INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

·A javaslat indokai és céljai

Ez az indokolás a fogyasztók által vásárolt áruk javításának előmozdításáról, valamint az (EU) 2019/771 irányelv, az (EU) 2020/1828 irányelv és az (EU) 2017/2394 rendelet módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot kíséri. A javaslat a Bizottság zöld átállással kapcsolatos kiemelt célkitűzésének, konkrétan az európai zöld megállapodásnak 1 és az abban foglalt, fenntartható fogyasztással kapcsolatos célnak a teljesítésére irányul.

Gyakran tapasztalható, hogy a fogyasztók meghibásodás esetén nem megjavíttatják, hanem idő előtt leselejtezik a fogyasztási cikkeket, noha javíthatók és tovább használhatók lennének. Ez egyrészt abban az esetben fordul elő, ha a fogyasztók az áruk adásvételéről szóló irányelv 2 szerinti jogszabályi jótállás alapján a cserét választják a javítás helyett, másrészt e jogszabályi jótállás körén kívül akkor, ha a fogyasztók megfelelő javítási lehetőségek és feltételek hiányában tekintenek el a javíttatástól. Erre tekintettel a felújított áruk használata is korlátozott, így kiaknázatlan marad az áruk különböző felhasználók általi újrafelhasználásában rejlő lehetőség.

A fogyasztók által vásárolt, javítható áruk idő előtti hulladékká válása a hulladékmennyiség növekedéséhez vezet, üvegházhatásúgáz-kibocsátást okoz, és fokozza az értékes erőforrások iránti keresletet az új áruk gyártása terén. A fogyasztók által vásárolt, javítható áruk idő előtti hulladékká válásának problémája az egész Európai Unióban fennáll, és az ilyen termékek széles körét érinti. A nyilvános konzultáció keretében a válaszadók több mint kétharmada (65–74 %) támogatta az uniós szintű megoldásokat.

Az Európa jövőjéről szóló konferencia 3 kérelmei között szerepel a javításhoz való jog, különös tekintettel a fenntartható fogyasztásról, csomagolásról és termelésről szóló 5. javaslatra és a fenntartható növekedésről és innovációról szóló 11. javaslatra. Az áruk javításának előmozdításáról szóló mostani javaslat a Bizottság e felhívásra 4 adott válaszának részét képezi.

Ezen irányelv célja, hogy a fenntartható fogyasztás előmozdítása érdekében fokozza a fogyasztók által vásárolt hibás, de menthető áruk jogszabályi jótállás körében történő és azon kívüli javítását és újrafelhasználását.

• Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A Bizottság a zöld megállapodás fenntartható fogyasztással kapcsolatos célját átfogó módon, olyan különféle kezdeményezések útján kívánja elérni, amelyek az idő előtti hulladékká válást érintő különböző szempontokkal foglalkoznak a kínálati és a keresleti oldalon egyaránt.

A kínálati oldalon a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletre irányuló javaslat 5 meghatározza a termékek gyártási szakaszban való javíthatóságának keretét, különös tekintettel a terméktervezési követelményekre és a pótalkatrészek rendelkezésre állására.

A keresleti oldalon a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvre irányuló javaslat 6 előírja, hogy jobb tájékoztatást kell nyújtani az áruk tartósságáról és javíthatóságáról az értékesítési helyen. A fogyasztók így fenntartható vásárlási döntéseket hozhatnak.

A méltányos adathozzáférésre és adatfelhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról szóló rendeletre irányuló javaslat (adatmegosztási jogszabály) értelmében hozzáférést kell adni az összekapcsolt termékek felhasználóinak az általuk a használat során előállított adatokhoz, és biztosítani kell számukra a jogot arra, hogy ezeket az adatokat az általuk választott harmadik felekkel megosszák. Ez az adatokhoz való hozzáférés fontos lesz a független javítók számára.

Ha egy termék meghibásodik az értékesítés utáni szakaszban, az áruk adásvételéről szóló irányelv jogorvoslatokat biztosít a fogyasztó számára az eladóval szemben olyan hibák tekintetében, amelyek a szállítás időpontjában már fennálltak, és a legalább kétéves helytállási időn belül válnak felismerhetővé. Az áruk adásvételéről szóló irányelv szerint a fogyasztók a térítésmentes javítás és csere közül választhatnak. Nem élhetnek a választott jogorvoslattal, ha annak végrehajtása lehetetlen, vagy a másik jogorvoslattal összehasonlítva aránytalan költséggel járna.

A fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelet és a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelv együttes hatására javul a termékek fenntarthatósága, és előtérbe kerül a fenntartható vásárlás. Azonban egyik sem foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek visszatartják a fogyasztókat a javíttatástól az értékesítés utáni szakaszban. Ezt a hiányosságot hivatott pótolni a mostani kezdeményezés, amely a fogyasztók által vásárolt áruk felhasználási szakaszára összpontosít. A javítást helyezi előtérbe jogorvoslatként az áruk adásvételéről szóló irányelv szerinti jogszabályi jótállási keretben, és olyan új eszközöket biztosít a fogyasztók és a vállalkozások számára, amelyek előmozdítják a jogszabályi jótállás körén kívüli javítást.

A három kezdeményezés kiegészíti egymást, és szinergiákat hoz létre a fenntartható fogyasztás közös célja iránti átfogó megközelítés kialakításával. Azzal a céllal jöttek létre, hogy egymást erősítő hatást gyakoroljanak, és együttesen kiterjednek a termék teljes élettartamára.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke, amely rendelkezik a belső piac létrehozását és működését biztosító intézkedések elfogadásáról. Ez a javaslat azzal járul hozzá a belső piac jobb működéséhez, hogy harmonizált szabályrendszert határoz meg a fogyasztók által vásárolt áruk adásvétele esetén a jogszabályi jótállás körében történő és azon kívüli javítás előmozdítása érdekében.

Az áruk adásvételéről szóló irányelv teljeskörűen harmonizálja a jogszabályi jótállási kereten belül az árukkal kapcsolatos hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokat és e jogorvoslatok érvényesítésének feltételeit. Az irányelvet EUMSZ 114. cikke alapján fogadták el azzal a céllal, hogy a fogyasztók által vásárolt áruk Unión belüli, határokon átnyúló adásvételét gátló szerződési jogi akadályok megszüntetésével hozzájáruljon a belső piac működéshez. Ez az irányelv célzottan módosítja a jogorvoslatok – vagyis a javítás és a csere – közötti választás lehetőségét, hogy előmozdítsa a javítást és ezáltal a fenntarthatóbb fogyasztást, ehhez pedig ugyanarra a jogalapra, tehát az EUMSZ 114. cikkére támaszkodik.

Egyes tagállamok az áruk adásvételéről szóló irányelven túlmenően már bevezettek a fogyasztók által vásárolt áruk javítását és újrafelhasználását előmozdító szabályokat, vagy jelenleg mérlegelik ilyen szabályok bevezetését. A fenntartható fogyasztás szerződéses összefüggésben való előmozdításáról szóló, eltérő, kötelező erejű nemzeti szabályok akadályozzák vagy akadályozhatják a belső piac zavartalan működését, ami hátrányosan befolyásolja határokon átnyúló ügyleteket a belső piacon. Előfordulhat például, hogy a gazdasági szereplőknél többletköltségek merülnek fel az ügyletekkel összefüggésben, mert jogi tanácsadást kell igénybe venniük ahhoz, hogy megismerjék a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország 593/2008/EK rendelet 7 szerint alkalmazandó jogában foglalt előírásokat. Ez visszatarthatja a javítási szolgáltatókat attól, hogy szolgáltatásaikat több tagállamban kínálják, hiszen ehhez kellene igazítaniuk a javítási szerződéseiket.

Ezenkívül az eltérő nemzeti szabályok és a piaci módszerekben emiatt jelentkező különbségek következtében csekély az átláthatóság a javítási lehetőségek és feltételek terén. Ez visszatartja a fogyasztókat a javítási szolgáltatások – különösen határokon keresztüli – igénybevételétől, mivel a határokon átnyúló ügyletek harmonizált szabályok hiányában még bonyolultabbak, mint nemzeti keretek között. A fogyasztói kereslet ebből eredő korlátozottsága akadályozza a javítási szolgáltatások fejlődését, főként határokon átnyúló viszonylatban. A digitális technológiák fejlődésével és a távolról hozzáférhető digitális funkciókkal rendelkező áruk számának növekedésével a távolról és határokon át nyújtott javítási szolgáltatások fejlődése még inkább felgyorsul a jövőben. A javítás iránti fogyasztói keresletet közvetve visszafogó akadályok az áruk – például a javítási szolgáltatásokhoz szükséges pótalkatrészek és javítóberendezések – határokon átnyúló mozgásának is gátat szabnak.

Ezért szükséges harmonizálni bizonyos, javítással kapcsolatos szempontokat az eladó meglévő felelősségén kívül, hogy a fogyasztó és a javító közötti kapcsolat tekintetében biztosítható legyen az egységes piac működése, fokozódjon a jogbiztonság, és csökkenjenek az ügyleti költségek, különösen a javítási ágazatban többségben lévő kis- és középvállalkozások számára.

Az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdése szerint a Bizottság a környezet- és a fogyasztóvédelem magas szintjét veszi alapul. Az áruk adásvételéről szóló irányelv célja a belső piac működésének javítása a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése mellett. Ez az irányelv további célkitűzésként határozza meg a fenntartható fogyasztás, a körforgásos gazdaság és zöld átállás előmozdítását, ezáltal biztosítva a környezet magas szintű védelmét.

•Szubszidiaritás

Az ezen irányelv által kezelt problémák határokon átnyúló jellegűek, valamint európai és nemzetközi léptékűek.

Az áruk adásvételéről szóló irányelv már teljeskörűen harmonizált bizonyos, a fogyasztók által vásárolt áruk adásvételére vonatkozó szabályokat. Mivel e javaslat a jogszabályi jótállás körében történő javítás előmozdítása érdekében egy szempontból módosítja az említett szabályokat, ezért a módosítást uniós szinten kell végrehajtani.

Uniós szintű fellépés hiányában minden valószínűség szerint az áruk adásvételéről szóló irányelv hatályán kívüli nemzeti kezdeményezések születnének, amelyek különböző megközelítéseket követnének annak érdekében, hogy a fenntarthatóbb fogyasztás céljával összhangban előmozdítsák a jogszabályi jótállás körén kívüli javítást. Nemzeti szinten talán bizonyos előnyökkel járnának a fogyasztók és a környezet szempontjából, ugyanakkor széttagolttá tennék a belső piacot, vagy növelnék annak széttagoltságát.

Ezért uniós fellépésre van szükség a működőképes belső piac átfogó célkitűzésének a fogyasztók által vásárolt áruk fenntarthatóbb fogyasztása melletti eléréséhez. Csak uniós fellépéssel váltható ki következetesen az egész belső piacon az a kívánt hatás, hogy előtérbe kerüljön a javítás és az újrafelhasználás a határokon átnyúló adásvétellel összefüggésben.

•Arányosság

Ez az irányelv az arányosság elvét tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott megközelítést javasol. A javítás jogszabályi jótállással összefüggésben történő előmozdításához csak a cél eléréséhez szükséges legkisebb mértékben kell módosítani a nemzeti jogszabályokat. Ez a javaslat nem befolyásolja a helytállási időre vonatkozó, bevett nemzeti rendelkezéseket. A módosítás csak már eleve teljeskörűen harmonizált szabályokat érint.

