Brüsszel, 2022.11.15.

COM(2022) 641 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

2022. évi jelentés a 2020-ra kitűzött energiahatékonysági célkitűzések megvalósításáról


2022. évi jelentés a 2020-ra kitűzött energiahatékonysági célkitűzések megvalósításáról

1.Bevezetés és áttekintés

Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv (a továbbiakban: az energiahatékonysági irányelv) és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (a továbbiakban: az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv), amelyeket az (EU) 2018/2002 irányelv, illetve az (EU) 2018/844 irányelv módosított, az Európai Unió (a továbbiakban: EU) éghajlat- és energiapolitikai jogszabályainak kulcsfontosságú részét képezik, és meghatározzák az EU energiahatékonysági célkitűzéseit, lefektetve az uniós gazdaság teljes energiahatékonysági potenciáljának realizálására irányuló intézkedések alapját.

Az energiahatékonysági irányelv előírja valamennyi uniós tagállam számára, hogy hajtson végre szakpolitikai intézkedéseket az energiahatékonyságnak az energialánc különböző szakaszain – a termeléstől a végső fogyasztásig – történő javítása céljából. Ezek az erőfeszítések kulcsfontosságúak az EU energiahatékonysági célkitűzéseinek megvalósításához, és alapvető hozzájárulást jelentenek az uniós gazdaság 2050-ig megvalósítandó dekarbonizációjához. Az EU 2020-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzése (az energiahatékonysági irányelv 3. cikke) szerint az EU primerenergia- és végsőenergia-fogyasztásában – a 2020-ra a 2007-es PRIMES forgatókönyvben előre jelzett energiafogyasztáshoz képest – 20 %-os csökkenést szükséges realizálni 2020-ig. A primerenergia-fogyasztás (a továbbiakban: PEC) tekintetében ez a célkitűzés 1 312 Mtoe fogyasztási szintet eredményez, a végsőenergia-fogyasztás (a továbbiakban: FEC) esetében pedig 959 Mtoe-t.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szakpolitikák és támogató intézkedések széles körét tartalmazza, amelyek célja a meglévő épületállomány jelenleg alacsony felújítási arányának növelése. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke nevezetesen előírja a tagállamok számára, hogy dolgozzanak ki átfogó hosszú távú felújítási stratégiákat a nemzeti épületállomány 2050-ig megvalósítandó dekarbonizációjára irányuló beruházások mozgósítása érdekében (2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó indikatív mérföldkövekkel); valamint hogy támogassák az arra irányuló átmenetet, hogy az épületállomány 2050-ig nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon. Az 5. cikk előírja a tagállamok számára, hogy az új épületek és a jelentős felújítás alá vont meglévő épületek tekintetében határozzák meg az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeit. A 9. cikk megállapítja, hogy biztosítani kell, hogy 2020. december 31-ig valamennyi új épület (2018. december 31. után pedig valamennyi új középület) közel nulla energiaigényű épület (a továbbiakban: NZEB) legyen.

Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (a továbbiakban: irányítási rendelet) 27. cikke előírja a tagállamok számára, hogy 2022. április 30-ig tegyenek jelentést a Bizottságnak a rendelet IX. melléklete 2. részében foglalt információkról. Az energiahatékonysági irányelv tekintetében ez magában foglalja az energiahatékonysági célkitűzésekről szóló 3. cikk, a közintézmények példamutató szerepéről szóló 5. cikk, az energiamegtakarítási kötelezettségről szóló 7. cikk és az energetikai auditokról szóló 8. cikk felé tett előrelépést. Emellett, ami az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet illeti, a 9. cikk értelmében jelentést kell tenni az új és felújított közel nulla energiaigényű épületekről. Az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikke továbbá előírja, hogy az integrált nemzeti energia- és klímatervek (a továbbiakban: NECP-k) eredményjelentéseiben szerepelnie kell a hosszú távú felújítási stratégia indikatív mérföldköveinek, és az eredményjelentéseknek meg kell határozniuk, hogy ezek hogyan járulnak hozzá az EU energiahatékonysági célkitűzéseinek, valamint a hosszú távú felújítási stratégiákban bemutatott releváns szakpolitikák és intézkedések megvalósításához. Az (EU) 2018/1999 rendelet I. mellékletének B. szakaszával összhangban információkat kell megadni a nemzeti számítások eredményeként kapott, az energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeiről az (EU) 2018/1999 rendelet IX. mellékletének megfelelően pedig az új és felújított közel nulla energiaigényű épületek számáról és alapterületéről.

Ez a jelentés a tagállamok által a jelentéseikben megadott információkat elemzi és Eurostat-adatokkal egészíti ki azokat. Emellett elemzi a tagállamok által a Bizottságnak benyújtott nemzeti hosszú távú felújítási stratégiák és a költségoptimalizált jelentések értékelését. A 2022. évi jelentéstételi kötelezettséggel kapcsolatban mind a 27 tagállam benyújtotta jelentését. A Magyarország által benyújtott jelentés azonban nem tartalmaz információkat az energiahatékonyságról, Románia és Horvátország jelentései pedig nagyon hiányosnak tekintettek.

2.A 2020-ra kitűzött energiahatékonysági célkitűzések felé tett haladás – az energiahatékonysági irányelv 3. cikke

A 2005 és 2020 közötti időszakban az EU energiafogyasztása általános csökkenő tendencia szerint alakult, amint azt az 1. ábra mutatja. Az energiafogyasztás e csökkenését az energiaintenzitás és az egy főre jutó energiafogyasztás általános visszaesése kísérte. 2020-ban a primerenergia-fogyasztásra (a továbbiakban: PEC) és a végsőenergia-fogyasztásra (a továbbiakban: FEC) vonatkozó uniós célokat túlteljesítették, az EU PEC-je 1 236 Mtoe-t, FEC-je pedig 907 Mtoe-t tett ki. Meg kell jegyezni, hogy a 2020. évi PEC- és FEC-értékeket jelentősen befolyásolta a Covid19-válság és a nemzeti hatóságok által bevezetett korlátozó intézkedések, amelyek jelentősen korlátozták az általános tevékenységet, és következésképpen csökkentették az energiaigényt 1 . A 2019. évi (azaz a Covid19-világjárvány EU-ban kifejtett hatása előtti) értékek mindazonáltal már az energiafogyasztás csökkenő tendenciáját mutatták, annak ellenére, hogy a 2019. évi PEC- és FEC-értékek meghaladták a 2020-as célt, 1 354 Mtoe-t, illetve 986 Mtoe-t tettek ki.

1. ábra: Az EU-27 végsőenergia- és primerenergia-fogyasztásának tendenciái (a vonal a 2005. évi fogyasztás és a 2020. évi fogyasztás közötti pályát szemlélteti, a pontok pedig a 2020. évi PEC- és FEC-célokat)

Forrás: Közös Kutatóközpont (JRC), Eurostat-adatok alapján, 2022. áprilisi adatkészlet  2

A 2. ábra a 2020-as PEC-célértéknek való megfelelést lehetővé tevő tényezőket mutatja be az EU-27-ben a 2014 és 2020 közötti időszakban bekövetkezett változások additív dekompozíciója révén. Az energiafogyasztás 2014–2017-es enyhe fellendülését követően 2018-ban a primerenergia-intenzitás kezdte ellensúlyozni a gazdasági növekedést. A fogyasztás azonban csak 2020-ban csökkent a 2013-as értékek alá, ami a pandémiás válság okozta gazdasági visszaesés (6 %) és a primerenergia-intenzitás folyamatos javulása (3 %) együttes hatásának tudható be, ami az uniós energia- és éghajlat-politikák és jogszabályok hatásait tükrözi.

2. ábra: A különböző hatások hozzájárulása a PEC változásához az EU-27-ben a 2014 és 2020 közötti időszakban

Forrás: JRC, Eurostat-adatok alapján, 2022. áprilisi adatkészlet 3

A pandémiás válság 2020-ban minden tagállamban csökkenést váltott ki a PEC és a FEC szintjében. A PEC csökkenése 15 %-tól (Málta) 1 %-ig (Litvánia) terjedt. A 3. ábra a különböző hatások hozzájárulását mutatja a PEC változásához az EU-27-ben és a tagállamokban 2019 és 2020 között. Ebben az időszakban a gazdaság kivételes visszaesése meghatározó tényező volt az energiafogyasztás csökkenése szempontjából, két tagállam, Írország és Litvánia kivételével minden tagállamban.

A végsőenergia-intenzitás 4 javulása szintén hozzájárult a PEC körülbelül 2 %-os csökkenéséhez az EU-27-ben együttesen és a legtöbb tagállamban. Írországban és Máltán a végsőenergia-intenzitás javulása az energiafogyasztás 15 %-os csökkenéséhez járult hozzá. Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Romániában, Magyarországon és Svédországban azonban voltak kivételek, amelyek esetében akár 3 %-kal is nőtt. A keresletet továbbá kissé csökkentette az is, hogy a 2020-as tél melegebb volt a 2019-esnél.

3. ábra: A különböző hatások hozzájárulása a PEC változásához az EU-27-ben és az egyes tagállamokban a 2019 és 2020 közötti időszakban

Forrás: JRC, Eurostat-adatok alapján, 2022. áprilisi adatkészlet  5

Ami a FEC-et illeti, a tendenciák változásait ágazatonként értékeljük. A 2014 és 2018 közötti folyamatos növekedést követően 2019 és 2020 között összességében 8,0 %-kal csökkent a FEC. 2020-ban a közlekedési ágazatban valamennyi tagállamban csökkent a FEC, a tercier szektorban pedig (±1 %-os tartományon belüli változással) stabil volt vagy csökkenő tendenciát mutatott. Amint azt az 1. táblázat mutatja, az ipar és a háztartások esetében a FEC változásának tendenciája tagállamonként eltérő volt.

1. táblázat: A fogyasztás tendenciái a kulcságazatokban nemzeti szinten 2019–2020-ban

Tagállam

Végsőenergia-fogyasztás

Összesen

Ipar

Közlekedés

Háztartások

Szolgáltatások

BE

BG

CZ

DK

DE

EE

IE

EL

ES

FR

HR

IT

CY

LV

LT

LU

HU

MT

NL

AT

PL

PT

RO

SI

SK

FI

SE

EU

Forrás: JRC, Eurostat-adatok alapján, 2022. áprilisi adatkészlet  6

A lakossági ágazat esetében a pandémiás válság miatti rendkívüli helyzet a kijárási korlátozások és a távmunka okán a FEC enyhe növekedéséhez vezetett. A 4. ábra azt mutatja, hogy a lakossági ágazatban uniós szinten az időjárási és a vagyonhatások 7 együttes hatása ellensúlyozza az összességében vett pozitív népességi és intenzitási hatásokat egyaránt. A 2020-ban tapasztalt (2019-hez képest) melegebb téli időjárási feltételek Bulgária, Csehország, Írország, Horvátország, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Görögország, Ausztria és Románia kivételével valamennyi tagállamban korlátozták a fogyasztást. Az egy főre jutó alapterület és a rendelkezésre álló jövedelem növekedéséhez kapcsolódó vagyonhatások a tagállamok felében ezzel ellentétes hatást gyakoroltak, ami Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Írországban, Litvániában, Lettországban, Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában, Lengyelországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Finnországban és Svédországban növelte a fogyasztást. Az intenzitásbeli 8 nyereségek Csehország, Lettország, Ausztria, Lengyelország és Szlovákia kivételével valamennyi tagállamban növelték a fogyasztást.

4. ábra: A különböző hatások hozzájárulása a lakossági FEC változásához a 2019 és 2020 közötti időszakban

Forrás: Eurostat, JRC és Odyssee-Mure, 2022  9

A FEC lakossági ágazatban bekövetkezett növekedését jelentősen ellensúlyozta a közlekedési ágazat FEC-jének csökkenése. A közlekedési ágazat esetében a FEC csökkenését a tevékenységi hatás vezérelte, főként a világjárvány okán bevezetett szállítási korlátozások miatt, amelyek jelentősen csökkentették a személyszállítás volumenét.

Amint azt az 5. ábra szemlélteti, ami az ipart és a tercier szektort illeti, 2020-ban az EU esetében a FEC csökkenésének a foglalkoztatási hatás és a ledolgozott órák száma voltak a mozgatórugói. A tagállamok energiafogyasztása csökkenésének legfontosabb mozgatórugója a foglalkoztatási hatás volt. Ezzel szemben az intenzitási tényező a termelő ágazatokban a FEC növekedéséhez járult hozzá. Ezek az eredmények a Covid19-világjárvány okozta rendkívüli körülményekkel magyarázhatók. Még ha a tagállamok viszonylag eltérő módon kezelték is a Covid19-válságot, továbbra is lehetséges, hogy a kijárási korlátozások a munkaidő drasztikus csökkenéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezettek, még akkor is, ha csak ideiglenesen. A strukturális hatás eredményei arra világítanak rá, hogy nyolc tagállamban, Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Franciaországban, Olaszországban, Cipruson, Luxemburgban és Szlovákiában elmozdulás történt a magasabb energiaintenzitású alágazatoktól az alacsonyabb intenzitású alágazatok felé. Végül az intenzitási hatás kilenc tagállam, Belgium, Dánia, Észtország, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Románia és Finnország esetében gátolta a FEC-et. A többi tagállam ezzel szemben a pénzben kifejezett hozzáadott értékre vetített FEC növekedését tapasztalta.

5. ábra: A különböző hatások hozzájárulása a termelő ágazatok FEC-jének változásához a 2019 és 2020 közötti időszakban

Forrás: Eurostat, JRC, 2022. áprilisi adatkészlet  10

3.A 2030-ra kitűzött energiahatékonysági célkitűzések felé tett haladás

A 2030-ra kitűzött célok felé tett haladás elemzésekor az EU esetében a FEC és a PEC 2020-ban 7,2 %-kal, illetve 9,6 %-kal haladta meg a 2030-ra kitűzött célszinteket. A 2030-ra kitűzött célszint 32,5 %-os csökkenést jelent a 2007-es referencia-forgatókönyvhöz képest. 2020-ban a 2030-as célértékek felé történő csökkenés üteme elegendőnek tűnt mind a PEC, mind a FEC esetében, főként a Covid19-világjárvány okozta függő helyzet miatt. Sokkal több erőfeszítésre van szükség az energiafogyasztás strukturális csökkenésének eléréséhez és a Covid19-világjárvány nemzetgazdaságokra gyakorolt hatásainak fokozatos megszüntetését követő visszapattanó hatások elkerüléséhez.

Amint a 6. ábra mutatja, a Bizottság az energiahatékonysági irányelv átdolgozására irányuló 2021. júliusi javaslatának részeként a 2020-as referencia-forgatókönyvhöz képest 2030-ra 9 %-os uniós csökkentési célt javasolt 11 . Ez a FEC esetében 36 %-os, a PEC esetében pedig 39 %-os csökkenésnek felel meg a 2007-es referencia-forgatókönyvhöz képest, és ez a PEC esetében 1 023 Mtoe-nek, a FEC esetében pedig 787 Mtoe-nek felel meg. Ezt a célt a 2022 májusában elfogadott REPowerEU csomag 13 %-ra emelte, ami az EU-ban a PEC esetében 980 Mtoe, a FEC esetében pedig 750 Mtoe maximális energiafogyasztásnak felelne meg.

6. ábra: A PEC és a FEC csökkenése a 2007-es referencia-forgatókönyv (REF2007-forgatókönyv) szerinti előrejelzésekhez képest

Forrás: Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóság, 2022 

4.A 2020. évi energiahatékonysági célkitűzések megvalósítása tagállamonként

A 2. táblázat áttekintést nyújt a PEC-re és a FEC-re vonatkozó célkitűzésekről. A 27 tagállam közül 2020-ig 24 teljesítette a PEC-re vonatkozóan kitűzött célját, 21 a FEC-re vonatkozóan kitűzött célját. Az alulteljesítés mértéke általában alacsony volt. Csak Bulgária és Belgium nem teljesítette a PEC-re vagy a FEC-re vonatkozó célkitűzéseit. Litvánia kivételével, amely 19 %-kal teljesítette alul a FEC-et, az alulteljesítés átlagosan 0,9 % az elmaradt PEC-célkitűzés és 6,7 % a FEC tekintetében. 

2. táblázat: A FEC- és PEC-célkitűzések elérése tagállamonként

Tagállam

PEC

PEC-célkitűzés

Az elért PEC %-ban

FEC

FEC-célkitűzés

Az elért FEC %-ban

BE 

43,9 

43,7 

99,6 % 

33,3 

32,5 

97,6 % 

BG 

17,2 

16,9 

98,1 % 

9,5 

8,6 

90,6 % 

CZ 

37,5

44,3

118,2 % 

24,5

25,3

103,4 % 

DK 

15,3

17,5

114,3 % 

13,1

15,2

115,4 % 

DE 

262,3

276,6

105,4 % 

201,7

194,3

96,4 % 

EE 

4,3

5,5

127,5 % 

2,8

2,9

105,4 % 

IE 

13,4

13,9

103,5 % 

11,2

11,7

104,7 % 

EL 

19,2

24,7

128,4 % 

14,5

18,4

127,3 % 

ES 

105,0

123,4

117,5 % 

73,8

86,3

117,0 % 

FR 

208,4

226,40

108,6 % 

130,1

137,9

106,0 % 

HR 

7,8

10,7

137,9 % 

6,5

7,0

107,6 % 

IT 

132,3

158,0

119,4 % 

102,7

124,0

120,7 % 

CY 

2,2

2,2

101,6 % 

1,6

1,9

121,8 % 

LV 

4,3

5,4

126,0 % 

3,9

4,5

115,9 % 

LT 

6,2

6,5

104,4 % 

5,3

4,3

81,0 % 

LU 

3,9

4,5

113,9 % 

3,8

4,2

111,2 % 

HU 

23,9

26,6

111,4 % 

18,0

18,2

101,1 % 

MT 

0,7

0,8

111,1 % 

0,5

0,6

116,4 % 

NL 

58,4

60,7

103,9 % 

45,5

52,2

114,7 % 

AT 

29,7

31,5

106,1 % 

26,1

25,1

96,2 % 

PL 

96,9

96,4

99,5 % 

71,1

71,6

100,6 % 

PT 

19,5

22,5

115,1 % 

15,0

17,4

115,8 % 

RO 

30,9

43,0

139,1 % 

23,5

30,3

128,9 % 

SI 

6,1

7,1

115,8 % 

4,4

5,1

116,6 % 

SK 

15,2

16,4

108,0 % 

10,4

10,4

100,2 % 

FI 

29,9 

35,9 

120,0 % 

23,3

26,7

114,5 % 

SE 

41,7 

43,4 

104,1 % 

30,9 

30,3 

97,8 % 

Forrás: JRC, a tagállamok jelentései alapján, Eurostat, 2022. áprilisi adatkészlet 12

5.A közintézmények példamutató szerepe – az energiahatékonysági irányelv 5. cikke

Az energiahatékonysági irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy 2014. január 1-jétől a központi kormányzatuk tulajdonában és használatában lévő és az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek nem megfelelő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületének 3 %-át évente fel kell újítaniuk. A cél az, hogy a tagállamok legalább teljesítsék az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 4. cikkében meghatározott, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket (a továbbiakban: MEPS). A tagállamok (az energiahatékonysági irányelv 5. cikkének (6) bekezdése értelmében) választhatnak alternatív megközelítést és 2020-ig elérhetnek az 5. cikk (1) bekezdésben az ugyanazon épületállományra előírt követelményekkel egyenértékű vagy azoknál nagyobb energiamegtakarítást. A 3. és a 4. táblázat összefoglalja a tagállamok által az 5. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az alapértelmezett, illetve az alternatív megközelítés tekintetében elért legutóbbi eredményeket.

3. táblázat: Az energiahatékonysági irányelv 5. cikkének az alapértelmezett megközelítést választó tagállamok általi végrehajtásának helyzete 13 , 14 , 15 , 16 , 17  

Tagállam

Központi kormányzati épületek 250 m²-nél nagyobb alapterülettel 2021. január 1-jén

5. cikk – éves követelmény

5. cikk – a 2020-ban elért haladás

Összes [m2]

A MEPS-nek nem megfelelő 
[m2]

Alapterület felújítására vonatkozó kötelezettség [m2]

Felújított alapterület 
[m2]

A 2020-ban az alapterület tekintetében elért éves kötelezettség [%]

A megtakarítások összege a 2014–2020-as időszakban

Teljes felújított alapterület a 2014–2020-as időszakban

A 2014–2020-as időszakban az alapterület tekintetében elért összes kötelezettség [%]

BG

2 571 112

1 761 062

54 903

91 796

167,2 %

nem áll rendelkezésre

480 595

59,3 %

EE

1 386 400

853 951

26 600

9 471

35,6 %

nem áll rendelkezésre

209 041

105,4 %

EL

212 725

200 725

6 030

0

0,0 %

0,25

12 000

27,7 %

ES

11 273 677

9 198 323

279 902

304 763

108,9 %

nem áll rendelkezésre

1 930 977

95,7 %

HU

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

IT

16 485 850

13 401 778

404 023

89 180

22,1 %

nem áll rendelkezésre

3 107 612

99,6 %

LT

nem áll rendelkezésre

1 996 799 

62 541

2 720

4,3 %

nem áll rendelkezésre

504 249

113,8 %

LU

126 253

61 050

1 832

0

0,0 %

nem áll rendelkezésre

23 013

148,9 %

LV

1 862 320

1 862 320

53 550

98 102

183,2 %

nem áll rendelkezésre

409 659

91,9 %

PT

4 478 805

849 415

24 967

3 107

12,4 %

nem áll rendelkezésre

28 034

27,2 %

RO

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

SI

957 014

890 992

24 822

2 528

10,2 %

0,33

59 717

nem áll rendelkezésre

Forrás: JRC, a tagállamok jelentései alapján, Eurostat, 2022. áprilisi adatkészlet  18

4. táblázat: Az energiahatékonysági irányelv 5. cikkének az alternatív megközelítést választó tagállamok általi végrehajtásának helyzete 19 , 20 , 21 , 22  ,  23 24  

Tagállam

Központi kormányzati épületek 250 m²-nél nagyobb alapterülettel 2021. január 1-jén

5. cikk – éves követelmény

5. cikk – a 2020-ban elért haladás

Összes 
[m2]

A MEPS-nek nem megfelelő 
[m2]

Éves energiamegtakarítási kötelezettség 
[ktoe]

Az elért megtakarítás 
[ktoe]

A 2020-ban az energiamegtakarítás tekintetében elért éves kötelezettség [%]

A megtakarítások összege a 2014–2020-as időszakban

Teljes felújított alapterület a 2014–2020-as időszakban

A 2014–2020-as időszakban az alapterület tekintetében elért összes kötelezettség [%]

AT

nem áll rendelkezésre

750 000

0,15

0,89

593,3 %

4,90

nem áll rendelkezésre

478,9 %

BE

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

0,11

1,13

1054,8 %

8,42

nem áll rendelkezésre

1119,2 %

CY

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

0,11

0,17

153,3 %

1,78

nem áll rendelkezésre

97,8 %

CZ

2 405 077

1 599 209

0,49

0,60

121,4 %

7,60

nem áll rendelkezésre

219,6 %

DE

2 900 000 (2019)

nem áll rendelkezésre

0,61 (2019)

5,58 (2019)

909 % (2019)

83,996 (2014–2019)

nem áll rendelkezésre

2128 % (2014–2019)

DK

nem áll rendelkezésre

988 782

0,38

0,80

210,5 %

4,20

nem áll rendelkezésre

157,9 %

FI

nem áll rendelkezésre

2 195 943

0,09

0,14

156,4 %

1,55

nem áll rendelkezésre

206,1 %

FR

nem áll rendelkezésre

22 200 000

35,55

98,02

275,7 %

764,40

nem áll rendelkezésre

307,2 %

HR

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

0,12

0,00

0,0 %

4,07

nem áll rendelkezésre

497,9 %

IE

nem áll rendelkezésre

335 954

0,16

0,77

478,8 %

4,24

nem áll rendelkezésre

378,2 %

MT

167 166

49 715

nem áll rendelkezésre

0,02

nem áll rendelkezésre

0,04

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

NL

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

4,18

1,87

44,7 %

185,90

nem áll rendelkezésre

635,4 %

PL

nem áll rendelkezésre

nem áll rendelkezésre

0,37

0,58

155,3 %

3,22

nem áll rendelkezésre

123,2 %

SE

nem áll rendelkezésre

86 871

0,24

−3,71

0,0 %

1,57

nem áll rendelkezésre

83,7 %

SK

nem áll rendelkezésre

1 339 616,22

4,49

10,63

236,9 %

43,22

nem áll rendelkezésre

160,6 %

Forrás: JRC, a tagállamok jelentései alapján, 2022 25

6.Energiamegtakarítási kötelezettség – az energiahatékonysági irányelv 7. cikke

Az energiahatékonysági irányelv 7. cikke említi a tagállamok arra irányuló kötelezettségét, hogy többek között meg kell adniuk a 2019-ben és 2020-ban elért energiamegtakarítás halmozott összegét, hogy értékelni lehessen, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó energiamegtakarítási kötelezettségüket teljesítették-e.

Amint azt az 5. táblázat mutatja, a 2014–2020-as időszakban 24 tagállamban 26 a halmozott energiamegtakarítás 197,4 Mtoe volt, ami e 24 tagállam esetében a 2014–2020-as időszakra vonatkozó halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségek összegének (191,7 Mtoe) 103 %-a. Ez a 27 tagállam esetében a 2014–2020-as időszakra vonatkozó halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségek összege (202,5 Mtoe) 97,5 %-ának felel meg. A fennmaradó három tagállamra vonatkozó végleges adatoktól függően a 27 tagállam egészére vonatkozó összesített megtakarítási célt el lehetett volna érni 27 .

A végső eredményükre vonatkozóan adatokat 28 benyújtó 24 tagállam közül 14 teljesítette energiamegtakarítási kötelezettségét. Hét tagállam – Ausztria, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia és Írország és – több mint 20 %-kal teljesítette túl energiamegtakarítási kötelezettségét, Ausztria, Dánia és Finnország pedig több mint 50 %-kal teljesítette túl azt. Hat tagállam – Franciaország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Svédország – 5–18 %-kal teljesítette túl energiamegtakarítási kötelezettségét. Belgium mintegy 1 %-os eltéréssel teljesítette energiamegtakarítási kötelezettségét.

Tíz tagállam nem tett eleget energiamegtakarítási kötelezettségének, négy tagállam, Bulgária, Olaszország, Szlovénia és Spanyolország pedig kevesebb mint 10 % elmaradással nem teljesítette energiamegtakarítási kötelezettségét. Németország mintegy 12 %-kal maradt el energiamegtakarítási kötelezettségének teljesítésétől. Négy tagállam – a Cseh Köztársaság, Görögország, Lengyelország és Portugália – az energiamegtakarítási kötelezettségénél 25–30 %-kal kevesebb energiamegtakarítást ért el. Luxemburg mintegy 48 %-kal teljesítette alul energiamegtakarítási kötelezettségét.

5. táblázat: A tagállamok által a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan jelentett halmozott energiamegtakarítás – összehasonlítva az energiahatékonysági irányelv 7. cikkében a 2014–2020-as időszakban előírt halmozott energiamegtakarítás mennyiségével (ktoe)

JELENTETT halmozott energiamegtakarítás a 2014–2020-as időszakban

ELŐÍRT halmozott energiamegtakarítás a 2014–2020-as időszakban

az elért eredmény %-ban

Ausztria

10 309

5 200

198 %

Belgium

6 815

6 759

101 %

Bulgária

1 785

1 942

92 %

Horvátország

 

1 296

 

Ciprus

325

242

134 %

Cseh Köztársaság

3 459

4 882

71 %

Dánia

5 821

3 841

151 %

Észtország

790

610

130 %

Finnország

7 831

4 213

186 %

Franciaország

35 757

31 384

114 %

Németország

36 812

41 989

88 %

Görögország

2 450

3 333

73 %

Magyarország

 

4 001

 

Írország

2 627

2 164

121 %

Olaszország

23 239

25 502

91 %

Lettország

898

851

106 %

Litvánia

1 115

1 004

111 %

Luxemburg

267

515

52 %

Málta

78

67

116 %

Hollandia

16 043

11 512

139 %

Lengyelország

10 473

14 818

71 %

Portugália

1 885

2 532

74 %

Románia

 

5 511

 

Szlovákia

2 550

2 284

112 %

Szlovénia

913

945

97 %

Spanyolország

15 207

15 979

95 %

Svédország

9 940

9 114

109 %

ÖSSZESEN

197 389*

202 489

97,5 %*

   * 24 tagállam összesen.

Forrás: a tagállamok által bejelentett, valamint szükség esetén a Bizottság számításaival és becsléseivel kiegészített információk  29

Fontos hangsúlyozni, hogy a végrehajtott szakpolitikai intézkedések típusai által elért energiamegtakarításhoz az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek (a továbbiakban: EEOS) mintegy 33 %-ban járulnak hozzá, míg a finanszírozási programok mintegy 14 %-ban. Az energiaadók és a szén-dioxid-adók az összes elért energiamegtakarítás 17 %-át jelentik (lásd a 7. ábrát).

7. ábra: A jelentett halmozott energiamegtakarítás aránya szakpolitikai intézkedéstípusonként (balra) és a szakpolitikai intézkedések számának megoszlása szakpolitikai intézkedéstípusonként (jobbra) uniós szinten

 

Forrás: az Európai Bizottság (Energiaügyi Főigazgatóság) számításai a tagállamok által 2022-ben benyújtott, az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerint a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan bejelentett szakpolitikai intézkedésekre és a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan jelentett halmozott energiamegtakarításra vonatkozó adatokon alapulnak (az adatok 24 tagállam esetében állnak rendelkezésre)

Azon szektorok esetében, amelyekre az energiahatékonysági irányelv 7. cikke szerinti végrehajtott szakpolitikai intézkedések irányultak, a tagállamok által bejelentett legnagyobb arányú energiamegtakarítás horizontális intézkedések eredménye, amelyek nem köthetők egyetlen ágazathoz, amint az a 9. ábrán megfigyelhető. A szakpolitikai intézkedések többsége, az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében bejelentett szakpolitikai intézkedések száma szerint a szolgáltatásokra és az iparra irányul (és lefedi a vállalkozások nagy részét, a közlekedési vállalatok kivételével), valamint a közszektorra (kivéve a közjogi szervek tulajdonában lévő ingatlanokat, amelyek a magán háztartási szektorba tartoznak).

8. ábra: A jelentett halmozott energiamegtakarítás aránya ágazatonként uniós szinten (24 tagállam adatai)

 

Forrás: az Európai Bizottság (Energiaügyi Főigazgatóság) számításai a tagállamok által 2022-ben benyújtott, a 2014–2020-as időszakra jelentett halmozott energiamegtakarításra vonatkozó adatokon alapulnak (az adatok 24 tagállam esetében állnak rendelkezésre)

A 6. táblázat tartalmazza a tagállamonkénti három legfontosabb intézkedés felsorolását, bemutatva, hogy az egyes tagállamokban mely szakpolitikai intézkedések eredményezték a legnagyobb halmozott energiamegtakarítást. Jelentéseikben a tagállamok benyújtották a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében bejelentett szakpolitikai intézkedések aktualizált jegyzékét. Összesen 498 intézkedésről számoltak be 30 , amelyek közül 40-et első alkalommal jelentettek be 31 . Érdemes megjegyezni, hogy új EEOS-t nem jelentettek be, bár a 2021–2030-as időszakra terveznek néhányat.

6. táblázat: A három legfontosabb intézkedés áttekintése tagállamonként (az egyes szakpolitikai intézkedésekre vonatkozóan a 2014–2020-as időszakban jelentett halmozott energiamegtakarítás alapján) 32

Tagállam*

A három legfontosabb szakpolitikai intézkedés tagállamonként (a halmozott megtakarítások csökkenő nagyságrendje szerint)

Halmozott energiamegtakarítás a 2014–2020-as időszakban 

A tagállam halmozott megtakarításainak %-a

Ausztria

Energiaadó

3 809

37 %

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer az energiaszolgáltatók esetében

3 068

30 %

Tartományi támogatás a lakásépítéshez, energetikai támogatás és környezetvédelmi támogatás, valamint a magánszektor felújítási utalványai

1 440

14 %

Belgium

Flamand régió: Energiapolitikai megállapodások vállalatokkal

2 950

43 %

Flamand régió: A hálózatüzemeltetőkre rótt, észszerű energiafelhasználásra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségek (REG)

1 184

17 %

Vallon régió: Ágazati megállapodások 2 (AdB)

1 116

16 %

Bulgária

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének (8) bekezdésétől való eltérés alapján – a 2011–2013-as időszakban a kötelezettségek korábbi rendszere

780

44 %

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek

451

25 %

A többlakásos lakóépületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti program (2016–2020)

271

15 %

Ciprus

A közlekedési célú üzemanyagokra kivetett adók

278

85 %

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények a 2010/31/EU irányelv átültetése előtt

19

6 %

Az „Energiamegtakarítás – Háztartások korszerűsítése” támogatási rendszer

13

4 %

Cseh Köztársaság

A fenntartható fejlődési stratégia keretrendszere – A technológiai folyamatok tökéletesítése

1 371

40 %

Új Környezetbarát Megtakarítások Program, 2014–2020 (MoE)

320

9 %

Vállalkozási és Innovációs Operatív Program, 2007–2013 (MIT)

298

9 %

Dánia

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer

5 821

100 %

Észtország

A dízelüzemanyag és a könnyű fűtőolaj jövedéki és hozzáadottérték-adója

169

21 %

Megújulóenergia-díj

94

12 %

A motorbenzin jövedéki és hozzáadottérték-adója

86

11 %

Finnország

Energiahatékonysági megállapodások

2 868

37 %

A közlekedési célú üzemanyagokra/gépjárműforgalomra kivett adók

1 761

22 %

Hőszivattyúk családi és sorházak számára

923

12 %

Franciaország

Fehér tanúsítványok rendszere (CEE)

35 757

100 %

Németország

Az energiára és a villamosenergiára kivetett adó

12 205

33 %

Energiamegtakarítási rendelet (meglévő épületek)

7 543

20 %

Az energiahatékony építkezéseket és felújításokat támogató KfW támogatási programok

4 140

11 %

Görögország

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek

578

24 %

Az olajtermékekre kivetett specifikus fogyasztási adó

536

22 %

A régi magán személyszállító gépjárművek cseréje

463

19 %

Írország

EEOS

1 185

45 %

2005/2008 helyi építési szabályzatok – A lakásoktól eltérő épületek

402

15 %

A kibocsátásokhoz igazított gépjármű-regisztrációs adó/gépjárműadó

240

9 %

Olaszország

Adókedvezmények

10 394

45 %

Fehér tanúsítványok

8 392

36 %

Enterprise 4.0 (Vállalkozások 4.0) terv

1 830

8 %

Lettország

Energiaadók

359

40 %

A nagyvállalatok és a nagy villamosenergia-fogyasztók energetikai auditja eredményeként azonosított intézkedések végrehajtása

168

19 %

Éghajlatváltozási pénzügyi eszköz projektversenyek

116

13 %

Litvánia

A közlekedési célú üzemanyagra kivetett adók

473

42 %

A többlakásos épületek felújítására (korszerűsítésére) irányuló program

251

22 %

Energiavállalatokkal kötött megállapodások

162

15 %

Luxemburg

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer

267

100 %

Málta

Finanszírozási rendszerek és eszközök, valamint költségvetési ösztönzők

45

58 %

Rendeletek és önkéntes megállapodások

25

32 %

A hazai lakossági háztartási tarifarendszer és a környezetvédelmi csökkentési mechanizmus progresszivitása.

4

5 %

Hollandia

Háztartásokat célzó szakpolitikák

6 794

42 %

Energetikai beruházási támogatás (EIA)

5 238

33 %

Hosszú távú megállapodás nagyipar (MEE), a finomítók kivételével

2 892

18 %

Lengyelország

Fehér tanúsítványok rendszere

9 159

87 %

Termomodernizációs Alap

662

6 %

Üzemanyagadó

355

3 %

Portugália

A nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv külön nem jelentett intézkedései

864

46 %

SGCIE – Az intenzív energiafogyasztás irányítási rendszere

362

19 %

A tömegközlekedés használatának támogatására irányuló program.

210

11 %

Szlovákia

Önkéntes energiamegtakarítási megállapodás, Szerződéses jogviszony a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumával, saját források

653

25 %

Az épületek termikus és műszaki tulajdonságainak javítása (EHB), lakóépületek, saját források

524

20 %

Jogalkotási intézkedések alkalmazása, Kötelező energetikai auditok az ipari vállalkozásoknál, ideértve az irányítást is

164

6 %

Szlovénia

EEO-program: az energiaszolgáltatók kötelezettsége az energiamegtakarítási műveletek bizonyítására

512

56 %

Az összes végső energiafelhasználó által fizetett energiaárhoz nyújtott kiegészítésből finanszírozott energiahatékonysági intézkedések (az Eko sklad szlovén ECO Alapból finanszírozva)

401

44 %

Spanyolország 33

Az energetikai fenntarthatóságot célzó adózási intézkedésekről szóló 15/2012. sz. törvény

2 947

19 %

Az autonóm közösségek által végrehajtott programok (MENAE)

2 534

17 %

Az ipari versenyképesség előmozdítására irányuló program

1 613

11 %

Svédország

Energia- és szén-dioxid-adó

9 940

100 %

* Horvátország, Magyarország és Románia nem szerepel ebben a táblázatban, mivel nem jelentették be a 2014–2020-as időszakban elért halmozott megtakarításaikat.

Forrás: a tagállamok által bejelentett, valamint szükség esetén a Bizottság számításaival és becsléseivel kiegészített információk

7.Energetikai auditok és energiagazdálkodási rendszerek – az energiahatékonysági irányelv 8. cikke

Az energiahatékonysági irányelv 8. cikke előírja a kis- vagy középvállalkozásnak nem minősülő vállalkozások számára, hogy legalább négyévente végezzenek energetikai auditot vagy hozzanak létre energiagazdálkodási rendszert. A 2022. évi jelentésükben a tagállamoknak meg kellett adniuk a területükön működő azon nagyvállalatok teljes becsült számát, amelyekre az energiahatékonysági irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó, valamint az e vállalkozásoknál elvégzett energiaauditok számát. A 9. ábra 23 tagállam által benyújtott 2020. évi értesítésekről nyújt áttekintést 34 .

9. ábra: A nagyvállalatoknál 2020-ban elvégzett energetikai auditok 35

Forrás: a tagállamok által bejelentett információk  36

A nagyvállalatok bejelentett száma eltér a nagyvállalatoknál végzett energiaauditok számától, mivel az ilyen energetikai auditokat nem minden évben, hanem legalább négyévente egyszer kell elvégezni. Emellett a Covid19-világjárvány körülményeire tekintettel több vállalat elhalasztotta energetikai auditját 37 .

8.Hosszú távú felújítási stratégiák (a továbbiakban: LTRS)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke előírja a tagállamok számára, hogy 2020 márciusáig nyújtsák be hosszú távú felújítási stratégiáikat 38 . A Bizottság a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztása céljából elemezte a nemzeti stratégiákat 39 . A nemzeti stratégiák és a Bizottság értékelése kulcsfontosságú hozzájárulást jelentett a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekhez, amelyekben az épületek energiahatékony felújítása kiemelt helyet foglal el.

A 2020-as stratégiák túlnyomó többsége jó áttekintést nyújt a középületeket célzó szakpolitikákról, és hosszú távú ütemtervet tartalmaz az épületállomány dekarbonizációjára irányuló, 2050-re kitűzött cél eléréséhez. Ezen ütemtervek többsége 2030-ra és 2050-re, kisebb mértékben pedig 2040-re vonatkozóan konkrét köztes mérföldköveket tartalmaz.

Amint azt az épületkorszerűsítési programról szóló közlemény 40 is jelzi, az energiaszegénység és az energetikai szempontból legrosszabbul teljesítő épületek kezelésére irányuló szakpolitikák és intézkedések külön figyelmet érdemelnek. A tagállamok többsége elismerte a kérdés fontosságát, és általánosságban számos fellépést és intézkedést terjesztett elő az energiaszegénység kezelésére. Az energetikai szempontból legrosszabbul teljesítő épületek meghatározására különböző módszereket választottak (pl. energiaosztály, kor és energiafogyasztás).

Valamennyi 2020. évi LTRS tartalmaz egy külön szakaszt, amely bemutatja a várható energiamegtakarítást, az egészséggel és a beltéri levegőminőséggel kapcsolatos szélesebb körű előnyöket, valamint a pozitív gazdasági hatásokat. A tagállamok fele azonban nem számszerűsítette ezeket a potenciális előnyöket.

A stratégiák általában megfelelnek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv követelményeinek 41 , de a Bizottság elemzése kiemeli, hogy nem minden LTRS elég ambiciózus a 2050-es dekarbonizációs célok elérése tekintetében. A 2020. évi LTRS Bizottság általi elemzése elismeri, hogy az LTRS első fordulója (a 2014-ben történt első benyújtás, majd a 2017-es frissítések) óta javult a stratégiák minősége, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egységesebb megközelítésre van szükség, amelyet iránymutatásokkal és harmonizált sablonokkal kell alátámasztani.

A nemzeti mérföldkövek meghatározásakor alkalmazott tagállami módszerek közötti különbségek megnehezítik az uniós szintű ambíciók értékelését. 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozóan az épületek CO2-kibocsátását a legtöbb tagállam abszolút értékben adta meg, ideértve a relatív csökkenés becslésére használt referencia kibocsátási érték közlését is. A tagállamok közötti következetlenségek azonban arra engednek következtetni, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló törekvéseik közvetlen összehasonlítása félrevezető lehet.

A 7. táblázat összefoglalja az épületállomány 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó indikatív felújítási mérföldköveit, amelyeket a tagállamok a 2020. évi LTRS-ekben jelentettek be 42 ..

7. táblázat: Az épületfelújítások aránya a hosszú távú nemzeti felújítási stratégiákban bejelentettek szerint

Tag

állam

Befejezett felújítás

Tervezett felújítás

2020

2030

2040

2050

Ausztria

évente 1,5 %

évente 1,5 %

évente 1,5 %

évente 1,5 %

Belgium – Brüsszel

évente kevesebb mint 1 %

a középületek 100 %-a energiasemleges

80 % halmozott lakossági

Belgium – Flandria

évente 3,5 % lakossági

105 000 lakás

évente 3 % lakossági

32 % halmozott 973 500 lakás

évente 3 % lakossági

64 % halmozott 1 923 500 lakás

évente 3 % lakossági

96,5 % halmozott 2 873 500 lakás

Belgium – Vallónia

12 % halmozott lakossági (194 571 épület)

63 400 000 m2 halmozott nem lakossági

51 % halmozott lakossági (830 158 épület)

114 000 000 m2 halmozott nem lakossági

99 % halmozott lakossági (1 605 485 épület) (25 % mélyfelújított 399 103)

114 000 000 m2 halmozott nem lakossági

Bulgária

8 % (22 203 509 m2) halmozott alapterület

26 % (71 774 177 m2) halmozott alapterület

46 % (127 597 192 m2) halmozott alapterület

Ciprus

1 % halmozott épületek

évente 1 %

10 % halmozott (43 000)

évente 1 %

évente 1 %

Csehország

45 % halmozott épületek több mint 25 %-nyi alacsony szintű felújítással

évente 1,4 % különálló családi ház (SFH), évente 0,79 % többcsaládos lakóház (MFH); évente 2 % középület

55 % halmozott

évente 1,4 % különálló családi ház (SFH), évente 0,79 % többcsaládos lakóház (MFH); évente 2 % középület

60 % halmozott

évente 1,4 % különálló családi ház (SFH), évente 0,79 % többcsaládos lakóház (MFH); évente 2 % középület

70 % halmozott

Németország

évente 1,3–2 % különálló családi ház (SFH) és évente 1,5–2 % többcsaládos lakóház (MFH) a 2020–2030-as időszak esetében

Dánia

80 % felújított (55–60 % könnyű-, 20–25 % közepes, 5 % mélyfelújítás)

Észtország

500 000 m2 halmozott alapterület

22 % halmozott (11 880 000 m2)

64 % halmozott (34 560 000 m2)

100 % halmozott (54 000 000 m2/

141 000 épület)

Görögország

23 % lakossági 9 % nem lakossági

36–42 % lakossági; 14–16 % nem lakossági

45–49 % lakossági; 19–20 % nem lakossági;

Spanyolország

56 017 halmozott lakás

1 256 017 halmozott lakás (300 000 lakás/év)

4 756 017 halmozott lakás

7 156 017 halmozott lakás

Finnország

29 % halmozott épületek

54 % halmozott

98 % halmozott

100 % halmozott

Franciaország

évente 1,5–3 % a 2020–2050-es időszak alatt

Horvátország

évente 0,7 %

5 % halmozott épületek

évente 3 %

évente 3,5 % (évente 4 % kulturális értékkel bíró épület)

60 % halmozott NZEB

évente 4 %

100 % halmozott NZEB

Magyarország

évente 1 %

évente 3 % lakossági; évente 5 % középület

20 % halmozott NZEB

évente 3 % lakossági; évente 5 % középület

60 % halmozott NZEB

évente 3 % lakossági; évente 5 % középület

90 % halmozott NZEB

Írország

500 000 lakás halmozottan

100 % középületek

33 % kereskedelmi épületek

1 000 000 lakás halmozottan

66 % kereskedelmi épületek

1 500 000 lakás halmozottan

100 % kereskedelmi épületek

Olaszország

évente 0,86 %

évente 1,9 % lakossági; évente 2,8 % nem lakossági

évente 2,7 % lakossági; évente 2,6 % nem lakossági

évente 2,7 % lakossági; évente 2,6 % nem lakossági

Litvánia

8 % halmozott épületek

17 % halmozott (99 281 egység)

43 % halmozott (225 421 egység)

74 % halmozott (436 008 egység)

Luxemburg

10–14 % halmozott lakóépület

évente 3 % lakossági

(4 500 lakás/év)

évente 3 % lakossági

(4 500 lakás/év)

évente 3 % lakossági

(4 500 lakás/év)

Lettország

3 % (678 460 m2) halmozott középületek

8 100 egység többcsaládos lakóház (MFH) (30 %) és 7 500 egység különálló családi ház (SFH)

500 000 m2 középületek

16 200 egység többcsaládos lakóház (MFH) (60 %) halmozott

évente 3 % középület

Valamennyi NZEB

Málta

évente 0,5 % (évente 0,7 % – 2025)

évente 5–6 % lakossági (0,6 % mélyfelújítás) 2025-től

évente 5–6 % lakossági (0,6 % mélyfelújítás)

évente 5–6 % lakossági (0,6 % mélyfelújítás)

Hollandia

1 500 000 lakás

Lengyelország

évente 3,6 %

236 000 halmozott épület

évente 4,1 %

507 000 halmozott épület

évente 3,7 %

751 000 halmozott épület

Portugália

69 % halmozott épület (363 680 501 m2)

99 % halmozott épület (635 637 685 m2)

100 % halmozott épület (747 953 071 m2)

Románia

évente 0,5 %

6 % halmozott alapterület (32 352 000 m2)

évente 0,5–3,39 % 2030-ban

19 % halmozott alapterület

évente 3,79 %

57 % halmozott alapterület

évente 4,33 %

100 % halmozott alapterület

Svédország

évente 2,5–5 %, 2016–2019

évente 10 % 2019 után

Szlovénia

1 795 000 m2 halmozott középület

29 733 000 m2 halmozott

28 850 600 m2 halmozott különálló családi ház (SFH)

12 778 700 m2 halmozott többcsaládos lakóház (MFH)

32 549 000 m2 halmozott különálló családi ház (SFH) (74 %)

13 924 700 m2 halmozott többcsaládos lakóház (MFH) (91 %)

Szlovákia

100 % halmozott többcsaládos lakóház (MFH)

100 % halmozott különálló családi ház (SFH)

Forrás: JRC 2022, a tagállamok által jelentett információk alapján

Amint azt a 7. táblázat mutatja, a felújítási célmutatók nem egységesítettek az EU-ban. 14 tagállam abszolút értékeket adott meg az épületek/lakóépületek tervezett felújításainak számáról vagy a felújított alapterületről (négyzetméterben). Ezzel szemben 13 tagállam az éves felújítási arány tekintetében fejezte ki a felújítási célokat. Három tagállam csak a felújított épületek halmozott arányát adta meg. 19 tagállam a lakossági és a nem lakossági szektorra vonatkozóan egyaránt adott meg adatokat, de egyes tagállamok a lakossági szektorra vagy a nem lakossági ágazat egyes szegmenseire (pl. kereskedelmi épületek vagy középületek) összpontosítottak.

A következő évtizedekre tervezett éves felújítási arány 1 % és 6 % között változik. Egyes tagállamok (Észtország, Horvátország, Lettország, Portugália, Románia és Finnország) célja, hogy 2050-ig felújítsák teljes épületállományukat, míg más tagállamok (Bulgária, Görögország, Ciprus és Ausztria) 2050-re az épületállományuk kevesebb mint felét tervezik felújítani. Fontos emlékeztetni arra is, hogy az energetikai felújítások hatása nagymértékben függ a felújítás mélységétől, és ez gyakran nem összehasonlítható, vagy nincs meghatározva a nemzeti stratégiákban. Mindazonáltal a rendelkezésre álló információk elegendőek annak megállapításához, hogy a legtöbb tagállam az épületállomány éves felújítási arányának átlagosan 1,5–3 %-kal történő növelésére törekszik.

A Bizottság elemzése feltárja, hogy nem minden LTRS elég ambiciózus a 2050-es dekarbonizációs célok elérése tekintetében, és hogy több erőfeszítésre, erőforrásra és fenntartható megoldásra lesz szükség az éghajlatváltozásra való felkészüléshez és az európai zöld megállapodással összhangban a klímasemlegességhez való hozzájáruláshoz 43 .

9.Közel nulla energiaigényű épületek 44

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 9. cikkével összhangban 2020. december 31-ig (valamennyi új középület esetében pedig 2018. december 31. után) a tagállamokban az NZEB-ek váltak az új épületszabványokká 45 .. Az NZEB-ek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények az elmúlt évtizedben fokozatosan növekedtek, és jelentősen hozzájárulnak az EU épületállományának dekarbonizációjához 46 ..

A tagállamok kidolgozták az NZEB-ekre vonatkozó nemzeti fogalommeghatározásokat, és a primerenergia-felhasználásra vonatkozóan kWh/(m2a)-ban kifejezett számszerű mutatókat bocsátottak rendelkezésre, amelyek átlagosan kevésbé ambiciózusnak tűnnek, mint a Bizottság 2016. évi ajánlásában 47 szereplő referenciaértékek, megjegyezve, hogy a nemzeti fogalommeghatározások közvetlen összehasonlítása nem mindig lehetséges 48 , mivel a tagállamok módszerei eltérőek az adott éghajlati, piaci, energiaszerkezeti, építési hagyományok és egyéb helyi körülmények közötti különbségek miatt.

A megújuló energiaforrások átlagos részaránya a becslések szerint az épületek teljes energiaszükségletének 20–50 %-a között lesz, és az előrejelzések szerint növekedni fog, mivel az épületkorszerűsítési programmal és a REPowerEU-val összhangban fel kell gyorsítani a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését 49 .

A tagállamok több mint fele rendelkezik az NZEB-ek szintjének megfelelő energiahatékonysági osztállyal. Egyes tagállamok különbséget tesznek a lakáscélú és a nem lakáscélú NZEB-ek energiahatékonysági szintje között, míg mások különbséget tesznek az új és a meglévő NZEB-ek között.

8. táblázat: Az új és felújított NZEB-ek száma és alapterülete

Az új NZEB-ek száma és alapterülete

A felújított NZEB-ek száma és alapterülete

Szám

Alapterület (m2)

Szám

Alapterület (m2)

2019

2020

2019

2020

2019

2020

2019

2020

ÖSSZESEN

330 704

585 340

77 316 865,46

141 013 006

165 130

203 394

62 180 459

73 600 197

Forrás: JRC 2022, a tagállamok által jelentett információk alapján

A bejelentett adatok változatos képet mutatnak az NZEB-ek különböző tagállamokbeli elterjedtségéről. Úgy tűnik, hogy néhány tagállam élen jár, és mind az új, mind a felújított NZEB-ek esetében igen nagy számokról számol be 50 .

10.Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei az épületek esetében 51

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 5. cikkében előírt költségoptimalizálási módszertan alkalmazása új megközelítést jelent az új és a meglévő épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásában. 2013 óta, majd azt követően ötévente a tagállamoknak költségoptimalizálási számításokat kellett végezniük, és azoknak megfelelően aktualizálniuk kellett nemzeti követelményeiket.

A tagállamok költségoptimalizálási jelentéseinek a Közös Kutatóközpont által készített értékelése alapján 52 az új épületek átlagos költségoptimalizált szintje lakóépületek esetében 80 kWh/(m2a), nem lakáscélú épületek esetében pedig 140 kWh/(m2a) körül van. A jelentős felújítás alá vont meglévő épületek esetében az átlagos költségoptimalizált szint lakóépületek esetében 130 kWh/(m2a), nem lakáscélú épületek esetében pedig 180 kWh/(m2a) körül van.

A 2013-as és 2018-as költségoptimalizált szintek összehasonlítása azt mutatja, hogy a tagállamokban szinte minden épülettípus esetében csökkent a primerenergia-igény, az új lakó- és irodaépületek esetében az átlagérték 21 %-kal, illetve 11 %-kal, a meglévő lakó- és irodaépületek esetében pedig 14 %-kal, illetve 12 %-kal csökkent.

A tagállamok a költségoptimalizálási módszertant alkalmazták az új építésű és a meglévő épületek, valamint az NZEB-ek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásához. Függetlenül a tagállamok között az épülettípusok, a piacok és az éghajlat, valamint a megújuló energián alapuló megoldások tekintetében fennálló különbségektől, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei általában rosszabbak, mint az NZEB-ekre vonatkozó követelmények (néhány tagállamban hasonlóak a költségoptimalizált és az NZEB-ekre vonatkozó követelmények).

11.Következtetés

2020-ban mind a primerenergia-fogyasztásra, mind a végsőenergia-fogyasztásra vonatkozó célértékeket túlteljesítették, amit a Covid19-világjárvány nagymértékben befolyásolt. Valamennyi tagállam teljesítette 2020. évi nemzeti hozzájárulását, kivéve a primerenergia-fogyasztás tekintetében Belgiumot, Bulgáriát és Lengyelországot, valamint a végsőenergia-fogyasztás tekintetében Belgiumot, Bulgáriát, Németországot, Litvániát, Ausztriát és Svédországot.

Ami a 2007-es referencia-forgatókönyvhöz képest a 2030-ra kitűzött 32,5 %-os cél elérése tekintetében elért haladást illeti, az EU FEC és PEC 2020-ban 7,2 %-kal, illetve 9,6 %-kal haladta meg a 2030-ra kitűzött célértékeket. Sokkal több erőfeszítésre van szükség, ha az EU az energiafogyasztás strukturális csökkentésére és a Bizottság által a REPowerEU-ban javasolt új 13 %-os célkitűzés teljesítésére törekszik.

Ami az energiahatékonysági irányelv 7. cikkét illeti, a 2014–2020-as időszakban a 24 tagállam adatai alapján a halmozott energiamegtakarítás 197,4 Mtoe volt, ami e 24 tagállam esetében a 2014–2020-as időszakra vonatkozó halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségek összegének (191,7 Mtoe) 103 %-a, a 27 tagállam esetében pedig a 2014–2020-as időszakra vonatkozó halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségek összegének (202,5 Mtoe) 97,5 %-a. A három hiányzó tagállam által elért végső eredményektől függően a 27 tagállam számára előírt halmozott megtakarítások összege teljesíthető volt. A végső eredményükre vonatkozóan hiánytalan adatokat benyújtó 24 tagállam közül 14 teljesítette, 10 tagállam pedig nem teljesítette energiamegtakarítási kötelezettségét.

Az energiahatékonysági irányelv 5. cikkével összefüggő adatközlési hiányosságok, valamint a tagállamok eltérő jelentéstételi megközelítései nem teszik lehetővé annak megértését, hogy az egész Uniót figyelembe véve a célt milyen szinten sikerült elérni. A tagállamok többsége mindazonáltal teljesítette vagy a 2020. évi éves kötelezettséget, vagy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó teljes kötelezettséget.

A 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célok elérése érdekében prioritásként kell kezelni az energiahatékonyságot. Erőfeszítései fokozása érdekében a Bizottság 2021 júliusában javaslatot terjesztett elő az energiahatékonysági irányelv átdolgozására. A javaslat az említett cikkek tekintetében új célokat és hatályt állapít meg, mindemellett fokozottabb törekvéseket fogalmaz meg. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok által a soron következő integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésekben (az irányítási rendelet 17. cikke) és a nemzeti energia- és klímatervekben történő jelentéstétel teljes körű és következetes legyen annak érdekében, hogy mind a Bizottság, mind a tagállamok értékelhessék az energiahatékonysági célok felé tett előrehaladást, és azonosíthassák az új szakpolitikai intézkedések esetleges szükségességét.

Az épületkorszerűsítési program esetében fontos a lendület fenntartása, valamint olyan egyértelmű és ambiciózus intézkedések és mechanizmusok megvalósítása, amelyek biztosíthatják, hogy az épületek felújítása a jelenleginél jóval nagyobb arányban és az energiahatékonysági potenciáljukat a most jellemzőnél sokkal inkább kiaknázó módon történjen, és ezáltal hozzájáruljanak az energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez, valamint a polgárok energiaigényének és energiaszámláinak csökkentéséhez.

A hosszú távú stratégiák célja a meglévő épületek költséghatékony felújításának felgyorsítása és a mélyfelújítások számának növelése. A felújítási célok meghatározásával kapcsolatos nemzeti megközelítések közötti különbségek megnehezítik azok közvetlen összehasonlítását és az összesített uniós célérték becslését. A Bizottság elemzése kiemeli, hogy egyes tagállamok erőfeszítései nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy épületállományukat 2050-ig teljes mértékben dekarbonizálják, ezért további intézkedésekre és ambiciózusabb törekvésekre lesz szükség. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslat megerősíti és észszerűsíti az LTRS-re vonatkozó követelményeket (amelyeket nemzeti épületfelújítási terveknek neveznének át), hogy azok stratégiai tervezési és jelentéstételi eszközökké váljanak, amelyek inkább az egyértelmű, számszerűsített, összehasonlítható és ellenőrizhető célkitűzésekkel, mérföldkövekkel és erőforrásokkal rendelkező intézkedésekre összpontosítanának.

2020. december 31-re a tagállamokban az NZEB-ek váltak az új épületszabvánnyá, amelyről bebizonyosodott, hogy időtálló elképzelést jelent az építőipar számára, és ennek megfelelően mozgósítja az érdekelt feleket. Az NZEB-ek aránya az épületállományban még mindig alacsony, de számuk az elkövetkező években várhatóan növekedni fog, ami utat nyit a kibocsátásmentes épületek felé, amint azt az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslat előirányozza.

Továbbá mind az új, mind a meglévő épületek esetében eredményesnek bizonyult a kiválasztott költségoptimalizálási módszertan, amely a meglévő nemzeti energiahatékonysági követelmények nagyobb költséghatékonyságára törekszik. Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények az elmúlt évtizedben fokozatosan szigorodtak, és jelentősen hozzájárultak az EU épületállományának javulásához. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv közelmúltbeli bizottsági felülvizsgálata rávilágított arra, hogy frissíteni kell a költségoptimalizálási keretrendszert annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegye az ÜHG-kibocsátások költségeit és a környezeti és egészségügyi externáliák hatásait.

(1)  10 tagállam a 3. cikk szerinti értesítéseiben kifejezetten a Covid19-et említette a 2020-as célok elérését befolyásoló tényezők egyikeként.
(2)  Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(3) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(4) Az intenzitási mutatókat gyakran használják energiahatékonysági mutatóként egy ország esetében. Ezek az energiafogyasztás és a tevékenységre vonatkozó adatok arányaként vannak bemutatva. Ebben az esetben a végsőenergia-intenzitás az EU-27 végsőenergia-fogyasztásának és bruttó hazai termékének (GDP) arányaként épül fel.
(5) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(6) 6 Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(7) A vagyonhatás az energiafogyasztásban a vagyon változása következtében bekövetkezett változásokat tükrözi, és a fűtési végfelhasználás esetében a lakások () egy főre eső összes hasznos alapterületét képviseli, valamint valamennyi egyéb végfelhasználás esetében az egy főre eső, vásárlóerő-egységben () kifejezett bruttó rendelkezésre álló jövedelmet.
(8)  Az intenzitást a végsőenergia-fogyasztás és az összes hasznos alapterület (TFA) arányaként számítják ki, amelyet elosztanak a lakossági ágazat bruttó rendelkezésre álló jövedelmével (GDI).
(9) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(10) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(11) COM(2021) 558 final.
(12) Franciaország esetében mind a PEC-re, mind a FEC-re vonatkozó célértékeket úgy igazították ki, hogy azok magukban foglalják a nemzetközi légi közlekedést is, a becslések szerint 6,5 Mtoe-vel.
(13)  Spanyolország jelentése: „Az 5. cikk (6) bekezdésével összefüggésben 2020-ban felújított épületek teljes alapterülete [m2] 304 763 m2 volt. Ez a 279 944 m2-es célkitűzés 109 %-os teljesítésének felel meg (amely célkitűzést az 5. cikk (1) bekezdése szerinti energiahatékonysági követelményeknek 2020. január 1-jén nem megfelelő épületek 9 331 465 m2 összes hasznos alapterületének 3 %-aként [m2] számítottunk ki). Figyelembe véve a 2014–2020-as időszakban felújított 1 930 977 m2 alapterületet, a 2 016 921 m2-es célkitűzés 96 %-a teljesült”.Olaszország jelentése: „A felső sorban említett felület teljes értékéhez viszonyított különbség a központi közigazgatás tulajdonában és használatában lévő, 250 m2-nél nagyobb összes hasznos alapterületű fűtött és/vagy hűtött, felújított vagy az év folyamán felújítani tervezett épületek összes felületét jelzi”.
(14) Eltérő rendelkezés hiányában az éves felújítási kötelezettséget úgy kell kiszámítani, hogy az alapterületre vonatkozóan az előző évben bejelentett MEPS-nek való meg nem felelést meg kell szorozni 3 %-kal.
(15) Luxemburg: a teljes időszakra vonatkozó átfogó célkitűzés több mint teljesült. 2020-ban ezért nem újítottak fel további épületeket.
(16) Portugália: a jelentés az alapértelmezett megközelítés alkalmazásának első évére vonatkozott. A halmozott eredményt nem lehetett értékelni, mivel a felújított területet csak 2019-ben és 2020-ban jelentették be.
(17) Szlovénia: a 2015-re és 2016-ra vonatkozó adatok hiányoznak, ezért a 2014–2020-as időszakban az alapterület tekintetében elért összes kötelezettség [%] nem áll rendelkezésre.
(18)  Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(19) Málta: a 2014–2020-as évekre vonatkozó adatok hiányoznak, ezért a 2014–2020-as időszakban az alapterület tekintetében elért összes kötelezettség [%] nem áll rendelkezésre.
(20) Ciprus: a kórházakat és az egészségügyi központokat 2020-ban törölték a listáról, mivel az Egészségügyi Minisztérium helyett az Állami Egészségügyi Szolgáltató Szervezet (SHSO) irányítása alá tartoztak. Az SHSO független a központi kormányzattól, és a közegészségügyi ágazat közelmúltbeli reformjának részeként hozták létre. A 2021–2030-as időszakra szóló hosszú távú felújítási stratégián alapuló új éves energiamegtakarítási cél 1,31 GWh. A 2020-ra kitűzött cél tehát 3,316 GWh helyett 1,31 GWh lesz.
(21) Horvátország jelentéséből: „A 2020-as cél nem teljesült. 2020-ban 205 energetikai felújítási projekt fejeződött be az állami építőiparban, de az épületek egyike sem volt a központi kormányzat tulajdonában és használatában. Felhívjuk figyelmet, hogy 2020 különösen problematikus év volt, mivel a Covid19-világjárvány közepette a Horvát Köztársaságot szörnyű földrengések sújtották, amelyek jelentősen lelassították az épületek felújítását és későbbre tolták a felújítási határidőket”.
(22) Hollandia: a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő épületek által fogyasztott energia (gáz, hő és villamos energia) halmozott megtakarítása 2014–2021-ben 227 ktoe volt. Ez az energiafogyasztás évi 5 %-os átlagos csökkenésének felel meg (2021: −0,2 ktoe energiamegtakarítás, 2014–2021: 226,7 ktoe energiamegtakarítás).
(23) Írország éves célértékét további információk formájában jelentették be, amelyeket az ország 2018-ban nyújtott be. Feltételezzük, hogy a célkitűzés a szóban forgó időszakban mindvégig változatlan maradt.
(24) Primerenergia-megtakarítás: Belgium, Dánia, Németország, Írország, Ciprus és Lengyelország. Végsőenergia-megtakarítás: Csehország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Málta, Hollandia, Ausztria, Szlovénia és Finnország. Nem egyértelmű, hogy primer vagy végleges: Olaszország, Szlovákia és Svédország.
(25) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(26) Horvátországra, Magyarországra és Romániára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.
(27) A tagállamok által jelentett adatok értékelése még folyamatban van, és a tagállamok további pontosításokkal szolgáltak. Ezért előfordulhat, hogy az e jelentésben bemutatott eredmények további módosítások tárgyát képezik.
(28) A bejelentett és említett adatok nem veszik figyelembe a támogathatósággal, az addicionalitással és a lényegességgel kapcsolatos potenciális aggályokat, illetve a bejelentett adatok következetlenségeit vagy esetleges hibáit.
(29) Az elemzés összhangban van a jelentéstételi sablonban jelentett adatokkal. Előfordulhat, hogy az adatokat felülvizsgálják, ha a tagállamok további pontosításokat nyújtanak.
(30)  A 498 intézkedés közül csak 422 esetében jelentettek energiamegtakarítást, vagy azért, mert a bejelentett intézkedések némelyikét nem hajtották végre, vagy azért, mert azokból nem számoltak be energiamegtakarításról.
(31) A tagállamok által a helyreállítási és rezilienciaépítési tervük részeként vagy a jelenlegi energiaválság kezelése érdekében végrehajtott új intézkedések nem szerepelnek ebben a jelentésben, mivel ez a 2014–2020-as kötelezettségi időszakkal foglalkozik.
(32) Nem minden tagállam számolt be 3 szakpolitikai intézkedésről.
(33)  Az elemzés összhangban van a jelentéstételi sablonban jelentett adatokkal. Előfordulhat, hogy az adatokat felülvizsgálják, ha a tagállamok további pontosításokat nyújtanak.
(34)  Görögország, Horvátország, Magyarország és Románia nem számolt be a nagyvállalatok számáról és az e vállalatoknál végzett energiaauditok számáról.
(35) A grafikon függőleges tengelye megjelenítési okokból logaritmikus skálát használ. Málta és Spanyolország 2020-ban nem számolt be a nagyvállalatok számáról. Málta esetében a 2020-as évre a 2019. évi adatokat feltételezik.
(36) Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(37) Ezt néhány tagállam, például NL és LV kifejezetten megemlíti.
(38) Tekintettel a Covid19-világjárvány körülményeire, egyes tagállamok késleltették hosszú távú felújítási stratégiáik benyújtását.
(39) SWD(2021) 365 final/2: A nemzeti hosszú távú felújítási stratégiák elemzése (meg kell jegyezni, hogy a bizottsági szolgálati munkadokumentum végleges változatát hamarosan közzéteszik).
(40)  COM(2020) 662 final.
(41) Castellazzi L., Paci D. és mások (2022), Assessment of the first long-term renovation strategies under the Energy Performance of Building Directive (Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerinti első hosszú távú felújítási stratégiák értékelése), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (előkészületben).
(42) A JRC saját számításai a tagállamok jelentései alapján, 2022. Lásd:
(43)  Ezek magukban foglalnák a kutatási és innovációs megoldásokat is, összhangban a Horizont Európa városoknak a klímasemleges és intelligens városokra irányuló küldetésével, 2030-ig.
(44) Ez a szakasz a tagállamok által az energiahatékonysági irányelv végrehajtása terén, valamint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv NZEB-ekre vonatkozó követelményeinek és az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek teljesítése terén elért haladás 2020. évi értékelésében foglalt, az NZEB-ekről szóló releváns szakaszt egészíti ki. A cél a Bizottság további elemzéseinek figyelembevétele.
(45) A Covid19-világjárvány körülményei miatt néhány tagállamban rövid ideig késett az NZEB-ekre vonatkozó követelmények tényleges végrehajtása.
(46) Economidou, M., Todeschi, V., Bertoldi, P., D’Agostino, D., Zangheri, P. és Castellazzi, L., „Review of 50 years of energy policies for buildings” (Az épületekre vonatkozó energetikai szakpolitikák 50 évének felülvizsgálata), Energy and Buildings, 225. kötet, 2020.
(47) A Bizottság (EU) 2016/1318 ajánlása (2016. július 29.) az új épületek körében 2020-ra a közel nulla energiaigényű épületek egyeduralkodóvá válásának biztosítása céljából a közel nulla energiaigényű épületek és a bevált gyakorlatok terjesztésére vonatkozó iránymutatásról.
(48) D'Agostino, D. and Mazzarella, L., „What is a Nearly zero energy building? Overview, implementation and comparison of definitions” (Mi a közel nulla energiaigényű épület? A fogalommeghatározások áttekintése, végrehajtása és összehasonlítása), Journal of Building Engineering, 21. kötet, 2019, 200–212. o.
(49) REPowerEU Plan, COM(2022) 230 final, https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:fc930f14-d7ae-11ec-a95f-01aa75ed71a1.0001.02/DOC_1&format=PDF
(50)  A lebontott adatokat lásd: Tsemekidi-Tzeiranaki S., Paci D., Clementi E., Gonzales Torres M., Analysis of the Reports on 2020 Targets under Article 27 of the Governance Regulation – Energy Efficiency, 2022 (A 2020-ra kitűzött célok megvalósításáról az irányítási rendelet 27. cikke értelmében benyújtandó jelentések elemzése – energiahatékonyság, 2022).
(51) Ez a szakasz a tagállamok által az energiahatékonysági irányelv végrehajtása terén, valamint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv NZEB-ekre vonatkozó követelményeinek és az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek teljesítése terén elért haladás 2020. évi értékelésében foglalt releváns szakaszokat egészíti ki. A cél a tagállamok által a végrehajtás terén elért előrehaladás és a Bizottság által végzett további elemzés figyelembevétele.
(52) A tagállamok eredményei nem hasonlíthatók össze teljes mértékben, mivel szabadon választhatták meg a költségoptimalizált szintek kiszámításának makrogazdasági vagy pénzügyi alapját, és az épületek energiahatékonyságának kiszámítása során saját nemzeti szabványaikat és módszereiket alkalmazhatták. A beruházási költségekkel és egyéb tényezőkkel kapcsolatos egyéb különbségek a nemzeti piaci feltételeket tükrözik.