Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozásáról

(COM(2022) 672 final – 2022/0394 (COD))

(2023/C 184/15)

Előadó: Stoyan TCHOUKANOV

Felkérés:	Európai Parlament: 2023.2.1. Európai Tanács: 2023.2.6.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	159/0/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerére irányuló javaslatát, elismerve, hogy fokozni kell a szén-dioxid-eltávolítást és elő kell mozdítani a regeneratív gyakorlatokat, ugyanakkor nem téveszti szem elől, hogy a globális felmelegedés korlátozása érdekében döntő fontosságú az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy a javaslat túl sok döntő fontosságú kérdést hagy nyitva: ezek részletesebb kidolgozását felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében tervezi.

1.2

Az EGSZB elismeri, hogy jelenleg Unió-szerte különböző szén-dioxid-eltávolítási validálási és jutalmazási rendszerek léteznek, és hogy egy közös tanúsítási keretrendszer egyértelmű és megbízható helyzetet teremthet azáltal, hogy átfogó uniós szabályokat állapít meg a szén-dioxid-eltávolításból származó éghajlati előnyök mérésének, validálásának és ellenőrzésének módjára vonatkozóan. A keretrendszer önkéntes jellege ösztönző hatással jár, ami új bevételi csatornákat biztosíthat a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek iránt érdeklődők számára. Az EGSZB szorgalmazza, hogy világosabban határozzák meg a teljes körű végrehajtás várható ütemtervét, figyelembe véve a létrehozandó szervek és tanúsítási egységek körét.

1.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy jogos kérdések merülhetnek fel a szén-dioxid-eltávolításnak az uniós éghajlat-politikában való alkalmazásával kapcsolatban, a jövőre vonatkozóan tett szén-dioxid-eltávolítási ígéretek miatti kisebb vagy késleltetett kibocsátáscsökkentés lehetőségétől kezdve a csalárd állítások és a karbonkreditek vásárlásán alapuló zöldrefestés veszélyéig. A zöldrefestés megelőzése érdekében az EGSZB kéri, hogy a különböző szén-dioxid-eltávolítási tanúsítványok használata (amelyek az „állandó tárolásra”, a „karbongazdálkodásra” és a „tartós termékekben történő szén-dioxid-tárolásra” vonatkoznak) egyértelműen tükrözze a szén-dioxid-tárolás várható időtartamát és a visszavezetés kockázatát.

1.4

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon célját, hogy átláthatóságot és egyértelmű helyzetet teremtsen a nyilvánosság, a szén-dioxid-eltávolítást végző szolgáltatók és a vevők számára a tanúsított szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek értékét illetően. Ugyanakkor további biztosítékokat kér a tanúsítványok értékével és használatával kapcsolatban. Szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság készítsen olyan iránymutatást, amely meghatározza a tanúsított szén-dioxid-eltávolítás különböző eseteire alapozott megfelelő állításokat, és kéri, hogy maradjon meg a különbségtétel a tartós szén-dioxid-tároláson, a karbongazdálkodáson és a termékekben történő szén-dioxid-tároláson alapuló tanúsítványok között.

1.5

Az EGSZB kéri, hogy a keretrendszerben kidolgozott jövőbeli módszertanok egyértelműen ismertessék az elszámoltathatósági szempontokat és tartsák fenn az átláthatóságot. A visszavezetés kockázatát folyamatosan nyomon kell követni és mérsékelni kell. Az eltávolított és tárolt szén-dioxiddal kapcsolatos felelősséget és e felelősség átruházását egyértelműen meg kell határozni a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek teljes spektrumában.

1.6

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a módszertanokat tudományos bizonyítékokra alapozva a tudományos közösség irányítsa. Az EGSZB rámutat arra, hogy a tanúsítási rendszer túlságosan bonyolult és nehézkes ahhoz, hogy előmozdítsa e gyakorlatok széles körű elterjedését – ezek az eljárások nagyon időigényesek és technikai jellegűek, és elvehetik a piaci szereplők kedvét az adott tevékenységtől, mivel gyakran kisméretű vállalkozásokról van szó, amelyek még a legjobb esetben is csak korlátozott árréssel rendelkeznek.

1.7

Az EGSZB megjegyzi, hogy a nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés (MRV) elvégzéséhez a szén-dioxid-eltávolítás többféle mérésére van szükség, ideértve a távérzékelés és a műholdas képalkotás használatát is. A szükséges méréseket illetően az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tanúsítási keretrendszer széles körű hozzáférhetőségének biztosítása érdekében a szén-dioxid-eltávolítás nyomon követésével, jelentésével és ellenőrzésével kapcsolatos költségeket a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mielőtt a tanúsítási keretrendszert beépítenék más szakpolitikákba, például a közös agrárpolitikába, gondosan meg kell vizsgálni és kezelni kell azokat a lehetséges kockázatokat és mellékhatásokat, amelyek a javaslatból adódóan a főbb szereplőket (a mezőgazdasági termelőket, az erdőgazdaságot, az építőipart és a faipart) érinthetik.

1.9

Az EGSZB szerint a hatályos közös agrárpolitikát (KAP) nem szabad a karbongazdálkodás vagy a szén-dioxid-eltávolítás finanszírozására fordítani (1). Bár a KAP játszhat kisebb szerepet a szén-dioxid-eltávolításban, ez az eszköz élelmiszer-, takarmány- és biomassza-termelésre szolgál, ami a mezőgazdasági és erdészeti ágazat elsődleges célkitűzése. Ebben a sajátos összefüggésben a szén-dioxid-eltávolítás egy melléktermék, ami azt jelenti, hogy további finanszírozási forrásokat kell rendelkezésre bocsátani.

1.10

Az EGSZB szerint az, hogy az Európai Bizottság nagyon kétértelműen fogalmaz a finanszírozási kérdéseket illetően, határozottan vissza fogja tartani a potenciális szereplőket a részvételtől. Ezért az EGSZB hangsúlyozza, hogy a finanszírozással kapcsolatban szükség van valamilyen fokú bizonyosságra. Tekintettel a szén-dioxid-eltávolítás jövőbeli lehetőségeire, az EGSZB azt ajánlja, hogy készüljön ütemterv egy olyan, közös pénzügyi eszköz létrehozására, amely ezeket az intézkedéseket támogatja.

2. Általános megjegyzések

A szén-dioxid-eltávolítás szükséges fokozása a nulla nettó kibocsátásra vonatkozó célok elérése érdekében

2.1

A Párizsi Megállapodással összhangban az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-re eléri a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást (ÜHG-kibocsátás), azt követően pedig a negatív nettó kibocsátást. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint e cél eléréséhez nem elegendő kizárólag a kibocsátáscsökkentésre összpontosítani: „a nehezen csökkenthető fennmaradó kibocsátások ellensúlyozására szolgáló szén-dioxid-eltávolítás bevezetése elkerülhetetlen a karbonsemlegesség vagy a nulla nettó ÜHG-kibocsátás eléréséhez” (2).

2.2

Bár a szén-dioxid-eltávolítás nem helyettesíti a szükséges drasztikus ÜHG-kibocsátáscsökkentést, a nulla nettó és negatív nettó kibocsátás elérése érdekében ki kell egészítenie a kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket. Következésképpen az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának csökkentése és a globális felmelegedés megfékezése érdekében világszerte jelentősen növelni kell a szén-dioxid-eltávolítást. Éghajlat-politikai céljainak elérése érdekében az EU arra számít, hogy 1990-hez képest 85–95 %-kal kell csökkentenie kibocsátásait, és a hiányzó mennyiségekhez szén-dioxid-eltávolításra van szükség. Ezért évente több száz millió tonna (Mt) CO2-t kell eltávolítani a légkörből.

2.3

Ennek érdekében az EU eddig számos kezdeményezést indított el. Néhány példa:

—	a klímarendelet, amely azt a célt tűzi ki az EU számára, hogy 2050-ig megvalósítsa a klímasemlegességet,

—

a földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról szóló rendelet (LULUCF-rendelet), amelynek legutóbbi módosítási javaslata 2030-ra 310 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő nettó elnyelést tűz ki célként, a talajban, az erdőkben és a fatermékekben tárolva a szén-dioxidot, és

—

a fenntartható szénkörforgásról szóló közlemény, amely felvázolja a 2030-ra javasolt LULUCF-célhoz hozzájáruló karbongazdálkodás ütemtervét, valamint azokat az ipari megoldásokat, amelyek 2030-ig legalább 5 millió tonna szén-dioxidot eltávolítanak. A közlemény bejelentette a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó szabályozási keretrendszerre irányuló javaslat kidolgozásának terveit is.

A szén-dioxid-eltávolítási projektek irányítása

2.4

A szén-dioxid-eltávolítás önkéntes uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozásáról szóló javaslatával az Európai Bizottság a finanszírozás ösztönzésén, a zöldrefestés elleni küzdelmen és a bizalomépítésen, valamint a piaci feltételek harmonizálásán keresztül kívánja fokozni a magas színvonalú és fenntartható szén-dioxid-eltávolítást.

2.5

Az Európai Bizottság a szén-dioxid-eltávolítási módszerek három fő kategóriáját határozza meg:

—

állandó tárolás. Ide tartoznak az olyan módszerek, mint a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással járó bioenergia (BECCS) és a közvetlenül a levegőből történő szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (DACCS). 2030-ig legalább 5 millió tonna szén-dioxidot kell eltávolítani az ebbe a kategóriába tartozó módszerekkel, 2050-re pedig el kell érni azt a szintet, hogy akár 200 millió tonna szén-dioxidot is eltávolítsanak,

—

a karbongazdálkodás olyan módszereket foglal magában, mint az erdőtelepítés és az újraerdősítés, a jobb erdőgazdálkodás, az agrárerdészet, a talajban történő szénmegkötés és a tőzeglápok helyreállítása. A szén-dioxid-tároló termékekkel együtt a karbongazdálkodás hozzájárul egyrészt a javasolt LULUCF-célhoz, amely 2030-ra évente 310 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő nettó elnyelést irányoz elő, másrészt az „éghajlat szempontjából pozitív” gazdaság 2050-ig történő megvalósításához,

—

a szén-dioxid-tároló termékek olyan módszereket foglalnak magukban, mint a faalapú anyagok használata az építőiparban, valamint a tartós szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU), és a karbongazdálkodással együtt hozzá fognak járulni a LULUCF és az éghajlati szempontból pozitív hatások tekintetében javasolt célok eléréséhez.

2.6

Annak biztosítása érdekében, hogy a rendeletnek megfelelően csak a jó minőségű szén-dioxid-eltávolítást tanúsítsák, az Európai Bizottság bizonyos alapkritériumokat állapított meg:

—	a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeket pontosan kell mérni, és egyértelmű előnyökkel kell járniuk az éghajlat szempontjából (számszerűsítés),

—	a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeknek túl kell mutatniuk a piaci gyakorlatokon és a jogszabályi követelményeken (addicionalitás),

—	a tanúsítványoknak egyértelműen figyelembe kell venniük a szén-dioxid-tárolás időtartamát, és meg kell különböztetniük az ideiglenes és az állandó tárolást (hosszú távú tárolás),

—	végezetül a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeknek más környezetvédelmi célkitűzések, például a biológiai sokféleség javát kell szolgálniuk, vagy legalábbis nem károsíthatják a környezetet (fenntarthatóság).

2.7

Az egyes szén-dioxid-eltávolítási módszerekre vonatkozó szabályok egyértelműbb meghatározása és a minőségi kritériumok gyakorlati megvalósítása érdekében az Európai Bizottság egy szakértői csoport támogatásával testre szabott tanúsítási módszereket fog kidolgozni, és azokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban fogja meghatározni. Az EU először módszertanokat dolgoz ki, és elismeri a tanúsítási rendszereket. Második lépésként a gazdasági szereplők csatlakozhatnak az EU által elismert tanúsítási rendszerekhez, míg harmadik felek ellenőrzik a tanúsításra jogosult tevékenységeket. A tanúsított szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeket interoperábilis nyilvántartásokban rögzítik.

2.8

Számos szinergia érvényesül a szén-dioxid-eltávolítás szempontjából releváns terület meglévő és jövőbeli kezdeményezései között. A javasolt rendelet szerinti szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek:

—	a közös agrárpolitikán, az állami támogatáson vagy az Innovációs Alapon keresztül állami támogatásban részesülhetnek,

—	szerepelhetnek a vállalati beszámolásban, amit pontosabban meg kell határozni a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztásáról szóló kezdeményezésben vagy a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvben,

—	kihasználhatják az egyéb címkékkel és tanúsítványokkal – például az ökológiai gazdálkodás és a fenntartható biomassza tanúsításával – fennálló szinergiákat,

—	bevonhatók az ellátási láncra vonatkozó szerződésekbe, ipari értékláncokat hozva létre és szinergiákat alakítva ki a fenntartható élelmiszerrendszerekkel,

—	hozzájárulhatnak az önkéntes szén-dioxid-piacok integritásához.

3. Részletes megjegyzések

A robusztus tanúsítás mint az európai szén-dioxid-eltávolítási kapacitások gyors bővítéséhez égetően szükséges keretrendszer

3.1

A szén-dioxid-eltávolítás éghajlati előnyeinek mérésére, validálására és ellenőrzésére vonatkozó átfogó uniós szabályok létrehozása döntő fontosságú támogatást nyújthat az erős szén-dioxid-eltávolítási kapacitások fejlesztéséhez Európában. Ez magában foglalja azt, hogy a nem fosszilis szén-dioxid leválasztására és tárolására szolgáló innovatív módszerek széles körét bocsátják a mezőgazdasági termelők, az erdészek, az iparágak és más szereplők rendelkezésére.

3.2

A tanúsítás szükséges és jelentős lépést jelent a szén-dioxid-eltávolításnak az uniós éghajlat-politikákba való beépítése felé. Ez magában foglalja például a talaj szén-dioxid-tárolására irányuló ösztönzők létrehozását a gazdálkodók számára (pl. a KAP-on keresztül), a nem fosszilis szenet tároló építőanyagok beszerzésének jutalmazását (pl. építési szabályzatok révén) vagy az éghajlat-politikai célokról szóló jelentéstételt (pl. a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelven keresztül).

3.3

Az EGSZB ezért elvben és a megbízható tanúsítás felé tett lépésként teljes mértékben támogatja a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítási keretrendszerét.

Az eltávolított szén-dioxid szükséges nyomon követése a járulékos éghajlati, gazdasági és társadalmi előnyök biztosítása érdekében

3.4

Bár elengedhetetlen, hogy a szén-dioxid-eltávolítás nagy léptékben valósuljon meg, ugyanilyen fontos ezen erőfeszítések ellenőrzése is. Az EGSZB megjegyzi, hogy jogos kérdések merülhetnek fel a szén-dioxid-eltávolításnak az uniós éghajlat-politikában való alkalmazásával kapcsolatban, a kisebb mértékű csökkentés lehetőségétől kezdve a csalárd állítások és a karbonkreditek vásárlásán alapuló zöldrefestés veszélyéig.

3.5

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az EU-nak hatékony és robusztus tanúsítási keretrendszerre van szüksége annak biztosítása érdekében, hogy csak a magas színvonalú és megbízható szén-dioxid-eltávolítás kapjon tanúsítást. Ez lehetővé teszi az EU számára, hogy a dekarbonizáció akadályozása nélkül elismerje és jutalmazza a szén-dioxid-eltávolítást.

3.6

Az összes tanúsított szén-dioxid-eltávolításra vonatkozó minőségi minimum megállapítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a legfontosabb szereplők bízhassanak abban, hogy az uniós tanúsítvánnyal rendelkező szén-dioxid-eltávolítás valódi éghajlati előnyökkel jár. Emellett elég erős jelzést kell adnia arra vonatkozóan is, hogy a tanúsított szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek biztonságosan integrálhatók a szélesebb körű uniós éghajlat-politikai intézkedésekbe.

3.7

Ebben az összefüggésben a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeknek addicionalitást kell felmutatniuk – azt, hogy az eltávolításra a beavatkozás nélkül nem került volna sor. Ez szigorú követelmény arra az esetre, ha a tanúsítványokat kártérítési igényekre használják fel, de adott esetben lazítható, ha nem terjesztenek elő ilyen igényt (pl. a mezőgazdasági termelőknek folyósított közvetlen kormányzati kifizetések esetében, hogy ösztönözzék a regeneratív gyakorlatokra való áttérést). Ezért a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeknek járulékos előnyökkel kell járniuk a fenntarthatóság szempontjából, és nem elegendő az, hogy csupán „semleges” hatást fejtsenek ki, amint azt az Európai Bizottság jelenleg előirányozza.

3.8

Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a visszavezetés (a tárolt CO2 kibocsátásának) kockázatát folyamatosan nyomon kell követni és csökkenteni kell. Az eltávolított és tárolt szén-dioxiddal kapcsolatos felelősséget és e felelősség átruházását egyértelműen meg kell határozni, a szén-dioxid-eltávolítás minden egyes típusára vonatkozóan.

A tartós szén-dioxid-tárolás, a karbongazdálkodás és a termékekben történő szén-dioxid-tárolás közötti különbségtétel fenntartása

3.9

A szén-dioxid-eltávolítási módszerek jelentősen eltérnek egymástól a tekintetben, hogy a CO2-t hogyan nyerik ki a légkörből, hol tárolják a szén-dioxidot, és mennyi ideig.

3.10

A szárazföldi tározókban és élő biomasszában tárolt szén-dioxid (rövid ciklusú eltávolítási módszer) általában sérülékenyebb, és rövidebb tárolási időtartamot biztosít, mint a geológiai tározókban tárolt szén-dioxid (hosszú ciklusú eltávolítási módszerek).

3.11

Ennek eredményeként a szén-dioxid-eltávolítás és -tárolás különböző módszereit a szén-dioxid-tárolás jellegétől függően különböző módon kell számba venni, kezelni és tanúsítani. Az EU már különválasztja a LULUCF-pillért az ipari ágazat kibocsátásától. A fenntartható szénkörforgásról szóló közlemény különbséget tesz a „fosszilis”, a „biogén” és a „légköri” szén-dioxid-típusok között, amelyeket legkésőbb 2028-ig külön kell címkézni, nyomon követni és elszámolni az Unióban.

3.12

Emellett hangsúlyozni kell, hogy a szén-dioxid-eltávolítási módszerek három családja (tartós szén-dioxid-tárolás, karbongazdálkodás és a termékekben történő szén-dioxid-tárolás) eltérő szerepet játszik a nulla nettó kibocsátás felé vezető úton, és eltérő éghajlati eredményekkel, költségekkel, megvalósítási kihívásokkal, érettségi szinttel és közmegítéléssel rendelkezik. Ezért ezeket különböző módon kell ösztönözni és irányítani, lehetővé téve az egyes szén-dioxid-eltávolítási (CO2-eltávolítási) módszerek igényeinek megfelelő, testre szabott szakpolitikai intézkedéseket és pénzügyi támogatást.

3.13

A fentiek fényében az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon céljával, hogy átláthatóságot és egyértelmű helyzetet kíván teremteni a nyilvánosság, a szén-dioxid-eltávolítást végző szolgáltatók és a vevők számára a tanúsított szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek értékét illetően.

3.14

Az EGSZB azonban sürgeti az Európai Bizottságot, hogy lépjen tovább, és vezessen be olyan iránymutatást, amely meghatározza a tanúsított szén-dioxid-eltávolítás különböző eseteire (pl. tartós tárolás, karbongazdálkodás, termékekben történő szén-dioxid-tárolás) alapozott megfelelő állításokat. Ez döntő fontosságú lesz ahhoz, hogy előmozdítsuk a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítása lehetséges eseteinek teljes spektrumát, miközben biztosítjuk az állítólagos éghajlati előnyök integritását, és megelőzzük a zöldrefestést.

Az átláthatóság és a tudományos adatok biztosítása a módszertanok kidolgozása során

3.15

Mivel az Európai Bizottságnak egy szakértői csoport támogatásával külön eljárást kell kezdeményeznie a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek módszertanának kidolgozása, valamint a tanúsítványokra vonatkozó további részleteknek felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon keresztül történő meghatározása céljából, az EGSZB szorgalmazza a civil társadalom bevonását és a vele folytatott konzultációt.

3.16

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a kidolgozandó módszertanokat tudományos bizonyítékokra alapozva a tudományos közösség irányítsa.

3.17

3.18

Az EU-nak fontolóra kell vennie, hogy célzott finanszírozást biztosítson a kutatáshoz, a módszertanfejlesztéshez és a kísérleti bevezetéshez. A kisebb szereplők számára a kapacitásépítéshez és az adminisztratív költségek fedezéséhez nyújtott támogatás döntő szerepet fog játszani a tanúsítási keretrendszerhez való hozzáférés demokratizálásában.

3.19

Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, hogy mielőtt a tanúsítási keretrendszert beépítenék más szakpolitikákba, például a közös agrárpolitikába, gondosan meg kell vizsgálni és kezelni kell azokat a lehetséges kockázatokat és mellékhatásokat, amelyek a javaslatból adódóan a főbb szereplőket (a mezőgazdasági termelőket, az erdőgazdaságot, az építőipart és a faipart) érinthetik.

Kelt Brüsszelben, 2023. március 22-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) HL C 323., 2022.8.26., 95. o.

(2) IPCC III. munkacsoport: Összefoglaló a politikai döntéshozók számára (2022).