Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a települési szennyvíz kezeléséről

(COM(2022) 541 final – 2022/0345 (COD))

(2023/C 146/06)

Előadó:

Stoyan TCHOUKANOV

Felkérés:	Európai Parlament: 2023.1.19. Tanács, 2023.1.24.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.2.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.2.22.
Plenáris ülésszak száma:	576.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	198/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló elképzelését, hogy a települési szennyvízre vonatkozó uniós szabályokat aktualizálják és felkészítsék a következő két évtizedre azáltal, hogy azok ne csak a szennyvíztisztítással, hanem az energiához és a körforgásos gazdasághoz kötődő szempontokkal, valamint az irányítás javításával is foglalkozzanak.

1.2.

Az EGSZB elismeri, hogy a tiszta víz társadalmunk és a reziliens uniós gazdaság működésének biztosításához, valamint az egészséges környezethez és az emberi egészséghez szükséges stratégiai erőforrás, ezért úgy véli, hogy azt megfelelő gondossággal kell kezelni. Az EU vízgyűjtő kerületeinek mintegy 60 %-a határokon átnyúló terület, ezért határokon átnyúló együttműködést igényel. Az Odera folyó közelmúltbeli ökológiai katasztrófáját a sikertelen együttműködés és az átláthatóság hiányának figyelmeztető példájaként kellene felhasználni.

1.3.

Az EGSZB fenntartja, hogy a szennyezést mindig a forrásnál kell kezelni. Elismeri azonban, hogy a települési szennyvíz tisztítása fontos utolsó szűrő a befogadó vizek védelme szempontjából, ami előnyös a környezet, az emberi egészség és a társadalom számára.

1.4.

A mikroszennyező anyagok, például a gyógyszermaradékok egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a vízminőség szempontjából. Az EGSZB ezért üdvözli azt a javaslatot, hogy egyes kiválasztott települési szennyvíztisztító telepek vezessenek be további kezeléseket az eltávolításukra, és hangsúlyozza, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy új, innovatív kezelési módszerek révén „szakítani” lehessen a régi normákkal.

1.5.

„A szennyező fizet” elv végrehajtásának biztosítása, valamint a vízszolgáltatás megfizethetősége érdekében az EGSZB határozottan támogatja a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó javaslatot, amely arra kötelezné a gyártókat, hogy fedezzék a termékeikből származó mikroszennyező anyagok szennyvízből való eltávolításának költségeit. A mentességeket ugyanakkor szigorúan korlátozni kell a hatékonyság biztosítása érdekében.

1.6.

Az irányelv 1 000 LE feletti agglomerációkra való kiterjesztése esetén lehetőséget kell biztosítani a decentralizált megoldásokra kis méretű üzemeken keresztül, különös figyelmet fordítva a funkcionalitásra.

1.7.

A szennyvízcsatornák túlfolyása a szennyezés egyik gócpontja, beleértve az antimikrobiális rezisztenciagéneket, a mikroműanyagokat és a mérgező vegyi anyagokat, amelyek veszélyeztetik a vízi élővilágot, az emberi egészséget és a rekreációs vizek állapotát. Az irányelvnek felső határértéket kell bevezetnie ezek előfordulására vonatkozóan, a nyilvánosság felé történő beszámolásnak pedig teljes képet kell adnia a túlfolyások jelentette szennyező anyag-terhelésről. A városi tájról, pl. utakról származó szennyezett esővíz (vagy hó) formájában megjelenő települési lefolyó vizeket a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt össze kell gyűjteni, és megfelelően meg kell tisztítani.

1.8.

Az éghajlatváltozás hatással van a vízkörforgásra: az előrejelzések szerint a jövőben gyakoribbá válnak majd a heves esőzések és az aszályok. A megelőző intézkedések, például kék-zöld megoldások, amelyek – többek között zöldtetők vagy esőkertek révén – felfogják és megtartják az esővizet, csökkentik a szennyvízcsatornák terhelését (ezáltal csökkentik azok túlfolyásának kockázatát), emellett számos járulékos előnyt jelentenek a városi táj számára.

1.9.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a víz és a megfelelő higiénés körülmények közszolgáltatások, ugyanakkor ezeket néhányszor magánvállalkozások biztosítják. Szabályokat és rendelkezéseket kell életbe léptetni annak elérése érdekében, hogy a közszolgáltatások ne legyenek profitorientáltak, valamint hogy a bevételeket a szolgáltatások karbantartására és javítására fordítsák.

1.10.

Az EGSZB kiemeli, hogy a víz létfontosságú, azonban egyre szűkösebb erőforrás. Az európai polgárok kétharmada súlyos problémának tartja, hogy országukban nincs elegendő mennyiségű vagy elég jó minőségű víz (1). A 6. fenntartható fejlődési cél („A vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára”) sikeres végrehajtása és a jövőbeli válságok elkerülése érdekében ezeket az aggodalmakat kellő sürgősséggel kell kezelni. A víz megfizethetőségének biztosítását valamennyi tagállamnak prioritásként kell kezelnie.

1.11.

Az EGSZB arra is kéri az európai intézményeket, hogy kezdjék el prioritásként kezelni a vízzel kapcsolatos kérdéseket, és dolgozzanak ki egy „uniós kék megállapodást”. Ez azt jelenti, hogy egy mindenre kiterjedő, összehangolt ütemterv keretében, ambiciózus célokat és közösen rögzített mérföldkövekhez kapcsolt teendőket kitűzve tegyenek jelentős erőfeszítéseket a szükségletek előrejelzésére, a vízforrások megőrzésére, valamint a kapcsolódó kihívások megfelelő kezelésére. Az EGSZB 2023 folyamán konkrét javaslatokat fog tenni az uniós kék megállapodásra vonatkozóan.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1.

A javaslat szerint az irányelv hatályát ki kell terjeszteni az 1 000 lakosegyenérték (LE) feletti agglomerációkra, ami azt jelenti, hogy a nagyközségek is kötelesek lesznek összegyűjteni és kezelni a települési szennyvizet, és ehhez uniós finanszírozást is igénybe vehetnek. Az Európai Bizottság új szabványokat fog kidolgozni a decentralizált létesítményekre vonatkozóan, a tagállamoknak pedig biztosítaniuk kell az ilyen létesítmények jobb nyomon követését és ellenőrzését.

2.2.

A szennyvízcsatornák túlfolyásai és a települési lefolyó vizek továbbra is jelentős forrásai a kezeletlen települési szennyvíznek, és a tagállamoknak integrált települési szennyvíztisztítási terveket kell majd kidolgozniuk az e forrásokból származó szennyezés csökkentése érdekében. Elsőbbséget kell biztosítani a megelőző intézkedéseknek, például a kék-zöld megoldásoknak és a meglévő rendszerek digitális technikákat alkalmazó optimalizálásának.

2.3.

A tápanyagok kibocsátásának csökkentése érdekében új határértékeket vezetnek be a nitrogén- és foszforeltávolításra vonatkozóan, első lépésben a 100 000 LE feletti nagyobb létesítmények, majd a 10 000 LE feletti közepes méretű létesítmények esetében azokon a területeken, ahol az eutrofizáció problémája változatlanul fennáll. Követelményként jelenik meg emellett a mikroszennyező anyagok eltávolítása a nagy és közepes méretű létesítményeknél minden olyan esetben, ahol a környezet vagy az emberi egészség veszélyben van. A nem kezelhető anyagok miatti terhelés csökkentése, és ezáltal a körforgásos jelleggel kapcsolatos lehetőségek növelése érdekében a tagállamok számára új kötelezettségek jelennek meg arra vonatkozóan, hogy a forrásnál kezeljék a szennyvízcsatornába jutó nem háztartási kibocsátásokat.

2.4.

A mikroszennyező anyagok eltávolításához szükséges korszerűsítés és nyomon követés költségeinek fedezését, valamint a környezetbarátabb termékek kifejlesztésének ösztönzését szolgálja a kiterjesztett gyártói felelősség bevezetése, amely pénzügyi hozzájárulást ír elő a gyógyszergyártók és a kozmetikumokra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartozó termékek gyártói számára.

2.5.

