P9_TA(2022)0335

Az új technológiák hatása az adózásra: kriptoeszközök és blokklánc-technológia

Az Európai Parlament 2022. október 4-i állásfoglalása az új technológiák adózásra gyakorolt hatásáról: kriptoeszközök és blokklánc-technológia (2021/2201(INI))

(2023/C 132/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel „A helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési terv” című, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

—	tekintettel a Bizottságnak a kriptoeszközök piacairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. szeptember 24-i javaslatára (COM(2020)0593),

—	tekintettel az uniós digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiáról szóló, 2020. szeptember 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0591),

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „Taxing Virtual Currencies: An Overview of Tax Treatments and Emerging Tax Policy Issues” (A virtuális pénznemek megadóztatása: az adóügyi eljárások és az új adópolitikai kérdések áttekintése) című, 2020. október 12-i jelentésére,

—	tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

—	tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontja „Cryptocurrencies: an empirical view from a tax perspective” (Kriptovaluták: empirikus vélemény adózási szempontból) című, az adózásról és a strukturális reformokról szóló, 2021-es munkadokumentumára,

—	tekintettel a pénzátutalásokat és egyes kriptoeszköz-átutalásokat kísérő adatokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. július 20-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0422),

—	tekintettel a Világbank 2022. március 8-án kiadott, „Crypto-Assets Activity around the World: Evolution and Macro-Financial Drivers” (A kriptoeszközökkel kapcsolatos tevékenységek világszerte: Fejlődés és makroszintű pénzügyi mozgatórugók) című tanulmányára,

—	tekintettel az OECD „Crypto-asset Reporting Framework and Amendments to the Common Reporting Standard” (A kriptoeszközökre vonatkozó jelentéstételi keret és a közös jelentéstételi standard módosítása) című, 2022. március 22-i, nyilvános konzultációról szóló dokumentumára,

—

tekintettel a „VAT fraud: economic impact, challenges and policy issues” (Héacsalás: gazdasági hatás, kihívások és szakpolitikai kérdések) című, 2018. október 15-i tanulmányára, a „Cryptocurrencies and blockchain – Legal context and implications for financial crime, money laundering and tax evasion” (Kriptovaluták és blokklánc – Jogi háttér és következmények a pénzügyi bűncselekmények, a pénzmosás és az adócsalás szempontjából) című, 2018. júliusi tanulmányára, valamint az „Impact of Digitalisation on International Tax Matters” (A digitalizáció hatása a nemzetközi adópiacokra) című, 2018. február 15-i tanulmányára,

—	tekintettel az „Exploring the opportunities and challenges of new technologies for EU tax administration and policy” (Az új technológiák lehetőségeinek és kihívásainak feltárása az uniós adóigazgatás és -politika számára) című, 2021. október 21-i tanulmányára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0204/2022),

mivel az Unió egységes piacán az új technológiák alkalmazása, valamint az adóhatóságok Európa-szerte történő digitalizációja átalakítja egyrészt az adófizetők, nevezetesen a polgárok és a vállalatok, másrészt a nemzeti adóhatóságok közötti kapcsolatokat; mivel az EU vezető szerepet vállalhat annak biztosításában, hogy az adóhatóságok digitalizációjának eljárási és technikai szempontjai összehangoltak legyenek, elkerülendő a nemzeti technikai platformok közötti interoperabilitást gátló akadályokat;

B.	mivel a különböző kriptoeszköz-típusok eltérő tulajdonságai és a különböző kriptoeszköz-típusok közötti határok lényegesek lehetnek az adóügyi megítélésük szempontjából;

C.	mivel a kriptoeszközök piaci dinamikája azt mutatja, hogy létre kell hozni egy világos, biztos és átlátható jogi keretet;

mivel az adóhatóságok napjainkban számos kihívással szembesülnek a hatékony adóbehajtás, és különösen a határokon átnyúló együttműködés terén, tekintettel a digitális tranzakciók felgyorsulására, az adófizetők növekvő mobilitására, a határokon átnyúló tranzakciók számára, a gazdasági műveletek és üzleti modellek nemzetközivé válására, valamint a kettős adóztatás és az összetett agresszív adórendszerek kockázatára;

