P9_TA(2022)0279

Mentális egészség a munka digitális világában

Az Európai Parlament 2022. július 5-i állásfoglalása a mentális egészségről a munka digitális világában (2021/2098(INI))

(2023/C 47/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 6., 9., 114., 153., 169., 191., és különösen 168. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 2., 3., 14., 15., 21., 31., 32. és 35. cikkére,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 10. alapelvére,

—	tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ mentális egészségre és jóllétre vonatkozó 2018. évi stratégiájára,

—	tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a Covid19-válságból való egészséges kilábalásról szóló, 2020. május 18-i kiáltványára,

—	tekintettel a WHO 2021. évi mentális egészség világnapjára: „Mental healthcare for all: let’s make it a reality” (A mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára: váltsuk valóra),

—	tekintettel a WHO-nak a 2021-2025 közötti időszakra szóló, a mentális egészségre irányuló európai cselekvési keretére,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2021. június 8-i„A New Benchmark for Mental Health Systems: Tackling the Social and Economic Costs of Mental Ill Health” (Új referenciaérték a mentális egészségügyi rendszerek számára: A rossz mentális egészség társadalmi és gazdasági költségeinek kezelése) című egészségpolitikai tanulmányára, valamint 2021. november 4-i„Fitter Minds, Fitter Jobs: From Awareness to Change in Integrated Mental Health Skills and Work Policies” (Jobb mentális állapot, jobb munkahelyek: A felismeréstől a változásig az integrált mentális egészségügyi készségek és munkaügyi politikák terén) című mentális egészségügyi és foglalkoztatási áttekintésére,

—	tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—	tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (4),

—	tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—	tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (6),

—	tekintettel a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló, 1989. november 30-i 89/654/EGK tanácsi irányelvre (7),

—	tekintettel a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 1990. május 29-i 90/270/EGK tanácsi irányelvre (8),

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a lecsatlakozáshoz való jogról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. január 21-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel „Az európai fiatalok szerepvállalásának növelése: a járvány utáni foglalkoztatás és társadalmi fellendülés” című, 2022. február 17-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a platform-munkavállalók méltányos munkafeltételeiről, jogairól és szociális védelméről – a digitális fejlődéshez kapcsolódó új foglalkoztatási formákról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a jólléti gazdaságról szóló, 2019. októberi 24-i tanácsi következtetésekre (14), amelyek egy átfogó uniós mentális egészségügyi stratégiát szorgalmaznak,

—	tekintettel a munkahelyi jóllét fokozásáról szóló, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Unió 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete – Munkahelyi biztonság és egészségvédelem a munka változó világában” című, 2021. június 28-i közleményére (COM(2021)0323),

—	tekintettel „A népesség mentális egészségének javításáról – Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából” című, 2005. október 14-i bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0484),

—	tekintettel az „Európai foglalkoztatási és szociális fejlemények – egy erős szociális Európa felé a Covid19-válságot követően: az egyenlőtlenségek csökkentése és az elosztási hatások kezelése” című, 2021. július 14-i bizottsági jelentésre,

—	tekintettel a mentális egészség és jóllét 2008. évi európai paktumára,

—	tekintettel az Európai Ifjúsági Fórum „Beyond Lockdown: the »pandemic scar« on young people” (A lezáráson túl: a világjárvány által a fiatalokon ejtett seb) című, 2021. június 17-i jelentésére,

—

tekintettel az Eurofound „Impact of COVID-19 on young people in the EU” (A Covid19 hatása a fiatalokra az EU-ban) című, 2021. november 9-i jelentésére és a „Living, working and COVID-19: Mental health and trust decline across EU as pandemic enters another year” (Élet, munka és Covid19: A mentális egészség és bizalom szintjének visszaesése az EU-ban a világjárvány második évében) című, 2021. május 10-i jelentésére,

—

tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Preventing musculoskeletal disorders in a diverse workforce: risk factors for women, migrants and LGBTI workers” (A váz- és izomrendszeri megbetegedések megelőzése a sokszínű munkaerőben: nők, migránsok és LMBTI-munkavállalók esetében fennálló kockázati tényezők) című, 2020. december 7-i jelentésére,

—	tekintettel az EU-OSHA „Mental health promotion in the workplace – a good practice report” (Mentális egészségfejlesztés a munkahelyen – a bevált gyakorlatokról szóló jelentés) című, 2011. október 7-i jelentésére,

—

tekintettel az EU-OSHA „Telework and health risks in the context of the COVID-19 pandemic: evidence from the field and policy implications” (Távmunka és egészségügyi kockázatok a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben: a területre vonatkozó adatok és a szakpolitikai vonatkozások) című, 2021. október 22-i jelentésére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A mentális egészség európai éve – jobb munka, jobb életminőség” című, 2012. december 12-i véleményére (15),

—	tekintettel a Bizottság az egészségügyi beruházások hatékony módjairól tanácsot szolgáltató szakértői testületének az egészségügyi dolgozók és más kulcsfontosságú munkavállalók mentális egészségének támogatásáról szóló, 2021. június 23-i véleményére,

—	tekintettel az EU-OSHA és az Eurofound 2014. október 13-i, „Psychosocial risks in Europe: Prevalence and strategies for prevention” (Pszichoszociális kockázatok Európában: Elterjedtség és megelőzési stratégiák) című közös jelentésére,

—	tekintettel a Willis Towers Watson által készített 2021. évi, az alkalmazotti tapasztalatokra irányuló felmérésre,

—	tekintettel a Petíciós Bizottsághoz benyújtott petíciókra, például a 0956/2018. és az 1186/2018. sz. petícióra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0184/2022),

mivel a fizikai és mentális egészséghez való jog alapvető emberi jog, és mivel minden embernek joga van az elérhető legmagasabb szintű egészséghez; mivel a WHO meghatározásában a mentális egészség „a mentális jólét olyan állapota, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbirkózzanak az életben előforduló stresszhelyzetekkel, kibontakoztassák képességeiket, jól tanuljanak és dolgozzanak, és hozzájáruljanak közösségükhöz” (16); mivel a mentális egészség más alapvető jogokhoz is kapcsolódik, mint amilyen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jog, valamint a 3. cikkben foglalt személyi sérthetetlenséghez való jog, beleértve a mentális sértetlenséget is;

mivel a kutatások azt mutatják, hogy a Covid19-világjárvány sok európai munkavállaló számára átformálta a szervezeti és irányítási gyakorlatokat, és megváltoztatta a munkakörülményeket, ami következményekkel járt a munkaidőre, a jóllétre és a munkahely fizikai környezetére nézve; mivel mindez rendkívüli követelményeket támasztott az egészségügyi dolgozókkal és a kulcsfontosságú munkavállalókkal szemben; mivel ezeknek a munkavállalóknak meg kell birkózniuk a nehéz munkakörnyezettel, a védelem hiányával és a biztonságukkal kapcsolatos félelmekkel, ami negatív pszichológiai hatással jár; mivel a munkahelyi mentális egészséggel kapcsolatos kérdések megértése nemcsak a mentális zavarok felismerését jelenti, összhangban a betegségeknek a mortalitásra és a morbiditásra vonatkozó statisztikák céljából való nemzetközi osztályozásának diagnosztikai kritériumaival (pl. depresszió) (17), hanem a jóllét előmozdítására, a félreértések és megbélyegzés elkerülésére, valamint az e betegségek kezelésére szolgáló megfelelő intézkedések és kezelés kialakítására és végrehajtására való törekvést is (18);

