Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keret

(COM(2022) 682 final)

(2023/C 228/19)

Előadó:	EDELÉNYI András
Társelőadó:	Alessandro MOSTACCIO

Felkérés:	Európai Bizottság: 2023.2.8.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.4.13.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.4.27.
Plenáris ülésszak száma:	578.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	134/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB):

1.1.

üdvözöli ezt az időszerű a közleményt a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretről: ez az ágazat lehetőségeket nyit a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság céljainak gyorsabb elérésére. Megfelelő szabályozás mellett a bioműanyagok a „zöld” fejlődés eszközei lehetnek (csökkentik a fosszilisenergia-fogyasztást, a műanyagszennyezést és fokozzák a szelektív hulladékgyűjtést);

1.2.

hangsúlyozza, hogy szerencsére Európa úttörő a bioműanyagok és a biológiailag lebomló műanyagok fejlesztése terén, 2007 és 2020 között több mint 130 kutatási projektet finanszírozott 1 milliárd EUR értékben (1). Az EU a világ második legnagyobb bioműanyag-gyártója, globális pozícióját pedig erősítenie kell azzal, hogy a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező termékekre, azaz a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható termékekre összpontosít (az ázsiai termelés főként komposztálható, de nem megújuló termékekre korlátozódik);

1.3.

úgy véli, hogy ha az új szabályozási keret képes azonosítani a legnagyobb környezetvédelmi hozzáadott értéket képviselő ipari alkalmazásokat, és ha a forgalomba hozott új termékekkel kapcsolatos információk egyértelműek és hitelesek (képessé téve ezzel a fogyasztókat arra, hogy proaktívan részt vegyenek a körforgásos gazdaságra való átállásban), akkor maximalizálni tudjuk a környezeti előnyöket és ezzel magasabbra is tehetjük a lécet a globális versenyben;

1.4.

arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy összehasonlító elemzés keretében vesse egymással össze a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok előnyeit a fosszilis alapú műanyagok előnyeivel, és ennek alapján vonja le következtetéseit. Jelenleg az egyes, túlságosan is óvatos nem-komparatív ajánlások nem adják meg a kellő iránymutatást a kutatáshoz, az innovációhoz, illetve a befektetési tevékenységek megkezdéséhez. Ez hátráltathatja a haladást, és csorbíthatja az EU versenyelőnyét;

1.5.

ajánlása szerint a legújabb tudományos eredményekkel összhangban szisztematikusan felül kell vizsgálni a jogalkotási és normatív környezetet közvetlenül vagy közvetve érintő összes intézkedést. Ez enyhítheti a zavart és megkímélheti a felhasználókat;

1.6.

azt javasolja, hogy az anyagok, termékek és folyamatok értékelésére a hierarchikus lépcsőzetes prioritási rendszert és a körforgásos/fenntarthatósági jelleg szempontjait alkalmazzák. Érvényes ez a nyersanyagokra, a biomasszára és az élelmiszerláncokra, valamint az újrafeldolgozás lépcsőzetes folyamataira. A RED III rendelet sorrendet állít majd fel, melynek értelmében az anyagok újrahasználata/újrafeldolgozása (megújuló anyagok) elsőbbséget élvez az energetikai célokra történő újrahasználattal szemben (megújuló energia);

1.7.

meg van győződve arról, hogy az életciklus-elemzés (LCA) kiváló eszköz a termékek egyes fenntarthatósági szempontjainak értékelésére, és így segíti terelni a tervezett vagy folyamatban lévő kutatási, innovációs és beruházási tevékenységeket. Jelentős erőfeszítésekkel azonban csökkenteni kell a jelenleg alkalmazott módszerek hiányosságait, így csökkenhetnek a biogén szén bónusz elhanyagolásával (2) járó bizonytalanságok és mérséklődik a természeti tőkére gyakorolt hatás is;

1.8.

azon az állásponton van, hogy a legtöbb jelenlegi költségszámítási és árképzési módszer nem internalizálja és nem veszi figyelembe azoknak a plusz komponenseknek a kiadásokra és nyereségekre gyakorolt hatását, amelyeket a gyártási hurokban újrafeldolgoznak. Az életciklus-elemzésen alapuló és az egyedi igényekhez igazított, működőképes kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átirányíthatja és kiigazíthatja a biopolimer termékek jelenlegi hátrányos árversenyképességét;

1.9.

ajánlása szerint ha kiválasztjuk azokat a beavatkozási területeket, ahol az uniós szintű együttes fellépés eredményesebb („Value-Added-Europe” (3) – Hozzáadott Érték Európája), akkor az segíthet azonosítani és felszabadítani a szükséges gyors haladást gátló szűk keresztmetszeteket. Ez különösen fontos az adatok, a nyomon követés, a vita, valamint a kutatás és az innováció támogatása szempontjából;

1.10.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy folytassa a biopolimer-ökoszisztéma fontos fejleményeinek ciklikus felülvizsgálatát. A beépített nyilvános konzultációs módszerek és eszközök megfelelőek az összes érdekelt fél bevonására: ez elsősorban úgy érhető el, ha a szervezett civil társadalmat a különböző képviseleti szerveken keresztül vonják be;

1.11.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kötelező bioalapú műanyag hányadokat írjanak elő mind a bioalapú műanyagok, mind a komposztálható műanyagok esetében. Javasoljuk, hogy minden bemutató anyag (promóció, márkaépítés stb.) végleges szabványokon és normákon alapuljon. Az igazolt biogén széntartalom tekintetében ez a radioaktív C-14 módszer. A tömegmérleg módszer elfogadható lehet az összetettebb, többszörös vagy köztes szintű újrafeldolgozás biomassza-tartalmának kifejezésére., de a fogyasztókat értesíteni kell erről;

1.12.

tudomásul veszi az egyszer használatos műanyagok betiltásáról szóló rendeletet, de javasolja annak hatályának és megfogalmazásának a pontosítását, mivel úgy gondolja, hogy a rendelet nem zárhat ki egyes eredendően egyszer használatos, vissza nem váltható, azaz nem újrafelhasználható vagy mechanikusan újra fel nem dolgozható műanyagtermékeket és -alkalmazásokat. Ezekben az esetekben előnyben kell részesíteni a bioalapú műanyagok és/vagy biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok használatát;

1.13.

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a mechanikus (rövid körfolyamatú) újrafeldolgozás gyakran előnyös viszonylagos egyszerűsége miatt, de vannak hiányosságai: ezek közé tartozik a keverék szerinti értékcsökkentő újrahasznosítás, a vastagsági korlátok, a visszatérési hozam és az energiaszükséglet. Egy összetett fenntarthatósági összehasonlítás során kiderülhet, hogy jobb a bioalapú polimerek vagy a különböző (organikus és/vagy vegyi) újrafeldolgozási módok használata. Ebben az esetben a legmegfelelőbb megoldás az egyszerre bioalapú és komposztálható műanyagok használata lehet. A vékony fóliák elválasztási technikáit még ki kell fejleszteni;

1.14.

azt az álláspontot képviseli, hogy az uniós szabványoknak megfelelően tanúsított, biológiailag lebomló műanyagok lehetőséget kínálnak a műanyagszennyezés mérséklésére azáltal, hogy csökkentik a mikro- és nano szintű műanyaghulladékok felhalmozódását és ezáltal a biológiailag le nem bomló hulladékok által okozott károkat. Egyelőre csak néhány – bár nagyon fontos – alkalmazás esetén adott az ellenőrzött biológiai lebomlás különleges nyílt, természetes környezetben. Anyagi jellemzőket és állapotokat egyesítő szisztematikus módszereket kell kifejleszteni, hogy ki lehessen aknázni a biológiai lebomlás lehetőségeit a talajban és más nyílt, természetes környezetben;

1.15.

meggyőződése szerint az ipari komposztálás és a komposztálható műanyagok használata kiváló módszer az élelmiszerhulladék-gyűjtés és -hasznosítás fokozására. Amellett, hogy a talajba visszaforgatják a szenet, ezek a technikák lehetővé teszik az élelmiszerhulladék és a csomagolás (vagy más komposztálható alkalmazások) együttes ártalmatlanítását és újrafeldolgozását. A tagállamokat ösztönözni és segíteni kell abban, hogy 2024-től kötelezővé tegyék a szerves hulladék elkülönített gyűjtését. Ehhez fel kell készíteni a komposztálható műanyagokat, például a zacskókat és más, élelmiszerekkel kapcsolatos alkalmazásokat, az infrastruktúrát, a szervezést és a tudatosító kampányokat;

1.16.

azt kéri, hogy a komposztálható műanyagok alkalmazási köre ne korlátozódjon azokra, amelyeket a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló európai bizottsági javaslat felsorol. A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok alapján a komposztálható műanyagok számos területen jótékony szerepet játszhatnak, elsősorban az élelmiszerekkel való érintkezéssel és a zárt körforgásokkal kapcsolatban, valamint a vékony fóliák tekintetében.

2.   A vélemény háttere, glosszárium és az ágazat jelenlegi helyzete

2.1.   A megújuló műanyagok fogalommeghatározásai:

—

A „bioműanyagok” olyan általános gyűjtőfogalom, amelyet nem szabad használni sem a műanyagok forgalmazásakor, sem az alkalmazások esetében, mivel a fogalmat tévesen használhatják fel, és/vagy annak használata félrevezető lehet, vagy negatív asszociációkat válthat ki. Itt a „bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokról” van szó.

—

Bioalapú műanyagok (növényi alapú műanyagok, BBP): megújuló, nem fosszilis nyersanyagokból készült műanyagok (4). A BBP lehet biológiailag lebomló is meg nem is. A drop-in BBP-k kémiailag azonosak fosszilis alapú analógjaikkal. A „biobesorolású” műanyagok olyan műanyagként határozhatók meg, amelynek hozzárendelt bioalapú tartalma van.

—	Biológiailag lebomló műanyagok (BDP): olyan műanyagok, amelyek funkcionális élettartamuk végén mikroorganizmusok által lebomlanak, ezáltal víz, biomassza, ásványi sók és szén-dioxid (CO2) (vagy anaerob lebontás esetén metán) keletkezik. Bioalapú vagy fosszilis alapanyagokból egyaránt készülhetnek.

—

Komposztálható műanyagok (CP): biológiailag lebomló műanyagok egy részhalmaza (amelynek az összetett rövidítése a BDCP), amelyben a biológiai lebomlás mikroorganizmusok felhasználásával, ellenőrzött körülmények között történik. A lebomlás stabilizált szerves maradékanyagokat, vizet, valamint oxigén jelenlétében szén-dioxidot, oxigén hiányában pedig metánt eredményez. Mindkét véggáz összegyűjthető. A szabványosított, szigorúan ellenőrzött komposztálást komposztáló (szerves újrafeldolgozó) üzemekben végzik az EN 13432 szabvány (5) követelményeinek megfelelően, ami azt is szavatolja, hogy közben környezetbarát adalékanyagokat használnak. Az otthoni komposztálásra nem vonatkoznak ilyen szigorú feltételek, így az nem képes előre meghatározott végterméket előállítani.

—	A legelőnyösebb kombináció természetesen az, ha a műanyag bioalapú és biológiailag lebomló, ideértve a komposztálhatóságot is, ami igaz a széles körben használt politejsavra (PLA).

2.2.   A műanyagágazat

Műanyagok/bioműanyagok gyártása – globális adatok

2021–2022-es adatok – műanyagok és bioműanyagok globális előállítása  (6)

Év	Fosszilis műanyagok [Mt]	Bioműanyagok [Mt]	BP [%]	BBP [Mt; (%)]	BDCP [Mt; (%)]
2021	367	1,8	0,49	0,74 ; (41,2 )	1,05 ; (58,7 )
2022 (*1)	390	2,22	0,57	1,07 ; (48,2 )	1,14 ; (51,3 )
Az adatok forrása: Európai bioműanyagok, tények és számadatok: https://www.european-bioplastics.org/market/

A bioműanyagok jelenleg a világ teljes műanyagtermelésének mintegy 1 %-át teszik ki.

2027-re azonban a bioműanyagok mennyisége várhatóan 1,8 millió tonnáról 6,2 millió tonnára nő.

2.2.1.   Bioműanyagok a világban

Ázsia (különösen Kína) a bioműanyagok fő termelési központja (2022-ben 41,4 %), ezt követi az EU (26,5 %) és az USA (18,9 %).

2027-re Ázsia részesedése várhatóan 63 %-ra nő, míg támogatási intézkedések nélkül az EU részesedése jelentősen csökkenni fog.

2.2.2.   A bioműanyagok iránti európai kereslet

Az EU-ban a bioműanyagok iránti kereslet a 2019. évi 210 000 tonnáról 2021-re mintegy 320 000 tonnára (7) nőtt. Az éves növekedési ráta meghaladta a 23 %-ot. A világ bioműanyag-termeléséhez képest az európai kereslet mintegy 18 %-ot tesz ki. Európa vezető szerepet játszik a külkereskedelmi mérleg és a műszaki innováció terén.

Nagyon fontos, hogy a fogyasztókban jobban tudatosítsuk a fosszilis alapú műanyagok és a bioműanyagok optimális felhasználása közötti különbséget.

2.3.   A műanyagokkal kapcsolatos környezeti kihívások

2.3.1.   Az éghajlatra gyakorolt hatás

Más értékláncokhoz (energia, vegyi anyagok, egyéb más anyagok) képest a műanyagok értéklánca korlátozott mértékben járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. A műanyagok értéklánca által okozott teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2018-ban az EU-ban 208 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre (CO2-egyenérték) becsülhető. Ennek jó részét (63 %-ot) a műanyag polimerek előállítása okozza. E polimerek termékké alakítása 22 %-ot tesz ki, és az életciklus végén a műanyaghulladék kezelése további 15 %-ot tesz ki, főként az égetés miatt (8).

2.3.2.   A természeti tőkére gyakorolt hatás

Az éghajlatra gyakorolt hatás mellett a műanyagok újrafeldolgozási aránya még mindig túl alacsony. Ez hatással van a környezetre és a világ természeti tőkéjére (környezeti lábnyom) is azáltal, hogy felhasználja a véges természeti erőforrásokat, és károsítja a világ ökoszisztémáit, például a talajt, a földet, a levegőt, a vizet, az élő szervezeteket, és végső soron az emberi egészséget és jólétet. Külön probléma az, hogy a mikroműanyag-részecskék felhalmozódnak az édesvízben és a tengervízben.

2.3.3.   A probléma enyhítésére irányuló erőfeszítések

A bioműanyagok értéklánca csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást a biogén vagy kötött CO2 miatt, ha a felhasználás jelentősen növekszik, és ha a BBP-hulladékot nem elégetik, hanem újrahasznosítják. A műanyagok biomasszából történő előállítása és/vagy annak biztosítása, hogy a műanyag termékek bizonyos környezetben biológiailag lebonthatók legyenek, számos előnnyel jár a hagyományos műanyagokhoz képest, de ezeket fel kell ismerni és figyelembe kell venni. Egy forgatókönyv-számítás szerint (Eionet-jelentés – ETC/WMGE 2021/3) ha az összes fosszilis alapú műanyagot bioalapú műanyagokkal helyettesítjük az EU-ban, az éves szinten 146 millió tonna CO2-egyenértéknek felel meg a bioalapú műanyagok esetében, ami 30 %-kal kevesebb, mint a fosszilis alapú értékláncból származó 208 millió tonna CO2-egyenérték kibocsátás (9).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A bioműanyagok közös jellemzője, hogy nagy lehetőség rejlik bennük a fenntartható, kiegyensúlyozott szénciklus javítására és megőrzésére. Ennek megfelelően hozzájárulnak ahhoz, hogy az éghajlatra és a természeti tőkére gyakorolt nettó hatás nulla legyen. A két fő csoportot azonban külön kell kezelni. A növényekből gyártott bioalapú műanyagok lehetővé teszik a fosszilis alapú műanyagokról a biomassza-alapú műanyaggazdaságra való átállást. A biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok eközben egyedülálló előnyöket kínálnak a termékek életciklus végi kezelésében és a zöld megállapodás célkitűzéseinek elérésében (pl. az élelmiszerhulladék csökkentése, fenntartható termelés és fogyasztás).

Észszerű olyan műanyagokat használni, amelyek egyszerre bioalapúak és komposztálhatók, hogy csökkentsük a nettó üvegházhatásúgáz-mérleget a környezetből leválasztott szén-dioxid mennyiségével.

3.2.

Az Európai Bizottság közleménye alapos és átfogó elemzést nyújt a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok ágazatáról, áttekintve a rendelkezésre álló adatokat. A következtetések és ajánlások bizonyos kérdésekben túlságosan óvatosak, és bizonyos kulcsfontosságú területeken azzal a veszéllyel járnak, hogy visszatartják az innovációt és a beruházásokat. Összehasonlító elemzésre van szükség, mely összeveti a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokat a jelenlegi fosszilis alapú változatokkal, bár az semmiképp nem reális elképzelés, hogy a műanyagokat egy az egyben bioműanyagokkal helyettesítsük.

3.3.

A fenntartható anyagok és termékek általános társadalmi megítélése és elfogadottsága, valamint használatuk meglehetősen magas, a közvélemény-kutatások szerint jellemzően 80–90 % közötti. A válaszadó fogyasztók 25 %-a hajlandó lenne 20 %-os felárat fizetni a fosszilis alapú műanyagból készült egyenértékű termékekhez képest, 4 % pedig 50 %-kal is többet fizetne a fenntartható biopolimer termékekért.

3.4.

Az életszerű stratégiai keret megtervezéséhez és végrehajtásához a következők szükségesek: — a biopolimer-típusok, jellemzőik és optimális alkalmazási területeik világos és egyértelmű meghatározása és osztályozása, — az embereknek tudniuk kell, hogy a „bioalapú” kifejezés csak a nyersanyag eredetére utal, míg a „biológiailag lebomló” és az „újrafeldolgozható” olyan rendszerszintű tulajdonság, amely az anyagtól és az életciklus funkcionális végének környezetétől/feltételeitől függ, — a tervezést, gyártást, felhasználást és visszaforgatást, azaz a műanyag termékek teljes élettartamát szabályozó jogszabályi környezet szisztematikus felülvizsgálata és kiigazítása, — a szabványok és a kapcsolódó címkézés újbóli kiigazítása, figyelembe véve a kutatás, a műszaki fejlődés és az innováció legújabb eredményeit, — a fogyasztókat tudományosan bizonyított tudással kell ellátni és jól működő infrastruktúrát kell kiépíteni, hogy részesei lehessenek a közösen elfogadott fenntarthatósági célok elérésének, a bioműanyagok egészségügyi és környezeti hatásait pedig tovább kell tanulmányozni.

3.5.

A keret teljes egészében lépcsőzetes hierarchikus elsőbbségi rendszernek kell érvényesülnie, ideértve azt is, hogy a forrásnál, illetve azt megelőzően csökkenteni kell a műanyagokat. Ennek ki kell terjednie az értékláncra, és a megőrzés, újrafelhasználás, újrafeldolgozás és visszanyerés elvét kell követnie az összetevők körforgásban tartásához. Amennyire lehetséges, a teljes szénkészletet, -áramlást és -ciklust ellenőrizni kell: ez magában foglalja a nyersanyagokban (szén, olaj, gáz) lévő koncentrált szenet; az előállított, feldolgozott, (szén-dioxidként) leválasztott, (hulladékként) összegyűjtött és újrafeldolgozott szenet; valamint a használt termékekben, a talajban és a levegőben szétszórtan található szenet. Az újrafeldolgozási lehetőségek közé tartoznak a fenntarthatóságra optimalizált rövid (mechanikai), a közbenső (fizikai/kémiai és/vagy kémiai) és a teljes ciklusú (biokémiai) útvonalak, attól függően, hogy a különböző anyagokat hogyan lehet visszajuttatni a ciklusba.

3.6.

A fenti követelmények rengeteg új kihívás elé állítják a környezettudatos tervezést. A hagyományos funkcionalitási, megvalósíthatósági és esztétikai feladatok mellett a környezettudatos tervezéssel foglalkozó mérnököknek ezentúl figyelembe kell venniük a nyersanyagbeszerzést, a tartósságot, a becsült életciklust, a körforgásos jelleget és az optimalizált fenntarthatóságot.

3.7.

A fenntartható alapanyag-beszerzés különös figyelmet érdemel: a bioalapú műanyagok 1 %-os részesedése a műanyagpiacon a szántóföldek 0,02 %-ának felhasználásával jár. Ha a fosszilis alapú műanyagokat 100 %-ban bioalapú műanyagokkal helyettesítenénk, akkor elméletileg a szántóterületek 4–5 %-ára lenne szükség, bár ennek megvalósítása életszerűtlen lenne. A haszonnövények (cukor, keményítő, olajok) jelenleg az alapanyagforrások kétharmadát teszik ki, a fennmaradó egyharmadot pedig nem ehető termékek (fa, ricinusolaj) foglalják el. Az alacsony földhasználat ellenére a cél az, hogy az élelmiszer- és biomasszakaszkádok mentén lefelé haladjunk, azaz a beszerzést a haszonnövényekről/élelmiszerről a melléktermékekre (pl. szalma, fahulladék) és az újrafeldolgozható hulladékokra (szerves lignocellulóz, szénhidrogén és szénhidrát hulladék) tereljük át az energetikai hasznosítás előtt. Ugyanez igaz az olyan új alapanyag-kezdeményezésekre is, mint az algahulladék.

3.8.

A gyártási technológiák többnyire jól beváltak, és a fosszilis alapú műanyagok technológiái felhasználhatók az átalakuláshoz. A körlánchoz azonban a lineáris folyamat mindkét végéhez további lépéseket kell hozzáadni: az alapanyag-előállítást és a biofinomítást, valamint a hulladékgyűjtést és -kezelést, amelyet újrafeldgozás vagy visszanyerés követ. Ezek szétszórtabb anyagáramlásokhoz vezetnek. Ahol szükséges és megvalósítható, a szén-dioxid-leválasztáshoz központosított eljárásokat kell alkalmazni.

3.9.

Az anyagkutatásnak és a mérnöki munkának az olyan új biopolimerek vagy keverékek alkalmazási spektrumának kiszélesítésére kell összpontosítania, amelyek a fizikai, kémiai, funkcionális és lebonthatósági tulajdonságok új kombinációival rendelkeznek, tekintetbe véve mind az anyagtulajdonságokat, mind az állapotjellemzőket.

3.10.

A munkaügyi szempontokat még nem elemezték mélyrehatóan. Becslések szerint 2030-ra további 175 000–215 000 munkahely jön létre (16. lábjegyzet). Az új technológiák új készségeket igényelnek, különösen az alapanyag-feldolgozás, az újrafeldolgozás és a környezettudatos tervezés terén. Ezeket az igényeket fejlesztési és beruházási tervekkel, valamint képzési, oktatási, átképzési és továbbképzési programokkal kell kielégíteni. A munkával való elégedettség és annak presztízse növekszik, de ugyanilyen figyelmet kell fordítani a tisztességes munkakörülmények kialakítására is.

3.11.

A mai fősodorbeli számviteli és árképzési modellek többsége a hagyományos vagy lineáris „bölcsőtől a kapuig” megközelítést alkalmazza. Ebben az összehasonlításban a biopolimerek hátrányban vannak a magas anyagköltségek, az alapanyagokhoz való széttagoltabb hozzáférés, a kisebb volumenű sorozatgyártás és a tanulási görbe miatt. A fenntartható körforgás költségeit internalizáló „bölcsőtől a bölcsőig” modellben ez teljesen megváltozhat. A megfelelően alkalmazott moduláris, kiterjesztett gyártói felelősségvállalási módszerek áthidalhatják ezt az űrt.

3.12.

Életciklus-elemzési módszerek és számítások használatosak a felhasznált áruk és anyagok környezeti lábnyomának értékelésére. Jelentős erőfeszítések történtek e hatás meghatározására és számszerűsítésére, amelyet szén-dioxid-egyenértékben kifejezett nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásként fejeznek ki. További tapasztalatokra, kutatásra és modellezésre lesz szükség a termékek környezeti lábnyoma módszereinek fejlesztéséhez, mivel ezek elégtelenek akkor, amikor meg kell határozni a biogén szén bónuszt és számszerűsíteni kell a földhasználat változásával járó hatásokat, valamint a természeti tőkére gyakorolt, nehezen megbecsülhető hatásokat. A reális és elfogadott életciklus-elemzés előfeltétel a hiteles és moduláris kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerhez. Az életciklus-értékelésen alapuló átvilágítás és előrejelzések csökkentenék a kockázatokat azáltal, hogy már idejekorán iránymutatást adnának a kutatási, innovációs és beruházási döntésekhez.

3.13.

A tagállamok gyakorlatai, jogszabályai jelentős mértékben eltérnek egymástól. Uniós szinten ezért közösen (ez a korábban már említett Value-Added Europe (10), Hozzáadott Érték Európa koncepció, azaz a közös fellépés eredményesebb) kell összpontosítani az olyan kísérő feladatokra, mint az adatgyűjtés és az átláthatóság, a bevált gyakorlatok azonosítása és terjesztése, a tudományos, gazdasági, pénzügyi és társadalmi haladás nyomon követése, a szűk keresztmetszetek azonosításának, megszüntetésének vagy feloldásának elősegítése, hogy az EU továbbra is versenyképes maradjon ebben az ágazatban.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   Bevezető

4.1.1.

Számos esetben a mechanikai újrafeldolgozás nem valósítható meg, mert a csomagolás élelmiszerrel szennyezett, vagy mert nem lehetséges és/vagy nem praktikus a kisméretű és/vagy vékony csomagolások mechanikai újrahasznosítása. Ezekben az esetekben a komposztálható műanyagok jó megoldást jelentenek, mivel lehetővé teszik az élelmiszerhulladék és a csomagolás együttes ártalmatlanítását és közös újrafeldolgozását.

4.2.   Bioalapú műanyagok

4.2.1.

A szakpolitikai keretnek (kezdve az Európai Bizottságnak a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 2022. november 30-i javaslatával) a bioalapú műanyagok esetében kötelező minimális bioalapú és újrafeldolgozott tartalomhányadot kellene előírnia. Ez a bioalapúműanyag-tartalom kiválthatja vagy kiegészítheti a minimális újrafeldolgozott tartalmat. Az élelmiszerbiztonság megköveteli, hogy az élelmiszerekkel érintkező alkalmazásokban (evőeszközök, poharak, tálcák, csomagolófóliák) szűz vagy kémiailag újrafeldolgozott anyagokat használjanak; csak a PET-palackokat és tálcákat szabad mechanikai úton újra feldolgozni és átalakítani élelmiszerekkel közvetlenül érintkező műanyagokká.

4.2.2.

A bioalapú tartalomra már léteznek tanúsítási rendszerek, mint például a TUV Austria OK bioalapú rendszer (11) és a DIN CERTCO bioalapú rendszer (12). Külön európai és nemzetközi szabványok (13) is léteznek, ideértve a tömegmérlegen alapuló, harmadik fél által tanúsított megközelítéseket is. Emellett egyes tagállamok már kötelező szinteket határoztak meg mind az újrafeldolgozott, mind a bioalapú tartalom tekintetében. A tanúsításhoz a biogén széntartalmat a C-14 radiokémiai módszerrel kell meghatározni. A többszörösen újrafeldolgozott, nem homogén termékek és bioalapú műanyagokat tartalmazó műanyagok esetében azonban a tömegtartalom-módszer is elfogadható lehet.

4.2.3.

Bizonyos felügyeleti lánc módszerek lehetővé teszik a bioalapú alapanyagok felhasználását olyan köztes termékekben vagy termékekben, ahol az értékláncok összetettsége vagy a méretgazdaságosság még nem teszi lehetővé az elkülönítést (14).

4.2.4.

A szakpolitikai keret a Közös Kutatóközpont „Műanyag életciklus-elemzés módszerére” (15) hivatkozik, ez pedig az EU termékkörnyezeti lábnyom-módszerére (PEF) épül, amely a rendelkezésre álló legjobban összehangolt módszer. A PEF-módszer azonban nem képes megfelelően figyelembe venni a biogén szén (sőt még ellent is mond néhány általánosan elfogadott szabványnak (16) azzal, hogy számol a biogén szén bioalapú termékekben és műanyagokban való előzetes felvételével) és a földhasználat megváltozását.

4.3.   Biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok

A biológiai lebonthatóság és a komposztálhatóság tulajdonságait nem szabad olyan negatív szempontoknak tekinteni, amelyek fokozott szemeteléshez vezetnek. Nem bizonyított az a feltételezés, hogy a biológiai lebonthatóság negatívan befolyásolná a szemetelést, és erre nézve tanulmányok se születtek és a gyakorlatban sem sikerült ezt demonstrálni. Ez a kérdés megoldható egy olyan címkézési rendszerrel, amelyet Olaszországban már bevezettek. Semmilyen anyag sem lehet szemetelés tárgya, mivel minden anyagot össze kell gyűjteni, szét kell válogatni és újra fel kell dolgozni.

4.3.1.   Biológiailag lebomló műanyagok

A műanyagok biológiai lebomlási képessége a nyílt környezetben nem hulladékgazdálkodási eszköz. Éppen ellenkezőleg, a 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (17) és az EN 13432 szabvánnyal összhangban a komposztálható műanyagokat az élelmiszer-hulladékkal vagy istálló- és hígtrágyával együtt komposztáló üzemekben szervesen újra fel kell dolgozni, hogy a talaj kezelésére és javítására szerves trágyaként felhasználható biokomposzt keletkezzen. A cél tehát az, hogy ezeket az anyagokat ott használjuk, ahol bizonyítottan fenntarthatósági előnyökkel járnak, mint például az élelmiszerekkel kapcsolatos alkalmazások esetében. A komposztálható műanyagok ilyen felhasználása egyrészt fokozhatja a szerves hulladékok gyűjtését, és csökkentheti a szerves hulladékok hagyományos műanyagokkal való szennyeződését.

4.3.1.1.

Továbbra is intenzíven kutatni kell a rendszerszintű optimalizált anyagokat és az ellenőrzött biológiai lebomlás feltételeit különleges nyílt, természetes környezetben. Jó példák erre a vízben lebomló gipsz, a talajban lebomló polimer bevonatok és a lassú vagy szabályozott hatóanyag-leadású műtrágyák. Több erőfeszítés szükséges azonban a lebomlási képesség fejlesztéséhez, mivel ez sokat segíthet a mikro- és nanoműanyag felhalmozódásával járó szennyezés megelőzésében és mérséklésében.

4.3.1.2.

Amint azt az Európai Bizottság közleménye is elismeri, a biológiailag lebomló műanyagok fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban. Ebben az ágazatban a biológiailag lebomló műanyagok hasznos alternatívát jelentenek, mivel biológiailag lebomlanak a talajban anélkül, hogy mikroműanyagot termelnének. Elkerülik a talajeróziót is, amely a nagyon vékony (< 25 μm) hagyományos műanyag talajtakaró fólia használata esetén egyébként bekövetkezne.

4.3.2.   Iparilag komposztálható műanyagok

4.3.2.1.

Az EGSZB hangsúlyozza a komposztálható műanyagok kulcsszerepét a legtöbb speciális, élelmiszerrel érintkező csomagolásban és nem csomagolási formátumban, összhangban (de más formátumokat nem kizárva) az Európai Bizottság által említett néhány formátummal (gyümölcs- és zöldségmatricák, teafilterek és filteres kávékapszulák, valamint a nagyon könnyű műanyag hordtasakok). A 22. cikknek, valamint a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló javaslat V. mellékletének ezért nem tiltania, hanem támogatnia kellene más fontos komposztálható csomagolási és nem csomagolási formákat, például evőeszközöket, poharakat, tálcákat és csomagolófóliákat (zártkörű rendezvényeken, felhasználási módokon és területeken is). Ez nincs összhangban azzal, hogy 2023. december 31-től a biohulladékot minden uniós országban a keletkezés helyén elkülönítetten kell gyűjteni vagy újrafeldolgozni (18); a komposztálható műanyagok sarkalatos szerepet játszanak a biohulladék nagyobb arányú összegyűjtésében és abban, hogy a biológiailag nem lebomló műanyagok kisebb mértékben szennyezzék a komposztot. Mivel néhány komposztálható és bioalapú műanyag már a piacon van, a legmegfelelőbb megoldásnak az tűnik, ha a komposztálható műanyagok esetében előírjuk a minimális bioalapú tartalmat, összhangban egyes nemzeti jogszabályokkal (mint Olaszországban és Franciaországban).

4.3.2.2.

A műtrágyairányelv felülvizsgálata egyértelmű túlzásokat mutatott ki az európai műtrágyázási szokásokban: a szintetikus nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú tápanyagok jellemző túlhasználata a vizek eutrofizációjához vezethet, míg a szerves trágyák, például az istállótrágya, a hulladékból származó komposzt, az iszap stb. hiánya a talaj széntartalmának csökkenéséhez vezethet.

4.3.2.3.

Az Európai Bizottság közleménye a keresztszennyeződés problémája miatt korlátozza a komposztálható műanyagok használatát. A keresztszennyeződés azonban nemcsak a komposztálható műanyagokat érinti, hanem más anyagokat is (például fémek jelenléte a műanyagáramokban és nem komposztálható műanyagoké a biohulladékban). A műanyagáramokban is előfordulnak keresztszennyeződések, mivel a különböző polimereket a legtöbb újrafeldolgozási folyamatba való bekerülés előtt szét kell választani, hogy elkerülhető legyen az értékcsökkentő (down-cycling) újrahasznosítás. A gyakorlatban nem bizonyított a műanyagáramok bioműanyagokkal való keresztszennyeződése: az olasz adatok azt mutatják, hogy a komposztálható műanyagok jelenléte a műanyagáramokban 1 % alatt van. Ez amiatt van, hogy egyes termékek csak komposztálható műanyagból készíthetők (egyszer használatos műanyag zacskók, evőeszközök, tányérok), illetve, hogy mind a komposztálható, mind a hagyományos műanyagokra egyértelmű címkézési rendszer létezik, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy megkülönböztessék őket, és a megfelelő újrafeldolgozó rendszerbe (hulladékgyűjtő kukába) juttassák őket (tehát a biohulladék a komposztálható műanyagokhoz megy, a műanyag pedig a nem komposztálhatóakhoz). Ezért nincs keresztszennyeződés és nincs zavar a fogyasztók körében azokban az országokban, ahol a komposztálható műanyagok számára megfelelő hulladékkezelési rendszereket hoztak létre (19). Ezek az országok és jogszabályi kereteik, hulladékgazdálkodási rendszereik és címkézési rendszereik a bioműanyagokra vonatkozó jó gyakorlatot jelenthetik. Az EN 13432 szabványt frissíteni lehet, de az Európai Bizottság közleménye nem vesz arról tudomást, hogy az elérhető legjobb gyakorlatokat és technológiai eljárásokat – legfőképp a megfelelő komposztálási időket – követő komposztáló üzemek képesek arra, hogy teljes egészében feldolgozzák és lebontsák a komposztálható műanyagokat és az élelmiszer-hulladékot, amint erre a Biorepack által a komposztáló üzemekben készített interjúk is rámutattak (20). Sem a bioműanyagok, sem az EN 13432 szabvány nem okolhatók azért, ha egyes komposztáló üzemek – különösen a kevésbé hatékony élelmiszerhulladék-gazdálkodási rendszerekkel rendelkező uniós tagállamokban – nem követik a megfelelő komposztálási folyamatokat és időket. Ezeket a komposztáló üzemeket egyszerűen korszerűsíteni kell.

---

(1)  Körforgásos és Bioalapú Európai Gazdaság Közös Vállalkozás.

(2)  A környezetből történő biogén szénelnyelést (megkötést) le kell vonni a szén-dioxid-kibocsátásból a környezeti lábnyom-számításokban, azaz „jóvá kell írni” az éghajlati hatásnál.

(3)  Azok a területek, ahol az EU együttesen hozzáadott értéket teremthet, szemben egy olyan helyzettel, ahol az egyes tagállamok külön, koordináció és közös erőforrások nélkül járnak el.

(4)  A bioalapú műanyagok családjába beletartozhatnak a „biobesorolású” műanyagok is, amelyek hozzárendelt bioalapú tartalommal rendelkező műanyagként határozhatók meg (a bioalapú tartalom az alapanyagok kiosztásával határozható meg).

(5)  HL L 190., 2001.7.12., 21. o.

(*1)  Előzetes egyenleg.

(6)  Forrás: A világ műanyaggyártása 2020, Plastics Europe, 2021. Európai bioműanyagok, tények és számadatok (https://www.european-bioplastics.org/market/).

(7)  Plastic Consult, bioműanyagok Európában, aktuális piaci helyzet, 2022.9.23.

(8)  Eionet jelentés – ETC/WMGE 2021/3.

(9)  Eionet jelentés – ETC/WMGE 2021/3.

(10)  Ez az európai cselekvés hiányából fakadó költségek fordítottja, és az együttes, nem pedig egyénileg történő fellépés előnyeire utal.

(11)  https://www.tuv-at.be/green-marks

(12)  https://www.dincertco.de

(13)  CEN/TS 16640; ASTM D6866.

(14)  A több alapanyagot felhasználó, összetett és hosszú ipari folyamatokban a (fosszilis és a bio, illetve a „friss” és az újrafeldolgozott anyagok közötti) fizikai elkülönítés fenntarthatatlan beruházásokat tenne szükségessé. A felügyeleti lánc módszerek az értéklánc egészén lehetővé teszik az adott termék tartalmát illetően a megbízható és átlátható nyilvántartást, a világos és egyértelmű címkézést és tájékoztatást.

(15)  https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC125046

(16)  ISO 22526–1, 2 és 3, EN 16760, ISO, EN 15804, ISO 14067.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve (1994. december 20.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (HL L 365., 1994.12.31., 10. o.).

(18)  A 2008/98/EK irányelv 22. cikke.

(19)  Lásd: Biorepack EPR-rendszerek a komposztálható műanyagokra Olaszországban, https://eng.biorepack.org/

(20)  https://eng.biorepack.org/communication/news/composting-plants-talk.kl