P9_TA(2022)0103

A La Manche csatorna, az Északi-tenger, az Ír-tenger és az Atlanti-óceán halászatának jövője

Az Európai Parlament 2022. április 5-i állásfoglalása a La Manche csatorna, az Északi-tenger, az Ír-tenger és az Atlanti-óceán halászatának jövőjéről az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének fényében (2021/2016(INI))

(2022/C 434/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az új közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) (2), valamint a megállapodást kísérő, az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozatra (3) (a továbbiakban: a politikai nyilatkozat),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-Közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásra (4) (a továbbiakban: kereskedelmi és együttműködési megállapodás) és különösen annak a halászatról szóló 2. részének 5. fejezetére,

—	tekintettel a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot engedélyező országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről szóló, 2012. október 25-i 1026/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—	tekintettel a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—	tekintettel az (EU) 2020/1706 rendeletnek a bizonyos halászati termékekre vonatkozó autonóm uniós vámkontingensek felvétele tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. július 19-i (EU) 2021/1203 tanácsi rendeletre (7),,

—	tekintettel a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalék létrehozásáról szóló, 2021. október 6-i (EU) 2021/1755 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8) és a Halászati Bizottság 2021. május 11-i véleményére (A9-0178/2021),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére (9),

—

tekintettel az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményébe foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló ENSZ-megállapodásra (10),, amelyet 1995. augusztus 4-én New York-ban írtak alá,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—	tekintettel a Spitzbergákról szóló, 1920. február 9-én Párizsban aláírt szerződésre (a Svalbard-szerződés),

—	tekintettel az Északkelet-atlanti Halászati Egyezményre (11),

—	tekintettel a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló, 2021. június 25-én hatályba lépett megállapodásra (12),

—	tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Dánia kormánya és a Feröer szigetek helyi kormánya között létrejött halászati megállapodásra (13),

—	tekintettel az Európai Gazdasági közösség és a Norvég Királyság között létrejött halászati megállapodásra (14),

—	tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Izlandi Köztársaság között létrejött, a halászatról és a tengeri környezetről szóló megállapodásra (15),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland kormánya és Dánia kormánya között létrejött fenntartható halászati partnerségi megállapodásra (16),

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra javasolt megbízatásról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására (17);

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására (18) és a Halászati Bizottság 2020. május 26-i véleményére (A9-0117/2020),

—	tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások eredményéről szóló, 2021. április 28-i állásfoglalására (19) és a Halászati Bizottságnak a kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 2021. február 4-i, levél formájában megfogalmazott véleményére (A9-0128/2021),

—	tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

—	tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2021. június 9-i állásfoglalására (20),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Határozottabb uniós szerepvállalás a békés, fenntartható és virágzó Északi-sarkvidékért” című, 2021. október 13-i közös közleményére (JOIN(2021)0027),

—	tekintettel az európai halászközösségek 2017. október 25-i első Santiago de Compostela nyilatkozatára és 2020. június 20-i második Santiago de Compostela nyilatkozatára az európai halászati ágazat brexit utáni jövőjéről,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0042/2022),

mivel a kilépésről rendelkező megállapodás meghatározza Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból való hivatalos kilépésének feltételeit, a politikai nyilatkozat meghatározza az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét, és az ebből eredő kereskedelmi és együttműködési megállapodás megteremti a széles körű kapcsolat alapját a jólét és a jószomszédi viszony területén, amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek, tiszteletben tartva a felek autonómiáját és szuverenitását;

mivel elismerték a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztémák megőrzésének és fenntartható kezelésének fontosságát a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján, valamint a felelősségteljes és fenntartható akvakultúra előmozdításának fontosságát, valamint azt, hogy a kereskedelem kulcsszerepet fog játszani e célok elérésében, különösen az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének vonatkozó nemzetközi megállapodásaival és az ENSZ tengerjogi egyezményével összhangban álló koherens fellépés révén, beleértve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítéseket, valamint az e káros tevékenységből származó halászati termékek forgalmazásának kizárását;

mivel a közös halászati politika (KHP) arra kötelezi az Európai Uniót, hogy nemzetközi szinten mozdítsa elő e politika célkitűzéseit, biztosítva, hogy a vizein kívül folytatott uniós halászati tevékenységek ugyanazokon az elveken alapuljanak, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az uniós és a harmadik országbeli piaci szereplők számára, valamint hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján működjön együtt harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel a nemzetközi intézkedéseknek, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedéseknek való megfelelés javítása érdekében;

