EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.12.7.
COM(2022) 698 final
2022/0404(COD)
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE
[xxxx]
a 2009/65/EU, a 2013/36/EU és az (EU) 2019/2034 irányelvnek a központi szerződő felekkel szembeni koncentrációs kockázat és a központilag elszámolt származtatott ügyletekkel kapcsolatos partnerkockázat kezelése tekintetében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
Ez a javaslat része annak a kezdeményezésnek, amelynek célja biztonságos, megbízható és versenyképes központi elszámolási ökoszisztéma létrehozása az EU-ban, ezáltal előmozdítva a tőkepiaci uniót és megerősítve az EU nyitott stratégiai autonómiáját. A stabil és biztonságosan működő központi szerződő felek fokozzák a pénzügyi rendszer bizalmát, és jelentősen támogatják a kulcsfontosságú piacok likviditását. A biztonságos, megbízható és versenyképes központi elszámolási ökoszisztéma a további fejlődés előfeltétele. Az EU központi elszámolási ökoszisztémájának lehetővé kell tennie, hogy az uniós vállalkozások hatékonyan és biztonságosan fedezzék kockázataikat, ugyanakkor fennmaradjon az átfogó pénzügyi stabilitás. A központi elszámolás ily módon támogatni fogja az EU gazdaságát. A versenyképes és hatékony uniós központi elszámolási ökoszisztéma növelni fogja a központi elszámolási aktivitást, ugyanakkor azzal a kockázattal is jár, hogy az ügyletek néhány – pénzügyi szempontból rendszerszintű jelentőségű – központi szerződő félnél összpontosulnak. A központi szerződő feleknek ezért megfelelően kezelniük kell ezeket a kockázatokat, és változatlanul fenn kell tartani a központi szerződő felek szoros felügyeletét nemzeti, valamint átfogó uniós szinten egyaránt.
Emellett 2017 óta többször is aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az EU pénzügyi stabilitását – különösen stresszforgatókönyv esetén – továbbra is veszélyezteti az elszámolás egyes harmadik országbeli központi szerződő feleknél való túlzott mértékű koncentrálódása. Csekély valószínűséggel, de bekövetkezhetnek olyan események, amelyek komoly kockázatot jelentenek, és az EU-nak fel kell készülnie ezek kezelésére 1 . Bár az uniós központi szerződő felek általában reziliensnek bizonyultak e fejleményekkel szemben, a tapasztalatok rámutattak arra, hogy az EU központi elszámolási ökoszisztémája tovább erősíthető, ami javítja a pénzügyi stabilitást. Ugyanakkor a nyitott stratégiai autonómia azt is szükségessé teszi, hogy az EU megvédje magát azokkal a pénzügyi stabilitási kockázatokkal szemben, amelyek akkor merülhetnek fel, ha az uniós piaci szereplők túlzott mértékben támaszkodnak harmadik országbeli szervezetekre, mivel ez sebezhetőség forrása lehet. E helyzet kezelése érdekében az e javaslatot is tartalmazó kezdeményezés célja az uniós központi szerződő felek likviditásának növelése, az EU központi elszámolási kapacitásának megerősítése, valamint a harmadik országbeli központi szerződő felekkel szembeni túlzott kitettség által az EU pénzügyi stabilitására jelentett kockázatok csökkentése. A javaslat ezért többek között előírja, hogy az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi piaci szereplőnek aktív számlával kell rendelkeznie uniós központi szerződő félnél abból a célból, hogy az ESMA által az uniós pénzügyi stabilitás szempontjából rendszerszinten nagy jelentőségűként azonosított szolgáltatások legalább bizonyos hányadát ez a központi szerződő fél számolja el.
Míg az e csomag végrehajtására irányuló jogalkotási intézkedések nagy része a 648/2012/EU rendelet 2 (EMIR) módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (EMIR 3) szerepel, ez a javaslat a 2013/36/EU irányelv 3 (tőkekövetelményekről szóló irányelv vagy CRD), az (EU) 2019/2034 irányelv 4 (befektetési vállalkozásokról szóló irányelv vagy IFD) és a 2009/65/EU irányelv 5 (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról szóló irányelv vagy ÁÉKBV-irányelv) olyan módosításait tartalmazza, amelyek szükségesek az EMIR 3-ban foglalt célkitűzések megvalósításához és a koherencia biztosításához. A két javaslatot ezért egymással összefüggésben kell értelmezni.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
A jelen javaslatot is magában foglaló kezdeményezés kapcsolódik más olyan uniós szakpolitikákhoz és folyamatban lévő kezdeményezésekhez, amelyek célja i. a tőkepiaci unió (CMU) előmozdítása 6 , ii. az EU nyitott stratégiai autonómiájának megerősítése 7 , valamint iii. az uniós szintű felügyelet hatékonyságának és eredményességének fokozása, és összhangban van azokkal.
