AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2023. január 16.)

az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (átdolgozás) iránti javaslatról

(CON/2023/2)

(2023/C 89/01)

Bevezetés és jogalap

Az Európai Bizottság 2021. december 15-én az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre (átdolgozás) vonatkozó javaslatot (1) (a továbbiakban: a javasolt irányelv) tett közzé.

Az Európai Központi Bank (EKB) úgy döntött, hogy saját kezdeményezésre véleményt fogad el a javasolt irányelvről. Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 25.1. cikkén alapul, különösen mivel a javasolt irányelv a) a Központi Bankok Európai Rendszerén (KBER) keresztül ellátandó, az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése szerinti, a monetáris politika meghatározására és végrehajtására vonatkozó alapvető feladathoz, b) az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó, az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése szerinti feladatához, és c) az EKB-nak a KBER Alapokmányának 5.3. cikke szerinti, a hatáskörébe tartozó területeken a statisztikai adatok gyűjtésére, összeállítására és terjesztésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok összehangolásához szükség esetén történő hozzájárulásához kapcsolódik. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzata 17.5. cikkének első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

1. Általános észrevételek

1.1.

Az EKB általánosságban támogatja a javasolt irányelvet, amelynek célja az épületfelújítási arány és mélység növelése az Unióban, az épületek energiahatékonyságára vonatkozó információk javítása, valamint annak biztosítása, hogy valamennyi épület megfeleljen az Unió éghajlat-politikai céljainak. A javasolt irányelv nemcsak az Unió éghajlat-politikai céljaihoz fog hozzájárulni, hanem az energiabiztonság biztosítására irányuló uniós törekvéseket is támogatni fogja. A javasolt irányelv azáltal, hogy foglalkozik a felújítások akadályaival és az épületek energiahatékonyságának javítására vonatkozó célokat határoz meg, hozzá fog járulni az Unió fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez és a földgáz iránti kereslet csökkentéséhez. Ezenkívül az épületek energiafogyasztásának csökkentése révén ellenállóbbá teszi majd a háztartásokat és a társaságokat az energiaár-emelkedésekkel szemben és közép-, illetve hosszú távon elősegíti a fosszilis tüzelőanyagok árának ingadozásával szembeni árérzékenység csökkentését. Emellett a javasolt irányelv nagyobb bizonyosságot nyújt az Unió fenntartható átállásának ütemét és ütemezését illetően, oly módon, amelyet a hitelintézetek és pénzügyi intézmények figyelembe tudnak venni a portfólióallokációról és a középtávú finanszírozásról való döntéseik során.

1.2.

Az EKB üdvözli a javasolt irányelv azon célját, hogy az Unió egészében javítsa az energiahatékonysági tanúsítványokhoz való hozzáférést. A javasolt intézkedések teljes körű hozzáférést biztosítanának a pénzügyi intézmények számára az energiahatékonysági tanúsítványokhoz, kezelve az ezen információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jelentős kihívásokat, amelyekkel a hitelintézetek és általánosabban véve a pénzügyi intézmények jelenleg szembesülnek. Ezek az intézkedések lehetővé tennék a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények számára, hogy ingatlaneszközeik tekintetében javítsák az éghajlatváltozással kapcsolatos átállási kockázatok értékelését. Ez a javítás több okból is fontos az EKB, az eurorendszer és a KBER számára. Először is, mivel az ingatlanhitelezés a felügyelt hitelintézetek banki könyvének jelentős részét teszi ki, ez az információ nagymértékben releváns az EKB és bankfelügyeleti funkciói számára. Másodszor, mivel az ügyfelek által a monetáris politikai műveletekben használt fedezet jelentős része ingatlant terhelő jelzáloggal fedezett pénzügyi eszközökből áll, a hitelintézetek és pénzügyi intézmények számára az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos információkhoz való teljes körű hozzáférés biztosítása javítaná az eurorendszer arra való képességét, hogy – az árstabilitással kapcsolatos feladatának ellátása során – azonosítsa, figyelemmel kísérje és mérsékelje az ügyfelekkel, a refinanszírozási műveletei keretében elfogadott fedezetekkel és a végleges adásvételi ügyletekből származó eszközállományával kapcsolatos kockázatokat. Harmadszor, az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos részletes információkhoz való nagyobb mértékű hozzáférésre van szükség a KBER statisztikai feladatainak támogatása érdekében, beleértve az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatelemzésre szolgáló statisztikai mutatók kidolgozását is. Ez pedig segítené az EKB-t abban, hogy a hatáskörébe tartozó területeken hozzájáruljon a statisztikák gyűjtésére, összeállítására és terjesztésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok harmonizálásához.

1.3.

Ugyanakkor az EKB-nak aggályai vannak az új energiahatékonysági osztályok meghatározására javasolt módszertannal kapcsolatban, és az Unió egészére kiterjedő nagyobb fokú harmonizációt szorgalmaz. A javasolt irányelv csak az egyes tagállamok legjobb és legrosszabb energiahatékonysági osztályára vonatkozó közös kritériumokat határoz meg anélkül, hogy teljes mértékben harmonizálná az alapul szolgáló, nemzeti szinten meghatározott fogalommeghatározásokat és módszereket. Kockázati szempontból ez csökkenteni fogja a tagállamok közötti összehasonlíthatóságot, és csökkenti az energiahatékonysági tanúsítványoknak az adott ingatlaneszköz kockázatossága helyettesítő értékeként fennálló hasznosságát. Egy harmonizáltabb módszertan segítené az EKB-t abban, hogy prudenciális felügyeleti funkciói keretében megbízható és összehasonlítható adatok, valamint uniós szintű közös és standardizált fogalommeghatározások alapján értékelje az energiahatékonyságnak a hitelintézetek ingatlankitettségeire gyakorolt hatását. Javítaná továbbá az eurorendszer arra való képességét, hogy megfelelően figyelemmel kísérje és értékelje az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi kockázatoknak a mérlegében szereplő eszközökre gyakorolt hatását és biztosítsa az eurorendszer mérlegének kockázatokkal szembeni megfelelő védelmét.

1.4.

A javasolt irányelv – helyesen – felismeri a pénzügyi ágazat ahhoz fűződő érdekét, hogy hozzáférjen az épületek energiahatékonyságára vonatkozó információkhoz. A javasolt irányelvnek egyértelművé kell tennie, hogy az irányelv hatálya kiterjed a hitelintézetekre is, amelyek a jelzáloghitelezés fő forrását alkotják.

1.5.

Amint az az alábbiakban részletesebben kifejtésre kerül, az EKB támogatja különösen a) az energiahatékonysági címkézés uniós szinten harmonizáltabb módszertanát; b) az energiahatékonysági tanúsítványok adatbázisaihoz a hitelintézetek és pénzügyi intézmények általi teljes körű és megfelelő időben történő hozzáférést az éghajlattal kapcsolatos átállási kockázataik kezelése érdekében; és c) a javasolt irányelv 2025 előtt történő átültetését.

Különös észrevételek

2. Az új energiahatékonysági osztályok meghatározásának módszertana

2.1.

Mivel egyes tagállamok regionális szintű energiahatékonysági szabványokat alkalmaznak, az EKB támogatná az energiahatékonysági címkézési folyamat és az alapul szolgáló küszöbértékek tagállamokon belüli harmonizálását. Ezen túlmenően a javasolt irányelvnek korlátoznia kell a nemzeti mérlegelési jogkörbe tartozó mentességeket (egyes tagállamokban az 50 m2-nél kisebb hasznos alapterületű önálló épületek nem tartoznak az energiahatékonysági tanúsítvánnyal kapcsolatos követelmények hatálya alá) az energiahatékonysági tanúsítványok piaci rendelkezésre állása legmagasabb szintjének és egy uniós szintű közös megközelítésnek a biztosítása érdekében.

2.2.

Az energiahatékonysági tanúsítvány meghatározását illetően, bár az EKB értékeli, hogy a javasolt irányelv célja az energiahatékonysági osztályok uniós szintű összehasonlíthatóságának növelése a jelenlegi helyzethez képest, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt módszertan nem éri el a szükséges mértékű harmonizációt.

Először is, amint azt az EKB által 2022-ben végzett éghajlati stresszteszt is mutatja, a jelenlegi heterogén nemzeti energiahatékonysági szabályozások, különösen a tagállamok által az épületek energiahatékonyságának kiszámítására alkalmazott különböző módszerek nem teszik lehetővé az adatok uniós szintű pontos összesítését (2).

Másodszor, a javasolt irányelv csak közös kritériumokat állapít meg a legjobb és a legrosszabb épületek meghatározására. Közelebbről, a G osztályú épületek úgy kerülnek meghatározásra, mint az egyes tagállamokban az új energiahatékonysági tanúsítványok bevezetésének időpontjában az érületek energiahatékonyság szempontjából alsó 15 %-a. Ez azt jelenti, hogy az épületek alsó 15 %-a az egyes tagállamokban igen különböző tényleges energiahatékonysággal rendelkezne, ami jelentősen csökkenti az uniós szintű valódi összehasonlíthatóságot.

Harmadszor, a javasolt irányelv nem vezet be az Unió egészében homogén küszöbértékeket a címkézési rendszer harmonizálása érdekében, hanem az energiahatékonysági tanúsítványok meghatározását a tagállamok mérlegelésére bízza. Míg ez a megközelítés fokozhatja az épületek relatív energiahatékonyságának átláthatóságát egy adott tagállamon belül, és Unió-szerte összehasonlítható felújítási törekvésekhez vezethet, potenciálisan az Unión belüli nem hatékony tőkeallokációhoz vezethet (3). Ezenkívül a tagállam-specifikus energiahatékonysági tanúsítványok és a kapcsolódó felújítási célok hatással lehetnek az ingatlaneszközök értékelésére, amennyiben ez az értékelés nem kapcsolódik közvetlenül az energiahatékonysághoz és az energiával kapcsolatos költségek ezzel összefüggő hatásához. Ez felügyeleti és kockázatkezelési szempontból nem kívánatos, mivel megnehezítené az ingatlaneszközök értékelésének a hitelkockázati paraméterekkel és hitelezési szabályokkal való összekapcsolását.

Negyedszer, tekintettel az energiahatékonysági tanúsítványok általi jelenlegi korlátozott lefedettségre és az épületállomány energiahatékonyságára vonatkozó adatok hiányára, az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos meglévő információkon alapuló országspecifikus küszöbértékek továbbá rosszul kalibrált küszöbértékekhez vezethetnek, különösen azokban a tagállamokban, ahol alacsony az energiahatékonysági tanúsítványok általi lefedettség. Ha a küszöbértékek rosszul kalibráltak, előfordulhat, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos adatok nem tükrözik az energiahatékonyság épületek közötti általános eloszlását, és a tagállamok között indokolatlan heterogenitást eredményeznek.

2.3.

A fent kifejtett okok miatt az EKB azon a véleményen van, hogy – különösen hosszú távon – az egész Unióra kiterjedő, homogénebb módszertant kell előnyben részesíteni. Az EKB elismeri, hogy a tagállami szintű és az uniós szintű küszöbértékek közötti választás végső soron politikai döntés, amelynek számos egyéb megfontolást is figyelembe kell vennie, például – az eredeti épületállomány állapotától függetlenül – az összehasonlítható felújítási erőfeszítéseket az egyes tagállamokban, vagy a bérlők és vásárlók számára fennálló használhatóságot. Mindazonáltal a javasolt irányelvnek az energiahatékonysági osztályok skálájának a tagállamok között idővel történő közelítésére kell törekednie. Ez a megközelítés biztosítaná az Unión belül a homogénebb meghatározást, megerősítve az energiahatékonysági tanúsítványok információtartalmát, amelyek alapul szolgálhatnának az ingatlaneszközöknek az épületek energiahatékonyságán alapuló kockázati differenciálásához (4).

2.4.

Ha az energiahatékonysági tanúsítványok harmonizációjára vonatkozó módszertan módosítása végső soron nem lehetséges, a más épületjellemzőkön és az összes tagállamból származó adatokon alapuló statisztikai mintavétel javíthatná az energiahatékonysági küszöbértékek kalibrálását. A kalibrálást ideális esetben uniós szinten kellene elvégezni a becslési módszerek fragmentálódásának elkerülése érdekében. A használandó véletlenszerű minták (5) méretével kapcsolatos további részletek – a nemzeti ingatlaneszközök arányát illetően – különösen fokoznák a módszertanok tagállamok közötti következetességét.

2.5.

Ha az ilyen változtatások nem megvalósíthatók, elengedhetetlen legalább, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok kiszámításához használt adatok nyilvánosan hozzáférhetők legyenek, amint az az alábbiakban kiemelésre kerül.

3. Az energiahatékonysági adatokhoz az érdekelt felek általi hozzáférés

3.1.

Az EKB határozottan támogatja a javasolt irányelv azon célját, hogy biztosítsa a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények számára az energiahatékonysági tanúsítványokhoz való hozzáférést. Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó adatokhoz való hozzáférés alapvető előfeltétele az éghajlattal kapcsolatos átállási kockázatok, valamint az ingatlaneszközök szénlábnyoma értékelésének, mivel ezek hatással vannak a hitelintézetekre és a pénzügyi intézményekre, különösen jelzáloghitel-portfólióikra. A hozzáférés ezért segítene megelőzni az uniós pénzügyi rendszerre gyakorolt esetleges tovagyűrűző hatásokat. A hitelintézetek és pénzügyi intézmények felügyeletéért felelős hatóságoknak, köztük az EKB-nak teljes körű hozzáféréssel kell rendelkezniük az energiahatékonysági tanúsítványokhoz a mögöttes éghajlati kockázatok értékelése céljából.

3.2.

A hitelintézeteken, pénzügyi intézményeken és központi bankokon kívül az ingatlanfedezetű termékekbe, például jelzáloghitel-portfóliókba, eszközalapú értékpapírokba vagy fedezett kötvényekbe befektető egyéb pénzügyi piaci szereplőknek is hozzá kell férniük az alapul szolgáló ingatlanok energiahatékonyságára vonatkozó adatokhoz a saját éghajlati kockázatértékeléseik és közzétételek céljából, különösen az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) (a továbbiakban: a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet) alapján, valamint az ingatlannal kapcsolatos gazdasági tevékenységeknek az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) (a továbbiakban: taxonómiai rendelet) szerinti éghajlatváltozás-mérséklési kritériumokkal való összhangjának értékelése céljából. A javasolt irányelvnek ezért biztosítania kell, hogy a végső soron ingatlannal fedezett eszközökbe közvetlenül befektető vagy ilyen eszközöket biztosítékként elfogadó harmadik fél befektetők hozzáférhessenek az adott ingatlanra vonatkozó energiahatékonysági tanúsítvánnyal kapcsolatos információkhoz.

3.3.

Az energiahatékonysági tanúsítvánnyal kapcsolatos adatokat, beleértve a primerenergia-igényre vonatkozó információkat, a hitelintézetek és pénzügyi intézmények számára nem csak a közvetlen beruházásokkal vagy lakásvásárlási jelzáloghitelekkel összefüggésben kell hozzáférhetővé tenni, hanem a mélyfelújítási hitelek esetében is. Ez lehetővé tenné a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények számára, hogy felmérjék az ilyen felújításoknak a fedezet értékére gyakorolt hatását és megfelelő kockázatelemzést végezzenek. Az ilyen rendelkezések hiányában fennáll annak a kockázata, hogy a javasolt irányelv nem orvosolja a hitelintézetek és pénzügyi intézmények esetében a taxonómiai rendeletben előírt információk gyűjtése tekintetében azonosított egyik fő adathiányt (8).

3.4.

Tekintettel az energiahatékonysági szabványok kiszámítására vonatkozó jelenlegi módszertan korlátaira (lásd a fenti 2.2. bekezdést), különösen az új energiahatékonysági osztályokra vonatkozó harmonizáltabb módszertan hiányában, a javasolt irányelvnek legalább azt biztosítania kell, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokban szereplő összes kulcsfontosságú jellemző és mező (például a kWh/m2/év-ben kifejezett primerenergia-felhasználás) valamennyi érdekelt fél, köztük a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények rendelkezésére álljon. A kellően részletes (például a kWh/m2/év-ben kifejezett primerenergia-felhasználás) és nem csak aggregált információkhoz való hozzáférés kulcsfontosságú a tagállamok energiahatékonysági osztályai közötti különbségekből eredő korlátok leküzdéséhez és összehasonlíthatóságuk biztosításához.

3.5.

Az egyedi azonosítás elengedhetetlen az információk adatforrások közötti összekapcsolásához, lehetővé téve az interoperabilitást és elkerülve az adatszolgáltatási követelmények közötti átfedéseket. Ezért a javasolt irányelvnek azt is biztosítania kell, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos adatokat egy egyedi épületazonosító használatával és az európai térinformációs infrastruktúra (9) (INSPIRE) keretében kidolgozott iránymutatásokat követve össze lehessen kapcsolni az épület pontos helyével, fizikai jellemzőivel vagy releváns pénzügyi információival annak érdekében, hogy a befektetők, a központi bankok és a felügyeleti hatóságok a lehető legjobban értékelhessék az épületekhez kapcsolódó átállási és fizikai kockázatokat.

3.6.

A javasolt irányelvnek egyértelművé kell tennie, hogy a nemzeti adatbázisokból származó információknak az uniós épületállomány megfigyelőközpontja vagy más erre szolgáló platform részére történő továbbítását úgy kell értelmezni, hogy az a részletes információkat is magában foglalja, az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) és más jogi biztosítékok sérelme nélkül. Ezen túlmenően annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél naprakész információkkal rendelkezzen, a nemzeti adatbázisokból származó, nyilvánosan hozzáférhető információkat, valamint az épületállomány megfigyelőközpontjának vagy más erre szolgáló platformnak továbbított információkat gyakrabban kellene frissíteni, mint évente egyszer vagy kétszer, amint azt a javasolt irányelv jelenleg előirányozza (11).

4. Az energiahatékonysági tanúsítványok új módszertanához kapcsolódó határidők

4.1.

Az EKB azt javasolja, hogy a javasolt irányelvet korábban, 2024 végéig, ne pedig 2025 végéig ültessék át, a következő okokból.

Először is, az EKB által 2022-ben folytatott felügyeleti eljárások azt mutatták, hogy a hitelintézetek által szolgáltatott, energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos adatok mennyisége kulcsfontosságú kérdés. Míg a hitelintézetek néhány tagállamban az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos nyilvántartásokhoz való korlátozott hozzáférésre hivatkoztak (12) az egyik mögöttes okként, érdemi helyettesítő adatokat sem jelentettek. E tekintetben a hitelintézetek és pénzügyi intézmények számára az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos részletes adatokhoz való mielőbbi hozzáférés biztosítása javítaná az éghajlattal kapcsolatos átállási kockázatokkal kapcsolatos meglévő kockázatkezelési gyakorlataikat és stratégiáikat, különösen az ingatlanhitel-portfóliójuk állománya tekintetében.

Másodszor, az energiahatékonysági adatok uniós szinten időben történő rendelkezésre állása elengedhetetlen a javasolt irányelv korszerűsítési követelményei melletti megfelelő elköteleződéshez. A javasolt irányelv előírja, hogy a közjogi szervek tulajdonában lévő épületeknek és önálló rendeltetési egységeknek, valamint a nem lakáscélú épületeknek és önálló rendeltetési egységeknek 2027-ig az új energiahatékonysági szabványok alapján legalább az F energiahatékonysági osztályt el kell érniük. Ezek a célok az új energiahatékonysági szabványok korábbi elfogadása nélkül kihívást jelentenek (13). A tagállamoknak a javasolt irányelvet 2025-ig kell átültetniük, így csak két év marad a szükséges felújítások elvégzésére.

4.2.

Amennyiben az átültetést nem lehet előrehozni, az EKB azt javasolja, hogy a javasolt irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtását gyorsítsák fel, 2025 vége helyett 2024 végére.

5. Az energiahatékonysági tanúsítványok harmonizációjának részletszabályai

5.1.

Mivel az újonnan kiállított energiahatékonysági tanúsítványok legfeljebb 10 évig lesznek érvényesek, a javasolt irányelv elfogadása azzal fog járni, hogy 2025 után az energiahatékonysági tanúsítványok két generációja jelentős ideig egyszerre fog létezni. A javasolt irányelv átültetésének ezért egyértelművé kell tennie, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok régi és új generációja hogyan felel meg egymásnak, hogy azokat szabályozási szempontból azonos módon kell-e kezelni, és hogy a tulajdonosok hogyan kapják meg az uniós szabványokon alapuló, frissített energiahatékonysági tanúsítványokat, mivel ez hatással lenne az épületek értékére. Például a „kibocsátásmentes épületek” a javasolt irányelv szerinti A energiahatékonysági osztályhoz kapcsolódnak, de nem egyértelmű, hogy azok az épületek, amelyek a jelenlegi irányelv alapján A energiahatékonysági osztályba tartoztak, kibocsátásmentes épületnek minősülnek-e majd. Különösen fontos ezt a kérdést más uniós jogszabályokkal – például a taxonómiai rendelettel és a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelettel – együtt figyelembe venni, amelyek az energiahatékonysági tanúsítványokra, valamint a kibocsátásmentes épületek és a „közel nulla energiaigényű épületek” fogalommeghatározásaira vonatkozó kereszthivatkozásokat tartalmaznak (14).

5.2.

Emellett a tagállamoknak azonosítaniuk kell azokat a legmegfelelőbb megoldásokat, amelyek arra ösztönzik az épülettulajdonosokat, hogy időben frissítsék energiahatékonysági tanúsítványaikat, hogy felhívják a figyelmet az energiahatékonyság javítását célzó ajánlott költséghatékony felújításokra.

6. Jelzálogportfólió-standardok

6.1.

A javasolt irányelv megbízza a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a támogató finanszírozást és pénzügyi eszközöket, többek között jelzálogportfólió-standardok révén, amelyek olyan mechanizmusokból állnak, amelyek ösztönzőket biztosítanak a jelzáloghitelezők számára, hogy javítsák a portfóliójuk energiahatékonyságát (15). A „jelzálogportfólió-standardok” javasolt meghatározása azonban viszonylag tág, kevés iránymutatással arra vonatkozóan, hogy ezeket a standardokat nemzeti szinten hogyan kell meghatározni (16). Az átültetést követően ez a fogalommeghatározás a nem harmonizált jelzálogportfólió-standardok jellemezte heterogén környezethez vezethet a tagállamokban. A javasolt irányelv vagy egy új, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus részletesebben meghatározhatna olyan minimumkövetelményeket, amelyek az Unió egészében harmonizálnák a jelzálogportfólió-standardokat. Hasonlóképpen rendkívül fontos, hogy a jelzálogportfólió-standardok kialakítása könnyen felhasználható legyen a pénzügyi és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása során. Az ilyen kialakítás megkönnyíthetné az energiahatékonyságot fokozó jelzáloghitelekbe történő, határokon átnyúló beruházásokat – a tőkepiaci unió összefüggésében is –, és maximalizálhatná a pénzügyi piacok hozzájárulását, ezáltal csökkentve a banki hitelezéstől és a kormányzati támogatási rendszerektől való függést.

6.2.

A jelzálogportfólió-standardoknak ideális esetben az ingatlaneszközök energiahatékonysági osztályokat illetően fennálló átlagos szintjének javulásával idővel egyre szigorúbbá kell válniuk. A jelzálogportfólió-standardokat ezért rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az ingatlanállomány energiahatékonyságának javulását azzal a céllal, hogy fenntartsák a jelzáloghitel-állományok energiahatékonyságának további javítására irányuló pénzügyi ösztönzést.

7. Az adatbázisok standardizálása

7.1.

A javasolt irányelv biztosítja, hogy a nemzeti adatbázisokba bekerüljenek a más épületekkel kapcsolatos adatkészletekhez való kapcsolódások. Ehhez az szükséges, hogy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti adatbázisok interoperábilisak legyenek és integrálódjanak az épületekre vonatkozó információkat tartalmazó más közigazgatási adatbázisokkal, például a nemzeti épületnyilvántartással és a digitális épületnaplókkal. Az összegyűjtött információk döntéshozatali célokra való felhasználhatóságának bővítése érdekében az EKB azt javasolja, hogy a javasolt irányelv irányozza elő a nemzeti szinten túlmenő ilyen interoperabilitáshoz és integrációhoz szükséges technikai végrehajtási standardok felülvizsgálatát is.

Abban az esetben, ahol az EKB a javasolt irányelv módosítására tesz javaslatot, külön technikai munkadokumentum tartalmazza a szövegezési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot. A technikai munkadokumentum angol nyelven elérhető az EUR-Lexen.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2023. január 16-án.

az EKB elnöke

Christine LAGARDE

(1) COM(2021) 802 final.

(2) Lásd: 2022 climate risk stress test (éghajlati kockázatokra vonatkozó 2022. évi stresszteszt), 2022. július, elérhető az EKB bankfelügyeleti honlapján: www.bankingsupervision.europa.eu

(3) A viszonylag magas szintű energiahatékonysággal rendelkező tagállamokban a tulajdonosoknak (a helyi éghajlatot figyelembe véve) fel kellene újítaniuk az épületüket, még ha az épület az Unió egészét tekintve viszonylag energiahatékony is. El kell ismerni, hogy egyes tagállamokban a (főként helyi) munkaerő rendelkezésre állása korlátozó tényező lehet.

(4) Az energiahatékonysági tanúsítványok harmonizálásának pontosabb, de egyszerű módszertana lehetne fő tényezőként egy uniós szintű közös mutató azonosítása, például a kWh/m2/év-ben kifejezett primerenergia-felhasználás vagy a szén-dioxid-kibocsátás, vagy lehetőség szerint a kettő kombinációja, majd ezt követően ennek az összes épületre történő kiszámítása és az eredmények hét osztályra bontása. Az energiahatékonysági tanúsítványokból származó, az energiahatékonyságra vonatkozó – kWh/m2/év-ben kifejezett primerenergia-felhasználáson alapuló – információk kiegészítéseként az ingatlanok gyorsabb dekarbonizációjának biztosítása érdekében fontolóra lehetne venni az elfogadható üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó felső határértéket (kgCO2eq/m2/év) minden egyes energiahatékonysági osztály tekintetében.

(5) Lásd a javasolt irányelv VI. mellékletének 2. pontját.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2088 rendelete (2019. november 27.) a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről (HL L 317., 2019.12.9., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(8) Az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről szóló, 2021. június 4-i (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 442., 2021.12.9., 1. o.) a „Meglévő épületek korszerűsítése” tevékenység tekintetében a következő lényeges hozzájárulást írja elő: az épület-korszerűsítés megfelel a jelentős épület-korszerűsítésekre vonatkozó követelményeknek. Alternatív megoldásként a primerenergia-igény (PED) legalább 30 %-os csökkenését eredményezi.

(9) Lásd az európai térinformációs infrastruktúra tudásbázisát, elérhető: https://inspire.ec.europa.eu

(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(11) Lásd a javasolt irányelv 19. cikkének (3) és (4) bekezdését.

(12) Lásd: 2022 climate risk stress test (éghajlati kockázatokra vonatkozó 2022. évi stresszteszt), 2022. július, elérhető az EKB bankfelügyeleti honlapján: www.bankingsupervision.europa.eu

(13) Lásd a javasolt irányelv 9. cikkét.

(14) Lásd az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 7.1. szakaszát; az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel kapcsolatos információk tartalmát és megjelenítését részletesen meghatározó, valamint a fenntarthatósági mutatókkal és a fenntarthatóság szempontjából káros hatásokkal kapcsolatos információk tartalmát, módszertanát és megjelenítését, továbbá a környezeti és társadalmi jellemzők és a fenntartható befektetési célkitűzések előmozdításával kapcsolatos, a szerződéskötés előtti dokumentumokban, a weboldalakon és az időszakos jelentésekben szereplő információk tartalmát és megjelenítését meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2022. április 6-i (EU) 2022/1288 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 196., 2022.7.25., 1. o.) I. mellékletét.

(15) Lásd a javasolt irányelv 15. cikkének (4) bekezdését.

(16) Lásd a javasolt irányelv 2. cikkének 36. pontját.