EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.12.11.
COM(2023) 778 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Jelentés a megújuló energiáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv 5. cikkének végrehajtásáról
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.12.11.
COM(2023) 778 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Jelentés a megújuló energiáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv 5. cikkének végrehajtásáról
Jelentés a megújulóenergia-irányelv 5. cikkének végrehajtásáról
1.Bevezetés
A megújuló energiára való fokozott törekvés szükségessé tenné a megújuló energiaforrások elterjesztésében rejlő lehetőségek költséghatékony kiaknázását. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok közötti együttműködés szerepet fog játszani a cél elérésében. Az együttműködés egyúttal a tagállamok közötti nagyobb mértékű szabályozási harmonizáció elérésének eszköze. A felülvizsgált megújulóenergia-irányelv célja, hogy a közös projektekre, a statisztikai átruházásokra és a közös támogatási rendszerekre vonatkozó rendelkezésekkel mozdítsa elő az együttműködést.
A megújuló villamosenergia-termelésre irányuló beruházások többségét eddig nemzeti támogatási rendszerek segítették elő, amelyeknek az uniós cél elérésében betöltött szerepét az irányelv 4. cikke és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok 4 is elismerik. Ezeket a támogatásokat versenyorientált módon, például pályázatok keretében kell nyújtani.
Az irányelv 5. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatását célzó rendszereiket megnyissák más tagállamokban található termelők előtt. Ez 2023 és 2026 között minden évben a támogatási rendszer költségvetésének vagy a támogatott kapacitásnak legalább 5 %-át, 2027 és 2030 között pedig legalább 10 %-át teheti ki, ha pedig ennél alacsonyabb, akkor bármely adott évben az érintett tagállam összekapcsoltsági szintjének felelhet meg. Ezenkívül a támogatási rendszerek megnyitása villamos energia fizikai behozatalával vagy annak mellőzésével járhat. Ha a támogatási rendszerét megnyitó tagállam megköveteli a fizikai behozatal igazolását, a rendszerben való részvételt azokra az országokra korlátozhatja, amelyekkel közvetlen összeköttetésben áll. Az irányelv szerint abban az esetben, ha egy tagállam úgy dönt, hogy megnyitja a részvételt a támogatási rendszerekben, az érintett tagállamoknak meg kell állapodniuk a részvétel elveiről, amelyeknek ki kell terjedniük legalább a határokon átnyúló támogatásban részesülő megújuló villamos energia elosztásának elveire. Annak érdekében, hogy további tapasztalatokat szerezzenek a végrehajtás területén, a tagállamok egy vagy több olyan kísérleti rendszert is elindíthatnak, amelyek esetében a támogatás más tagállamokban található termelők előtt is nyitva áll.
Az 5. cikk (5) bekezdése előírja, hogy a Bizottság értékelést készít e cikk végrehajtásáról. A végrehajtásról szóló jelentésnek értékelnie kell, hogy szükséges-e arra kötelezni a tagállamokat, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatási rendszereiket részben megnyissák a más tagállamokban található termelők előtt, 2025-ig 5 %-ban megnyitva, 2030-ig pedig 10 % -ban megnyitva.
E célból ez a jelentés azt értékeli, hogy a tagállamok az (EU) 2018/2001 irányelv hatálybalépése óta milyen mértékben hajtották végre az 5. cikket a támogatási rendszerekben való részvétel megnyitásával vagy kísérleti rendszerek szervezésével. Ez a jelentés példákat, például esettanulmányokat mutat be, valamint az érdekelt felekkel e témában folytatott konzultációk eredményeit ismerteti.
2.Támogatási rendszerek és kísérleti projektek megnyitására vonatkozóan létező példák
a)német-dán, határokon átnyúló fotovoltaikus napenergia-pályázat
Németország és Dánia 2016-ban egy kétoldalú együttműködési megállapodás alapján két, határokon átnyúló, fotovoltaikus napenergiára irányuló kísérleti árverést bonyolított le, az egyiket Németország, a másikat pedig Dánia hajtotta végre. Az 50 MW kapacitásra irányuló német árverésen Dániában található létesítmények pályázhattak támogatási kifizetésekre, míg a 20 MW kapacitásra irányuló dán árverésen 2,4 MW nyitva állt Németországban található létesítmények előtt. Az árverések több kialakítási jellemző tekintetében eltértek. A németországi árverés például csúszó piaci felárakat ítélt oda, míg a dániai árverés rögzített felárakat alkalmazott. Németországban az engedélyezett ajánlattételi mennyiség 0,1 és 10 MW között mozgott, míg Dániában ezt a mennyiséget 2,4 MW-ban maximálták. Németország maximális ajánlati árat írt elő, szemben Dániával, amely nem írt elő maximális árat.
A németországi árverésre 43 ajánlat érkezett, amelyek összesen 297 MW kapacitásra irányultak; e kapacitásból 143 MW németországi projektekre (26 ajánlat), 154 MW pedig dániai projektekre (17 ajánlat) vonatkozott. Az öt nyertes ajánlat mindegyike dániai projektekre vonatkozott, 10 MW maximális támogatható kapacitással. A dániai árverésre 36 ajánlat érkezett, amelyek összesen 79,45 MW kapacitásra irányultak, Németországban található létesítményekre nem nyújtottak be ajánlatot. A kilenc nyertes ajánlat mindegyike olyan projektekre vonatkozott, amelyek 2,4 MW maximális támogatható kapacitásra irányultak. Ennek eredményeként a közös pályázat teljes kapacitását dániai projektekhez rendelték.
b)Írország és az Egyesült Királyság között szélerőműparkokra vonatkozóan tervezett megállapodás
Írország és az Egyesült Királyság 2014-ben kormányközi megállapodást dolgozott ki azzal a céllal, hogy az írországi Midlands régióban összesen mintegy 5 GW kapacitású szélerőműparkokat hozzon létre az Egyesült Királyság kormányzati támogatásai segítségével, és az előállított villamos energiát az Egyesült Királyságba exportálja. Ez a villamosenergia-export piacát és egyéb gazdasági előnyöket biztosítana Írország számára, és elősegítené, hogy az Egyesült Királyság a megújuló energiával kapcsolatos céljait kevesebb költség mellett érje el, mint más megújuló energiaforrások elterjesztésével. Az egyik projektgazda szerint arra számítottak, hogy e megállapodás révén az egyesült királyságbeli fogyasztók 15 év alatt mintegy 7 milliárd GBP megtakarítást érnek el 5 . A helyi közösségek által a javasolt szélerőműparkok méretével, az egyes turbinák magasságával, valamint a környezetre és a vagyoni értékekre gyakorolt hatásával kapcsolatban felvetett aggályok miatt a megállapodás végül meghiúsult. Ezenfelül az Írország számára várhatóan jelentkező előnyöket túlságosan csekélynek ítélték ahhoz, hogy ellensúlyozzák az országukban telepítendő szélerőműparkok környezeti hatásait 6 .
3.Az érdekelt felek észrevételei
A megújulóenergia-irányelvvel kapcsolatos együttes fellépés (CA-RES) 7 keretében és kétoldalú megkeresések útján konzultációra került sor a tagállamokkal. Összesen tíz tagállam válaszolt a CA-RES projekt keretében kiküldött kérdőívre. Közülük hat (Ciprus, Finnország, Szlovénia, Szlovákia, Dánia és Lengyelország) azt válaszolta, hogy nem tervezi a támogatási rendszerekben való részvétel megnyitását. Svédország a Norvégiával kialakított, meglévő villamosenergia-tanúsítási rendszerére hivatkozott. Görögország azt válaszolta, hogy egy közelmúltbeli miniszteri határozat szerint 2023-ban három közös, szélenergiára és fotovoltaikus napenergiára irányuló árverés van tervben, amelyek nyitva fognak állni a más tagállambeli gyártók előtt. Ezen árverések esetében nem határozták meg, hogy a kapacitás mekkora részaránya jusson más tagállambeli termelőkre. Egy 2023-ra tervezett másik árverést csak más tagállambeli termelőknek szánnak.
A válaszadó tagállamok eddig nem írtak alá együttműködési megállapodást a támogatási rendszerekben való részvétel megnyitása céljából. Dánia kivételével a választ adó tagállamok egyike sem szervezett olyan kísérleti rendszereket, amelyek esetében a támogatás nyitva állna más tagállamokban található termelők előtt 8 .
A tagállamokat megkérdezték arról, hogy szerintük mi a fő akadálya a támogatási rendszerekben való részvétel megnyitásának. Válaszul számos tényező említésre került: eltérő nemzeti támogatási rendszerek, valamint annak kockázata, hogy az eltérés tisztességtelen versenyt eredményez; a közigazgatási eljárások különbségei; az ellátás biztonságával kapcsolatos aggályok; a más tagállamokkal folytatott kommunikációval és a közös megértéssel kapcsolatos kihívások; valamint a más tagállamokkal létesített villamosenergia-rendszerösszeköttetés hiánya.
Azon intézkedéseket illetően, amelyeket a Bizottság annak érdekében hozhat, hogy ösztönözze vagy segítse a tagállamokat abban, hogy támogatási rendszereket nyissanak meg más tagállamban található termelők előtt, a válaszokban szerepelt az eljárások szabványosítása, többek között a megállapodásokhoz tartozó, kész keret is.
A CA-RES projekt keretében folytatott konzultáció mellett a Bizottság online véleményezési felhívást indított a tagállamok azon lehetőségéről, hogy részlegesen megnyithatják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára irányuló támogatási rendszerekben való részvételt más tagállamokban található termelők előtt, többek között a Bizottság azon lehetőségéről is, hogy javaslatot tehet a támogatási rendszerek kötelező megnyitására.
A Bizottsághoz 18 hozzászólás érkezett be a véleményezési felhívásra. A határidő lejárta után két, e-mailben küldött válasz is beérkezett. A válaszadók többsége ellenezte a támogatási rendszerek kötelező megnyitását. A véleményezési felhívásra magánszemélyektől érkezett válaszok mindegyike ellenezte a kötelező megnyitást, főként a tagállamok szuverenitásával kapcsolatos aggályokat emelték ki.
A véleményezési felhívásra három tagállami válasz érkezett be a Bizottsághoz. Egy másik válasz a Bizottság tagállamokhoz intézett kiegészítő kétoldalú megkeresését követően érkezett. A véleményezési felhívásra küldött válaszok közül kettő a határokon átnyúló árverések kísérleti projektjét már végrehajtó tagállamokból – Dániából és Németországból – érkezett 9 . Dánia a válaszában azt emeli ki, hogy a tagállamoknak rugalmasnak kell lenniük a megújuló energia támogatását célzó – többek között nemzeti támogatási rendszerekkel és e rendszerek más tagállambeli termelők előtti megnyitásával történő támogatását célzó – megfelelő eszközök eldöntésekor. Dánia arra is emlékeztet, hogy a jövőben a szárazföldi megújuló energia telepítése nagyrészt támogatási rendszerek alkalmazása nélkül várható.
Németország válasza a Dániával bonyolított, határokon átnyúló kísérleti árverések kialakításának jellemzőit, az együttműködésből fakadó lehetséges hatékonyságnövekedés tekintetében levont tanulságokat, a határokon átnyúló árverések szabályozási feltételeinek fontosságát, valamint a megújuló energiával kapcsolatos támogatási rendszerekre vonatkozó németországi szabályozást ismerteti. A nemzeti szabályok szerint 2017-től, amennyiben a megújuló energia támogatását árverés útján kell meghatározni, az évente hozzáadandó teljes kapacitás részarányát bizonyos feltételek mellett meg kell nyitni más tagállambeli megújulóenergia-projektek előtt 10 . A szabályok ezt követően 2017-ben, 2021-ben és 2023-ban módosultak: nőtt a más tagállambeli projektek előtt nyitva álló kapacitás részaránya, további technológiák váltak jogosulttá határokon átnyúló árveréseken való részvételre, megváltozott a piaci felárak kiszámítása, és felfüggesztésre került a kölcsönösség követelménye. A jelenlegi szabályok szerint az évente hozzáadandó teljes kapacitás 20 %-ának nyitva kell állnia más tagállambeli megújulóenergia-projektek előtt, míg a tengeri szélenergia-kapacitás nem számít bele a meghatározott 20 %-os küszöbértékbe, és a teljes kapacitás nyitva állhat más tagállamokban zajló projektek előtt. Németország a hozzászólásában elismeri, hogy a támogatási rendszerek megnyitására vonatkozó kötelezettség fokozná a megújuló energiaforrások területére irányuló együttműködést a tagállamok között. Emlékeztet azonban a közelmúltban felülvizsgált megújulóenergia-irányelv 9. cikkének a közös projektekre vonatkozó, szigorított rendelkezéseire is. Németország úgy ítéli meg, hogy a Bizottság együttműködéshez nyújtott támogatása hasznos a támogatási rendszer EU-n belüli hatékonyságának fokozása szempontjából.
Az ágazattól érkezett válaszok többsége azzal érvel, hogy a támogatási rendszerek kötelező megnyitása nem kezeli az érintett kormányok mögöttes igényeit, valamint azzal, hogy ez csökkentheti a támogatási rendszerek és az energetikai átalakulás egészének legitimitását és állami támogatását, és a kötelezettség bevezetése nem a legmegfelelőbb módja a megújuló energiára vonatkozóan 2030-ra kitűzött uniós cél elérésének, mivel ez a támogatott létesítmények által a támogatásban részesülés érdekében teljesítendő követelmények megváltoztatásával, vagy magának a finanszírozási tervnek a megváltoztatásával járhat, ily módon adminisztratív terhet okoz. A válaszadók például rámutatnak arra, hogy a spanyol REER (Régimen Económico de Energías Renovables) támogatási rendszer keretében a villamosenergia-termelő létesítményeknek Spanyolország kontinentális területén kell elhelyezkedniük, és teljesíteniük kell bizonyos adminisztratív mérföldköveket. Az elhelyezkedésre vonatkozó követelményt módosítani kellene annak érdekében, hogy lehetővé váljon a támogatási rendszerek megnyitása, valamint módosítani kellene a más tagállamokban található létesítményekre vonatkozó bizonyos adminisztratív mérföldkövek teljesítésére vonatkozó követelményt, mivel ezekre a létesítményekre a Spanyolországban alkalmazandótól eltérő engedélyezési és közigazgatási eljárások vonatkoznának. Ezenfelül, ha a pályázat kompenzációs különbözeti szerződés formájában valósul meg, a támogatási kifizetések pénzügyi terhének az érintett országok piaci szereplői közötti megosztására vonatkozó eltérő szabályok egyenlőtlen bánásmódot eredményezhetnek a tagállamok között.
Ezzel szemben a kötelező megnyitást támogató egyik ágazati szövetség amellett érvelt, hogy a megújuló energia költséghatékony alkalmazásának, valamint a villamosenergia-piaci integráció és a villamosenergia-piac működésnek a támogatásához egységes uniós támogatási rendszer vagy harmonizált támogatási intézkedések szükségesek. Egy másik válaszadó ágazati szövetség arra figyelmeztetett, hogy a támogatási rendszerek megnyitásának kötelezővé tétele esetén a nemzeti finanszírozást közvetlenül vagy közvetve az adott tagállam lakossága nyújtaná, és ezért ennek a finanszírozásnak hozzá kell járulnia különösen az adott tagállam energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez. Egy másik ágazati szövetség kifejezésre juttatta, hogy azért támogatja a kötelező megnyitást, hogy az előállított energiát az árverést szervező tagállamba exportálják. A válaszadó továbbá azt kérte, hogy a határokon átnyúló viszonylatban támogatott megújuló villamos energiát gáznemű molekulák – nevezetesen hidrogén – formájában lehessen szállítani. A válaszadó azzal érvel, hogy ez segíthet azon probléma megoldásában, hogy a villamosenergia-hálózati kapacitás nem mindig elegendő, és lehetővé teheti a megújuló energia szezonális tárolását.
Bár a válaszadók többsége azt preferálta, hogy a támogatási rendszerek megnyitása ne váljon kötelezővé, széles körben elismerték a megújuló energia elterjesztésére irányuló együttműködés előnyeit. Különösen a tengeri szélenergia-ágazatot jelölték meg olyan területként, ahol a tengermedencék körüli országok közötti módszeres koordináció és együttműködés kritikus fontosságú.
Több ágazati válaszadó támogatta a támogatási rendszerek megnyitásának ösztönzését, mivel az versenyt alakítana ki az ajánlattevők szélesebb körében, a tagállamokat közigazgatási eljárásaik harmonizálására ösztönözné, és több európai megközelítést biztosítana például olyan esetekben, amikor az egyik tagállamnak korlátozott a mozgástere további megújuló energia elterjesztésére a jelentős országos kereslettel szemben, miközben más tagállamok erőforrás-potenciálja meghaladja a hazai keresletet. A napenergia-ágazat azonban hangsúlyozta, hogy a határokon átnyúló pályázatok sikerességéhez az adminisztratív terheknek korlátozottnak kell maradniuk, és mindkét oldalon garantálni kell a támogatási mechanizmusok és a nemzeti szakpolitikák láthatóságát.
A nap- és a szélenergia-ágazat válaszadói is hangsúlyozták a hálózati infrastruktúrával kapcsolatos több pont fontosságát. Kiemelték, hogy növelni kell a villamosenergia-rendszerösszeköttetés mértékét, és a támogatási rendszerek megnyitásának egyik előfeltételeként a hálózathoz való fizikai csatlakozást említették. A szélenergia-ágazat egyik válaszadója hangsúlyozta, hogy a hálózathoz való csatlakozás költségeinek is a költség-haszon allokáció részét kell képezniük. A napenergia-ágazat egyik válaszadója azzal érvelt, hogy az érintett országok közötti egyenlő versenyfeltételeket a szabályozási keretek harmonizálásával vagy költségmegosztási intézkedések alkalmazásával kell biztosítani. Ha például a hálózathoz való csatlakozás költségei eltérnek, az ajánlatok kiválasztási eljárása során a kedvezőbb feltételeket tartalmazó piaci ajánlatokra felárat lehetne alkalmazni.
Több válaszadó válaszai a költségek és a haszon szélesebb körű megosztásával kapcsolatos nézeteik tekintetében is közeledtek egymáshoz. A szélenergia-ágazat egyrészt azt hangsúlyozta, hogy a határokon átnyúló támogatási rendszernek elő kell segítenie, hogy a tagállamok áthidalják a költségekre és a haszonra vonatkozó értékelésük közötti különbségeket, másrészt azt, hogy az előállított villamos energiának javítania kell a támogatási rendszerét megnyitó ország ellátásbiztonságát, harmadrészt pedig azt, hogy az adott ország is profitáljon abból, hogy a villamosenergia-árak csökkennek a telepített további megújulóenergia-kapacitás miatt. A napenergia-ágazat kiemelte, hogy a támogatási mechanizmust hogyan lehetne úgy kialakítani, hogy a fogadó ország is profitálhasson a létesítményből, például a helyi lakosság, a helyi fejlesztők és a létesítmény esetleges helyi tulajdonjogának bevonása révén. A napenergia-ágazat továbbá kiemelte, hogy a kettős elszámolás elkerülése érdekében fontos a termelt és exportált villamos energia egyértelmű és átlátható elszámolása.
A dán megújulóenergia-ágazat egyik válaszadója azt állította, hogy a szárazföldi és a tengeri megújulóenergia-projekteket is támogatási rendszerek igénybevétele nélkül kivitelezték, és hogy a támogatások igénybevétele veszélyeztetné a megújulóenergia-ágazat sikerét és hasznát. Másrészt az ágazat képviselője rámutatott arra, hogy az európai értékláncok megerősítésének eszközeként támogatni kell a szél- és napenergia-gyártást.
4.Értékelés
Az e jelentés kidolgozása során összegyűjtött bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a tagállamokban nagyon kevés konkrét fejlemény történt a támogatási rendszerek megnyitásával kapcsolatban, mind a jogszabályi követelmények, mind a kísérleti rendszerek keretében szerzett végrehajtási tapasztalatok tekintetében.
Németország azon kevés tagállam egyike, amely a támogatási rendszerek megnyitását belefoglalta energiaügyi jogszabályaiba. Rámutat azonban a határokon átnyúló árverések iránt más tagállamok által tanúsított érdeklődés hiányára, ami megnehezíti ennek az együttműködési mechanizmusnak a végrehajtását. A többi tagállam többsége nem szándékozik megnyitni a támogatási rendszerekben való részvételt, kivéve Görögországot, amely 2023-ban több szél- és napenergia-árverés szervezését tervezi, és az egyik árverést csak a szomszédos országokban található termelőknek szánja. Egyes tagállamokban a támogatási rendszerek megnyitása nem lenne megvalósítható a jelenlegi szabályozási keret módosítása nélkül, például Spanyolországban, ahol a támogatási rendszerek által finanszírozott létesítményeknek Spanyolország területén kell lenniük, és teljesíteniük kell bizonyos adminisztratív mérföldköveket. Ilyen esetekben a szabályozás lehetséges módosításainak nagyobb rugalmasságot kellene biztosítaniuk a létesítmény elhelyezkedése tekintetében, és amennyiben a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, az uniós szabályok által nem harmonizált nemzeti közigazgatási eljárások bizonyos elemei megmaradnak, lehetővé kellene tenniük más országok szabályozási keretében hasonló adminisztratív mérföldkövek azonosítását, a nemzeti sajátosságok figyelembevétele mellett.
Ami a kísérleti projektek keretében szerzett végrehajtási tapasztalatokat illeti, a német-dán kísérleti példa bebizonyította, hogy a határokon átnyúló árverések lehetővé teszik, hogy a kedvezőbb feltételeket – például erőforrás-potenciálhoz kapcsolódó feltételeket – biztosító projektek alacsonyabb költséggel versenyezzenek a támogatási rendszert finanszírozó ország állami költségvetésében. Ebben a kísérleti projektben a Dániában kivitelezendő projektekre vonatkozó német árverésen öt nyertes ajánlat 5,38 eurocent/kWh csúszó felárat írt elő, amely elmaradt a korábbi német nemzeti árverések akkori átlagárától (7,25 eurocent/kWh), ez pedig közel 26 %-os csökkenést jelent. Mindazonáltal, amint az e jelentéshez több érdekelt féltől érkezett hozzászólásokból kiderül, a megújuló energia költséghatékony elterjesztésének előnye mellett a határokon átnyúló támogatási rendszereknek általában véve a költségek kiegyensúlyozott elosztását is biztosítaniuk kellene a részt vevő országok között, mégpedig oly módon, hogy az lehetővé tegye a megújulóenergia-projektek kivitelezését.
A német-dán kísérleti projekt tapasztalatai a részt vevő országok szabályozási feltételei közötti különbségek figyelembevételének fontosságát is kiemelik. A német árverés eredménye, amelyben az összes nyertes ajánlat helyszíne dániai mezőgazdasági földterületen volt, nemcsak a jobb dániai erőforrás-potenciálnak volt betudható, hanem a németországi helyszíni korlátozásoknak is, amelyek megtiltják a fotovoltaikus napenergia-projektek mezőgazdasági földterületekre telepítését, valamint a Dániában alkalmazott, némileg alacsonyabb adóknak és alacsonyabb földbérleti költségeknek is betudható volt 11 .
Dánia is előírta ugyanezeket a helyszíni korlátozásokat a dán pályázatban, de csak a Németország területén található létesítmények esetében, amit egyes érdekelt felek a német létesítmények szempontjából hátrányosnak tartottak a határokon átnyúló pályázatban 12 . Ezen túlmenően a jövőbeli németországi árverések előrejelzése visszatarthatta a német ajánlattevőket a határokon átnyúló árverésen való részvételtől. A nagy méretű fotovoltaikus naperőművek dániai támogatási mechanizmusának a határokon átnyúló árverések előtti megszüntetése, valamint a közeljövőbeli árverések hiánya szintén ösztönözhette a dán ajánlattevők aktív részvételét. A nemzeti és a határokon átnyúló intézkedések közötti kölcsönhatás rávilágít a következők fontosságára: i. a nemzeti és a határokon átnyúló intézkedések időzítése, valamint ii. a részt vevő országok együttműködése az intézményi, jogi és pénzügyi környezet tekintetében.
Az e jelentés kidolgozása érdekében az érdekelt felekkel folytatott bizottsági konzultáció válaszadóinak többsége ellenezte a támogatási rendszerek kötelező megnyitását. Ennek okai a nemzeti szuverenitástól a megnövekedett adminisztratív terhekig, valamint a költségek és a haszon érintett felek által tisztességesnek ítélt elosztásának nehézségéig terjednek. A tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélések azzal kapcsolatos problémákra is rávilágítottak, hogy a közvélemény elfogadja-e azt, hogy a nemzeti költségvetést egy másik tagállamban zajló megújulóenergia-fejlesztés finanszírozására használják fel. További érvként az merült fel, hogy a tőkebefektetés támogatása a hozzájáruló tagállam részéről azonnali folyósítást igényel, amelynek költségvetési vonzatai vannak, míg az együttműködésből származó potenciális előnyök csak a jövőben konkretizálódnának. Mivel azonban a jelenlegi megújulóenergia-támogatási rendszerek többsége nem jár előzetes tőkekiadással, hanem inkább villamosenergia-termelésre szánt, időben elosztott folyamatos kifizetéseket von maga után, a legtöbb esetben ez az aggály nem merülne fel.
Ezenkívül a támogatási rendszerek kötelező megnyitásának előírásakor figyelembe kell venni a megújulóenergia-irányelvbe nemrégiben bekerült rendelkezéseket is. Ezek a rendelkezések előírják, hogy minden tagállam állapodjon meg arról, hogy 2025 végéig létrehozza a megújuló energia előállítására irányuló, egy vagy több másik tagállammal közös projektekkel kapcsolatos együttműködés keretét. Ezt kötelező erejű rendelkezésként vezették be a megújuló energiára irányuló, nem megfelelő tagállamközi együttműködésre válaszul, így az e rendelkezés végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatszerzés segíthet annak jobb megértésében, hogy szükség van-e további kötelező erejű intézkedésekre az együttműködés megerősítéséhez és ezáltal a megújuló energia hatékonyabb elterjesztésének megvalósításához.
Mindazonáltal az együttműködés előnyei és az együttműködés további ösztönzésének szükségessége széles körben elismert. A megújuló energia fokozottabb elterjesztésével egyes tagállamokban szűkössé válhatnak az új létesítmények kialakítására alkalmas helyszínek, más tagállamokban azonban nem, különösen akkor, ha megvizsgáljuk a tagállamok között a villamosenergia-kereslet, a megújuló energiaforrásokban rejlő erőforrás-potenciál, valamint az új létesítményekhez rendelkezésre álló helyszínek tekintetében tapasztalható különbségeket.
Úgy tűnik, további lehetőségek rejlenek a tengeri megújulóenergia-projektek határokon átnyúló támogatási rendszereinek végrehajtásában, amelyek gyakran jelentős – egy-egy ország igényeit meghaladó – termelési volument biztosítanak, ugyanakkor komoly beruházást igényelnek. Az ilyen projektek különösen vonzó alternatívát jelenthetnek a tenger nélküli országok számára, ahol helyi szinten korlátozottan állnak rendelkezésre olyan megújulóenergia-projektek, amelyekkel hozzáférhetnek a tengeri szélenergia-technológiákban rejlő megújulóenergia-potenciálhoz. Ahogyan fentebb kifejtésre került, ez a megközelítés kiegészíthető a fizikai villamosenergia-kereskedelem követelményével, bár ez nem feltétlenül szükséges, és az érintett tagállamok igényeitől függ. Ezenkívül a határokon átnyúló támogatási rendszerek különösen fontosak lehetnek a jelenleg kialakítás alatt álló és megállapodás tárgyát képező hibrid 13 rendszerösszekötő projektek némelyikének összefüggésében is, amelyeknél a fizikai rendszerösszekötést a tengeri hibrid projektek garantálják, a határokon átnyúló támogatási rendszerek pedig megkönnyíthetik a határokon átnyúló tengeri szélenergia-projekteket.
5.Következtetés
Ez a jelentés a megújulóenergia-irányelv 5. cikkének végrehajtása során eddig szerzett tapasztalatokat, valamint a tagállamok és a különböző érdekelt felek levont tanulságokkal és jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos visszajelzéseit ismerteti.
A bizonyítékokból egyértelműen kiderül, hogy a tagállamok között a megújuló energia területén folytatott együttműködés – megfelelő szervezés esetén – kiemelkedő lehetőségeket rejt magában a költséghatékonyság, a szabályozási keretek konvergenciája és a rendelkezésre álló megújuló erőforrások jobb kihasználása tekintetében. A határokon átnyúló támogatási rendszerek esetében a lehetőségek csak akkor valósulhatnak meg, ha a rendszer felépítése figyelembe veszi a különböző kialakítási jellemzők eredményre kifejtett hatását, valamint a részt vevő országok számára helyi és piaci integrációs szempontból jelentkező költségekre és haszonra kifejtett hatását. Ezen túlmenően a szabályozási különbségeknek a határokon átnyúló támogatási rendszerek eredményére kifejtett hatása a jelek szerint arra utal, hogy a tagállamoknak további mozgástere van a megújuló energia elterjesztését célzó nemzeti keretük javítására.
Úgy tűnik, nem létezik egyetlen olyan megoldás a támogatási rendszerek megnyitására, amelyet minden országban alkalmazni lehetne, tekintettel arra, hogy a támogatási rendszereket a partnerországok sajátos körülményeihez kell igazítani. A Bizottság azonban az érintett tagállamok kérésére megkönnyítheti ezt a folyamatot azáltal, hogy iránymutatást, együttműködési megállapodásokhoz tartozó sablonokat, szaktudást, valamint az együttműködés közvetlen és közvetett költségeivel és hasznával kapcsolatos segítségnyújtást biztosít. A tengeri megújuló energiával összefüggésben, amely különösen a jövőbeli, határokon átnyúló támogatási rendszerek létrehozása tekintetében rejt lehetőségeket, a Bizottság már rendszeresen megbeszéléseket folytat a tagállamokkal olyan fórumokon, mint az északi tengerek melletti országok energetikai együttműködése, amely többek között a tengeri infrastruktúrához és a megújuló energia költségeinek megosztásához hasonló területekre terjed ki. Ezzel kapcsolatban a Bizottság 2024 közepéig iránymutatást fogad el a tengeri megújuló energia költségeinek megosztásáról. A végleges, aktualizált nemzeti energia- és klímatervek Bizottság általi értékelését követően a Bizottság megosztja az adatokat a tagállamokkal és tanácsadást biztosít számukra a tengeri megújuló energiával kapcsolatos lehetőségek – többek között technológiatípusonkénti – azonosításának elősegítéséhez.
A felülvizsgált megújulóenergia-irányelv a közös projektekkel kapcsolatos együttműködés keretének létrehozására vonatkozó, kötelező követelményt tartalmaz, tehát az irányelv már foglalkozik a megújuló energiaforrások területén a tagállamok között folytatandó szorosabb együttműködés szükségességével. Nincs meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy milyen előnyökkel járna a tagállamok azon kötelezettségének bevezetése, hogy részlegesen meg kellene nyitniuk a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára irányuló támogatási rendszereikben való részvételt más tagállamokban található termelők előtt. Ezért a legmegfelelőbb előremutató út az együttműködés tekintetében újonnan elfogadott rendelkezések végrehajtásának és a célok elérésére gyakorolt hatásának nyomon követése lenne, fenntartva ugyanakkor annak lehetőségét, hogy később további kötelezettségekre lehessen javaslatot tenni a megújuló energiaforrások tekintetében 2030-ra kitűzött cél elérése érdekében tett előrelépés megerősítését célzó intézkedésként, amennyiben az előrehaladás elégtelennek bizonyul.
Az (EU) 2023/2413 irányelvvel módosított (EU) 2018/2001 irányelv.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról.
A zöld átmenet előmozdítása és a gazdasági helyreállítás elősegítése az integrált energia- és éghajlat-politikai tervezés révén (COM(2020) 564 final).
2022. évi iránymutatás az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról (2022/C 80/01).
https://www.bbc.com/news/science-environment-21147279
Cross-border cooperation on renewable energy (Határokon átnyúló együttműködés a megújuló energia területén), 5. o., https://www.eea.europa.eu/publications/cross-border-cooperation-on-renewable-energy.
A CA-RES a Horizont 2020 program egyik projektje. Ez a projekt az irányelv átültetését és végrehajtását támogatja. A CA-RES projekt keretében a részt vevő országok megosztják egymással tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat.
Dánia a válaszában a Németországgal kötött, határokon átnyúló, fotovoltaikus napenergiaára irányuló, 2016. évi pályázatra utalt, amelyet e jelentés 2.a. szakasza ismertet.
Egy harmadik tagállam (Litvánia) válasza a közös támogatási rendszerekre és a más tagállambeli árveréseken való részvételre alkalmazandó szabályozási keretre hivatkozik, de nem foglal állást a támogatási rendszerek kötelező megnyitása mellett vagy ellen.
1. a megújulóenergia-irányelv szerinti együttműködési mechanizmusról szóló nemzetközi szerződés
érvényben van Németország és a partnerország között; 2. az együttműködés kölcsönös, ami azt jelenti, hogy a saját piacán mindkét fél hasonló mennyiségekre nyitja meg árveréseit a partnerország számára; továbbá 3. a termelt villamos energiát fizikailag importálni kell, vagy a termelt villamos energiának hasonló hatást kell kifejtenie a német villamosenergia-piacra.
https://www.eea.europa.eu/publications/cross-border-cooperation-on-renewable-energy
Hibrid, azaz a tengeri szélenergia-termelés és a villamosenergia-rendszerösszeköttetés ötvözése.