Ez a javaslat a CRD és az IFD kismértékű módosítására irányul annak érdekében, hogy az intézmények és a befektetési vállalkozások, valamint illetékes hatóságaik ösztönzést kapjanak ahhoz, hogy szisztematikusan kezeljék a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeikből eredő esetleges túlzott koncentrációs kockázatot, különös tekintettel azokra a rendszerszintű jelentőséggel bíró harmadik országbeli központi szerződő felekre (2. szintű központi szerződő felek), amelyek az ESMA által rendszerszinten nagy jelentőségűként meghatározott szolgáltatásokat kínálnak; és tükrözi a nyitott stratégiai autonómiának a makrogazdasági és a pénzügyi területen való megteremtésére irányuló átfogó célt, amely elsősorban, de nem kizárólag az uniós pénzügyi piaci infrastruktúrák továbbfejlesztése és rezilienciájuk fokozása révén valósítható meg. Az uniós központi szerződő feleken keresztül végrehajtott központi elszámolás arányának növelése hozzájárul a kereskedés utáni mechanizmusok hatékonyabbá válásához is, ami a tőkepiaci unió stabilitásának alapját jelenti. A javaslat módosítja továbbá az ÁÉKBV-irányelvet annak érdekében, hogy a 648/2012/EU rendelet alapján engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt valamennyi származtatott ügylet tekintetében megszűnjenek a partnerkockázattal összefüggő korlátok, ezáltal egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki a tőzsdei és tőzsdén kívüli (OTC) származtatott termékek vonatkozásában, és jobban érvényesüljön a központi szerződő felek kockázatcsökkentő szerepe a származtatott ügyletekben.
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
Ezt a kezdeményezést az uniós piacok biztonságosabbá, stabilabbá, hatékonyabbá és versenyképesebbé tételét célzó szélesebb körű, a tőkepiaci unióra és a nyitott stratégiai autonómiára irányuló kezdeményezések által megjelenített bizottsági menetrend összefüggésében kell szemlélni. A biztonságos, hatékony és versenyképes kereskedés utáni mechanizmusok, mindenekelőtt a központi elszámolás, a stabil tőkepiacok alapvető elemei. A teljes mértékben működő és integrált tőkepiac lehetővé fogja tenni az EU gazdaságának fenntartható növekedését és versenyképességének javulását, összhangban a Bizottság emberközpontú gazdaságra vonatkozó stratégiai prioritásával, amely a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és a beruházásokhoz szükséges megfelelő feltételek kialakítására összpontosít.
A szóban forgó kezdeményezésnek nincs olyan közvetlen és/vagy azonosítható hatása, amely jelentős kárt okozna, vagy befolyásolná a klímasemlegességi célkitűzésekkel és az európai klímarendeletből 8 eredő kötelezettségekkel való összhangot.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
A CRD, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv szabályozási és felügyeleti keretet határoz meg az olyan hitelintézetekre, befektetési vállalkozásokra és ÁÉKBV-kre vonatkozóan, amelyek igénybe vehetik az uniós és a harmadik országbeli központi szerződő felek által kínált szolgáltatásokat. Az említett irányelvek jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 53. cikkének (1) bekezdése volt, mivel céljuk a hitelintézetek, befektetési vállalkozások és ÁÉKBV-k tevékenységének megkezdésére és gyakorlására vonatkozó rendelkezések összehangolása. Tekintettel arra, hogy ez a kezdeményezés további szakpolitikai intézkedéseket javasol e célkitűzések elérésének biztosítása érdekében, a kapcsolódó jogalkotási javaslat elfogadása is ugyanazon jogalapra építve történne.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
Ez a javaslat azon jogalkotási csomag részét képezi, amelynek célja, hogy növelje az uniós központi szerződő felek vonzerejét azáltal, hogy megkönnyíti az uniós központi szerződő felek számára új termékek forgalomba hozatalát, csökkenti a megfelelési költségeket, valamint megerősíti az uniós központi szerződő felek uniós szintű felügyeletét. Az uniós fellépés – az EU pénzügyi stabilitását fenyegető kockázatok csökkentése érdekében – kezelni fogja az Uniónak a harmadik országbeli 2. szintű központi szerződő felektől való túlzott függését is. A központi elszámolási szolgáltatások biztonságos, stabil, hatékony és versenyképes piaca hozzájárul a mélyebb, likvidebb piacok létrejöttéhez az EU-ban, és elengedhetetlen a tőkepiaci unió megfelelő működéséhez.
Ez a javaslat mindenekelőtt módosítja a tőkekövetelmény-irányelvet és az IFD-t annak érdekében, hogy az intézmények és a befektetési vállalkozások, valamint illetékes hatóságaik ösztönzést kapjanak ahhoz, hogy szisztematikusan kezeljék a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeikből eredő esetleges túlzott koncentrációs kockázatokat, különös tekintettel a 2. szintű központi szerződő felekre, és a módosítások az EU-n belüli biztonságosabb, megbízhatóbb és versenyképesebb központi elszámolási ökoszisztéma átfogóbb szakpolitikai célkitűzését tükrözik. Emellett a javaslat módosítja az ÁÉKBV-irányelvet annak érdekében, hogy a 648/2012/EU rendelet alapján engedélyezett vagy elismert központi szerződő félen keresztül központilag elszámolt valamennyi származtatott ügylet tekintetében megszüntesse a partnerkockázati korlátokat, ezáltal egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre a tőzsdei és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában, és jobban érvényesüljön a központi szerződő felek kockázatcsökkentő jelentősége a származtatott ügyletekben.
A tagállamok és a nemzeti felügyeleti hatóságok nem tudják saját maguk kezelni azokat a rendszerszintű kockázatokat, amelyeket a nagymértékben integrált és összekapcsolt, a nemzeti joghatóságok hatókörén kívül, határokon átnyúlóan működő központi szerződő felek teremtenek, és nem tudják enyhíteni az eltérő nemzeti felügyeleti gyakorlatokból eredő kockázatokat sem. Emellett a tagállamok önállóan nem tudják ösztönözni a központi elszámolást az EU-ban, és kezelni a nemzeti felügyeletek és az uniós hatóságok közötti együttműködési keret hiányosságait. Ennélfogva – az intézkedések nagyságrendje miatt – az említett célkitűzések uniós szinten könnyebben elérhetők, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével.
•Arányosság
Ez a javaslat a CRD, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv korlátozott mértékű módosítását jelenti az uniós központi szerződő feleknél történő elszámolás ösztönzése érdekében. A javaslat teljes mértékben figyelembe veszi az arányosság elvét, mivel megfelelő a célok eléréséhez, és nem haladja meg az ehhez szükséges mértéket. Összeegyeztethető az arányosság elvével, figyelembe veszi a közérdek érintett szempontjai és a javasolt intézkedések költséghatékonysága közötti helyes egyensúlyt. Az előnyben részesített szakpolitikai alternatívák arányosságát a kísérő hatásvizsgálat 7. és 8. fejezete bővebben vizsgálja.
•A jogi aktus típusának megválasztása
A CRD, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv irányelvek, ezért azokat azonos típusú jogi eszközzel kell módosítani.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata
A Bizottság szolgálatai széles körű konzultációt folytattak az érdekelt felek széles körével, többek között uniós szervekkel (az EKB-val, az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ESRB), az európai felügyeleti hatóságokkal), a tagállamokkal, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagjaival, a pénzügyi szolgáltatási ágazattal (bankokkal, nyugdíjalapokkal, befektetési alapokkal, biztosítókkal stb.), valamint a nem pénzügyi vállalatokkal annak értékelése érdekében, hogy az EMIR megfelelően biztosítja-e az Unió pénzügyi stabilitását. A konzultáció során egyértelművé vált, hogy az elszámolás néhány harmadik országbeli központi szerződő félnél jelentkező túlzott koncentrációja változatlanul kockázatot jelent az EU pénzügyi stabilitására nézve. Ezek a kockázatok különösen stresszforgatókönyv esetén relevánsak.
Mindazonáltal, figyelembe véve az EMIR 2.2 közelmúltbeli hatálybalépését és azt a tényt, hogy egyes követelmények még nem alkalmazandók 9 , a Bizottság szolgálatai nem tartották helyénvalónak a teljes keret átfogó visszamenőleges értékelését. Ehelyett – az érdekelt felek észrevételei és belső elemzések alapján – előzetesen azonosították a kulcsfontosságú területeket (a hatásvizsgálat részletesen ismerteti a releváns tényezőket, és a probléma meghatározásával foglalkozó szakaszban kiemeli a jelenlegi szabályok eredményességével és hatékonyságával kapcsolatos hiányosságokat (a kísérő hatásvizsgálat 3. szakasza).
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
A Bizottság az EMIR felülvizsgálatára irányuló – jelen javaslatot is magában foglaló – kezdeményezés előkészítése során mindvégig konzultált az érdekelt felekkel; mindenekelőtt a következők lebonyolítása révén:
·célzott konzultáció 2022. február 8. és március 22. között 10 . Mivel a kérdések egy rendkívül konkrét és meglehetősen technikai jellegű területre összpontosultak, az a döntés született, hogy célzott konzultációra van szükség. 71 érdekelt fél válaszolt az online űrlap kitöltésével, és e-mailben érkeztek bizalmas információkat tartalmazó válaszok is;
·a 2022. február 8. és március 8. közötti időszakra vonatkozó bizottsági véleményezési felhívás 11 ;
·2021 első felében az érdekelt felekkel folytatott konzultációk a származtatott termékeknek az Egyesült Királyságból az EU-ba történő transzferálásával kapcsolatos lehetőségekkel és kihívásokkal foglalkozó munkacsoporton keresztül, beleértve az érdekelt felekkel 2021 februárjában, márciusában és júniusában tartott számos tájékoztató ülést;
·találkozó az Európai Parlament képviselőivel (május 4.), majd kétoldalú találkozók;
·találkozó tagállami szakértőkkel (2022. március 30., 2022. június 16. és 2022. november 8.);
·a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottság ülései (2022. február 2. és március 16.);
·a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság ülései (2022. február 18. és március 29.);
·kétoldalú találkozók az érdekelt felekkel; továbbá a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek széles körétől kapott bizalmas információkat is.
A Bizottság a következő megállapításokat tette a konzultációs folyamat alapján:
·A 2021-ben megkezdett munka során egyértelművé vált, hogy a központi elszámolás vonzerejének növeléséhez, az uniós infrastruktúrák fejlesztésének ösztönzéséhez és az Unión belüli felügyeleti szabályok bevezetéséhez időre van szükség.
·Számos olyan intézkedést azonosítottak, amelyek hozzájárulhatnak az uniós központi szerződő felek és az elszámolási tevékenységek vonzerejének növeléséhez, valamint a kapcsolódó kockázatok megfelelő kezelésének és felügyeletének biztosításához.
·Ezek az intézkedések nemcsak a Bizottság és a társjogalkotók hatáskörébe tartoznak, hanem szükségessé tehetik az EKB, a nemzeti központi bankok, az európai felügyeleti hatóságok, a nemzeti felügyeleti hatóságok, a központi szerződő felek és a bankok fellépését is.
·A konzultáció rámutatott arra, hogy a piaci szereplők általában a piacvezérelt megközelítést részesítik előnyben a szabályozási intézkedésekkel szemben, a költségek minimalizálása és annak érdekében, hogy az uniós piaci szereplők megőrizzék nemzetközi versenyképességüket.
·Mindazonáltal bizonyos mértékben támogatták a szabályozási intézkedésekkel kapcsolatos elképzeléseket, különösen, ha azok lehetővé teszik a központi szerződő felek új termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolatos jóváhagyási folyamat felgyorsítását 12 .
·Az uniós központi szerződő felek vonzerejének növelése szempontjából hasznosnak ítélt intézkedések a következők voltak: aktív számla fenntartása valamely uniós központi szerződő félnél, az uniós központi szerződő felek által nyújtott szolgáltatások bővítését elősegítő intézkedések, az elszámolásban részt vevők körének bővítése, a fedezeti elszámolási szabályok módosítása, valamint az uniós központi szerződő felek finanszírozási és likviditáskezelési feltételeinek javítása.
A kezdeményezés két jogalkotási javaslatot tartalmaz, amelyek figyelembe veszik az érdekelt felektől kapott említett visszajelzést, valamint az érdekelt felek széles körével, illetve az uniós hatóságokkal és intézményekkel tartott találkozók során kapott visszajelzéseket. A kezdeményezés az EMIR, a tőkekövetelmény-rendelet, a pénzpiaci alapokról szóló rendelet, a tőkekövetelmény-irányelv, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv célzott módosítására irányul a következők érdekében:
a)az uniós központi szerződő felek vonzerejének növelése a termékek bevezetésére, valamint a modellek és paraméterek megváltoztatására vonatkozó eljárások egyszerűsítésével, valamint egyes módosítások esetében a kifogásról való lemondáson alapuló jóváhagyás/utólagos jóváhagyás/felülvizsgálat bevezetésével. Ez lehetővé teszi az uniós központi szerződő felek számára az új termékek és modellmódosítások gyorsabb bevezetését, miközben biztosítja a kockázatok megfelelő áttekintését és nem veszélyezteti a pénzügyi stabilitást, és ezáltal hozzájárul az uniós központi szerződő felek versenyképességének javulásához;
b)a központi elszámolás ösztönzése az EU-ban a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében azáltal, hogy előírja a klíringtagok és az ügyfelek számára, hogy közvetlenül vagy közvetve aktív számlát vezessenek uniós központi szerződő félnél, valamint az ügyfelek általi elszámolás megkönnyítése, hozzájárulva a harmadik országbeli 2. szintű központi szerződő felekkel szembeni kitettség csökkentéséhez és ezáltal az azoktól való – az EU pénzügyi stabilitására nézve kockázatot jelentő – túlzott függés enyhítéséhez;
c)a határokon átnyúló kockázatok értékelésének és kezelésének javítása: megfelelő hatáskörök és információk biztosítása az uniós hatóságok számára mind az uniós, mind a harmadik országbeli központi szerződő felekkel kapcsolatos kockázatok nyomon követéséhez, többek között az Unión belüli felügyeleti együttműködésük megerősítése révén.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
E javaslat előkészítése során a Bizottság – többek között az ESMA-tól, az ERKT-tól és pénzügyi piaci szereplőktől származó – külső szakértői véleményekre és adatokra támaszkodott, amit részletesen bemutat az EMIR 3-ra irányuló javaslat, amelyhez jelen javaslat kapcsolódik.
•Hatásvizsgálat
A Szabályozói Ellenőrzési Testület megvizsgálta az e javaslatot magában foglaló jogalkotási csomag hatásvizsgálatát. A Szabályozói Ellenőrzési Testület 2022. szeptember 14-én fenntartások mellett kedvező véleményt adott ki a hatásvizsgálati jelentésről, amelyet részletesen ismertet az EMIR 3-ra irányuló javaslat, amelyhez ez a javaslat kapcsolódik.
•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés
A kezdeményezés célja az uniós központi szerződő felek vonzerejének növelése, az uniós piaci szereplők 2. szintű központi szerződő felektől való túlzott függésének csökkentése, az Unió pénzügyi stabilitásának megőrzése és nyitott stratégiai autonómiájának fokozása. Így e kezdeményezésnek, és különösen a CRD, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv módosítását célzó irányelvre vonatkozó e javaslatnak nem kifejezett célja a költségcsökkentés.
•Alapjogok
Az EU elkötelezett az alapvető jogok magas szintű védelme iránt és számos emberi jogi egyezmény aláírója. Ebben az összefüggésben a javaslat figyelembe veszi az említett jogokat, mindenekelőtt a gazdasági jogokat, amelyeket az emberi jogokról szóló legfontosabb ENSZ-egyezmények, az uniós Szerződések elválaszthatatlan részét képező uniós Alapjogi Charta és az emberi jogok európai egyezménye tartalmaz.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
Sem a CRD, az IFD és az ÁÉKBV-irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslat, sem az EMIR felülvizsgálatára irányuló – e javaslattal kiegészített – javaslat nem gyakorol hatást az EU költségvetésére, amint azt a hatásvizsgálat 8.2.5. szakasza kifejti.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
A módosítások szorosan kapcsolódnak az EMIR 3-hoz. Az intézkedéseket ezért az említett javaslatban előirányzottakkal összefüggésben kell mérlegelni. A közös nyomonkövetési mechanizmus keretében sor kerül a fő mérőszámok (az aktív számlák használata, az aktív számlák száma, az aktív számlákon elszámolt ügyletek aránya, a különböző típusú központi szerződő felekkel szembeni kitettségek volumene és túlzott koncentrációja) nyomon követéséhez szükséges adatok összegyűjtésére. Ez lehetővé teszi az új szakpolitikai eszközök jövőbeli értékelését. A rendszeres felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat (SREP) és a stressztesztek szintén segíteni fogják a javasolt új intézkedések érintett intézményekre és befektetési vállalkozásokra gyakorolt hatásának nyomon követését. Ez lehetővé teszi mindenekelőtt a szóban forgó intézkedések megfelelőségének és arányosságának értékelését a kisebb intézmények és befektetési vállalkozások esetében.
•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetében)
A javaslat nem ír elő az átültetéssel kapcsolatos magyarázó dokumentumokat.
•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata
Míg az ÁÉKBV mind tőzsdén kívüli, mind tőzsdén kereskedett származtatott termékekbe befektethet, az ÁÉKBV-irányelv 52. cikkének rendelkezései csak a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében írnak elő a partnerkockázatra vonatkozó – a származtatott termékek központi elszámolásától független – szabályozási korlátokat. A 648/2012/EU rendelettel való összhang biztosítása, a tőzsdén kereskedett és a tőzsdén kívüli származtatott termékek vonatkozásában egyenlő versenyfeltételek kialakítása, valamint a származtatott ügyletekben részt vevő központi szerződő felek kockázatcsökkentő szerepének jobb érvényesítése érdekében ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése módosítja az ÁÉKBV-irányelv 52. cikkét annak érdekében, hogy a 648/2012/EU rendelet alapján engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt valamennyi származtatott ügylet tekintetében megszűnjenek a partnerkockázattal kapcsolatos korlátok. A központi szerződő fél fogalmának az ÁÉKBV-irányelvbe történő bevezetése érdekében ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése – azáltal, hogy a központi szerződő fél 648/2012/EU rendeletben szereplő fogalommeghatározására vonatkozó kereszthivatkozást illeszt be – módosítja az ÁÉKBV-irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, hogy az magában foglalja a központi szerződő fél fogalommeghatározását.
Ez az irányelv új rendelkezéseket vezet be, és módosításokat javasol a 2013/36/EU irányelv (tőkekövetelmény-irányelv vagy CRD) és az (EU) 2019/2034 irányelv (a befektetési vállalkozásokról szóló irányelv vagy IFD) több cikkéhez annak érdekében, hogy ösztönözze az intézményeket és a befektetési vállalkozásokat, valamint illetékes hatóságaikat a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeikből eredő esetleges túlzott koncentrációs kockázat szisztematikus kezelésére, és tükrözze az uniós központi elszámolási szolgáltatások biztonságosabb, stabilabb, hatékonyabb és versenyképesebb piacának létrehozására vonatkozó tágabb szakpolitikai célkitűzést.
A tőkekövetelmény-irányelv 81. cikke – az irányelv 104. cikkével összefüggésben értelmezve – már a jelenlegi keretben is alkalmazható a kitettségek központi szerződő felekkel szembeni túlzott koncentrációjának kezelésére.
Mindazonáltal a javasolt módosítások arra irányulnak, hogy a tőkekövetelmény-irányelven belül nagyobb hangsúlyt kapjon a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek megfelelő kezelése, ezáltal hozzájárulva az uniós központi elszámolási szolgáltatások biztonságosabb, stabilabb, hatékonyabb és versenyképesebb piacára való átálláshoz. Ugyanakkor az IFD összefüggésében is meghatározzák az ehhez szükséges keretet. Ehhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak célszerű áttekinteniük, hogy a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások rövid, közép- és hosszú távon mennyire tudnak igazodni a vonatkozó uniós szakpolitikai célkitűzésekhez vagy az EMIR szerinti aktív számlastruktúrák használatával kapcsolatos általánosabb átállási tendenciákhoz, ezáltal lehetővé téve az illetékes hatóságok számára, hogy kezeljék azokat a pénzügyi stabilitási aggályokat, amelyek az egyes rendszerszinten jelentős harmadik országbeli központi szerződő felektől (a továbbiakban: 2. szintű központi szerződő felek) való túlzott függésből adódhatnak.
Ezen irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése módosítja a tőkekövetelmény-irányelv 74. és 76. cikkét annak érdekében, hogy előírja az intézmények számára, hogy a – különösen az Unió, illetve egy vagy több tagállama számára rendszerszinten nagy jelentőséggel bíró szolgáltatásokat nyújtó – központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatot vegyék figyelembe a belső tőkeszükségletük értékelésére irányuló stratégiáikban és eljárásaikban, és rendelkezzenek az ehhez szükséges belső irányítási struktúrával. A tőkekövetelmény-irányelv 76. cikkébe bekerül az az előírás is, hogy a vezető testület dolgozzon ki konkrét terveket e koncentrációs kockázatok kezelésére. A 2. cikk (1) és (2) bekezdése az IFD 26. és 29. cikkére vonatkozó hasonló módosításokat javasol a befektetési vállalkozások tekintetében.
A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) alátámasztása céljából ezen irányelv 1. cikkének (3) bekezdése módosítja a tőkekövetelmény-irányelv 81. cikkét és bevezeti az illetékes hatóságokra vonatkozó azon követelményt, hogy kifejezetten értékeljék és kövessék nyomon az intézmények által a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatuk kezelésére alkalmazott gyakorlatokat, valamint az intézmények által az Unió vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseihez való alkalmazkodás terén elért eredményeket. Ezen irányelv 2. cikkének (3) bekezdése az IFD 36. cikkére vonatkozó hasonló követelményt vezet be a befektetési vállalkozások tekintetében.
Az 1. cikk (4) bekezdése módosítja a tőkekövetelmény-irányelv 100. cikkét, amely megbízza az EBH-t azzal, hogy adjon ki iránymutatást a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatnak a felügyeleti stressztesztekbe való egységes beépítéséről.
Az 1. cikk (5) bekezdése módosítja a tőkekövetelmény-irányelv 104. cikkét annak érdekében, hogy megkönnyítse az illetékes hatóságok számára, hogy kezelni tudják a kifejezetten az intézmények központi szerződő felekkel szembeni kitettségeiből eredő koncentrációs kockázatot; e célból konkrét felügyeleti hatáskört állapít meg. Ezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdése az IFD 39. cikkével összefüggésben hasonló előírásokat vezet be a befektetési vállalkozások tekintetében.
2022/0404 (COD)
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE
[xxxx]
a 2009/65/EU, a 2013/36/EU és az (EU) 2019/2034 irányelvnek a központi szerződő felekkel szembeni koncentrációs kockázat és a központilag elszámolt származtatott ügyletekkel kapcsolatos partnerkockázat kezelése tekintetében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Központi Bank véleményére, (1) ,
rendes jogalkotási eljárás keretében, (2) ,
mivel:
(1)A 648/2012/EU rendelettel való összhang és a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a 2009/65/EU irányelvben egységes szabályokat kell meghatározni az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) által végrehajtott származtatott ügyletek partnerkockázatának kezelésére, amennyiben az ügyleteket az említett rendelet alapján engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél számolta el. A 2009/65/EU irányelv csak a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében ír elő a partnerkockázattal kapcsolatos – a központi elszámolástól függetlenül alkalmazandó – szabályozási korlátokat. Mivel a központi elszámolási megállapodások csökkentik a származtatott ügyletekből eredő partnerkockázatot, az alkalmazandó partnerkockázati korlátok meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a származtatott ügylet az említett rendelet alapján engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt-e, és egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a tőzsdei és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában. Szabályozási és harmonizációs célból az is indokolt, hogy a partnerkockázatra vonatkozó korlátok abban az esetben szűnjenek meg, ha a partnerek olyan központi szerződő feleket vesznek igénybe, amelyek valamely tagállam engedélye vagy a 648/2012/EU rendelettel összhangban adott elismerés alapján nyújthatnak elszámolási szolgáltatásokat a klíringtagoknak és ügyfeleiknek.
(2)A tőkepiaci unió célkitűzéseit szem előtt tartva a központi szerződő felek hatékony igénybevétele érdekében a 2009/65/EU irányelvben kezelni kell a központi elszámolás alkalmazása előtt álló bizonyos akadályokat, a 2013/36/EU és az (EU) 2019/2034 irányelvben pedig pontosításokat kell tenni. Megfelelően kezelni kell a pénzügyi stabilitással kapcsolatos azon aggályokat, amelyek amiatt merülnek fel, hogy az uniós pénzügyi rendszer túlzottan támaszkodik rendszerszintű jelentőséggel bíró harmadik országbeli központi szerződő felekre (2. szintű központi szerződő felek). Az uniós pénzügyi stabilitás biztosítása és a pénzügyi rendszert érintő esetleges átterjedési kockázatok kellő csökkentése érdekében ezért megfelelő intézkedéseket kell bevezetni a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat azonosításának, kezelésének és nyomon követésének előmozdítása érdekében. Ezzel összefüggésben módosítani kell a 2013/36/EU és az (EU) 2019/2034 irányelvet, hogy az intézmények és a befektetési vállalkozások ösztönzést kapjanak ahhoz, hogy a 648/2012/EU rendelet felülvizsgálata révén bevezetett új elszámolási követelményekkel való összhang biztosítása és kockázatkezelési gyakorlataik átfogó javítása érdekében megtegyék az üzleti modelljük kiigazításához szükséges intézkedéseket, piaci tevékenységeik jellegének, hatókörének és összetettségének figyelembevételével. Noha az illetékes hatóságok már most kiegészítő szavatolótőke-követelményeket írhatnak elő a meglévő tőkekövetelmények által nem vagy nem megfelelően fedezett kockázatokra, a 2. pillér keretében további, részletesebb eszközöket és hatásköröket kell biztosítani számukra ahhoz, hogy felügyeleti értékeléseik következtetései alapján megfelelő és határozott intézkedéseket tudjanak tenni.
(3)A 2009/65/EU, a 2013/36/EU és az (EU) 2019/2034 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
(4)Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen annak biztosítását, hogy a hitelintézetek, befektetési vállalkozások és illetékes hatóságaik megfelelően nyomon kövessék és csökkentsék a rendszerszinten nagy jelentőséggel bíró szolgáltatásokat nyújtó 2. szintű központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatot, valamint a 648/2012/EU rendelettel összhangban engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt származtatott ügyletek partnerkockázatára vonatkozó korlátok megszüntetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok – léptékük és hatásaik miatt – jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A 2009/65/EK irányelv módosításai
A 2009/65/EK irányelv a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk (1) bekezdése a következő u) ponttal egészül ki:
„u) »központi szerződő fél«: a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet*2 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;
___________
*2 Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.)”;
2. Az 52. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés második albekezdésében a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:
„A nem a 648/2012/EU rendelet 14. cikkével összhangban engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkével összhangban elismert központi szerződő félen keresztül központilag elszámolt származékos ügyletben az ÁÉKBV-nek az ügyletben részt vevő másik féllel szembeni kockázati kitettsége nem lehet nagyobb:”;
b) a (2) bekezdés a következőképpen módosul:
i. az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„A tagállamok az (1) bekezdés első albekezdésében megállapított 5 %-os korlátot legfeljebb 10 %-ra emelhetik. Azonban ha így rendelkeznek, az átruházható értékpapírok és a pénzpiaci eszközök összértéke azoknál a kibocsátóknál, amelyeknél az ÁÉKBV által történő befektetések értéke egyenként meghaladja az ÁÉKBV eszközeinek 5 %-át, nem haladhatja meg az ÁÉKBV-eszközök értékének 40 %-át. A korlátozás nem vonatkozik a prudenciális felügyelet alatt álló pénzügyi intézményekben elhelyezett betétekre és az ezekkel az intézményekkel lebonyolított származékos ügyletekre.”;
ii. a második albekezdés c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„c) az olyan származékos ügyletekből eredő kitettségek, amelyek nem a 648/2012/EU rendelet 14. cikkével összhangban engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkével összhangban elismert központi szerződő félen keresztül központilag elszámoltak.”
2. cikk
A 2013/36/EU irányelv módosításai
A 2013/36/EU irányelv a következőképpen módosul:
1. A 74. cikk (1) bekezdésének [b) pontja] helyébe a következő szöveg lép:
„[b)] hatékony eljárások azon kockázatok azonosítására, kezelésére, nyomon követésére és jelentésére, amelyekkel rövid, közép- és hosszú távon szembesülnek vagy szembesülhetnek, ideértve a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat, valamint a központi felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatot is, figyelembe véve a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet*1 7a. cikkében meghatározott feltételeket;
___________
*1 Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).”;
2. A 76. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület konkrét terveket és számszerűsíthető célokat dolgozzon ki a 648/2012/EU rendelet 7a. cikke szerint meghatározott arányokkal összhangban az Unió vagy egy vagy több tagállama számára rendszerszinten nagy jelentőséggel bíró szolgáltatásokat nyújtó központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat nyomon követésére és kezelésére.”;
3. A 81. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„Az illetékes hatóságok értékelik és nyomon követik az intézmények által a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat kezelésére alkalmazott gyakorlatok alakulását, beleértve az ezen irányelv 76. cikkének (2) bekezdésével összhangban kidolgozott terveket, valamint az intézmények üzleti modelljeinek az Unió megfelelő szakpolitikai célkitűzéseihez való hozzáigazítása terén elért eredményeket, figyelembe véve a 648/2012/EU rendelet 7a. cikkében meghatározott követelményeket.”;
4. A 100. cikk a következő, [(5)] bekezdéssel egészül ki:
„[(5)] Az EBH – az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerint az ESMA-val együttműködve – az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatást dolgoz ki a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatnak a felügyeleti stressztesztekbe történő beépítésére szolgáló következetes módszertan biztosítása érdekében.”;
5. A 104. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
a) a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:
Ezen irányelv 97. cikke, 98. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 98. cikkének (4), (5) és (9) bekezdése, 101. cikkének (4) bekezdése és 102. cikke, valamint az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságoknak legalább a következő hatáskörökkel kell rendelkezniük:”;
b) a cikk a következő [n)] ponttal egészül ki:
„[n)] előírják az intézmények számára, hogy csökkentsék a központi szerződő féllel szembeni kitettségeket, vagy a 648/2012/EU rendelet 7a. cikkével összhangban igazítsák ki a kitettségeket az elszámolási számláikon, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott központi szerződő féllel szemben túlzott koncentrációs kockázat áll fenn.”
3. cikk
Az (EU) 2019/2034 irányelv módosításai
Az (EU) 2019/2034 irányelv a következőképpen módosul:
1. A 26. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„b) hatékony eljárások az olyan kockázatok azonosítására, kezelésére, nyomon követésére és jelentésére, amelyeknek a befektetési vállalkozás ki van vagy ki lehet téve, illetve amelyeket másokra nézve jelent vagy jelenthet, beleértve a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázatot is, figyelembe véve a 648/2012/EU rendelet 7a. cikkében meghatározott feltételeket.”
2. A 29. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
a) a szöveg a következő e) ponttal egészül ki:
„e) a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat lényeges forrásai és hatásai, valamint a szavatolótőkére gyakorolt bármely lényeges hatás.”;
b) a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:
„Az első albekezdés e) pontjának alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület konkrét terveket és számszerűsíthető célokat dolgozzon ki a 648/2012/EU rendelet 7a. cikke szerint meghatározott arányokkal összhangban az Unió vagy egy vagy több tagállama számára rendszerszinten nagy jelentőséggel bíró szolgáltatásokat nyújtó központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat nyomon követése és kezelése érdekében.”;
3. A 36. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóságok a 648/2012/EU rendelet 7a. cikkében meghatározott követelményeket figyelembe véve értékelik és nyomon követik a befektetési vállalkozások által a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekből eredő koncentrációs kockázat kezelésére alkalmazott gyakorlatok alakulását, beleértve az ezen irányelv 29. cikke (1) bekezdésének e) pontjával összhangban kidolgozott terveket, valamint a befektetési vállalkozások üzleti modelljeinek a releváns uniós szakpolitikai célkitűzésekhez való hozzáigazítása terén elért eredményeket.”;
4. A 39. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:
a) a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:
„Ezen irányelv 29. cikkének e) pontja, 36. cikke, 37. cikkének (3) bekezdése és 39. cikke, valamint az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságoknak legalább a következő hatáskörökkel kell rendelkezniük:”;
b) a cikk a következő n) ponttal egészül ki:
„n) előírják az intézmények számára, hogy csökkentsék a központi szerződő féllel szembeni kitettségeket, vagy a 648/2012/EU rendelet 7a. cikkével összhangban igazítsák ki a kitettségeket az elszámolási számláikon, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott központi szerződő féllel szemben túlzott koncentrációs kockázat áll fenn.”.
4. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: az EMIR felülvizsgálati rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
5. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
6. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN