EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.10.5.
COM(2022) 523 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK, VALAMINT A TAGÁLLAMOKNAK
a tagállamok, az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló megállapodásról
Bevezetés
Az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség (a továbbiakban: Euratom) és 26 tagállam szerződő fele az Energia Charta Egyezménynek (a továbbiakban: az Egyezmény) 1 . Számos választottbíróság úgy értelmezte az Egyezmény 26. cikkét, hogy az alkalmazandó az egyik uniós tagállam beruházója és egy másik tagállam közötti jogvitákra. Ennek során elutasították a Bizottságnak az első ilyen ügyben 2 és az eddigi összes hasonló ügyben képviselt ezzel ellentétes álláspontját.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) immár kötelező erejű és mérvadó módon megerősítette, hogy az Egyezmény 26. cikke szerinti, EU-n belüli választottbírósági eljárás összeegyeztethetetlen az uniós szerződésekkel 3 . Ugyanakkor következetes és csaknem egyhangú döntéshozatali gyakorlatukban a választottbíróságok továbbra is úgy vélik, hogy az Egyezmény 26. cikke alkalmazandó az EU-n belül 4 . Az EUB szerint minden ilyen választottbírósági határozatot az uniós joggal – és különösen az EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikkével – összeegyeztethetetlennek kell tekinteni. Az ilyen határozat tehát nem válthat ki joghatást, és így nem hajtható végre az általa megítélt kártérítés kifizetése érdekében 5 .
Az Energiaközösségről szóló szerződés 26. cikke rendelkezik az ICSID választottbírósági eljárás lehetőségéről. Ez magában hordozza annak kockázatát, hogy a harmadik országok elismerik és végrehajtják ezeket a választottbírósági határozatokat anélkül, hogy az uniós bíróságoknak lehetőségük lenne azokat semmisnek nyilvánítani. Az ICSID 54. cikke valójában egy egyszerűsített elismerési és végrehajtási mechanizmust hoz létre 6 . Az ausztrál bíróságok álláspontja szerint ez a mechanizmus nem teszi lehetővé, hogy valamely tagállam az érvényes választottbírósági megállapodás hiányára hivatkozzon előttük, miután a választottbíróság elutasította ezt az érvet 7 . Az ezzel kapcsolatos állásfoglalás iránti kérelem függőben van az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság bíróságai előtt is 8 . A választottbírák még az UNCITRAL vagy a stockholmi kereskedelmi kamara választottbírósági intézetének szabályai alapján is gyakran úgy döntenek, hogy a választottbíróság székhelyét az Európai Unión kívülre helyezik 9 , elkerülve ezáltal a tagállami bíróságok és tágabb értelemben az EUB általi felülvizsgálatot 10 .
Ezért fennáll a kockázata, hogy egyes választottbíróságok értelmezése miatt a Szerződések és az Egyezmény ütköznek egymással, ami – amennyiben azt egy harmadik ország bírósága megerősíti – de facto jogi kollíziót okoz, mivel az uniós jogot sértő választottbírósági határozatok belekerülnének a harmadik országok jogrendjébe.
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a kollízió kockázata olyan jellegű, hogy a nemzetközi megállapodást összeegyeztethetetlenné teszi az uniós joggal 11 . A Bizottság véleménye szerint ahhoz, hogy az Egyezmény összeegyeztethető legyen a Szerződésekkel, a kollízió minden eshetőségét ki kell küszöbölni. Fontos továbbá, hogy a kockázatot a nemzetközi közjog szemszögéből kezeljék annak érdekében, hogy az elérje a kívánt hatást a választottbíróságok döntéshozatali gyakorlatára nézve. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a megfelelő válasz egy olyan jogi aktus elfogadása, amely a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében „a részes felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan létrejött bármely utólagos megállapodásnak” minősül.
Ténybeli háttér
Az 1994-ben aláírt és 1998-tól hatályos Energia Charta Egyezmény az energiaágazatra vonatkozó kereskedelmi és beruházási megállapodás, amely 53 szerződő felet tömörít, köztük az EU-t, az EURATOM-ot és 26 uniós tagállamot 12 . Az Egyezmény szabályokat állapít meg az energiatermékek kereskedelmére és tranzitjára, valamint az energetikai beruházások védelmére vonatkozóan.
Mivel az Egyezményt az 1990-es évek óta nem módosították lényeges mértékben, az egyre inkább elavulttá vált, miközben az EU jelentősen továbbfejlesztette a beruházásvédelemre vonatkozó anyagi jogi normákkal kapcsolatos megközelítését, amelyek az újabb megállapodások értelmében annak biztosítására hivatottak, hogy a beruházásvédelem ne befolyásolja a Bizottság szabályozáshoz való jogát. Az Egyezmény egyúttal a világ egyik legvitatottabb beruházási szerződésévé is vált: a beruházók követeléseinek fő célpontjai az uniós tagállamok, miközben a beruházók többség más uniós tagállamokban rendelkezik székhellyel.
A szerződő felek és a civil társadalom növekvő elégedetlensége miatt 2018 novemberében az EU és tagállamai által irányított korszerűsítési folyamat indult, amely főként a beruházásvédelmi normákra, valamint a fosszilis tüzelőanyagoknak nyújtott védelem korlátozására és a fenntartható fejlődés előmozdítására összpontosított.
A tárgyalásokra 2019 és 2022 között került sor. 2022. június 24-én „elvi megállapodás” született a korszerűsített Energia Charta Egyezmény tervezetéről. Ennek alkalmával a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom arról tájékoztatták az Egyezmény többi szerződő felét, hogy utólagos megállapodást kívánnak kötni az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről. 2022. november 22-én az Energia Charta Konferencia (a továbbiakban: a Konferencia) felkérést kap arra, hogy hivatalosan hagyja jóvá az Energia Charta Egyezménynek és mellékleteinek megtárgyalt módosításait.
A korszerűsített Egyezmény egy koherens és naprakész keret létrehozásával elősegíti majd a fenntartható beruházásokat az energiaágazatban. Jogbiztonságot teremt azáltal, hogy magas szintű beruházásvédelmet biztosít, miközben tükrözi a tiszta energiára való átállás céljait, és hozzájárul a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez.
Az Egyezmény olyan beruházásvédelmet fog nyújtani, amely tükrözi az EU által a közelmúltban kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásokra vonatkozóan kidolgozott megreformált és korszerűsített normákat, és biztosítja a kormányok számára az ahhoz való joguk megőrzését, hogy megvalósítsák közpolitikai célkitűzéseiket, többek között az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatban. Az Egyezmény hozzájárul majd az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez. A korszerűsített Egyezmény azt is lehetővé teszi a szerződő felek – köztük az EU és az Euratom – számára, hogy kizárják a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos új beruházásokat a beruházásvédelemből, és fokozatosan megszüntessék a meglévő beruházások védelmét.
Végezetül a korszerűsített Egyezmény az egyértelműség érdekében tartalmaz egy olyan záradékot, amely megerősíti, hogy egy regionális gazdasági integrációs szervezetben – az EU-hoz hasonlóan – tagsággal rendelkező szerződő fél beruházója nem nyújthat be beruházó és állam közötti vitarendezési (ISDS) követelést az ugyanazon regionális gazdasági integrációs szervezetben tagsággal rendelkező másik szerződő féllel szemben.
Jogi háttér
Az Achmea-ügyben hozott ítéletében 13 az EUB megállapította, hogy az Európai Unió tagállamai között megkötött nemzetközi megállapodásokban a beruházó és állam közötti választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezések ellentétesek az uniós Szerződésekkel, és ezen összeegyeztethetetlenség miatt nem alkalmazhatók azt követően, hogy az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodás részes felei közül az utolsó az Európai Unió tagállamává vált. Ugyanezen elveket alkalmazva a Bíróság a Komstroy-ügyben hozott ítéletében 14 úgy ítélte meg, hogy a Egyezmény 26. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó valamely tagállam és egy másik tagállam beruházója közötti, az utóbbi által az első tagállamban eszközölt beruházással kapcsolatos jogvitákra. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUB ítéletei ex tunc hatállyal alkalmazandók 15 . A PL Holdings-ügyben 16 az EUB elutasította az Achmea ítélet alkalmazásának időbeli korlátozására irányuló kérelmet. A Romatsa-ügyben 17 az EUB kimondta, hogy az e megállapítások megsértésével hozott, EU-n belüli választottbírósági határozatokat – beleértve az ICSID-ítéleteket is – hatályon kívül kell helyezni, és ezért azok semmi esetre sem hajthatók végre annak érdekében, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek az ilyen határozatok által megítélt kártérítéshez.
Az elfogadás folyamata
Az Energia Charta Konferencia 2022. november 22-i 33. ülésén várhatóan négy határozatot hoz az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésével kapcsolatban. Ezeket a döntéseket egyidejűleg hozzák meg, és céljuk a következő: (1) az Energia Charta Egyezmény szövegéhez javasolt módosítások elfogadása (CC 760); (2) az Energia Charta Egyezmény mellékletei javasolt módosításainak és változtatásainak jóváhagyása (CC 761); (3) az egyetértési megállapodások, nyilatkozatok és határozatok javasolt módosításainak jóváhagyása (CC 762); és (4) az Energia Charta Egyezmény módosított szövegének hatálybalépéséről és ideiglenes alkalmazásáról, valamint az Egyezmény mellékleteinek változtatásairól/módosításairól szóló határozat jóváhagyása (CC 763). Ezekről a határozatokról egyhangú szavazással döntenek. Ha a szavazás sikeres, azaz egyik szerződő fél sem emel kifogást, az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésére vonatkozó határozatokat az Energia Charta Konferencia által elfogadottnak kell tekinteni. Ez az elfogadás a reformcsomag különböző elemeinek megerősítésére, ideiglenes alkalmazására és esetleges hatálybalépésére irányuló további folyamatokat fog elindítani.
Ezzel összefüggésben a Bizottság az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése alapján tanácsi határozatra irányuló javaslatot terjeszt elő az Unió által a Charta Konferencián képviselendő álláspont meghatározásáról, az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésével kapcsolatos négy határozat támogatása és jóváhagyása érdekében. A Bizottság ezzel párhuzamosan javaslatot tesz az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 101. cikkének (2) bekezdése szerinti tanácsi határozatra is, amelyben javasolja, hogy az Euratom nevében ugyanezt az álláspontot alakítsák ki.
Az EU és tagállamai mindig is úgy vélték, hogy az Energia Charta Egyezmény teljes egészében nem alkalmazandó az EU-n belül. Tekintettel a választottbíróságok ezzel ellentétes álláspontjára, az Energia Charta Egyezmény és az EU-Szerződések közötti esetleges kollízió kockázatának kezelésére van szükség, és ezt a kérdést egy hivatalos nemzetközi megállapodásban kell tisztázni. Ez a közlemény, amelyet a Bizottság az előző bekezdésben említett, a Tanácshoz intézett két javaslatával egyidejűleg ad ki, tárgyalási folyamatot kíván kezdeményezni a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló utólagos megállapodásról, mely megállapodás előzetes tárgyalási tervezete e közleményhez csatolva található és annak szerves részét képezi. A tárgyalások lezárását követően a Bizottság javaslatot tesz az utólagos megállapodásnak az Unió és az Euratom nevében történő megkötésére. Míg az említett megállapodás egy külön szerződésben fogja kodifikálni az EU és tagállamai értelmezését (ami a kötelezettségek kétoldalú jellege miatt lehetséges), az Energia Charta Egyezmény korszerűsítése magában a szövegben és egy „egyértelműsítő” záradék révén beágyazódik az összes szerződő fél által képviselt értelmezésbe, miszerint az Egyezmény 26. cikke nem alkalmazandó az EU-n belül. Mindkét elem hozzá fog járulni a kétértelműség megszüntetéséhez, és kiküszöböli az Egyezmény alapján az EU-n belül folytatott választottbírósági eljárásokkal kapcsolatos jelenlegi vagy jövőbeli kockázatokat, a szükséges jogbiztonság biztosítása mellett.
Következtetés
Fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló utólagos megállapodás a nemzetközi jog által ínált legmegfelelőbb eszköz az Energia Charta Egyezmény és a Szerződések közötti kollízió kockázatának megszüntetésére. A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen annak megerősítését, hogy az Energia Charta Egyezmény soha nem volt és a jövőben sem lesz alkalmazandó az EU-n belül, hogy az Energia Charta Egyezmény nem szolgálhat a választottbírósági eljárások alapjául, és hogy a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés nem alkalmazandó. A megállapodásnak meg kell határoznia továbbá a tagállamok kötelezettségeit arra az esetre, ha az Egyezmény 26. cikke alapján benyújtott kérelem alapján választottbírósági eljárásban vesznek részt. Tekintettel az ilyen utólagos megállapodásnak tulajdonított visszaható hatályra, az a folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazandó lenne.
E közlemény tartalmazza a megállapodás tervezetét, amely a megbeszélések alapjául szolgál.
HL L 69., 1998., 26. o. Olaszország 2016. január 1-jei hatállyal kilépett az Egyezményből.
Electrabel S.A. kontra Magyarország, ARB/07/19. sz. ICSID-ügy.
Moldovai Köztársaság kontra Komstroy ítélet, C-741/19, EU:C:2021:655.
A mai napig nem kevesebb, mint 31 választottbírósági határozat született, amelyek valamilyen módon megállapítják, hogy az Egyezmény 26. cikke alkalmazandó az EU-n belül. Az egyetlen kivétel a Green Power K/S és Obton A/S kontra Spanyol Királyság (SCC 2016/135. sz. ügy).
Romanian Air Traffic Services Administration (Romatsa) ítélet, C-333/19, még nem tették közzé, 42. és 43. pont, valamint a rendelkező rész.
Az Unió nevében eljáró Bizottság és az ilyen esetekkel szembesülő tagállamok ragaszkodnak ahhoz, hogy a bíróság először is állapítsa meg az érvényes választottbírósági megállapodás meglétét a joghatóság alóli mentesség általános nemzetközi szokásjogi elve alapján. Mindazonáltal az ICSID 54. cikkének ezen értelmezése vitatott.
Lásd az ausztrál szövetségi bíróság teljes ülésének 2021. február 1-jei részítéletét, Spanyol Királyság kontra Infrastructure Services Luxembourg S.à.r.l. [2021] FCAFC 3. A High Court of Australia előtt fellebbezés van folyamatban.
Az Egyesült Államok bíróságai az udvariasság elve alapján az eléjük terjesztett valamennyi folyamatban lévő ügyet felfüggesztették, amíg a Bíróság döntést nem hoz az Egyezmény 26. cikkének EU-n belüli alkalmazhatóságáról. A Komstroy ítélet óta folyamatban van a felfüggesztések megszüntetése, és ítéletek várhatók.
A Svájci Szövetségi Bíróság mindeddig elutasította három, az Unión belüli beruházásokra vonatkozóan hozott választottbírósági határozat semmissé nyilvánítását, lásd a Svájci Szövetségi Bíróság 2021. februári 23-i ítéletét az AES Solar et al. (PV Investors) kontra Spanyol Királyság ügyben hozott választottbírósági határozatról (PCA 2012-14. sz. ügy, hivatkozási szám: 4A 187/2020); 2020. február 7-i ítéletét a G.I.H.G. Limited, Natland Group Limited, Natland Investment Group NV és Radiance Energy Holding S.A.R.L. kontra Cseh Köztársaság ügyben hozott választottbírósági határozatról (PCA 2013-35. sz. ügy, hivatkozási szám: 4A_80/2018); valamint 2015. július 11-i ítéletét az EDF International S.A. kontra Magyarország ügyben hozott választottbírósági határozatról (UNCITRAL ad hoc, hivatkozási szám: 4A_34/2015). Eljárási okokból azonban, és mivel a Cseh Köztársaság és Magyarország nem hivatkozott az Achmea ítéletre, ezen ítéletek egyike sem foglalkozik érdemben az Achmea ítélet joghatásainak kérdésével.
Bizonyos választottbírósági ügyekben a választottbírák még azt követően is úgy döntöttek, hogy az EU-n kívülre helyezik át a székhelyüket, miután a Bizottság amicus curiae-ként történő beavatkozás iránti kérelmet nyújtott be: Antaris Solar GmbH és Dr. Michael Göde kontra Cseh Köztársaság, PCA 2014-01. sz. ügy, 2018. május 2-i választottbírósági határozat, 38. pont (a választottbíróság eredetileg Párizsban létesített székhelyet, miután a Cseh Köztársaság megerősítette, hogy nincs kifogása az Achmea-ügyben hozott ítélet alapján, majd Genfbe helyezte át székhelyét a Bizottság amicus curiae-ként történő meghallgatásának engedélyezését jóváhagyó végzésben).
Bizottság kontra Németország ítélet, C-249/06, EU:C:2009:119., 42. pont; Bizottság kontra Ausztria ítélet, C-205/06, EU:C:2009:118, 42. pont; illetve hasonlóképpen, Bizottság kontra Finnország ítélet, C-118/07, EU:C:2009:715., 33. pont. Lásd Bizottság kontra Belgium (Open Skies) ítélet, C-471/98, EU:C:2002:628, 137–142. pont.
Olaszország 2015-ben kilépett az Egyezményből.
Achmea ítélet, C-284/16, EU:C:2018:158.
A 3. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.
Vent de Colère ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Ez az elv általában a nemzetközi bíróságok határozataival kapcsolatban is állandó ítélkezési gyakorlat:
Access to German Minority Schools in Upper Silesia, 1931 P.C.I.J., A/B sorozat, 40. szám, 19. pont.
PL Holdings ítélet, C-109/20, EU:C:2021:875.
Romanian Air Traffic Services Administration (Romatsa) ítélet, C-333/19, még nem tették közzé, 44. pont, valamint a rendelkező rész.
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.10.5.
COM(2022) 523 final
MELLÉKLET
a következőhöz:
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, valamint a tagállamoknak
a tagállamok, az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló megállapodásról
UTÓLAGOS MEGÁLLAPODÁS
AZ ENERGIA CHARTA EGYEZMÉNY ÉRTELMEZÉSÉRŐL
A SZERZŐDŐ FELEK,
A BELGA KIRÁLYSÁG,
A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,
A CSEH KÖZTÁRSASÁG,
A DÁN KIRÁLYSÁG,
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,
AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG,
A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,
A SPANYOL KIRÁLYSÁG,
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,
A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG,
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,
A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,
A LETT KÖZTÁRSASÁG,
A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,
A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
MAGYARORSZÁG,
A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,
AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,
A HOLLAND KIRÁLYSÁG,
A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,
ROMÁNIA,
A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,
A FINN KÖZTÁRSASÁG,
A SVÉD KIRÁLYSÁG,
AZ EURÓPAI UNIÓ és
AZ EURÓPAI ATOMENERGIA-KÖZÖSSÉG
SZEM ELŐTT TARTVA az Európai Unióról szóló szerződést (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződést (EUMSZ), az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződést, valamint az Európai Unió és az Euratom jogának általános elveit,
FIGYELEMMEL az Energia Charta Egyezményre,
SZEM ELŐTT TARTVA a szerződések jogáról szóló bécsi egyezményben kodifikált nemzetközi szokásjogi szabályokat és különösen a bécsi egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének a) pontjában és 41. cikkében kodifikált szabályokat,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy amint azt az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-741/19. sz., République de Moldavie kontra Komstroy ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítéletében (EU:C:2021:655, 64. pont, a továbbiakban: Komstroy ítélet) megállapította, az Energia Charta Egyezmény – annak multilaterális jellege ellenére – valójában arra irányul, hogy a két szerződő fél közötti kétoldalú kapcsolatokat hasonlóképpen szabályozza, mint a kétoldalú beruházási szerződések esetében, és ennélfogva, amint azt a Bíróság főtanácsnoka a Komstroy-ügyre vonatkozó, 2021. március 3-i véleményében (EU:C:2021:164, 41. pont) kifejtette, az Energia Charta Egyezmény szerinti jogok és kötelezettségek csak kétoldalúan alkalmazandók a két érintett szerződő fél között, a Nemzetközi Bíróság 1970. február 5-i Barcelona Traction, Light and Power Company, Limited (Belgium kontra Spanyolország) ítéletének (CIJ Recueil 1970, 3. o.) 33. és 35. pontjával összhangban,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az EUMSZ 344. cikke és az Euratom-Szerződés 193. cikke értelmében a tagállamok vállalják, hogy az EUSZ, az EUMSZ és az Euratom értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat az azokban előírtakon kívül semmilyen más vitarendezési módszernek nem vetik alá,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az EUB 2006. május 30-i Bizottság kontra Írország (Mox Plant) ítéletében (C-459/03, EU:C:2006:345, 129–137. pont) megállapította, hogy az uniós jog és az Euratom jogának értelmezésére és alkalmazására vonatkozó kizárólagos hatáskör kiterjed azon nemzetközi megállapodások értelmezésére és alkalmazására, amelyeknek az Európai Unió, az Euratom és a tagállamok részes felei, amennyiben az a nemzetközi megállapodásnak a két tagállam vagy az Európai Unió vagy az Euratom és egy tagállam közötti viszonyban történő alkalmazására vonatkozik,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az Achmea-ügyben (C-284/16) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 267. és 344. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi megállapodásban szereplő olyan rendelkezés, amelynek értelmében e tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban végrehajtott beruházásokkal kapcsolatos jogvita esetén ez utóbbi tagállammal szemben eljárást indíthat olyan választottbíróság előtt, amelynek hatáskörét e tagállam elfogadta,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a Bíróság a Komstroy-ügyben hozott ítéletében (66. pont) úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 26. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó valamely tagállam és egy másik tagállam beruházója közötti, az utóbbi által az első tagállamban eszközölt beruházással kapcsolatos jogvitákra,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a Komstroy ítélet az EUB 2016. március 6-án az Achmea-ügyben (C-284/16 (EU:C:2018:158, a továbbiakban: Achmea ítélet) hozott ítéletének alkalmazásával született, és hogy az EUB a 2021. október 26-án a PL Holdings-ügyben (C-109/20 (EU:C:2021:875) hozott ítéletében elutasította az Achmea ítélet alkalmazásának időbeli korlátozására irányuló kérelmet, és hogy ennek következtében az Energia Charta Egyezménynek a Komstroy ítéletben szereplő értelmezése ex tunc hatállyal alkalmazandó az Egyezménynek a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom általi jóváhagyását követően,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a nemzetközi jog illetékes nemzetközi bíróság általi értelmezésének időbeli alkalmazására vonatkozó szabály a nemzetközi közjog egyik általános elvét tükrözi, amint azt az Állandó Nemzetközi Bíróság is megerősítette a Rights of minorities in Upper Silesia (Németország kontra Lengyelország) ügy 40. sz. tanácsadói véleményében (1931.5.15., A/B sorozat, 40. szám, 19. pont), amelyben a Bíróság a Németország és Lengyelország között 1922. május 15-én létrejött, Felső-Sziléziára vonatkozó egyezménnyel kapcsolatban megállapította, hogy „a jogszabályokkal összhangban, a Bíróság által az Egyezmény kifejezéseire adott értelmezés visszaható hatállyal bír – abban az értelemben, hogy az Egyezmény fogalmai mindig az ezen értelmezés által számukra tulajdonított jelentéssel bírnak.”,
OSZTVA az EUSZ, az EUMSZ, az Euratom és az Energia Charta Egyezmény részes felei között az e Megállapodásban kifejezett azon közös értelmezést, miszerint az Energia Charta Egyezmény teljes egészében nem alkalmazandó és azt soha nem is alkalmazták az EU-n belüli kapcsolatokban,
MEGJEGYEZVE, hogy az egyértelműség érdekében ez kifejezetten megerősítést nyert a szerződő feleknek a 2022. november 22-i Energia Charta Konferencia általi elfogadás céljából megküldött szövegtervezet alapján korszerűsített Energia Charta Egyezmény 24. cikkének számos rendelkezésével kapcsolatban,
OSZTVA az EUSZ, az EUMSZ, az Euratom és az Energia Charta Egyezmény részes felei között az e Megállapodásban kifejezett azon közös értelmezést, miszerint ennek következtében egy olyan záradék, mint az Egyezmény 26. cikke (2) bekezdésének c) pontja, a múltban nem, és most vagy a jövőben sem szolgálhat a választottbírósági eljárások jogalapjául,
EMLÉKEZTETVE az Európai Unió, az Euratom és a tagállamok által az Energia Charta Egyezményről folytatott tárgyalások során képviselt álláspontra, amelynek során az Európai Unió, az Euratom és a tagállamok a nemzetközi közjog egyetlen egységeként jártak el, és amely szerint az Energia Charta Egyezmény teljes egészében nem alkalmazandó az EU-n belüli kapcsolatokra,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság (Question of Jaivorzina [Polish- Czechoslovakian Frontier], tanácsadói vélemény, [1923] PCIJ B. sorozat, 8. szám, 37. pont) és a Nemzetközi Bíróság (Reservations to the Convention on Genocide, tanácsadói vélemény, [1951] CIJ Recueil, 15. szám, 20. o.) ítélkezési gyakorlatával összhangban kizárólag olyan személy vagy testület jogosult hiteles értelmezést adni egy jogi szabálynak, aki vagy amely hatáskörrel rendelkezik annak módosítására vagy törlésére, ami azt jelenti, hogy egy nemzetközi megállapodás részes államainak természetes joga van az adott jogszabály értelmezésére,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy ez az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló utólagos Megállapodás olyan többoldalú megállapodásra vonatkozik, amely több kétoldalú kapcsolatot hoz létre, és hogy ez a Megállapodás csak a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom közötti kétoldalú kapcsolatokra és tágabb értelemben az említett szerződő felek beruházóira vonatkozik, és hogy ennek eredményeképpen ez a Megállapodás nem érinti az Energia Charta Egyezményben részes többi félnek az Egyezményből eredő jogai gyakorlását vagy kötelezettségei teljesítését,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom tájékoztatták az Egyezmény többi szerződő felét azon szándékukról, hogy megkötik ezt az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló utólagos Megállapodást a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 41. cikkének (2) bekezdésében kodifikált nemzetközi szokásjog szabályaival összhangban, továbbá
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a bécsi egyezmény 41. cikkének (2) bekezdése még inkább alkalmazandó az Egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett bármely utólagos Megállapodásra,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Egyezmény 26. cikke alapján létrehozott választottbíróságok túlnyomórészt a múltban is úgy határoztak és továbbra is úgy határoznak, hogy nem kötik őket az EUB ítéletei, és – többek között a Komstroy-ügyben hozott ítéletet követően is – megállapították, hogy az Egyezmény 26. cikke alkalmazandó a valamely tagállam és egy másik tagállam beruházója közötti, ez utóbbi által az első tagállamban eszközölt beruházással kapcsolatos jogvitákra,
SAJNÁLVA, hogy ezek a választottbíróságok így figyelmen kívül hagyták a nemzetközi közjog alkalmazandó szabályait és az Egyezmény érintett szerződő feleinek egyértelműen kinyilvánított szándékát,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a választottbíróságok által a szerződő felek szándékával ellentétesen hozott választottbírósági határozatokat ne hajtsák végre az Európai Unióban vagy harmadik országokban, és hogy az Egyezmény 26. cikke alapján folyamatban lévő választottbírósági eljárásokban a választottbíróság megállapítsa hatáskörének és joghatóságának hiányát, továbbá hogy a választottbírósági testületek többé ne vegyenek nyilvántartásba új választottbírósági eljárásokat, hanem azokat a választottbírósági megállapodáshoz való hozzájárulás hiánya miatt nyilvánvalóan elfogadhatatlanként utasítsák el, kifejezetten és egyértelműen meg kell ismételni az Egyezmény hiteles értelmezését egy, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló utólagos Megállapodás révén,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a tagállamok, az Európai Unió és az Euratom ily módon a Komstroy-ügyben hozott ítéletet hajtják végre az uniós és az Euratom-jogból eredő jogi kötelezettségeikkel összhangban, és jogbiztonságot teremtenek a következők tekintetében: a meglévő határozatok végrehajthatatlansága, a választottbíróságok azon kötelezettsége, hogy a folyamatban lévő választottbírósági eljárásokat azonnal megszüntessék, a választottbírósági intézmények azon kötelezettsége, hogy jövőbeli ügyeket ne vegyenek nyilvántartásba, valamint a választottbíróságok azon kötelezettsége, hogy bármely választottbírósági eljárást jogalap nélkülinek nyilvánítsanak,
TUDATÁBAN ANNAK, hogy e Megállapodásnak ki kell terjednie a beruházó és állam közötti választottbírósági eljárásokra, amelyekben az Európai Unió, az Euratom vagy annak tagállamai az Egyezmény 26. cikke alapján, bármely választottbírósági egyezmény vagy szabálykészlet alapján – ideértve az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezményt (ICSID-egyezmény) és az ICSID választottbírósági szabályait, a stockholmi kereskedelmi kamara választottbírósági intézetének (SCC) választottbírósági szabályzatát, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) választottbírósági szabályait, valamint az ad hoc választottbírósági szabályokat is – az EU-n belüli jogviták részes felei,
FELKÉRVE az ICSID titkárságát és az SCC titkárságát, hogy – az ICSID-egyezmény 36. cikkének (3) bekezdése és az SCC választottbírósági szabályai 12. cikke szerinti hatáskörükkel összhangban – ne vegyék nyilvántartásba az Egyezményen alapuló új, EU-n belüli választottbírósági eljárásokat,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy amikor a tagállamok beruházói az alapvető szabadságok valamelyikét – például a letelepedés szabadságát vagy a tőke szabad mozgását – gyakorolják, annak során az uniós jog alkalmazási körében járnak el, ennélfogva élvezik az említett szabadságok, továbbá esettől függően a vonatkozó másodlagos jog, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint az uniós jog alapelvei nyújtotta védelmet, ez utóbbiak esetében ideértve különösen a megkülönböztetésmentesség, az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét (2014. április 30-i Pfleger ítélet, C-390/2014, EU:C:2014:281, 30–37. pont), Amennyiben egy tagállam olyan intézkedésről rendelkezik jogszabályban, amely eltér az uniós jog által biztosított alapvető szabadságok valamelyikétől, az intézkedés az uniós jog hatálya alá tartozik, és a Chartában biztosított alapvető jogok is alkalmazandók rá (2017. június 14-i Online Games Handels ítélet, C-685/15, EU:C:2017:452, 55. és 56. pont),
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az EUSZ 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján a tagállamok kötelesek megteremteni saját területükön azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek a beruházók jogainak az uniós jog általi hatékony védelméhez szükségesek. Így különösen a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy bíróságaik az uniós jog értelmében megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek (az EUB 2021. február 27-i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélete, C-64/16, EU:C:2018:117, 31–37. pont),
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy e Megállapodás rendelkezései nem érintik annak lehetőségét, hogy az Európai Bizottság vagy bármely tagállam egy ügyben az EUB-hez forduljon az EUMSZ 258., 259. és 260. cikke alapján,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy ahol e Megállapodás az Európai Uniót említi, ez annak jogelődjét, az Európai Gazdasági Közösséget, majd az Európai Közösséget is magában foglalja az azelőtti időszakra vonatkozóan, hogy az Európai Unió felváltotta az Európai Gazdasági Közösséget,
MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN:
1. CIKK
Fogalommeghatározások
A jelen Megállapodás alkalmazásában:
(1) „Energia Charta Egyezmény”: az Európai Közösségek nevében az 1997. szeptember 23‑i 98/181/EK, ESZAK, Euratom tanácsi és bizottsági határozattal (HL 1998. L 69., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 24. o.) jóváhagyott, 1994. december 17‑én Lisszabonban aláírt Energia Charta Egyezmény (HL 1994. L 380., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 1. kötet, 199. o.; a továbbiakban: az Egyezmény);
(2) „EU-n belüli kapcsolatok”: vagy az Európai Unió és az Euratom tagállamai, vagy egyészről egy tagállam, másrészről az Európai Unió vagy az Euratom közötti kapcsolatok;
(3) „választottbírósági eljárás”: az Energia Charta Egyezmény 26. cikke alapján választottbíróság előtt folyó bármely eljárás, amelynek célja az egyrészről az Európai Unió valamely tagállamának beruházója, másrészről az Európai Unió egy másik tagállama, az Európai Unió vagy az Euratom közötti vita rendezése;
(4) „választottbírósági kikötés”: az Energia Charta Egyezmény 26. cikkében meghatározott, beruházó és állam közötti választottbírósági kikötés.
2. SZAKASZ
AZ ENERGIA CHARTA EGYEZMÉNY UNIÓN BELÜLI ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK HIÁNYÁT MEGERŐSÍTŐ RENDELKEZÉSEK
2. CIKK
Az Energia Charta Egyezmény alkalmazhatóságának folytatólagos hiánya
1. Az egyértelműség érdekében a szerződő felek megerősítik, hogy az Energia Charta Egyezmény nem alkalmazandó, és soha nem is volt alkalmazandó az EU-n belüli kapcsolatokra.
2. Az egyértelműség érdekében a szerződő felek megerősítik, hogy az (1) bekezdéssel összhangban az Egyezmény 47. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó, és soha nem is volt alkalmazandó az EU-n belüli kapcsolatokra. Ennek megfelelően ez a rendelkezés nem válthatott ki joghatásokat az Unión belül, amikor valamely tagállam e Megállapodást megelőzően kilépett az Egyezményből, és nem válthat ki joghatásokat az Unión belül akkor sem, ha valamely tagállam a későbbiekben lép ki az Egyezményből.
3. CIKK
Közös rendelkezések
Az egyértelműség érdekében a szerződő felek megerősítik különösen azt, hogy a 2. cikkel összhangban az Egyezmény 26. cikke nem alkalmazandó, és soha nem is volt alkalmazandó az EU-n belüli kapcsolatokra. Ezért az Egyezmény 26. cikke nem szolgálhat az EU-n belüli kapcsolatokkal kapcsolatos választottbírósági eljárások jogalapjaként, és soha nem is volt alkalmas arra, hogy ekként szolgáljon.
3. SZAKASZ
AZ EGYEZMÉNY 26. CIKKE SZERINTI KÖVETELÉSEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
4. CIKK
Lezárt választottbírósági eljárások
1.A 2. cikk sérelme nélkül ez a Megállapodás nem érinti az olyan választottbírósági eljárásokat, amelyek egyezséggel vagy 2018. március 6. előtt meghozott jogerős határozattal zárultak, és amelyek esetében:
(a) a határozatot 2018. március 6. előtt megfelelően végrehajtották – akkor is, ha azzal kapcsolatban az eljárási költségre vonatkozó igény még nem került végrehajtásra vagy érvényesítésre –, és 2018. március 6-án a határozattal kapcsolatban nem volt folyamatban kifogási, perújítási, érvénytelenítési, hatályon kívül helyezési, végrehajtási, felülvizsgálati vagy hasonló eljárás, vagy
(b) a határozatot e Megállapodás hatálybalépését megelőzően érvénytelenítették vagy hatályon kívül helyezték.
Ezek az eljárások (a továbbiakban: lezárt választottbírósági eljárások) nem indíthatók újra.
2. E Megállapodás nem érinti továbbá a 2018. március 6. előtt indított választottbírósági eljárás tárgyát képező jogvita egyezség útján történő rendezését.
5. CIKK
A szerződő felek folyamatban lévő választottbírósági eljárással kapcsolatos kötelezettségei
Amennyiben a szerződő felek olyan választottbírósági eljárásban vesznek részt, amely a [6]. cikk értelmében nem minősül lezárt választottbírósági eljárásnak, kötelesek:
(a) egymással együttműködve, a mellékletben foglalt nyilatkozat alapján tájékoztatni a választottbíróságokat az Achmea és a Komstroy ítélet jogkövetkezményeiről; valamint
(b) az Energia Charta Egyezmény 26. cikke alapján hozott választottbírósági határozattal kapcsolatos bírósági eljárásban való részvételük esetén felkérni az illetékes nemzeti bíróságot (ideértve bármely harmadik ország bíróságát is), hogy esettől függően helyezze hatályon kívül vagy semmisítse meg a választottbírósági határozatot, illetve tekintsen el annak elismeréséttől és érvényesítésétől.
4. SZAKASZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
6. CIKK
A letéteményes
1. E Megállapodás letéteményeseként az Európai Unió Tanácsának Főtitkára jár el.
2. Az Európai Unió Tanácsának főtitkára értesíti a szerződő feleket:
(a) az ideiglenes alkalmazásra vonatkozó, 11. cikk szerinti határozatról;
(b) a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó bármely okiratnak a 9. cikk szerinti letétbe helyezéséről;
(c) e Megállapodásnak a 10. cikk (1) bekezdése szerinti hatálybalépéséről;
(d) e Megállapodásnak az egyes szerződő felek tekintetében történő, 10. cikk (2) bekezdése szerinti hatálybalépéséről.
3. Az Európai Unió Tanácsának főtitkára az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a Megállapodást, és annak elfogadásáról és hatálybalépéséről értesíti az Energia Charta Titkárságát.
[Ha alkalmazandó] 7. CIKK
Mellékletek
A Megállapodás melléklete annak szerves részét képezi.
8. CIKK
Fenntartások
E Megállapodással kapcsolatban nincs helye fenntartásnak.
9. CIKK
Megerősítés, jóváhagyás vagy elfogadás
Ezt a Megállapodást az aláíró felek megerősítik, jóváhagyják vagy elfogadják.
A szerződő felek a letéteményesnél letétbe helyezik megerősítő, jóváhagyó vagy elfogadó okirataikat.
10. CIKK
Hatálybalépés
1. Ez a Megállapodás 30 naptári nappal azután lép hatályba, hogy a letéteményes kézhez veszi a második megerősítő, jóváhagyó vagy elfogadó okiratot.
2. Minden olyan szerződő fél tekintetében, amely az (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követően erősíti meg, fogadja el vagy hagyja jóvá a Megállapodást, a Megállapodás 30 naptári nappal azután lép hatályba, hogy az adott szerződő fél letétbe helyezi a megerősítő, jóváhagyó vagy elfogadó okiratát.
11. CIKK
Ideiglenes alkalmazás
1. A szerződő felek saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően úgy határozhatnak, hogy ideiglenesen alkalmazzák e Megállapodást. A szerződő felek az ilyen határozatról értesítik a letéteményest.
2. Ha két szerződő fél úgy határoz, hogy ideiglenesen alkalmazza e Megállapodást, akkor e Megállapodás rendelkezései az e két Fél közötti kapcsolatokra az ideiglenes alkalmazásról szóló határozatok közül a későbbi keltét követően 30 naptári nappal válnak alkalmazandóvá.
12. CIKK
Hiteles szövegek
E Megállapodás egy eredeti példányban, angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles. A Megállapodást a letéteményes irattárában helyezik letétbe.
Kelt Brüsszelben,...-án/-én.