EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 2022.11.22.
COM(2022) 782 final
Ajánlás
A TANÁCS AJÁNLÁSA
az euróövezet gazdaságpolitikájáról
{SWD(2022) 382 final}
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 2022.11.22.
COM(2022) 782 final
Ajánlás
A TANÁCS AJÁNLÁSA
az euróövezet gazdaságpolitikájáról
{SWD(2022) 382 final}
Ajánlás
A TANÁCS AJÁNLÁSA
az euróövezet gazdaságpolitikájáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben annak 121. cikke (2) bekezdésével,
tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre 1 és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre 2 és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,
tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,
a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,
a Gazdaságpolitikai Bizottsággal folytatott konzultációt követően,
mivel:
(1)Az euróövezet Covid19 utáni gazdasági helyreállítását számos külső sokkhatás zavarta meg. Mindenekelőtt a nemzeti és uniós szintű határozott gazdaságpolitikai válaszoknak, valamint a járvány megfékezésére irányuló intézkedések megszüntetésének köszönhetően az euróövezeti GDP 2021-ben és 2022-ben stabilan, 5,3 %-kal, illetve 3,2 %-kal növekedett. A munkaerőpiac szintén reziliensnek bizonyult: a várakozások szerint a munkanélküliségi ráta 2022-ben rekordalacsony, 6,8 %-os szintre süllyed. Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja nyomán azonban globális energiaár-emelkedés, fokozott bizonytalanság és az ellátási lánc zavarai tapasztalhatók, aminek következtében 2022 második felében egyértelműen lassult a gazdasági tevékenység, az energiaválság pedig a 2023-ra vonatkozó előrejelzések lefelé történő módosításához vezetett. Összességében az euróövezeti GDP-növekedés 2023-ban várhatóan 0,3 %-ra mérséklődik, majd 2024-ben 1,5 %-ra áll vissza. Az energiapiac és más nyersanyagpiacok felerősítették az inflációt, amely idővel más árucikkekre is továbbterjed, és 2022-ben eléri a 8,5 %-ot. Az infláció a következő hónapokban várhatóan magas marad, és még 2023-ban is 6,1 % lesz, majd 2024-ben enyhül. A munkaerőpiacok előreláthatólag stabilak maradnak, mivel a munkaerő iránti kereslet változatlanul magas. A vállalkozások nagy része továbbra is munkaerőhiányt tapasztal, így a munkanélküliség jövőre minden bizonnyal csak mérsékelten nő, majd 2024-ben ismét csökken. Eközben a nominálbér-növekedés 2023-ban várhatóan felgyorsul, de még így is elmarad az inflációtól, ami a háztartások vásárlóerejének csökkenéséhez vezet. Ebben az összefüggésben az euróövezet folyófizetésimérleg-többlete csökkent, összhangban az erősen romló energiamérleggel, és a továbbiakban az euró USA-dollárral és néhány más valutával szembeni, 2021 második fele óta tapasztalt nominális leértékelődése valószínűleg csak szerény mértékben fogja fellendíteni a versenyképességet a magas energiaköltségek miatt.
(2)A makrogazdasági környezet romlása és a tagállamok közötti jelentős árkülönbségek kihívást jelentenek a jövedelmek és a gazdasági ciklus euróövezeten belüli konvergenciája tekintetében. A Covid19-világjárvány a makrogazdasági teljesítmény terén mély, bár nagyrészt átmeneti eltérések kialakulásához vezetett, ezzel szemben a gazdasági ciklusok szinkronizálására korlátozott és átmeneti hatást gyakorolt. Az energiaválság új, heterogén makrogazdasági hatást fejt ki az euróövezetben. Az energiaszerkezetek és az energiasokk hatásának enyhítését célzó szakpolitikai intézkedések terén mutatkozó, országok közötti eltérések miatt nagy különbségek alakultak ki az euróövezeten belüli általános és maginflációs ráták között. A magasabb energiaárak és az ellátási láncra nehezedő nyomás egyenlőtlen hatást gyakoroltak a feldolgozóiparra és a szolgáltatásokra az euróövezeti tagállamokban, és a relatív versenyképesség terén meglévő eltérések felerősödéséhez vezethetnek. Míg a rendelkezésre álló mutatók arra utalnak, hogy az euróövezeten belüli versenyképességi különbségek eddig korlátozottak voltak, az euróövezetbeli folyó fizetési mérlegek eltérései a közelmúltban – főként a romló energiamérlegek miatt – nőttek.
