(1)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás) (3) 2016 novemberében hatályba lépett. A Párizsi Megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 oC-kal alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és törekednek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértéke az iparosodás előtti szint feletti 1,5  oC-ra korlátozódjon.

(1)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás) (3) 2016 novemberében hatályba lépett. A Párizsi Megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 oC-kal alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és törekednek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértéke az iparosodás előtti szint feletti 1,5  oC-ra korlátozódjon. A glasgow-i éghajlati paktum elfogadásával a Párizsi Megállapodás részes felei elismerték, hogy a globális átlaghőmérséklet iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5  oC mértékre való korlátozása jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2022 végéig megerősítik a 2030-ra vonatkozó céljaikat, hogy megszüntessék az elérendő célok és a vállalások közötti szakadékot, összhangban az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megállapításaival. Ezt olyan módon kell megvalósítani, amely méltányos és tiszteletben tartja a közös, de differenciált felelősségek és eltérő képességek elvét, az eltérő nemzeti körülmények figyelembevételével. Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) és piaci stabilizációs tartalékának felülvizsgálata egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy az UNFCCC részes feleinek Egyiptomban tartandó, 27. konferenciája (COP 27) előtt hozzájáruljon az Uniós éghajlat-politikai fellépésének fokozásához.

(1a)

Az IPCC 2021. augusztus 7-i, „Climate Change 2021: The Physical Science Basis” (Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok) című jelentésének eredményei nyomán még sürgetőbbé vált a Párizsi Megállapodás 1,5  oC-os célkitűzésének fenntartása. Az IPCC megállapította, hogy a globális hőmérséklet a vártnál korábban, azaz a következő 20 évben eléri vagy meghaladja az 1,5  oC-ot. Továbbá azt is megállapította, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának azonnali és nagymértékű csökkentése nélkül a globális felmelegedést nem lehet többé 1,5  oC-ra vagy akár 2 oC-ra korlátozni.

(1b)

Az Európai Parlament az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló  (1a) , 2019. november 28-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy tegyen azonnali és ambiciózus intézkedéseket a globális felmelegedés 1,5  oC-ra történő korlátozása és a biológiai sokféleség nagymértékű csökkenésének elkerülése érdekében, többek között azáltal, hogy orvosolja az éghajlati és környezeti vészhelyzettel kapcsolatos jelenlegi uniós politikák következetlenségeit, és biztosítja, hogy minden vonatkozó jövőbeli jogalkotási és költségvetési javaslat teljes mértékben összhangban legyen a globális felmelegedés 1,5  oC alatt tartására irányuló célkitűzéssel, és ne járuljon hozzá a biológiai sokféleség csökkenéséhez.

(1c)

A sürgős fellépés szükségességét még inkább aláhúzza, hogy a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak, ami az éghajlatváltozás közvetlen következménye. Az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkársága szerint a világszerte feljegyzett katasztrófák száma és a globális gazdasági károk mértéke közel megduplázódott az elmúlt 20 évben, és ez nagyban betudható az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák jelentős számbeli növekedésének.

(1d)

Az Uniónak ezért e sürgető helyzetre reagálva fokoznia kell erőfeszítéseit és nemzetközi vezető szerepet kell betöltenie az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, követve ugyanakkor a méltányosság, a közös, de differenciált felelősség és az eltérő képességek elvét, ahogyan azt a Párizsi Megállapodás 2. cikkének (2) bekezdése meghatározza.

(2)

Az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése áll a Bizottság által 2019. december 11-én elfogadott, az európai zöld megállapodásról szóló közlemény (4) középpontjában.

(2)

Ezért az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése a Bizottság által 2019. december 11-én elfogadott, az európai zöld megállapodásról szóló közlemény (4) középpontjában áll .

(3)

Az európai zöld megállapodás ötvözi az Unión belüli klímasemlegesség 2050-ig történő elérését célzó , egymást kölcsönösen erősítő intézkedések és kezdeményezések átfogó csomagját, és új növekedési stratégiát határoz meg, amelynek célja, hogy az Uniót egy modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező igazságos és virágzó társadalommá alakítsa, ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő . Célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ugyanakkor ez az átállás eltérő módon érinti a nőket és a férfiakat , és különösen kihat egyes hátrányos helyzetű csoportokra, például az idősekre, a fogyatékossággal élőkre és a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekre. Ezért biztosítani kell, hogy az átállás igazságos és inkluzív legyen , és senki ne maradjon magára .

