P9_TA(2022)0268

Az EU nemzetközi beruházási politikájának jövője

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az uniós nemzetközi beruházási politika jövőjéről (2021/2176(INI))

(2023/C 32/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen 207. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló, 2012. december 12-i 1219/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 912/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen az EU és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményére, a C-284/16. sz. ügyben 2018. március 6-án hozott ítéletére (a Szlovák Köztársaság kontra Achmea BV ügyben hozott előzetes döntés), a Kanada, valamint az EU és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról szóló, 2019. április 30-i 1/17. sz. véleményére, a C-741/19. sz. ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítéletére (a Moldovai Köztársaság kontra Komstroy LLC ügyben hozott előzetes döntés), valamint a C-109/20. sz. ügyben 2021. október 26-án hozott ítéletére (a Lengyel Köztársaság kontra PL Holdings Sàrl ügyben hozott előzetes döntés),

—	tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról szóló, 2015. július 7-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló 1219/2012/EU rendelet alkalmazásáról szóló, 2020. április 6-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0134),

—	tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),

—	tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

—	tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—	tekintettel „Az EU kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról – 2019. január 1. – 2019. december 31.” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0705),

—	tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, 2021. május 1-jén hatályba lépett kereskedelmi és együttműködési megállapodásra (8), valamint különösen annak a szolgáltatásokról és beruházásokról szóló II. címére,

—	tekintettel a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó, 2017. október 18-én hatályba lépett, 2014. évi ENSZ-egyezményre (a Mauritiusi Egyezmény),

—	tekintettel az Unió által kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásokra, különösen a többek között Kanadával, Szingapúrral, Vietnammal és Japánnal kötött „második generációs” megállapodásokra,

—	tekintettel az ENSZ 2030-ra vonatkozó, 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen a 17. fenntartható fejlődési célra,

—	tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott ENSZ-irányelvekre,

—

tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága által a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti, az üzleti tevékenységekkel összefüggésben fennálló állami kötelezettségekre vonatkozóan megfogalmazott, 2017. augusztus 10, 24. számú általános észrevételekre,

—	tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) 2019., 2020. és 2021. évi globális beruházási jelentéseire,

—	tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

—	tekintettel az UNCTAD nemzetközi beruházási megállapodásokkal kapcsolatos, „A beruházó és az állam közötti vitarendezési ügyek: tények és számadatok” című, 2019. és 2020. évi feljegyzéseire,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Societal benefits and costs of International Investment Agreements: a critical review of aspects and available empirical evidence” (A nemzetközi beruházási megállapodások társadalmi előnyei és költségei – a szempontok kritikai felülvizsgálata és az elérhető empirikus bizonyítékok) című, nemzetközi beruházásokkal foglalkozó 2018. évi munkadokumentumára,

—

tekintettel az OECD „Investment Treaties and Shareholder Claims for Reflective Loss: Insights from Advanced Systems of Corporate Law” (Beruházási megállapodások és a reflektív veszteséggel kapcsolatos részvényesi követelések: A fejlett társasági jogi rendszerekből levont tanulságok) című, nemzetközi beruházásokkal foglalkozó 2014. évi munkadokumentumára,

—	tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) III. munkacsoportja számára 2017-ben adott megbízatásra, hogy dolgozzon a beruházó és az állam közötti vitarendezés lehetséges reformján,

—

tekintettel a Tanács által 2018-ban kiadott tárgyalási irányelvekre, amelyek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében és az UNCITRAL keretében tárgyalásokat folytasson a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményről, valamint az erre vonatkozó uniós javaslatra,

—	tekintettel az Energia Charta Egyezmény 2017-ben megkezdett korszerűsítési folyamatára és az arra vonatkozó uniós szövegjavaslatra,

—	tekintettel Olaszország azon döntésére, hogy 2015. január 1-jén kilép az Energia Charta Egyezményből,

—	tekintettel az Európai Unió tagállamai közötti kétoldalú beruházási megállapodások megszűnéséről szóló megállapodásra (9),

—	tekintettel a tagállamok kormányai által a Bíróság Achmea-ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről szóló, 2019. január 15-én kiadott nyilatkozatra,

—	tekintettel az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti, 2020. július 1-jén hatályba lépett megállapodásra és különösen annak a beruházásokról szóló 14. fejezetére,

—	tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének 2022. január 1-jén hatályba lépett átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodására és különösen annak a beruházásokról szóló 10. fejezetére,

—

tekintettel az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport által az ENSZ Közgyűlése elé 2021. július 27-én benyújtott, az „Human rights-compatible international investment agreements” (Az emberi jogokkal összeegyeztethető nemzetközi beruházási megállapodások) című jelentésre,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0166/2022),

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a közvetlen külföldi tőkebefektetések az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, 206. cikkében és 207. cikkében foglaltaknak megfelelően továbbra is az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak; mivel a jelenlegi kihívások kezelése érdekében az Unió nemzetközi beruházási politikára vonatkozó reformtörekvéseit még jobban fel kell gyorsítani és meg kell erősíteni;

mivel az Unió világszinten a be- és kifelé irányuló nemzetközi beruházások legnagyobb célpontja és forrása; mivel e beruházások hozzájárulnak az Unió fenntartható gazdasági növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez, bár a rendelkezésre álló empirikus bizonyítékok nem igazolták, hogy közvetlen ok-okozati összefüggés lenne a nemzetközi beruházási megállapodások és a közvetlen külföldi tőkebefektetések beáramlása között;

mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetések globális forgalma – amely már 2015 óta csökkenő tendenciát mutat – 2020-ban a Covid19 okozta válság miatt drámaian (38 %-kal) visszaesett (10); mivel a kifelé és befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések növelése továbbra is az uniós gazdaság és számos más gazdaság fellendülésének egyik kulcsfontosságú eleme;

mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Unió nemzetközi befektetési politikájának bizonyos részei – nevezetesen a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetések („portfólióbefektetések”), valamint a beruházók és az államok közötti vitarendezés rendszere – az Unió és tagállamai megosztott hatáskörébe tartoznak;

mivel a tagállamok által a Lisszaboni Szerződés előtt ratifikált kétoldalú beruházási megállapodások közül mintegy 1 500 még mindig hatályban van, és a beruházó és az állam közötti vitarendezés régi modelljét tartalmazza, ahogyan az Energia Charta Egyezmény is; mivel az Unió által a Lisszaboni Szerződés óta megtárgyalt nemzetközi beruházási megállapodások közül még egy sem lépett hatályba;