E.	mivel az adóhatóságoknak lépést kell tartaniuk egyrészt az adórendszerek fenntarthatóságához, másrészt az adózással kapcsolatos nemzeti és európai jogi keretek érvényesítésére irányuló képességükhöz kapcsolódó potenciális kockázatokkal;

mivel az adóhatóságok új technológiai megoldásokat, például blokklánc-technológiát is felhasználhatnak az adófizetők igényeinek jobb kiszolgálása, a joghatóságok közötti információcsere, különböző típusú nyilvántartások, valamint a korrupció megakadályozása és/vagy kezelése érdekében, miközben az ilyen technológiával vissza lehet élni és azok tiltott tevékenységek eszközéül szolgálhatnak, az adófizetés elkerülésére irányuló bűnelkövetési szándékhoz kapcsolódóan; mivel a blokklánc-tranzakciók láthatóbbá tétele megkönnyítheti az adóhatóságok adócsalás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit;

mivel több adóhatóság Európa-szerte – noha eltérő mértékben – már most is fontos lépéseket tesz a folyamatok digitalizációja érdekében, megkönnyítve, valamint gyorsabbá és hatékonyabbá téve az adózási szabályoknak való megfelelést; mivel az új technológiák alkalmazása tekintetében még mindig jelentős eltérések vannak a tagállamok között; mivel a nemzeti adóhatóságoknak általában további ösztönzőkre és tudatosságnövelő intézkedésekre van szükségük a technológiai és digitális átalakulásban rejlő lehetőségek felismeréséhez; mivel a technológia hozzájárulhat a különböző kormányzati szervek közötti, az adóztatással kapcsolatos együttműködés elősegítéséhez;

mivel a kriptoeszközök egyre növekvő használata arra kényszeríti az adóhatóságokat, hogy az egységes piacon belül kiigazítsák a jelenlegi adózási gyakorlatokat; mivel a kriptoeszközök piacán az adózás szempontjából releváns tevékenységek azonosítása összetett, mivel kevésbé támaszkodik azokra a hagyományos pénzügyi közvetítőkre, akik adózási célokból rendszerint információt szolgáltatnak;

I.	mivel 27 tagállamból öt rendelkezik a kriptoeszközök adóztatására vonatkozó külön jogi rendelkezésekkel; mivel 19 tagállam rendelkezik a kriptoeszközök adóztatására vonatkozó igazgatási iránymutatásokkal;

mivel az OECD közös jelentéstételi standardja javította a nemzetközi adózási átláthatóságot annak megkövetelésével, hogy a joghatóságok szerezzenek információkat a pénzügyi intézményeknél tartott offshore eszközökről, és ezeket az információkat évente automatikusan cseréljék ki az adófizetők lakóhelye szerinti joghatóságokkal; mivel azonban a kriptoeszközök a legtöbb esetben nem tartoznak a közös jelentéstételi standard hatálya alá, amely a hagyományos pénzügyi eszközökre és a fiat pénzekre alkalmazandó;

mivel a digitális gazdaság méltányos adóztatásának jobb szabályozására nemzetközi szintű erőfeszítések zajlanak és kötelezettségvállalások születnek; mivel a kriptoeszközök felhasználhatók a nemzetközi adózási átláthatósággal kapcsolatos meglévő kezdeményezések aláásására, amint azt az OECD is elismerte; mivel ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy az Unió vezető szerepet vállaljon, különösen a tagállamok közötti, a kriptoeszközök méltányos és átlátható adóztatására vonatkozó szoros együttműködés révén;

mivel a globális gazdaság változik és egyre inkább digitalizálódik, és mivel a jelenlegi nemzetközi adózási keret alapjául szolgáló elvek fokozatosan elavulnak, és már nem biztosítható, hogy a nyereséget ott adóztassák meg, ahol a nyereséget termelő gazdasági tevékenységeket végzik, és ahol az értéket létrehozzák;

mivel a kriptoeszközök adóztatása tekintetében nincs nemzetközi eszköz, és az egyes országok e kérdéssel kapcsolatos megközelítései széles skálán mozognak; mivel az Uniónak a megfelelő nemzetközi platformokon – a határain belül és kívül egyaránt – ki kell jelölnie az utat a polgárok inkluzívabb pénzügyi részvétele felé;

mivel az OECD a virtuális fizetőeszközök adóztatásáról szóló, 2020. évi jelentésében számos lényeges kérdést határoz meg, amelyekkel foglalkozni kell, nevezetesen az adóztatandó tényállások fogalommeghatározását, a virtuális fizetőeszközökhöz kapcsolódó jövedelemformákat, valamint azt, hogy az adóztatást hogyan lehet a kriptoeszközök jellegéhez és dinamikájához igazítani, többek között a nyereség méltányos és hatékony meghatározása érdekében;

mivel az Unió már tett fontos lépéseket a kriptoeszközök és a kriptoeszköz-szolgáltatók egyértelmű meghatározása, és tágabb értelemben a kriptoeszközökre vonatkozó megfelelő szabályozási keret, a kriptoeszközök piacairól szóló rendelet létrehozása érdekében; mivel ez a keret és ezek a fogalommeghatározások elő fogják segíteni ezen eszközök méltányos és egyszerű adóztatását; mivel az ilyen kriptoeszközök meghatározását össze kell hangolni a nemzetközi előírásokkal, nevezetesen az OECD és a Pénzügyi Akció Munkacsoport által kidolgozott előírásokkal;

