EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.12.18.
COM(2023) 796 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A nemzeti energia- és klímatervek aktualizált tervezetének uniós szintű értékelése
Fontos lépés az európai zöld megállapodás és a RePowerEU keretében 2030-ra kitűzött ambiciózusabb energia- és éghajlat-politikai célok felé
1.BEVEZETÉS – AKTUALIZÁLT INTEGRÁLT NEMZETI ENERGIA- ÉS KLÍMATERVEK: FONTOS LÉPÉS A ZÖLD MEGÁLLAPODÁS ÉS A REPOWEREU TERV MEGVALÓSÍTÁSA FELÉ
Az elmúlt évek egyértelműen megmutatták, hogy az EU nem térhet le a klímasemlegesség, továbbá a rugalmas energiarendszer, valamint a versenyképes és fenntartható gazdaság kiépítése felé vezető útról, sőt gyorsabban kell haladnia azon. Az új globális hőmérsékleti rekordok és a gyakoribb szélsőséges időjárási események a gyorsuló klímaválság bizonyítékai. A világjárványt követően a háború európai kontinensre való visszatérése és az elmúlt évtizedek legsúlyosabb globális energiaválsága veszélybe sodorta az energiaellátás biztonságát és az energia megfizethetőségét, valamint Európa gazdasági stabilitását. E fenyegetésekre válaszul az EU határozott lépéseket tett az európai zöld megállapodás végrehajtásának felgyorsításával, rekordidő alatt bevezetve az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagot és a REPowerEU tervet. Itt az ideje, hogy az Unió a tagállamokkal együtt végrehajtsa ezeket a kötelezettségvállalásokat, mindeközben támogatva a háztartásokat és a vállalkozásokat, valamint időtállóvá és rezilienssé téve az uniós gazdaságot.
Az uniós tagállamok 2018 óta úgy használják az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendeletet 1 egy olyan átfogó irányítási rendszer alapjaként, amely lehetővé teszi az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célértékeinek és célkitűzéseinek elérését, valamint a jövőbeli kihívások kezelésére alkalmas, reziliens energiaunió kiépítését.
A nemzeti energia- és klímatervek a tagállamok fő stratégiai szakpolitikai tervezési eszközei annak bemutatására, hogy miként fogják teljesíteni az energiaunióban meghatározott célkitűzéseket és célértékeket, és hogyan fognak haladni a klímasemlegesség és a reziliencia 2050-ig történő elérése felé vezető úton. E tervek biztosítják a beruházások rövid, közép- és hosszú távú kiszámíthatóságát, és kulcsfontosságú eszközt jelentenek a klímasemlegesség kollektív céljának eléréséhez szükséges jelentős beruházások mozgósításához. Hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az EU átállása társadalmilag igazságos legyen, garantálja az energiabiztonságot és az energia megfizethetőségét.
A tagállamok 2019 végén nyújtották be végleges nemzeti energia- és klímatervüket. Ezt első alkalommal 2023-ban vizsgálták felül és aktualizálták az európai zöld megállapodás, az európai klímarendelet, az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag és a 2022. évi REPowerEU terv szerinti, megnövelt energia- és éghajlat-politikai célértékek és célkitűzések teljesítése érdekében. Az aktualizált tervek figyelembe veszik a reziliensebb energiaunióval kapcsolatos megnövekedett kihívásokat, beleértve az ukrajnai háború következményeit is, és tükrözik az EU Párizsi Megállapodás szerinti nemzetközi kötelezettségvállalásait.
Az elmúlt években felmerült számos globális kihívást követően a Bizottság a fenntarthatóbb és reziliensebb uniós gazdaságok kiépítése érdekében létrehozta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt is. A tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési terveinek részeként elfogadott 23 REPowerEU-fejezettel és 27 felülvizsgált helyreállítási és rezilienciaépítési tervvel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes felülvizsgált keretének több mint 42 %-a (275 milliárd EUR) olyan beruházásokat és reformokat fog finanszírozni, amelyek a zöld átállást és a REPowerEU tervet támogatják. Ezek a reformok közvetlenül hozzájárulnak a nemzeti energia- és klímatervek célkitűzéseihez. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervnek teljes mértékben fel kell tárnia a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekkel való szinergiákat.
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek megfelelő keretet biztosítanak a tagállamok számára kötelezettségvállalásaik teljesítéséhez, ahhoz, hogy elérjék a 2030-ra kitűzött célértékeket, azaz az ÜHG-kibocsátások legalább 55 %-os nettó hazai csökkentését; a megújuló forrásokból előállított energia legalább 42,5 %-os, de akár 45 %-os részarányának elérését; valamint a végsőenergia-fogyasztás uniós szinten 11,7 %-os csökkentését.
Szilárd tervekkel az éghajlatvédelmi és energetikai átállás gazdasági növekedési stratégiává válhat kontinensünk számára, ami összeegyeztethetővé teszi az átállást egy stabil, innovatív és virágzó gazdasági jövőképpel, amely időtálló és reziliens munkahelyeket teremt. A tagállamokkal az aktualizált nemzeti energia- és klímaterveikről folytatott ismétlődő párbeszéd során a Bizottság újabb és erőteljesebb hangsúlyt helyez az energiaunión belüli versenyképességre, innovációra és beruházásokra, beleértve az egyszerűsített szabályozási környezetet is.
A Bizottság mostanra elvégezte a tagállamok által november közepéig benyújtott 21 aktualizált NEKT-tervezet értékelését 2 . Bár a legtöbb tagállam benyújtotta aktualizált NEKT-tervezetét, a Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tervezet benyújtása számottevő késedelmet szenvedett 3 , ami jelentősen hátráltatja a folyamatot, és felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a végleges tervek benyújtásának 2024. júniusi határidejét.
A Bizottság értékelése azt mutatja, hogy a tagállamok jó úton haladnak, de az ambíciók terén továbbra is hiányosságok mutatkoznak a közelmúltban elfogadott, 2030-ra kitűzött, megnövelt éghajlat- és energiapolitikai célértékek és célkitűzések elérése tekintetében. Ez nem meglepő, mivel az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag véglegesítése és az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetének benyújtása között rövid idő telt el. A tagállamok és a Bizottság által a nemzeti energia- és klímatervek tervezetének elkészítése során folytatott konstruktív és iteratív folyamat során levont tanulságok hasznosak lesznek annak azonosításában, hogy melyek a bevált gyakorlatok, valamint hogy hol van szükség további intézkedésekre.
A Bizottság e közleménnyel együtt egyéni értékeléseket és országspecifikus ajánlásokat 4 tesz közzé 21 tagállam számára. Ezek az ajánlások azokat a hiányzó elemeket tárgyalják, amelyekkel a végleges nemzeti energia- és klímatervekben foglalkozni kell; ezzel segítik a tagállamokat az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagból és a REPowerEU-ból eredő legújabb éghajlat- és energiapolitikai célok elérésében.
Az európai klímarendelettel összhangban a Bizottság értékelte továbbá a 27 tagállam által a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló uniós célkitűzés teljesítése terén tett közös törekvéseket és elért eredményeket, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén elért közös eredményeket. A nemzeti intézkedések e célkitűzésekkel való összhangjára vonatkozó bizottsági értékelés alátámasztja az e szakpolitikai csomag részeként a tagállamoknak címzett ajánlásokat.
Háttérmagyarázat: az aktualizált NEKT-tervezetek értékelése nyomán tett főbb megállapítások.
·Az elmúlt években tapasztalt jelentős csökkenés ellenére a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG-kibocsátás) a becslések szerint 2030-ban 51 %-kal alacsonyabb lesz, mint 1990-ben, ami 4 %-kal elmarad a klímarendeletben meghatározott 55 %-os célértéktől. Míg az uniós intézkedések segítik a tagállamokat e célértékek elérésében, a tagállamok részéről is szükség van támogató intézkedésekre, hogy megfelelő szakpolitikákat és intézkedéseket vezessenek be a közlekedés, az épületek és a mezőgazdasági hulladék területén, és fokozzák a szén-dioxid-eltávolítást. Erre a további erőfeszítésre azért van szükség, hogy pótolják a közös kötelezettségvállalási rendelet és a LULUCF-rendelet 5 szerinti célértékek teljesítése terén mutatkozó hiányosságokat.
·A megújuló energia végsőenergia-fogyasztáson belüli részaránya 2030-ban uniós szinten 38,6 % és 39,3 % között lehet. Ez jelentősen meghaladja az új megújulóenergia-irányelvben (REDII) meghatározott 32 %-ot, ugyanakkor alacsonyabb, mint a 2023-as felülvizsgált REDII-ben meghatározott 45 %-os cél elérésére irányuló közös törekvés 42,5 %-os kötelező célértéke. Nagyon kevés tagállam 6 nyújtott be olyan hozzájárulást, amely összhangban van az energiaunió irányításáról szóló rendelet és a felülvizsgált RED II szerinti nemzeti hozzájárulásával.
·Az energiahatékonyság terén a 2030-as uniós szintű végsőenergia-fogyasztás elérheti a 814,3 Mtoe-t, ami a 2030-ra vonatkozó előrejelzésekhez képest 5,8 %-os csökkenésnek felel meg. Ez alacsonyabb, mint a 2018. évi energiahatékonysági irányelvben meghatározott 956 Mtoe végsőenergia-fogyasztási szint; ugyanakkor meghaladja a 763 Mtoe-t, és az energiahatékonysági irányelv 2023. évi átdolgozásában meghatározott 2030-as előrejelzésekhez képest 11,7 %-os csökkentésnek felel meg. Csupán néhány tagállam javasol megfelelő ambíciószintet a primerenergia-fogyasztással, a végsőenergia-fogyasztással vagy mindkettővel kapcsolatban 7 .
·Az energiabiztonság kérdését a tervezetek igen eltérő módon kezelik. Az Oroszországból származó uniós energiaimport jelentősen csökkent, például az orosz földgázimport a 2021. évi mintegy 45 %-ról 2023 első tíz hónapjában 15 %-ra csökkent. Ugyanakkor csak néhány tagállam rendelkezik részletes tervekkel a gázhoz vagy a karbonszegény energiaforrásokhoz való diverzifikált hozzáférésre vonatkozóan. Továbbá a villamosenergia-ágazat keresleti oldalával és az energiatárolással sem foglalkoznak kellő mértékben, annak ellenére, hogy a rugalmasság egyre fontosabbá válik. Kevés tagállam határozta meg, hogy milyen módon készül fel az olajfelhasználás fokozatos csökkenésére, valamint annak az energiabiztonságra és az olajinfrastruktúrára gyakorolt hatásainak kezelésére.
·Valamennyi tagállam megkezdte az energiatermelésre használt fosszilis tüzelőanyagok, nevezetesen a szilárd fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését, de csak néhány tagállam szüntette meg a szénfelhasználást, és nem minden tagállam tervezi, hogy 2030 előtt beszüntetné azt. Úgy tűnik, egyes tagállamok esetében visszalépés történt a Bizottság által 2022-ben jóváhagyott területi igazságos átmenet tervekben foglalt, korábbi kötelezettségvállalásokhoz képest. Ami a fosszilis tüzelőanyagok támogatását illeti, a tagállamok közös erőfeszítésére van szükség annak érdekében, hogy egyértelmű és hiteles ütemtervet határozzanak meg e támogatások fokozatos megszüntetésére vonatkozóan.
·A legtöbb tagállam a belső energiapiac kulcsfontosságú elemeként határozza meg a rugalmasság és a keresletoldali válasz alkalmazását a megújuló energia gyors térnyerésének biztosítása érdekében, és egyes tagállamok egyértelmű nemzeti célkitűzéseket terjesztettek elő az ilyen szolgáltatások elterjedésének támogatására. Mindazonáltal számos tervből még mindig hiányoznak azok az egyértelmű célkitűzések és átfogó szabályozási keretek, amelyek célja a villamosenergia-hálózatok megerősítése a megújuló energiaforrások integrálása és a rugalmassági eszközök elterjedését ösztönző technológiai innovációk érdekében.
·Az energiaszegénység kezelése érdekében a tagállamok túlnyomó többségének még egyértelmű célkitűzéseket és módszert kell meghatároznia a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások meghatározására és felmérésére. A strukturális energiapolitikákkal, és különösen az energiahatékonysági intézkedésekkel való szinergiákat, valamint az energiaszegénység enyhítését célzó tudatos fogyasztói magatartás kialakítását célzó erősebb keret lehetőségeit sem tárták fel kellőképpen.
·Mindezekre a kihívásokra tekintettel a Bizottság megújult és nagyobb hangsúlyt fog helyezni a kutatásra, az innovációra és a versenyképességre, beleértve a képzett munkaerő felkészítését is. A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal annak érdekében, hogy nemzeti energia- és klímaterveiket olyan reformokat szem előtt tartva készítsék el, amelyek célja, hogy a tisztaenergia-árak megfizethetőek maradjanak a polgárok és a háztartások számára. Ezekben a tervekben – egyszerűsített szabályozási környezetben – különös hangsúlyt kell fektetni a versenyképességre és az innovációra annak érdekében, hogy az uniós vállalkozások képesek legyenek a tiszta technológiákhoz szükséges termelési kapacitások megtervezésére, fejlesztésére és bővítésére, valamint az alkatrészek és anyagok ellátásának biztosítására a teljes értékláncban, összhangban a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabállyal.
·A tervekből még mindig hiányzik a beruházási igények alapos értékelése és az azokat támogató, a magánfinanszírozás bevonását célzó konkrét intézkedések ismertetése – tekintve, hogy az Unió éghajlat- és energiapolitikai célértékeinek eléréséhez szükséges beruházások nagy részét magánforrásokból kell finanszírozni.
