Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható kék bolygó felé vezető út kijelölése – Közös közlemény az EU nemzetközi óceánpolitikai irányítási menetrendjéről

(JOIN(2022) 28 final)

(2023/C 140/11)

Előadó:

Stefano PALMIERI

Felkérés:	Európai Bizottság: 2022.11.25.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Közgyűlési határozat:	2022.6.15.
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.12.20.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.1.24.
Plenáris ülésszak száma:	575.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	184/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az óceánpolitikai irányítást nem szabad pusztán „tengerügyi kérdésnek” tekinteni. A tengeri környezet összetett rendszert alkot a különböző szintű (helyi, regionális, globális) és különböző vetületekkel rendelkező ágazatok, jogszabályok, érdekelt felek szempontjából. Szorosan összefonódik szárazföldi tevékenységekkel, szakpolitikákkal és fellépésekkel, és a döntéshozatal tudásalapú támogatását igényli, interdiszciplináris integrált megközelítés és tudományos diplomácia alkalmazásával. Az EGSZB üdvözli az óceánok fenntarthatóságával foglalkozó kormányközi testület létrehozására irányuló javaslatot.

1.2.

Az EGSZB üdvözli a védett tengeri területek kijelölését, támogatja a karbonsemlegesség megvalósítását és a hajók fenntartható bontását.

1.3.

A döntések és az intézkedések tekintetében koherenciára van szükség a különböző szakpolitikák és megállapodások között, átlátható értékelést nyújtva a megvalósíthatóságról és a hatásokról. Az EGSZB támogatja azt a szerepet, amelyet az EU jogalkotóként, valamint a globális szintű hálózatok és partnerségek megerősítésében tölt be, figyelmet fordítva a kutatás és az innováció jelentőségére.

1.4.

Az EGSZB pénzügyi elrettentő intézkedéseket szorgalmaz az „olcsó lobogók” igénybevétele tekintetében (pl. a hajók bontására vonatkozó biztosítékokból álló külön alap létrehozása), és javasolja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás kiigazítására szolgáló mechanizmust terjesszék ki a tengeri ökoszisztémát érintő szennyező anyagok széles körére.

1.5.

Az EGSZB üdvözli a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal és a járulékos fogásokkal szemben alkalmazott „zéró toleranciát”, és arra ösztönzi az EU-t, hogy támogassa a tisztességes piaci szereplőket a halászati erőforrások fenntartható védelmének megvalósításában és az azokkal való fenntartható gazdálkodásban. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a régiók környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának biztosítása érdekében támogassa a fenntartható, alacsony környezeti hatású kisüzemi és ipari halászatot, a „zéró környezeti hatású” akvakultúrát és az algakultúrát.

1.6.

A mélytengeri bányászat tekintetében még mindig nincs elegendő megbízható tudományos eredmény a környezetre gyakorolt hosszú távú hatások értékeléséhez. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elfogadta az elővigyázatossági megközelítést, és kéri, hogy a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) vezessen be moratóriumot a bányászati engedélyek kiadására. Az EGSZB szorgalmazza olyan független nemzetközi tudományos testületek létrehozását, amelyek tudásalapú támogatást nyújtanak a döntésekhez és a beavatkozásokhoz.

1.7.

A fel nem robbant hadianyag-maradványok, az újonnan megjelenő szennyező anyagok és a természeti katasztrófák hatásai átalakíthatják a tengeri térség használatát és az ebből következő gazdasági/geopolitikai forgatókönyveket. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által ezen kihívások kezelése érdekében tett erőfeszítéseket.

1.8.

A tengerek biztonsága és védelme alapvető fontosságú. A készségek és technológiák generációs megújítására van szükség, amelyhez tisztességes élet- és munkakörülményeknek kell társulniuk. Az EGSZB továbbá arra kéri a tagállamokat, hogy ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188/2007. sz. egyezményét (1), és biztosítsák annak hatékony átültetését az uniós tagállamok nemzeti jogába (2). Az EGSZB üdvözli az (EU) 2017/159 tanácsi irányelvet (3), és kéri, hogy az eljárás hatályát terjesszék ki az élet- és munkakörülmények javítása, valamint a tengeri halászati ágazatban dolgozók egészségének és biztonságának védelme érdekében.

1.9.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a legkülső régiók (4) – földrajzi jellemzőik miatt – kulcsszerepet kapjanak a COM(2022) 198 final (5) dokumentumban meghatározott óceánpolitikai irányítás keretében, a JOIN(2022) 28 final dokumentumban azonban egyáltalán nem szerepelnek.

1.10.

Az EU által támogatott új és megerősített nemzetközi óceánpolitikai irányítás érdekében az EGSZB kéri, hogy a különböző érdekelt feleket – e folyamat minden szakaszában, a konzultációktól és a tervek közös kidolgozásától a végrehajtásig és a végső értékelésig – hatékonyan és átláthatóan vonják be a szakpolitikák tudásalapú támogatásának kialakításába, valamint a kommunikációba és a tájékoztatásba. A kihívások összetettségének kezelésére érdemes a szervezeti struktúra új formáit bevezetni.

1.11.

Az EGSZB szorgalmazza a tengerjoggal kapcsolatos ismeretek széles körű terjesztését az uniós polgárok számára. Nemzetközi jogszabályra van szükség a különböző kompetenciaterületek (part menti határok, gazdasági övezetek, a tengeri erőforrások védelme, a „biztonságos kikötő” meghatározása stb.) szabályozására, különösen a tengeri mentéssel és segítségnyújtással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek tisztázása, a veszély fogalmának kodifikálása, valamint a kutatási-mentési módszerek kodifikálása érdekében (6). Az EGSZB kéri e szabály megfelelő végrehajtását, megerősítve azt az alapelvet, hogy a tengeren veszélybe került személyeket meg kell menteni, és mindennemű kételyt vagy feltételt mellőzve biztonságos kikötőbe kell szállítani.

1.12.

Tekintettel az Északi-sarkvidék geopolitikai és környezeti jelentőségére, az EGSZB üdvözli az EU elkötelezettségét a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás teljeskörű végrehajtása, az északi-sarkvidéki védett tengeri területek kijelölésére irányuló erőfeszítések, valamint a szénhidrogén-kitermelést célzó fúrások tilalma mellett (7).

1.13.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az óceánpolitikai irányítás kihívásainak kezelését célzó tervezett beruházások nem elég ambiciózusak, ezért megfelelő Óceánalap létrehozását kéri, amely támogatja a tengerrel kapcsolatos kihívások leküzdését.

2.   Általános megjegyzések a referenciakerettel kapcsolatban

2.1.

A tengerügyi és tengerészeti kérdések terén az egyik fő kihívás a különböző (globális, nemzeti, regionális és helyi) szintű fellépések közötti, illetve az ágazatok közötti koherencia. A sok egymással versengő igény veszélyeztetheti az intézkedéseket, és drasztikusan csökkentheti azok hatását.

2.2.

Az óceánpolitikai irányításban tudásalapú támogatásra van szükség a döntések meghozatalához. Az emberek tengeri környezetre gyakorolt hatása nem korlátozódik a tengeri tevékenységekre (bányászat, halászat, szállítás), hanem magában foglal olyan szárazföldön végzett tevékenységeket is, amelyek szélesebb körű szennyezést okoznak (hulladék, növényvédő szerek, antibiotikumok, foszfátok, műanyagok, robbanóanyagok stb.). Ezért alapvető fontosságú, hogy az óceánok kérdése ne csak a 14. fenntartható fejlődési célba, hanem az ipari termeléssel és a közösségi magatartásformákkal foglalkozó célokba is beépüljön. Az egészséges és termékeny tengeri ökoszisztéma integráltabb megközelítést igényel, amely olyan szempontokat is magában foglal, amelyek nem korlátozódnak a tengerügyi és tengerészeti kérdésekre.

2.3.

Az elmúlt években, amikor számos kontextusban felmerült a komplexitás, új irányítási módok alakultak ki, amit elsősorban a piac és a hálózattudomány ösztönzött. A komplex rendszereket nehéz irányítani, dinamikájukat pedig hosszú távon nem lehet könnyen megjósolni. Az óceánok komplex rendszert alkotnak, ahol a part menti és a nyílt tengeri területekre vonatkozó szabályok közötti hatalmas eltérések, a nemzeti kormányok és a magánszektor szintjén folytatott viták arra engednek következtetni, hogy a kihívások kezelése érdekében szükség lehet egy megújult tudománydiplomácia alkalmazására. Az EGSZB elismeri, hogy a különböző és egymással összekapcsolódó vetületek integrálására irányuló kezdeményezésként a célnak megfelelő irányítási eszközöket és szakpolitikai interfészeket kell kidolgozni.

2.4.

Az EGSZB támogatja az EU jogalkotóként, valamint a globális szintű hálózatok és partnerségek megerősítésében, a kutatás és az innováció szerepének kezelésében, megoldások és iránymutatások biztosításában, továbbá konkrét kezdeményezések előmozdításában játszott szerepét.

3.   Az európai bizottsági közlemény értékelése

A javaslatban felsorolt négy területre koncentrálunk: 1. A nemzetközi óceánpolitikai irányítási keret megerősítése; 2. Az óceánok fenntarthatóságának 2030-ig történő megvalósítása; 3. Az óceán biztonságos és védett térséggé tétele; 4. Az óceánokkal kapcsolatos ismeretek bővítése.

3.1.   A nemzetközi óceánpolitikai irányítási keretrendszer megerősítése

3.1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elkötelezett amellett, hogy támogassa a legszigorúbb nemzetközi normákat az átláthatóság, a jó kormányzás és az érdekelt felek bevonása tekintetében a nemzetközi szervezetekben, például a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságban (ISA) és a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO).