(3)A romló gazdasági kilátásokra és a magas inflációra adott helyes szakpolitikai válasz megfelelően kalibrált és koherens monetáris és költségvetési politikákat tesz szükségessé. A monetáris politika normalizálása keretében kezelni kell a magas és nagy szórást mutató inflációt, ugyanakkor foglalkozni kell az indokolatlan, rendellenes piaci dinamika lehetséges kockázataival, amelyek komolyan veszélyeztetik az euróövezeten belüli monetáris transzmissziós mechanizmust. A jelenlegi körülmények között a keresletet ösztönző, széles körű költségvetési expanzió tovább fokozná az inflációs nyomást egy olyan időszakban, amikor az államadósság több euróövezeti tagállamban is magas. Ezért olyan költségvetési politikákra van szükség, amelyek az egyes tagállamok gazdasági és költségvetési helyzetének megfelelően kellőképpen differenciáltak, amint az a Tanács 2022. júliusi ajánlásában 3 is szerepel. A tagállamoknak emellett készen kell állniuk arra, hogy folyó kiadásaikat a folyamatosan változó helyzethez igazítsák. Ezzel egyidejűleg célzott és átmeneti költségvetési intézkedésekkel kell támogatniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket és vállalkozásokat, többek között a munkahelyek és a humán tőke megőrzése érdekében, ugyanakkor fenn kell tartaniuk az árjelzéseket és ösztönözniük kell az energiafogyasztás csökkentését. A szakpolitikai intézkedések tagállamok közötti szoros összehangolása továbbra is kulcsfontosságú. A munkaerőpiac és a szociálpolitika szintén meghatározó szerephez jut a magas infláció társadalmi hatásainak kezelésében. Az átlagbérek 2022-ben nem tartanak lépést az inflációval. A jövőben a bérfejlesztésnek gondos egyensúly megteremtésével kell biztosítania a munkavállalók – különösen az alacsony keresetűek – vásárlóerejének védelmét, ugyanakkor el kell kerülnie annak kockázatát, hogy a bérek felhajtsák az inflációt és elmélyítsék a kialakulóban lévő versenyképességi különbségeket mind az euróövezeten belül, mind világszinten. A szociális partnerek aktív bevonása elősegíti a kihívások azonosítását, többek között a monetáris unió előtt álló konkrét kihívásokat illetően, javítja a szakpolitikai megoldásokat, és biztosítja a gazdaság- és szociálpolitikai menetrenddel kapcsolatos szélesebb körű felelősségvállalást. A kínálati oldali politikák ugyancsak hozzájárulhatnak az infláció csökkentéséhez azáltal, hogy felgyorsítják az alternatív energiaellátási megoldások kialakítását, élénkítik a versenyt, javítják az erőforrások elosztását és támogatják a termelékenység növekedését. A pénzügyi stabilitást övező kockázatok szintén folyamatos nyomon követést igényelnek.
(4)A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a kohéziós politikai alapok kulcsfontosságú eszköznek számítanak az euróövezet rezilienciájának megerősítése és a konvergencia előmozdítása szempontjából. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása az euróövezeti tagállamokban jó úton halad: a mérföldkövek és célok teljesítését követően több mint 128 milliárd EUR előfinanszírozást már kifizettek. A világjárvány kitörése óta a kohéziós politikai programok keretében több mint 82 milliárd EUR-t folyósítottak az euróövezeti tagállamoknak. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a kohéziós politikai alapok több csatornán keresztül járulnak hozzá az euróövezet szakpolitikai prioritásaihoz: mindkettő addicionális beruházások révén támogatja a gazdasági tevékenységet, hosszabb távon pedig a tervezett beruházások és strukturális reformok várhatóan előmozdítják a zöld és a digitális átállást, miközben ösztönzik a termelékenység és a potenciális kibocsátás nagyobb növekedését. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott beruházások és reformok nagy része releváns a korábbi euróövezeti ajánlásokban meghatározott euróövezeti szakpolitikai prioritások végrehajtása szempontjából. Ennek megfelelően a reform- és beruházási tervek végrehajtásának az előzetes ütemterv szerinti folytatása elengedhetetlen a reformok lendületének fenntartásához.
(5)Az uniós szinten következetes gazdaságpolitikai válasz biztosítása érdekében az éves fenntartható növekedési jelentés 4 felvázolja a következő évre szóló fő szakpolitikai prioritásokat és iránymutatásokat. Az éves fenntartható növekedési jelentés összhangban áll az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival, és a versenyképes fenntarthatóság négy dimenziója – a környezeti fenntarthatóság, a méltányosság, a termelékenység és a makrogazdasági stabilitás – köré szerveződik. A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés 5 ismerteti a Bizottság elemzését azokról az esetleges makrogazdasági egyensúlyhiányokról, amelyek akadályozhatják a tagállami gazdaságok, a gazdasági és monetáris unió és az egész Unió megfelelő működését.
(6)Az infláció elmúlt évben tapasztalt megugrása világszerte a monetáris politikai irányvonal gyors kiigazítását vonta maga után. Az Európai Központi Bank (EKB) megkezdte a monetáris politika normalizálását annak biztosítása érdekében, hogy az infláció időben visszatérjen a 2 %-os középtávú célhoz. Azt is jelezte, hogy folytatódik a kamatlábak normalizálása, figyelembe véve a gazdasági adatok alakulását. A kínálati korlátok jelentős szerepet játszanak a közelmúltbeli inflációs hullámban, és az inflációs különbségek megnehezítik a monetáris politika végrehajtását. A politikai irányvonal euróövezeten belüli egyenletes transzmissziója előfeltétele annak, hogy a monetáris politika képes legyen betölteni szerepét.
(7)Az euróövezet költségvetési irányvonala – amely a nettó elsődleges kiadásoknak az átlagos potenciális növekedéshez viszonyított változásaként mérhető – az előrejelzések szerint 2022-ben expanzív, 2023-ban pedig nagyjából semleges lesz, az energiával kapcsolatos intézkedések tervezett kivezetésétől függően. 2023-ban a költségvetési politikának el kell kerülnie az aktuális kínálati sokkok inflációs hatásainak felerősítését, és sem nemzeti, sem euróövezeti szinten nem indokolt széles körű fiskális impulzust adni a gazdaságnak. A magas maginflációval szembesülő tagállamok különösen súlyos kihívással néznek szembe, többek között a munkavállalók – főként az alacsony keresetűek – vásárlóerejének csökkenéséből adódó komoly gazdasági és társadalmi nehézségek fényében. Ezen túlmenően a költségvetési politikának óvatosnak kell maradnia, és a beruházásbővítést össze kell kapcsolnia a nettó elsődleges folyó kiadások növekedésének ellenőrzésével. Ezzel összefüggésben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz felhasználásának és a nemzeti finanszírozású beruházásoknak a tagállamokban várható további növekedése összhangban van a zöld és a digitális átállásra, illetve az energiabiztonságra irányuló közberuházások bővítése iránti igénnyel. Ugyanakkor a költségvetési politika agilitása segítene reagálni a gazdasági kilátásokat övező nagyfokú bizonytalanságra és lényeges lefelé mutató kockázatokra, de nem ásná alá az energetikai átállás ösztönzőit. A Covid19-világjárvány következtében az euróövezetben rekordmértékű adósság halmozódott fel, és a legtöbb euróövezeti tagállam államadóssága várhatóan jóval a világjárvány előtti szint felett marad. Míg a rövid távú fenntarthatósági kockázatok számottevően csökkentek, a közép- és hosszú távú kockázatok több tagállamban változatlanul magasak, és a kamatlábak emelkedése akár az adósságteher súlyosbodásához is vezethet.
(8)Az euróövezeti tagállamok által az energiaár-emelkedés kezelése céljából hozott intézkedések a becslések szerint 2022-ben a GDP 1,25 %-át, 2023-ban pedig legfeljebb 1 %-át teszik ki – a várható csökkenés az energiaárak alakulásától és a szóban forgó intézkedések tervezett kivezetésétől függ. Az eddigi intézkedések elsősorban az áremelkedés mérséklésére irányulnak, és csak 20 %-uk célozza a jövedelmet. Az ilyen támogató intézkedésekre fordított költségvetési kiadásokat kordában kell tartani, figyelembe véve ugyanakkor az egyes jövedelemsávokra gyakorolt elosztási hatásukat, az energiakeresletre kifejtett hatást, az egységes piac esetleges torzulásait és az országok közötti negatív tovagyűrűző hatásokat. E célból fontos közös megközelítést kialakítani. Hasznos lehet egy kétlépcsős energiaárazási modell, amelynek keretében a kiszolgáltatott fogyasztók bizonyos fogyasztási szintig a szabályozott árak előnyeit élveznék. Az átmeneti energetikai intézkedések mellett az állami beruházások is előmozdíthatják az energiabiztonságot és a zöld átállást. A globális pénzügyi válság óta az euróövezetre rányomja bélyegét a magán- és az állami beruházások alacsony szintje. A Covid19-válságra válaszul hozott szakpolitikai intézkedések – köztük a Next Generation EU keretében nyújtott rendkívüli támogatás – hozzájárultak az állami beruházások szinten tartásához, ami kedvezően hatott a potenciális növekedésre, különösen a legnagyobb államadósság-teherrel rendelkező tagállamokban. A fenntartható és felzárkóztató növekedés, valamint a zöld és a digitális átállás megvalósítása szempontjából nélkülözhetetlenek a további közberuházások, különösen a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, a kohéziós politikai programok, valamint a tagállamok által 2023 júniusáig frissítendő nemzeti energia- és klímatervek végrehajtása révén.
(9)A Bizottság 2022. november 9-én közleményt tett közzé az uniós gazdasági kormányzási keret reformjára vonatkozó iránymutatásokról 6 , amely az Unión belüli gazdasági felügyelet és szakpolitikai koordináció hatékonyságát hivatott javítani. A közlemény felvázolja a makroszintű költségvetési felügyelet egyszerűbb és integrált struktúráját, amely az adósság fenntarthatóságának biztosítását, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását szolgálja. A javaslat fő elemei a keret egyszerűsítésére, a nemzeti felelősségvállalás fokozására és a végrehajtás megerősítésére irányulnak. A közlemény értelmében a költségvetési pályák a tagállamok által javasolt középtávú költségvetési-strukturális terveken alapulnának, egy átlátható közös uniós keretbe illeszkedve. Ezek a tervek összefognák az adósság fenntarthatóságát és a fenntartható növekedést támogató költségvetési, reform- és beruházási kötelezettségvállalásokat, amelyek egyúttal az uniós és a nemzeti prioritásokat is tükrözik. A Tanács által elfogadandó reform- és beruházási kötelezettségvállalások lehetővé tennék a költségvetési kiigazítási időszak meghosszabbítását. A Szerződés szerinti referenciaértékek (a hiány esetében a GDP 3 %-a, az adósság esetében a GDP 60 %-a) megtartása mellett a keret az államadósság fenntarthatóságára összpontosító, fokozottan kockázatalapú felügyeletre épülne. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összefüggésben a közlemény előretekintőbb keretet javasol, amely lehetővé teszi az újonnan felmerülő kockázatok korai azonosítását. Az egyensúlyhiány fennállásának értékelése továbbra is annak súlyossága, alakulása és a szakpolitikai válasz hármas kritériumán alapulna. Mindazonáltal az értékelés során nagyobb súllyal esne latba a helyzet alakulására, illetve az érintett tagállam szakpolitikai válaszára vonatkozó kritérium.
(10)A Covid19-válság során nyújtott szakpolitikai támogatásnak köszönhetően az euróövezet munkaerőpiaca figyelemreméltó rezilienciáról tett tanúbizonyságot. 2022 első negyedévében a ledolgozott órák teljes száma meghaladta a világjárvány előtti szintet, és a foglalkoztatás 2022 első felében tovább nőtt, 2022 második negyedévében pedig minden korábbit felülmúló szintre emelkedett, aminek köszönhetően a munkanélküliségi ráta az euró bevezetése óta mért legalacsonyabb szintre, 6,8 %-ra esett vissza. A nők, a fiatalok, a fogyatékossággal élő személyek és a kiszolgáltatott csoportok munkaerőpiaci integrációja terén azonban még van mit javítani. A jövőben a gazdasági tevékenység várható lassulása valószínűleg rontja majd a foglalkoztatási kilátásokat, így 2023-ban és 2024-ben a munkanélküliségi ráta enyhe növekedésére lehet számítani. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a Covid19-válság a munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolása terén jelentkező problémák strukturális romlásához vezetett volna. Mindazonáltal tagállamonként és ágazatonként jelentős munkaerőpiaci különbségek figyelhetők meg. 2019 óta az informatika és a szakmai szolgáltatások terén volt a legnagyobb mértékű a munkahelyteremtés, míg a közlekedés, a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás terén munkahelyek szűntek meg. A demográfiai változások valószínűleg szintén szerepet játszanak az euróövezeti munkaerőpiacok szűkülésében. A minőségi oktatásba és képzésbe való megfelelő és hatékony beruházás minden korcsoport tekintetében kulcsfontosságú lesz a jelenlegi és jövőbeli szakemberhiány mérsékléséhez. A bérnövekedés 2022-ben valamelyest fokozódott, ami a fajlagos munkaköltségek aggregált emelkedéséhez vezetett, összességében azonban mérsékelt volt, és előreláthatólag jóval az infláció alatt marad. Az előrejelzések szerint az egy munkavállalóra jutó reálbér 2022-ben 2,8 %-kal, 2023-ban pedig további 0,9 %-kal csökken, majd 2024-ben ismét növekedésnek indul. A lehorgonyzott inflációs várakozások kulcsszerepet játszanak az arra vonatkozó kockázatok enyhítésében, hogy a bérkövetelések gyors emelkedése tovább növelheti az inflációt.
(11)A strukturális reformok – köztük az európai zöld megállapodás részeként végrehajtott, illetve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a REPowerEU terv által támogatott reformok – kulcsfontosságúak az egységes piac megerősítése és az euróövezeti gazdaságok rezilienciájának fokozása szempontjából. Az üzleti környezet további javítása – többek között a beruházási akadályok csökkentése és a tőke újraelosztása, a közigazgatás korszerűsítése, a korlátozó szabályozási keretek felszámolása és az engedélyek kiadásának felgyorsítása révén – fellendítheti a termelékenységet és a növekedést. A reformok és a beruházások ötvözése elengedhetetlen a zöld és a digitális átállás megvalósításához, különösen az energiahatékonyság javításához, a dekarbonizáció támogatásához, a megújuló energia és más tisztaenergia-technológiák kínálatának és alkalmazásának növeléséhez, valamint a továbbképzés és az átképzés támogatásához. Az energiaárak gyors és tartós emelkedése nyomás alá helyezte az energiaigényes iparágak és a kis- és középvállalkozások üzleti modelljeit, aminek hatása a munkahelyeken és a humán tőkén is érződik. A hatékony fizetésképtelenségi rendszerek támogathatják az átállást, és megkönnyíthetik a források újraelosztását. Az euróövezeten belüli fizetésképtelenségi rendszerek továbbra is igen különbözőek, és hatékonyságuk és harmonizációjuk javítása kedvezne a gazdasági kiigazításnak és az egységes tőkepiacnak.
(12)A bankszektor eddig 2022-ben összességében reziliensnek mutatkozott. Míg az euróövezet bankszektora egészében véve tőkeerős és 2021 óta javul a nyereségessége, a makrogazdasági kilátások jelentős romlása és a kamatlábak emelkedése az eszközminőség romlását eredményezheti. A hitelhez jutás beszűkülése közepette a kockázatok időben történő nyomon követése, az adósokkal való proaktív együttműködés és a nemteljesítő hitelek aktív kezelése fontos ahhoz, hogy a bankok továbbra is képesek legyenek finanszírozni a gazdaságot. A hitelintézetek rezilienciáját strukturális tényezők akadályozhatják, mint például a kapacitásfelesleg és az új pénzügyi szolgáltatók által támasztott verseny. A pénzügyi piacokon egyéb kockázatok is felmerülhetnek. Konkrétan a magasabb kockázati prémiumok és a szigorodó likviditási feltételek az eszközárak csökkenéséhez vezethetnek. A letéti felhívások miatt ez azt eredményezheti, hogy az egyes energiavállalatok által már jelenleg is tapasztalt likviditási stresszen túl tovább fokozódik a nyomás. Azt is szorosan nyomon kell követni, hogy a lakáscélú és kereskedelmi ingatlanok piacai hogyan reagálnak a kamatlábak emelkedésére, mivel az emelkedő jelzáloghitel-kamatok és a romló adósságszolgálati kapacitás leszorító hatást gyakorolhatnak a lakásárakra, és ciklikus kockázatokhoz vezethetnek. Emellett nagyobb figyelmet igényelnek a megnövekedett kiberkockázatok, és a digitális működési rezilienciáról szóló, nemrégiben elfogadott rendelet erősíteni fogja a pénzügyi vállalkozások rezilienciáját az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos kockázatokkal szemben. 2022 szeptemberében az Európai Rendszerkockázati Testület figyelmeztetést adott ki, amelyben felkérte a magánszektorbeli intézményeket, a piaci szereplőket és az érintett hatóságokat, hogy folytassák az extrém eseményekhez fűződő kockázatok jellemezte forgatókönyvek bekövetkezésére való felkészülést 7 .
(13)2022 júniusában az eurócsoport megállapodott abban, hogy a bankunió jövőjével kapcsolatos munka középpontjába a banki válságkezelés közös keretének és a nemzeti betétbiztosítási rendszernek a megerősítését kell helyezni, hogy olyan keret jöjjön létre, amely valamennyi banktípusnak megfelel. Az eurócsoport kötelezettséget vállalt arra, hogy felülvizsgálja a bankunió helyzetét, és konszenzusos módon azonosítja a további lezáratlan elemekkel kapcsolatos teendőket a bankunió megerősítése és kiteljesítése céljából. A Bizottság bejelentette, hogy 2023 elején jogalkotási javaslatot kíván előterjeszteni a válságkezelésről és a betétbiztosításról. A válságkezelési és betétbiztosítási keretrendszer módosításai hozzájárulhatnak az euróövezeti bankszektor rezilienciájának fokozásához. A Bizottság azt is bejelentette, hogy 2023 első felében jogalkotási javaslatot terjeszt elő a digitális euró létrehozásáról, valamint alapvető szempontjainak szabályozásáról, amelynek értelmében az EKB már akár 2026-ban bevezetheti a digitális eurót. A készpénzt kiegészítő digitális euró számos előnnyel járhat az euróövezet gazdasága számára. Mindenekelőtt támogatná a gazdaság digitalizációját, és ösztönözné az innovációt a lakossági pénzforgalom terén. Bár az euró nemzetközi szerepe az elmúlt években nagyjából stabil maradt, azt tovább lehetne erősíteni. A digitális euró bevezetése – a jelenlegi geopolitikai helyzet fényében is – növelheti az euróövezet és az Unió gazdasági és pénzügyi autonómiáját, és javíthatja a globális pénzügyi stabilitást,
AJÁNLJA, HOGY:
az euróövezeti tagállamok a 2023–2024-es időszakban tegyenek intézkedést egyénileg – többek között helyreállítási és rezilienciaépítési tervük végrehajtása révén – és együttesen az eurócsoporton belül annak érdekében, hogy:
1.Folytassák a költségvetési politikák tagállamok közötti összehangolását, ezáltal elősegítve, hogy az infláció időben visszaálljon az EKB által meghatározott 2 %-os középtávú célértékre. 2023-ban tartózkodjanak az aggregált kereslet széles körű támogatásától, ugyanakkor hozzanak olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek a magas energiaárak kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és vállalkozásokra gyakorolt hatásának kezelését célozzák. Állapodjanak meg egy közös megközelítésről, és konkrétan a széles körű árintézkedések helyett vezessenek be költséghatékony, kétlépcsős energiaárazást, amely ösztönzi az energiamegtakarítást. Határozzanak meg megfelelően differenciált középtávú költségvetési stratégiákat az adósság fenntarthatóságának biztosítása és a növekedési potenciál fenntartható módon történő javítása érdekében, a prudens középtávú költségvetési pozíció elérését célzó fokozatos konszolidáció, valamint beruházások és reformok révén.
2.Tartsák fenn a gazdasági és társadalmi reziliencia fokozásához, valamint a zöld és a digitális átállás támogatásához szükséges közberuházások magas szintjét, többek között az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrásokra való átállás érdekében. Hajtsák végre a kohéziós politikai programokat, valamint a helyreállítási és rezilienciaépítési terveket, biztosítva a reformok és a beruházások időben történő végrehajtását, továbbá gondoskodjanak arról, hogy a tervek aktualizálása célzott legyen, és ne csökkentse az általános ambíciószintet. Tegyenek további lépéseket – többek között a REPowerEU terv keretében – a tiszta energiára való átállás felgyorsítása és az Unió energiafüggetlenségének növelése érdekében.
3.A nemzeti gyakorlatokkal összhangban és a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartásával járuljanak hozzá, hogy a bérfejlesztés enyhítse a munkavállalók – különösen az alacsony jövedelmű munkavállalók – vásárlóerejének csökkenését, miközben tükrözi a termelékenység középtávú alakulását és korlátozza az inflációra gyakorolt másodlagos hatásokat. Alakítsanak ki szociális támogatási rendszereket, illetve szükség esetén igazítsák ki azokat annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásoknak az energiasokk kezeléséhez, valamint a zöld és a digitális átálláshoz, ellensúlyozva a szegénység fokozott kockázatát. Javítsák tovább az aktív munkaerőpiaci intézkedéseket, és lépjenek fel a szakemberhiány enyhítése érdekében. Biztosítsák a szociális partnerek tényleges bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba, és erősítsék meg a szociális párbeszédet.
4.Biztosítsák, hogy az energiaválság miatt pénzügyi nyomásnak kitett vállalkozásoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatás költséghatékony és átmeneti legyen, és az életképes vállalkozásokra irányuljon. A nyújtott támogatásnak, így az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes válságkeret alapján végrehajtott támogatásnak is változatlanul ösztönöznie kell az energiahatékonyságot, valamint meg kell őriznie az egyenlő versenyfeltételeket és az egységes piac integritását. Javítsák a fizetésképtelenségi keretek hatékonyságát a csődök és a vállalati szerkezetátalakítások eredményes és időben történő kezelésének biztosítása révén. Járuljanak hozzá a tőkepiaci unió előmozdításához.
5.Őrizzék meg a makroszintű pénzügyi stabilitást, tartsák fenn a gazdaságba irányuló hitelcsatornákat, és továbbra is támogassák a pénzügyi integrációt. Kövessék nyomon a kockázatokat, különösen az energiaágazatban tapasztalható feszültségekkel, a kamatlábak emelkedésével, a nemteljesítő eszközökkel és az ingatlanpiaci fejleményekkel összefüggésben. Továbbra is aktívan vegyenek részt a digitális euró bevezetését előkészítő munkában.
A gazdasági és monetáris unió (GMU) elmélyítésére irányuló további lépések során figyelembe kell venni a Covid19-válságra adott átfogó uniós gazdaságpolitikai válasz kialakításából és végrehajtásából levont tanulságokat, ideértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt és a gazdasági kormányzás felülvizsgálatát is. Az Unió egységes piacának teljes körű tiszteletben tartása mellett, valamint az euróövezeten kívüli tagállamok felé nyitott és átlátható módon folytatni kell a GMU elmélyítését.
Kelt Strasbourgban, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök