AZ EURÓPAI PARLAMENT (EU) 2023/1825 ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2023. május 10.)

az Európai Unió 2021-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek

AZ EURÓPAI PARLAMENT,

—	tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz – Bizottság,

—	tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2021. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0101/2023),

A.	mivel az uniós költségvetés a közös szakpolitikai célkitűzések elérésének fontos eszköze, és az Unió bruttó nemzeti jövedelmének 1,3 %-át vagy a tagállamok általános államháztartási kiadásainak és az Unió összes közkiadásának átlagosan 2,4 %-át teszi ki;

mivel a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi és értékeli, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok a belső és külső ellenőrzéseket követően megvalósultak-e, ezáltal megerősítve a Bizottság kiadásainak szabályszerűségét és teljesítményét az ár-érték arány szempontjából;

Politikai prioritások

emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) rögzített alapelvek és értékek iránti szilárd elkötelezettségére, beleértve a 317. cikkben meghatározott hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és a 325. cikkben meghatározott csalás elleni küzdelmet és az uniós pénzügyi érdekek védelmét;

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség az uniós intézmények alapvető etikai elvei közé tartozik; emlékeztet a Számvevőszéknek az uniós intézmények etikai keretrendszereiről szóló 13/2019. sz. különjelentésében foglalt következtetéseire és ajánlásaira, valamint az uniós intézmények átláthatóságának és feddhetetlenségének egy független – egyrészt a figyelemfelhíváson és az etikai iránymutatáson keresztül megvalósuló megelőző szereppel, másrészt megfelelési és tanácsadói szereppel felruházott – uniós etikai szerv létrehozása révén történő megerősítéséről szóló, 2021. szeptember 16-i európai parlamenti állásfoglalásra;

hangsúlyozza az Európai Ügyészség, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust), az Europol és az OLAF szerepét a korrupció elleni küzdelemben; felszólít az Európai Ügyészség és az OLAF kapacitásainak, valamint a közöttük folytatott együttműködésnek a további megerősítésére; az uniós szervek teljes személyzetére alkalmazandó közös korrupcióellenes szabályok bevezetését szorgalmazza;

kiemeli, hogy az uniós költségvetés fontos szerepet játszik az Unió politikai prioritásainak megvalósításában, valamint előre nem látható helyzetek – például a Covid19-világjárvány és következményei – esetén a tagállamok támogatásában; hangsúlyozza, hogy a költségvetés megfelelő módon és időben történő végrehajtása hozzájárul a különböző szakpolitikai területeken felmerülő szükségletek és kihívások hatékonyabb és eredményesebb kezeléséhez; figyelmeztet, hogy ha nem áll rendelkezésre elegendő idő a költségvetés végrehajtására, az nagyobb számú hibához és szabálytalansághoz vezethet;

emlékeztet az utólagos értékelés fontosságára, többek között a válságra való reagálás céljából létrehozott pénzügyi programok esetében is; a program teljesítményének az eredményesség, a hatékonyság, a relevancia, a koherencia és az uniós hozzáadott érték tekintetében történő értékelése összhangban lenne a költségvetési rendelettel, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodással és a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatással;

hangsúlyozza az uniós költségvetés programjainak teljesítményére vonatkozó jelentéstétel fontosságát a mentesítési eljárás szempontjából; felhívja a figyelmet, hogy a befektetett források hozzáadott értéke szorosan összefügg az elért eredményekkel, valamint azzal, hogy e források hogyan járulnak hozzá az európai polgárok mindennapi életének és az Unión belüli gazdasági hatások javításához;

ismételten kifejezi mélységes aggodalmát a jogállamiság több tagállamban tapasztalható helyzetével kapcsolatban, ami önmagában is mélyen aggasztó, és komoly veszteségeket okoz az Unió költségvetése számára; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokat nem szabad antidemokratikus tevékenységekre vagy az önkényuralom megerősítésére fordítani; emlékeztet, hogy az EU jogi feltételrendszert vezetett be a jogállamiságot aláásó tagállamok esetében a finanszírozás visszatartása céljából, és üdvözli e feltételrendszer Magyarország esetében történő első alkalmazását, amelyet 2021 novemberében indítottak és 2022 decemberében zártak le három kohéziós politikai program 55 %-ának (mintegy 6,35 milliárd EUR) befagyasztásával; bár a tények 100 % befagyasztását indokolták volna, megjegyzi, hogy Magyarország és Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési tervei jóváhagyásra kerültek; kiemeli, hogy mindkét terv számos úgynevezett jogállamisági szupermérföldkövet tartalmaz; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a helyzetet, és mindaddig tartsa vissza a finanszírozást, amíg a jogállamiság megsértése veszélyezteti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást; ezzel összefüggésben megismétli azon szilárd meggyőződését, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a demokráciát és a jogállamiságot, és felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a jogállamiság helyzete más tagállamokban is romlik; ezért felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vezesse be a feltételrendszer alkalmazását minden olyan esetben, amikor megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek megsértése érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek kellően közvetlen védelmét, vagy ennek komoly kockázata áll fenn; hangsúlyozza továbbá, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság között szoros együttműködésre van szükség az intézményi fékek és ellensúlyok megerősítése során; hangsúlyozza a Bizottsághoz és a végrehajtó ügynökségekhez intézett határozott és ismételt kérését, hogy biztosítsák az uniós költségvetés védelmét azáltal, hogy általánosan és szisztematikusan használják a digitális és automatizált jelentéstételi, nyomonkövetési és ellenőrzési rendszereket, valamint közös korrupcióellenes szabályokat alkalmaznak, és kötelezővé teszik az intézményközi átláthatósági nyilvántartást (1) minden uniós intézmény, még az ügynökségek esetében is;

emlékeztet, hogy Magyarország gazdasági fejlődése nagymértékben a külföldi tőkebefektetésekhez kapcsolódott; sajnálja ezért a magyar kormány multinacionális-ellenes retorikáját, valamint azt, hogy a korrupció intézményesülése és az átláthatatlan közbeszerzési rendszer – amelyet a feltételrendszer alkalmazása keretében kért reformok révén kellene kezelni – lehetővé tette a kormány számára, hogy az elmúlt években növelje tulajdonosi részesedését az energiaágazatban, a bankszektorban, a távközlésben és a média területén; helyteleníti, hogy szelektíven és részrehajlóan tagadnak meg engedélyeket, valamint önkényesen szigorú feltételeket és korlátozásokat írnak elő azzal a céllal, hogy bizonyos külföldi vállalkozásokat gazdaságilag meggyengítsenek és kivéreztessenek, amíg azok kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a magyar kormány vagy a kormányhoz közeli oligarchák részben vagy egészben ellenséges felvásárlást hajtsanak végre a vállalkozás valós értékénél jóval alacsonyabb áron; bírálja a Bizottságot, amiért nem tesz eleget a belső piac és a tisztességes verseny védelmével kapcsolatos kötelezettségének, mivel nem avatkozik be a jogállamiság és a belső piaci szabályok ilyen széles körű megsértésébe;

aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszéknek az uniós költségvetés védelmére vonatkozó megállapításait; tudomásul veszi a Számvevőszék 11/2022. számú, „Az uniós költségvetés védelme” című különjelentését, amelyben a Számvevőszék megállapította, hogy bár a Bizottság kizárási rendszere rendelkezik bizonyos erősségekkel, hiányosságai korlátozzák az eredményességét; aggodalommal jegyzi meg, hogy a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) megvalósítása a tervezettnél hosszabb időt vett igénybe; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző megközelítések aláássák a kizárás általános hatékonyságát; kéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együttműködve dolgozzon a költségvetési rendelet átdolgozásán az EDES további javítása érdekében, hogy az hatékony és eredményes eszközzé váljon;

10.

hangsúlyozza, hogy ki kell bővíteni azokat a területeket, ahol az EDES-t a közvetlen irányításon túl is használják, és kéri a Bizottságot, hogy használja ezt az eszközt minden uniós alapra, beleértve a megosztott irányítás alá tartozó alapokat is; megjegyzi, hogy az EDES-t rendszerszinten kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a csalás, korrupció vagy más súlyos gazdasági bűncselekmény miatt elítélt vállalkozások és a tényleges tulajdonosok ne részesülhessenek uniós forrásokból; hangsúlyozza, hogy össze kell hangolni az Arachne rendszerben alkalmazott mutatókat az EDES-ben foglalt kizárási okokkal annak biztosítása érdekében, hogy a kizárt gazdasági szereplők az Arachne rendszerben is láthatóak legyenek; felszólít az Arachne, az EDES és más informatikai eszközök közötti maximális interoperabilitás biztosítására annak érdekében, hogy csökkentsék az információs elemek különböző informatikai rendszerekbe történő többszöri bevitelének szükségességét, és minimalizálják az adminisztratív terheket; úgy véli, hogy nem több, hanem célzottabb ellenőrzési rendszerre van szükség, beleértve az új technológiák használatát is, annak érdekében, hogy küzdeni lehessen a csalás, a korrupció vagy más súlyos gazdasági bűncselekmények ellen, amelyek nem részesülhetnek uniós forrásokban;

11.

ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottság által biztosított egységes, kötelezően integrált és interoperábilis információs és nyomon követési rendszerre van szükség, amely lehetővé teszi az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire – többek között azok tényleges tulajdonosaira – vonatkozó adatok elektronikus rögzítését és tárolását, és lehetővé teszi ezen információk rendelkezésre állását az adatbányászati és kockázatminősítési célokra; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú egyértelmű és átlátható áttekintést nyerni a kifizetett uniós források elosztásáról és lehetséges koncentrációjáról, többek között egy olyan funkció révén, amely lehetővé teszi ezen alapok összevonását; hangsúlyozza, hogy ez csökkentené a pénzügyi szereplőkre, az ellenőrökre és a könyvvizsgálókra, valamint az uniós források kedvezményezettjeire nehezedő bürokratikus terheket, és megkönnyítené a kockázatértékelést a kiválasztás, az odaítélés, a pénzügyi irányítás, a nyomon követés, a vizsgálat, az ellenőrzés és az ellenőrzés céljából, valamint hozzájárulna a csalás, a korrupció, az összeférhetetlenség, a kettős finanszírozás és egyéb szabálytalanságok hatékony megelőzéséhez, felderítéséhez, korrekciójához és nyomon követéséhez, amelyek ellen szigorúan fel kell lépni tagállami és uniós szinten egyaránt, és e célból hatékony és eredményes megelőző és elrettentő intézkedéseket, többek között egyértelmű szankciókat kell bevezetni; megjegyzi, hogy ez a digitalizálás már régóta esedékes és elengedhetetlen a pénzeszközökkel való visszaélések, a csalások, a hűtlen kezelés, az összeférhetetlenségek, a kettős finanszírozás és egyéb rendszerszintű problémák határokon átnyúló jellege miatt; hangsúlyozza, hogy ennek az egységes adatbányászati eszköznek könnyen kereshetőnek és elérhetőnek kell lennie az OLAF, az Európai Ügyészség és a Bizottság számára, annak érdekében, hogy erősítsék az uniós költségvetés és a NextGenerationEU védelmét a szabálytalanságokkal, a csalással és az összeférhetetlenségekkel szemben;

12.

sajnálja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nem minden tagállam használja a bizottsági adatbányászati és kockázatértékelő eszközt azon projektek, kedvezményezettek és vállalkozók azonosításához, amelyek esetében felmerülhet a csalás, az összeférhetetlenség és a szabálytalanságok kockázata; megállapítja, hogy a Számvevőszék ellenőrzési mintájában szereplő tagállamok közül öt (Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország és Olaszország) fogja használni a bizottsági adatbányászati és kockázatértékelő eszközt; emlékeztet, hogy a közös adatbányászati és kockázatértékelő eszköz kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, pontosabban a csalás, az összeférhetetlenség és a kettős finanszírozás megelőzésében, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozásában;

13.

nagyra értékeli a Bizottság által létrehozott Kohesio weboldal és nyílt adatplatform mint olyan eszközök hasznosságát, amelyek a 2014–2020-as és a 2021–2027-es programozási időszakokra vonatkozó kohéziós politikához/megosztott irányításhoz kapcsolódó beruházások átláthatóságát és elszámoltathatóságát hivatottak biztosítani, összegyűjtik az uniós támogatású projektek nemzeti listáit, feltérképezik a műveleteket (Kohesio), valamint naprakész adatokat szolgáltatnak az elfogadott programokról, illetve a pénzügyek és az uniós kötelezettségvállalások és kifizetések rendszeres nyomon követéséről (nyílt adatplatform); tudomásul veszi a folyamatban lévő kiigazításokat, amelyeket a 2021–2027-es programozási időszak megfelelő lefedése érdekében hajtottak végre, de hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van az Arachne kockázatértékelési eszközzel való összhang és átjárhatóság megteremtésére; ezért kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a különböző eszközök közötti tényleges átjárhatóságot;

14.

megismétli, hogy jobb egyensúlyt kell teremteni a szabályok és eljárások egyszerűsítése és a szabálytalan kiadások leggyakoribb területeinek jobb ellenőrzése között, kötelező képzéseket és gyakorlati információkat kell kidolgozni a kérelmezők, különösen az új kérelmezők számára, valamint javítani kell a kkv-knak, a hasznosító vállalkozásoknak, az induló innovatív vállalkozásoknak, az igazgatási és kifizető ügynökségeknek és minden más érintett érdekelt félnek nyújtott segítséget és iránymutatásokat;

15.

a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a megreformált közös agrárpolitika új teljesítési modelljeinek fényében hangsúlyozza a teljesítménymutatók megnövekedett használatát és jelentőségét, beleértve a mutatók kiválasztását, a célok és mérföldkövek meghatározását, valamint a nyomon követést és jelentéstételt is; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsített és minőségi mutatókkal – például az éghajlattal, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutatókkal – javítsa tovább az uniós költségvetés teljesítményének nyomon követését és az arról szóló jelentéstételt, amint azt a 2021–2027 közötti kiadási programok elfogadott alap-jogiaktusai is tükrözik; megállapítja, hogy a mérföldkövek, a célok és a kimeneti mutatók jellegükben eltérőek; megjegyzi, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz további különbséget tesz a beruházások és a reformok között; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a tagállamok és a Bizottság teljes ellenőrzési ciklusáról, valamint az illetékes ellenőrző hatóságokkal, köztük a Számvevőszékkel, az OLAF-fal és az Európai Ügyészséggel folytatott együttműködésről;

16.

aggodalmát fejezi ki a Bizottság kvázi-jogi eszközeinek, például a véleményeknek, ajánlásoknak, közleményeknek, nem jogalkotási állásfoglalásoknak, közleményeknek, útmutató dokumentumoknak és az igazgatási prioritásokról szóló nyilatkozatoknak a növekvő száma és összetettsége miatt; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse ezeket az eszközöket, és azokat az eljárások további egyszerűsítésének és a bürokratikus terhek csökkentésének szándékával használja; emlékeztet a REFIT-programra, amelynek célja, hogy a jogalkotás előnyeinek biztosítása mellett és az „egy be, egy ki” megközelítés bevezetésével egyszerűsítse az uniós szabályokat és csökkentse a szükségtelen terheket; kéri, hogy a Bizottság szisztematikusan alkalmazza azt az elvet, miszerint az újonnan bevezetett terheket az ugyanazon a szakpolitikai területen meglévő, azzal egyenértékű terhek megszüntetésével ellensúlyozza;

17.

megismétli, hogy uniós és tagállami szinten is növelni kell az erőfeszítéseket a csalás elleni küzdelemben, szoros együttműködésben az Európai Ügyészséggel és az OLAF-fal; nagyra értékeli a figyelemre méltó erőfeszítéseket, és hangsúlyozza az Európai Ügyészség szerepét az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalások és egyéb bűncselekmények kivizsgálásában és büntetőeljárás alá vonásában; hangsúlyozza, hogy feladatai érdemi ellátásához az Európai Ügyészségnek teljes mértékben függetlennek és pártatlannak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség és az OLAF függetlenségének, pártatlanságának és hatékonyságának biztosításához megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokra van szükség, különösen a NextGenerationEU eszközzel kapcsolatos új feladatok vonatkozásában; felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket az Európai Ügyészség költségvetésének végrehajtására vonatkozó kéréseivel kapcsolatban annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség teljes mértékben hatékony ügyészséggé válhasson;

18.

megjegyzi, hogy a Bizottság jövő ősszel nyújtja be az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentését (PIF-jelentés), ami lehetetlenné teszi a Parlament számára, hogy a jelentésben szereplő érintett időszakot követő 2 évnél (n+2) hamarabb elfogadja a jelentést; hangsúlyozza, hogy a jelentésben bemutatott csalással, adócsalással és egyéb pénzügyi szabálytalanságokkal kapcsolatos uniós szakpolitikák és ellenintézkedések hatékonyabb elfogadása érdekében a Parlamentnek legkésőbb a következő évben (n+1) fel kellene dolgoznia és el kellene fogadnia a PIF-jelentést; kéri az OLAF-ot és a Bizottságot, hogy ennek megfelelően fogadják el az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jelentésüket;

19.

hangsúlyozza, hogy fontos a nem kormányzati szervezetek és közvetítőik tevékenységének átláthatósága finanszírozásuk és tulajdonosaik vonatkozásában, mivel ezek fontos szereplők az Unió költségvetésének különböző irányítási módszerek szerinti végrehajtásában, különösen a külső fellépések terén; komoly aggodalmát fejezi ki a radikális vallási és politikai szervezetekkel kapcsolatban álló nem kormányzati szervezetek által vagy azok részvételével megvalósított projektek finanszírozása miatt; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy uniós forrásokból csak olyan szervezeteket finanszírozzanak, amelyek szigorúan tiszteletben tartják az összes uniós értéket; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan előzetes mechanizmusokat, amelyek egyértelműen azonosítják az Unió területén és külföldön működő azon nem kormányzati szervezeteket, amelyek elismerten vallási fundamentalista hálózatokhoz kapcsolódnak és az uniós értékeket aláásó tevékenységeket támogatnak; ennek kapcsán kéri, hogy hozzák létre azon nem kormányzati szervezetek nyilvános feketelistáját, amelyek olyan tevékenységeket folytattak, mint a gyűlöletbeszéd, a terrorizmusra való felbujtás, az erőszakot támogató vagy dicsőítő vallási szélsőségesség, vagy amelyek visszaéltek uniós pénzeszközökkel vagy hűtlenül kezelték uniós pénzeszközöket, és szerepelnek az EDES adatbázisában, biztosítva, hogy azok ne férjenek hozzá uniós intézményekhez és uniós finanszírozási programokhoz; megismétli, hogy nem szabad pénzeszközöket biztosítani a terrorizmus és/vagy a vallási vagy politikai radikalizálódás semmilyen ügye vagy forma számára; hangsúlyozza, hogy az átláthatósági nyilvántartásba való felvétel során alapos előzetes ellenőrzésre van szükség az összes finanszírozási forrás feltárása érdekében; megjegyzi, hogy az uniós forrásokból származó finanszírozásnak a közvetlen címzettől a végső kedvezményezettig nyomon követhetőnek kell lennie, ha a forrásokat egy láncon keresztül továbbítják; emlékeztet, hogy a közfinanszírozás tekintetében az uniós alap-jogiaktusok szabályozzák, hogy e tekintetben hogyan kell kezelni az átláthatóságot és a láthatóságot, ezért emlékezteti a Bizottságot arra a felelősségére, hogy ellenőrizze a szabályok és eljárások, különösen a nem kormányzati szervezeteknek és a pénzügyi intézmények közvetítőinek történő továbbadással kapcsolatos szabályok és eljárások betartását; követeli továbbá, hogy a Bizottság adjon áttekintést a mentesítésért felelős hatóságnak a nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos uniós kiadások teljes összegéről;

20.

az egyértelműség, a jogbiztonság és a jogállamiság biztosítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy nem kormányzati szervezetekről szóló rendeletre irányuló javaslatot, amely tartalmazza a nem kormányzati szervezetek tevékenységi körének és méretének egyértelmű meghatározását és kategorizálását; e jogszabálynak egyértelmű áttekintést kell nyújtania a nem kormányzati szervezetek uniós forrásokból való támogatásának feltételeiről, a következő kötelezettségekre kiterjedően:

a)	a külföldi megbízókkal kötött valamennyi megállapodás nyilvánosságra hozatala, a kapott finanszírozás összegének és forrásának bejelentése, valamint a külföldi megbízók nevében végzett összes tevékenységük naplózása;

b)	a terjesztett anyagok felcímkézése a szükséges információkkal;

c)	a pénzügyi és nem pénzügyi be- és kiáramlások, többek között az olyan kifizetések vagy nem pénzügyi adományok nyilvánosságra hozatala, amelyeket egy nem kormányzati szervezet továbbít egy másiknak, vagy amelyeket egy ernyőszervezeten belül továbbítanak a tagoknak;

d)	a politikai reklámok vagy politikai kampányok nem kormányzati szervezetek általi finanszírozásának nyilvánosságra hozatala;

e)	a demokratikus elszámoltathatóság és az uniós értékek tiszteletben tartása;

a nagyon nagy, magánvállalatokhoz hasonló struktúrával rendelkező nem kormányzati szervezetek esetében a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, a munkavállalók védelmére vonatkozó rendelkezések betartásáról, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó rendelkezésekről, a fenntarthatósági beszámolási kötelezettségekről, a beruházásokra vonatkozó uniós taxonómiáról és az ellátási lánc beszerzési kapcsolatairól való beszámolási kötelezettség;

21.

hangsúlyozza, hogy a javaslatnak a Bizottság részéről fennálló átláthatósági kötelezettségekre is ki kell terjednie, többek között a nem kormányzati szervezetekkel kötött pénzügyi, igazgatási vagy együttműködési megállapodások közzététele tekintetében;

22.

emlékezteti a Bizottságot, hogy minden olyan jogalkotási javaslatot, amelynek jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti hatása van, megbízható és alapos hatásvizsgálatoknak kell kísérniük; hangsúlyozza, hogy ez a Bizottság minőségi jogalkotási programjának része, és hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság nyilvános konzultációk révén szorosan figyelemmel fogja kísérni, hogy ezeket a hatásvizsgálatokat teljesen semleges és pártatlan módon végzik-e el, és hogy azok szisztematikusan elemzik-e a figyelembe vett lehetőségek hatásait, az előnyben részesített lehetőség költségeit és előnyeit, többek között az érdekelt felek véleményének figyelembevételével.