D.	mivel az ENSZ egyik fenntartható fejlődési célja a tengeri élővilág védelme (14. fenntartható fejlődési cél);

E.	mivel a múltban a kizárólag az EU által kezelt halállományokat fenntarthatóbb módon kezelték, mint a közös állományokat; mivel számos olyan állomány, amelyet korábban kizárólag az EU kezelt, immár az Egyesült Királysággal közösen kezelt állomány lesz;

F.	mivel a közös halászati politika előírja, hogy az állományok változó biológiai állapotára tekintettel a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának védenie kell azon régiók sajátos igényeit, ahol a helyi közösségek különösen függnek a halászattól és a kapcsolódó tevékenységektől;

mivel a felek megállapodtak abban, hogy együttműködnek a halászat és akvakultúra területén a védelem, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos politikák és intézkedések terén, többek között a Kereskedelmi Világszervezet és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, valamint adott esetben más multilaterális hatóságok égisze alatt, a fenntartható halászati és akvakultúra-gyakorlatok, valamint a fenntarthatóan kezelt halászati és akvakultúra-tevékenységekből származó haltermékek kereskedelmének előmozdítása érdekében;

H.	mivel a feleknek közös célja a közös állományok olyan mértékű kiaknázása, amely biztosítja a halászott fajok populációinak a maximális fenntartható hozamot előállítani képes biomasszaszinten vagy afeletti fenntartását és fokozatos helyreállítását.

mivel a kereskedelmi és együttműködési megállapodás a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek, elsősorban a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által biztosított legjobb tudományos ismeretek alapján meghatározza a halászati gazdálkodás és a közös állományok optimális kiaknázásának hosszú távú környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának elveit;

mivel a halászat kiemelkedő szerepet játszott az Egyesült Királyság uniós tagságáról szóló 2016. évi népszavazást megelőző kampányban; mivel a halászattal kapcsolatos kérdések jelentették az Egyesült Királyság és az EU közötti megállapodásról szóló tárgyalások végső akadályát, és mivel nem teljesült a politikai nyilatkozatban kinyilvánított azon cél, hogy 2020. július 1-jéig megkössék és ratifikálják a halászati megállapodást;

mivel a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban elfogadott átmeneti időszakban a kvótarészesedéseknek az EU-ból az Egyesült Királyságba történő áthelyezése jelentős negatív gazdasági következményekkel fog járni az uniós halászokra nézve; mivel elismert az Egyesült Királysággal kötendő jövőbeli megállapodások negatív gazdasági hatása korlátozásának fontossága;

mivel a kereskedelmi és együttműködési megállapodás keretében létrehozták a Halászati Szakbizottságot; mivel ez a bizottság többéves állományvédelmi és gazdálkodási stratégiákat fog kidolgozni a teljes kifogható mennyiségek és egyéb gazdálkodási intézkedések – többek között a kvótán kívüli állományok – meghatározásának alapjaként, meghatározva a halászati gazdálkodási célú tudományos adatgyűjtést, valamint megosztva ezeket az adatokat a tudományos testületekkel annak érdekében, hogy a lehető legjobb tudományos szakvélemény álljon rendelkezésre;

mivel a kereskedelmi és együttműködési megállapodáshoz 38. mellékletként csatolt, a vizekhez való hozzáférésről szóló jegyzőkönyv 2021. január 1-jétől2026. június 30-ig tartó „kiigazítási időszakot” ír elő, amelynek során a másik fél hajói teljes körű hozzáférést biztosítanak vizeihez az abban felsorolt fajok halászata céljából;

N.	mivel a halászokat a vizekhez való hozzáférésre vonatkozó engedélyek kiadásából eredő késedelmek és bizonytalanságok sújtották;

O.	mivel az uniós hajóknak az Atlanti-óceán északi részén található lakatlan szigeteket, például a Rockall-szigetet övező vizekhez való hozzáférésével kapcsolatos kérdések továbbra is megoldatlanok, ami bizonytalanságot és kockázatot jelent a halászok számára;

mivel a kereskedelmi és együttműködési megállapodás vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít a brit vizekből származó halászati termékekhez, bár a brit tengerentúli területek nem társultak az EU-hoz, és nem is élveznek vámmentességet a halászati termékek EU-ba irányuló kivitele tekintetében, mivel nem tartoznak a megállapodás hatálya alá;

mivel 2020. november 18-án Norvégia egyoldalú és diszkriminatív döntést hozott a svalbardi tőkehalra vonatkozó 2021. évi uniós kvóta csökkentéséről; mivel 2021. május 28-án Norvégia – ismét egyoldalúan és a tudományos szakvélemény ellenében – úgy határozott, hogy a közös makrélaállományra vonatkozó kvótáját 55 %-kal növeli; mivel a Feröer szigetek és Izland is egyoldalúan megnövelte makrélakvótáját;

R.	mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése jelentős zavarokat okozott az ellátási láncban az Ír-szigeten, és megszakította az Ír-sziget és a kontinentális Európa közötti hosszú távú kapcsolatokat;

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak és az Egyesült Királyságnak továbbra is együtt kell működnie a megfelelő nemzetközi óceánpolitikai irányítás megvalósítása érdekében, előmozdítva az óceán erőforrásainak fenntartható használatát és kiaknázását, valamint ösztönözve a területek védelmét és helyreállítását a legjobb és legkorszerűbb tudományos ismeretek alapján;

rámutat, hogy a brexit teljes hatása még nem ismert, nem utolsósorban azért, mert a kereskedelmi és együttműködési megállapodás halászattal kapcsolatos teljes körű végrehajtása még folyamatban van, és még nem valósult meg teljes mértékben, és kiemeli, hogy még mindig olyan kérdések merülnek fel, amelyekre a kereskedelmi és együttműködési megállapodás nem terjed ki, mint például az akvakultúrával kapcsolatos szempontok;

rámutat, hogy a brexit halászati ágazatra gyakorolt hatása túlmutat az Egyesült Királyság földrajzi területén, és jelentős hatással van az Atlanti-óceán északkeleti térségére, valamint a világ más részein, például a Falkland-szigetek, Grönland és Svalbard körüli vizeken tevékenykedő uniós flottára; hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatnak az Atlanti-óceán északkeleti részén folytatott halászati irányítás és a más harmadik országokkal közös állományokkal – például a makréla vagy a kék puhatőkehal – való fenntartható gazdálkodás sarokköveként kell szolgálnia;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás öt és fél éves időszak alatt fokozatosan 25 %-kal csökkenti az uniós flotta halászati lehetőségeinek arányát az Egyesült Királyság vizein, ami az uniós flotta valamennyi szegmensét érinti, beleértve a kisüzemi halászatot is; aggodalmát fejezi ki a kiigazítási időszak végét követő helyzet miatt; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy 2026. június 30. után is fennmaradjon a vizekhez és a halászati erőforrásokhoz való kölcsönös hozzáférés, és hogy az átmeneti időszak lejárta után ne csökkenjenek tovább az uniós halászok kvótái;

felhívja a feleket, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban felsorolt állományok teljes kifogható mennyiségéről való megegyezés során fordítsanak kellő figyelmet a társadalmi-gazdasági szempontokra; felszólít a halászati kvóták felek közötti cseréjére szolgáló mechanizmusok racionalizálására és ágazaton belüli kezelhetőségére;

rámutat, hogy a tagállamok felelősek kvótájuknak a flottáik közötti elosztásáért, és arra ösztönzi őket, hogy adott esetben használják ki az 1380/2013/EU rendelet 17. cikke szerinti lehetőségeket, hogy csökkentsék a kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak a flottáikra – többek között a kisüzemi halászatra – gyakorolt hatását, amikor kvótájukat kiosztják;

ismét hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni minden lehetséges negatív hatást, nemcsak az Északi-tengeren, hanem az Atlanti-óceán egészén, különösen a legkülső régiók halászati közösségeire nézve, ahol a gazdaságok sérülékenyek, az ökoszisztémák törékenyek és az elsődleges ágazatoktól való függőség súlyos;

rámutat, hogy a La Manche csatorna, az Északi-tenger, az Ír-tenger és az Atlanti-óceán tengeri szélerőműparkjainak fokozott bővítése még nehezebbé teszi a halászok számára a halászterületekhez való hozzáférést;