3.1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza az EU szerepét a jogalkotás terén, többek között a tudománydiplomácia, valamint a globális szintű hálózatok és partnerségek megerősítése révén. Az EGSZB különösen hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy rendszert a megfelelő intézkedések elfogadására és nyomon követésére. Üdvözöljük a védett tengeri területek (MPA-k) kijelölését és az egyéb hatékony területalapú védelmi intézkedéseket, a 2030-ra szóló 30 %-os cél kitűzésével, amennyiben elismerik e területeknek az óceánrendszer működése szempontjából való jelentőségét, és az intézkedések elfogadása az egyes területek hatékonyságának és eredményességének elemzésén alapul, figyelembe véve a költségeket, a felelősségi köröket, a határidőket és a nyomon követést.

3.1.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár az elmúlt években némi technológiai előrelépés következett be, a mélytengeri bányászat hosszú távú hatásai a beszámolók szerint még mindig láthatóak, és az ökoszisztémák helyreállása még mindig tart a sok évtizeddel ezelőtt kitermelésre használt területeken (8). Az EGSZB üdvözli az elővigyázatossági megközelítés elfogadását, és kéri, hogy a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) vezessen be moratóriumot a bányászati engedélyek kiadására. Az EGSZB arra kéri az ISA-t, hogy hozzon létre független nemzetközi tudományos testületet, amely jól meghatározott szakpolitikai döntésekbe ülteti át a tudásalapú elemzést. Az EGSZB javasolja továbbá a tengerfenékről kitermelt anyagok alternatíváira irányuló kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások előmozdítását.

3.1.4.

A kisüzemi part menti halászat és akvakultúra létfontosságú tényezők számos part menti közösség túlélésében és kulturális örökségük megőrzésében. A gazdasági válságot általában véve a halászati ágazat, konkrétabban a hagyományos és a kisüzemi halászat szenvedte meg a legjobban, ezért az ágazatnak ma egyedi stratégiára van szüksége ahhoz, hogy helyreállítsa szilárd piaci pozícióját (9). Az EGSZB megfelelő beavatkozásokat szorgalmaz e tevékenységek megerősítése, a helyi közösségek bevételi forrásainak diverzifikálása (pl. part menti turizmus és szabadidős vízi tevékenységek), a pályamódosítás támogatása, a hátrányos helyzetű helyi régiók támogatása és a környezeti fenntarthatóság érdekében (10).

3.1.5.

Az EGSZB üdvözli a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szemben alkalmazott „zéró toleranciát”, és arra ösztönzi az EU-t, hogy támogassa a tisztességes piaci szereplőket a halászati erőforrások fenntartható védelme és az azokkal való fenntartható gazdálkodás érdekében. Az EGSZB hangsúlyozza az EU-nak a nem uniós országokkal a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés előmozdítása érdekében folytatott halászati párbeszédekben játszott szerepét. Ebben az összefüggésben az EGSZB elismeri, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások több nem uniós partnerország esetében fontos szerepet játszanak az együttműködés szilárd keretének kialakításában.

3.1.6.

Az Északi-sarkvidék drasztikus változásokkal néz szembe, amelyek veszélyeztethetik a környezetet és a geopolitikai egyensúlyt. Az EGSZB üdvözli az EU elkötelezettségét a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás teljeskörű végrehajtása, az északi-sarkvidéki védett tengeri területek kijelölésére irányuló erőfeszítések, valamint a szénhidrogén-kitermelést célzó fúrások tilalma mellett (11).

3.1.7.

Az EGSZB elismeri, hogy a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken nehéz végrehajtani az intézkedéseket, hangsúlyozza, hogy koherenciát kell biztosítani a különböző partnerségek és megállapodások között, és támogatja az EU-nak a nyílt tengerekről szóló szerződésre irányuló, folyamatban lévő tárgyalások során tett erőfeszítéseit.

3.2.   Az óceánok fenntarthatóságának 2030-ig történő megvalósítása

3.2.1.

Az EGSZB üdvözli a karbonsemlegesség 2050-ig történő megvalósítására irányuló kötelezettségvállalásokat és erőfeszítéseket. Az EU fontos szerepet tölt be a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) a tengeri és halászati ágazat dekarbonizációját célzó globális jogalkotási és operatív folyamat során.

3.2.2.

Az EGSZB elismeri, hogy a tengerszennyezés elleni küzdelem kihívást jelent. A különböző források – köztük a szárazföldi források – összekapcsolódása, valamint az érdekelt felek sokfélesége és a jogszabályi határok bonyolultabbá teszik a helyzetet. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a szennyező anyagok sokféleségével, és elő kell mozdítani az eredményes intézkedéseket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy koherenciára van szükség, és figyelembe kell venni az óceánpolitikai irányításon kívül eső azon szempontokat is (például a szennyező anyag-mentességi, a biodiverzitási és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiában (12) érintetteket), amelyek jelentős hatást gyakorolnak a tengerszennyezésre (13).

3.2.3.

A fel nem robbant hadianyag-maradványok magukban foglalják a tengerbe süllyesztett hagyományos robbanó- és vegyi fegyvereket is. A hadianyag-maradványok jelentette, tagadhatatlan tengeri veszélyek a múltban kevés figyelmet kaptak. A probléma sürgős stratégiát tesz szükségessé, mivel a gazdasági ágazatok egyre nagyobb igényt támasztanak a tengeri területekre, és a legtöbb lőszer ki van téve a korrózió veszélyének, ami mérgező, rákkeltő, mutagén és teratogén anyagok szivárgásához vezet. Ezért felderítési, nyomonkövetési és mérséklési intézkedésekre van szükség közös európai tudás- és technológiai támogatással (14).

3.2.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a tengerbe süllyesztett lőszerek környezeti hatásainak csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, és megjegyzi, hogy nem csupán az I. és II. világháborúból, hanem a más – pl. a balkáni és az ukrajnai – konfliktusokból származó fel nem robbant hadianyag-maradványok is veszélyt jelentenek, és nem csupán a kiszivárgott anyagok esetleges toxicitása miatt, hanem a nem szándékos felrobbantásuk vagy önrobbanásuk kockázatával is számolni kell.

3.2.5.

Az EGSZB elismeri egyes halászati eszközöknek az ökoszisztémára gyakorolt környezeti hatásait, és megjegyzi, hogy a javasolt megoldások között számos olyan van, melyek költségei nem fenntarthatóak, vagy hatásuk globális szinten elhanyagolható. Az EGSZB új technológiák/anyagok bevezetését kéri a kihívás enyhítése érdekében, amelyeket kompenzációs intézkedéseknek és a célközönségre szabott kampányoknak kell kísérniük, hogy felhívják a halászok figyelmét a lehetőségekre (15).

3.2.6.

A halállományok túlhalászását és a járulékos halászatot globális szinten is valós problémaként ismerik el. A halászati ágazat jelentős hatást gyakorol számos fajra, ezért megalapozott aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez veszélyeztetheti egyes fajok fenntarthatóságát, valamint a teljes tengeri ökoszisztéma egyensúlyát. Másrészt a helyi halászok tevékenységei a területi kultúrák és a fenntartható gazdaság jelentős részét képezik, amely környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható folyamat során egészséges élelmiszereket biztosít a polgárok számára. A halállományok antropogén terhelése csökkenthető a zéró környezeti hatású akvakultúra előmozdításával (beleértve az algakultúrát is).

3.2.6.1.

Mindezek alapján az EGSZB az alábbiakat kéri: a) szigorúbb ellenőrzések és szankciók a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatban; b) a halászati ágazat oly módon történő nyomon követése és szabályozása, amely megszünteti a halállományok túlhalászását és a járulékos fogásokat, valamint előmozdítja az ágazat tényleges fenntarthatóságát; c) a zéró környezeti hatású akvakultúra és algakultúra előmozdítása és támogatása, beleértve az etetés és az energiafogyasztás szempontjait is; d) gazdasági kompenzáció nyújtása a munkavállalók számára a technológiák és a termelési rendszerek átalakítására irányuló átmeneti fázisokban.

3.2.7.

A tengeri szállítás a világ kereskedelmi teherszállításának több mint 90 %-át teszi ki, és ezzel a világgazdaság gerincét képezi. Az óceánjáró hajók jelentős szennyezési forrásként életciklusuk végén is hatással bírhatnak. A magas jövedelmű országok hajótulajdonosai gyakran leplezik a hajók valódi hovatartozását azáltal, hogy adóparadicsomokban lajstromoztatják őket, többek között a környezetvédelmi szabályok kikerülése érdekében. Ebben az összefüggésben a nemzetközi és regionális erőfeszítések hatástalannak bizonyultak ezen magatartással szemben (16). Még mindig él az a gyakorlat – többek között az uniós országokbeli hajótulajdonosok körében is –, hogy a hajó legutolsó lobogó szerinti országa valamely „olcsó lobogót” kínáló nemzet, mert ezáltal a hajótulajdonosok ki tudják vonni magukat a szabályok alól, és pénzt takarítanak meg. Az EGSZB azt javasolja, hogy a hajók bontását tekintsék a tengerszennyezés jelentős forrásának, és a következőkre hívja fel az EU-t: a) a szigorúbb, kötelező erejű szabályozás biztosítására irányuló intézkedések meghozatala; b) a tevékenység nyomon követése a környezetvédelmi előírások megkerülésének megakadályozása érdekében; c) pénzügyi elrettentő eszközök bevezetése az olcsó lobogók igénybevételével szemben, például olyan külön alap létrehozása, amely a hajó teljes élettartama alatt az uniós környezetvédelmi és biztonsági előírások tiszteletben tartásának garantálására szolgál, az uniós joghatóságon kívül is.

3.3.   A tengeri biztonság és védelem biztosítása

3.3.1.

Az EGSZB elismerését fejezi ki amiatt, hogy az EU megerősíti tengeri védelmi szolgáltatói szerepét a határain belül és kívül egyaránt. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy a közelmúlt geopolitikai fejleményeire tekintettel azonosítsa a lehetséges tengeri érdekterületeket, és összpontosítson az újonnan felmerülő prioritásokra.

3.3.2.

Az EGSZB üdvözli az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a tengeri biztonság növelését célzó intézkedéseket mozdítson elő és hajtson végre. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy bővítse ki a tengeri tevékenységekben részt vevő azon ágazatok körét, amelyek a környezetre és az emberi egészségre potenciálisan veszélyesnek tekinthetők, ideértve a turizmust, a hajóbontást és -építést, az energiaügyet és az akvakultúrát. Az EGSZB szorgalmazza továbbá a technológiák – például a környezetbarát meghajtás –, a munkahelyek és a munkakörülmények korszerűsítésének előtérbe helyezését a tengeri és tengerészeti tevékenységekhez (pl. hajógyárak, kikötők, hajók stb.) kapcsolódó sokszínű logisztikai tevékenységeket illetően.

3.3.3.

Az EGSZB javasolja, hogy biztosítsák a szabályozás koherenciáját a tengeri ökoszisztémák megőrzésével kapcsolatos intézkedések és a tengeri biztonságra és a tengeri munkakörülményekre vonatkozó szabályok között az alábbiakra vonatkozó hatásvizsgálatok révén: i. foglalkoztatás, ii. bérezés, iii. technológiák, iv. tisztességes élet- és munkakörülmények, valamint v. a munkavállalók képzése. Szorgalmazza továbbá a különböző közigazgatási szervek közötti koordináció javítását minden szinten, a tengeri területek integrált kezelése érdekében (17).

3.3.4.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188. sz. egyezményét, és biztosítsák az egyezmény nemzeti jogba való helyes átültetéséhez és helyes alkalmazásához szükséges eszközöket. Az EGSZB üdvözli az (EU) 2017/159 tanácsi irányelvet (18), és kéri, hogy kezdjék meg az irányelv hatályának az emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatások kumulatív hatásait is magában foglaló kiterjesztését. Az EGSZB továbbá rámutat arra, hogy valóban ambiciózus uniós jogszabályokra van szükség a vállalatok fenntarthatóságára és a kényszermunkára vonatkozóan (19).

3.3.5.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy általános elveket és gyakorlati iránymutatásokat dolgozzanak ki az ezekben az ágazatokban történő munkavégzéshez kapcsolódó tisztességes szolgáltatásokra vonatkozóan, beleértve a következőket: a) kielégítő és megfelelő útmutatás a halászhajók tulajdonosai és a (határokon átnyúló) munkaerőpiaci szolgáltatások számára; b) mintaszerződések a munkaerőpiachoz kapcsolódó (határokon átnyúló) szolgáltatásokra vonatkozóan; c) kielégítő és megfelelő útmutatás a (külföldi) halászhajókon munkát kereső halászok számára; és d) panasztételi mechanizmusok (20).

3.3.6.

A tengerekkel és óceánokkal kapcsolatos ismeretekhez és a tengeri biztonsághoz kapcsolódó elem a tengerjoggal és annak tényleges érvényesítésével kapcsolatos ismereteknek a szükséges széles körben végzett terjesztése. Nemzetközi jogszabályra van szükség a különböző kompetenciaterületek (part menti határok, gazdasági övezetek, a tengeri erőforrások védelme, a „biztonságos kikötő” meghatározása stb.) szabályozásához, különösen a tengeri mentéssel és segítségnyújtással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek tisztázása, a veszély fogalmának kodifikálása, valamint a kutatási-mentési módszerek kodifikálása érdekében.

3.3.7.

A természeti katasztrófák (árvizek, szökőár, szélsőséges időjárási események) hatással lehetnek a tengeri környezetre, ami közvetett kockázatot jelent az emberi tevékenységekre és az egészségre nézve. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a természeti katasztrófákkal, amelyek a környezetet és általában a tengeri tevékenységeket fenyegető kockázatok lehetséges forrásai.

3.4.   Az óceánokkal kapcsolatos ismeretek bővítése

3.4.1.

Az EGSZB elismeri, hogy az óceánok az egymással összefüggő környezeti változókat, valamint az érdekelt felek, a jogszabályok, a kultúrák és a helyi kapacitások sokféleségét tekintve komplex rendszert alkotnak. Az EGSZB kéri a különböző tudományágak és szakértelem (adat-, komplexitás- és hálózattudomány, pszichológia, szociológia, gazdaság) hatékony és átlátható bevonását a szakpolitika tudásalapú támogatásának kialakításába (amint azt az óceánok fenntarthatóságával foglalkozó kormányközi testület (IPOS) számára javasolják).

3.4.2.

A tudás és a gyakorlat a sikeresen kifejlesztett decentralizált szervezeteknél új irányítási módokat mutat az összetett kihívások önszervező struktúrák révén történő kezelésére. Az EGSZB kéri a bevált gyakorlatok és modellek kiterjesztését a kék gazdaság valamennyi ágazatára, beleértve azokat is, amelyek új munkahelyeket és növekedést biztosíthatnak (pl. turizmus, búvárkodás stb.), valamint a közszférára is. A fenntartható kék gazdaságra irányuló finanszírozás elosztásának társadalmi és gazdasági előnyöket kell biztosítania a jelenlegi és jövőbeni generációk számára, vissza kell állítania és meg kell őriznie a tengeri ökoszisztémák diverzitását, termelékenységét, rugalmasságát és értékét, valamint támogatnia kell a tiszta technológiákat, a megújuló energiaforrásokat és az újrahasznosítást (21).

3.4.3.

A civil társadalmat és a helyi érdekelt feleket be kell vonni a folyamat minden szakaszába, a konzultációktól és a tervek közös kialakításától kezdve a végrehajtáson át a végső értékelésig. Az óceánokkal kapcsolatos ismeretek alapvető fontosságúak a rendszer integrált fenntarthatóságára irányuló társadalmi átalakuláshoz. A szervezeti struktúrákban és folyamatokban prioritásként kell kezelni a szociális dimenziót és az integrált fenntarthatóság tudományos támogatását, javítva a szociális párbeszéd előmozdítására és támogatására, a biztonság növelésére, a munkakörülmények javítására, a minőségi munkahelyek teremtésére, a munkavállalók készségeinek fejlesztésére és a „generációs megújulás” biztosítására (22) irányuló intézkedéseket, és finanszírozást biztosítva számukra.

3.4.4.

Az EGSZB üdvözli a tengeri adatok és az óceánmegfigyelések megosztásának uniós gyakorlatát. Elismeri a tengeri szolgáltatások jelentőségét és gazdaságra gyakorolt hatását, valamint a tengeri infrastruktúrák költségeit, amelyek hatalmas beruházásokat igényelnek a nemzeti forrásokból. Az EGSZB megjegyzi, hogy a tengeri ökoszisztéma komplexitásának modellezése alapján még mindig nem könnyű megérteni, hogyan működik az ökoszisztéma és hogyan függ össze az emberi tevékenységekkel. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy mozdítsa elő az adatokhoz való nyílt hozzáférést és azok újrafelhasználását, valamint finanszírozza a megfigyelések költségeinek csökkentésére és a jó környezeti állapot hatékony értékelésére irányuló innovatív megközelítéseket (23).

3.4.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tudománydiplomáciára és a tárgyalásokra vonatkozóan tudományos módszertant kell alkalmazni. Az EGSZB kéri, hogy a tényleges fenntarthatóság és az intézkedések megvalósíthatósága érdekében vezessenek be képzéseket a végső felhasználók és a vezetők számára, helyi szinten is.

4.   Kritikus kérdések

4.1.

Az irányítás fogalma számos különböző jelenséghez kapcsolódik, a döntéshozatali folyamatoktól kezdve a szakpolitikai eszközökig. Az irányítás fogalma rendkívül tág, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy széles körben használják, és valószínűleg nem megfelelően. Az óceánok nem ismerik a politikai határokat, és szorosan összekapcsolódnak a földhasználattal. A kihívásokat az országok külön-külön nem tudják leküzdeni, hanem transznacionális megközelítésre van szükség, amely az erőfeszítések és a felelősségek megvalósítható és eredményes megosztásán alapul, közösen megtervezett rendszereket, közös cselekvési terveket, valamint olyan intézkedéseket alkalmazva, amelyek a helyi erőfeszítéseket összekapcsolják az átfogó regionális keretekkel. Nem lehet egyetlen irányítási módot alkalmazni különböző dimenziókat érintő szervezeti struktúrákra. Ezzel összefüggésben az EGSZB megjegyzi, hogy a tengerekkel kapcsolatos komplex kihívások leküzdéséhez elengedhetetlen a döntéshozatal tudásalapú támogatása, a tudománydiplomácia, valamint jogszabályok országok és ágazatok közötti koherenciája.

4.2.

A gazdaság tengeri területek iránti folyamatos igénye növeli az óceánok rendszerének komplexitását az egymással összefüggő környezeti változók tekintetében. A környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható intézkedések kidolgozása és végrehajtása során számolni kell az érintett érdekelt felek, jogszabályok, kultúrák és helyi kapacitások sokféleségével. Az EGSZB kéri, hogy az óceánpolitikai irányítás tudásalapú támogatásának kialakítása során alkalmazzanak tudományos módszertant, átlátható módon, különböző tudományágak (adat-, komplexitás- és hálózattudomány, pszichológia, szociológia, gazdaság stb.) bevonásával.

4.3.

A tengeri tevékenységekben részt vevő számos ágazat jövője szempontjából döntő fontosságú kérdés a „generációs megújulás”. Vannak szempontok, amelyek látszólag távol állnak az irányítástól, ám közvetetten hozzájárulnak a tengeri tevékenységek eredményes irányításának sikeréhez. Számos olyan hasznos kezdeményezés van, amely a technológiák korszerűsítését, a szakmai képzést és a munkakörülmények javítását célozza, de ezekhez szükség van kísérő intézkedésekre, valamint arra is, hogy befektetett tőke elfogadható mértékben megtérüljön (24).

4.4.

A sikeres óceánpolitikai irányítás fő célkitűzését továbbra is a fenntartható tevékenységek képezik, és minden ágazatot képessé kell tenni e cél elérésére. Az EGSZB kéri a biztonság növelését és a munkakörülmények javítását célzó intézkedések finanszírozását, például a képzés, a tanácsadási szolgáltatások, a humántőke támogatása, a szociális párbeszéd, valamint az egészség és biztonság területén. Az EGSZB sürgeti a társjogalkotókat, hogy a szervezeti struktúrák és folyamatok elfogadása (azaz az irányítás) során kezeljék prioritásként a szociális dimenziót azáltal, hogy megerősítik a szociális párbeszédet, a biztonságot, a munkakörülményeket és a készségeket előmozdító és támogató intézkedéseket, és finanszírozást biztosítanak ezek számára.

4.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az óceánpolitikai irányítás kihívásainak kezelését célzó tervezett beruházások nem elég ambiciózusak. A szennyezés forrásai elleni küzdelemhez, a mérséklési intézkedésekhez és a tengeri tevékenységek irányításához minden ágazatban megfelelő pénzügyi erőfeszítésekre, strukturális intézkedésekre és a civil társadalom szerepvállalására van szükség. Az EGSZB üdvözli az ÜHG-kibocsátás csökkentésére, valamint a legjobban teljesítők és az innováció ösztönzésére irányuló erőfeszítéseket (25). Ez egyaránt támogathatja a tengeri szállítási ágazat dekarbonizációjára irányuló törekvést, valamint a tengerrel kapcsolatos kihívások leküzdését támogató Óceánalap létrehozását. Az EGSZB kéri továbbá a szén-dioxid-kibocsátás kiigazítását célzó mechanizmus kiterjesztését a környezeti és társadalmi szempontokra is.

4.6.

A legkülső régiók földrajzi jellemzőik miatt alapvető szerepet játszhatnak az óceánok, tengerek és a tengeri erőforrások területén rejlő valamennyi lehetőség kiaknázásában, és prioritásként kell kezelni őket, mivel nagy potenciállal rendelkeznek a gazdaság fellendítésére, a minőségi munkahelyek teremtésére és az emberek jólétének biztosítására (26). Mindezek miatt az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni azt különleges szerepet, melyet a legkülső régiók tölthetnek be az óceánpolitikai irányítás megvalósításában, különösen az alábbi területeken: a) az „Óceánjaink és vizeink minőségének helyreállítása 2030-ig” elnevezésű küldetés; b) halászati adatok gyűjtése és nyomon követése; c) az illegális és megkülönböztetés nélküli halászat elleni küzdelem és a fenntartható halászat támogatása; valamint d) a tengeri területrendezéssel kapcsolatos ismeretek megosztása (27).

4.7.

Az óceánokkal kapcsolatos ismeretek elősegítik a tengereket érintő kihívások kommunikálását, és hozzájárulhatnak a megoldások előmozdításához. A média és a politikusok is nagy figyelmet fordítanak a műanyagok problémájára, amely azonban csak egyike a tengerek és óceánok előtt álló számos kihívásnak. A tengereket érintő kihívások, valamint a földhasználat és a fogyasztói magatartás közötti összefüggéseket gyakran figyelmen kívül hagyják. Az EGSZB átfogóbb és átláthatóbb kommunikációt szorgalmaz az óceánokat illetően, valamint a jogszabályok és a tengert és a szárazföldet érintő intézkedések összehangolását. Ez remélhetőleg utat nyit majd az ipari termelés átalakítása, valamint az olyan új technológiák és munkahelyek létrehozása előtt, amelyek jobban összpontosítanak a környezeti fenntarthatóságra.

4.8.

A közelmúltban kitört ukrajnai háború megváltoztatta a politikai helyzetet, és a figyelmet a nem várt vészhelyzetekre (energiaellátás, infláció) irányította. A váratlan kihívások (például az Északi Áramlat gázvezetékeinek biztonsága és a Fekete-tengerben lerakott lőszerek, valamint az Északi-sarkvidék geopolitikai stratégiai jelentősége) további erőfeszítéseket tesznek szükségessé a megfelelő közös beavatkozások elfogadása érdekében. Annak ellenére, hogy a háború a nyugat-balkáni útvonalon közlekedő migránsok számát is befolyásolta, a földközi-tengeri útvonalakon található átkelőhelyekre továbbra is nagy nyomás nehezedik, ami erőteljesen igénybe veszi az egyes uniós országok befogadókapacitását, és incidensek kockázatának teszi ki az embereket. Az EGSZB felhívja az EU-t, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket a tengeri biztonság támogatását célzó kezdeményezések finanszírozására, mivel a jelenlegi helyzet az éghajlati és gazdasági nyomás miatt várhatóan romlani fog.

---

(1)  Az ILO 188/2007. sz. egyezménye a halászati ágazat munkafeltételeiről.

(2)  Jelenleg 167 állam még nem ratifikálta a 188. sz. egyezményt, köztük 19 uniós tagállam, amelyek között olyan jelentős tengerparttal rendelkező országok is találhatók, mint Ciprus, Finnország, Görögország, Írország, Lettország, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország.

(3)  A Tanács (EU) 2017/159 irányelve (2016. december 19.) az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) között 2012. május 21-én megkötött, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról (HL L 25., 2017.1.31., 12. o.).

(4)  A legkülső régiókhoz szigetek, szigetcsoportok és egy szárazföldi terület (Francia Guyana) tartozik. Ezek közül kilenc régió az Atlanti-óceán nyugati részén, a Karib-tenger medencéjében, az amazóniai esőerdőkben és az Indiai-óceánban található: Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Saint-Martin, Réunion és Mayotte (Franciaország), az Azori-szigetek és Madeira (Portugália), valamint a Kanári-szigetek (Spanyolország).

(5)  COM(2022)198 final – Az emberek középpontba állítása, a fenntartható és inkluzív növekedés biztosítása és a lehetőségek kibontakoztatása az EU legkülső régióiban.

(6)  A tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezmény, 1979. április 29., Hamburg; az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye, 1982. december 10., Montego Bay; „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény, 1980. május 25.

(7)  Az Európai Bizottság és az EKSZ közös közleménye (JOIN(2021) 27 final): „Nagyobb uniós szerepvállalás a békés, fenntartható és prosperáló Északi-sarkvidék érdekében”.

(8)  Lásd: https://www.jpi-oceans.eu/en/ecological-aspects-deep-sea-mining.

(9)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A halászat szociális dimenziója (feltáró vélemény) (HL C 14., 2020.1.15., 67. o.).

(10)  https://oceans-and-fisheries.ec.europa.eu/publications/communication-commission-towards-strong-and-sustainable-eu-algae-sector_en

(11)  Közös közlemény, JOIN(2021) 27 final: Nagyobb uniós szerepvállalás a békés, fenntartható és prosperáló Északi-sarkvidék érdekében.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről (HL L 255., 2005.9.30., 11. o.); Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/883 irányelve (2019. április 17.) a hajókról származó hulladékok leadására alkalmas kikötői befogadólétesítményekről, a 2010/65/EU irányelv módosításáról, valamint a 2000/59/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2019.6.7., 116. o.).

(13)  Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei, 2011; az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, 2011.

(14)  Lásd: https://www.jpi-oceans.eu/en/munition-sea.

(15)  Lásd a halászati eszközök jelölésére vonatkozó önkéntes FAO-iránymutatásokat, valamint a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények munkáját.

(16)  Lásd: Wan és mtsai. Marine Policy, 2021.

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A halászat szociális dimenziója (feltáró vélemény) (HL C 14., 2020.1.15., 67. o.).

(18)  A Tanács (EU) 2017/159 irányelve (2016. december 19.) az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) között 2012. május 21-én megkötött, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról (HL L 25., 2017.1.31., 12. o.).

(19)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A halászat szociális dimenziója (feltáró vélemény) (HL C 14., 2020.1.15., 67. o.). Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról (COM(2022) 71 final – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon belüli tilalmáról (COM(2022) 453 final).

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A halászat szociális dimenziója (feltáró vélemény)(HL C 14., 2020.1.15., 67. o.).

(21)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2018) 390 – 2018/0210 (COD)) (HL C 110., 2019.3.22., 104. o.).

(22)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2018) 390 – 2018/0210 (COD)) (HL C 110., 2019.3.22., 104. o.).

(23)  https://jpi-oceans.eu/en/science-good-environmental-status.

(24)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A halászat szociális dimenziója (feltáró vélemény) (HL C 14., 2020.1.15., 67. o.).

(25)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv, az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló (EU) 2015/1814 határozat és az (EU) 2015/757 rendelet módosításáról (COM(2021) 551 final – 2021/0211 (COD)) valamint Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az (EU) 2015/1814 határozatnak a 2030-ig az uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-kereskedelmi rendszerhez tartozó piaci stabilizációs tartalékba helyezendő kibocsátási egységek mennyisége tekintetében történő módosításáról (COM(2021) 571 final – 2021/0202 (COD))(HL C 152., 2022.4.6., 175. o.); A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) működőképessé tétele az uniós városok és régiók számára (HL C 301. 2022.8.5., 116. o.); az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatának európai parlamenti felülvizsgálata, (2022. június 22).

(26)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Milyen előnyöket jelentenek a legkülső régiók az EU számára? (feltáró vélemény)(HL C 194., 2022.5.12., 44. o.).

(27)  COM(2022) 198 final.