A szennyvízágazatra vonatkozóan új, 2040-ig teljesítendő energiasemlegességi célkitűzést vezettek be, ami azt jelenti, hogy az ágazat által nemzeti szinten felhasznált energiának meg kell egyeznie az általa termelt megújuló energia mennyiségével.

2.6.

A javaslat a teljeskörű megfelelés határidejeként 2040-et jelöli meg, az előrehaladás biztosítása érdekében köztes határidők kitűzésével.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A tiszta víz az egyik legértékesebb erőforrásunk, amely döntő fontosságú az ökoszisztémák és társadalmunk működése, valamint társadalmi-gazdasági tevékenységünk szempontjából. A mezőgazdaság, az energiatermelés és a turisztikai ágazat egyaránt nagymértékben függ a tiszta vízhez való hozzáféréstől. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a fenntartható fejlődési célok között elismeri, hogy a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés az egészség és a jóllét szempontjából alapvető emberi szükséglet (2). Az édesvízre azonban számos tevékenység gyakorol nyomást, amely az éghajlatváltozásból adódóan várhatóan növekedni fog.

3.2.

A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv kulcsfontosságú uniós jogszabály, amelynek célja, hogy megvédje a környezetet a kezeletlen szennyvíz káros hatásaitól. Több mint 30 éve van hatályban, és bár elfogadása óta az európai folyók, tavak és tengerek minősége javult, a felszíni vizek kétharmada továbbra sincs jó állapotban. Az uniós országok uniós finanszírozás segítségével gyűjtőrendszereket és szennyvíztisztító telepeket hoztak létre. Az irányelv jelenlegi alkalmazási körét tekintve Unió-szerte magas az irányelvnek való megfelelés szintje: a szennyvíz 98 %-át összegyűjtik, 92 %-át pedig kielégítően kezelik.

3.3.

A folyamatban lévő felülvizsgálat lehetővé teszi az irányelv azáltal történő korszerűsítését, hogy az foglalkozzon a kezeletlen szennyvíz és az új szennyező anyagok fennmaradó forrásaival, valamint a zöld megállapodással és Európa digitalizációjával összhangban javítsa a szennyvíztisztítás energetikai és körforgásos gazdasági vonatkozásait. Ugyanakkor az EGSZB arra kéri az európai intézményeket, hogy a szennyvízkezelést helyezzék tágabb perspektívába, és kezdjék el prioritásként kezelni a vízzel kapcsolatos kérdéseket, és dolgozzanak ki egy „uniós kék megállapodást”. Ez azt jelenti, hogy egy mindenre kiterjedő, összehangolt ütemterv keretében, ambiciózus célokat és közösen rögzített mérföldkövekhez kapcsolt teendőket kitűzve tegyenek jelentős erőfeszítéseket a szükségletek előrejelzésére, a vízforrások megőrzésére, valamint a kapcsolódó kihívások megfelelő kezelésére. Az EGSZB 2023 folyamán konkrét javaslatokat fog tenni az uniós kék megállapodásra vonatkozóan.

3.4.

A vízügyi ágazatban jelentős beruházásokra van szükség. Az OECD becslése szerint Németország kivételével valamennyi tagállamnak legalább 25 %-kal növelnie kell kiadásait a hatályos irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében (3). Ez a becslés azonban nem veszi figyelembe a csatornakarbantartás költségeit. Az új szabályok további beruházásokat tesznek szükségessé, és alapvető fontosságú, hogy a vízdíjakból és az állami költségvetésből származó finanszírozást kiterjesszék a települési szennyvízből származó szennyezéshez hozzájáruló ágazatokra, annak érdekében, hogy a háztartások továbbra is megfizethető módon férhessenek hozzá a vízhez és a megfelelő szanitációhoz.

3.5.

A szennyvíztisztítás költséggel jár, emellett erőforrás- és energiaráfordítást igényel. A szennyezést mindig elsősorban a forrásnál kell kezelni, és ezt kell előnyben részesíteni a „csővégi” megoldásokkal szemben. A szakpolitikai intézkedéseknek ezért a lehető legnagyobb mértékben korlátozniuk kell a káros anyagok környezetbe és társadalomba történő kibocsátását. A települési szennyvíz tisztítása az utolsó szűrő a befogadó vizek védelme és az uniós vízügyi jogszabályok célkitűzéseinek elérése érdekében. Az EGSZB ezért nagyobb szinergiát szorgalmaz a városfejlesztési stratégiákkal (uniós városfejlesztési menetrend, ljubljanai megállapodás, különböző tematikus partnerségek stb.).

3.6.

Több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy előmozdítsák a polgárok szerepvállalását a települési szennyvízgyűjtéssel, -kezeléssel és gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben. A lakosságot nemcsak a tájékoztatás, hanem a részvétel tekintetében is be kell vonni a szennyvízkezelés végrehajtásába: minden tagállamban létre kell hozni olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy beszámoljanak a települési szennyvíz gyűjtése és/vagy kezelése terén megfigyelt hiányosságokról, különös figyelmet fordítva az illegális ipari kibocsátásokra.

3.7.

Európa számára nagy lehetőségeket kínál az, hogy vezető szerepet töltsön be a szennyvízkezelési ágazat megoldásainak biztosításában, a fejlett kezelési technológiáktól kezdve az energetikai megoldásokig. A szennyvízágazat fejlesztése lehetőség az innovációra és a technológiafejlesztésre, csakúgy mint a tudás exportjára és a fiatal vállalkozók idevonzására.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

A települési szennyvíz a társadalom, valamint fogyasztási és termelési szokásaink egyik lábnyoma. Háztartási kibocsátásokat, utcákról és épületekből elfolyó vizeket, valamint ipari és egyéb nem háztartási folyékony hulladékot tartalmaz, amelyek megfelelő kezelésre szorulnak annak érdekében, hogy ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre és a környezetre nézve, illetve ne legyenek hatással a rekreációs vizekre. A települési szennyvízrendszerrel kapcsolatos tevékenységekben részt vevő munkavállalók munkakörülményeit, egészségét és biztonságát kiemelt prioritásként kell kezelni.

4.2.

A 2040-re teljesítendő átfogó célkitűzés és az időközi célkitűzések a következő két évtizedre egyértelmű pályát jelölnek ki a szennyvíztisztítás számára. Ugyanakkor kevés ismerettel rendelkezünk arról, milyen kockázatot jelentenek a felszíni vizekben található vegyi anyagok keverékei a vízi élővilágra nézve, pedig e vegyi anyagok közül sok a saját otthonainkban használt termékekből származik. Ezenkívül a szennyvízgyűjtés és -kezelés kiépítése, karbantartása és üzemeltetése magas pénzügyi és üvegházhatásúgáz-kibocsátási költségekkel jár. A települési szennyvíz kezeléséről és a szennyvíziszapról szóló irányelvek kulcsfontosságú részeinek felülvizsgálata és értékelése lehetőséget kínál az ágazaton belüli koherencia korszerűsítésére és javítására, valamint az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítására.

4.3.

Az antimikrobiális rezisztencia egyre nagyobb aggodalomra ad okot a társadalom számára, terjedésének pedig gócpontja a települési szennyvíz, függetlenül attól, hogy kezelt-e vagy sem (4). Az antimikrobiális rezisztenciát nemcsak a túlzott antibiotikum-használat okozza, hanem más antimikrobiális szerek, például gombaölő szerek, antivirális szerek, parazitaölő szerek, valamint egyes fertőtlenítőszerek és antibiotikumok is, amelyek mindegyikét alkalmazzák városi környezetben, különösen kórházakban. Egy ENSZ-jelentés (5) arra figyelmeztet, hogy amennyiben nem kerül sor olyan intézkedésekre, mint például az antimikrobiális szerek túlzott használatának visszaszorítása, az előrejelzések szerint 2050-re évente 10 millió ember hal meg antibiotikum-rezisztens fertőzésben.

4.4.

A települési lefolyó vizek az olyan mérgező, biológiailag nem lebomló és újonnan megjelenő szennyező anyagok vízi ökoszisztémákba való bejutásának egyik fő útját jelentik, mint a műanyaghulladékok, a szénhidrogének, a mosó- és tisztítószerek, a hormonok, az oldószerek, a kórokozók, a növényvédő szerek, a nehézfémek és a mesterséges nanoanyagok (6). A szennyezettség ellenére a települési lefolyó vizekkel, ellenőrzés hiányában, gyakran tiszta esővízként bánnak, és azokat nem kezelik a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt. Ez komoly kockázatot jelent az ökoszisztémákra nézve: például a lazacnál akut mortalitást figyeltek meg, amely egy gumiabroncsokban található mérgező anyaghoz (6PPD-kinon) köthető (7).

4.5.

A szennyvíz-túlfolyások a mikroszennyező anyagok, az antimikrobiális rezisztencia (8), a mikroműanyagok és a hulladék befogadó vizekbe jutásának egyik gócpontja. Veszélyt jelentenek a környezetre és az emberi egészségre, de a tiszta rekreációs vizektől függő idegenforgalmi ágazatra is. A szennyvízcsatornák esővízterhelése csökkenthető olyan kék-zöld megoldások bevezetésével – zöldtetők és esőkertek kialakításával, vízzáró felületek eltávolításával –, amelyek megtartják a vizet és lehetővé teszik annak talajba való beszivárgását. Nemcsak az esővíz megtartásának költséghatékony módját jelentik, hanem számos járulékos előnyt is kínálnak a városi táj számára, ideértve az árvízkockázat csökkentését, a hőszigetek csökkentését, valamint a város biológiai sokféleségének és jólétének növelését. A hatékonyabb szennyvíztisztításra és a körforgásos gazdaságra való átállás megvalósításához nemcsak a szabályozási és intézményi megközelítéseken kell változtatni, hanem azon is, ahogyan mi, polgárok értékeljük a szennyvíztisztítással kapcsolatos egyéni és kollektív felelősségünket.

4.6.

Az EGSZB támogatja a kötelező integrált települési szennyvíztisztítási tervek bevezetését, amelyek célja, hogy csökkentsék a szennyvízcsatornák túlfolyását és a települési lefolyó vizekből származó szennyezést. Azonban, bár a települési szennyvíztisztítási tervek jó szándékkal készülnek, fennáll a kiüresedésük veszélye, mivel a tartalom és a célkitűzés (a szennyvízcsatornák együttes túlfolyásának a száraz időben mért hozam 1 %-ára való csökkentése) csupán indikatív jellegű. A megfelelő esővíz-gazdálkodás nemcsak a befogadó vizek szennyezésének megelőzése érdekében, hanem abból a szempontból is alapvető fontosságú, hogy a városok alkalmazkodni tudjanak ahhoz a változó éghajlathoz, amelyben mind az intenzív esőzések, mind az elhúzódó hőhullámok normálisnak fognak számítani, mivel a szélsőséges időjárási események és más éghajlati veszélyek Európa-szerte egyre gyakoribbak és súlyosabbak.

4.7.

A fejlett („kvaterner”) kezelés a káros anyagok széles körénél bizonyítottan csökkenti a befogadó vizek terhelését (9). Ezért üdvözlendők a nagy és kiválasztott közepes méretű üzemek számára a mikroszennyező anyagok nyomon követésére és eltávolítására vonatkozóan megfogalmazott új követelmények. Figyelmet kell azonban fordítani a különböző technikák – például az ózon vagy az aktív szén – által elért költség- és eltávolítási hatásokra. Az új technológiák kutatásának és fejlesztésének megfelelő finanszírozása és az operatív személyzet uniós szinten harmonizált oktatási rendszerei segíteni fognak az új szennyező anyagok megelőzésében és kezelésében.

4.8.

A kiterjesztett gyártói felelősség bevezetése nagy előrelépést jelent „a szennyező fizet” elv szempontjából, és üdvözlendő válasz az Európai Számvevőszék azon megállapítására, hogy a szennyezés költségeit még mindig nagyrészt az adófizetők viselik (10). Összhangban van továbbá az elvnek a környezetvédelmi jogszabályokba való integrálásával, az uniós szintű környezetvédelmi felelősségi rendszer megerősítésével, valamint az uniós források hatékonyabb védelmével azzal szemben, hogy olyan projektekre használják fel őket, amelyeket a szennyezőnek kellene finanszíroznia.

4.9.

Az eutrofizáció továbbra is problémát jelent az EU-ban: a folyók, tavak és parti vizek több mint 30 %-a, az uniós tengervizek 81 %-a érintett, és az elmúlt évtizedben kevés előrelépés történt (11). Ezért pozitív fejlemény, hogy a rendelkezéseket naprakésszé tették és összehangolták annak biztosítása érdekében, hogy 2035-ig minden nagy üzem, 2040-ig pedig az eutrofizációra érzékeny területre kibocsátó közepes üzemek számára követelménnyé váljon a tápanyagok csökkentése. Bár a határidők igen ambiciózusak a kihívások és végrehajtásuk, az ágazat beruházási kapacitása és a meglévő eszközök élettartama tekintetében, sok tagállamban már léteznek ilyen tápanyag-eltávolítási követelmények, és az EGSZB üdvözli az egész EU-ra kiterjedő harmonizációt.

4.10.

A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése szerint a kisebb agglomerációk a kezeletlen szennyvíz fennmaradó forrásainak jelentős részét teszik ki, és nyomást gyakorolnak a víztestekre (12). Bár előnyös lenne, ha több szennyvizet kezelnének, a javaslat számos kihívást vonz maga után, mivel az új szennyvízvezetékek építése jelentős költséget jelent a ritkán lakott területeken, így intenzív pénzügyi támogatást tesz szükségessé. Elő kell mozdítani a decentralizált megoldásokat és a jól működő egyéni rendszereket. A száraz (komposztáló) WC-k csökkentik az öblítéshez szükséges ivóvízfogyasztást, és elősegíthetik a körforgásos gazdaságot azáltal, hogy az emberi bélsárokat összetett, költséges és energiaigényes gyűjtő-, szivattyú- és kezelőrendszerek nélkül visszajuttatják a talajba. A WHO kidolgozott ilyen iránymutatásokat a szennyvíz, az ürülék és a szürkevíz biztonságos újrafelhasználására vonatkozóan (13).

4.11.

A szennyvízvezetékekből származó szivárgás a kezeletlen szennyvíz gyakran figyelmen kívül hagyott és nagyrészt be nem jelentett forrása, amely veszélyezteti a felszín alatti vizeket. Ez a városi rendszerek környezetszennyezési terhelésének jelentős részét teheti ki (14). A probléma a szennyvízhálózat elöregedésével valószínűleg súlyosbodni fog. A szennyvízcsatornák szivárgásának megfelelő nyomon követésére és mennyiségi meghatározására van szükség, és ezt követelményként bele kell foglalni az irányelvbe.

4.12.

A szennyvíztisztítás meglehetősen energiaigényes, és gyakran jelentős tételként szerepel az önkormányzatok villanyszámláin. Ugyanakkor a szennyvíz különböző – többek között vegyi, kinetikai és termikus – formákban energiát tartalmaz, amelyet az uniós célkitűzésekkel összhangban a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése érdekében hasznosítani kellene. Előremutató, hogy figyelmet kap az energiahatékonyság azzal a céllal, hogy 2040-ig megvalósuljon az ágazat energiasemlegessége.

4.13.

A szennyvízágazatban nagy lehetőségek rejlenek az erőforrások előállítására. Az EU-ban már vannak olyan szennyvíztisztító telepek, amelyek az energiatakarékos technológiáknak és a megújulóenergia-termelésnek köszönhetően – például a szennyvíziszap anaerob lebontása és az előállított biogáz későbbi hasznosítása révén – energiapozitívak (15). További lehetőség a kezelési struktúra területeinek kettős felhasználása a fotovoltaikus panelekkel való lefedés révén, amit elő kell mozdítani.

4.14.

Az EU-ban 10 millió ember számára jelenleg sem biztosított a megfelelő szanitáció. Ezért üdvözlendő, hogy a javaslat előírja a tagállamok számára, hogy javítsák a megfelelő szanitációhoz való hozzáférést, különösen a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok számára, biztosítva többek között, hogy a nyilvános illemhelyek 2027-re ingyenesek legyenek. A követelményt azonban meg kell erősíteni annak előírásával, hogy a tagállamok a településtervezés korai szakaszában mindenki számára biztosítsák a megfelelő szanitációhoz való hozzáférést, és vegyék figyelembe a vízszolgáltatások megfizethetőségét és szociális vonatkozásait. Ez magában foglalja a szennyvízgyűjtő és -kezelő eszközök hosszú életciklusát, valamint azt, hogy természetüknél fogva rugalmatlanok az alkalmazkodással vagy a korszerűsítéssel szemben.

4.15.

A vízszolgáltatások megfizethetőségének biztosítása érdekében szigorúan korlátozni kell a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek alóli mentességeket. Lehetőség szerint törölni kell az évi két tonnánál kisebb mennyiségben forgalomba hozott termékekre vonatkozó mentességet, mivel egyes anyagok még kis mennyiségben is erős hatásúak, és pontosítani kell legalább azt, hogy a két tonnás határérték az uniós piacra, nem pedig a nemzeti szintre vonatkozik. Biztosítani kell továbbá, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség kiterjedjen az online kiskereskedőkre is.

4.16.

A szennyvíztisztítás költsége a vízszámlák jelentős részét teszi ki, de sok vízhasználó nincs tudatában a szennyvíztisztítás által nyújtott szolgáltatásnak, és nem tudja, hogy a lakóhelyén milyen minőségű a szennyvíztisztítás. Ezért üdvözlendő a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó új rendelkezés, mivel biztosítaná az arra vonatkozó naprakész információk terjesztését, hogy az adott területen milyen arányban tisztítják (vagy nem tisztítják) a szennyvizet, továbbá milyen terhelést jelentenek a települési szennyvíztisztító telepek és egyedi rendszerek által, illetve a szennyvízcsatornák túlfolyása és a települési lefolyó vizek útján kibocsátott szennyező anyagok.

---

(1)  Európai Vízszövetség (EWA), Water Manifesto.

(2)  Egyesült Nemzetek Szervezete, fenntartható fejlődési célok, 6. cél: A vízhez és szanitációhoz történő hozzáférés biztosítása mindenki számára.

(3)  OECD, Financing Water Supply, Sanitation and Flood Protection [A vízellátás, a víziközmű-szolgáltató létesítmények és az árvízvédelem finanszírozása].

(4)  UNEP, How drug-resistant pathogens in water could spark another pandemic. [Így válthatnak ki újabb világjárványt a vízben található gyógyszerrezisztens patogének]

(5)  UNEP, Environmental Dimensions of Antimicrobial Resistance [Az antimikrobiális rezisztencia környezeti vonatkozásai].

(6)  Lapointe és mtsai., Sustainable strategies to treat urban runoff needed, Nature Sustainability 5, 2022, 366. o.

(7)  Tian és mtsai., A ubiquitous tire rubber– derived chemical induces acute mortality in coho salmon, Science, 371. évf., 2021, 185. o.

(8)  EAWAG, Monitoring antibiotic resistance in wastewater [A szennyvíz antibiotikum-rezisztenciájának nyomon követése].

(9)  Wilhelm és mtsai., Does wastewater treatment plant upgrading with activated carbon result in an improvement of fish health?, Aquatic Toxicology, 192. évf., 2017, 184. o.

(10)  Számvevőszék, 12/2021. sz. különjelentés: A „szennyező fizet” elv alkalmazása következetlen az Unió környezetvédelmi politikáiban és fellépésében.

(11)  Európai Bizottság, Jelentés a 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról.

(12)  Európai Bizottság, A 91/271/EGK tanácsi irányelv értékelése.

(13)  WHO, Guidelines for the safe use of wastewater, excreta and greywater [Iránymutatás a szennyvíz, az exkrétumok és a szürkevíz biztonságos felhasználásáról].

(14)  Nguyen és Venohr, Harmonised assessment of nutrient pollution from urban systems including losses from sewer exfiltration: a case study in Germany, Environmental Science and Pollution Research, 28. évf., 2021.

(15)  Lásd például: Marselisborg WWTP – from wastewater plant to power plant.