P.	mivel a kriptoeszközök fogalommeghatározásának EU-szerte egységesnek kell lennie, és összhangban kell állnia a nemzetközi standardokkal; mivel ugyanaz a kriptoeszköz különböző besorolás szerint lehet „adótárgy” az EU-ban, ami eltérő adóügyi megítélést eredményez;

mivel az adópolitika bizonyos területei nemzeti hatáskörbe tartoznak, és a tagállamok közötti együttműködés továbbra is alapvető fontosságú és szükséges az egységes piac integritása és az adórendszerek fenntarthatósága, többek között a kriptoeszközök növekvő használata jelentette kihívások kezeléséhez; mivel a kriptoeszközök adóztatásával kapcsolatos 27 jelentősen eltérő megközelítésből álló keret a digitális egységes piac célkitűzéseinek megvalósítását gátló jelentős akadályokhoz vezethet; mivel tehát egyértelműen európai szintű koordinációra és együttműködésre van szükség;

mivel az Uniónak és egységes piacának innovációbarát környezetet kell biztosítania a vállalkozások (különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és az induló innovatív vállalkozások) számára a pénzügyi szolgáltatások és a kriptoeszközök új technológiái területén; mivel ez a fő cél a tagállamok határozott elköteleződését igényli olyan szakpolitikák, konkrétan adópolitikák iránt, amelyek célja, hogy stabil, világos és megbízható szabályozási keretet biztosítsanak a vállalkozások boldogulásához és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásához; mivel ez az erőfeszítés határozott elkötelezettséget igényel a polgárok mint adófizetők és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói jogainak védelme mellett;

mivel az egyértelmű iránymutatások alapvető fontosságúak egy méltányos és hatékony adórendszerhez, amely – ha a tagállamok hatékonyan hajtják végre – kedvező reformokat valósíthat meg az ügyintézési költségek és idő csökkentésével, a belépési korlátok csökkentésével, valamint a biztonság és a stabilitás biztosításával, amelyek a versenyképességnek és a vállalkozások közötti különbségek áthidalásának előfeltételét jelentik, különösen a kkv-k tekintetében;

mivel a kriptoeszközök gyorsan változó környezetet jelentenek, és a politikai döntéshozóknak egyenlő feltételek mellett kell eredményeket elérniük; mivel az adópolitikát és az adókijátszást érintő következményeket továbbra is alaposan meg kell vizsgálni, mivel ezek az átfogó szabályozási keret fontos elemét képezik;

mivel ez a Parlament már hangsúlyozta, hogy „a társasági adóra vonatkozó jelenlegi nemzetközi szabályok a gazdaság digitalizációjának és globalizációjának összefüggésében már nem megfelelőek” és „a digitalizáció fejlődése és az immateriális javak szerepének erősödése és az értékláncokon belüli növekedésük lehetőségeket és kihívásokat teremt a gazdasági műveletek és az adóztatandó tényállások nyomon követhetősége szempontjából, többek között lehetővé téve az adókikerülési gyakorlatokat, különösen a határokon átnyúló vagy az Unió területén kívül folytatott műveletek esetén” (1);

mivel a hagyományos pénzügyi rendszertől eltérően a kriptovilág időnként decentralizált módon szerveződik, ami megnehezíti az adóhatóságokat segítő közvetítők igénybevételét; mivel ezek a közvetítők gyakran illetékes információszolgáltatóként működnek a harmadik féltől származó adóbevalláson alapuló hagyományos rendszerekben; mivel a kriptoeszköz-szektor és a hagyományos pénzügyi rendszer találkozási pontjában általában van egy közvetítő, például egy érintett tőzsde;

Az új technológiákban, például a blokklánc-technológiában rejlő lehetőségek az adófizetők igényeinek jobb kiszolgálása, a korrupt gyakorlatok megakadályozása, az adóhatóságok szerepének megerősítése, valamint az adócsalás és az adókikerülés kezelése érdekében

