P9_TA(2022)0223

Az EKSZ éghajlatváltozási és -védelmi ütemterve

Az Európai Parlament 2022. június 7-i állásfoglalása az EKSZ éghajlat-változási és -védelmi ütemtervéről (2021/2102(INI))

(2022/C 493/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére és különösen annak 42. és 43. cikkére,

—	tekintettel az Unió 2030-as és 2050-es szén-dioxid-semlegességi céljaira,

—	tekintettel a 2020. november 9-i éghajlat-változási és -védelmi ütemtervre,

—	tekintettel az éghajlatváltozással és a biztonsággal kapcsolatos integrált megközelítésre vonatkozó, 2021. október 5-i koncepcióra,

—	tekintettel az EU által vezetett katonai műveletekhez és missziókhoz kapcsolódó környezetvédelemre és energiaoptimalizálásra vonatkozó uniós koncepcióra,

—

tekintettel az Európai Védelmi Alap létrehozásáról szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/697 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak (60) preambulumbekezdésére, amely 30 %-os éghajlati hozzájárulást határoz meg, valamint (61) preambulumbekezdésére, amely 2027-ig az éves kiadások 7,5 %-ának és 10 %-ának megfelelő hozzájárulást határoz meg a biológiai sokféleség csökkenése ellen,

—	tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (NDICI-rendelet) (2), különösen annak 30 %-os éghajlati hozzájárulást meghatározó (49) preambulumbekezdésére,

—	tekintettel a „Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0301),

—	tekintettel a NATO éghajlatváltozási és biztonsági cselekvési tervére,

—	tekintettel az EKSZ 2016. júniusi, „Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájának globális stratégiája” című stratégiai dokumentumára és a kapcsolódó nyomon követési jelentésekre,

—	tekintettel az Európai Tanács 2018. január 22-i, a külső konfliktusok és válságok integrált megközelítéséről szóló következtetéseire,

—	tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2018. december 10-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Tanács klímadiplomáciáról szóló, 2020. január 20-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács „Klíma- és energiadiplomácia – Az európai zöld megállapodás külső dimenziójával kapcsolatos célok teljesítése” című, 2021. január 25-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács biztonságról és a védelemről szóló, 2020. június 17-i és 2021. május 10-i következtetéseire,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A reziliencia stratégiai megközelítése az EU külső fellépéseiben” című, 2017. június 7-i közös közleményére (JOIN(2017)0021),

—	tekintettel a Bizottság 2020. évi éves tevékenységi jelentésére – Védelmi ipar és űrkutatás,

—	tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0082),

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az éghajlatváltozásról szóló, 2021. június 21-i kutatási jelentésére,

—	tekintettel a NATO-vezetők 2021. júniusi, éghajlatról és biztonságról szóló határozataira,

—	tekintettel a Nemzetközi Éghajlatvédelmi és Biztonsági Katonai Tanács 2021. júniusi éghajlati és biztonsági világjelentésére,

—	tekintettel az Európai Kutatási Tanács (ERC) által a 2016–2020-as időszakra finanszírozott, „Biodiverzitás és biztonság” című, 2021. évi BIOSEC projekt zárójelentésére,

—	tekintettel az ADELPHI „Weathering Risk: A Climate and Security Risk and Foresight Assessment” című projektjére,

—	tekintettel az EU által társfinanszírozott projektekre, mint például a „FREXUS: A biztonság és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség javítása törékeny környezetben a víz, az energia és az élelmezésbiztonság összefüggésén keresztül” a Száhel-övezetben,

—	tekintettel a humán biztonságról és a védelmi felelősségről szóló ENSZ-dokumentumokra,

—	tekintettel „Az EU és a NATO közötti együttműködés a transzatlanti kapcsolatok összefüggésében” című, 2021. július 7-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a klímadiplomáciáról szóló, 2018. július 3-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0084/2022),

mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja példátlan kihívás elé állítja az európai biztonsági rendet, és nyomást gyakorol az Unió és tagállamai valamennyi ágazatára, hogy azok erősebbé, ellenállóbbá és függetlenebbé váljanak, különösen a védelem, a biztonság, a kiberbiztonság és a kritikus infrastruktúra, továbbá az energia területén is, beleértve az energiahatékonyságot;

B.	mivel a környezeti tényezők különböző közvetlen és közvetett módon befolyásolhatják a humán- és az állambiztonságot;

mivel az éghajlatváltozás és az éghajlathoz kapcsolódó hatások, beleértve a környezetkárosodást, a biológiai sokféleség csökkenését, az erdőpusztulást, az elsivatagosodást, a szélsőséges időjárást, a víz- és élelmiszerhiányt, a levegőszennyezést és a természeti katasztrófákat, már jelenleg is veszélyeztetik a helyi, regionális és nemzetközi biztonságot, stabilitást és békét; mivel az éghajlatváltozás, amelynek következményei már most is nyilvánvalóak és az előrejelzések szerint közép- és hosszú távon felgyorsulnak, egyre meghatározóbb kockázati multiplikátorrá vált, mivel hozzájárulhat bizonyos már meglévő válságtényezők súlyosbodásához (például a gazdasági egyenlőtlenségek növekedéséhez vagy az erős politikai elnyomáshoz), és a hibrid és kiberfenyegetésekkel együtt új biztonsági kihívásnak kell tekinteni;

mivel az éghajlatváltozás és a konfliktusok közötti kapcsolatok összetettek lehetnek, és az éghajlatváltozás konfliktusokra gyakorolt konkrét hatásai többnyire kontextusfüggőek; mivel támogatni kell az éghajlat és a biztonság közötti kapcsolattal foglalkozó tudományos közösségek közötti szisztematikusabb és szélesebb körű cserét és kölcsönös inspirációt;

mivel az éghajlatváltozás továbbra is a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend középpontjában marad mint a fenyegetéseket megsokszorozó olyan alaptényező, amely súlyosbítja a fennálló társadalmi, gazdasági és környezeti kockázatokat, ami feszültségeket szíthat és erőszakos konfliktusokat eredményezhet; mivel a környezeti és éghajlati változások és azok következményei más tényezőkkel együtt a már meglévő sebezhetőségeket, feszültségeket és kockázatokat súlyosbítják, ahelyett, hogy önmagukban mindig kiváltói lennének, vagy fegyveres államközi vagy nemzetközi konfliktusok közvetlen okai lennének; mivel az éghajlatváltozás nemtől, társadalmi-gazdasági helyzettől, kortól, szexuális irányultságtól, etnikai származástól, vallástól (vagy annak hiányától), képességtől (fogyatékosságtól) stb. függően különbözőképpen érintheti az emberek biztonságát; mivel jellemző, hogy az éghajlatváltozás különösen a marginalizált csoportokat érinti aránytalanul kedvezőtlenül; mivel az éghajlatváltozással összefüggő biztonsági kockázatok különösen a gazdaságilag hátrányos helyzetű lakosságot érintik, és társadalmi-gazdasági hatásokkal is járnak; mivel az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett területek kulturális és természeti örökségére;

mivel az éghajlati válság a humán- és az állambiztonságot egyaránt érinti; mivel a globális felmelegedés többféleképpen keresztezi a politikai, etnikai és társadalmi-gazdasági dinamikát, és a konfliktusok közvetlen kiváltó oka, mivel növeli a katasztrófakockázatot és további nyomást gyakorol az ökoszisztémákra, ezáltal veszélyezteti az emberek megélhetését, víz- és élelmezésbiztonságát, valamint a kritikus infrastruktúrát, többek között a földhasználat megváltoztatásának ösztönzése és a környezetkárosodás révén;

mivel a tengerszint emelkedése már most is áradásokat és szikesedést okoz, ami jelentős biztonsági és egzisztenciális kockázatot jelent az alacsonyan fekvő part menti területek és a szigetek számára; mivel a Világbank 2021. évi aktualizált Groundswell-jelentése szerint az éghajlatváltozás 2050-re 216 millió embert kényszeríthet a saját országán belüli költözésre; mivel a jelentés azt is megállapítja, hogy az azonnali és konkrét intézkedések jelentősen csökkenthetik az éghajlat okozta migráció mértékét; mivel a vízhiány sokrétű hatást gyakorol a humánbiztonságra és a társadalmi-politikai stabilitásra; mivel az éghajlatváltozás érinteni fogja a vízellátást, különösen a fejlődő országokban, miközben a globális vízigény növekedni fog; mivel az éghajlatváltozás növeli az aszályok és árvizek kockázatát; mivel az éghajlatváltozás élelmiszerárakra gyakorolt hatása ellehetetleníti a megélhetést, valamint lakóhelyelhagyást, betegséget és éhínséget idéz elő, ami példátlan mértékű migrációt eredményez a már most is nagy feszültséggel terhelt területeken;

mivel a Száhel-övezetben a változó éghajlati feltételeknek a természeti erőforrások rendelkezésre állására gyakorolt hatása és olyan tényezők, mint a népességnövekedés, a gyenge kormányzás és a földtulajdoni és -használati viszonyokkal kapcsolatos kihívások a szűkös természeti erőforrásokért – különösen a termőföldért és a vízért – folytatott fokozott versenyhez vezettek, valamint a közösségek és megélhetési csoportok közötti feszültségeket és konfliktusokat eredményeztek;

mivel az éghajlatváltozás a stratégiai környezetet alakító tényezők egyike, mivel felerősíti a kockázatokat és korlátokat szab; mivel az éghajlati válság hatással van a nemzetközi rendszerre, ahol súlyosbíthatja a geopolitikai feszültségeket és elmozdíthatja a nagyhatalmak közötti egyensúlyt; mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket a rosszindulatú szereplők arra használják fel, hogy növeljék befolyásukat vagy ellenségeskedést szítsanak; mivel a sarki jégsapkák olvadása növeli a geopolitikai feszültségeket, különösen az Északi-sark körül;

mivel az amerikai fegyveres erők több katonai eszközt és infrastruktúrát veszítettek természeti katasztrófák miatt, mint az afganisztáni és iraki fegyveres konfliktusok miatt együttvéve; mivel a Biden-kormányzat reménykeltő erőfeszítéseket tett az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, többek között a Párizsi Megállapodáshoz való újbóli csatlakozással és az éghajlatváltozásnak az „Interim National Security Strategic Guidance” (ideiglenes nemzetbiztonsági stratégiai iránymutatás) című dokumentumába való beépítésével;

K.	mivel a fegyveres erők a világ legnagyobb fosszilis tüzelőanyag-fogyasztói közé tartoznak;

mivel az Unió hazai olaj- és gázkitermelése folyamatosan csökken; mivel az Unió nagymértékben és egyre inkább energiafüggő, és valamennyi tagállama korlátozott számú harmadik országból érkező energia nettó importőre, az energiafüggőségi ráta pedig a 2000–2019 közötti időszakban 56 %-ról 61 %-ra nőtt; mivel egy közelmúltbeli tanulmány szerint a tagállamok katonai ágazatának – beleértve mind a nemzeti fegyveres erőket, mind az EU-ban működő katonai technológiai iparágakat is – 2019. évi szénlábnyomát körülbelül 24,8 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre becsülték; mivel az energetikai átalakuláshoz és a fejlett fegyverrendszerekhez a kritikus fontosságú nyersanyaghoz való hozzáférés szükséges, amelyek ellátási láncai új sebezhetőségekhez vezetnek, az európai védelmi ágazat szakosodott kkv-i számára is, ha korlátozott számú harmadik ország uralja azokat;

mivel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) szerint a közlekedési üzemanyagok a 2016-ra és 2017-re vonatkozó adatokat szolgáltató 22 tagállam energiafogyasztásának 52 %-át tették ki (az EDA-ban részt vevő tagállamok teljes védelmi kiadásainak 96,9 %-át kitevő országok); mivel ugyanezen EDA-felmérés szerint a katonai infrastruktúra és épületek szintén nagy energiafogyasztót jelentenek, mivel 2017-ben a tagállamok fegyveres erői energiafogyasztásának átlagosan 32 %-át csak a fűtés tette ki, amelynek 75 %-át kőolaj-üzemanyagok és földgáz adta;

mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja miatt az Unió és tagállamai be akarják szüntetni az Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagok behozatalát; mivel az európai biztonsági rend elleni orosz támadás miatt az európai fegyveres erőknek is függetlenebbé kell válniuk a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától, ugyanakkor növelni szükséges harcerejüket és műveleti hatékonyságukat;

O.	mivel egyes uniós tagállamok a biológiai sokféleség védelmére használják hatalmas, katonai célokra kijelölt területeiket, például a fészkelőhelyek feletti helikopteres repülések megakadályozásával;

P.	mivel a környezeti bűnözés nagyon gyakori büntetendő cselekmény a világon és súlyos biztonsági probléma; kéri, hogy az EU és a partnerországok szorosabban működjenek együtt ebben a kérdésben, és támogassák az államokat a környezeti bűnözés elleni küzdelemhez szükséges képességeik fejlesztésében;

mivel a környezeti bűnözés a világ negyedik legnagyobb jövedelemtermelő bűnözési ágazatává vált, amely háromszor gyorsabban növekszik, mint a világgazdaság; mivel az Interpol és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UN) 2016. évi jelentésének becslése szerint a környezeti bűnözésből származó jövedelem évente 258 milliárd USD-t tesz ki, beleértve a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmét, az erdészettel és a halászattal kapcsolatos bűncselekményeket, a hulladékkereskedelmet és az illegális bányászatot;

mivel az Interpol, a RHIPTO (Norwegian Center for Global Analyses) elemzőközpont és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni globális kezdeményezés (Global Initiative against Transnational Organized Crime) 2018. évi jelentése szerint a környezeti bűnözés a konfliktusok legnagyobb pénzügyi hajtóereje, valamint a nem állami fegyveres csoportok és a terrorista szervezetek legnagyobb jövedelemforrása, megelőzve váltságdíjért történő emberrabláshoz és a kábítószer-kereskedelemhez hasonló hagyományos jogellenes tevékenységeket;

mivel a védelmi ágazatot nem említi a 2015-ös párizsi megállapodás, így a nemzeti kormányokra bízza annak eldöntését, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) felé tett nemzeti kötelezettségvállalásaikba belefoglalják-e a védelmi ágazat által tett enyhítési erőfeszítéseket; mivel az Unió karbonsemlegességi célkitűzéseinek elérése és a műveleti hatékonyság fenntartása érdekében valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia a kibocsátáscsökkentéshez és egyúttal alkalmazkodnia kell az éghajlatváltozáshoz; mivel Franciaország 2020 szeptemberében bemutatta új védelmi energiastratégiáját, amely 34 ajánlást tartalmaz fegyveres erői energiafogyasztásának csökkentésére és optimalizálására, valamint energiabiztonságának fokozására;

T.	mivel még egy kisebb nukleáris összecsapás is drámai humanitárius következményekkel járna, és nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolna az éghajlatra is, évekig tartó éhínségeket és a tenyészidő lerövidülését idézve elő;

mivel a biztonságnak a környezetvédelmi gondolkodás középpontjában kell állnia annak érdekében, hogy reális, tartós és hatékony fenntartható fejlődési megoldásokat dolgozzunk ki a humán biztonság és a globális stabilitás érdekében; mivel következésképpen az Unió külső fellépéseiben egyre inkább figyelembe kell venni az éghajlatváltozást és a környezeti szempontokat mint jelentős biztonsági kockázatot, és ennek megfelelően ki kell igazítani a stratégiákat és koncepciókat, az eljárásokat, a polgári és katonai eszközöket és infrastruktúrát, a képességfejlesztést, beleértve a képzést, valamint adott esetben annak intézményi keretét és elszámoltathatósági mechanizmusait; mivel az Unió biztonsági és védelmi politikájának és eszközeinek közvetlenül hozzá kell járulniuk az éghajlati válság kedvezőtlen biztonsági hatásainak megelőzéséhez és csökkentéséhez; mivel a kormányzati és békeépítési eszközök teljes körének foglalkoznia kell az éghajlat és a biztonság közötti kapcsolattal;

mivel az éghajlatváltozás és az éghajlattal kapcsolatos hatások biztonsági hatásai miatt az éghajlati biztonsági intézkedéseket, azaz az éghajlatváltozás stratégiai környezetre és katonai missziókra gyakorolt következményeinek előrejelzését és az azokhoz való alkalmazkodást, valamint ezek finanszírozását úgy kell értelmezni, hogy azok a védelemhez és a biztonsághoz is hozzájárulnak; mivel az NDICI célja, hogy hétéves, 80 milliárd EUR-s költségvetésének 30 %-át az éghajlat-változási intézkedések támogatására fordítsa, évente 7,5–10 %-ot pedig a környezetvédelemre és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre;

Stratégia és koncepció

megjegyzi, hogy az EUSZ 21. cikke megfelelő jogalap lehetne ahhoz, hogy az Unió külső fellépése és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alkalmas legyen a 21. század fő kihívásainak kezelésére, beleértve első helyen is az éghajlatot és az éghajlaton alapuló tényezőket; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 21. cikke a következőket követeli meg az Uniótól: „c) a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése; […] f) a környezet minőségének megőrzésére és javítására, valamint a globális természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló intézkedések kidolgozása…; [és] g) a természeti vagy ember okozta katasztrófákkal szembesülő lakosság, országok és régiók támogatása”; hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell gyorsítani és el kell mélyíteni az éghajlatváltozás konfliktusérzékeny módon történő mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak az Unió kül-, biztonság- és védelempolitikájába, különösen a közös biztonság- és védelempolitikájába (KBVP) történő integrálását; megállapítja, hogy a KBVP-missziók és -műveletek elsődleges céljai az EUSZ 42. cikkének (1) bekezdésével és 43. cikkének (1) bekezdésével összhangban a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése azokon a színtereken, ahol bevetésre kerülnek, miközben biztosítani kell teljes működési hatékonyságukat;

hangsúlyozza, hogy sürgősen le kell vonni a tanulságokat az Ukrajna elleni orosz támadó háború következtében megváltozott európai biztonsági helyzetből, és fel kell gyorsítani a katonai képességfejlesztési folyamatokat, valamint a katonai technológia fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenebbé tételét célzó projekteket, egyúttal növelve a műveleti hatékonyságot és a harcerőt;

hangsúlyozza, hogy tekintettel az európai kontinensen zajló háborúra, az európai fegyveres erők energiaellátását mindenkor biztosítani kell az Unió területének és polgárainak megfelelő védelme érdekében; elismeri, hogy az ellátás biztonsága rugalmas rövid távú intézkedéseket tehet szükségessé;

határozottan úgy véli, hogy a katonai tevékenységeknek és technológiáknak hozzá kell járulniuk az Unió szén-dioxid-semlegességi célkitűzéseihez annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez a küldetések biztonságának veszélyeztetése és a fegyveres erők műveleti képességeinek aláásása nélkül; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az Unió külső fellépésének és a tagállamok fegyveres erőinek a lehető legkisebbre kell csökkenteniük saját szénlábnyomukat, valamint a természeti erőforrásokra és a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásaikat;

hangsúlyozza, hogy fokozott előrelátásra van szükség az ökoszisztéma- és éghajlati változások következményeinek megelőzése érdekében, amennyiben azok növelhetik a fegyveres erőkre nehezedő nyomást vagy regionális feszültségeket okozhatnak;

hangsúlyozza, hogy sürgősen be kell ruházni az intelligens, integrált, a társadalom egészére kiterjedő megoldásokba, hogy jelentős kibocsátáscsökkentést lehessen elérni az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak elkerülése érdekében, és szintén komoly beruházásokat kell eszközölni az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia terén azon nemzetek esetében, amelyeknek arra az instabilitás, a konfliktusok és a súlyos humanitárius katasztrófák elkerülése érdekében szükségük van;

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az NDICI-rendelet példáját követve gondoskodjon arról, hogy a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az éghajlattal kapcsolatos hatások megfelelő módon beépüljenek és érvényesüljenek az Unió külső fellépéseiben; felszólít éghajlat-specifikus stratégiák, politikák, eljárások, intézkedések és képességek kidolgozására; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy gondoskodjon arról, hogy az éghajlati biztonságra és védelemre vonatkozó uniós politika kidolgozása magában foglalja a humánbiztonság megközelítésének alkalmazását; üdvözli az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) azon szándékát, hogy a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek a környezeti szempontok hatékony érvényesítését célzó intézkedéscsomagot fognak kidolgozni és beépíteni a munkájukba; támogatja a tagállamok képességeinek megerősítését azáltal, hogy a környezetvédelmi szempontokat beépítik a polgári és katonai missziók képzési programjaiba, valamint a legjobb gyakorlatok és szakértelem cseréje révén;

felszólít konkrét referenciaértékek kidolgozására az egyrészről az éghajlatváltozás, másrészről a konfliktusok közötti összefüggések kezelése terén elért előrehaladás mérésére; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy félévente tegyen jelentést a Parlamentnek az említett referenciaértékek és mutatók alkalmazásával és teljesítésével elért eredményekről; felszólítja a tagállamokat, hogy építsék be az éghajlat biztonsági következményeivel kapcsolatos ismereteket a külföldi katonai segítségnyújtási programokba;

hangsúlyozza, hogy a következő stratégiai iránytűben foglalkozni kell az éghajlatváltozás, a biztonság és a védelem közötti kapcsolatokkal abból a célból, hogy a tagállamok számára egyértelmű célokat és konkrét intézkedéseket határozzanak meg a fegyveres erők energiahatékonyságának megerősítése és az éghajlatváltozás átfogó biztonsági hatásaihoz való közép- és hosszú távú alkalmazkodás érdekében, a stratégiai előrejelzéstől kezdve a képzésen és innováción át az uniós kereten belüli képességfejlesztésig;

10.

emlékeztet rá, hogy a bizonytalanságnak számos különböző és egymással összefüggő kiváltó oka van, mint például a szegénység, az instabilitás, az állami infrastruktúra és szolgáltatások hiánya, az alapvető javakhoz való nagyon korlátozott hozzáférés, az oktatás hiánya, a korrupció stb., amelyek között az éghajlatváltozás is szerepel;

11.

emlékeztet rá, hogy Afrikában és különösen a Száhel-övezetben az éghajlatváltozás és a hagyományos konfliktustényezők (többek között az államcsőd, a közszolgáltatások hiánya és a biztonsági környezet romlása) kölcsönhatása súlyosbítja az erőszak és a terrorizmus problémáit;

12.

felszólít az éghajlatváltozás kezelésére és az éghajlat-semleges alternatívák javítására irányuló erőfeszítések fokozott támogatására az EU közvetlen szomszédságában, nevezetesen a Nyugat-Balkánon, a keleti partnerségben és a déli szomszédságban, az esetleges biztonsági kihívások megelőzése érdekében;

13.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás miatt az Északi-sarkvidék az elmúlt 50 évben átlagosan háromszor olyan gyorsan melegedett, mint a bolygó; rámutat, hogy az éghajlatváltozás mennyire megváltoztatta az Északi-sarkvidék geopolitikai helyzetét, és milyen geopolitikai kihívást teremtett az EU számára; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidék stratégiai és politikai jelentőséggel bír az EU számára, és hogy az EU elkötelezett amellett, hogy felelős szereplőként a régió hosszú távú fenntartható és békés fejlődésére törekedjen; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéknek a békés együttműködés színterének kell maradnia, és intézkedéseket sürget a fokozott militarizálódás felé vezető lépések elkerülése érdekében; emlékeztet rá, hogy az uniós országok közül Finnország, Svédország és Dánia tagja az Északi-sarkvidéki Tanácsnak;

Az EKSZ éghajlat-változási és védelmi ütemterve

14.

üdvözli az éghajlat-változási és védelmi ütemtervet („ütemterv”), és felszólítja az EKSZ-t, hogy adott esetben az érintett bizottsági szolgálatokkal és az EDA-val együtt biztosítsa a három munkaterület – az operatív dimenzió, a képességfejlesztés és a partnerségek – átfogó végrehajtását; kéri, hogy vizsgálják felül az ütemterv felülvizsgálatának időkeretét, különösen a tekintetben, hogy az átfogó célkitűzéseket 2030-nál jóval korábban vizsgálják felül; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a célkitűzéseket támogató nemzeti struktúrákat; sürgeti az összes szereplőt, hogy kezeljék prioritásként ezt a folyamatot, és az integrált megközelítéssel összhangban dolgozzanak ki és hajtsanak végre kezdeményezéseket; hangsúlyozza a fegyveres erők fontos szerepét az alkalmazkodásban, valamint az éghajlatváltozásra és a környezetre gyakorolt hatások csökkentésében is, beleértve a fegyveres erők környezeti lábnyomának az ütemtervben javasolt átfogó mérését és feltérképezését is; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen javaslatot a tagállamoknak egy azonnali cselekvési programra, amely az ütemtervben bemutatott, rövid távon megvalósítható, prioritást élvező intézkedésekből áll;

15.

különösen üdvözli az ütemterv 2020–2021-re vonatkozó, az azonnali és rövid távú hatásokkal kapcsolatos méréseit, különösen a KVBP-missziók és -műveletek környezeti lábnyomával kapcsolatos előrehaladás mutatóin alapuló – a mérési képességek fejlesztéséhez kapcsolódó – könnyített jelentéstételi folyamat kidolgozását, beleértve az energiát, a vizet, a hulladékgazdálkodást stb.; hangsúlyozza, hogy 2024-ig részletesebb értékeléseket kell készíteni a levont tanulságok és a legjobb gyakorlatok figyelembevételével, és a közbeszerzések keretében szigorúbb követelményeket kell beépíteni a megfelelő konkrét technikai intézkedéseket illetően, hogy mérsékelni lehessen az EU által vezetett katonai műveletekre vonatkozó, környezetvédelemmel és energiahatékonysággal kapcsolatos 2012. évi katonai koncepcióban szereplő életciklus-szemléletet; hangsúlyozza az éghajlati és környezeti szempontok következetes figyelembevételének szükségességét a katonai technológia, kutatás, közbeszerzés és infrastruktúra terén;

16.

üdvözli a Bizottság, a Tanács és az EKSZ közelmúltbeli kezdeményezéseit a klímadiplomácia, a biztonság és a védelem területén, különösen az éghajlatdiplomáciai politikai keretet, az ütemtervet és az éghajlatváltozással és biztonsággal kapcsolatos integrált megközelítés koncepcióját; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy gondoskodjon arról, hogy a különböző koncepciókat jól összekapcsolják és koherens és következetes keretben harmonizálják; hangsúlyozza, hogy ezt prioritásként kell kezelni, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy 2023 júniusáig tegyen jelentést az elért eredményekről;

17.

sajnálja, hogy az ütemterv nem hangsúlyozza, hogy az Uniónak a jövőben várhatóan nagy igénye lesz a költségekkel versenyképes megújuló energiaforrásokra és alternatív üzemanyagokra, amiből mindkét fél számára előnyös lehetőségek származhatnak, új fórumokat teremtve az együttműködés és a párbeszéd számára, kölcsönös gazdasági előnyöket, nagyobb ellátásbiztonságot és nemzetközi stabilitást; hangsúlyozza, hogy a hidrogén – jellemzői alapján – az egyik jelölt a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére a katonai erőknél;

18.

az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulás alapjainak megteremtése érdekében felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy 2023 közepéig nyújtson be értékelést az EU külső tevékenységének szénlábnyomáról és környezeti hatásáról; figyelembe véve a KBVP-missziók és -műveletek által szolgáltatott, értékelt információk érzékenységét, hangsúlyozza, hogy 2023-ig érdemi módszertant kell kidolgozni az EU valamennyi biztonsági és védelmi tevékenységéből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás számszerűsítésére, beleértve a gyártásból, birtoklásból és leszerelésből származó kibocsátásokat is, a megbízható és nemzetközileg összehasonlítható adatok jelenlegi hiányának orvoslása érdekében is; úgy véli, hogy az ütemtervet fel kell használni arra, hogy egyértelmű nemzeti kötelezettségvállalásokat tegyenek a katonai kibocsátások csökkentésére, beleértve a katonai kibocsátásokról szóló kötelező jelentéstételt az UNFCCC-nek és a nemzeti parlamenteknek, mivel jelentéstétel és átláthatóság nélkül nem lesz nyomás a kibocsátások csökkentésére, és nem lehet meghatározni a kötelezettségvállalások hatását;

19.

önkéntes célok kitűzését szorgalmazza a katonai missziók és műveletek üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásának csökkentése és a klímasemlegességhez 2050-ig elvezető úton való haladás érdekében, tovább növelve ezáltal a műveleti hatékonyságot;

20.

kísérleti projekt indítását javasolja a KBVP-missziók és -műveletek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mérésére és feltérképezésére; úgy véli, hogy az EUFOR Althaia jó választás lenne e tekintetben;

Átfogó és következetes megközelítés

21.

felszólít összehangolt fellépésre az éghajlatváltozás mértékének és hatókörének gyors csökkentése érdekében a kibocsátások drámai csökkentése révén, hogy elkerülhetők legyenek a jövőbeli jelentős, súlyos vagy katasztrofális globális biztonsági következmények; kiemeli, hogy a biztonság minden elemét – beleértve az infrastruktúrát, az intézményeket és a szakpolitikákat is – az éghajlatváltozáshoz kell igazítani, és gyorsan alkalmazkodni kell a hatásokhoz;

22.

határozottan üdvözli, hogy az Unió új Globális Európa Eszköze (NDICI) jól tükrözi a gyors, erőteljes és széles körű külső éghajlat-változási fellépés sürgősségét és fontosságát; üdvözli e tekintetben, hogy az NDICI előtérbe helyezi az éghajlat-politikai fellépést, és biztosítja, hogy 80 milliárd EUR-s hétéves költségvetésének 30 %-a éghajlat-politikai intézkedéseket támogasson; felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben ezeket a célokat, és számításai során csak az egyértelmű éghajlati dimenzióval rendelkező intézkedéseket vegye figyelembe; üdvözli, hogy kizárják a finanszírozásból a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházásokat és azokat az intézkedéseket, amelyek károsak vagy jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak a környezetre és az éghajlatra; határozottan üdvözli az NDICI éghajlatbiztonsági politikáját (lásd az NDICI-rendelet III. mellékletének 3.1. d) alpontját); felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként azokat az intézkedéseket, amelyek átfogó és inkluzív eredmények elérésére törekednek azáltal, hogy összekapcsolják az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást a konfliktusmegelőzéssel és a békeépítéssel; üdvözli az NDICI környezetvédelmi és éghajlatváltozási programját, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nagyobb támogatást kell biztosítani az instabil és konfliktus sújtotta államoknak a környezetvédelmi irányításba, beleértve az intézményfejlesztést is; követeli, hogy az NDICI béke-, stabilitási és konfliktusmegelőzési programja keretében szabadítsák fel a környezeti béketeremtés teljes potenciálját; úgy véli, hogy az NDICI éghajlatbiztonsági megközelítésének hivatkozási pontként kell szolgálnia az Unió minden egyéb külső fellépése esetén, és felszólítja a főképviselőt/alelnököt annak biztosítására, hogy különösen a KBVP-t hangolják össze ezzel a megközelítéssel; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy használják fel az éghajlati biztonsággal kapcsolatos, különösen a Száhel-övezetben, a Közel-Keleten és Kelet-Afrikában felmerülő sebezhetőségi pontokkal kapcsolatos, már meglévő kutatások eredményeit;

23.

úgy véli, hogy az éghajlati biztonságot teljes mértékben integrálni kell az Unió konfliktusmegelőzési és válságkezelési eszköztárába az instabil államok és az érintett lakosság rezilienciájának megerősítése érdekében;

24.

hangsúlyozza, hogy különböző forrásokból származó minőségi és mennyiségi adatok és innovatív módszerek felhasználásával fokozni kell az Unió stratégiai előrejelzési, korai előrejelzési, helyzetfelismerési és konfliktuselemzési kapacitását; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetekkel, az Unió űrprogramjaival, az EU Műholdközpontjával (SatCen) és az EU Hírszerző és Helyzetelemző Központjával (INTCEN) való rendszeres együttműködés mellett az EKSZ konfliktusmegelőzési egységének, a nemzeti kutatóközpontoknak, az agytrösztöknek, a nemzeti hírszerző szolgálatoknak és a Közös Kutatóközpontnak is hozzá kell járulnia a stratégiai jövőkutatáshoz, a béketeremtéshez, valamint az éghajlat- és konfliktuskutatáshoz; rendkívül fontosnak tartja, hogy ezeket az ismereteket felhasználják a jövőbeli missziók, műveletek és fellépések megfelelő megtervezéséhez, figyelembe véve a változó időjárási feltételektől a helyi politikai kontextusig terjedő paramétereket; méltányolja az európai űrprogramok, például a Kopernikusz által az éghajlatváltozás megértésében és az ÜHG-kibocsátás nyomon követésében játszott alapvető szerepet; emlékeztet rá, hogy az EU decentralizált ügynökségei, különösen a SatCen, egyedülálló kapacitással rendelkeznek az éghajlatváltozással és annak biztonsági vonatkozásaival kapcsolatos adatok gyűjtésére világszerte; megállapítja, hogy az EU űrprogramja az éghajlatváltozás biztonsági vonatkozásainak kezelése szempontjából is kulcsfontosságú; üdvözli a SatCen folyamatos erőfeszítéseit ezen a területen;

25.

hangsúlyozza, hogy az adatvezérelt politika és programok elvének központi szerepet kell kapnia az éghajlatbiztonsági programokban; ugyanakkor tudatában van annak, hogy a konfliktusok előrejelzése tekintetében a „big data” megközelítések és a mennyiségi környezeti stresszindexek korlátai korlátozottak, mivel fennáll a veszélye, hogy túl kevés figyelmet fordítanak a helyi társadalmi kontextusra; emlékeztet rá, hogy egyes törékeny országokban nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, többek között a korrupció és a gyenge kormányzati struktúrák miatt, és ezekben az esetekben helyettük helyettesítő adatokat lehet használni; úgy véli, hogy a helyi lakosság és a civil társadalom ismeretei és kezdeményezései kulcsszerepet játszanak az éghajlatváltozás konfliktusokra gyakorolt hatásainak kezelésére irányuló uniós erőfeszítésekben;

26.

felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a korai előrejelzés és a konfliktuselemzés megfelelően kapcsolódjon a korai fellépésekhez és válaszlépésekhez, és hogy jelentős stratégiai előrejelzési képesség álljon rendelkezésre; üdvözli e tekintetben az EKSZ folyamatban lévő konfliktuselemzését, amely körülbelül 60 országra vonatkozik; emlékeztet rá, hogy az éghajlat-politikai intézkedések szempontjából alapvető fontosságú, hogy konfliktusérzékenyek legyenek, hogy elkerüljék a véletlen károkozást, és lehetőség szerint hozzájáruljanak a békéhez;

27.

hangsúlyozza, hogy eseti megközelítésre van szükség, amely regionálisan egyedi elemzéseket és helyi indíttatású kezdeményezéseket foglal magában, és amely igazodik a konkrét helyi körülményekhez; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a közösségek ellenálló képességét, és hogy az erőfeszítések fenntarthatóságának biztosításához elengedhetetlen a helyi felelősségvállalás és az inkluzív helyi kormányzási struktúrák támogatása; hangsúlyozza, hogy a helyi lakossággal kapcsolatos inkluzív és elszámoltatható megközelítés és a hatékonyabb környezetvédelmi intézkedések, például a létfontosságú erőforrásokhoz való hozzáférés szintén növeli az uniós erők és személyzet (a missziók) biztonságát; teljes mértékű támogatásáról biztosítja a környezetvédőket, akik a világ egyes részein fokozott elnyomással szembesülnek; hangsúlyozza, hogy azok az államok, amelyek csökkentik a környezetvédők cselekvési képességét, sok olyan embert károsítanak meg, akiknek a képességeire a legnagyobb szükség van, és ezzel az EU érdekeit is sértik;

28.

felszólít nemzetközi együttműködésre a környezeti okokra visszavezethető migrációval kapcsolatos kihívások kezelése terén, közös megoldások kidolgozása érdekében; kéri, hogy különös hangsúlyt fektessenek a gyermekek és fiatalok megfelelő támogatására;

29.

úgy véli, hogy a környezetvédelmi békeépítést meg kell erősíteni, mivel fenntartható és igazságos megoldásokat hoz létre az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, és lehetőségeket kínál a békeépítésre, miközben előmozdítja a helyi, nemzeti és nemzetközi szintű párbeszédet és együttműködést (pl. a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a földterületekhez és a vízhez való hozzáférés, a környezetvédelem, a katasztrófakockázatok csökkentése, a klímamenekültek befogadása stb. terén), és lehetőséget kínál a konfliktusok kiváltó okainak és a marginalizálódás strukturális okainak kezelésére irányuló átalakító megközelítés elfogadására; hangsúlyozza, hogy növelni kell a konfliktus előtti közvetítési kezdeményezéseket, többek között az NDICI-n keresztül történő magasabb szintű finanszírozás révén; hangsúlyozza, hogy a konfliktus teljes ciklusa során foglalkozni kell a környezettel, és a konfliktus utáni helyzetet is megfelelő módon kezelni kell, mivel az a lakosságot kiszolgáltatottabbá teheti a környezeti kockázatokkal szemben, illetve a környezeti bűnözés vagy a pusztítás (pl. az erdőirtás) növekedéséhez vezethet a kormányzati ellenőrzés alatt nem álló területeken;

30.

hangsúlyozza, hogy az Unió éghajlat-politikai fellépésének inkluzívnak kell lennie, törekednie kell a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, az EU emberi jogokon alapuló megközelítésének alkalmazására, elő kell mozdítania a jó kormányzást, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel összhangban végre kell hajtania a fiatalokra, a békére és a biztonságra, valamint a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrendet; különösen kéri, hogy támogassák az alulról szerveződő női, ifjúsági és őslakos szervezetek kezdeményezéseit, és vonják le ezekből a tanulságokat;

31.

hangsúlyozza továbbá, hogy a KBVP-missziókba és -műveletekbe klímabiztonsági szakértőket kell küldeni, ösztönözve a tagállamokat, hogy az említett szakértők kiküldésével támogassák ezeket az erőfeszítéseket; javasolja, hogy az uniós küldöttségeket kifejezetten bízzák meg azzal a feladattal, hogy javítsák a földgazdálkodásról és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásról, valamint a kapcsolódó társadalmi-gazdasági és politikai fejleményekről szóló jelentéstételt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az az érintett uniós szereplőket bízzák meg azzal a feladattal, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a helyzetet az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás által súlyosan érintett régiókban, például a Száhel-övezetben, Afrika szarván és a csendes-óceáni térségben, valamint dolgozzanak ki az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a békeépítés összekapcsolása révén átfogó eredmények elérésére irányuló erőfeszítések hatásainak, tanulságainak és legjobb gyakorlatainak nyomon követésére, értékelésére, dokumentálására és nyilvános közlésére szolgáló mechanizmusokat;

32.

üdvözli az éghajlat és a biztonság közötti kapcsolatra helyezett nagyobb hangsúlyt és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár részvételét az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 26. Konferenciáján (COP26) Glasgow-ban, és konkrét EU–NATO együttműködésre szólít fel e tekintetben;

Az operatív dimenzió kezelése

33.

elismeri, hogy számos KBVP-missziót az éghajlatváltozás által súlyosan érintett területeken hajtanak végre, ami megsokszorozza az e missziókkal kapcsolatos kihívásokat;

34.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás a lakosság kitelepítését is eredményezheti, és kihívásokat támaszthat a műveleti helyszíneken; sürgeti annak egyértelmű elismerését, hogy az éghajlatváltozás biztonsági vonatkozásai olyan kritikus tényező, amellyel a hadseregeknek foglalkozniuk kell, nemcsak a katonai műveletekre gyakorolt hatásai miatt, hanem az éghajlatváltozás okozta belső lakóhelyváltoztatás növekedésére való tekintettel is, amely már most is magasabb szintű, mint a konfliktusokból eredő lakóhelyelhagyások; megjegyzi azonban, hogy a fegyveres erők felkészületlenek a világ változó éghajlatának biztonsági következményeivel szemben;

35.

támogatja az éghajlat-érzékeny megközelítés integrálását, és határozottan úgy véli, hogy a tagállamoknak sürgősen fel kell hatalmazniuk valamennyi missziót és műveletet, valamint az Európai Békekeret (EPF) valamennyi fellépését, hogy jobban hozzájáruljanak az éghajlati biztonsági kihívások kezelésének integrált megközelítéséhez, különösen a Száhel-övezetben és Afrika szarván, és ezáltal a műveletek költségeinek csökkentése (az energiafogyasztás csökkentése, új energiaforrások felhasználása) felé haladjanak, miközben javítják a missziók működési hatékonyságát;

36.

kiemeli, hogy a KBVP-missziók és -műveletek, valamint az EPF-intézkedések hozzájárulhatnak a fogadó országok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének fokozásához, és hangsúlyozza, hogy a misszióknak a helyi lábnyomukat tekintve pozitív örökséget kell hagyniuk, anélkül, hogy ez befolyásolná a fő biztonsági és védelmi feladataikat, a missziók életképességét és működési hatékonyságát, valamint a katonai és polgári személyzet biztonságát a kilépési stratégiáikban; hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való műveleti függés csökkentése előnyökkel jár a műveleti hatékonyság és eredményesség szempontjából, beleértve a misszió személyzete biztonságának javítását a logisztikai ellátási láncok csökkentésével és az EU éghajlati kérdésekben játszott globális vezető szerepének fényében a KBVP-szerepvállalás hitelességének megerősítését;

37.

emlékeztet rá, hogy valamennyi polgári és katonai KBVP-missziónak és -műveletnek, valamint az Európai Békekeret fellépéseinek egy szélesebb körű politikai stratégia részét kell képezniük, amelynek célja a humánbiztonsághoz való hozzájárulás, valamint a biztonság és stabilitás helyi szintjének növelésére kell törekedniük; hangsúlyozza, hogy az éghajlati biztonságot és a környezettel kapcsolatos béketeremtést be kell építeni a biztonsági ágazat reformjára, valamint a lefegyverzésre, leszerelésre és reintegrációra vonatkozó aktualizált uniós koncepciókba, erősítve az érintett helyi kormányzási struktúrák ellenálló képességét, különösen a biztonsági szolgáltatások minősége, a befogadás (különösen a nők, a fiatalok és a marginalizált csoportok részvétele és jogai tekintetében, a maguk minden sokféleségében), az elszámoltathatóság és az átláthatóság tekintetében;

38.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás fő hatásai jelenleg a polgári biztonsági missziók kiterjesztését teszik szükségessé, amelyek nem tartoznak a fegyveres erők alaptevékenységéhez;

39.

felszólítja az EKSZ-t annak garantálására, hogy a polgári missziók és a katonai műveletek tervezése során figyelembe veszik az éghajlat kérdését; hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell akadályozni, hogy az instabil harmadik országokban végzett uniós tevékenységek hozzájáruljanak az erőforrások szűkösségéhez, a létfontosságú erőforrások árának emelkedéséhez, illetve a környezetkárosodáshoz és -szennyezéshez; hangsúlyozza, hogy olyan missziós infrastruktúrát és ellátási láncot kell kialakítani, amelyek az éghajlat és a környezet szempontjából rugalmasak és érzékenyek, valamint a lehető legoptimálisabb energiafelhasználásúak és szén-dioxid-semlegesek; úgy véli, hogy a szárazföldi, tengeri és légi katonai járművek szén-dioxid-semleges üzemanyagainak és meghajtási rendszereinek kutatásába és fejlesztésébe, valamint az új technológiák, például a mobil napelemes rendszerek – különösen statikus funkciók esetében – felhasználásába feltétlenül be kell fektetni, hogy csökkenjen a fosszilis üzemanyagoktól való függőség, miközben a lehető legjobb összhangot kell biztosítani a működési teljesítmény és a környezeti hatékonyság között, anélkül, hogy új függőséget teremtenénk külföldi szereplőktől;

40.

javasolja tanterv kidolgozását az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola „kiképzők képzése” tanfolyamához annak érdekében, hogy az éghajlati és környezetvédelmi kérdéseket taktikai és stratégiai szinten beépítsék a rendes katonai képzési rendszerbe; úgy véli, hogy ezeket a tanfolyamokat kötelező bevetés előtti képzéssé kell tenni a KBVP-missziók és -műveletek éghajlatbiztonsági tanácsadói, valamint az uniós küldöttségek számára;

41.

úgy véli, hogy a katonai infrastruktúra szén-dioxid-kibocsátását optimalizálni lehetne a nagyobb energiahatékonyságra való törekvéssel a felújítás és a megújuló energiaforrások adaptált felhasználása terén;

42.

üdvözli a berendezéseknek az éghajlatváltozás okozta szélsőséges hőmérséklet-változásokhoz való hozzáigazítása érdekében tett korszerűsítési erőfeszítéseket, különösen az ökológiai tervezésű napelemcellákat, a berendezések tartósságának biztosítása érdekében;

43.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU környezetvédelmi békeépítését és éghajlat-biztonságot azáltal, hogy a közvetítéssel, a párbeszéddel, a polgári lakosság védelmével, a konfliktusrendezéssel és a megbékéléssel kapcsolatos feladatokat és erőfeszítéseket is magukban foglalnak annak érdekében, hogy enyhítsék a szűkös erőforrásokért – például mezőgazdasági földterületekért vagy vízért – versengő különböző közösségek közötti, az éghajlatváltozás okozta feszültségeket, amelyek könnyen erősítik az erőszakos fegyveres és szélsőséges csoportokat, fegyveres konfliktussá alakulnak át, sőt államközi háborúvá alakulnak át; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az új küldetéseknek többek között az integrált békeépítésre, a környezetvédelmi békeépítésre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedésekre, valamint a polgári konfliktusmegelőzési képességek megerősítésére kell összpontosítaniuk; javasolja, hogy az új küldetések a következőkre összpontosítsanak:

a)	az éghajlatváltozás okozta, konfliktusokhoz és instabilitáshoz hozzájáruló erőforráshiány;

b)	a törékeny országok kritikus infrastruktúrája, és ezek biztonság szempontjából ellenállóvá tételének módja;

c)	a biológiai sokféleség megóvása és védelme konfliktusérzékeny módon, különösen az instabil és háború sújtotta országok ökoszisztémái tekintetében;

Az éghajlatváltozás általános érvényesítése a katonai képességfejlesztésben

44.

megállapítja, hogy az Unió és tagállamai által használt valamennyi katonai képességnek és szolgálatnak hozzá kell járulnia az EU éghajlati céljainak eléréséhez, és alkalmazkodnia kell az egyre nehezebbé váló éghajlati feltételekhez annak érdekében, hogy többek között biztosítani tudják feladataik teljesítését belföldön és külföldön; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást illetően úgy véli, hogy a tagállami fegyveres erőknek sürgősen hozzá kell igazítaniuk képességeiket az egyre nagyobb kihívást jelentő éghajlati feltételekhez;

45.

felszólít az éghajlatváltozás okozta változó időjárási minták és a gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események által a fegyveres erők műveleti hatékonyságára és az azokra visszavezethető képességi követelményekre gyakorolt esetleges hatás értékelésére;

46.

hangsúlyozza, hogy a védelmi kiadások növelésének – szem előtt tartva hadseregeink ambíciószintjének fenntartásának szükségességét – nem szabad a kibocsátások növekedéséhez vezetnie, és hogy a védelmi kiadások egy részét olyan technológiákba és képességekbe történő beruházásokra kell fordítani, amelyek jelentősen csökkentik a kibocsátásokat, mint például a villamosítás és a szén-dioxid-semleges üzemanyagok használata, hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlattal és a környezetvédelmi megfontolásokkal kapcsolatos megfontolások kulcsfontosságú hajtóerővé váltak; emlékeztet rá, hogy az EU és a NATO katonai stratégái és tervezői több mint egy évtizede dolgoznak azon a kérdésen, hogy a fegyveres erők hogyan csökkenthetik szénlábnyomukat; felszólítja az EU-t és a NATO-t, hogy dolgozzanak ki ki egy olyan közös módszertant, amely segít a szövetségeseknek a katonai tevékenységekből és létesítményekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérésében és a kibocsátáscsökkentési célok elfogadásában; emlékeztet rá, hogy a csökkentett energialábnyom és üzemanyag-kereslet a misszió biztonságára és hatékonyságára is pozitív hatással van; üdvözli e tekintetben az EDA tevékenységeit, különösen a Go Green politikát, a Military Green koncepciót, a energia- és környezetvédelmi munkacsoportot, a védelmi ágazat fenntartható energiával foglalkozó konzultációs fórumát és az európai védelem körforgásos gazdasággal foglalkozó inkubációs fórumát; kéri az ilyen projektek felgyorsítását és kiszélesítését, valamint azok független külső értékelését;

47.

megállapítja, hogy az EDA arra a következtetésre jutott, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának ezt követő csökkenése csökkenti a költségeket, csökkenti a kibocsátást és csökkenti a nem európai forrásoktól való függőséget, valamint hogy jelentősen csökkenthető az áldozatok száma, mivel mesze kevesebb üzemanyagkonvoj szolgál célpontul az ellenség számára, ily módon felszabadítva a konvojok védelmére szolgáló erőforrásokat, és hogy az általános képességek a fokozottabb tartósság, mobilitás és autonómia révén hatékonyabbá tehetők; emlékeztet rá, hogy a dekarbonizált üzemanyagok arányának növelése katonai területen az éghajlatsemlegességen túlmenően hozzájárulhat az ellátásbiztonság és a stratégiai autonómia növeléséhez; hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti magas kereslet és a hosszú szállítási útvonalak növelik a missziók és műveletek költségeit, valamint a missziók személyzetének és beszállítóinak biztonsági kockázatát;

48.

felszólítja a DG DEFIS-t, a tagállamokat, az EKSZ-t és az EDA-t, hogy a vonatkozó uniós alapok végrehajtása során fogadjanak el olyan megközelítést, amely a tervezés révén alacsony energia-, szén-dioxid- és környezeti lábnyomot foglal magában, és rendszeresen számoljanak be az elért eredményekről; hangsúlyozza, hogy különösen fontos uniós szinten koordinált megközelítés alkalmazása a kutatási, fejlesztési, korszerűsítési, illetve összevonási és megosztási kezdeményezések elindításakor, különös tekintettel a katonai és a kettős felhasználású technológiákra és képességekre; emlékeztet rá, hogy stratégiailag fontos, hogy valamennyi technológiai aspektust fejlesszék, valamint figyelmet fordítsanak az életciklusköltségre és az uniós szintű szabványosításra és tanúsításra annak biztosítása érdekében, hogy a berendezések képesek legyen elviselni az éghajlati válság hatásait; üdvözli, hogy az EDF hozzájárul az éghajlat-politikai intézkedések uniós szakpolitikákba való integrálásához és az uniós költségvetési kiadások éghajlat-politikai célokra fordított 30 %-ának eléréséhez, amely az EU 2021–2027-es költségvetésében kitűzött cél; emlékeztet rá, hogy a kutatási és fejlesztési intézkedések a hatékonyság javítását, a szénlábnyom csökkentését és a fenntartható legjobb gyakorlatok megvalósítását célzó megoldásokra irányíthatók; üdvözli az első éves munkaprogramban előirányzott 133 millió EUR beruházást, de megjegyzi, hogy ez az EDF teljes éves költségvetésének csupán 11 %-át teszi ki; emlékeztet a Next Generation EU szerepére az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatban, és felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti helyreállítási tervekből származó forrásokat használják fel a katonai infrastruktúrájuk zöld átállásába történő beruházásokra;

49.

hangsúlyozza, hogy növelni kell a „zöld” védelemne történő beruházásokat, különösen azáltal, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott, katonai és kettős felhasználású technológiai innovációt szolgáló K+F nagyobb részét fordítják a katonai repülőgépek, hajók és egyéb járművek szén-dioxid-semleges üzemanyagaira és meghajtórendszereire, különös tekintettel a jövőbeli főbb fegyverrendszerekre (pl. FCAS – Future Combat Air System/a Jövő Légiharc Rendszere, EMBT – European Main Battle Tank/Európai Nehéz Harckocsi), valamint az EU által biztosított keretekben kifejlesztett egyéb rendszerekre; hangsúlyozza, hogy az ilyen beruházások kettős jellegükből adódóan erős pozitív tovagyűrűző hatást gyakorolnak a polgári ágazatra, különösen a gyengélkedő polgári repülési ágazatra, amely kevésbé energiaigényes és költséghatékonyabb üzleti modelleket és technológiákat keres; úgy véli, hogy előnyben lehetne részesíteni a környezetbarát tervezést annak érdekében, hogy életciklusuk során korlátozzák a katonai felszerelések környezeti hatásait, miközben biztosítják a lehető legjobb egyezést a működési teljesítmény és a környezeti hatékonyság között; úgy véli, hogy a katonai technológia villamosítását továbbra is elő kell mozdítani és többek között az EDF-en keresztül folyósított európai támogatások révén széles körben finanszírozni kell, különösen a fegyverrendszerek, valamint a lakhatás, a laktanyák és a kapcsolódó fűtési vagy hűtési rendszerek tekintetében is, akár a tagállamokban, akár bevetés során a katonai táborok tekintetében; emlékeztet rá, hogy a védelmi eszközöknek és felhasználásuknak az éghajlatváltozáshoz való igazítása elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, és hogy az EU mint olyan még nem rendelkezik saját kapacitásokkal;

50.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie és enyhítenie kell az európai fegyveres erők „villamosítása” által netán előidézett sebezhetőséget és/vagy függőséget, különösen az alapvető nyersanyagokhoz való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az európai fegyveres erők „környezetbarátabbá tétele”, valamint digitalizálása semmilyen körülmények között nem hozhat létre új sebezhetőségeket, és nem történhet Európa vagy az európai polgárok biztonságának sérelmére;

51.

felszólít rá, hogy a tagállamok tapasztalatai és az általuk levont tanulságok alapján, valamint az EDA tevékenységeinek keretében érvényesítsék az energiahatékonysági kritériumokat és a körforgásos gazdaság elveit a képességfejlesztési programokban és a közbeszerzési iránymutatásokban; kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak a folyamatoptimalizáláson és a körforgás elvein alapuló, környezetbarát rendszertervezésen, -kialakításon és -üzemeltetésen, különös tekintettel a műveleti parancsnokságokra és kirendeltségekre; felszólít az EDA, az EDF és az állandó strukturált együttműködés (PESCO) szerepének megerősítésére a tagállamok támogatása, a nemzeti legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a „zöld” védelemmel és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos rendszeres szakértői cserék szervezése terén;

52.

úgy véli, hogy eljött az ideje annak, hogy új állandó strukturált együttműködési (PESCO) projekteket dolgozzanak ki, amelyek célja az energiahatékonysággal kapcsolatos szabványok és referenciaértékek meghatározása, új képességek kialakítása, illetve a meglévők összevonása és korszerűsítése; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a PESCO alkalmazásának megvalósíthatóságát egy katonai mérnökökből álló testület létrehozása céljából, amely az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák kezelésére és az instabil országok kritikus infrastruktúrájának védelmére összpontosít; hangsúlyozza a rendszeres felülvizsgálatok beépítésének fontosságát az említett projektek előrehaladásának értékelése és a hiányosságok lehető legkorábbi kezelése érdekében; méltányolja a természeti katasztrófák esetén a polgári személyek megmentését célzó közös műveletek szerepét, mint amilyenek a „Hurricane Exercise” (Hurex) francia-holland katasztrófavédelemi műveletek a karib-tengeri térségben;

53.

hangsúlyozza, hogy a polgári KBVP területére vonatkozó paktum jövőbeli felülvizsgálata során foglalkozni kell az éghajlatváltozással és a környezetkárosodással, különös tekintettel az éghajlati és környezeti szempontoknak az operatív feladatokban és a képzési politikában való érvényesítésére;

A nemzetközi együttműködés fokozása és a multilateralizmus erősítése

54.

emlékeztet rá, hogy az együttműködés az EU vezető szerepének sarokköve az éghajlatváltozás kezelése területén, ahogyan ez az ütemtervben is szerepel; üdvözli az ENSZ-szel és a NATO-val folyamatban lévő személyzeti csereprogramokat, és hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre van szükség ezen a területen; felhívja az EKSZ-t és az Európai Bizottság illetékes szolgálatait, hogy folytassák a párbeszédet más partnerekkel, például az Afrikai Unióval, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, Kanadával és az Egyesült Államokkal; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a védelmi ágazat energiafogyasztására és üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó megbízható és nemzetközileg összehasonlítható adatok jelenlegi hiányával is;

55.

kiemeli, hogy az éghajlatbiztonsági politikáknak nemcsak a turbulenciákhoz, az erőforrások szűkösségéhez és a magasabb szintű kiszámíthatatlansághoz való alkalmazkodásra kell összpontosítaniuk, hanem az ökológiai stabilitás és egyensúly globális szintű helyreállításához szükséges mélyrehatóbb változások előmozdítására is;

56.

felszólít rá, hogy az éghajlat és a biztonság közötti kapcsolatot vegyék figyelembe a ENSZ és az EU közötti békefenntartási és válságkezelési stratégiai partnerség új prioritási területeként;

57.

üdvözli a NATO azon kinyilvánított törekvését, hogy 2050-re elérje a nettó szén-dioxid-kibocsátást; hangsúlyozza, hogy 22 tagállam a NATO tagja, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy gondoskodjon a kibocsátáscsökkentési célkitűzések, referenciaértékek és módszertanok tagállamok közötti összehangolásáról, mivel azok csak egyetlen haderővel rendelkeznek; úgy véli, hogy a NATO-nak és az EU-nak úgy kellene döntenie, hogy az éghajlati biztonságot az együttműködés és a konkrét intézkedések új területeként kezelik; kéri konkrétabban, hogy az EU és a NATO 3. együttes nyilatkozatába új és nagyon konkrét együttműködési területként kerüljön be az éghajlatváltozás és a biztonság;

58.

kiemeli a parlamentáris diplomácia fontos szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó nemzetközi kapcsolatok megerősítésében, többek között az Európai Parlament bizottságainak és küldöttségeinek munkája révén, és felszólít rá, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt az éghajlat és a biztonság közötti kapcsolatra;

59.

hangsúlyozza, hogy a klímafinanszírozás hiánya az egyik fő akadálya az éghajlatváltozás érdemi kezelésének és az éghajlati biztonság kiépítésének; sajnálja, hogy 2009-ben a nemzetközi közösség 100 milliárd USD-t ígért a fejlődő országoknak a klímafinanszírozás keretében, de ezt a kötelezettségvállalást az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 26. Konferenciájáig még mindig nem teljesítette;

o o

60.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 170., 2021.5.12., 149. o.

(2) HL L 209., 2021.6.14., 1. o.

(3) HL C 99., 2022.3.1., 105. o.

(4) HL C 118., 2020.4.8., 32. o.