mivel a világjárvány a munka melletti gondozási feladatok mennyiségének meredek növekedését idézte elő, amely aránytalanul sújtotta a nőket, és növelte a nemek közötti egyenlőtlenséget a nem fizetett gondozásban; mivel ez negatív hatást gyakorolt az ápolási-gondozási feladatokat ellátó személyek mentális egészségére, mivel sok munkavállalónak sokkal nagyobb stresszt kellett viselnie azáltal, hogy a kijárási korlátozások idején az otthoni iskoláztatással és a gyermekgondozással kapcsolatos megnövekedett gondozási feladatokat is magára vállalta, vagy az eltartott hozzátartozók számára informális gondozást vagy bármilyen más munkát végzett;

mivel kutatások azt mutatják, hogy a világjárvány nagymértékben távmunkához vezetett, ami olyan pozitív következményekkel járt, mint a nagyobb rugalmasság és autonómia, valamint egyes esetekben a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly; mivel azonban ezek az előnyök nem mindig ellensúlyozzák a negatív következményeket, mint például a túlzott összekapcsoltság, a munka és a magánélet közötti határvonalak elmosódása, a munka intenzitásának növekedése és a technológiával kapcsolatos stressz; mivel az Eurofound Covid19-felmérései szerint a világjárvány számos kihívást jelentett a távolról dolgozó munkavállalók számára; mivel bár a távmunka jelentős növekedése előnyös lehet a munkavállalók és a vállalkozások számára, ezzel összefüggésben a fizikai és mentális egészséghez való jogot is meg kell őrizni és elő kell mozdítani;

mivel a távmunkával kapcsolatos egészségügyi kockázatok közül a pszichoszociális kockázatok prevalenciája a legnagyobb; mivel a távmunka gyakoribbá válása összekapcsolódik a hosszú munkaidővel és a munkahelyi stresszel; mivel az EU-OSHA szerint a pszichoszociális kockázatok negatív pszichológiai, fizikai és szociális következményekkel járhatnak, mint például a munkával kapcsolatos szorongás, kiégés vagy depresszió; mivel a pszichoszociális kockázatokhoz vezető munkakörülmények közé tartozhat a túlzott munkateher, az egymásnak ellentmondó elvárások, az egyértelműség hiánya a munkavállaló szerepét illetően, a munkavállalókat érintő döntésekben való részvétel hiánya, a munkavégzés módjára gyakorolt befolyás hiánya, a rosszul irányított szervezeti változások, az állásbiztonság hiánya, a nem hatékony kommunikáció, a vezetőség vagy a kollégák támogatásának hiánya, a pszichológiai és szexuális zaklatás, valamint a harmadik fél által elkövetett erőszak; mivel a tagállamok a pszichoszociális kockázatokra vonatkozóan nem rendelkeznek azonos, jogilag kötelező erejű közös normákkal és elvekkel, ami gyakorlatilag a munkavállalók egyenlőtlen jogi védelméhez vezet;

mivel egyre több munkáltató használ digitális eszközöket, például alkalmazásokat, szoftvereket és mesterséges intelligenciát munkavállalóinak irányítására; mivel az algoritmikus irányítás olyan új kihívásokat támaszt a munka jövőjével szemben, mint a technológiaalapú ellenőrzés és felügyelet előrejelző és jelölő eszközökön keresztül, az előrehaladás és teljesítmény távoli valós idejű nyomon követése és az időkövetés, amelyek jelentős kockázatokkal járhatnak a munkavállalók egészségére és biztonságára nézve, ideértve a mentális egészséget, valamint a munkavállalók magánélethez és emberi méltósághoz való jogát; mivel a digitalizáció és a fejlett új technológiák, például a mesterséges intelligencia és a mesterséges intelligencián alapuló gépek átalakítják a munka jellegét; mivel a nemzetközi vállalatok humánerőforrás-részlegeinek mintegy 40 %-a alkalmaz MI-alkalmazásokat, és 70 %-a ezt kiemelt prioritásnak tekinti a szervezete számára; mivel a közös jólét előmozdítása és a társadalom egészének jólléte érdekében szabályozni kell az új digitális gazdaságot;

G.	mivel ez az új forgatókönyv megköveteli a munkahelyi egészségvédelem és biztonság új és tágabb meghatározását, amely többé nem hagyhatja figyelmen kívül a mentális egészséget;

mivel a Covid19-világjárvány aránytalanul érintette az egészségügyi ellátásban dolgozók és a tartós ápolást-gondozást végző munkavállalók – akik többsége nő –, valamint a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük az etnikai kisebbségek, az LMBTIQ+ közösségek, az idősek, az egyedülálló szülők, a fogyatékossággal és más meglévő mentális egészségügyi problémával élő személyek, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú személyek, a munkanélküliek, valamint a legkülső régiókban és a távoli, rosszul összekapcsolt területeken élők mentális jóllétét; mivel a világjárvány alatt jelentősen romlott a fiatalok mentális egészsége, és a mentális egészséggel kapcsolatos problémák több tagállamban megkétszereződtek, és súlyos hatást gyakoroltak a fiatalok foglalkoztatására és jövedelmük csökkenését, beleértve a munkahelyek megszűnését is eredményezték; mivel Európában 9 millió (10 és 19 éves kor közötti) serdülő él mentális egészségügyi zavarokkal, és az említett esetek több mint felét szorongás és depresszió okozza;

mivel az EU-ban túl sokan nem férnek hozzá mentális és foglalkozás-egészségügyi közellátáshoz; mivel a mentális jóllét a világjárvány kezdete óta minden korcsoportban a legalacsonyabb szintre került, és a mentális egészség romlása a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés zavarainak, a megnövekedett munkatehernek és a fiatalokat aránytalanul sújtó munkaerőpiaci válságnak tudható be; mivel a mentális és foglalkozás-egészségügyi közellátás közismerten alulfinanszírozott; mivel a munkával kapcsolatos stressz több tényező, például a szűk határidők miatti nyomás, a hosszú vagy szabálytalan munkaidő és a szervezeten belüli hiányos kommunikáció és együttműködés következménye lehet; mivel szoros összefüggés áll fenn a migrén vagy a súlyos fejfájás, valamint egyéb komorbid pszichiátriai zavarok mellett a depresszió és a szorongás között, amelyek dominóhatást gyakorolnak a munkateljesítményre és a munkavállalók távolléteire; mivel a mentális egészségi problémák megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére irányuló klinikai és alkalmazott kutatások is jelentősen alulfinanszírozottak; mivel jelenleg a mentális egészséggel kapcsolatos problémák jelentik a globális morbiditás fő okát, és Európában az öngyilkosság a fiatalok második leggyakoribb haláloka; mivel a megelőzés, a tudatosság növelése, a jólléti tevékenységek, valamint a mentális egészség és az egészséges munkahelyi kultúra előmozdítása pozitív eredményeket hozhat a munkavállalók egészségének javítása szempontjából (19);