mivel az európai zöld megállapodás célja az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás kihívásaira való reagálás; mivel valamennyi uniós politikának, köztük a beruházási politikának is hozzá kell járulnia e célokhoz; mivel az európai zöld megállapodás céljainak eléréséhez, az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításához és a Covid19-világjárványból való kilábaláshoz világszerte jelentős beruházásokra van szükség; mivel 2019 és 2024 között az Unió hat prioritása (11) közé tartozik az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelem, a vonzóbb beruházási feltételek megteremtése és a vállalkozások támogatása;

mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek és az uniós beruházási politikának ezenkívül kulcsszerepet kell játszaniuk a nyitott stratégiai autonómia, az ellátási láncok diverzifikálása és a fenntartható gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a globális értékláncokba történő integrálódáshoz való hozzájárulás célkitűzéseinek elérésében, valamint annak előmozdításában, hogy az uniós beruházók számára külföldön olyan feltételek álljanak rendelkezésre, amelyek visszatükrözik a külföldi befektetők által az Unióban élvezett nyitottság szintjét, figyelembe véve ugyanakkor a harmadik országok fejlettségi szintjét és a megkülönböztetett bánásmód biztosításának szükségességét;

mivel a fejlődő országoknak évi 2,5 billió USD finanszírozási hiánnyal kell szembenézniük a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő eléréséhez; mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetések a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrend és a kapcsolódó fenntartható fejlődési célok finanszírozásának egyik eszközét jelentik; mivel ez a tőke támogathatja a munkahelyteremtést, valamint a fenntartható fejlődési célokban meghatározott társadalmi és környezeti fejlődést; mivel a nemzetközi beruházási megállapodások vonatkozásában a beruházások vonzására irányuló célnak együtt kell járnia annak elismerésével, hogy e megállapodások részes feleinek a környezetvédelem vagy a munkavédelem szintjének javítására, nem pedig gyengítésére vagy csökkentésére kell törekedniük;

I.	mivel az uniós taxonómia célja annak elősegítése, hogy a beruházások a nem fenntartható gazdasági tevékenységek helyett a környezeti fenntarthatóság és konkrétabban a klímasemlegesség következő 30 év során történő eléréséhez szükséges tevékenységekre irányuljanak;

mivel a beruházási politika olyan intézkedéseket foglal magában, mint a beruházások indokolatlan akadályainak felszámolása, a külföldi befektetések stratégiai autonómiára, nemzetbiztonságra és reálgazdaságra gyakorolt hatásának nyomon követése, valamint egyéb olyan eszközök kidolgozása, amelyek ösztönzik és elősegítik a közvetlen befektetéseket azokban az ágazatokban és azokon a helyeken, ahol erre legnagyobb az igény; mivel a legtöbb nemzetközi beruházási megállapodás a beruházásvédelemre összpontosít, a beruházó és az állam közötti vitarendezéssel vagy anélkül;

K.	mivel a beruházó és állam közötti vitarendezési ügyek száma évről évre nő, többek között a tagállamokkal szemben is; mivel 2020-ban a tagállamokkal szemben indított ügyek mintegy 15 %-a Unión belüli vitás ügy volt;

mivel a legtöbb beruházási szerződés nem határozza meg, hogyan kell a „teljes jóvátétel” és a „valós piaci érték” fogalmát megállapítani; mivel az elmúlt évtizedben a testületek ezeket a fogalmakat túlnyomórészt a diszkontált cash flow módszereken alapuló „előretekintő” értékelési technikák segítségével értelmezték, ami sok esetben arra késztette e testületeket, hogy a befogadó országokban a beruházóknál ténylegesen felmerült kiadások összesített összegénél jóval magasabb összegű kompenzációról határozzanak;

mivel az EU világszinten vezető szerepet tölt be a beruházási politika reformjában; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – a Parlament nyomására és támogatásával – a beruházási politika jelentős reformjára került sor európai és nemzetközi szinten; mivel az Unió nemzetközi beruházási megállapodásokat kezdeményezett és kötött bizonyos partnerországokkal, megreformálta a beruházásvédelmi rendelkezéseket, a beruházó és állam közötti vitarendezést beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel váltotta fel, multilaterális tárgyalásokat indított egy beruházási vitákkal foglalkozó bíróság létrehozása érdekében, jogszabályjavaslatot terjesztett elő a külföldi támogatások szabályozására, valamint jogszabályokat fogadott el a befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítása céljából; mivel ezek a fejlemények a korszerű és fenntartható beruházási politika irányába tett jelentős lépéseknek tekinthetők; mivel még sok a tennivaló e reformprogram előmozdítása érdekében;

mivel az a tény, hogy a beruházók egyre gyakrabban fordulnak harmadik felekhez annak érdekében, hogy egy jogvita megoldásához köthető haszon vagy más pénzügyi érdekeltség fejében finanszírozzák az adott jogvitát (harmadik fél általi finanszírozás), tovább súlyosbította a peres ügyekben alkalmazott kártérítési gyakorlatok mögötti egyensúlytalanságokat, ugyanis tovább csökkentette a beruházók számára a kereset indításával járó kockázatokat, és ezáltal ösztönözte a keresetek számának növekedését; mivel a harmadik fél általi finanszírozás erősítheti a felperesek tárgyalási pozícióját, a korlátozott erőforrásokkal és gyengébb szabályozási keretekkel rendelkező államok kárára;

hangsúlyozza, hogy a beruházások pozitív hatást gyakorolhatnak és kell is gyakorolniuk a fenntartható gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a fenntartható fejlődésre, és hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniuk a fenntartható fejlődési célok eléréséhez; hangsúlyozza ezért azok fontosságát az uniós gazdaság átalakulása szempontjából; rámutat arra, hogy ez a pozitív hatás attól függ, hogy a kormányok képesek-e szabályozni a külföldi befektetéseket; rámutat arra, hogy a bejövő és kimenő beruházásoknak ki kell elégíteniük a reálgazdaság igényeit; felhívja a Bizottságot az Unió beruházási politikájának felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az összhangban legyen az európai zöld megállapodással és a fenntartható fejlődési célokkal, valamint az uniós értékekkel, többek között az emberi jogok tiszteletben tartásával és a szociális jogok európai pillére keretében meghatározott szociális normákkal;

úgy véli, hogy az Unió beruházási politikájának meg kell felelnie egyrészt a befektetők és a kedvezményezett államok elvárásainak, valamint az Unió tágabb gazdasági érdekeinek és külpolitikai célkitűzéseinek is; emlékeztet a minőségi és fenntartható beruházásokat elősegítő integrált és koherens politikai keret létrehozására irányuló kérésére; üdvözli a Bizottság által az uniós beruházási politika ilyen irányú reformja érdekében 2010 óta tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a sokféle kihívás jobb kezelése érdekében, valamint azért, hogy folytatni lehessen az integrált és koherens szakpolitikai keretté történő átalakítását, még jobban meg kell reformálni az Unió nemzetközi beruházási politikáját;

úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásoknak elő kell segíteniük a zöld, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő és inkluzív fenntartható beruházásokat, megfelelően védeniük kell a beruházókat, hozzá kell járulniuk az egységes piac ellenálló képességéhez, ugyanakkor meg kell őrizniük a fogadó államok politikai mozgásterét, valamint ösztönözniük kell a bevált gyakorlatok, a készségek és a know-how megosztását, összhangban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló iránymutatásaival;

aggodalommal tölti el, hogy az OECD szerint a fejlődő országok 2020-ban a Covid19 okozta válság miatt 1,7 billió USD hiánnyal szembesültek a meglévő 2,5 billió USD finanszírozási hiányon felül; hangsúlyozza, hogy az uniós beruházási politikának segítenie kell a fejlődő országokat, különösen az afrikai országokat abban, hogy bevonzzák a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket és csökkentsék a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges finanszírozás hiányát;

úgy véli, hogy az uniós vállalkozásoknak szükségük van külföldi beruházásaik megfelelő védelmére; rámutat arra, hogy az Unió nemzetközi beruházási megállapodásaiban kodifikált védett beruházások nem tartalmazhatnak spekulatív beruházási formákat, pénzügyi eszközöket vagy spekulatív célokból tartott portfólióbefektetéseket; felhívja a Bizottságot, hogy a közelmúltbeli nemzetközi beruházási megállapodásokra (12) építve zárja ki az állampapírokat azok hatálya alól; úgy véli, hogy a bármikor visszavonható pénzügyi eszközök nem igényelnek védelmet; arra kéri a Bizottságot, hogy folytassa a védett beruházások meghatározásának javítására irányuló erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások csak azokat a beruházásokat védjék, amelyek minimális számú éven keresztül jelentős tőke- vagy egyéb forrásra vállalnak kötelezettséget, és amelyek esetében fennáll a kockázatvállalás és a nyereségre vonatkozó elvárás; úgy véli, hogy a védett beruházásoknak hatékonyan hozzá kell járulniuk a fogadó ország fejlődéséhez; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőbeli megállapodások esetében a védett beruházások meghatározása során vegyék figyelembe ezt a nemzetközi jogban meghatározott kritériumot;

Piacra jutás

üdvözli, hogy a közelmúltbeli beruházási megállapodások kifejezetten összpontosítanak a piacra jutásra és a beruházások liberalizációjára, és törekednek az uniós befektetők külföldi piacokon való letelepedése és működése előtt álló akadályok felszámolására;

felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy az uniós beruházók számára külföldön olyan feltételek álljanak rendelkezésre, amelyek visszatükrözik a külföldi befektetők által az Unióban élvezett nyitottság szintjét, figyelembe véve ugyanakkor a harmadik országok fejlettségi szintjét és a megkülönböztetett bánásmód biztosításának szükségességét; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásoknak védeniük kell az államok azon képességét, hogy joghatóságukon belül szabályozzák a külföldi befektetéseket; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az uniós beruházók külföldi piacokon való letelepedése és működése előtt álló akadályokat, többek között a megkülönböztető gyakorlatokat; üdvözli, hogy a Bizottság a meglévő kötelezettségvállalások érvényesítésére összpontosít, és hangsúlyozza, hogy ennek a beruházásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell;

sürgeti a Bizottságot, hogy a beruházások liberalizálása során szigorúan védje az Unió és a tagállamok politikai mozgásterét, különösen az energia, a mezőgazdaság, a halászat, az audiovizuális, távközlési és digitális szektor, valamint a közszolgáltatások terén; hangsúlyozza, hogy a beruházások liberalizálásának együtt kell járnia a gazdasági instabilitás súlyosbításának elkerülését célzó biztosítékokkal, különösen a fejlődő országokban;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi nemzetközi beruházási megállapodásban fenntartsák, megerősítsék és végrehajtsák a normák gyengítését tiltó rendelkezéseket, mivel ezek döntő fontosságúak ahhoz, hogy a külföldi befektetéseket vonzani kívánó országokban elkerülhető legyen a negatív verseny; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa e rendelkezések hatékonyságának vizsgálatát, különösen a fejlődő országokban, annak biztosítása érdekében, hogy az adópolitika és a fejlesztési finanszírozás összehangoltan támogassa a pozitív versenyt;

Beruházáskönnyítés

10.

rámutat arra, hogy a beruházáskönnyítés hozzájárulhat a beruházási lehetőségek felszabadításához a fejlődő országokban, különösen a kis- és középvállalkozások javára, valamint a fenntartható fejlődési célok eléréséhez azáltal, hogy az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása és a szegénység csökkentése érdekében nagyobb beruházási források mobilizálását segíti elő, mivel támogatja a külföldi beruházók hosszabb távú jelenlétét a fogadó gazdaságban, és javítja a külföldi beruházók és a helyi vállalatok közötti kapcsolódásokat; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokat a joghatóságukon belüli beruházási környezet javításában, mind a fejlesztési együttműködés eszközei, mind a kétoldalú megállapodások révén; úgy véli, hogy a beruházáskönnyítés jó eszköz továbbá az Unió versenyképességének javítására és gazdasági növekedésének fokozására;

11.

hangsúlyozza, hogy a beruházáskönnyítésről szóló nemzetközi megállapodásoknak támogatniuk és ösztönözniük kell azokat a beruházásokat, amelyek előmozdítják a fenntartható fejlődést, és elkerülik a környezetet, az éghajlatot vagy a társadalmat károsító beruházások ösztönzőit; megjegyzi, hogy a fejlődő országok számára az adóbevételek kulcsfontosságúak az alapvető közszolgáltatások biztosításához; sürgeti a Bizottságot, hogy multilaterális szinten munkálkodjon olyan fenntartható beruházáskönnyítés előmozdításán, amelyre nem versenyalapú adókedvezmények révén kerül sor; kiemeli, hogy az innovatív beruházáskönnyítő intézkedések bevezetése hozzájárulhat a fenntartható fejlődési célok eléréséhez azáltal, hogy az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása és a szegénység csökkentése érdekében nagyobb beruházási források mobilizálását segíti elő, mivel támogatja a külföldi beruházók hosszabb távú jelenlétét a fogadó gazdaságban, és hozzájárul a külföldi beruházók és a helyi vállalatok közötti jobb kapcsolatok kialakításához;

12.

elismeri az Unió szerepét a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül a fejlesztési célú beruházáskönnyítésre irányuló közös kezdeményezéssel kapcsolatban zajló tárgyalásokon; hangsúlyozza, hogy a WTO tagjainak több mint kétharmada részt vesz ezeken a tárgyalásokon; úgy véli, hogy a tárgyalás alatt álló megállapodás igen széles alkalmazási körére való tekintettel óvatosságra van szükség; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e tárgyalások kövessék a WTO Marrákesi Egyezményének szabályait, amelyek konszenzust és általános átláthatóságot követelnek meg;

13.

kiemeli, hogy a beruházáskönnyítés tekintetében mind kétoldalú, mind többoldalú szinten fontos egy átfogó uniós megközelítést alkalmazni, amelynek középpontjában a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást is magában foglaló együttműködés áll, különös tekintettel a fejlődő országok digitalizációjának támogatására; üdvözli a Bizottság által a fenntartható és inkluzív beruházásokra összpontosító új, önálló beruházáskönnyítési megállapodásokkal kapcsolatban végzett munkát; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat az afrikai partnerekkel, amelyek nem rónak adminisztratív terheket a fejlődő országokra, ugyanakkor meghatározzák a megkönnyítendő fenntartható beruházások típusát; tudomásul veszi, hogy hasonló beruházáskönnyítési rendelkezésekről folynak tárgyalások az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség jövőbeli beruházási jegyzőkönyve kapcsán is; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa ezeket a tárgyalásokat;

14.

támogatja a Bizottság WTO szintjén követett megközelítését, amely arra irányul, hogy egy erős tűzfal révén biztosítsa, hogy a beruházáskönnyítési előírásokat ne lehessen a beruházó és az állam közötti vitákba bevonni; úgy véli, hogy a fejlesztési célú beruházáskönnyítésre irányuló közös kezdeményezés keretében felmerülő vitákat közvetítéssel és együttműködéssel kell rendezni;

15.

hangsúlyozza, hogy a kétoldalú, valamint a WTO-szintű beruházáskönnyítési rendelkezéseknek nemcsak arra kell összpontosítaniuk, hogy kötelezettségeket állapítsanak meg a fogadó országok hatóságai számára, hanem egyértelművé kell tenniük a székhely szerinti országok és nemzeti befektetőik kötelezettségeit is a külföldi befektetéseik tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a beruházáskönnyítési keretrendszerekbe a vállalati társadalmi felelősségvállalással, az emberi jogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó, érvényesíthető rendelkezéseket, valamint korrupcióellenes biztosítékokat kell beépíteni; felhívja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi beruházáskönnyítési megállapodásba foglaljon bele egy érvényesíthető fejezetet a fenntartható fejlődésről, valamint a közvetlen külföldi tőkebefektetések forgalma által támogatott tevékenységek nyomon követésére szolgáló mechanizmusokat;

16.

üdvözli a Bizottságnak a tisztességtelen beruházási formának minősülő külföldi támogatások által okozott torzulások elleni küzdelmet szolgáló eszközre vonatkozó javaslatát, és felszólít annak gyors elfogadására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a WTO szintjén kezdjenek tárgyalásokat a versenytorzulások elleni küzdelem érdekében, különösen az ipari támogatások területével kapcsolatban;

Az Unióba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításának megerősítése

17.

üdvözli a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet 2019-es hatálybalépését; rámutat arra, hogy ennek az átvilágítási mechanizmusnak az a célja, hogy az Unió és tagállamai védelme érdekében együttműködést alakítson ki és lehetőség szerint korlátozza a stratégiai ágazatokba irányuló külföldi befektetéseket, valamint hogy elemezze és átvilágítsa azokat az eseteket, amikor egy adott vállalat, infrastruktúra vagy technológia megszerzése vagy irányítása biztonsági vagy közrendi kockázatot jelenthet az Unióban;

18.

hangsúlyozza e mechanizmus fontosságát, amely hozzájárul annak jobb nyomon követéséhez, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések mennyiben járulnak hozzá Európa stratégiai érdekeihez; felhívja a Bizottságot, hogy a soron következő felülvizsgálati folyamatával összefüggésben nyújtson részletesebb adatokat arról, hogy a befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések támogatják-e a fenntartható gazdasági tevékenységeket és a zöldmezős beruházásokat, értékelje a kifelé irányuló áramlások által támogatott tevékenységek nyomon követésének különböző lehetőségeit, és értékelje annak lehetőségét, hogy tovább pontosítsák, hogy más ágazatokat is stratégiai ágazatnak kell-e tekinteni; továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó uniós átvilágítási mechanizmus megerősítésének lehetőségét annak érdekében, hogy a tagállamok egyetértésével a Bizottság hatáskörrel rendelkezzen a biztonságot és a közrendet veszélyeztető befektetések megakadályozására;

19.

felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem rendelkeznek ilyen mechanizmussal, hogy a hatékony európai együttműködés biztosítása érdekében hozzanak létre a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó nemzeti átvilágítási mechanizmust;

A nemzetközi beruházási megállapodások uniós prioritásokkal való összeegyeztethetősége

20.

megjegyzi, hogy a beruházási bíróságok előtt egyre több eljárás irányul környezetvédelmi intézkedésekre; sajnálatosnak tartja, hogy számos országot – köztük tagállamokat – perelnek az éghajlat-politikával, a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésével vagy a méltányos átállással kapcsolatban;

21.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló globális erőfeszítésekhez a megújuló energiára való gyors átállásra és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentését célzó gyors kormányzati intézkedésekre lesz szükség; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzetközi beruházási megállapodások és az európai zöld megállapodás, a környezetvédelmi politikák, a munkavállalói jogok és az emberi jogok közötti összhangot azáltal, hogy kizárják a szerződéses védelemből a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházásokat vagy bármely más, a környezetre és az emberi jogokra jelentős kárt okozó tevékenységet, és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekbe olyan rendelkezéseket foglalnak bele, amelyek segítik a Párizsi Megállapodásnak, a munkaügyi és a nemek közötti egyenlőségről szóló nemzetközi szerződéseknek való megfelelést, valamint a külföldi befektetéseket szabályozó nemzeti keret javítását célzó rendelkezéseket;

22.

aggodalommal veszi tudomásul bizonyos nemzetközi beruházási megállapodások aszimmetriáját, amely alapján a külföldi befektetők az államok ellen beruházási jogvitákat kezdeményezhetnek, a kormányok, a munkavállalók és az érintett közösségek viszont nem indíthatnak választottbírósági eljárást azokkal a transznacionális vállalatokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, illetve közegészségügyi, a munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a fentiekhez hasonlóan a multilaterális beruházási bíróság csak olyan ügyekben ítélkezhet, amelyekben külföldi befektetők államokat perelnek;

23.

rámutat arra, hogy a beruházási perekkel való nyílt vagy burkolt fenyegetés még bírósági eljárás hiányában is erősítheti a befektetők pozícióját az államokkal folytatott tárgyalások során („visszatartó hatás”); e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU közelmúltbeli nemzetközi beruházási megállapodásai rögzítik azt az elvet, hogy a kormányoknak joguk van szabályokat hozni legitim közpolitikai célok érdekében (13), többek között oly módon is, amely negatívan befolyásolhatja valamely beruházás működését vagy a befektető nyereségre vonatkozó elvárásait; hangsúlyozza azonban, hogy e jog ellenére az államoknak eleget kell tenniük a nemzetközi beruházási megállapodásokban meghatározott kötelezettségeknek, és e jog gyakorlása nem zárja ki az ennek nyomán benyújtott kereseteket vagy kártérítési igényeket sem; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szakpolitikai döntéshozatal emiatt késedelmet szenvedhet vagy a döntések felhígulhatnak;

24.

hangsúlyozza, hogy ennek eredményeként előfordulhat, hogy több közpénzt fordítanak a fosszilistüzelőanyag-ágazat kompenzálására, mint a beruházási pereskedés fenyegetése nélkül tennék, ami költségesebbé és ezáltal nehezebbé teszi az államok számára az energetikai átalakulással kapcsolatos intézkedések meghozatalát, ami az adófizetők által a fosszilistüzelőanyag-ágazatnak nyújtott általános támogatást jelent;

25.

megállapítja, hogy több beruházó és állam közötti választottbírósági ügyben a vállalkozások azokat az intézkedéseket támadták, amelyeket az államok, állításuk szerint, a projekt hatásaival kapcsolatos helyi aggályok vagy nyugtalanság kezelése érdekében hoztak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőbeli nemzetközi beruházási megállapodásokba foglalják bele az érintett harmadik felek kereshetőségi jogát; úgy véli, hogy az igazságszolgáltatási fórumoknak a Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlatát kell követniük, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítaniuk azokat az ügyeket, amelyekben a ténybeli vagy jogi megállapítások sérthetik az érintett helyi vagy őslakos közösségeket, amelyek nem vesznek részt a beruházásról szóló eljárásban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az átláthatóságot, és támogassák a kiszolgáltatott helyi közösségek, különösen a nyersanyag-kitermelő vagy fakitermelési tevékenységek által érintett őslakos népek bevonását a nemzetközi beruházási megállapodások tárgyalásába és végrehajtásába, mivel a külföldi beruházások messzemenő hatást gyakorolhatnak a helyi közösségekre;

Megújult megközelítés

26.

a helyes irányba tett lépésként üdvözli a beruházásvédelmi megállapodások Európai Bizottság által 2015-ben kidolgozott új modelljét; megjegyzi ugyanakkor, hogy egyelőre még nem lépett hatályba olyan megállapodás, amely e modellt tartalmazná; emlékeztet azon álláspontjára, hogy az EU és tagállamai nem írhatnak alá a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmust tartalmazó új beruházásvédelmi szerződéseket; kiemeli a beruházó és állam közötti vitarendezést érintő eljárási reformok fontosságát; üdvözli, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer magában foglalja a választottbírák rögzített névjegyzéke, a fellebbezési mechanizmus, a választottbírák magatartási kódexe és a választottbírósági eljárások jobb átláthatósága létrehozását; megállapítja, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer továbbra is nemzetközi választottbírói eljárásnak minősül, és hangsúlyozza, hogy a nemzeti bíróságoktól eltérően a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer névjegyzékében szereplő választottbírák mérlegelési jogkörrel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt anyagi jogi rendelkezések értelmezésekor ne vegyék szükségszerűen figyelembe a vonatkozó közérdeket szolgáló jogszabályokat; sajnálatosnak tartja, hogy a választottbírákat továbbra is eseti alapon javadalmazzák;

27.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben támogassa és gyorsítsa fel a beruházói kötelezettségek kiterjesztésére és azok érvényesítésére irányuló tárgyalásokat; úgy véli, hogy a beruházói kötelezettségeket nemcsak az EU nemzetközi beruházási megállapodásaiba kell belefoglalni, hanem azokat külön kötelező erejű és végrehajtható nemzetközi eszközökön, valamint az emberi jogok és a környezetvédelmi átvilágítás szilárd nemzeti keretrendszerein keresztül is alkalmazni kell; megállapítja, hogy az e területeken elért eredményeknek és az uniós nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt rendelkezések folyamatos megerősítésének biztosítaniuk kell, hogy az EU-n kívüli országokban, különösen a fejlődő országokban működő uniós beruházók átlátható módon igazolják, hogy stratégiáik aktívan hozzájárulnak a fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodás szerinti célok eléréséhez, és hogy azok elszámoltathatósági mechanizmusok hatálya alá tartozzanak, különösen a harmadik országokban élő áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén;

28.

üdvözli a nemzetközi beruházási megállapodások azon rendelkezéseit, amelyek az államok és a befektetők környezetvédelmi, munkaügyi és vállalati felelősségvállalására vonatkoznak, valamint azon záradékokat, amelyek rögzítik azt a horizontális elvet, hogy a normák nem csökkenthetők a beruházások vonzása érdekében; sajnálja ugyanakkor, hogy a beruházói kötelezettségek reformja nem tartott lépést a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjával;

29.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének emberi jogi vonatkozásairól szóló, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában jelenleg kidolgozás alatt álló eszköz (14) hatálybalépését, amely a vállalkozások és transznacionális cégek tevékenységének szabályozására irányul;

30.

üdvözli, hogy 2016 óta a beruházásvédelmi záradékokat tartalmazó uniós nemzetközi beruházási megállapodások pontosabb megfogalmazást tartalmaznak egyes védelmi normák tekintetében, és tartalmazzák a szabályozáshoz való jogot; hangsúlyozza, hogy az uniós nemzetközi beruházási megállapodások nem tehetik lehetővé, hogy a védelmi normákat legitim közpolitikák megkérdőjelezésére használják fel; úgy véli, hogy a védelmi normáknak kifejezetten összpontosítaniuk kell arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a külföldi és a belföldi beruházók számára, megelőzzék azokat az eseteket, amikor az uniós beruházókat hátrányos megkülönböztetés éri nem uniós országokban, megtagadják tőlük az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, vagy a fogadó állam javára teljes mértékben elveszítik befektetéseik hasznának élvezetét, többek között háború idején, és ezekben az esetekben jogorvoslatot kínáljanak számukra és viszonossági alapon a nem uniós beruházók számára az EU területén; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kerüljék a nem egyértelmű terminológiát az anyagi jogi kitételekben, és a védelmi normák felülvizsgálatát továbbra is a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján végezzék;

31.

hangsúlyozza, hogy a 2009 után tárgyalt uniós nemzetközi beruházási megállapodások még mindig tartalmaznak hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák a könnyű megszüntetést; tudomásul veszi a közelmúltban folytatott tárgyalásokat, amelyek során a felek egy ötéves hatályvesztésre vonatkozó rendelkezésben állapodtak meg, amely lehetőséget biztosít további öt évvel történő meghosszabbításra abban az esetben, ha nem találnak helyettesítő megoldást; felhívja a tagállamokat és a többi szerződő felet, hogy semlegesítsék a jelenlegi megállapodásokban szereplő, hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket, és az új beruházási megállapodásokba ne foglaljanak bele hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket;

32.

hangsúlyozza, hogy jogellenes cselekmények esetén az egyéneknek – mind a nemzetközi szokásjog, mind a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében – előbb a hazai bíróságokhoz kell folyamodniuk jogorvoslatért, és csak ezt követően indíthatnak nemzetközi eljárást az állam ellen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi beruházási jog ezzel szemben általában nem követeli meg a belföldi jogorvoslati lehetőségek kimerítését; úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások meg kell követelniük a külföldi beruházóktól, hogy előbb kimerítsék a belföldi igazságszolgáltatási rendszer szerinti jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt a választottbírósághoz fordulhatnának, amint ez az emberi jogok nemzetközi joga esetében bevett gyakorlat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatás súlyos megtagadása esetén a külföldi befektetők számára lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül nemzetközi vitarendezést kérjenek;

Az nemzetközi beruházási megállapodások ratifikálása

33.

rámutat arra, hogy az uniós nemzetközi beruházási megállapodások tagállamok általi ratifikálásának késedelme késlelteti a kétoldalú beruházási megállapodások olyan átláthatóbb és korszerűbb rendelkezésekkel való felváltását, amelyek az összes uniós beruházó számára egyenlő védelmet nyújtanak a harmadik országokban; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a megkötött uniós beruházási megállapodásokat; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt a partnerországokkal annak érdekében, hogy hatálybalépésüket követően folyamatosan felülvizsgálja és javítsa nemzetközi beruházási megállapodásait az e jelentésben kifejtett irányvonalak mentén; elvárja a tagállamoktól, hogy biztosítsák a nemzetközi beruházási megállapodások uniós értékekkel és célkitűzésekkel való összhangját;

Kompenzáció

34.

rámutat arra, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásokban a kompenzáció kiszámítására használt DCF-módszertanok nem kínálnak megbízható értékelési módszert a korai szakaszban lévő vagy a bizonytalan jövőbeli bevételi forrással rendelkező beruházási projektek esetében; hangsúlyozza, hogy e módszerek választottbírói testületek általi alkalmazása jelentős eltérést jelent – az odaítélés terén jelentősen korlátozottabb mérlegelési mozgásteret biztosító – a nemzetközi beruházási megállapodásokon kívüli nemzeti és nemzetközi jogrendszerekben alkalmazott, jól bevált kompenzációs elvekhez és gyakorlatokhoz képest; hangsúlyozza, hogy a beruházási bíróságok által megítélt tetemes kártérítési összegek egyre nagyobb pénzügyi terhet rónak az alperes államokra; rámutat arra, hogy a bírák által általában használt értékelési módszerek alkalmazása rendkívül ellentmondásos, mivel meglehetősen széles mérlegelési jogkörük van, és rendkívül összetett és eredendően spekulatív feltételezésekre támaszkodnak; felkéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést és dolgozzon ki korrekciós és átláthatóságot szem előtt tartó szabályokat és biztosítékokat az uniós nemzetközi beruházási megállapodások kompenzációt szabályozó rendelkezései, többek között a büntető jellegű kártérítés alkalmazását megakadályozó erősebb klauzulák alkalmazása tekintetében; szorgalmazza a kompenzáció felső határának a meg nem térülő költségek szintjében történő meghatározását, amely tükrözi a beruházóknál ténylegesen felmerült, kompenzációra jogosult kiadások összegét; hangsúlyozza, hogy e felső határ alatt a kompenzációt kiegyensúlyozó megközelítések révén kell megállapítani, figyelembe véve olyan körülményeket, mint például a jogi vagy szerződéses kötelezettségek vagy kötelezettségvállalások vállalkozások általi be nem tartása;

35.

megállapítja, hogy a beruházók egyre gyakrabban folyamodnak harmadik felekhez pereik finanszírozásához az eljárás kimeneteléből való részesedés fejében (harmadik fél általi finanszírozás), ami ösztönzőleg hat a keresetek számának növekedésére; tudomásul veszi a beruházó és állam közötti vitákkal kapcsolatban a harmadik fél általi finanszírozás átláthatóbbá tétele terén elért eredményeket; e tekintetben üdvözli a Bizottság által a legutóbbi nemzetközi beruházási megállapodásokkal összefüggésben tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi tárgyalások keretében támogasson olyan, a beruházó és állam közötti viták harmadik fél általi finanszírozását szabályozó további rendelkezéseket, amelyek szigorúan korlátozzák ezt a túlzottan nagy összegű ítéleteket ösztönző gyakorlatot;

Kétoldalú beruházási megállapodások

36.

felhívja a figyelmet a tagállamok több ezer meglévő kétoldalú beruházási megállapodására, amelyek még mindig védik a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokat, az EU célkitűzéseivel és értékeivel ellentétes, elavult rendelkezéseket, többek között túlságosan tág védelmi normákat, az átláthatóság és a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében gyenge követelményeket tartalmaznak, és nincsenek összhangban a multilaterális beruházási bíróságra irányuló uniós javaslattal; felhívja ezért a tagállamokat, hogy szüntessék meg vagy korszerűsítsék kétoldalú beruházási megállapodásaikat annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek az EU nemzetközi beruházási megállapodásainak megújított modelljével, és megfeleljenek e jelentésnek;

37.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok valamennyi kétoldalú beruházási megállapodása teljes mértékben összeegyeztethető legyen az uniós joggal és összhangban legyen az Unió célkitűzéseivel és értékeivel; támogatja a Bizottságot azon törekvésében, hogy az EU beruházási politikájával és az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban a feltételek szigorú alkalmazásával engedélyezi a tagállamok számára új megállapodások tárgyalását, aláírását és megkötését; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy módosítaniuk kell kétoldalú beruházási megállapodásaikat az EUMSZ 351. cikkének megfelelően; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e kötelezettségek teljesítését, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az elért eredményekről; ösztönzi a Bizottságot, hogy szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok kétoldalú beruházási megállapodásai megfeleljenek az uniós jognak;

38.

támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy az e jelentésben említett anyagi jogi és eljárási reformok mentén dolgozzon ki értelmező iránymutatásokat a tagállamok számára a korszerűsített uniós beruházási politika egységes értelmezésének biztosítása és az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel való teljes összeegyeztethetőség biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ezt az aktualizált modellt használja alapként a tagállamok új kétoldalú beruházási megállapodásainak engedélyezése során;

Az Energia Charta Egyezmény

39.

rámutat arra, hogy a beruházási megállapodások közül az Energia Charta Egyezménnyel összefüggésben indult a legtöbb peres ügy a világon; támogatja az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint az Unió azon álláspontját, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló legtöbb beruházás esetében kizárja a védelmet; úgy véli azonban, hogy az uniós álláspont nem nyújthat védelmet az uniós jog szerint „jelentősen károsnak” minősülő gazdasági tevékenységekbe történő beruházások számára, és hogy jelentősen le kell rövidíteni a fosszilis tüzelőanyagokba történő meglévő beruházások védelmének fokozatos megszüntetésére vonatkozó időkeretet annak érdekében, hogy ne ássák alá az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérését; követeli, hogy szüntessék meg a beruházó és állam közötti vitarendezést az Energia Charta Egyezmény keretében; hangsúlyozza, hogy az Energia Charta Egyezmény módosításához az éves konferencián szavazó valamennyi szerződő fél egyhangú szavazata szükséges; aggasztónak tartja, hogy a Parlament nem rendelkezik a többi tárgyalás alatt álló szerződéssel megegyező szintű hozzáféréssel az Energia Charta Egyezmény korszerűsítéséről szóló tárgyalásokon tárgyalt szövegekhez;

40.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos szerződő fél a jelek szerint nem osztja az éghajlatváltozás enyhítésével, a fenntartható fejlődéssel és az energetikai átállással kapcsolatos uniós ambíciókat annak ellenére, hogy mindegyikük aláírta a Párizsi Megállapodást is; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az Energia Charta Egyezmény összehangolását a Párizsi Megállapodással és az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel, megőrizve ugyanakkor az EU képességét olyan közpolitikai intézkedések kidolgozására, amelyek összhangban vannak azzal a kötelezettségvállalásával, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinenssé váljon;

41.

tudomásul veszi, hogy Olaszország bejelentette döntését, miszerint 2015. január 1-jével kilép az Energia Charta Egyezményből; megjegyzi, hogy az Energia Charta Egyezményt ratifikáló vagy ahhoz csatlakozott országok a kilépésről szóló értesítés után 12 hónappal felmondhatják tagságukat; sajnálja, hogy a kilépés időpontja előtt megvalósult beruházások még 20 évig védelmet élveznek, üdvözli azonban, hogy a védelem minden új beruházás esetében azonnal megszűnik;

42.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a felülvizsgált Energia Charta Egyezmény védje a tagállamok szabályozáshoz való jogát, összhangban legyen az uniós joggal és az uniós beruházási politikával, hogy haladéktalanul megtiltsa a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó beruházók számára, hogy eljárást indítsanak a szerződő felek ellen a fosszilis tüzelőanyagok Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaikkal összhangban történő kivezetésére irányuló szakpolitikák követése miatt, és hogy csak a valódi beruházók részesüljenek beruházásvédelemben, a tisztán pénzügyi vagy spekulatív okból beruházók pedig ne kapjanak ilyen védelmet; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a kilépés lehetséges hatásait elemző jogi tanulmányát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék meg az Energia Charta Egyezményből való összehangolt kilépés, valamint a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés alkalmazását kizáró, az egyetértő szerződő felek között létrejövő megállapodás előkészítését annak érdekében, hogy amennyiben a fent említett tárgyalási célkitűzéseket 2022 júniusáig nem érik el, az erre irányuló javaslatot hivatalosan a Tanács és a Parlament elé terjesszék;

43.

üdvözli, hogy a Komstroy-ügyben hozott ítéletében a Bíróság pontosította, hogy az Energia Charta Egyezmény beruházó és állam közötti vitarendezésre vonatkozó rendelkezései Unión belüli viták esetén nem alkalmazandók; megállapítja, hogy jelenleg legalább 73 Unión belüli ügy, ezen belül több mint 40 Energia Charta Egyezményen alapuló, beruházással kapcsolatos, Unión belüli választottbírósági ügy van folyamatban; mély aggodalommal állapítja meg, hogy az Achmea-ügyben hozott ítélet nem tartotta vissza a választottbíróságokat az Unión belüli beruházási viták tárgyalásától; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy érvényt szerezzen ezeknek az ítéleteknek a folyamatban lévő EU-n belüli választottbírósági eljárásokban; ezért kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el egymás közötti megállapodást az Energia Charta Egyezmény EU-n belüli beruházási jogvitákra való alkalmazásának kizárásáról; támogatja több tagállamnak a Bíróság új ítéletére irányuló kérését, és úgy véli, hogy ennek véglegesen tisztáznia kell az ügyet annak elkerülése érdekében, hogy a jövőben az Energia Charta Egyezmény alapján ne legyen elfogadható a választottbírósági eljárás az EU-n belüli ügyekben;

44.

rámutat arra, hogy bár uniós bíróságokon nehéz lesz érvényt szerezni az EU-n belüli ügyekben hozott esetleges ítéleteket, a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja szabályai alá tartozó ügyeket még mindig végre lehet hajtani harmadik országok bíróságain; megállapítja, hogy ezek a bíróságok elrendelhetik EU vagy az uniós tagállamok állami (15) vagyonának lefoglalását;

45.

hangsúlyozza, hogy az uniós bíróságok, és különösen az Európai Unió Bírósága ítéleteinek tiszteletben tartását figyelembe kell venni a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer névjegyzékébe kerülő választottbírák jövőbeli kiválasztási folyamata során;

Multilaterális erőfeszítések a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjára

46.

üdvözli, hogy az UNCITRAL III. munkacsoportja 2017 óta megbeszéléseket folytat a beruházó és állam közötti vitarendezés lehetséges többoldalú reformjáról; megjegyzi, hogy 60 állam konszenzussal egyetértett abban, hogy az UNCITRAL-nak munkája során foglalkoznia kell a strukturális reformokkal; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is konstruktívan vegyen részt az UNCITRAL-tárgyalásokon, valamint ösztönözze a tárgyalásokat olyan, eddig korlátozott figyelmet kapott témákról, mint a szabályozás visszatartása, a jogorvoslati lehetőségek kimerítése, a harmadik felek jogai és a kártérítések, és ezeket vegye figyelembe a jövőbeli uniós nemzetközi beruházási megállapodásokban; kéri a Bizottságot, hogy az állam szabályozási képességének védelme és a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében erősítse meg az UNCITRAL keretében végzett munkáját;

47.

támogatja az UNCITRAL III. munkacsoportjában folyamatban lévő tárgyalásokat, amelyek keretében az Unió és tagállamai egy, a beruházási viták rendezésére szolgáló állandó mechanizmus, a multilaterális beruházási bíróság létrehozására törekszenek; üdvözli, hogy az EU globális vezető szerepet játszik e tárgyalások során; hangsúlyozza azonban, hogy ez a javaslat nem terjed ki az anyagi jogi védelem normáinak korszerűsítésére; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a multilaterális beruházási bíróság bírái által alkalmazott joganyag teremtsen egyensúlyt a nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt anyagi jogi rendelkezések és jogok értelmezése, valamint a demokratikusan elfogadott vonatkozó belföldi, közérdeket szolgáló jogszabályok között; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a bírák javadalmazása ne eseti alapon történjen; felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon mozdítsa elő e normák reformját és korszerűsítését;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy a multilaterális beruházási bíróságról zajló tárgyalásokba foglalja bele olyan szabályok bevezetését, amelyek átlátható módon meghatározzák az államok által fizetendő kompenzációt, és álljon ki olyan szigorú értékelési módszerek mellett, amelyek kizárólag a meg nem térülő költségek kompenzálását teszik lehetővé az UNCITRAL reformjáról szóló folyamatban lévő tárgyalások során;

49.

határozottan bírálja a Mauritiusi Egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának jelentős késedelmét; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadják el ezen Egyezménynek az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot; rámutat a nemzetközi szerződések ratifikációjával kapcsolatos kizárólagos és megosztott hatáskörökre vonatkozóan az Európai Bíróság által hozott közelmúltbeli ítéletekre, amelyek iránymutatást nyújthatnak ezen Egyezmény ratifikációjának beindításához;

A beruházó és állam közötti vitarendezésen túlmutató uniós beruházási politika

50.

megállapítja, hogy 2017-ben, 2019-ben és 2020-ban globális szinten több beruházási szerződést szüntettek meg, mint amennyi új nemzetközi beruházási megállapodást kötöttek; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban kötött megaregionális nemzetközi beruházási megállapodások többsége egyre óvatosabb megközelítést alkalmaz a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében;

51.

uniós szintű támogatást kér a partnerországok belföldi jogrendszereinek és jogállamiságának uniós szintű technikai segítségnyújtás révén történő megerősítése érdekében, ami kedvező környezetet biztosítana a külföldi beruházások számára, ugyanakkor kezelné a partnerországok fenntartható fejlődésére negatív hatást gyakorló rendszerszintű hiányosságokat;

52.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós külföldi beruházási stratégiát a fenntartható beruházások valamennyi dimenziójának ösztönzésére és védelmére, amely nem feltétlenül támaszkodik a beruházó és állam közötti vitarendezésre, valamint hogy aktualizálja 2015-ben elfogadott beruházásvédelmi modelljét az ezen állásfoglalásban megfogalmazott kéréseknek megfelelően, hogy iránymutatást nyújtson az új vagy aktualizált uniós megállapodásokról folytatott tárgyalásokhoz;

o o

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 351., 2012.12.20., 40. o.

(2) HL L 257., 2014.8.28., 121. o.

(3) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(4) HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o.

(5) HL C 168. E, 2013.6.14., 1. o.

(6) HL C 265., 2017.8.11., 17. o.

(7) HL C 101., 2018.3.16., 30. o.

(8) HL L 149., 2021.4.30., 10. o.

(9) HL L 169., 2020.5.29., 1. o.

(10) Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, „FDI in figures”, 2021. április.

(11) Európai zöld megállapodás; a digitális korra felkészült Európa; emberközpontú gazdaság; Európa globális szerepének erősítése; az európai életmód előmozdítása; az európai demokrácia megerősítése.

(12) Ilyen például az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (melynek 8-B. melléklete 4. pontja az államadósságot valamelyik Fél bármilyen kormányzati szintjének adósságinstrumentumaként határozza meg), a csendes-óceáni partnerségről szóló átfogó és progresszív megállapodás, valamint a BLEU (Belga–Luxemburgi Gazdasági Unió) és Kolumbia közötti, 2009. évi kétoldalú beruházási megállapodás.

(13) Többek között a közegészségügyre, a szociális szolgáltatásokra, a közoktatásra, a biztonságra, a környezetvédelemre vagy a közerkölcsre, a szociális védelemre vagy a fogyasztóvédelemre, a magánélet védelmére és az adatvédelemre, illetve a kulturális sokszínűség előmozdítására és védelmére vonatkozó célok.

(14) Jogilag kötelező erejű eszköz a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeinek az emberi jogok nemzetközi joga szerinti szabályozására https://www.ohchr.org/en/hr-bodies/hrc/wg-trans-corp/igwg-on-tnc.

(15) Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, más néven „New York-i Egyezmény a választottbíráskodásról”.