(3)

Az európai zöld megállapodás kiindulópontot biztosít az Unió klímasemlegességi célkitűzésének legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez, valamint azt követően a negatív kibocsátás eléréséhez , amint azt az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet  (1a) 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza. Új növekedési stratégiát határoz meg, amelynek célja, hogy az Uniót egy modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező igazságos és virágzó társadalommá alakítsa, miközben senkit sem hagy magára egy olyan igazságos átállás során, amely az energiaszegénységgel is foglalkozik . Célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ez az átállás eltérően érinti a különféle ágazatokban dolgozó embereket és mindegyik nemet , és különösen kihat egyes hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportokra, például az idősekre, a fogyatékossággal élőkre, a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekre , valamint az alacsony és alsó-közepes jövedelmű egyénekre és háztartásokra. Emellett nagyobb kihívások elé állít bizonyos régiókat, különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű és peremhelyzetű régiókat, valamint a szigeteket . Ezért biztosítani kell, hogy az átállás igazságos és inkluzív legyen.

(4)

Az európai zöld megállapodás szükségessége és értéke csak nőtt annak fényében, hogy milyen súlyos hatásokat gyakorolt a Covid19-világjárvány az uniós polgárok egészségére, élet- és munkakörülményeire, valamint jólétére, amelyek megmutatták, hogy társadalmunknak és gazdaságunknak javítania kell a külső sokkokkal szembeni rezilienciáját, és korán cselekednie kell azok megelőzése vagy enyhítése érdekében. Az európai polgárok továbbra is határozottan úgy vélik, hogy ez különösen igaz az éghajlatváltozásra (5).

(4)

Az európai zöld megállapodás megfelelő végrehajtásának szükségessége és értéke csak nőtt annak fényében, hogy milyen súlyos hatásokat gyakorolt a Covid19-világjárvány az uniós polgárok egészségére, élet- és munkakörülményeire, valamint jólétére, amelyek megmutatták, hogy társadalmunknak és gazdaságunknak javítania kell a külső sokkokkal szembeni rezilienciáját, és korán kell cselekednie azok megelőzése vagy enyhítése érdekében , mégpedig oly módon, amely méltányos és biztosítja, hogy senkit ne hagyjanak magára, beleértve az energiaszegénység kockázatának kitett embereket is . Az európai polgárok továbbra is határozottan úgy vélik, hogy ez különösen igaz az éghajlatváltozásra (5).

(4a)

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) 2020. október 29-i, „Biológiai sokféleség és világjárványok” című jelentésében rámutatott, hogy a világjárványok hátterében ugyanazok a globális környezeti változások állnak, amelyek a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozást is előidézik. Az éghajlatváltozás mértékét ezért enyhíteni kell annak érdekében, hogy fenntartsuk és javítsuk biológiai sokféleségünk egészségi állapotát és ezáltal védjük az emberi egészséget.

(6)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel  (7) az Unió jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzést. Az említett rendelet ezenkívül 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os kötelező csökkentési kötelezettségvállalást állapít meg az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az elnyelések levonása utáni kibocsátás) tekintetében.

(6)

Az (EU) 2021/1119 rendelettel az Unió jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, legkésőbb 2050-re megvalósítandó klímasemlegességre és azt követően a negatív kibocsátásra vonatkozó célkitűzést. Az említett rendelet ezenkívül 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os kötelező csökkentési kötelezettségvállalást állapít meg az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az elnyelések levonása utáni kibocsátás) tekintetében. Ezt igazságos átállásként kell megvalósítani, amelynek során senkit sem hagynak magára.

(7)

E kibocsátáscsökkentés megvalósításához valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia. Ezért a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) ambícióját úgy kell kiigazítani, hogy az összhangban álljon a gazdaság egészére vonatkozó nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányulóan 2030-ra teljesítendő kötelezettségvállalással.

(7)

E kibocsátáscsökkentés megvalósításához valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia. Ezért a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) ambícióját úgy kell kiigazítani, hogy az összhangban álljon a gazdaság egészére vonatkozó nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányulóan 2030-ra teljesítendő kötelezettségvállalással , az Unió legkésőbb 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzésével és azt követően a negatív kibocsátásra vonatkozó célkitűzéssel, az (EU) 2021/1119 rendelet 2 . cikkének (1) bekezdésében rögzítetteknek megfelelően.

(8)

A kibocsátási egységek piaci kereslete és kínálata közötti strukturális egyensúlyhiány kezelése érdekében az (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozat (9) 2018-ban piaci stabilizációs tartalékot (a továbbiakban: tartalék) hozott létre, amely 2019 óta működik.

(8)

A kibocsátási egységek piaci kereslete és kínálata közötti strukturális egyensúlyhiány az alacsonyabb szén-dioxid-árak révén gyengítette az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert, amely így nem tudott erőteljes kibocsátáscsökkentési ösztönzőként szolgálni: ennek kezelése érdekében az (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozat (9) 2018-ban piaci stabilizációs tartalékot (a továbbiakban: tartalék) hozott létre, amely 2019 óta működik. A tartalék létrehozása hozzájárult ahhoz, hogy a forgalomban lévő kibocsátási egységek többlete a 2013. évi rekordszintről 2019-re 29 %-kal csökkenjen. A 2021. évi szén-dioxid-piaci jelentés szerint azonban a forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes száma 2020-ban újra nőtt, elérve az 1 579  milliárd kibocsátási egységet, szemben a 2019. évi 1 385  milliárddal. A teljes többletnek ez az ugrásszerű növekedése a Covid19-válság miatti alacsonyabb kereslethez kapcsolódott. A Bizottság becslései szerint a 2020-as további többlet felvétele akár négy évbe is beletelhet, ami tovább késlelteti a múltban felhalmozódott többlet felhasználását és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer célnak megfelelő átalakítását, amelyekre sürgősen szükség van. Ezért – és függetlenül a tartaléknak a 2003/87/EK irányelv és az (EU) 2015/1814 határozat 2022-ben esedékes általános felülvizsgálata részeként történő további felülvizsgálatától – a Bizottságnak folyamatosan nyomon kell követnie a tartalék működését, és biztosítania kell, hogy jövőbeli előre nem látható külső sokkhatások esetén a tartalék továbbra is megfeleljen céljának.

(8a)

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritásának biztosításához és hatékony irányításához elengedhetetlen egy szilárd és előretekintő tartalék annak érdekében, hogy a rendszer szakpolitikai eszközként hozzájárulhasson az Unió klímasemlegességi célkitűzésének legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez és azt követően a negatív kibocsátásra vonatkozó célkitűzés eléréséhez, az (EU) 2021/1119 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében rögzítetteknek megfelelően. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert és így a tartalékot is összhangba kell hozni azzal a törekvéssel, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5  oC-ra korlátozzák, elismerve, hogy ez jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait, miközben a különböző nemzeti körülmények fényében tükrözi a méltányosság, valamint a közös, de differenciált felelősség és az eltérő képességek elvét, a Párizsi Megállapodás 2. cikkében rögzítetteknek megfelelően.

(10)

Amennyiben a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma meghaladja a megállapított felső küszöbértéket, a kibocsátási egységek adott százalékának megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet le kell vonni az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségéből, és a tartalékba kell helyezni. Ugyanakkor ha a forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes száma a megállapított alsó küszöbérték alá esik, akkor az ennek megfelelő számú kibocsátási egységet felszabadítják a tartalékból a tagállamok számára, és hozzáadják az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségéhez.

(10)

Jelenleg, amennyiben a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma meghaladja a megállapított felső küszöbértéket, a kibocsátási egységek adott százalékának megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet le kell vonni az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségéből, és a tartalékba kell helyezni. Ugyanakkor ha a forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes száma a megállapított alsó küszöbérték alá esik, akkor az ennek megfelelő számú kibocsátási egységet felszabadítják a tartalékból a tagállamok számára, és hozzáadják az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségéhez.

(11)

Az (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) módosította az (EU) 2015/1814 határozatot azáltal, hogy 2023. december 31-ig megkétszerezte, 12 %-ról 24 %-ra emelte az évente tartalékba helyezendő kibocsátási egységek számának meghatározásához használt százalékos arányt.

(11)

Az (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) módosította az (EU) 2015/1814 határozatot azáltal, hogy 2023. december 31-ig megkétszerezte, 12 %-ról 24 %-ra emelte az évente tartalékba helyezendő kibocsátási egységek számának meghatározásához használt százalékos arányt a múltban felhalmozódott többlet gyors elnyelésének módjaként, hogy erőteljesebb árjelzést adjon az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésére. E döntés meghozatala összefüggött az EU korábbi, 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésével, amely a teljes gazdaságban az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal kívánta csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

(14)

A tartalék felülvizsgálatának és a szén-dioxid-piacot érintő várható fejleményeknek összefüggésében végzett elemzés azt mutatja, hogy 2023 után a forgalomban lévő összes kibocsátási egység 12 %-ának évenkénti tartalékba helyezése nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a kibocsátási egységek többletének jelentős növekedését az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben. Ezért a százalékos arányt 2023 után is 24 %-on kell tartani, és a tartalékba helyezendő kibocsátási egységek minimális számának továbbra is 200 milliónak kell lennie.

(14)

A tartalék felülvizsgálatának és a szén-dioxid-piacot érintő várható fejleményeknek összefüggésében végzett elemzés azt mutatja, hogy 2023 után a forgalomban lévő összes kibocsátási egység 12 %-ának évenkénti tartalékba helyezése nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a kibocsátási egységek többletének jelentős növekedését az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben. Ha 2023 után az évente tartalékba helyezendő, forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számának aránya 12 %-ra tér vissza, a  kibocsátási egységeknek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren belüli jelentős és káros többlete megzavarhatja a piaci stabilitást és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megfelelő működését , és ezáltal veszélyeztetheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának a  jogilag kötelező erejű éghajlat-politikai célok eléréséhez szükséges csökkentését, amint azt a Bizottság által e határozathoz elvégzett hatásvizsgálat is említi .

(15)

Ha 2023 után az évente tartalékba helyezendő, forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számának aránya 12 %-ra csökken, a kibocsátási egységeknek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren belüli többlete megzavarhatja a piaci stabilitást . Emellett a 2023 utáni 24 %-os arányt a 2003/87/EK irányelv és az (EU) 2015/1814 határozat általános felülvizsgálatától különválasztva kell megállapítani az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítése érdekében, összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó fokozott éghajlatvédelmi törekvésével, biztosítandó a piac kiszámíthatóságát.

(15)

Ezért fontos biztosítani, hogy az arány 2023 után ne térjen vissza 24 % alá, és hogy a tartalékba helyezendő kibocsátási egységek minimális száma ne csökkenjen 200 millió alá . Ezt a 2003/87/EK irányelv és az (EU) 2015/1814 határozat általános felülvizsgálatától külön kell kezelni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítése érdekében, összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó fokozott éghajlatvédelmi törekvésével, biztosítandó annak kellő időben történő hatályba lépését és ezáltal a piac kiszámíthatóságát azon kockázat kiküszöbölése révén, hogy az arány újból 24 % alá csökkenjen. Az e határozatban szereplő 24 %-os arány fenntartása nem érinti a tartalék további felülvizsgálatát, beleértve adott esetben a tartalékba helyezendő kibocsátási egységek arányának felülvizsgálatát is a 2003/87/EK irányelv és az (EU) 2015/1814 határozat 2022-ben esedékes általános felülvizsgálatának részeként.

(15a)

A 2023 utáni 24 %-os arányt a 2003/87/EK irányelv és az (EU) 2015/1814 határozat általános felülvizsgálatától különválasztva kell megállapítani az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítése érdekében, összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó fokozott éghajlatvédelmi törekvésével, biztosítandó a piac kiszámíthatóságát.

(15b)

Mivel e határozat célját – nevezetesen a piaci stabilizációs tartalék jelenlegi paramétereinek az (EU) 2018/410 irányelvben foglaltaknak megfelelő fenntartását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.