úgy véli, hogy a nemzeti adóhatóságokat jobban el kell látni a hatékony adóbeszedés elősegítése, az adófizetők jobb kiszolgálásához és a megfelelés biztosításához szükséges megfelelő forrásokkal; felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális átállással kapcsolatos megnövekedett kihívások fényében kötelezzék el magukat az emberi erőforrásokba, többek között a képzésbe, a digitális infrastruktúrákba, valamint a szakképzett személyzetbe és felszerelésekbe történő megfelelő beruházások mellett;

felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási javaslatokban vizsgálja meg, hogyan biztosítható, hogy az újonnan elfogadott jogszabályokat alátámasztó technológia szervesen kapcsolódjon a jogszabályok helyes végrehajtásához;

hangsúlyozza, hogy az adóhatóságok informatikai kapacitásainak új, kialakulóban lévő technológiák – például a megosztott főkönyvi technológiák, például a blokklánc vagy a mesterséges intelligencia – révén történő kiigazítása intelligens, hatékony és eredményes adózási és igazgatási eljárások előmozdítását ígéri, elősegíti a polgárok és a vállalkozások adózási szabályoknak való megfelelését, javítja az adóköteles ügyletek és a tárgyi eszközök és immateriális javak tulajdonjogának nyomonkövethetőségét és azonosítását egy olyan globalizált környezetben, ahol nő a határokon átnyúló ügyletek száma, ezáltal lehetőségeket teremtve a jobb és méltányosabb adórendszerek számára a mobil adófizetők és az eszközök megadóztatására; kéri a Bizottságot, hogy elemezze és értékelje a személyes adatok tárolására vonatkozó lehetséges adó bevezetésének az adatvédelemre és a bevételekre gyakorolt hatásait;

hangsúlyozza, hogy az olyan kialakulóban lévő technológiák, mint a megosztott főkönyvi technológia és a blokklánc, egyedi jellemzőik, például a nyomonkövethetőség és a megváltoztathatatlan és megbízható adatok tárolására való képességük révén, ezen adatok sértetlenségének védelme mellett, új módot kínálhatnak az adóbeszedés automatizálására; úgy véli, hogy ez biztosítaná, hogy az emberek megfizessék azt, amivel tartoznak, biztosítaná a hatékony adózási megfelelést, és megkönnyítené az adóbevételek időben történő beszedését a termék vagy szolgáltatás életciklusának különböző szakaszaiban, védve a polgárok személyes adatait és garantálva a magas szintű adatvédelmet;

hangsúlyozza, hogy (közös jelentéstételi standardok révén) meg kell határozni a legjobb módszereket a technológia alkalmazására az adóhatóságok elemzési kapacitásának (hatékonyabb adatelemzés révén történő) megerősítése, az adatoknak a kkv-k és az adófizetők adózási megfelelésének megkönnyítése céljából (többek között közös jelentéstételi standardok révén) történő szabványosítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adózás jobban tükrözze a digitális korra jellemző üzleti környezetet, és egyben garantálja a magas szintű adatvédelmet;

tudomásul veszi az EU fejlett nemzetközi közigazgatási együttműködési közösségének (EU AIAC Közösség) elindítását, valamint az adóigazgatási csúcstalálkozó (TADEUS) értékes hozzájárulását az új technológiáknak a nemzeti adóhatóságok munkájára gyakorolt hatásáról szóló vitához; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vonja be ezeket a fórumokat az adóigazgatási személyzetnek szóló speciális képzési program kidolgozásába az új technológiáknak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemben való alkalmazásáról, valamint építsen az adórendszerek interoperabilitásának javításában játszott szerepükre az adatok szabványosítása és a határokon átnyúló automatikus valós idejű adatmegosztás tekintetében; emlékeztet arra, hogy ezt a programot integrálni kell a Fiscalis program tevékenységébe;

hangsúlyozza azonban, hogy a blokklánc, a mesterséges intelligencia és más digitális eszközök adóhatóságok általi használatának előnyei és kockázatai is vannak, amelyeket megfelelően csökkenteni kell, különösen a magánélet tiszteletben tartására vonatkozó jog megsértésének, valamint az adófizetőkkel szembeni elfogult és megkülönböztető bánásmódnak a megelőzése érdekében;

kiemeli különösen az adatminőséggel kapcsolatos kockázatokat; megjegyzi e tekintetben, hogy egy engedélyezett blokklánc és a közvetítőknek biztosított korlátozott engedélyek alapvető fontosságúak az adóhatóságok szempontjából, és hozzájárulhatnak a rendszer integritásának javításához, mivel lehetővé teszik az adóügyi információk, többek között az adatok biztonságos környezetben történő megosztását;