rámutat, hogy mind az uniós, mind az egyesült királyságbeli flották vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférését a kereskedelmi és együttműködési megállapodás teljes hatálya alá kell vonni, és ezért azt nem lehet az olyan kérdésektől elkülönítve vizsgálni, mint a piacra jutás; hangsúlyozza, hogy az uniós flotta jelentős része történelmileg olyan halászterületektől függ, amelyek jelenleg kizárólag brit irányítás alatt állnak, hogy számos, különösen az akvakultúra-termeléssel foglalkozó brit vállalat az EU egységes piacától függ, és hogy e termékek iránt az EU-ban kereslet mutatkozik; üdvözli, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás közvetlen kapcsolatot teremt a kereskedelmi rendelkezések és a halászati rendelkezések között; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Egyesült Királysággal és az Atlanti-óceán északkeleti részének más part menti államaival folytatott halászati tárgyalások során a kereskedelemmel és az uniós egységes piachoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket is megvitassák;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa nyitva az Egyesült Királysággal folytatott valamennyi tárgyalási csatornát annak érdekében, hogy olyan stabil és tartós, mindkét fél számára előnyös megoldásokat találjanak, amelyek stabil és kiszámítható feltételeket biztosítanak a halászok és a halászati ágazat egésze számára, és lefedik a 2026 utáni időszakot; rámutat azonban arra, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében minden jogi eszközt alkalmazni kell, beleértve a piacra jutással kapcsolatosakat is, valamint a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban előírt valamennyi kiegyenlítő és válaszintézkedést és vitarendezési mechanizmust;

11.

rámutat, hogy az EU számos part menti régiója nagymértékben függ a halászati ágazattól, ezért stabilitásra és kiszámíthatóságra van szüksége a kereskedelmi és együttműködési megállapodás és annak hatása tekintetében; ezért kéri, hogy a tagállamok számára biztosítsák a lehető legnagyobb átláthatóságot az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalási folyamat tekintetében, és hogy az információkat ne tartsák technikai szinten a Bizottságon belül;

12.

a Granville-öbölben folytatott halászat kérdésének tartós megoldására szólít fel a Granville-öbölre vonatkozó szerződés megszűnését követően;

13.

emlékeztet, hogy amennyiben az Egyesült Királyság a kiigazítási időszakot követően korlátozza a hozzáférést, az EU felléphet érdekei védelmében, többek között az Egyesült Királyságból származó halak behozatalára vonatkozó vámtarifák vagy kvóták visszaállításával vagy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás egyéb részeinek felfüggesztésével, amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy az uniós halászközösségek súlyos gazdasági vagy társadalmi nehézségekkel szembesülnek;

14.

mély aggodalmát fejezi ki a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 510. cikkében foglalt, a megállapodás második része ötödik fejezetének (Halászat) felülvizsgálatára vonatkozó záradék által okozott bizonytalanság miatt, négy évvel a kiigazítási időszak lejárta után;

15.

megjegyzi, hogy a halászat 2026 utáni helyzete még mindig rendkívül bizonytalan, és nem szerepel teljes mértékben a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban; úgy véli, hogy a 2026 utáni többéves megállapodás nagyobb stabilitást és nagyobb gazdasági láthatóságot biztosítana; felhívja a Bizottságot, hogy e célt szem előtt tartva kezdjen tárgyalásokat;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalék forrásainak teljes körű felhasználásában az ágazat és az érintett part menti közösségek előmozdítása és támogatása, valamint az elszenvedett veszteségek – különösen a kvótáik teljes mértékű elvesztése – kompenzálása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a halászatra elkülönített tartalékalapokat, és szükség esetén különítsenek el további összegeket; úgy véli, hogy ezeket az alapokat annak figyelembe vételével kell felhasználni, hogy a kvótákra vonatkozó átmeneti időszak 2026. június 30-ig tart;

17.

hangsúlyozza, hogy ezeket a forrásokat valamennyi érintett halász és vállalkozás javára kell fordítani, beleértve a kisüzemi halászatot is, és hogy fel kell számolni a közvetlen finanszírozás esetleges akadályait, például az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, amelyek akadályozzák az érintett halászoknak való segítségnyújtást; felhívja a Bizottságot, hogy kellően vegye figyelembe a Halászati Bizottságnak a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalékokról szóló, 2021. május 11-i véleményét, és tegyen meg minden szükséges intézkedést e tekintetben, beleértve adott esetben jogalkotási javaslat benyújtását is;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő további gazdasági lehetőségek kialakítását a part menti közösségek, és különösen a brexit által leginkább érintett közösségek számára;

19.

megjegyzi, hogy a brexit destabilizálta az észak-atlanti part menti államok közötti kapcsolatokat, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak káros hatásokkal, például a Svalbard tőkehalkvótájának elvesztésével kell szembenéznie, mivel egy másik ország is részt vesz az Atlanti-óceán északi részén fekvő harmadik országokkal folytatott kétoldalú tárgyalásokon; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén a brexit utáni új nemzetközi helyzetet harmadik országok és területek, például Norvégia, Izland és a Feröer szigetek egyoldalú határozatok elfogadására használják ki, ami jelentős és negatív hatást gyakorol a halállományokra és az EU halászflottájára; kiemeli, hogy ezeket a káros hatásokat figyelembe kell venni, és választ kell adni rájuk; hangsúlyozza, hogy az ágazatot olyan támogatásban kell részesíteni, amely kezeli ezeket a kedvezőtlen hatásokat, amennyiben azokat más meglévő alap vagy állami támogatás nem fedezi;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy tekintettel az Atlanti-óceán északkeleti részén a brexit által támasztott kihívások összehangolt kezelésének kihívására, hozza meg a szervezeti felépítésre és az erőforrásokra vonatkozó megfelelő döntéseket, és dolgozzon ki strukturális megoldásokat a régió más part menti államaival a jobb halászati gazdálkodás elérése érdekében, beleértve a tudományos tanulmányokkal és az adatgyűjtéssel kapcsolatos szorosabb együttműködést és információcserét;

21.

rámutat arra, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak a jogállamiságon kell alapulniuk, meg kell őrizniük az egyes országok vagy országok szövetségének szükséges autonómiáját, és mindenkor a jó kapcsolatok szellemének és a hatályos megállapodásoknak kell irányadónak lenniük;

22.

ellenez minden – különösen egyoldalú – döntést, amely a nemzetközi joggal vagy a legjobb és legfrissebb tudományos ismereteken alapuló tanácsokkal ellentétes halászati lehetőségeket hoz létre, megkérdőjelezve a nemzetközi megállapodásokat, valamint a megosztott erőforrások fenntartható kiaknázását;

23.

sürgeti Norvégiát, hogy változtassa meg azon döntését, hogy egyoldalúan csökkenti az uniós flotta svalbardi tőkehalra vonatkozó kvótáját; sürgeti továbbá Norvégiát, Izlandot, a Feröer szigeteket és Grönlandot, hogy a makrélakvóták emelésére vonatkozó, egyoldalú és a tudományos kritériumoknak ellentmondó döntésüket helyesbítsék; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy védjék meg az uniós flotta régóta fennálló jogait és jogos társadalmi-gazdasági érdekeit az Atlanti-óceán északkeleti részén;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy az összes partnerrel folytatott tárgyalások fenntartása mellett erősítse meg pozícióját az Egyesült Királysággal szemben, és minden szinten – a legmagasabb politikai szintet is beleértve – vállaljon szerepet, és álljon készen arra, hogy az esetlegesen felmerülő konfliktusok megoldása fontosságának demonstrálása érdekében az Európai Gazdasági Térségen belül is alkalmazzon minden megfelelő eszközt, beleértve a piacra jutási intézkedéseket is, különösen a harmadik országok egyoldalú döntéseivel kapcsolatban; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy ne zárja ki az 1026/2012/EU rendeletben előírt válaszintézkedések alkalmazásának lehetőségét, amelyek magukban foglalhatják a halászati termékek behozatalára vagy az uniós kikötőkbe való belépésre vonatkozó korlátozásokat;

25.

sajnálatát fejezi ki a Norvégia, Izland és a Feröer szigetek által a halászati ágazataikba történő európai beruházásokkal szemben tanúsított korlátozó hozzáállás miatt; hangsúlyozza, hogy az EU-nak kiegyensúlyozottabb kapcsolatot kell fenntartania ezekkel az országokkal és területekkel annak érdekében, hogy elmozduljon a letelepedés és a beruházás szabadságára vonatkozó korlátozások feloldása felé;

26.

emlékeztet arra, hogy az EU a tengeri eredetű élelmiszerek legnagyobb és legvonzóbb importpiaca; kéri, hogy ismerjék el és használják ki ezt az erőpozíciót az uniós halászflotta érdekeinek védelme, a megállapodások vagy kötelezettségvállalások partnerei általi nemteljesítésének megakadályozása, valamint az egyenlő versenyfeltételek nemzetközi szinten történő előmozdítása érdekében, különösen a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi normák tekintetében;

27.

rámutat, hogy mindkét félnek érdekében áll, hogy ne csak az Európai Unió, az Egyesült Királyság és Észak-Írország joghatósága alá tartozó területek, hanem a szomszédos nemzetközi vizek hasznosítása terén is jóhiszemű együttműködést folytasson; rámutat arra is, hogy a tengerbiológiai erőforrások nem ismernek határokat, és így ezen erőforrások kezelése közvetlen hatással van a felek joghatósága alá tartozó vizekre; e tekintetben kiemeli a jó együttműködés és információcsere fontosságát a tudomány és az adatgyűjtés terén;

28.

emlékeztet arra, hogy a brexitet nem szabad ürügyként felhasználni a tengeri ökoszisztémák helyreállítására, a tengeri környezet jó környezeti állapotának a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (21) előírt elérésére, illetve a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia célkitűzéseinek elérésére irányuló, égetően szükséges intézkedések késleltetésére;

29.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság legutóbbi határozatait valamennyi szerződő fél és az együttműködő nem szerződő felek betartsák, és hogy azok teljes mértékben és gyorsan beépüljenek az uniós jogba; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt a többi szerződő féllel olyan ambiciózus ellenőrzési és halászati gazdálkodási intézkedések bevezetése érdekében, amelyek összhangban vannak a közös halászati politikában és az európai zöld megállapodásban meghatározott célkitűzésekkel, és összeegyeztethetők a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban meghatározott, a mindkét fél joghatósága alá tartozó vizek vizeihez és erőforrásaihoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokkal;

30.

elismerését fejezi ki a Covid19-világjárvány nehézségei ellenére lezajlott tárgyalásokért, és megállapítja, hogy azok egy ambiciózus kereskedelmi és együttműködési megállapodáshoz vezettek, amely azonban kvótaveszteséget okozott az uniós halászok számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság vizeihez való hozzáférést csak öt és fél évre adták meg, ami a jövő bizonytalanságához vezet; hangsúlyozza azonban, hogy a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell és be is kell tartatni;

31.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Egyesült Királyságot, hogy tartassák be és hajtsák végre a kereskedelmi és együttműködési megállapodást anélkül, hogy a szabályok olyan értelmezéséhez folyamodnának, amely nem felel meg a jószomszédi viszony és az együttműködésen alapuló szoros, békés és konstruktív kapcsolatok szellemének, valamint a jogi bizonyosság garantálása igényének, a felek autonómiájának és szuverenitásának tiszteletben tartásának; rámutat, hogy az Egyesült Királyság megpróbálta félreértelmezni a kereskedelmi és együttműködési megállapodás feltételeit azáltal, hogy megsértette a megállapodás szellemét, például további feltételeket határozott meg a hajókra vonatkozó engedélyek megszerzéséhez;

32.

aggodalmát fejezi ki a koronafüggőségek vizein tartózkodó uniós hajók engedélyeivel kapcsolatos helyzet, valamint amiatt, hogy az Egyesült Királyság e tekintetben nem kötelezte el magát a kereskedelmi és együttműködési megállapodás hű végrehajtása mellett; felhívja ezért az Egyesült Királyságot, hogy tartózkodjon az engedélyezési feltételek korlátozó és ellentmondásos értelmezésétől, különösen azon hajók esetében, amelyek hagyományosan a brit parti tenger 6–12 tengeri mérföldes körzetében, valamint Jersey és Guernsey Bailiwicks-én és a Man-sziget vizein halásztak; felhívja a feleket, hogy fordítsanak különös figyelmet a kisüzemi halászflotta hajóinak helyzetére, amelyeknek a brexit előtt nem kellett külön technológiákat használniuk halászati tevékenységeik folyamatos nyilvántartásához, és amelyek jelenleg nehézségekbe ütköztek ezen információk rendelkezésre bocsátása terén;

33.

sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegeljen minden lehetőséget annak biztosítása érdekében, hogy az Egyesült Királyság tiszteletben tartsa az uniós hajók jogait; rámutat, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás rendelkezéseket ír elő a partnerségi tanács számára, hogy mérlegelje a koronafüggőségek vizein folytatott együttműködés különböző módjait; e tekintetben kiemeli, hogy a Granville-öbölről szóló szerződés szerinti korábbi megállapodások alapul szolgálhatnak a szabályok partnerségi tanács általi jövőbeli kiigazításához;

34.

felhívja az Egyesült Királyságot, hogy ne akadályozza azon uniós felszíni horogsoros hajók tevékenységét, amelyek hagyományosan a hosszúúszójú tonhal és a kardhal halászata céljából lépnek be a brit vizekre; emlékeztet arra, hogy e nagy távolságra vándorló fajok halászatát az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság szabályozza; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a flotta ezen tevékenységének helyzetére;

35.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás előírja, hogy a technikai intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, a legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk, nem lehetnek diszkriminatívak, mindkét fél hajóira egyformán kell vonatkozniuk, és azokat előzetesen be kell jelenteni; jobb együttműködésre és koordinációra szólít fel a technikai, irányítási és ellenőrzési intézkedések bevezetésével kapcsolatban, beleértve az ezen intézkedésekre vonatkozó egyértelmű és megkülönböztetésmentes kritériumok kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy azok ne legyenek felhasználhatók a halászati jogokkal rendelkező halászflottákhoz való hozzáférés közvetett korlátozására;

36.

felhívja a feleket annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó védett tengeri területek kijelölése megkülönböztetésmentes, tudományosan megalapozott és arányos legyen; hangsúlyozza, hogy a védett tengeri területeket pontosan meghatározott természetvédelmi célkitűzésekkel kell kijelölni, és azokat nem szabad a vizekhez való külföldi hozzáférés korlátozásának eszközeként használni; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság nem működött együtt a Dogger-pad körüli új területek kijelölésekor;

37.

követeli, hogy az Egyesült Királyság haladéktalanul hagyjon fel az uniós hajók bármiféle megfélemlítésével, és tartózkodjon attól, hogy diszkriminatív technikai intézkedéseket vezessen be; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság indokolatlanul eltérhet a technikai intézkedésekre vonatkozó uniós rendeletektől és más kapcsolódó uniós környezetvédelmi jogszabályoktól, ezáltal de facto korlátozva egyes európai halászhajók Egyesült Királyság vizeihez való hozzáférését, ami indokolatlanul megterhelővé teszi a halászatot; hangsúlyozza a Halászati Szakbizottság szerepét a technikai intézkedésekkel kapcsolatos közös megközelítés keresésében és az olyan intézkedések megvitatásában, amelyeket az egyik fél egyoldalúan felmondhat; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás kötelezi a feleket, hogy tudományosan ellenőrizhető adatok alapján pontosan indokolják az e területen hozott intézkedések megkülönböztetésmentes jellegét és a hosszú távú környezeti fenntarthatóság biztosításának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy különösen ügyeljen arra, hogy e feltételek teljesüljenek, és határozottan reagáljon, amennyiben az Egyesült Királyság diszkriminatív módon járna el;

38.

tudomásul veszi az Egyesült Királyság „gazdasági kapcsolatra” vonatkozó intézkedéseit, amelyek 2022. április 1-jétől korlátozzák hajóik lobogózását, növelik az Egyesült Királyság hajóinak fedélzetén lévő legénység minimális arányát, és 70 %-ban határozzák meg az Egyesült Királyság kikötőiben kirakható halak minimális mennyiségét; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet e protekcionista intézkedések hatására, és szükség esetén ennek megfelelően reagáljon;

39.

üdvözli az (EU) 2021/1203 rendelet elfogadását, amelynek célja a brexit hatásainak enyhítése az EU tengerentúli területei preferenciális státuszának elvesztése tekintetében; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a patagóniai kalmár (Loligo gahi) behozatalára kivetett vámok megszüntetése érdekében;

40.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Falkland-szigetek közgyűlése a közelmúltban elfogadta a halászatról (a megőrzésről és az igazgatásról) szóló 2021. évi törvényt, amely előírja, hogy a Falkland-szigeteken működő összes halászati vállalat részvényeinek 51 %-át Falklandban birtokolják;

41.

aggodalmát fejezi ki a Kelta-tengeren a halászati ellenőrzési szabályok túl szigorú végrehajtásának közelmúltbeli esetei miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy kerüljék el az olyan gyakorlatokat, amelyek indokolatlan „halászati nacionalizmusnak” minősülhetnek;

42.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a mindkét fél számára méltányos döntések meghozataláért és az erőforrásokkal való hosszú távú fenntartható gazdálkodás biztosításáért felelős Halászati Szakbizottság gyorsan alakuljon meg és kezdje meg munkáját, többek között prioritásként kezelve az olyan sürgős kérdésekkel kapcsolatos munkát, mint a vizekhez való hozzáférés gyakorlati alkalmazása és a minősített hajók „közvetlen helyettesítésének” meghatározása a kereskedelmi és együttműködési megállapodás pontos végrehajtásának további elősegítése érdekében;

43.

hangsúlyozza, hogy a Halászati Szakbizottság munkája során átláthatóságra van szükség, és hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell munkájáról és az általa hozott határozatokról, ülései előtt és után egyaránt; kéri, hogy az Európai Parlament Halászati Bizottságának technikai képviselőit megfigyelőként hívják meg a Halászati Szakbizottság üléseire;

44.

sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás keretében hozott valamennyi határozat tartsa tiszteletben a különböző intézmények előjogait, és kövesse a megfelelő jogalkotási folyamatot, különös tekintettel a technikai intézkedésekre;

45.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás előírja a részes felek számára, hogy konzultáljanak a civil társadalommal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ágazatot képviselő regionális szervezeteket és a regionális hatóságokat bevonják a tanácsadó csoportokba, biztosítva, hogy a közvetlenül vagy közvetve érintett régiók part menti közösségei jogi védelemben részesüljenek a kereskedelmi és együttműködési megállapodás alapján, többek között az Egyesült Királyság által hozott egyoldalú döntések hatásaival szemben;

46.

kéri, hogy a halászati ágazat, a regionális hatóságok, a part menti közösségek és más érdekelt felek képviselőit aktívan vonják be a kereskedelmi és együttműködési megállapodás nyomon követésébe és végrehajtásába, különösen a megállapodás 13. és 14. cikkében előírt belföldi tanácsadó csoportokban és civil társadalmi fórumban való részvételük révén; sürgeti a Bizottságot, hogy e célból mozdítsa elő egy belső halászati tanácsadó csoport létrehozását, a meglévő tanácsadó testületek sérelme nélkül;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Jersey, Guernsey, a Man-sziget, Norvégia, Izland, Grönland és a Feröer szigetek kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(2) HL L 29., 2020.1.31., 1. o.

(3) HL C 34., 2020.1.31., 1. o.

(4) HL L 149., 2021.4.30., 10. o.

(5) HL L 316., 2012.11.14., 34. o.

(6) HL L 347., 2017.12.28., 81. o.

(7) HL L 261., 2021.7.22., 1. o.

(8) HL L 357., 2021.10.8., 1. o.

(9) Az ENSZ tengerjogi egyezménye és az annak XI. része végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 179., 1998.6.23., 3. o.).

(10) HL L 189., 1998.7.3., 14. o.

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1236/2010/EU rendelete (2010. december 15.) az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról (HL L 348., 2010.12.31., 17. o.).

(12) A Tanács (EU) 2019/407 határozata (2019. március 4.) a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás Európai Unió nevében történő aláírásáról (HL L 73., 2019.3.15., 1. o.).

(13) HL L 226., 1980.8.29., 12. o.

(14) HL L 226., 1980.8.29., 48. o.

(15) HL L 161., 1993.7.2., 2. o.

(16) HL L 175., 2021.5.18., 3. o.

(17) HL C 294., 2021.7.23., 18. o.

(18) HL C 362., 2021.9.8., 90. o.

(19) HL C 506., 2021.12.15., 26. o.

(20) HL C 67., 2022.2.8., 25. o.

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).