EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.10.26.
COM(2022) 514 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A klímasemlegességre való átállás felgyorsítása Európa biztonsága és jóléte érdekében
Az uniós éghajlat-politikai fellépésről szóló 2022. évi jelentés
{SWD(2022) 343 final}
1.KIBOCSÁTÁSI TENDENCIÁK, SZAKPOLITIKÁK ÉS EREDMÉNYEK
Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások és az EU nemzetközi kötelezettségvállalásai
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a továbbiakban: IPCC) legutóbbi jelentései 1 megerősítik, hogy a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez átalakító hatású, globális fellépésre van szükség, ideértve a globális felmelegedés jóval 2 °C alatt tartását, illetve az 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló erőfeszítéseket. A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a 2020 és 2025 közötti időszakban tetőznie kell, majd 2030-ig mintegy 43 %-kal a 2019-es szint alá kell csökkennie annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az évszázad végére 1,5 °C-ra korlátozzuk. A jelenlegi szakpolitikák 2 keretében a világ nem olyan pályán halad, amelyen el lehetne érni a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti célkitűzését. Még ha teljesítenék is az országok a glasgow-i COP26-ot megelőzően tett valamennyi új kötelezettségvállalást, az javítaná a kilátásainkat, de még mindig nem lenne elegendő 3 .
2021-ben a globális kibocsátás ismét a világjárvány előtti szintre nőtt. A JRC előzetes adatai 4 azt mutatják, hogy a globális ÜHG-kibocsátás 2021-ben 4,2 %-kal, 52,9 milliárd tonna CO2-egyenértékre nőtt – ami valamivel meghaladja a 2019. évi kibocsátást –, miután a világjárványt követően újra fellendült a világgazdaság. Az energiaágazat kibocsátása és az ipari égetésből származó egyéb kibocsátás a világjárvány előtti szinteket meghaladóan nőtt (1,3 %-kal, illetve 2,1 %-kal 2019-hez képest), többek között a szén megnövekedett használata miatt 5 , miközben a közlekedésből és az épületekből származó kibocsátás megmaradt alacsonyabb szinten (–5,2 %, illetve –3,7 %). Az elmúlt évben az éghajlat felmelegedése további pusztító hatásokkal járt, alátámasztva a tudósok intő szavait.
A globális felmelegedés korlátozásához minden ország és ágazat példa nélküli fellépésére van szükség. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nulla nettó kibocsátást 6 , gyorsan, mélyrehatóan és fenntartható módon csökkentenünk kell az ÜHG-kibocsátást, és eközben természetalapú megoldások és szén-dioxid-eltávolítási technológiák révén fokoznunk kell bolygónk szén-dioxid-elnyelő képességét. Az IPCC megállapításai megszilárdítják az EU azon elhatározását, hogy 2050-re klímasemlegessé, majd az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé váljon, ami jelenleg az európai klímarendeletben meghatározott kulcsfontosságú célkitűzés.
Az UNFCCC keretében az EU és tagállamai közös kötelezettséget vállaltak arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es szinthez képest 20 %-kal csökkentik a gazdaság egészében (a továbbiakban: cancúni kötelezettségvállalás). Az uniós ÜHG-jegyzékről szóló, 2022-ben benyújtott jelentés 7 szerint az EU jelentősen túlteljesítette ezt a célt, így a tagállamai és az Egyesült Királyság is teljesítették az egyezmény szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket 8 . A földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (a továbbiakban: LULUCF-ágazat) nélkül, de a nemzetközi légi közlekedést beleértve a teljes ÜHG-kibocsátás az EU-27-ben és az Egyesült Királyságban összesen 34 %-kal csökkent 1990-hez képest (illetve az Egyesült Királyság nélkül 32 %-kal). Ez 2020-ig 1,94 milliárd tonna CO2-egyenérték (az Egyesült Királyság nélkül 1,55 Gt CO2-egyenérték) csökkenést jelent 9 . Az EU és tagállamai közösen teljesítették célkitűzésüket a 2020. évi uniós éghajlatváltozási és energiaügyi csomag végrehajtásával.
Az előzetes adatok azonban azt mutatják, hogy az uniós országok belföldi ÜHG-kibocsátása – a nemzetközi légi közlekedés nélkül – 2021-ben 4,8 %-kal nőtt a 2020-as, a világjárvány miatt kivételesen alacsony szinthez képest, bár a 2019-es szint alatt maradt (–4,0 %) 10 . Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (a továbbiakban: ETS) hatálya alá tartozó, helyhez kötött létesítmények kibocsátása 6,6 %-kal, az ETS-en kívüli kibocsátások pedig 3,5 %-kal nőttek, ami a világjárvány utáni helyreállításnak tulajdonítható. Valamennyi fő ágazat (az épületek kivételével) és az összes légszennyező gáz esetében a kibocsátás várhatóan a világjárvány előtti szint alatt marad, folytatva az elmúlt 30 év összességében csökkenő tendenciáját (1. ábra). A LULUCF-ágazatból származó kibocsátás elnyelésére vonatkozó, 2021. évi előzetes adatok azonban nem azt mutatják, hogy megfordult volna az ágazatra mostanában jellemző, aggasztó csökkenő tendencia. A gázárak 2021 második felétől tapasztalt példátlan megugrása egyértelmű hatást gyakorolt a villamosenergia-termelésből származó kibocsátásokra a gázról a szénre mint tüzelőanyagra való ideiglenes átállás miatt (1. háttérmagyarázat).
1. ábra: Az EU-27 országainak belföldi ÜHG-kibocsátása ágazatonként (2019–2021) 11
A gazdaság ÜHG-intenzitása – vagyis a kibocsátás és a GDP aránya – 2020-hoz képest 6,1 g CO2-egyenérték/EUR-val csökkent. Összességében az uniós országok nettó belföldi kibocsátása 2021-ben – a LULUCF-ágazatot is beleértve – 30 %-kal alacsonyabb volt az 1990-es szinthez képest, ami nagyjából összhangban van az EU 2030-ra kitűzött 55 %-os csökkentési céljának elérésére irányuló pályával. A csökkentés ütemét azonban jelentősen növelni kell (2. ábra). 2021-ben az Európai Bizottság javaslatcsomagot terjesztett elő a szakpolitikák kiigazítására annak érdekében, hogy azok megfeleljenek az EU aktualizált éghajlat-politikai célkitűzéseinek.
2. ábra: Az EU-27 országainak nettó belföldi ÜHG-kibocsátása (a LULUCF-ágazatot is beleértve) 12
Az EU-ban a légijármű-üzemeltetők hitelesített kibocsátása 2021-ben 26,87 millió tonna szén-dioxidot tett ki, ami 8,7 %-kal több, mint a 2020-ban bejelentett 24,71 millió tonna, de még mindig 61 %-kal kevesebb, mint a 2019. évi, a világjárvány előtti 68,2 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás. Az EU ETS 2021 óta nem vonatkozik az Egyesült Királyságból induló járatokra. Ezeket nem számítva a légi közlekedésből származó, az ETS hatálya alá tartozó kibocsátás mintegy 30 %-kal nőtt 2020-hoz képest, illetve 50 %-kal csökkent 2019-hez képest 13 .
A tengeri szállítás jelentős szén-dioxid-kibocsátó: az EU teljes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 3-4 %-áért felelős. 2021-ben a hajózási társaságok az EU-hoz kapcsolódó szállítási tevékenységekből származó kibocsátások csökkenéséről számoltak be, ami az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével függ össze.
|
1. háttérmagyarázat: A gázárak 2021. évi emelkedésének hatása az ÜHG-kibocsátásra 2021-ben az átlagos nagykereskedelmi gázárak elérték a 49 EUR/MWh (Megawatt/óra) rekordértéket, a napi csúcsok értéke pedig 183 EUR/MWh volt. Összehasonlításképpen: a gázárak 2010 és 2019 között 15 és 25 EUR/MWh között ingadoztak, és a 2020. májusi 3-4 EUR/MWh történelmi mélypontról gyorsan hasonló szintre tértek vissza. Az áremelkedésért számos egyidejű esemény felelős, többek között az év elején tapasztalt hideg időjárás, a szezonális átlag alatti uniós tárolási szint, az alacsony mennyiségű szél- és napenergia nyáron, valamint a növekvő geopolitikai feszültségek az EU határain. A magas gázárak hatására az uniós energiarendszerben jelentős mértékű átállás történt a gázról a szénre, illetve a lignitre, vagyis a szén- és ligniterőművek a gáztüzelésű erőművek rovására növelték üzemóráik számát. 2020-hoz képest a szén- és lignittermelés 68 TWh-val nőtt, ami a teljes termelésnövekedés (118 TWh) több mint fele(a), ugyanakkor a gáztermelés csökkent (–16 TWh). A további termelésnövekedés fennmaradó része az alacsonyabb mértékű szárazföldi szélenergia-termelés ellenére a megújuló energiaforrásokból és az atomenergiából származik (+65 TWh). A gázról a szénre, illetve a lignitre való átállás eredményeként az energiarendszerből származó szén-dioxid-kibocsátás 2021-ben a 2020-as szint fölé emelkedett (+8,3 %). Mindazonáltal az ágazat szén-dioxid-kibocsátása 2021-ben így is 7,3 %-kal alacsonyabb volt, mint 2019-ben(b) (3. ábra), az uniós energiarendszer hosszú távú, fokozatos dekarbonizációjának következtében.(c) 3. ábra: A szénből, lignitből és gázból előállított villamos energia, valamint a villamosenergia-rendszer szén-dioxid-kibocsátása, 2019–2021(d)
2022-ben továbbra is szokatlanul magasak a gázárak. A rendkívüli árbizonytalansághoz az Ukrajna elleni orosz invázió is hozzájárult. E jelentés elkészítésének időpontjában a piac rövid távon nem számít a korábbi árszintekhez való visszatérésre. Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag és a REPowerEU(e) terv célja a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való uniós függőség csökkentése és a 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai cél elérése a megújuló energia elterjedésének felgyorsításával, az ellátás diverzifikálásával és az energiahatékonyság jelentős mértékű növelésével. Az ellátás diverzifikálására irányuló beruházásoknak kerülniük kell a jövőben meg nem térülő eszközöket. (a)Európai Bizottság: Quarterly Report on electricity market [Negyedéves jelentés a villamosenergia-piacról], 14. kötet (2021 negyedik negyedéve). 18. ábra. (c)Kibocsátási tendenciák az EU-27-ben az 1.A.1.a. IPCC-ágazatban – Közcélú áram- és hőtermelés az EEA üvegházhatású gázokkal kapcsolatos adatmegjelenítőjében https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/data-viewers/greenhouse-gases-viewer (d)A 2019 és 2020 közötti időszakban a szén-dioxid-kibocsátási értékek megfelelnek az 1.A.1.a. IPCC-ágazatnak. A 2021. évi érték extrapolált, és ugyanazt a tendenciát veszi alapul, mint a kapcsolódó ágazatok európai uniós ügyleti jegyzőkönyvében szereplő kibocsátások esetében. (e)COM(2022) 230 final. |
Az éghajlat-politikai fellépés terén elért eredmények az EU-ban
Az EU jelentős eredményeket ért el az európai zöld megállapodásnak, azaz a zöld és inkluzív átállásra vonatkozó tervnek megfelelően.
A 2021 júliusa óta hatályos európai klímarendelet 14 jogszabályban rögzíti az EU azon célkitűzéseit, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, és 2030-ra az 1990. évi szinthez képest legalább 55 %-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást – ezek az EU és tagállamai által a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalások.
A Bizottság 2021-ben éghajlat-politikai és energiaügyi jogszabálycsomagot terjesztett elő annak érdekében, hogy alkalmassá tegye az uniós szakpolitikai keretet a 2030-ra kitűzött nagyobb uniós éghajlat-politikai célérték elérésére. Ezeket a javaslatokat jelenleg az Európai Parlament és a Tanács tárgyalja. Ebben az évben az európai klímarendelet egyéb rendelkezései terén történt előrelépés. Az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet 2022-ben nevezték ki, hogy független tudományos tanácsadást nyújtson az uniós intézkedésekkel és éghajlat-politikai célokkal kapcsolatban. A Bizottság elfogadott egy iránymutatást az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálattal kapcsolatban 15 , és aktualizálta minőségi jogalkotási eszközeit 16 annak biztosítása érdekében, hogy ugyanazt a megközelítést alkalmazza annak értékelésekor, hogy az intézkedéstervezetek összhangban vannak-e a klímasemlegességgel és az alkalmazkodás terén elért eredményekkel, a klímarendeletben meghatározottak szerint.
A klímasemlegesség és az éghajlatváltozással szembeni reziliencia eléréséhez jelentős beruházásokra van szükség.
2021-ben a tagállamok benyújtották helyreállítási és rezilienciaépítési tervüket, hogy a világjárványt követően újjáépítsék gazdaságukat. A 2022. szeptember közepéig elfogadott 26 helyreállítási és rezilienciaépítési terv a teljes tervezett kiadás 40 %-át éghajlatbarát beruházásokra különíti el, ami meghaladja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben meghatározott 37 %-os kötelezettséget (lásd a 6. fejezetet) 17 .
2022 májusában a Bizottság az Ukrajna elleni orosz invázió által okozott energiapiaci zavarokra reagálva előterjesztette a REPowerEU tervet 18 . A tervben foglalt becslések szerint 210 milliárd EUR összegű további beruházásra van szükség az energiahatékonyság, az energetikai infrastruktúra és a megújuló energia terén ahhoz, hogy az EU vissza tudja szorítani fosszilistüzelőanyag-felhasználását, és 2027-re kétharmadával csökkenteni tudja az orosz gázimportot. A terv intézkedéseket javasol a fogyasztók és az ipar kibocsátásainak és energiaköltségeinek csökkentésére, ideértve a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági cél 13 %-ra való növelését, valamint az EU energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások arányának a 2020. évi 22,1 %-ról 2030-ra 45 %-ra történő növelését, ami meghaladja az „Irány az 55 %!” javaslat 40 %-os célkitűzését 19 . Az EU évente közel 100 milliárd EUR-t takaríthatna meg az orosz fosszilis tüzelőanyagok importján.
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó, fel nem használt 225 milliárd EUR-t a REPowerEU keretében történő fellépésre lehet majd fordítani. A terv a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtott finanszírozás növelésére további 20 milliárd EUR vissza nem térítendő támogatást javasol az EU ETS piaci stabilizációs tartalékából származó kibocsátási egységek értékesítéséből. A tagállamok a REPowerEU célkitűzéseinek elérése érdekében bizonyos uniós forrásokat is átirányíthatnak. Jelenleg az éghajlat-politikai projektek minden eddiginél nagyobb pénzügyi támogatást élveznek. A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés és a Next Generation EU legalább 30 %-át éghajlat-politikai fellépésekre fordítják (ez rekordmagas aránynak számít, hiszen 2014 és 2020 között ez az arány 20 % volt) (lásd a 6. fejezetet).
Júliusban a Bizottság elfogadta a Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért című közleményt 20 , amely magában foglal egy tervet a gázkereslet csökkentésére, valamint egy rendeletjavaslatot a gázkereslet csökkentésére irányuló összehangolt intézkedésekről 21 . A tagállamok javában különféle intézkedéseken dolgoznak energiafogyasztásuk csökkentése érdekében.
A fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében a Bizottság idén javaslatot tett egy új uniós városi mobilitási keretre és egy cselekvési tervre a távolsági és a határokon átnyúló vasúti forgalom növelése érdekében, vonzóbbá téve a vasúti közlekedést az utasok számára.
Beruházás az innovációba
Az EU ETS Innovációs Alap továbbra is támogatást nyújt az uniós iparnak az élvonalbeli technológiák kifejlesztéséhez, valamint a megújuló hidrogén és más tiszta technológiai megoldások innovációjának fellendítéséhez. Az első forduló óta a rendelkezésre álló források több mint 50 %-kal nőttek, ami az olyan eszközök kiegészítéseként, mint a Horizont Európa jelentős lendületet ad az ipar dekarbonizációjának az EU-ban (lásd a 6. fejezetet).
Több magántőke mozgósítása a zöld finanszírozás terén
A Bizottság a tőkepiaci szabályok és az éghajlat-politikai célkitűzések összehangolásán dolgozik, többek között az új fenntartható finanszírozási stratégia 22 végrehajtása érdekében. A Bizottság az éghajlattal kapcsolatos összehasonlítható információk érdekében javaslatot tett a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre 23 és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre 24 , valamint célirányosan módosítani kívánja az uniós banki 25 és biztosítási szabályokat 26 annak érdekében, hogy az éghajlati kockázatok beépüljenek a bankok és biztosítótársaságok irányításába és üzleti tevékenységébe.
A Bizottság javaslatot tett arra, hogy bizonyos energetikai tevékenységeket a taxonómiai rendelet 27 keretében egyedi módon kezeljenek. Bizonyítékokat gyűjtött a hitelminősítésekre, a környezeti, társadalmi és irányítási minősítésekre 28 , valamint a makroprudenciális keret felülvizsgálatára 29 vonatkozó esetleges jogalkotási javaslatokhoz.
A társadalmi méltányosság és a gazdasági reziliencia fokozása
A zöld átállás csak akkor lehet sikeres, ha méltányos és inkluzív módon megy végbe, összhangban a szociális jogok európai pillérével, támogatva azokat, akik a legnagyobb kihívással néznek szembe. Tekintettel a geopolitikai helyzetre és az energiaárak alakulására, az átállásnak gyorsan meg kell történnie, miközben a társadalmat és a gazdaságot is rezilienssé kell tenni.
A klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlás 30 elfogadására 2022 júniusában került sor. Ez egy, a tagállamok számára készült iránymutatás az átállás foglalkoztatási, készségfejlesztési, szociális és elosztási szempontjaira vonatkozó szakpolitikai csomagok kidolgozásához és végrehajtásához 31 . Tekintettel a növekvő energiaárakra, a tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az alacsony jövedelműek számára is hozzáférést biztosítsanak az energiához és a közlekedéshez. A méltányos és társadalmi átálláshoz számos uniós finanszírozási eszköz nyújt támogatást (6. fejezet) 32 .
Az emberek bevonása
A klímasemleges társadalom megvalósításakor rólunk, emberekről van szó: arról, hogyan termelünk, fogyasztunk, mozgunk, fűtjük és hűtjük otthonainkat, valamint hogyan dolgozunk és élünk együtt. A nyilvánosság aktív részvétele kiemelkedő fontosságú. Az európai éghajlati paktum 33 mindenki számára lehetőséget és platformot biztosít az új éghajlat-politikai fellépések megtervezéséhez, a tevékenységek támogatásához, az információk és ismeretek megosztásához, a helyi szintű tevékenységek elindításához és összekapcsolásához, valamint a megoldások bemutatásához.
A kísérleti szakasz az éghajlattudomány és -politika mindennapi életünkbe való átültetésére összpontosított. Az éghajlati paktumnak jelenleg közel 1 000 nagykövete van az élet minden területéről, a cserkészektől a polgármesterekig, akik a helyi közösségekben tevékenykednek, valamint Európa-szerte hálózatépítéssel és tudáscserével foglalkoznak. A paktum létrehozta az egyéni és a szervezeti kötelezettségvállalások rendszerét. A „Számolj velünk” („Count Us In”) kezdeményezéssel partnerségben gyűjtött egyéni vállalások 34 eredményeként eddig közel 54 000 európai polgár tett több mint 3 millió „lépést” a szén-dioxid-csökkentésére. Több mint 300 szervezet (köztük az Európai Bizottság) vagy csoport tett (összesen 1 800) vállalást arra, hogy a klímasemlegesség felé vezető útra lép. A kezdeményezések bemutatásával a paktum másokat is cselekvésre ösztönöz.
A városok mozgósítása
A klímasemleges és intelligens városokra irányuló küldetés Európa-szerte 100 különböző várost választott ki, hogy 2030-ra társadalmilag befogadó módon klímasemlegessé váljon. A városok testre szabott támogatásban részesülnek a NetZeroCities platformon 35 , és közös „éghajlati városi szerződéseket” dolgoznak ki cselekvési tervekkel és beruházási stratégiákkal.
2.AZ UNIÓS KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER
Az EU ETS 2021-re 34,6 %-kal 36 csökkentette a helyhez kötött létesítmények kibocsátását a 2005-ös szinthez képest. Ezzel párhuzamosan a tagállamok 2013 óta több mint 100 milliárd EUR árverésből származó bevételre tettek szert, amely további éghajlat-politikai intézkedésekre és energetikai átalakulásra fordítható.
2021-ben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátás 2020-hoz képest kismértékben nőtt, tükrözve mind a Covid19-válságot követő gazdasági helyreállítást, mind a kialakuló energiaválságot. A 2021. évi kibocsátások továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak a világjárvány előtti, 2019. évi kibocsátáshoz képest, de az ETS-ágazatokban több fellépésre van szükség a 2030-as éghajlat-politikai cél eléréséhez. Ez a célja az Európai Bizottság által 2021-ben javasolt, az európai zöld megállapodás megvalósítását célzó csomagnak, amelyről jelenleg tárgyal az Európai Parlament és a Tanács. Ez magában foglalja a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját, a felső határérték megerősítését, a rendszernek a tengeri kibocsátásokra való kiterjesztését, valamint az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó párhuzamos rendszert.
Kibocsátási tendenciák
2021-ben a helyhez kötött létesítmények 1 335 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátást generáltak. Ez a kibocsátás 6,6 %-kal magasabb volt, mint 2020-ban, de még mindig 5,6 %-kal alacsonyabb, mint 2019-ben 37 . Az energiaágazatban 2021-ben 8,4 %-os növekedés volt megfigyelhető, amelynek fő oka a gázárak emelkedéséhez és a villamos energia iránti megnövekedett kereslethez kapcsolódóan a földgázhasználatról a szénre való visszatérés volt a világjárvány utáni gazdasági fellendülés elősegítése érdekében. Az energiaágazat teljes kibocsátása 2021-ben azonban még mindig 8,1 %-kal elmaradt a 2019. évi szinttől, és ebben a két évben nagyon hasonló volt a villamos energia iránti kereslet.
2021-ben az ETS hatálya alá tartozó ipari kibocsátások is magasabbak voltak, mint 2020-ban (4,6 %-kal), de 2,6 %-kal elmaradtak a 2019. évi kibocsátástól. A legtöbb ágazatban – többek között a vas- és acélágazatban, valamint a vegyiparban – jelentős növekedés volt megfigyelhető. A 2020. évi több mint 60 %-os csökkenést követően a légi közlekedésből származó, az EU ETS hatálya alá tartozó kibocsátás 2021-ben 30 %-kal nőtt, de 50 %-kal alacsonyabb maradt, mint 2019-ben 38 .
4. ábra: Az ETS hatálya alá tartozó, hitelesített kibocsátás 2005 és 2021 között, tagállami előrejelzések a meglévő intézkedések alapján (2021–2030), a 2., 3. és 4. szakasz szerinti ETS-határértékek, valamint az ETS szerinti kibocsátási egységek felgyűlt többlete 2008 és 2021 között, az Egyesült Királyság (Észak-Írország), Norvégia és Izland figyelembevételével, NB: kiigazítás a 4. szakasz felső határa tekintetében
A kibocsátáskereskedelmi rendszer által generált források
Az EU ETS a „szennyező fizet” elv végrehajtása mellett jelentős forrásokat teremt elő az éghajlat-politika számára (lásd a 6. fejezetet).
5. ábra: Árverésből származó bevételek és bejelentett felhasználás, 2013–2021 (milliárd EUR), EU-27
2021-ben a szén-dioxid-ár növekedésével együtt az ETS árverésből származó bevételei is nőttek, és elérték a mintegy 31 milliárd EUR nagyságú összeget 39 . Ez azt jelenti, hogy a bevételek csaknem megduplázódtak a 2020-ban összegyűlt 16,5 milliárd EUR-hoz képest. Ebből a 31 milliárd EUR-ból 25 milliárd EUR-t közvetlenül a 27 tagállamnak juttattak el. 2021-ben a tagállamok arról számoltak be, hogy a bevételek átlagosan 76 %-át fordították éghajlat- és energiapolitikai célokra 40 , ami megfelel a 2013 és 2020 közötti időszakban erre a célra költött átlagosan 75 %-nak (5. ábra). A tagállami bevételek mintegy 24 %-át konkrét éghajlat- és energiapolitikai intézkedésekre fordították, 25 %-uk a célzott környezetvédelmi alapokba került, 51 %-uk pedig a nemzeti költségvetéseket gyarapította.
2021-ben több tagállam is felhasználta az árverésből származó bevételeit az energiaár-válság társadalmi hatásainak enyhítésére.
A légi közlekedés és a tengeri szállítás területén tett fellépések
Az Európán kívüli légi közlekedésből származó, azaz az EGT-be érkező és a más, az EGT-n kívüli országokba induló légi járatokból (az Egyesült Királyságba és Svájcba induló légi járatok kivételével) származó kibocsátások árazása – az uniós kibocsátáskereskedelmi irányelv felfüggesztő rendelkezésével összhangban – jelenleg nem az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történik.
Az Európai Parlament és a Tanács jelenleg tárgyalja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az EU ETS-t terjesszék ki a tengeri szállításból származó kibocsátásokra. A javaslat a nyomon követésről, jelentésről és hitelesítésről szóló rendeleten 41 alapul, amely 2018 óta nyomon követi az uniós kikötőkbe befutó nagyobb hajók szén-dioxid-kibocsátását. Az EU továbbra is támogatja az olyan ambiciózus intézkedések kidolgozását a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ÜHG-kibocsátáscsökkentési stratégiájának keretében, mint például a tüzelőanyagok kibocsátásintenzitására vonatkozó potenciális előírások és piaci alapú eszközök.
Uniós szén-dioxid-piac
Az uniós szén-dioxid-ár 2018 óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat. 2021-ben tovább nőtt a magas gázárak, a 2030-ra vonatkozó fokozott éghajlatvédelmi törekvéssel kapcsolatos piaci előrejelzés, valamint a kapcsolódó szakpolitikai reformok miatt. A magasabb szén-dioxid-ár hozzájárult a nagykereskedelmi villamosenergia-árak növekedéséhez, de jóval kisebb mértékben, mint a gázárak növekedése. Az energiaárakról szóló, 2021. októberi közleményben a Bizottság úgy becsülte, hogy a gázár emelkedése kilencszer akkora hatást gyakorol a villamosenergia-árakra, mint a szén-dioxid-ár emelkedése 42 . A gázárak azóta is meredeken emelkednek, míg a kibocsátáskereskedelmi rendszer árai hasonló tartományon belül maradtak. Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2022 márciusában elkészült jelentése kizárta a spekuláció szerepét a szén-dioxid-áremelkedés ösztönzésében 43 (lásd a szén-dioxid-piacról szóló jelentést) 44 .
3.A KÖZÖS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS KERETÉBE TARTOZÓ KIBOCSÁTÁSOK
A közös kötelezettségvállalással érintett ágazatok uniós szintű kibocsátása 2013 óta az éves határérték alatt van, amint azt a 6. ábra mutatja. Az EU-27-nek a közös kötelezettségvállalási határozat 45 hatálya alá tartozó kibocsátásai 2020-ban 16,3 %-kal alacsonyabbak voltak, mint 2005-ben; az EU hat százalékponttal túlteljesítette a 2020-ra kitűzött célt. A 2020. évi kibocsátások világjárvány miatti jelentős csökkenését követően a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása 2021-ben ismét nőtt. A közelítő értékek alapján a közös kötelezettségvállalási kibocsátások 2021-ben 3,5 %-kal voltak magasabbak, mint 2020-ban. A növekedés a közlekedés területén volt a legszembetűnőbb (a kibocsátás 2020-hoz képest több mint 7 %-kal nőtt), ezt követte az épületek kibocsátása (3,1 %-os növekedés). A mezőgazdasági ágazat kibocsátása 2021-ben 2020-hoz képest enyhe, 0,3 %-ot meghaladó csökkenést mutatott, de 2005-höz képest összességében csekély mértékű volt a csökkenés (körülbelül 2 %).
6. ábra: A közös kötelezettségvállalási jogszabály (ESD/ESR) hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása (2005–2030) és az éves kibocsátási jogosultságok, EU-27 (millió tonna CO2-egyenérték) (a részletekért lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot) 46
A közös kötelezettségvállalási határozat eredményei (2013–2020)
2013 és 2019 között valamennyi tagállam minden évben teljesítette vállaláselosztási kötelezettségeit. Málta minden évben túllépte az éves kibocsátási jogosultságát, de fedezte a deficitet azáltal, hogy éves kibocsátási jogosultságokat vásárolt Bulgáriától. 2019-ben Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország és Luxemburg is túllépte az éves kibocsátási jogosultságát, de az előző években megtakarított többletből fedezte a hiányt. Németországnak és Írországnak nem volt elegendő megtakarított többlete a hiány fedezésére. Németország a 2019. évi kötelezettségének teljesítése érdekében áthozta 2020-ról az éves kibocsátási jogosultságát, Írország pedig a tiszta fejlesztési mechanizmusból származó nemzetközi jóváírásokat használt fel kötelezettségei teljesítésére. Magyarország, Svédország és az Egyesült Királyság kivételével minden tagállam többletként megmaradt kibocsátási jogosultságokat tartalékolt esetleges, 2020-ban történő későbbi felhasználás céljából.
A közös kötelezettségvállalási határozat értelmében vett utolsó évre, 2020-ra vonatkozó megfelelési ciklus folyamatban van. A jegyzék közös kötelezettségvállalási határozat szerinti éves felülvizsgálata alapján négy tagállam kibocsátása meghaladta az éves kibocsátási jogosultságát (7. ábra). Ciprus kibocsátása 7 %-kal haladta meg az éves kibocsátási jogosultságát, de az előző évekből származó éves kibocsátási jogosultságából elegendő többlettel rendelkezik a 2020. évi megfeleléshez. Mivel Németország 2019-ben a megfelelés érdekében a 2020. évi éves kibocsátási jogosultsága egy részét átvitte, a 2020. évi kibocsátásai 3 %-kal meghaladják a 2020-ra fennmaradó éves kibocsátási jogosultságot. Málta kibocsátása 12 %-kal, Írország kibocsátása pedig 19 %-kal haladta meg az éves kibocsátási jogosultságát, és Németországgal együtt más tagállamoktól kell venniük éves kibocsátási jogosultságot és/vagy nemzetközi jóváírásokat kell használniuk a 2020. évi megfeleléshez, mivel nem tartalékoltak elegendő mennyiségű, többletként megmaradt éves kibocsátási jogosultságot.
7. ábra: Különbség a tagállamoknak a közös kötelezettségvállalási határozat szerinti 2020. évi célkitűzései és a közös kötelezettségvállalással érintett ágazatok 2020. évi kibocsátásai között (a 2005. évi kibocsátások százalékában) 47
A közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti 2030. évi célok megvalósítása terén elért eredmények
2021-től a közös kötelezettségvállalási rendelet 48 – Izland és Norvégia számára is – nemzeti kibocsátási célértékeket határoz meg 2030-ra, valamint éves kibocsátási jogosultságot határoz meg minden évre a 2021 és 2030 közötti időszakban 49 .
A tagállamok a közös kötelezettségvállalási rendelet szerint 2030-ra kitűzött jelenlegi közös kötelezettségvállalási céljaik elérésére irányuló szakpolitikákat és intézkedéseket irányoznak elő és hajtanak végre. Az EU-27 egésze tekintetében a jelenlegi nemzeti szakpolitikák a 2005-ös szinthez képest 2030-ra 22 %-kal csökkentenék a kibocsátásokat (8. ábra), ami jóval elmarad a kibocsátások csökkentésére vonatkozó, jelenlegi 29 %-os közös kötelezettségvállalási célkitűzéstől. Ha a tagállamok minden további, általuk bejelentett szakpolitikát végrehajtanak, az EU csak a meglévő közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti 29 %-os csökkentési célt érné el. A Bizottság javaslatot tett a közös kötelezettségvállalási rendelet módosítására annak érdekében, hogy 2030-ra elérje az üvegházhatású gázok belföldi kibocsátásának legalább 55 %-os csökkentésére irányuló ambiciózusabb célkitűzést, és javasolja, hogy a közös kötelezettségvállalással érintett ágazatokra vonatkozó 2030. évi kibocsátáscsökkentési célt 2005-höz képest 40 %-ra emeljék. Az Európai Parlament és a Tanács jelenleg tárgyal erről.
Ez rávilágít arra, hogy a tagállamoknak az aktualizált integrált nemzeti energia- és klímatervükben sürgősen további éghajlat-politikai intézkedéseket kell tervezniük és végrehajtaniuk a közös kötelezettségvállalással érintett ágazatok tekintetében. Mivel a tagállamoknak 2023. június 30-ig kell benyújtaniuk az aktualizált tervek tervezetét 50 , a Bizottság jelenleg iránymutatást készít, hogy elősegítse az elkészítésüket.
Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítőleges adatokat tartalmazó jegyzék 2021. évi adatai szerint négy tagállam várhatóan túllépi az adott évre vonatkozó jelenlegi éves kibocsátási jogosultságát: Csehország 1, Olaszország 2, Írország 5, Ciprus pedig 14 százalékponttal. Mivel 2021 a közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti első év, a közös kötelezettségvállalási határozat keretében fennmaradó többlet nem kerül átvitelre. A tagállamok ugyanakkor a közös kötelezettségvállalási rendelet keretében más rugalmas lehetőségeket is igénybe vehetnek.
8. ábra: A közös kötelezettségvállalási rendelet szerint 2030-ra kitűzött célok és az előre jelzett kibocsátások 51 közötti eltérések a meglévő intézkedésekhez és a további intézkedésekhez képest a 2005-ös kibocsátások százalékos arányaként kifejezve az EU-27, valamint Izland és Norvégia esetében. A pozitív értékek a célértékek előre jelzett túlteljesítését, a negatív értékek pedig a teljesítés elmaradását jelzik.
A kulcsfontosságú ágazatokban alkalmazott szakpolitikák
– Közlekedés
Az új személygépkocsikra és kisteherautókra, valamint a nehézgépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározó szerepet játszanak a közúti közlekedésből eredő kibocsátások csökkentésében. A 2021. évi előzetes nyomonkövetési adatok szerint az új személygépkocsik átlagos kibocsátása a 2020. évi 130,3 g CO2/km-ről (WLTP 52 ) (azaz a NEDC 53 szerinti 107,5 g CO2/km-ről) 2021-re 114,7 g CO2/km-re csökkent 54 . Ezzel folytatódik az EU-ban nyilvántartásba vett új személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásában 2019 óta megfigyelhető, meredeken csökkenő tendencia, amely a 2020 óta alkalmazott, a teljes uniós járműállományra vonatkozó szigorúbb szén-dioxid-kibocsátási célértékeknek köszönhető. Emellett látványosan nőtt az akkumulátoros elektromos autók aránya. 2021-ben az EU-ban újonnan nyilvántartásba vett autók 10 %-a volt akkumulátoros elektromos autó (2019-ben ez az arány 2 %, 2020-ban pedig 6 % volt). Az előzetes adatok szerint a kisteherautók átlagos kibocsátása 2021-ben a 2020. évi 200,3 g CO2/km-ről (WLTP) (azaz a NEDC szerinti 155,0 g CO2/km-ről) 193,8 g CO2/km-re (WLTP) csökkent, többek között a 2020 óta alkalmazott szigorúbb célértékeknek köszönhetően (9. ábra).
9. ábra: Szén-dioxid-kibocsátás és a teljes uniós járműállományra vonatkozó célértékek – személygépkocsik és kisteherautók
A nehézgépjárművek, például a teherautók, a nehéz tehergépjárművek és az autóbuszok a közúti közlekedésből származó összes szén-dioxid-kibocsátás mintegy 30 %-áért felelősek. A hatályos jogszabályok előírják, hogy a gyártók új nehézgépjármű-flottájának átlagos szén-dioxid-kibocsátását 2025-re 15 %-kal, 2030-ra pedig 30 %-kal kell csökkenteni a 2019-es szinthez képest. A Bizottság 2022 végén esedékes jogalkotási javaslata várhatóan szigorítja a meglévő előírásokat, és kiterjeszti azok hatályát a nehézgépjárművek legtöbb fennmaradó csoportjára.
Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv is csökkentette a közlekedésből származó kibocsátásokat; előírja, hogy az üzemanyagok teljes életciklusra számított ÜHG-intenzitását 2020-ig 6 %-kal kell csökkenteni a 2010-es szinthez képest. A 2020-ban rendelkezésre bocsátott üzemanyagok átlagos ÜHG-intenzitása 5,5 %-kal alacsonyabb volt, mint 2010-ben. Az uniós üzemanyag-forgalmazók által elért eredmények tagállamonként igen eltérőek (10. ábra).
10. ábra: Az üzemanyagok ÜHG-intenzitásának uniós üzemanyag-forgalmazók által elért csökkentése az EU-27-ben 2010 és 2019, illetve 2010 és 2020 között (Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség)
-F-gázok
A fluortartalmú gázok (a továbbiakban: F-gázok) globális felmelegedési potenciálja a szén-dioxidénál akár 25 000-szer nagyobb is lehet. 2014 után az F-gázok kibocsátásának évtizedes növekedési tendenciája az F-gázokról szóló jelenlegi rendelet (517/2014/EU rendelet) miatt megfordult. Az EU-27 kibocsátása 20914 és 2020 között 20 %-kal csökkent, a hidro-fluor-szénhidrogének (HFC) piaci kínálata pedig 2015 és 2019 között 47 %-kal csökkent CO2-egyenértékben, különösen a hűtés éghajlatbarátabb alternatívákra való átállása miatt. A Bizottság 2022 áprilisában javaslatot tett az F-gázokról szóló új rendeletre, amely 2050-ig további kibocsátásmegtakarítást irányoz elő.
-Ózonkárosító anyagok
Az ózonkárosító anyagok szintén nagyon erős üvegházhatású gázok. Uniós felhasználásuk és előállításuk az ózonréteg védelmére irányuló, a Montreali Jegyzőkönyv szerinti globális fellépés részeként az elmúlt évtizedekben 99 %-kal csökkent. Az ózonkárosító anyagok legnagyobb fennmaradó uniós forrásai a 20 évesnél régebbi épületek szigeteléséhez használt, az épületek felújítása vagy bontása során ózonkárosító anyagokat kibocsátó habok. Az ózonkárosító anyagokról szóló rendeletre irányuló, a Bizottság által 2022 áprilisában elfogadott új javaslat célja a kibocsátások elkerülése azáltal, hogy előírja az ilyen szennyező anyagok összegyűjtését és megsemmisítését vagy újrafelhasználását.
4.FÖLDHASZNÁLAT, FÖLDHASZNÁLAT-MEGVÁLTOZTATÁS ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS
A földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF-ágazat) kulcsfontosságú szerepet fog játszani az EU klímasemlegességi célkitűzésének elérésében, mivel a földterület a földhasználattól függően üvegházhatású-gázokat bocsáthat ki a légkörbe, de el is nyelheti onnan a szén-dioxidot. Az EU-ban a LULUCF-ágazat kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki a légkörbe annál a szén-dioxidnál, amelyet biogén folyamatok révén elnyel, de az elmúlt években csökkent ez a természetes szénelnyelő általi elnyelés. 2013 és 2020 között a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a bejelentett ÜHG-kibocsátás és szén-dioxid-eltávolítás tekintetében további intézkedéseket számolnak el a LULUCF-ágazatban a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti célérték értékelésekor 55 .
11. ábra: A bejelentett (R = reported) és az előzetesen elszámolt (A = accounted) kibocsátások és elnyelések a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében, második kötelezettségvállalási időszak, EU-27 56
A 11. ábra a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakára (2013–2020) vonatkozóan az EU-ban tevékenységenként „bejelentett” kibocsátások és elnyelések tekintetében csökkenő mennyiségű szénelnyelőt mutat. A LULUCF-ágazatból származó átlagos nettó elnyelés ebben az időszakban 320,2 Mt CO2-egyenérték volt. A Kiotói Jegyzőkönyv elszámolási szabályaival az „elszámolt” egyenleg 84,3 millió tonna CO2-egyenérték átlagos szénelnyelőt (vagy jóváírást) eredményezett, a nettó jóváírások pedig a 2013. évi –123,2 millió tonnáról 2020-ra –58,4 millió tonna CO2-egyenértékre csökkentek 57 . Ezek a mennyiségek a „választott” és a „kötelező” tevékenységeket (erdőtelepítés/újraerdősítés, erdőirtás és erdőgazdálkodás) 58 is tartalmazzák.
Az üvegházhatásúgáz-nyelők csökkenésének fő oka az erdőgazdálkodás bejelentett nettó elnyelésének és elszámolt nettó jóváírásainak 2013 és 2020 közötti csökkenése 59 . A szén-dioxid-eltávolítás visszaesése számos tényezőnek tulajdonítható, többek között a fa iránti kereslet növekedésének (például 2018-ban Finnországban), a kitermelési érettséget elérő erdők növekvő arányának (Észtországban és Lettországban), valamint a természetes bolygatások, például a rovarfertőzések (Csehországban 2015 óta), a viharok (Lengyelországban 2019-ben), az aszályok és az erdőtüzek (például 2017-ben Olaszországban és Portugáliában) megnövekedett gyakoriságának. Az előzetes becslések szerint a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakára vonatkozó elszámolási szabályokat alkalmazva Belgium, Bulgária, Csehország, Franciaország, Horvátország, Ciprus, Szlovénia és Finnország nettó LULUCF-terhelése átlagos 60 .
A jelenlegi LULUCF-rendelet 61 és a másodlagos jogszabályok 62 előírják, hogy 2021-től kezdődően minden tagállamnak legalább azonos mennyiségű, a légkörből elnyelt szén-dioxiddal kell kompenzálnia az ágazatból származó ÜHG-kibocsátását a negatív egyenleg tilalma alapján.
A Bizottság az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag keretében első alkalommal javasolt 2030-ra 310 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelő, a LULUCF-ágazatból származó uniós nettó elnyelési célértéket. Ezt az uniós szintű célkitűzést kötelező nemzeti célok révén kell elérni. Ami a jövőt illeti, a Bizottság javaslatot tett a földhasználati ágazatra való összpontosításra, ötvözve a mezőgazdaságból (főként az állatállományból és a trágyákból) származó kibocsátásokat és a LULUCF-ágazatból származó nettó elnyelést. A cél az, hogy a földhasználati ágazatban 2035-re megvalósuljon a klímasemlegesség, azt követően pedig a nettó negatív kibocsátás.
A fenntartható szénkörforgásról szóló, 2021. decemberi bizottsági közlemény 63 célokat és cselekvési terveket határoz meg a természetalapú megoldások 64 és ipari technológiák révén történő szén-dioxid-eltávolítás vonatkozásában. A Bizottság jelenleg olyan szabályozási keretet dolgoz ki a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítására, amely jutalmazza a gazdálkodókat a szénmegkötésért, az ökológiai elvek teljes körű tiszteletben tartása mellett („karbongazdálkodás”). Emellett elő fogja segíteni a szén-dioxid leválasztása, felhasználása, tárolása és szállítása uniós belső piacának létrehozását olyan innovatív technológiák alkalmazásával, mint a Föld-megfigyelés (Kopernikusz program) 65 .
5.AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó, 2021. évi uniós stratégia végrehajtása többéves projekt, amely ebben az évben jelentős eredményeket ért el.
A Bizottság az európai klímarendeletben előírtaknak megfelelően technikai iránymutatást tett közzé a 2021 és 2027 közötti időszakban az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról 66 . Ezek lehetővé teszik a befektetők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a Párizsi Megállapodással és az EU éghajlat-politikai céljaival összeegyeztethető projektekről.
A Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 2021 márciusában elindított Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpont már most is kulcsszerepet játszik 67 azáltal, hogy megszünteti a jelentős tudáshiányt, és segít leküzdeni azokat az akadályokat, amelyek gátolnak bennünket az éghajlatváltozás gyorsan növekvő és káros egészségügyi hatásainak kezelésében. A megfigyelőközpont tájékoztatást és eszközöket biztosít az éghajlatváltozás és az egészség értékeléséhez. Ezenkívül hatékony megoldásokat és beavatkozásokat kínál az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiáknak a nemzeti és szubnacionális egészségügyi politikákba való integrálására és javítására. Az új fenntartható finanszírozási és erdészeti stratégiák áthidalják az éghajlatvédelem terén fennálló szakadékot, és fokozzák az erdők rezilienciáját. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló első uniós közleményt 68 2021 októberében nyújtották be az UNFCCC-nek.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló küldetés jó eredményeket ért el a szubnacionális szintű alkalmazkodási intézkedések lépésváltásának előmozdítása terén. Legalább 150 uniós régiót és közösséget támogat abban, hogy az átalakulásukat felgyorsítva 2030-ra megvalósuljon az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia. 18 tagállam 118 régiója és helyi önkormányzata írta alá a küldetési chartát, hogy csatlakozzon egy gyakorlatközösséghez, és 12, összesen 240 millió EUR összegű finanszírozási felhívást tettek közzé.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2022 végén teljes körű jelentést tervez a nemzeti alkalmazkodási intézkedések állásáról. A jelentés a nemzeti hatóságok által az energiaunió irányításáról szóló rendelet 69 és más források alapján 2021 márciusától tett jelentéseken fog alapulni.
6.AZ ÉGHAJLAT-POLITIKAI FELLÉPÉS FINANSZÍROZÁSA
A klímasemlegességre és az éghajlatváltozással szembeni rezilienciára való átálláshoz jelentős beruházásokra van szükség. Az uniós szintű finanszírozás különböző forrásokból áll rendelkezésre.
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek
Az Innovációs Alap a világ egyik legnagyobb finanszírozási programja az innovatív karbonszegény technológiák elterjesztésére. Finanszírozása az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó 450 millió kibocsátási egység ebben az évtizedben árverés útján való értékesítéséből történik, ami mintegy 38 milliárd EUR-t jelent 70 . 2020-as indulása óta mintegy 3 milliárd EUR-t fektetett be 54 projektbe. 2021-ben két pályázati felhívás zárult le: az egyik egy 1,146 milliárd EUR összegű nagy léptékű beruházásra 71 , a másik pedig 109 millió EUR összegű kis léptékű beruházásokra 72 vonatkozik.
A nagy léptékű projektekre vonatkozó első pályázati felhívás keretében hét vissza nem térítendő támogatást ítéltek oda, és voltak sikeres ajánlatok az ETS-ágazatokban, többek között a vegyiparban, az acéliparban, a cementiparban, a finomítóiparban, valamint a villamosenergia- és hőágazatban is. A kis léptékű projektekre vonatkozó első pályázati felhívás esetében 32 projekt részesült vissza nem térítendő támogatásban az ETS-ágazatok szélesebb körében, beleértve a zöld hidrogént, az energiatárolást, az üveget, a hőt és a szén-dioxid-leválasztást.
2022 júliusában Bulgáriában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Izlandon, Hollandiában, Norvégiában, Lengyelországban és Svédországban 17 projekt előzetes kiválasztására került sor a cementtel, hidrogénnel, vegyi anyagokkal stb. kapcsolatos projektekre vonatkozó második nagyszabású pályázati felhívás keretében, összesen 1,8 milliárd EUR értékben. E projektek célja, hogy működésük első tíz évében akár 136 millió tonna CO2-egyenértéket takarítsanak meg.
A 2022 őszén indítandó következő nagyszabású pályázati felhívás példátlan, 3 milliárd EUR összegű költségvetéssel rendelkezik a REPowerEU terv végrehajtását célzó projektek, a hidrogénnel és a villamosítással foglalkozó projektek, a tiszta technológiák gyártásával foglalkozó projektek és kísérleti projektek céljára.
A Modernizációs Alap – szintén az EU ETS-ből – támogatja az alacsonyabb jövedelmű tagállamokat az energiarendszerük korszerűsítésében és az energiahatékonyság javításában. 2030-ig több mint 640 millió kibocsátási egységet (mintegy 51 milliárd EUR értékben) 73 bocsátanak árverésre e tagállamok támogatása érdekében. 2021 óta 3,3 milliárd EUR-t csoportosítottak át Csehországba, Észtországba, Horvátországba, Lengyelországba, Litvániába, Magyarországra, Romániába és Szlovákiába 71 átállási beruházás finanszírozására olyan területeken, mint például a fotovoltaikus energia és az elektromos autók töltésére szolgáló villamosenergia-hálózatok.
Az éghajlat-politika beépítése az uniós költségvetésbe
Uniós szinten az átállást szolgáló beruházások két fő forrása az EU 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó 1,2 billió EUR-s többéves pénzügyi kerete, illetve a 806,9 milliárd EUR összegű Next Generation EU, amely az EU helyreállítását támogatja. E két forrás összesen legalább 30 %-át (folyó áron potenciálisan több mint 670 milliárd EUR-t) az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fogják fordítani 74 .
A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés kiadási programjai szintén legalább 30 %-os éghajlat-politikai kiadási célértéket tartalmaznak. Idetartozik az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) (30 %), a Horizont Európa (35 %), a Kohéziós Alap (37 %), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (60 %) és a LIFE (61 %).
Programok és pénzeszközök
Az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköze – amely 723,8 milliárd EUR maximálisan lehívható összeggel a Next Generation EU központi eleme – lehetővé teszi a tagállamok számára az éghajlat-politikai beruházások jelentős növelését. Az eszköz vissza nem térítendő támogatásaira (338 milliárd EUR) és hiteleire (385,8 milliárd EUR) való jogosultsághoz a tagállamoknak helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kell készíteniük, amelyekben olyan beruházásokat és szakpolitikai reformokat határoznak meg, amelyek hozzáadott értéket teremtenek az EU számára a zöld átállásból. Minden nemzeti tervnek a tervezett kiadások legalább 37 %-át éghajlat-politikára kell fordítania, és minden intézkedésnek meg kell felelnie a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek.
A szeptember közepéig elfogadott 26 terv mindegyike meghaladja a 37 %-os referenciaértéket; kollektív pénzügyi eszközeik 40 %-át fordítják éghajlat-politikai célkitűzésekre, bár egyes tagállamok az előirányzatuk több mint felét fordítják az éghajlat-politika finanszírozására. Az éghajlat-politika céljára elkülönített finanszírozás mintegy 44 %-a várhatóan a megújuló energiára és az energiahatékonyságra, 34 %-a pedig a fenntartható mobilitásra irányul 75 . Az Ukrajna elleni orosz invázió energetikai vonatkozásainak kezelését célzó, 2022. májusi REPowerEU-javaslatok elfogadásának függvényében a tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy naprakésszé tegyék terveiket, és növeljék az energiahatékonyság és a megújuló energia támogatását.
Az InvestEU program 372 milliárd EUR összegű, a 2021 és 2027 közötti időszakban további beruházásokra előirányzott költségvetésének legalább 30 %-át éghajlat-politikai célkitűzésekre fogják fordítani. A fenntartható infrastruktúrára vonatkozó keretben a finanszírozás 60 %-át éghajlat- és környezetvédelmi célokra kell fordítani 76 . Az EBB, az EBA és más végrehajtó partnerbankok az éghajlat-politikai és környezetvédelmi nyomon követéssel és a Bizottság által kidolgozott, a fenntarthatósági vizsgálatra vonatkozó iránymutatással összhangban InvestEU-garanciákat fognak felhasználni a magánszektorbeli beruházásokhoz.
A kutatás és innováció a zöld átállást a megoldások tesztelésével és demonstrálásával, valamint a szakpolitikák alapjául szolgáló, a legújabb tudományos bizonyítékokon alapuló, áttörést hozó innovációkkal és ismeretekkel mozdítja elő. A Horizont Európa program 95,5 milliárd EUR összegű költségvetésének legalább 35 %-át kutatásra és innovációra fordítja az igazságos átmenet támogatása érdekében, lehetővé téve a polgárok számára, hogy aktívan részt vegyenek a zöld átállásban. Folyamatban van új partnerségek kidolgozása a klímasemlegességhez szükséges technológiák léptékváltásával. A Horizont Európa 2021 végéig közel 4,2 milliárd EUR-t fektetett be éghajlat-politikai fellépésekbe 77 .
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap 78 támogatja a tagállamokat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításában, miközben elősegíti a klímasemlegességre való átállást és más uniós prioritások megvalósítását. Minden tagállam partnerségi megállapodást dolgozott ki, amely felvázolja a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai finanszírozás beruházási stratégiáját. Az alapok a 2021–2027-es időszakban legalább 78 milliárd EUR összegű éghajlat-politikai beruházást fognak biztosítani (az ERFA teljes költségvetésének 30 %-a és a Kohéziós Alap teljes költségvetési előirányzatának 37 %-a). A programtervezetekből és az elfogadott programokból származó előzetes adatok arra engednek következtetni, hogy az éghajlat-politikai célokra elkülönített források meg fogják haladni a célértéket.
12. ábra: A kohéziós politikai alapok éghajlat-politikai elosztása tematikus területek szerint (előzetes adatok)
Az Igazságos Átmenet Alap a 2021 és 2027 közötti időszakban 19,2 milliárd EUR nagyságú uniós támogatással járul hozzá a beruházásokhoz olyan európai régiókban, amelyeket a leginkább érint majd a klímasemlegességre való átállás a gazdasági szerkezetükre és társadalmi hatásukra gyakorolt hatás tekintetében. Az Alap létrehozását követően a tagállamok jelenleg területi igazságos átmenet terveket dolgoznak ki, amelyeket a Bizottság a kohéziós politikai programok részeként fogad majd el. A görög, ciprusi, osztrák, észak-rajna-vesztfáliai és svéd terv jóváhagyása már megtörtént.
Az Európai Szociális Alap (ESZA+) támogatja a foglalkoztatást és a humántőkébe való beruházásokat. Szeptember közepéig a 2021–2027-es időszakra vonatkozó ESZA+ programok nagyjából egyharmadát fogadták el. A tárgyalások még folyamatban vannak, de az év végéig várhatóan valamennyi ESZ+ program elfogadásra kerül. A zöld munkahelyek létrehozásának, valamint a készségeknek és képesítéseknek a klímasemleges gazdaságra való átálláshoz való hozzáigazításának támogatása érdekében a tagállamok új típusú képzések, tantervek, tanulószerződéses gyakorlati képzések és üzleti modellek, például szociális vállalkozások kidolgozását tervezik.
A technikai támogatási eszköz továbbra is testre szabott technikai támogatást nyújtott a tagállamoknak az európai zöld megállapodás prioritásaihoz kapcsolódó reformok megtervezéséhez és végrehajtásához. 17 tagállam 79 kapott támogatást az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség fokozatos felszámolását célzó megfelelő reformok és beruházások azonosítására irányuló további REPowerEU-felhívás révén.
Az Európai Unió a LIFE programon keresztül környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépéseket finanszíroz. 2021-ben több mint 290 millió EUR-t ítélt oda 132 projektnek, többek között olyan területeken, mint a klímasemleges gazdálkodás, a tőzeglápok helyreállítása, a vas- és acélgyártás során történő hővisszanyerés, valamint az erdők és infrastruktúrák éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása. 2022-ben mintegy 755 millió EUR áll rendelkezésre éghajlat-politikai és környezetvédelmi projektekre, többek között a tiszta energiára való átállásra. Júniusban Ukrajna csatlakozott a LIFE programhoz, és igénybe veheti a LIFE-támogatást, amely segít a környezet helyreállításában az orosz invázió által okozott pusztítást követően.
7.NEMZETKÖZI ÉGHAJLAT-POLITIKAI FELLÉPÉS
A Párizsi Megállapodás első ötéves ciklusának lezárultával az elmúlt évben intenzív és eredményes nemzetközi eszmecserékre került sor, különösen az EU, Kína és Kanada által közösen összehívott éghajlat-politikai miniszteri találkozókon, a petersbergi éghajlat-politikai párbeszéden, a római G20-csúcstalálkozón és az ENSZ glasgow-i éghajlatváltozási konferenciáján (COP26).
Az EU példáját követve szinte valamennyi nagyobb gazdaság elkötelezte magát amellett, hogy az évszázad közepéig vagy annak környékén eléri a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Sokan jelentősen növelték a 2030-ra vonatkozó kibocsátási célértékeiket (nemzetileg meghatározott hozzájárulások), ami azt bizonyítja, hogy a Párizsi Megállapodás működik, és az EU másokat is a fellépés felgyorsítására ösztönöz. Mindazonáltal a jelenlegi nemzeti szakpolitikák és intézkedések mellett a világ nem a megfelelő úton halad a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti céljának elérése felé. Ha az országok valamennyi új kötelezettségvállalásukat teljesítik, egyes súlyos éghajlati hatások ugyan elkerülhetők, a felmelegedés azonban az évszázad végére továbbra is meg fogja haladni az 1,5 °C-ot.
Az EU és tagállamai továbbra is felhívják a figyelmet a zöld átállásban rejlő lehetőségekre és a késedelmes fellépés következményeire. Az EU ösztönzi és segíti a nemzetközi partnereket annak érdekében, hogy határozottabb és tartósabb válaszokat adjanak az éghajlatváltozás által jelentett közös fenyegetésre.
Az EU és tagállamai biztosítják az éghajlatváltozás elleni küzdelem közfinanszírozásának legnagyobb részét a világon: 2020-ban 23,4 milliárd EUR-t különítettek el a kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia megteremtésére a fejlődő országokban, ebből 5,2 milliárd EUR-t uniós szinten (uniós költségvetés, Európai Fejlesztési Alap és Európai Beruházási Bank). A közfinanszírozás és a szabályozási reformok hozzájárulnak a tőke mozgósításához és a magánberuházások növeléséhez, ami ahhoz szükséges, hogy az uniós kutatási és innovációs keretprogramok jelentősen hozzájáruljanak a globális éghajlat-politikai értékelésekhez és fellépésekhez, az EU pedig az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentéseit alátámasztó tudományos alap legfőbb finanszírozói közé tartozik 80 .
Az elmúlt évben az EU által vezetett új kezdeményezések közé tartozik a Dél-Afrika és az adományozók egy csoportja közötti, 8,5 milliárd USD összegű méltányos energetikai átállási partnerség, a von der Leyen és Biden elnök által indított és eddig több mint 100 ország által támogatott, a globális metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalás, az EU és Japán közötti zöld szövetség, valamint a G20-ak vezetőinek azon döntése, hogy megszüntetik a kibocsátáscsökkentés nélküli szénalapú villamosenergia-termelés nemzetközi közfinanszírozását.
2021-ben és 2022-ben az IPCC közzétette a hatodik értékelő jelentéshez hozzájáruló, három munkacsoport által készített jelentéseket: 2021 augusztusában a természettudományos alapokról szóló jelentést ( I. munkacsoport ), 2022 februárjában a hatásokról, alkalmazkodásról és sebezhetőségről szóló jelentést ( II. munkacsoport ), valamint 2022 áprilisában az éghajlatváltozás mérsékléséről szóló jelentést ( 3. munkacsoport ).
IPCC 3. munkacsoport: Mitigation of Climate Change (2022) [Az éghajlatváltozás mérséklése, (2022)], a 2020 végéig végrehajtott nemzeti szakpolitikákkal összhangban álló mérséklési erőfeszítésekről.
A legújabb tudományos elemzések arra engednek következtetni, hogy az európai földterületek hőmérséklete ebben az évszázadban a globális átlagnál nagyobb mértékben fog emelkedni (Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Global and European temperatures [Globális és európai hőmérséklet]).
https://www.iea.org/news/global-co2-emissions-rebounded-to-their-highest-level-in-history-in-2021
A nettó nulla kibocsátás azt jelenti, hogy egyensúlyt kell teremteni az emberi eredetű ÜHG-kibocsátás és az üvegházhatásúgáz-nyelők által végzett eltávolítás között, hogy a légkörből történő, ember által előidézett elnyelés ellensúlyozza a légkörbe kerülő összes fennmaradó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, ami így nulla nettó kibocsátást eredményez.
Az Egyesült Királyság a 27 uniós tagállammal együtt részt vett az EU 2020-ra vonatkozó közös célkitűzésének elérésében.
Az 1990 és 2020 közötti időszakra vonatkozó ÜHG-kibocsátások és -elnyelések az uniós tagállamok által az 525/2013/EU rendelet értelmében vett jegyzékükben 2022. május 27-ig az UNFCCC-hez benyújtott CRF-táblázatokon alapulnak. A számadatok a későbbi felülvizsgálatok eredményeként történő újbóli benyújtást követően változhatnak.
A 2021-re vonatkozó nettó ÜHG-kibocsátási adatok az (EU) 2018/1999 rendelet alapján benyújtott, közelítő értékeket tartalmazó ÜHG-jegyzékeken alapulnak.
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA): a 2022. évi ÜHG-jegyzék és az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítőleges adatokat tartalmazó, 2021. évi uniós jegyzék, a tagállamok beadványai alapján. Megjegyzések: 1. Az „energia” a villamosenergia- és hőtermelést, valamint a kőolajfinomítást jelenti. 2. Az „ipar” magában foglalja a gyártás során és az építőiparban történő tüzelőanyag-égetést, valamint az ipari folyamatokból és termékfelhasználásból származó kibocsátásokat. 3. Az „épületek” magában foglalja a lakó- és harmadlagos épületek energiafelhasználásából, valamint a mezőgazdasági és halászati ágazat energiafelhasználásából származó kibocsátásokat.
A 2022. évi ÜHG-jegyzék és az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítő adatokat tartalmazó, a tagállamok beadványain alapuló 2021. évi uniós jegyzék alapján, a nemzetközi tartályokat nem számítva. A 2050-ig elérendő nettó nulla megvalósításának lineáris pályája összhangban van az EU azon célkitűzésével, hogy 2030-ra 55 %-kal csökkenjen a kibocsátás.
A légi közlekedés éghajlatra gyakorolt hatása kétharmados arányban szén-dioxidtól eltérő kibocsátások formájában jelentkezik. A társjogalkotók az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagról folytatott megbeszélések során elkezdték ezeket figyelembe venni a rövid élettartamú szennyező anyagok nyomon követése és mérséklése érdekében.
(EU) 2021/1119 rendelet (a továbbiakban: európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).
A Bizottság közleménye – Technikai iránymutatás az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról a 2021 és 2027 közötti időszakban (2021/C 373/01, HL C 373., 2021.9.16., 1. o.), az európai klímarendelet 5. cikke (5) bekezdésének végrehajtásával.
A Bizottság közleménye – A jogalkotás minőségének javítása: közös erővel a jobb jogszabályokért, az azzal kapcsolatos iránymutatások és az azt kísérő eszköztár, 2021. november.
A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket jóváhagyó tanácsi végrehajtási határozatok mellékleteiben foglalt feltételekkel összhangban.
COM(2022) 230 final; COM(2022) 240 final.
2009/28/EK irányelv.
COM(2022) 360 final.
COM(2022) 361 final.
SWD(2021) 180 final.
https://ec.europa.eu/info/publications/210421-sustainable-finance-communication_en#csrd
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52022PC0071&from=EN
https://ec.europa.eu/info/publications/211027-banking-package_en
https://ec.europa.eu/info/publications/210922-solvency-2-communication_en
Az (EU) 2020/852 rendelet és az (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló rendelet.
https://ec.europa.eu/info/consultations/finance-2022-esg-ratings_en
A Tanács 2022/C 243/04 ajánlása.
A végrehajtás nyomon követése a nemzeti energia- és klímatervek révén fog megvalósulni.
COM(2021) 801 final.
https://europa.eu/climate-pact/pledges/individual-pledging_hu
https://netzerocities.eu/
Az Egyesült Királyságnak az EU-ból és az ETS-ből való kilépését tükröző aktualizált érték.
2021-től az Egyesült Királyság már nem része az EU ETS-nek. A 2020-as évvel való összehasonlítás ennek megfelelően kiigazításra került.
Összehasonlítás a 2020. és 2019. évi kiigazított, hitelesített kibocsátással, beleértve a csak az Egyesült Királyságba induló kimenő járatokat és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében 0,3 millió tonna CO2-egyenértéket.
EU-27 + az EGT-országok.
A fennmaradó 24 %-ot nem feltétlenül költik más célokra. Ennek egy részét a későbbi években költik el vagy olyan általános költségvetés részét képezik, amelyet többféle célra – többek között az éghajlatváltozással és az energiával összefüggő célokra – használnak fel.
(EU) 2015/757 rendelet.
COM(2021) 660 final.
https://www.esma.europa.eu/press-news/esma-news/esma-publishes-its-final-report-eu-carbon-market
COM(2022) 516.
406/2009/EK határozat.
A tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet alapján jelentett, az EEA által összeállított és ellenőrzött előrejelzésekből. Az adatok az EU-27-re vonatkoznak.
A tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet alapján jelentett, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összeállított és ellenőrzött előrejelzések alapján. A számadatok 2020-ig csak az EU-27-re, 2021-től pedig Izlandra és Norvégiára is vonatkoznak.
(EU) 2018/842 rendelet.
A közös kötelezettségvállalási rendelet már nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy nemzetközi jóváírásokat használjanak fel célértékeik elérésére, de a közös kötelezettségvállalással érintett ágazatokból származó ÜHG-kibocsátásuk egy részét nettó elnyeléssel ellensúlyozhatják a LULUCF-ágazatban, illetve egyes tagállamok esetében a kibocsátási egységeknek a meglévő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben való törlésével.
Az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke.
A tagállamok 2021 márciusáig benyújtották kibocsátási előrejelzéseiket. Dánia, Írország, Lettország és Izland 2022-ben a jelentős változások miatt aktualizált jelentést nyújtott be. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség pótolta az „előrejelzések további intézkedésekkel” és az „előrejelzések a meglévő intézkedésekkel” hiányzó adatait. Az eredeti adatokhoz eltérő mérőszámok tartoznak, amelyeket egy átváltás megközelítőleg korrigál. A hiányosságok itt csak szemléltető céllal szerepelnek. További részletek a mellékletben találhatóak.
A könnyű gépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati ciklus.
Új európai menetciklus-vizsgálati eljárás.
A személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátásának nyomon követése – (EU) 2019/631 rendelet; közzétette az Európai Környezetvédelmi Ügynökség.
A kiotói célkitűzések teljesítése szempontjából nem az abszolút elnyelés vagy kibocsátás mennyisége számít, hanem az, hogy az elszámolási szabályokban meghatározott referenciaértékhez és egy adott referenciaévhez képest hogyan változik az elnyelés és a kibocsátás.
A LULUCF-ágazatból származó, a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében bejelentett kibocsátások és elnyelések konkrét tevékenységeken alapulnak, és nem egyeznek meg az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye szerinti jegyzék alapján bejelentett területalapú LULUCF-kibocsátásokkal és -elnyelésekkel.
Az EU vonatkozásában bejelentett kibocsátások és elnyelések idősoraiban hasonló mintázat figyelhető meg az elszámolás és a jelentéstétel között az elszámolási szabályok alkalmazásából eredő különbségekkel.
Dánia, Németország, Írország, Spanyolország, Olaszország és Portugália úgy döntött, hogy felveszi a szántóföldi gazdálkodást az elszámolásaiba. Németország, Dánia, Írország, Olaszország és Portugália a legelőgazdálkodást is kiválasztotta, Románia pedig a rekultivációt.
Grassi, G., et al.: Brief on the role of the forest-based bioeconomy in mitigating climate change through carbon storage and material substitution, szerk.: Sanchez Lopez, J., Jasinevičius, G. and Avraamides, M., Európai Bizottság, 2021, JRC124374.
(EU) 2018/841 rendelet.
Az (EU) 2021/268 felhatalmazáson alapuló rendelet és az SWD(2020) 0236 final bizottsági szolgálati munkadokumentum.
COM(2021) 800 final.
https://research-and-innovation.ec.europa.eu/research-area/environment/nature-based-solutions_en
A szén-dioxid-eltávolítás tanúsítása – uniós szabályok (europa.eu) .
COM(2021) 572 final.
Az (EU) 2018/1999 rendelet 19. cikke.
A jelenlegi ETS-árakon alapuló becslés.
A nagy léptékű projektek teljes tőkekiadása meghaladja a 7,5 millió EUR-t.
A kis léptékű projektek teljes tőkekiadása nem haladja meg a 7,5 millió EUR-t.
A jelenlegi ETS-árakon alapuló becslés.
A 2023. évi költségvetési tervezet becslése szerint a Next Generation EU költségvetéséből 557 milliárd EUR (31,5 %) fog hozzájárulni az éghajlat-politikai célkitűzésekhez. Ezek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében jelenleg igényelt hiteleket tükrözik, és nem tartalmaznak az Innovációs és Modernizációs Alapból származó finanszírozást.
Forrás: Helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla, zöld átállási pillér .
Előzetes adatok.
Kohéziós politika 2021–2027 – Regionális politika – Európai Bizottság (europa.eu).
Belgium, Csehország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Finnország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Szlovénia és Szlovákia.
Információk szolgáltatása a globális éghajlat-politikai fellépéshez: a keretprogramok (a 7. keretprogram és a Horizont 2020) hozzájárulása az IPCC közelmúltbeli, nyíltan hozzáférhető adatokon alapuló jelentéseinek tudásbázisához.