·Az igazságos átmenet támogatása érdekében a tagállamok csak részlegesen értékelték az éghajlatvédelmi és energetikai átállás egyénekre, háztartásokra és vállalkozásokra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásait, és a kapcsolódó szakpolitikák és intézkedések gyakran nem rendelkeznek stratégiai és előretekintő jövőképpel.
·Az energiaunió pilléreinek biztosításához a fizikai éghajlati hatásokkal szembeni rezilienciára is szükség van. A végleges tervekben többet kell tenni az éghajlatváltozással szembeni releváns sérülékenységek és kockázatok elemzése, az energiaunió valamennyi dimenziójára kiterjedő alkalmazkodási célok beépítése, valamint ezeknek a szilárd szakpolitikákkal és intézkedésekkel való összehangolása érdekében.
2.AZ AKTUALIZÁLT INTEGRÁLT NEMZETI ENERGIA- ÉS KLÍMATERVEK TERVEZETEINEK ÉRTÉKELÉSE
2.1.Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteinek uniós szintű értékelése a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célértékekkel és célkitűzésekkel összefüggésben az energiaunió öt dimenziójában
2.1.1.Dekarbonizáció
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetei közelebb visznek bennünket az EU 2030-ra kitűzött 55 %-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési céljának eléréséhez. Egyértelműen szükség van azonban arra, hogy a tagállamok további erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy az uniós fellépéseket a fennmaradó hiányosságok megszüntetése érdekében megfelelő szakpolitikákkal egészítsék ki. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben szereplő információk alapján a nettó ÜHG-kibocsátás a becslések szerint 2030-ban 51 %-kal alacsonyabb lesz, mint 1990-ben 8 , ami 4 %-kal elmarad a klímarendeletben meghatározott 55 %-os célértéktől 9 . A teljes földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) hozzájárulásnak a 225 millió tonna CO2-egyenértéket meghaladó részét tekintve a csökkenések –51,7 %-ot érnének el. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben meghatározott teljesítési pálya várhatóan nem valósítja meg 2050-re a klímasemlegességet 10 . Míg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az EU-ban 1990 óta 32,5 %-kal csökkent 11 , az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben szereplő előrejelzett ÜHG-kibocsátások elemzése rávilágít arra, hogy tempóváltásra van szükség. 2030-ig a kibocsátáscsökkentésnek az elmúlt évtizedben elért átlagos éves kibocsátáscsökkentés csaknem háromszorosát kell elérnie.
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetei megfelelő irányba tett lépést jelentenek a közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti fokozott célkitűzések elérése felé, de a végleges nemzeti energia- és klímatervekben továbbra is jelentős hiányosságokat kell még kezelni. A közös kötelezettségvállalási rendelet értelmében a belföldi közlekedésből (a légi közlekedés kivételével), az épületekből, a mezőgazdaságból, a kisiparból és a hulladékból származó kibocsátásokat 2030-ig 40 %-kal kell csökkenteni a 2005-ös értékhez képest. A rendelkezésre álló előrejelzések összesítése azt mutatja, hogy a kibocsátások szintje 2030-ra 33,8 %-kal csökkenhet (a 2005-ös szinthez képest), ami 6,2 százalékponttal elmarad az uniós célkitűzéstől 12 . Csak Görögország, Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia nem számít a közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti, 2030-ra vonatkozó nemzeti céltól való eltérésre, eltekintve azoktól a rugalmassági mechanizmusoktól, amelyeket a közös kötelezettségvállalási rendelet keretében igénybe vehetnek 13 . Ugyanakkor csak néhány tagállam (Ciprus, Csehország, Észtország, Franciaország, Litvánia, Magyarország, Románia) veszi figyelembe terveiben és előrejelzéseiben az új kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS2). Az ETS2, amely különösen az épület- és közúti közlekedési ágazatban égetésre használt tüzelőanyagokra terjed ki, további ösztönzést fog nyújtani a közös kötelezettségvállalási rendelet céljainak eléréséhez.
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteinek többsége nem mutat kellő ambíciót és fellépést a földterületekkel kapcsolatban. Nagyon kevés tagállam vázolja fel konkrétan, milyen úton kívánja elérni a nemzeti nettó elnyelési célértékeket 14 , vagy tesz elegendő intézkedéseket annak érdekében, hogy segítse a mezőgazdasági termelőket, az erdészeket és más érdekelt feleket abban, hogy e célokkal összhangban fenntartható üzleti modelleket építsenek ki. A LULUCF-előrejelzések összesítése azt mutatja, hogy a teljes nettó elnyelés még mindig 40–50 Mt CO2-egyenértékkel elmaradna a 2030-ra kitűzött, –310 Mt CO2-egyenértékben megállapított célértéktől 15 . Továbbra is különös aggodalomra ad okot Csehország, Észtország, Finnország és Franciaország, ahol a nettó elnyelés 2025-ig tartó általános csökkenő tendenciája mind nemzeti, mind uniós szinten hatással lehet a 2030-as célok elérésére. Más tervek viszont megfelelő ambíciót mutatnak annak számszerűsítése tekintetében, hogy a különböző szakpolitikák és intézkedések milyen hatást gyakorolnak az éghajlatváltozás mérséklésére (Litvánia), valamint értékes szakpolitikákat, például a tőzeglápok elárasztással való helyreállítására vagy tájrehabilitációjára vonatkozó célokat vázolnak fel (Dánia, Spanyolország, Hollandia és Németország). Szinte minden tagállamnak javítania kell a nyomon követést, a jelentéstételt és az ellenőrzést a felülvizsgált jogszabályok megbízhatóságának és jobb szakpolitikai integrációjának biztosítása érdekében. Végezetül, a szénelnyelők és a reziliencia növelése érdekében jobban be kell építeni a tervekbe a biológiai sokféleséget, a természet regenerálódását és a természetalapú megoldásokat. Az erdőirtásmentes termékekről szóló uniós rendelet hatékony végrehajtása szintén hozzá fog járulni e tendencia ellensúlyozásához 16 .
A közlekedés területén a kibocsátáscsökkentés hiánya további célzott fellépést tesz szükségessé. Csak néhány terv tartalmazott a közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátásaira vonatkozó átfogó célértéket (Észtország, Hollandia, Svédország). A legtöbb tagállam azonban számos intézkedést felsorolt, a közlekedés villamosításától kezdve a közutak, a vasút, a kikötők és a repülőterek kibocsátásmentes infrastruktúrájának bevezetéséig, valamint a modális váltás – többek között a tömegközlekedésre és az aktív mobilitásra való áttérés – előmozdítását célzó intézkedésekig. Ezek az intézkedések a kipufogógáz-kibocsátás csökkentése révén a levegőminőség javítása terén is közvetlen előnyökkel járnak. Valamennyi tagállam terve tartalmaz intézkedéseket az e-mobilitás elterjesztésére vonatkozóan, és néhány tagállam (pl. Spanyolország és Hollandia) esetében ezekhez 2030-ig elérendő, célzottan az elektromos járművekre vonatkozó célértékek is társulnak. Egyes tagállamok (pl. Olaszország, Franciaország, Németország) azonban még mindig rendelkeznek a fosszilis üzemű járművekre vonatkozó támogatási rendszerekkel. Ráadásul számos olyan terv készült, amely nem tartalmaz konkrét intézkedéseket a fenntartható légijármű-üzemanyagok előállításának és bevezetésének támogatására, amivel hozzájárulnának a ReFuelEU légiközlekedési rendelethez 17 . A tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervei szerinti REPowerEU-fejezetek szintén hozzájárulnak a fenntartható mobilitáshoz, és a végleges nemzeti energia- és klímaterveknek összhangban kell lenniük az azokban foglalt beruházásokkal és reformokkal.
Ami a szén-dioxidtól eltérő – és 2021-ben a közös kötelezettségvállalási rendeletben szabályozott kibocsátások 30 %-át kitevő – kibocsátásokra vonatkozó intézkedéseket illeti 18 , a nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben szereplő erőfeszítések vegyesek. Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Litvánia és Németország tervei a szén-dioxidtól eltérő források viszonylag teljes körével foglalkoznak. Litvánia egyértelmű célkitűzéseket is meghatároz a szén-dioxidtól eltérő kibocsátásokra vonatkozóan a hulladékgazdálkodásban és a mezőgazdaságban keletkező kibocsátások terén. Másoknak, például Észtországnak, Magyarországnak, Romániának és Szlovéniának azonban további intézkedésekre lenne szüksége a szén-dioxidtól eltérő kibocsátások csökkentése érdekében.
Uniós szinten a mezőgazdasági összkibocsátás stagnál, még ha a nemzeti tervek változatosabb képet mutatnak is. Még ha a tervek átfogó szakpolitikákat és intézkedéscsomagot, valamint számos esetben a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére vonatkozó konkrét célokat tartalmaznak is, az előrejelzésekből úgy tűnik – figyelembe véve az elmúlt évtizedben tapasztalt stagnálást is –, hogy a kibocsátások nagyon lassan csökkennek. Ezért további intézkedésekre van szükség a mezőgazdasági kibocsátások kezelése és várható hatásuk számszerűsítése érdekében. A nemzeti energia- és klímatervek véglegesítése során a tagállamoknak jobban ki kell fejteniük a nemzeti KAP stratégiai terveikkel való szinergiákat, és ismertetniük kell az erőfeszítések fokozására irányuló integrált nemzeti megközelítést.
A környezetvédelmi politikák előnyeinek további feltárása megerősítheti a végleges nemzeti energia- és klímaterveket, különösen a légszennyezés, a víz és a körforgásos gazdaság tekintetében. A tervezetek több mint fele nem tartalmazza a szükséges információkat sem arról, hogy milyen hatást gyakorolnak a szakpolitikák a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokról szóló irányelvben 19 szabályozott főbb légszennyező anyagok várható kibocsátására, sem pedig arról, miként kívánják összehangolni a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programot az energia- és éghajlat-politikai programokkal. Hasonlóképpen, a legtöbb terv esetében előnyös lenne a víz- és a körforgásos gazdaságra vonatkozó szakpolitikák elveinek és gyakorlatainak integrálása, mivel ezek csökkenthetik az ÜHG-kibocsátásokat, elősegíthetik a stratégiai autonómiát és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. Az ÜHG-kibocsátások hatékonyabb megelőzése és csökkentése érdekében a terveknek a hulladékgazdálkodáson kívül más körforgásos gazdasági gyakorlatokat is figyelembe kellene venniük, beleértve a környezettudatos tervezést és a körforgásos üzleti modelleket is.
Bár terveik mutatnak némi elkötelezettséget az iránt, hogy a dekarbonizációs folyamat során támogassák az ipar versenyképességét, a tagállamok nem használják ki teljes mértékben a nemzeti energia- és klímatervek adta keretet egy átfogó, integrált stratégia kidolgozására. A tervek mintegy fele azonban legalább felvázol egy ilyen stratégiát. A tagállami tervezetek többsége tartalmaz a hidrogén bevezetésére és az energiaigényes iparágak energiahatékonyságának javítására irányuló intézkedéseket, egyes esetekben a tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési tervéhez kapcsolódóan.
A szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás (CCS) szükségszerűen hozzá fog járulni a klímasemlegesség eléréséhez, különösen a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ipari folyamatokból származó kibocsátások esetében, ahol ez támogathatja az ipar versenyképességét. Nyolc tagállam (Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Litvánia és Olaszország) nyújtott be előrejelzéseket a leválasztandó CO2-mennyiségekre vonatkozóan, már 2025-től kezdődően (ez évente összesítve 15,2 millió tonna CO2). A tagállamok 2030-ig összesen évi 34,1 Mt CO2 leválasztását tervezik, amelyből 5,1 Mt CO2 biogén forrásokból származik. Ehhez képest a tagállamok által 2030-ra becsült teljes betáplálási kapacitás évi 39,3 millió tonna. Több aktualizált terv is tükrözi a CO2-vezetékhálózat kiépítésének szükségességét.
A COP 28 20 – a glasgow-i éghajlati paktumra 21 építve – erőteljes lendületet adott a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásnak, a fosszilis tüzelőanyagoknak nyújtott támogatások fokozatos megszüntetésének, és támogatta azt a döntést, hogy 2030-ig világszerte megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitást, és megkétszerezzék az energiahatékonyság éves javulásának globális átlagát. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetei megerősítik, hogy valamennyi tagállam megkezdte a szilárd fosszilis tüzelőanyagok használatának fokozatos megszüntetését, különösen az energiatermelés tekintetében. Egyes tagállamok már most is szénmentesek, és több tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ig fokozatosan kivezeti a szenet. Néhány tagállam (például Horvátország, Németország és Románia) azonban jóval 2030 után is tervezi szilárd fosszilis tüzelőanyagok használatát.
A fosszilis tüzelőanyagok támogatása továbbra is jelentősen akadályozza a tiszta energiára való áttérést, és hátráltatja az EU-t abban, hogy elérje éghajlat-politikai célkitűzéseit. Más környezeti szempontból káros támogatásokhoz hasonlóan ezek is ellentmondanak a „szennyező fizet” elv alkalmazásának, és torzítják a piaci mechanizmusokat. A Bizottság elemzése alapján valamennyi tagállam közös erőfeszítésére van szükség annak kifejtéséhez, hogy miként tervezik a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetését, valamint hogy egyértelmű és hiteles ütemtervet határozzanak meg a támogatások gyors megszüntetésére, és egyúttal elfogadják a kiszolgáltatott háztartások védelméhez és a versenyképesség megőrzéséhez szükséges kiegészítő intézkedéseket.
A végleges tervekben többet kell tenni az éghajlatváltozással szembeni releváns sérülékenységek és kockázatok elemzése, az energiaunió valamennyi dimenziójára kiterjedő alkalmazkodási célok beépítése, valamint ezeknek a szilárd szakpolitikákkal és intézkedésekkel való összehangolása érdekében. Csak Finnország, Luxemburg és Spanyolország elemezte az éghajlatváltozással szembeni legrelevánsabb sérülékenységeket és kockázatokat, valamint tett javaslatot kapcsolódó szakpolitikákra és intézkedésekre. Ezenkívül csak Görögország, Luxemburg és Spanyolország vázolta fel megfelelően az energiaunió célkitűzései és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti kapcsolatot. Csak öt tagállam (Finnország, Franciaország, Görögország, Luxemburg és Portugália) fedett le elegendő területet alkalmazkodási szakpolitikáival és intézkedéseivel ahhoz, hogy elérje nemzeti stratégiai célkitűzéseit. A legtöbb tagállam nem határozta meg kellő részletességgel a vízgazdálkodással és a szezonális vízhiány, a hőség, az aszály vagy az időjárási események energiatermelésre és zavarokra gyakorolt hatásaival kapcsolatos szakpolitikáit és intézkedéseit.
A végleges tervekben meg kell erősíteni a katasztrófakockázat-csökkentési elemeket. A legtöbb tagállam beszámolt a nemzeti energia- és klímaterve és a katasztrófakockázat-kezelési keretei közötti kapcsolatokról, például a villamosenergia-ágazatra vonatkozó kockázati készültségi tervekről, a kiberbiztonsági kockázatok figyelembevételéről, valamint az ellátásbiztonsági kockázatok bevonásáról. Ciprus, Észtország, Hollandia és Szlovákia nem foglalkozott ezzel az aspektussal.
2.1.2.Megújuló energia
Az Unió minden szükséges feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy versenyképes globális szereplő maradjon, és már most is világelső a megújuló energia kiaknázása terén tett erőfeszítésekben. Az Unió immár elkötelezte magát amellett, hogy a megújuló energiára vonatkozó átfogó célkitűzését legalább 42,5 %-ra emeli, törekedve arra, hogy 2030-ra elérje a 45 %-ot.
A tagállamok által javasolt ambíciószint 22 értelmében a megújuló energia részaránya 2030-ra uniós szinten 38,6–39,3 % lehet. Ez jelentősen meghaladja a megújulóenergia-irányelvben (RED II) 23 szereplő 32 %-ot; ugyanakkor alacsonyabb, mint a felülvizsgált RED II-ben 24 meghatározott 42,5 %-os kötelező részarány. Egyes tagállamok szükséges mértéket meghaladó erőfeszítései nem elegendőek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a tervet be nem nyújtó vagy az előírt ambíciószinttől elmaradó tagállamok hozzájárulásait. Ennek eredményeként az EU-27 egészét ambícióhiány jellemzi, így a tagállamoknak növelniük kell a végleges aktualizált nemzeti energia- és klímaterveikben szereplő hozzájárulásaikat annak érdekében, hogy együttesen elérjék a megújuló energiák terén 2030-ra kitűzött kötelező uniós célt.
Számottevő különbségek mutatkoznak a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozóan benyújtott, uniós célkitűzéshez való tagállami hozzájárulások és az energiaunió irányításáról szóló rendelet II. mellékletében 25 szereplő képletből eredő megújulóenergia-részarány között. Mindössze hét tagállam (Dánia, Spanyolország, Észtország, Görögország, Olaszország, Litvánia és Luxemburg) nyújtott be olyan hozzájárulást, amely összhangban van az elvárt nemzeti hozzájárulásával, vagy meghaladja azt.
Szinte minden tagállam ismertette a megújulóenergia-technológiákra vonatkozó, 2030-ig, illetve egyes esetekben 2040-ig és 2050-ig tartó teljesítési pályáját, és sokan nagy hangsúlyt fektettek a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia – különösen a szél- és napenergia – fokozott elterjesztésére. Litvánia és Észtország például azt tervezi, hogy villamosenergia-ágazatában 2030-ra eléri a 100 %-os megújulóenergia-részarányt, Dánia pedig arra számít, hogy a maga 117 %-ával még ezt is túlszárnyalja. Számos tagállam figyelembe veszi a napenergia fontosságát, és tervezi, hogy – főként a lakossági ágazatban – ösztönzők és egyszerűsített engedélyezési eljárások révén előmozdítja annak elterjedését. Ez jelentős mértékben hozzájárul az uniós napenergia-stratégia 26 célkitűzéseihez. Csak Portugália határoz meg 0,2 GW indikatív célt az óceánenergia fejlesztésére, hogy hozzájáruljon az 1 GW óceánenergia 2030-ig történő megvalósítására vonatkozó célkitűzéshez 27 . A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy végleges nemzeti energia- és klímaterveikbe építsék be a hiányzó teljesítési pályákat, az alapos tervezést és a megújuló technológiák bevezetéséhez szükséges, célzottan telepített kapacitásokat a következő 10 évre vonatkozóan, 2040-ig terjedő kitekintéssel. Ez különösen fontos a szélenergia esetében, a szélenergiára vonatkozó cselekvési terv célkitűzéseinek összefüggésében 28 .
A tagállamok aktualizált NEKT-tervezeteikben különböző mértékben részletezik a szakpolitikákat és az intézkedéseket. Az energiavásárlási megállapodások előtt álló akadályok felszámolása elengedhetetlen a megújuló energia piaci alapú alkalmazásának biztosításához. Észtország és Spanyolország például arra törekszik, hogy ilyen megállapodások révén mozdítsa elő a megújuló energia bevezetésére irányuló magánberuházásokat.
A megújuló energiaforrások engedélyezésének megkönnyítése érdekében több tagállam tervezetében szerepelnek olyan intézkedések, amelyek egyszerűsítik az engedélyezési eljárásokat, például digitális egyablakos ügyintézési pont létrehozásával (pl. Ciprus), az egyes engedélyek egyetlen engedélybe történő összevonásával (pl. Hollandia), vagy az engedélyező hatóságok számára biztosított források növelésével (pl. Finnország). Emellett néhány tagállam (pl. Észtország, Horvátország, Olaszország és Portugália) határozott terveket dolgozott ki a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületek kijelölésének támogatására. Néhány tagállam bizonyos technológiák feltérképezéséről is szolgáltatott információkat (pl. Svédország a szélenergiáról).
A tervezetek mintegy fele tartalmaz a megújuló energiaforrások fűtésben és hűtésben való részesedésének növekedésére vonatkozó célértékeket vagy előrejelzéseket 29 , amelyek egyértelműen összhangban vannak az ezen értékek növelésére irányuló kötelezettséggel 30 . Emellett csak hat terv tartalmaz megfelelő célértékeket a távfűtésre és -hűtésre vonatkozóan, mindössze hat terv jelöl ki célértéket az épületekre vonatkozóan, és csak öt terv irányoz elő célértéket a megújuló energia ipari részarányára vonatkozóan. A hőszivattyúkat mint a megújuló energiaforrások fűtési és hűtési részarányához való fő hozzájárulást több terv is kiemeli, ugyanakkor hiányosak a villamosenergia- és a fűtési és hűtési hálózatok integrációjával kapcsolatos információk. A geotermikus energiaforrásokat több tervezet is említi, különböző szakaszokban, különösen a fűtés és a hűtés területén (pl. Franciaország, Magyarország, Németország, Szlovákia), de az ezek bevezetésére irányuló intézkedésekről nem tartalmaznak lényeges részleteket.
A legtöbb tagállam tervezete tartalmaz teljesítési pályát a megújuló energia közlekedésben való részarányára vonatkozóan, viszont csak néhány tagállam (pl. Csehország és Franciaország) nyújt tájékoztatást az ÜHG-intenzitás közlekedést érintő csökkentésének teljesítési pályájáról. Nagyon kevés tagállam (pl. Olaszország) hangolta össze terveit a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvben meghatározott új célokkal és a célszerkezetbeli változásokkal.
Emellett még mindig számottevő, kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a megújuló hidrogénhez és a kapcsolódó termékekhez szükséges elektrolizátor-kapacitás 31 keresleti ágazatokban történő további előmozdításában, többek között a hidrogénimportra vonatkozó nemzetközi partnerségek révén, a REPowerEU terv célkitűzéseivel összhangban. Több tagállam azonban további lépéseket tervez e téren. Németország például már megállapodásra jutott Norvégiával a megújuló hidrogén lehetséges hosszú távú behozataláról. Csak Dánia, Németország, Hollandia, Spanyolország és Portugália összesen 38 és 40 GW közötti elektrolizátor-kapacitást kíván kiépíteni a megújuló hidrogén előállításának előmozdítása érdekében.
A legtöbb tagállam nem említi kifejezetten a bioenergia fenntarthatóságát biztosító, így az átdolgozott RED II fenntarthatósági kritériumainak teljesítéséhez szükséges nemzeti intézkedéseket. A tervezetek előrejelzéseinek többsége a biomassza-ellátás tekintetében 2030-ig vagy akár 2040-ig az ágazatonkénti keresletre, valamint az alapanyagok és a forrás szerinti biomassza-ellátásra terjed ki. A lépcsőzetes felhasználás elvére azonban nagyon kevés tagállam hivatkozott. Az aktualizált NEKT-tervezetek legtöbbje nem tartalmazza sem azt, hogy mennyi energetikai célra szánt belföldi erdei biomassza áll rendelkezésre a 2021–2030-as időszakban, sem pedig azt, hogy várhatóan mennyi erdei biomasszát fognak energiatermelésre felhasználni a felülvizsgált LULUCF-rendelet szerint, különösen a 2026–2030-as időszakban. Szinte minden tagállam megemlíti a biometánt, de csak a tagállamok kevesebb mint fele számszerűsítette a 2030-ra vonatkozó nemzeti biometán-célkitűzéseket, amelyek viszont csak mintegy 15 milliárd m3-t tesznek ki 32 . A biometánpiac Franciaországban növekszik a leggyorsabban, ahol a biometán-fejlesztés keretei jól kidolgozottak. Olaszország és Dánia egyaránt a teljes uniós mennyiség több mint egyharmadát kitevő mennyiségről számolt be, ami lehetővé teszi a fosszilis gáz behozatalának 2030-ig történő további csökkentését.
2.1.3.Energiahatékonyság
Amint azt a közelmúltban elfogadott energiahatékonysági irányelv (az átdolgozott energiahatékonysági irányelv) is rögzíti, az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag és a REPowerEU terv keretében az EU azt a célt tűzte ki, hogy a 2020. évi uniós referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest 2030-ig 11,7 %-kal csökkenti az energiafogyasztást 33 . Ehhez az új ambíciószinthez képest az EU energiafogyasztása 2021-ben a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan 31,9 %-kal volt magasabb a 2030-as indikatív célnál, míg a végsőenergia-fogyasztásra vonatkozóan 26,9 %-kal volt magasabb a 2030-as kötelező célnál.
Aktualizált nemzeti energia- és klímatervének tervezetében a legtöbb tagállam nyújt nemzeti hozzájárulást az EU 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzéseihez, de csak néhány tagállam javasol megfelelő, az átdolgozott energiahatékonysági irányelvvel összhangban lévő ambíciószintet a primerenergia-fogyasztás (Németország és Hollandia), a végsőenergia-fogyasztás (pl. Észtország és Románia), vagy mindkettő (pl. Csehország, Franciaország, Olaszország és Litvánia) tekintetében.
A tagállamok által benyújtott nemzeti hozzájárulások alapján 34 az EU 2030-ban várhatóan 814,3 Mtoe végsőenergia-fogyasztást fog elérni, amely alacsonyabb, mint a 2018. évi energiahatékonysági irányelvben meghatározott 956 Mtoe végsőenergia-fogyasztási szint 35 ; az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 763 Mtoe értékénél azonban magasabb. Ez 5,8 %-os csökkenésnek felel meg a 2030-ra vonatkozó előrejelzésekhez képest, ami jelentősen alacsonyabb az átdolgozott energiahatékonysági irányelvben meghatározott 11,7 %-os csökkentésnél. A csökkenés főként azon tagállamok erőfeszítéseinek tudható be, amelyek 2030-ra további energiafogyasztás-csökkentést vállaltak. Ez az erőfeszítés azonban nem elegendő azon tagállamok hozzájárulásainak ellensúlyozására, amelyek nem teljesítik a célkitűzést, vagy amelyek aktualizált NEKT-tervezetükben nem nyújtanak nemzeti hozzájárulást az energiahatékonysághoz.
Az előzetes összesített értékelés azt mutatja, hogy az értékek mind a primerenergia-fogyasztás, mind a végsőenergia-fogyasztás tekintetében jelentősen elmaradnak az EU 2030-ra kitűzött energiahatékonysági céljaitól. A primerenergia-fogyasztás tekintetében 75 Mtoe eltérés van az EU 2030-ra vonatkozó indikatív célértékhez képest. A végsőenergia-fogyasztás tekintetében a különbség 53,1 Mtoe az Unió 2030-ra vonatkozó kötelező célértékhez képest.
A végleges aktualizált nemzeti energia- és klímaterveknek ambiciózusabb 2030-ra teljesítendő energiahatékonysági hozzájárulásokat kell tartalmazniuk, és egyértelmű teljesítési pályákat kell meghatározniuk az energiafogyasztás csökkentésére. A tagállamoknak jobban meg kell határozniuk a nemzeti hozzájárulásokat alátámasztó, átfogó nemzeti szakpolitikai kereteket is, hogy hiteles tervet dolgozhassanak ki a javasolt uniós ambíciószint elérésére. Ez különösen érvényes az energiamegtakarítási kötelezettség végrehajtására, amelynek kapcsán figyelembe kell venni a 2030-ig elérendő halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás felülvizsgált mennyiségét, valamint a közszféra példamutató szerepét is, és részletezni kell az összes közintézmény tervezett energiafogyasztás-csökkentésére és a középületek felújítására vonatkozó releváns információkat.
