EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.3.23.
COM(2022) 133 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI TANÁCSNAK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése
1.Bevezetés
Az Oroszország által provokáció nélkül indított ukrajnai invázió tovább destabilizálta a már amúgy is sérülékeny helyzetben lévő mezőgazdasági piacokat. A Covid19-világjárvány és az éghajlatváltozás világszerte nyomást gyakorol a mezőgazdaságra. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése azt mutatja be, hogy az aszályok, az árvizek és a hőhullámok, valamint a tengerszint emelkedése milyen fenyegetést jelentenek az élelmezésbiztonságra és a táplálkozásra, és ezek a problémák milyen mértékben fognak kiéleződni a globális felmelegedés miatt, különösen súlyosan érintve a legveszélyeztetettebb régiókat 1 .
A nyersanyagpiacokon már az inváziót megelőzően is jelentős volt az áremelkedés, ami a mezőgazdasági piacokat sem kímélte: a nagyobb energia- és műtrágyaköltségek miatt a mezőgazdasági árak is megemelkedtek. Múlt februárhoz képest az uniós élelmiszerárak 5,6 %-kal emelkedtek.
Az élelmiszer-ellátás jelenleg nem forog kockán az EU-ban. Az EU – lévén jelentős búza- és árpaexportőr – a legfontosabb mezőgazdasági termékek tekintetében nagyrészt önellátó, és más alapvető termények, például a kukorica vagy a cukor esetében is javarészt képes fedezni saját fogyasztását. Az EU az állati termékek, többek között a tejtermékek és a hús tekintetében szintén jórészt önellátó, a tengeri eredetű élelmiszerek azonban kivételt jelentenek ez alól.
Az Ukrajna elleni invázió és a globális nyersanyagár-emelkedés azonban felveri az árakat a mezőgazdasági és tengeri eredetű élelmiszeripari termékek piacán, és rávilágít élelmiszerrendszerünk sebezhetőségére: importfüggőségünkre többek között az energia-, a műtrágya- és a takarmányellátás terén. Ez növeli a termelők költségeit és kihat az élelmiszerek árára is, ami aggályos mind a fogyasztók vásárlóereje, mind a termelők jövedelme szempontjából.
A kereskedelem megzavarása komolyan megkérdőjelezi a globális élelmezésbiztonságot is, mind a háború rövid távú hatásaiból, mind az azt övező hosszabb távú bizonytalanságokból eredően. Az ostrom alá vett ukrán városokat drámai élelmiszerhiány sújtja. A gabonafélék és olajos magvak Fekete-tengeren bonyolított, mindeddig jelentős kereskedelmi forgalma gyakorlatilag leállt.
Az ukrajnai háború drámai hatással volt a piaci várakozásokra, és befolyásolta minden nyersanyag, így az agrár-élelmiszeripari alaptermékek árait is. Az élelmezésbiztonsági aggályok főként a búza világpiacát érintik. A határidős búzapiacokon 70 %-kal emelkedtek az árak az invázió óta. A világ búzatermelését veszélyezteti egyrészt az Ukrajna és Oroszország búzapiaci részesedésének mértékéből eredő kínálati sokk, másrészt pedig a termelés kiindulópontját jelentő anyagok, különösen a földgáz, a nitrogénműtrágya és az oxigén költségeit érintő sokk. A jelenlegi és a következő idényben a világ élelmiszerigényének fedezéséhez akár 25 millió tonna búza pótlására is szükség lesz 2 .
Most minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy szolidaritást mutassunk. Az Európai Tanács 2022. március 10–11-i Versailles-i nyilatkozatában felkérte a Bizottságot, hogy ismertesse az emelkedő élelmiszerárak és a globális élelmezésbiztonság kérdésének megoldási lehetőségeit – jelen közlemény ennek a felkérésnek tesz eleget. A közlemény a helyzetértékelésből (1. melléklet) kiindulva az európai zöld megállapodásban és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiában meghatározott, méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerre vonatkozó elképzelésre épül. Rövid távú intézkedéseket határoz meg az ukrajnai élelmezésbiztonság és mezőgazdaság támogatására, csakúgy mint a globális élelmezésbiztonság javítására, valamint az uniós termelők és fogyasztók megsegítésére. Emellett azt szorgalmazza, hogy a jelenlegi válság által feltárt hiányosságokat oly módon kezeljük, hogy azzal elősegítsük a fenntartható, reziliens és méltányos élelmiszerrendszerekre való átállást az EU-ban és világszerte.
2.Globális élelmezésbiztonság
Az ukrajnai orosz invázió súlyos következményekkel járhat a globális élelmezésbiztonságra, nem csak Ukrajnában, de számos élelmiszerhiánnyal küzdő afrikai országban (ideértve a szubszaharai Afrikát is), valamint a Közel-Keleten és a Nyugat-Balkánon is. Ez és az emelkedő élelmiszerárak együttesen valószínűleg kiélezik a szegénységet és az instabilitást ezekben az országokban.
A háború sújtotta Ukrajna élelmezésbiztonsága komoly aggodalomra ad okot, különösen mivel úgy tűnik, hogy Oroszország szándékosan célozza és semmisíti meg az élelmiszerkészleteket és a tárolóhelyeket. Az ENSZ felhívásában foglalt becslések szerint a háború Ukrajnában mintegy 18 millió embert fog érinteni, ebből 6,7 millióan ismét úgynevezett „belső menekültek” lesznek. A városokban tapasztalható élelmiszerhiány, valamint a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek milliós nagyságrendje miatt Ukrajnának égető szüksége van élelmiszersegélyre. A humanitárius szereplők – például az Élelmezési Világprogram (WFP) – élelmiszersegélyt nyújtanak, és e tevékenységük kapacitását bővítő műveleteket végeznek. Az EU polgári védelmi és humanitárius mechanizmusai révén bocsát rendelkezésre segélyeket. Az uniós humanitárius segély összege már jelenleg is 93 millió EUR Ukrajna és Moldova számára, az élelmezési segélyt és az alapvető szükségletek kielégítésére nyújtott támogatást is ideértve.
Ukrajnában, amelyet Európa „kenyérkosara” néven is szokás emlegetni, a háború és az általános felfordulás rá fogja nyomja a bélyegét a 2022-es termésre. Az ukrajnai mezőgazdasági termelőknek vetőmagra, dízelre, műtrágyára és növényvédő szerekre van szükségük a termelés biztosításához. A Bizottság jelenleg is támogatást nyújt Ukrajnának egy rövid és középtávú élelmezésbiztonsági stratégia kidolgozásában és végrehajtásában annak biztosítása érdekében, hogy a termelés kiindulópontját jelentő anyagok lehetőség szerint eljussanak a mezőgazdasági üzemekhez, a szállítási és tárolási létesítmények pedig fennmaradjanak annak érdekében, hogy Ukrajna elláthassa polgárait, és idővel exportpiacait is visszanyerhesse. Nyugat-Ukrajnában a Bizottság helyszíni együttműködést folytat az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) a mezőgazdasági kisüzemek támogatása és a mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében. Emellett az ukrán mezőgazdasági hatóságok kérésére a Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az uniós piacokhoz való hozzáférés megmaradjon, sőt könnyebbé váljon az idevágó feltételek rugalmasabbá tétele révén mind az ukrán piacokra irányuló behozatal, mind az onnan történő kivitel tekintetében. Az ukrán kormány a háború okozta gazdasági sokk enyhítését célzó új intézkedéssorozat részeként azt tervezi, hogy egy 25 milliárd hrivnya (760 millió EUR) értékű program keretében finanszírozni fogja a mezőgazdasági termelőknek nyújtott hitelek kamatait. Végül, de nem utolsósorban az uniós mezőgazdasági szervezetek is segítséget és támogatást nyújtanak az ukrajnai mezőgazdasági termelőknek.
A háború közvetlen hatással van a globális élelmiszerkészletekre (nevezetesen a búza-, a kukorica-, az árpa- és a napraforgóolaj-készletekre), csakúgy, mint a műtrágya- és az energiaárakra. A jelenlegi áremelkedések tovább súlyosbítják a Covid19, az aszályok és más konfliktusok miatt már amúgy is nehéz társadalmi-gazdasági helyzetet. 2021 szeptemberében 42 országban összesen több mint 161 millió embernek súlyosan bizonytalan volt az élelmiszer-ellátása. A világon csaknem minden harmadik ember nem jut megfelelő élelemhez, az egészséges táplálkozás pedig mintegy 3 milliárd fő számára megfizethetetlen. Fennáll a veszélye annak, hogy ezek a számok tovább emelkednek, és így egyre távolabb kerülünk attól, hogy 2030-ra elérjük a fenntartható fejlődési célokat. A FAO kezdeti elemzése szerint az alultáplált emberek száma világszerte várhatóan 7,6 millió fővel fog növekedni (mérsékelt forgatókönyv), de akár 13,1 millió fővel is emelkedhet (súlyos forgatókönyv).
E körülmények számos alacsony jövedelmű ország és még a közepes jövedelmű országok alsó sávja esetében is az (élelmiszer-)import költségeinek növekedését vonják maguk után, pedig ezen országok adóssága már eleve nagy, és a devizaárfolyamaikra is nyomás nehezedik. Az élelmiszereik nagy részét, különösen az egyik legalapvetőbb árucikknek számító búzát Oroszországból és Ukrajnából importáló országokat (pl. Afrikában, Közel-Keleten és a Nyugat-Balkánon) ez a válság meglehetősen súlyosan érinti, és a növekvő feszültségek társadalmi nyugtalansághoz, radikalizálódáshoz és instabilitáshoz vezethetnek. Azok az országok, amelyek mezőgazdasági termelésük jelentős részét illetően műtrágyaimportra és akár még a búzaimportra is szorulnak, növekvő költségekkel fognak szembesülni, amelyek ördögi kört alkotva akár tarthatatlanná is válhatnak, súlyosan veszélyeztetve az élelmiszer-termelést a következő néhány betakarítás idején.
A humanitárius szükségletek és költségek valószínűleg egyaránt fokozódni fognak, további nyomást gyakorolva a humanitárius segítségnyújtásra. Például az Élelmezési Világprogram (WFP) becslései szerint működési költségei a jelenlegi szinthez képest havi 26,1 millió EUR-val fognak növekedni az élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedések együttes hatása miatt. A többletköltségek a világjárvány előtti szinthez viszonyítva havi 63,8 millió EUR-t tesznek ki.
Az EU jelentős pénzügyi és politikai támogatást nyújt mint fő humanitárius segítségnyújtó és fejlesztő az élelmezés- és táplálkozásbiztonság terén. Az EU 2015 óta évente legalább 350 millió EUR-t költött humanitárius élelmiszersegélyre. Emellett a 2014–2020-as időszakban az EU több mint 10 milliárd EUR-t különített el fejlesztési együttműködésre annak érdekében, hogy javítsa a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak élelmezésbiztonságát, segítsen felszámolni az éhezést, valamint eredményesebben fel tudjon lépni az alultápláltság valamennyi formája ellen. Az EU a 2021–2024-es időszakban legalább 2,5 milliárd EUR-t fordít a táplálkozási kérdések terén zajló nemzetközi együttműködésre (ebből 1,4 milliárd EUR-t fejlesztésre, 1,1 milliárd EUR-t pedig humanitárius segítségnyújtásra). A 2021–2027-es nemzetközi együttműködési program keretében az EU mintegy 70 partnerország élelmiszerrendszerét fogja támogatni.
A tőzsdei határidős ügyletek árában az Ukrajna elleni orosz invázió óta bekövetkezett aszimmetrikus megugrás annak a jele, hogy a globális élelmezésbiztonsági aggályok főként a búzapiacra koncentrálódnak. Geostratégiai szempontból alapvető fontosságú, hogy az EU hozzájáruljon a kiesett termelés pótlásához a várható globális búzahiány enyhítése érdekében. Az EU nem csupán nettó búzaexportőr, hanem világszerte a legmagasabb terméshozammal rendelkezik 3 . Tavaly nyár óta az EU 19 millió tonna búzát exportált, amelyhez június végéig várhatóan még további 13 millió tonna jön. Ez a szám némileg növekedhet, mivel a magas árak exportértékesítésre ösztönöznek. A 2022. évi uniós téli búzatermés várhatóan jó lesz, mivel a területek a tavalyi évhez viszonyítva 1 %-kal nőttek, és a főbb termelő tagállamokban a növényeknek ezen a télen nem kellett kedvezőtlen időjárási viszonyokat elszenvedniük.
Rövid távon a Bizottság – tevékenységét ideális esetben más globális szereplők fellépésével összehangolva – rendszeresen nyomon követi és elemzi az élelmiszerárakat és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, többek között az országos és regionális szintű készleteket, lehetőség szerint a mezőgazdasági piaci információs rendszerre (AMIS) építve. Nyomon követi az alacsony globális készletszintű nyersanyagok iránti keresletet, hogy megfelelő piaci jelzéseket adjon a termelés fenntartható gyakorlatok alkalmazásával történő fellendítéséhez. A humanitárius segítségnyújtást fokozni kell az élelmiszerhiánnyal küzdő országok, valamint a konfliktus által érintett észak-afrikai, közel-keleti, ázsiai és szubszaharai afrikai országok esetében. A segítségnyújtásnak adott esetben a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a béke közötti kapcsolaton alapuló megközelítést kell alkalmaznia, és az élelmiszerválságok elleni globális hálózat munkáját ki kell terjesztenie nemzeti és helyi szintre. Ezenkívül megemlítendő, hogy az első európai humanitárius fórumon (2022. március 21–23.) felhívást tettek közzé annak érdekében, hogy a „Team Europe” („Európa együtt”) együttműködés keretében az európai országok együtt lépjenek fel a globális humanitárius élelmezésbiztonsági válság ellen. Kollektív fellépéseiket kölcsönösen felerősítve az EU és tagállamai együttesen növelhetik a szenvedés enyhítésére és a helyreállításra irányuló humanitárius segítségnyújtást.
Az Ukrajna érdekében javasolt uniós szükséghelyzeti támogatási program (330 millió EUR) célja, hogy az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a védelem biztosításával enyhítse az ukrajnai lakosság orosz invázió miatti szenvedését. A fellépés hozzá fog járulni mind az ország általános, mind a hibrid fenyegetésekkel szembeni rezilienciájának megerősítéséhez azáltal, hogy javítja a kormány, a gazdasági szereplők, a média és a civil társadalom azon képességét, hogy ellenálljanak a válság hatásainak, és hozzájáruljanak az ország helyreállításához. Hangsúlyt fog kapni továbbá a kisléptékű polgári infrastruktúra újjáépítése és stratégiai tervezése, valamint az energiabiztonság is.
Mindez – a támogathatósági feltételek teljesülése esetén – kiegészíthető az (élelmiszer-) áremelések által leginkább érintett társadalmi csoportok helyzetét enyhítő intézkedések makrogazdasági támogatásával, valamint szociális védelmi mechanizmusok kidolgozásával. Az EU a zöld helyreállítás fenntartása érdekében továbbra is beépítheti az adósságcsökkentést a szélesebb körű szakpolitikai párbeszédbe, finanszírozási stratégiákba és fellépésekbe. Megelőző mechanizmusokat kell bevezetni annak érdekében, hogy a jövőbeli sokkhatások bekövetkezését megakadályozzuk, illetve ha mégis megtörténnek, csökkentsük hatásaikat ahelyett, hogy utólag reagálunk a következményeikre.
Emellett az EU-nak – többek között a nemzetközi fórumokon is – továbbra is határozottan síkra kell szállnia az élelmiszerekkel kapcsolatos exportkorlátozások és exporttilalmak ellen, mivel ezek katasztrofális következményekkel járnak, amire a 2007–2008-as válság a világ különböző részein bőséges példát szolgáltatott. A WTO-koordináció alapvető fontosságú lesz. A reziliencia fokozása érdekében az importáló országoknak célszerű jobban diverzifikálniuk élelmiszer-ellátási forrásaikat. Emellett a globális élelmezésbiztonság szempontjából a jól működő globális ellátási láncok és logisztika is meghatározó fontosságúak.
Középtávon az EU továbbra is támogatni fogja az országokat a reziliens és fenntartható mezőgazdasági és akvakultúrás élelmiszerrendszerekre való átállásban. Ez elemzési és szakpolitikai támogatást is magában foglal, amelyek kidolgozására az élelmiszerrendszerekkel foglalkozó, valamint a „Táplálkozás a növekedésért” címmel megrendezett, 2021. évi csúcstalálkozókat követően elfogadott intézkedésekkel összefüggésben kerül sor. Ezzel összefüggésben az EU fokozni fogja az élelmiszer-kutatás és -innováció terén folytatott nemzetközi együttműködését, azaz például vezető szerepet vállal a nemzetközi mezőgazdasági kutatással foglalkozó tanácsadó csoportban (CGIAR), különös tekintettel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére, valamint a természeti erőforrások fenntartható kezelésére és védelmére, olyan megközelítéseket alkalmazva, mint az agroökológia, a tájgazdálkodás és az agrárerdészet, a kereskedelmi forgalom és a termelési rendszerek diverzifikációja, valamint az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése. Az EU emellett – többek között humanitárius segítségnyújtás révén – meg fogja erősíteni a táplálkozással és az egészséges étrenddel, valamint a reziliens és inkluzív értékláncokkal kapcsolatban folytatott nemzetközi együttműködését. Afrika viszonylatában az Afrikai Unió és az EU által 2019-ben a vidék átalakítására vonatkozóan elfogadott cselekvési program képezi a megerősített együttműködés alapját.
Az EU készen áll arra, hogy a nemzetközi szervezetekkel együtt és a jelenleg is zajló G7-folyamat keretében azonosítsa a nettó élelmiszer-importáló országok igényeit, és szükség esetén célzott, összehangolt támogatással reagáljon az országok által kidolgozott ütemtervekre (összhangot teremtve például az élelmiszerrendszerekkel foglalkozó csúcstalálkozó keretében egy-egy országot illetően kidolgozott fejlődési pályával és az átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési program [CAADP] terveivel).
Az EU aktív szerepet vállal a nemzetközi közösség mozgósításában, hogy sürgősen fokozza a többoldalú fellépést a humanitárius segítségnyújtáson túlmenően is. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy az élelmezésbiztonsággal összefüggő megbízatással rendelkező ENSZ-szervek képesek legyenek megtenni a szükséges intézkedéseket. Az élelmezésbiztonság például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) megbízatásának központi eleme. A FAO kulcsszerepet játszik azon hatások elemzésében és kezelésében, amelyeket az Ukrajna elleni orosz invázió gyakorol a nemzetközi élelmiszerrendszerekre, és fontos szerepet tölt be a helyzet további romlásának megelőzésében, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbak védelmére. Az EU ezenkívül szeretné azt is elérni, hogy az élelmezésbiztonság beépüljön az ENSZ teljes rendszerének – többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a Közgyűlésnek – a nemzetközi béke és biztonság megerősítésére irányuló erőfeszítéseibe.
A Bizottság azt javasolja a tagállamoknak, és arra ösztönzi őket, hogy:
·Fejezzék ki szolidaritásukat Ukrajna iránt azáltal, hogy a nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben élelmiszersegélyt, humanitárius segítséget, továbbá a mezőgazdasági és a halászati ágazatra irányuló célzott támogatást nyújtanak.
·A zöld helyreállítás fenntartása érdekében továbbra is építsék be az adósságcsökkentést a szélesebb körű szakpolitikai párbeszédbe, finanszírozási stratégiákba és fellépésekbe.
·Tevékenységüket más globális szereplők fellépéseivel összehangolva kövessék nyomon és elemezzék rendszeresen az élelmiszerárakat és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, ideértve az országos és regionális szintű készleteket is, és bocsássák a készleteket a rászoruló országok rendelkezésére.
·Támogassák továbbra is az országokat a reziliens és fenntartható mezőgazdasági és akvakultúrás élelmiszerrendszerekre való átállásban.
·Fokozzák a humanitárius segítségnyújtást az élelmiszer-ellátás bizonytalansága által leginkább érintett régiók és népességcsoportok számára.
·A támogathatósági feltételek teljesülése esetén mérlegeljék az alacsony jövedelmű és élelmiszerhiánnyal küzdő fejlődő országokban az (élelmiszer-) áremelések által leginkább érintett társadalmi csoportok helyzetét enyhítő intézkedések makrogazdasági támogatását.
·Lépjenek fel az élelmiszerekkel kapcsolatos exportkorlátozások és exporttilalmak ellen, illetve a jól működő egységes piac mellett, többek között a nemzetközi fórumokon is.
3.Élelmezésbiztonság az EU-ban
3.1.Az élelmiszerek rendelkezésre állása és megfizethetősége
Az EU-ban az élelmiszerek rendelkezésre állása nem forog kockán, bár az igenis kérdés, hogy az alacsony jövedelmű személyek meg tudják-e fizetni az élelmiszereket.
Az EU számos mezőgazdasági termék esetében nagyrészt önellátó, a búzát tekintve pedig nettó exportőr. Jelentős nettó importőr azonban néhány olyan termék esetében, amelyeket nehéz lenne (gyorsan) mással pótolni, mint például a takarmányfehérje, a napraforgóolaj vagy a tengeri eredetű élelmiszerek. A fogyasztókat nem fenyegeti széles körű ellátási hiány kialakulásának veszélye. Bár az EU stabil élelmiszer-ellátása nem forog veszélyben, az élelmiszer-ellátási lánc említett érzékeny pontjai az egyre növekvő termelési költségekkel kombinálva az élelmiszerárak további növekedésének kockázatával járnak. Ha a mezőgazdasági üzemek szintjén jelentkező, jóval magasabb termelési költségeket nem ellensúlyozzák magasabb árakkal, ez hatással lehet az ellátás biztonságára.
Ennek fényében a Bizottság nemrégiben létrehozta az új európai élelmezésbiztonsági válságfelkészültségi és -reagálási mechanizmust (EFSCM) 4 , amelynek célja az európai és nemzeti közigazgatások, valamint a releváns harmadik országok és magánszereplők koordinációs erőfeszítéseinek javítása annak érdekében, hogy válság idején is biztosított legyen az élelmiszer-ellátás és az élelmezésbiztonság. A mechanizmus 2022. március 9-én lépett életbe, és alaposan fel fogja térképezni az uniós élelmiszer-ellátási lánc kockázatait és sebezhetőségeit, amit ajánlások és megfelelő kockázatcsökkentő intézkedések követnek.
A jól működő egységes piac a jelenlegi válságban is az EU élelmezésbiztonságának és élelmiszer-biztonságának alapja. Ellátási láncaink kölcsönösen függenek egymástól, és az egységes piac indokolatlan korlátozása a biztonságos élelmiszerekkel való ellátásunkat veszélyeztető, nem kívánt következményekkel járhat. A Bizottság határozottan ellenzi azokat a tagállami intézkedéseket, amelyek az export megakadályozása révén védik az adott ország belföldi élelmiszer-ellátását. Az ilyen kereskedelemtorzító intézkedések eleve összeegyeztethetetlenek az egységes piaccal, és végső soron negatív hatással lesznek az élelmezésbiztonságra. Fontos, hogy a tagállamok összehangolják intézkedéseiket annak érdekében, hogy javítsák a kereskedelmi forgalmat, és hogy el tudják juttatni a nyersanyagokat és az élelmiszereket oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Az egységes piaci szükséghelyzeti eszköz létrehozásával tovább erősödik az Unió felkészültsége és koordinációs képessége, és csökken az indokolatlan korlátozások kockázata. A Bizottság és a tagállamok jelenleg átvilágítják a közvetlen külföldi befektetéseket az (EU) 2019/452 rendelet keretében, amelynek értelmében figyelembe vehetik a közvetlen külföldi befektetéseknek a kritikus jelentőségű termelési tényezők kínálatára és az élelmezésbiztonságra gyakorolt lehetséges hatását. Az új eseteket mélyreható vizsgálatnak vetik alá abból a szempontból, hogy milyen hatással lehetnek az élelmiszer-ellátásra és az élelmiszerárakra.
Különös figyelmet kell fordítani a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőkre, köztük az Ukrajnából érkező menekültekre, valamint az alacsony jövedelmű személyekre, akiket már most magas energiaárak sújtanak, de még a Covid19-világjárvány okozta társadalmi-gazdasági sokkot sem heverték ki. Tanulmányok kimutatták, hogy a 2008-as élelmiszerár-emelkedést követően a háztartások átlagosan kevesebb gyümölcsöt és zöldséget vásároltak, és olcsóbb, jellemzően kalóriadús, de tápanyagszegény (azaz az egészség szempontjából nélkülözhetetlen vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat nem tartalmazó) élelmiszerekre tértek át.
Az emelkedő élelmiszerárak összefüggésében a szociálpolitikai intézkedések fontosak egyrészt azért, hogy megvédjük legkiszolgáltatottabb embertársainkat az élelmiszer-ellátás bizonytalanságától, másrészt pedig azért, hogy mindenki elegendő mennyiségű egészséges és tápláló élelmiszert tudjon venni, különösen a kiszolgáltatott társadalmi csoportok, például a gyermeket nevelő családok, az idősebbek és az alacsony jövedelmű személyek. Ezeket az intézkedéseket be kell ágyazni a szegénység és a társadalmi kirekesztés kiváltó okainak kezelésére irányuló integrált megközelítésbe. Az európai gyermekgarancia pedig annak garantálására vonatkozóan nyújt iránymutatást a tagállamoknak, hogy a rászoruló gyermekek ténylegesen elegendő és egészséges táplálékban részesüljenek, beleértve legalább egy ingyenes, egészséges étkezést iskolai naponként.
A tagállamok olyan uniós forrásokat is igénybe vehetnek, mint a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD), amely az uniós országok arra irányuló intézkedéseit támogatja, hogy élelmiszert és/vagy alapvető anyagi támogatást nyújtsanak a leginkább rászorulóknak; az élelmiszersegély több mint 15 millió emberhez eljutott. A tagállamok kiegészíthetik forrásaikat a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás (REACT-EU) igénybevételével, és FEAD-programjaik vonatkozásában további rugalmas felhasználási feltételeket élvezhetnek a Bizottság által nemrég előterjesztett, az európai menekültekre irányuló kohéziós fellépés (CARE) rendelkezései szerint.
Annak érdekében, hogy enyhítsék a magas élelmiszerárak legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra gyakorolt hatásait, a tagállamok csökkenthetik a hozzáadottérték-adó mértékét, és a gazdasági szereplőket a fogyasztói árak csökkentésére ösztönözhetik. A Tanács 2021 decemberében megállapodott a hozzáadottérték-adó mértékeinek uniós szintű reformjáról, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos, alapvető szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra – különösen az élelmiszerekre – vonatkozó adókulcsaikat 0 %-ra csökkentsék. Az élelmiszerek megfizethetővé tételét szolgáló hatékony és eredményes megoldásként a tagállamok már most is élhetnek ezzel a lehetőséggel, valamint egyösszegű kifizetéseket is nyújthatnak a háztartásoknak.
3.2.Az uniós mezőgazdasági piacok stabilizálása és a termelők támogatása
A piac dinamikája befolyásolja a termelők döntéseit. A magas árak jelentette nyomás enyhítése érdekében az üzemanyag- és takarmányfelhasználás iránti kereslet rövid távú kiigazításokkal csökkenthető, a kínálat pedig a tavaszi búza vetésterületének növelésére való ösztönzés révén növelhető. Egyre jellemzőbb, hogy a mezőgazdasági termelők fenntartható gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek további ösztönzést érdemelnek.
A közös agrárpolitika (KAP) és a közös halászati politika (KHP) számos intézkedésről rendelkezik, beleértve az árbiztonsági hálót és a rendkívüli intézkedések meghozatalának lehetőségét. Ezek az intézkedések a piacok stabilizálása és a rendkívüli körülmények kezelése érdekében alkalmazhatók. A növekvő termelési költségekkel szembesülő termelők célzott támogatása szükséges, de ez nem áshatja alá a reziliensebb és fenntarthatóbb élelmiszerrendszer hosszú távú célkitűzéseit.
A Bizottság a 2008 óta kifejlesztett piaci információs eszközökkel gondosan nyomon követi a jelenlegi helyzetet 5 . Annak érdekében, hogy jobban figyelemmel lehessen kísérni a készletek szintjét a magas árak és az ellátással kapcsolatban érzékelt bizonytalanság közepette, a Bizottság javasolni fogja a tagállamoknak, hogy havonta közöljék az élelmiszerek és takarmányok alapvető nyersanyagainak magánkészleteire vonatkozó adatokat, hogy időszerű és pontos képet kaphassunk a rendelkezésre álló készletekről.
A jelenlegi rendkívüli helyzetre tekintettel a Bizottság 500 millió EUR összegű támogatási csomagot javasolt, többek között a válságtartalék felhasználásával, az ukrajnai háború súlyos következményei által leginkább érintett termelők támogatására. Ennek alapján a tagállamok pénzügyi támogatást nyújthatnak a mezőgazdasági termelőknek a globális élelmezésbiztonsághoz való hozzájáruláshoz, illetve a megnövekedett termelési költségek vagy kereskedelmi korlátozások miatti piaci zavarok kezeléséhez. Prioritásként kell kezelni a fenntartható gyakorlatokat folytató mezőgazdasági termelők támogatását, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az intézkedések a válság által leginkább sújtott ágazatokra és mezőgazdasági termelőkre irányuljanak. Az esetleges pénzforgalmi kihívások kezelése érdekében idén ősszel a Bizottság lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 2022. október 16-tól nagyobb összegű előlegeket fizessenek a mezőgazdasági termelőknek a közvetlen kifizetések, valamint a területalapú vagy állattartással kapcsolatos vidékfejlesztési intézkedések esetében.
Az EU kínálatoldali válaszát korlátozza a rendelkezésére álló termékeny földterület mérete. Az EU termelési kapacitásának bővítése érdekében a Bizottság a mai napon végrehajtási jogi aktust fogadott el, amely kivételes és ideiglenes jelleggel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek bizonyos, az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokkal kapcsolatos kötelezettségektől. A tagállamok 2022-ben az ökológiai jelentőségű területek részét képező parlagon bármely élelmiszer- és takarmánycélú növény termesztését engedélyezhetik, a környezetbarátabbá válást ösztönző támogatás teljes szintjének fenntartása mellett. Ez az átmeneti rugalmasság lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy idén kiigazítsák és bővítsék növénytermesztési terveiket.
A Bizottság támogatja a tagállamokat a bioüzemanyagok keverési arányát csökkentő lehetőségek kihasználásában, hiszen így feltehetően kevesebb uniós mezőgazdasági földterületet kell bioüzemanyag-alapanyagok előállítására használni, ezáltal enyhítve az élelmiszer- és takarmánypiacra nehezedő nyomást.
Ami a halászati ágazat piaci szereplőit illeti, a Bizottság mérlegeli az ETHAA 6 válságmechanizmusának aktiválását, amelyet arra az esetre dolgoztak ki, ha jelentős piaci zavarokat okozó rendkívüli eseményekre kerülne sor. A mechanizmus lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az elmaradt bevételükért és a gazdasági veszteségükért ellentételezést nyújtsanak a piaci szereplőknek, csakúgy, mint a halászati termékeket tároló elismert termelői szervezeteknek és szövetségeknek 7 .
Annak érdekében, hogy a tagállamok felülkerekedhessenek az ukrajnai háborúból eredő súlyos gazdasági zavarokon, a Bizottság 2022. március 23-án új, önálló ideiglenes válságkeretet fogadott el. Ez a keret a válság által közvetlenül vagy közvetve érintett vállalkozások, köztük a mezőgazdasági termelők és a halászok támogatását teszi lehetővé likviditási segítségnyújtás, valamint a megnövekedett gáz- és villamosenergia-költségekhez nyújtott segély formájában. Ez a keret lehetővé teszi, hogy segítséget, azaz közvetlen támogatásokat is nyújtsanak a válság által érintett termelők, például a termelés kiindulópontját jelentő anyagok (különösen a takarmány és a műtrágya) költségeinek jelentős növekedése által érintett termelők, valamint az energiaigényes vállalkozások (például a műtrágyagyártók és a feldolgozóipar) számára.
Rövid távon az is aggodalomra ad okot, hogy lesz-e megfelelő mennyiségű állati takarmány. Az állattenyésztők és az akvakultúra-termelők már most is alternatív ellátási forrásokat keresnek a háború miatt elvesztett készletek pótlására. Néhány tagállam úgy döntött, hogy kellően indokolt esetekben – kivételes és ideiglenes jelleggel – kihasználja az uniós jogszabályokban 8 a behozatalra vonatkozóan biztosított rugalmasságot, amennyiben az nem veszélyezteti sem az élelmiszer-biztonságot, sem a fogyasztók egészségét. A Bizottság az ilyen nemzeti intézkedéseket nyomon követi. Végül a sertéshús piacának támogatása érdekében piaci biztonsági hálót alkotó intézkedéseket alkalmaznak, tekintettel az ágazat sajátos nehézségeire.
A műtrágyák magas ára ösztönzi e termékek hatékonyabb felhasználását, és egyúttal lendületet ad a fenntarthatóbb alternatívák felkutatására irányuló innovációnak, hozzájárulva „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzéséhez, hogy 2030-ig 50 %-kal csökkenjen a tápanyagveszteség. Az ökológiai gazdálkodás például csak korlátozott mennyiségű ásványi trágyát használ, ezért kevésbé van kitéve az áremelkedésnek. Mindazonáltal rövid távon az ásványi műtrágyák költségének és elérhetőségének továbbra is prioritást kell élveznie mindaddig, amíg át nem térünk a fenntartható műtrágyatípusok vagy trágyázási módszerek használatára. Az uniós műtrágyaiparnak hozzá kell jutnia a szükséges behozatalhoz, beleértve a földgáz importját is, amelyre az EU-n belüli műtrágya-előállításhoz van szükség. A műtrágyaárakat és a mezőgazdasági termelők készleteit nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós betakarítások ne kerüljenek veszélybe.
4.Az élelmiszerrendszer rezilienciájának biztosítása
4.1.Fenntartható élelmiszerrendszerek
Bár a rövid távú szükséghelyzeti támogatási intézkedések fontosak, az továbbra is nagy jelentőséggel bír, hogy az élelmiszer-ágazatnak hosszú távon a fenntarthatóság és a reziliencia irányába kell elmozdulnia.
Az élelmezés fenntarthatósága alapvető fontosságú az élelmezésbiztonság szempontjából. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiában és a biodiverzitási stratégiában körvonalazott átállás nélkül az élelmezésbiztonság közép- és hosszú távon komoly veszélynek lesz kitéve, amely visszafordíthatatlan globális következményekkel járhat. E stratégiák végrehajtása során a Bizottság törekszik annak biztosítására, hogy az uniós mezőgazdaság, valamint a halászati termékek és a tengeri eredetű élelmiszerek termelése tekintetében ne gyengüljön az általános termelékenység.
A Bizottság „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában az egészségünk, az ökoszisztémáink, az ellátási láncaink, a fogyasztási szokásaink és bolygónk tűrőképességének határai közötti összefüggések határozott tudatában vázolta fel a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerrel kapcsolatos elképzeléseit. Ebben a stratégiában a Bizottság hangsúlyozta a reziliens uniós élelmiszerrendszer fontosságát a tekintetben, hogy a polgárok minden körülmények között elegendő megfizethető élelmiszerhez jussanak hozzá, valamint hogy a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás a szociális jogok európai pillérével összhangban méltányos és demokratikus módon történjen.
A jelenlegi válság rávilágít arra, hogy az uniós élelmiszerrendszer mennyire rá van utalva az alapanyagok – például a fosszilis tüzelőanyagok, a műtrágyák, a takarmány és a nyersanyagok – importjára, ami megerősíti annak szükségességét, hogy a zöld megállapodással és a megreformált közös agrárpolitikával összhangban, valamint a vidéki térségekre vonatkozó hosszú távú jövőképben 9 javasolt intézkedések révén a fenntarthatóságot szem előtt tartva alapvetően újra kell orientálni az uniós mezőgazdaságot és az uniós élelmiszerrendszereket.
A termelés kiindulópontját jelentő anyagok (tápanyagok, növényvédő szerek) jobb és csökkentett felhasználása, valamint az ezekre az anyagokra kevésbé támaszkodó ökológiai gazdálkodás a fenntartható mezőgazdaságra való átállás pillérei. Ha sikerül felhagyni a tengeri halak visszadobásának gyakorlatával, amely az élelmiszer-pazarlás egyik formája, valamint sikerül visszaszorítani a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot, az fenntartható szintre fogja hozni a halállományokat. A jelenlegi válság rávilágít annak a költségeire is, ha nem történik változás, így többek között arra, hogy sürgősen kezelni kell – a harmadik országokban is – a mezőgazdasági termelékenységgel és a földhasználat közvetett megváltozásának környezeti következményeivel összefüggő kihívásokat.
A kutatáson, a tudáson, a technológián, az agroökológián és a bevált gyakorlatok alkalmazásán keresztül megvalósuló innováció úgy tudja mérsékelni a termelési költségekre nehezedő nyomást, hogy közben nem csorbul a termelési kapacitás, ami a zöld átállás megvalósítása jegyében a termelékenység hosszú távú javulásához vezet. Ennél is fontosabb, hogy alapvető társadalmi változást fog eredményezni az élelmiszer-pazarlás csökkentése, a nagyobb mértékben növényi alapú étrend népszerűsítése és a fenntartható élelmiszerrendszerek fejlesztésére irányuló, harmadik országokkal kialakítandó partnerségek révén. Az élelmiszereink fenntarthatóságával kapcsolatos pontosabb információk lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy fenntartható döntéseket hozzanak. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás elleni küzdelem enyhíti a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, és megtakarításokat eredményez, az élelmiszer-felesleg újraelosztása pedig segíti a rászorulókat.
Prioritásként kell kezelni azokat az intézkedéseket, amelyek mind a technológiai, mind az agroökológiai innováció révén fenntartható módon növelik a hozamot. A Bizottság új szabályokat fog javasolni a biológiai hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalának megkönnyítése érdekében. Körüljárja az olyan új génkezelési technikákra vonatkozó új szabályok lehetőségeit is, amelyek a változó hőmérsékleti viszonyokra és az éghajlati veszélyekre kevésbé érzékeny, a növénykárosítókkal szemben ellenállóbb, és hatékonyabb műtrágya-hasznosításra képes növényfajták létrehozásával kecsegtetnek. A talaj termékenységének megőrzése érdekében az Európai horizont „európai talajmegállapodás” elnevezésű küldetésének célja, hogy létrehozzon száz úgynevezett „élő laboratóriumot” és „világítótorony-projektet”, amelyek élére állnának az egészséges talajok kialakítására irányuló folyamatnak.
A jelenlegi drámai válság egyik tanulsága, hogy fel kell gyorsítanunk a fenntartható élelmiszerrendszerre való átállást a jövőbeli válságokra való jobb felkészülés érdekében. Az élelmiszerrendszerekkel foglalkozó 2021. évi ENSZ-csúcstalálkozó nyomon követéseként a Bizottság nyolc koalícióban fog részt venni 10 , amelyek mindegyike az élelmiszerrendszerek átalakítását, a rezilienciát és a termelékenység fenntartható növekedését célozza.
A 2023–2027-es időszakra vonatkozó KAP stratégiai tervek kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra és a reziliens termelési rendszerekre való átállás támogatásában, különösen egy eredményorientáltabb szakpolitikai keret hatékonyabb szakpolitikai eszközökkel és mechanizmusokkal való kombinálása révén. Ezen lesz a hangsúly, amikor a Bizottság a közeljövőben észrevételezi a tagállami tervjavaslatokat.
A Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a jövedelemtámogatás méltányosabb elosztását, különösen azért, hogy reziliensebbé tegyék azokat a kis- és közepes méretű gazdaságokat, amelyek kiszolgáltatottak az akár a folytonosságot is fenyegető piaci volatilitással szemben. A Bizottság arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fokozottabban igénybe a vidékfejlesztési alapot a kockázatkezelési eszközök finanszírozására, segítsék a mezőgazdasági termelőket a bevétel- és jövedelemkiesés kezelésében, valamint támogassák a rövid ellátási láncok kialakítását és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének egyéb diverzifikációját. Emellett egyetért azokkal a tervekkel is, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelők hitelhez jutását, hogy képesek legyenek fenntartható termelési módszerekbe beruházni, például a megújulóenergia-termelésbe és -felhasználásba.
Ezzel összefüggésben a Bizottság azt is elvárja a tagállamoktól, hogy úgy határozzák meg és hajtsák végre az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszert, hogy maximalizálják az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseket, ugyanakkor a lehető legkisebbre csökkentik a feltételrendszer termelési kapacitásra gyakorolt lehetséges rövid távú hatását. Például a szántóterületek biológiai sokféleségét szolgáló minimális részarányának inkább a nem termelési célú tájképi jellegzetességek, például tájképi elemek (sövények és fák) fenntartására és kialakítására kell összpontosítania, semmint a parlagon hagyott földterületekre (hiszen az korlátozná az EU termelési potenciálját).
A Bizottság sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül KAP stratégiai terveiket annak érdekében, hogy azok segítsék a mezőgazdasági termelőket a műtrágyahasználat hatékonyságát optimalizáló, tehát a műtrágya-felhasználás mértékét csökkentő módszerek elsajátításában. Ez konkrétan a precíziós gazdálkodás révén valósítható meg, de fontos szerepet játszik e téren az ökológiai gazdálkodás, az agroökológia és a tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos tanácsadás és képzés révén történő hatékonyabb műtrágya-felhasználás is. A tagállamoknak e tekintetben teljes mértékben ki kell használniuk a KAP stratégiai tervükben rejlő lehetőségeket, valamint optimalizálniuk és csökkenteniük kell a termelés kiindulópontját jelentő egyéb anyagok, például az antibiotikumok és a növényvédő szerek használatát, továbbá részt kell venniük a karbongazdálkodásban.
4.2.A reziliencia fokozása a fosszilis tüzelőanyagoktól és az importált alapanyagoktól való függőség csökkentése révén
Az uniós élelmiszer-ágazat rezilienssé tételéhez diverzifikált importforrásokra és értékesítési lehetőségekre van szükség egy multilaterálisan és kereskedelmi megállapodások révén megvalósuló, ambiciózus és erőteljes kereskedelempolitika keretében. Az ukrajnai háború és a piacok reakciója rávilágított arra, hogy mérsékelni kell az európai mezőgazdasági és halászati ágazat energiaimporttól, illetve energiaigényes behozataltól való függőségét.
Különösen fontos cél a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával előállított ásványi műtrágyáktól való függés csökkentése. A nitrogénműtrágya előállítása főként földgázzal történik (amelyet mind energiaforrásként, mind reagensként használnak). A körforgásos biogazdaságba történő beruházások hozzájárulnak a fosszilis alapú termékek, anyagok és energia helyettesítéséhez, és ezáltal hozzájárulnak a gazdaság dekarbonizációjához 11 . Az ásványi műtrágyák tiszta technológiával történő előállítása egy fontos innovációs terület. A Bizottság támogatja a zöld ammóniára való átállást 12 , például a műtrágyagyártók esetében, a tiszta hidrogénnek a bizottsági hidrogénstratégiában 13 meghatározott és a Tisztahidrogén-szövetség által is támogatott bevezetésével, valamint 800 millió EUR összegű beruházással.
A foszfát és a kálium-karbonát kulcsfontosságú tápanyagok a kitűnő minőségű szántóföldi növények jó hozamának biztosításához. Mindkét anyag esetében nagy az importfüggőség, mivel a legnagyobb készletek harmadik országokban, köztük Oroszországban, Kínában, Marokkóban és Belaruszban találhatók. Az Oroszországból és a Belaruszból származó kálium-karbonát-export a világkereskedelmi forgalom 40 %-át teszi ki. A közelmúltban elfogadott szankciók következményeként az EU-nak e két ország importrészesedését – 60 %-ot a kálium-karbonát, illetve 35 %-ot a foszfátok esetében – más forrásokkal kell felváltania. A már hatályban lévő szabadkereskedelmi megállapodások megkönnyíthetik ezen alapanyagok máshonnan történő beszerzését. A Bizottság gondosan nyomon fogja követni a helyzetet az esetleges ellátási hiányok előrejelzése érdekében, és szükség esetén ideiglenes korrekciós intézkedéseket fog hozni a beszerzések megkönnyítése érdekében.
Az Unió a Horizont Európa révén további beruházásokat fog végezni a kutatás és az innováció területén a szintetikus műtrágyák használatának helyettesítése, továbbá az EU fenntartható, körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerrendszerekre való átállásának felgyorsítása érdekében. A körforgásos és a biogazdasági ágazatok számára a Horizont Európa egyik 2021–2022-es munkaprogramja keretében jelentős, 268,5 millió EUR összegű költségvetést fognak elkülöníteni. Emellett az elsődleges termelők pozícióját megerősítő „Európai partnerség a körforgásos és bioalapú európai gazdaságért” akár 1 milliárd EUR-s finanszírozást is kaphat egy hétéves időszakra. Az említett partnerség támogatja a biogazdasági stratégiában azonosított ígéretes kezdeményezéseket, mint például a biomassza fenntartható felhasználásának, az értékes tápanyagok (köztük a szerves trágyából származó foszfátok 14 és tápanyagok) visszanyerésének, valamint a bioalapú alternatívák előállításának fokozását (a melléktermékek, maradékanyagok és hulladékáramok felhasználása révén); mindez a tápanyagciklus bezárásának érdekében és a víz- és levegőminőségnek, valamint a talaj minőségének és termékenységének védelme mellett történik. A körforgásos gazdaságból származó termékek belső piachoz való hozzáférése terén könnyítések várhatók 15 . A Bizottság folytatja azon kérdés vizsgálatát, hogy milyen további biztonságos szabályozási lépéseket tegyen annak érdekében, hogy szélesebb körű lehetőségeket biztosítson a szerves trágyából visszanyert tápanyagok felhasználására. A Bizottság emellett együtt fog működni a tagállamokkal annak érdekében, hogy integrált tápanyag-gazdálkodási cselekvési tervet dolgozzon ki a tápanyagszennyezés forrásánál történő kezelésére és az állattenyésztési ágazat fenntarthatóságának növelésére.
A mezőgazdasági és tengeri eredetű élelmiszerek előállításában már jelenleg is egyre kevesebb energiát használnak fel az iparosodott országokban a hatékonyságnövekedés eredményeként 16 . A nitrogénfelhasználás hatékonyságának növelése, a biomassza hasznosítása és az élelmiszer-pazarlás csökkentése terén még van mit javítani. Az idevágó kutatás és innováció célja a műtrágyahasználat még hatékonyabbá tétele a gazdaságok szintjén, többek között precíziós gazdálkodási technikák alkalmazása révén. Az uniós finanszírozás emellett előmozdítja a fenntartható élelmiszer-termelési rendszerekkel – többek között a vegyes gazdálkodással, az agroökológiával vagy az ökológiai termeléssel – kapcsolatos kutatást is. A nitrogént megkötő és kevesebb nitrogéntartalmú műtrágya felhasználását igénylő hüvelyesek nagy szerepet játszanak ezekben a termelési rendszerekben, ezért ezek különös figyelemben fognak részesülni. A traktorok dízelüzemanyag-használatát mind a növényvédő szerek használatának, mind a mechanikus gyomirtásnak a jelentőségét visszaszorító innováció révén lehetne csökkenteni.
A halállományokkal való fenntartható gazdálkodásnak és az energiahatékonyabb halászhajók használatának köszönhetően csökkenni fog a fosszilis tüzelőanyagok tengeri eredetű élelmiszerek előállításához felhasznált mennyisége.
A megújuló energia termelésének és felhasználásának felgyorsítása egy másik olyan prioritás, amelyhez a KAP stratégiai tervek, az ETHAA 17 és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz keretében nyújtott finanszírozás is hozzájárul. Ha maguk a gazdaságok termelnek villamosenergiát szélenergia, napenergia vagy biogáz felhasználásával, az nemcsak e gazdaságok rezilienciáját erősíti, hanem az európai energiaellátás biztonságához és fenntarthatóságához is hozzájárul. A jelenlegi válság során nem engedhetjük, hogy növekedjen az élelmiszer- és takarmánynövények bioüzemanyag-alapanyagok céljára történő felhasználása. A Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a mezőgazdasági üzemeken vagy gazdálkodási szövetkezeteken alapuló, fenntartható biomassza-forrásokból – köztük különösen a mezőgazdasági és akvakultúra-hulladékokból és -maradékokból – történő biogáz-előállításba való beruházásokat, beágyazva ezzel a gazdasági értékteremtést a vidéki gazdaságba.
A takarmányimporttól való függés csökkentése az uniós élelmiszerrendszer tágabb értelemben vett átalakításának része, ideértve a nagyobb mértékben növényi alapú étrendre való áttérést, valamint a reziliensebb és autonómabb élelmiszerrendszer biztosítását. Az Európai Tanács a Versailles-i nyilatkozatában az uniós növényifehérje-termelés fellendítésére szólított fel.
Legalább 19 tagállam élni kíván azzal a lehetőséggel, hogy a 2023–2027-es időszakra szóló KAP stratégiai tervében „termeléstől függő támogatást” nyújtson a fehérjenövényeknek. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a változatos takarmányforrásokon alapuló, fenntartható gazdálkodási rendszerek részeként használják ki a növényifehérje-termelés támogatásának egyéb lehetőségeit is, ideértve a célzott ágazati beavatkozásokat is. A Bizottság a tagállamok KAP stratégiai terveinek összefoglaló értékelésében 18 különös figyelmet fog fordítani a fehérjenövényekre, valamint felül fogja vizsgálni az uniós növényifehérje-termelés fejlesztéséről szóló 2018. évi jelentésében 19 meghatározott szakpolitikát.
A Bizottság vállalja az alábbiakat:
A tagállamokat arra ösztönözzük, hogy:
·Támogatja az uniós országok azon intézkedéseit, amelyeket a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) keretében a legnagyobb szükséget szenvedők számára biztosított élelmiszer és/vagy alapvető anyagi támogatás érdekében hoztak.
·Összeállít egy 500 millió EUR összegű támogatási csomagot a legsúlyosabban érintett mezőgazdasági termelők támogatására.
·Intézkedéseket vezet be a piaci biztonsági háló kialakításával kapcsolatban egyes piacok támogatására, valamint lehetővé teszi a közvetlen kifizetések magasabb szintű előlegezését az idei év folyamán.
·Új, önálló ideiglenes válságkeretet alkalmaz az állami támogatásokra.
·Lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 2022-ben eltérjenek bizonyos, az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokkal kapcsolatos kötelezettségektől annak érdekében, hogy további mezőgazdasági földterületeket tegyenek elérhetővé a termesztés számára.
·Használják fel a KAP új stratégiai terveit a gáztól, az üzemanyagtól és az alapanyagoktól, például a növényvédő szerektől és a műtrágyáktól való függőséget csökkentő beruházások előnyben részesítésére, ideértve például a következőket:
oa fenntartható biogáztermelésbe irányuló és ezáltal az orosz gáztól való függőséget csökkentő beruházások;
oa precíziós gazdálkodásba irányuló és ezáltal a szintetikus és ásványi műtrágyáktól, valamint a vegyi növényvédő szerektől való függőséget csökkentő beruházások;
oa karbongazdálkodás támogatása, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és jobb jövedelem biztosítása a mezőgazdasági termelők számára;
oaz agroökológiai gyakorlatok támogatása, a vegyi anyagoktól való függőség csökkentése és a tartós élelmezésbiztonság biztosítása.
·Gondoskodjanak a szociális védelmi rendszerek hatékonyságáról és megfelelő hatóköréről, valamint biztosítsák az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést a rászorulók számára.
5.Záró megjegyzések
Az európai kontinensen provokáció nélkül kirobbant háború ismét bizonytalanná tette Ukrajna élelmiszer-ellátását, amely ország talajai egyébként a legtermékenyebbek közé tartoznak Európában.
Az Európai Tanács Versailles-i nyilatkozata felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket az emelkedő élelmiszerárak és a globális élelmezésbiztonság kérdésének megoldására szolgáló lehetőségek mihamarabbi előterjesztésére. Ez a közlemény azonnali és folyamatban lévő intézkedéseket vázol fel az ukrajnaiak, valamint az élelmiszerhiánnyal küzdő országok élelmezésbiztonságának támogatása érdekében. Kitér emellett az élelmiszerek EU-n belüli megfizethetőségének kérdésére, valamint a magas termelési költségekkel szembesülő termelők előtt álló rövid távú kihívásokra is. Megerősíti a Bizottságnak a zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia melletti elkötelezettségét, és középtávú intézkedéseket határoz meg a fenntartható élelmiszerrendszerre való átállás támogatására.
A Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy aktív szerepet vállalva mielőbb hajtsák végre azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van a sürgető problémák és a hosszú távon fennálló sebezhetőségek kezeléséhez. A tagállamok most megtehetik, hogy ezen intézkedések közül sokat további uniós szintű szabályozási keret nélkül vezessenek be. A Bizottság különösen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szükség esetén vizsgálják felül KAP terveiket annak érdekében, hogy rezilienssé tegyék az élelmiszerrendszereiket.
A Bizottság ugyanakkor fokozni fogja erőfeszítéseit és elmélyíti a nemzetközi szervezetekkel és más kulcsfontosságú szereplőkkel folytatott együttműködését annak érdekében, hogy időben és hatékonyan kezelje az Ukrajna elleni orosz invázió globális élelmezésbiztonságra gyakorolt következményeit.
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2022.3.23.
COM(2022) 133 final
MELLÉKLETEK
a következőhöz:
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI TANÁCSNAK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése
1. melléklet
Globális élelmezésbiztonság és az uniós agrár-élelmiszeripari lánc
Az Európai Unióban fennálló helyzet
Az Európai Unió nagyrészt önellátó az alapvető élelmiszertermékek tekintetében. Az EU a legnagyobb búza- és árpaexportőrök közé tartozik, és más fő termények, például a kukorica és a cukor esetében is jelentős részben fedezi fogyasztását. Az EU emellett nagyrészt önellátó az állati termékekből, mind a tejtermékekből, mind a húskészítményekből (a juh- és a kecskehús, valamint a tengeri eredetű élelmiszerek kivételével), a gyümölcsökből és a zöldségekből (őszibarack, nektarin, alma, paradicsom és narancs).
Bizonyos termékek esetében azonban az EU jelentős nettó importőr. Egyes esetekben az importált termékek – mennyiségükből, a behozataluk forrásaiból, minőségükből vagy a kapcsolódó költségekből kifolyólag – nehezen helyettesíthetők. Ez a helyzet a trópusi termékek (trópusi gyümölcsök, kávé, kakaó), a haltermékek, a takarmányok és egy sor olyan adalékanyag, például a vitaminok és az aminosavak esetében, amelyek kulcsfontosságúak az állati takarmányok vagy az élelmiszerek előállítása szempontjából. 2021/22-ben a takarmányfehérje 22 %-a származott az EU-n kívülről, ugyanakkor az olajos magvakból előállított liszt (főleg a szójaliszt) esetében ez az arány elérte a 75 %-ot 1 .
A globális nyersanyagár-emelkedés hatása
A jelenlegi általános nyersanyagár-emelkedés mutat bizonyos hasonlóságokat az élelmiszer-nyersanyagok árainak 2008-as megugrásával a nyersanyagárak általánosan magas szintje, együttes mozgása és nagy fokú volatilitása tekintetében. Az akkori helyzethez hasonlóan a mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó inputárak emelkedésének mértéke most is többszöröse az élelmiszerár-növekedés mértékének, és újból jelentkeznek a termelőknél az élelmiszerláncon belüli ártranszmisszióval összefüggésben tapasztalható szűk keresztmetszetekből és késedelmekből fakadó problémák.
1. ábra: A nyersanyagárak ingadozása
A nyersanyagárak ingadozása (éves reál árindexek)
Fémek és ásványi anyagok
Mezőgazdaság
Energia
Műtrágyák
Forrás: Világbank.
A két esemény között azonban jelentős különbségek is megfigyelhetők. A legfontosabb mezőgazdasági nyersanyagok relatív készletszintjei most magasabbak. Noha a főbb nyersanyagok készletei az elmúlt négy évben némileg csökkentek, az aktuális készlet/felhasználás hányadosok meg sem közelítik a 2008–2010-es időszak árrobbanását megelőző szintet, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a gazdasági évben Ukrajna és Oroszország nem fogja teljes mértékben ellátni piacait.
A 2007/2008-as élelmiszerár-emelkedés nyomán született, az európai élelmiszerárakról szóló 2008. évi közlemény 2 közzététele óta jelentősen javult a nyersanyagpiacok szabályozása és átláthatósága. Az említett közleményben a Bizottság az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességének növelésére, a versenyjogi és fogyasztóvédelmi szabályok határozott és következetes érvényesítésére, az élelmiszer-ellátási lánc működésére vonatkozó szabályok felülvizsgálatára és szükség szerinti javítására, a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatására, valamint a mezőgazdasági nyersanyagok és a származékos termékek piacain folytatott spekuláció visszaszorítására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg. Ezen ajánlások mindegyikéből jogalkotási és szakpolitikai intézkedések születtek (lásd a 2. mellékletet), amelyek szilárd kiindulópontot jelentenek a jelenlegi nehéz időszak átvészeléséhez.
A magas energiaárak hatása az uniós mezőgazdaságra és halászatra
Amellett, hogy az élelmiszer-ágazat közvetlenül ki van téve az energiaárak ugrásszerű emelkedésének, közvetett inflációs hatások is érik különféle termékkekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az ágazat nemcsak a műtrágyák és a növényegészségügyi termékek, hanem a gépek és az élelmiszercsomagoló-anyagok legfontosabb felhasználója is, és kihat rá a szállítási költségek drasztikus növekedése.
A műtrágyákhoz kapcsolódó költségek emelkedésének hatása különösen súlyos. A műtrágyák a szántóföldi növényeket termesztő mezőgazdasági üzemek termelési költségeinek 18 %-át képviselik (a 2017–2019-es időszak átlagában). A nitrogénalapú műtrágyák ára szempontjából a legmeghatározóbb tényező a földgáz: a szóban forgó műtrágyák változó termelési költségeinek 60–80 %-át teszi ki. A magas nagykereskedelmi földgázárak miatt a műtrágyaárak is megemelkednek (a nitrogénalapú műtrágyák, például a karbamid esetében az árak a 2007–2008-as pénzügyi válság idején megfigyelt szintekhez hasonló szinteket értek el). Egyes uniós műtrágyagyártók átmenetileg leállították termelésüket, mivel az energiaköltségek túl magasak voltak. A kőzetalapú (azaz a foszfát- és még inkább a káliumtartalmú) műtrágyák árai kevésbé szorosan függenek össze az energiaárakkal, bár Oroszország és Belarusz világtermelésben képviselt aránya miatt az ilyen műtrágyák áraira is nyomás nehezedik.
Noha az EU 3 milliárd EUR értékben importál műtrágyát Oroszországból, a nitrogénalapú műtrágyák behozatalától való függés korlátozott mértékű, ugyanis az ilyen műtrágyákból az EU-ban felhasznált mennyiségnek több mint 90 %-át az uniós belföldi iparág biztosítja. A szóban forgó iparág azonban nagy mértékben függ az Oroszországból származó gáztól.
A halászati ágazatot ugyancsak súlyosan érinti a tengeri hajózásban használatos üzemanyagok drágulása. Az említett üzemanyagok ára az utolsó két évtized viszonylatában rekordmagasságba szökött, és a 2021-es átlagárhoz képest is 100 %-kal nőtt. Ilyen magas üzemanyagárak mellett az uniós flottaszegmensek többsége alatta marad a nyereségküszöbének, és nem képes fedezni a működési költségeit. A villamosenergia-költségek növekedése komoly problémát jelent az akvakultúra-ágazat és a kapcsolódó feldolgozó ágazatok számára (a vízszivattyúzás és -forgatás, illetve a gyártósorok és a tároló-/fagyasztólétesítmények költségei miatt).
A mezőgazdasági üzemek jövedelmi helyzete
Az uniós mezőgazdaságban a termelési szintek és az árak kedvező alakulásának köszönhetően 2021-ben növekedett a mezőgazdasági üzemek munkavállalónkénti jövedelme a 2017–2019-es időszak átlagához képest. A termelési költségek igen erőteljes növekedése nyomást gyakorol a haszonkulcsokra, különösen az állattenyésztők – nevezetesen a sertéshústermelők – és az akvakultúra-ágazati termelők esetében, akiknek a takarmányozási költségei már most is sokkal magasabbak. A mezőgazdasági üzemek munkavállalónkénti átlagos jövedelme ezért 2022-ben és 2023-ban várhatóan csökkenni fog, aminek következtében megcsappan a 2020-ban és 2021-ben elért nyereség; az állattenyésztők esetében különösen nagymértékű jövedelemcsökkenésre lehet számítani.
A logisztikai és az egyéb termelési költségek növekedése
Az élelmiszergyártóknak, valamint az élelmiszer-nagykereskedőknek és -kiskereskedőknek megnövekedett szállítási és logisztikai költségekkel kell szembenézniük (az ömlesztve, a konténerben, illetve a légi úton történő szállítás esetében egyaránt). A Covid19-járvány, majd az azt követő erőteljes gazdasági fellendülés a tengeri árufuvarozási kapacitások túlterhelődéséhez vezetett. A Fekete-tengeren bekövetkező további fennakadások miatt a tengeri árufuvarozás még nagyobb nyomás alá kerül. Az egyéb termelési költségek is növekednek. Példaként említhető a csomagolási költségek megemelkedése: a fa tárolóedények esetében a drágulás mértéke 37 %, a papír és a cellulóz tekintetében 26 %, a műanyag esetében pedig 13 % 3 . A jelentések szerint az uniós élelmiszeriparban tapasztalható munkaerőhiány és munkaerő-felvételi nehézségek ugyancsak szerepet játszottak a költségek növekedésében (az élelmiszergyártás területén 62 %-kal nőtt a betöltetlen álláshelyek aránya).
Növekvő uniós élelmiszerárak
Végül, de nem utolsósorban, 2021 nyara óta nőtt az élelmiszerek fogyasztói ára, és e növekedés mértéke 2022 februárjában éves alapon már 5,6 %-ot tett ki, ami a Covid19-világjárvány kezdete óta a legmagasabb arány. Az élelmiszerek fontos tényezők az általános inflációs ráta (HICP 4 ) szempontjából, mivel a 27 tagú EU-ban átlagosan 16 %-ot képviselnek, amely arány további 6 %-kal nő, ha a vendéglátóipari ágazatot is figyelembe vesszük. Összehasonlításképpen: a lakhatáshoz és a közlekedéshez kapcsolódó energiaköltségek az átlagos háztartási fogyasztói kosár 10 %-át teszik ki.
Az élelmiszerárak növekedése az egyes tagállamokat gazdasági körülményeiktől, élelmiszer-ellátási láncaik szerkezetétől és a nemzeti fogyasztói keresleti mintáktól függően különbözőképpen érinti.
2. ábra: Élelmiszerár-infláció tagállamonként
Forrás: Eurostat (kiválasztott tagállamok).
Ukrajna, Oroszország és a globális élelmezésbiztonság
Az Ukrajna elleni orosz invázió tovább súlyosbította az (energiahordozó) nyersanyagok piacainak már amúgy is nehéz helyzetét, és fokozta a már eddig is meglévő inflációs nyomásokat 5 . Ezenkívül hatással van a globális élelmezésbiztonságra is: Ukrajna és Oroszország a gabonafélék és olajos magvak világpiacának fontos szereplői. Ukrajna világpiaci részesedése a búza tekintetében 10 %, az árpa esetében 13 %, a kukoricát illetően pedig 15 %, és az ország a napraforgóolaj világpiacának legfontosabb szereplője (a szóban forgó termék világkereskedelmében több mint 50 %-kal képviselteti magát). Oroszország esetében a vonatkozó számadatok a következők: 24 % (búza), 14 % (árpa) és 23 % (napraforgóolaj). Oroszország emellett a fehérhúsú halak fő exportőre, különösen a feldolgozóiparnak szánt alaszkai tőkehal tekintetében (az ellátás 16 %-a).
Észak-Afrika és a Közel-Kelet gabonaszükségletének több mint 50 %-át Ukrajnából és Oroszországból importált gabonával fedezi. A kelet-afrikai országok a gabonafélék 72 %-át Oroszországból, 18 %-át pedig Ukrajnából importálják. Ukrajna továbbá az Európai Unió és Kína fontos kukoricabeszállítója (a takarmánykukorica tekintetében).
Ukrajna az EU negyedik legnagyobb élelmiszer-beszállítója, és kulcsfontosságú termelője a gabonaféléknek, a növényi olajoknak és az olajos magvaknak (az EU-ba importált kukorica 52 %-a, közönséges búza 19 %-a, növényi olajok 23 %-a, olajos magvak 22 %-a – ez utóbbi termékeken belül a repcemag uniós importjának 72 %-a – Ukrajnából érkezik). Oroszország kevesebbet exportál az EU-ba.
Tekintettel Ukrajnának a nemzetközi kereskedelemben képviselt súlyára, az ország mezőgazdasági termelésében és logisztikai tevékenységeiben jelentkező zavarok a fuvarozási és a biztosítási költségek növekedésével párosulva jelentős következményekkel járnak a világpiacokra és ebből kifolyólag a gabonafélék árára nézve. A konfliktus kezdete óta a gabonafélék világpiaci árainak meredek emelkedése volt tapasztalható, szintjük immár magasabb, mint a 2007/2008-as válság idején. Ez a helyzet nemcsak az ukrán lakosság élelmiszer-ellátását veszélyezteti, hanem az Ukrajnából importált nyersanyagoktól függő nem uniós országok élelmezésbiztonságát is.
Ukrajna mezőgazdasági termelési potenciálját súlyosan érinti az ország elleni orosz invázió. Az emberáldozatokon, a háborús pusztításokon és veszélyeken túlmenően munkaerőhiány is tapasztalható: hiányoznak a munkáskezek a gazdaságokban és a földeken, a szomszédos tagállamokban is. A termelés kiindulópontját jelentő alapvető anyagok készletei szűkösek, és nehéz vagy lehetetlen beszerezni őket. Döntő jelentőséggel bír az, hogy 2022-ben sor kerülhet-e Ukrajnában a tavaszi vetésre és mind a tavaszi, mind a téli termények betakarítására; ugyanakkor a háború hatásai valószínűleg több éven át érezhetőek lesznek, nem utolsósorban a háború által az infrastruktúrában és a logisztikai létesítményekben okozott károk miatt. Ami Oroszországot illeti, noha az ottani termelést a háború nem károsítja, bizonytalan, hogy Oroszország képes lesz-e jelentős mennyiségeket exportálni a Fekete-tengeren keresztül.
Élelmezésbiztonság globális kontextusban
Az élelmezésbiztonság továbbra is egyre több aggodalomra ad okot bolygónkon. Az Egyesült Nemzetek Szervezete felhívta a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése jelenti a legnagyobb fenyegetést az élelmezésbiztonságra nézve 6 . Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint napjainkban is 811 millió ember szenved krónikus alultápláltságban, és egy sor tényező akadályozza, hogy haladást lehessen elérni a 2. számú fenntartható fejlődési cél („Az éhezés megszüntetése”) elérése terén. Az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések hiányában az éghajlatváltozás várhatóan a helyzet további romlását idézi elő. Az emelkedő élelmiszerárak azonnali hatást gyakorolnak az élelmiszer-vásárlásra kényszerülő fejlődő és legkevésbé fejlett országok lakosságára. A FAO élelmiszerár-indexe, amely nyomon követi a nemzetközi nyersanyagárak havi változásait, azt mutatja, hogy a helyzet egyre nehezebb: az index átlagértéke 2022 februárjában 140,7 pont volt; ez a valaha megállapított legmagasabb érték, amely 3,1 ponttal magasabb az addigi, 2011 februárjában rögzített csúcsnál.
Míg az ukrán és az orosz búza fő vásárlói közlésük szerint rendelkeznek még néhány hónapra elegendő készletekkel, egyes bizonytalan helyzetű országokban, például Szíriában és Libanonban, valamint Algériában már érezhető az árak emelkedése.
2021-ben az élelmiszer-ellátás globális bizonytalansága példátlan méreteket öltött: több mint 161 millió ember szorult sürgős élelmezési segélyre, és csaknem 0,6 millióan szembesültek éhínséghez hasonló körülményekkel. Ez a helyzet az élelmiszerárak további emelkedése esetén még súlyosabbá válhat.
2. melléklet
A Bizottság által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett, „Élelmiszerárak Európában” című közlemény (COM(2008) 821 végleges) nyomán hozott intézkedések
|
A 2008. évi közlemény ajánlásai |
Nyomonkövetési intézkedések |
|
Az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességének növelése |
A KAP egymást követő reformjai (2008, 2013, 2021) Az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum (2010–2019) Piacnyitást és az élelmiszer-behozatal nem vámjellegű akadályainak csökkenését eredményező szabadkereskedelmi megállapodások (például Japánnal, Vietnámmal, Szingapúrral, Kanadával, Mexikóval, a SADC-GPM-államokkal) Piacfelügyelet és az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport létrehozása InvestEU: az agrár-élelmiszeripari kkv-k támogatása az Enterprise Europe Network (EEN) hálózaton és a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés biztosításán keresztül Az agrár-élelmiszeripari készségekkel foglalkozó uniós partnerség A felelős élelmiszeripari üzleti és értékesítési gyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódex |
|
A versenyjogi és a fogyasztóvédelmi szabályoknak az Európai Bizottság és a nemzeti versenyjogi és fogyasztóvédelmi hatóságok általi határozott és következetes érvényesítése az élelmiszer-ellátási piacokon |
A Bizottság számos esetben beavatkozott az élelmiszeripari piacok működésébe és szankcionálta a párhuzamos kereskedelem korlátozását. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok leállítottak több, élelmiszertermékekkel kapcsolatos nemzeti protekcionista kezdeményezést. A Bizottság – az árverseny, a megfelelő választék és az innováció védelmét biztosító jogorvoslati lehetőségek mellett – engedélyezte egyes, mezőgazdasági inputanyagok (például növényvédő szerek) és bizonyos élelmiszer- és italtermékek (például tej, sör) előállítása, illetve értékesítése terén működő vállalkozások összefonódását. A Bizottság átfogó tanulmánya a modern kiskereskedelmi ágazat koncentrációjáról és arról, hogy hogyan alakult a 2004–2012-es időszakban a választék és az innováció a boltokban kapható termékek tekintetében I |
|
Az élelmiszer-ellátási lánc működését potenciálisan nehezítő szabályok felülvizsgálata nemzeti és/vagy uniós szinten |
A mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport jelentése: Improving market outcomes – enhancing the position of farmers in the supply chain (A piaci eredmények javítása: a mezőgazdasági termelők helyzetének erősítése az ellátási láncban) (2016) II A közös piacszervezésről szóló rendelet III versenyjogi rendelkezéseinek pontosítása, 2018, 2021 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/633 irányelve (2019. április 17.) a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról Az élelmiszer-biztonsági szabályok egyszerűsítése, ideértve az általános élelmiszerjogi rendelet célravezetőségi vizsgálatát is |
|
A fogyasztók, hatóságok és piaci szereplők megfelelőbb tájékoztatása az élelmiszerárakat és az ellátási láncot nyomon követő állandó európai monitoringrendszer létrehozása révén |
6 mezőgazdasági piaci megfigyelőközpont IV és egy agrár-élelmiszeripari adatportál (Agri-food Data Portal) létrehozása A rövid távú előrejelzésekről szóló rendszeres jelentések közzététele V Az Eurostat élelmiszerár-megfigyelési eszközének létrehozása VI A mezőgazdasági termékek piacainak átláthatóságára vonatkozó rendelkezések javítása ((EU) 2019/1746 bizottsági rendelet; a közös piacszervezés 2021. évi módosításai1) A nemzetközi mezőgazdasági piaci információs rendszer (AMIS) létrehozása – lásd a 3. szakaszt: Az Eurostat élelmiszerárakra vonatkozó adatai |
|
A mezőgazdasági termékpiacokon aktív iparági szereplőknek kárt okozó spekuláció visszaszorítására irányuló intézkedések vizsgálata |
A befektetők védelmének megerősítésére, valamint a pénzügyi piacok működésének javítására és ezáltal e piacok hatékonyabbá, ellenállóbbá és átláthatóbbá tételére irányuló 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv Az (EU) 2021/338 európai parlamenti és tanácsi irányelv a Covid19-válság utáni helyreállítás elősegítése érdekében módosítja a 2014/65/EU irányelvet. A piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek széles körére alkalmazandó, beleértve bizonyos árualapú származtatott ügyleteket is, ami növeli a tőzsdén kívüli kereskedés tárgyát képező árualapú származtatott ügyletek átláthatóságát. |
https://ec.europa.eu/competition/sectors/agriculture/retail_study_report_en.pdf
https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/food-farming-fisheries/farming/documents/amtf-report-improving-markets-outcomes_en.pdf
Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról