területi egységekkel rendelkező államoknak jogukban áll több központi hatóságot is kijelölni és meghatározni feladatkörük területi vagy személyi hatályát. Amennyiben egy állam több központi hatóságot jelöl ki, ki kell jelölnie azt a központi hatóságot, amelyhez az adott államon belüli megfelelő központi hatóságnak való továbbítás céljából a megkeresések intézhetők.
29. cikk
(1) A központi hatóságok együttműködnek egymással és elősegítik az államaikon belüli illetékes hatóságok közötti együttműködést az egyezmény céljainak elérése érdekében.
(2) Az egyezmény alkalmazásával kapcsolatban megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak államuk felnőttek védelemre vonatkozó jogszabályairól és az államukban nyújtott szolgáltatásokról.
30. cikk
Minden Szerződő Állam központi hatósága közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken keresztül megtesz valamennyi megfelelő lépést a következők érdekében:
a) az illetékes hatóságok közötti kapcsolattartás bármilyen eszközzel történő megkönnyítése azokban a helyzetekben, amikor az egyezményt kell alkalmazni;
b) egy másik Szerződő Állam illetékes hatóságának kérésére a felnőtt hollétének felkutatásában való segítségnyújtás, amennyiben úgy tűnik, hogy a felnőtt a megkeresett állam területén tartózkodik és védelemre szorul.
31. cikk
A Szerződő Államok illetékes hatóságai – közvetlenül vagy más szerveken keresztül – ösztönözhetik közvetítés, békéltetés útján vagy más hasonló módon a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló, egyezségen alapuló megoldások elérését azokban a helyzetekben, amikor az egyezményt alkalmazni kell.
32. cikk
(1) Amennyiben védőintézkedés meghozatalát mérlegelik, az egyezmény szerint illetékes hatóságok – ha a felnőtt helyzete szükségessé teszi – megkereshetik a többi Szerződő Állam olyan hatóságát, amely a felnőtt védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje ezt az információt.
(2) A Szerződő Államok olyan nyilatkozatot tehetnek, hogy az (1) bekezdés szerinti megkereséseket kizárólag központi hatóságukon keresztül intézhetik hatóságaik felé.
(3) A Szerződő Államok illetékes hatóságai megkereshetik egy másik Szerződő Állam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget az ezen egyezmény alapján hozott védőintézkedések végrehajtásában.
33. cikk
(1) Ha az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság a felnőtt olyan intézményben vagy más helyen történő elhelyezését mérlegeli, ahol védelme biztosítható, és erre az elhelyezésre egy másik Szerződő Államban kerülne sor, először konzultálnia kell ez utóbbi Szerződő Állam központi hatóságával vagy más illetékes hatóságával. E célból a javasolt elhelyezés indokának megjelölésével jelentést kell továbbítania a felnőttről.
(2) A megkereső államban nem hozható határozat az elhelyezésről, ha a megkeresett állam központi hatósága vagy más illetékes hatósága észszerű időn belül ellenvetését jelzi.
34. cikk
Minden olyan esetben, amikor a felnőtt komoly veszélynek van kitéve, azon Szerződő Állam illetékes hatóságai, amelyben a felnőtt vonatkozásában védelmi intézkedést hoztak vagy ilyen intézkedés meghozatalát mérlegelik, ha tájékoztatást kapnak arról, hogy a felnőtt tartózkodási helye egy másik államba került, vagy a felnőtt másik államban tartózkodik, tájékoztatják ezen másik állam hatóságait a fennálló veszélyről és a meghozott vagy mérlegelt intézkedésekről.
35. cikk
A hatóságok e fejezet alapján nem kérhetnek vagy továbbíthatnak információt, ha ez véleményük szerint veszélybe sodorhatná a felnőtt személyét vagy vagyonát, vagy a felnőtt valamely családtagjának szabadságára vagy életére komoly fenyegetést jelentene.
36. cikk
(1) Azon lehetőség érintetlenül hagyásával, hogy szolgáltatásaik ellenében észszerű költségeket követeljenek meg, a Szerződő Államok központi hatóságai és más hatóságai e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során felmerült költségeiket maguk viselik.
(2) A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több Szerződő Állammal a költségek megosztásáról.
37. cikk
A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több másik szerződő állammal abból a célból, hogy kölcsönös kapcsolataikban fejlesszék e fejezet alkalmazását. Az ilyen megállapodást kötő államok a megállapodás egy példányát továbbítják az egyezmény letéteményesének.
vi. fejezet – általános rendelkezések
38. cikk
(1) Azon Szerződő Állam hatóságai, ahol védőintézkedést hoztak vagy képviseleti jogkört erősítettek meg, kérelemre igazolást adhatnak ki a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmével megbízott személynek, feltüntetve, hogy milyen minőségben jogosult eljárni és milyen jogokkal ruházták fel.
(2) Ellenkező bizonyíték hiányában az igazolásban feltüntetett minőségről és jogkörökről azt kell vélelmezni, hogy azokat az igazolás napján ruházták át.
(3) Minden Szerződő Állam kijelöli azokat a hatóságokat, amelyek az igazolás kiállítására jogosultak.
39. cikk
Az egyezmény alapján gyűjtött vagy továbbított személyes adatokat csak azokra a célokra lehet felhasználni, amelyekre azokat gyűjtötték vagy továbbították.
40. cikk
Azon hatóságok, amelyeknek adatokat továbbítanak, saját államuk jogának megfelelően biztosítják azok bizalmas kezelését.
41. cikk
Az ezen egyezmény alapján továbbított vagy kibocsátott okiratok mentesülnek a hitelesítés és más hasonló formális követelmények alól.
42. cikk
Minden Szerződő Állam kijelölheti azokat a hatóságokat, amelyekhez a 8. és 33. cikk alapján megkeresések intézhetők.
43. cikk
(1) A 28. és 42. cikkben hivatkozott kijelölésekről az egyezményt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat, vagy az egyezményhez való csatlakozási okmány letétbe helyezésekor tájékoztatni kell a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodáját. Ezek bármely módosításáról szintén tájékoztatni kell az Állandó Irodát.
(2) A 32. cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot az egyezmény letéteményesének kell benyújtani.
44. cikk
Azon Szerződő Államok, amelyekben a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére különböző jogrendszerek vagy jogszabályok alkalmazandók, nem kötelesek az egyezmény szabályait alkalmazni a kizárólag e különböző jogrendszerek vagy jogszabályok összeütközése esetén.
45. cikk
Az olyan állam vonatkozásában, amelyben a különböző területi egységekben két vagy több jogrendszert kell alkalmazni az ezen egyezményben szabályozott bármilyen tárgykör tekintetében:
a) az adott államban lévő szokásos tartózkodási helyre való bármely hivatkozás valamely területi egységen belüli szokásos tartózkodási helyre vonatkozik;
b) a felnőtt adott állambeli tartózkodására való hivatkozást a valamely területi egységben való tartózkodásra való hivatkozásként kell értelmezni;
c) az arra való hivatkozást, hogy a felnőtt vagyona az adott államban található, úgy kell értelmezni, hogy a felnőtt vagyona valamely területi egységben található;
d) az arra az államra való hivatkozást, amelynek a felnőtt az állampolgára, az adott állam joga által kijelölt területi egységre való hivatkozásként, vagy ilyen jellegű szabályozás hiányában az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőttnek a legszorosabb a kapcsolata;
e) az azon államra való hivatkozást, amelynek a hatóságait a felnőtt választotta,
– területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, ha a felnőtt annak hatóságait választotta,
– illetve arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőttnek a legszorosabb a kapcsolata, ha a felnőtt az állam hatóságait az államon belüli területi egység meghatározása nélkül választotta ki;
f) az azon államnak a jogára való hivatkozást, amellyel a felnőtt lényeges kapcsolatban áll, az arra a területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőtt ilyen lényeges kapcsolatban áll;
g) az azon állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást, amelyben intézkedést hoztak, annak a területi egységnek a területi egységben hatályos jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az intézkedést hozták;
h) a megkeresett állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást annak a területi egységnek a területi egységben hatályos jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az elismerést vagy végrehajtást kérik;
i) az azon államra való hivatkozást, ahol a védelmi intézkedést végre kell hajtani, azon területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, ahol az intézkedést végre kell hajtani;
j) az adott államnak a központi hatóságain kívüli egyéb hatóságaira vagy szervezeteire való hivatkozást az adott területi egységben eljárni jogosult hatóságokra vagy szervezetekre való hivatkozásként kell értelmezni.
46. cikk
Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan állam vonatkozásában, amely két vagy több területi egységből áll, amelyek mindegyike az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében saját jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik, a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) ha ilyen államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy mely területi egység joga az alkalmazandó, akkor ennek az egységnek a jogát kell alkalmazni;
b) ilyen szabályok hiányában a 45. cikkben meghatározott területi egység jogát kell alkalmazni.
47. cikk
Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan állam vonatkozásában, amely az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében két vagy több jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik a személyek különböző csoportjaira, a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) ha ilyen államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy e jogok közül melyiket kell alkalmazni, akkor ezt a jogot kell alkalmazni;
b) ilyen szabályok hiányában azt a jogrendszert vagy jogszabályi rendszert kell alkalmazni, amelyhez a felnőttet a legközelebbi kapcsolat fűzi.
48. cikk
A Szerződő Államok közötti kapcsolatban ezen egyezmény felváltja a teljeskorúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozó, 1905. július 17-én Hágában aláírt egyezményt.
49. cikk
(1) Ez az egyezmény nem érinti azokat a nemzetközi jogforrásokat, amelyeknek a Szerződő Államok részesei, és amelyek az ezen egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, kivéve, ha a jogforrásban részes államok ellenkező nyilatkozatot nem tesznek.
(2) Ez az egyezmény nem érinti annak a lehetőségét, hogy egy vagy több Szerződő Állam olyan megállapodást kössön, amely az ilyen megállapodásban részes államokban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőttek tekintetében az ezen egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz,
(3) Az egy vagy több Szerződő Állam által az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozóan megkötött megállapodások az ilyen államok és más Szerződő Államok közötti kapcsolatokban nem érintik ezen egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását.
(4) Az előző bekezdéseket kell alkalmazni az érintett államok közötti regionális vagy más természetű kapcsolatok alapján fennálló különleges kapcsolaton alapuló egységes törvényekre is.
50. cikk
(1) Az egyezmény csak azon intézkedésekre alkalmazható, amelyeket azt követően hoztak az adott államban, hogy az egyezmény az adott állam vonatkozásában hatályba lépett.
(2) Az egyezmény csak azon intézkedések elismerésére és végrehajtására alkalmazható, amelyeket az egyezménynek az intézkedéseket hozó állam és a megkeresett állam közötti hatálybalépését követően hoztak.
(3) Az egyezmény a 15. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő korábbi feltételek alapján átruházott képviseleti jogkörökre az adott állam vonatkozásában történő hatálybalépése időpontjától kezdődően alkalmazandó.
51. cikk
(1) A Szerződő Államok központi hatóságával vagy más hatóságával folytatott érintkezés során az iratokat eredeti nyelven kell megküldeni, csatolva a másik állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére való fordítást, vagy amennyiben ez nehezen megvalósítható, francia vagy angol nyelvű fordítását.
(2) A Szerződő Állam azonban, az 56. cikk szerinti fenntartásban kifogást emelhet a francia vagy az angol, de nem mindkét nyelv használatával szemben.
52. cikk
A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet főtitkára rendszeres időközönként speciális bizottságot hív össze az egyezmény gyakorlati működésének felülvizsgálatára.
vii. fejezet – záró rendelkezések
53. cikk
(1) Az egyezmény aláírásra nyitva áll azon államok előtt, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezletnek 1999. október 2-án tagjai voltak.