Az Unió energiahatékonysági stratégiája az „energiahatékonyság elsődlegességének elvén” 36 alapul, amely minden szakpolitika kialakítása során kiemelt prioritásként kezeli az energiahatékonyságot. Fontos, hogy a végleges aktualizált nemzeti energia- és klímatervek egyértelműbben részletezzék, hogy a tagállamok hogyan fogják ezt az elvet végrehajtani. Az energiahatékonyság elsődlegességének elve Ciprus aktualizált nemzeti energia- és klímatervének tervezetében számos szakpolitikai területen tükröződik, míg Görögország, Spanyolország, Litvánia, Luxemburg és Románia aktualizált tervezetében legalább néhány szakpolitikai területen felmerül. Több tervezet azonban semmilyen formában nem említi ezt az elvet.
Az építőipari ágazatot illetően az EU éghajlat-politikai célterve és az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag felvázolta a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő elérésére vonatkozó jövőképet 37 . A nemzeti energia- és klímatervek aktualizálásának jelenlegi ciklusa lehetőséget kínál a tagállamoknak arra, hogy aktualizálják a 2020. évi hosszú távú korszerűsítési stratégiáikat 38 . Az aktualizált célkitűzésnek magában kell foglalnia a 2030-ra és 2040-re vonatkozó köztes mérföldkövek és olyan mutatók meghatározását, mint az építőipar teljes energiafelhasználása, az ÜHG-kibocsátások és az épületfelújítások aránya. Ezt a törekvést megfelelő szakpolitikákkal, intézkedésekkel és finanszírozási támogatással kell alátámasztani, figyelembe véve az ágazat kapacitásait és a főbb akadályokat.
Hosszú távú korszerűsítési stratégiájában eddig csak Ciprus, Görögország, Hollandia és Luxemburg aktualizálta az ambíciószintet. Ezek az országok koherens és szisztematikus módon tükrözik az átdolgozott energiahatékonysági irányelvet, a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvet és az épületek energiahatékonyságáról szóló, hamarosan megjelenő irányelvet is. Hollandia növeli az épületekre vonatkozó 2030-as és 2050-es dekarbonizációs mérföldkőben meghatározott ambíciószintet. Luxemburg és Görögország felülvizsgált energiamegtakarítási célkitűzést, Ciprus pedig új és aktualizált intézkedéseket nyújtott be. A legtöbb tagállam azonban csak a 2020. évi hosszú távú korszerűsítési stratégiák fő szempontjaira hivatkozik. Ezért a tagállamoknak végleges aktualizált nemzeti energia- és klímaterveikben egyértelműbb leírást és mennyiségi becslést kell adniuk az épületekkel kapcsolatos szakpolitikákról és intézkedésekről a finanszírozás, a költségek, valamint az energia- és kibocsátásmegtakarításra gyakorolt hatások tekintetében.
2.1.4.Energiabiztonság
Az elmúlt két év különösen rávilágított, hogy mennyire fontos a stratégiai tervezés az energiaunió energiabiztonsági dimenziója szempontjából. Az értékelt tervezetek nagyon eltérő módon foglalkoznak az energiabiztonság kérdésével, ami akadályozza az átfogó uniós szintű elemzést. A végleges aktualizált nemzeti energia- és klímatervek összefüggésében előnyös lenne, ha a tervek harmonizáltabb mutatókat alkalmaznának, amint azt a Bizottság 2022 decemberében kiadott iránymutatása 39 is jelzi.
2021-ben a földgáz az EU primerenergia-összetételének még mindig 24 %-át tette ki 40 . Oroszország volt az EU fő gázszállítója, 2021-ben az uniós behozatal mintegy 45 %-át adta. Az Ukrajna elleni inváziós háborút követően 2023 első tíz hónapjában Oroszország az összes uniós gázimport 15 %-át adta, amely 32 milliárd m3-t tett ki 41 . Az aktualizált NEKT-tervezetek alapján Horvátországban, Olaszországban és Szlovákiában várhatóan növekedni fog a hazai gáztermelés. Ezek az országok Romániával együtt azt is tervezik, hogy növelik a föld alatti gáztároló kapacitásokat, illetve a földgáz-összeköttetéseket, ami erősíteni fogja az EU földgázellátásának biztonságát.
Csak néhány tagállam (pl. Finnország, Olaszország, Portugália) részletezi kellő mértékben a gázszolgáltatók diverzifikált portfóliójának biztosítását, még ha számos esetben ambiciózus célokat tűznek is ki a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok fejlesztése terén (pl. Dánia, Franciaország és Olaszország a biometán tekintetében). Ami a gázágazatbeli kockázatokra és válsághelyzetekre való felkészültséget illeti, az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a közlemény írása idején egyes tagállamok késedelemben vannak a közös és nemzeti kockázatértékeléseik, megelőző cselekvési terveik és vészhelyzeti terveik benyújtásával, és arra ösztönzi őket, hogy a lehető leghamarabb nyújtsák be terveiket 42 .
A villamosenergia-ellátás terén a legtöbb tagállamnak végleges aktualizált tervében részleteznie és kezelnie kell a fosszilis tüzelésű (főként szén- és gáz-) erőművek megújuló energiaforrásokkal (főként szél- és napenergiával) való fokozatos felváltásának hatását, különös tekintettel villamosenergia-rendszerük stabilitására, beleértve az összekapcsolt tagállamokra gyakorolt hatásokat is. Emellett a legtöbb tagállam foglalkozik a villamosenergia-termelési oldallal, de kevesen értékelik megfelelően a keresleti oldalt. Az olyan rugalmassági megoldások, mint az energiatárolás és a keresletoldali válasz, kulcsfontosságúak az időszakos megújuló energiaforrások energiarendszerbe való integrálásához. Pozitív fejlemény, hogy egyes tagállamok, például Spanyolország, egyértelmű ütemterveket és célokat határoztak meg az energiatárolásra vonatkozóan.
Az atomenergia egyes tagállamokban kulcsszerepet játszik a dekarbonizációs célok elérésében és az energiabiztonság szavatolásában. Jelenleg tizenkét tagállam használ atomenergiát alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energia előállítására, összesen 97GWe teljes beépített kapacitással 43 . Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetei szerint kilenc tagállam mérlegeli vagy tervezi meglévő flottája élettartamának meghosszabbítását, tizenegy tagállam pedig új atomerőművek telepítését tervezi. Emellett tíz tagállam fejezi ki potenciális érdeklődését a kis moduláris reaktorokra szabott technológiák bevezetése iránt az energiaszerkezetük stabilitásának és megfizethetőségének támogatása érdekében.
Ami az ellátásbiztonságot illeti, a nukleáris ellátási lánc diverzifikálása érdekében Csehország, Finnország és Szlovákia alternatív nukleárisfűtőanyag-ellátást biztosított, és jelentősen csökkentette Oroszországtól való függőségét mind e tekintetben, mind a nukleáris fűtőanyagciklussal összefüggő szolgáltatások tekintetében.
Az EU-ban továbbra is az olaj a fő energiaforrás, amely 2021-ben a primerenergia-mix 34 %-át tette ki. Az EU energiaszerkezetében az olaj részaránya 2030-ra várhatóan mérsékelten, 2040-re pedig drasztikusabban csökkenni fog. Kevés terv (pl. Franciaország) tartalmaz előrejelzéseket a 2030-ig várható nemzeti olajfogyasztásról, és kevesen értékelik, hogy az olajinfrastruktúra (kikötők, finomítók, csővezetékek és olajkészletek) megfelel-e majd 2030 után a dekarbonizáció miatt várható megváltozott olajkeresletnek.
Míg több tagállam a digitalizációt a megújuló energiaforrások hálózatba való integrálását elősegítő tényezőként határozza meg, a kiberbiztonság kulcsfontosságú követelmény lesz a biztonságos és szilárd energiarendszer szempontjából. Ezért pozitív, hogy több tagállam (pl. Spanyolország) megfelelő hivatkozásokat tett aktualizált NEKT-tervezetében a NIS 2 irányelvre 44 , vagy akár további intézkedéseket is kidolgoz.
2.1.5.Belső energiapiac
Tekintettel a megújuló energiára vonatkozó megemelt uniós célértékre, valamint annak szükségességére, hogy a fogyasztók mielőbb élvezhessék az ebből származó előnyöket, az EU integrált energiapiacának megvalósítása kulcsfontosságú eszköz lesz. Az energiarendszer integrációjának felgyorsításához szükséges lendületet 45 , valamint a villamos energiáról szóló (EU) 2019/944 irányelvben 46 és a közelmúltban a felülvizsgált RED II-ben 47 foglalt kötelezettségeket tükrözve, a tagállamoknak megalapozott szakpolitikákat kell bevezetniük, és biztosítaniuk kell a rugalmassági források, például a keresletoldali válasz és a tárolás elterjedését. Az e szolgáltatásokhoz való teljes körű és akadálytalan piaci hozzáférést végrehajtási projekteknek és egyértelmű támogató szabályozási kereteknek kell kísérniük.
Számos aktualizált NEKT-tervezet tartalmaz stratégiákat a fennmaradó ártorzulások megszüntetésére és a piaci akadályok leküzdésére az új piaci szereplők megkülönböztetésmentes részvételének előmozdítása, valamint az energiapiacokon a különböző rugalmassági források biztosítása érdekében. Az aktualizált NEKT-tervezetek legtöbbje különösen azokat az alapvető intézkedéseket emeli ki, amelyek a keresletoldali válasz, az intelligens hálózatok és az aggregátorok alkalmazása révén növelik a rugalmasságot. Ilyen példa Görögország, amelynek tervezetében szerepel az energiatárolás bevezetése. Dániában és Portugáliában a javasolt intézkedések célja az elektromos járművek intelligens töltésének előmozdítása. Svédország egyértelmű nemzeti célkitűzéseket is meghatározott a rugalmassági megoldásokra vonatkozóan. Több tagállam is megemlíti tervezetében a digitalizációt mint a megújuló energia további integrációját és a hálózatbővítést elősegítő eszközt.
Mindazonáltal a legtöbb tagállam aktualizált tervezetéből még mindig hiányoznak az energiarendszer rugalmasságára vonatkozó, egyértelmű nemzeti célkitűzések. Amennyiben vannak ilyenek, a nemzeti célkitűzések az alkalmazkodóképesség és a mérhetőség tekintetében eltérőek. Összességében, bár számos tagállam határozott meg intézkedéseket a piaci akadályok leküzdésére, egyes tagállamok még mindig nem rendelkeznek egyértelmű célokkal és ütemtervvel, különösen a tekintetben, hogy mikorra lesz a villamosenergia-piacuk teljes mértékben versenyképes és liberalizált. Konkrét intézkedésekre van szükség az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők által beszerzett aggregációs és rugalmassági szolgáltatások bevezetése érdekében is.
Ahhoz, hogy az európai polgárok kerüljenek e strukturális változások középpontjába, alapvető fontosságú a fogyasztók szerepvállalásának növelése és a tiszta energiára való átállásban betöltött szerepük megerősítése. Nevezetesen, a litván elosztórendszer-üzemeltetők az aktív felhasználókat 48 támogató keretrendszert támogatják, Luxemburg pedig energetikai adatplatformot hoz létre az energiapiacon való tényleges fogyasztói részvétel támogatására. Az aktualizált NEKT-tervezetek legtöbbje azonban nem fejti ki kellő részletességgel sem az energia-önellátást előmozdító intézkedéseket (azok hatásait és mennyiségi célértékeit), sem a megújulóenergia-közösségek kialakításának és az energiamegosztás fejlesztésének támogató keretét, sem pedig a hatékonyabb energiafelhasználást célzó technológiai innovációk bevezetését.
A közelmúltbeli energiaválság fényében a belső energiapiacnak megfelelő védelmet kell nyújtania a kiszolgáltatott fogyasztók és háztartások számára 49 . Ezért minden végleges aktualizált tervnek fokoznia kell az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. A legtöbb tagállam még mindig nem határozta meg egyértelműen az energiaszegénység fogalmát, vagy nem végzett még megfelelő értékelést az energiaszegénységben élő háztartások számáról, és határozott meg, adott esetben, célértéket az energiaszegénységben élő háztartások számának csökkentése érdekében. A tervezetekből több bevált gyakorlat is kiemelhető, például az energiaszegénység törvényben rögzített meghatározása Franciaországban, vagy az annak meghatározására szolgáló módszer kidolgozását célzó, folyamatban lévő munka Szlovákiában.
A legtöbb nemzeti energia- és klímaterv még mindig nem rendelkezik az energiaszegénység enyhítését célzó strukturális szakpolitikákkal és intézkedésekkel, különösen a kiszolgáltatott csoportok támogatását célzó energiahatékonysági és dekarbonizációs intézkedésekkel, valamint – többek között a Szociális Klímaalapból származó – finanszírozási forrásokkal.
Az európai energiarendszer rezilienciája és integrációja fellendítésének előfeltétele a megbízható és elégséges összeköttetések megléte. E célból az európai keret hasznosnak bizonyult, és a tagállamok jó eredményeket értek el a határkeresztező átviteli kapacitás növelése terén 50 . Valamennyi tagállam elismeri tervezetében a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 15 %-os cél elérésének vagy fenntartásának fontosságát.
Ami a határokon átnyúló regionális együttműködést illeti, a földgázellátás biztonságára vonatkozóan az előírt negyvenből csak nyolc kétoldalú megállapodás jött létre a szomszédos tagállamok között és szerepel az értékelt tervezetekben, ami az EU ellátásbiztonsági struktúrájának strukturális sebezhetőségét tükrözi 51 . Az aktualizált NEKT-tervezetek nem fejtik ki részletesen, hol tartanak ezek a megállapodások, ezért a Bizottság arra ösztönzi az érintett tagállamokat, hogy folytassák a tárgyalások előrevitele érdekében tett erőfeszítéseiket.
A legtöbb aktualizált nemzeti energia- és klímaterv-tervezet említést tesz több közös érdekű projekt megvalósításának előrehaladásáról. A 2030-as célkitűzések fényében azonban továbbra is jelentős lépésekre van szükség az összekapcsoltság kellő szintjének eléréséhez és fenntartásához. Egyes tagállamok (pl. Horvátország, Dánia, Finnország, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Szlovákia és Szlovénia) már teljesítették vagy meghaladják az uniós célkitűzést. Más tagállamok tervezetükben kötelezettséget vállalnak arra, hogy új határkeresztező átviteli kapacitásokba és rendszerösszekötőkbe való beruházások révén összeköttetéseket alakítanak ki a szomszédos országokkal, különösen azokban a régiókban, amelyek történelmileg egyetlen beszállítótól függenek, és amelyek most a diverzifikáció javítására törekszenek. Emellett egyes tagállamok (pl. Észtország, Finnország, Olaszország és Portugália) közös hidrogéninfrastruktúra-projektek végrehajtása révén tervezik diverzifikálni energiaszerkezetüket.
2.1.6.Kutatás, innováció, versenyképesség és készségek
Az EU 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célértékeinek elérése, valamint a reziliens, körforgásos és dekarbonizált európai gazdaság biztosítása érdekében fontosabb, mint valaha, hogy minden tagállam fokozza a kutatásra, az innovációra és a versenyképességre irányuló intézkedéseit. Ehhez egyszerűsített szabályozási környezetben vonzó gazdasági lehetőségekre van szükség az ipar és a vállalkozások számára, valamint időtálló munkahelyeket kell teremteni. Ezért a végleges aktualizált nemzeti energia- és klímatervek számára előnyös lenne, ha nagyobb hangsúlyt helyeznének energiauniónk e dimenziójára.
Aktualizált nemzeti energia- és klímatervének tervezetében a legtöbb tagállam felsorolja a kutatást, az innovációt és a versenyképességet támogató nemzeti stratégiákat és intézkedéseket. A tervezetek túlnyomó többsége azonban nem nevez meg olyan célkitűzéseket és finanszírozási célokat, amelyek a 2030-ig és 2050-ig tartó időszakra konkrét pályákat határoznának meg bizonyos tisztaenergia-technológiák bevezetésének felgyorsítása és a nulla nettó kibocsátású körforgásos gazdaságra való átállás előmozdítása érdekében. Dánia, Németország, Észtország, Franciaország és Litvánia kivételével az aktualizált NEKT-tervezetekben nem szerepelnek olyan konkrét intézkedések, amelyek elősegítenék a tisztaenergia-technológiák, -berendezések és -alkatrészek gyártásának fellendítését, valamint biztosítanák a tagállamok ellátási láncainak rezilienciáját.
Azt is feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti energia- és éghajlat-politika hogyan segítheti elő az egyszerűsített szabályozási környezet megteremtését a tiszta technológiákba történő beruházások vonzása és az egységes piacon való elterjedésük elősegítése érdekében. Fontos, hogy az Uniónak és a tagállamoknak együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai és éghajlatvédelmi átállás során, ahol a fosszilis energiát fokozatosan megszüntetik, a tiszta energia alternatívái megfizethető áron kerüljenek bevezetésre. A nemzeti energia- és klímatervek fontos eszközök annak biztosításához, hogy például a villamosenergia-hálózatba irányuló, 2030 előtt szükséges jelentős beruházások kapcsán párbeszédre kerüljön sor azon reformokról és egyéb intézkedésekről, amelyek célja annak biztosítása, hogy a vállalkozások és a háztartások megfizethető áron férjenek hozzá a tiszta energiához. A Bizottság a tagállamokkal együtt a nemzeti energia- és klímaterveikre vonatkozóan folytatott iteratív folyamattal kívánja megkezdeni e kérdések kezelését.
A legtöbb terv beszámol a Horizont Európa és a stratégiai energiatechnológiai terv keretében a kutatás és az innováció terén folytatott regionális együttműködésről, de nem határoz meg a közös projektek révén elérendő, mérhető célkitűzéseket. Mindazonáltal a jó példák közé tartozik pl. Dánia arra irányuló terve, hogy megvizsgálja a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás/szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás terén a skandináv országokkal való együttműködést, vagy az energiatárolással foglalkozó közös kutatóközponttal kapcsolatos, Spanyolország és Portugália közötti együttműködés, valamint Luxemburg azon terve, hogy együttműködjön a többi Benelux-országgal a hidrogénnel kapcsolatos kutatás és innováció terén.
Összességében a tagállamok aktualizált NEKT-tervezetei nem térnek ki az energiarendszer digitalizálására vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásához szükséges intézkedésekre és finanszírozásra 52 . Mindazonáltal vannak pozitív példák, például Olaszország tervei a villamosenergia-ágazat kiberbiztonsági kutatására, Szlovákia és Csehország közös érdekű projektje („ACON intelligens hálózatok”) az elosztórendszer digitalizálására, valamint Portugália intézkedései az intelligens fogyasztásmérők bővítésére és az intelligens hálózatok fejlesztésére.
Egyre fontosabbá válik a tiszta energiára való átálláshoz szükséges szakemberhiány kezelése, amint azt több bizottsági kezdeményezés is megállapította, így például a készségfejlesztési paktum, valamint a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló jogszabályra irányuló javaslat és az ahhoz kapcsolódó Készségakadémiák. Több tagállam, például Dánia, Spanyolország, Észtország, Portugália és Szlovákia egyértelműen meghatározza azokat az ágazatokat, amelyekben az intézkedéseket az át- és továbbképzésre kell összpontosítani. A legtöbb tagállam azonban nem terjesztett elő célkitűzéseket vagy célzott finanszírozással alátámasztott intézkedéseket a stratégiai ágazatokban azonosított készséghiányok kezelésére.
2.2.Beruházások a versenyképes európai zöld megállapodás érdekében
A 2030-ra kitűzött ambiciózus célok elérése érdekében a beruházásokat jelentősen növelni kell, miközben az állami források várhatóan korlátozottak lesznek. A Bizottság 2023. évi stratégiai előrejelzési jelentésében 53 szereplő becslése szerint az európai zöld megállapodás és a REPowerEU 54 célkitűzéseinek eléréséhez további 620 milliárd EUR összegű éves beruházásra van szükség.
Aktualizált NEKT-tervezetében a legtöbb tagállam nem nyújt áttekintést arról, hogy összesen mennyi beruházásra lesz szükség a 2020–2030-as időszakban. Kilenc tagállam (Ciprus, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia és Románia) tervezete tartalmazza a beruházási igények legalább részleges becslését. Egyetlen tagállam sem ad becslést az ezen igények és a rendelkezésre álló finanszírozási források közötti különbségről. Ugyanakkor több tagállam beszámol az épületek, az ipari és a közlekedési ágazat energiával kapcsolatos beruházási igényeiről. Kevesen térnek ki a mezőgazdasági ágazatban várható beruházási igényekre, amelyek célja az lenne, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a fenntartható üzleti modellek kialakításában. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben a tagállamok által jelenleg szolgáltatott információk szintje összességében nem teszi lehetővé a beruházási igények uniós szintű összesítését.
A beruházási igényekre és az azok makrogazdasági hatásaira vonatkozó, megbízható becslések még fontosabbá váltak az uniós gazdasági kormányzási szabályok javasolt reformjával összefüggésben, ahol a Bizottság javaslata szerint a nemzeti középtávú költségvetési-strukturális terveknek összhangban kell lenniük az aktualizált nemzeti energia- és klímatervekkel.
A nemzeti energia- és klímatervek lehetőséget kínálnak annak feltárására, hogy miként lehetne javítani a szabályozási környezetet a magánberuházások vonzása érdekében, valamint annak mérlegelésére, hogy miként lehetne felhasználni a közpénzeket (a nemzeti és az uniós finanszírozási forrásokat) a magánberuházások ösztönzésére. Ez magában foglalja, hogy a tagállamok hogyan fogják felhasználni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, a kohéziós politikát (beleértve az Igazságos Átmenet Alapot), a közös agrárpolitikát, valamint az Innovációs és Modernizációs Alapot a nemzeti energia- és klímatervek célkitűzéseinek támogatására. Emellett jelentős bevételek keletkeznek majd az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből, amelyek várhatóan szintén támogatni fogják az éghajlatvédelmi átállást.
A végleges aktualizált tervekben még ki kell egészíteni a finanszírozási forrásokra vonatkozó információkat, mivel csak kevés tagállam nyújtott tájékoztatást a források típusáról (állami vagy magán, uniós vagy nemzeti). Emellett csak néhány tagállam foglalkozik kifejezetten a magánberuházások vonzásának kérdésével. Figyelemre méltó kivételek pl. Észtország és Olaszország, amelyek tervezetei kockázatitőke-fejlesztést támogató intézkedéseket tartalmaznak, Luxemburg, amely közfinanszírozást kíván felhasználni a magánberuházások mozgósítására, valamint Finnország tesztelési platformjai és innovációs ökoszisztémái.
Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok végleges aktualizált tervei teljes mértékben tükrözzék az egyéb releváns uniós finanszírozási eszközökben, különösen a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben, köztük a REPowerEU-fejezetekben foglalt energia- és éghajlat-politikai reformokat és beruházásokat. A 27 felülvizsgált helyreállítási és rezilienciaépítési terv és a 23 REPowerEU-fejezet az energiaunió valamennyi dimenziójában támogatni fogja a beruházásokat és reformokat, így például az eredeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő 66 milliárd EUR-n felül több mint 46 milliárd EUR-t különítenek el az energiahatékonysági épületfelújításokra. További példa a több mint 3 000 km-nyi villamosenergia-átviteli és -elosztó vezeték korszerűsítése, valamint a megújuló hidrogén előállítására irányuló több mint 2,5 milliárd EUR összegű beruházás.
A tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy a nemzeti energia- és klímatervek véglegesítése és/vagy végrehajtása során érdemes-e igénybe venniük a technikai támogatási eszközt is, amely testre szabott szakértelmet és kapacitást biztosíthat a nemzeti energia- és klímatervekben szereplő szakpolitikák és intézkedések végrehajtásának támogatásához, többek között a fő finanszírozási források azonosítása és mozgósítása céljából.
2.3.Igazságos átmenet
Az igazságos éghajlatvédelmi és energetikai átállás biztosítása elengedhetetlen annak garantálásához, hogy az ebből a folyamatból származó előnyöket méltányos módon osszák meg, a negatív hatások mérséklése mellett. Erre azért van szükség, hogy a gazdaság valamennyi területét érintő ambiciózus reformok végrehajtásához biztosítani lehessen a lakosság tartós támogatását.
A tagállamok eddig csak részlegesen értékelték az éghajlatvédelmi és energetikai átállás egyénekre, háztartásokra és vállalkozásokra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásait. Az átállási szakpolitikáknak és intézkedéseknek a jövedelemeloszlásra, a munkahelyek teremtésére, átalakulására és megszűnésére, valamint az energiaszegénységre gyakorolt hatásait ritkán tárgyalják a tervezetekben. Ezek általában véve nem tartalmaznak megfelelő mennyiségi elemzést, és nem veszik kellőképpen figyelembe a különböző népességcsoportokra gyakorolt elosztási hatásokat. Emellett egyik terv sem tartalmaz elegendő információt a jövőbeli Szociális Klímatervek elkészítéséhez, és arra sem tér ki kellő részletességgel, hogy miként biztosítanák a két terv közötti összhangot.
A tervek elemzése arra enged következtetni, hogy a legtöbb esetben hiányoznak az átállás társadalmi és foglalkoztatási hatásainak kezelésére irányuló átfogó és célzott szakpolitikák. Valójában a tervekben foglalt szakpolitikák többnyire nem egységesek, és gyakran nem lépnek túl az átállás szénorientált és karbonintenzív régiókat érintő negatív hatásainak kezelésén. A legtöbb terv csak részben emeli ki az igazságos átmenetet támogató különböző eszközök és alapok – többek közt az Igazságos Átmenet Alap – közötti szinergiákat, jóllehet ez az átállás hatékony végrehajtásának feltétele.
Hét tagállam (Franciaország, Görögország, Horvátország, Németország, Magyarország, Olaszország és Szlovákia) elhalasztotta, míg négy tagállam (Ciprus, Észtország, Finnország és Románia) nem említi a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó kötelezettségvállalásait elfogadott, az igazságos átmenetre vonatkozó területi tervében. Egyes esetekben nem világos, hogy ez hogyan fogja befolyásolni a tervezett intézkedéseket.
A tagállamokat ezért arra ösztönözzük, hogy végleges nemzeti energia- és klímaterveikben fokozzák az igazságos átmenetre vonatkozó, tényekkel alátámasztott, átfogó nemzeti stratégiáik kidolgozását. Emellett a tagállamoknak további információkat kell szolgáltatniuk az igazságos átmenetre vonatkozó szakpolitikákról, többek között például a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlás első nyomon követésének keretében már bejelentett intézkedésekről 55 .
A kutatások azt mutatják, hogy az éghajlatvédelmi és energetikai átállás a nőket eltérően érinti, mint a férfiakat: a nők alulreprezentáltak azokban az ágazatokban, amelyek várhatóan profitálnak az átállásból (zöld munkahelyek), és nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a közlekedési és az energiaszegénységet. Az energiafogyasztás és az ÜHG-kibocsátás tekintetében fennálló viselkedésbeli különbségek miatt azonban az átállás hajtóerejét is jelenthetik 56 . Ezért fontos megerősíteni az igazságos átmenet nemi szempontjait a nemzeti energia- és klímatervekben. Mindössze négy terv hivatkozik az energiapolitikán belül a nemek közötti egyenlőségre, és tartalmaz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat és intézkedéseket (Csehország, Spanyolország, Málta és Portugália). Ezek közül három tartalmaz kötelezettségvállalást is (Csehország, Spanyolország és Málta), és csak Spanyolország tervezete tartalmaz konkrét szakpolitikákat 57 .
2.4.A társadalmi részvétel, a helyi és regionális szereplők, valamint a határokon átnyúló regionális együttműködés szerepe egy mindenkire kiterjedő terv kialakításában
Az energiaunió irányításáról szóló rendelet 58 és a tagállamoknak az Aarhusi Egyezmény 59 szerinti kötelezettsége megköveteli a nyilvánosság korai bevonását és inkluzív részvételét a nemzeti energia- és klímatervek – és ezen belül a tervezetek – elkészítésében.
A legtöbb tagállam nyilvános konzultációkat szervezett a tervezetekről, de a konzultációs folyamatok minősége eltérő, és sok tagállam nem fedte le az összes fent említett kötelezettséget. A tervek különösen kevés részletet tartalmaznak a nyilvánosság eléréséhez használt kommunikációs csatornákról, valamint az érdekcsoportok széles köre – többek között a szociális partnerek 60 és a lakosság – bevonásának módszereiről. Számos terv nem rendelkezik észszerű időkerettel ahhoz, hogy a nyilvánosság kifejthesse véleményét.
A legtöbb tervezet nem tartalmazza a nyilvánosság nézeteinek összefoglalását és azok figyelembevételének módját. Ezenkívül a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó részletekre sem térnek ki átfogóan, valamint arra sem, hogy a konzultációk hogyan járultak hozzá a tervezetek végleges tartalmához. Néhány tagállam (Dánia, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Szlovákia és Svédország) jelezte, hogy széles körű nyilvános konzultációkat folytatott az aktualizált NEKT-tervezetében szereplő, kulcsfontosságú nemzeti szakpolitikákról, a tervezet egészéről azonban nem. Litvánia ezzel szemben jó példa arra, hogy NEKT-tervezetének elkészítése során mindvégig biztosította a nyilvánosság részvételét.
A helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az energia- és éghajlat-politikák végrehajtásában. Ugyanakkor nagyon kevés tagállam mutat be konkrét bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miként vonják be az említett szereplőket az aktualizált nemzeti energia- és klímaterv tervezetének előkészítési folyamatába, és még kevesebb tagállam épít az e folyamat kapcsán kialakított többszintű párbeszédre.
Kevés tagállam utal a regionális együttműködés irányító szerepére és hatására, valamint a magas szintű munkacsoportok keretében végzett munkára 61 . Hasonlóképpen, kevés tagállam említi annak lehetőségét, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti hozzájárulások teljesítéséhez a megújuló energiaforrásokon alapuló együttműködési mechanizmusokat használja. E téren jó példa Luxemburg, amely részt vesz az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusban, vagy Észtország tengeri és szárazföldi szélenergiával kapcsolatos közös projektjei, amelyekhez az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében igényeltek támogatást, valamint Dánia és Németország megállapodása arról, hogy a Bornholm Energiaszigetet az új megújulóenergia-irányelv 9. cikke szerinti közös megújulóenergia-projektként fejlesztik ki.
3.AZ EURÓPAI KLÍMARENDELET KERETÉBEN ELÉRT EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE
Az éghajlat-politikai eredményjelentés 62 már értékelte az uniós és nemzeti intézkedéseket a 2050-es célkitűzésekhez képest, valamint az uniós szintű alkalmazkodás terén elért eredményeket. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben szereplő új információk alapján itt, valamint e dokumentum 2. szakaszában röviden tárgyaljuk a klímasemlegességet. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén nemzeti szinten elért eredményeket itt és egy e célból készült bizottsági szolgálati munkadokumentumban 63 elemezzük. A klímasemlegességi és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási célkitűzésekre vonatkozó ajánlások ezen értékeléseken alapulnak.
Amint azt a legfrissebb adatok is mutatják, az ÜHG-kibocsátás továbbra is folyamatosan csökken, és a konkrét fellépések is biztatóak. Az értékelésből azonban az tűnik ki, hogy az EU klímasemlegességi célkitűzése felé tett előrelépés nem elégséges.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén elért tagállami eredmények értékelése azt mutatja, hogy az alkalmazkodás és a fokozott reziliencia iránti igény egyre előkelőbb helyen szerepel a politikai napirenden. Ez azonban nem egyenértékű a szakpolitikai felkészültséggel.
Továbbra is jelentős hiányosságok vannak, amelyek olyan éghajlati kockázatoknak teszik ki a tagállamokat, amelyek meghaladják az alkalmazkodóképességet, növelik a sebezhetőséget és veszélyeztetik a rezilienciát.
A legtöbb tagállam végzett éghajlati kockázatértékelést: 14 tagállam nemrégiben frissítette kockázatértékelését, és a jövőben várhatóan más tagállamok is elvégzik azt. A több mint öt ágazatra kiterjedő, átfogó éghajlati kockázatértékelés azonban inkább kivétel, semmint szabály. Minden tagállam elfogadott nemzeti alkalmazkodási stratégiát vagy tervet, amelyek közül sokat a közelmúltban felülvizsgálták, vagy jelenleg zajlik a felülvizsgálatuk. Az irányítási struktúrák és mechanizmusok tagállamonként eltérőek, amelyekhez rendkívül változatos intézményi berendezkedés társul, és látható hiányosságok tapasztalhatók a környezetvédelmi irányítási mechanizmusokhoz való kifejezett igazodás terén. Ritkán állnak rendelkezésre megfelelő mechanizmusok az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos minisztériumközi koordinációra. Nyolc tagállam épített be alkalmazkodási szakpolitikai elemeket nemzeti jogi kereteibe.
Történt némi előrelépés az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása terén, de továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a beruházási igények felmérésében, és az országok nem rendelkeznek külön e célra szánt költségvetéssel. A természetalapú megoldások ágazati stratégiákba és tervekbe való beépítése korlátozott, ami akadályozza azok rendszerszintű alkalmazását. Az alkalmazkodási intézkedések sebezhetőségek és kockázatok csökkentésére gyakorolt hatásának értékelése korlátozott, mivel ez a feladat mind fogalmi, mind gyakorlati szempontból továbbra is kihívást jelent. Több tagállam van, ahol még nem hoztak létre nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési mechanizmusokat. Az alkalmazkodóképesség terén elért általános előrehaladás továbbra sem egyértelmű. A horizontális előfeltételek között a pénzügyi támogatás fokozására és az igazgatási kompetenciák fejlesztésére van szükség, az alkalmazkodási zavarok elkerülése érdekében is.
Vannak jó példák a tagállamok között az alkalmazkodási szakpolitikai ciklus minden egyes elemére, valamint konkrét struktúrákra, megközelítésekre és szakpolitikákra is. Ezeket ki kell használni az éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokra való felkészültség felgyorsítása érdekében. A területrendezés és a tervezett áthelyezések a politikailag legnehezebben kezelhető kihívások közé tartozhatnak, a jó mutatók pedig a technikailag kihívást jelentő akadályok közé, de még ezekben az esetekben is léteznek olyan kezdeményezések, amelyekre lehet és kell építeni.
Ezek a megállapítások, valamint a közelgő európai éghajlati kockázatértékelés alapul szolgálnak majd az éghajlati kockázatok EU-n belüli kezeléséről szóló, a tervek szerint 2024 márciusában elfogadandó bizottsági közleményhez.
4.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK – A VÉGLEGES AKTUALIZÁLT NEMZETI TERVEK FELÉ
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteinek átfogó, összesített értékelése és elemzése általában véve pozitív eredménnyel zárult. Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezetei a tagállamok szilárd elkötelezettségét mutatják az iránt, hogy megbízható energia- és éghajlat-politikai tervezési és nyomonkövetési folyamatok mentén dolgozzanak, valamint hogy fokozzák nemzeti és regionális szintű fellépéseiket, amire szükség is van az energia- és éghajlat-politikai menetrendben elfogadott szakpolitikai célok eléréséhez.
Az értékelés azonban számos hiányosságot is azonosított, mind az EU általános törekvéseinek fenntartása, mind az uniós jogszabályokban meghatározott konkrét követelmények teljesítése tekintetében. Ez számos tagállam számára komoly aggodalomra okot adó és hitelességi kérdés.
A Bizottság ezért elvárja a tagállamoktól, hogy az aktualizált integrált terveik véglegesítésekor kellően vegyék figyelembe az ajánlásokat, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek aktualizált NEKT-tervezete még nem készült el, hogy további késedelem nélkül nyújtsák be azokat.
A Bizottság készen áll arra, hogy támogassa a tagállamokat a klímasemlegességre való átállásban, a nagyobb energiaautonómia elérésében és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, valamint arra, hogy tovább gyorsítsa a mindenképpen kifizetődő opciók bevezetését, különös tekintettel az energiahatékonyságra és a megújulóenergia-technológiákra. Készen áll arra, hogy támogassa a tiszta technológiák előmozdítását és finanszírozását, és segítse a magánberuházások ösztönzését, többek között a képzett munkaerő terén is. Döntő fontosságú, hogy kellő időben és jól szervezett nyilvános konzultációkat folytassanak a tervekről annak biztosítása érdekében, hogy azok inkluzívak, a későbbi intézkedések pedig széles körben elfogadottak legyenek.
A tervek véglegesítésének és hatékony végrehajtásának támogatása érdekében a Bizottság intenzívebb kétoldalú kapcsolattartást fog folytatni a tagállamokkal, és megfelelő fórumokat fog igénybe venni a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében, többek között az olyan horizontális kérdésekben, mint a beruházások és a hálózatokra vonatkozó, nemrégiben elfogadott uniós terv 64 nyomán megvalósuló hálózattervezés. A Bizottság intenzív párbeszédet fog folytatni az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az energiaunió terén elért, az energia- és éghajlat-politika valamennyi dimenzióját érintő eredményekről.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK, a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.
Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia. Belgium 2023. november 30-án benyújtott aktualizált NEKT-tervezetét, valamint Írország és Lettország 2023. december 8-án benyújtott aktualizált NEKT-tervezetét e közlemény csak részben veszi figyelembe. A Bizottság 2024 elején tervezi közzétenni a Belgiumra, Írországra és Lettországra vonatkozó értékelést és ajánlásokat. Ausztria, Bulgária és Lengyelország még nem nyújtotta be aktualizált NEKT-tervezetét. Ezért ez a hat tagállam ma csak a klímarendelet alapján kap ajánlásokat, függetlenül attól, hogy a Bizottság milyen további lépéseket tesz a NEKT-tervezetet be nem nyújtó tagállamokkal kapcsolatban.
Lásd a fenti lábjegyzetet.
A Bizottság ajánlásai nem érintik az EUMSZ 107. és 108. cikkének alkalmazását, különös tekintettel a tagállamok azon kötelezettségére, hogy jóváhagyás céljából bejelentsék a Bizottságnak az állami támogatásnak minősülő intézkedéseket, kivéve, ha azokra csoportmentesség vonatkozik.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról, valamint az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról.
Lásd a 2.1.2. szakaszt.
Lásd a 2.1.3. szakaszt.
Nettó teljes ÜHG-kibocsátás, beleértve a LULUCF-ágazatot és kizárva a nemzetközi közlekedést.
Lásd e közlemény mellékletét. A Németország és Írország integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésében szereplő, a kiegészítő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzés (WAM-előrejelzés) figyelembevételével egy ambiciózusabb, 52 %-os uniós szintű csökkenéssel lehetne kalkulálni (a LULUCF-korláttal együtt). A LULUCF-korlát nélkül a csökkenés mértéke 52,6 %.
A 2023. évi éghajlat-politikai eredményjelentés becslése szerint az uniós tagállamoknak még további mérséklési intézkedéseket kell hozniuk a klímasemlegesség 2050-ig történő elérése érdekében, hogy mintegy 1 600 millió tonna CO2-egyenértéknyi (azaz 34 százalékpontnyi) csökkentést érjenek el. A nemzeti energia- és klímatervekben megadott adatok összhangban vannak ezzel a megállapítással.
Beleértve a LULUCF-ágazatot és kivéve a nemzetközi szállítást.
A közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti 33,8 %-os uniós szintű csökkentés az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben szereplő előrejelzésekből adódik. A hiányosságokat a 2023 márciusában jelentett, legfrissebb integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések révén pótolták. A Németország és Írország integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésében szereplő, a kiegészítő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzés (WAM-előrejelzés), valamint az Olaszország nemzeti energia- és klímatervének tervezetében szereplő legambiciózusabb WAM-előrejelzés figyelembevételével egy ambiciózusabb, 35,4 %-os uniós szintű csökkenéssel lehetne kalkulálni.
Lásd e közlemény mellékletét.
Az (EU) 2023/839 rendelet.
Lásd e közlemény mellékletét.
Az (EU) 2023/1115 rendelet az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről.
Az (EU) 2023/2405 rendelet.
Beleértve a metánkibocsátást, a dinitrogén-oxidot és a fluortartalmú gázokat.
Az (EU) 2016/2284 irányelv.
https://unfccc.int/news/cop28-agreement-signals-beginning-of-the-end-of-the-fossil-fuel-era
https://unfccc.int/sites/default/files/resource/cop26_auv_2f_cover_decision.pdf
Lásd e közlemény mellékletét.
A megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2001/2018 irányelv, az (EU) 2023/2413 irányelv általi módosítás előtt.
A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló, az (EU) 2018/2001 irányelvnek, az (EU) 2018/1999 rendeletnek és a 98/70/EK irányelvnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia előmozdítása tekintetében történő módosításáról, valamint az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. október 18-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2023/2413 irányelvvel módosított 2001/2018/EU irányelv.
Lásd e közlemény mellékletét.
COM(2022) 221 final.
Európai Bizottság, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az EU tengeri megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításáról, COM(2023) 668 final, 2023. október 24.
COM(2023) 669 final.
Továbbra sem világos, hogy a hulladékhőt és a hulladék hűtőenergiát felhasználják-e a célok eléréséhez, és ha igen, milyen mértékben, valamint hogy milyen szerepet játszik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia az elszámolásban.
A megújuló energia részarányának a 2021–2025-ös időszakra számított éves átlagként legalább 0,8 százalékponttal, a felülvizsgált REDII 23. cikkével összhangban pedig a 2026–2030-as időszakra számított éves átlagként legalább 1,1 százalékponttal történő növelésére vonatkozó követelmény.
A legtöbb aktualizált NEKT-tervezetből hiányoznak a hidrogéntermelési kapacitás kiépítésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó forgatókönyvekre, különösen a víz rendelkezésre állására vonatkozó információk.
A biometánra vonatkozóan bejelentett adatok formátuma nem volt koherens és következetes, ami nem tette lehetővé a pontos összesítést.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1791 irányelve (2023. szeptember 13.) az energiahatékonyságról és az (EU) 2023/955 rendelet módosításáról (átdolgozás, HL L 231., 2023.9.20., 1. o.).
Lásd e közlemény mellékletét.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2002 irányelve (2018. december 11.) az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról.
Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 1999/2018 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja, valamint az (EU) 2023/1791 irányelv (az átdolgozott energiahatékonysági irányelv) 3. cikke.
2022-ben az épületek voltak felelősek a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartozó ágazatok ÜHG-kibocsátásának több mint 23 %-áért (forrás: EES). Jelentős felújítási erőfeszítésekre van szükség a közös kötelezettségvállalási rendelet céljainak való megfelelés és a klímasemlegességhez való hozzájárulás érdekében.
Vö.: a Közös Kutatóközpont 2020. évi hosszú távú korszerűsítési stratégiák értékeléséről szóló jelentésével (https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC128067) és az összes uniós ország 2020. évi hosszú távú nemzeti korszerűsítési stratégiáit elemző SWD(2022) 375 bizottsági szolgálati munkadokumentummal (https://energy.ec.europa.eu/system/files/2022-12/SWD-Analysis-of-2020-LTRS.PDF).
Célok és előrejelzések, többek között a harmadik országoktól való energiaimport-függőségre, az olaj- és gázfogyasztásra és -termelésre, a villamosenergia-igényre, a gáz- és energiatárolási kapacitásokra, az N-1 kritérium teljesítésére, a várhatóan nem szolgáltatott villamos energiára és a várt terhelésvesztés mutatóira vonatkozóan.
Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóság: EU energy in figures – Statistical pocketbook 2023 [Az uniós energia számokban – 2023. évi statisztikai zsebkönyv], az Európai Unió Kiadóhivatala, 2023, https://data.europa.eu/doi/10.2833/502436
Az ENER vezető közgazdászainak adatai.
A közlemény írása idején még 5 nemzeti kockázatértékelést (Bulgária, Franciaország, Horvátország, Lettország és Szlovákia) és 1 közös kockázatértékelést (az északkeleti regionális kockázati csoportra vonatkozót) nem nyújtottak még be, holott azok 2022. október 1-jéig lettek volna esedékesek, továbbá 6 megelőző cselekvési tervet (Bulgária, Németország, Horvátország, Magyarország, Litvánia és Hollandia) és 4 vészhelyzeti tervet (Bulgária, Horvátország, Litvánia és Hollandia) nem nyújtottak be, holott ez utóbbiak határideje 2023. március 1. volt.
2021-ben az EU-ban termelt villamos energia 25,4 %-át atomerőművek állították elő (Eurostat).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2555 irányelve (2022. december 14.) az Unió egész területén magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, a 910/2014/EU rendelet és az (EU) 2018/1972 irányelv módosításáról, valamint az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (NIS 2 irányelv).
COM(2020) 299 final.
A villamos energiáról szóló (EU) 2019/944 irányelv kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy tegyék lehetővé a rugalmassági szolgáltatások piacához való teljes körű és zökkenőmentes hozzáférést a keresletoldali válasz és a tárolás terén, szilárd támogató szabályozási keret révén.
A módosított (EU) 2018/2001 irányelv (a továbbiakban: felülvizsgált RED II) 20a. cikke.
Az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikke szerint „aktív felhasználó”: olyan végfelhasználó vagy együttesen tevékenykedő végfelhasználók csoportja, aki, illetve amely meghatározott területen lévő saját létesítményén belül, vagy amennyiben a tagállamok engedélyezik, más létesítményekben előállított villamos energiát használja vagy tárolja, vagy saját előállítású villamos energiát ad el vagy rugalmassági vagy energiahatékonysági rendszerben vesz részt, feltéve, hogy nem e tevékenységek képezik elsődleges üzleti vagy szakmai.
2022-ben az Unió népességének 9,3 %-át képviselő mintegy 40 millió európai polgár nem tudta megfelelően melegen tartani otthonát, ami ugrásszerű növekedést jelent a 2021-es adatokhoz képest, amikor is a lakosság 6,9 %-a volt hasonló helyzetben. Ez az arány több mint kétszeresére nőtt az alacsonyabb jövedelmű kategóriákba tartozók esetében.
Bizottsági szolgálati munkadokumentum: Az energiaunió és az éghajlat-politika célkitűzései felé tett előrehaladás értékelése, amely a következő dokumentumot kíséri: A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az energiaunió 2023. évi helyzetéről szóló jelentés (az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet alapján), SWD(2023) 646 final.
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM%3A2023%3A572%3AFIN&qid=1696502521767
COM(2022) 552 final.
COM(2023) 376 final.
COM(2023) 376 final; az SWD(2023) 68 final és a COM(2022) 438 final dokumentumok alapján. Emellett a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló jogszabály összesen 92 milliárd EUR-t ír elő a 2023–2030 közötti időszakra.
Amint az a Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság tanácsa számára a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlás végrehajtásának felülvizsgálatáról szóló kulcsfontosságú üzenetekben szerepel (https://www.consilium.europa.eu/hu/meetings/epsco/2023/11/27-28/) . A 2023 októberében lezárult nyomon követés különösen a következőkre összpontosított: i. a zöld átállással összefüggésben a minőségi foglalkoztatás aktív támogatása; ii. adó- és juttatási, valamint szociális védelmi rendszerek a zöld átállásban; és iii. horizontális rendelkezések (a társadalom egészére kiterjedő megközelítés; tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal, a finanszírozás optimális felhasználása).
Az EIGE által végzett felmérés szerint a nők nagyobb arányban választanak környezetbarát lehetőségeket, például újrahasznosítást, megújuló energiát vagy környezetbarát termékeket, mint a férfiak. Emellett a férfiak szabadidős tevékenységeik miatt nagyobb szénlábnyommal rendelkeznek, mint a nők. Lásd: EIGE (2023). Nemek közötti egyenlőségi mutató, 2023. Towards a green transition in transport and energy [A zöld átállás felé a közlekedés és az energia területén], az Európai Unió Kiadóhivatala.
Összehasonlításképpen: 2020-ban 10 nemzeti energia- és klímaterv hivatkozott a nemek közötti egyenlőségre.
Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet 10. cikke.
Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról – Nyilatkozatok. HL L 124., 2005.5.17., 4. o.
Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (28) preambulumbekezdése, valamint a szociális párbeszéd Európai Unión belüli megerősítéséről szóló, 2023. június 12-i tanácsi ajánlás szerint.
Az Európai Bizottság négy magas szintű munkacsoportot hozott létre azzal a céllal, hogy stratégiai irányítást és szakpolitikai iránymutatást biztosítson a szabályozás és az infrastruktúra fejlesztéséhez, és nyomon kövesse a közös érdekű projektek előrehaladását a kiemelt régiókban. Ezek közé tartoznak a következők: az északi tengerek melletti országok energetikai együttműködése (NSEC); a délnyugat-európai összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport; a balti energiapiacok összekapcsolási tervvel foglalkozó magas szintű munkacsoport (BEMIP); a közép- és délkelet-európai energetikai összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport (CESEC).
2023. évi éghajlat-politikai eredményjelentés, COM(2023) 653 final.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén az egyes tagállamokban az európai klímarendeletnek megfelelően elért eredmények értékelése, SWD (2023) 932.
Hálózatok: a hiányzó láncszem – A hálózatokra vonatkozó uniós cselekvési terv, COM(2023) 757 final.
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.12.18.
COM(2023) 796 final
MELLÉKLET
a következőhöz:
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A nemzeti energia- és klímatervek aktualizált tervezetének uniós szintű értékelése
Fontos lépés az európai zöld megállapodás és a RePowerEU keretében 2030-ra kitűzött ambiciózusabb energia- és éghajlat-politikai célok felé
MELLÉKLET
1.AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁSOK (ÜHG-KIBOCSÁTÁSOK) UNIÓS SZINTŰ ÖSSZESÍTÉSÉRE ALKALMAZOTT MÓDSZER
Az ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó adatok uniós szintű összesítése az ezen értékelés közzétételekor benyújtott 24 nemzeti energia- és klímaterven 1 (NEKT) alapul, szükség esetén kiegészítve a 2023. márciusi első integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésekből származó információkkal.
Az adatok összesítése a következő szabályokon alapul:
-Amennyiben rendelkezésre álltak, a nemzeti energia- és klímatervekben szereplő, a kiegészítő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzéseket (WAM-előrejelzések) használtak.
-A kiegészítő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzések hiányában a nemzeti energia- és klímatervben szereplő, a meglévő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzéseket (WEM-előrejelzések) használták.
-Azon országok esetében, amelyek nemzeti energia- és klímatervében sem WAM-, sem WEM-előrejelzések nem szerepelnek, illetve amelyek nem nyújtottak be nemzeti energia- és klímatervet, a 2023. márciusi WAM-előrejelzéseket alkalmazták. Ha 2023. márciusi WAM-előrejelzések sem álltak rendelkezésre, akkor a 2023. márciusi WEM-előrejelzéseket vették figyelembe.
1. táblázat: az éghajlat-politikai célkitűzések terén elért eredmények értékeléséhez használt ÜHG-kibocsátás-adatok áttekintése
|
Összes ÜHG-kibocsátás (a LULUCF-ágazatot is beleértve) |
A közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti kibocsátások |
|||
|
2030 |
2050 |
2005* |
2030 |
|
|
Mt CO2-egyenérték |
||||
|
EU-27 |
2 284 |
1 589 |
2 517,1 |
1 656,9 |
|
|
|
|
||
|
Ausztria |
61,8 |
52,3 |
57,0 |
41,7 |
|
Belgium |
82,0 |
61,6 |
81,6 |
46,8 |
|
Bulgária |
41,9 |
21,3 |
22,3 |
22,8 |
|
Horvátország |
19,2 |
11,4 |
18,1 |
15,0 |
|
Ciprus |
6,0** |
4,0** |
4,3 |
3,3** |
|
Csehország |
108,7** |
46,1 |
65,0 |
52,8 |
|
Dánia |
28,9 |
22,6 |
40,4 |
24,4 |
|
Észtország |
10,6** |
4,6** |
6,2 |
5,5 |
|
Finnország |
4,7 |
–12,5 |
34,4 |
18,5 |
|
Franciaország |
252,0** |
256,2 |
401,1 |
215,0** |
|
Németország |
449,0** |
194,0** |
484,7 |
317,0** |
|
Görögország |
44,5** |
2,5** |
63,0 |
34,0** |
|
Magyarország |
51,7 |
40,4 |
47,8 |
36,4** |
|
Írország |
62,5** |
55,8** |
47,7 |
42,8** |
|
Olaszország |
277,0** |
268,7 |
343,1 |
219,5** |
|
Lettország |
12,2 |
11,1 |
8,6 |
7,9 |
|
Litvánia |
8,7 |
7,4 |
13,1 |
10,3 |
|
Luxemburg |
5,1 |
1,0 |
10,1 |
4,3 |
|
Málta |
2,6 |
2,9 |
1,0 |
1,5 |
|
Hollandia |
124,0 |
83,0** |
128,1 |
78,6 |
|
Lengyelország |
340,7 |
276,0 |
192,5 |
178,7 |
|
Portugália |
29,4** |
2,8 |
48,6 |
28,2 |
|
Románia |
49,6** |
3,1** |
78,2 |
81,7 |
|
Szlovákia |
28,1 |
19,8 |
23,1 |
20,5 |
|
Szlovénia |
6,4** |
0,0 |
11,8 |
8,4** |
|
Spanyolország |
156,1 |
141,0 |
242,0 |
133,8 |
|
Svédország |
–12,1 |
–24,4 |
43,2 |
16,5 |
|
*2005. bázisévi adatok az (EU) 2020/2126 bizottsági végrehajtási határozat I. mellékletében meghatározottak szerint 2 ** Az aktualizált NEKT-tervezet adatpontja eltér az első integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésben szereplőtől |
||||
A LULUCF-ágazat esetében az előrejelzéseket (a WAM-, vagy ha nem állnak rendelkezésre, akkor a WEM-előrejelzéseket) használták fel annak értékelésére, hogy a tagállam 2021–2025 között megfelel-e a negatív egyenleg tilalmának, illetve a 2030-as nemzeti célérték teljesítési pályájának (a felülvizsgált (EU) 2018/841 rendelet IIa. mellékletének C. oszlopa szerint). Emellett a benyújtott előrejelzéseket a felülvizsgált jegyzékek figyelembevételével értékelték. Ez egyes esetekben jelentős hatást gyakorolt az átfogó értékelésre. Az érintett területeken javasolt szakpolitikák és intézkedések hitelességét is figyelembe vették.
A nettó hazai ÜHG-kibocsátások (beleértve a LULUCF-ágazatot is) 2030-ra teljesítendő, az 1990-es szinthez képest 55 %-os csökkentésére vonatkozó, az európai klímarendelet szerinti uniós célkitűzés értékelése során a LULUCF-ágazatból származó nettó elnyelés hozzájárulása 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre korlátozódott.
2.A MEGÚJULÓ ENERGIA TERÜLETÉN A TAGÁLLAMOK AMBÍCIÓHIÁNYÁNAK UNIÓS SZINTŰ KISZÁMÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MÓDSZER
A Bizottság a megújuló energia uniós szintű, legalább 42,5 %-os részarányához benyújtott hozzájárulások és a megújuló energiának az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet 3 II. mellékletében meghatározott képlet alkalmazásából eredő részaránya közötti ambícióhiány értékelése során a következő kritériumokat alkalmazta:
Az X az aktualizált nemzeti energia- és klímaterv tervezetében szereplő, a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó tagállami hozzájárulás
x ≤ −4 % = jelentősen alatta marad
−4 % < x ≤ −2 % = alatta marad
−2 % < x < 0 % = kissé alatta marad
x = 0 % = a célkitűzésnek megfelelő
0 % < x < 2 % = kissé felülmúlja
2 % ≤ x < 5 % = felülmúlja
x ≥ 5 % = jelentősen felülmúlja
A tagállamok bruttó végsőenergia-fogyasztásában a megújuló energia részaránya és az ehhez kapcsolódó bruttó végsőenergia-fogyasztási szintek szükségesek annak megállapításához, hogy a tagállamok együttes hozzájárulása eléri-e a megújuló energia legalább 42,5 %-os kötelező uniós részarányát a bruttó végsőenergia-fogyasztásban.
Azon tagállamok esetében, amelyek nem nyújtottak be bruttó végsőenergia-fogyasztási értékeket, vagy nem nyújtották be aktualizált nemzeti energia- és klímatervük tervezetét, a 2020. évi végleges nemzeti energia- és klímatervükben megadott 2019. évi hozzájárulásokat, vagy adott esetben a Bizottsághoz strukturált párbeszéd keretében (EU PILOT) benyújtott hivatalos adatokat használták fel a fennmaradó adathiányok pótlására.
Tizenkilenc tagállam (Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Görögország, Horvátország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovénia és Szlovákia) nyújtott be olyan aktualizált NEKT-tervezetet, amely tartalmaz explicit vagy implicit hozzájárulást a megújuló energiára vonatkozó, 2030-ig elérendő 42,5 %-os kötelező uniós célértékhez.
Öt tagállam (Finnország, Franciaország, Hollandia, Málta és Svédország) benyújtotta ugyan aktualizált nemzeti energia- és klímaterv tervezetét, de abban nem aktualizálta a megújuló energiára vonatkozó, 2030-ra kitűzött 42,5 %-os kötelező uniós célértékhez való hozzájárulását. Ezen ötből négy tagállam (Finnország, Hollandia, Málta és Svédország) jelezte, hogy végleges nemzeti energia- és klímatervében aktualizálni fogja a hozzájárulását.
Két tagállam (Bulgária és Lengyelország) ugyan nem nyújtotta be a nemzeti energia- és klímaterve aktualizált tervezetét, viszont az EU Pilot strukturált párbeszéd keretében ismertette hozzájárulását a Bizottsággal.
Egy tagállam (Ausztria) aktualizált NEKT-tervezetét sem nyújtotta be, és az EU Pilot strukturált párbeszéd keretében sem ismertette hozzájárulását.
2. táblázat: A legalább 42,5 %-os megújulóenergia-fogyasztásra vonatkozó uniós célértékhez való nemzeti hozzájárulások és ambícióhiányok áttekintése
|
A megújuló energia részaránya |
|||||
|
A 2020-ra vonatkozó kötelező nemzeti célérték |
A 2021. évi nemzeti RÉSZARÁNY értéke |
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti hozzájárulás (az aktualizált nemzeti energia- és klímaterv tervezete szerint) |
A 2030-as részarányok a képlet szerint |
Ambícióhiány |
|
|
AT |
34 % |
36,4 % |
46 %–50 % |
57 % |
Jelentősen alatta marad |
|
BE |
13 % |
13,0 % |
21,7 % |
33 % |
Jelentősen alatta marad |
|
BG |
16 % |
17,0 % |
29,9 % |
33 % |
Ez alatti érték |
|
CY |
13 % |
18,4 % |
26,5 % |
33 % |
Jelentősen alatta marad |
|
CZ |
13 % |
17,7 % |
30 % |
33 % |
Ez alatti érték |
|
DE |
18 % |
19,2 % |
40 % |
41 % |
Kissé alatta marad |
|
DK |
30 % |
34,7 % |
70,9 % |
60 % |
Jelentősen felülmúlja |
|
EE |
25 % |
38,0 % |
65 % |
50 % |
Jelentősen felülmúlja |
|
EL |
18 % |
21,9 % |
44 % |
39 % |
Jelentősen felülmúlja |
|
ES |
20 % |
20,7 % |
47,9 % |
43 % |
Felülmúlja |
|
FI |
38 % |
43,1 % |
51 % |
62 % |
Jelentősen alatta marad |
|
FR |
23 % |
19,3 % |
33 % |
44 % |
Jelentősen alatta marad |
|
HR |
20 % |
31,3 % |
42,5 % |
44 % |
Kissé alatta marad |
|
HU |
13 % |
14,1 % |
29 % |
34 % |
Jelentősen alatta marad |
|
IE |
16 % |
12,5 % |
31,4 %–34,1 % |
43 % |
Jelentősen alatta marad |
|
IT |
17 % |
19,0 % |
40,5 % |
39 % |
Kissé felülmúlja |
|
LT |
23 % |
28,2 % |
55 % |
49 % |
Jelentősen felülmúlja |
|
LU |
11 % |
11,7 % |
37 % |
37 % |
A célkitűzésnek megfelelő |
|
LV |
40 % |
42,1 % |
57 % |
61 % |
Jelentősen alatta marad |
|
MT |
10 % |
12,2 % |
11,5 % |
28 % |
Jelentősen alatta marad |
|
NL |
14 % |
13,0 % |
27 % |
39 % |
Jelentősen alatta marad |
|
PL |
15 % |
15,6 % |
23 %–31 % |
32 % |
Jelentősen alatta marad |
|
PT |
31 % |
34,0 % |
49 % |
51 % |
Kissé alatta marad |
|
RO |
24 % |
23,6 % |
34 % |
41 % |
Jelentősen alatta marad |
|
SE |
49 % |
62,6 % |
65 % |
76 % |
Jelentősen alatta marad |
|
SI |
25 % |
25,0 % |
30 %–35 % |
46 % |
Jelentősen alatta marad |
|
SK |
14 % |
17,4 % |
23 % |
35 % |
Jelentősen alatta marad |
3.AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG TERÜLETÉN A TAGÁLLAMOK AMBÍCIÓHIÁNYÁNAK UNIÓS SZINTŰ KISZÁMÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MÓDSZER
Az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben a végsőenergia- és a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan bejelentett tagállami nemzeti hozzájárulások összegének kiszámítására annak felméréséhez van szükség, hogy a tagállamok kollektív hozzájárulásai elérik-e a 763 Mtoe-t a végsőenergia-fogyasztás, illetve a 992,5 Mtoe-t a primerenergia-fogyasztás tekintetében.
Azon tagállamok esetében, amelyek nem nyújtottak be nemzeti hozzájárulást a végső- vagy a primerenergia-fogyasztásukra, illetve egyikre vonatkozóan sem, vagy nem nyújtották be aktualizált nemzeti energia- és klímatervük tervezetét, a 2020. évi végleges nemzeti energia- és klímatervükben megadott 2019. évi hozzájárulásokat, vagy adott esetben a Bizottsághoz strukturált párbeszéd keretében (EU PILOT) benyújtott hivatalos adatokat használták fel a fennmaradó adathiányok pótlására.
Huszonhárom tagállam (Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovénia és Szlovákia) nyújtott be olyan aktualizált NEKT-tervezetet, amely tartalmaz explicit vagy implicit hozzájárulást a 2030-ra vonatkozó 11,7 %-os kötelező uniós végsőenergia-fogyasztási célétékhez.
Egy tagállam (Málta) benyújtotta ugyan aktualizált nemzeti energia- és klímaterv tervezetét, de abban nem aktualizálta a végsőenergia-fogyasztásra vonatkozó, 2030-ra kitűzött 11,7 %-os kötelező uniós célértékhez való hozzájárulását.
Egy tagállam (Bulgária) ugyan nem nyújtotta be a nemzeti energia- és klímaterve aktualizált tervezetét, viszont az EU Pilot strukturált párbeszéd keretében ismertette hozzájárulását a Bizottsággal.
Két tagállam (Ausztria és Lengyelország) aktualizált nemzeti energia- és klímatervének tervezetét sem nyújtotta be, és az EU Pilot strukturált párbeszéd keretében sem ismertette hozzájárulását.
3. táblázat: A 2030-ra kitűzött −11,7 %-os uniós energiahatékonysági célértékhez való nemzeti hozzájárulások áttekintése
|
Végsőenergia-fogyasztás |
Primerenergia-fogyasztás |
|||||
|
A tagállamok által jelentett vagy feltételezett hozzájárulások |
Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv I. melléklete szerinti képlet eredményei |
A 2030-as hozzájárulás és a képlet eredménye kötötti eltérés |
A tagállamok által jelentett vagy feltételezett hozzájárulások |
Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv I. melléklete szerinti képlet eredményei |
A 2030-as hozzájárulás és a képlet eredménye kötötti eltérés |
|
|
AT |
25,6 |
21,4 |
20,10 % |
30,8 |
24,9 |
23,60 % |
|
BE |
29,9 |
28,8 |
4,00 % |
36,5 |
33,8 |
8,15 % |
|
BG |
9,9 |
8,8 |
11,30 % |
15,3 |
13,7 |
11,30 % |
|
CY |
1,9 |
1,8 |
4,04 % |
2,3 |
2 |
11,86 % |
|
CZ |
20,2 |
20,2 |
−0,05 % |
28,8 |
28,8 |
−0,02 % |
|
DE |
160,5 |
156 |
2,94 % |
193,6 |
194,2 |
−0,31 % |
|
DK |
14,2 |
13,7 |
3,41 % |
16,7 |
15,5 |
7,58 % |
|
EE |
2,6 |
2,6 |
1,35 % |
5,1 |
3,9 |
30,63 % |
|
EL |
15,4 |
14,6 |
5,20 % |
18,2 |
17,1 |
6,27 % |
|
ES |
70,2 |
65,4 |
7,37 % |
96,7 |
81,8 |
18,24 % |
|
FI |
23,2 |
20,6 |
12,62 % |
31,1 |
29,8 |
4,43 % |
|
FR |
104 |
104 |
−0,05 % |
157,3 |
157,3 |
−0,05 % |
|
HR |
6,6 |
5,9 |
11,65 % |
8,1 |
6,8 |
19,18 % |
|
HU |
17,9 |
16,2 |
10,62 % |
30,7 |
23,3 |
31,55 % |
|
IE |
12,9 |
9,9 |
30,97 % |
15,2 |
11.2. |
35,61 % |
|
IT |
94,4 |
92,1 |
2,48 % |
115 |
112,2 |
2,53 % |
|
LT |
4,2 |
4,2 |
−1,14 % |
5,2 |
5,2 |
0,83 % |
|
LU |
3 |
2,7 |
12,32 % |
3,5 |
2,8 |
24,06 % |
|
LV |
3,4 |
3,3 |
4,16 % |
4,1 |
3,7 |
10,04 % |
|
MT |
0,8 |
0,7 |
14,47 % |
1,1 |
0,8 |
26,73 % |
|
NL |
43,9 |
38,4 |
14,27 % |
46,6 |
46,2 |
0,84 % |
|
PL |
67 |
57,7 |
16,06 % |
91,3 |
77,2 |
18,33 % |
|
PT |
14,9 |
13,4 |
11,11 % |
20,8 |
15,2 |
37,17 % |
|
RO |
23,2 |
22,8 |
1,95 % |
31,4 |
30,2 |
4,11 % |
|
SE |
29,8 |
25,1 |
18,84 % |
40,4 |
35,4 |
14,08 % |
|
SI |
4,4 |
4,3 |
3,25 % |
6 |
5,8 |
4,13 % |
|
SK |
10,3 |
8,5 |
21,38 % |
15,7 |
13,6 |
15,26 % |
|
Összesen |
814,3 |
763 |
|
1 067,5 |
992,5 |
|
Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Lengyelország és Bulgária részleges tájékoztatást nyújtott az EU Pilot strukturált párbeszéd keretében. Ebben azonban az ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó, aktualizált teljesítési pályákra nem tértek ki.
A Bizottság (EU) 2020/2126 végrehajtási rendelete (2020. december 16.) a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságoknak az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megállapításáról.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 328., 2018.12.21., 1. o.