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy az egyes tagállamok milyen módon adóztathatják meg a kriptoeszközöket, valamint a kriptoeszközök területén az adócsalás és az adókikerülés elleni harcra vonatkozó különböző nemzeti politikákat, kiemelve a bevált gyakorlatokat és a lehetséges jogi kiskapukat, kihasználva az adózás területén működő együttműködési platformokat, nevezetesen a Fiscalis programot; felszólítja a Bizottságot, hogy a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport támogatásával lépjen fel a kriptoeszközök terén az EU-ban alkalmazott káros adózási gyakorlatokkal szemben;

10.

elismeri, hogy az új technológiák – például a blokklánc – adóügyi hatását különbözőképpen lehet megközelíteni, attól függően, hogy a közvetlen adózásra (például forrásadó), a közvetett adózásra (héa vagy vámok) vagy a megfelelésre összpontosítanak-e; hangsúlyozza, hogy a megosztott főkönyvi technológia lehetőséget kínál arra, hogy az egyes országokban hatékonyabbá tegye a forrásadó-rendszert, ugyanakkor megkönnyítse a határokon átnyúló eljárások zökkenőmentes lefolyását és megelőzze a csalárd tevékenységeket; azt javasolja a Bizottságnak, hogy vegye figyelembe az egyes dimenziók sajátos jellemzőit; kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokban meglévő digitális megoldásokat, és értékelje a blokklánc-alapú megoldások információcserére szolgáló platformokba történő integrálásának lehetőségét a valós idejű ellenőrzés és információcsere előmozdítása érdekében, az uniós adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy olyan új platform létrehozását, amelynek célja képzések biztosítása és a bevált gyakorlatok nemzeti adóhatóságok közötti megosztása, a digitális gazdaságban tapasztalható, különösen kriptoeszközök használata révén elkövetett adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem terén; tudomásul veszi, hogy ez az új platform integrálható a jelenlegi kezdeményezésekbe, például a Fiscalis programba;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a blokklánc- és más megosztott főkönyvi technológiák operatív hatásának és adóigazgatási szempontjainak értékelését, különösen a Fiscalis program révén;

13.

emlékeztet az online jelentéstételre vonatkozó szabvánnyal kapcsolatos bizottsági kezdeményezésre irányuló javaslatára „(első fokon) a határokon átnyúló uniós kereskedelemre vonatkozó adatok tekintetében, lehetőség szerint az e-számlázásból (vagy alternatív forrásból, de az egyszeri adatszolgáltatás elvét fenntartva) származó adatok felhasználásával, beleértve a csalás felderítésére szolgáló hatékony és rendkívül biztonságos központosított/decentralizált adatfeldolgozást is” (2);

14.

kitart a tagállamokhoz intézett azon felhívása mellett, hogy „folytassák az adóhatóságok reformját, gyorsítsák fel a digitalizációt, és indítsák el olyan stratégiai megközelítések végrehajtását, amely támogatják a kkv-knál az adózási fegyelem megvalósítását, valamint tárják fel a terhek csökkentésére nyitva álló lehetőségeket” (3);

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai blokklánc-szolgáltatási infrastruktúra (EBSI) – a blokklánc-alapú szolgáltatási infrastruktúrát működtető összekapcsolt csomópontok szakértői hálózata – által a nemzeti adóhatóságok számára teremtett lehetőségeket, elsősorban a héamegfelelés terén, az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó legmagasabb szintű előírások teljes körű tiszteletben tartása mellett, a többféle innovatív blokklánc-protokoll megértése céljából, és azzal a küldetéssel, hogy segítse a nemzeti adóhatóságokat az ilyen technológiák használatához való alkalmazkodásban;

16.

emlékeztet az európai adóazonosító szám (TIN) fontosságára, és felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a blokkláncalapú technológiák hozzáadott értékét egy megfelelő nemzetközi adóazonosító biztosítása érdekében, az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó magas szintű előírások mellett;

A kriptoeszközökkel kapcsolatos adózási kihívások

17.