(2) Az egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni, és a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az egyezmény letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.
54. cikk
(1) Bármely más állam csatlakozhat az egyezményhez, miután az egyezmény az 57. cikk (1) bekezdése szerint hatályba lépett.
(2) A csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
(3) A csatlakozás csak a csatlakozó állam és azon Szerződő Államok közötti kapcsolatban hatályos, amelyek az 59. cikk b) pontjában említett értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül nem emeltek kifogást a csatlakozás ellen. Az államok ilyen kifogással élhetnek akkor is, amikor egy csatlakozást követően megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják az egyezményt. A kifogásról értesíteni kell a letéteményest.
55. cikk
(1) Ha egy állam két vagy több területi egységgel rendelkezik, amelyekben az ezen egyezményben szabályozott ügyek vonatkozásában különböző jogrendszereket kell alkalmazni, az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában nyilatkozhat arról, hogy az egyezmény összes területi egységére kiterjed, vagy területi egységei közül csak egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot másik nyilatkozat benyújtásával bármikor módosíthatja.
(2) Bármely ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest, és az értesítésben kifejezetten rendelkezni kell azokról a területi egységekről, amelyekre az egyezmény kiterjed.
(3) Ha egy állam e cikk alapján nem tesz nyilatkozatot, az egyezmény az adott állam összes területi egységére kiterjed.
56. cikk
(1) Minden állam legkésőbb a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában, vagy az 55. cikk szerinti nyilatkozat benyújtásakor az 51. cikk (2) bekezdésében meghatározott fenntartást tehet. Más fenntartást nem lehet tenni.
(2) Bármely állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást. A letéteményest értesíteni kell a visszavonásról.
(3) A fenntartás az előző bekezdésben említett értesítést követő harmadik naptári hónap első napján veszíti hatályát.
57. cikk
(1) Az egyezmény a harmadik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat 53. cikkben említett letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba.
(2) Ezt követően az egyezmény a következőképpen lép hatályba:
a) az egyezményt ezt követően megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó valamennyi állam tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;
b) a csatlakozó államok tekintetében az 54. cikk (3) bekezdésében említett hat hónapos idő lejárta utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;
c) az olyan területi egység tekintetében, amelyre az 55. cikk szerint az egyezményt kiterjesztették, az abban a cikkben említett értesítés utáni három hónap elteltét követő hónap első napján.
58. cikk
(1) Az egyezményben részes állam az egyezményt a letéteményesnek címzett írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás korlátozódhat bizonyos területi egységekre, amelyekre az egyezményt alkalmazni kell.
(2) A felmondás az értesítés letéteményes általi átvétele után eltelt tizenkét hónapot követő hónap első napján válik hatályossá. Amennyiben az értesítésben hosszabb időtartamot határoznak meg a felmondás hatályára, a felmondás ezen hosszabb időtartam elteltével válik hatályossá.
59. cikk
A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tagállamait és az 54. cikk szerint csatlakozott államokat a következőkről:
a) az 53. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások és jóváhagyások;
b) az 54. cikkben említett csatlakozások és a csatlakozásokkal szemben emelt kifogások;
c) az egyezmény hatálybalépésének időpontja az 57. cikkel összhangban;
d) a 32. cikk (2) bekezdésében és az 55. cikkben említett nyilatkozatok;
e) a 37. cikkben említett megállapodások;
f) az 51. cikk (2) bekezdésében említett fenntartás, valamint az 56. cikk (2) bekezdésében említett visszavonás;
g) az 58. cikkben említett felmondások.
A fentiek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az egyezményt.
Készült Hágában, 2000. január 13. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet a Holland Királyság Kormányának levéltárában helyeznek letétbe, s amelyből diplomáciai úton egy-egy hiteles másolatot küldenek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet minden tagállama számára.