Az energiatermékek és a villamos energia uniós adóztatását az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv 1 (a továbbiakban: energiaadó-irányelv vagy irányelv) szabályozza.

Az irányelv 19. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács a Bizottság javaslatára és egyhangúlag eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti meghatározott politikai megfontolásokból az irányelv 5., 15. és 17. cikkében foglalt rendelkezéseken felüli mentességek vagy kedvezmények alkalmazását.

2021. augusztus 6-i levelükben, amelyet 2021. november 4-én, 2022. január 26-án és 2022. február 16-án további levélváltás követett, a finn hatóságok engedélyt kértek arra, hogy kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a bizonyos típusú hőszivattyúk, elektromos kazánok és újrakeringtető vízszivattyúk által igénybe vett villamos energiára. A kért érvényességi idő 6 év (2022. január 1-jétől 2027. december 31-ig), ami megfelel az energiaadó-irányelv 19. cikkében engedélyezett maximális időtartamnak. E javaslat célja a szóban forgó engedély megadása egy, a kérelemnek megfelelően hat évig, azaz 2027. december 31-ig érvényes eltérés révén.

Finnország engedélyt kér arra, hogy a villamos energia üzleti felhasználása esetében előírt 0,63 EUR/MWh nemzeti adómértéket alkalmazhassa (a finn jogszabályokban „II. kategóriaként” feltüntetett adómérték, amely csak bizonyos üzleti ágazatokra vonatkozik 2 ), amely meghaladja az energiaadó-irányelvben a villamos energia üzleti felhasználására megszabott, 0,5 EUR/MWh minimum adómértéket 3 . E kedvezményes adómértéket Finnország a következők villamosenergia-felhasználása esetében kívánja alkalmazni: a távfűtési hálózat számára hőt termelő hőszivattyúk és elektromos kazánok, a távfűtési hálózatra rá nem kötött, legalább 0,5 MW névleges hőteljesítményű hőszivattyúk, valamint a geotermikus erőművekben használt újrakeringtető vízszivattyúk. Ebben az összefüggésben – a finn hatóságok által szolgáltatott információk alapján – az intézkedésnek a villamos energia bizonyos meghatározott üzleti és nem üzleti felhasználására is irányulnia kell 4 . A nem üzleti felhasználású villamos energiára (a finn szabályok értelmében „I. kategóriának” nevezett adómérték, amely a II. kategóriába tartozókon kívül minden másra vonatkozik, beleértve a háztartásokat is) alkalmazandó nemzeti adómérték 22,53 EUR/MWh, ami jóval meghaladja az energiaadó-irányelv által megszabott, megfelelő 1 EUR/MWh minimum adómértéket 5 .

Az adókedvezmény célja, hogy ösztönözze – az egyébként környezetszennyező fosszilis tüzelőanyagoktól vagy biomasszától nagymértékben függő hőtermelés helyett – az elektromos hőtermelés kiépítését és alkalmazását, valamint hogy elősegítse a nem tüzelőanyagok égetéséből származó hőtermelést (a hőszivattyúk hőforrásként például használhatják többek között a külső hőmérsékletet, a talajhőt és a mélyebb rétegekben képződő geotermikus energiát, tenger- és tóvizet, valamint a szennyvízből származó hőt; az iparból, adatközpontokból és egyéb hűtőrendszerekből származó különböző hulladékhőforrások is felhasználhatók hőforrásként) a kibocsátás csökkentése, valamint a fosszilis és megújuló természeti erőforrásokhoz kapcsolódó megtakarítások elérése érdekében.

A kedvezményes adómérték a távfűtési hálózat részét képező hőszivattyúkra és elektromos kazánokra, a távfűtési hálózaton kívüli, legalább 0,5 MW névleges hőteljesítményű hőszivattyúkra, valamint a geotermikus erőművekben használt újrakeringtető vízszivattyúkra vonatkozna. Finnország indoklása szerint az összes hőszivattyú és elektromos kazán alacsonyabb mértékű megadóztatása több okból sem lenne indokolt és megalapozott.

Ami például a hőszivattyúkat illeti, a kisebb méretűek, amelyekre nem vonatkozik a kért intézkedés, már jelenleg is nagyon versenyképesnek minősülnek. Ezen túlmenően a II. kategóriába tartozó villamosenergia-adónak ezekre történő alkalmazása – az említett célokból – a villamos energia külön mérését és a kedvezményezettek nyilvántartásba vételét igényelné. Finnországban több mint 1,1 millió hőszivattyú működik, így a mennyiség nagyon számottevő lenne, és jelentős adminisztratív terhet róna a különböző felekre.

Ezzel szemben a finn hatóságok 2022-re vonatkozó becslései alapján a választott kritériumok száz alá csökkentenék a kedvezményezettek számát.

Az intézkedés csak ezekre a kedvezményezettekre vonatkozna, amelyek a szokásos adómértéknél 2,19 cent/kWh-val kevesebbet fizetnének, ami alacsonyabb adóbevétel formájában 10–15 millió EUR adóráfordítást eredményezne (a 2022-re vonatkozó becslések szerint).

Az energiaadó-irányelv rendelkezései

A villamos energia adóztatásáról az energiaadó-irányelv rendelkezik. Különösen az említett irányelv 10. cikke és I. mellékletének C. táblázata előírja a vonatkozó minimum adómértéket, megkülönböztetve üzleti és nem üzleti felhasználást: 0,5 EUR/MWh, illetve 1 EUR/MWh.

Az irányelv 11. cikke többek között tartalmazza az „üzleti felhasználás” fogalmának meghatározását, és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy korlátozzák az üzleti felhasználás kedvezményes adómértékének alkalmazási körét.

Finnország az üzleti felhasználású villamosenergiára kivetett alacsonyabb (azaz a II. kategóriába tartozó, 0,63 EUR/MWh) adómértéket bizonyos üzleti ágazatokra, nevezetesen az iparra, a mezőgazdaságra, a bányászatra és az adatközpontokra korlátozta.

Az egyéb villamosenergia-felhasználás, így a háztartások által felhasznált villamos energia, az I. adókategóriába tartozik, amelynek adómértéke 22,53 EUR/MWh-ban került megállapításra.

A villamos energia javasolt kedvezményes adómértéke (0,63 EUR/MWh) a távfűtési hálózat számára hőt termelő hőszivattyúkra és elektromos kazánokra vonatkozna, valamint a távfűtési hálózatra rá nem kötött, legalább 0,5 MW névleges hőteljesítményű hőszivattyúk és a geotermikus erőművekben használt újrakeringtető vízszivattyúk is jogosultak lennének az alacsonyabb mértékű villamosenergia-adóra.

A következetes és egységes alkalmazás, valamint a gyakorlati végrehajtás érdekében az alacsonyabb villamosenergia-adómérték nem csak bizonyos meghatározott üzleti felhasználásokra vonatkozna, hanem bizonyos meghatározott nem üzleti felhasználásokra is, amelyre amúgy a finn I. kategória szerinti magasabb, 22,53 EUR/MWh adómérték lenne alkalmazandó. E tekintetben kérelmük további alátámasztására a finn hatóságok azt is kiemelték, hogy az irányelv 15. cikke (1) bekezdésének h) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy adómentességeket alkalmazzanak a háztartások által használt villamos energia tekintetében, miközben országukban a háztartások által felhasznált villamos energia adómértéke továbbra is nagyon magas lenne 6 (a finn I. kategória szerinti adómérték 22,53 EUR/MWh-ban került megállapításra, ami jóval meghaladja az uniós minimumszintet). A kért nemzeti adómérték mindenesetre meghaladná az üzleti felhasználás tekintetében az energiaadó-irányelvben meghatározott minimális adómértéket.

Az irányelv 19. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

Az előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.

A bizonyos feltételeknek megfelelő hőszivattyúk, elektromos kazánok és újrakeringtető vízszivattyúk által igénybe vett villamos energiára vonatkozó adókedvezmény (a villamos energiára vonatkozó kedvezményes adómérték) lehetőségét az energiaadó-irányelv 19. cikke irányozza elő, amelynek célja lehetővé tenni a kérelmező tagállam számára, hogy meghatározott politikai megfontolásokból az adómértéket érintő további kedvezményt vezessen be. Ilyen meghatározott politikai megfontolásnak tekinthető a fűtési végfelhasználói ágazat villamosításának támogatása, valamint a nem energiahordozók égetéséből származó hőtermelés előmozdítása a kibocsátás csökkentése, valamint a fosszilis és megújuló természeti erőforrásokhoz kapcsolódó megtakarítások elérése érdekében. Finnország célja, hogy 2035-re klímasemlegessé váljon. A kért intézkedés elősegítené e cél elérését.

Finnország azt kérte, hogy az irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében előírt maximálisan engedélyezhető időszakra, vagyis 6 évig alkalmazhassa az intézkedést (2022. január 1-jétől kezdve). Elviekben az eltérés alkalmazását kellően hosszú időszakra kell engedélyezni ahhoz, hogy ösztönözze a megcélzott elektromos fűtési megoldásokba történő beruházásokat. Ez az időtartam a lehető legnagyobb jogbiztonságot nyújtja az érintett beruházások számára.

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok

A tervezett 0,63 EUR/MWh adómérték meghaladja a 2003/96/EK irányelv 10. cikke, valamint I. mellékletének C. táblázata szerint a villamos energia üzleti célú felhasználása tekintetében meghatározott minimum adómértéket.

Az intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülhet. Mivel a kedvezményes adómérték magasabb, mint az uniós minimum adómérték, az intézkedés a 651/2014/EU rendelet (általános csoportmentességi rendelet) 8 44. cikkének hatálya alá esne. Az általános csoportmentességi rendelet alkalmazási idejének 2023. december 31-i lejártakor a támogatási program további hat hónapos átállási időszakra mentességben részesül (lásd az általános csoportmentességi rendelet 58. cikkének (4) bekezdését). A határozat nem érinti az eltérés által lefedett időszakban az állami támogatások tekintetében alkalmazandó előírásokat.

Környezetvédelmi és éghajlat-politika

A kért intézkedés célja a nem energiahordozók égetéséből származó hőtermelés előmozdítása a kibocsátás csökkentése, valamint a fosszilis és megújuló természeti erőforrásokhoz kapcsolódó megtakarítások elérése érdekében. A környezeti levegő minőségéről szóló 2008/50/EK irányelv 9 13. cikke megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy bizonyos légszennyező anyagok szintje az irányelvben meghatározott határértékek, célértékek és egyéb levegőminőségi szabványok szerinti értékek alatt maradjon.

Ezenfelül Finnország sajátos villamosenergia-szerkezete főként megújuló (47 %) és nukleáris technológiával előállított villamos energiából (35 %) 10 áll, amelyek nulla vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátásúak. Ezért a nagy méretű fűtőberendezések további villamosítása várhatóan jelentős környezeti és éghajlati előnyökkel jár majd.

Ennélfogva az intézkedés összeegyeztethető az EU környezetvédelmi és energiapolitikájával, különösen az uniós zöld megállapodással, a villamosítást előmozdító „Irány az 55 %!” intézkedéscsomaggal, valamint a 2050-ig szóló, hosszú távú dekarbonizációs menetrenddel, amelyben a villamosítás központi szerepet játszik.

Energiapolitika

Az intézkedés hozzájárulna az uniós zöld megállapodás törekvéseinek megvalósításához, különösen az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia 11 vonatkozásában.

Az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia keretet biztosít a zöld energiára való átálláshoz. A jelenlegi modell, amelyben a közlekedés, az ipar és az épületek energiafelhasználására „silókban” kerül sor (amelyek mindegyike különálló értékláncokkal, szabályokkal, infrastruktúrával, tervezéssel és üzemeltetéssel rendelkezik), nem képes 2050-re költséghatékony módon biztosítani a klímasemlegességet. A kért intézkedés elősegítené a fűtési végfelhasználói ágazat integrációját más végfelhasználói ágazatokkal. A stratégiával összhangban a kért intézkedés az EU energiarendszerébe integrálandó innovatív megoldások költségeit is csökkentené. A kért intézkedés közvetlenül hozzájárulna az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia három pilléréből kettőhöz.

Először is, egy fokozottabban „körforgásos” energiarendszerhez, amelynek középpontjában az energiahatékonyság áll. A stratégia konkrét intézkedéseket határoz meg az energiahatékonyság elsődlegessége elvének gyakorlati alkalmazására, valamint a helyi energiaforrásoknak az épületekben vagy közösségekben való hatékonyabb felhasználására vonatkozóan. Jelentős potenciál rejlik az ipari létesítményekből, adatközpontokból és más forrásokból származó hulladékhő, illetve a biohulladékból előállított energia és a szennyvíztisztító telepeken előállított energia újrafelhasználásában. A Finnország által kért intézkedés célja többek között a stratégiában kifejezetten felsorolt forrásokból származó hulladékhő felhasználásának támogatása.

Másodszor, a végfelhasználói ágazatok nagyobb mértékű közvetlen villamosításához. Mivel az energiaágazatban a legmagasabb a megújuló energiaforrások aránya, a villamos energiát lehetőség szerint egyre nagyobb mértékben kellene felhasználni, például épületek hőszivattyúihoz. A Finnország által kért intézkedés célja a villamos energiával működő berendezéseknek a stratégiával összhangban történő támogatása.

Ez az intézkedés elősegítené az energiarendszer integrációjának megteremtését, mivel a távfűtési hálózatok nagyobb rugalmasságot és lehetőséget kínálnak a villamos energia hő formájában történő tárolására, mint az egymástól különálló épületfűtési megoldások. Finnország már jól fejlett távfűtési infrastruktúrával rendelkezik, amely elősegítheti e cél megvalósulását.

Az alacsonyabb adómérték alkalmazására vonatkozóan kért eltérés többek között bizonyos elektromos kazánokra is vonatkozna. Az ilyen csökkentés az energiarendszer integrációjához és a megújuló villamos energiának a rendszerbe történő integrációjához is hozzájárulhat. Az elektromos kazánok távfűtési hálózatokra kapcsolva használhatók hőtermelésre, különösen akkor, amikor áramtöbblet van és a villamos energia ára alacsony. Ez lehetővé teszi például a szélenergia távhőtermelésre történő felhasználását. Az elektromos kazánok csekély beruházási költsége már csupán néhány üzemórával is jövedelmezőséget tesz lehetővé, és ezekkel hőtermelésre csak akkor kerülhet sor, amikor villamosenergia-túlkínálat van. Ez hozzájárulhat a villamosenergia-rendszer stabilitásának fenntartásához. A villamosenergia-adónak a hőtermelési költségre gyakorolt hatása jelenleg számottevő, és mint korábban említettük, ez jó alkalom lehet a szóban forgó berendezések használatára. Az elektromos kazánok kombinálhatók hőtároló kapacitással, ami lehetővé teszi az áramtöbblet hő formájában történő tárolását.

A Finnország által kért intézkedés összhangban van az EU hőtechnikai stratégiájával 12 is, amely emlékeztet a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló fűtési megoldások hőszivattyúkkal és hulladékhő felhasználásával való felváltásának előnyeire. Ez a stratégia kimondja, hogy a hőszivattyúk egy egységnyi villamos energiát képesek három vagy több egységnyi fűtési vagy hűtési teljesítménnyé alakítani.

A fent említett előnyöket az uniós energiahatékonysági irányelv kapcsán is kiemelték, különösen a 2012/27/EU irányelv (energiahatékonysági irányelv) 14. cikke értelmében a hatékony fűtési és hűtési potenciálra vonatkozó átfogó értékelések tartalmáról szóló bizottsági ajánlásban 13 .

Belső piac és tisztességes verseny

Az intézkedés megkülönböztetés nélkül vonatkozna minden uniós gazdasági szereplőre. A kedvezményes adómérték a távfűtési hálózat számára hőt termelő hőszivattyúkat és elektromos kazánokat, a távfűtési hálózaton kívüli, legalább 0,5 MW névleges hőteljesítményű hőszivattyúkat, valamint a geotermikus erőművekben használt újrakeringtető vízszivattyúkat használó valamennyi hőtermelőre vonatkozna.

A 2003/96/EK tanácsi irányelv 19. cikke.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkének hatálya alá tartozó közvetett adózás önmagában nem tartozik az Európai Uniónak az EUMSZ 3. cikke szerinti kizárólagos hatáskörébe.

Ugyanakkor a 2003/96/EK irányelv 19. cikke értelmében a Tanács kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy másodlagos jogforrások útján az említett rendelkezés szerinti további mentességeket vagy kedvezményeket engedélyezzen a tagállamok számára. A tagállamok ennélfogva nem vehetik át a Tanács e szerepkörét. Ebből adódóan a szubszidiaritás elve e végrehajtási határozat esetében nem alkalmazandó. Mivel pedig nem jogalkotási aktus tervezetéről van szó, az aktust nem kell továbbítani a Szerződésekhez csatolt 2. jegyzőkönyvben előírtak szerint a nemzeti parlamenteknek, hogy azok megvizsgálják a szubszidiaritás elvének való megfelelést.

A javaslat megfelel az arányosság elvének. Az adókedvezmény nem lépi túl a szóban forgó célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

A javasolt jogi aktus tanácsi végrehajtási határozat. A 2003/96/EK irányelv 19. cikke kizárólag ezt az intézkedést teszi lehetővé.

Ehhez az intézkedéshez nem szükséges a hatályban lévő jogszabályok értékelése.

A javaslat alapját a Finnország által benyújtott kérelem képezi, és az csak ezt a tagállamot érinti.

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

Az intézkedés nem az egyszerűsítést szolgálja. A Finnország által benyújtott kérelmen alapul, és csak ezt a tagállamot érinti.

Az intézkedés nincs kihatással az alapvető jogokra.

Az intézkedés nem ró pénzügyi vagy igazgatási terhet az Unióra. A javaslatnak ezért nincsenek az uniós költségvetést érintő vonzatai.

Végrehajtási tervre nincs szükség. A javaslat egy tagállam számára saját kérése alapján megadandó, adókedvezmény biztosítására vonatkozó egyedi engedélyre vonatkozik. Az engedély korlátozott időtartamra szól. Az alkalmazandó adómérték meghaladná az energiaadó-irányelvben az üzleti felhasználású villamos energia tekintetében meghatározott minimum adómértéket. Megfelelne tehát az irányelvben az üzleti felhasználás tekintetében meghatározott minimumszintnek. Az intézkedés újraértékelhető, ha az eredetileg engedélyezett érvényességi időszak leteltével a meghosszabbítására irányuló kérelmet nyújtanak be.

A javaslathoz nincs szükség az átültetésre vonatkozó magyarázó dokumentumokra.

Az 1. cikk értelmében Finnország engedélyt kap arra, hogy kedvezményes adómértéket alkalmazzon az alábbi berendezések által igénybe vett villamos energia esetében: a távfűtési hálózat számára hőt termelő hőszivattyúk és elektromos kazánok, a távfűtési hálózaton kívüli, legalább 0,5 MW névleges hőteljesítményű hőszivattyúk, valamint a geotermikus erőművekben használt újrakeringtető vízszivattyúk. Az adó nem lehet kevesebb 0,50 EUR/MWh-nál, vagyis a villamos energia üzleti felhasználása tekintetében az irányelv által meghatározott minimális adómértéknél.

A 2. cikk a 2022. január 1-jei hatállyal 2027. december 31-ig, azaz az irányelv által engedélyezett maximális időtartamra megadja a kért engedélyt.