úgy véli, hogy a kriptoeszközökre méltányos, átlátható és hatékony adóztatást kell alkalmazni annak érdekében, hogy a tisztességes és az eszközök és a pénzügyi termékek adóügyi megítélése közötti, valamint a pénzügyi szolgáltatók közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítottak legyenek; tudomásul veszi, hogy a kriptoeszközök adóztatásáról szóló döntések a Szerződések szerint a tagállamok hatáskörébe tartoznak; felkéri a hatóságokat, hogy mérlegeljék az alkalmi vagy kiskereskedők és a kis összegű tranzakciók egyszerűsített adóztatását; szorgalmazza a digitális egységes piacon az innovációbarát környezet megteremtését, ahol a vállalkozók, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások hatékony szabályozási keretek között boldogulhatnak, növekedést generálhatnak, munkahelyeket teremtenek és adóbevételek révén hozzájárulnak a gazdasági fellendüléshez;

18.

megjegyzi, hogy a digitális gazdaság szereplői jelentős üzleti tevékenységet folytathatnak valamely tagállamban anélkül, hogy ténylegesen ott tartózkodnának, és ezért az egyik joghatóságban befizetett adók már nem tükrözik az ott létrehozott értéket és nyereséget; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a nemzetközi előírásokkal összhangban ki kell igazítani az állandó telephely fogalmát, nevezetesen a virtuális állandó telephely egyértelmű meghatározásával; ezért emlékeztet annak fontosságára, hogy hatékonyan ültessék át az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív keretének első pillérét;

19.

tudomásul veszi, hogy a kriptoeszközök adóalapjának meghatározása az adópolitika egyik alapvető kérdése; megállapítja, hogy jelenleg nincs nemzetközileg elfogadott egységes fogalommeghatározás a kriptoeszközökre és a fogalomba tartozó eszközök típusaira vonatkozóan; tudomásul veszi, hogy ahhoz, hogy az Unió nemzetközi szinten vezető szerepet vállalhasson, az európai jogi keretben fő prioritásnak kell tekinteni a fogalom meghatározását; tudomásul veszi, hogy az OECD a G20-ak megbízásából egy új globális adózási átláthatósági kereten dolgozik, amely a kriptoeszközökkel kapcsolatos jelentéstételről és információcseréről rendelkezik;

20.

úgy véli, hogy az adózás szempontjából szükség van a kriptoeszközök egyértelmű, széles körben elfogadott fogalommeghatározására; hangsúlyozza, hogy ezt a fogalommeghatározást összhangba kell hozni a kriptoeszközök piacairól szóló rendeletben szereplő fogalommeghatározással; újfent hangsúlyozza, hogy rendszerszintű koherenciát kell biztosítani a kriptoeszközöket jelenleg vagy a jövőben szabályozó számos jogi eszköz (például a kriptoeszközök piacairól szóló rendelet, a pénzátutalásokról szóló rendelet (4), a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (5) és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos egyéb kezdeményezések) között, és ami a legfontosabb, meg kell őrizni a jogbiztonságot és a stabilitást;

21.

emlékeztet arra, hogy a kriptoeszközök esetében különféle lehetőségek lehetnek egy releváns adóztatandó tényállás meghatározására, például az érmék (coins) bányászat révén történő létrehozása, a kriptoeszközök fiat pénzre vagy más kriptoeszközökre történő átváltása, a blokkláncelágazás (hard fork) vagy a kriptoeszközök lekötése (staking); megjegyzi, hogy meg kell találni az adóztatandó tényállás koherens fogalommeghatározását a megfelelő adókulcs biztosítása érdekében, ugyanakkor el kell kerülni a kettős adóztatást;

22.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést egy adott típusú kriptoeszköz másfajta kriptoeszközzé történő átalakításáról, és ismertesse az adóztatandó tényállás meghatározására vonatkozó lehetőségeket, szem előtt tartva, hogy fennáll az adóztatandó tényállások számának jelentős növekedése, és jelentős értékelési problémák kialakulása; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azt a lehetőséget, hogy egy kriptoeszköz fiat pénzre történő átváltása megfelelőbb választás lehet az adóztatandó tényállás szempontjából, ha nyereség keletkezett;

23.

megjegyzi, hogy az egyes országok általában saját terminológiájukat használják a kriptoeszközökre vonatkozó nemzeti szabályozási megoldásaik kidolgozásakor, ami jogbizonytalansághoz vezethet a polgárok és a vállalkozások számára, veszélyeztetheti az európai egységes piac integritását, mivel jelentősen csorbulhat a hatásokon átnyúló együttműködés, ugyanakkor nem szándékosan kiskapukat hoz létre, lehetőséget adva az adóvisszaélésekre és adókikerülésre, és a meglévő nemzetközi adózási átláthatósági normák, például a közös jelentéstételi standard aláásására;

24.

hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközök (6) piacának dinamikája miatt sürgősen olyan szabályokat kell bevezetni, amelyek meghatározzák az alkalmazandó adóztatás típusát, az „adóztatandó tényállás” fogalmát, az adóztatandó tényállás bekövetkezésének idejét, valamint annak értékelését;

25.

hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközök határokon átnyúló helyzetekben történő adóztatása az adópolitika számos dimenziójához – például a jövedelemadókhoz vagy a héához – kapcsolódik, és hogy ezek a dimenziók megoszlanak a nemzeti és az európai hatáskörök között, de a közös európai megközelítés előnyei többek között az igazgatási együttműködéshez, az információcseréhez és a társasági adózáshoz kapcsolódó eszközöknél a legmeghatározóbbak;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy az adózás területére vonatkozó valamennyi jövőbeni jogalkotási javaslatában vegye figyelembe a kriptoeszközök szempontját, a digitalizációt és az új technológiákat, különös tekintettel a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keretet (BEFIT)” című, küszöbön álló javaslatban; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak és vállaljanak vezető szerepet az ezt érintő nemzetközi vitában;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti adóreformjaik során vegyék figyelembe a kriptoeszközök használatának sajátosságait, és fontolják meg olyan hatékonyabb rendszerek bevezetését, amelyek alacsonyabb megfelelési költséggel és adminisztratív teherrel járnak, ugyanakkor garantálják a kriptoeszközök méltányos, arányos, átlátható és hatékony megadóztatását; kiemeli, hogy az ideiglenes és indokolt adóösztönzők megfelelőek lehetnek a technológiai innováció és fejlődés előmozdításához, különösen a blokklánc-technológia ágazatában; hangsúlyozza a kriptoeszköz-szolgáltatókra, valamint a magánszemélyekre és szervezetekre vonatkozó közös jelentéstételi standardok kiemelt fontosságát;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy a különböző típusú kriptoeszközöket kezeljék oly módon, amely összhangban van a hasonló, nem kriptoeszközök adóügyi megítélésével;

29.

felszólítja a tagállamokat, hogy a kriptoeszközök adóügyi megítélésére vonatkozó jogalkotási lehetőségeik keretében vegyék figyelembe az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében rögzített uniós szakpolitikai célkitűzéseket, különösen a magas versenyképességű szociális piacgazdaságot és a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását;

30.

kéri a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a kriptoeszközök adóügyi megítélése következetes és méltányos-e a többi eszköz adóügyi megítéléséhez képest, különösen az említett eszközök héaszempontú kezelése tekintetében.

Előrelépés egy hatékony szabályozási/jogi keret kidolgozásával

31.

rámutat arra, hogy a kriptoeszközök világszerte elterjedtek, és a kriptoeszközök adóügyi megítélése összehangolt nemzetközi megközelítést igényel; tudomásul veszi, hogy e tekintetben további tárgyalásokat kell folytatni a témával kapcsolatos nemzetközi jogi eszközökről; úgy véli, hogy az OECD, amely már jelentős munkát végzett mind az adózás, mind a kriptoeszközök kezelése terén, megfelelő fórum lehetne e tekintetben, különösen a közös jelentéstételi standard felülvizsgálatában;

32.

megjegyzi, hogy az OECD már el is kezdett dolgozni a kriptoeszközökre vonatkozó új jelentéstételi kereten;

33.

úgy véli, hogy a kriptoeszközök adóztatásáról szóló nemzetközi megállapodás hiányában az EU és tagállamai nem alapozhatják meg az intelligens és jövőorientált megközelítést;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést a kriptoeszközökhöz kapcsolódó főbb adóztatandó tényállásokról és jövedelemformákról, különös tekintettel számos kulcsfontosságú művelet – például a kriptoeszközök kibocsátása, a kriptoeszközök fiat valutára, termékekre vagy szolgáltatásokra történő átváltása, ajándékozás vagy öröklés, valamint veszteség vagy lopás stb. – adózási következményeire;

35.

kéri a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot a kriptoeszközök tisztességes és hatékony adóztatására vonatkozóan azonosított bevált gyakorlatokról, tiszteletben tartva az adóügyekben meglévő uniós hatásköröket, vizsgálja meg a kriptoeszköz-szolgáltatók szerepét, és határozza meg, hogy a kriptoeszközök milyen mértékben illeszkednek a meglévő adózási keretbe; úgy véli, hogy az adópolitikának a kriptoeszközökre vonatkozó szilárd szabályozási keret részét kell képeznie, és összhangban kell lennie más szakpolitikai szempontokkal, beleértve az adózás átláthatóságát, valamint a jogi, pénzügyi és fogyasztóvédelmi követelményeket;

36.

emlékeztet arra, hogy a teljes mértékben integrált európai uniós egységes piachoz a kriptoeszközök adóztatásának közös megközelítésére van szükség, amely tiszteletben tartja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket; ezért arra kéri a Tanácsot, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács formációja keretében kezdeményezzen strukturált párbeszédet a Parlamenttel ebben az ügyben; felhívja továbbá az eurócsoport elnökét, hogy kezdeményezzen vitát az euróövezet pénzügyminisztereivel a kriptoeszközök adóztatásáról;

37.

úgy véli, hogy módosítani kell a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC8) hatályát annak érdekében, hogy az adózás területén az információcsere-keret a kriptoeszközöket és az elektronikus pénzt is magában foglalja; felszólítja az OECD-t, hogy minden további késedelem nélkül fogadja el a jelentéstételi standard és az információcsere új fogalommeghatározását; úgy véli, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv felülvizsgálata prioritást jelent az adózás területén; felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv jövőbeli felülvizsgálata során haladéktalanul foglalja bele az irányelvbe a kriptoeszközökre vonatkozó jelentéstételre és a közös jelentéstételi standardok felülvizsgálatára vonatkozó jövőbeli OECD-ajánlásokat, valamint az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtásáról szóló állásfoglalásában foglalt parlamenti ajánlásokat (7); felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadja el ezeket a javasolt változtatásokat;

38.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC8) jövőbeni felülvizsgálata során kiegészítsék az egyéb jogi eszközök szerinti jelentéstételi kötelezettségeket, segítve a hatóságokat a kriptoeszközökre és az elektronikus pénzre vonatkozó adatok automatikus cseréjében, hogy fel tudják mérni a kriptoeszközök és az elektronikus pénz felhasználásával történő befektetésekből és fizetésekből származó jövedelmeket és bevételeket; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az általános koherenciát, amely a gazdasági szereplőknek jogbiztonságot, a nemzeti adóhatóságoknak pedig technikai iránymutatást nyújt;

39.

felhívja a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat annak biztosítására, hogy a szabályok betartatására vagy a közszolgáltatások nyújtására használt blokklánc-technológia feleljen meg az alapvető jogoknak, valamint a kiberbiztonságra és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó szabályoknak;

40.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokban használt meglévő digitális megoldásokat, jogi rendelkezéseket és igazgatási iránymutatásokat, annak értékelése érdekében, hogy hogyan lehet kihasználni a blokklánc- és más megosztott főkönyvi technológiákat és megelőzni az adócsalást és az adókikerülést, valamint kezelni a korrupciót; támogatja az európai blokklánc-szolgáltatási infrastruktúra kialakítását;

41.

felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy hogyan lehet támogatni az adózási fegyelem javítását, figyelembe véve a kriptoeszközök gyorsan változó értékét, egyes esetekben a fiat pénzre történő egyértelmű átváltás hiányát, valamint azokat a kihívásokat, amelyeket az e tranzakciókra vonatkozó megbízható és időszerű információk beszerzése jelent az adóhatóságok számára;

42.

úgy véli, hogy amennyiben a kriptoeszközök ágazata jelenleg átalakulóban van, és a közeljövőben várhatóan nem fog stabilizálódni, a helyzet szükséges értékelése nem akadályozhatja meg az európai intézményeket abban, hogy jogszabályokat alkossanak a kriptoeszközök jobb felügyeletéről és jobb adóztatásáról;

43.

rámutat az adópolitika gyakori felülvizsgálatának és kiigazításának szükségességére annak érdekében, hogy képes legyen reagálni az ágazat változásaira, és biztosítani tudja, hogy a virtuális fizetőeszközökhöz és más kialakulóban lévő eszköztípusokhoz kapcsolódó technológiai és piaci fejlemények közepette is releváns maradjon;

o o

44.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásról (a Bizottság júliusi cselekvési tervének és annak héával, a vállalkozások adózásával és az egyéni adózással kapcsolatos 25 kezdeményezésének EP általi nyomon követése) (HL C 347., 2022.9.9., 211. o.).

(2) HL C 347., 2022.9.9., 211. o.

(3) Az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a nemzeti adóreformoknak az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról (HL C 342., 2022.9.6., 14. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.).

(5) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(6) A kriptovaluták piacának gazdasági méretét 2021 májusában 2,2 billió EUR-ra becsülték, a legmagasabb érték 2,5 billió EUR volt, 2021 októberében (a Bizottság Közös Kutatóközpontja, 2021).

(7) Az Európai Parlament 2021. szeptember 16-i állásfoglalása az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtásáról: eredmények, tanulságok és leküzdendő akadályok (HL C 117., 2022.3.11., 120. o.).