A jogszabályi jótálláson kívül az uniós szintű harmonizáció kizárólag azokra a lehetőségekre – nevezetesen az egységes európai javítási tájékoztató és a javítási kötelezettségre – szorítkozik, amelyek belső piaci dimenzióval rendelkeznek. Ha valamely nemzeti szintű megoldás – különösen a javítási platform – ugyanannyira hatékony, akkor előnyben kell részesíteni. A javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai szabvány kialakítása önkéntes kötelezettségvállalásként zajlik a szolgáltatások nyújtásáról szóló nemzeti jogszabályok nagymértékű befolyásolásának elkerülése érdekében.

Ezen irányelv rendelkezései – miközben a fogyasztás fenntarthatóbbá tételére irányulnak – kifejezetten az általuk kielégítendő igényekhez igazodnak, és célzott jellegűek, tehát hatály és intenzitás tekintetében gondosan megtervezettek.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Az előnyben részesített eszköz az önálló irányelv. Egyrészről tartalmazza az áruk adásvételéről szóló irányelv célzott módosítását a jogszabályi jótállás körébe tartozó jogorvoslati lehetőségek tekintetében, másrészről pedig új szerződéses szabályokat rögzít az eladónak az áruk adásvételéről szóló irányelv szerinti felelősségi körén kívüli javítás előmozdítására vonatkozóan. Ez esetben az irányelv a legmegfelelőbb eszköz, mivel biztosítja a kívánt harmonizációs hatást és jogbiztonságot, egyúttal pedig lehetővé teszi, hogy a tagállamok zökkenőmentesen átültessék a harmonizált intézkedéseket a nemzeti jogukba.

Ezenkívül a Bizottság ösztönözni kívánja a javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai szabvány kidolgozását nem szabályozási intézkedésként.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatással összhangban átfogó konzultációs stratégiát hajtottunk végre, hogy az érdekelt felek széles körét vonjuk be e javaslat szakpolitikai ciklusa során. A konzultációs stratégia kiterjedt a megfelelő érdekeltekre, köztük a fogyasztókra, a nemzeti és uniós szintű fogyasztói szervezetekre, a vállalkozásokra és a vállalkozói szövetségekre, a környezetvédelmi szervezetekre, tudományos szakértőkre és a nemzeti hatóságokra. Több konzultációs tevékenység zajlott:

·a 2022. január 11-től 2022. április 5-ig tartó 12 hetes időszakra kiírt véleményezési felhívás, amelynek keretében 325 vélemény érkezett;

·a 2022. január 11-től 2022. április 5-ig tartó 12 hetes időszakban lebonyolított nyilvános online konzultáció, amelynek keretében 331 hozzászólás érkezett;

·fogyasztói és vállalkozási felmérések, viselkedési kísérletek és célzott interjúk a hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmánnyal összefüggésben;

·célzott kétoldalú találkozók érdekelt felekkel;

·munkaértekezlet tagállamokkal 2022. április 7-én.

Nyilvános konzultáció

A nyilvános konzultáció során a legtöbb válaszadó egyetértett azzal, hogy valós problémát jelent, hogy a fogyasztók által vásárolt áruk többségének használati ideje lerövidült. Az érdekeltek minden kategóriában a fogyasztók által vásárolt áruk lerövidült élettartamának fő okai közé sorolták a termékek maguk a fogyasztók általi megjavításának nehézségét, valamint a fogyasztók számára a javítási szolgáltatásokkal járó kényelmetlenséget, magas költségeket, illetve e szolgáltatások hiányát.

A válaszadók túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy a fenntartható fogyasztás előmozdítása érdekében érdemes célul kitűzni annak ösztönzését, hogy a fogyasztók meghibásodás esetén új vásárlása helyett megjavíttassák a termékeket a jogszabályi jótállás körében és azon kívül egyaránt. Az érdekeltek túlnyomó többsége azzal is egyetértett, hogy a fenntartható fogyasztás előmozdítása szempontjából szintén fontos cél annak ösztönzése, hogy a fogyasztók felújított árukat vásároljanak és használjanak. A válaszadók körében egyértelműen többségben voltak azok, akik szerint az uniós szint a megfelelő a fellépéshez.

A válaszadók csekély többsége, köztük a legtöbb válaszoló uniós polgár, vállalkozói szférába tartozó érdekelt fél és hatóság hatékonynak tartotta azt a lehetőséget, hogy a javítást kell előnyben részesíteni, ha olcsóbb, mint a csere. A fogyasztói és környezetvédelmi szervezetek többsége nem találta hatékonynak az intézkedést.

A válaszoló érdekeltek fele hatékony intézkedésnek tekintette a javítást előmozdítására vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalásokat. Különösen a vállalkozói szférába tartozó érdekeltek tartották hatékonynak az intézkedést, a válaszoló környezetvédelmi szervezetek többsége és a fogyasztói szervezetek fele viszont nem találta hatékonynak.

A térítés ellenében történő javításra vonatkozó gyártói kötelezettséget illetően a válaszadók csekély többsége vélekedett úgy, hogy ezt abban az esetben kellene alkalmazni, ha a hiba kopásból és elhasználódásból ered, a válaszadók fele pedig úgy gondolta, hogy akkor kellene alkalmazni, ha hiba a jogszabályi jótállási idő lejárta után következik be. A vállalkozói szférába tartozó érdekeltek eltérő álláspontra helyezkedtek: kisebbségben voltak köztük azok, akik szerint a jótállási kötelezettségnek ki kell terjednie a kopásból és elhasználódásból származó hibákra.

Véleményezési felhívás

A véleményezési felhívás több szakpolitikai alternatívát felvázolt az áruk adásvételéről szóló irányelv szerinti jogorvoslati rendszerben történő javítás előmozdítására, a javítási kötelezettségre és a javítás előmozdítását célzó önkéntes kötelezettségvállalásokra.

Az érdekeltek több kategóriában (vállalkozói szervezetek/szövetségek, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek) is azt az alternatívát támogatták, amely a javítást részesíti előnyben, ha olcsóbb vagy azonos költségű, mint a csere a jogszabályi jótállás keretében. A javítási kötelezettséget illetően a vállalkozói szférába tartozó érdekeltek leszögezték, hogy ilyen kötelezettség előírása esetén térítésnek is társulnia kell hozzá. Az érdekeltek többsége a javítást előmozdítását célzó önkéntes kötelezettségvállalások mellett foglalt állást.

Munkaértekezlet tagállamokkal

Számos tagállam nem foglalt állást a felvázolt intézkedésekről. Az áruk adásvételéről szóló irányelv jogorvoslati rendszerében történő javítást előnyben részesítő intézkedések általában nagyobb támogatást kaptak, mint azok az intézkedések, amelyek eltérő módon ösztönzik a fogyasztókat a javítás választására (például a helytállási idő meghosszabbítása a javítás után). Néhány tagállam támogatta, hogy a javítás legyen az elsődleges jogorvoslat, ha legfeljebb akkora költséggel jár, mint a csere.

A tagállamok többsége nem értett egyet azzal, hogy javítási kötelezettséget kellene előírni a gazdasági szereplők számára. Néhányuk azzal érvelt, hogy e kötelezettség túl nagy teher lenne, és valószínűleg a fogyasztók által vásárolt áruk árának emelkedését idézné elő. A javítási kötelezettséget támogató tagállamok rámutattak arra, hogy a javítási költségeknek nem kellene nőniük a kötelezettség miatt, a javítási felelősségnek pedig a gyártót kellene terhelnie, nem az eladót.

Az áruk adásvételéről szóló irányelv hatályán kívüli javítási árajánlat adására vonatkozó kötelezettségről a tagállamok többsége nem foglalt állást. Néhányan támogatták az ilyen intézkedést, míg mások vonakodtak tőle.

Adatgyűjtés a hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmánnyal összefüggésben

A hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmánnyal összefüggésben végzett adatgyűjtés próbavásárlásból, két beépített fogyasztói kísérletet tartalmazó fogyasztói felmérésből, vállalkozási felmérésből és érdekeltekkel készített interjúkból állt. Az így gyűjtött adatok meghatározható a probléma, és felmérhető a szakpolitikai alternatívák hatása.

A kiskereskedőket célzó próbavásárlás eredményeképpen 600 észrevétel érkezett a jogszabályi jótállás körén belüli és azon kívüli javíttatással kapcsolatos fogyasztói tapasztalatokról és a termék eladókkal történő javíttatásának meghiúsulását övező okokról.

A fogyasztói felmérés és az áruk adásvételéről szóló irányelv hatálya alatt előforduló helyzetekkel kapcsolatos, beépített kísérletek keretében 1 000 válasz érkezett tagállamonként (tíz tagállam részvételével), és megismerhetővé váltak a javíttatással és a használt cikkek vásárlásával kapcsolatos fogyasztói tapasztalatok. A jogszabályi jótállási időn kívüli helyzetekkel foglalkozó második fogyasztói kísérlet 800 észrevételt eredményezett tagállamonként (tíz tagállam részvételével), és adatokat szolgáltatott a javítás akadályairól, a javítással kapcsolatos tájékoztatásról és a fogyasztók általi javíttatás eltérő körülmények közötti valószínűségéről.

A gyártók, eladók és javítók körében végzett vállalkozási felmérésre 80 teljes és 284 részleges válasz érkezett. Adatokkal szolgált a javítási piac, valamint a hibás áruk javításával és cseréjével kapcsolatos piaci módszerek elemzéséhez. Végezetül 21 interjú készült érdekeltekkel, akik megosztották a problémameghatározással és a piaci módszerekkel kapcsolatos meglátásaikat.

•Hatásvizsgálat

Ez a javaslat egy hatásvizsgálaton alapul. A Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete először kedvezőtlen véleményt adott ki 2022. szeptember 30-án. Az eredeti tervezet jelentős átdolgozását követően a Szabályozói Ellenőrzési Testület 2023. január 24-én kedvező véleményt adott ki, amelyhez további észrevételeket fűzött. A hatásvizsgálat 1. melléklete ismerteti, hogyan került sor a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeinek a figyelembevételére.

Több szakpolitikai alternatívát is megvizsgáltak a fogyasztók által vásárolt áruk idő előtti hulladékká válásának visszaszorítását illetően, a jogszabályi jótállás körében és azon kívül egyaránt.

Az áruk jogszabályi jótállás körében történő javításának és újrafelhasználásának előmozdításával összefüggésben vizsgált alternatívák a következők voltak: a javítás előnyben részesítése az áruk adásvételéről szóló irányelv jogorvoslati rendszerében, ha olcsóbb, mint a csere; a javítás elsődleges jogorvoslattá tétele; a helytállási idő meghosszabbítása a javítással összefüggésben; a felújított árukra vonatkozó helytállási idő összehangolása az új árukra vonatkozó helytállási idővel; valamint a hibás áruk felújított árukra való kicserélése.

Az áruk jogszabályi jótállás körén kívüli javításának és újrafelhasználásának megkönnyítésével és ösztönzésével összefüggésben vizsgált alternatívák a következők voltak: javításról szóló tájékoztatás a gyártóktól, valamint a javítással és a felújított árukkal foglalkozó, nemzeti vagy uniós szintű kapcsolatteremtési platformon; a javítás átláthatóságának és feltételeinek javítása önkéntes kötelezettségvállalások révén; a javítók kötelezése a javítás árát és feltételeit tartalmazó javítási ajánlat adására; valamint a gyártók kötelezése az uniós jogban előírt javíthatósági követelmények hatálya alá tartozó áruk vagy térítés ellenében minden termék javítására.

Az előnyben részesített alternatívákból álló csomag mindkét csoportból tartalmaz alternatívákat, és a jogszabályi jótállás körén kívüli javítás rendezése áll a középpontjában. A hibák legnagyobbrészt ebben az esetben fordulnak elő, tehát itt a legnagyobb a lehetőség a javítás fokozására. Többszempontú és költség-haszon elemzés, valamint a különféle vizsgált alternatívák arányosságának minőségi értékelése alapján az alábbi hat, előnyben részesített szakpolitikai alternatíva kombinációjából álló javaslat született a problémák megoldására:

–a javítás előnyben részesítése a jogszabályi jótállási keretben, ha olcsóbb, mint a csere,

–a fogyasztók és a javítók közötti kapcsolatteremtésre és a felújított áruk népszerűsítésére szolgáló, nemzeti szintű online platform,

–a javítók kötelezése arra, hogy kérésre adjanak a javítás árát és feltételeit tartalmazó ajánlatot egységes formában (európai javítási tájékoztató),

–az uniós jogban előírt javíthatósági követelmények hatálya alá tartozó áruk gyártóinak kötelezése arra, hogy a jogszabályi jótállás körén kívül térítés ellenében végezzék el a javítást,

–a gyártók kötelezése arra, hogy nyújtsanak tájékoztatást a rájuk vonatkozó javítási kötelezettségről,

–a könnyű javításra vonatkozó, önkéntes, uniós szabvány (a javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai szabvány).

Az előnyben részesített alternatívákból álló csomag fokozza a fogyasztók által vásárolt áruk javítását a jogszabályi jótállás körében és azon kívül egyaránt azáltal, hogy az ezen áruk idő előtti hulladékká válását előidéző, feltárt tényezők közül többet megszüntet.

Az áruk adásvételéről szóló irányelv jogorvoslati rendszerében a javítás cserével szembeni előnyben részesítése a fenntartható fogyasztás felé mozdítja majd el a fogyasztói magatartást, és fokozza a javítást a fogyasztók által vásárolt, menthető árukra vonatkozó jogszabályi jótállás körében.

A jogszabályi jótállás körén kívül különféle intézkedések könnyítik majd meg és teszik a fogyasztók számára vonzóbbá a javítást, ezzel növelve a javítások számát és a fogyasztási cikkek élettartamát. A nemzeti online javítási platformmal és a gyártóknak a rájuk vonatkozó, javítási szolgáltatások nyújtása iránti kötelezettségről történő tájékoztatásra való kötelezésével átláthatóbbá tehetők a rendelkezésre álló javítási szolgáltatások. A javítás árát és feltételeit tartalmazó, kötelező erejű ajánlattal (európai javítási tájékoztató) átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosítva eloszlathatók az árral kapcsolatos fogyasztói aggályok, és megszüntethetők a javítási folyamattal járó kényelmetlenségek, egyúttal pedig az ajánlatok is könnyebben összehasonlíthatók lesznek. A javítási kötelezettség előmozdítja a fenntartható fogyasztást, mivel feljogosítja a fogyasztókat arra, hogy bizonyos, javíthatónak tervezett termékcsoportok esetében javítási igényt támasszanak a gyártóval szemben. A javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai szabvány a kötelező erejű intézkedések hasznos, nem szabályozási jellegű kiegészítése, amely erősíti majd a javítási szolgáltatásokba vetett fogyasztói bizalmat. A nemzeti platform felújítási funkciója fokozza a felújított áruk használatát, előnyei pedig a keresleti és a kínálati oldalon egyaránt megnyilvánulnak.

Az előnyben részesített alternatívákból álló csomag hozzájárul az uniós javítási ágazaton belüli foglalkoztatás, beruházás és verseny élénküléséhez a belső piacon, egyúttal előnyökkel jár az uniós fogyasztók számára (176,5 milliárd EUR fogyasztói megtakarítás 15 év alatt, amely éves szinten fogyasztónként 25 EUR-nak felel meg) és a környezet szempontjából (18,4 millió tonna szén-dioxid-csökkenés 8 15 év alatt) egyaránt. A független javítók – köztük kis- és középvállalkozások – megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy éljenek az e csomag adta lehetőséggel. A vállalkozások veszteségekre számíthatnak a meghiúsuló eladások és az új áruk gyártásának csökkenése miatt, de a fogyasztóknál jelentkező jelentős megtakarítás meghaladja a vállalkozásokat terhelő költséget. A vállalkozásokat érintő veszteségek tehát azt tükrözik, hogy az üzleti bevételszerzésről a fogyasztói jólétre kerül át a hangsúly. A fogyasztók emellett nagyobb valószínűséggel fektetik be a megtakarított pénzt az összgazdaságban, ami pedig növekedést és beruházásokat eredményez.

·Alapvető jogok

A csomag kedvező hatást gyakorol az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) foglalt alapvető jogokra. A Charta 37. cikkében foglaltak szerint előmozdítja a magas szintű környezetvédelemhez való jog érvényesülését és a környezet minőségének javítását. Kiemelendő, hogy elősegíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának, a hulladék mennyiségének és az új erőforrások felhasználásának csökkentését azzal, hogy fokozza a javítást a jogszabályi jótállás körében és azon kívül egyaránt, meghosszabbítva a fogyasztók által vásárolt áruk élettartamát. Ez a javaslat a jogszabályi jótállás körén kívüli fogyasztói jogok erősítésével hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelemhez (a Charta 38. cikke). Ezt az alábbiak fogják biztosítani:

a) a javítás átláthatóságát és feltételeit javító eszközök biztosítása a fogyasztók számára;

b) a gyártók kötelezése a fogyasztók által vásárolt bizonyos áruk jogszabályi jótállás körén kívüli javítására.

Ezek az intézkedések ösztönzik és megkönnyítik a javítás választását az áruk meghibásodása esetén, és megelőzik, hogy a fogyasztók szükségtelenül új csereárut vásároljanak, ezáltal pedig csökkentik a fogyasztói kiadásokat.

Ez a javaslat a fenntartható fogyasztás céljára tekintettel szabályoz bizonyos, javítással kapcsolatos üzleti módszereket, ugyanakkor védi a szerződési szabadságot, és erősíti a vállalkozás szabadságát (a Charta 16. cikke). Az e rendeletben foglalt rendelkezése célja a javítási piac fellendítése anélküli, hogy terhet jelentene, különösen a kis- és középvállalkozások számára.

Ez a javaslat a fogyatékossággal élők beilleszkedéséhez is hozzájárul (a Charta 26. cikke), mivel a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az online javítási platform a fogyatékossággal élők számára is akadálymentes legyen, ezzel megkönnyítve számukra a javítási szolgáltatások igénybevételét. A javaslat további célja, hogy biztosítsa a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog (a Charta 47. cikke), különösen a jogérvényesítésre vonatkozó külön rendelkezésekkel az ezen irányelvben foglaltak betartása érdekében.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

E javaslatnak nincsenek az EU költségvetését érintő vonzatai.

5.EGYÉB ELEMEK

·Végrehajtási tervek, valamint az ellenőrzés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A Bizottság az alkalmazás megkezdése után öt évvel értékeli e kezdeményezés hatásait. Így elegendő idő áll majd rendelkezésre a tagállami alkalmazáshoz és bizonyítékgyűjtéshez. Az előrehaladás az egész csomagra és annak egyes elemeire vonatkozó mutatók alapján lesz figyelemmel kísérhető. A Bizottság a kezdeményezés átültetésére és alkalmazására vonatkozó adatokat is figyelembe veszi az értékeléshez. E célból a Bizottság egyúttal kapcsolatban marad a tagállamokkal és az érdekelt felekkel.

A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hatéves felhatalmazási idő letelte előtt jelentést készít a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására kapott felhatalmazásról.

·A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

1. cikk: Tárgy, cél és hatály

Az 1. cikk (1) bekezdése megjelöli ezen irányelv tárgyát, amely a belső piac működésének javítása a fogyasztók által vásárolt áruk javítását előmozdító közös szabályok meghatározása révén. Az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a környezet- és a fogyasztóvédelem magas szintjét veszi alapul. Noha az áruk adásvételéről szóló irányelvvel azonos célt szolgál, amely a belső piac működésének javítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése, ez az irányelv egyúttal kiegészítő célként jelöli meg a környezetvédelmet. Ez az irányelv különösen a fenntartható fogyasztás javítás és újrafelhasználás útján történő előmozdításával járul hozzá a körforgásos gazdasághoz és a zöld átálláshoz.

Az 1. cikk (2) bekezdése meghatározza ezen irányelv hatályát, amely a fogyasztók által vásárolt áruk javítására terjed ki abban az esetben, ha az áruk hibája az eladó (EU) 2019/771 irányelv 10. cikke szerinti felelősségi körén kívül áll fenn vagy válik felismerhetővé. Ez akkor fordulhat elő, ha a hiba az áruk fogyasztónak való leszállításakor még nem állt fenn, vagy a teljesítési hiba csak a helytállási idő letelte után válik felismerhetővé. Az ilyen hibák tekintetében ez az irányelv több rendelkezést is bevezet, nevezetesen az európai javítási tájékoztató rendelkezésre bocsátásának kötelezettségét (4. cikk), a javítási kötelezettséget (5. cikk) a hozzá kapcsolódó tájékoztatási követelménnyel együtt (6. cikk), valamint a javítási és felújítási platformot (7. cikk). Ez az irányelv emellett módosításokat vezet be a jogorvoslati rendszerben olyan hibákat illetően, amelyek az áruk adásvételéről szóló irányelv 10. cikke szerint az eladók felelősségi körébe tartoznak. Különösen az irányelv 12. cikke módosítja célzottan az áruk adásvételéről szóló irányelv szerinti, javítás és csere közötti választási lehetőséget. Az áruk adásvételéről szóló irányelvvel összhangban a 12. cikk a fogyasztók és az eladók által kötött adásvételi szerződésekre vonatkozik.

2. cikk: Fogalommeghatározások

A 2. cikk 2. pontja bevezeti a „javító” fogalommeghatározását, amelynek értelmében a javító bármely természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi célból javítási szolgáltatásokat kínál, ideértve a független javítási szolgáltatókat, valamint a javítási szolgáltatásokat kínáló gyártókat és eladókat.

A 2. cikk 7. pontja tartalmazza a „javíthatósági követelmények” fogalommeghatározását, amely az uniós jogi aktusokban előírt ilyen javíthatósági követelmények hatálya alá tartozó termékek javítása tekintetében a gyártót terhelő kötelezettséghez kapcsolódik (5. cikk). A „javíthatósági követelmények” körébe mindazok a II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusokban előírt követelmények tartoznak, amelyek lehetővé teszik a termék javítását. Ilyenek például a termékek vagy bizonyos alkotóelemeik szétszerelésére és pótalkatrészeinek rendelkezésre állására, valamint a javítással kapcsolatos tájékoztatásra és eszközökre vonatkozó követelmények.

Ezenkívül a 2. cikk több, az áruk adásvételéről szóló irányelvben és a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletben már rögzített fogalommeghatározásra is hivatkozik.

3. cikk: A harmonizáció mértéke

Az áruk adásvételéről szóló irányelvvel összhangban ez az irányelv teljes harmonizációs megközelítést követ, amelynek értelmében a tagállamok nemzeti jogukban nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

4. cikk: Európai javítási tájékoztató

A 4. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a javítókat, hogy a javítási szolgáltatásaikra vonatkozó legfontosabb információkat egységes formában bocsássák rendelkezésre az I. mellékletben meghatározott európai javítási tájékoztató útján. Az ilyen egységes tájékoztatásnak köszönhetően a fogyasztók értékelhetik és könnyen összehasonlíthatják a javítási szolgáltatásokat. A fogyasztók szabadon dönthetnek arról, hogy az adott esetben szükségük van-e az európai javítási tájékoztatóra, például akkor, ha áttekintést szeretnének kapni a javítási szolgáltatás legfontosabb feltételeiről, vagy annak érdekében, hogy össze tudják hasonlítani a különböző javítási szolgáltatásokat. Olyan esetekben, amikor ez szükséges és hozzáadott értéket teremt, a fogyasztók kérésre megkaphatják a tájékoztatót a javítóktól.

A 4. cikk (2) bekezdése előírja, hogy az 5. cikk értelmében javításra nem kötelezett javítók nem kötelesek rendelkezésre bocsátani az európai javítási tájékoztatót, ha nem áll szándékukban javítási szolgáltatást nyújtani, ezzel elkerülve, hogy szükségtelen teher nehezedjen a javítókra.

Ha a javítóknál az európai javítási tájékoztató rendelkezésre bocsátásához szükséges költségek merülnek fel, például a hibás áruk megvizsgálásával összefüggésben, akkor e korlátozott költségek megtérítését kérhetik a fogyasztótól (a 4. cikk (3) bekezdése).

A 4. cikk (4) bekezdése meghatározza azokat a főbb tényezőket, amelyek a javítás mérlegelése során befolyásolják a fogyasztói döntéseket. Különösen a következők tartoznak e körbe: a javítás ára vagy – amennyiben ez az ár nem számítható ki előre – az árszámítási módszer és a maximális ár, a javítási feltételek, például a javítás elvégzéséhez szükséges idő, ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állása a javítás idejére, a hely, ahol a fogyasztó átadja az árut javításra, valamint olyan kiegészítő szolgáltatások rendelkezésre állása, mint adott esetben az eltávolítás, az üzembe helyezés és a szállítás.

A 4. cikk (5) bekezdése megtiltja a javítóknak, hogy a már rendelkezésre bocsátott európai javítási tájékoztatót 30 napon belül módosítsák. Ezzel elegendő idő biztosítható a fogyasztóknak a különböző javítási ajánlatok összehasonlítására, emellett megóvhatók a feltételek módosításától. A javítók szerződési szabadságának védelme érdekében az 5. cikk értelmében javításra nem kötelezett javítók, továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy kötnek-e szerződést, még abban az esetben is, a fogyasztó kérésére tájékoztatót bocsátottak a rendelkezésére. Javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés kötése esetén a javítókat kötik az európai javítási tájékoztatóban közölt információk, amelyek egyúttal a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés szerves részét képezik.

Az európai javítási tájékoztató a javítással foglalkozó mikro-, kis- és középvállalkozások számára is megkönnyíti a javítási szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatást, mivel a 4. cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a javítókkal szemben a 2011/83/EU, a 2006/123/EK és a 2000/31/EK irányelvben támasztott, javítási szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatási követelmények a tájékoztató rendelkezésre bocsátása esetén teljesítettnek minősülnek.

5. cikk: Javítási kötelezettség

Az 5. cikk arra kötelezi a gyártókat, hogy a fogyasztók kérésére, térítés ellenében javítsák ki az eladó felelősségi körén kívüli hibákat.

A hatályt tekintve az 5. cikk (1) bekezdése azokra az árukra korlátozza a javítási kötelezettséget, amelyekre – és amilyen mértékben – javíthatósági követelményeket írnak elő az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt uniós jogi aktusok. Ezen áruk körébe tartoznak a környezettudatos tervezésre vonatkozó keretben előírt javíthatósági követelmények hatálya alá tartozó termékcsoportok, például a háztartási mosógépek, a háztartási mosogatógépek, a hűtőkészülékek és a porszívók. A II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusokban előírt javíthatósági követelmények biztosítják, hogy az adott termékek műszakilag javíthatók legyenek. A javítási kötelezettség a javíthatósági követelmények hatályához igazodik 9 , többek között a tárgyát képező alkotóelemek és az adott javíthatósági követelmények alkalmazásának időtartama tekintetében. Ezért a javítási kötelezettségnek a II. melléklet szerinti jogi aktusokban foglalt, meglévő javíthatósági követelményekkel való összekapcsolásával biztosítható, hogy e kötelezettség gyakorlati teljesíthetősége és a jogbiztonság a gazdasági szereplők számára. Az ezen irányelv szerinti javítási kötelezettség, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztók az értékesítés utáni szakaszban közvetlenül támasszanak javítási igényt a gyártóval szemben, kiegészíti a javíthatóságra vonatkozó kínálati oldali követelményeket, ezzel élénkítve a javítás iránti fogyasztói keresletet.

Az 5. cikk (1) bekezdése szerint a gyártó térítésmentesen vagy térítés ellenében is teljesítheti a javítási kötelezettséget. Ha a gyártó térítés ellenében végzi a javítást, akkor az ilyen javítási szolgáltatások kiegészítő bevételi forrássá válhatnak, a gyártónak pedig érdekében állna megállapodásra jutni a fogyasztóval az árat illetően, hogy szerződést köthessenek.A javítással foglalkozó többi szereplő által előidézett versenykényszer hatására az ár várhatóan a fogyasztó számára elfogadható szinten marad. A gyártó abban is érdekelt lehet, hogy a termékeinek tartósságára vonatkozó kereskedelmi jótállás körében, térítésmentesen teljesítse a kötelezettséget.

A gyártó csak akkor mentesíthető a javítási kötelezettség alól, ha a javítás nem lehetséges, például abban az esetben, ha az áruk olyan módon sérültek, hogy a javításuk műszakilag kivitelezhetetlen (az 5. cikk (1) bekezdésének második mondata).

Az 5. cikk (2) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor a fogyasztók az Unión kívül letelepedett, harmadik országbeli gyártótól vásárolnak árut. Jogbiztonságot nyújt a harmadik országbeli gyártók számára azzal, hogy meghatározza, hogyan teljesíthetik a javítási kötelezettséget, amikor az Unióban forgalmaznak fogyasztók által vásárolt árukat. A fogyasztóknak is jogbiztonságot nyújt azzal, hogy meghatározza, mely gazdasági szereplőkhöz fordulhatnak az Unióban a harmadik országbeli gyártók javítási kötelezettségét illetően.

A II. melléklet naprakészen tartása érdekében 5. cikk (4) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet módosítása céljából, például új termékcsoportok felvételével, amikor új javíthatósági követelményeket fogadnak el uniós jogi aktusokban. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására való felhatalmazása biztosítja, hogy minden vonatkozó jövőbeli javíthatósági követelmény beépíthető legyen a II. mellékletben.

6. cikk: Tájékoztatás a javítási kötelezettségről

Ha a gyártók az 5. cikk szerint kötelesek árukat megjavítani, akkor tájékoztatniuk kell a fogyasztókat erről a kötelezettségről, és tájékoztatást kell nyújtaniuk a javítási szolgáltatásokról (6. cikk). A tájékoztatási kötelezettség célja, hogy a fogyasztók értesüljenek a javítási kötelezettségről, ezzel ugyanis növekszik a javítás valószínűsége. A 6. cikk rugalmasságot tesz lehetővé a tájékoztatás nyújtásában, feltéve, hogy a gyártó egyértelműen és közérthető módon bocsátja rendelkezésre.

7. cikk: Javítással és felújított árukkal foglalkozó online platform

A 7. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsanak legalább egy nemzetközi platformot a fogyasztók és a javítók közötti kapcsolatteremtéshez. Így a fogyasztók könnyebben értékelhetik és összehasonlíthatják a különböző javítási szolgáltatások érdemeit, ezáltal pedig ösztönözhetők arra, hogy új áruk vásárlása helyett a javítást válasszák. Ahol már működik ilyen jellegű, ezen irányelv feltételeinek megfelelő nemzeti platform, a tagállamok nem kötelesek új platformokat létrehozni.

A 7. cikk (1) bekezdése több olyan követelményt rögzít, amelyet a nemzeti platformnak teljesítenie kell. Először is, a platformnak rendelkeznie kell áruk, javítási szolgáltatások helye és javítási feltételek, például a javítás elvégzéséhez szükséges idő, ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állása, kiegészítő szolgáltatások és a javítókra vonatkozó minőségi előírások keresésére szolgáló funkcióval (a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja). A platformnak emellett lehetővé kell tennie, hogy a fogyasztók közvetlenül kérjék az európai javítási tájékoztatót a platformon keresztül (a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja), hogy könnyebben hozzájuthassanak. A platformon szereplő információk pontosságának biztosítása érdekében a platformnak lehetővé kell tennie a javítók számára, hogy rendszeresen naprakésszé tegyék az adatokat (a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja). Ezenfelül a fogyasztói bizalom erősítése érdekében lehetővé kell tennie különleges címkék megjelenítését a nemzeti és uniós jog betartják a javítással kapcsolatos európai vagy nemzeti minőségi előírásokat (a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontja). A platformot a megismertetése céljából az egységes digitális kapuhoz kapcsolódó nemzeti honlapokon keresztül is hozzáférhetővé kell tenni (a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja).

Az áruk felújításának előmozdítása céljából a 7. cikk (2) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy az online platform a felújított árukkal foglalkozó eladók és a hibás árukat felújítás céljából felvásárlók megtalálására szolgáló keresési funkciót is tartalmaz.

A 7. cikk (3) bekezdése tisztázza, hogy a javítással és felújítással foglalkozó szereplők önkéntesen regisztrálhatnak a platformon. Ezenkívül a tagállamok szabadon dönthetik el, ki és hogyan férhet hozzá a javítási platformhoz, azzal a feltétellel, hogy egyenlő bánásmódban kell részesíteni minden javítót az Európai Unióban. A fogyasztóknak térítésmentes hozzáférést kell biztosítani a platformhoz.

12. cikk: Az áruk adásvételéről szóló irányelv módosítása

A 12. cikk célzottan kiigazítja a harmonizált feltételeket, amelyek fennállása esetén az áruk adásvételéről szóló irányelv 13. cikkének (2) bekezdése szerint élni lehet jogorvoslatként a javítás és a csere közötti választás lehetőségével. Az említett rendelkezés rögzíti, hogy a fogyasztó választhat a javítás és a csere között, kivéve, ha az általa választott jogorvoslat lehetetlen, vagy a másik jogorvoslattal összehasonlítva aránytalan költséget ró az eladóra. A 12. cikk ezen elv fenntartása mellett további mondattal egészíti ki az áruk adásvételéről szóló irányelv 13. cikkének (2) bekezdését a javítás cserével szembeni előtérbe helyezése érdekében, előírva, hogy az eladónak mindig az áruk javítása mellett kell döntenie, ha a csere legalább akkora költségekkel jár, mint a javítás. Ennek eredményeképpen a fogyasztó csak akkor választhatja jogorvoslatként a cserét, ha olcsóbb, mint a javítás.

2023/0083 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az áruk javítását előmozdító közös szabályok meghatározásáról, továbbá az (EU) 2017/2394 rendelet, valamint az (EU) 2019/771 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 10 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében 11 ,

mivel:

(1)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelvének 12 célja a belső piac működésének javítása a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése mellett. Ez az irányelv a zöld átállással összefüggésben célul tűzi ki a belső piac működésének javítását a fenntartható fogyasztás előmozdítása mellett, ezáltal kiegészíti az (EU) 2019/771 irányelv célját.

(2)Annak érdekében, hogy e célok elérhetők legyenek, és különösen, hogy könnyebbé váljon a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás és verseny a fogyasztók által a belső piacon vásárolt áruk javítását végzők körében, egységes szabályokat szükséges megállapítani, amelyek előmozdítják a fogyasztók által vásárolt áruk javítását az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körében és azon kívül egyaránt. A tagállamok már elfogadtak a fogyasztók által vásárolt áruknak az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körén kívüli javítását és újrafelhasználását előmozdító szabályokat, vagy jelenleg mérlegelik ilyen szabályok bevezetését. Az eltérő, kötelező erejű nemzeti szabályok akadályozzák vagy akadályozhatják a belső piac működését, ami hátrányosan befolyásolja az e piacon működő gazdasági szereplők határokon átnyúló ügyleteit. Előfordulhat, hogy e szereplőknek a különböző, kötelező erejű nemzeti szabályokhoz kell igazítaniuk a szolgáltatásaikat, és többletköltségek merülhetnek fel náluk az ügyletekkel összefüggésben, mert jogi tanácsadást kell igénybe venniük a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam – adott esetben az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13 szerint alkalmazandó – jogában foglalt előírásokról, és a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseiket ezeknek megfelelően kell módosítaniuk. Ez különösen a javítási ágazatban többségben lévő kis- és középvállalkozásokat érinti. A jogi széttagolódás is kedvezőtlenül érintheti a határokon átnyúló javításba vetett fogyasztói bizalmat, mivel bizonytalanságot okozhat az áruk megjavíttatásával kapcsolatos döntés szempontjából fontos tényezőket illetően.

(3)A fogyasztók által vásárolt, menthető áruk idő előtti hulladékká válásának visszaszorítása és a fogyasztóknak az áruk hosszabb ideig történő használatára ösztönzése érdekében szabályokat kell alkotni az ilyen áruk javítására vonatkozóan. A javítás várhatóan fenntarthatóbbá teszi a fogyasztást, mivel így előreláthatólag kevesebb hulladék keletkezik a leselejtezett áruk miatt, csökken a hibás árukat felváltó új áruk gyártásához és értékesítéséhez szükséges erőforrások – köztük az energia – iránti kereslet, valamint mérséklődik az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ez az irányelv a környezet szempontjából előnyös hatások kiváltásával előmozdítja a fenntartható fogyasztást, egyúttal a fogyasztók számára is előnyökkel jár, mivel rövid távon kiküszöböli az új áruk vásárlásából eredő költségeket.

(4)A [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] (EU) … európai parlamenti és tanácsi rendelet különösen kínálati oldali követelményeket rögzít azzal a céllal, hogy előmozdítsa fenntarthatóbb terméktervezést a gyártási szakaszban. A [fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló] (EU) … európai parlamenti és tanácsi irányelv keresleti oldali követelményeket határoz meg annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók jobb tájékoztatásban részesüljenek az áruk tartósságáról és javíthatóságáról az értékesítési helyen, ezáltal pedig megalapozott, fenntartható vásárlási döntéseket hozhassanak. Ez az irányelv ezeket a kínálati és keresleti oldali követelményeket egészíti ki azzal, hogy előmozdítja a javítást és az újrafelhasználást az értékesítés utáni szakaszban, az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körében és azon kívül egyaránt. Ezen irányelv célja tehát – az európai zöld megállapodással összefüggésben – a fenntarthatóbb fogyasztás, a körforgásos gazdaság és zöld átállás előmozdítása.

(5)Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a javítási szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozó szabályokat – az uniós jogban harmonizált szabályoktól eltekintve – maguk határozzák meg.

(6)A javíthatósági követelmények közé kell tartozniuk mindazoknak az uniós jogi aktusok szerinti követelményeknek, amelyek biztosítják az áruk javíthatóságát, egyebek mellett ideértve a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendeletben említett környezettudatos tervezésre vonatkozó keretben foglalt követelményeket, hogy e követelmények a termékek széles körére és az uniós jog bármely területén várható jövőbeli fejleményekre is kiterjedjenek.

(7)Annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben megtalálhassák és kiválaszthassák a megfelelő javítási szolgáltatásokat, hozzá kell jutniuk a javítási szolgáltatásokkal kapcsolatos legfontosabb információkhoz. Az európai javítási tájékoztatónak tartalmaznia kell azokat a főbb tényezőket, amelyek a hibás áruk javításának mérlegelése során befolyásolják a fogyasztói döntéseket. Ennek az irányelvnek egységes formátumot kell meghatároznia. A javítási szolgáltatások bemutatásának egységes formátuma révén a fogyasztók értékelhetik és könnyen összehasonlíthatják a javítási szolgáltatásokat. Ennek az egységes formátumnak egyúttal a javítási szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatás nyújtását is meg kell könnyítenie, különösen a javítási szolgáltatásokat nyújtó mikro-, kis- és középvállalkozások számára. A szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelmények közötti átfedésekből eredő többletterhek elkerülése érdekében a javítóval szemben a vonatkozó uniós jogi aktusokban támasztott tájékoztatási követelmények adott esetben teljesítettnek minősülnek az európai javítási tájékoztató helyes kitöltése és a fogyasztó rendelkezésére bocsátása esetén. Az európai javítási tájékoztatóban egyértelműen és közérthető módon, továbbá az (EU) 2019/882 irányelv 14 akadálymentességi követelményeinek megfelelően kell tájékoztatást nyújtani a fogyasztók számára.

(8)Azzal kell megkönnyíteni a fogyasztó számára annak szabad eldöntését, kivel javíttatja meg az árut, hogy ne csak az áru gyártójától, hanem annak eladójától, illetve adott esetben független javítóktól is kérhesse az európai javítási tájékoztatót. A javítóknak csak abban az esetben kell rendelkezésre bocsátaniuk az európai javítási tájékoztatót, ha a fogyasztó kéri, a javító pedig javítási szolgáltatást szándékozik nyújtani, illetve köteles elvégezni a javítást. A fogyasztó dönthet úgy, hogy nem kéri az európai javítási tájékoztatót, és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerint egyéb módon nyújtott, szerződéskötést megelőző tájékoztatás alapján köt szerződést a javítóval javítási szolgáltatások nyújtására. 15

(9)Elképzelhető olyan helyzet, amikor az európai javítási tájékoztatóban foglalt, javítással és árral kapcsolatos információk közléséhez szükséges költségek merülnek fel a javítónál. Például előfordulhat, hogy a javítónak meg kell vizsgálnia az árut ahhoz, hogy megállapítsa a hibát vagy a szükséges javítás jellegét, ezen belül a pótalkatrészek szükségességét, valamint megbecsülje a javítás árat. Ilyen esetekben a javító csak azoknak a költségeknek a megtérítését kérheti a fogyasztótól, amelyek az európai javítási tájékoztatóban foglalt információk közléséhez szükségesek. A 2011/83/EU irányelvben előírt, szerződéskötést megelőző tájékoztatással és egyéb követelményekkel összhangban a javítónak azelőtt kell tájékoztatnia a fogyasztót ezekről a költségekről, mielőtt a fogyasztó az európai javítási tájékoztató rendelkezésre bocsátását kéri. A fogyasztók dönthetnek úgy, hogy nem kérik az európai javítási tájékoztatót, ha túl magasnak tartják a tájékoztatóhoz való hozzájutás költségeit.

(10)A javítók bizonyos ideig nem módosíthatják az általuk az európai javítási tájékoztatóban közölt javítási feltételeket, ideértve a javítás árát. Ezzel elegendő idő biztosítható a fogyasztóknak a különböző javítási ajánlatok összehasonlítására. Annak érdekében, hogy messzemenőkig megóvható legyen az áruk javításra kötelezett gyártóin kívüli javítókat megillető szerződési szabadság annak eldöntésére, hogy egyáltalán kötnek-e szerződést javítási szolgáltatások nyújtására, a javítók továbbra is szabadon dönthetnek úgy, hogy nem kötnek ilyen szerződést még abban az esetben sem, ha rendelkezésre bocsátották az európai javítási tájékoztatót. Ha az európai javítási tájékoztató alapján jön létre javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés, a tájékoztatóban foglalt, javítással és árral kapcsolatos információknak a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés szerves részét kell képeznie, ezzel meghatározva a javító szerződés szerinti kötelezettségeit. E szerződéses kötelezettségek teljesítésének elmulasztására az alkalmazandó nemzeti jog az irányadó.

(11)Az (EU) 2019/771 irányelv arra kötelezi az eladókat, hogy javítsák meg az árukat olyan teljesítési hiba esetén, amely az áruk leszállításakor már fennállt, és a helytállási időn belül felismerhetővé válik. Az irányelv alapján a fogyasztók nem jogosultak az e kötelezettség körén kívül eső hibák javíttatására. Következésképpen számos hibás, de menthető áru válik idő előtt hulladékká. Annak érdekében, hogy a fogyasztókat ilyen esetekben az áruk javíttatására ösztönözze, ennek az irányelvnek arra kell köteleznie a gyártókat, hogy megjavítsák azokat az árukat, amelyekre uniós jogi aktusokban előírt javíthatósági követelmények vonatkoznak. Ez a javítási kötelezettség a fogyasztó kérésére terheli az ilyen áruk gyártóit, mivel ők az említett javíthatósági követelmények címzettjei. A kötelezettségnek az Unióban és azon kívül letelepedett gyártókra egyaránt vonatkoznia kell az uniós piacon forgalomba hozott áruk tekintetében.

(12)Mivel az ezen irányelv alapján a gyártókat terhelő javítási kötelezettség körébe azok a hibák tartoznak, amelyek nem az áruk adásvételi szerződésnek való meg nem feleléséből erednek, a gyártók a fogyasztó által fizetett térítés ellenében, más típusú ellenszolgáltatás fejében vagy térítésmentesen is elvégezhetik a javítást. Az ár felszámítása várhatóan arra ösztönözni majd a gyártókat, hogy fenntartható üzleti modelleket alakítsanak ki, amelyek a javítási szolgáltatások nyújtását is magukban foglalják. Az ár megállapításakor figyelembe vehetők például a munkaerőköltségek, a pótalkatrészek költségei, a javítóműhely üzemeltetésének költségei és a szokásos árrés. A javítás áráról és feltételeiről a fogyasztó és a gyártó közötti szerződésben kell megállapodni, a fogyasztó pedig továbbra is szabadon eldöntheti, hogy az adott ár és feltételek elfogadhatók-e számára. Az ilyen szerződés szükségességének és a többi javító által előidézett versenykényszernek arra kell ösztönöznie a javításra kötelezett gyártókat, hogy a fogyasztó számára elfogadható szinten tartsák az árat. A javítási kötelezettség térítésmentesen is teljesíthető, ha a hiba kereskedelmi jótállás körébe tartozik, például az áruk garantált tartósságát illetően.

(13)A gyártók a javítás alvállalkozásba adásával is teljesíthetik a javítási kötelezettséget, például akkor, ha nem rendelkeznek javítási infrastruktúrával, vagy a fogyasztóhoz közelebb lévő javító is elvégezheti a javítást, többek között az Unión kívül letelepedett gyártók esetében.

(14)A [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16 szerint elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelményeket kell alkalmazni, amelyek értelmében a gyártóknak hozzáférést kell biztosítaniuk pótalkatrészekhez, javítási és karbantartási információkhoz vagy a javítással kapcsolatos bármilyen szoftvereszközhöz, belső vezérlőprogramhoz vagy hasonló kiegészítő eszközhöz. E követelményekkel biztosítható, hogy a javítás ne csak a gyártó, de más javítók is számára is műszakilag kivitelezhető legyen. Ennek köszönhetően a fogyasztók tetszőleges javítót választhat.

(15)A javítási kötelezettségnek az Unión kívül letelepedett gyártók esetében is fenn kell állnia. Annak érdekében, hogy a fogyasztók az Unióban letelepedett gazdasági szereplőhöz fordulhassanak e kötelezettség teljesítése céljából, ez az irányelv megállapítja olyan más gazdasági szereplők sorrendjét, akik ilyen esetekben kötelesek teljesíteni a javítási kötelezettséget. Ezzel lehetővé válik az Unión kívül letelepedett gyártók számára, hogy intézkedjenek az Unión belüli javítási kötelezettségük teljesítéséről.

(16)A gyártók túlterhelésének elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy teljesíteni tudják a javítási kötelezettségüket, e kötelezettségnek azokra a termékekre kell korlátozódnia, amelyekre – és amilyen mértékben – bármilyen javíthatósági követelményt írnak elő az uniós jogi aktusok. A javíthatósági követelmények nem a hibás áruk javítására kötelezik a gyártókat, hanem arról gondoskodnak, hogy az áruk megjavíthatók legyenek. Az ilyen javíthatósági követelmények a vonatkozó uniós jogi aktusokban állapíthatók meg. Ilyen aktusok például a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 17 szerint elfogadott végrehajtási intézkedések, amelyek keretet adnak a termékek környezeti fenntarthatóságának javításához. A javítási kötelezettség e korlátozása biztosítja, hogy csak a javíthatónak tervezett áruk képezzék ilyen kötelezettség tárgyát. A vonatkozó javíthatósági követelmények közé tartoznak az áruk szétszerelésének megkönnyítésére irányuló tervezési követelmények, valamint a különféle pótalkatrészek rendelkezésre bocsátásának minimális időtartamára vonatkozó követelmények. A javítási kötelezettség a javíthatósági követelmények hatályához igazodik, például előfordulhat, hogy a környezettudatos tervezési követelmények csak az áruk bizonyos alkotóelemeire vonatkoznak, vagy a pótalkatrészeket csak meghatározott ideig kell rendelkezésre bocsátani. Az ezen irányelv szerinti javítási kötelezettség, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztó az értékesítés utáni szakaszban közvetlenül támasszon javítási igényt a gyártóval szemben, kiegészíti a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendeletben meghatározott, kapcsolódó, kínálati oldali javíthatósági követelményeket, ezzel élénkítve a javítás iránti fogyasztói keresletet.

(17)A jogbiztonság érdekében ez az irányelv a II. mellékletben felsorolja azokat az érintett termékcsoportokat, amelyek ilyen javíthatósági követelmények hatálya alá tartoznak az uniós jogi aktusok alapján. A későbbiekben az uniós jogi aktusokban rögzítendő javíthatósági követelményekkel való összhang biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, különösen arra vonatkozóan, hogy új javíthatósági követelmények elfogadása esetén új termékcsoportokat vegyen fel a II. mellékletbe. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak 18 megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell megkapnia minden dokumentumot, és szakértőiknek rendszeresen részt kell venniük a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(18)Noha az irányelv javítási kötelezettséget ró a gyártóra, egyúttal megkönnyíti a fogyasztó számára, hogy más javítók javítási szolgáltatásait válassza. Ezt a döntést különösen azzal kell megkönnyíteni, hogy az európai javítási tájékoztató ne csak a gyártótól, hanem más javítóktól, így az eladótól vagy független javítóktól is kérhető legyen, illetve az online javítási platformon pedig keresést lehessen végezni. Mivel a fogyasztóknak fizetniük kellene a javításért, nagyobb valószínűséggel hasonlítanák össze a javítási lehetőségeket, hogy az igényeiknek leginkább megfelelő javítási szolgáltatásokat válasszák. Így valószínűleg a közelükben lévő független javítókat vagy az eladót keresik meg, mielőtt a gyártóhoz fordulnának, amely például tőlük távolabb lehet, vagy magasabb árat számíthat fel a szállítási költségek miatt.

(19)Az (EU) 2019/771 irányelvvel összhangban a gyártó csak akkor mentesíthető a javítási kötelezettség alól, ha a javítás gyakorlatilag vagy jogilag nem lehetséges. Például a gyártó nem tagadhatja meg a javítást kizárólag gazdasági okokra, például a pótalkatrészek költségeire hivatkozva. Az (EU) 2019/771 irányelvet vagy az azt megelőző 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 19 végrehajtó nemzeti jogszabályok már használják, a nemzeti bíróságok pedig alkalmazzák a javítás lehetetlenségének kritériumát.

(20)A javítás rendelkezésre állásának a fogyasztók körében való fokozott tudatosítása és ezáltal valószínűségének növelése érdekében a gyártóknak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az említett kötelezettség meglétéről. A tájékoztatásban szerepelniük kell a kötelezettség hatálya alá tartozó áruknak, egyúttal azt is ki kell fejteni, hogy az adott termékek tekintetében – például alvállalkozón keresztül – javítási szolgáltatást nyújtanak, és mire terjed ki ez a szolgáltatás. Ennek a tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztó számára, és azt egyértelműen és közérthető módon, továbbá az (EU) 2019/882 irányelv akadálymentességi követelményeinek megfelelően kell biztosítani. A gyártó szabadon meghatározhatja a fogyasztó tájékoztatásának módját.

(21)A javítás ösztönzése érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a területükre vonatkozóan legyen legalább egy online platform, ahol a fogyasztók megfelelő javítót kereshetnek. Ez már létező vagy magánüzemeltetésű platform is lehet, ha megfelel az ezen irányelvben feltételeknek. E platformnak tartalmaznia kell felhasználóbarát, független összehasonlító eszközöket, amelyekkel a fogyasztók könnyebben értékelhetik és összehasonlíthatják a különböző javítási szolgáltatók érdemeit, ezáltal ösztönözve a fogyasztókat arra, hogy új áruk vásárlása helyett a javítást válasszák. Noha a platform célja a javítási szolgáltatások keresésének megkönnyítése a vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokban, a tagállamok szabadon kiterjeszthetik az alkalmazási körét a vállalkozások közötti kapcsolatokra és a közösségi alapú javítási kezdeményezésekre.

(22)A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az online platformhoz könnyen hozzáférhessen minden gazdasági szereplő, aki javítási szolgáltatásokat nyújthat az Unióban. Ezenkívül a tagállamok szabadon dönthetik el, mely javító regisztrálhat az online platformon, feltéve, hogy a platform az uniós jog szerint minden javító számára észszerű és megkülönböztetésmentes módon hozzáférhető. Támogatni kell a javítási szolgáltatások határokon átnyúló nyújtását annak lehetővé tételével, hogy az egyik tagállambeli javítók másik tagállambeli online platformon regisztráljanak, hogy javítási szolgáltatásokat nyújtsanak azokon a területeken, ahol a fogyasztók ilyen szolgáltatásokat kerestek. A tagállamok mérlegelési jogkörébe kell tartoznia annak eldöntése, hogyan töltik fel az online platformot, például önregisztrálás vagy meglévő adatbázisokból a javítók hozzájárulásával történő adatkinyerés útján, illetve kell-e a regisztrálóknak a platform üzemeltetési költségeinek fedezésére fordított regisztrációs díjat fizetniük. Annak biztosítása érdekében, hogy a javítási szolgáltatások széles választéka legyen elérhető az online platformon, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az online platformhoz való hozzáférés ne korlátozódjon meghatározott kategóriájú javítókra. Noha a – például a szükséges szakmai képesítésre vonatkozó – nemzeti követelmények változatlanul alkalmazandók, a tagállamoknak ugyanakkor gondoskodniuk kell arról, hogy az online platform a követelményeket teljesítő összes javító előtt nyitva álljon. A tagállamok emellett szabadon dönthetnek arról, hogy közösségi alapú javítási kezdeményezések, például közösségi javítóműhelyek regisztrálhatnak-e a platformon, és ha igen, milyen mértékben, adott esetben figyelembe véve a biztonsági szempontokat. Az online platformon való regisztrálásra mindig a javítók kérésére kell lehetőséget biztosítani, feltéve, hogy teljesítik az online platformhoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeket.

(23)A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a fogyasztók könnyen hozzáférhessenek az online platformhoz, így megfelelő javítási szolgáltatásokat találjanak a hibás árukhoz. Az online platformnak a kiszolgáltatott fogyasztók – köztük a fogyatékossággal élők – számára is hozzáférhetőnek kell lennie az akadálymentességre vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően.

(24)A termékalapú keresési funkció terméktípusra vagy márkára vonatkozhat. Mivel a javítók a javítási igény bejelentése előtt nem ismerhetik a konkrét hibát, az online platformon elegendő általános tájékoztatást adniuk a javítási szolgáltatásaik fő elemeiről, hogy a fogyasztók eldönthessék, megjavíttatják-e az adott árut. Különösen olyan információk tartoznak e körbe, mint a javítás elvégzéséhez szükséges átlagidő, az ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állása, a hely, ahol a fogyasztó átadja az árut javításra, valamint kiegészítő szolgáltatások rendelkezésre állása. A javítókat ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen tegyék naprakésszé az online platformon nyújtott tájékoztatást. Az online platformon elérhető javítási szolgáltatásokba vetett fogyasztói bizalom erősítése érdekében a javítóknak bizonyítaniuk kell, hogy betartanak bizonyos javítási előírásokat.

(25)Az európai javítási tájékoztatóhoz való hozzájutás megkönnyítése érdekében az online platformnak lehetőséget kell biztosítania a fogyasztók számára, hogy az online platformon keresztül közvetlenül kérjék a tájékoztatót a javítótól. Ezt a lehetőséget jól látható módon kell megjeleníteni az online platformon. Ahhoz, hogy a tagállamok megismertessék a nemzeti online javítási platformokat, és megkönnyítsék a hozzáférést e platformokhoz az egész Unióban, gondoskodniuk kell arról, hogy az online platformjuk hozzáférhető legyen az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 20 létrehozott egységes digitális kapuhoz kapcsolódó nemzeti honlapokon keresztül. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy megismertessék az online platformot a fogyasztókkal, például elhelyezhetnek az online platformra irányító hivatkozást a kapcsolódó nemzeti honlapokon, vagy kommunikációs kampányokat folytathatnak.

(26)Az áruk fenntartó fogyasztásának az eladó felelősségi körén kívüli esetekben való előmozdítása érdekében az online platformnak a felújított árukat is népszerűsítenie kell a hibás áruk javításának vagy az új áruk vásárlásának alternatívájaként. E célból az online platformnak rendelkeznie kell olyan funkcióval, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztók felújított árukkal foglalkozó eladókat vagy hibás árukat felújítás céljából felvásárló vállalkozásokat találjanak, különösen a termékkategória szerinti keresést lehetővé tevő funkció révén. A felújított áruk eladóinak vagy a hibás árukat felújítás céljából felvásárlóknak a javítási funkcióra is vonatkozó elvek és műszaki előírások alapján kell hozzáférést kapniuk a platformhoz.

(27)A Bizottságnak lehetővé kell tennie a javítási szolgáltatásokra vonatkozó önkéntes európai minőségi szabvány kidolgozását, például azzal, hogy ösztönzi és megkönnyíti a szabvánnyal kapcsolatos önkéntes együttműködést a vállalkozások, a hatóságok és más érdekeltek között, vagy szabványosítási kérelmet intéz az európai szabványügyi szervezetekhez. A javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai szabvány Unió-szerte erősíthetné a javítási szolgáltatásokba vetett fogyasztói bizalmat. E szabvány tartalmazhatná a javítással kapcsolatos fogyasztói döntéseket befolyásoló szempontokat, így a javítás elvégzéséhez szükséges időt, az ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állását, olyan minőségi biztosítékokat, mint a javításra vonatkozó kereskedelmi jótállás, valamint olyan kiegészítő szolgáltatások rendelkezésre állását, a javítók által kínált eltávolítás, üzembe helyezés és szállítás.

(28)Az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körébe tartozó javítás előmozdítása érdekében ki kell igazítani a harmonizált feltételeket, amelyek fennállása esetén élni lehet jogorvoslatként a javítás és a csere közötti választás lehetőségével. Fenn kell tartani azt az (EU) 2019/771 irányelvben foglalt elvet, miszerint az alkalmazandó jogorvoslat megállapításának egyik kritériumaként figyelembe kell venni, hogy a kiválasztott jogorvoslat a másik jogorvoslathoz viszonyítva aránytalan költséget ró-e az eladóra. A fogyasztó továbbra jogosult a javítást választani a cserével szemben, kivéve, ha javítás lehetetlen, vagy a cserével összehasonlítva aránytalan költséget ró az eladóra. Ha azonban a csere legalább akkora költségekkel jár, mint a javítás, akkor az eladónak mindig a javítást kell választania. Ennélfogva a fogyasztó csak akkor jogosult jogorvoslatként a cserét választani, ha olcsóbb, mint a javítás. Az (EU) 2019/771 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(29)Az ezen irányelvben foglalt szabályok képviseleti kereset útján történő érvényesíthetősége érdekében módosítani szükséges az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv16 I. mellékletét. Ahhoz, hogy a tagállamuk által kijelölt illetékes hatóságok az ezen irányelvben foglalt szabályok betartatása érdekében együttműködhessenek és összehangolhassák egymással és a Bizottsággal az intézkedéseket, módosítani szükséges az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet17 mellékletét.

(30)Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők alkalmazkodni tudjanak, átmeneti rendelkezéseket kell bevezetni ezen irányelv bizonyos cikkeinek alkalmazását illetően. Így a javítási kötelezettséget és az e kötelezettségről való tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséget [a hatálybalépéstől számított 24 hónap] után kell alkalmazni a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében. Az (EU) 2019/771 irányelv módosítása csak [a hatálybalépéstől számított 24 hónap] után kötött adásvételi szerződésekre alkalmazandó, hogy biztosítható legyen a jogbiztonság, és elegendő idő álljon az eladók rendelkezésére a javítással és cserével kapcsolatos módosított jogorvoslatokhoz való alkalmazkodáshoz.

(31)A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával18 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(32)A tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a fogyasztók által vásárolt áruk javításának előmozdítását a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulásra és egyúttal a magas szintű környezet- és fogyasztóvédelem biztosítására tekintettel. A fenntartható fogyasztást a hibák (EU) 2019/771 irányelv hatályán kívüli javítása útján előmozdító, újonnan megjelenő, kötelező erejű nemzeti szabályok valószínűleg eltérnének egymástól, és a belső piac széttagoltságához vezetnének. A tagállamok nem módosíthatják az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körébe tartozó hibákra vonatkozó, teljeskörűen harmonizált szabályokat. Ezen irányelv célja – a léptékére és a hatásaira tekintettel – eredményesebben elérhető uniós szinten, az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körébe tartozó és azon kívüli javítást előmozdító, teljeskörűen harmonizált közös szabályokkal. Az Unió ezért intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az arányosság említett cikkben foglalt elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(33)Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16., 26., 37., 38. és 47. cikkében foglaltak maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítására irányul. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikke szerint hozzájárul a környezet minőségének javításához azzal, hogy előmozdítja az áruk fenntartható fogyasztását, ezáltal pedig csökkenti a menthető áruk idő előtti hulladékká válásának káros környezeti hatásait. Az irányelv azzal biztosítja a fogyasztóvédelemről szóló 38. cikk rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartását, hogy erősíti az eladó (EU) 2019/771 irányelv 10. cikke szerinti felelősségi körén kívül bekövetkező vagy felismerhetővé váló hibákkal kapcsolatos fogyasztói jogokat. Emellett az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke szerint a vállalkozás szabadságának maradéktalan tiszteletben tartását is biztosítja azzal, hogy védi a szerződési szabadságot, és ösztönzi a javítási szolgáltatások fejlődését a belső piacon. Ez az irányelv az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke szerint a fogyatékossággal élők beilleszkedéséhez is hozzájárul azzal, hogy előmozdítja az online platform akadálymentessé tételét a fogyatékossággal élők számára. Ez az irányelv hatékony jogérvényesítési eszközök révén hivatott biztosítani a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 47. cikk maradéktalan tiszteletben tartását,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy, cél és hatály

(1)Ez az irányelv a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulásra és egyúttal a magas szintű fogyasztó- és környezetvédelem biztosítására tekintettel az áruk javítását előmozdító közös szabályokat állapít meg.

(2)Ez az irányelv a fogyasztók által vásárolt áruk javítására vonatkozik abban az esetben, ha az áruk hibája az eladó (EU) 2019/771 irányelv 10. cikke szerinti felelősségi körén kívül áll fenn vagy válik felismerhetővé.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.„fogyasztó”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott fogyasztó;

2.„javító”: bármely természetes vagy jogi személy, aki – saját kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggésben – javítási szolgáltatásokat nyújt, ideértve a javítási szolgáltatásokat nyújtó gyártókat és eladókat, továbbá a javítási szolgáltatókat, akár függetlenek, akár az említett gyártókkal vagy eladókkal állnak kapcsolt viszonyban;

3.„eladó”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott eladó;

4.„gyártó”: a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet 2. cikkének 42. pontjában meghatározott gyártó;

5.„meghatalmazott képviselő”: a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet 2. cikkének 43. pontjában meghatározott meghatalmazott képviselő;

6.„importőr”: a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet 2. cikkének 44. pontjában meghatározott importőr;

7.„forgalmazó”: a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet 2. cikkének 45. pontjában meghatározott forgalmazó;

8.„áru”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 5. pontjában meghatározott áruk, kivéve a vizet, a gázt és a villamos energiát;

9.„felújítás”: a [fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló] rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott felújítás;

10.„javíthatósági követelmények”: a II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusokban előírt követelmények, amelyek lehetővé teszik a termék javítását, ideértve a szétszerelésének egyszerűbbé tételét, a pótalkatrészek könnyebben hozzáférhetővé tételét, valamint a termékekre vagy bizonyos alkotóelemeikre vonatkozó, javítással kapcsolatos tájékoztatás és eszközök rendelkezésre állásának javítását célzó követelményeket.

3. cikk

A harmonizáció mértéke

A tagállamok nemzeti jogukban nem tartanak fenn vagy vezetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

4. cikk

Európai javítási tájékoztató

(1)A tagállamok biztosítják, hogy mielőtt a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés a fogyasztóra nézve kötelezővé válna, a javító kérésre a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az I. mellékletben meghatározott európai javítási tájékoztatót az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikke 11. pontjának értelmében vett tartós adathordozón.

(2)Az 5. cikk értelmében javításra kötelezetteken kívüli javítók nem kötelesek rendelkezésre bocsátani az európai javítási tájékoztatót, ha nem áll szándékukban javítási szolgáltatást nyújtani.

(3)A javító csak azoknak a szükséges költségeknek a megtérítését kérheti a fogyasztótól, amelyek az európai javítási tájékoztatóban foglalt információk közlésével összefüggésben merülnek fel a javítónál.

A 2011/83/EU irányelv sérelme nélkül a javító tájékoztatja a fogyasztót az első albekezdésben említett költségekről, mielőtt a fogyasztó az európai javítási tájékoztató rendelkezésre bocsátását kéri.

(4)Az európai javítási tájékoztató egyértelműen és közérthető módon meghatározza az alábbi javítási feltételeket:

a)a javító kiléte;

b)a javító letelepedési helyének címe, valamint a javító telefonszáma és e-mail-címe, továbbá adott esetben egyéb online elérhetőség, amelyen keresztül a fogyasztó gyorsan és hatékonyan felveheti a kapcsolatot és kommunikálhat a javítóval;

c)a javítandó áru;

d) a hiba természete és a javasolt javítás jellege;

e) az ár vagy – ha az árat nem lehet észszerűen előre kiszámítani – az ár kiszámításának módja és a javítás maximális ára;

f) a javítás elvégzéséhez szükséges becsült idő;

g) ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állása a javítás idejére és adott esetben az ideiglenes csere fogyasztót terhelő költségei;

h)a hely, ahol a fogyasztó átadja az árut javításra;

i)adott esetben kiegészítő szolgáltatások – például a javító által kínált eltávolítás, üzembe helyezés és szállítás – rendelkezésre állása és adott esetben e szolgáltatások fogyasztót terhelő költségei.

(5)A javító az európai javítási tájékoztató fogyasztó rendelkezésére bocsátásától számított 30 naptári napig nem módosítja az abban meghatározott javítási feltételeket, kivéve, ha a javító és a fogyasztó eltérően állapodik meg. A javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés e 30 napon belüli megkötése esetén az európai javítási tájékoztatóban meghatározott javítási feltételek a szerződés szerves részét képezik.

(6)Ha a javító hiánytalan és pontos európai javítási tájékoztatót bocsátott a fogyasztó rendelkezésére, akkor az alábbi követelmények teljesítettnek minősülnek:

a)a javítási szolgáltatás főbb jellemzőiről való tájékoztatásra vonatkozó követelmények a 2011/83/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a 2006/123/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének j) pontjában foglaltaknak megfelelően;

b)a javító kilétéről és elérhetőségeiről való tájékoztatásra vonatkozó követelmények a 2011/83/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 6. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában, a 2006/123/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a 2000/31/EK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában foglaltaknak megfelelően;

c)az árról való tájékoztatásra vonatkozó követelmények a 2011/83/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, valamint a 2006/123/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének i) pontjában és (3) bekezdése a) pontjában foglaltaknak megfelelően;

d)a javítási szolgáltatás teljesítésére tett intézkedésekről és teljesítéséhez szükséges időről való tájékoztatásra vonatkozó követelmények a 2011/83/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjában és 6. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglaltaknak megfelelően.

5. cikk

Javítási kötelezettség

(1)A hatályt tagállamok gondoskodnak arról, hogy a fogyasztó kérésére a gyártó térítésmentesen vagy térítés ellenében vagy más típusú ellenszolgáltatás fejében megjavítsa az árut, amelyre – és amilyen mértékben – javíthatósági követelményeket írnak elő a II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok. A gyártó nem köteles megjavítani az ilyen árut, ha annak javítása nem lehetséges. A gyártó javítási kötelezettsége teljesítése érdekében alvállalkozásba adhatja a javítást.

(2)Ha Unión kívül letelepedett gyártó kötelezett javításra az (1) bekezdés szerint, akkor az Unión belüli meghatalmazott képviselője teljesíti a gyártó kötelezettségét. Ha a gyártó nem rendelkezik meghatalmazott képviselővel az Unióban, akkor az érintett áru importőre teljesíti a gyártó kötelezettségét. Importőr hiányában az érintett áru forgalmazója teljesíti a gyártó kötelezettségét.

(3)A gyártóknak biztosítaniuk kell, hogy a független javítók a II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak megfelelően hozzáférjenek a termékekre vagy bizonyos alkotóelemeikre vonatkozó, javítással kapcsolatos tájékoztatáshoz és eszközökhöz.

(4)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, hogy a jogszabályi fejleményekre tekintettel módosítsa a II. mellékletet a javíthatósági követelményeket meghatározó uniós jogi aktusok jegyzékének naprakésszé tételével.

6. cikk

Tájékoztatás a javítási kötelezettségről

A tagállamoknak gondoskodnak arról, hogy a gyártók tájékoztassák a fogyasztót az 5. cikk szerinti javítási kötelezettségükről, továbbá könnyen hozzáférhető, egyértelműen és közérthető módon – például a 7. cikkben említett online platformon keresztül – adjanak tájékoztatást a javítási szolgáltatásokról.

7. cikk

Javítással és felújított árukkal foglalkozó online platform

(1)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a területükön legalább egy online platform működjön, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára javítók keresését. A platform:

a)rendelkezik áruk, javítási szolgáltatások helye és javítási feltételek, köztük a javítás elvégzéséhez szükséges idő, ideiglenesen biztosított csereáru rendelkezésre állása és az áruk fogyasztó által javításra történő átadásának helye, a javítók által kínált kiegészítő szolgáltatások, így eltávolítás, üzembe helyezés és szállítás, továbbá a vonatkozó európai vagy nemzeti minőségi előírások keresésére szolgáló funkcióval;

b)lehetővé teszi, hogy a fogyasztók a platformon keresztül kérjék az európai javítási tájékoztatót;

c)lehetővé teszi, hogy a javítók rendszeresen naprakésszé tegyék elérhetőségeiket és szolgáltatásaikat;

d)lehetővé teszi, hogy a fogyasztók jelezzék, hogy betartják az alkalmazandó európai vagy nemzeti minőségi előírásokat;

e)hozzáférhető az (EU) 2018/1724 európai rendelettel létrehozott egységes digitális kapuhoz kapcsolódó nemzeti honlapokon keresztül;

f)akadálymentességet biztosít a fogyatékossággal élő személyek számára.

(2)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az online platform a felújított árukkal foglalkozó eladók és a hibás árukat felújítás céljából felvásárlók megtalálására szolgáló, termékkategória szerinti keresési funkciót is tartalmaz.

(3)A javítók, valamint a felújított árukkal foglalkozó eladók és a hibás árukat felújítás céljából felvásárlók önkéntes alapon regisztrálhatnak az online platformon. A tagállamok az uniós jog szerint döntenek a platformhoz való hozzáférésről. Az online platform használata a fogyasztók számára térítésmentes.

8. cikk

Jogérvényesítés

(1)A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek való megfelelés biztosításához megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre.

(2)Az (1) bekezdésben említett eszközök többek között olyan rendelkezéseket foglalnak magukban, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő, a nemzeti jog által meghatározott egy vagy több szerv a nemzeti jog szerint eljárást kezdeményezhessen a tagállam bírósága vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatósága előtt az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében:

a)állami szervek vagy azok képviselői;

b)olyan szervezetek, amelyeknek a fogyasztók vagy a környezet védelméhez jogos érdeke fűződik;

c)jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

9. cikk

A fogyasztók tájékoztatása

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyasztók ezen irányelv szerinti jogaira, és e jogok érvényesítésének eszközeire vonatkozó tájékoztatás a fogyasztók rendelkezésére álljon, többek között az (EU) 2018/1724 európai rendelettel létrehozott egységes digitális kapuhoz kapcsolódó nemzeti honlapokon keresztül.

10. cikk

Kötelező jelleg

(1)Ezen irányelv eltérő rendelkezésének hiányában a fogyasztóra nézve nem kötelező bármely olyan szerződéses megállapodás, amely a fogyasztó hátrányára kizárja az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazását, azoktól eltér vagy azok joghatását módosítja.

(2)Ez az irányelv nem akadályozza a javítót abban, hogy a fogyasztónak olyan szerződési feltételeket ajánljon, amelyek az ebben az irányelvben foglaltnál nagyobb védelmet biztosítanak.

11. cikk

Szankciók

(1)A tagállamok megállapítják a 4., 5. és 6. cikk alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak, visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)A tagállamok a hatálybalépéstől számított 24 hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett szabályokról és intézkedésekről, és az e szabályokat és intézkedéseket érintő minden későbbi módosítást is haladéktalanul bejelentenek a Bizottságnak.

12. cikk

Az (EU) 2019/771 irányelv módosítása

Az (EU) 2019/771 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„E bekezdés első mondatától eltérve, ha a csere legalább akkora költségekkel jár, mint a javítás, az eladó megjavítja az árut annak szerződésszerűvé tétele érdekében.”

13. cikk

Az (EU) 2020/1828 irányelv módosítása

Az (EU) 2020/1828 irányelv I. melléklete a következő 67. ponttal egészül ki:

„67. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) xx/xx irányelve (x) az áruk javítását előmozdító közös szabályok meghatározásáról, továbbá az (EU) 2017/2394 rendelet, valamint az (EU) 2019/771 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (HL L xx).”

14. cikk

Az (EU) 2017/2394 rendelet módosítása

Az (EU) 2017/2394 rendelet melléklete a következő 27. ponttal egészül ki:

„27. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) xx/xx irányelve (x) az áruk javítását előmozdító közös szabályok meghatározásáról, továbbá az (EU) 2017/2394 rendelet, valamint az (EU) 2019/771 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (HL L xx).”

15. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)A Bizottság [e jogi aktus hatálybalépésétől számított egy hónap] utáni hatéves időtartamra szóló felhatalmazást kap az 5. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hatéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően eljárva konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)Az 5. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

16. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)Ezen irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 6. cikke a javítási szolgáltatások nyújtására [a hatálybalépéstől számított 24 hónap] előtt kötött szerződésekre nem vonatkozik.

(2)Ezen irányelv 12. cikke [a hatálybalépéstől számított 24 hónap] előtt kötött adásvételi szerződésekre nem vonatkozik.

17. cikk

Átültetés

(1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a hatálybalépéstől számított 24 hónap]-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok [a hatálybalépéstől számított 24 hónap]-tól/-től alkalmazzák ezeket a rendelkezéseket.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen, valamint az ezen irányelv szerint létrehozott, javítással és felújított árukkal foglalkozó nemzeti online platformokra vonatkozóan fogadnak el.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) COM(2019) 640 final, 2019.12.11.

(2) HL L 136., 2019.5.22., 28. o.

(3) Conference on the Future of Europe – Report on the Final Outcome [Konferencia Európa jövőjéről – Jelentés a végeredményről], 2022. május.

(4) COM(2022)404 final

(5) COM(2022) 142 final, 2022.3.30.

(6) COM(2022) 143 final, 2022.3.30.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).

(8) Az előnyben részesített alternatívákból álló csomag környezeti hatását a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletével (471 millió tonna szén-dioxid-csökkenés) és a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvével (0,33–0,47 millió tonna szén-dioxid-csökkenés) együtt kell vizsgálni, mivel kialakításuknál szempont volt, hogy kiegészítsék egymást. Az együttes környezeti hatás tehát kifejezetten jelentős. A kezdeményezések emellett kölcsönösen elősegítik a kívánt hatásuk kiváltását.

(9) Például az (EU) 2019/2023 bizottsági rendelet rögzíti, hogy a háztartási mosógépek és háztartási mosó-szárítógépek gyártói, importőrei vagy ezek meghatalmazott képviselői a modell utolsó darabjának forgalomba hozatalától számított legalább tíz évig kötelesek a hivatalos szervizek rendelkezésére bocsátani a felsorolt pótalkatrészeket. A javítási kötelezettség tehát az adott termékekre, az ilyen pótalkatrészekkel való kicserélést szükségessé tevő hibára és tíz évre vonatkozik.

(10) HL C […].

(11) Az Európai Parlament […]-i álláspontja [(a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)] és a Tanács […]-i határozata.

(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 136., 2019.5.22., 28. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).

(14)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (átdolgozás).

(18) Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 213., 2016.5.12., 1. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1724 rendelete (2018. október 2.) az információkhoz, eljárásokhoz, valamint segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális kapu létrehozásáról, továbbá az 1024/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 295., 2018.11.21., 1. o.).

Javító	[Név]
Cím	[A fogyasztó által használandó postai cím]
Telefonszám
E-mail-cím
Adott esetben a javító által biztosított egyéb online kommunikációs eszközök, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy gyorsan és hatékonyan kapcsolatba lépjen és kommunikáljon a javítóval

Javítandó termék	[Az áru azonosítása]
A hiba meghatározása	[A hiba leírása]
A javasolt javítás típusa	[Milyen intézkedéseket fognak hozni a hiba kijavítására]
A javítás ára, vagy ha az nem számítható ki, a vonatkozó számítási módszer és a javítás maximális ára	[Ez a javítási szolgáltatás árának teljes összegét, vagy ha ez nem lehetséges, számítási módszerét és felső összeghatárát jelenti euróban/nemzeti pénznemben]
A javítás kivitelezésének becsült ideje	[Napokban, a szerződés megkötésétől a javítás befejezéséig számítva]
Ideiglenes helyettesítő termék rendelkezésre állása	[Az ideiglenes helyettesítő termék azt jelenti, hogy a fogyasztó a javítás ideje alatt használat céljából egyenértékű terméket fog kapni, a javítónak az „Igen” vagy „Nem” jelölést kell feltüntetnie]
Ha igen, adják meg az esetleges kapcsolódó költségeket:	[euróban/nemzeti pénznemben]
A javítás helye	[Az a hely, ahol a javító elvégzi a javítást, például a fogyasztó lakóhelye, a javító telephelye vagy máshol]
Adott esetben kiegészítő szolgáltatások rendelkezésre állása	[Jelezzék, hogy kínálnak-e kiegészítő szolgáltatásokat, például eltávolítást, üzembe helyezést és szállítást, és amennyiben igen, ezek mire terjednek ki, vagy tüntessék fel a „Nincs” választ, ha az érintett javításhoz nem nyújtanak kiegészítő szolgáltatást.]
Ha igen, adják meg az esetleges kapcsolódó költségeket:	[euróban/nemzeti pénznemben, kínált szolgáltatásonként]