(1a)

Ez a határozat a 2020. december 16-i, jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodással összhangban fontos lépést jelent az új saját forrásokra vonatkozó ütemterv végrehajtása felé; ezt további kiegészítő kezdeményezéseknek kell követniük, amelyek biztosítják, hogy az új bevételek elegendőek legyenek legalább az NGEU-tartozások kamatának és tőkerészének visszafizetésére, és hogy a kosár eloszló pénzügyi következményei minden tagállam számára elfogadhatóak legyenek. Megfelelő összegű új saját forrásoknak kell biztosítaniuk az uniós költségvetés hosszú távú fenntartható finanszírozását – beleértve az új uniós prioritásokat és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz visszafizetését –, hogy elkerülhetők legyen a meglévő uniós programokat és szakpolitikákat érintő elvonások.

(2a)

Az NGEU visszafizetési költségeinek és a többéves pénzügyi keretbe beépítendő Szociális Klímaalapnak a finanszírozása, valamint az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek hosszú távú eléréséhez való hozzájárulás érdekében új saját források révén növelni kell a bevételi szintet. Jogi és technikai szempontból azonban a három új saját forrás általános bevételt képez majd, teljes mértékben tiszteletben tartva a globális fedezet elvét.

(2b)

A Bizottságnak további időszerű intézkedéseket kell hoznia, ha a javasolt új saját forrásokat nem fogadják el, vagy azok nem termelik meg a tervezett szintű bevételt az uniós költségvetés számára. A 2020. december 16-i, jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodás végrehajtásával összhangban a Bizottság várhatóan 2023 végéig javaslatot terjeszt elő az új saját források második kosarára vonatkozóan, amely magában foglalhat egy pénzügyi tranzakciós adót és egy, a vállalati szektorral összefüggő saját forrást.

(5)

A kibocsátáskereskedelemből származó hozzájárulásokra gyakorolt túlzottan regresszív hatás elkerülése érdekében meg kell állapítani a jogosult tagállamok maximális hozzájárulását. A 2023 és 2027 közötti időszakban azon tagállamok jogosultak, amelyek vásárlóerő-egységben mért és a 2020. évi uniós adatok alapján számított egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 90 %-át. A 2028–2030 közötti időszakra vonatkozóan a 2025. évi egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmet kell használni. A maximális hozzájárulást a tagállamok kibocsátáskereskedelmen alapuló összes saját forrásban való részarányának és az Unió bruttó nemzeti jövedelmében való részarányának összevetésével kell megállapítani. Minimális hozzájárulást kell előírni minden olyan tagállam számára, amelynek az ETS-alapú saját források teljes összegében való részaránya nem éri el az Unió bruttó nemzeti jövedelmében való részarányának 75 %-át.

(5)

A kibocsátáskereskedelemből származó hozzájárulásokra gyakorolt túlzottan regresszív hatás elkerülése érdekében 2030-ig meg kell állapítani a jogosult tagállamok maximális hozzájárulását. A 2023 és 2027 közötti időszakban azon tagállamok jogosultak, amelyek vásárlóerő-egységben mért és a 2020. évi uniós adatok alapján számított egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 90 %-át. A 2028–2030 közötti időszakra vonatkozóan a 2025. évi egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmet kell használni. A maximális hozzájárulást a tagállamok kibocsátáskereskedelmen alapuló összes saját forrásban való részarányának és az Unió bruttó nemzeti jövedelmében való részarányának összevetésével kell megállapítani. Minimális hozzájárulást kell előírni minden olyan tagállam számára, amelynek az ETS-alapú saját források teljes összegében való részaránya nem éri el az Unió bruttó nemzeti jövedelmében való részarányának 75 %-át.

(7)

2021 októberében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete megállapodásra jutott arról, hogy a 10 %-os nyereségességi küszöböt meghaladó nagy multinacionális vállalatok a reziduális nyereségük 25 %-át juttassák vissza a részt vevő piaci joghatóságokhoz (a továbbiakban: az OECD/G20 inkluzív kerete megállapodásának 1. pillére). A saját forrást [az adóztatási jogok újraelosztásáról szóló globális megállapodás végrehajtásáról szóló irányelv szerint] a multinacionális vállalatok reziduális nyereségének a tagállamokhoz visszajuttatott részére alkalmazott egységes lehívási kulcsnak kell képeznie.

(7)

2021 októberében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete megállapodásra jutott arról, hogy a 10 %-os nyereségességi küszöböt meghaladó nagy multinacionális vállalatok a reziduális nyereségük 25 %-át juttassák vissza a részt vevő piaci joghatóságokhoz (a továbbiakban: az OECD/G20 inkluzív kerete megállapodásának 1. pillére). A saját forrást [az adóztatási jogok újraelosztásáról szóló globális megállapodás végrehajtásáról szóló irányelv szerint , amint azt elfogadták ] a multinacionális vállalatok reziduális nyereségének a tagállamokhoz visszajuttatott részére alkalmazott egységes lehívási kulcsnak kell képeznie.

(7a)

Az OECD célja az, hogy az OECD/G20 inkluzív kerete megállapodásának 1. pillérének végrehajtásáról szóló többoldalú egyezmény 2024-ben hatályba lépjen. Mivel azonban egyes kulcsfontosságú harmadik országok részértől még nem garantált az OECD/G20 inkluzív kerete megállapodásának 1. pillérének nemzetközi szintű sikeres végrehajtása, a Bizottságnak és a tagállamoknak rendszeresen újra kell értékelniük a helyzetet. Amennyiben 2023 végéig nem történik egyértelműen előrelépés, a Bizottságnak be kell nyújtania egy digitális illetékre vagy egy ehhez hasonló intézkedésre vonatkozó jogalkotási javaslatot. Ez esetben a digitális illetéket vagy az ehhez hasonló intézkedésből származó bevételeket az Unió saját forrásának kell majd tekinteni annak érdekében, hogy 2026-ra bevételek keletkezzenek.

(8a)

Az OECD/G20 inkluzív kerete megállapodása 1. pillérének végrehajtására vonatkozó bizottsági javaslatok alapján az uniós költségvetés ebből származó bevételei várhatóan évi 2,5  milliárd EUR és 4 milliárd EUR között lesznek.

(8b)

Az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően e határozat elfogadásához a Tanács egyhangú döntése szükséges. E határozatnak azt követően kell hatályba lépnie, hogy a tagállamok saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően lezárták a jóváhagyáshoz szükséges eljárásokat.

f)

az (EU) [XXX] európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus tanúsítványainak értékesítéséből származó bevételek 75  %-ával egyenlő egységes lehívási kulcs alkalmazása.”

f)

az (EU) [XXX] európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus tanúsítványainak értékesítéséből származó bevételek 100 %-ával egyenlő egységes lehívási kulcs alkalmazása.