EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.6.28.
COM(2023) 345 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a 98/26/EK irányelv szerinti, fizetési és értékpapír-elszámolási rendszereken belüli elszámolások véglegességének, többek között annak harmadik országok rendszereiben részt vevő belföldi intézményekre való alkalmazásának, valamint a 202/47/EK irányelv szerinti, pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások felülvizsgálatáról
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a 98/26/EK irányelv szerinti, fizetési és értékpapír-elszámolási rendszereken belüli elszámolások véglegességének, többek között annak harmadik országok rendszereiben részt vevő belföldi intézményekre való alkalmazásának, valamint a 202/47/EK irányelv szerinti, pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások felülvizsgálatáról
1.Bevezetés
A tőkepiaci unió az EU azon terve, hogy az EU egészében létrehozza a tőke valóban egységes piacát. A TARGET2-höz 1 hasonló, jól működő fizetési rendszerek, valamint a központi szerződő felekhez és a központi értéktárakhoz hasonló, jól működő értékpapír-elszámolási rendszerek biztosítják, hogy a fizetések és az értékpapírügyletek biztonságosan és biztosan végrehajthatók legyenek, ami fontos alapot biztosít a pénzügyi szektor és így a tőkepiaci unió számára.
Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv 2 célja a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek (a továbbiakban: rendszerek) résztvevőinek fizetésképtelenségéből eredő rendszerkockázat csökkentése. Az irányelvet 1998-ban fogadták el, és azóta ötször módosították. Az irányelvnek a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló második irányelvvel 3 2019-ben bevezetett legutóbbi módosítása alapján a Bizottság az irányelv 12a. cikke értelmében köteles megvizsgálni, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák az irányelvet egyrészt azokra a belföldi intézményeikre 4 , amelyek közvetlenül részt vesznek harmadik ország (azaz valamely nem uniós állam) joga által szabályozott rendszerekben, másrészt az ilyen rendszerekben való részvételhez kapcsolódóan nyújtott biztosítékokra. A Bizottságot felkérték, hogy vizsgálja meg különösen azt, hogy szükség van-e az említett irányelv további módosítására a harmadik országok joga által szabályozott rendszerek (a továbbiakban: harmadik országbeli rendszer) tekintetében.
Figyelembe véve a közöttük fennálló kölcsönös kapcsolatot, az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv 5 felülvizsgálata során egyaránt értékelték az elszámolások véglegességéről szóló irányelv legutóbbi, 2008/2009-es felülvizsgálata óta bekövetkezett fejleményeket és azok üzleti, technológiai és szabályozási környezetre gyakorolt esetleges hatását annak biztosítása érdekében, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv továbbra is a jogalkotói szándéknak megfelelően működjön.
E felülvizsgálatok előkészítése érdekében 2020. október 27-én találkozót tartottak a tagállamokkal, valamint célzott konzultációkat indítottak mindkét irányelvvel kapcsolatban 6 (a továbbiakban: konzultációk).
E jelentés emlékeztet az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv célkitűzéseire. Kifejti, hogy a tagállamok hogyan és milyen mértékben élnek azzal a mérlegelési jogkörrel, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv (7) preambulumbekezdésében 7 említettek szerint a harmadik országbeli rendszerekben részt vevő belföldi intézményekre is kiterjesszék az irányelv szerinti védelmet, valamint összefoglalja, hogy melyek azok a főbb területek, amelyek további mérlegelést igényelhetnek annak biztosítása érdekében, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv továbbra is betöltse rendeltetését.
2.Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv
A rendszerkockázat csökkentéséhez elengedhetetlen az elszámolások véglegessége és a biztosítékok kikényszeríthetősége. Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv tehát védi az irányelv hatálya alá tartozó rendszereket és azok résztvevőit annak biztosítása révén, hogy az átutalási megbízások és a nettósítás az összes tagállam joga szerint érvényesíthetőek és harmadik félre nézve kötelező érvényűek legyenek, valamint az átutalási megbízásokat ne lehessen visszavonni a rendszer szabályai által meghatározott időpont után. Más szóval, az elszámolások véglegességéről szóló irányelv oly módon védi a rendszereket, hogy mellőzi bizonyos nemzeti fizetésképtelenségi szabályok alkalmazását annak biztosítása érdekében, hogy a fizetések és az értékpapír-átruházási megbízások akkor is jogerőre emelkedjenek, ha az utasításadó fél fizetésképtelenné válik.
Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv a tagállamok által e célra kijelölt rendszerekre vonatkozik 8 , és az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerint kijelölt rendszerekben való részvétel főként bankokra, befektetési vállalkozásokra és rendszerüzemeltetőkre korlátozódik 9 .
2.1.Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv harmadik országok joga által szabályozott rendszerekre való alkalmazása
Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv nem vonatkozik a harmadik országbeli rendszerekre, azonban a fent említettek szerint a tagállamok elfogadhatnak olyan jogszabályokat, amelyek az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben biztosított védelmet harmadik országbeli rendszerekben közvetlenül részt vevő belföldi intézményekre és a kapcsolódó biztosítékokra is kiterjesztik (a továbbiakban: a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztés) 10 .
Egyes harmadik országbeli rendszerek globális méretére és az azokon belül végzett tevékenységekre, valamint az Unióban letelepedett jogalanyok ilyen rendszerekben való fokozott részvételére tekintettel 11 , az elszámolások véglegességéről szóló irányelv 12a. cikkében fogalt felülvizsgálati rendelkezés szerint a Bizottság feladata annak értékelése, hogy „a tagállamok hogyan alkalmazzák az irányelvet egyrészt azokra a belföldi intézményeikre, amelyek közvetlenül részt vesznek harmadik ország joga által szabályozott rendszerekben, másrészt az ilyen rendszerekben való részvételhez kapcsolódóan nyújtott biztosítékokra”.
A tagállamok eltérő gyakorlatot követnek a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztés módját illetően 12 . Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti védelem ilyen belföldi résztvevőkre történő alkalmazása esetén a nemzeti jog nem alkalmazandó a harmadik országbeli rendszerbe bekerült megbízásokra, ezáltal elősegítve e megbízások végleges elszámolását.
13 tagállam 13 jelezte, hogy a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztést illetően nem rendelkezik semmilyen rendszerrel. A következő tagállamok közül:
·5 kifejezetten jelezte, hogy uniós szintű harmonizált megközelítést részesít előnyben,
·3 azt állította, hogy nemzeti intézményeik nem kértek hozzáférést harmadik országbeli rendszerekhez,
·2 megjegyezte, hogy nincs szükség további harmonizációra, 1 pedig megjegyezte, hogy a harmadik országbeli rendszerek nem jelentenek jelentős kockázatot az Unió pénzügyi stabilitására nézve.
10 tagállam 14 rendelkezik valamilyen rendszerrel a harmadik országbeli rendszerekre való esetleges kiterjesztést illetően, valamint hajtott végre olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek a harmadik országbeli rendszerekben részt vevő belföldi intézményeikre az elszámolások véglegességéről szóló irányelv rendelkezéseit alkalmazzák különösen annak biztosítása érdekében, hogy az uniós bankok az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően továbbra is részt vehessenek harmadik országbeli rendszerekben. A következő tagállamok közül:
·6 15 jelezte, hogy a harmadik országbeli rendszerben részt vevő féllel szembeni fizetésképtelenségi eljárás esetén teljes egészében az elszámolások véglegességéről szóló irányelv anyagi jogi rendelkezéseit alkalmazzák 16 (azaz a rendszerben való részvételből eredő vagy azzal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket kizárólag az adott rendszerre irányadó jog határozza meg),
·egyik tagállam sem jelezte, hogy a viszonosság elve alapján alkalmazza a kiterjesztést, azaz csak akkor alkalmazza a kiterjesztést, ha a harmadik ország hasonló védelmet nyújt az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerint kijelölt rendszerekben részt vevő jogalanyai számára.
Hét tagállam 17 , amelynek a szabályozása, lehetővé teszi a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztést, eseti alapon értékeli, hogy a harmadik országbeli rendszer megfelel-e bizonyos kritériumoknak, és ha meggyőződtek e kritériumok teljesüléséről, akkor a rendszer esetében engedélyezik a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztést 18 19 . A következő tagállamok közül:
·4 20 csak az Egyesült Királyságban működő rendszerekben részt vevő belföldi intézmények kapcsán határozott a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztésről;
·1 rendelkezik a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztéssel kapcsolatos rendszerrel, de még egyetlen rendszert sem értékelt, mivel nem érkezett erre vonatkozó konkrét kérés;
·2 21 előírja, hogy a rendszer székhelye olyan országban legyen, amelynek központi bankja a Nemzetközi Fizetések Bankjának tagja;
·5 22 figyelembe veszi a rendszer szabályainak megfelelőségét, és előírja, hogy a harmadik ország joga az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti védelemhez hasonló védelmet biztosítson. A következő tagállamok közül:
-2 23 jelezte, hogy szükség van a Bizottság egyenértékűségi határozatára és az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 24 szerint a központi szerződő fél elismerésével kapcsolatban elfogadott határozatra ahhoz, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti védelmet kiterjesszék a harmadik országbeli központi szerződő felek résztvevőire,
-2 25 kiemelte, hogy a rendszert az általuk rendszerszintű jelentőségűnek tartott rendszerekre alkalmazzák,
-1 megköveteli, hogy hatóság vagy más illetékes szerv megfelelően felügyelje a rendszerüzemeltetőt, a rendszert pedig úgy szervezzék meg, hogy felügyelhető legyen a rendszerben részt vevő felek pénzügyi helyzete,
-3 26 előírja a rendszerüzemeltető számára, hogy bocsássa rendelkezésre a szükséges információkat, beleértve a rendszer szabályait, a rendszerben részt vevő feleket és a harmadik ország jogszabályainak rendszert érintő lényeges módosításait is,
-1 tagállam a harmadik országbeli rendszerek üzemeltetőit jogi szakvélemény benyújtására kötelezi, amely igazolja, hogy a szabályozási biztonság szintje az adott tagállam joga által szabályozott rendszerekével egyenértékű.
Három tagállam 27 , amelynek a szabályozása, lehetővé teszi a harmadik országbeli rendszerekre való kiterjesztést, nem értékeli külön a harmadik országbeli rendszerek megfelelőségét. Ehelyett azt az elvet alkalmazzák, hogy az ilyen kiterjesztés csak olyan harmadik országbeli rendszerre vonatkozhat, amely megfelel a rendszernek az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti fogalommeghatározásának, és ha megfelel, akkor valamely belföldi résztvevő fizetésképtelenségi eljárása esetén a harmadik országbeli rendszer belföldi résztvevőjére az ilyen harmadik országbeli rendszerre vonatkozó szabályok vonatkoznak. Az említett tagállamok közül 1 28 jelezte, hogy a belföldi résztvevők fizetésképtelenségi eljárásaival kapcsolatban a harmadik országbeli rendszerek egyenértékűségét is értékeli, és a harmadik ország joga csak akkor válik alkalmazandóvá, ha a harmadik országbeli rendszer egyenértékű az elszámolások véglegességéről szóló irányelv hatálya alá tartozó rendszerekkel.
A harmadik országbeli rendszereknek érdeke fűződik ahhoz, hogy az abban részt vevő uniós felek fizetésképtelensége esetén biztosított legyen a jogbiztonság és az elszámolás véglegességének védelme. Ezért fennáll a kockázata annak, hogy azon tagállamok résztvevői, amelyek az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti védelmet nem terjesztették ki a harmadik országbeli rendszerekben való részvételre, nem kaphatnak hozzáférést a harmadik országbeli rendszerekhez. Mivel nem minden tagállam terjesztette ki az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerinti védelmet a harmadik országbeli rendszerek résztvevőire, és mivel azok a tagállamok, amelyek ezt megtették, eltérő kritériumokat és eljárásokat alkalmaznak a kiterjesztés megadását illetően, az Unióban nem kezelik egységesen az ilyen rendszerekben való részvételt. Ez a harmadik országbeli rendszerekre és az uniós érdekekre egyaránt hatással van.
2.2.Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv szerint kijelölt rendszerekben részt vevő felek
Jelenleg az elszámolások véglegességéről szóló irányelv a résztvevők 29 egy meghatározott listájára alkalmazandó (főként uniós bankok, befektetési vállalkozások és rendszerüzemeltetők). Ezért a pénzforgalmi intézményeknek és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek a bankokra kell támaszkodniuk, hogy hozzáférjenek a kijelölt rendszerekhez. A konzultációban részt vevők nagy többsége támogatta, hogy a pénzforgalmi intézményeket és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket is felvegyék a résztvevők listájára. A bankok általában megjegyezték, hogy e szervezetekre nem vonatkoznak olyan szigorú prudenciális követelmények, mint a bankokra, és ezért közvetlen részvételük olyan kockázatokat jelenthet, amelyeket a rendszer és az azokban részt vevők védelme érdekében külön követelmények bevezetésével kell kezelni. A pénzforgalmi intézmények és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények közvetlen részvételük lehetővé tételét kérik arra hivatkozva, hogy a közvetett hozzáférés járulékos költségekkel jár számukra, valamint rámutatva, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a bankokkal. A második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv 30 felülvizsgálatának keretében a Bizottság azt javasolja, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv hatályát terjesszék ki a pénzforgalmi intézményekre és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre. A Bizottság emellett tudomásul veszi, hogy az egyértelműség és az átláthatóság biztosítása érdekében támogatják, hogy a központi értéktárakat felvegyék az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben felsorolt jogosult közvetlen résztvevők közé, amennyiben azok nem „elszámoló ügynöki” vagy „rendszerüzemeltetői” funkcióban vesznek részt valamely rendszerben.
2.3.Megosztott főkönyvi technológián alapuló rendszerek
Az elszámolások véglegességéről szóló irányelvnek technológiasemlegesnek kell lennie. Az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben foglalt jelenlegi fogalmak láthatólag a központosított/engedélyezett, megosztott főkönyvi technológián 31 alapuló rendszerek esetében működnek. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen fogalmak nem működnek az engedély nélküli, megosztott főkönyvi technológián 32 alapuló rendszerek esetében, mivel nincs központosított üzemeltető, korlátozás nélkül regisztrálhatnak azonosítatlan résztvevők, és a funkciók egyidejűleg több résztvevőhöz is hozzárendelhetők.
Az olyan központosított/engedélyezett, megosztott főkönyvi technológián alapuló rendszerek tekintetében, amelyek esetében az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben foglalt jelenlegi fogalmak működőképesnek tűnnek, a célzott kiigazítások esetleg egyértelműbb helyzetet teremthetnek az egyes fogalmak alkalmazásának módját illetően, például az „átutalási megbízás” 33 fogalommeghatározása és a „könyvelési tétel” fogalma, valamint az „elszámolási számla” 34 és az „elszámoló ügynök” 35 fogalommeghatározása tekintetében. Mivel azonban a megosztott főkönyvi technológián alapuló piaci infrastruktúrák kísérleti rendszeréről szóló rendeletet (megosztott főkönyvi technológián alapuló uniós kísérleti rendszert 36 ) csak nemrég fogadták el, még nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat a megosztott főkönyvi technológia kereskedés és elszámolás vonatkozásában való alkalmazásával kapcsolatos előnyöket és kockázatokat illetően 37 . Ezért korai lenne fontolóra venni az elszámolások véglegességéről szóló irányelv esetleges módosításait. A megosztott főkönyvi technológián alapuló uniós kísérleti rendszer eredményei várhatóan további betekintést nyújtanak majd, ami segíti az ilyen megfontolásokat.
2.4.További azonosított szempontok
A konzultáció során felmerült néhány megfontolandó kérdés, többek között annak szükségessége, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben előírják, hogy (a tagállam által kiválasztott hatóságon, az ERKT-n, az ESMA-n és más tagállamokon kívül 38 ) a rendszerüzemeltetőt is haladéktalanul értesíteni kell a résztvevők fizetésképtelenségéről, hogy jogbiztonságot teremtsenek a rendszerrel való ilyen információmegosztás gyakorlatát illetően. Egy másik fontos kérdés, amellyel kapcsolatban a konzultációban részt vevők ellentétes véleményeket fogalmaztak meg, az volt, hogy az elszámolás véglegességének időpontját továbbra is a rendszerüzemeltető határozza-e meg a rendszer szabályaiban, ahogyan azt az elszámolások véglegességéről szóló irányelv jelenleg is előírja, vagy az ilyen időpontokat a piaci szereplők jogbiztonságának növelése érdekében az elszámolások véglegességéről szóló irányelvben kell-e meghatározni.
3.A pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv
A biztosítékok zökkenőmentes és biztonságos cseréje alapvető fontosságú a pénzügyi piacok és a tőkepiaci unió megfelelő működése és stabilitása szempontjából. A 2002. június 6-án elfogadott, pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv harmonizált keretet vezetett be a pénzügyi biztosítékok ügyletek biztosításához való felhasználására vonatkozóan, és hozzájárult a pénzügyi biztosítékok határokon átnyúló használatának fokozásához. Az ilyen átfogóbb, tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekre is kiterjedő megközelítést azért tartották szükségesnek, mert a pénzügyi biztosítékokra alkalmazandó eltérő nemzeti szabályok gyakorta alkalmazhatatlanok és átláthatatlanok voltak.
A pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv célja nem a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokra alkalmazandó nemzeti jogszabályok teljes körű harmonizációja. Sokkal inkább arra irányul, hogy felszámolja az ilyen biztosítéki megállapodások időben történő, határokon átnyúló létrehozása és működtetése előtt álló akadályokat. E célt úgy éri el, hogy biztosítja a biztosíték elfogadóinak védelmét, különösen a következők révén: i. annak biztosítása, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat a nemzeti alaki követelmények miatti késedelem nélkül lehessen mozgósítani és alkalmazni, ii. annak biztosítása, hogy a pozíciólezáró nettósításra 39 vonatkozó rendelkezések az abban foglalt feltételeknek megfelelően érvényesíthetők legyenek, és iii. a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások működtetésének elhatárolása arra az esetre, ha az egyik fél fizetésképtelenné válna.
Jóllehet az ilyen védelem kivételt képez a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor biztosítandó, hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve és a fizetésképtelenségi eljárások egyetemességének elve alól, azonban szükséges ahhoz, hogy Unió-szerte elkerülhetők legyenek a rendszerszintű átterjedési kockázatok.
3.1.Ki részesülhet a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv szerinti védelemben?
Ahhoz, hogy részesülni lehessen a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv szerinti védelemben, a biztosíték elfogadójának és a biztosíték nyújtójának a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt szervezetek egyikének kell lennie 40 . A válaszadók megjegyezték, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvnek az összes rendszerszinten jelentős piaci szereplőre ki kell terjednie. Míg a központi értéktárakat általában rendszerszinten jelentősnek tekintették, a pénzforgalmi intézmények és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tekintetében már jobban megoszlottak a vélemények. Következésképpen a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv hatályának más piaci szereplőkre, például a pénzforgalmi intézményekre és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre való kiterjesztése további megfontolást és nyomon követést igényel, különösen a felügyelet szintjével, valamint a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv és az elszámolások véglegességéről szóló irányelv összehangolásának szükségességével kapcsolatban, figyelembe véve a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv keretében javasolt, arra irányuló módosításokat, hogy az elszámolások véglegességéről szóló irányelv hatályát a pénzforgalmi intézményekre és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre is kiterjesszék.
3.2.Milyen típusú pénzügyi biztosítékokra vonatkozik a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv szerinti védelem?
Jelenleg a pénzeszközök, a pénzügyi instrumentumok és a hitelkövetelések minősülnek a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv értelmében vett pénzügyi biztosítéknak 41 . Annak érdekében, hogy lépést tarthassunk a piaci szereplők által a jelenleg vagy a jövőben használt pénzügyi biztosítékokat érintő piaci és szabályozási fejleményekkel, felül lehetne vizsgálni a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv alapján elismert pénzügyi biztosítékok jelenlegi listáját, például – ha felmerülne a pénzügyi biztosítékok köre bővítésének gondolata – annak megfontolása céljából, hogy felvegyék-e közéjük a bankgaranciákat, a kibocsátási egységeket, az árukat és az árualapú instrumentumokat is. Az ilyen kiterjesztésnek minden esetben meg kellene felelnie a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv követelményeinek – beleértve a pénzügyi biztosíték „birtoklásához” és „ellenőrzéséhez” hasonló kulcsfogalmakat is – például annak biztosítása érdekében, hogy a biztosíték nyújtója ne idegeníthesse el a biztosítékot.
A pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvnek technológiasemlegesnek kell lennie. Ennek megfelelően az irányelv akkor alkalmazható a megosztott főkönyvi technológián alapuló biztosítékokra, ha azok megfelelnek az említett irányelvben meghatározott feltételeknek. Ahhoz azonban, hogy a kriptoeszközök pénzügyi instrumentumoknak minősüljenek, a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv tulajdonlásra vonatkozó rendelkezése, illetve birtoklással és ellenőrzéssel kapcsolatos követelményei problémákat vethetnek fel 42 . Továbbra is kérdéses, hogyan lehetne kezelni ezeket a problémákat, és hogy erre a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv lenne-e a megfelelő hely. A megosztott főkönyvi technológián alapuló uniós kísérleti rendszer eredményei további információkkal szolgálhatnak e kérdést illetően.
3.3.További azonosított szempontok
A konzultáció során megállapították, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv – főként a hatály és a kívülmaradási záradékok 43 tekintetében történő – eltérő tagállami végrehajtása a piaci szereplők körében jogbizonytalansághoz és kockázatokhoz vezetett, különösen a nettósítási megállapodásokkal összefüggésben. Néhány válaszadó különösen azt állította, hogy a pozíciólezáró nettósításra vonatkozó rendelkezéseket érintő nemzeti megtámadási keresetek alkalmazásával kapcsolatban olyan jogi kérdések merültek fel, amelyek kihívásokhoz vezethetnek az ilyen rendelkezések alkalmazása során. Voltak olyan javaslatok is, amelyek a nettósításra vonatkozó uniós jogszabályok koherenciájának javítására és a tárgyi hatály biztosítéki megállapodásokon túlra való kiterjesztésére irányultak. Mivel a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv elsősorban a pénzügyi biztosítékokkal foglalkozik, a nettósítással pedig csak érintőlegesen (csupán mint a biztosítéki megállapodások érvényesítéséhez alkalmazható módszerek egyikével) foglalkozik, a Bizottság továbbra is 44 azon a véleményen van, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv módosítása valószínűleg nem a megfelelő hely a nettósítás általános uniós keretének javítására.
Ezenkívül az ágazati válaszadók pontosítást és magas szintű iránymutatást kértek a „birtoklás” és az „ellenőrzés” pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben foglalt fogalmával kapcsolatban, megjegyezve, hogy bár e szempontok európai bírósági ítélet 45 tárgyát képezték, továbbra is helyénvaló, hogy nemzeti szinten szolgáljanak részletes iránymutatással, mivel az egyes joghatóságok saját jogszabályokkal rendelkeznek a biztosítéki és a fizetésképtelenségi eljárások vonatkozásában. Más válaszadók úgy vélték, hogy uniós szinten további magas szintű iránymutatással szolgálhatnának.
4.Következtetések
Általánosságban elmondható, hogy mindkét irányelv megfelelően működik, és egyelőre nem tűnik indokoltnak az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv jelentős felülvizsgálata. Mindazonáltal az érdekeltek felvetettek olyan kérdéseket, amelyek további vizsgálatot és nyomon követést tehetnek szükségessé. Az egyik felvetett szempont – nevezetesen az elszámolások véglegességéről szóló irányelv hatályának a pénzforgalmi intézményekre és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre való kiterjesztése – tekintetében a Bizottság úgy döntött, hogy a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv 46 felülvizsgálatának keretében módosítást javasol.
Összességében a Bizottság felhívja a figyelmet az új technológia lehetséges hatásaira, valamint bizonyos területeken a jogbiztonság hiányára, ami a pénzügyi piaci szereplők számára esetlegesen járulékos költségeket eredményezhet. Megjegyzi, hogy a kisebb fokú harmonizáció jelentős mérlegelési jogkört hagy a tagállamok számára az átültetés és a végrehajtás tekintetében, valamint nehézségeket okozhat a határokon átnyúló helyzetekben, amelyek közül néhányat e felülvizsgálat során is azonosított. Az elszámolások véglegességéről szóló irányelv és a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv rendelkezéseinek további harmonizációja során azonban alaposan mérlegelni kell a költségeket és a hasznokat.