EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.7.26.
COM(2022) 357 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
a 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring keretéről: A program 2030-ra és 2050-re kitűzött, kiemelt célkitűzéseinek elérése irányába tett előrelépés mérése
1.Bevezetés
A 2030-ig tartó időszakra szóló 8. környezetvédelmi cselekvési program célja a zöld átállás felgyorsítása, és a határozott fellépés biztosítása a környezet védelme és helyreállítása érdekében. 1973 óta az EU környezetvédelmi politikájának kialakítását és koordinálását általános környezetvédelmi cselekvési programok irányítják, amelyek keretet adnak az EU és tagállamai környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépésének. A 8. környezetvédelmi cselekvési program az európai zöld megállapodás célkitűzéseire épít, amely a klímasemleges, erőforrás-hatékony, mérgező anyagoktól mentes, reziliens és versenyképes körforgásos gazdaság igazságos és befogadó módon történő megvalósítására irányuló uniós stratégia. A program az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében és annak fenntartható fejlődési céljaiban meghatározott környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzések, valamint a multilaterális környezetvédelmi és éghajlatvédelmi megállapodásokban kitűzött célkitűzések eléréséhez is alapvető fontosságúak.
A számos kihívást jelentő gazdasági és geopolitikai válság – köztük az Ukrajna elleni orosz agresszió – által jellemzett jelenlegi helyzetben a 8. környezetvédelmi cselekvési program jelzi, hogy az EU és tagállamai eltökélték magukat, hogy foglalkoznak az éghajlati, biodiverzitási és környezetszennyezési válsággal, valamint reziliensebbé teszik az EU-t a jövőbeli sokkhatásokkal szemben. A 8. környezetvédelmi cselekvési program meghatároz egy 2050-ig elérendő, hosszú távú kiemelt célkitűzést, nevezetesen hogy bolygónk tűrőképességének határain belül jól éljünk, valamint hat további tematikus célkitűzést. Részét képezi továbbá egy ambiciózus keret, amely az e célkitűzések eléréséhez szükséges 34 „előfeltételből” áll, összhangban az európai zöld megállapodás károkozás elkerülése melletti elkötelezettségével, valamint egy igazságos és tisztességes átmenettel, amelyből senki sem marad ki.
|
A 2050-ig tartó időszakra szóló 8. környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzése: „Az emberek legkésőbb 2050-ig bolygónk tűrőképességének határain belül jól éljenek egy olyan jólléti gazdaságban, ahol semmi nem megy veszendőbe, a növekedés regeneratív, az Unión belül megvalósul a klímasemlegesség, és ahol jelentősen csökkentek az egyenlőtlenségek. Az egészséges környezet megalapozza minden ember jóllétét, és egy olyan környezetet jelent, amelyben megvalósul a biológiai sokféleség megóvása, az ökoszisztémák gyarapodnak, valamint megvalósul a természet védelme és helyreállítása, fokozott rezilienciát biztosítva az éghajlatváltozáshoz, az időjáráshoz és az éghajlathoz kapcsolódó katasztrófákkal és más környezeti kockázatokkal szemben. Az Unió globális szinten meghatározó szerepet játszik a jelenlegi és jövőbeni nemzedékek jólétének biztosításában, a generációk közötti felelősség által vezérelve”.
|
A fő tendenciák megfelelő mutatók segítségével és koherens módon történő nyomon követése kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az EU előrelépést tegyen a környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései irányába. Az integrált megközelítés támogatása és megerősítése érdekében a 8. környezetvédelmi cselekvési program bevezet egy irányítási mechanizmust, és megbízza a Bizottságot azzal, hogy hozzon létre egy új monitoring keretet a kiemelt célkitűzései felé tett előrehaladás mérésére – ez a 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring kerete. A monitoring keretrendnek korlátozott számú kiemelt mutatón kell alapulnia, beleértve a környezetvédelmi és a társadalmi dimenziók, valamint a gazdaság közötti kapcsolatok rendszerszintű mutatóit is, lehetővé téve az EU számára, hogy nyomon kövesse a zöld átállás irányába tett előrelépést, és magas szintű, stratégiai jellegű politikai felügyeletet biztosítson. A Bizottság feladata, hogy évente jelentést tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megtett intézkedésekről, és felvázolja a lehetséges jövőbeli intézkedéseket.
2.A 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring keretének általános jellemzői
A 8. környezetvédelmi cselekvési program irányítási mechanizmusa magában foglalja a program hat kiemelt célkitűzése felé tett előrehaladásról Bizottság általi éves ellenőrzését, értékelését és az azzal kapcsolatos jelentéstételt, figyelembe véve az előfeltételeket és a rendszerszintű változás megvalósításának általános célját. A Bizottságot az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) támogatja, amelyek kidolgoznak egy mutatórendszert a vegyi anyagokra vonatkozóan.
A 8. környezetvédelmi cselekvési program kiemelt mutatói állnak az irányítási mechanizmus középpontjában. A programról szóló határozat 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a mutatóknak a meglévő adatokra kell épülniük az adminisztratív terhek minimalizálása érdekében, és tükrözniük kell a legújabb fejleményeket az adatok és mutatók elérhetősége és relevanciája tekintetében. Ezenkívül a monitoring keretnek olyan módszertanon kell alapulnia, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy nyomon kövesse a kiemelt célkitűzésekhez kapcsolódó célértékektől való eltérést. Amennyiben az uniós jogszabályok jogilag kötelező erejű uniós célértékeket határoznak meg, az ezeket alátámasztó mutatókat a Bizottság úgy választotta ki, hogy lehetővé tegyék a program vonatkozó célkitűzéseinek és az előfeltételeknek a nyomon követését. Példaképpen az EU elfogadta azt a tonna szén-dioxid-egyenértékben mért, jogilag kötelező érvényű célértékben, miszerint az üvegházhatásúgáz-kibocsátást 2030-ig legalább 55 %-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. Amennyiben általános jogi követelmények, illetve szándékerejű célértékek és célkitűzések vannak, olyan mutatókat kell alkalmazni, amelyek a kívánt irányba tett előrehaladást mérik. Például az összes keletkező hulladék az öt lépcsős hulladékhierarchia alkalmazására irányuló erőfeszítéseket tükrözi, és ezáltal 2030-ig jelentősen csökkenteni kell a hulladék mennyiségét; a környezetvédelmi adók teljes adóbevételben képviselt hányada a „szennyező fizet” elvét tükrözi.
A 8. környezetvédelmi cselekvési program 2030-ig tartó időszakra szóló célkitűzései, valamint a 2050-ig tartó időszakra szóló jövőképe olyan mutatókat tesznek szükségessé, amelyek mérik az EU-ban és a tagállamokban elért hosszú távú eredményeket (hatásmutatókat vagy eredménymutatókat). Egyes esetekben azonban a megtett intézkedésekre összpontosító mutatók (eredménymutatók) szerepelnek, amennyiben erős szakpolitikai relevancia vagy az elfogadott célértékkel való kapcsolat áll fenn. A védett területekre vonatkozó mutató az utóbbira példa, tekintve, hogy kapcsolódik ahhoz célhoz, hogy 2030-ra a szárazföldi és tengeri területek 30 %-át nyilvánítsák védetté.
A 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring kerete egy sor kiemelt mutatót tartalmaz, amelyek magas szintű politikai összefoglalóként szolgálnak. A monitoring keret a koherencia biztosítása és az adminisztratív terhek minimalizálása érdekében ágazatspecifikus monitoring eszközökre épül. Ezek közé az eszközök közé tartozik az energiaunió és az éghajlat-politika irányítása, a körforgásos gazdaság monitoring kerete, a biológiai sokféleség uniós monitoring kerete, a biogazdaság uniós monitoring kerete, valamint a szennyezőanyag-mentesség közeljövőben bevezetendő monitoring kerete. A cselekvési program figyelembe veszi a környezetvédelmi szakpolitikák végrehajtásának felülvizsgálata során tett megállapításokat is.
A kiemelt környezetvédelmi mutatókkal kapcsolatos széles körű egyetértés támogatni fogja a koherens üzeneteket a környezeti és éghajlat-politikai politikákkal kapcsolatos, egy szélesebb szemszögből történő jelentéstétel terén, mint például:
·az európai zöld megállapodás vizualizációs eszköze, amely a digitalizációs és a méltányosságot érintő aspektusokra is kiterjed;
·a 17 fenntartható fejlesztési cél mindegyikével kapcsolatos éves uniós eredményjelentések;
·a reziliencia-jelzőrendszer segítségével az EU és a tagállamok rezilienciáját illetően végzett, holisztikus értékelés;
·átállásiteljesítmény-mutató, amely 45 ország előrehaladását rangsorolja a fenntarthatósági átállás négy dimenziójában;
·a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere, amely amellett, hogy a széles körű gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai koordinációra helyezi a hangsúlyt, gondoskodik a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó jelentéstételről valamennyi tagállamban; valamint
·a Composite Indicators & Scoreboards Explorer, egy összetett mutatókat és eredménytáblákat tartalmazó interaktív eszköz, amelyen 100-at meghaladó számú többdimenziós mérőszám szerepel.
A 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring kerete összhangban van az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentésével és annak az éghajlatváltozás és a környezetvédelem területére vonatkozó javaslataival.
3.Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció
A Bizottság 2021. február 17-én konzultatív dokumentumot tett közzé a 8. környezetvédelmi cselekvési program monitoring kerete esetében javasolt megközelítés és annak javasolt felépítése kapcsán, amely felvázolta a meglévő mutatórendszert és a kiemelt mutatók kiválasztásánál alkalmazott elveket. Ez a dokumentum, valamint a kiemelt mutatókra vonatkozó első javaslatot tartalmazó 2021. július 14-i kiegészítő feljegyzés szolgál a 2021 júliusa és 2022 januárja között lezajlott konzultációk alapjául. A Bizottság 2021 őszén munkaértekezletet szervezett a tagállamok és a külső érdekelt felek számára, hogy megvitassák a javasolt mutatórendszert. A 8. környezetvédelmi cselekvési programról szóló szakpolitikai megállapodást követően a Bizottság a kapott visszajelzéseknek megfelelően felülvizsgálta a kiemelt mutatók listáját, majd ismét konzultált a tagállamokkal a felülvizsgált listáról.
A konzultáció elősegítette az egyes tematikus területek mutatóinak és az ágazatspecifikus monitoring eszközöknek az alapos áttekintését. Irányt mutatott az éves előrehaladási jelentések alapjául szolgáló kiemelt mutatók kiválasztásához és segített azonosítani a mutatók hiányosságait. A felek helyőrzőkről állapodtak meg azon területek esetében, ahol a mutató még nem áll készen a használatra, vagy nem állnak rendelkezésre éves adatok. Felmerült az igény további mutatók iránt a 2024-es és 2029-es mélyrehatóbb értékelésekhez (lásd az 5. szakaszt); a Bizottság a végső listán nem szereplő mutatókat használja fel erre a célra.
Néhány mutató, például az üvegházhatásúgáz-kibocsátást és az ökológiai gazdálkodást mérő mutatók gyorsan bekerültek a kiemelt mutatók körébe a konzultációk során kialakult széles körű konszenzus alapján. Az olyan területeken, mint a szennyezőanyag-mentesség, döntéseket kellett hozni. A kiválasztott mutatók tükrözik a legjobban a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások és szakpolitikák rendszerszintű jellegét, míg egyes sajátos területeket a Bizottság továbbra is célzott nyomonkövetési eszközök segítségével fog értékelni. A Bizottság külön fejezetet szentelt a holisztikus 2050-re vonatkozó jövőképének, valamint számos mutatónak, amelyek kiemelt célkitűzésekhez vagy kulcsfontosságú kezdeményezésekhez kapcsolódnak. Például az anyaglábnyom-mutató az uniós felhasználással kapcsolatos globális környezeti terheléseket ismerteti.
Erőteljes felhívás hangzott el az ökoszisztéma egészségügyi szempontból történő megerősítésére is. Következésképpen a Bizottság a biológiai sokféleségről szóló fejezetbe három fő mutatót vett bele, amelyek a biológiai sokféleség csökkentésének megállítására és visszafordítására irányuló célkitűzés felé tett előrelépés mérésére szolgálnak mind az egyes fajok, mind a teljes ökoszisztémák tekintetében. Emellett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fejezetben a Bizottság az aszály ökoszisztémákra gyakorolt hatását jelző mutatót előnyben részesítette az aszály kockázatát jelző mutatóval szemben. Ezenkívül a területelvonásra vonatkozó mutató is felvételre került az átfogó 2050-es jövőképről szóló fejezetbe.
Egyes területek esetében megállapodás született arról, hogy a Bizottság helyettesítő mutatókat alkalmazzon. Például a szennyezőanyag-mentesség esetében a talajvíz nitráttartalmát választották a tiszta víz indikátoraként, annak ellenére, hogy ezt nem frissítik évente. Noha nem számszerűsíti a tápanyagveszteségek csökkenését, ugyanakkor megmutatja e veszteségek vízminőségre gyakorolt hatását, és jól jelzi a zöld megállapodás tápanyag-csökkentési céljait. A biológiai sokféleség tekintetében például a közönséges madárindex mutatja meg a legjobban a mezőgazdasági területek madárpopulációinak csökkenését, amelyet elsősorban a mezőgazdaság intenzívebbé válása idéz elő. Ami az ökoszisztéma helyreállítását és védelmét illeti, a legmegfelelőbb mutatók a védett területekhez, valamint az erdők összeköttetéséhez kapcsolódnak. Hasonló helyettesítő mutatókat használnak az összetett rendszerekben tapasztalható környezeti terhelések esetében is. Például a fenntartható energiarendszer esetében a konzultáció két mutató kombinációja mellett döntött, ezek: az energiafelhasználás és a megújuló energia.
Végül, korlátozott számú területen, ahol még nem állnak rendelkezésre mutatók, de azok különösen fontosak a szakpolitika számára, az a döntés született, hogy a jövőbeni fejlesztésekre hivatkoznak (a fosszilis tüzelőanyagok támogatása esetében), vagy beillesztenek egy helyőrzőt (környezeti egyenlőtlenségek) (lásd az 5. szakaszt).
4.A kiválasztott kiemelt mutatók
A kiemelt mutatók rendszere követi a 8. környezetvédelmi cselekvési program felépítését és 26 mutatót foglal magában. Minden egyes kiemelt prioritási célkitűzés megvalósulását két mutató követ nyomon, kivéve a biológiai sokféleséget, amely esetében ez a szám három. Öt-öt mutató szerepel a környezeti terhelésekre, az előfeltételekre és a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó, hosszú távú kiemelt célkitűzés kapcsán.
|
MUTATÓ
|
CÉL
|
FORRÁS
|
|
Az éghajlatváltozás mérséklése (2. cikk (2) bekezdés a) pont)
|
|
1.Üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG, mutató 1990 = 100, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve)
|
Klímasemlegesség: az ÜHG-kibocsátás legalább 55 %-kal történő csökkentése 2030-ig (az 1990-es szinthez képest)
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
2.A földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) származó ÜHG-kibocsátás (tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve)
|
Klímasemlegesség: a karbonelnyelőkkel végzett nettó ÜHG-elnyelés −310 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre növelése a LULUCF-ágazatban 2030-ig
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás (2. cikk (2) bekezdés b) pont)
|
|
3.Az éghajlatváltozáshoz köthető gazdasági veszteségek (milliárd EUR-ban)
|
Az éghajlatváltozás gazdasági hatása: az időjárással és éghajlatváltozással kapcsolatos eseményekből származó általános pénzügyi veszteségek csökkentése
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
4.Az aszály ökoszisztémákra gyakorolt hatása (érintett terület km2-ben)
|
Az ökoszisztéma rezilienciája: az aszály által érintett területek és a növényzet termelékenység-csökkenésének mérséklése
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
Regenerálódni képes körforgásos gazdaság (2. cikk (2) bekezdés c) pont)
|
|
5.Nyersanyag-felhasználás (tonna per főben)
|
Anyaglábnyom: az EU anyaglábnyomának jelentős csökkentése az EU-ban felhasznált termékek előállításához szükséges nyersanyag mennyiségének csökkentésével
|
Eurostat
|
|
6.Keletkező teljes hulladékmennyiség
(kg/fő)
|
Hulladékmegelőzés: a keletkező hulladék mennyiségének jelentősen csökkentése 2030-ig
|
Eurostat
|
|
Szennyezőanyag-mentesség és mérgező anyagoktól mentes környezet (2. cikk (2) bekezdés d) pont)
|
|
7.A finom részecskéknek való kitettség okozta korai elhalálozás (PM2.5)
(korai elhalálozások száma)
|
A környezet egészségre gyakorolt hatása: a légszennyezésből eredő korai elhalálozások számának 55 %-kal való csökkentése 2030-ig (a 2005-ös szinthez képest)
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
8.A felszín alatti vizek nitráttartalma
(mg NO3/l és az 50 mg NO3/l feletti értéket mutató megfigyelő állomások %-a)
|
Tiszta víz: a tápanyagveszteség legalább 50 %-os csökkentése a biztonságos felszín alatti vízkészletekben
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
Biológiai sokféleség és ökoszisztémák (2. cikk (2) bekezdés e) pont)
|
|
9.Kiemelt szárazföldi és védett tengeri területek
(a teljes terület %-ában)
|
Természetvédelem: az EU szárazföldi területe legalább 30 %-ának és tengeri területének legalább 30 %-ának jogi védelme 2030-ig
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
10.Közönséges madárindex
(mutató: 1990 = 100)
|
A biológiai sokféleség megőrzése: a közönséges madarak populációcsökkenésének megfordítása
|
EBCC/
BirdLife/RSPB/CSO
|
|
11.Az erdők összeköttetése
(0–100 %)
|
Egészséges ökoszisztémák: az erdei ökoszisztémák összeköttetése mértékének növelése az ökológiai folyosók létrehozása és integrálása és az éghajlatváltozással szembeni reziliencia fokozása érdekében
|
Közös Kutatóközpont
|
|
Az uniós termeléshez és fogyasztáshoz kapcsolódó környezeti és éghajlati terhelések (2. cikk (2) bekezdés f) pont)
|
|
12.Energiafelhasználás
(millió tonna kőolaj egyenértékben)
|
Energiahatékonyság: az energiafelhasználás (primer és végső) legalább 13 %-kal való csökkentése 2030-ra (a 2020-as szinthez képest)
|
Eurostat
|
|
13.A megújuló energia részaránya a bruttó végső energiafelhasználásban (%-ban)
|
Fenntartható energia: a megújuló forrásból előállított energia legalább [45 %-os] részaránya a bruttó végsőenergia-fogyasztáson belül 2030-ig
|
Eurostat
|
|
14.Körforgásos anyagfelhasználási arány
(a teljes anyagfelhasználás %-ában)
|
Fenntartható ipar: a körforgásos anyagfelhasználás arányának megduplázása 2030-ra (2020-hoz képest)
|
Eurostat
|
|
15.Az autóbuszos és a vasúti személyszállítás aránya a szárazföldi személyszállításon belül
(a teljes szárazföldi személyszállítás %-a utaskilométerben kifejezve)
|
Fenntartható mobilitás: A közforgalmú közlekedési módok (helyi és távolsági autóbuszok, vonatok) arányának növelése
|
Eurostat
|
|
16.Az ökológiai gazdálkodás alá vont területek aránya
(a mezőgazdasági hasznosítású területek %-a km2-ben)
|
Fenntartható mezőgazdaság: az EU mezőgazdasági területe 25 %-át ökológiai gazdálkodás alá vonása 2030-ra
|
Eurostat
|
|
Előfeltételek (3. cikk)
|
|
17.A környezetvédelmi adóknak az összes adóbevételben képviselt aránya (%-ban)
|
A szennyezők fizetésre kötelezése: a környezetvédelmi adóknak az adókból és társadalmi hozzájárulásokból származó összes adóbevételben képviselt arányának növelése
|
Eurostat
|
|
18.A fosszilis üzemanyagoknak nyújtott támogatások
(millió EUR-ban)
|
A szennyezők fizetésre kötelezése: a környezetre káros támogatásoknak, különösen a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának csökkentése, annak érdekében, hogy azok fokozatos megszüntetése késedelem nélkül megtörténjen
|
Európai Bizottság
|
|
19.Környezetvédelmi ráfordítások
(milliárd EUR-ban és a GDP %-ában)
|
Az átállás finanszírozása: a háztartások, a vállalatok és a kormányok által a szennyezés és más környezeti károsodások megelőzésére, csökkentésére és megszüntetésére fordított kiadások növelése
|
Eurostat
|
|
20.Zöld kötvények
(az összes kibocsátott kötvény %-ában)
|
Fenntartható beruházások: a zöld kötvények kibocsátásának fokozása a zöld beruházások állami és magánfinanszírozásának fellendítése érdekében
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
21.Ökoinnovációs index
A tagállamok uniós átlaghoz viszonyított teljesítménye
(EU = 100) és a tendencia
|
Innováció a fenntarthatóságért: az ökoinnovációnak mint a zöld átállás motorjának fokozása
|
Ökoinnovációs Megfigyelőközpont
|
|
A bolygónk tűrőképességének határain belül a jóllét biztosítása 2. cikk (1) bekezdés
|
|
22.Területelvonás
(km2/év)
|
A bolygónk tűrőképességének határai/fenntartható földhasználat: nulla nettó területelvonás 2050-ig
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
23.Vízkitermelési index plusz
(%-ban)
|
A bolygónk tűrőképességének határai/fenntartható vízhasználat: a vízkészletek szűkösségénének csökkentése
|
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
|
|
24.Fogyasztási lábnyom
(az életciklus-értékelés alapján)
|
Fenntartható fogyasztás: az EU fogyasztási lábnyomának vagyis a fogyasztásunk környezeti hatásának jelentős csökkentése
|
Közös Kutatóközpont
|
|
25.Foglalkoztatás és a környezeti ipar bruttó hozzáadott értéke
(a teljes gazdaság %-ában)
|
Fenntartható versenyképesség: a zöld gazdaság és a zöld foglalkoztatás arányának növekedése a gazdaság egészében
|
Eurostat
|
|
26.HELYŐRZŐ Környezeti egyenlőtlenségek
|
Környezetvédelmi jólét: a környezeti egyenlőtlenségek csökkentése és a tisztességes átmenet biztosítása
|
|
5.A mutatók terén fennálló szakadékok megszüntetése
A konzultációk feltártak néhány monitoringhiányosságot olyan mutatók terén, amelyek hasznosak lehetnek a következő években a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatalban. Például még nem léteznek megfelelő mutatók az egészséges ökoszisztémák és talajok vagy a vegyszerek fenntartható használatának nyomon követésére. Bár sok területen gyűjtenek monitoring adatokat, egyes meglévő jelentéstételi követelmények nem terjednek ki az adatok éves, uniós szintű megosztására, például a tengeri hulladékokkal vagy a vízben lévő vegyi anyagokkal kapcsolatos adatokat csak hatévente jelentik az EU-nak. A meglévő jogszabályok jobb végrehajtása és az uniós szakpolitikákban a nyílt adatterekre való törekvés orvosolni fogja ezt a szűk keresztmetszetet.
A 8. környezetvédelmi cselekvési program magában foglal olyan rendszerszintű mutatókat, amelyek a környezeti-társadalmi és környezeti-gazdasági összefüggésekre vonatkoznak. A környezeti egyenlőtlenségek esetében egy helyőrző szerepel addig, amíg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kidolgoz egy mutatót, amely a levegőszennyezésnek való kitettség és a jövedelmi szint kapcsolatát jelzi. Ez részét képezi annak a szélesebb körű erőfeszítésnek, amely a környezeti méltányosság mérésére, valamint a társadalmi-gazdasági marginalizálódás kockázatának kitett csoportok kitettségének a környezeti és egészségügyi kockázatokkal való összekapcsolására irányul. A környezetre káros támogatásokat illetően a Bizottság jelenleg az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet végrehajtási jogi aktusát készít elő, amely magában foglalja az energiatámogatások fokozatos kivezetésére vonatkozó jelentéstételt is, különösen a fosszilis tüzelőanyagok esetében. 2022-ben az Eurostat megkezdte a környezetre nézve potenciálisan káros támogatásokkal kapcsolatos adatok gyűjtését a nemzeti statisztikai intézetektől. Ami a környezet és a gazdaság kapcsolatát illeti, továbbra is hiányosak az ökoszisztémák sokfélesége makrogazdasági előnyeinek, az ökoszisztéma-pusztulásából eredő kockázatoknak, az üvegházhatású gázokon kívüli szennyező anyagok költségeinek, valamint a környezeti fenntarthatóságra való átállás általános társadalmi-gazdasági előnyeinek és elosztási szempontjainak értékelésére szolgáló mutatók.
Néhány olyan mutatót, amelyet a Bizottság nem választott ki kiemelt mutatóként, a 2024-re és 2029-re tervezett két mélyreható értékeléshez használ majd. Például az éghajlatváltozással összefüggő emberi veszteségekre vonatkozó adatok elősegíthetik a szélesebb látókört az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás felé tett előrehaladás értékelésekor. Ugyanez vonatkozik a talaj szervesszén-tartalmának természet-helyreállítási potenciáljára, a növényi eredetű kínálatnak az általános kalóriaellátáson belüli részarányára, valamint a peszticidhasználatra a fenntartható élelmezési rendszer felé tett előrehaladás értékeléséhez, vagy a közlekedés villamosítására vonatkozó mutatóra, a fenntartható mobilitás szélesebb körű megismeréséhez. A környezetvédelmi irányításra vonatkozó mutatók, amelyek kiterjednek a megfelelés biztosítására, az átláthatóságra, a nyilvánosság részvételére és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, nem alkalmasak kiemelt mutatóknak, de a Bizottság a mélyreható értékelésekhez során alkalmazni fogja azokat.
6.Az előrehaladásról szóló jelentések
A 8. környezetvédelmi cselekvési programról szóló határozattal összhangban a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Vegyianyag-ügynökség támogatásával éves jelentéseket fog előterjeszteni a célkitűzések felé tett előrehaladásról, az e közleményben felvázolt 26 fő mutatót magában foglaló monitoring keretrendszer alapján.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a Bizottsággal szoros együttműködésben dolgozza ki az értékelési módszertant, és 2023 végéig ismerteti az előrehaladás első éves számbavételének eredményét. A Bizottság a fontosabb megállapításairól be fog számolni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy megkönnyítse az éves információcserét. Az éves jelentéstételen és információcserén túlmenően a 8. környezetvédelmi cselekvési programról szóló határozat 2024-ben félidős, 2029-ben pedig teljes körű felülvizsgálatot ír elő.
Ez a jelentéstétel támogatja a zöld megállapodás céljainak elérése felé tett előrehaladással kapcsolatos kommunikációt. Továbbá ez szolgál majd alapul a polgárokkal és a döntéshozókkal való kommunikációhoz arról, hogy fellépéseink elég ambiciózusak-e ahhoz, hogy a bolygó tűréshatárain belül maradhassunk, vagy fokozottabb ambícióra van-e szükség. A konzultáció az irányítás különböző szintjeire lebontható mutatókat részesítette előnyben, ami elősegíti a nemzeti, regionális, városi és helyi szintű párbeszédet.
7.Kitekintés
A 8. környezetvédelmi cselekvési program olyan monitoring keretet ír elő, amely stabil, ugyanakkor némi rugalmasságot is lehetővé tesz. Ezzel összhangban a Bizottság a 2024-es félidős és a 2029-es teljes körű felülvizsgálatot követően fontolóra veszi a kiemelt mutatók módosítására irányuló javaslatok megtételét, különös tekintettel a folyamatban lévő és jövőbeli munka eredményeként elérhetővé váló új mutatókra (lásd az 5. szakaszt).
A 8. környezetvédelmi cselekvési program megbízza a Bizottságot azzal, hogy pontosítsa és esetlegesen észszerűsítse a meglévő uniós szintű mutatórendszerek, monitoring keretek és a társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődést nyomon követő folyamatok közötti kapcsolatokat. E célból a Bizottság egy új eszközre fog támaszkodni, amely több mint 100 indexből, eredménytáblából és jelzőrendszerből gyűjti össze az adatokat, és lehetővé teszi a köztük lévő kapcsolatok azonosítását. A jelentésnek egy, a GDP-n túlmutató, jövőbeli összefoglaló jelzőrendszer kidolgozásához kell vezetnie, amely mérni fogja az EU fenntarthatóság, jólét reziliencia felé tett előrehaladását. A 8. környezetvédelmi cselekvési program kiemelt mutatórendszere képezhetné annak környezetvédelmi alkotóelemét.
A Bizottság továbbra is előmozdítja a koherenciát a 8. környezetvédelmi cselekvési program kiemelt mutatói és egyéb, több területet átfogó monitoring eszközök, például a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere és a fenntartható fejlesztési célok uniós monitoringja között. A Bizottság megkezdte továbbá az előkészítő munkát egy integrált jóléti keret kidolgozására, amely információkkal szolgálhat a szakpolitikusok és az érdekelt felek számára arról, hogy a környezetvédelmi szakpolitikák kellően ambiciózusak-e ahhoz, hogy az EU bolygónk biztonságos és igazságos tűréshatárain belül maradjon.