23.

rámutat a Számvevőszék 17/2022. számú, „Külső tanácsadók az Európai Bizottságnál” című különjelentésére, amely hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság évente mintegy 1 milliárd EUR-t költ külső tanácsadók szolgáltatásaira vonatkozó szerződésekre, amelyeket a tanácsadási, tanulmánykészítési, értékelési és kutatási tevékenységek széles körének támogatására használ fel, és arra a következtetésre jutott, hogy a külső tanácsadók igénybevételének Bizottság általi irányítása nem biztosította a lehető legjobb ár-érték arányt, és az érdekeinek védelmét sem biztosította teljes mértékben; hangsúlyozza továbbá, hogy az e szolgáltatások igénybevételét szabályozó keretrendszerben jelentős hiányosságok mutatkoznak, amelyekhez a szolgáltatók koncentrációjával, a túlzott függőséggel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatban olyan lehetséges kockázatok társulnak, amelyeket nem ellenőriznek kellőképpen; ezzel összefüggésben követeli, hogy a Bizottság fejlessze tovább a külső tanácsadók igénybevételére vonatkozó keretrendszerét, jobban használja ki a külső tanácsadók szolgáltatásainak eredményeit, fokozza a külső tanácsadók szolgáltatásainak igénybevételéből eredő kockázatok mérséklését célzó nyomon követést, valamint javítsa a külső tanácsadók szolgáltatásainak igénybevételére vonatkozó beszámolási gyakorlatát azzal, hogy pontos és teljes körű adatokat szolgáltat a megszerzett szolgáltatások mennyiségéről és típusairól. hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós ügynökségek nem használják ki azt a lehetőséget, hogy a külső tanácsadókéval azonos minőségű termékeket és konkrét, releváns információkat biztosítsanak, amennyiben ezt a megbízatásuk lehetővé teszi; felkéri a Bizottságot, hogy a jövőben vizsgálja meg ezt a lehetőséget az egyes területeken végzett konzultáció és kutatás kapcsán;

24.

üdvözli a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kezdeti hozzájárulását és további potenciálját a Covid19-világjárványt követő erőteljes gazdasági visszaesés megelőzése tekintetében; megállapítja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szinte valamennyi tagállamban hozzájárult az európai szemeszterből származó országspecifikus ajánlások végrehajtása terén elért haladáshoz; megjegyzi azonban, hogy számos országspecifikus ajánlással továbbra sem foglalkoznak, megjegyzi továbbá, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hozzájárul ahhoz, hogy az európai gazdaságok és társadalmak fenntarthatóbbá és reziliensebbé váljanak, és jobban felkészüljenek a zöld és a digitális átállásban rejlő kihívásokra és lehetőségekre;

25.

tudomásul veszi a Számvevőszék által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz első éves értékelése során tett megállapításokat és következtetéseket; megérti, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása szűkös időkeretben történik annak érdekében, hogy időben támogatást nyújtsanak a Covid19-válságból való kilábaláshoz, ugyanakkor sokkal világosabb teljesítési modellel, amely mind a Bizottság, mind a tagállamok számára sokkal enyhébb követelményeket támaszt, és csökkenti a Bizottság ellenőrzési terheit, és azokat a tagállamokra hárítja át, különösen a kohéziós vagy az agrárpolitika finanszírozási, jelentéstételi és ellenőrzési struktúrájával összehasonlítva; kiemeli, hogy minden gyors teljesítési modellt szilárd ellenőrzési rendszernek kell kísérnie, amelyért a Bizottságnak kell felelnie; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy amikor a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása során alkalmazott teljesítményalapú teljesítési modellel rendelkező új uniós programokra és szakpolitikákra tesz javaslatot, teljes mértékben építse be a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásából levont tanulságokat, valamint a Számvevőszék által végzett ellenőrzésekből és értékelésekből származó, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre vonatkozó megállapításokat és ajánlásokat; emlékeztet arra, hogy fontos tudni, hogy a források felhasználása rendben történik-e, mivel 2023 a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz félideje; elismeri, hogy a Bizottság előrelépést tett a mentesítésért felelős hatóság átláthatósággal és elszámoltathatósággal kapcsolatos aggályainak kezelése terén, a kohéziós politikával foglalkozó Kohesio platformhoz hasonló platform létrehozása révén;

26.

üdvözli a REPowerEU tervvel kapcsolatos intézményközi tárgyalások során elért megállapodást a tagállamonkénti 100 legnagyobb végső kedvezményezettnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláján való kétévenkénti közzétételéről; ismételten kéri, hogy a mentesítési eljárás keretében bocsássák az illetékes uniós intézmények és a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére az összes uniós szakpolitika végső kedvezményezettjeinek és a projektek listáját;

27.

tudomásul veszi a Bizottság abbéli sikeres erőfeszítéseit, hogy rendkívüli válság idején a fontos eszköznek minősülő Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz pénzügyi eszközeinek biztosítása érdekében a pénzügyi piacokon jusson forráshoz; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki az emelkedő kamatlábak és a hitel-visszafizetési képesség kialakult bizonytalansága, valamint amiatt, hogy mindez kockázatot jelent az elfogadott uniós költségvetés és az uniós szakpolitikák számára; kéri a Bizottságot, hogy mérsékelje a kockázatot, és teljeskörűen tájékoztassa a Parlamentet e kölcsönök éves helyzetéről;

28.

aggodalmát fejezi ki a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében megvalósuló, határokon átnyúló projektek korlátozott száma miatt; elismeri ugyanakkor, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyik célkitűzése a Covid19-világjárványt követő gazdasági helyreállítás támogatása az uniós tagállamokban; hangsúlyozza, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek az uniós szakpolitikai célkitűzésekkel – többek között a határokon átnyúló projektekkel – való összehangolása uniós hozzáadott értéket teremt;

29.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző uniós szakpolitikákat szabályozó számos rendelet késői elfogadása – a 2014–2020-as programozási időszak kezdetéhez hasonlóan – jelentős késedelmet okozott a 2021–2027-es programozási időszak végrehajtásának megkezdésében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a helyszíni politikák végrehajtásának felgyorsítása érdekében, miközben nagy hangsúlyt fektet a minőségre, valamint a csalás elleni küzdelem fokozásának és az Unió pénzügyi érdekei védelmének szükségességére; felhívja a figyelmet arra, hogy különösen a megosztott irányítás keretében a 2021-es költségvetési előirányzat jelentős részét át kell programozni a következő évekre; ezzel összefüggésben kiemeli azt a kockázatot, amelyet a fennálló kötelezettségvállalások jelentenek az uniós költségvetésre nézve, és amely esetleg jelentős kötelezettségvállalás-visszavonásokat eredményezhet, ami csökkentené az uniós költségvetés hatását; kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni e helyzet elkerülése érdekében, valamint levonja a szükséges következtetéseket és tapasztalatokat annak érdekében, hogy a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret kezdetén ne állhasson elő ismét hasonló helyzet;

30.

arra ösztönzi a Bizottságot, a Számvevőszéket és a Tanácsot, hogy dolgozzanak a mentesítési eljárás felgyorsításán, hogy az n+1 év legyen;

31.

megállapítja, hogy az EUMSZ-nek az Európai Unió kiváltságait és mentességeit rögzítő 7. jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy az úgynevezett laissez-passer-t az uniós intézmények tagjai és különösen az Európai Parlament képviselői számára kell kiadni úti okmányként történő felhasználásra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság laissez-passer ügyében illetékes központi szolgálata ellenzi az európai parlamenti képviselő „beosztásának” a dokumentumban való rögzítését, ami azzal jár, hogy a képviselők – például az EKSZ diplomáciai személyzetével ellentétben – utazásuk során nem tudják bizonyítani jogállásukat; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket ezen ellentmondás orvoslására annak érdekében, hogy az intézmények tagjai utazásuk során megfelelően tudják igazolni hivatali jogállásukat;

32.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék ismét elutasító véleményt adott ki a kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről, és megállapította, hogy a Bizottság és a tagállamok kontrollmechanizmusai egyszerűen nem elég megbízhatóak; kiemeli azon bizottsági és tagállami ellenőrzési mechanizmusok megerősítésének fontosságát, amelyeket a Számvevőszék nem tart megbízhatónak, és amelyek így veszélyeztetik az éves irányítási és teljesítményjelentés megbízhatóságát;

33.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak részletesen nyomon kell követnie a Parlament valamennyi észrevételét, ideértve az összes szakpolitikai prioritást is;

I. FEJEZET

Többéves pénzügyi keret

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata és a költségvetési és pénzgazdálkodás

A beszámoló megbízhatósága

34.

üdvözli, hogy a Számvevőszék a 2021-es évre vonatkozóan megállapítja, hogy az Európai Unió beszámolója megbízható, összhangban van a költségvetési rendelettel, és hogy a költségvetés bevételi oldala nem tartalmaz lényeges hibákat;

35.

megállapítja, hogy 2021. december 31-én az összes kötelezettség 496,4 milliárd EUR, az összes eszköz 414,1 milliárd EUR összeget tett ki; kiemeli, hogy a 82,3 milliárd EUR-s eltérés a (negatív) nettó eszközöket mutatta, amelyek egyrészt a tartalékokból állnak, másrészt az Uniónál december 31-ig felmerült kiadások jövőbeli költségvetésekből finanszírozandó részéből;

36.

2021 végén a kedvezményezetteknél felmerült, de még nem visszaigényelt támogatható kiadások becsült összege 129,9 milliárd EUR volt (2020: 107,8 milliárd EUR), elhatárolt kiadásként nyilvántartva; megjegyzi, hogy a becsült összeg növekedése javarészt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Programnak köszönhető, amely a NGEU program központi eleme, és amelyet a Covid19-világjárvány okozta közvetlen gazdasági és társadalmi károk kezelésére hoztak létre; hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a tagállamok részére történő kifizetéseket egy 2026-ig előre meghatározott részletfizetési rend szerint teljesítik;

37.

megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság kilépési folyamatát követő átmeneti időszak lejárta után a Bizottság becslése szerint a mérleg fordulónapján az uniós beszámoló 41,8 milliárd EUR nettó követelést mutatott az Egyesült Királysággal szemben (2020: 47,5 milliárd EUR), amelyből a becslések szerint 10,9 milliárd EUR-t a beszámoló fordulónapját követő 12 hónapban fognak kifizetni;

38.

megállapítja, hogy a Számvevőszék értékelte az Ukrajnával szemben provokáció nélkül indított, indokolatlan orosz katonai agresszió elszámolásokra gyakorolt hatását; üdvözli a Számvevőszék azon értékelését, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió korrekciót nem igénylő, mérleget követő eseményként való kezelése megfelelő, és hogy annak hatását megfelelően közzétették és a konszolidált éves beszámolóban valós képet adóan jelenítették meg;

39.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék a szokásos ellenőrzési eljárásai keretében ellenőrizte az eszközöket, a kötelezettségeket, a bevételeket és a kiadásokat, beleértve a Bizottság által a Covid19-cel kapcsolatos intézkedések keretében hozott intézkedésekkel kapcsolatosakat is; üdvözli, hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a konszolidált éves beszámolóban valós képet adóan jelenítették meg;

Az uniós bevétel és kiadás jogszerűsége és szabályszerűsége

40.

sajnálja, hogy a Számvevőszék elutasító véleményt adott ki az uniós költségvetés kiadási oldalának jogszerűségéről és szabályszerűségéről;

41.

tudomásul veszi a Számvevőszék által kiszámított 3,0 %-os általános hibaarányt, amely 1,0 %-kal haladja meg a lényegességi küszöböt; megjegyzi, hogy a jelzett érték rosszabb a 2020. évhez képest, amikor a hibaarány 2,7 % volt, ami szintén jóval meghaladta a lényegességi küszöböt; tudomásul veszi a Bizottság válaszát, amely szerint nem vitatja a Számvevőszék által megállapított hibaarányt, ugyanakkor megvédi saját munkájának a kifizetéskori becsült hibaarány kapcsán kapott eredményeit, amelyek az alkalmazott eltérő módszertanból adódnak; megjegyzi, hogy a Bizottság a 2021. évi kifizetéskori kockázat tekintetében 1,9 %-os aránnyal számol; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszékkel ellentétben a Bizottság becslése szerint a hibaarány nem éri el a lényegességi küszöböt, sőt még a Számvevőszék becsült hibaszintjének alsó 2,2 %-os tartományánál is alacsonyabb;

42.

sajnálja, hogy a feltárt hibák tartós hiányosságokat tükröznek az irányító hatóságok által közölt kiadások szabályszerűségében, és hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az ellenőrző hatóságok mintavételi módszereiben;

43.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság kockázatértékelése számos területen valószínűleg alulbecsüli a kockázat szintjét; kiemeli, hogy a Számvevőszék hiányosságokról számolt be a Bizottság utólagos ellenőrzései során többek között az 1. fejezet („Egységes piac, innováció és digitális gazdaság”), a 2. fejezet („Kohézió, reziliencia és értékek”) hibáinak alulbecslése, valamint a kockázatok alulbecslése és a 6. fejezet („Szomszédság és a világ”) hibáinak nagy száma kapcsán; kiemeli, hogy a „Természeti erőforrások és környezet” című fejezetben a két intézmény számításai összhangban állnak egymással, míg például az „Egységes piac, innováció és digitális gazdaság” fejezet esetében a Számvevőszék becslése 4,4 %-os hibaszintet, a Bizottságé 1,3 %-os kifizetéskori kockázatot mutat;

44.

megjegyzi, hogy a Bizottság a kifizetések előtt és után is ellenőrzi az uniós költségvetést, és szükség esetén korrekciókat hajt végre; megjegyzi, hogy ez az ellenőrzési rendszer a „kifizetéskori kockázatban” – amely a kifizetés időpontjában az alkalmazandó szabályoknak és rendeleteknek meg nem felelő kiadások becsült szintje –, valamint a (program) „zárás(a)kori kockázatban” – amely azon kiadások becsült szintje, amelyek nem felelnek meg az összes ellenőrzés és a kapcsolódó korrekciók lezárultakor, és jogilag nem lehet további intézkedéseket tenni – egyaránt tükröződik; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság által becsült záráskori kockázat 0,8 %, ami jóval a 2 %-os lényegességi küszöb alatt van;

45.

megismétli, hogy támogatja a Számvevőszék ellenőrzési megközelítését és módszertanát; megjegyzi, hogy ez a módszertan a tranzakciók véletlenszerű mintájának tesztelését előíró nemzetközi ellenőrzési standardokon alapul, és a reprezentatív minta nem lehet teljes mértékben kockázatalapú; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék és a Bizottság számításai szerinti hibaarányok és kifizetéskori kockázat között eltérések vannak; hangsúlyozza, hogy ezek az eltérések nem érvényesülnek minden kiadási területen; megjegyzi, hogy a Bizottság kifizetéskori kockázatra vonatkozó becslései következetesen az alacsonyabb tartományba vagy a Számvevőszék statisztikai becslései alá esnek, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a meglévő hibaszint Bizottság általi szisztematikus alulbecslését jelenti; felkéri a Bizottságot, hogy gondolja át módszertanát, és működjön együtt a Számvevőszékkel a harmonizáció fokozása érdekében, hogy könnyebben összehasonlítható számadatokat biztosítson; hangsúlyozza azonban, hogy a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatában szereplő hibaarányra vonatkozó általános becslés nem utal csalásra;

46.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság – fellépésében potenciálisan alulbecsült kockázatokból kiindulva – nem képes hatékonyan megvédeni az Unió pénzügyi érdekeit; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy ez zavart okoz a mentesítésért felelős hatóság és az uniós polgárok számára, mivel a Bizottság egyrészt elfogadja a Számvevőszék hibaarányát azokon a területeken, ahol az nem éri el a lényegességi küszöböt (természeti erőforrások), ugyanakkor saját becsült kifizetéskori hibaarányát jeleníti meg azokon a területeken, ahol a Számvevőszék által kapott hibaarány meghaladja a lényegességi küszöböt, és így kérdéseket vet fel a pénzügyi beszámolójának megbízhatóságát illetően;

47.

kéri a Számvevőszéket, hogy minősítse a korrekciós intézkedések általános hibaszintre gyakorolt hatását;

48.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nyomon követte a 2020. évi éves jelentés nyomán megfogalmazott észrevételeket a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésében szereplő, a visszafizettetésekről szóló jelentéstétel tekintetében, amely a Számvevőszék megítélése szerint összetett és nem mindig egyértelmű; üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság jelentéstételének felülvizsgálata javulást eredményezett; aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszék azon véleménye miatt, hogy a „korábbi kifizetésekre vonatkozó korrekciók” (5,6 milliárd EUR) és a vonatkozó kiadások kapcsolódó százalékos aránya (3,3 %) nem megfelelő és félreérthető; tudomásul veszi különösen a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a bemutatott számadatok olyan megelőző intézkedéseket tartalmaznak, amelyek nem kapcsolódnak a múltbeli kifizetésekhez vagy az elfogadott kiadásokhoz, valamint a tagállamok megelőző intézkedéseit, amelyek nem tulajdoníthatók közvetlenül a Bizottságnak;

49.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy az alacsony kockázatú kiadások lényeges hibát nem tartalmaztak, a magas kockázatú kiadásokat azonban továbbra is lényeges hibaszint jellemzi; kiemeli, hogy a 3,0 %-os hibaarányhoz a „Kohézió, reziliencia és értékek” fejezet járult hozzá a legnagyobb mértékben (1,2 százalékpont), ezt a „Természeti erőforrások és környezet” fejezet (0,7 százalékpont), a „Szomszédság és a világ” fejezet (0,4 százalékpont), majd az „Egységes piac, innováció és digitális gazdaság” fejezet (0,4 százalékpont) követte;

50.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék az ellenőrzési alapsokaságát magas kockázatú (főként térítésen alapuló kifizetések) és alacsony kockázatú (főként jogosultságon alapuló kifizetések) kiadásokra osztja fel; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy a Bizottság a nemzeti hatóságok, más partnerek és maga a Bizottság által évente végzett ellenőrzések alapján az éves irányítási és teljesítményjelentésében magasabb, közepes és alacsonyabb kockázati szegmensekbe sorolja a kiadásokat; hangsúlyozza, hogy a különböző kockázati kategóriák Számvevőszék és Bizottság általi alkalmazása kihívást jelent a mentesítésért felelős hatóság munkájára nézve a vonatkozó jelentések összehasonlító elemzése terén; aggodalommal állapítja meg, hogy ez eltéréshez vezet a magas kockázatú kiadásokra vonatkozó számvevőszéki számítások (63,2 %) és a Bizottság számításai (22 %) között; ismételten hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék és a Bizottság közötti ilyen eltérések akadályozzák a mentesítésért felelős hatóság számára szükséges bemeneti adatok megbízhatóságát;

51.

aggodalommal állapítja meg, hogy jelentős problémák merültek fel a térítésen alapuló kiadások esetében, amelyek a Számvevőszék ellenőrzési alapsokaságának 63,2 %-át teszik ki, és amelyek esetében a becsült hibaszint 4,7 %; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék által feltárt hibák hatásai egyrészt lényegesek, másrészt az adott év elfogadott kiadásaira nézve általános érvényűek;

52.

tudomásul veszi, hogy annak ellenére, hogy a Számvevőszék szerint a 2021. december 31-i fordulónappal záruló évre vonatkozó beszámolóban elfogadott, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz kapcsolódó kiadások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek, úgy tekinthető, hogy a Spanyolországnak folyósított kifizetésekben egy mérföldkövet nem teljesítenek kielégítően, ami kétségessé teszi, hogy a Bizottság megfelelően értékelte az eszközhöz kapcsolódó kiadásokat érintő mérföldköveket és célokat; tudomásul veszi a Számvevőszék értékelését, amely szerint a hiba nem lényeges; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz Számvevőszék általi ellenőrzésének célja az volt, hogy hozzájáruljon a megbízhatósági nyilatkozathoz, és alapként szolgáljon a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 2021. évi kiadásainak szabályszerűségéről szóló számvevőszéki véleményhez; tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési alapsokaság az egyetlen (Spanyolországnak teljesített) 2021. évi kifizetésből és a kapcsolódó előfinanszírozás elszámolásából állt; emlékeztet arra, hogy a feltárt hibát kizárólag azért nem számszerűsítették, mert a Bizottság nem alkalmazta a részleges kifizetésekre vonatkozó módszertant; tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2023. február 21-én közzétette ezt a módszertant;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

53.

aggodalommal állapítja meg, hogy 2021-ben a kötelezettségvállalások végrehajtása nagyon alacsony volt, a teljes rendelkezésre álló összeg 68 %-át érte el, és hogy 2021-ben az ágazati rendeletek késedelmes elfogadása miatt csúszott az új programok elindítása; üdvözli, hogy az esb-alapok teljes felhasználási aránya 2021-ben nőtt a 2020-hoz képest magasabb kifizetések miatt; kiemeli, hogy 2021 végén mintegy 161 milliárd EUR várt még felhasználásra az esb-alapok programjainak 2025. évi lezárásáig; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a felhasználási arányok tekintetében jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, és hogy egyes tagállamok kötelezettségvállalási előirányzatainak több mint 40 %-a továbbra is felhasználásra vár; ismételten hangsúlyozza, hogy a forrásfelhasználási képességek terén a tagállamok között mutatkozó hatalmas különbségek a kevésbé fejlett régiók hatékonyabb fejlődésének egyik legkomolyabb akadályát jelentik;

54.

megjegyzi, hogy a 2014–2020-as időszakban még mindig fel nem használt esb-alapok az uniós költségvetés fennálló kötelezettségvállalásainak jelentős részét teszik ki; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a végrehajtás előrehaladását a tagállamokban, és elemezze a különbségeket, különös tekintettel az alulteljesítés és az alacsony forrásfelhasználási arányok eseteire; elvárja, hogy a Bizottság országértékeléseket készítsen a mentesítésért felelős hatóság számára, azonosítva az ismétlődő problémákat, és tegyen meg minden megfelelő intézkedést a helyzet optimalizálása érdekében, többek között technikai segítségnyújtás és a bevált gyakorlatok cseréje révén;

55.

ismételten hangsúlyozza, hogy 2021 végén az összes fennálló kötelezettségvállalás rekordösszeget, 341,6 milliárd EUR-t ért el (az uniós költségvetés és a NextGenerationEU fennálló kötelezettségvállalásai együttesen); kiemeli, hogy a fennálló kötelezettségvállalások 2023-ban várhatóan meghaladják a 460 milliárd EUR-t, ezt követően azonban a NextGenerationEU lezárultával általában csökkennek; hangsúlyozza, hogy a fennálló kötelezettségvállalások bizonyos szintje a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat tartalmazó uniós költségvetési rendszer logikus következménye, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások jelentős része kockázatot jelenthet az uniós költségvetés zökkenőmentes és rendes jövőbeli működésére nézve;

56.

tudomásul veszi, hogy az uniós költségvetés fennálló kötelezettségvállalásai a 2020. év végi történelmi csúcs után csökkentek, és a Bizottság előrejelzése szerint a 2027-ben várható növekedés kis mértékben fokozódni fog, főként a kötelezettségvállalások és a kifizetési előirányzatok közötti kisebb különbség miatt; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék több alkalommal rámutatott arra, hogy ezek csak akkor csökkenthetők, ha a költségvetésben szereplő kifizetési előirányzatok meghaladják a kötelezettségvállalási előirányzatokat, és azokat felhasználják; felkéri a Bizottságot, hogy következetesen kövesse nyomon ezt az ajánlást, amely összhangban van a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti rendezett arány fenntartására vonatkozó követelménnyel;

57.

kiemeli, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben a megosztott irányítású alapok végrehajtására rendelkezésre álló idő rövidebb, mint a korábbi többéves pénzügyi keretek esetében; tisztában van azokkal a kihívásokkal, amelyek az alapoknak a megfelelést, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást biztosító kezelése és ellenőrzése tekintetében jelentkeznek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a NextGenerationEU program végrehajtása megnövekedett adminisztratív terhet ró a tagállamokra, valamint a tagállamok hajlamosak a NextGenerationEU végrehajtását előnyben részesíteni a hagyományos megosztott irányítású alapokkal szemben, ahogy azt a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban 2023. január 23-án tartott nyilvános meghallgatáson is kifejtették;

58.

úgy véli, hogy az összeférhetetlenségek költségvetési rendelet szerinti elkerüléséről és kezeléséről szóló bizottsági iránymutatás jelentős és indokolatlan bürokratikus terheket ró különösen a kkv-kra, a nonprofit szervezetekre és a helyi szintű részvételi struktúrákra; úgy véli, hogy az iránymutatásnak inkább a gazdasági és pénzügyi előnyökre kellene összpontosítania, ahelyett, hogy megpróbálná a személyes élet vagy a társadalmi kapcsolatok megfigyelését is magában foglalni, kifejezetten helyi vagy regionális szinten; kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az arányosság és a magánélet védelmének elvét, és ne helyezzen minden szereplőt általánosan gyanú alá; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben pontosítsa jelenlegi iránymutatását annak érdekében, hogy tegye egyértelművé a helyzetet a kérelmezők és a döntéshozó szervek számára;

59.

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által a 2020-as jelentésében azonosított, majd a 2021-es pénzügyi év tekintetében ismét azonosított kapcsolódó kockázatok miatt, nevezetesen amiatt, hogy nem feltétlenül állnak majd rendelkezésre a különböző költségvetési eszközök párhuzamos kezeléséhez szükséges igazgatási erőforrások, valamint a rendszeren belül a Covid19-világjárvány hatásainak kezeléséhez szükséges rugalmasság bevezetése a kialakult ellenőrzési rendszerek gyengüléséhez vezethet;

60.

aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós költségvetés függő kötelezettségek miatti teljes kitettsége a 2020. évi 131,9 milliárd EUR-ról 2021-ben 277,9 milliárd EUR-ra nőtt; tudomásul veszi, hogy e jelentős növekedés két fő oka az NGEU bevezetése és a SURE eszköz keretében nyújtott hitelek összegének növekedése volt; tudomással bír arról, hogy a függő kötelezettségek uniós költségvetést érintő kockázatát mérsékli a saját források felső határának megemelése és a SURE-hitelekre a tagállamok által nyújtott viszontgarancia;

Ajánlások

61.

határozottan támogatja a Számvevőszéknek az éves jelentésében és a kapcsolódó különjelentésekben megfogalmazott ajánlásait; felhívja a Bizottságot, hogy ezeket haladéktalanul hajtsa végre, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a végrehajtás előrehaladásáról;

62.

különösen kéri a Bizottságot, hogy:

a digitális és automatizált jelentéstételi, nyomon követési és ellenőrzési rendszerek (Arachne, EDES stb.) általános és szisztematikus alkalmazásával biztosítsa az uniós költségvetés védelmét, valamint a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálatával összefüggésben sürgősen hozzon létre egy kötelező integrált és interoperábilis rendszert, amely többek között a meglévő eszközökre és adatbázisokra épül; dolgozza ki a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláját annak érdekében, hogy a mérföldkövek leírása, valamint az ellenőrzés célja és eredménye átlátható legyen; biztosítsa, hogy minden tagállam a tényleges tulajdonosokról és a végső kedvezményezettekről szóló adatszolgáltatásra használja a rendszereket és a központi nyilvántartásokat;

jelentősen egyszerűsítse a szabályokat és eljárásokat, dolgozzon ki kötelező képzéseket és gyakorlati információkat a kérelmezők, különösen az új kérelmezők számára, továbbá javítsa a kkv-knak és a nem kormányzati szervezeteknek, a hasznosító vállalkozásoknak, az induló innovatív vállalkozásoknak, az igazgatási és kifizető ügynökségeknek és minden más érintett érdekelt félnek nyújtott segítséget és iránymutatásokat anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné az ellenőrzések minőségét;

az Unió pénzügyeinek védelme érdekében növelje tovább a Bizottság és a tagállamok igazgatási kapacitását, és hatékonyságuk biztosítása érdekében javasoljon megfelelő költségvetési tételeket a Számvevőszéknek, az Európai Ügyészségnek és az OLAF-nak a NextGenerationEU eszközzel kapcsolatos jövőbeli új feladatok végrehajtására vonatkozóan;

összefoglaló jelleggel számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak és a Számvevőszéknek a különböző kiadási területek és visszafizettetések kapcsán, valamint a Számvevőszék által kiszámított becsült hibaszint és a Bizottság által az éves irányítási és teljesítményjelentésben kiszámított kifizetéskori kockázattal kapcsolatos eredményekben tapasztalható különbségek okairól, valamint irányítási és szakértői szinten egyaránt folytasson eszmecserét a Számvevőszékkel az uniós kiadások hibaarányára vonatkozó egységes módszertan bevezetése céljából;

e)	működjön együtt a Számvevőszékkel a vonatkozó kockázatkategorizálási módszerek és az ellenőrzési munkamódszerek összehangolása érdekében;

hasonlítsa össze a REACT-EU eszköz azon tagállamokon belüli végrehajtási arányát, amelyek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében pénzügyi támogatásban részesültek, illetve amelyekben a nemzeti helyreállítási tervet egy későbbi szakaszban hagyták jóvá feltételek mellett (Magyarország és Lengyelország), és határozza meg az azonosított eltérések okait – különösen az igazgatási kapacitás rendelkezésre állását illetően;

g)	továbbra is támogassa a tagállamokat az ellenőrzések minőségének és számának javításában, valamint a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásában;

h)	biztosítsa az eljárás egyszerűsítését, beleértve a finanszírozáshoz való hozzáféréshez szükséges dokumentációt is, az ellenőrzés és a nyomon követés elveinek megsértése nélkül;

i)	észszerű időn belül tegye közzé ellenőrzési jelentéseit, beleértve az összeférhetetlenségi eseteket is, segítve annak biztosítását, hogy az ellenőrzött szervezet végrehajtsa az ajánlott korrekciós és nyomonkövetési intézkedéseket;

j)	szigorúan kövesse nyomon a korrupció és a csalás lehetséges kockázatát;

k)	könnyítse meg az intézményközi együttműködést a mentesítési eljárás n+1 évre történő felgyorsítására irányuló munka révén, az eljárás minőségének veszélyeztetése nélkül;

l)	fokozza a pénzeszközök felhasználásának jobb átláthatóságát célzó erőfeszítéseket, többek között a végső kedvezményezettekre vonatkozó információk tekintetében, és szigorítsa a pénzeszközöknek az adóparadicsomokban székhellyel rendelkező vállalatok számára történő folyósítását;

fordítson nagyobb figyelmet a tagállamokra, és biztosítson számukra fokozott technikai segítségnyújtást azokban az esetekben, amikor irányítási és kontrollrendszereik csak részben megbízhatóak vagy megbízhatatlanok, és ahol fokozott a csalás és a korrupció kockázata az uniós forrásokkal kapcsolatban;

értékelje újra a szervezetek nem kormányzati szervezetként való azonosítását, és adjon egyértelmű fogalommeghatározást, valamint javítsa tovább az Európai Uniós Érdekképviseleti Nyilvántartást, biztosítva, hogy az uniós intézményekhez forduló nem kormányzati szervezeteket lobbistákként vegyék nyilvántartásba; kéri továbbá a Bizottságot, hogy hozzon létre hatékony mechanizmust annak biztosítására, hogy a nem kormányzati szervezetek tevékenységei összhangban legyenek az uniós értékekkel, és követelje meg finanszírozásuk teljes átláthatóságát, és valamennyi uniós intézményhez, szervhez és ügynökséghez való közeledés feltétele legyen, hogy mélyebb betekintést nyújtsanak valamennyi nyilvántartásba vett szervezet finanszírozásába;

kötelezettséget vállal arra, hogy megfelelő forrásokat biztosít az átláthatósági nyilvántartás titkársága számára annak biztosítása érdekében, hogy az érdekcsoportok, lobbik és nem kormányzati szervezetek lobbitevékenységeire vonatkozó bejegyzések pontossága ellenőrizhető legyen, és hogy a lobbitevékenység átláthatóbbá váljon;

p)	a nem kormányzati szervezetek esetében dolgozzon ki egy, az uniós források igénybevételének feltételeiről szóló standard szerződést; hangsúlyozza, hogy e szerződésnek minden uniós intézményre és ügynökségre nézve egyformán kötelezőnek kell lennie;

Az uniós költségvetés teljesítménye

63.

üdvözli a Számvevőszéknek az uniós költségvetés teljesítményéről (2021 végi állapot) szóló jelentését, amely öt horizontális politikai prioritásnak az uniós költségvetésbe való beépítésére összpontosít, nevezetesen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, a biológiai sokféleség megőrzésére, a nemek közötti egyenlőségre, az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira és a digitális átállásra;

64.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint e teljesítményjelentés elkészítése negatív hatással van ellenőrzéseire és a kialakulóban lévő uniós prioritásokra; tudomásul veszi a Számvevőszék azon döntését, hogy a teljesítményről szóló beszámolás tekintetében visszatér az éves jelentés 3. fejezetében korábban alkalmazott elvekhez; megjegyzi, hogy a hatályos jogi határidők miatt a Számvevőszék számára nehézséget okozhat az éves jelentésbe foglalni az éves irányítási és teljesítményjelentésre vonatkozó értékelését; felhívja a Számvevőszéket, hogy éves jelentésében vagy szükség esetén külön dokumentumban vegye figyelembe az éves irányítási és teljesítményjelentéseket az éves mentesítési eljárással kapcsolatos beszámolás céljából; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 2023-ban már megnövelte személyzetét annak érdekében, hogy megbirkózzon az NGEU-nak tulajdonítható megnövekedett munkateherrel;

65.

üdvözli a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben van keret a legtöbb horizontális prioritás kezelésére, hogy a kiválasztott uniós kiadási programok magukban foglalják a Számvevőszék által kiválasztott horizontális politikai prioritásokat, és hogy a Bizottság módszereket dolgozott ki egyes horizontális prioritások kiadásainak nyomon követésére;

66.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés túlságosan pozitív következtetéseket von le a célok általános érvényesítése felé tett előrehaladásról, hogy kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy a kiadások egyidejűleg jelentősen hozzájárulnak-e több prioritáshoz is, hogy a Bizottság teljesítménymérési kerete főként az outputokra összpontosít ésegyelőre nem méri az eredményeket, valamint hogy a bejelentett információk Bizottság általi felülvizsgálata kihívásokkal szembesül;

67.

megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az éghajlat-politikával és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos prioritásokat integrálták a teljesítménymérési keretbe; de komoly aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék „A 2014–2020-as uniós költségvetés éghajlat-politikai kiadásai” című, 09/2022. sz. különjelentésében foglalt további megállapításokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bejelentett kiadások nem mindig relevánsak az éghajlat-politika szempontjából, és hogy az uniós költségvetés éghajlathoz és biológiai sokféleséghez való hozzájárulását túlbecsülik; további aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó átfogó jelentéstétel megbízhatatlan volt, mivel jelentős közelítést foglalt magában, és csak az éghajlatra gyakorolt lehetséges pozitív hatást követte nyomon, anélkül, hogy értékelte volna az uniós éghajlat-politikai célokhoz való végső hozzájárulást; aggodalommal állapítja meg, hogy annak kockázata, hogy a tervezett vagy lekötött összegeket nem költik el, tovább növelheti az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokról szóló beszámolókban szereplő összegeket; aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó éghajlat-változási jelentésben csak korlátozott javulás várható; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság még nem orvosolta az új módszertan bejelentett számadatainak hiányosságait; mélységes csalódottságát fejezi ki a Bizottság reakciója miatt, amely a felelősség hiánya mellett arra utal, hogy a módszertan hiányosságait nem ismerik el maradéktalanul; nem tudja elfogadni a Bizottság azon nyilatkozatát, hogy „nem ért egyet” a mentesítésért felelős hatóság tagjaival, mivel a Számvevőszék szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítottként bejelentett összeget legalább 72 milliárd EUR-val túlbecsülték a 2014–2020-as időszakban;

68.

aggodalmát fejezi ki a korábbi kiadások – köztük az Igazságos Átmenet Alap – átfogó elemzésének esetleges hiánya miatt; úgy véli, hogy az uniós költségvetés teljesítményének biztosítása érdekében átfogó hatásvizsgálatokra van szükség; alapvetőnek tartja a Szabályozói Ellenőrzési Testület szerepét; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan eszközöket és eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésére álló szakértelem hatékony felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy kifejezetten indokolja meg azokat az eseteket, amikor eltér az ajánlásoktól;

69.

megjegyzi, hogy előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség kérdésének a teljesítménymérési keretbe való beépítése terén; mély aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága által folytatott számos megbeszélésen kívül a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányosságok jellemezték a Bizottság első becslését az uniós költségvetésnek a nemek közötti egyenlőség előmozdításához való átfogó hozzájárulásáról; aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság továbbra is úgy hajtja végre az uniós programokat, hogy nem határoz meg kiadási célokat, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan csak néhány mutatót alkalmaz; felhívja a Bizottságot, hogy az elkülönített források elosztása során továbbra is mozdítsa elő a nemek közötti egyensúlyt és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki módszertant a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait minden szakpolitikai területen figyelembe vegyék;

70.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy kevés információ áll rendelkezésre az uniós programoknak a fenntartható fejlődési célok felé történő haladására vonatkozóan; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék korábbi munkája szerint a Bizottság nem számol be a költségvetés fenntartható fejlődési célokhoz való hozzájárulásáról; üdvözli, hogy a Bizottság már beszámol az uniós kiadási programok és a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatokról;

71.

üdvözli, hogy a digitális átállás új prioritásként jelenik meg; tudomással bír arról, hogy a Bizottság tájékoztatást nyújtott az egyedi programok digitális átálláshoz való hozzájárulásáról, és várja az e prioritás végrehajtásáról szóló bizottsági beszámoló megbízhatóságára vonatkozó legújabb számvevőszéki értékelést;

Ajánlások

72.

73.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

javítsa a teljesítményjelentéseket a fent említett területeken, ideértve az éghajlatváltozással, a nemek közötti egyenlőséggel és a földrajzi egyensúllyal kapcsolatos szempontokat is;

kövesse nyomon a Számvevőszék azt célzó ajánlásait, hogy az Unió kiadásai jobban kapcsolódjanak az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével és az energiával kapcsolatos célkitűzéseihez;

az éves irányítási és teljesítményjelentésben egyértelműen és átfogóan értékelje a programok teljesítményét;

74.

hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság annak tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget, hogy a Számvevőszék ezen ajánlásai teljes mértékben és időben végrehajtásra kerüljenek, és a következő mentesítési jelentésben mélyrehatóan értékelni fogja a helyzetet;

Bevételek

75.

megjegyzi, hogy az uniós költségvetés bevételei közé tartoznak a saját források, a főként a regionális stratégiai keret kiadásait finanszírozó külső címzett bevételek és egyéb bevételek; megjegyzi, hogy a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrás 115,8 milliárd EUR-t (48,2 %), a költségvetési garanciák hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletei 55,5 milliárd EUR-t (23,2 %), az uniós megállapodásokhoz és programokhoz kapcsolódó hozzájárulások és visszatérítések 19,8 milliárd EUR-t (8,3 %), a tradicionális saját források 19,0 milliárd EUR-t (7,9 %), a hozzáadottérték-adó alapú saját források 17,9 milliárd EUR-t (7,5 %), a műanyag csomagolási hulladék saját forrásai 5,9 milliárd EUR-t (2,5 %), az egyéb bevételek pedig 5,7 milliárd EUR-t (2,4 %) tesznek ki;

76.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgált egy 55 bizottsági beszedési megbízásból álló mintát, amelyet úgy alakított ki, hogy az összes bevételi forrásra reprezentatív legyen, ellenőrizte a Bizottság különböző saját forrásainak biztosítására és kezelésére szolgáló rendszereit, három tagállam tradicionális saját forrásainak elszámolására és kezelésére szolgáló rendszereit, valamint a Költségvetési Főigazgatóság és az Eurostat éves tevékenységi jelentéseiben szereplő szabályszerűségi információk megbízhatóságát;

77.

rámutat a Számvevőszék azon megállapítására, hogy a bevételek hibaszintje nem volt lényeges; megjegyzi, hogy a vizsgált, bevételekkel kapcsolatos rendszerek általában véve eredményesek voltak, de a tartós hiányosságok miatt egyes tagállamokban a tradicionális saját forrásokra vonatkozó legfontosabb belső kontrollmechanizmusok, valamint a héával kapcsolatos fenntartások és a tradicionális saját forrásokra vonatkozó nyitott kérdések kezelése a Bizottságnál csak részben bizonyult eredményesnek;

78.

aggodalommal állapítja meg, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az importőrök nem vagy helytelenül jelentik be a nemzeti vámhatóságoknak a vámokat; hangsúlyozza, hogy ezeket a kieső, „vámszakadékként” is aposztrofált összegeket nem rögzítik a tagállamok tradicionális saját forrásainak számviteli rendszerében, és nem tartoznak a Számvevőszék bevételekről szóló véleményének hatókörébe; aggodalommal állapítja meg, hogy a vámszakadék befolyásolhatja a tagállamok által megállapított vámösszegeket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a tradicionális saját források hiányának csökkentése és e kockázat mérséklése érdekében hozott uniós intézkedések már harmadik éve nem zárultak le; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy évek óta súlyos hiányosságok észlelhetők a tradicionális saját források tagállami elszámolása és kezelése terén; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság vámügyi cselekvési tervének számos intézkedése terén nem történt elégséges előrelépés;

79.

üdvözli, hogy a nyitott, régóta fennálló tradicionális saját források száma 2019 és 2021 között jelentősen csökkent, és hogy a Bizottság aktualizálta a tradicionális saját forrásokra vonatkozó vizsgálati eredmények feldolgozására vonatkozó eljárását, ösztönzi a Bizottságot, hogy vezessen be egy rendszert a tagállamok hiányosságainak rangsorolására, és a tagállamok válaszai alapján határozzon meg határidőket nyomon követési intézkedéseikre vonatkozóan;

80.

megállapítja, hogy a Költségvetési Főigazgatóság immár hatodik éve él fenntartással amiatt, hogy az uniós költségvetésbe átcsoportosított tradicionális saját források összege pontatlan a Kínából a 2011–2017-es időszakban behozott textiláruk és cipők alulértékelése miatt; megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága 2022. március 8-án közzétette az Egyesült Királyság ellen indított kötelezettségszegési eljárásról szóló végleges határozatát, amelyben megállapította, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az uniós jog szerinti kötelezettségeit a saját források tekintetében;

Ajánlások

81.

támogatja a Számvevőszéknek az éves jelentésében és a kapcsolódó különjelentésekben megfogalmazott ajánlásait; felhívja a Bizottságot, hogy ezeket haladéktalanul hajtsa végre, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a végrehajtás előrehaladásáról;

82.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

a)	a vámügyi cselekvési terv vonatkozó intézkedéseinek időben történő végrehajtása révén javítsa a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos pénzügyi kockázatok értékelését;

a digitális és automatizált jelentéstételi, nyomon követési és ellenőrzési rendszerek általános és szisztematikus alkalmazásával biztosítsa az uniós költségvetés védelmét, és sürgősen hozzon létre egy integrált és interoperábilis rendszert, amely többek között a meglévő eszközökre és adatbázisokra épül;

Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

83.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret „Egységes piac, innováció és digitális gazdaság” című 1. fejezete az uniós költségvetés 10,2 %-a, azaz 18,5 milliárd EUR-t tesz ki: ebből az összegből 10,8 milliárd EUR-t (58,7 %) fordítanak kutatásra, 2,6 milliárd EUR-t (13,9 %) űrkutatásra, 2,2 milliárd EUR-t (11,8 %) közlekedésre, energiaügyre és a digitális ágazatra, 1,5 milliárd EUR-t az InvestEU programra és 1,4 milliárd EUR-t (7,4 %) egyéb területekre;

84.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgált egy 130 tranzakcióból álló reprezentatív statisztikai mintát, amely a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó kiadások teljes körére, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (DG ECFIN), a DG RTD és a REA éves tevékenységi jelentéseiben szereplő, a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésében szereplő szabályszerűségi információkra, valamint a Bizottság kiválasztott informatikai rendszereire terjedt ki;

85.

aggodalommal jegyzi meg a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az „Egységes piac, innováció és digitális gazdaság” fejezet kiadásait lényeges, az előző évi 3,9 %-hoz képest 4,4 %-os hibaszint jellemzi; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által számított becsült kifizetéskori kockázat 1,3 %, ami nem éri el sem a lényegességi küszöböt, sem a Számvevőszék becsült hibaszintjét; tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság által már meghozott intézkedések ellenére a hibaarányt továbbra is alulbecsülik;

86.

megállapítja, hogy a Számvevőszék mintájában továbbra is a Horizont 2020 képviseli a projektek többségét, hogy még nem választottak ki Horizont Európa projektet ellenőrzésre, valamint hogy a Horizont 2020 és a hetedik keretprogram kiadásai továbbra is magas kockázatot jelentenek, és a feltárt hibák fő forrását jelentik;

87.

aggodalommal állapítja meg, hogy a H2020 keretprogramon belül a személyzeti költségek bejelentésére vonatkozó szabályok – noha történtek egyszerűsítések – még mindig összetettek, és kiszámításuk továbbra is jelentős hibaforrást képez a kifizetési kérelmekben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hibák egyik fő oka a személyzeti költségek számítási módszertanának helytelen alkalmazása; üdvözli, hogy utódja, a Horizont Európa rendelkezik az egyösszegű átalányok és egységköltségek fokozott alkalmazásáról a személyzeti költségek tekintetében; ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is elő kell mozdítania és elő kell segítenie a személyzeti költségek bejelentésének egyszerűsítését, és elő kell mozdítania az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazását, ami előfeltétele annak, hogy a hibaarányokat a lényegességi szint alá csökkentsék; felhívja a figyelmet a Számvevőszék azon észrevételére, hogy a magánszervezetek, különösen a kkv-k és az új belépők hajlamosak a hibákra;

88.

megjegyzi, hogy 2021-ben az Egységes piac program keretében nyújtott egyedi támogatás eredményeket hozott a bevált gyakorlatok cseréje és a helyi és regionális szintű szociális gazdasági kezdeményezések támogatásával, valamint a szociális gazdasági régiók európai hálózatának megerősítésével kapcsolatos sikertörténetek tekintetében; megjegyzi, hogy 2021-ben a Bizottság kampányt folytatott „A finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés” (A2F) elnevezésű weboldal népszerűsítése érdekében, a „Kkv-knak nyújtott uniós támogatási eszközök” címmel webinárium-sorozatot tartott, valamint közösségi kommunikációs platformoknak szánt kampányt (a vállalkozások és a polgárok tájékoztatása) folytatott, amely a kkv-k számára nyújtott határokon átnyúló üzleti támogatásokat és lehetőségeket emelte ki;

89.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék a 15/2022. sz., „A Horizont 2020-ban való részvétel bővítését célzó intézkedéseket megfelelően kidolgozták, a változások fenntartásához azonban elsősorban a nemzeti hatóságok lépéseire van szükség” című különjelentésében megállapította, hogy bár a bővítésre irányuló intézkedések kialakítása többnyire megfelelő volt, azok csak a K+I teljesítményében idézhetnek elő javulást; üdvözli, hogy a részvétel bővítését célzó intézkedések végrehajtása nehézségekbe ütközött ugyan, de már látszanak az első eredmények; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság nem tett megfelelő intézkedéseket a részvétel bővítését célzó intézkedések hatásának nyomon követésére; kiemeli a Számvevőszék következtetését, amely szerint annak elkerülése érdekében, hogy a részvétel bővítését célzó projektek zömét az országok szűk köre nyerje el, a Bizottság szorosan kövesse nyomon a Horizont Európa keretében indított bővítési intézkedésekben való részvétel szintjét, és amennyiben továbbra is jelentős aránytalanságok mutatkoznak, vezessen be intézkedéseket a résztvevők körének bővítése érdekében;

90.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék a 07/2022. számú, „A kkv-k nemzetközivé válását támogató eszközök” című különjelentésében megállapította, hogy a kkv-k nemzetköziesedését elősegítő stratégia Bizottság általi végrehajtása nem teljes körű; üdvözli, hogy az Enterprise Europe Network (EEN) elérte fő céljait, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik országokban a hálózat láthatósága és lefedettsége nem megfelelő; megjegyzi, hogy a Startup Europe fontos igényekkel foglalkozott, a Számvevőszék azonban megállapította, hogy a fenntarthatóság, a nyomon követés és a koordináció változó;

Ajánlások

91.

92.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

egyszerűsítse a szabályokat és eljárásokat, dolgozzon ki kötelező képzéseket és gyakorlati információkat a kérelmezők, különösen az új kérelmezők számára, továbbá javítsa a kkv-knak, a hasznosító vállalkozásoknak, az induló innovatív vállalkozásoknak, az igazgatási és kifizető ügynökségeknek és minden más érintett érdekelt félnek nyújtott segítséget és iránymutatásokat anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné az ellenőrzések minőségét;

b)	adjon iránymutatást a kedvezményezetteknek a konkrét eltérésekről, különösen a Horizont Európa támogathatósági szempontjairól a H2020 programmal és hasonló programokkal összevetve;

a digitális és automatizált jelentéstételi, nyomon követési és ellenőrzési rendszerek általános és szisztematikus alkalmazásával biztosítsa az uniós költségvetés védelmét; és sürgősen hozzon létre olyan integrált és interoperábilis rendszert, amely többek között a meglévő eszközökre és adatbázisokra épít;

d)	a részvétel bővítését célzó intézkedésekkel összefüggésben törekedjen az érintett országok kiegyensúlyozottabb részvételére;

nyújtson támogatást, mozdítsa elő a kedvezményezettek és a potenciális ipari partnerek közötti kapcsolatokat, különösen a kutatás és a vállalkozások közötti kapcsolatok megteremtését célzó meglévő uniós kezdeményezések révén, valamint folytassa a projektek láthatóságának támogatását a kedvezményezettek arra való ösztönzésével, hogy rendszeresen frissítsék a projekteredményeket, és tegyék azokat nyilvánosan elérhetővé az e célból létrehozott uniós platformokon;

növelje a kkv-k nemzetköziesítésének támogatásával kapcsolatos tudatosságot, koherenciát és fenntarthatóságot; megismétli, hogy egyszerűsíteni kell a szabályokat és eljárásokat, kötelező képzéseket és gyakorlati információkat kell kidolgozni a kérelmezők, különösen az új kérelmezők számára, valamint javítani kell a kkv-knak, a hasznosító vállalkozásoknak, az induló innovatív vállalkozásoknak, az igazgatási és kifizető ügynökségeknek és minden más érintett érdekelt félnek nyújtott segítséget és iránymutatásokat;

Kohézió, reziliencia és értékek

93.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret „Kohézió, reziliencia és értékek” című 2. fejezete az uniós költségvetés 44,1 %-a, azaz 80,1 milliárd EUR-t tesz ki: ebből az összegből 45,5 milliárd EUR-t (56,9 %) fordítanak az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és egyéb regionális műveletekre, 19,4 milliárd EUR-t (24,2 %) az Európai Szociális Alapra, 9,7 milliárd EUR-t (12,1 %) a Kohéziós Alapra, 2,4 milliárd EUR-t (3,0 %) az Erasmus+ programra, 1,0 milliárd EUR-t (1,2 %) a CEF közlekedési programjára, 0,6 milliárd EUR-t (0,7 %) az esb-alapokra és 1,5 milliárd EUR-t (1,9 %) egyéb területekre;

94.

üdvözli, hogy 2021-ben megnövekedett a felhasználás, amikor is az uniós költségvetésből az ERFA-n, illetve a Kohéziós Alapon keresztül 56 milliárd EUR finanszírozást folyósítottak, szemben a korábbi évek átlagos összegével (40,6 milliárd EUR), ami 2022. november végén a kifizetések esetben mintegy 75 %-os teljesítési arányt eredményezett (a 2021 végi 67 %-hoz képest); elégedetten veszi tudomásul, hogy 2022. június végére közel 1 millió projektet (988 000) választottak ki a helyszínen;

95.

rámutat arra, hogy az ERFA, a Kohéziós Alap és az EUSZA keretében nyújtott finanszírozás központi szerepet játszott a Covid19-világjárvány negatív következményeinek leküzdésében, ösztönözve a konvergenciát és biztosítva, hogy senkit ne hagyjunk hátra; tudomásul veszi a CRII+ keretében kínált kivételes rugalmasságot és azt, hogy ennek eredményeként a 2014–2020-as időszak szét nem osztott költségvetési előirányzataiból mintegy 23 milliárd EUR-t folyósítottak; megjegyzi, hogy a REACT-EU keretében további 50,6 milliárd EUR összegű finanszírozást is elkülönítettek 2023-ig a válságelhárítási és helyreállítási intézkedésekre, hogy áthidalják a kezdeti válságkezelés és a hosszabb távú helyreállítás közötti szakadékot;

96.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a REACT-EU volt az NGEU első olyan eszköze, amely helyi szinten hatékony támogatást irányított az európai gazdaság, a vállalkozások és a munkavállalók felé, és amely többek között vissza nem térítendő támogatás formájában több mint 4,6 milliárd EUR összegben biztosított működő tőkét több mint 754 000 kkv számára, amelyből 4,4 milliárd EUR-t kifejezetten a Covid19-világjárvány elleni küzdelemre irányuló egészségügyi intézkedésekre irányoztak elő, és ebből az összegből 2 milliárd EUR-t biztosítottak a kórházak számára orvosi eszközök vásárlására; megjegyzi, hogy e nélkülözhetetlen finanszírozás jóvoltából 13 200 lélegeztetőgépet és 12 500 kórházi ágyat tudtak biztosítani az intenzív osztályok számára, és a kohéziós politika keretében 372 millió EUR-t fordítottak az oltás teljes költségének fedezésére, beleértve 133 millió adag Covid19-oltóanyagot és a szükséges hűtési infrastruktúrát is;

97.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EaSI pénzügyi eszközei (amelyek magukban foglalják az EaSI mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási garanciáját, a kapacitásépítési beruházási keretet és a finanszírozott eszközt) 2021-ben folytatták a mikrovállalkozások és a szociális vállalkozások támogatását, és hogy elindítása óta, 2021. szeptember 30-ig 401 millió EUR értékű garanciamegállapodást írtak alá, amelynek eredményeként összesen 154 137 hitel jutott mikro- és szociális vállalkozásoknak összesen 2,5 milliárd EUR értékben; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Covid19-világjárvány és más problémák miatt az EaSI későn, 2021-ben indult el;

98.

megjegyzi, hogy az Unióban átlagosan az emberek több mint egyötödét, illetve minden negyedik gyermeket még mindig fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye; emlékeztet ezért az EU azon kötelezettségvállalására, hogy a FEAD és az ESZA+ révén támogatást nyújt a leginkább rászorulók számára, ezáltal enyhítve az Unióban a szegénység legsúlyosabb formáit, például az élelmiszerhiányt, a hajléktalanságot és a gyermekszegénységet; megjegyzi, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap évente mintegy 13 millió embert, köztük mintegy 4 millió 15 év alatti gyermeket támogat;

99.

üdvözli, hogy a Bizottság szorosan együttműködik a tagállami hatóságokkal a helyszíni végrehajtás felgyorsítása érdekében, különösen a nehéznek ítélt programok esetében, és segítséget nyújt számukra az ezzel kapcsolatos főbb problémák kezeléséhez; megjegyzi, hogy a Bizottság idejében iránymutatást adott a tagállamok számára annak érdekében, hogy kellő idő álljon rendelkezésükre a programozási időszak lezárására való felkészüléshez, és 2021 októberében elfogadta a vonatkozó iránymutatásokat, amelyeket webináriumok és képzések formájában juttatott el a tagállamokhoz;

100.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgált egy 243 tranzakcióból álló, statisztikailag reprezentatív mintát, amely a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó kiadások teljes körére kiterjedt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta a DG EMPL és a DG REGIO éves tevékenységi jelentéseiben szereplő, majd a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésében szereplő szabályszerűségi információkat, valamint a nemzeti ellenőrző hatóságok által végzett munkát;

101.

aggodalommal utal a Számvevőszék azon megállapítására, hogy a „Kohézió, reziliencia és értékek” fejezet kiadásait lényeges hibaszint jellemzi, a 2. fejezet esetében pedig az általános hibaszint az előző évi 3,5 %-kal szemben 3,6 %-ra becsülhető; megjegyzi, hogy a 2a. alfejezet kiadásainak becsült hibaszintje 4,1 %; megjegyzi, hogy a Bizottság a 2. fejezet egésze esetében 1,7 % és 2,3 % közötti együttes kifizetéskori kockázatról számolt be, míg a 2a. alfejezet esetében a Bizottság a kifizetéskori kockázatot 1,8 % és 2,5 % közé becsülte; felhívja a figyelmet a Bizottság és a Számvevőszék számadatai közötti eltérésekre;

102.

üdvözli, hogy a Bizottság javította a maximális kockázat becslésére vonatkozó módszertanát, ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a megbízhatósági modell továbbra is kockázatokat rejt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem végleges minimális becslést ad a hibaszintre vonatkozóan; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság dokumentumalapú ellenőrzései esetleg nem tárják fel és nem helyesbítik a szabálytalan kiadásokat, és csak korlátozott értékük van az ellenőrző hatóságok által jelentett fennmaradó teljes hibaarány érvényességének megerősítésében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrző hatóságok kockázatértékelése nem mindig befolyásolja, hogy kiválasztják-e őket szabályszerűségi ellenőrzésre;

103.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által megállapított leggyakoribb hibatípusok a nem támogatható költségek, a nem támogatható projektek, valamint a belső piaci szabályok, többek között a közbeszerzési szabályok és az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértése voltak;

104.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék elmúlt öt évben végzett ellenőrzéseinek eredményei azt mutatják, hogy a jelenleg érvényben lévő kontrollok még nem ellensúlyozzák kellően az erre a területre jellemző magas eredendő hibakockázatot, és hogy ez különösen igaz az irányító hatóságokra, amelyek ellenőrzései még mindig részben hatástalanok a kedvezményezettek által bejelentett kiadásokkal kapcsolatos szabálytalanságok megelőzése vagy feltárása szempontjából; sajnálja, hogy a Számvevőszék által e területen kiszámított becsült hibaszinthez való fő hozzájárulás az irányító hatóságok gyenge döntéshozatalából ered, beleértve a nem támogatható projektek vagy a jogellenes állami támogatások jóváhagyását is;

105.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az ellenőrző hatóságok munkájának elvégzésében és dokumentálásában továbbra is vannak hiányosságok; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék olyan számszerűsíthető hibákat talált, amelyeket a nemzeti ellenőrző hatóságok korábban számos esetben nem tártak fel ellenőrzéseik újbóli elvégzésekor;

106.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék „ERFA-támogatás a kkv-k versenyképességének javítására” című, 08/2022. számú különjelentésében megállapította, hogy az ERFA kkv-k versenyképességének javítását célzó tagállami felhasználása nem volt kellően célirányos; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ERFA-támogatás nem javította jelentősen a támogatott kkv-k versenyképességét, tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az önálló projektek támogatása korlátozza az ERFA potenciális hatását; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ERFA kiválasztási eljárásai nem eléggé versenyképesek, és a legtöbb támogatást visszatérítendő támogatás helyett vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják;

107.

felhívja a Bizottságot, hogy hagyjon fel az iszlamizmus és az iszlamizmushoz kötődő szervezetek, valamint a hidzsáb dicsőítésére vagy legitimálására irányuló kampányok finanszírozásával;

Ajánlások

108.

109.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

a)	folytassa az együttműködést a Számvevőszékkel az adatszabványok további harmonizálása és a jogi szövegek értelmezésének összehangolása érdekében;

kötelezően és rendszerszinten használja az informatikai eszközöket – például az EDES és az Arachne eszközt – valamennyi uniós alap esetében, beleértve a megosztott irányítás alá tartozó alapokat is, valamint biztosítsa az új technológiák jobb használatát az ellenőrzések szigorítása és az uniós költségvetés csalással és visszaélésekkel szembeni védelme érdekében;

d)	készítsen jelentést a megelőző rendszereknek a programozási időszak elején végzett korai ellenőrzéseiről, hogy megerősítse a tagállamok ellenőrzési rendszereinek hatékonyságát, beleértve a szabálytalanságok megelőzésére szolgáló rendszert;

működjön együtt a tagállamok ellenőrző hatóságaival annak biztosítása érdekében, hogy a kettős finanszírozás – különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz finanszírozása – sajátos kockázatát a nemzeti ellenőrzések megfelelően fedezzék; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság a magas kockázatú területekre és/vagy a tagállamokra szabott tematikus vagy megfelelőségi ellenőrzéseket végezzen;

Természeti erőforrások és környezet

110.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret „Természeti erőforrások és környezet” című 3. fejezete az uniós költségvetés 31,3 %-a, azaz 56,8 milliárd EUR-t tesz ki: ebből az összegből 38,3 milliárd EUR-t (67,3 %) fordítanak az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) közvetlen kifizetéseire, 14,6 milliárd EUR-t (25,7 %) a mezőgazdasági vidékfejlesztési alapra, 2,5 milliárd EUR-t (4,5 %) az EMGA piachoz kapcsolódó kiadásaira, 0,9 milliárd EUR-t (1,6 %) a tengerügyre és a halászatra, 0,4 milliárd EUR-t (0,7 %) a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra (LIFE), 0,1 milliárd EUR-t (0,2 %) pedig egyéb területekre;

111.

megjegyzi, hogy 2021 volt a KAP kétéves átmeneti időszakának első éve, amikor is a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret részét képező Európai Mezőgazdasági Garanciaalappal (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) kapcsolatos csomagokat a KAP átmeneti szabályok szerinti végrehajtására használták, ugyanakkor a 2014–2020-as időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programokat meghosszabbították; megjegyzi továbbá, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi kereten belül 2021-re előirányzott 40,7 milliárd EUR összegű EMGA-támogatást az év során lekötötték és kifizették; megjegyzi, hogy az EMVA és az NGEU 2021. évi kötelezettségvállalási előirányzataiból (17,7 milliárd EUR) 2021-ben 624 millió EUR-t fizettek ki, míg a 2021. évi kifizetésekből 14 milliárd EUR a 2021 előtt vállalt kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódott;

112.

sajnálatát fejezi ki az Európai Tengerügyi és Halászati Alap elégtelen felhasználása miatt; hangsúlyozza, hogy a 2014–2020-as időszakra a megosztott irányítás keretében rendelkezésre álló 5,69 milliárd EUR összegű Európai Tengerügyi és Halászati Alap keretéből 2021 végéig mindössze 4,1 milliárd EUR-t kötöttek le; megjegyzi, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap potenciális kedvezményezettek általi kihasználatlansága valószínűleg az alapból származó támogatások iránti kérelmek benyújtásával és feldolgozásával kapcsolatos nehézségekre vezethető vissza; kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze az okokat;

113.

megjegyzi, hogy a tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszereket fogadtak el a kettős finanszírozás eseteinek azonosításához, valamint eljárásokat vezettek be az esetlegesen előforduló ilyen helyzetek orvoslására; megjegyzi továbbá, hogy amennyiben az ellenőrzések és eljárások terén hiányosságokat állapítanak meg, a Bizottság javításokat javasolhat a tagállamoknak, és adott esetben pénzügyi kiigazításokat végezhet az uniós költségvetés védelme érdekében;

114.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgált egy 212 tranzakcióból álló, statisztikailag reprezentatív mintát, amely a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó kiadások teljes körére kiterjedt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta a DG AGRI és a DG CLIMA éves tevékenységi jelentéseiben szereplő, majd a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésében szereplő szabályszerűségi információkat, valamint a tagállamok kiválasztott rendszereit is;

115.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a „Természeti erőforrások” hibaszintje megközelíti a lényegességi küszöböt, amely az előző művelet során számított 2,0 %-hoz képest 1,8 %-ra becsülhető, és hogy a feltárt hibák többsége a vidékfejlesztési és piaci intézkedésekkel kapcsolatos tranzakciókat érintette; hangsúlyozza, hogy ez a számadat összhangban van a Bizottság saját becsléseivel; megjegyzi, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság becslése szerint a kifizetéskori kockázat (kiigazított hibaarány) a közvetlen kifizetések esetében körülbelül 1,4 %, a vidékfejlesztés esetében 2,9 %, a piaci intézkedések esetében pedig 2,1 %, ami összhangban van a Számvevőszék megállapításaival; megjegyzi, hogy a Számvevőszék és a Bizottság hibabecsléseinek összehangolása más kiadási területeken nem áll fenn;

116.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által megállapított leggyakoribb hibatípust a nem támogatható kedvezményezettek vagy kiadások adták, ezt követték az adminisztratív hibák, majd az agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások elmulasztása; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék számos esetben megállapította, hogy a tagállami hatóságok és a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy a kiadások elfogadása előtt megelőzze, illetve feltárja és helyesbítse a hibákat; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék véleménye szerint e fejezet becsült hibaszintje 1,2 %-kal alacsonyabb lett volna, ha a tagállami hatóságok és a Bizottság (közvetlen irányítás esetén) megfelelően felhasználták volna a rendelkezésükre álló összes információt; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék ezt a rendelkezésre álló információk felhasználásának elmulasztása miatt adminisztratív hibának tekinti;

117.

elismeri, hogy a közvetlen kifizetések, amelyek a kiadások 67 %-át teszik ki, kisebb hibakockázattal járnak; megállapítja, hogy a közvetlen támogatások irányítása az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) útján történik, amely a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszert (MePaR) is magában foglalja; megállapítja, hogy a Számvevőszék szerint az IIER és különösen a MePaR eredményes irányítási és kontrollrendszert alkotva biztosítják, hogy a közvetlen kifizetések összességében lényeges hibáktól mentesek legyenek; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy a vidékfejlesztés, a piaci intézkedések és az egyéb kifizetések, amelyek a kiadások 33 %-át teszik ki, nagyobb hibakockázattal járnak;

118.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék „A Bizottság válaszintézkedései a közös agrárpolitikával kapcsolatos csalásokra” című, 14/2022. számú különjelentésében megállapította, hogy a csalási kockázatok a KAP különböző kifizetési rendszerei között eltérőek; üdvözli, hogy a Bizottság lépéseket tett a csalással kapcsolatos kiadások terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság által hozott intézkedések nem voltak kellően proaktívak bizonyos csalási kockázatok – például az illegális „nagyarányú földszerzés” – kezelésében; hangsúlyozza, hogy a csalók hajlamosak kihasználni a tagállami ellenőrzések hiányosságait, és a Bizottságnak jobban nyomon kell követnie a csalás elleni nemzeti intézkedéseket, konkrétabb iránymutatással kell szolgálnia, és elő kell mozdítania az új technológiák csalás megelőzésére és felderítésére való használatát; aggodalommal állapítja meg, hogy egyes kifizető ügynökségek szerint gyakorlatiasabb tanácsadásra van szükség a Bizottság részéről;

119.

sajnálja, hogy a KAP-kifizetésekkel kapcsolatos csalások felderítésére és elhárítására irányuló bizottsági intézkedések nem vezetnek a kockázatok és a visszaélések tartós felszámolásához; sürgeti a Bizottságot, hogy a legnagyobb kedvezményezettek tagállamonkénti listájának összeállítása és közzététele révén rendszeresen értékelje a KAP-kifizetések felhasználását;

120.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék „Adatok a közös agrárpolitikában” című, 16/2022. számú különjelentésében megállapította, hogy a jelenlegi adatok és eszközök csak részben szolgáltatják az uniós szintű, jól tájékozott szakpolitikai döntéshozatalhoz szükséges információkat; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottságnak számos kezdeményezése van a meglévő adatok jobb felhasználására; sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy ezen a területen továbbra is vannak akadályok;

121.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék 10/2022. számú, „A LEADER és a közösségvezérelt helyi fejlesztés segíti a helyi szerepvállalást, de egyéb előnyökre továbbra sincs elegendő bizonyíték” című különjelentésében megállapította, hogy a helyi akciócsoportok megkönnyítik a helyi szerepvállalást, de többletköltségekkel és lassú jóváhagyási folyamatokkal járnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a LEADER és a közösségvezérelt helyi fejlesztés további előnyei még mindig nem bizonyosodtak be;

122.

emlékeztet a KAP méltányos elosztásának fontosságára, amelynek során egyfelől el kell kerülni a pénzeszközökkel való visszaélést, különösen a politikai szempontból kiemelkedő vagyonos egyének, az elit és a nagy konglomerátumok részéről, másrészről pedig az aktív, teljes mértékben mezőgazdasági tevékenységet folytató mezőgazdasági termelőkre kell összpontosítani;

Ajánlások

123.

124.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

jelentősen egyszerűsítse a szabályokat és eljárásokat, dolgozzon ki kötelező képzéseket és gyakorlati információkat a kérelmezők, különösen az új kérelmezők számára, továbbá javítsa a kkv-knak, a hasznosító vállalkozásoknak, az induló innovatív vállalkozásoknak, az igazgatási és kifizető ügynökségeknek és minden más érintett érdekelt félnek nyújtott segítséget és iránymutatásokat anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné az ellenőrzések minőségét;

b)	jobban használja fel a mesterséges intelligenciát és az új technológiákból, például az EU tulajdonában lévő Kopernikusz-Sentinel műholdakból származó adatokat, és ösztönözze azok rendszeres felhasználását a KAP-források helyes felhasználásának nyomon követése és ellenőrzése érdekében;

c)	a kifizető ügynökségek számára tegyék kötelezővé és rendszerszintűvé az Arachne informatikai eszköz és a korai felismerési és kizárási rendszer használatát, amelyek fontos eszközként használhatók a csalás kockázatának kitett projektek, kedvezményezettek és vállalkozók azonosítására;

e)	terjessze elő a KAP szabályainak módosítását annak érdekében, hogy megakadályozza az uniós források kifizetését olyan esetekben, amikor a földet erőszakkal szerezték meg, vagy ha a tulajdonjogot hamisan jelentették be;

f)	gyűjtse össze és tegye közzé a tagállamokban a mezőgazdasági támogatások legnagyobb kedvezményezettjeire vonatkozó adatokat, beleértve a más uniós alapokból származó integrált adatokat is;

Migráció és határigazgatás, biztonság és védelem

125.

üdvözli a többéves pénzügyi keret 4. fejezetének („Migráció és határigazgatás”) létrehozását a 2021–2027-es programozási időszakra, mivel ez hangsúlyozza a kapcsolódó kérdések fontosságát az Unió egésze és különösen az uniós költségvetés számára; megjegyzi, hogy ez a fejezet 2021-ben 2,5 milliárd EUR kifizetést tartalmazott a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (1,2 milliárd EUR), a Belső Biztonsági Alapból (0,4 milliárd EUR), valamint az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségéből, a Frontexből és az eu-LISA-ból (0,9 milliárd EUR); megállapítja, hogy ez a kiadás elsősorban a 2014–2020-as programozási időszakból fennmaradó projektek és programok befejezésére vonatkozik;

126.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret 5. fejezete („Biztonság és védelem”) 0,7 milliárd EUR kifizetést érintett az Európai Védelmi Alapból (0,2 milliárd EUR), a Belső Biztonsági Alapból („Rendőrség”) (0,2 milliárd EUR), a decentralizált ügynökségekből (0,2 milliárd EUR), valamint a nukleáris biztonságból és leszerelésből (0,1 milliárd EUR);

127.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék által megvizsgált 28 tranzakcióból kilencben (32 %) merültek fel hibák, hogy a Számvevőszék hat olyan hibát számszerűsített, amelyek hatással voltak az uniós költségvetésre terhelt összegekre, és hogy a Számvevőszék hat olyan esetet is talált, amikor nem tartották be a jogi és pénzügyi rendelkezéseket, de ezek nem voltak hatással az uniós költségvetésre;

128.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék felülvizsgálta három tagállam ellenőrző hatóságainak munkáját is, amelyek ellenőrizték tagállamaik Menekültügyi és Migrációs Alappal, valamint Belső Biztonsági Alappal kapcsolatos éves beszámolóit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a beszámolásban a projektek kiválasztásával, a közbeszerzési eljárásokkal, a kiadások támogathatóságának nem megfelelő tesztelésével és a nem megfelelő ellenőrzési nyomvonalakkal vagy a nem megfelelő dokumentációval kapcsolatban, ami a nem támogatható kiadások feltárásának elmulasztását, megbízhatatlan ellenőrzési következtetéseket és az ellenőrző hatóságok munkájának korlátozott bizonyosságát eredményezte; megjegyzi, hogy a Számvevőszék ajánlásokat fogalmazott meg a feltárt problémák kezelésére;

129.

a biztos írásbeli kérdésekre adott válaszai alapján tudomásul veszi, hogy a kkv-k részt vesznek az Európai Védelmi Alap pályázati felhívásaiban, és a kiválasztott pályázatokban részt vevő szervezetek 43 %-át teszik ki; megjegyzi, hogy a Bizottság a finanszírozási és pályázati portálon keresztül általános technikai támogatást nyújt az Európai Védelmi Alapból származó pénzeszközök potenciális kedvezményezettjeinek; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szerint a kkv-knak az Európai Védelmi Alap pályázati felhívásaiban való részvételét egyszerűsített, valamennyi résztvevő számára előnyös költségelszámolási lehetőségek és információs napok szervezése támogatja; úgy véli, hogy a kkv-k számára ez nem feltétlenül elegendő, tekintettel az e vállalkozások által tapasztalt problémákra, amelyek főként az uniós finanszírozással és az adminisztratív kapacitással kapcsolatos konkrét ismeretek hiányával függnek össze;

130.

elégedetten veszi tudomásul, hogy az Európai Fejlesztési Alap (EFA) pályázati felhívásainak első évében (2021) az összes tagállamból (Málta kivételével) és Norvégiából különálló egységként 692 szervezet vett részt a végső eljárásban, amely 61 pályázat kiválasztásához vezetett, ami egyformán árulkodik a részvétel és a határokon átnyúló együttműködés magas szintjéről; megjegyzi továbbá, hogy átlagosan körülbelül nyolc tagállamból vettek részt szervezetek a finanszírozásra kiválasztott pályázatokban;

Ajánlások

131.

132.

felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az RTD-n belüli Közös Végrehajtási Központ által a kkv-k támogatására a Horizont Európa alapok keretében alkalmazott tevékenységek, például webináriumok és koordinátori napok biztosítását, és használja fel az RTD-n belüli Közös Végrehajtási Központ Európai Védelmi Alappal kapcsolatos megközelítésének sikeres elemeit, különösen annak érdekében, hogy a kkv-k pontosabb ismeretekkel rendelkezzenek az uniós finanszírozásról, és csökkenjenek az adminisztratív terheik;

133.

felhívja a Számvevőszéket, hogy fontolja meg a többéves pénzügyi keret különböző fejezeteinek megjelenítését az éves jelentésében úgy, hogy minden fejezetnek külön részt szentel;

Szomszédság és a világ

134.

üdvözli az NDICI – Globális Európa 2021. évi elfogadását a többéves pénzügyi keret e fejezetének fő finanszírozási eszközeként, amelynek célja az uniós értékek, elvek és alapvető érdekek világszerte történő fenntartása és előmozdítása, valamint a többoldalúság és a nem uniós országokkal való szorosabb partnerségek előmozdításának elősegítése; megállapítja, hogy az NDICI – Globális Európa jelentős változást tükröz a 2014–2020-as többéves pénzügyi kerethez képest, mivel az Európai Fejlesztési Alapokból korábban finanszírozott afrikai, karibi és csendes-óceáni partnerországokkal folytatott együttműködést beépíti az Unió általános költségvetésébe; sajnálja, hogy a globális fejlesztési projektek nélkülözik az integráltabb megközelítést;

135.

emlékeztet arra, hogy a Fejlesztési Együttműködési Főigazgatóságot (DG DEVCO) 2021. január 16-án átszervezték, az új szervezet neve Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága (DG INTPA); üdvözli a források összevonását a nemzetközi partnerségek terén az NDICI – Globális Európa bevezetésével és az „Európa együtt” megközelítéssel;

136.

megjegyzi, hogy 2021-ben a „Szomszédság és a világ” terület kifizetései 10,9 milliárd EUR-t tettek ki; megjegyzi, hogy ezeket a kifizetéseket számos eszköz és teljesítési mód felhasználásával valósították meg; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék a többéves pénzügyi keret e fejezeténél a hibakockázatot „magasnak” minősíti, mivel a 67 ellenőrzött tranzakcióból 32 esetében (48 %) fordult elő hiba;

137.

megállapítja, hogy a Számvevőszék 12 olyan esetet talált, amikor nem tartották be a jogi és pénzügyi rendelkezéseket, bár ezek nem voltak hatással az uniós költségvetésre, azonban mégis aláássák a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és fennáll annak a lehetősége, hogy a költségek nem támogathatók; megjegyzi, hogy a meg nem felelés ezen esetei a projektek kiválasztásához és a közbeszerzési szabályok alkalmazásához, valamint a költségtérítési igényekre vonatkozó igazoló dokumentáció benyújtásához kapcsolódnak;

138.

tudomásul veszi a DG NEAR által 2021-ben a fennmaradó hibaarányról készített hetedik tanulmány eredményeit, és különösen a fennmaradó hibaarány egészét, amelyről megállapították, hogy 1,05 %-os értékével a 2 %-os lényegességi küszöb alatt van; tudomásul veszi a fennmaradó hibaarány meghatározására szolgáló módszertannak a Számvevőszék által megállapított korlátait, különösen azt, hogy a fennmaradó hibaarány mintavételi sokaságában a DG NEAR kiadásainak jelentős részét nem veszik figyelembe, és a Számvevőszék megítélése szerint ez magában hordozza annak kockázatát, hogy a hibákat nem fedezik fel; különösen aggódik amiatt, hogy a DG NEAR nem tett említést ezekről a korlátokról a 2021. évi éves tevékenységi jelentésében;

139.

tudomásul veszi a DG INTPA által készített, a fennmaradó hibaarányról szóló, 2021-re vonatkozó tanulmány eredményeit, amely az uniós költségvetés (1,45 %) és az Európai Fejlesztési Alapok (0,91 %) keretében végrehajtott források tekintetében különbözteti meg a fennmaradó hibaarányt; üdvözli, hogy a DG INTPA foglalkozik a Számvevőszék ajánlásaival a fennmaradó hibaarányt érintő ellenőrzési észrevételek tekintetében; tudomásul veszi a DG INTPA által a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertanával kapcsolatban adott magyarázatokat, a fennmaradó hibaarány és az elvégzett ellenőrzési munka közötti megkülönböztetést, továbbá a Számvevőszék e munkából levont következtetéseit; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Számvevőszék módszertannal kapcsolatos alapvető bírálata és különösen a fenntartásokkal kapcsolatos határozatok továbbra is érvényben vannak;

140.

sajnálja, hogy a palesztin iskolai tankönyvekből és tanulókártyákból még mindig nem távolították el a problémás és gyűlöletkeltő anyagokat; hangsúlyozza, hogy az oktatás, illetve a tanulók békés és elfogulatlan tartalmú tankönyvekhez való hozzáférése alapvető fontosságú, különösen a tizenévesek terrortámadásokban való növekvő részvételével összefüggésben; hangsúlyozza, hogy a Palesztin Hatóság számára az oktatás területén nyújtott uniós pénzügyi támogatást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a tankönyvek tartalmának összhangban kell lennie az UNESCO normáival, amint azt az uniós oktatási miniszterek 2015. március 17-én Párizsban elhatározták, valamint hogy minden antiszemita hivatkozást törölni kell, és el kell távolítani a gyűlöletre és erőszakra uszító példákat, amint azt az Európai Unió 2016., 2018., 2019. és 2020. évi pénzügyi évekre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatokat kísérő állásfoglalások többször is kérték; ezért kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel, hogy a Palesztin Hatóság mielőbb módosítsa a teljes tantervet;

141.

aggasztónak tartja Ciszjordániában az uniós finanszírozású projektekre irányuló házrombolásokat és lefoglalásokat; emlékeztet a Tanács álláspontjára, amelyben kifejezi elkötelezettségét annak biztosítása mellett, hogy az Izrael és az Unió közötti valamennyi megállapodásnak egyértelműen és kifejezetten jeleznie kell az Izrael által 1967 óta megszállt területekre való alkalmazhatatlanságot, valamint hogy folytatni kell a telepekről származó termékekre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok és kétoldalú megállapodások tényleges végrehajtását;

142.

rámutat a konzorcium által irányított Jordan Industry 4.0 & Digitalization Innovation Centre (InJo4.0) projekt végrehajtásával kapcsolatos nehézségekre; kiemeli, hogy a projekt nélkülözi az egyértelmű irányítást és igazgatást, és a konzorciumvezető partner úgy sajátította ki a projekt erőforrásait, hogy a partnerek csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem férhettek hozzá azokhoz, és két partner már el is határozta, hogy kilép a projektből; továbbá a projektkoordinátorként eljáró projektvezető esetében fennálló egyértelmű összeférhetetlenség, valamint a koordinátor cégének az összes szellemi tulajdon kisajátítása révén kialakuló esetleges monopolhelyzetével kapcsolatos aggályok megkérdőjelezik a Bizottságnak a projekt irányítására való képességét; kéri a Bizottságot, hogy végezzen független ellenőrzést, hogy világos képet kapjon a helyszínen felmerülő kérdésekről, biztosítsa a projekt jogszerű és átlátható végrehajtását, az egyetlen vállalat általi kisajátítás elkerülése érdekében dolgozzon ki biztosítékokat a jövőbeli projekteket illetően, valamint hozzon létre átlátható kommunikációs csatornákat a harmadik országokban megvalósuló projektek számára;

143.

megjegyzi, hogy fontos összekapcsolni a jogállamisági feltételrendszert és az Unió közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodást; megismétli, hogy az IPA III keretében nyújtott finanszírozást szigorúan e kritériumokhoz kell kötni, és a nyugat-balkáni országoknak csak akkor folyósíthatók pénzeszközök, ha ezek a kritériumok egyértelműen teljesülnek, ahogy azt „A nyugat-balkáni országok jogállamiságához nyújtott uniós támogatás” című, 01/2022. számú számvevőszéki különjelentés is hangsúlyozza;

144.

emlékeztet arra, hogy a fejlesztési és együttműködési politika a szegénység felszámolását és az egyenlőtlenség csökkentését hivatott szolgálni, és hogy a forrásokból csak azok a kedvezményezettek részesülhetnek, akiknek azokat szánták;

Ajánlások

145.

146.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

a)	vizsgálja felül a Számvevőszék által azonosított kiadási kategóriák kizárását, és tárja fel egyértelműen a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertanának korlátait;

ismertesse világosabban az általa bemutatott hibaarányokat a Számvevőszék által közölt hibaarány tükrében, fejtse ki jobban a különbségeket, és jelentse ki egyértelműen, hogy a Bizottság alátámasztja a Számvevőszék hibaarányát és saját számításokat készít, amelyek részletesebb elemzést adnak a hibák kiváltó okairól;

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodások az átláthatóság, a szolidaritás, a közös felelősség, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog elvén alapulnak; ami a gyakorlatban azáltal valósul meg, hogy előzetes emberi jogi hatásvizsgálatokat végeznek, mielőtt elkötelezik magukat a harmadik országokban megvalósuló projektek mellett, a végrehajtási szakasz során végig figyelemmel kísérik azokat, és az eredményeket a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére bocsátják;

feleljen meg az (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) annak biztosításával, hogy az NDICI migrációval kapcsolatos kiadásai irányadó jelleggel az eszköz 10 %-át tegyék ki; biztosítsa a teljes átláthatóságot, többek között a migrációkezelés területén a harmadik országokkal folytatott együttműködés finanszírozásához felhasznált valamennyi uniós költségvetési eszközről szóló olyan egyértelmű áttekintés elkészítésével, amely tartalmazná a finanszírozás összegére, céljára és forrására vonatkozó információkat, valamint az uniós ügynökségek, például a Frontex által nyújtott egyéb lehetséges támogatási intézkedésekről szóló részletes információkat nyújtana annak érdekében, hogy a hatóság hatékonyan elláthassa az uniós költségvetés végrehajtásával kapcsolatos intézményi ellenőrzési szerepét;

bocsássa a könyvvizsgálók és a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére az összes végső kedvezményezett és projekt listáját, valamint erősítse meg az uniós finanszírozás végső kedvezményezettjeire vonatkozó információk bizottsági szintű gyűjtésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a terrorista szervezetekkel kapcsolatban álló, azokhoz kapcsolódó vagy azokat támogató személyek vagy csoportok ne részesülhessenek uniós finanszírozásban;

f)	növelje az NDICI – Globális Európa keretében nyújtott finanszírozás koherenciáját és fenntarthatóságát;

g)	nyújtson átfogó áttekintést az új Global Gateway program keretében történő kiadásokról, és egyszerűsítse a meglévő eszközöket annak érdekében, hogy az uniós prioritásokat érvényesíteni lehessen a Global Gateway program keretében;

Európai közigazgatás

147.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret „Európai közigazgatás” című 7. fejezete az uniós költségvetés 5,9 %-át, azaz 10,7 milliárd EUR-t tesz ki, amely a 2021-ben a teljes költségvetés mintegy 68 %-át kitevő humánerőforrás- és nyugdíjkiadásokat, valamint az épületekre, berendezésekre, energiára, kommunikációra és információtechnológiára fordított kiadásokat foglalja magában; ebből a teljes összegből 6,3 milliárd EUR-t (58,5 %) a Bizottság, a fennmaradó részt pedig az Unió egyéb intézményei és szervei használják fel; megjegyzi, hogy a Számvevőszék külön-külön számol be az uniós ügynökségekről, más szervezetekről és az Európai Iskolákról; kiemeli, hogy az Európai Központi Bank pénzügyi ellenőrzése nem tartozik a Számvevőszék feladatkörébe;

148.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék egy 60 tranzakcióból álló, statisztikailag reprezentatív mintát vizsgált, amely a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó kiadások teljes körére kiterjedt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta a valamennyi intézmény és szerv – köztük az Európai Bizottság igazgatási kiadásokért elsősorban felelős főigazgatóságai, illetve hivatalai – éves tevékenységi jelentésében szereplő szabályszerűségi információkat is, amelyek azután többek között a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésébe (AMPR) is bekerülnek;

149.

elégedetten jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint az „Európai közigazgatás” fejezet kiadásainak hibaszintje nem jelentős; megállapítja, hogy nem készült a Bizottságnak címzett új ajánlás;

150.

üdvözli, hogy a Számvevőszék a 18/2022. számú, „Az uniós intézmények és a Covid19” című különjelentésében megállapította, hogy az intézmények üzletmenet-folytonossági tervei többnyire elismert normákat követtek, és alapul szolgáltak a válságra adott válaszaikhoz; üdvözli, hogy az intézményeknek sikerült minimálisra csökkenteniük az alapvető tevékenységeiket érintő fennakadásokat; megállapítja, hogy megkezdődött a válság utáni környezetben alkalmazott új munkamódszerek hatékonyságának értékelése;

151.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék a „Külső tanácsadók az Európai Bizottságnál” című, 17/2022. számú különjelentésében megállapította, hogy jelentős hiányosságok vannak a külső tanácsadók bevonását szabályozó és alkalmazásukat indokoló keretben; tudomásul veszi, hogy a közbeszerzési eljárásokat betartották, de a konkrét kockázatokat még mindig nem kezelik megfelelően; aggodalmát fejezi ki a külső tanácsadók szolgáltatásainak kezelése és igénybevétele terén feltárt hiányosságok miatt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság vezetőségi információi csak részben pontosak, és hogy a Bizottság rendszeres beszámolása hiányosságokat mutat;

Európai Iskolák

152.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék nem állapított meg lényeges hibákat az Európai Iskolák 2021. évre vonatkozó végleges konszolidált éves beszámolójában; üdvözli a Számvevőszék által az egyedi és a konszolidált éves beszámolók kapcsán kiemelt javulást;

153.

aggodalommal veszi tudomásul a Központi Hivatal és a Számvevőszék által kiválasztott két iskola belső kontrollrendszereiben feltárt hiányosságokat, különösen a felvételi, a beszerzési és a kifizetési eljárásokat illetően; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék nem tudja megerősíteni, hogy az iskolák 2021. évi pénzgazdálkodása teljes mértékben megfelelt a költségvetési rendeletnek és a személyzeti szabályzatnak;

Ajánlások

154.

támogatja a Számvevőszéknek az éves jelentésében és a kapcsolódó különjelentésekben megfogalmazott ajánlásait; felhívja a Bizottságot és az Európai Iskolák Központi Hivatalát, hogy saját hatáskörükben haladéktalanul hajtsák végre ezeket, és tájékoztassák a mentesítésért felelős hatóságot a végrehajtás előrehaladásáról; az elszámoltathatóság növelése és az irányítás javítása érdekében az Európai Iskolák rendszerének teljes körű parlamenti ellenőrzését szorgalmazza;

155.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

a)	folytassa munkáját annak érdekében, hogy a Bizottság jelenlegi mandátumának végéig biztosítsa a nemek közötti egyenlőséget minden vezetőségi szinten, és nemek szerinti bontásban szolgáltasson adatokat;

folytassa munkáját annak érdekében, hogy biztosítsa a személyzet tagjai közötti igazságos földrajzi egyensúlyt minden szinten, különösen a felső vezetés szintjén, ahol továbbra is jelentős az egyensúlyhiány, ugyanakkor teljesítse a személyzeti szabályzatban a jelöltek kompetenciái és érdemei tekintetében előírt követelményeket; hangsúlyozza, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27. cikke szerint a Bizottságnak, mint minden uniós intézménynek, biztosítania kell valamennyi tagállam arányos képviseletét;

c)	tegyen meg minden szükséges lépést a sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezet és kultúra kialakításának folytatása érdekében a fogyatékossággal élőket segítő intézkedések révén, beleértve az épületek akadálymentességének javítását;

d)	készítsen elemzést a növekvő számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásának hatásairól, amellyel kapcsolatban a Parlament folyamatosan aggodalmának adott hangot;

e)	állapítson meg egyértelmű szabályokat a forgóajtó-jelenségre vonatkozóan, különösen a biztosok és a hivatali idejük lejártát követően új tevékenységeket folytató korábbi vezető tisztviselők tekintetében, beleértve az ügynökségeket is;

f)	járjon élen a visszaélést bejelentő személyek védelme terén, és fektesse le az összes intézmény közötti egységesebb szabályozás alapjait a bevált gyakorlatokra és magasabb szintű normákra építve;

A Covid19-cel kapcsolatos támogatás

156.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság mindeddig nem készített átfogó jelentést az uniós költségvetés Covid19-járvánnyal kapcsolatos kiadásairól;

157.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék „A szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő támogatás (SURE)” című, 28/2022. számú különjelentésében megállapította, hogy a SURE eszköz időszerű reagálásnak bizonyult a Covid19-világjárvány idején a munkanélküliség kockázatának csökkentése terén, és korlátozott pénzügyi kockázatot jelentett az uniós költségvetésre nézve; üdvözli, hogy a SURE-hitelek hozzájárultak a munkanélküliség Covid19-válság alatti növekedésének megfékezése érdekében indított nemzeti munkahelymegtartási programok finanszírozásához; sajnálja, hogy a SURE hatása nem értékelhető teljes mértékben az adatok nyomon követésének korlátai és az utólagos értékelés hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa jelentősen az adatok nyomon követését, és biztosítsa a rendkívül szükséges erőforrásokat programjai és szakpolitikái eredményeinek és kimeneteleinek megbízható értékeléséhez; hangsúlyozza, hogy az utólagos értékelések állandó hiánya nem teszi lehetővé a következő uniós költségvetés tényeken alapuló megtervezését;

158.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 19/2022. számú, „A Covid19 elleni oltóanyagok uniós beszerzése” című különjelentésében megállapítja, hogy az Unió egyedi beszerzési rendszert hozott létre a Covid19 elleni oltóanyagok tekintetében; megjegyzi, hogy a tárgyalások diverzifikált oltóanyag-portfóliót biztosítottak a tagállamok számára; megjegyzi, hogy a Bizottság elősegítette a szerződések végrehajtását, ám az ellátási gondok megoldására csak kevéssé tudott befolyást gyakorolni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem szolgáltatott a Számvevőszéknek további információkat e szerződések tartalmával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy minden uniós intézmény, tagállam és uniós forrásokban részesülő köz- vagy magánszektorbeli kedvezményezett köteles a Számvevőszék hivatalos kérésére a folyamatban lévő ellenőrzés részeként átadni minden releváns dokumentumot, beleértve a Bizottság által folytatott előzetes tárgyalásokkal kapcsolatos információkat is; emlékeztet az Európai Parlament 2020. évi mentesítési állásfoglalásában foglalt ajánlására a Covid19-oltóanyag beszerzésével kapcsolatban egy gyógyszeripari vállalattal történt szöveges üzenetváltáshoz való hozzáférés tekintetében;

159.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság még mindig nem nyújtott átlátható módon tájékoztatást az oltóanyaggyártókkal folytatott tárgyalásokról, ily módon teret engedve a gyanakvásnak; ismételten üdvözli az európai ombudsman azon döntését, hogy a Bizottság elnökétől világos és konkrét tájékoztatást kér az oltóanyaggyártókkal folytatott tárgyalásokról, valamint nagyobb átláthatóságot kér a megkötött szerződések tekintetében;

160.

sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság elnöke nem jelent meg az Európai Parlament szakbizottságainak meghallgatásán, hogy konkrét válaszokat adjon az európai polgárok által közvetlenül választott képviselőknek, ami a polgárok tájékoztatásának hiányát jelenti;

Ajánlások

161.

162.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy:

a)	számoljon be átfogóan a Covid19-cel kapcsolatos kiadásokról és adjon visszajelzést a mentesítésért felelős hatóságnak, többek között az oltóanyag-beszerzési szerződések ismertetésével együtt;

ellenőrizze, hogy a Covid19-oltóanyagok gyártói betartják-e az előzetes beszerzési szerződések feltételeit, különös tekintettel a becsült előállítási költségre, az előzetes finanszírozás felhasználására, valamint adott esetben a nyereség nélküli rendelkezésre bocsátással kapcsolatos előírásra, és szükség esetén tegyen korrekciós intézkedéseket, valamint folyamatosan és teljeskörűen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;

c)	vegyen részt az Európai Parlamentben az oltóanyaggyártókkal folytatott tárgyalásokról és megkötött szerződésekről tartott meghallgatásokon;

II. FEJEZET

Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz

Általános észrevételek

163.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány kitörése hirtelen megváltoztatta az Unió gazdasági és társadalmi kilátásait, szükségessé téve az egységes erőfeszítést, és ennek eredményeként 2020 decemberében megállapodás született az Európai helyreállítását célzó csomagról, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről, valamint a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egy teljesítményen alapuló ideiglenes helyreállítási eszköz, azaz a kifizetéseket olyan mérföldkövek és célok kielégítő teljesítéséhez kötik, amelyek a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő reformokhoz és beruházásokhoz kapcsolódnak; hangsúlyozza, hogy bár a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt adósságkibocsátásból finanszírozzák, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet előírja, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek el kell érniük az éghajlat-politikai és digitális kiadásokra vonatkozó célokat, és megfelelően hozzá kell járulniuk az uniós vonatkozású szakpolitikai területekhez; emlékeztet arra, hogy az egyes nemzeti terveknek hatékonyan kell kezelniük az európai szemeszterben, különösen a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokban azonosított valamennyi kihívást, illetve azok egy jelentős részét; hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hozzáadott értéket képvisel a tagállamok előtt álló konkrét kihívások kezelésére irányuló, eddig példa nélküli reform- és beruházási menetrend támogatása révén;

164.

megállapítja, hogy a Bizottság 2021-ben 22 nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervet hagyott jóvá, amelyek 154 milliárd EUR összegű hitelre és 291 milliárd EUR összegű támogatásra való kötelezettségvállalást jelentenek; megállapítja, hogy a Bizottság 18 milliárd EUR értékben előfinanszírozást folyósított a hitelekre, amelynek során a két legnagyobb kedvezményezett Olaszország (15,9 milliárd EUR) és Görögország (1,65 milliárd EUR) volt; emlékeztet arra, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek tanácsi jóváhagyása lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a pénzügyi hozzájárulás 13 %-ának erejéig előfinanszírozásban részesüljenek; megállapítja, hogy a Bizottság összesen 36,3 milliárd EUR összegű előfinanszírozást folyósított, amelynek két legnagyobb kedvezményezettje Spanyolország (9,04 milliárd EUR) és Olaszország (8,95 milliárd EUR) volt; megállapítja, hogy a Bizottság egy kifizetést folyósított Spanyolországnak 10,0 milliárd EUR értékben; megállapítja, hogy a Spanyolországnak folyósított kifizetést a Bizottság és a Spanyol Királyság között létrejött finanszírozási megállapodás 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállam által előfinanszírozásként kapott 9,04 milliárd EUR összegből 1,5 milliárd EUR összegű előfinanszírozás elszámolása kísérte;

165.

tudomásul veszi a Bizottság ahhoz kapcsolódó tevékenységét, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz finanszírozásához szükséges értékpapírokat bocsásson ki a nemzetközi tőkepiacokon, amihez 2021 végéig 71,0 milliárd EUR hosszú távú finanszírozást és 20 milliárd EUR rövid távú finanszírozást gyűjtött; tudomásul veszi a 12,0 milliárd EUR értékű első NGEU-zöldkötvény kibocsátását, amely a zöldkötvényekből származó bevételek pontos felhasználásáról és a beruházások hatásáról szóló jelentéstételt tesz szükségessé; emlékeztet a Számvevőszék által a teljesítményről való beszámolással kapcsolatban feltárt problémákra és azokra a reputációs és pénzügyi kockázatokra, amelyeket ez a zöldkötvények kapcsán eredményezhet; úgy véli, hogy az első kamatköltségek e kölcsönzött összegek esetében merültek fel, beleértve az EKB-nál elhelyezett több mint 20 milliárd EUR negatív kamatát is; tudomásul veszi, hogy az NGEU finanszírozási igényei miatt kamatlábkockázat került bevezetésre az uniós költségvetésben;

166.

tudomásul veszi a Számvevőszéknek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre és a 2021-ben Spanyolország számára teljesített egyetlen kifizetésre vonatkozóan a 2021. évi éves jelentésében megfogalmazott észrevételét; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta a Bizottságnak az e kifizetéssel kapcsolatos valamennyi mérföldkő tekintetében végzett előzetes munkáját, azt értékelve, hogy a Bizottság elegendő és megfelelő bizonyítékot gyűjtött-e a kifizetési kérelemben szereplő mérföldkövek kielégítő teljesítésének értékeléséhez; megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2021-ben nem vizsgált más kifizetéseket; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék nem fogja tudni értékelni az összes tagállamnak folyósítandó jövőbeli kifizetésekkel kapcsolatos valamennyi mérföldkövet, ami hatással lesz jövőbeli elemzéseire; mindazonáltal javasolja, hogy a Számvevőszék a 2022-es mintájába foglalja bele a 2022-ben teljesített összes kifizetéshez tartozó mérföldköveket és célokat;

167.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon következtetését, hogy a Spanyolországnak 2021-ben folyósított kifizetés tekintetében az egyik mérföldkő nem teljesült kielégítően; sajnálattal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék nem tudta számszerűsíteni ezt a hibát, mivel időben ki kellett volna dolgozni egy olyan módszertant, amelynek segítségével számszerűsíthető lett volna egy mérföldkő vagy cél elérésének (részleges) elmaradása; megjegyzi, hogy e módszertan hiányát a Bizottság belső ellenőre a Bizottság pénzgazdálkodásáról szóló 2021. évi átfogó véleményében figyelemfelhívó megjegyzésként megállapította; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság a kifizetések teljesítését megelőzően nem rendelkezett erőteljesebb módszertannal; a Bizottság részéről gondatlanságnak tekinti, hogy a kifizetések teljesítését megelőzően nem alkalmazott ilyen módszertant, mivel ez megkérdőjelezi a mérföldkövek és célok kielégítő teljesítésének Bizottság általi értékelését; üdvözli azonban, hogy a Bizottság a mentesítésért felelős hatóság és a Számvevőszék többszöri felhívását követően 2023. február 21-én közleményt fogadott el a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről, ezen belül két mellékletet a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti mérföldkövek és célok értékelésére szolgáló keretről, illetve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti kifizetések felfüggesztésének meghatározására vonatkozó bizottsági módszertanról;

168.

elismerését fejezi ki a Bizottság arra irányuló munkájáért, hogy orvosolja a módszertan hiányát a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó első 23 kifizetés tekintetében; megjegyzi, hogy a módszertannak lehetővé kell tennie a Bizottság számára a felfüggesztendő összeg meghatározását, ha valamely mérföldkő vagy célkitűzés nem teljesül kielégítően, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett; megjegyzi, hogy a felfüggesztett összeg kiszámítása tükrözi majd mind a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljesítményalapú jellegét, mind a reformok és beruházások egyedi kombinációját, valamint azt a tényt, hogy nem minden intézkedés járul hozzá egyformán a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek célkitűzéseinek megvalósításához; megjegyzi azonban, hogy a mérföldkövek és célok értékelésére szolgáló keretből hiányoznak a magyarázatok, többek között arra vonatkozóan, hogy miért nem kell az értékelés során figyelembe venni az operatív szabályokban leírt ellenőrzési mechanizmust és nyomonkövetési lépéseket, és hogy a de minimis küszöbértéket miért „5 % körüli vagy annál kisebb eltérésként” határozzák meg; hangsúlyozza, hogy a vonatkozó mérföldkövek és célok „kielégítő teljesítésének” fogalommeghatározása olyan kifejezések formájában történik, amelyek nem rendelkeznek egyértelmű meghatározással, és olyan szubjektív elemeket tartalmaznak, mint például az „alaki követelménytől való minimális eltérés”, „korlátozott és arányos késedelem” és „tartalmi követelménytől való minimális eltérés”; e tekintetben további pontosításokat kér, és szorgalmazza, hogy az eltérések értékelésekor alkalmazzanak világos és átfogó megközelítést annak biztosítása érdekében, hogy azok a szükséges mértékre korlátozódjanak; úgy véli, hogy a kifizetések felfüggesztésének módszertanát tovább kell fejleszteni a beruházási komponens tekintetében, hogy a vonatkozó mérföldkövek és célok jobban kapcsolódjanak a ténylegesen felmerült költségekhez; hangsúlyozza, hogy az elért előrehaladás folyamatos értékelésére van szükség annak érdekében, hogy a mérföldkövek és célok teljesítése ne szenvedjen nagymértékű késedelmet;

169.

megjegyzi, hogy a kifizetések felfüggesztésének meghatározására szolgáló módszertan nem ad magyarázatot az együtthatóként választott értékekre, és szubjektív elemeket is tartalmaz, mint amilyen például a korrigált egységérték felfelé vagy lefelé történő kiigazítása, valamint olyan fogalmak, amelyek nem rendelkeznek egyértelmű meghatározással, mint például a „kiemelkedő jelentőséggel bíró” beruházások vagy a „kiemelt jelentőséggel bíró” reformok; ezzel kapcsolatban további pontosításokat kér;

170.

tudomásul veszi a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2023. február 20–23. között Spanyolországban tett látogatásának következtetéseit, amelyekben elismerték a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből nyújtott spanyol források irányítási és ellenőrzési platformja, a CoFFEE teljes körű megvalósításával kapcsolatos nehézségeket, különösen a regionális és uniós platformokkal való interoperabilitás hiányát illetően, valamint hogy a rendszer nem volt teljes mértékben működőképes; megjegyzi, hogy a Bizottság a spanyol helyreállítási terv kapcsolódó mérföldkövét kielégítően teljesítettnek és teljes mértékben működőképesnek értékelte egy olyan időpontban, amikor még nem ez volt a helyzet; tudomásul veszi, hogy a Bizottság kiegészítő információkat kért, és hiányosságokat állapított meg az információgyűjtés tekintetében; elismeri, hogy a rendszerben megvan a lehetőség arra, hogy erős belső kontrollrendszerré váljon a központi kormányzat számára; ajánlja, hogy a rendszert fejlesszék tovább a vonatkozó uniós, nemzeti és regionális szintű rendszerekkel való interoperabilitás tekintetében; hangsúlyozza, hogy növelni kell az átláthatóságot, hogy a régiók számára lehetővé váljon a bevált gyakorlatok megosztása, valamint hogy a megfelelő információkat és az összesített digitális adatokat modern keresési funkciókkal könnyen hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára;

171.

megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata 2021-ben ellenőrzési kötelezettség teljesítését kezdte meg az NGEU program tekintetében; megjegyzi, hogy az elvégzett munkát követően a belső ellenőr a Bizottság pénzgazdálkodásáról szóló átfogó 2021-es véleményében felhívja a figyelmet arra is, hogy folytatni kell a megfelelő pénzgazdálkodás, valamint ellenőrzési és kontrollstratégiák ellenőrzésének megtervezésével és végrehajtásával kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a belső ellenőr a Bizottságon belüli belső fékek és ellensúlyok nélkülözhetetlen eleme, és hogy a belső ellenőr hatékony működéséhez elengedhetetlenek a saját ellenőrzési tevékenységéből származó független és objektív információk; rámutat, hogy a nemzetközi belső ellenőrzési standardok szerint a Belső Ellenőrzési Szolgálatnak fontolóra kell vennie, hogy jobban összehangolja munkáját a külső ellenőrként eljáró Számvevőszékkel;

172.

emlékeztet a CONT bizottságnak a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára készült véleményére a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról; emlékeztet az ebben foglalt azon felhívásra, hogy az adatvédelmi követelményekkel teljes összhangban össze kell állítani az eszköz valamennyi végső kedvezményezettjének és projektjének jegyzékét, valamint hogy audit és kontroll céljából nyilvántartást kell vezetni a gazdasági szereplőkről és tényleges tulajdonosaikról; úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében a tagállamoknak meg kell őrizniük ezeket a nyilvántartásokat i. az ellenőrzés és kontroll céljából, valamint ii. a pénzeszközök felhasználására vonatkozó összehasonlítható információk biztosítása érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a 22. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerint a mentesítés keretében a Bizottság rendelkezésére álló érintett adatokat a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére kell bocsátani; megjegyzi, hogy ezeket az adatokat a nemzeti kontroll-, nyomozati és ellenőrző szervek, illetve uniós szinten a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikke (2) bekezdésének e) pontja szerint a Bizottság, valamint az OLAF, az Európai Ügyészség és az Európai Számvevőszék kérhetik; sajnálja, hogy nincs információ arra vonatkozóan, hogy a kifizetések folyósítása során hogyan védik az Unió pénzügyi érdekeit;

173.