mivel a mentális egészséget érintő munkahelyi problémák közé tartozik a munkahelyi kiégés, a boreout-szindróma, a stressz, a zaklatás, az erőszak, a megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés, valamint a növekedés vagy a promóció korlátozott lehetőségei, amelyek online tovább súlyosbodhatnak; mivel tavaly a WHO feltárta, hogy világszerte több mint 300 millió ember szenved munkával kapcsolatos mentális zavarokban, például kiégésben, szorongásban, depresszióban vagy poszttraumás stresszben, ami azzal függ össze, hogy minden negyedik európai munkavállaló úgy érzi, hogy a munka negatív hatással van az egészségére (20); mivel a kedvezőtlen munkakörnyezet fizikai és mentális egészségi problémákhoz, pszichoaktív szerek vagy alkohol káros használatához, munkából való hiányzáshoz és a termelékenység csökkenéséhez vezethet;

mivel a mentális betegségek költségeit 2015-ben az összes uniós tagállamban a GDP több mint 4 %-ára becsülték; mivel a munkával kapcsolatos depresszió – amely a fogyatékosság és a depresszió egyik fő oka – költségét évi 620 milliárd EUR-ra becsülik, ami 240 milliárd EUR-nyi gazdasági termeléskiesést eredményez (21); mivel az EU-ban az összes fejfájás becsült költsége meghaladja az évi 110 milliárd EUR-t, amelyből a migrénnek betudható költségek mintegy 50 milliárd EUR-t tesznek ki; mivel a megelőzéssel kapcsolatos költségvetési források valamennyi uniós tagállamban továbbra is szűkösek, az összes egészségügyi kiadás mindössze 3 %-át teszik ki;

mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság uniós szabályozása (22) értelmében a munkáltatóknak a munka minden területén meg kell védeniük a munkavállalók egészségét és biztonságát; mivel a távmunkával összefüggésben a munkáltatók továbbra is felelősek a munkahelyi egészségvédelemért és biztonságért; mivel a szakszervezetek és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szervek kritikus szerepet játszanak a munkavállalók biztonságos és védett munkahelyhez való alapvető emberi jogának védelmében, így a távmunka során is;

mivel a stabil foglalkoztatás, az egészség (beleértve a mentális egészséget is), a teljes körű fejlődés feltételei, valamint a befolyás és részvétel érzésének biztosítása a fiatalok számára alapvető előfeltételei a válságból való kilábalásnak, a társadalmak megerősítésének és a gazdaságok újjáépítésének;

Mentális egészség és digitális munka: a Covid19-világjárványból levont tanulságok

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Covid19-világjárvány során a munkavállalók és az önfoglalkoztatók mentális egészségét számos szolgáltatás – például az oktatás, az egészségügy, a szociális támogatás – és a megnövekedett stressztényezők, például a pénzügyi bizonytalanság, a munkanélkülivé válástól való félelem, az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés, az elszigeteltség, a technológiával kapcsolatos stressz, a munkaidő megváltoztatása, a nem megfelelő munkaszervezés és a távmunka zavarai érintették; felszólít a mentális egészség keresztmetszeti és integrált szakpolitikák révén történő sürgős, egy átfogó uniós mentális egészségügyi stratégia és egy a nemzeti cselekvési tervekkel kiegészített európai ellátási stratégia keretében való kezelésére; emlékezteti a Bizottságot különösen arra, hogy a munkavállalók egészségének védelme szerves részét kell képezze az EU-OSHA jövőbeli egészségügyi válságok megelőzésére irányuló felkészültségi terveinek;

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány és az azt követő gazdasági válság hatalmas terhet rótt valamennyi polgár, de mindenekelőtt az alkalmazottak, az önfoglalkoztatók, a fiatalok, a munkaerőpiacra belépő diákok és az idősebbek mentális egészségére és jóllétére, a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatok egyre gyakoribbá válásával, valamint a stressz, a szorongás és a depresszió magasabb arányával;

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatással volt az oktatásból a munka világába való átmenetre, és ezért magas szintű stresszt, szorongást és bizonytalanságot okozhat a karrierjük elején álló fiatalok számára, ami valószínűleg tovább rontja foglalkoztatási kilátásaikat, és a mentális egészségükkel és jólétükkel kapcsolatos problémák ördögi körét erősíti; felszólít a mentális egészség – többek között az állami foglalkoztatási szolgálatok – fokozottabb támogatására a munkanélküliek jóllétének kezelése érdekében;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mentális egészséget nem kezelték ugyanolyan prioritásként, mint a testi egészséget, megfosztották a finanszírozástól, és e területen Unió-szerte hiány mutatkozik a képzett szakemberekből, az abból fakadó előnyök ellenére, hogy a mentális egészségbe való állami befektetésből eredően javult az egészség és a jóllét, valamint jelentősen növekedett a gazdasági termelékenység és a munkában való részvétel aránya; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet javítása érdekében gyors intézkedésekre van szükség;

felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ismerjék el a munkával kapcsolatos mentális egészségügyi problémák Unió-szerte tapasztalható magas szintjét, és határozottan kötelezzék el magukat a digitális munka világát szabályozó és végrehajtó intézkedések mellett, amelyek segítenek megelőzni a mentális egészségügyi problémákat, megvédeni a mentális egészséget és a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúlyt, valamint megerősíteni a munkahelyi szociális védelemhez való jogokat; kéri, hogy a munkáltatókkal és a munkavállalók képviselőivel, köztük a szakszervezetekkel egyeztetve folytassanak párbeszédet és tegyenek erőfeszítéseket e célból; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden munkahelyen megelőzési terveket kell elfogadni a mentális egészséggel kapcsolatos kockázatok vonatkozásában; felszólít a WHO 2021-2025 közötti időszakra szóló, európai mentális egészségügyi cselekvési kerete végrehajtásának nyomon követésére;

sajnálatát fejezi ki az egészségügy terén ténylegesen megtett uniós intézkedések mennyisége és az Európai Unióról szóló szerződés által biztosított hatály közötti eltérés miatt, és kéri, hogy e hatáskörökön belül kerüljön sor több uniós fellépésre; úgy véli, hogy a mentális egészség a következő egészségügyi válság, és hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie és adott esetben kötelező erejű és nem kötelező intézkedések révén kezelnie kell az összes potenciális kockázatot, és átfogó uniós mentális egészségügyi stratégiát kell kidolgoznia a jóllét gazdaságáról szóló, 2019. október 24-i tanácsi következtetésekkel összhangban;

megjegyzi, hogy a mentális egészségre vonatkozó uniós stratégiának arra kell törekednie, hogy a tagállamok számára előírja a mentális egészségügyi ellátás és a fizikai ellátás integrálását, tekintettel a kettő közötti szoros összefüggésre, hogy bizonyítékokon és emberi jogokon alapuló hatékony ellátást nyújtsanak, bővítsék a kínált szolgáltatások számát annak érdekében, hogy több ember férhessen hozzá a kezeléshez, és hogy egyebek mellett támogassák az embereket abban, hogy munkát találjanak vagy állásban maradjanak; kitart amellett, hogy a rossz mentális egészség hatással van a munkavállalók jóllétére, és költségekkel jár a jóléti rendszerek számára, az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás további kiadásaival együtt; kiemeli a munkáltató felelősségét, valamint a munkáltató és a szociális partnerek alapvető szerepét az ilyen kezdeményezések kidolgozásában és végrehajtásában;

emlékeztet arra, hogy a világjárvány rávilágított az Európa-szerte széles körben elterjedt mentális egészségügyi válságra és a tagállamok által a válságra adott különböző válaszokra, és megmutatta, hogy fontos megosztani a bevált gyakorlatokat az egészségügyi vészhelyzetekre való reagálás érdekében, valamint felfedte az előrejelzés hiányosságait, beleértve a felkészültséget, a reagálási eszközöket és a megfelelő finanszírozást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészségügyi válsághelyzetekre és világjárványokra való reagálási és felkészülési terveikben vegyék figyelembe a mentális egészségre gyakorolt hatásokat; úgy véli, hogy a jelenlegi mentális egészségügyi válságot egészségügyi vészhelyzetnek kell tekinteni;

üdvözli a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (23) hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokat, valamint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ reformjáról és az Európai Gyógyszerügynökség megbízatásának megerősítéséről folyó tárgyalásokat;

10.

elismerését fejezi ki azon kulcsfontosságú és frontvonalbeli munkavállalók számára, akik saját jóllétüket áldozták fel, hogy életmentő munkát végezzenek a világjárvány idején; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egészségügyi dolgozókat és a tartós ápolást-gondozást végző munkavállalókat nagyobb munkahelyi mentális egészségügyi kockázatok fenyegetik; felhívja a Bizottságot, hogy a munkahelyi mentális egészséggel kapcsolatos soron következő javaslataiban fordítson különös figyelmet a kulcsfontosságú és a frontvonalban dolgozó munkavállalókra; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák munkakörülményeiket, kezeljék a munkaerőhiányt, és biztosítsák a szükséges erőforrásokat annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen áldozatokra többet ne legyen szükség, biztosítva, hogy a munkavállalók azonnal hozzáférjenek a megfelelő mentális egészségügyi erőforrásokhoz, védelemhez és pszichoszociális beavatkozásokhoz, amit az akut válságidőszakon túl is meg kell hosszabbítani; hangsúlyozza, hogy a kulcsfontosságú és a frontvonalban dolgozó munkavállalók túlnyomó többsége nő, és gyakran alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, és a munkával kapcsolatos nagyobb mentális egészségügyi kockázatokat viselnek;

A digitális átállás és a mentális egészség

11.

elismeri, hogy a minőségi foglalkoztatás segíthet az egyének céljának, valamint pénzügyi biztonságának és függetlenségének biztosításában; hangsúlyozza a jó mentális egészség, a jó munkakörülmények, a megfelelő fizetések, a munkatermelékenység, a jóllét és az életminőség közötti pozitív kapcsolatot; megjegyzi, hogy a munkavállalók céltudata és identitása megkérdőjeleződhet a fokozódó digitalizáció összefüggésében, ami fizikai és mentális egészségügyi problémákhoz vezethet; megerősíti, hogy ezért kulcsfontosságú a megelőzés; úgy véli, hogy a megfelelő munkakörülmények és az aktív munkaerő-piaci programok segíthetnek a pszichoszociális kockázatok leküzdésében azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak a minőségi munkahelyek létrehozására és a szociális védelemre; megjegyzi, hogy a depresszió és a mentális egészségi zavarok akadályozhatják a munkahelyen maradást és a munkához jutást, és hogy további támogatásra van szükség az álláskeresők számára;

12.

elismeri azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitális transzformáció teremthet a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása számára a nyitott munkaerőpiacon; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a digitális transzformáció nem vezethet elszigetelődéshez és társadalmi kirekesztéshez; kiemeli továbbá azokat a nehézségeket, amelyekkel az idősek szembesülnek, akik a változó munkakörülmények és az új digitális eszközök miatt különösen ki vannak téve a digitális kirekesztés kockázatának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden munkavállaló, és mindenekelőtt az idősebbek hozzáférhessenek az egész életen át tartó tanuláshoz és az egyéni szükségleteikhez igazított megfelelő szakmai továbbképzéshez; felhívja a tagállamokat, hogy bővítsék ki az idősebbeket célzó digitális oktatásra vonatkozó rendelkezést; hangsúlyozza a generációk közötti tapasztalatcsere fontosságát a munkakörnyezetben;

13.

emlékeztet arra, hogy a digitalizáció proaktív megközelítései, például a digitális készségek fejlesztése a munkahelyen vagy a rugalmas munkaidő lehetővé tétele segíthet a munkával kapcsolatos stressz enyhítésében; rámutat arra, hogy a mesterséges intelligencia javíthatja a munkakörülményeket és az életminőséget, beleértve a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt és a fogyatékossággal élő személyek jobb hozzáférhetőségét, előre jelezheti a munkaerő-piaci fejlődést, és támogathatja az emberi erőforrás-gazdálkodást az emberi előítéletek megelőzésében; figyelmeztet azonban arra, hogy a mesterséges intelligencia aggályokat vet fel a magánélet, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság tekintetében is, például a lecsatlakozáshoz való jog tekintetében, és a munkavállalók aránytalan és jogellenes felügyeletéhez és nyomon követéséhez vezethet, megsértve méltóságukat és magánéletüket, valamint megkülönböztető bánásmódot eredményezhet a munkaerő-felvételi folyamatokban és más területeken, többek között a nemen, fajon és etnikai hovatartozáson alapuló elfogult algoritmusok miatt; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a mesterséges intelligencia alááshatja az emberek szabadságát és autonómiáját, például előrejelzésre és megjelölésre szolgáló eszközök, valós idejű megfigyelés és nyomon követés, valamint automatizált viselkedési „nudge”-ok révén, és hozzájárulhat a munkavállalók mentális egészségügyi problémáihoz, például a kiégéshez, a technológiával kapcsolatos stresszhez, a pszichológiai túlterheléshez és a fáradtsághoz; hangsúlyozza, hogy a munkahelyen alkalmazott mesterségesintelligencia-megoldásoknak átláthatónak és méltányosnak kell lenniük, és el kell kerülniük a munkavállalókra gyakorolt negatív következményeket, továbbá a munkáltatók és a munkavállalók képviselői, köztük a szakszervezetek között kell azokról tárgyalásokat folytatni; ezzel kapcsolatban felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki jogalkotási javaslatot a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazásáról a munkavállalók jogainak és jólétének – beleértve a mentális egészséget is –, valamint az alapvető jogoknak, például a megkülönböztetésmentességnek, a magánélet védelmének és az emberi méltóságnak az egyre inkább digitalizált munkahelyen való megfelelő védelmére; megjegyzi, hogy az online zaklatás általában aránytalanul nagy mértékben érinti a legveszélyeztetettebb csoportokat, köztük a fiatalabb, női és LMBTQ+ munkavállalókat; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak csak 60 %-a rendelkezik külön jogszabályokkal a munkahelyi zaklatás és a munkahelyi erőszak kezelésére, és ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak célzott kötelező intézkedéseket ennek a növekvő munkahelyi problémának a visszafordítására és kezelésére, valamint az áldozatok védelmére minden szükséges eszközzel;

14.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munka világában az erőszak, a megkülönböztetés és a zaklatás felszámolására irányuló megelőző és védelmi intézkedések, beleértve adott esetben a harmadik fél (azaz a vásárlók, ügyfelek, látogatók vagy betegek) által elkövetett erőszakot vagy zaklatást, a zaklatás indokától és kiváltó okától függetlenül alkalmazandók legyenek, és ne korlátozódjanak a diszkriminatív indokokon alapuló esetekre; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munka világában elkövetett erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 190. számú egyezményét és a 206. számú ajánlást, és vezessék be a szükséges jogszabályokat és politikai intézkedéseket a munka világában elkövetett erőszak és zaklatás tiltása, megelőzése és kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslat (24) hatálya teljes mértékben kiterjedjen a munkahelyi erőszakra és zaklatásra, és a bűncselekmények között a szakszervezetek bevonásával a munkavállalók megfelelő védelemben részesüljenek;

15.

hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak meg kell védeniük munkavállalóikat a mesterséges intelligencia és az algoritmikus irányítás alkalmazása során a kizsákmányolással szemben, ideértve a munkavállalók viselkedését előrejelző és jelzőeszközöket, valamint a munkavállalók által elkövetett szabálysértések vagy csalások felismerését vagy megakadályozását, az előrehaladás és a teljesítmény valós idejű nyomon követését, az időkövető szoftvereket és az automatizált viselkedési „nudge”-okat; felszólít a munkavállalók megfigyelésének betiltására;

16.

úgy véli, hogy új paradigmára van szükség ahhoz, hogy megértsük a modern munka összetettségét a mentális egészség vonatkozásában, valamint a jelenleg hatályos szabályozási eszközök nem elegendőek a munkavállalók egészségének és biztonságának garantálásához, azok korszerűsítésére és megerősítésére van szükség;

17.

hangsúlyozza, hogy a technológia és a mesterséges intelligencia munkahelyi használata soha nem mehet a munkavállalók mentális egészségének és jólétének rovására; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása nem vezethet a termelékenység nevében történő túlzott ellenőrzéshez és a munkavállalók megfigyeléséhez;

18.

megjegyzi, hogy az IKT-ágazatban a szakképzettség és a foglalkoztatás terén nagy a digitális nemek közötti szakadék, mivel a munkavállalók mindössze 18 %-a nő és 82 %-a férfi (25); létfontosságúnak tartja, hogy a technológiai rendszereket inkluzív módon tervezzék meg, hogy megelőzzék a diszkriminációt, a mentális egészségügyi problémákat vagy a kirekesztő tervezés okozta károkat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nemek közötti digitális szakadék megszüntetésén a nők természettudományok, technológia, mérnöki tudományok és matematika (STEM) területén való részvétele érdekében, és vizsgálják meg, hogyan lehetne ösztönözni az IKT-szervezeteket arra, hogy sokszínű munkaerőt alkalmazzanak;

19.

üdvözli a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló (EU) 2019/1158 irányelvet, mivel rugalmasságot biztosít és enyhíti a munkával kapcsolatos problémákat; hangsúlyozza azonban, hogy a nők továbbra is aránytalanul érintettek, amint azt a világjárvány is bizonyította; úgy véli, hogy bár a távmunka számos lehetőséget kínál, a társadalmi, szakmai és digitális szakadék szempontjából kihívásokat is jelent; hangsúlyozza, hogy továbbra is a nők veszik ki a családdal kapcsolatos szabadságok nagy részét, ami továbbra is negatívan hat szakmai előmenetelükre, személyes fejlődésükre, a fizetésükre és a nyugdíjjogosultságukra; felkéri a tagállamokat, hogy lépjenek túl az irányelv követelményein, és növeljék a gondozói szabadságra engedélyezett napok számát, valamint biztosítsanak díjazást a szabadságot igénybe vevő informális gondozók számára; felszólítja a tagállamokat, hogy határozottan kötelezzék el magukat a munkavállalók családi idejének és a munka és a magánélet egyensúlyának védelme mellett; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztását a szülők között át nem ruházható fizetett szabadságok révén, ami lehetővé tenné a nők számára, hogy egyre inkább teljes munkaidőben vállaljanak munkát; kiemeli, hogy a nőket nagyobb mértékben fenyegeti a stressz, a kimerültség, a kiégés és a lelki erőszak kockázata az új táv-munkavégzés, és a visszaélésszerű munkaügyi gyakorlatok ellenőrzésére szolgáló szabályozás hiánya miatt;

20.

megjegyzi a világjárvány idején a távmunkára való átállás és ezáltal sok munkavállaló és önálló vállalkozó számára biztosított rugalmasságot; elismeri azonban, hogy a távmunka különösen nagy kihívást jelentett a leghátrányosabb helyzetű személyek és az egyszülős háztartások számára; elismeri, hogy a távmunka és a gyermekgondozás kombinációja (különösen sajátos nevelési igényű gyermekek esetén) kockázatot jelenthet a családi életre, illetve a szülők és a gyermekek jóllétére nézve egyaránt; ösztönzi a munkáltatókat, hogy a távmunkára vonatkozóan világos és átlátható szabályokat állapítsanak meg a munkaidő tiszteletben tartása, valamint a társadalmi és szakmai elszigetelődés, illetve a munkaidő és az otthon töltött idő összemosódásának megelőzése érdekében; megjegyzi, hogy a távmunka bizonyítottan nagy hatással van a munkaidő-szervezésre azáltal, hogy növeli a rugalmasságot és a munkavállalók állandó elérhetőségét, ami gyakran a munka és a magánélet közötti konfliktushoz vezetett; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a távmunka – megfelelő szabályozás és végrehajtás esetén – rugalmasságot biztosíthat a munkavállalók számára, hogy munkaidejüket és időbeosztásukat saját személyes és családi igényeikhez igazítsák; kiemeli ezzel kapcsolatban, hogy a távmunkára való teljes vagy részleges átállást a munkáltató és a munkavállalói képviselők közötti megállapodásnak kell megelőznie;

21.

aggodalommal állapítja meg, hogy a távmunka még nem minden munkavállaló számára elérhető; hangsúlyozza a távmunkára való átállás hatását a digitális kirekesztés által veszélyeztetett személyek mentális egészségére; kiemeli az európai digitális szakadék elleni küzdelem fontosságát, és hangsúlyozza, hogy nélkülözhetetlen a fiatalabbak és idősebbek átképzése ahhoz, hogy minden munkavállaló számára megfelelő szintű digitális készségeket lehessen biztosítani; a digitális készségek biztosításával kapcsolatban célzottabb beruházásokat szorgalmaz, különösen a digitálisan kirekesztettebb csoportok, például az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú, korlátozott iskolai végzettségű, idősebb, valamint a vidéki és távoli területeken élő személyek számára; felhívja a Bizottságot, hogy hogy tegyen javaslatot egy olyan jogi keretre, amely a távmunkára vonatkozó minimumkövetelményeket állapít meg az egész EU-ban, a távmunkások munkakörülményeinek veszélyeztetése nélkül; hangsúlyozza, hogy egy ilyen jogalkotási keretnek tisztáznia kell a munkafeltételeket, biztosítania kell, hogy az ilyen munka önkéntes alapon történjen, és hogy a távmunkások jogai, a munka és a magánélet közötti egyensúly, munkaterhelése és teljesítménynormái egyenértékűek legyenek a munkáltató létesítményeiben dolgozó hasonló munkavállalókéval; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogyatékossággal élő személyek számára biztosítsanak akadálymentesítő és az inkluzív technológiára vonatkozó intézkedéseket; megjegyzi, hogy ezt a keretet a tagállamokkal és az európai szociális partnerekkel konzultálva kell kidolgozni, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzeti munkaerőpiaci modelleket, és figyelembe véve a az európai szociális partnerek távmunkáról, illetve digitalizációról szóló keretmegállapodásait; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a szellemi vagy fizikai fogyatékossággal élő személyekre; hangsúlyozza, hogy a távmunkások munkakörülményei egyenértékűek a helyben dolgozókéval, és hogy a távmunkások jólétének nyomon követése és támogatása érdekében különleges intézkedéseket kell hozni;

22.

úgy véli, hogy a lecsatlakozáshoz való jog elengedhetetlen a munkavállalók és az önálló vállalkozók mentális jólétének biztosításához, nem utolsósorban a női munkavállalók és az atipikus munkavégzési formákban dolgozó munkavállalók számára, és azt ki kell egészíteni a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos megelőző és kollektív megközelítéssel; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot egy, a minimális standardokról és feltételekről szóló irányelvre, hogy valamennyi munkavállaló hatékonyan gyakorolhassa a lecsatlakozáshoz való jogát, és szabályozhassa a meglévő és új digitális eszközök munkacélú használatát, összhangban a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. január 21-i parlamenti állásfoglalással, amely ajánlásokat fogalmaz meg a lecsatlakozáshoz való jogról, valamint figyelembe véve az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodását; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze a bevált gyakorlatok cseréjét, mivel egyes tagállamok igen innovatív politikákat és projekteket valósítanak meg;

23.

megjegyzi, hogy a 89/654/EGK tanácsi irányelv és a képernyővel végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 90/270/EGK tanácsi irányelv – felülvizsgálata és aktualizálása esetén – hozzájárulhat valamennyi munkavállaló, köztük a platform-munkavállalók és az önálló vállalkozók védelméhez, az uniós ügynökségek és a tagállamok által kidolgozott különböző projektek mellett;

24.

hangsúlyozza, hogy a hozzáférhetőség és az észszerű alkalmazkodás biztosítása a munkavégzéssel összefüggő digitális környezetekben is alkalmazandó, ezért a munkáltatóknak intézkedéseket kell hozniuk a fogyatékossággal élő személyek – köztük a mentális egészségi problémákkal küzdő személyek – tisztességes és egyenlő munkafeltételeinek kiigazítása és biztosítása céljából, ideértve az (EU) 2019/882 irányelvből eredő vonatkozó digitális akadálymentesítési előírásoknak való megfelelést;

25.

üdvözli a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogi keretnek a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló 89/654/EGK tanácsi irányelv és a képernyővel végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 90/270/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálata révén történő korszerűsítésére irányuló bizottsági kötelezettségvállalást;

Munkahelyi egészség és biztonság

26.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos jelenlegi politika nem foglalkozik a munkahelyi attitűdök problémájával, amely nem tükrözi megfelelően azt, hogy a munkavállalók védelme az EU vezetői számára az évtized hátralévő részében az egyik legfontosabb érték; hangsúlyozza, hogy a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés miatt a munkavállalók gyakran úgy érzik, hogy képtelenek megvitatni a problémákat; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkáltatók eleget tegyenek azon kötelezettségeiknek, hogy támogatást és egyértelmű tájékoztatást nyújtsanak minden munkavállalónak, és biztosítsák az érintett munkavállalók méltányos munkahelyi visszailleszkedését; kéri, hogy a munkahelyek könnyítsék meg a mentális egészséget támogató szolgáltatásokhoz és a külső szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint biztosítanak hozzáférést az esetlegesen mentális zavarokkal küzdő munkavállalók számára a megelőzéshez, korai felismeréshez és kezeléshez, támogassák reintegrációjukat és segítsék a visszaesés megelőzését, valamint vezessenek be vállalati mentális egészségügyi megelőzési terveket, többek között az öngyilkosság megelőzésére vonatkozóan is; kéri továbbá, hogy fogadjanak el világos és hatékony megelőzési stratégiákat, valamint támogató stratégiákat a hosszú távollétet követően visszatérő munkavállalók számára;

27.

emlékeztet arra, hogy a munkahelyeken létezik zaklatás és többféle alapon történő megkülönböztetés, amely gyakori forrása a stressznek és a munkahelytől való elszakadásnak; emlékeztet arra, hogy széles körben elterjedt különösen az életkor, a fogyatékosság, a nem, a nemi hovatartozás és a szexuális irányultság, a faj, az iskolai végzettség vagy a társadalmi-gazdasági státusz, valamint a kiszolgáltatott csoporthoz való tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés, és ezzel a munkaadóknak foglalkozniuk kell; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy zaklatásellenes politikát építsenek be a munka digitális világára vonatkozó egészségügyi és biztonsági intézkedésekbe, valamint hogy támogatást nyújtsanak a vállalkozásoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) annak érdekében, hogy segítsék őket a zaklatás és a megfélemlítés elleni küzdelemre irányuló politikák bevezetésében; a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosságról szóló uniós szintű tájékoztató kampányra szólít fel, amely a rossz mentális egészséghez gyakran társuló megbélyegzéssel, tévhitekkel és társadalmi kirekesztéssel foglalkozik;

28.

úgy véli, hogy a munkavállalók mentális egészségének és biztonságának javítását ösztönző jelenlegi intézkedések elégtelenek, különösen ami a pszichoszociális kockázatok értékelését és kezelését illeti; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre mechanizmusokat a szorongás, a depresszió és a kiégés megelőzésére és a pszichoszociális problémákkal küzdő munkavállalók munkahelyre való visszailleszkedésére; emlékeztet arra, hogy e célból alapvető fontosságú a munka egyéni és szervezeti megközelítése (26); megjegyzi azonban, hogy ezek az egészségügyi feltételek számos tényezőtől függhetnek; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva vizsgálja felül a munkahelyi megbetegedések kezelésének európai ütemtervéről szóló 2003. szeptember 19-i bizottsági ajánlást (27), és fűzzön ahhoz kiegészítéseket, például a munkavégzéssel összefüggő váz- és izomrendszeri zavarok, a munkavégzéssel kapcsolatos mentális zavarok, különösen a depresszió, a kiégés, a szorongás és a stressz, az azbeszttel kapcsolatos valamennyi betegség és a bőrrák, valamint a reumatikus és krónikus gyulladás tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően alakítsa át ezt az ajánlást egy olyan irányelvvé, amely létrehozza a foglalkozási betegségek minimális jegyzékét, és meghatározza a foglalkozási betegségek elismerésére vonatkozó minimumkövetelményeket és az érintett személyek megfelelő kártérítését;

29.

elismeri, hogy a pszichoszociális kockázatok kezelésére irányuló erőfeszítések részeként a nemzeti munkaügyi felügyelőségek fontos szerepet játszhatnak a munka összefüggésében történő megelőző és/vagy korrekciós beavatkozások kikényszerítésében; felhívja az Európai Munkaügyi Hatóságot, hogy dolgozzon ki közös stratégiát a nemzeti munkaügyi felügyelőségek számára a pszichoszociális kockázatok kezelése érdekében, beleértve a pszichoszociális kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó közös keret kidolgozását, valamint a munkaügyi felügyelők eltérő képzési igényeinek figyelembevételét;

30.

rámutat arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság új uniós stratégiai kerete (2021–2027) helyesen állapítja meg, hogy a pszichoszociális jólétet veszélyeztető tényezők kezeléséhez a munkakörnyezet megváltoztatására van szükség, de csak az egyéni beavatkozásokra összpontosít, ami a pszichoszociális kockázatok csökkentésének korlátozott eleme; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy közös alapra az összes munkavállaló mentális egészségének védelme érdekében az EU-ban, mivel a munkavállalók nem részesülnek egységes védelemben minden tagállamban – még a jelenlegi uniós jogszabályok szerint sem; ezzel kapcsolatban felkéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot a munkahelyi pszichoszociális kockázatok és jólét kezeléséről szóló jogalkotási kezdeményezésre, amelynek célja a munkahelyi pszichoszociális kockázatok hatékony megelőzése (online is), a vezetők és a munkavállalók képzése, az elért eredmények rendszeres értékelése és a munkakörnyezet javítása; úgy véli, hogy a megelőző munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi megelőző politikáknak a szociális partnereket is be kell vonniuk a pszichoszociális kockázatok azonosításába és megelőzésébe; megjegyzi, hogy az anonim munkavállalói felmérések, például a kérdőívek és más adatgyűjtési gyakorlatok hasznos információkkal szolgálhatnak arról, hogy a munkavállalók milyen mértékben és miért tapasztalnak stresszt, ami megkönnyíti a vezetés számára a problémák azonosítását és szükség esetén a kiigazításokat;

31.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a mentális egészséggel kapcsolatos legújabb tudományos bizonyítékokat és kutatásokat, különösen a mentális egészség kezelésében rejlő innovatív megközelítések lehetőségeit illetően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szorosan kövesse és kövesse nyomon az e területen már sikeresen alkalmazott bevált gyakorlatokat, és segítse elő e bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét; különösen annak biztosítására szólítja fel a tagállamokat, hogy a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal foglalkozó hatékony bizottságok működjenek annak érdekében, hogy gyakrabban és pontosabban végezzék el a kockázatértékeléseket, és erősítsék meg a meglévő biztonsági és egészségvédelmi bizottságok előjogait azáltal, hogy jogot biztosítanak számukra külső szakértő bevonására, beleértve a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatoknak való kitettség független, harmadik fél által végzett értékelését;

32.

úgy véli, hogy a vezetők számára elengedhetetlen a munkaszervezési gyakorlatokhoz való alkalmazkodáshoz szükséges pszichoszociális képzés nyújtása, valamint a rossz mentális egészség és a munkahely mélyebb megértésének elősegítése; ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a munkavállalók megfelelő képzésben részesüljenek a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatok megelőzéséről; arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy támogassák a jó munkahelyi mentális egészség és jólét pozitív megközelítését, politikáit és gyakorlatát; e célból kiemeli, hogy a vállalatok fontolóra vehetnék egy mentális egészségügyi referens kijelölését és képzését, egy tájékoztató rész létrehozását a munkahelyi belső kommunikációs platformon, amely a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz irányítja a munkavállalókat; úgy véli, hogy a szociális partnerek központi szerepet játszhatnak az ilyen képzések kidolgozásában és végrehajtásában, és hangsúlyozza, hogy a munkavállalók megfelelő védelmének biztosítása érdekében különösen fontos képzést biztosítani a munkaügyi felügyelőségek számára;

33.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el és hívják fel a figyelmet az olyan, igen elterjedt és károsodást okozó neurológiai rendellenességek, mint a migrén, munkavállalók mentális egészségére gyakorolt hatására; megjegyzi annak fontosságát, hogy a munkahelyeken felhívják a figyelmet a migrén felismerésének és a migrént kiváltó okok elkerülésével történő megelőzésének fontosságára;

34.

felhívja az EU-ban működő munkaügyi felügyelőségeket, hogy az ellenőrzések során a pszichoszociális munkakörnyezetet vegyék célba; felkéri a Bizottság égisze alatt működő Vezető Munkaügyi Felügyeleti Tisztviselők Bizottságát, hogy a 2012-es kampány megállapításaira és több közelmúltbeli fejleményre építve terjesszen elő új kampányt a pszichoszociális kockázatokról;

A munka modern világa a munkavállalók jólléte érdekében

35.

hangsúlyozza, hogy mivel a munkahelyen nem áll rendelkezésre elegendő mentális egészségügyi támogatás és megelőző szakpolitika, a munkavállalóknak gyakran kénytelenek a nehezen megfizethető magánszolgáltatásokra, valamint a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a nemzeti kórházak által nyújtott szolgáltatásokra támaszkodniuk, amely szervezeteknek hosszú várólistájuk lehet, és maguk is híján vannak a támogatásnak és az erőforrásoknak; kéri, hogy a munkahelyek biztosítsák, hogy a munkavállalók számára hozzáférhető, szakmai és pártatlan mentális egészségügyi támogatás és jogorvoslat álljon rendelkezésre, kellően tiszteletben tartva a munkavállalók magánéletét és titkosságát, és felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami egészségügyi ellátás magában foglalja a távtanácsadáshoz való könnyű hozzáférést;

36.

ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson oktatási és figyelemfelkeltő kezdeményezéseket a mentális egészséggel kapcsolatban a munkahelyeken és az oktatási tantervekben, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak uniós forrásokat a mentális egészséggel kapcsolatos digitális platformok és alkalmazások létrehozására; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a mentális egészségügyi támogatásra fenntartott közös uniós segélyvonal létrehozásának megvalósíthatóságát; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő költségvetést a vonatkozó uniós programok számára; sürgeti a Bizottságot, hogy a fent említett mentális egészséggel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó kezdeményezések megvalósítása érdekében nyilvánítsa 2023-at a mentális egészség európai évének;

37.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a helyi és más érintett hatóságok elegendő személyzettel és állami forrással rendelkezzenek ahhoz, hogy mentális egészségügyi támogatást és szolgáltatásokat nyújthassanak mindazoknak, akiknek erre szükségük van;

38.

elismeri, hogy a mentális egészségügyi problémák munkahelyi, különösen a kkv-kon belül, valamint a kkv-tulajdonosok és az önálló vállalkozók körében megfigyelhető előfordulására vonatkozó statisztikák hiánya gyengíti a sürgős beavatkozás szükségességét; felhívja a tagállamokat, az Eurostatot, a közintézményeket, a szakértőket, a szociális partnereket és a kutatói közösséget, hogy működjenek együtt és gyűjtsenek naprakész adatokat a mentális betegségek munkaügyi kockázatairól és azok negatív hatásairól nemek és egyéb releváns szempontok szerinti bontásban, valamint gyűjtsenek adatokat a különböző beavatkozástípusok hatékonyságáról annak érdekében, hogy összehangolt módon előmozdítsák a munkahelyi mentális egészség javítását;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a helyi vagy regionális szintű, pszichoszociális kockázatokkal foglalkozó közvetítő szolgáltatások létrehozásának lehetőségét, amelyek tanácsadást és technikai támogatást biztosítanának az önálló vállalkozóknak, valamint a mikrovállalkozásokban és kkv-kban a munkáltatóknak, a vezetőknek és a munkavállalóknak a pszichoszociális kockázatok megelőzésével és a munkahelyen felmerülő pszichoszociális konfliktusokkal kapcsolatban, valamint terjesztenék a pszichoszociális kockázatokkal és a megelőzésükkel kapcsolatos információkat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vállalkozóknak és a kkv-knak különös támogatásra van szükségük a mindennapi nyomás és a stressztényezők hatásainak kezeléséhez, valamint a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság munkahelyi előmozdításához, és uniós kezdeményezésekre szólít fel, hogy segítsék őket a kockázatértékelésben, a megelőzésben, a figyelemfelhívó kampányokban és a bevált gyakorlatok végrehajtásában; kiemeli az EU-OSHA abban betöltött szerepét, hogy a mikrovállalkozások és a kkv-k számára a munkaerőt érintő kockázatok értékeléséhez és a megfelelő megelőző intézkedések végrehajtásához szükséges eszközöket és előírásokat biztosítanak; úgy véli, hogy az egészséges és biztonságos munkahelyek Unió-szerte történő hatékonyabb előmozdítása érdekében meg kell erősíteni e tekintetben az EU-OSHA szerepét, és további kezdeményezéseket kell kidolgozni a munkahelyi megelőzés javítása érdekében a gazdasági tevékenység minden ágazatában;

40.

rámutat arra, hogy a világjárvány során jelentősen romlott a fiatalok mentális egészsége, és ez súlyosabban érintette a fiatal nőket és a marginalizálódott helyzetben lévő fiatalokat; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a korai beavatkozás nyilvánvaló hosszú távú előnyei ellenére nem a fiatalok állnak a mentális egészséggel foglalkozó kutatásokra irányuló beruházások célkeresztjében; rámutat arra, hogy 2021-ben az 18 és 34 év közötti fiatalok 64 %-át fenyegette a depresszió veszélye a foglalkoztatási, pénzügyi és oktatási kilátások hiánya, valamint a magány és a társadalmi elszigeteltség miatt; hangsúlyozza, hogy a fiatalok körében felmerülő mentális egészségügyi problémák (28) kezelésének egyik legjobb eszköze az, ha értelmes kilátásokat biztosítunk számukra a jó minőségű oktatásra és foglalkoztatásra; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a munkaerőpiachoz való hozzáférés zavaraival, amelyek miatt a fiatalok jobban ki vannak téve a mentális zavarok kockázatának, és tegyen lépéseket annak érdekében, hogy támogassa a fiatalokat a megfelelő foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a munkahelyük megtartása kapcsán;

41.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Parlamenttel együttműködve és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva tegyenek javaslatot egy közös jogi keretre a szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések méltányos díjazásának biztosítása érdekében, elkerülve a kizsákmányoló gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot egy ajánlás kidolgozására annak biztosítása érdekében, hogy a szakmai gyakorlatok, a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a munkavállalás előtti szakmai gyakorlatok munkatapasztalatnak számítsanak, és következésképpen biztosítsák a szociális juttatásokhoz való hozzáférést;

o o

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(2) HL L 188., 2019.7.12., 79. o.

(3) HL L 151., 2019.6.7., 70. o.

(4) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(5) HL L 299., 2003.11.18., 9. o.

(6) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(7) HL L 393., 1989.12.30., 1. o.

(8) HL L 156., 1990.6.21., 14. o.

(9) HL C 316., 2021.8.6., 2. o.

(10) HL C 371., 2021.9.15., 102. o.

(11) HL C 456., 2021.11.10., 161. o.

(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0045.

(13) HL C 117., 2022.3.11., 53. o.

(14) HL C 400., 2019.11.26., 9. o.

(15) HL C 44., 2013.2.15., 36. o.

(16) A WHO tájékoztatója: Mentális egészség: válaszlépéseink megerősítése, 2022. június 17.

(17) A betegségeknek a mortalitásra és a morbiditásra vonatkozó statisztikák céljából való nemzetközi osztályozása, „Problems associated with employment or unemployment” (A foglalkoztatással vagy munkanélküliséggel összefüggő problémák).

(18) A mentális zavarok listája a WHO mentális zavarokról szóló tájékoztatója szerint, 2022. június 8.

(19) A világjárvány előtti becslések azzal számoltak, hogy az uniós polgárok 25 %-a szembesül mentális egészségügyi problémával élete során. Forrás: A Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata, „A guide for employers to promote mental health in the workplace” (Útmutató a munkáltatók számára a mentális egészség munkahelyi népszerűsítéséhez), 2011. március.

(20) Eurofound, Sixth European Working Conditions Survey (Hatodik európai felmérés a munkafeltételekről), 2017.

(21) A Bizottság az egészségügyi beruházások hatékony módjairól tanácsot szolgáltató szakértői testületének véleménye, „Supporting the mental health of the health workforce and other essential workers” (Az egészségügyi dolgozók és más kulcsfontosságú munkavállalók mentális egészségének támogatása), 2021. június 23.

(22) EU-OSHA összefoglaló a 89/391/EGK tanácsi irányelvről, legutóbb 2021. május 3-án frissítve.

(23) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.

(24) A nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló, 2022. március 8-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2022)0105).

(25) Európai Bizottság, „Women in Digital” (Nők a digitális világban) – 2020. évi eredménytábla.

(26) Az EU-OSHA: „Telework and health risks in the context of the COVID-19 pandemic: evidence from the field and policy implications” (Távmunka és egészségügyi kockázatok a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben: a területre vonatkozó adatok és a szakpolitikai vonatkozások), 2021. október 22.

(27) HL L 238., 2003.9.25., 28. o.

(28) OECD, Supporting young people’s mental health through the COVID-19 crisis (A fiatalok mentális egészségének támogatása a Covid19-válság folyamán), 2021. május 12., és Európai Ifjúsági Fórum, „Beyond Lockdown: The »Pandemic Scar« on Young People”. (A korlátozásokon túl: a világjárvány maradandó hatása a fiatalokra), 2021. június 17.