üdvözli a REPowerEU-rendelettel kapcsolatos intézményközi tárgyalások során elért megállapodást, amely rendelet módosítja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletet és 2024 februárjáig kötelezővé teszi minden tagállam számára, hogy félévente tegyék közzé a REPowerEU terv és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 100 legnagyobb kedvezményezettjét; megállapítja, hogy a 2023. február 1-jén elfogadott útmutatásban a Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz átláthatóságának növelése érdekében már 2023 áprilisában tegyenek közzé egy ilyen listát; úgy véli azonban, hogy ez nem helyettesíti azt a követelményt, hogy a végső kedvezményezettek és a projektek listáját az ellenőrök és a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére kell bocsátani minden pénzügyi évre vonatkozóan;

174.

megjegyzi, hogy az NGEU-t, valamint a kohéziós és vidékfejlesztési programokat végrehajtó bizottsági szolgálatok arról tájékoztatták a mentesítésért felelős hatóságot, hogy az e programok keretében potenciálisan támogatható tevékenységek kettős finanszírozásának elkerülése érdekében előzetesen egyeztetést folytattak; úgy véli, hogy a tagállamok által a végső kedvezményezettek szintjén végzett utólagos ellenőrzések elengedhetetlenek a kettős finanszírozás feltárásához; ismételten hangsúlyozza, hogy uniós szinten egységes, kötelező integrált információs és nyomonkövetési rendszerre van szükség, amely biztosítja az uniós és a nemzeti rendszerek közötti interoperabilitást, többek között a tagállamokban felmerülő kettős finanszírozás és pénzeszközökkel való visszaélések feltárása érdekében;

175.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság azzal kapcsolatos megközelítése szerint, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott beruházások során be kell tartani a közbeszerzési és állami támogatási szabályokat, a nemzeti rendszerekre kell támaszkodni, és ha a tagállamokban meg nem felelési eseteket tárnak fel, kötelezettségszegési eljáráshoz kell folyamodni; úgy véli, hogy ez nem feltétlenül azokra a kedvezményezettekre irányul, akik a meg nem felelésből adódóan tisztességtelen előnyhöz jutottak; elismeri, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekkel összhangban e tekintetben a tagállamokat terheli az elsődleges felelősség, amelyek kötelesek megfelelő kontrollrendszereket bevezetni és az összes vonatkozó nemzeti és európai jogszabályt betartani, beleértve a közbeszerzési és állami támogatási szabályokat is; emlékeztet a Számvevőszék korábbi mentesítési jelentéseiben tett ismételt megállapításokra, amelyek szerint egyes nemzeti hatóságok vagy tanúsító szervek túlságosan hajlamosak a hibákra és megbízhatatlanok; hangsúlyozza ezért, hogy a Bizottság viseli a fennmaradó felelősséget annak biztosításáért, hogy hatékony és eredményes belső kontrollrendszerek működjenek, amelyek biztosítják az összes uniós és nemzeti szabálynak – köztük különösen a közbeszerzési és állami támogatási szabályoknak, valamint a csalás, korrupció, összeférhetetlenségek és kettős finanszírozás megelőzését és felderítését célzó szabályoknak – való megfelelést, és hogy fellépjen azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben előírt módon járnak el, többek között részleges kifizetés révén, amikor a közbeszerzési szabályokat nem tartják be; üdvözli e tekintetben a Bizottság ellenőrzési stratégiáját és az EU pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó rendszerellenőrzések 2022-ben, 16 tagállamban történő elindítását, valamint azokat a terveket, amelyek szerint 2023 végére az ellenőrzéseket valamennyi tagállamra kiterjesztik;

176.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok által alkalmazott ellenőrzések minőségében és ellenőrzési rendszerek összetettségében mutatkozó különbségek hiányosságokhoz vezethetnek a belső kontrollrendszerben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a tagállamokban rendelkezésre álló pénzeszközök tekintetében; aggodalmát fejezi ki a Számvevőszéknek a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe beillesztendő REPowerEU-fejezetre vonatkozó bizottsági javaslatról szóló 04/2022. sz. véleményében tett észrevétele miatt, miszerint hiányzik egy olyan eredményes csalásbejelentési mechanizmus, amely lehetővé tenné az Unió pénzügyi érdekei védelmének folyamatos nyomon követését és felügyeletét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tekintetében; aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon észrevétele miatt, miszerint a tagállamoknak nem kötelességük a szabálytalanságkezelő rendszeren keresztül a Bizottságnak, valamint az Európai Ügyészségnek jelenteni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt érintő csalás gyanúját, amint azt a vonatkozó rendeletek előírják; aggodalmát fejezi ki az OLAF, az Európai Ügyészség, az Europol és más illetékes szervek ismételt figyelmeztetései miatt, amelyek szerint a kevésbé hatékony belső kontrollrendszer visszaélést, csalást és szervezett bűnözést vonhat maga után;

177.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak közvetlen irányítás keretében, az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott vonatkozó szabályokkal, különösen az (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) összhangban kell végrehajtania a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt; megismétli, hogy a jogállamisági feltételrendszer hatékonysága részben az uniós szintű ellenőrzésekből és vizsgálatokból származó információkon alapul, és ha ezek az információk nem állnak rendelkezésre, az negatívan befolyásolhatja a mechanizmus hatékonyságát;

178.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nem vonják be kellőképpen a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek előkészítésébe, és azoknak csekély befolyásuk van e tervek végleges változatára; hangsúlyozza, hogy minden tagállamban inkluzív megközelítésre van szükség, ezen belül egy, a különböző kormányzati szintek közötti partnerségen alapuló megközelítésre annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat, a civil társadalmi szervezeteket, a szociális partnereket, a tudományos élet képviselőit és más érintett feleket megfelelően bevonják a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megtervezésébe és végrehajtásába; kéri, hogy e szereplőket a nemzeti jogszabályi keretek által lehetővé tett legnagyobb mértékben, világos, tisztességes, átlátható és politikamentes elvek alapján vonják be a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába;

179.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében kivétel nélkül zéró tolerancián alapuló megközelítést alkalmazzanak a korrupcióval szemben, beleértve a sikkasztás, a csalás és az összeférhetetlenség megelőzésére és feltárására irányuló szigorú előzetes ellenőrzéseket;

Beszámolás a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról

180.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláján keresztül beszámolt az eszköz végrehajtásáról a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 30. cikkében előírtak szerint; megjegyzi, hogy az eddigi jelentések többsége, különösen a közös mutatók, a várt eredményekről szól, nem pedig az elért eredményekről; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék ugyanezt a problémát állapította meg az éghajlat-politikai kiadásokról szóló 09/2022. sz. különjelentésében;

181.

tudomásul veszi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláját, amelyen keresztül a Bizottság beszámol a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásában elért előrehaladásról; a bemutatott információkat hasznosnak tartja, tekintettel a rendelkezésre álló információk mennyiségére; örvendetesnek tartja, hogy részletes listát közöltek a teljesített mérföldkövekről és célokról, amely a tagállamokban és a különböző szakpolitikai pillérekben elért előrehaladást mutatja be; úgy véli azonban, hogy a listát tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy további információkat tartalmazzon a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz előrehaladásáról és tényleges teljesítményéről; úgy véli, hogy a mutatók tekintetében nem csak a költségvetésben szereplő vagy várt, hanem a ténylegesen elért eredményeket is be kell mutatni olvasható módon;

182.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze a jogállamiságra vonatkozó mérföldkövek célzott és részletes eredménytáblájának elkészítését, figyelembe véve a tagállamok reformjait és azt, hogy azok milyen mértékben felelnek meg a mérföldköveknek és az EUB ítélkezési gyakorlatának, az összes illetékes bizottsági szolgálat, valamint a tudományos élet és civil társadalom független szereplői által nyújtott hozzájárulásokkal;

183.

elismeri, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytáblája a hivatalos dokumentumok teljes és hasznos tárházát tartalmazza, amely betekintést nyújt a tagállamokkal a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek tekintetében elért legfontosabb megállapodásokba és a kapcsolódó dokumentumokba, így például a tagállamoknak teljesített kifizetések Bizottság általi előzetes értékelésébe; megállapítja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet lehetővé teszi az uniós szintű pénzmozgások – különösen az egyes tagállamok számára kiutalt és folyósított vissza nem térítendő támogatások és hitelek – nyomon követését a tagállamok mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kedvezményezettjeinek szintjén a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és ily módon lehetővé teszi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tényleges végrehajtásáról való áttekintés nyújtását; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytáblája nem teszi lehetővé az uniós szintű pénzmozgások nyomon követését a végső kedvezményezettek szintjén a tagállamokban, és e tekintetben nem nyújt egyértelmű áttekintést a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tényleges végrehajtásáról;

184.

emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyedi célkitűzése az, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a tagállamoknak a helyreállítási és rezilienciaépítési tervükben a reformokra és beruházásokra vonatkozóan meghatározott mérföldkövek és célok megvalósítása céljából; értelmezése szerint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban teljes bizonyossággal tilos, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó pénzeszközöket az ismétlődő nemzeti költségvetési kiadások helyettesítésére használják fel; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az első jelek alapján nem zárható ki, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó pénzeszközöket számos tagállam nemzeti kiadásainak helyettesítésére használják fel; úgy véli, hogy elemezni kell a nemzeti kiadásokat annak megállapítása érdekében, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül rendelkezésre bocsátott finanszírozás mennyiben volt valóban kiegészítő jellegű, és hogy azt nem az ismétlődő nemzeti kiadások helyettesítésére használták fel, továbbá emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel összhangban ebben a szakaszban nem áll rendelkezésre információ arról, hogy mi történt a tagállamok által kapott azon előfinanszírozásokkal, amelyek esetében még nem merültek fel beruházási költségek; felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre megfelelő ellenőrzéseket és kontrollintézkedéseket a kiegészítő jelleg igazolása érdekében; megjegyzi, hogy a Bizottság ezenfelül iránymutatásokat dolgozott ki, hogy keretbe foglalja a kettős finanszírozás értelmezését, és egyértelmű tájékoztatást nyújtott a tagállamoknak a szinergiák biztosítása és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok jelentést tesznek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott intézkedésekhez más alapokból kapott finanszírozásról;

185.

emlékeztet arra, hogy a kifizetéseket alátámasztó dokumentumok megőrzése a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás fontos elve; aggódik a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy az ellenőrzési nyomvonal két mérföldkő esetében nem volt elégséges az első kifizetési kérelem értékelési folyamatában relevánsnak ítélt valamennyi elem lefedéséhez; emlékeztet különösen a Számvevőszék 215. mérföldkővel kapcsolatos megállapításaira és a Bizottság erre a megállapításra adott válaszára, amely kifejti, hogy a Bizottság által adott pozitív értékelés a DATAESTUR weboldal tartalmának elemzésén – ezen belül a 2021 októberében és novemberében gyűjtött képernyőfelvételeken – alapult; megállapítja, hogy a Bizottság elismerte, hogy e képernyőfelvételek nyilvántartásba vételére nem a belső iránymutatással összhangban került sor, és hogy a nyilvántartás vezetésén van javítanivaló; emlékeztet a mentesítésért felelős hatóság írásbeli kérdésére, amely ezt az elemzést kéri, valamint a Bizottság válaszára, amely szerint nem készített erről az ügyről sem elemzést, sem részletes jelentést, azonban „a Bizottság több munkatársa ellenőrizte a DATAESTUR oldalt, és megerősítette, hogy a szükséges információk rendelkezésre állnak”; megjegyzi, hogy ez nem feltétlenül van összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével;

186.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság létrehozott egy külön informatikai eszközt (Fenix) a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásával kapcsolatos tagállami jelentéstételhez; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Számvevőszék hozzáférése ehhez a rendszerhez korlátozott mind a hozzáféréssel rendelkezők száma, mind a hozzáférés terjedelme szempontjából; üdvözli, hogy a Bizottság olyan funkciót hozott létre az Arachne-ban, amely lehetővé teszi, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz beruházásaira és céljaira vonatkozó adatok bekerüljenek az eszközbe; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körű és átfogó adatokat töltsenek fel az Arachne-ba a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre vonatkozóan;

187.

tudomásul veszi, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (DG ECFIN) 2021-re vonatkozó megbízhatósági nyilatkozata eltér az összes többi főigazgatóság megbízhatósági nyilatkozatától; megállapítja, hogy a nyilatkozat a mögöttes ügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozik, amelyek összhangban vannak a többi főigazgatósággal; megjegyzi továbbá, hogy a szövegbe bekerült „a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikke (5) bekezdésének végrehajtása” szövegrész; tudomásul veszi a Bizottságnak a mentesítésért felelős hatóság írásbeli kérdéseire adott válaszát, amely szerint „csak a formátum tekintetében van különbség, a nyújtott bizonyosság szintjét illetően nincs”; megjegyzi továbbá, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikkének (5) bekezdésével és a teljesítményalapú megközelítéssel összhangban az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó kötelezettség a tagállamot terheli; tudomásul veszi továbbá a Bizottság válaszát, miszerint a Bizottság mind az egyes helyreállítási és rezilienciaépítési programok kezdeti értékelése, mind pedig a tagállamok által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében létrehozott rendszerek ellenőrzése révén biztosítja, hogy minden tagállam alkalmazza a szükséges monitoring- és kontrollrendszereket; hangsúlyozza, hogy az összes többi főigazgatóság megbízhatósági nyilatkozatával ellentétben a DG ECFIN megbízhatósági nyilatkozata nem biztosítja, hogy az alapul szolgáló ügyletek a végső kedvezményezettek vagy a projektek szintjén megfeleljenek az összes uniós és nemzeti szabálynak; azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság által a Szerződés őreként tett megbízhatósági nyilatkozatnak – különösen az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és az adófizetőkkel szembeni elszámoltathatóság tekintetében – megbízhatónak kell lennie, és nem ébreszthet kétséget azt illetően, hogy a Bizottság az egyes engedélyezésre jogosult tisztviselők eltérő nyilatkozatai révén kikerüli a felelősséget;

A kohézió és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kapcsolata

188.

tudomásul veszi a Számvevőszéknek a kohéziós politikán és Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül történő uniós finanszírozásról szóló, 01/2023. sz. felülvizsgálatában megfogalmazott észrevételeit, amelyek a két finanszírozási tétel egymást kiegészítő jellegével foglalkoznak; megjegyzi különösen, hogy a 2014–2020 közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap már az EU-27 teljes közberuházásának mintegy 10 %-át biztosította, és hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tovább fogja növelni az uniós finanszírozású közberuházások arányát a tagállamokban; ennek kapcsán emlékeztet a Számvevőszék azon megállapítására, hogy a Kohéziós Alap felhasználási aránya 2021-ben kivételesen alacsony volt, ami a közös rendelkezésekről szóló rendelet és az alapspecifikus rendeletek késői, 2021 közepén történő elfogadásának, a REACT-EU programozásának és más sürgősségi intézkedések végrehajtásának az irányító hatóságokra gyakorolt együttes hatásával magyarázható;

189.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon következtetését, hogy azokban a tagállamokban, ahol az uniós finanszírozású beruházások aránya már most is magas, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó kiegészítő finanszírozás tovább növelheti a tagállamokra azon képességére nehezedő nyomást, hogy megfelelően használják fel a rendelkezésükre álló forrásokat; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt közvetlen irányítással, míg a kohéziós politikával kapcsolatos alapokat megosztott irányítással hajtják végre, ami azt jelenti, hogy az uniós és a tagállami hatóságok különböző felelősséggel rendelkeznek az egyes finanszírozási forrásokkal kapcsolatban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző megvalósítási módszerek miatt, amelyek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz közvetlen irányításával és a kohéziós politika megosztott irányításával járnak, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyszerűbb végrehajtási módszere „kiszoríthatja” a kohézión keresztül történő bonyolultabb finanszírozást; megjegyzi, hogy ez a helyi hatóságok és régiók, a civil társadalmi szervezetek, valamint a gazdasági és szociális partnerek uniós finanszírozásba való bevonásának rovására történik majd; felhívja a figyelmet arra a kockázatra, hogy egyes tagállamok esetleg nem rendelkeznek elegendő adminisztratív kapacitással a párhuzamos igazgatási rendszerek terheinek kezeléséhez; megjegyzi, hogy az adminisztratív kapacitásra nehezedő ezen nyomást a CONT bizottság különböző meghallgatásai és látogatásai során is megfigyelték; aggasztónak tartja azt is, hogy az NGEU egyes tagállamokban az uniós alapok tervezésének, nyomon követésének és ellenőrzésének újraállamosítása felé mutató tendenciát indíthat el, amelynek mentén az uniós szintről a nemzeti kormányokhoz, valamint potenciálisan a régióktól a nemzeti kormányokhoz helyeződnek át e tevékenységek; emlékeztet azokra a figyelmeztetésekre, amelyek szerint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz az elmúlt évtizedekben a regionális szerepvállalás terén a kohéziós politikán keresztül elért pozitív fejlemények ellenében hathat, és hogy a Bizottság és az irányító hatóságok közötti közvetlen pénzügyi kapcsolat hiánya alapvető vonatkozásokban gyengíti a pénzügyi ellenőrzést és a mentesítést;

190.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz elhanyagolható mértékben járul hozzá a határokon átnyúló együttműködéshez, különös tekintettel az érintett uniós finanszírozás összegére;

191.

megjegyzi, hogy a bizottsági szolgálati munkadokumentumok szerint 20 tagállam irányoz elő határokon átnyúló projekteket nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervében, és megjegyzi, hogy a befektetett összegek tagállamonként igen eltérőek; rámutat arra, hogy 2021-ben a határokon átnyúló projektek tekintetében tervezett átlagos beruházás a tagállamok körében a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes keretösszegének mindössze körülbelül 6 %-át teszi ki; úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében túl kevés határokon átnyúló projektet kezdeményeztek, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz elhanyagolható mértékben járul hozzá a határokon átnyúló együttműködéshez, különös tekintettel az érintett uniós finanszírozás összegére; megjegyzi, hogy a határokon átnyúló projektek fokozottabb előtérbe helyezéséhez több időre lett volna szükség a tervezéshez, valamint szükséges lett volna egy ösztönző mechanizmus a tagállamok számára; kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz jelentős szerepet játszik az Unió energiafüggetlenség felé való terelésében és az energetikai átállás felgyorsításában; hangsúlyozza az Unió független energiaellátása, valamint a határokon átnyúló hálózatokba, a rendszerösszekötőkbe és a hidrogénprojektekbe történő megfelelő beruházások szükségességét; üdvözli, hogy a Bizottság 2021. januári útmutatásában felajánlotta, hogy az érdeklődő tagállamok számára koordinációs platformot biztosít, hogy segítse őket a határokon átnyúló projektek létrehozásában; megjegyzi, hogy az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe beillesztendő REPowerEU-fejezet tekintetében történő módosításáról szóló rendelet a 27. cikkben a reformok és beruházások határokon átnyúló vagy több országra kiterjedő dimenziójára vagy hatására vonatkozó kritériumot vezet be; mindazonáltal sajnálja, hogy a határokon átnyúló projektekre vonatkozó 30 %-os célkitűzés nem kötelező érvényű; kéri a Bizottságot, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló hiteleket bocsássák azon tagállamok rendelkezésére, amelyek érdeklődnek az energiafüggetlenségre és az uniós energiahálózat átalakítására összpontosító, határokon átnyúló projektekbe történő beruházások iránt;

192.

hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz visszavont kifizetéseinek teljes összegét azon tagállamok rendelkezésére kell bocsátani, amelyek érdeklődnek az energiafüggetlenségre és az energiahálózat átalakítására összpontosító, határokon átnyúló projektekbe történő beruházások iránt;

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelése

193.

tudomásul veszi a Számvevőszék 21/2022. számú, „A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek Bizottság általi értékelése: összességében megfelelő, de a végrehajtás terén továbbra is vannak kockázatok” című különjelentésének megállapításait; megjegyzi, hogy a Számvevőszék értékelése egy hat tagállamból álló mintán alapul, amelyben a négy, abszolút értékben a legnagyobb vissza nem térítendő támogatásban részesült tagállam, valamint azon két tagállam szerepelt, amely a 2020. évi bruttó hazai termékéhez viszonyítva a legnagyobb vissza nem térítendő támogatásban részesült; üdvözli a Számvevőszék következtetését, miszerint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek bizottsági értékelése összességében megfelelő volt, tekintettel a folyamat összetettségére és az időbeli korlátokra, ugyanakkor számos hiányosságot tártak fel a folyamatban, és több, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikeres végrehajtását veszélyeztető kockázatot is azonosítottak; üdvözli, hogy a Bizottság támogatást nyújtott a tagállamoknak a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozása során, és iránymutatásokat tartalmazó dokumentációkat adott ki; megjegyzi, hogy a Bizottság a Számvevőszék szinte valamennyi ajánlását elfogadta;

194.

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben hiányosságok mutatkoztak a 2019. és 2020. évi országspecifikus ajánlások kezelése terén; tudomásul veszi a Számvevőszék azon értékelését, hogy a viszonylag kis tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési tervei nem tartalmaztak hiányosságokat, míg a nagyobb tagállamok tervei súlyos hiányosságokat tartalmaztak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék által a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elfogadása során megfigyelt „tárgyalások” egyenlőtlen bánásmódot eredményeznek a tagállamokkal szemben; megkérdőjelezi továbbá, hogy végrehajtják-e valaha az országspecifikus ajánlások fontos részeit, amelyeket a tagállamok még a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz pénzügyi ösztönzői révén sem hasznosítanak;

195.

bírálja, hogy a Bizottság nem ismertette, hogy a kifizetési részlet nagysága miként függ össze a mögöttes mérföldkövek és célok összegével és nagyságrendjével; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kifizetések nagyságrendjében, valamint a mögöttes mérföldkövek és célok számában mutatkozó eltérés arra ösztönözheti a tagállamokat, hogy ne nyújtsanak be végleges kifizetési kérelmeket, amelyek egyes esetekben viszonylag nagy számú mérföldkőtől és célértéktől függenek, és így ne hajtsák végre a helyreállítási és rezilienciaépítési tervükben elfogadott összes reformot és beruházást, miután a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön belüli hozzájárulásuk legnagyobb részéhez már hozzájutottak;

196.

emlékeztet a Számvevőszék azon megállapítására, hogy a Bizottság a Számvevőszék mintájában feltárt hiányosságok ellenére az összes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv értékelése során „B” minősítést adott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott beruházások költségbecslésére, ami lehetséges problémákat vet fel az érintett összegek pontosságával kapcsolatban; megállapítja, hogy e hiányosságok a tervezési szakaszban bizonyos intézkedések tekintetében felmerülő információhiánytól kezdve egészen odáig terjednek, hogy az alapul szolgáló feltételezések nem minden intézkedés esetében teljesen valószerűek; megjegyzi, hogy a Bizottság a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek becsült összköltségeit a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet V. mellékletében említett kritériumok alapján értékelte; megjegyzi, hogy a Bizottság minden egyes tagállamot arra kötelezett, hogy javítsa költségbecsléseit és nyújtson be további bizonyítékokat és indokolást addig, amíg a költségbecslés hitelessége és észszerűsége eléri legalább a „B” minősítést; hangsúlyozza, hogy a beruházások és a reformok sajátos kombinációja biztosítja, hogy a szükséges reformokat időben és gyakran a korábbi évek során végrehajtsák, majd fenntartsák; hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság nem várhat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz lezárásáig azzal, hogy teljeskörűen meggyőződjön az uniós források megfelelő felhasználásáról; hangsúlyozza annak kockázatát, hogy a tagállamok esetleg nem igénylik az utolsó kifizetési részletet, és így előfordulhat, hogy nem teljesítik az összes reformot és beruházást, miután a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a teljes pénzügyi támogatásuk legnagyobb részét megkapták;

197.

fontosnak tartja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a tagállamok számára elkülönített valamennyi pénzeszköz reformokat és beruházásokat eredményezzen, mivel a mentesítésért felelős hatóság csak ekkor lehet biztos abban, hogy az összes pénzeszközt az addicionalitás elvének maradéktalan betartásával utalták ki a végső kedvezményezettek számára; emlékeztet a korábbi mentesítési jelentésekben megfogalmazott kritikára, amely szerint egyes tagállamok rendszeresen túlkönyvelik a megosztott irányítású finanszírozási programokat, és a kapcsolódó kiadásokban feltárt szabálytalanságok és/vagy csalás esetén kivonják a projekteket az uniós alapok köréből, ezáltal sikeresen megkerülik az uniós vizsgálatokat és/vagy a hatékony nyomon követést és a lehetséges korrekciókat; helyteleníti, hogy e szabálytalanságok és esetleges csalások terhei a nemzeti költségvetésre és így a nemzeti adófizetőkre hárulnak;

A mérföldkövek meghatározása

198.

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon észrevétele miatt, hogy bizonyos mérföldkövek és célok nem egyértelműek; osztja a Számvevőszék azon aggodalmát, hogy a mérföldkövek és célok egyértelmű és összehasonlítható meghatározásának hiánya azzal a kockázattal jár, hogy ezeket a mérföldköveket és célokat nehéz értékelni, és azzal a kapcsolódó kockázattal, hogy az eredetileg kitűzött célt nem sikerült elérni; hangsúlyozza, hogy ez jelentős mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottság számára annak értékelésekor, hogy egy hozzávetőlegesen meghatározott mérföldkövet és célt sikerült-e elérni; e tekintetben tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Spanyolország első kifizetési kérelmében szereplő 395. mérföldkő nem teljesült kielégítően; aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság válaszát, amely szerint a Számvevőszék által nem teljesítettnek tekintett elem nem része a mérföldkőnek, de szerepel az intézkedés leírásában; hangsúlyozza, hogy a mérföldköveknek és céloknak való megfelelést csak részletes értékelés és egyértelmű kritériumok alapján lehet megállapítani, nem pedig politikai tárgyalások alapján; úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tapasztalataiból le kell vonni a tanulságokat, amelyeknek tükröződniük kell a mérföldkövek és célok meghatározására szolgáló szabványosított módszertanban;

199.

hangsúlyozza, hogy a mérföldköveknek való megfelelést csak részletes értékelés, valamint egyértelmű és rögzített kritériumok alapján lehet megállapítani, nem pedig politikai tárgyalások alapján;

200.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a mérföldkövek és a célok gyakran output- és akár inputmutatókon alapulnak, ami az intézkedések teljesítményének mérési lehetőségét oly módon korlátozza, hogy csupán az elért outputokat mutatják be, nem pedig az eredményeket és végső soron azoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz uniós szakpolitikai célkitűzéseire gyakorolt középtávú hatásait; tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a hatásmutatók jellegüknél fogva hosszabb időtávúak, ami nem biztos, hogy jól illeszkedik a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz korlátozott végrehajtási időkeretéhez;

201.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek Bizottság általi értékelése részben olyan intézkedéseken alapult, amelyeket még nem vezettek be; tudomásul veszi e tekintetben a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a Bizottság az első kifizetés előtt elérendő további mérföldköveket és célokat határozott meg a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elfogadása érdekében, és hogy értékelése hozzájárult a mérföldkövek és célok minőségének javításához; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési terv végrehajtásának kezdetén nem áll rendelkezésre teljes mértékben működőképes monitoringrendszer, azzal a kockázattal jár, hogy a mérföldkövek és célok értékelése és nyomon követése késedelmet szenved; rámutat arra, hogy a mintában szereplő tagállamokban a nyomonkövetési rendszerek vagy a végrehajtó szervek még nem álltak teljes mértékben rendelkezésre a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek jóváhagyásának időpontjában, és ez szintén korlátozta igazgatási kapacitásuk Bizottság általi értékelését; e tekintetben tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék azon megállapítását, hogy még az ellenőrzési és kontrollintézkedések esetében is – amelyek az információk megbízhatósága szempontjából a végső eszközt jelentik – annak ellenére adtak „A” minősítést, hogy számos intézkedést nem vezettek be; tudomásul veszi e tekintetben a Számvevőszék azon következtetését, hogy az, hogy ezen a területen az összes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv „A” minősítést kapott, legalább részben azzal magyarázható, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet csak „A” (megfelelő) vagy „C” (elégtelen) minősítést tett lehetővé, és a „C” minősítés a helyreállítási és rezilienciaépítési terv egészének elutasítását eredményezi; emlékeztet arra, hogy a megfelelő ellenőrzési és kontrollstruktúrák elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből forrásokhoz lehessen jutni;

202.

az oknyomozó újságírók jelentései alapján megállapítja, hogy számos tagállam tanácsadó cégek szakértelmére támaszkodott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozása során, és ezek a cégek pedig szolgáltatásokat kínálnak az eszköz keretében nyújtott pénzügyi támogatás potenciális kedvezményezettjeinek támogatására ezekben a tagállamokban;

Ajánlások

203.

204.

felhívja a Számvevőszéket, hogy

dolgozzon ki hatékony módszertant a mintául szolgáló mérföldkövek és célok kiválasztására, amennyiben úgy dönt, hogy újraértékeli a Bizottság értékelését, mivel a jövőben nem fog rendelkezni az összes kifizetési kérelem valamennyi mérföldkövének és céljának ellenőrzéséhez szükséges erőforrásokkal; úgy véli, hogy e módszertannak hatékonyan meg kell határoznia azokat a mérföldköveket és célokat, amelyek esetében nagyobb a nemteljesítés kockázata és/vagy amelyek relevánsabban hozzá tudnak járulni a kitűzött végső célok általános sikeréhez; felhívja a Számvevőszéket, hogy a mérföldkövek és célok Bizottság általi értékelésének ellenőrzésébe foglalja bele az ezek teljesítésére vonatkozó dokumentáció ellenőrzési nyomvonalát;

205.

felhívja a Bizottságot, hogy:

bocsássa az ellenőrök és a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó finanszírozás valamennyi végső kedvezményezettjének és támogatott projektjének listáját az összes kifizetésre vonatkozóan (2021-ben és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása során), és biztosítson teljes körű hozzáférést a Számvevőszék számára a Fenix informatikai eszközhöz;

tegyen lépéseket a tagállamok azon új kötelezettségének gyakorlati érvényesítése érdekében, hogy közzétegyék azt a 100 végső kedvezményezettet, akik a legnagyobb összegű finanszírozásban részesülnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből, és tegyen meg minden megfelelő intézkedést, amennyiben a tagállamok nem hajtják végre megfelelően ezt a rendelkezést;

a tagállamokkal együttműködve adja meg a tagállamokban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásokból végrehajtott valamennyi szociális program és támogatási intézkedés pontos nevét; ezért kéri a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó források e programokon belüli részarányának feltüntetését, valamint azon juttatások pontos megjelölését, amelyeket arányos mértékben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásokkal helyettesítettek a munkanélküliséggel szembeni nemzeti védelmi rendszer, az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás területén;

fejtse ki a mentesítésért felelős hatóságnak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti mérföldkövek és célok értékelésére szolgáló keret és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti kifizetések felfüggesztésének meghatározására vonatkozó bizottsági módszertan indokolását és logikáját, és fontolja meg további meghatározások megfogalmazását az ezekben szereplő szubjektív elemek hatásának csökkentése érdekében;

részletes értékelés, egyértelmű és rögzített kritériumok alapján, az EUB ítélkezési gyakorlatával teljes mértékben összhangban értékelje a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő jogállamisági mérföldkövek tagállamok általi teljesítését, nem csupán a reformjogszabályok formális elfogadását, hanem a jogi és gyakorlati alkalmazást is vizsgálva, és nem politikai tárgyalások alapján;

f)	valamennyi – különösen vezetői – álláshely esetében alkalmazzon átláthatóbb kinevezési eljárást, és adjon pontosabb magyarázatot a jelenlegi kinevezési eljárásra, amelyből hiányzik az átláthatóság és az elszámoltathatóság;

g)	csak akkor hagyjon jóvá bármely kifizetési kérelmet, ha valamennyi jogállamisági mérföldkő teljes mértékben teljesült;

támogassa a tagállamokat abban, hogy növeljék a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a Kohéziós Alap végrehajtásához szükséges párhuzamos adminisztratív rendszerek kezelésére szolgáló adminisztratív kapacitásukat, és segítse őket a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentésében, a pályázatok egyszerűsítésében és a célzottabb tájékoztatás biztosításában, ezáltal megkönnyítve a kkv-k és az önálló vállalkozók finanszírozáshoz való hozzáférését;

az Europollal, az Európai Ügyészséggel, az OLAF-fal és más érintett szereplőkkel együtt tanúsítson fokozott éberséget a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló pénzeszközöket célzó visszaélésre, csalásra és szervezett bűnözésre utaló jelek felmerülése esetén, és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt érintő csalás gyanúja tekintetében vezesse be a szabálytalanságkezelő rendszeren keresztül a Bizottságnak, valamint az Európai Ügyészségnek történő jelentéstételt, amint azt a vonatkozó rendeletek előírják;

tegye egyértelművé, hogy az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (5) szerinti megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervei által finanszírozott valamennyi projekt és intézkedés a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből, azaz európai pénzből finanszírozottnak tekintendő, és így az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozik;

k)	kéri, különösen annak fényében, hogy a belső ellenőr kockázatértékelése az ellenőrzései megtervezésének alapját képezi, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása továbbra is kiemelt helyen szerepeljen, tekintettel innovatív jellegére és nagy pénzügyi horderejére;

értékelje az országspecifikus ajánlások végrehajtásának az európai szemeszterben és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben történő kikényszerítésére vonatkozó eljárást, és szükség esetén javasoljon új eszközöket a végrehajtás kikényszerítésére, tekintettel arra, hogy egyes tagállamok esetében a helyreállítási és rezilienciaépítési terv minden, míg más (nagyobb) tagállamok esetében nem minden országspecifikus ajánlással foglalkozott;

a nagyközönség megfelelő tájékoztatása és a félreértések elkerülése érdekében tegyen egyértelmű különbséget a költségvetésbe állított és az elért eredmények között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló általános és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytáblájáról szóló konkrétabb kommunikációjában;

javítsa az információk közzétételét – többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláján – az Unió által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz finanszírozására felvett összegeket, a felvett összegek kifizetése során felmerült kamatokat, valamint a tagállamok által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésükre bocsátott hitelek után a Bizottságnak fizetett kamatokat illetően;

2023-ban készítsen elemzést a nemzeti kiadásokról, összehasonlítva a nemzeti költségvetésekben szereplő kiadásokat és beruházásokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a legnagyobb arányú támogatásban részesült tagállamok támogatásainak kifizetése előtt és után annak megállapítása érdekében, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásokból beruházások helyett ismétlődő nemzeti kiadásokat finanszíroztak-e, elismerve ugyanakkor, hogy a Covid19-világjárványt követő súlyos gazdasági visszaesés elhárult;

p)	tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből előfinanszírozásban részesült tagállamok mit tettek a beruházásokra még nem fordítható pénzeszközökkel;

csak azokat a mérföldköveket és célokat fogadja el, amelyekre vonatkozóan a végrehajtást alátámasztó dokumentációt kapott, nem csupán a tagállamok nyilatkozatait, és biztosítsa egy megfelelő ellenőrzési nyomvonal rögzítését, amely lefedi a mérföldkövek és célok értékelési folyamata során relevánsnak tartott valamennyi elemet;

vezessen be egy megbízható előzetes és utólagos keretet annak ellenőrzésére, hogy valamennyi mérföldkövet és célt ténylegesen végrehajtottak és dokumentáltak-e, beleértve a mérföldkövek értékelését rögzítő megfelelő ellenőrzési nyomvonalat is, különös figyelmet fordítva annak értékelésére, hogy tiszteletben tartották-e a DNSH-elvet, valamint hogy alátámassza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz zöld és digitális céljaihoz hozzájáruló beruházások eredményeit;

vizsgálja felül a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság megbízhatósági nyilatkozatának megfogalmazását, és a következő évekre vonatkozóan terjessze ki annak hatályát a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből finanszírozott intézkedéseknek az uniós és nemzeti szabályoknak való megfelelésére, tekintettel a Bizottság által adott nem kielégítő indokolásra és a Szerződés őreként az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban fennálló felelősségre;

t)	szorosan kövesse nyomon a mérföldkövek és célok – különösen az ellenőrzéshez, a nyomon követéshez és a kontrollhoz kapcsolódó mérföldkövek és célok – teljesítését;

a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 22. cikke szerinti tagállami ellenőrzési és kontrollintézkedéseknek ne csak a kialakítását, hanem a tényleges működését is ellenőrizze, egyidejűleg azonosítva azokat a területeket, amelyeket javítani lehetne vagy hatékonyabbá lehetne tenni;

tisztázza a mentesítésért felelős hatóság számára, hogy milyen módszertant alkalmazott a megállapodás szerinti kifizetési profilok meghatározásához, különös tekintettel arra, hogy a mögöttes mérföldkövek és célok száma és nagyságrendje miként függ össze az egyes kifizetési részletek nagyságrendjével;

ismételje meg a kifizetési profiloknak a Számvevőszék 21/2022. sz. különjelentésében szereplő elemzését valamennyi tagállam valamennyi kifizetési profilja tekintetében, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak arról, hogy az egyes kifizetési kérelmek hogyan kapcsolódnak az egyes tagállamok tekintetében teljesítendő mérföldkövek és célok számához, valamint tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek garantálják, hogy 2026. augusztus 31-ig valamennyi mérföldkő és cél lezárul;

foglalkozzon a kohézió és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz párhuzamos végrehajtásából származó kockázatokkal és kihívásokkal, különös tekintettel a helyi, regionális, gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonására, amely a kohéziós finanszírozáshoz képest megkönnyíti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó finanszírozás felhasználását azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a különböző kormányzati szintek közötti partnerségen alapuló megközelítés révén bevonják e szereplőket a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásába, célul tűzve ki emellett a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a kohézió közötti kiegészítő jelleg megerősítését;

határozottan ösztönözze a helyreállítási és rezilienciaépítési tervüket módosítani kívánó tagállamokat, hogy beruházásaik körébe vonják be a határokon átnyúló projekteket, és általában helyezzenek nagyobb hangsúlyt az ilyen valóban európai projektekre; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló projekteknek az energia átvitelében, elosztásában és tárolásában fennálló szűk keresztmetszeteket kell kezelniük, ezáltal uniós hozzáadott értéket biztosítva; csak olyan tagállamok REPowerEU fejezeteit hagyja jóvá, amelyek – a REPowerEU-tárgyalásokon egyeztetettek szerint – a finanszírozás legalább 30 %-át határokon átnyúló vagy több országra kiterjedő dimenzióval vagy hatással rendelkező projektekre fordítják, és erről számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;

a fennmaradó hitelek és a visszavont kifizetések teljes összegét különösen az energiafüggetlenségre és az energetikai átalakulás felgyorsítására összpontosító, határokon átnyúló projektek számára tegye elérhetővé; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat, hogy határon átnyúló projekteket dolgozzanak ki, különösen az energiafüggőséggel kapcsolatban, és tegye lehetővé számukra, hogy a fennmaradó hitelekből és a visszavont kifizetésekből hitelt igényeljenek az energiára összpontosító, határokon átnyúló projektek finanszírozásához; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak a végrehajtás előrehaladásáról, a felfüggesztett és visszavont kifizetésekről és a hitelkérelmekről;

aa)

adott esetben erősítse meg a tagállamokban végzett rendszerellenőrzéseit minden egyes belső kontrollrendszerre vonatkozóan (decentralizált vagy végrehajtási módszerek esetében), és gondoskodjon észszerű számú vizsgálat elvégzéséről az egyes beszerzési dokumentációk tekintetében a belső kontrollrendszerek gyakorlati hatékonyságának garantálása érdekében;

ab)

gondoskodjon arról, hogy a kettős finanszírozás ellenőrzése bekerüljön az NGEU-, vidékfejlesztési és kohéziós programokra vonatkozó tagállami ellenőrzési és kontrollkeretekbe, és rendszerellenőrzések révén biztosítsa annak megfelelő működését; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy az e programok keretében a végső kedvezményezetteknek folyósított valamennyi kifizetés kockázatalapú ellenőrzése révén bizonyosodjon meg arról, hogy nem kerül-e sor kettős finanszírozásra;

ac)

biztosítsa a tagállamok végső kedvezményezettjeiről vezetett nyilvántartások megbízhatóságát, különös tekintettel az adatok sértetlenségére és teljességére annak érdekében, hogy a végső kedvezményezetteket érintő szabálytalanságok feltárását követően megfelelő uniós szintű nyomon követésre kerülhessen sor;

ad)	számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak arról, hogy a Bizottság mit tett a tagállamokban és uniós szinten fennálló esetleges összeférhetetlenségek semlegesítése érdekében, különös tekintettel a tanácsadók bevonására;

ae)

nyújtson be részletes jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak a tagállamok által már a kifizetések folyósítása előtt végrehajtott reformokról, valamint a tagállamok által a nemzeti jog új uniós irányelvekhez való hozzáigazítása érdekében hozott azon kötelező intézkedésekről, amelyeket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben mérföldkövek vagy célok formájában szerepeltettek.

(1) Intézményközi megállapodás (2021. május 20.) az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a kötelező átláthatósági nyilvántartásról (HL L 207., 2021.6.11., 1. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/947 rendelete (2021. június 9.) a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 209., 2021.6.14., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2020/2092 rendelete (2020. december 16.) az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről (HL L 433 I, 2020.12.22., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(5) A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.).