A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE —

Technikai iránymutatás az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról a 2021–2027 közötti időszakban

(2021/C 373/01)

FELELŐSSÉGKIZÁRÓ NYILATKOZAT:

E közlemény célja, hogy technikai iránymutatást nyújtson a 2021–2027-es programozási időszakra vonatkozó infrastrukturális beruházások éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatához.

Az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: InvestEU-rendelet) 8. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak fenntarthatósági iránymutatást kell kidolgoznia. A 8. cikk (6) bekezdésének a) pontja meghatározza az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó követelményeket. A 8. cikk (6) bekezdésének e) pontja értelmében a fenntarthatósági iránymutatásnak iránymutatást kell tartalmaznia a végrehajtó partnerek számára a finanszírozási és beruházási műveletek környezeti, éghajlati vagy társadalmi hatásainak átvilágítása céljából nyújtandó információkról. A 8. cikk (6) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a fenntarthatósági iránymutatásnak lehetővé kell tennie azon projektek azonosítását, amelyek nem egyeztethetők össze az éghajlat-politikai célkitűzések elérésével. Az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatára vonatkozó ezen iránymutatás a fenntarthatósági iránymutatás részét képezi.

Az (EU) 2021/1153 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: CEF-rendelet) is előirányozza az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról szóló bizottsági iránymutatást, amely összhangban áll adott esetben az Unió más programjaihoz kidolgozott iránymutatásokkal.

Az iránymutatás az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) (a továbbiakban: közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR)) 2. cikkének 37. pontja és 67. cikke (3) bekezdésének j) pontja, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (4) keretében is releváns referenciaként szolgál az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatához.

Az iránymutatást a Bizottság az InvestEU potenciális végrehajtó partnereivel szoros együttműködésben, az EBB csoporttal együtt dolgozta ki.

Ez az iránymutatás kiegészíthető további nemzeti és ágazati megfontolásokkal és iránymutatásokkal.

RÖVIDÍTÉSEK

AR4	Az IPCC negyedik értékelő jelentése
AR5	Az IPCC ötödik értékelő jelentése
C3S	A Kopernikusz program éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása
CC	Éghajlatváltozás
CBA	Költség-haszon elemzés
CEF	Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz
KA	Kohéziós Alap
EUB	Az Európai Unió Bírósága
CMIP	Csatolt modellek összehasonlító projektje
CO2	Szén-dioxid
CO2e	Szén-dioxid-egyenérték
CPR	(EU) 2021/1060 rendelet
DNSH	A jelentős károkozás elkerülését célzó elv
DWL	Tervezési élettartam
EAD	Várható éves kár
EEA	Európai Környezetvédelmi Ügynökség
KHV	Környezeti hatásvizsgálat
EPCM	Tervezés, beszerzés és kivitelezésmenedzsment
ERFA	Európai Regionális Fejlesztési Alap
ESG	Környezeti, társadalmi és irányítási
ESIA	Környezeti és társadalmi hatásvizsgálat
ECP	Kiterjesztett koncentrációs nyomvonal
FEED	Előzetes tervezés (Front-End Engineering Design)
ÜHG	Üvegházhatású gáz
GIS	Földrajzi információs rendszer
GWP	Globális felmelegedési potenciál
IPCC	Éghajlatváltozási Kormányközi Testület
JRC	Közös Kutatóközpont (Európai Bizottság)
MÁTA	Méltányos Átállást Támogató Alap
KPI	Kulcsfontosságú teljesítménymutatók
NEKT	Nemzeti energia- és klímaterv
O&M	Üzemeltetés és karbantartás
PCM	Projektciklus-menedzsment
RRF	Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz
RCP	Reprezentatív koncentrációs nyomvonal
SKV	Stratégiai környezeti vizsgálat
EUMSZ	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

TARTALOMJEGYZÉK

ÖSSZEFOGLALÓ

AZ IRÁNYMUTATÁS ALKALMAZÁSI KÖRE

AZ INFRASTRUKTÚRA ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLATA

3.1.

Felkészülés az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra

3.2.

Az éghajlatváltozás mérséklése (klímasemlegesség)

3.2.1.

Átvilágítás – 1. szakasz (mérséklés)

3.2.2.

Részletes elemzés – 2. szakasz (mérséklés)

3.2.2.1.

A szénlábnyom modellezésének módszertana infrastrukturális projektek esetében

3.2.2.2.

Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának értékelése

3.2.2.3.

Alapforgatókönyvek (szénlábnyom, költség-haszon elemzés)

3.2.2.4.

A szén-dioxid árnyékköltsége

3.2.2.5.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig és 2050-ig tartó hiteles pályájával való összeegyeztethetőség ellenőrzése

3.3.

Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz (az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia)

3.3.1.

Átvilágítás – 1. szakasz (alkalmazkodás)

3.3.1.1.

Érzékenység

3.3.1.2.

Expozíció

3.3.1.3.

Sebezhetőség

3.3.2.

Részletes elemzés – 2. szakasz (alkalmazkodás)

3.3.2.1.

Hatások, valószínűség és éghajlatváltozás okozta kockázatok

3.3.2.2.

Valószínűség

3.3.2.3.

Hatás

3.3.2.4.

Kockázatok

3.3.2.5.

Alkalmazkodási intézkedések

ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLAT ÉS PROJEKTCIKLUS-MENEDZSMENT (PCM)

ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLAT ÉS KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT (KHV)

A. melléklet:

Uniós infrastruktúra-finanszírozás 2021–2027

B. melléklet:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat dokumentációja és ellenőrzés

C. melléklet:

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és projektciklus-menedzsment (PCM)

D. melléklet:

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és környezeti hatásvizsgálat (KHV)

E. melléklet:

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)

F. melléklet:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot támogató ajánlások

G. melléklet:

Fogalomtár

Ábrák jegyzéke

1. ábra:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat, valamint a „klímasemlegesség” és az „éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia” elnevezésű pillérek

2. ábra:

Az 1. táblázatban éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának áttekintése

3. ábra:

A globális felmelegedésre vonatkozó prognózisok 2100-ig

4. ábra:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő folyamatának áttekintése

5. ábra:

Az „alkalmazási kör” fogalma a szénlábnyom-modellezés módszertanában

6. ábra:

A szén-dioxid árnyékköltsége az ÜHG-kibocsátás és -csökkentés tekintetében EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

7. ábra:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő folyamatának áttekintése

8. ábra:

Az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelésének, valamint a vonatkozó alkalmazkodási intézkedések azonosításának, értékelésének és tervezésének/integrációjának indikatív áttekintése

9. ábra:

Az átvilágítási szakasz sebezhetőségi elemzésének áttekintése

10. ábra:

Az érzékenységi elemzés áttekintése

11. ábra:

Az expozíciós elemzés áttekintése

12. ábra:

A sebezhetőségi elemzés áttekintése

13. ábra:

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázat 2. szakaszban végzett értékelésének áttekintése

14. ábra:

A valószínűség-elemzés áttekintése

15. ábra:

A hatáselemzés áttekintése

16. ábra:

A kockázatértékelés áttekintése

17. ábra:

Az alkalmazkodási alternatívák azonosítására, értékelésére/kiválasztására és végrehajtására/integrálására/tervezésére szolgáló folyamat áttekintése

18. ábra:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és a projektciklus-menedzsment (PCM) áttekintése

19. ábra:

A projektfejlesztés különböző szakaszait vezető szervek

20. ábra:

Környezeti hatásvizsgálatok (KHV) és projektciklus-menedzsment (PCM)

21. ábra:

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat dokumentációja elemeinek áttekintése

22. ábra:

A közös projektciklusszakaszok és projektfejlesztési tevékenységek áttekintése

23. ábra:

A projektgazda részvétele a projektciklus különböző szakaszaiban

24. ábra:

A PCM és az éghajlatváltozás mérséklése közötti összefüggések áttekintése

25. ábra:

A PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti összefüggések áttekintése

Táblázatok jegyzéke

1. táblázat:

Az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatának összefoglalása

2. táblázat:

Átvilágítási lista – szénlábnyom – példák projektkategóriákra

3. táblázat:

A szénlábnyom-modellezési módszertan részét képező három alkalmazási kör és a közúti, vasúti és városi tömegközlekedési infrastruktúra tekintetében a közvetett kibocsátások értékelésének áttekintése

4. táblázat:

Az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanára vonatkozó küszöbértékek

5. táblázat:

Az ÜHG-kibocsátás és -csökkentés árnyékköltsége EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

6. táblázat:

A szén-dioxid árnyékköltsége évente, EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

7. táblázat:

A következmények nagyságrendje a különböző kockázati területeken

8. táblázat:

Szakaszok, a projektgazda céljai, valamint jellemző folyamatok és elemzések a projektciklusban

9. táblázat:

A PCM és az éghajlatváltozás mérséklésének áttekintése

10. táblázat:

A PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás áttekintése

11. táblázat:

Áttekintés a PCM-ről és a környezeti vizsgálatokról (KHV, SKV)

12. táblázat:

Az éghajlatváltozásnak a KHV-eljárás fő szakaszaiba történő beépítésének áttekintése

13. táblázat:

Példák az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó kulcsfontosságú kérdésekre a környezeti hatásvizsgálatban

14. táblázat:

Példák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó kulcsfontosságú kérdésekre a környezeti hatásvizsgálatban

15. táblázat:

Példák az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekre, amelyeket az SKV részeként kell figyelembe venni

16. táblázat:

A stratégiai környezeti vizsgálat kulcsfontosságú kérdései az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggésben

17. táblázat:

A stratégiai környezeti vizsgálat kulcsfontosságú kérdései az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggésben

1. ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a dokumentum technikai iránymutatást nyújt az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatához a 2021–2027-es programozási időszakra.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat olyan folyamat, amely az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket integrálja az infrastrukturális projektek fejlesztésébe. Lehetővé teszi az európai intézményi és magánbefektetők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a Párizsi Megállapodással összeegyeztethetőnek minősíthető projektekről. A folyamat két pillérre (mérséklés, alkalmazkodás) és két szakaszra (átvilágítás, részletes elemzés) tagolódik. A részletes elemzés az átvilágítási szakasz eredményétől függ, ami hozzájárul az adminisztratív terhek csökkentéséhez.

Az infrastruktúra tág fogalom, amely magában foglalja az épületeket, a hálózati infrastruktúrát, valamint az épített rendszerek és eszközök széles körét. Az InvestEU-rendelet például tartalmazza a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keretben támogatható beruházások átfogó listáját.

Az e dokumentumban foglalt iránymutatás megfelel a számos uniós alap, nevezetesen az InvestEU, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap és a Méltányos Átállást Támogató Alap (MÁTA) tekintetében a jogszabályokban meghatározott alábbi követelményeknek:

—

Összhangban van a Párizsi Megállapodással és az uniós éghajlat-politikai célkitűzésekkel, ami azt jelenti, hogy összhangban áll az EU 2030-ra vonatkozó új éghajlat-politikai célkitűzésének és 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességének, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlődésnek megfelelő, hiteles üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési pályával. A 2050 utáni élettartamú infrastruktúráknak figyelembe kell venniük a klímasemlegesség feltételei mellett történő üzemeltetést, karbantartást és végleges leszerelést is, ami magában foglalhat a körforgásos gazdasággal kapcsolatos megfontolásokat is.

—	Az iránymutatás követi az energiahatékonyság elsődlegeségének elvét, amelyet az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 2. cikkének 18. pontja határoz meg.

—

Az iránymutatás betartja a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet, amely a fenntartható finanszírozás uniós megközelítéséből következik, és amelyet az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) (taxonómiai rendelet) rögzít. Ez az iránymutatás a taxonómiai rendelet 9. cikkében foglalt környezetvédelmi célkitűzések közül kettővel foglalkozik, nevezetesen az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással.

A költség-haszon elemzésnek és az alternatívák elemzésének továbbra is az üvegházhatásúgáz-kibocsátások számszerűsítése és monetizálása az alapja. Az iránymutatás tartalmazza a szénlábnyom modellezésre vonatkozó aktualizált módszertant és a szén-dioxid árnyékköltségének értékelését.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések meghatározásának, értékelésének és végrehajtásának alapját továbbra is az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelése képezi.

Fontos konkrétan és hitelesen dokumentálni az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat gyakorlatait és folyamatait, különösen mivel az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat dokumentálása és ellenőrzése a beruházási döntések meghozatalának alapvető részét képezi.

A nagyprojektek 2014–2020-as időszakban végzett éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatából levont tanulságok alapján ez az iránymutatás integrálja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot a projektciklus-menedzsmenttel (PCM), a környezeti hatásvizsgálattal (KHV) és a stratégiai környezeti vizsgálati (SKV) folyamatokkal, és ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamokban az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat nemzeti folyamatainak támogatására.

1. táblázat

Az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatának összefoglalása

Klímasemlegesség

Az éghajlatváltozás mérséklése

Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

Átvilágítás – 1. szakasz (mérséklés):

Hasonlítsa össze a projektet az ezen útmutató 2. táblázatában szereplő átvilágítási listával:

—	Amennyiben a projekt nem igényel szénlábnyom-értékelést, foglalja össze az elemzést egy klímasemlegességi átvilágítási nyilatkozatban, amely főszabályként (7) levonja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat következtetéseit a klímasemlegesség szempontjából;

—	Ha a projekt szénlábnyom-értékelést igényel, folytassa az alábbi 2. szakasszal.

Átvilágítás – 1. szakasz (alkalmazkodás):

Végezzen klímaérzékenységi, expozíciós és az éghajlattal szembeni sebezhetőségre vonatkozó elemzést ezen iránymutatással összhangban:

—

Amennyiben nincsenek olyan éghajlatváltozás okozta jelentős kockázatok, amelyek további elemzést indokolnának, állítsa össze a dokumentációt és foglalja össze az elemzést egy, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó átvilágítási nyilatkozatban, amely főszabályként levonja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat következtetéseit az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szempontjából;

—	Ha éghajlatváltozás okozta jelentős kockázatok merülnek fel, amelyek további elemzést tesznek szükségessé, folytassa az alábbi 2. szakasszal.

Részletes elemzés – 2. szakasz (mérséklés):

—

A szénlábnyom-modellezés módszerének alkalmazásával számszerűsítse az ÜHG-kibocsátást egy tipikus üzemeltetési évben. Hasonlítsa össze az abszolút és relatív ÜHG-kibocsátás küszöbértékeivel (lásd 4. táblázat). Ha az ÜHG-kibocsátás meghaladja a küszöbértékek bármelyikét, végezze el a következő elemzést:

—	Monetizálja az ÜHG-kibocsátást a szén-dioxid árnyékköltségének felhasználásával (lásd: 6. táblázat), és határozottan építse be az energiahatékonyság elsődlegességének elvét a projekt kialakításába, az alternatívák elemzésébe és a költség-haszon elemzésbe.

—

Ellenőrizze, hogy a projekt összeegyeztethető-e a 2030-ra és 2050-re vonatkozó átfogó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célértékek elérésének hiteles pályájával. Ennek részeként a 2050 utáni élettartamú infrastruktúra esetében ellenőrizze a projekt összeegyeztethetőségét a klímasemlegesség feltételei melletti üzemeltetéssel, karbantartással és végleges leszereléssel.

Részletes elemzés – 2. szakasz (alkalmazkodás):

—	Ezen iránymutatással összhangban végezze el az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelését, beleértve a valószínűség- és a hatáselemzéseket is.

—	A jelentős éghajlatváltozás okozta kockázatokat releváns és megfelelő alkalmazkodási intézkedések meghatározásával, értékelésével, tervezésével és végrehajtásával kezelje.

—	Mérje fel a rendszeres monitoring és a későbbi intézkedések hatókörét és szükségességét, például a jövőbeli éghajlatváltozással kapcsolatos kritikus feltételezéseket.

—	Ellenőrizze az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós és adott esetben nemzeti, regionális és helyi stratégiákkal és tervekkel, valamint más releváns stratégiai és tervezési dokumentumokkal való összhangot.

Állítsa össze a dokumentációt, és foglalja össze az elemzést egy klímasemlegességi vizsgálati nyilatkozatban, amely főszabályként levonja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat következtetéseit a klímasemlegesség szempontjából.

Állítsa össze a dokumentációt, és foglalja össze az elemzést egy éghajlatváltozási rezilienciavizsgálati nyilatkozatban, amely főszabályként levonja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat következtetéseit az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szempontjából.

Foglalja egybe a fent említett dokumentációt és összefoglalókat egy összevont éghajlatváltozási átvilágítási/rezilienciavizsgálati dokumentációba, amely a legtöbb esetben fontos részét képezi majd a beruházási döntések logikai alapjának. Tüntesse fel az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálati folyamat tervezésére és végrehajtására vonatkozó információkat.

2. AZ IRÁNYMUTATÁS ALKALMAZÁSI KÖRE

Az infrastruktúra – az épített környezetünk – elengedhetetlen modern társadalmunk és gazdaságunk működéséhez. Biztosítja azokat az alapvető fizikai és szervezeti struktúrákat és létesítményeket, amelyek számos tevékenységünk alapját képezik.

A legtöbb infrastruktúra élettartama vagy üzemideje hosszú. A napjainkban az EU-ban működő számos infrastruktúrát sok évvel ezelőtt terveztek és építettek meg. Emellett a 2021 és 2027 közötti időszakban finanszírozott infrastruktúra nagy része jócskán az évszázad második felében és azon túl is üzemelni fog. Ezzel párhuzamosan a gazdaság 2050-ig átáll a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra (klímasemlegesség), összhangban a Párizsi Megállapodással és az európai klímarendelettel, ideértve a 2030-ra megállapított új ÜHG-kibocsátási célértékek teljesítését is. Az éghajlatváltozás azonban továbbra is növelni fogja számos éghajlati és időjárási szélsőség gyakoriságát és súlyosságát, ezért az EU továbbra is arra törekszik, hogy az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz teljes mértékben alkalmazkodó, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalommá váljon, kiépítse alkalmazkodóképességét és minimalizálja sebezhetőségét a Párizsi Megállapodással, az európai klímarendelettel és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiával (8) összhangban. Ezért alapvető fontosságú a klímasemleges és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens jövőre felkészült infrastruktúra (9) egyértelmű azonosítása – és ebből következően az abba való beruházás. Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat két pillérét az 1. ábra szemlélteti.

Az infrastruktúra tág fogalom, amely a következőket foglalja magában:

—	épületek, a magánlakásoktól az iskolákig vagy ipari létesítményekig, amelyek a legelterjedtebb infrastruktúra-típus és az emberi települések alapjai,

—	természetalapú infrastruktúrák, például zöldtetők, falak, terek és vízelvezető rendszerek,

—

a mai gazdaság és társadalom működése szempontjából létfontosságú hálózati infrastruktúra, nevezetesen az energetikai infrastruktúra (pl. hálózatok, erőművek, csővezetékek), a közlekedés (10) (olyan állóeszközök, mint például utak, vasutak, kikötők, repülőterek vagy belvízi közlekedési infrastruktúra), az információs és kommunikációs technológiák (pl. mobiltelefon-hálózatok, adatkábelek, adatközpontok) és a víz (pl. vízvezetékek, tározók, szennyvízkezelő létesítmények),

—	a vállalkozások és háztartások által termelt hulladék kezelésére szolgáló rendszerek (gyűjtőpontok, válogató és újrafeldolgozó létesítmények, hulladékégetők és hulladéklerakók),

—	egyéb tárgyi eszközök a szakpolitikai területek szélesebb körében, többek között a távközlés, a segélyhívó szolgáltatások, az energia, a pénzügy, az élelmezés, a kormányzat, az egészségügy, az oktatás és képzés, a kutatás, a polgári védelem, a közlekedés, valamint a hulladék vagy a víz területén,

—	az alapspecifikus jogszabályokban más támogatható infrastruktúra-típusokat is meg lehet határozni, például az InvestEU-rendelet tartalmazza a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keretben támogatható beruházások átfogó listáját.

Az érintett hatóságok hatásköreinek kellő figyelembevételével ez az iránymutatás elsősorban az infrastrukturális projektek előkészítésében részt vevő projektgazdáknak és szakértőknek szól. Hasznos referenciaként szolgálhat a hatóságok, a végrehajtó partnerek, a befektetők, az érdekelt felek és mások számára is. Iránymutatást tartalmaz például arra vonatkozóan, hogy miként lehet az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket integrálni a környezeti hatásvizsgálatokba (KHV) és a stratégiai környezeti vizsgálatokba (SKV).

1. ábra

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat, valamint a „klímasemlegesség” és az „éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia” elnevezésű pillérek

Általában véve a projektgazda beépíti a projektszervezésbe az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálathoz szükséges szakértelmet, és összhangot teremt a projektfejlesztési folyamat egyéb munkáival, például a környezeti vizsgálatokkal. A projekt sajátos jellegétől függően ez magában foglalhatja egy éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető és egy, az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással foglalkozó szakértői csoport bevonását is.

Az Európai Bizottság általi első közzététel időpontjától kezdődően ezt az iránymutatást integrálni kell a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó infrastrukturális projektek előkészítésébe és éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatába. Azokat az infrastrukturális projekteket illetően, amelyek tekintetében befejezték a környezeti hatásvizsgálatot (KHV) és legkésőbb 2021 végéig megadták az engedélyt, megkötötték a szükséges finanszírozási megállapodásokat (beleértve az uniós finanszírozásra irányulókat is), és amelyek legkésőbb 2022-ben megkezdik a kivitelezési munkálatokat, a Bizottság határozottan arra ösztönöz, hogy ezen iránymutatásnak megfelelően végezzék el az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot.

Az infrastruktúra üzemeltetése és karbantartása során gyakran fontos lehet felülvizsgálni az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot és a kritikus feltételezéseket. Ez rendszeres időközönként (pl. 5–10 év) történhet az eszközkezelés részeként. Kiegészítő intézkedések hozhatók az üvegházhatású gázok kibocsátásának további csökkentése és az éghajlatváltozás okozta változó kockázatok kezelése érdekében.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra fordított időnek, költségnek és erőfeszítésnek arányosnak kell lennie az előnyökkel. Ez tükröződik például abban, ahogy az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot két szakaszra bontják: az 1. szakaszban az átvilágításra kerül sor, a részletes elemzést pedig csak indokolt esetben a 2. szakaszban végzik el. A tervezésnek és a projektfejlesztési ciklusba való integrálásnak elő kell segítenie a párhuzamos munkavégzés elkerülését, például az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatok és a környezeti vizsgálatok között, valamint csökkentenie kell a költségeket és az adminisztratív terheket.

3. AZ INFRASTRUKTÚRA ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLATA

A 2. ábra illusztrálja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat két pillérét és főbb lépéseit. Minden pillér két szakaszra tagolódik. Az első szakasz az átvilágítás, amelynek eredménye határozza meg, hogy el kell-e végezni a második szakaszt.

2. ábra

Az 1. táblázatban leírt éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának áttekintése

Amint azt a 2. ábra mutatja, az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatát egy összevont éghajlatváltozási átvilágítási/rezilienciavizsgálati dokumentációban kell dokumentálni, amely az elvégzett szakaszoktól függően eltérő (lásd: B. melléklet).

3.1. Felkészülés az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra

A konkrét eszközök keretében nyújtott támogatás kérelmezésekor a projektgazda elkészíti, megtervezi és dokumentálja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatát, amely lefedi az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást. Ez a következőket foglalja magában:

—	a projekt kontextusának, valamint a projektek határainak és kölcsönhatásainak értékelése és meghatározása,

—	az értékelési módszertan kiválasztása, beleértve a sebezhetőségi és a kockázatértékelés fő paramétereit,

—	annak meghatározása, hogy kit kell bevonni, valamint a források, az idő és a költségvetés hozzárendelése,

—	olyan kulcsfontosságú referenciadokumentumok összeállítása, mint az alkalmazandó nemzeti energia- és klímaterv (NEKT), valamint a vonatkozó alkalmazkodási stratégiák és tervek, beleértve például a katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló nemzeti és helyi stratégiákat,

—	a például a szerkezeti tervezésről és a környezeti hatásvizsgálatról (KHV), valamint – amennyiben rendelkezésre áll – a stratégiai környezeti vizsgálatról (SKV) szóló, alkalmazandó jogszabályoknak, szabályoknak és rendelkezéseknek való megfelelés biztosítása.

Ez az iránymutatás az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot olyan lineáris megközelítésként írja le, amelyet egymás követő konkrét lépésekkel hajtanak végre. Gyakran azonban vissza kell térni a projektfejlesztési ciklus egy korábbi szakaszához, például ha a projektbe alkalmazkodási intézkedést vesznek fel, ami miatt fontos lesz az érzékenységi elemzés felülvizsgálata. Szükség lehet arra is, hogy egy lépést tegyenek visszafelé annak biztosítása érdekében, hogy az esetleges változásokat (pl. új követelmények) megfelelően integrálják.

Fontos a projekt kontextusának, azaz a javasolt projekt és annak célkitűzései alapos megismerése, beleértve a projekt fejlesztéséhez és üzemeltetéséhez szükséges valamennyi kiegészítő tevékenységet. Az éghajlatváltozásnak a projekt bármely tevékenységére vagy alkotóelemére gyakorolt hatása alááshatja a projekt sikerét. Kulcsfontosságú maga a projekt általános jelentőségének és funkcionalitásának, valamint az általános kontextusban/rendszerben betöltött szerepének a megértése, továbbá annak értékelése, hogy ez az infrastruktúra mennyire alapvető (11).

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra vonatkozó módszertant és megközelítést logikus és világos módon kell megtervezni és elmagyarázni, beleértve annak főbb korlátait is. A módszertanban meg kell határozni az adatok és információk forrását. Ki kell fejteni továbbá az alapul szolgáló adatok és elemzések részletességének szintjét, követendő lépéseit és bizonytalansági szintjét. A cél az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának hozzáférhető, átlátható és összehasonlítható hitelesítése, hogy beépülhessen a döntéshozatali folyamatba.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat kialakítása magában foglalja a 2030-ra és 2050-re vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célértékek elérésének hiteles pályáját, összhangban a Párizsi Megállapodás és az európai klímarendelet céljaival. Ehhez jellemzően szakértői értékelésre (12) van szükség, amely figyelembe veszi a célértékeket és a követelményeket. A cél annak biztosítása, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentésére irányuló célértékeket és az energiahatékonyság elsődlegességének elvét beépítsék a projektfejlesztési ciklusba.

Megjegyzendő, hogy az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelése időskálájának meg kell felelnie a projekt keretében finanszírozott beruházás tervezett élettartamának. Az élettartam gyakran (jelentősen) hosszabb, mint például a költség-haszon elemzésben használt referencia-időszak.

Az Eurocode-ok (13) egyik fő fogalma például a tervezési élettartam (DWL), amelyet azon időszakként határoznak meg, amely alatt a szerkezetet a várható karbantartás mellett, de jelentős javítás nélkül használják. Az Eurocode-ok alkalmazásával tervezett épületek és egyéb általános szerkezetek DWL-je 50 év, a műemléképületek és hidak DWL-je pedig 100 év. Ily módon a 2020-ban tervezett szerkezetek várhatóan 2070-ig állnak ellen az éghajlati (pl. hó-, szél-, hő-) hatásoknak és a szélsőséges eseményeknek (az épületek esetében), a hidak és műemléképületek pedig 2120-ig.

Az Eurocode-ok jelenlegi generációjának alapjául szolgáló éghajlati adatok többnyire 10–15 évesek, eltekintve a nemzeti adatok néhány közelmúltbeli aktualizálásától. Az Eurocode-ok nemzeti alkalmazását – az éghajlat-politikai intézkedések kiválasztása szempontjából releváns, nemzeti szinten meghatározott paraméterek (NDP-k) választékát illetően – az Eurocode-ok összehangolt használatának helyzetéről szóló JRC-jelentés (14) elemzi. A JRC emellett iránymutatást nyújt az Eurocode-okat elfogadó országok számára arról, hogy hogyan térképezzék fel a szerkezettervezéssel kapcsolatos szeizmikus és éghajlat-politikai intézkedéseket (15).

2016-ban megkezdődött az Eurocode-ok második generációjával kapcsolatos munka (2023-ra várható). Ennek magában kell foglalnia a hó-, szél- és hőhatásokkal kapcsolatos intézkedések felülvizsgálatát és aktualizálását, valamint a hullámok és áramlatok hatására, továbbá a légköri jegesedésre vonatkozó ISO-szabványok átalakítását; a részleges biztonsági tényezők és a terheléskombinációk tényezői számításának valószínűségi alapját tartalmazó dokumentum elkészítését, amely figyelembe veszi az éghajlati hatások változékonyságát és egymástól való függését.

Az infrastrukturális projekt tervezett élettartama alatt jelentős változások következhetnek be az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási események gyakoriságában és intenzitásában, amit figyelembe kell venni. A projekteknek számolniuk kell a tengerszint emelkedésével is, amely az előrejelzések szerint a jövőben is folytatódni fog, még akkor is, ha a globális felmelegedés a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti céljaival összhangban stabilizálódik.

A projektgazdának és a szakértői csoportnak az az egyik első feladata, hogy döntsön az éghajlatváltozási prognózisoknak az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékeléséhez használandó adatkészleteiről, és ezt dokumentálni kell.

A legtöbb esetben a szükséges adatkészletek elérhetők lehetnek az érintett tagállamban (16). Amennyiben ezek a nemzeti/regionális adatkészletek nem állnak rendelkezésre, az elemzés alternatív alapjaként a következő, éghajlatváltozással kapcsolatos információforrásokat lehet figyelembe venni:

—	a Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása (17) (C3S), amely többek között éghajlatváltozási prognózisokat kínál a Kopernikusz éghajlati adattárán (18) (CDS) belül,

—	az éghajlatváltozással kapcsolatos információk, adatok és prognózisok (19) egyéb hiteles nemzeti/regionális forrásai (20), pl. az érintett regionális éghajlati modellekből (21) származó, legkülső régiókra vonatkozó adatok.

—

az éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatásán (22) felül a Kopernikusz program (23) magában foglalja a légkörmonitoring szolgáltatást (24), a tengerikörnyezet-monitoring szolgáltatást (25), a szárazföld-monitoring szolgáltatást (26), a biztonsági szolgáltatást (27) és a veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatást (28). Ezek a szolgáltatások hasznos adatokkal egészíthetik ki a C3S-t;

—	nemzeti kockázatértékelések (29), ha relevánsak és rendelkezésre állnak;

—	azon katasztrófakockázatok áttekintése (30), amelyekkel az Európai Unió szembesülhet;

—	az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformja (Climate-ADAPT (31));

—	Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (32) (JRC);

—

Katasztrófakockázat-kezelési Tudásközpont (DRMKC), például a kockázati adatközpont (33), a kockázati adatközpontban tárolt és onnan letölthető PESETA IV adatkészletek, a lehetséges hatásokra vonatkozó prognózisokkal és módszertanokkal (34); és a katasztrófák okozta veszteségekre vonatkozó adatok (35);

—	Európai Környezetvédelmi Ügynökség (36) (EEA);

—	IPCC Data Distribution Centre (DDC (37)), és az IPCC (38) ötödik értékelő jelentése (AR5 (39)), IPCC különjelentés az 1,5 °C-os globális felmelegedésről (40), IPCC különjelentés az éghajlatváltozásról és a földhasználatról (41), a 6. érétkelő jelentés előkészítése (AR6 (42));

—	a Világbank Climate Change Knowledge Portal weboldala (43).

A Párizsi Megállapodás 2. cikkének a) pontjában azt a célkitűzést fogalmazza meg, hogy „a globális átlaghőmérséklet emelkedése 2 °C alatt maradjon az iparosodás előtti szinthez képest, valamint hogy erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozzák”.

Egy olyan infrastrukturális projekt, amely a 2 °C-os globális felmelegedéshez igazodik, elvben megfelelne a megállapodás szerinti hőmérsékleti célnak. Ugyanakkor, a Párizsi Megállapodás minden egyes részes felének (országának) ki kell számítania, hogy miként járul hozzá a globális hőmérsékleti cél eléréséhez. A jelenlegi vállalások – a meglévő és benyújtott nemzetileg meghatározott hozzájárulások (NDC-k) formájában – még mindig körülbelül 3 °C globális felmelegedéshez vezethetnek, ha az ambíció szintje nem növekszik (44), ami „sokkal magasabb, mint a Párizsi Megállapodás azon célkitűzése, hogy a globális felmelegedést jóval 2 °C alatt kell tartani, és 1,5 °C-ra kell törekedni”. Ezért fontos lehet mérlegelni az infrastrukturális projektek stresszteszt alá vonását – az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelésén keresztül – a globális felmelegedés magasabb szintjei tekintetében. A jelenlegi nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat a 2021. novemberi glasgow-i COP26-ot megelőzően felülvizsgálják, és az EU már hivatalosan is benyújtotta (45) az ENSZ-nek azt az ambiciózusabb törekvését, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os csökkentést érjen el.

A globális átlaghőmérséklet várható növekedése gyakran lényeges a globális és regionális éghajlati adatkészletek kiválasztása szempontjából. Egy adott projekt helyszíne esetében azonban a helyi éghajlati változók a globális átlagtól eltérő módon alakulhatnak. A hőmérséklet-emelkedés például általában magasabb a szárazföldön (ahol a legtöbb infrastrukturális projekt található), mint a tengeren. A szárazföldön mért átlaghőmérséklet emelkedése Európában például általában magasabb, mint a globális átlaghőmérséklet emelkedése. Ezért a legmegfelelőbb éghajlati adatkészleteket kell kiválasztani, legyen szó akár egy adott régióra vonatkozó adatkészletekről, akár redukált modellekből származó prognózisokról.

A közelmúlt éghajlatváltozási prognózisainak adatkészletei a mögöttes reprezentatív koncentrációs nyomvonalra (RCP) hivatkoznak. Az éghajlat-modellezéshez és az IPCC által (46) az ötödik értékelő jelentésben (AR5) (47) használt ÜHG-pályákhoz négy nyomvonalat választottak ki. Gyakorlatilag valamennyi jelenleg rendelkezésre álló éghajlatváltozási prognózis e négy RCP-n alapul. Egy ötödik, az RCP1.9 (48) az 1,5 C-os globális felmelegedésről szóló IPCC-különjelentés (SR15 (49)) kapcsán került közzétételre.

A nyomvonalakat RCP 2.6, RCP 4.5, RCP 6.0 és RCP 8.5 jelöli. A 3. ábra a globális felmelegedés 2100-ig terjedő prognózisát mutatja (az 1986 és 2005 közötti időszakhoz viszonyítva, amelyben az átlagos globális felmelegedés körülbelül 0,6 °C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet (50)).

Az AR5-ben a szimulációk többségét a 2100-ig elért 421 ppm (RCP 2.6), 538 ppm (RCP 4.5), 670 ppm (RCP 6.0) és 936 ppm (RCP 8,5) előírt CO2-koncentrációval végezték el.

Összehasonlításképpen, a légköri szén-dioxid továbbra is gyorsan növekszik, és a Mauna Loa Megfigyelőközpontnál 2019 májusában mért átlagérték 414,7 milliomodrész (ppm) volt (51).

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat gyakorlati alkalmazásai esetében az RCP 4.5 használható a kb. 2060-ig szóló éghajlatváltozási prognózisok céljára. A későbbi évek tekintetében azonban az RCP 4.5 elkezdheti alábecsülni a változásokat, különösen, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a vártnál magasabbnak bizonyul. Ezért helyénvalóbb lehet az RCP 6.0 és RCP 8.5 alkalmazása a jelenlegi, 2100-ig szóló prognózisokhoz. Mindazonáltal az RCP 8.5. szerinti felmelegedést széles körben a jelenlegi, szabályozás nélküli forgatókönyveknél magasabbnak tartják (52).

3. ábra

A globális felmelegedésre vonatkozó prognózisok 2100-ig

Forrás:

SPM.6 ábra: Összefoglaló a politikai döntéshozók számára, összefoglaló jelentés, IPCC 5. értékelő jelentés.

A kezdeti átvilágítási típusú elemzésekhez ajánlott az RCP 6.0 vagy RCP 8.5 nyomvonalakon alapuló éghajlatváltozási prognózisokat használni.

Ha az RCP 8.5-öt alkalmazzák az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok részletes értékeléséhez, előfordulhat, hogy a továbbiakban nem lesz szükség stressztesztre (53).

Az RCP 4.5 relevánsabb lehet olyan projektek esetében, ahol gyakorlati lehetőség van az éghajlatváltozással szembeni reziliencia szintjének növelésére a projekt élettartama alatt, amint és amikor arra szükség van. Ehhez az eszköztulajdonosnak általában rendszeresen figyelemmel kell kísérnie az éghajlatváltozást, a hatásokat és a reziliencia szintjét. Megvalósítható lehet például egyes árvízvédelmi rendszerek magasságának fokozatos növelése.

Az éghajlatváltozási prognózisok kiválasztása a projektgazdának, valamint az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezetőnek és műszaki szakembereknek a feladata. Ezt a projektkockázat-kezelés szerves részének kell tekinteni. A nemzeti iránymutatásokat és szabályokat is be kell tartani.

Az IPCC 6. értékelő jelentése az 5. értékelő jelentéshez (CMIP5) képest aktualizált éghajlatváltozási prognózisokat (a CMIP6 (54) alapján) és új RCP-ket fog alapul venni. Amint rendelkezésre állnak, fontos lesz a legújabb éghajlatváltozási prognózisok beépítése az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatába. A CMIP6 például új forgatókönyvet (SSP3-7.0) vett fel, közvetlenül az energiarendszer modelljei által elért alaperedmények tartományának közepén, amely esetleg felválthatná az RCP 8.5 nyomvonalat az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat alkalmazásában.

Ami az időkeretet illeti, az éghajlatváltozási prognózisoknak jellemzően a fent említett időskálára, azaz a projekt várható élettartamára kell kiterjedniük.

Az évtizedes éghajlatváltozási prognózisokat (55) rövid távú, azaz általában a következő évtizedig tartó projektek esetében lehet felhasználni. Az évtizedes prognózisok a jelenlegi éghajlati viszonyokon (pl. az óceánok hőmérsékletén) és a közelmúltbeli változásokon alapulnak, ami észszerű bizonyosságot nyújt ezen időskála tekintetében.

A közép- és hosszú távú – azaz a 2030-ig és az évszázad végéig és azon túlra szóló projektek esetében – forgatókönyv-alapú éghajlatváltozási prognózisokra lesz szükség.

A Bizottság egy 2018-ban közzétett tanulmányában (56) feltérképezte a tagállamokban az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúra fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat. A tanulmány hét kritériumot alkalmaz (adatok rendelkezésre állása, iránymutatás, módszertanok, eszközök, tervezési szabványok, rendszer és jogi keret, intézményi kapacitás), és kiterjed a közlekedési, a széles sávú, a városfejlesztési, az energia-, valamint a vízügyi és a hulladékágazatra.

A 2014–2020-as időszak nagyprojektjei során szerzett kezdeti tapasztalatok, amely projektek esetében az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények a kezdetekben újak voltak és a tagállamok kevés korábbi tapasztalattal rendelkeztek, kimutatható és jelentős előrelépést jeleznek az éghajlatváltozási referenciavizsgálat minősége terén, bár néhány probléma továbbra is fennáll:

—	A kedvezményezettek gyakran nehezen tudják bemutatni, hogy a projektek hogyan járulnak hozzá az uniós és nemzeti éghajlat-politikai célkitűzésekhez.

—	A kedvezményezettek gyakran kevéssé ismerik a nemzeti és regionális stratégiákat és terveket.

—

A közlekedési projektek esetében általában kellően részletes közlekedési modellre van szükség az abszolút és relatív ÜHG-kibocsátás kiszámításához. E modellt először a projektciklus stratégiai és tervezési szakaszában kell használni, amikor meghozzák az ÜHG-kibocsátást befolyásoló főbb döntéseket, majd később a költség-haszon elemzés részeként. A legtöbb országban és régióban/városban kidolgoztak közlekedési modelleket. A közlekedési modellek hiánya akadályozhatja az elemzést, például az alternatívák, a modális váltás és a relatív ÜHG-kibocsátás elemzését.

—	A vízügyi ágazat projektjei esetében merült fel a legkevesebb probléma az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos jelentéstételt érintően, de más ágazatok – például az energiaágazat – nehezebben tudták beépíteni az ÜHG-kibocsátás kiszámítását a költség-haszon elemzésbe.

—	Szinte egyik vizsgált projekt esetében sem alkalmazták kritériumként az éghajlatváltozást az alternatívák elemzésénél, mivel a legtöbb projekt – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó, célirányos projektek kivételével – a múltbeli alternatívák elemzésén alapult.

—

Jelentősebb előrelépés volt megfigyelhető azokban az országokban, ahol a legnagyobb kedvezményezettek (pl. közlekedési hatóságok) elkezdték gyűjteni az éghajlatváltozásra vonatkozó saját adataikat, és dolgozni kezdtek a forgatókönyveken és az alkalmazkodási szükségleteken. Egyes tagállamokban a tervezési rendszer inkább visszaható hatályú (a fejlesztési javaslatokra reagál), mintsem proaktív (amely a fejlesztési mintákat a karbonszegény és reziliens formák felé terelné).

Az európai városi alkalmazkodással kapcsolatos információk például a 12/2020. sz. EEA-jelentésben (57) olvashatók. A jelentés részletesen ismerteti az éghajlatváltozással kapcsolatos, az európai nagyvárosokra és városokra gyakorolt hatásokat, valamint az alkalmazkodási intézkedések hatékonyságát és költséghatékonyságát.

A jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről (58) szóló rendelet keretében történő alkalmazásáról szóló technikai iránymutatás elérhető a 2021/C 58/01 bizottsági közleményben (59), amely hivatkozik az infrastruktúrák éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról szóló ezen (2021–2027-es időszakra vonatkozó) iránymutatásra. Az „Iránymutatás a tagállamoknak – Helyreállítási és rezilienciaépítési tervek” című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2021) 12 final) (60) az infrastrukturális beruházások tekintetében ösztönzi az InvestEU-rendelet szerint létrehozott, az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra vonatkozó iránymutatás alkalmazását.

3.2. Az éghajlatváltozás mérséklése (klímasemlegesség)

Az éghajlatváltozás mérséklése magában foglalja a dekarbonizációt, az energiahatékonyságot, az energiatakarékosságot és a megújuló energiaforrások alkalmazását. Az ÜHG-kibocsátás csökkentését vagy az ÜHG-megkötés növelését célzó intézkedések meghozatalával jár, és a 2030-ra és 2050-re vonatkozó kibocsátáscsökkentési célértékekre vonatkozó uniós szakpolitika vezérli.

A tagállami hatóságok fontos szerepet játszanak a csökkentési célértékekkel kapcsolatos uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításában, és különös követelményeket állapíthatnak meg e célkitűzések elérése érdekében. Az iránymutatás e szakasza nem érinti a tagállamokban megállapított követelményeket és a tagállami hatóságok felügyeleti szerepét.

Az energiahatékonyság elsődlegességének elve (61) hangsúlyozza, hogy a beruházási döntések meghozatalakor előnyben kell részesíteni az alternatív költséghatékony energiahatékonysági intézkedéseket, különösen a költséghatékony végfelhasználási energiamegtakarítást.

Az ÜHG-kibocsátás számszerűsítése és monetizálása alátámaszthatja a beruházási döntéseket.

Emellett a 2021 és 2027 közötti időszakban támogatandó infrastrukturális projektek jelentős részének élettartama 2050-en túlra nyúlik. Ezért szakértői elemzésre van szükség annak ellenőrzésére, hogy a projekt összeegyeztethető-e például a nulla nettó ÜHG-kibocsátás és a klímasemlegesség feltételei mellett végzett üzemeltetéssel, karbantartással és végleges leszereléssel.

Ez az iránymutatás adott esetben az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanának alkalmazását ajánlja (az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítésére) és az EBB szén-dioxid-kibocsátás árnyékköltségének módszerét (az üvegházhatású gázok kibocsátásának monetizálására).

Ebben az iránymutatásban a szénlábnyom modellezését nemcsak akkor használják a projekt üvegházhatásúgáz-kibocsátásának becslésére, amikor az készen áll a megvalósításra, hanem – ami még fontosabb – azért, hogy alátámasszák a karbonszegény megoldások elemzését és integrálását a tervezési és kialakítási szakasz során. Ezért alapvető fontosságú, hogy az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat már a kezdetektől beépüljön a projektciklus-menedzsmentbe. Az alapos éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat elvégzését követően megállapítható, hogy a projekt támogatható-e.

E vizsgálat azonban nem ír elő konkrét költség-haszon elemzési módszertant, mivel ez függhet az alapspecifikus hitelezési követelményektől és egyéb tényezőktől. A CEF energetikai projektjei esetében például a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (62) összhangban az ENTSO-E és az ENTSO-G költség-haszon elemzési módszertana a fő referencia. A Bizottság Útmutató a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez (63) című dokumentumát használják a 2014–2020-as időszak nagyprojektjeire, és az továbbra is releváns hivatkozási alap (mind az éghajlatváltozás mérséklése, mind az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében).

Számos tagállamban a kisebb projektek esetében is végeznek költség-haszon elemzést, hogy azonosítsák és felmérjék a projekt által létrehozott valamennyi externáliát, valamint a projekt átfogó hatását és ár-érték arányát a lakosság szempontjából. 2021-ben az Európai Bizottság közzé fog tenni egy egyszerűsített eszköztárat tartalmazó, gazdasági értékelésekre vonatkozó útmutatót, amelyet a pénzügyi intézmények a 2021–2027 közötti időszakban opcionálisan használhatnak.

A projekt várható üvegházhatásúgáz-kibocsátásának korai szakaszban történő és következetes, a számos fejlesztési szakaszra vonatkozó értékelése segít mérsékelni a projekt éghajlatváltozásra gyakorolt hatását. Választási lehetőségek sora – különösen a tervezés és a kialakítás szakaszában – befolyásolhatja a projekt teljes ÜHG-kibocsátását a projekt élettartama alatt, a kivitelezéstől és üzemeltetéstől a leszerelésig.

Bizonyos ágazatokban, például a közlekedés, az energia és a városfejlesztés terén elsősorban a tervezés szintjén kell hatékony intézkedéseket hozni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Valójában ebben a szakaszban kerül sor a bizonyos célállomásokat vagy folyosókat kiszolgáló közlekedési módok közötti választásra (pl. tömegközlekedés vagy magángépjárművek), amely gyakran mind az energiafogyasztást, mind az üvegházhatású gázok kibocsátását érintő fontos tényező. Hasonlóképpen fontos szerepet játszanak a szakpolitikai és „puha” intézkedések, például a tömegközlekedés használatának, a kerékpározásnak és a gyaloglásnak az ösztönzése.

A szénlábnyom-modellezés módszertanát ki lehet terjeszteni például a közlekedési hálózat tervezésére annak érdekében, hogy azonnal értékelni lehessen, hogy a terv milyen mértékben fejti ki az ÜHG-kibocsátásra gyakorolt, elvárt pozitív hatásokat. Ez lehet az ilyen tervek egyik kulcsfontosságú teljesítménymutatója. A számítások jellemzően olyan közlekedési modellen alapulnak, amely reprodukálja a hálózaton áthaladó forgalom helyzetét (pl. forgalomáramlás, kapacitás és a forgalmi torlódások szintje).

Hasonló megközelítést lehet alkalmazni a városfejlesztés esetében is, különösen figyelembe véve a bizonyos tevékenységek helyszínére vonatkozó döntésnek a mobilitásra és az energiafelhasználásra gyakorolt hatását, például a városfejlesztési alternatívák hatását a fejlesztés formájára (pl. a beépítettség, a helyszín, a vegyes funkciójú területek kialakítása, a konnektivitás és az átjárhatóság, valamint az akadálymentesség tekintetében). A bizonyítékok azt mutatják, hogy a különböző városi formák és lakhatási mintázatok hatással vannak az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, az energiaigényre, az erőforrások kimerülésére stb.

Különös körültekintéssel kell eljárni minden olyan infrastrukturális projektek esetében, amelyeket fosszilis tüzelőanyaggal táplálnak, vagy amelyek ilyen tüzelőanyagot szállítanak, még akkor is, ha magukban foglalnak energiahatékonysági intézkedéseket. Minden esetben külön értékelést kell készíteni az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzésekkel való összeegyeztethetőség felmérése és e célkitűzések jelentős megsértésének elkerülése érdekében.

A városokban például az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nagy része a közlekedésből, az épületek energiafelhasználásából, a villamosenergia-ellátásból és a hulladékból származik. Ezért ezekben az ágazatokban a projekteknek arra kell törekedniük, hogy 2050-re megvalósuljon a klímasemlegesség, ami gyakorlatilag nulla nettó ÜHG-kibocsátást jelent. Más szóval szén-dioxid-mentes technológiákra van szükség a karbonsemlegesség eléréséhez.

Az EU-n belül minden épületprojektnek – legyen szó felújítási vagy új építési projektről – meg kell felelnie az épületek energiahatékonyságáról szóló uniós irányelv (64) követelményeinek, amelyet a tagállamok átültettek a nemzeti építési szabályzatokba. A felújítások esetében ehhez költségoptimalizált felújítási szintekre van szükség. Az új épületek esetében ez közel nulla energiaigényű épületeket (NZEB) jelent.

4. ábra

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő folyamatának áttekintése

3.2.1. Átvilágítás – 1. szakasz (mérséklés)

A 2. táblázat iránymutatást ad az infrastrukturális projektek ÜHG-kibocsátásuk szempontjából történő átvilágításának folyamatához, amely a projekteket a projektkategória alapján két csoportra osztja.

2. táblázat

Átvilágítási lista – szénlábnyom – példák projektkategóriákra (65)

Átvilágítás

Az infrastrukturális projektek kategóriái

Általában véve a projekt méretétől függően ezekben a projektkategóriákban NEM KÖTELEZŐ elvégezni a szénlábnyom értékelését.

Hivatkozva az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő éghajlatváltozási referenciavizsgálatra (7. ábra), a folyamat az 1. szakasszal (átvilágítás) zárul.

—	Távközlési szolgáltatások

—	Ivóvízellátó hálózatok

—	Esővíz- és szennyvízgyűjtő hálózatok

—	Kisléptékű ipari szennyvíztisztítás és települési szennyvíztisztítás

—	Ingatlanfejlesztések (66)

—	Mechanikai-biológiai hulladékkezelő üzemek

—	K+F tevékenységek

—	Gyógyszeripar és biotechnológia

E projektkategóriák esetében általában KÖTELEZŐ (67) elvégezni a szénlábnyom értékelését.

Hivatkozva az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra (7. ábra), az ilyen típusú projektkategóriák tekintetében a folyamat magában foglalja az 1. szakaszt (átvilágítás) és a 2. szakaszt (részletes elemzés).

—	Települési szilárdhulladék-lerakók

—	Települési hulladékégető művek

—	Nagy szennyvíztisztító telepek

—	Feldolgozóipar

—	Vegyipar és finomítás

—	Bányászat és fémalapanyagok

—	Cellulóz és papír

—	Gördülőállomány, hajó, szállítóflotta beszerzése

—	Közúti és vasúti infrastruktúra (68), városi közlekedés

—	Kikötők és logisztikai platformok

—	Villamosenergia-átviteli vezetékek

—	Megújuló energiaforrások

—	Tüzelőanyag-előállítás, -feldolgozás, -tárolás és –szállítás

—	Cement- és mészgyártás

—	Üveggyártás

—	Hő- és villamosenergia-termelő létesítmények

—	Távfűtési hálózatok

—	Földgáz cseppfolyósító és újragázosító létesítmények

—	Gázátviteli infrastruktúra

—	Bármely más olyan infrastrukturálisprojekt-kategória vagy -méret, amelynek abszolút és/vagy relatív kibocsátása meghaladhatja a 20 000 tonna CO2e/ év értéket (pozitív vagy negatív) – lásd: a 7. táblázatot.

3.2.2. Részletes elemzés – 2. szakasz (mérséklés)

A részletes elemzés tartalmazza az ÜHG-kibocsátás (és csökkentések) számszerűsítését és monetizálását, valamint a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésekkel való összhang értékelését.

3.2.2.1. A szénlábnyom modellezésének módszertana infrastrukturális projektek esetében

Ez az iránymutatás az Európai Beruházási Bank (EBB) szénlábnyom-modellezési módszereit (69) ajánlja az infrastrukturális projektek szénlábnyomának kiszámításához. A módszertan az alapértelmezett kibocsátásszámítási megközelítést foglalja magában például a következők esetében:

—	Szennyvíz és iszapkezelés

—	Hulladékkezelő létesítmények

—	Települési szilárdhulladék-lerakók

—	Közúti közlekedés

—	Vasúti közlekedés

—	Városi közlekedés

—	Épületfelújítás

—

Kikötők

—	Repülőterek

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának monetizálása érdekében az EBB szénlábnyom-modellezési módszertana használható és kiegészíthető „A beruházási projektek gazdasági értékelése az EBB-nél (2013)” (70) című különálló kiadvánnyal, illetve a Szén-dioxid árnyékköltségével (lásd a 3.2.2.4. szakaszt).

Az EBB módszertana összhangban van a 2015 novemberében közzétett, az üvegházhatású gázok elszámolásának harmonizált megközelítésére vonatkozó nemzetközi pénzügyi intézményi kerettel.

Számos infrastrukturális projekt kibocsátáscsökkentést vagy -növekedést eredményez ahhoz a forgatókönyvhöz képest, ha a projektet nem hajtották volna végre, ami az úgynevezett alapkibocsátás. Emellett számos projekt üvegházhatású gázokat bocsát ki a légkörbe vagy közvetlenül (pl. tüzelőanyag égetése vagy gyártási folyamatból származó kibocsátások), vagy közvetve, vásárolt villamos energia és/vagy hő révén.

Az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanában szereplő üvegházhatású gázok tartalmazzák az UNFCCC Kiotói Jegyzőkönyvében (71) felsorolt hét gázt, nevezetesen a következőket: szén-dioxid (CO2); metán (CH4); dinitrogén-oxid (N2O); hidro-fluor-szénhidrogének (HFC-k); perfluor-szénhidrogének (PFC-k); kén-hexafluorid (SF6); és nitrogén-trifluorid (NF3). Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mennyiségi meghatározására szolgáló eljárás a globális felmelegedési potenciálok (GWP) (72) alkalmazásával minden kibocsátást tonnában kifejezett szén-dioxidra, azaz CO2e-re (egyenérték) vált át.

A karbonszegény megoldások és alternatívák előmozdítása érdekében a szén-dioxid-kibocsátás felmérését a projektfejlesztési ciklus egészébe be kell építeni, és az alternatívák rangsorolásának és kiválasztásának eszközeként kell használni (beleértve a KHV-t és az SKV-t is).

Ajánlatos ugyanezt a megközelítést alkalmazni a tervezési szakaszban is, például a közlekedési ágazatban, ahol az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló fő alternatívák a hálózat operatív felépítésével, valamint a közlekedési módok és szakpolitikák kiválasztásával kapcsolatos lehetőségekre összpontosítanak.

A szénlábnyom-modellezés módszertana az üvegházhatású gázokról szóló protokollban (73) meghatározott „alkalmazási kör” fogalmát használja.

5. ábra

Az „alkalmazási kör” fogalma a szénlábnyom-modellezés módszertanában (74)

Forrás:

Az „EBB projektek szénlábnyom-modellezésére szolgáló módszertanai” című kiadvány 1. ábrája.

3. táblázat

Alkalmazási kör	Közúti, vasúti és városi tömegközlekedési infrastruktúra	Minden egyéb projekt
1. alkalmazási kör: Az üvegházhatású gázok közvetlen kibocsátása fizikailag a projekt által működtetett forrásokból történik. Például a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből, ipari folyamatokból és diffúz kibocsátásokból, köztük hűtőközegekből vagy metánszivárgásból származó kibocsátások.	Ha alkalmazandó: Tüzelőanyag égetése, folyamat/tevékenység, diffúz kibocsátások	Igen: Tüzelőanyag égetése, folyamat/tevékenység, diffúz kibocsátások
2. alkalmazási kör: Az energiafogyasztáshoz (a projekt által elfogyasztott, de nem termelt villamos energia, fűtés, hűtés és gőz) kapcsolódó közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ezek azért tartoznak ide, mert a projekt közvetlen ellenőrzést gyakorol az energiafogyasztás felett, például azáltal, hogy energiahatékonysági intézkedésekkel javítja azt, vagy megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia fogyasztására tér át.	Ha alkalmazandó: Közlekedési (főként elektromos vasúti) infrastrukturális projektek, amelyeket az infrastruktúra tulajdonosa üzemeltet	Igen: Villamos energia, fűtés, hűtés
3. alkalmazási kör: Egyéb közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás, amely a projekttevékenységek következményének tekinthető (pl. nyersanyagok vagy alapanyagok előállításából vagy kitermeléséből származó kibocsátások, valamint a közúti infrastruktúra használatából származó, járművek általi kibocsátások, beleértve a vonatok és elektromos járművek villamosenergia-fogyasztásából származó kibocsátásokat).	Igen: A közlekedési infrastruktúrát használó járművekből származó közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás, beleértve a modális váltás hatásait is	Ha alkalmazandó: Közvetlen és kizárólagos, upstream vagy downstream, 1. és 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások

A szénlábnyom-modellezés módszertana a következő főbb lépéseket foglalja magában:

1.	A projekt határának meghatározása

2.	Az értékelési időszak meghatározása

3.	A figyelembe veendő kibocsátási alkalmazási körök

4.	A projektek abszolút kibocsátásának (Ab) számszerűsítése

5.	Az alapkibocsátások azonosítása és számszerűsítése (Be)

6.	A relatív kibocsátások (Re = Ab - Be) kiszámítása

A projekthatár leírja, hogy mit kell figyelembe venni az abszolút és relatív kibocsátások kiszámításakor:

—

Az abszolút kibocsátások olyan projekthatáron alapulnak, amely magában foglalja a projekten belül előforduló valamennyi jelentős, 1., 2. és 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátást (amennyiben vannak ilyenek). Például egy autópályaszakasz projekthatára a finanszírozási szerződésben projektként meghatározott autópályahossz lenne, és az abszolút kibocsátások kiszámítása magában foglalná az adott autópályaszakaszt használó járművek egy szokásos évre jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

—

A relatív kibocsátások olyan projekthatáron alapulnak, amely megfelelően lefedi a projekt megvalósítását tartalmazó és a projekt nélküli forgatókönyveket. Magában foglal minden jelentős, 1., 2. és 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátást (amennyiben vannak ilyenek), de a projekt fizikai határain kívül eső határra is szükség lehet ahhoz, hogy az alapértéket megjelenítse. Például autópálya nélkül a projekt fizikai határain kívül eső másodrendű utakon nőne a forgalom. A relatív kibocsátás számítása olyan határt használ, amely lefedi a projekt által érintett teljes régiót.

Az abszolút (Ab) üvegházhatásúgáz-kibocsátás a projekt átlagos üzemeltetési évére becsült éves kibocsátás.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás alapértéke (Be) az a kibocsátás, amely azon várt alternatív forgatókönyv szerint keletkezne, amely észszerűen tükrözi az abban az esetben generált kibocsátást, ha a projekt nem valósulna meg.

A relatív (Re) üvegházhatásúgáz-kibocsátás az abszolút kibocsátások és az alapkibocsátások közötti különbséget jelenti.

Az abszolút és relatív kibocsátásokat egy tipikus üzemeltetési évre vonatkozóan kell számszerűsíteni.

A szén-dioxid-értékelésnek a projektfejlesztési ciklus egészén át kell ívelnie, és eszközként kell használni az alternatívák rangsorolására és kiválasztására a karbonszegény döntések és alternatívák, valamint az energiahatékonyság elsődlegessége elvének előmozdítása érdekében.

Az ebben az iránymutatásban ismertetett szén-dioxid-értékelés ezért az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállást támogató kidolgozottabb eszköz, amely jóval túlmutat a pénzügyi intézményekhez benyújtott finanszírozási kérelmeket kísérő egyszeri értékelésen.

A projekthatár leírja, hogy mit kell figyelembe venni az abszolút, az alap- és a relatív kibocsátások kiszámításakor.

A projekt üvegházhatásúgáz-kibocsátásának számszerűsítésekor minden releváns információt fel kell használni.

A szénlábnyom modellezésében számos fajta bizonytalanság rejlik, ideértve a másodlagos hatások azonosításával, az alapforgatókönyvekkel és az alapkibocsátások becslésével kapcsolatos bizonytalanságokat is. Ezért az üvegházhatású gázokra vonatkozó becslések jellegükből adódóan közelítő becslések.

Az üvegházhatású gázokra vonatkozó becslésekben vagy számításokban rejlő bizonytalanságokat a gyakorlatban megvalósítható mértékben csökkenteni kell, és a becslési módszereknek el kell kerülniük a torzításokat. Amennyiben a pontosság szintje alacsony, az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítéséhez használt adatoknak és feltételezéseknek konzervatívaknak kell lenniük.

Ezért a szénlábnyom-modellezési módszertannak konzervatív feltételezéseken, értékeken és eljárásokon kell alapulnia. Konzervatív értékek és feltételezések azok, amelyek nagyobb valószínűséggel túlbecsülik az abszolút kibocsátást és a „pozitív” relatív kibocsátásokat (nettó növekedés), és alulbecsülik a „negatív” relatív kibocsátásokat (nettó csökkentés). Ha a projekt megvalósításával számoló és a projekt nélküli forgatókönyvek bizonytalanságának vagy torzításának szintje eltérő, különös gondosságra lehet szükség.

3.2.2.2. Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának értékelése

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátást ezen iránymutatás alapján kell értékelni a jelentős kibocsátással járó egyedi beruházási projektek esetében (75). Emellett a felhasználókat arra ösztönzik, hogy ellenőrizzék a beruházásukra alkalmazandó jogszabályokat.

Az alábbi táblázat az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanához meghatározott küszöbértékeket tartalmazza.

4. táblázat

Az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanára vonatkozó küszöbértékek (76)

—	Az abszolút kibocsátás meghaladja a 20 000 tonna CO2e/év értéket (pozitív vagy negatív)

—	A relatív kibocsátás meghaladja a 20 000 tonna CO2e/év értéket (pozitív vagy negatív)

Az évi 20 000 tonna (pozitív vagy negatív) CO2e-t meghaladó abszolút és/vagy relatív kibocsátással járó infrastrukturális projekteket (77) alá kell vetni az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében vett éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat 1. szakaszának (átvilágítás) és 2. szakaszának (részletes elemzés) egyaránt, a 7. ábrán bemutatottak szerint.

A(z EBB projektportfóliójára vonatkozó) kutatás (78) azt mutatja, hogy a 4. táblázat küszöbértékei a projektek abszolút és relatív üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül 95 %-át lefedik.

3.2.2.3. Alapforgatókönyvek (szénlábnyom, költség-haszon elemzés)

Az alapforgatókönyvet a szénlábnyom-modellezés módszertana tekintetében gyakran a terv/projekt „valószínű alternatívájaként”, a költség-haszon elemzés tekintetében pedig „kontrafaktuális alapforgatókönyvként” említik. Bizonyos projekteknél ezen alapforgatókönyvek különbözhetnek. Ilyen esetekben fontos biztosítani az összhangot az üvegházhatásúgáz-kibocsátás számszerűsítése és a költség-haszon elemzés között. Ezt (adott esetben) a költség-haszon elemzésben megfelelően le kell írni, és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat dokumentációjában össze kell foglalni.

A költség-haszon elemzés jellemzően a projekt megvalósításával számoló és a projekt nélküli forgatókönyvek összehasonlítása formáját ölti. Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat (mérséklés) szempontjából fontos, hogy a projekt alapforgatókönyve hitelesen tükrözze az uniós éghajlat-politikát. Ez kizárná például azt az alapforgatókönyvet, amelyben 2050-ben még mindig nagymértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó tüzelőanyagokat használnak. Ezzel szemben összeegyeztethetőnek kell lennie a 2030-ra vonatkozó új uniós éghajlat-politikai célkitűzésekkel és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességgel összhangban álló, hiteles ÜHG-kibocsátáscsökkentési pályával.

3.2.2.4. A szén-dioxid árnyékköltsége

Ez az iránymutatás a szén-dioxid EBB által közzétett árnyékköltséget használja fel a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti célja (azaz az 1,5 °C-os célérték) teljesítése költségének rendelkezésre álló legjobb bizonyítékként (79). A szén-dioxid árnyékköltségét reálértéken mérik, és 2016-os árakon tüntetik fel.

A 2021 és 2027 közötti időszak infrastrukturális projektjei tekintetében a szén-dioxid alkalmazandó árnyékköltségét az alábbi táblázat tartalmazza (lásd még a 6. táblázatban a szén-dioxid árnyékköltségére vonatkozó éves értékeket).

5. táblázat

Az ÜHG-kibocsátás és -csökkentés árnyékköltsége EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

Tárgyév	2020	2025	2030	2035	2040	2045	2050
EUR/tCO2e	80	165	250	390	525	660	800

Forrás:

Az EBB-csoport klímabanki ütemterve (2021–2025).

Példaként említsünk egy olyan projektet, amelyet jelenleg értékelnek finanszírozási szempontból. A kivitelezés négy évig tart, az üzemeltetés pedig 2025-től 20 évig, azaz 2045-ig. A projektterv minden üzemeltetési évre előre jelzi a kibocsátásokat. Az üzemeltetés első évében a kibocsátás értéke tonnánként 165 EUR. A 2030-ra becsült kibocsátás értéke tonnánként 250 EUR. Ha a projekt esetében a becslések szerint 2045-ben is várható kibocsátás, a kibocsátást 660 EUR/tonnára becsülik.

A kétségek elkerülése érdekében ezeket a számadatokat csak a nettó szén-dioxid-megtakarítás vagy -kibocsátás értékének becslésére használják a társadalom szempontját képviselő költség-haszon elemzésekben. A keresleti előrejelzéseket és a gazdasági elemzés más kapcsolódó szempontjait, illetve a projektek gazdasági életképességét a jelenlegi piaci árjelzések vezérlik, amelyeket a támogatási politikák teljes köre befolyásol.

Az alábbi ábra a szén-dioxid árnyékköltségét mutatja be a 2020–2050 közötti időszakban:

6. ábra

A szén-dioxid árnyékköltsége az ÜHG-kibocsátás és -csökkentés tekintetében EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

Forrás:

Az EBB-csoport klímabanki ütemterve (2021–2025).

A 6. táblázat adja meg a szén-dioxid árnyékköltségét a 2020 és 2050 közötti időszak minden egyes évére vonatkozóan. A 6. táblázatban szereplő értékeket az 5. táblázatban megadott értékek alapján kell kiszámítani.

6. táblázat

A szén-dioxid árnyékköltsége évente, EUR/t CO2e-ben, 2016. évi árak

Tárgyév	EUR/tCO2e	Tárgyév	EUR/tCO2e	Tárgyév	EUR/tCO2e	Tárgyév	EUR/tCO2e
2020	80	2030	250	2040	525	2050	800
2021	97	2031	278	2041	552
2022	114	2032	306	2042	579
2023	131	2033	334	2043	606
2024	148	2034	362	2044	633
2025	165	2035	390	2045	660
2026	182	2036	417	2046	688
2027	199	2037	444	2047	716
2028	216	2038	471	2048	744
2029	233	2039	498	2049	772

A szén-dioxid árnyékköltsége az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -csökkenés monetizálásához használt minimumérték. A szén-dioxid árnyékköltségének magasabb értékei használhatók az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és a költség-haszon elemzés céljára, például akkor, ha az érintett tagállamban vagy az érintett hitelező intézménynél magasabb értékeket alkalmaznak, vagy ha egyéb követelmények is vannak. A szén-dioxid árnyékköltsége ki is igazítható, ha több információ áll rendelkezésre.

A költség-haszon elemzés rendszerint magában foglalja a monetizált ÜHG-kibocsátások diszkontálását. Hivatkozunk a Bizottság útmutatójára (80), amely kifejti a társadalmi diszkontrátát. Az útmutató azt ajánlja, hogy 5 %-os társadalmi diszkontrátát használjanak a kohéziós országok nagyprojektjeire, 3 %-ot pedig a többi tagállamra (81). Bár az útmutató a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozik, továbbra is hasznos hivatkozási alapot jelent a 2021–2027-es időszakra. Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra vonatkozó dokumentációnak le kell írnia az alkalmazott társadalmi diszkontrátát.

3.2.2.5. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig és 2050-ig tartó hiteles pályájával való összeegyeztethetőség ellenőrzése

A projektgazdának ellenőriznie kell, hogy a projekt összeegyeztethető-e az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó ÜHG-kibocsátáscsökkentési célértékeivel összhangban álló hiteles pályával (82), valamint a Párizsi Megállapodás és az európai klímarendelet céljaival (lásd: 3.1. fejezet). E folyamat részeként a 2050 utáni élettartamú infrastruktúra esetében a projektgazdának ellenőriznie kell még a projekt összeegyeztethetőségét a klímasemlegesség feltételei mellett végzett üzemeltetéssel, karbantartással és végleges leszereléssel. Ez magában foglalhatja a körforgásos gazdasággal kapcsolatos megfontolásoknak a projektfejlesztési ciklus korai szakaszában történő figyelembevételét és a megújuló energiaforrásokra való átállást.

Emellett az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (a továbbiakban: irányítási rendelet) olyan irányítási mechanizmust biztosít, amely a hosszú távú nemzeti stratégiákon, a 2021-től 2030-ig tartó időszaktól indulva tízéves időszakokat felölelő integrált nemzeti energia- és klímaterveken, a tagállamok ezekkel összefüggő integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésein, valamint a Bizottság integrált ellenőrzési rendszerén alapul.

A nemzeti energia- és klímatervek meghatározzák az energiaunió öt dimenziójára vonatkozó nemzeti célkitűzéseket, célokat és hozzájárulásokat, beleértve a „dekarbonizáció” dimenziót is, amely a következőkre vonatkozik: „a Párizsi Megállapodással összhangban lévő, az üvegházhatásúgáz- kibocsátásra vonatkozó hosszú távú uniós kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló egyéb célkitűzések és célok, beleértve az ágazati célokat és az alkalmazkodási célokat is”.

A nemzeti energia- és klímatervek további releváns hivatkozási alapot jelentenek a hiteles ÜHG-pályával való összeegyeztethetőség ellenőrzéséhez (amikor a nemzeti energia- és klímaterveket 2023-ban úgy módosítják és értékelik, hogy azok magukban foglalják az EU 2030-ra vonatkozó új célkitűzéseit és az európai klímarendelet szerint 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességet).

A projektgazdának bizonyítania kell, hogy a projekt üvegházhatásúgáz-kibocsátása oly módon lesz korlátozott, hogy összhangban legyen az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó átfogó célkitűzéseivel, valamint az azon ágazatra vonatkozó ambiciózusabb célokkal, amelybe a projekt tartozik.

3.3. Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz (az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia)

Az infrastruktúra (83) általában hosszan tartó, és hosszú évekig ki lehet téve a változó éghajlatnak, amelyet egyre károsabb és gyakoribb szélsőséges időjárási és éghajlati hatások jellemeznek.

Az éghajlattal szembeni sebezhetőségnek és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatoknak az érintett hatóságok felügyelete és ellenőrzése mellett végzett értékelése segít azonosítani az éghajlatváltozás okozta jelentős kockázatokat. Ez képezi a célzott alkalmazkodási intézkedések meghatározásának, értékelésének és végrehajtásának alapját. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a fennmaradó kockázat elfogadható szintre csökkenjen.

A projektgazdának minden szükséges információt meg kell adnia a hatóságok számára annak ellenőrzéséhez, hogy az éghajlatváltozás okozta fennmaradó kockázatok elfogadható szintjét az összes jogi, technikai vagy egyéb követelmény kellő figyelembevételével határozták-e meg.

Amint azt a 4. fejezet és a C. melléklet kifejti, ajánlott az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelését a projektfejlesztési folyamat kezdetétől (84) – beleértve a környezeti hatásvizsgálatot is – integrálni, mivel általában ez biztosítja az optimális alkalmazkodási alternatívák kiválasztásával kapcsolatos lehetőségek legszélesebb körét.

A projekt helyszíne például, amelyről gyakran korai szakaszban döntenek, döntő fontosságú lehet az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelése szempontjából. Általában több korlát adódik, ha az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelését a projektfejlesztés későbbi szakaszában kezdik meg, ami az optimálistól elmaradó megoldások kiválasztásához vezethet.

7. ábra

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő folyamatának áttekintése

Az infrastrukturális projektekre irányuló, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések középpontjában az éghajlatváltozás hatásaival szembeni megfelelő szintű reziliencia biztosítása áll, amely hatások magukban foglalják az olyan akut eseményeket, mint az intenzívebb áradások, a felhőszakadások, az aszályok, a hőhullámok, az erdőtüzek, a viharok, a földcsuszamlások és a hurrikánok, valamint az olyan krónikus eseményeket, mint a tengerszint előre jelzett emelkedése és az átlagos csapadékmennyiségnek, a talajnedvességnek és a levegő páratartalmának a változása.

Amellett, hogy ezeket figyelembe veszik a projekt éghajlatváltozással szembeni rezilienciájában, intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a projekt ne növelje a szomszédos gazdasági és társadalmi struktúrák sebezhetőségét. Ez történhet például akkor, ha egy projekt olyan töltést is magában foglal, amely növelheti az árvízkockázatot a közelben.

8. ábra

Ez az iránymutatás lehetővé teszi az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok leírt értékelése alternatív megközelítéseinek alkalmazását, amelyek friss és nemzetközileg elismert megközelítések és módszertani keretek, mint például az IPCC által a 6. értékelő jelentés (AR6) (85) keretében alkalmazott megközelítés. A cél továbbra is az éghajlatváltozás okozta jelentős kockázatok azonosítása, amely a célzott alkalmazkodási intézkedések meghatározásának, értékelésének és végrehajtásának alapját képezi.

3.3.1. Átvilágítás – 1. szakasz (alkalmazkodás)

Egy projekt éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének elemzése fontos lépés a meghozandó megfelelő alkalmazkodási intézkedések azonosításában. Az elemzés három lépésből áll, egy érzékenységi elemzésből, a jelenlegi és jövőbeli expozíció értékeléséből, majd a sebezhetőségi értékeléshez e kettő kombinációjából.

A műszaki szakemberek általában egyértelműen meghatározzák a kérdések megfelelő elemzéséhez szükséges adatok szintjét és bontását.

A sebezhetőségi elemzés (86) célja az adott projekttípusra a tervezett helyszínen vonatkozó éghajlati veszélyek (87) azonosítása. Egy projekt sebezhetősége két szempont kombinációjából tevődik össze: mennyire érzékenyek a projekt elemei általában az éghajlati veszélyekre (érzékenység), és mennyire valószínű, hogy ezek a veszélyek bekövetkeznek a projekt helyszínén jelenleg és a jövőben is (expozíció). Ezt a két szempontot külön-külön (az alábbiakban leírtak szerint) vagy együttesen lehet értékelni.

9. ábra

Az átvilágítási szakasz sebezhetőségi elemzésének áttekintése

A 9. ábra áttekintést nyújt az érzékenységi, expozíciós és sebezhetőségi elemzésről, amely a 8. ábra bemutatott teljes folyamat 1. szakaszát (átvilágítás) alkotja.

A kezdeti átvilágítás összpontosíthat az érzékenységi elemzésben és/vagy az expozíciós elemzésben „nagy” besorolású éghajlati veszélyekre, mint a sebezhetőségi értékelés inputjaira.

3.3.1.1. Érzékenység

Az érzékenységi elemzés célja annak meghatározása, hogy mely éghajlati veszélyek relevánsak az adott projekttípus szempontjából, függetlenül annak helyszínétől. Például a tengerszint emelkedése valószínűleg jelentős veszélyt jelent a legtöbb tengeri kikötői projektre, függetlenül azok helyszínétől.

Az érzékenységi elemzésnek átfogóan ki kell terjednie a projektre, megvizsgálva a projekt különböző elemeit és a tágabb hálózaton vagy rendszeren belüli működését, például a következő négy téma elhatárolásával:

—	helyszíni eszközök és folyamatok,

—	inputok, mint a víz és az energia,

—	outputok, például termékek és szolgáltatások,

—	hozzáférés és közlekedési összeköttetések, még akkor is, ha a projekt közvetlen ellenőrzésén kívül esnek.

Az érzékenységi pontszámok projekttípusokhoz való hozzárendelését leginkább műszaki szakértők, azaz a projektet jól ismerő mérnökök és más szakemberek végzik.

Emellett a projekt kialakítása kritikusan függhet konkrét (mérnöki vagy egyéb) paraméterektől. Például egy híd kialakítása kritikusan függhet az alatta húzódó folyó vízszintjétől; vagy a hőerőmű megszakítás nélküli üzemeltetése kritikusan függhet az elegendő hűtővíztől, valamint a szomszédos folyó minimális vízszintjétől és maximális vízhőmérsékletétől. Fontos lehet, hogy az ilyen kritikus tervezési paramétereket beépítsék a klímaérzékenységi elemzésbe.

A 10. ábra áttekintést nyújt az érzékenységi elemzésről, amely a 7. ábrán szemléltetett 1. szakasz (átvilágítás) részét képezi.

10. ábra

Az érzékenységi elemzés áttekintése

Minden egyes téma és éghajlati veszély esetében „nagy”, „közepes” vagy „csekély” értékelést kell adni:

—	nagy érzékenység: az éghajlati veszély jelentős hatást gyakorolhat az eszközökre és folyamatokra, az inputokra, az outputokra és a közlekedési összeköttetésekre,

—	közepes érzékenység: az éghajlati veszély enyhe hatást gyakorolhat az eszközökre és folyamatokra, az inputokra, az outputokra és a közlekedési összeköttetésekre,

—	csekély érzékenység: az éghajlati veszélynek nincs hatása (vagy jelentéktelen a hatása).

3.3.1.2. Expozíció

Az expozíciós elemzés célja annak meghatározása, hogy mely veszélyek relevánsak a tervezett projekt helyszíne szempontjából, függetlenül a projekt típusától. Az árvizek például jelentős éghajlati veszélyt jelenthetnek egy folyó mellett, annak ártérben található helyszínre.

Az expozíciós elemzés ezért a helyszínre, míg az érzékenységi elemzés a projekt típusára összpontosít.

Az expozíciós elemzés két részre osztható: a jelenlegi éghajlatnak való kitettség és a jövőbeli éghajlatnak való kitettség. A projekt helyszínére (vagy a projekt alternatív helyszíneire) vonatkozóan rendelkezésre álló historikus és aktuális adatokat kell felhasználni az éghajlatnak való jelenlegi és múltbeli kitettség értékeléséhez. Az éghajlatváltozási modell prognózisai felhasználhatók annak megértésére, hogy az expozíció szintje hogyan változhat a jövőben. Különös figyelmet kell fordítani a szélsőséges időjárási események gyakoriságában és intenzitásában bekövetkező változásokra.

A 11. ábra áttekintést nyújt az expozíciós elemzésről, amely a 7. ábrán szemléltetett 1. szakasz (átvilágítás) részét képezi.

11. ábra

Az expozíciós elemzés áttekintése

A különböző földrajzi helyszínek különböző éghajlati veszélyeknek lehetnek kitéve. Hasznos megérteni, hogyan változik Európa különböző földrajzi területeinek kitettsége a változó éghajlati veszélyek következtében, amint azt az alábbi felsorolás is szemlélteti.

Például:

—	olyan területek, ahol az emberek a jövedelem/megélhetés szempontjából természeti erőforrásoktól függenek,

—	a part menti területek, a szigetek és a tengeri területek különösen ki vannak téve a növekvő vihardagályoknak, a hullámmagasságnak, a part menti áradásoknak és az eróziónak,

—	az alacsony és csökkenő szezonális csapadékkal jellemzett területek gyakran jobban ki vannak téve az aszály, a talajsüllyedés és az erdőtüzek növekvő kockázatának,

—	a magas és emelkedő hőmérsékletű területek gyakran jobban ki vannak téve a hőhullámok kockázatának,

—	a megnövekedett szezonális csapadékkal (adott esetben ezzel együtt gyorsabb hóolvadással és felhőszakadásokkal) jellemzett területek gyakran jobban ki vannak téve a villámárvizeknek és az eróziónak,

—	tárgyi és szellemi kulturális örökségnek egyaránt otthont adó területek.

Fontos megérteni, hogy melyek az expozícióval érintett területek, és hogy az expozíció hogyan érinti e területeket és az ott élő embereket, mivel gyakran ezek a helyszínek látják majd a proaktív alkalmazkodás legnagyobb hasznát.

Minél inkább helyi és konkrét adatokról van szó, annál pontosabb és relevánsabb lesz az értékelés (lásd például a jövőbeli éghajlatra vonatkozó adatforrások listáját a 3.1. szakaszban).

Egyes veszélyek tekintetében területspecifikus adatokra és tanulmányokra lehet szükség, például villámárvizek esetében.

3.3.1.3. Sebezhetőség

A sebezhetőségi elemzés ötvözi az érzékenységi elemzés és az expozíciós elemzés eredményét (ha ezeket külön értékelik).

A 12. ábra áttekintést nyújt a sebezhetőségi elemzésről, amely egybefoglalja az érzékenységi és az expozíciós elemzések eredményeit (lásd: 7. ábra.)

12. ábra

A sebezhetőségi elemzés áttekintése

A sebezhetőségi értékelés célja a potenciális jelentős veszélyek és a kapcsolódó kockázatok azonosítása, és alapul szolgál a kockázatértékelési szakasz folytatására vonatkozó döntéshez. Jellemzően a kockázatértékelés szempontjából legrelevánsabb veszélyeket tárja fel (ezek a nagyságrendtől függően „magasnak” és esetleg „közepesnek” minősített sebezhetőségi szintnek feleltethetők meg). Ha a sebezhetőségi értékelés arra a következtetésre jut, hogy az összes sebezhetőséget indokolt alacsony vagy jelentéktelen kategóriába sorolni, további (éghajlatváltozással kapcsolatos) kockázatértékelésre nincs szükség (ezzel lezárul az átvilágítás és az 1. szakasz). Mindazonáltal az a döntés, hogy a sebezhetőségekről részletes kockázatelemzés készüljön, a projektgazda és az éghajlatváltozással kapcsolatos értékelést végző csoport indoklással ellátott értékelésétől függ.

Az infrastruktúra elhelyezkedése, valamint a helyi vállalkozások, kormányok és közösségek alkalmazkodóképessége befolyásolhatja az adott eszköz klímaérzékenységét és éghajlattal szembeni sebezhetőségét. A többféle éghajlati veszéllyel szembeni sebezhetőség szintén erősen ágazatspecifikus lehet, és szorosan kapcsolódhat a kivitelezéshez és üzemeltetéshez használt technológiához.

3.3.2. Részletes elemzés – 2. szakasz (alkalmazkodás)

3.3.2.1. Hatások, valószínűség és éghajlatváltozás okozta kockázatok

A kockázatértékelés strukturált módszert biztosít az éghajlati veszélyek és hatásaik elemzéséhez, hogy információkkal szolgáljon a döntéshozatalhoz.

Ez a folyamat a sebezhetőségi értékelésben (vagy a releváns veszélyek kezdeti átvilágításakor) azonosított veszélyekhez kapcsolódó hatások valószínűségének és súlyosságának, valamint a kockázat projekt sikere szempontjából vett jelentőségének értékelésében áll.

Ennek az átfogó projektkockázat-értékelési logika részét kell képeznie, amely áthatja a teljes projektfejlesztési folyamatot, hogy a kockázatot holisztikusan, ne pedig önálló értékelés keretében lehessen kezelni.

Ajánlatos a kockázatértékelési folyamatot a lehető leghamarabb megkezdeni a projekttervezés során, mivel a korán azonosított kockázatok általában könnyebben és költséghatékonyabban kezelhetők és/vagy kerülhetők el.

A cél a projekttel kapcsolatos kockázatok jelentőségének számszerűsítése a jelenlegi és jövőbeli éghajlati viszonyok között.

A 13. ábra áttekintést nyújt a valószínűség-elemzésről, a hatáselemzésről és a kockázatértékelésről, amelyek az alkalmazkodási intézkedések meghatározásának, értékelésének, kiválasztásának és végrehajtásának alapját képezik. A teljes folyamatot a 8. ábra szemlélteti.

13. ábra

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázat 2. szakaszban végzett értékelésének áttekintése

A sebezhetőségi elemzéshez képest a kockázatértékelés könnyebben elősegíti azoknak a hosszabb ok-okozati láncoknak az azonosítását, amelyek összekapcsolják az éghajlati veszélyeket a projekt különböző (műszaki, környezeti, társadalmi/befogadási/akadálymentességi és pénzügyi stb.) dimenziók mentén megvalósuló teljesítményével, és megvizsgálja a tényezők közötti kölcsönhatásokat. Ezért a kockázatértékelés olyan problémákat is feltárhat, amelyekre a sebezhetőségi értékelés nem tér ki.

Az ISO 14091 (88) a „hatásláncok” fogalmát használja, amely hatékony eszköz a rendszerben kockázatot teremtő tényezők jobb megértéséhez, megjelenítéséhez, rendszerezéséhez és rangsorolásához. A hatásláncok elemzési kiindulópontként szolgálnak az átfogó kockázatértékeléshez. Meghatározzák, hogy mely veszélyek váltanak ki közvetlen és közvetett éghajlatváltozási hatásokat, és ezért a kockázatértékelés alapvető struktúráját alkotják. Fontos kommunikációs eszközként szolgálnak annak megvitatására, hogy mit kell elemezni, és mely éghajlati és társadalmi-gazdasági, biofizikai vagy egyéb paramétereket kell figyelembe venni. Ily módon hasznosak a meghozandó célirányos alkalmazkodási intézkedések meghatározásában.

A kockázatértékelés magában foglalhatja az értékelő csoport általi szakértői megítélést és a kapcsolódó szakirodalom/historikus adatok áttekintését. Gyakran együtt járhat egy kockázatazonosítási munkaértekezlet (89) szervezésével, amelynek célja a veszélyek, a következmények és az éghajlattal kapcsolatos fő kockázatok azonosítása, valamint a kockázatok jelentőségének felméréséhez szükséges további elemzésben való megállapodás.

A részletes kockázatértékelés jellemzően kvantitatív vagy félkvantitatív értékelések formáját ölti, gyakran számszerű modellezéssel. Ezeket a legjobban kisebb értekezletek vagy szakértői elemzések során lehet elvégezni.

3.3.2.2. Valószínűség

A kockázatértékelésnek ez a része azt vizsgálja, hogy az azonosított éghajlati veszélyek milyen valószínűséggel következnek be egy adott időskálán belül, pl. a projekt élettartama alatt.

A 14. ábra szemléltető áttekintést nyújt a valószínűség-elemzésről, amely része a 2. szakasznak, amint azt a 13. ábra feltünteti. A valószínűség értékelésére alternatív skálák is alkalmazhatók, például az IPCC által használt skála (90).

14. ábra

A valószínűség-elemzés áttekintése

Egyes éghajlatváltozás okozta kockázatok esetében jelentős lehet a bizonytalanság a bekövetkezés valószínűségével kapcsolatban. Ehhez szakértői megítélésre lehet szükség, amely a jelenleg rendelkezésre álló legjobb, nyilvántartásokból, statisztikákból, szimulációkból származó információkon és adatokon, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultációkból származó aktuális/múltbeli ismereteken alapul. Magában kell foglalnia a nemzeti, regionális és/vagy helyi éghajlati adatokra és prognózisokra való hivatkozásokat is. További figyelmet kell fordítani arra, hogy idővel hogyan alakulhat az éghajlatváltozás okozta kockázatok valószínűsége. Az éghajlatváltozás által kiváltott átlaghőmérséklet-emelkedés például jelentősen növelheti bizonyos éghajlatváltozás okozta kockázatok valószínűségét a projekt teljes élettartama alatt.

3.3.2.3. Hatás

A kockázatértékelésnek ez a része a bekövetkezett éghajlati veszély következményeit vizsgálja. Ezt a veszély/hatás léptékében kell értékelni. Ezt súlyosságnak vagy nagyságrendnek is nevezik.

A következmények általában a tárgyi eszközökhöz és a műveletekhez, az egészséghez és biztonsághoz, a környezeti hatásokhoz, a társadalmi hatásokhoz, a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentességre gyakorolt hatáshoz, pénzügyi vonzatokhoz és hírnévkockázathoz kapcsolódnak. Az értékelésnek ki kell terjednie annak a rendszernek az alkalmazkodóképességére, amelyben a projekt működik. Fontos lehet annak vizsgálata is, hogy ez az infrastruktúra mennyire alapvető fontosságú a tágabb hálózat vagy rendszer szempontjából (azaz a kritikusság), és hogy további, szélesebb körű hatásokhoz és dominóhatásokhoz vezethet-e.

A 15. ábra áttekintést nyújt a hatáselemzésről, amely része a 2. szakasznak, amint azt a 13. ábra feltünteti.

15. ábra

A hatáselemzés áttekintése

Az infrastrukturális projektek élettartama jellemzően hosszú, gyakran 30–80 év. Az ideiglenes és a veszélyhelyzeti munkálatok azonban rövidebb élettartammal is rendelkezhetnek. Egy infrastrukturális projektnek nem minden elemét kell ugyanazon (hosszú) élettartamra értékelni. Például a vasúti vágányokat (rendszeres karbantartás részeként) gyakrabban cserélik le, mint a vasúti töltést. Az öt évnél rövidebb élettartamú infrastrukturális projektek gyakran nem igényelnek éghajlatváltozási prognózisokat, ezzel együtt reziliensnek kell lenniük a jelenlegi éghajlatváltozással szemben.

Számos éghajlati veszély esetében várható (91), hogy a projekt élettartama alatt – a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás kibontakozásával – a valószínűség és a hatások megváltoznak. A valószínűség és a hatások előre jelzett változásait be kell építeni a kockázatértékelésbe. Ebből a célból hasznos lehet az élettartamot rövidebb (pl. 10–20 éves) időszakok sorára osztani. Különös figyelmet kell fordítani az időjárási szélsőségekre és a dominóhatásokra.

Amint azt az alábbiakban bemutatjuk, a kockázatértékelésnek ki kell terjednie az egyes éghajlatváltozási forgatókönyvek szempontjából releváns kockázati területekre és a következmények több szintjére:

7. táblázat

A következmények nagyságrendje a különböző kockázati területeken (*1) (92)

Kockázati területek

A következmények nagyságrendje

1	Jelentéktelen

Csekély

Mérsékelt

Jelentős

5	Katasztrofális

Eszközkár /mérnöki tevékenység/ üzemeltetés

A hatás normál tevékenységgel elnyelhető

Olyan kedvezőtlen esemény, amelyet az üzletmenet-folytonossági intézkedések meghozatala semlegesít

Súlyos esemény, amely további veszélyhelyzeti üzletmenet-folytonossági intézkedéseket tesz szükségessé

Rendkívüli/veszélyhelyzeti üzletmenet-folytonossági intézkedéseket igénylő kritikus esemény

Olyan katasztrófa, amely az eszköz/hálózat lezárásához, összeomlásához vagy megsemmisüléséhez vezethet

Biztonság és egészség

Elsősegélynyújtást igénylő eset

Kisebb sérülés, orvosi kezelés szükséges

Súlyos sérülés vagy kiesett munka

Súlyos vagy többszörös sérülés, maradandó sérülés vagy rokkantság

Egyszeri vagy több haláleset

Környezet

Nincs hatással az alapkörnyezetre. A forrásterületen lokalizálva. Nincs szükség regenerációra

A terület határain belül lokalizálva. A hatástól számított egy hónapon belül mérhető a regeneráció

Mérsékelt ártalmak, amelyek szélesebb körű hatást fejthetnek ki. Regeneráció egy éven belül

Helyi hatással járó jelentős kár. A regeneráció egy évnél hosszabb. A környezetvédelmi előírásoknak/engedélynek való meg nem felelés

Széles körű hatással járó jelentős kár. A regeneráció egy évnél hosszabb. Korlátozott kilátás a teljes regenerációra

Társadalmi

Nincs negatív társadalmi hatás

Lokalizált, átmeneti társadalmi hatások

Lokalizált, hosszú távú társadalmi hatások

A szegény vagy kiszolgáltatott csoportokat (93) nem tudják megvédeni. Nemzeti, hosszú távú társadalmi hatások

Az üzemeltetés társadalmi elfogadottságának elvesztése. Közösségi tiltakozások

Pénzügyi (egyetlen szélsőséges esemény vagy éves átlagos hatás esetén) (*2)

x % IRR (*3)

a forgalom kevesebb, mint 2 %-a

x % IRR

a forgalom 2–10 %-a

x % IRR

a forgalom

10–25 %-a

x % IRR

a forgalom 25–50 %-a

x % IRR

a forgalom több mint 50 %-a

Hírnév

Lokalizált, ideiglenes hatás a közvéleményre

Lokalizált, rövid távú hatás a közvéleményre

Helyi, hosszú távú hatás a közvéleményre, kedvezőtlen helyi médiavisszhanggal

Nemzeti, rövid távú hatás a közvéleményre; negatív nemzeti médiavisszhanggal

Nemzeti, hosszú távú hatás, amely befolyásolhatja a kormány stabilitását

Kulturális örökség és kulturális helyszínek

Jelentéktelen hatás

Rövid távú hatás. Lehetséges helyreállítás vagy javítás.

Súlyos károk, amelyek szélesebb körű hatást gyakorolnak a turisztikai ágazatra

Nemzeti és nemzetközi hatással járó jelentős kár

Tartós veszteség eredményeként a társadalomra gyakorolt hatás

3.3.2.4. Kockázatok

Az egyes veszélyek valószínűségének és hatásának értékelését követően az egyes potenciális kockázatok jelentőségi szintje a két tényező kombinálásával becsülhető meg. A kockázatok (a projekt átfogó kockázatértékelésének részeként) kockázati mátrix segítségével ábrázolhatók a legjelentősebb potenciális kockázatok és azon kockázatok azonosítása érdekében, amelyek esetében alkalmazkodási intézkedéseket kell hozni.

16. ábra

A kockázatértékelés áttekintése

A 16. ábra áttekintést nyújt a kockázatértékelésről, amely egybefoglalja a valószínűség- és hatáselemzések megállapításait (lásd: 13. ábra).

Annak megítélése, hogy mi minősül elfogadható kockázati szintnek, mi a jelentős, és mi nem, a projekt körülményei tekintetében specifikus értékelést végző projektgazdának és szakértői csoportnak a felelőssége.

Bármilyen kategorizálást alkalmazzanak is, annak védhetőnek, világosan meghatározottnak, egyértelmű és logikus módon leírtnak kell lennie, és koherens módon be kell épülnie a projekt átfogó kockázatértékelésébe. Úgy tekinthető például, hogy egy katasztrofális esemény – még ha ritka vagy valószínűtlen is – továbbra is rendkívüli kockázatot jelent a projektre nézve, mivel a következmények annyira súlyosak.

3.3.2.5. Alkalmazkodási intézkedések

Amennyiben a kockázatértékelés arra a következtetésre jut, hogy a projektet éghajlatváltozás okozta jelentős kockázatok fenyegetik, a kockázatokat kezelni kell és elfogadható szintre kell csökkenteni.

Minden egyes azonosított jelentős kockázat esetében értékelni kell a célirányos alkalmazkodási intézkedéseket. Az előnyben részesített intézkedéseket ezután be kell építeni a projekt kialakításába és/vagy annak üzemeltetésébe az éghajlatváltozással szembeni reziliencia javítása érdekében (94).

A 17. ábra áttekintést nyújt az alkalmazkodási alternatívák azonosítására, értékelésére/kiválasztására és végrehajtására/integrálására/tervezésére szolgáló folyamatról, a 8. ábrán bemutatott előző lépésekre építve.

17. ábra

Az alkalmazkodási alternatívák azonosítására, értékelésére/kiválasztására és végrehajtására/integrálására/tervezésére szolgáló folyamat áttekintése

Egyre több szakirodalom és tapasztalat halmozódik fel az alkalmazkodási alternatívák, az értékelés és a tervezés (95) terén, valamint kapcsolódó források (96) a tagállamokban.

A tagállami alkalmazkodási tervezéssel kapcsolatos további információk a Climate-ADAPT honlapon érhetők el (97).

Az alkalmazkodás gyakran strukturális és nem strukturális intézkedések kombinációjának elfogadását foglalja magában. A strukturális intézkedések közé tartozik a tárgyi eszközök és infrastruktúra tervének vagy leírásának módosítása, illetve alternatív vagy továbbfejlesztett megoldások elfogadása. Nem strukturális intézkedések lehetnek többek között a területrendezés, a jobb monitoring- vagy veszélyhelyzet-elhárítási programok, a személyzet képzése és készségátviteli tevékenységek, az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelése stratégiai vagy vállalati keretének kidolgozása, pénzügyi megoldások, például az ellátási lánc megszakadása elleni biztosítás vagy alternatív szolgáltatások.

Különböző alkalmazkodási alternatívákat kell értékelni annak érdekében, hogy megtalálják azt a megfelelő intézkedést vagy intézkedéskombinációt, amely a kockázat elfogadható szintre csökkentése érdekében végrehajtható.

A kockázat „elfogadható szintjéről” való döntés az értékelést végző szakértői csoporttól és attól függ, hogy a projektgazda milyen kockázatot kész elfogadni. Lehetnek például olyan szempontok a nem alapvető fontosságú infrastruktúrának minősülő projekt esetében, hogy ha az alkalmazkodási intézkedések költségei meghaladják a kockázatok elkerülésének hasznát, a legjobb megoldás az lehet, ha engedik, hogy a nem alapvető fontosságú infrastruktúra bizonyos körülmények között ne valósuljon meg.

Tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos veszélyek jövőbeli előrejelzéseinek jelentős bizonytalanságára, a kulcs gyakran azon alkalmazkodási megoldások azonosítása (lehetőség szerint), amelyek a jelenlegi helyzetben és minden jövőbeli forgatókönyvben jól teljesíthetnek. Az ilyen intézkedéseket gyakran alacsony kockázatú („low-regret”) vagy kockázatmentes („no-regret”) alternatívának nevezik.

Helyénvaló lehet továbbá olyan rugalmas/adaptív intézkedések megfontolása, mint például a helyzet nyomon követése, és fizikai intézkedéseket csak akkor hajtanának végre, ha a helyzet elér egy kritikus küszöbértéket (vagy tekintettel az alkalmazkodási pályákra (98)). Ez az alternatíva különösen akkor lehet hasznos, ha az éghajlatváltozási előrejelzések nagy fokú bizonytalanságról tanúskodnak. Ez addig megfelelő, amíg a küszöbértékeket vagy beavatkozási pontokat egyértelműen meghatározzák és a javasolt jövőbeli intézkedések bizonyíthatóan kielégítően kezelik a kockázatokat. A monitoringot be kell építeni az infrastruktúra-irányítási folyamatokba.

Az alkalmazkodási alternatívák értékelése mennyiségi vagy minőségi lehet, az információk rendelkezésre állásától és más tényezőktől függően. Bizonyos körülmények között, például a korlátozott éghajlatváltozás okozta kockázatnak kitett, viszonylag kis értékű infrastruktúra esetében elegendő lehet gyors szakértői értékelés. Más körülmények között, különösen a jelentős társadalmi-gazdasági hatással járó alternatívák esetében fontos átfogóbb információkat használni, például az éghajlati veszély valószínűség-eloszlására, a kapcsolódó (elkerült) károk gazdasági értékére és a fennmaradó kockázatokra vonatkozóan.

A következő lépés az értékelt alkalmazkodási alternatívák integrálása a projektbe a megfelelő fejlesztési szakaszban (beleértve a beruházási és pénzügyi tervezést, a monitoringot és reagálási tervezést, a szerep- és felelősségi körök meghatározását, a szervezeti intézkedéseket, a képzést, a műszaki tervezést), valamint annak biztosítása, hogy az alternatívák megfeleljenek a nemzeti iránymutatásoknak és az alkalmazandó jognak.

Emellett helyes vezetési gyakorlatként folyamatos monitoringot kell végezni a projekt teljes üzemideje alatt annak érdekében, hogy: i. ellenőrizzék az értékelés pontosságát, és beépítsék a jövőbeli értékelésekbe és projektekbe; és ii. megállapítsák, hogy valószínűleg elérik-e a konkrét beavatkozási pontokat vagy küszöbértékeket, ami jelzi, hogy szükség van további alkalmazkodási intézkedésekre (szakaszos alkalmazkodás).

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat alkalmazkodási pillérének a következőket kell tartalmaznia:

—	az infrastrukturális projektnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós és adott esetben nemzeti, regionális és helyi stratégiákkal és tervekkel, valamint más releváns stratégiai és tervezési dokumentumokkal való összhangjának ellenőrzése, valamint

—	a rendszeres monitoring és későbbi intézkedések hatókörének és szükségességének, például a jövőbeli éghajlatváltozással kapcsolatos kritikus feltételezéseknek a felmérése.

Mindkét szempontot megfelelően integrálni kell a projektfejlesztési ciklusba.

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLAT ÉS PROJEKTCIKLUS-MENEDZSMENT (PCM)

A projektciklus-menedzsment (PCM) a projekt hatékony és eredményes tervezésének, megszervezésének, koordinálásának és ellenőrzésének folyamata az összes szakaszában, a tervezéstől, végrehajtástól, üzemeltetéstől a leszerelésig.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot a kezdetektől fogva be kell építeni a projektciklus-menedzsmentbe, amint azt a 18. ábra szemlélteti és a C. melléklet részletesen kifejti.

18. ábra

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és a projektciklus-menedzsment (PCM) áttekintése

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat kialakításának folyamatában különböző szervek vehetnek részt, amelyek a projektfejlesztési ciklus különböző szakaszaiban vállalnak vezető szerepet. Például a hatóságok a stratégia/terv szakaszában, a projektgazda a megvalósíthatósági/kialakítási szakaszban, később pedig az eszköztulajdonosok és -kezelők.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra vonatkozó dokumentációt gyakran azt megelőzően ellenőrzik, hogy a projektgazda jóváhagyásra benyújtja a projektpályázatot a finanszírozónak, amint azt a 19. ábra szemlélteti. Ebben az esetben az ellenőrzést független ellenőrnek kell elvégeznie. A dokumentációt azonban a finanszírozó is ellenőrizheti a beruházási döntés meghozatalához vezető folyamat első lépéseként.

19. ábra

A projektfejlesztés különböző szakaszait vezető szervek

5. ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLAT ÉS KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT (KHV)

Az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások a projekt környezeti hatásvizsgálatának (KHV) fontos részét képezhetik. Ez az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat mindkét pillérére, azaz az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra egyaránt vonatkozik.

A környezeti hatásvizsgálatot (KHV) a 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (99) módosított 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (100) (a továbbiakban: KHV-irányelv) határozza meg.

A 2014/52/EU irányelv (a 2014. évi KHV-irányelv) a 3. cikkel összhangban azokra a projektekre alkalmazandó, amelyek esetében 2017. május 16-án /16-a után kezdeményezték a szűrést (a II. melléklet szerinti projektek esetében), vagy kezdeményezték az alkalmazási kör meghatározását, vagy nyújtotta be a projektgazda a KHV-jelentést (az I. és II. melléklet szerinti, KHV-eljárás alá eső projektek esetében).

A 2011/92/EU irányelv (a 2011. évi KHV-irányelv) azokra a projektekre vonatkozik, amelyek esetében 2017. május 16. előtt kezdeményezték a szűrést (a II. melléklet szerinti projektek esetében), vagy kezdeményezték az alkalmazási kör meghatározását vagy nyújtotta be a projektgazda a KHV-jelentést (az I. és II. melléklet szerinti, KHV-eljárás tárgyát képező projektek esetében).

A módosított KHV-irányelv tartalmaz az éghajlatváltozásra vonatkozó rendelkezéseket. A 2014. évi KHV-irányelv hatálya alá tartozó projektek esetében átfedés van a KHV-eljárás és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamata között. Az átfedés előnyeinek kihasználása érdekében a két folyamatot együtt kell megtervezni.

A KHV a KHV-irányelv I. és II. mellékletében felsorolt köz- és magánprojektekre vonatkozik. Az I. mellékletben felsorolt valamennyi projekt úgy tekinthető, hogy jelentős hatást gyakorol a környezetre, ezért környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni őket. A II. mellékletben felsorolt projektek esetében a nemzeti hatóságoknak kell eldönteniük, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálatra. Erre olyan szűrési eljárás keretében kerül sor, amelynek során az illetékes hatóság küszöbértékek/kritériumok vagy eseti vizsgálat alapján értékeli, hogy egy projekt jelentős hatással járna-e, figyelembe véve a KHV-irányelv III. mellékletében meghatározott kritériumokat.

Ez a szakasz a KHV tárgyát képező projektekre, azaz az I. melléklet szerinti projektekre és a II. melléklet szerinti, azon projektekre összpontosít, amelyek esetében a szűrés eredményeként a hatóság hatásvizsgálat szükségességét állapította meg („screened in”).

A KHV-irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek esetében (beleértve a projektek bármilyen változtatását vagy kiterjesztését, amelyek többek között a jellegüknél vagy méretüknél fogva a környezetre gyakorolt hatásaik tekintetében a magából a projektből eredő kockázatokhoz hasonló kockázatokat jelentenek) a megjelölt projekttípusok alapján általában indokolt a (mérséklési és/vagy alkalmazkodási szempontú) éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat.

A II. melléklet szerinti azon projektek esetében, amelyekről az illetékes hatóságok a 2011. évi KHV-irányelv alapján a szűrés eredményeként azt állapították meg, hogy nincs szükség környezeti hatásvizsgálatra („screened out”), mindazonáltal indokolt lehet ezen iránymutatásnak megfelelően elvégezni az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot, például a célirányos uniós finanszírozás jogalapjának való megfelelés érdekében.

20. ábra

Környezeti hatásvizsgálatok (KHV) és projektciklus-menedzsment (PCM)

A KHV-ban az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokra vonatkozó további útmutatásért lásd a D. mellékletet.

Végül az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások fontos elemét képezhetik egy terv vagy program stratégiai környezeti vizsgálatának (SKV), amely meghatározza egyes projektek fejlesztésének keretét. Ez az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat mindkét pillérére, azaz az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra egyaránt vonatkozik. Lásd az E. mellékletet az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatról és az SKV-ról szóló iránymutatás tekintetében. Hivatkozva a 23. ábrára, ez azonban a projektgazda hatáskörén kívül is állhat.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendelete (2021. március 24.) az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról (HL L 107., 2021.3.26., 30. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1153 rendelete (2021. július 7.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, valamint az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 249., 2021.7.14., 38. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1060 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról (HL L 231., 2021.6.30., 159. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32018R1999

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv%3AOJ.L_.2020.198.01.0013.01.HUN&toc=OJ%3AL%3A2020%3A198%3ATOC .

(7) Az alapspecifikus követelmények, például a költség-haszon elemzésre vonatkozók, az ÜHG-kibocsátást is magukban foglalhatják.

(8) Uniós alkalmazkodási stratégia: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2021:82:FIN

(9) Új infrastruktúra, valamint például a meglévő infrastruktúra felújítása, korszerűsítése és bővítése.

(10) A fenntartható konnektivitásra vonatkozó hivatkozásként lásd pl. „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia elemei” című közös közleményt (JOIN(2018) 31 final, 2019.9.19.).

(11) Egyes infrastruktúrákat „kritikus infrastruktúrának” jelölnek ki az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvnek (HL L 345., 2008.12.23., 7. o.) megfelelően. Ez az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra vonatkozó iránymutatás attól függetlenül alkalmazható az infrastruktúrára, hogy az „kritikus infrastruktúrának” minősül-e vagy sem.

(12) Figyelembe véve például az EBB klímabanki ütemtervében szereplő, az új projekteknek az alacsony ÜHG-kibocsátási pályákkal való összehangolásáról szóló iránymutatást: https://www.eib.org/en/publications/the-eib-group-climate-bank-roadmap

(13) Az Eurocode-ok az épületek, infrastruktúrák és mélyépítési szerkezetek legkorszerűbb tervezési szabványai. A közbeszerzési szerződésekben szereplő műszaki leírások ajánlott hivatkozási pontjai, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy Európa-szerte egységesebb biztonsági szintet érjenek el az építőiparban.

(14) JRC-jelentés: Sousa, M.L., Dimova, S., Athanasopoulou, A., Iannaccone, S. Markova, J. (2019) State of harmonised use of the Eurocodes, EUR 29732, doi:10.2760/22104, https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC115181

(15) JRC-jelentés: P. Formichi, L. Danciu, S. Akkar, O. Kale, N. Malakatas, P. Croce, D. Nikolov, A. Gocheva, P. Luechinger, M. Fardis, A. Yakut, R. Apostolska, M.L. Sousa, S. Dimova, A. Pinto; Eurocodes: background and applications. Elaboration of maps for climatic and seismic actions for structural design with the Eurocodes; EUR 28217; doi:10.2788/534912; JRC103917. https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC103917

(16) 2018. évi tanulmány a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számára „Climate change adaptation of major infrastructure projects” (Az infrastrukturális nagyprojektek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról): https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/studies/2018/climate-change-adaptation-of-major-infrastructure-projects

(17) Kopernikusz C3S: https://climate.copernicus.eu/

(18) Kopernikusz CDS: https://cds.climate.copernicus.eu/#!/home

(19) Az éghajlatváltozás hatásaival és a vízzel szembeni rezilienciára irányuló Horizont 2020 projektek, például: CLAIRCITY, ICARUS, NATURE4CITIES, GROWGREEN, CLARITY, CLIMATE-FITCITY.

(20) 2018. évi tanulmány a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számára „Climate change adaptation of major infrastructure projects” (Az infrastrukturális nagyprojektek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról): https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/studies/2018/climate-change-adaptation-of-major-infrastructure-projects

(21) https://cordex.org/

(22) A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/climate-change

(23) Kopernikusz: https://www.copernicus.eu/hu

(24) A Kopernikusz légkörmonitoring szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/atmosphere

(25) A Kopernikusz tengerikörnyezet-monitoring szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/marine

(26) A Kopernikusz szárazföld-monitoring szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/land

(27) A Kopernikusz biztonsági szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/security

(28) A Kopernikusz veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatása: https://www.copernicus.eu/en/services/emergency

(29) Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló, 2013. december 17-i 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.) értelmében: http://ec.europa.eu/echo/what/civil-protection/mechanism_en és http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32013D1313

(30) SD(2020) 330 final, https://ec.europa.eu/echo/sites/echo-site/files/overview_of_natural_and_man-made_disaster_risks_the_european_union_may_face.pdf

(31) Climate-ADAPT: https://climate-adapt.eea.europa.eu/

(32) JRC: https://ec.europa.eu/jrc/en/research-topic/climate-change és https://data.jrc.ec.europa.eu/collection?q=climate és a JRC dokumentuma: https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC109146/mapping_of_risk_web-platforms_and_risk_data_online_final.pdf (ez utóbbi tartalmazza az expozícióra/sebezhetőségre vonatkozó uniós szintű, de a tagállamok által is használt adatkészletek listáját).

(33) Kockázati adatközpont: https://drmkc.jrc.ec.europa.eu/risk-data-hub/#/

(34) PESETA IV: https://ec.europa.eu/jrc/en/peseta-iv

(35) Katasztrófák okozta veszteségre vonatkozó adatok: https://drmkc.jrc.ec.europa.eu/risk-data-hub#/damages

(36) EEA: https://www.eea.europa.eu/

(37) IPCC Data Distribution Centre (DDC): http://www.ipcc-data.org/ és https://www.ipcc.ch/data/

(38) IPCC: Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, https://www.ipcc.ch/

(39) Az IPCC 5. értékelő jelentése (AR5): https://www.ipcc.ch/report/ar5/syr/

(40) IPCC-különjelentés az 1,5 °C-os globális felmelegedésről: https://www.ipcc.ch/sr15/

(41) IPCC-különjelentés az éghajlatváltozásról és a földhasználatról: https://www.ipcc.ch/report/srccl/

(42) Az IPCC hatodik értékelő jelentése (AR6) (2021-re és 2022-re várható): https://www.ipcc.ch/reports/

(43) World Bank Climate Change Knowledge Portal: https://climateknowledgeportal.worldbank.org/

(44) Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP, UNEP DTU) – A kibocsátási szakadékról szóló 2020. évi jelentés: https://www.unep.org/emissions-gap-report-2020

(45) https://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2020/12/18/paris-agreement-council-transmits-ndc-submission-on-behalf-of-eu-and-member-states/ és https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14222-2020-REV-1/en/pdf

(46) IPCC: az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete: https://www.ipcc.ch/

(47) IPCC AR5: https://www.ipcc.ch/report/ar5/syr/

(48) https://www.carbonbrief.org/new-scenarios-world-limit-warming-one-point-five-celsius-2100

(49) IPCC SR15: Special report on the impacts of global warming of 1.5 °C above pre-industrial levels and related global GHG emission pathways (Különjelentés az iparosodás előtti szinthez viszonyított 1,5 °C-os globális hőmérséklet-emelkedés hatásairól és a kapcsolódó globális ÜHG-kibocsátási pályákról), https://www.ipcc.ch/sr15/

(50) Az 1986 és 2005 közötti időszak körülbelül 0,6 C-kal melegebb, mint az iparosodás előtti időszak, a szakpolitikai döntéshozók számára készített összefoglaló SPM.1 és SPM.6 ábrájának egyszerű összehasonlítása alapján, IPCC 5. értékelő jelentés (AR5):

—	SPM.1: https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/SPM.1_rev1-01.png

—	SPM.6: https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/SPM.06-01.png

Lásd még https://journals.ametsoc.org/doi/full/10.1175/BAMS-D-16-0007.1 (amely a különbséget 0,55 °C és 0,80 °C közé becsüli).

(51) https://www.esrl.noaa.gov/gmd/obop/mlo/

(52) https://www.carbonbrief.org/explainer-the-high-emissions-rcp8-5-global-warming-scenario

(53) Különösen a nagyobb vagy hosszabb távú projektek esetében a klímamenedzser és a szakértő(k) mérlegelhetik egy stabilabb megközelítés alkalmazását, amely további RCP-ket és éghajlati modelleket foglal magában.

(54) CMIP6: https://www.carbonbrief.org/cmip6-the-next-generation-of-climate-models-explained

(55) https://www.wcrp-climate.org/dcp-overview

https://www.dwd.de/EN/research/climateenvironment/climateprediction/climateprediction_node.html;jsessionid=1994BFE322D4CE5BA377CE5F57A2FE48.live21061

https://www.dwd.de/EN/climate_environment/climateresearch/climateprediction/decadalprediction/decadalprediction_node.html;jsessionid=3165E97F071FC5301708ED4EB6F7E9E5.live21061

(56) 2018. évi tanulmány a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számára „Climate change adaptation of major infrastructure projects” (Az infrastrukturális nagyprojektek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról): https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/studies/2018/climate-change-adaptation-of-major-infrastructure-projects

(57) Az EEA 12/2020. sz. jelentése: Urban adaptation in Europe: how cities and towns respond to climate change (Városi alkalmazkodás Európában: A nagyvárosok és városok válasza az éghajlatváltozásra), Európai Környezetvédelmi Ügynökség, https://www.eea.europa.eu/publications/urban-adaptation-in-europe

(58) RRF: https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/recovery-coronavirus/recovery-and-resilience-facility_en

(59) DNSH: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2021.058.01.0001.01.ENG

(60) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/document_travail_service_part1_v2_en.pdf és https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/document_travail_service_part2_v3_en.pdf

(61) Az energiahatékonyság elsődlegességének elvét az (EU) 2018/1999 rendelet 2. cikkének 18. pontja határozza meg. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2018.328.01.0001.01.ENG

(62) Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete (2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 115., 2013.4.25., 39. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/Hu/TXT/?uri=CELEX%3A32013R0347

(63) Útmutató a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez. Gazdasági értékelési eszköz a kohéziós politikához 2014–2020, ISBN 978-92-79-34796-2, Európai Bizottság, https://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/studies/pdf/cba_guide.pdf

(64) https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-efficiency/energy-efficient-buildings/energy-performance-buildings-directive_en

(65) Ez a táblázat az EBB 2020. júliusi szénlábnyom-modellezési módszereiben szereplő, „Azon projektkategóriák illusztratív példája, amelyek esetében ÜHG-értékelésre van szükség” című 1. táblázat módosítása https://www.eib.org/attachments/strategies/eib_project_carbon_footprint_methodologies_en.pdf

(66) Beleértve többek között a biztonságos parkolást és a külső határok ellenőrzését.

(67) Ki kell zárni minden olyan infrastruktúrát, amely nem támogatható.

(68) A közúti közlekedésbiztonsággal és a vasúti árufuvarozás okozta zaj csökkentésével kapcsolatos intézkedések mentességet kaphatnak.

(69) EIB Project Carbon Footprint Methodologies for the Assessment of Project GHG Emissions and Emission Variations (Az EBB projektek szénlábnyomának modellezésére szolgáló módszertana a projektek ÜHG-kibocsátásának és a kibocsátások változásának értékeléséhez), 2020. július, https://www.eib.org/en/about/cr/footprint-methodologies.htm, https://www.eib.org/attachments/strategies/eib_project_carbon_footprint_methodologies_en.pdf és https://www.eib.org/en/about/documents/footprint-methodologies.htm

(70) The Economic Appraisal of Investment Projects at the EIB (A beruházási projektek gazdasági értékelése az EBB-nél): https://www.eib.org/en/publications/economic-appraisal-of-investment-projects

(71) UNFCCC Kiotói Jegyzőkönyv: https://unfccc.int/kyoto_protocol

(72) Globális felmelegedési potenciálok/tényezők/értékek (a szénlábnyom modellezéséhez):

—	Az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanának A1.9. táblázata;

—	Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv: http://www.ghgprotocol.org/sites/default/files/ghgp/Global-Warming-Potential-Values%20%28Feb%2016%202016%29_1.pdf

—	„100 évre szóló GWP” az IPCC ötödik értékelő jelentésének Élettartamok, sugárzási hatékonyságok és metrikus értékek című 8.A. függeléke, I. munkacsoport, The Physical Science Basis, https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar5/

(73) Greenhouse Gas Protocol: https://ghgprotocol.org/

(74) Az „EIB Project Carbon Footprint Methodologies” (EBB projektek szénlábnyom-modellezésére szolgáló módszertanai) című kiadvány 1. ábrája, https://www.eib.org/en/about/documents/footprint-methodologies.htm

(75) A halmozott hatások miatt néhány kis ÜHG-kibocsátás meghaladhatja azt a fordulópontot, amelyen túl a nem jelentős hatást a jelentős hatás kategóriájába kell sorolni, ezért később figyelembe kell venni.

(76) EIB Project Carbon Footprint Methodologies for the Assessment of Project GHG Emissions and Emission Variations (Az EBB projektek szénlábnyomának modellezésére szolgáló módszertana a projektek ÜHG-kibocsátásának és a kibocsátások változásának értékeléséhez), 2020. július, https://www.eib.org/en/about/cr/footprint-methodologies.htm, https://www.eib.org/attachments/strategies/eib_project_carbon_footprint_methodologies_en.pdf és https://www.eib.org/en/about/documents/footprint-methodologies.htm

(77) Bizonyos ágazatokban – például a városi közlekedésben – a projekteket gyakran integrált tervezési dokumentum (pl. fenntartható városi mobilitási terv) határozza meg, amelynek célja egy koherens beruházási program kidolgozása. Bár az ilyen beruházási programokban szereplő egyes beruházások/projektek nem feltétlenül haladják meg a küszöbértékeket, fontos lehet a teljes program ÜHG-kibocsátásainak értékelése azzal a céllal, hogy felmérjék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérsékléséhez való általános hozzájárulásának mértékét.

(78) EIB Project Carbon Footprint Methodologies – Methodologies for the Assessment of Project GHG Emission Emissions and Emission Variations (Az EBB projektek szénlábnyomának modellezésére szolgáló módszertana a projektek ÜHG-kibocsátásának és a kibocsátások változásának értékeléséhez), 2020. július 8.: https://www.eib.org/en/about/documents/footprint-methodologies.htm

(79) További információk elérhetők az EBB-csoport klímabanki ütemtervében (2021–2025), 2020. december 14., https://www.eib.org/en/publications/the-eib-group-climate-bank-roadmap.htm

(80) Útmutató a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez. Gazdasági értékelési eszköz a kohéziós politikához 2014–2020, ISBN 978-92-79-34796-2, Európai Bizottság, https://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/studies/pdf/cba_guide.pdf

(81) A 2014–2020-as időszakra vonatkozóan az (EU) 2015/207 bizottsági végrehajtási rendelet meghatározza az alkalmazandó társadalmi diszkontrátákat, amelyek a 2021–2027 közötti időszakban is hasznos hivatkozási alapot jelentenek.

(82) Lásd például az EBB-csoport klímabankjának ütemtervét és az Institut Louis Bachelier „The Alignment Cookbook, A technical review of methodology assessing a portfolio’s alignment with low-carbon trajectories or temperature goal” (Összehangolási kézikönyv, A portfóliók karbonszegény pályákhoz vagy a hőmérsékleti célhoz való igazodását értékelő módszertanok technikai felülvizsgálata) című dokumentumot.

(83) Az infrastruktúra a hagyományos „szürke” infrastruktúra mellett a „zöld” infrastruktúrát és a „szürke/zöld infrastruktúra” vegyes formáit is magában foglalja. A COM/2013/249 bizottsági közlemény meghatározása szerint a zöld infrastruktúra „természetes és félig természetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózata, amelyet úgy terveztek és irányítanak, hogy széleskörű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására legyen képes. Zöld (vízi ökoszisztémák esetében kék) területeket és egyéb, szárazföldi (beleértve a part menti) és tengeri területeken található fizikai tulajdonságokat foglal magában. A szárazföldön a zöld infrastruktúra a vidéki és városi környezetben egyaránt jelen van”.

(84) Lásd például az EUFIWACC „Integrating Climate Change Information and Adaptation at Project Development” (Az éghajlatváltozással kapcsolatos információk integrálása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a projektfejlesztésben) című feljegyzését, amely útmutató a projektmenedzserek számára az infrastruktúrák éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának kiépítéséről: https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/docs/integrating_climate_change_en.pdf

(85) IPCC AR6: https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/

(86) A sebezhetőség és a kockázat fogalma többféleképpen meghatározható. Lásd például: IPCC AR4 (2007) a sebezhetőségről, IPCC SREX (2012) és IPCC AR5 (2014) a kockázatról (a veszély valószínűségének és következményeinek függvényeként), http://ipcc.ch/

(87) Az éghajlatváltozással kapcsolatos mutatók és hatásmutatók (veszélyek) strukturált áttekintése tekintetében lásd például az EEA „Climate change, impacts and vulnerability in Europe 2016” (Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában, 2016) című jelentését (https://www.eea.europa.eu/publications/climate-change-impacts-and-vulnerability-2016), az EEA „Climate change adaptation and disaster risk reduction in Europe” (Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés Európában) című jelentését (https://www.eea.europa.eu/publications/climate-change-adaptation-and-disaster), az ETC CCA „Extreme weather and climate in Europe” (Szélsőséges időjárás és éghajlat Európában) című technikai dokumentumát (2015) (https://www.eionet.europa.eu/etcs/etc-cca/products/etc-cca-reports/extreme-20weather-20and-20climate-20in-20europe), valamint az EEA „State of the European Environment” (Az európai környezet állapota) című jelentését (2020) (https://www.eea.europa.eu/soer)

(88) ISO 14091 Guidelines on vulnerability, impacts and risk assessment (Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz – Iránymutatások a sebezhetőségről, a hatásokról és a kockázatértékelésről), https://www.iso.org/standard/68508.html

(89) Kockázatazonosítási munkaértekezlet: további részletek tekintetében lásd a Non-paper – Guidelines for Project Managers: Making vulnerable investments climate resilient (Nem hivatalos dokumentum – Iránymutatás projektmenedzserek számára: A sebezhető beruházások rezilienssé tétele az éghajlatváltozás hatásaival szemben) című dokumentum 2.3.4. szakaszát: (https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/adaptation/what/docs/non_paper_guidelines_project_managers_en.pdf).

(90) IPCC-különjelentés, Az óceán és a krioszféra a változó éghajlatban, 1. fejezet, 75. o., https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/sites/3/2019/11/05_SROCC_Ch01_FINAL.pdf

(91) Az IPCC 5. értékelő jelentése, I. munkacsoport, II. munkacsoport: https://www.ipcc.ch/report/ar5/

(92) A Non-paper: Guidelines for Project Managers – Making vulnerable investments climate resilient (Nem hivatalos dokumentum: Iránymutatás projektmenedzserek számára – A sebezhető beruházások rezilienssé tétele az éghajlatváltozás hatásaival szemben) című dokumentum 10. táblázata (https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/adaptation/what/docs/non_paper_guidelines_project_managers_en.pdf).

(93) Beleértve azokat a csoportokat, amelyek jövedelmük/megélhetésük és kulturális örökségük tekintetében természeti erőforrásoktól függenek (még ha nem is minősülnek szegénynek), valamint a szegénynek és kiszolgáltatottnak tekintett (és gyakran kevesebb alkalmazkodási képességgel rendelkező) csoportok, továbbá a fogyatékossággal élő személyek és az idősek.

(*1) Az itt javasolt minősítések és értékek szemléltető jellegűek. A projektgazda és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető dönthet úgy, hogy módosítja őket.

(*2) Példa jellegű mutatók – egyéb mutatók is használhatók, beleértve az alábbiak költségeit: azonnali/hosszú távú veszélyhelyzeti intézkedések; eszközök helyreállítása; környezeti rekultiváció; a gazdaságot terhelő közvetett költségek, közvetett társadalmi költségek.

(*3) Belső megtérülési ráta (IRR).

(94) Az alkalmazkodási alternatívákra irányadó megközelítéssel, az alkalmazkodási intézkedések értékelésével és a projektbe való integrálásával kapcsolatos további részletek tekintetében lásd pl. a Non-paper – Guidelines for Project Managers: Making vulnerable investments climate resilient (Nem hivatalos dokumentum – Iránymutatás projektmenedzserek számára: A sebezhető beruházások rezilienssé tétele az éghajlatváltozás hatásaival szemben) című dokumentum 2.3.5–2.3.7. szakaszát (https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/adaptation/what/docs/non_paper_guidelines_project_managers_en.pdf).

(95) Lásd pl.: Climate-ADAPT (http://climate-adapt.eea.europa.eu/) az alkalmazkodást illetően:

—	alternatívák: http://climate-adapt.eea.europa.eu/adaptation-measures,

—	esettanulmányok keresőeszköze: https://climate-adapt.eea.europa.eu/knowledge/tools/case-studies-climate-adapt, és pl.

—	az EEA 8/2014. sz. jelentése: „Adaptation of transport to climate change in Europe” (A közlekedés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása Európában) (http://www.eea.europa.eu/publications/adaptation-of-transport-to-climate)

—

az EEA 1/2019. sz. jelentése „Adaptation challenges and opportunities for the European energy system – Building a climate-resilient low-carbon energy system” (Alkalmazkodási kihívások és lehetőségek az európai energiarendszerben – Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, karbonszegény energiarendszer kiépítése):

(https://www.eea.europa.eu/publications/adaptation-in-energy-system).

(96) 2018. évi tanulmány a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számára „Climate change adaptation of major infrastructure projects” (Az infrastrukturális nagyprojektek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról): https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/studies/2018/climate-change-adaptation-of-major-infrastructure-projects

(97) Climate-ADAPT, országprofilok: https://climate-adapt.eea.europa.eu/countries-regions/countries

(98) Az alkalmazkodással kapcsolatos döntéshozatal ütemezését szolgáló megközelítés: meghatározza azokat a döntéseket, amelyeket most kell meghozni, és amelyeket esetlegesen a jövőben meghozhatnak, valamint amelyekkel el lehet kerülni az esetleges hibás alkalmazkodást.

(99) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/52/EU irányelve (2014. április 16.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32014L0052

(100) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 124., 2014.4.25., 1. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32011L0092

C. MELLÉKLET

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és projektciklus-menedzsment (PCM)

C.1. KÖZÖS PROJEKTCIKLUS-SZAKASZOK ÉS PROJEKTFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGEK

A projektciklus-menedzsment (PCM) a projekt hatékony és eredményes tervezésének, megszervezésének, koordinálásának és ellenőrzésének a folyamata az összes szakaszában, a tervezéstől, a végrehajtáson és üzemeltetésen át a leszerelésig.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot kezdettől fogva be kell építeni a projektfejlesztési ciklusba.

Az alábbi ábra egyszerűsített és szemléltető áttekintést nyújt a projektciklus szakaszairól és a közös projektfejlesztési tevékenységekről.

22. ábra

A közös projektciklusszakaszok és projektfejlesztési tevékenységek áttekintése

Az alábbi táblázat indikatív áttekintést nyújt a projektciklus szakaszai, a projektgazda céljai és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálathoz kapcsolódó folyamatok közötti kapcsolatokról.

8. táblázat

Szakaszok, a projektgazda céljai, valamint jellemző folyamatok és elemzések a projektciklusban

Projektciklusszakasz	A projektgazda céljai	Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat egy vagy több eleméhez kapcsolódó folyamatok és elemzések
Stratégia / terv	Üzleti stratégia/keret és a tervezett projektek meghatározása (megfelelnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és a klímasemlegességre vonatkozó éghajlatváltozási célkitűzéseknek, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok előzetes értékelése pl. területi/folyosói szinten és/vagy a projekttípus/projektcsoport szintjén).	Rendszerelemzés és -tervezés A rendszerfejlesztések azonosítása (pl. infrastruktúra, szervezet/intézmény és üzemeltetés/karbantartás) Üzleti modell kidolgozása A tervezett intézkedések/projektek előkészítése Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) Megvalósíthatósági előtanulmány
Megvalósíthatóság/kialakítás	Fejlesztési alternatívák meghatározása és végrehajtási terv (az éghajlatváltozás mérséklésének hatásait maximalizáló projektalternatíva azonosítása; a projekt éghajlattal szembeni sebezhetőségének részletes értékelése és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok értékelése – beleértve az üzemeltetésre és karbantartásra vonatkozó ajánlásokat)	Megvalósíthatósági tanulmány Alternatívák elemzése Szerződéstervezés Technológia kiválasztása Előzetes tervezés (FEED) Költségbecslés, pénzügyi/gazdasági modellezés Teljes körű környezeti és társadalmi hatásvizsgálat (KHV, ESIA) és környezetvédelmi és szociális cselekvési terv (ESAP) Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat, pl. 1) a projekt összeegyeztethetősége a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésekkel; 2) törekedni kell a karbonszegény alternatívákra és megoldásokra, többek között az ÜHG-kibocsátás költségeinek a költség-haszon elemzésbe és az alternatívák összehasonlításába való beépítésével, valamint az energiahatékonyság elsődlegessége elvének betartása; és 3) az éghajlattal szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok átvilágítása/értékelése, beleértve az alkalmazkodási intézkedések meghatározását, értékelését és végrehajtását.
Beszerzés/építés	Eszköz részletezése és kivitelezése	Részletes tervezés Tervezés, beszerzés és kivitelezésmenedzsment (EPCM) Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat (lásd fent) a szerződés formátumának kellő figyelembevételével (pl. FIDIC Vörös Könyv kontra FIDIC Sárga Könyv) a tervezett ÜHG-kibocsátás és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szintjének biztosítása érdekében
Üzemeltetés/karbantartás	Üzemeltetés, karbantartás, monitoring és az eszközök (és működésük) javítása	Eszközkezelés, üzemeltetés és karbantartás, pl. üzemeltetési és karbantartási terv, amelynek célja az infrastruktúra és a szolgáltatási szint fenntarthatóságának biztosítása az éghajlatváltozás okozta kockázatok kellő figyelembevétele mellett, beleértve az infrastruktúra és a műveletek hatékony és eredményes monitoringját, az éghajlati események integrálásával (pl. eseménynyilvántartás), valamint a felhasználói figyelmeztető és gyorsreagálási rendszerekkel) Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat (lásd fent), beleértve az ÜHG-kibocsátás és az éghajlatváltozás hatásainak/kockázatainak monitoringját (vészhelyzeti tervekkel) (például ha az aktualizált árvízkockázati adatok nyomán megemelnék az árvízvédelmi védművek magasságát)
Leszerelés	Leszerelés és a kötelezettségek kezelése	Leszerelési terv (beleértve azt is, hogy a legtöbb esetben a nulla nettó ÜHG-kibocsátással és a klímasemlegességgel, a környezeti tárgyakban való jelentős károkozás elkerülésének elvével összefüggésben, valamint az olyan változó éghajlati körülmények között kerül rá sor, amelynek hatásai és kockázatai jelentősen megváltozhattak, pl. megnövekedett árvízkockázat)

Továbbá a stratégiai környezeti vizsgálat és a környezeti hatásvizsgálati eljárások végén valószínűsíthető, hogy környezetvédelmi mérséklési intézkedéseket fognak hozni. Ezeket vagy bele kell foglalni a vonatkozó terv/program (SKV-eljárás eredményeként történő) elfogadásáról szóló határozatba és/vagy a projekt (átvilágítási vagy KHV-eljárás eredményeként történő) engedélyezésébe, valamint a munkálatokra vonatkozó pályázati dokumentumokba, többek között az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében is.

Különös figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatból eredő, az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek és az SKV- és KHV-eljárásokból eredő környezetvédelmi mérséklési intézkedéseknek a pályázati dokumentumokba történő integrálására, figyelembe véve például a FIDIC (1) Vörös Könyv és a FIDIC Sárga Könyv közötti különbségeket.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatnak a projektciklus-menedzsmentbe pl. a környezeti vizsgálatokkal együtt történő beépítése szinergiákat, valamint potenciális időmegtakarítást és költséghatékonysági előnyöket tesz lehetővé.

C.2. A STRATÉGIA/TERV SZAKASZA ÉS A PROJEKTGAZDA

Az adott infrastrukturális projekt projektgazdai vagy projektvezetői szerepét betöltő szervezeti egység nem feltétlenül vesz részt a kezdeti döntésekben a stratégia/tervek szakaszában.

A projektciklus különböző szakaszaiban különböző személyek vállalhatnak vezető szerepet az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatban, például a projektgazda a megvalósíthatósági/kialakítási szakaszban, a hatóságok a stratégia/terv szakaszban, később pedig eszköztulajdonosok és -kezelők.

A következő ábra mutatja be ezt a helyzetet:

23. ábra

A projektgazda részvétele a projektciklus különböző szakaszaiban

A projektgazdának a projektfejlesztési ciklus lehető legkorábbi szakaszába be kell építenie az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot. Ez magában foglalja annak megértését is, hogy miként kezelték az éghajlatváltozást a projektfejlesztési ciklus bármely korábbi szakaszában.

C.3. PÉLDÁK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI REZILIENCIAVIZSGÁLATTAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRE A PROJEKTCIKLUS SZAKASZAIBAN

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat állandó folyamat, amelyet be kell építeni valamennyi releváns szakaszba, valamint a kapcsolódó folyamatokba és elemzésekbe. Ez biztosítja, hogy a projekt optimális módon integrálja az éghajlatváltozással szembeni rezilienciára irányuló megfelelő intézkedéseket (2) (3) és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos alternatívákat.

Bár a projektfejlesztési folyamatot általában lineáris folyamatként ábrázolják, a valóság nem annyira egyértelmű. A projektek nem feltétlenül mennek át zökkenőmentesen egyik szakaszból a másikba, és előfordulhat, hogy egy bizonyos szakaszban elakadnak, vagy visszalépnek a korábbi szakaszokba. Ugyanez vonatkozik az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra is.

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatnak a projekt valamennyi szakaszába történő beépítése felvetheti az alábbi kérdések/elemzések némelyikét, amelyeket nem szabad minden más, általában a jó projekt-előkészítési folyamat részét képező szemponttól elszigetelten kezelni:

A „STRATÉGIA/TERV” szakaszban a döntéseknek többek között magukban kell foglalniuk az alacsony kibocsátású intézkedésekkel kapcsolatos megfontolásokat is, beleértve a projekt összeegyeztethetőségét a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra való átállás és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításával, valamint a környezetvédelmi célkitűzések tekintetében a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet, továbbá az éghajlattal szembeni sebezhetőség értékelésének első fordulóját. A stratégia/terv forgatókönyveinek alaposan ki kell dolgozniuk az éghajlatváltozással kapcsolatos fő kérdéseket.

A projektre vonatkozó hatékony és eredményes üzemeltetési és karbantartási stratégia elemzésének és előkészítésének első szakasza a stratégia/terv szakaszával kezdődik, beleértve a finanszírozási stratégiát is, és általában releváns lesz az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfontolások beépítése.

Az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából a stratégia/tervek szakasza gyakran a döntéshozatal tényleges szakasza, különösen azért, mert hatóköre túlmutat az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos megfontolásokon, és kiterjed a rendszerüzemeltetésben és a szervezeti/intézményi felépítésben szükséges valamennyi változtatásra is.

Az ezen a szinten hozott döntések a legtöbb esetben (a leginkább) kritikusak, és az ÜHG-kibocsátás csökkentésének fő mozgatórugói, mivel lehetővé teszik a projektben rejlő éghajlatváltozás-mérséklési lehetőségek teljes körű kiaknázását.

Egyes ágazatok esetében, a projekt kiválasztását követően a projekt összhatása nagyban függ attól, hogy a projekt egy stratégia részét képezi-e, azaz annak minden előnye csak akkor érhető el, ha a stratégiában előirányzott kiegészítő intézkedések és tényezők is megvalósulnak. Ez különösen igaz/vonatkozik elsősorban a közlekedési ágazatra, de más ágazatokra, például a városfejlesztésre is.

A CO2e-re vonatkozó kulcsfontosságú teljesítménymutató(k) (KPI) és a stratégia/tervek szakaszra vonatkozó kapcsolódó célértékek általában a stratégiát/tervezést vezérlő fő mutatók között szerepelnek majd.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében a stratégia/terv szakaszának általában tartalmaznia kell egy (stratégiai) sebezhetőségi értékelést a lehetséges éghajlati hatások és kockázatok azonosítása, valamint az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok részletes értékelése tervezésének támogatása érdekében.

A projekt műszaki vonatkozásait általában a „MEGVALÓSÍTHATÓSÁG/KIALAKÍTÁS” szakaszban határozzák meg. A technológia végső megválasztását illetően például más döntés születhet, ha a fő célok között szerepel az éghajlatváltozás mérséklése és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérése. Ez további környezeti hozzájárulást eredményezhet, és kedvező lehet az éghajlatváltozás szempontjából.

A részletes éghajlatváltozási referenciavizsgálati folyamat nagy része gyakran a megvalósíthatósági/kialakítási szakaszban zajlik majd. Az éghajlatváltozási referenciavizsgálattal kapcsolatos információk tekintetében lásd ezen iránymutatás 3. fejezetét, a KHV-val való kapcsolat tekintetében pedig annak 5. fejezetét.

Az éghajlattal szembeni sebezhetőségnek és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatoknak az értékelése általában olyan szempontokat foglal magában, mint a helyszín kiválasztása és a tervezési alternatívák, valamint a megvalósíthatóság egyéb szempontjai, például a projekt inputjai, a pénzügyi, gazdasági, üzemeltetési és irányítási, jogi, környezeti szempontok, társadalmi befogadás és akadálymentesség.

A cél annak biztosítása, hogy az éghajlatváltozás hatásaiból eredő kockázatok elfogadható szintre csökkenjenek a megfelelő alkalmazkodási intézkedések beépítése után. Az elfogadható fennmaradó kockázatok szintjét általában előzetesen határozzák meg, például az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat tervezésének részeként. A „BESZERZÉS/ÉPÍTÉS” szakasznak többek között biztosítania kell, hogy a projekt teljes mértékben tükrözze az előző szakaszokban kidolgozott éghajlatváltozási referenciavizsgálatot, például amikor a vállalkozó képes alternatív műszaki megoldásokat javasolni anélkül, hogy csökkentené a törekvések szintjét (beleértve a reziliencia tervezett szintjének biztosítását). A kivitelezés során figyelembe kell venni az ÜHG-kibocsátás minimalizálását is.

Az „ÜZEMELTETÉS/KARBANTARTÁS” szakasz végrehajtja a megfelelő mérséklési és alkalmazkodási intézkedéseket, nyomon követi ezen intézkedések hatékonyságát, beleértve a projekt környezetre gyakorolt hatását (pl. ÜHG-kibocsátás) és az éghajlatváltozás projektre gyakorolt hatásait. Hatékony és eredményes üzemeltetési és karbantartási stratégiát kell kidolgozni a rendszerre vonatkozóan, amely biztosítja az infrastruktúra fenntarthatóságát és a szolgáltatások színvonalát, ugyanakkor megfelelően kezeli az éghajlatváltozás okozta kockázatokat.

A fent említettek szerint ez a fajta elemzés a stratégia/tervek szakaszában kezdődik. Be kell építeni az infrastruktúra és a műveletek hatékony és eredményes monitoringját, az éghajlati események integrálásával (pl. eseménynyilvántartás), valamint a felhasználói figyelmeztető és gyorsreagálási rendszerekkel együtt. Ennek magában kell foglalnia a különösen veszélyes eseményekre gyakorolt hatások minimalizálására irányuló monitoringot és eljárásokat, a műveletek korlátozott szintjének elfogadását vagy a teljes leállást (a helyszíntől és a kiszolgált terület/felhasználók típusától függően – pl. lakótelepek vagy kórházak stb.), valamint az emberek és a javak helyreállását/teljes védelmét (pl. menekülési és helyreállítási területek az utasok és a metrórendszer járművei számára).

A „LESZERELÉS” szakaszra a 2021–2027-es időszakban finanszírozandó infrastrukturális projektek többsége esetében 2050 után kerül sor, nulla nettó ÜHG-kibocsátás és klímasemlegesség, valamint a környezetvédelmi célkitűzések tekintetében a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel összefüggésben. Ugyanebben az időszakban az éghajlatváltozás miatt a különböző éghajlati veszélyek megváltoznak. Ez kihatással lehet a projektfejlesztési ciklus korábbi szakaszaiban végzett elemzésekre és döntésekre.

C.4. A PCM ÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE

A következő ábra áttekintést nyújt a PCM és az éghajlatváltozás mérséklése közötti összefüggésekről.

24. ábra

A PCM és az éghajlatváltozás mérséklése közötti összefüggések áttekintése

Az alábbi táblázat indikatív áttekintést nyújt a PCM és az éghajlatváltozás mérséklése közötti összefüggésekről a projektciklus különböző szakaszaiban.

9. táblázat

A PCM és az éghajlatváltozás mérséklésének áttekintése

Projektciklusszakasz

A projektgazda céljai

Folyamatok és elemzések

A projekt összeegyeztethető a nulla nettó ÜHG-kibocsátás és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésével (vagy rövidebb élettartam esetén hiteles, 2050-ig szóló pályákkal)

Stratégia/ terv

Előzetes alkalmazási kör és üzleti stratégia kidolgozása

Fejlesztési alternatívák és végrehajtási stratégia kidolgozása

—	Üzleti modell kidolgozása

—	Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)

—	Koncepcióterv

—	Helyszín kiválasztása

—	Szerződéstervezés

—	Technológia kiválasztása

—	Költségbecslés, pénzügyi/gazdasági modellezés

—	Megvalósíthatósági előtanulmány

—	Alkalmazási kör meghatározása és alapforgatókönyv a környezeti és társadalmi hatásvizsgálathoz (ESIA)

A projekt 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez, a körforgásos gazdasághoz és az ÜHG-kibocsátás életciklus-értékelésének alkalmazásához viszonyított elemzésének részletezése, beleértve a vonatkozó alternatívákat is

Karbonszegény alternatívák követése

Adott esetben az EBB szénlábnyom-modellezési módszertanának megfelelően az ÜHG-kibocsátások mélyreható elemzésének elvégzése

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető kinevezése és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának megtervezése

Megvalósíthatóság/ kialakítás

Alkalmazási kör és végrehajtási terv véglegesítése

—	Előzetes tervezés (FEED)

—	Költségbecslés, pénzügyi/gazdasági modellezés

—	Teljes körű környezeti és társadalmi hatásvizsgálat (ESIA) és környezetvédelmi és szociális cselekvési terv (ESAP)

—	Akadálymentesség biztosítása a fogyatékossággal élő személyek számára

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető kinevezése és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának megtervezése (ha erre korábban nem került sor)

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat, pl. 1) a projekt összeegyeztethetősége a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra való átállás és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításával, az energiahatékonyság elsődlegességének elvével, valamint a környezetvédelmi célkitűzések tekintetében a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel; 2) törekedni kell a karbonszegény alternatívákra és megoldásokra, többek között az ÜHG-kibocsátás költségeinek a költség-haszon elemzésbe és az alternatívák összehasonlításába való beépítésével

Beszerzés/építés

Eszköz részletezése és kivitelezése

—	Részletes tervezés

—	Tervezés, beszerzés és kivitelezésmenedzsment (EPCM)

Éghajlatváltozási referenciavizsgálat: az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló (az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat részeként meghatározott) célkitűzések beépítése a részletes tervezésbe és a beszerzésbe

Üzemeltetés/karbantartás

Üzemeltetés, karbantartás és az eszközök javítása

—	Eszközkezelés

—	Üzemeltetés & karbantartás

Az ÜHG-kibocsátás és a klímasemlegességre irányuló tervezett csökkentések monitoringja

Leszerelés

Leszerelés & kötelezettségek kezelése

—	Leszerelési terv

A leszerelési tervnek és végrehajtásának kellő figyelmet kell fordítania az éghajlatváltozásra, a nulla nettó ÜHG-kibocsátás 2050-ig történő elérésére és a klímasemlegességre, valamint az energiahatékonyság elsődlegességének elvére és a jelentős károkozás elkerülését célzó elvre

C.5. PCM ÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS

A következő ábra szemléltető áttekintést nyújt a PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti összefüggésekről.

25. ábra

A PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti összefüggések áttekintése

Az alábbi táblázat indikatív áttekintést nyújt a PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti összefüggésekről a projektciklus különböző szakaszaiban.

10. táblázat

A PCM és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás áttekintése

Projektciklusszakasz

A projektgazda céljai

Folyamatok és elemzések

Sebezhetőségi értékelés

Kockázatértékelés

Alkalmazkodási alternatívák

Stratégia/terv

Előzetes alkalmazási kör és üzleti stratégia kidolgozása

Fejlesztési alternatívák és végrehajtási stratégia kidolgozása

—	Üzleti modell kidolgozása

—	Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)

—	Koncepcióterv

—	Helyszín kiválasztása

—	Szerződéstervezés

—	Technológia kiválasztása

—	Költségbecslés

—	Alkalmazási kör meghatározása és alapforgatókönyv a környezeti és társadalmi hatásvizsgálathoz (EIA, ESIA)

—	Megvalósíthatósági előtanulmány

Az eszközök élettartama tekintetében annak mérlegelése, hogy a jelenlegi és a jövőbeli éghajlat hogyan befolyásolhatja a projekt sikerét

A kialakítási alternatívákhoz kapcsolódó, éghajlatváltozás okozta kockázatok figyelembevétele

Az éghajlattal szembeni sebezhetőség beépítése a helyszín kiválasztásába

A technológiákat és tervezési küszöbértékeket magában foglaló érzékenységi elemzés

Kockázatértékelés

Az alkalmazkodási alternatívák és előnyök azonosítása (csökkentett kockázatok/károk)

Költségbecslések készítése, az alkalmazkodási alternatívák értékelése

Az éghajlatváltozás káros hatásaival kapcsolatos fennmaradó kockázat elfogadható szintjének meghatározása

A (magasabb szintű) kockázatok és alkalmazkodási intézkedések azonosítása és értékelése – az éghajlatváltozás által kiváltott azon környezeti és társadalmi változások azonosítása és elemzése alapján, amelyek hatással lehetnek a projektre (pl. az öntözés iránti kereslet növekedése, ami vízkészlet-konfliktusokhoz vezet), valamint annak azonosítása és értékelése alapján, hogy a változó éghajlati feltételek hogyan befolyásolhatják a projekt környezeti és társadalmi teljesítményét (pl. a meglévő társadalmi és/vagy nemek közötti egyenlőtlenségek növekedése)

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető kinevezése és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának megtervezése

Megvalósíthatóság/kialakítás

Alkalmazási kör és végrehajtási terv véglegesítése

—	Előzetes tervezés (FEED)

—	Költségbecslés, pénzügyi/gazdasági modellezés

—	Teljes körű környezeti és társadalmi hatásvizsgálat (ESIA) és környezetvédelmi és szociális cselekvési terv (ESAP)

—	Megvalósíthatósági tanulmány

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatért felelős vezető kinevezése és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának megtervezése (ha erre korábban nem került sor)

Az éghajlatváltozásra leginkább érzékeny kritikus tervezési küszöbértékek további elemzése

Az éghajlatváltozás okozta kockázatok elemzése és a kritikus tervezés megalapozottságának vizsgálata a jelenlegi és jövőbeli éghajlatra vonatkoztatva

Az alkalmazkodási alternatívák és előnyök azonosítása (csökkentett kockázatok/károk)

Költségbecslések készítése, az alkalmazkodási alternatívák értékelése

A kockázatok és alkalmazkodási intézkedések azonosítása és értékelése – az éghajlatváltozás által kiváltott azon környezeti és társadalmi változások részletes elemzése alapján, amelyek hatással lehetnek a projektre, valamint annak részletes elemzése alapján, hogy a változó éghajlati feltételek hogyan befolyásolhatják a projekt környezeti és társadalmi teljesítményét. A környezetet és a társadalmat érintő kockázatok kezelését célzó intézkedések beépítése. A fogyatékossággal élő személyek számára biztosítandó akadálymentesség kezelése.

A megvalósíthatósági tanulmányban figyelembe kell venni és meg kell fogalmazni a projekthez kapcsolódó, éghajlattal szembeni sebezhetőségeket és éghajlatváltozás okozta kockázatokat, kitérve a megvalósíthatóság valamennyi területére, például a projekt inputjaira, a projekt helyszínére, a pénzügyi, gazdasági, üzemeltetési és irányítási, jogi, környezetvédelmi és társadalmi megvalósíthatóságra, valamint a releváns alkalmazkodási alternatívákra.

Beszerzés/építés

Eszköz részletezése és kivitelezése

—	Részletes tervezés

—	Tervezés, beszerzés és kivitelezésmenedzsment (EPCM)

A fenti előzetes tervezésből (FEED) származó, az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálattal kapcsolatos intézkedések finomítása és a végleges elfogadott intézkedések beépítése a részletes műszaki tervekbe.

A korábbi érzékenységi elemzések, sebezhetőségi és kockázatértékelések aktualizálása, valamint az alkalmazkodási alternatívák azonosítása és integrálása a projektbe

EPCM annak biztosítása érdekében, hogy a projekt bizonyítsa, hogy a jelenlegi és jövőbeli éghajlatváltozás okozta kockázatokat értékelték, a rezilienciával kapcsolatos intézkedéseket szükség esetén beépítették és integrálták őket például az „éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó cselekvési tervbe”

Üzemeltetés/karbantartás

Üzemeltetés, karbantartás és az eszközök javítása

—	Eszközkezelés

—	Üzemeltetés & karbantartás

Annak biztosítása érdekében, hogy az eszköz az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens maradjon, és az élettartama alatt továbbra is rendeltetésszerűen működjön, rendszeres monitoringot kell végezni az éghajlatváltozás kibontakozásával. A monitoringnak ki kell terjednie az alapul szolgáló tervezési feltételezésekre (például a globális felmelegedés jövőbeli szintjeire), valamint az alkalmazkodási, a környezetvédelemi és egyéb intézkedésekre annak ellenőrzése érdekében, hogy azok biztosítják-e a kockázatcsökkentés elvárt szintjét. A projekt „éghajlatváltozással szembeni rezilienciára vonatkozó cselekvési tervét” rendszeresen felül kell vizsgálni és aktualizálni kell; annak rugalmasnak és határozatlan idejűnek kell lennie, különösen a hosszú élettartamú eszközök esetében. A rendszeres monitoring felhívja az eszköz tulajdonosának/üzemeltetőjének figyelmét az alkalmazkodási intézkedések esetleges módosításának szükségességére.

Leszerelés

Leszerelés és a kötelezettségek kezelése

—	Leszerelési terv

A leszerelési tervnek és végrehajtásának kellő figyelmet kell fordítania az éghajlatváltozás jövőbeli hatásaira és kockázataira (és célszerű lehet ezeket a szempontokat a PCM-ben korábban figyelembe venni)

C.6. PCM ÉS KÖRNYEZETI VIZSGÁLATOK (KHV, SKV)

A PCM és a környezeti vizsgálatok (pl. KHV, SKV) közötti összefüggésének áttekintését lásd: 20. ábra.

Az alábbi táblázat indikatív áttekintést nyújt a környezeti hatásvizsgálat és a stratégiai környezeti vizsgálat lépéseiről a projektciklus szakaszaira vonatkoztatva.

11. táblázat

Áttekintés a PCM-ről és a környezeti vizsgálatokról (KHV, SKV)

Projektciklusszakasz	A projektgazda céljai	Környezeti vizsgálatok	Magyarázat
Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)
Stratégia/terv	Előzetes alkalmazási kör és üzleti stratégia kidolgozása	Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)	A kiemelt éghajlatváltozási kérdések meghatározása, beleértve a 2050-ig megvalósítandó nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást és klímasemlegességet, a nemzetközi, uniós vagy tagállami szinten meghatározott, a terv szempontjából releváns környezetvédelmi célkitűzéseket, valamint azt, hogy e célkitűzéseket és környezetvédelmi megfontolásokat hogyan vették figyelembe a terv előkészítése során, továbbá az éghajlatváltozással szembeni rezilienciát. Az éghajlatváltozás stratégiai környezeti vizsgálat keretében történő kezelésével kapcsolatos kritikus kihívások értékelése. Az éghajlattal kapcsolatos kérdések és hatások azonosítása. Az éghajlatváltozás hatékony kezelése az SKV-ban (és más környezeti vizsgálatokban) adott esetben.
Környezeti hatásvizsgálat (KHV)
Megvalósíthatóság/kialakítás	Fejlesztési alternatívák és végrehajtási stratégia kidolgozása Alkalmazási kör és végrehajtási terv véglegesítése	Szűrés (adott esetben)	Az illetékes hatóság dönt arról, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálatra. E szakasz végén ki kell adni és nyilvánosságra kell hozni a szűrési határozatot. Megj.: A KHV-irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó, olyan projektek esetében, amelyekről a szűrés eredményeként megállapították, hogy nem kell KHV-t végezni, ennek ellenére szükség lehet éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatra.
		Az alkalmazási kör meghatározása (adott esetben)	Az irányelv előírja, hogy a projektgazdák kikérhetik az illetékes hatóságtól az alkalmazási körre vonatkozó véleményt, amely meghatározza az értékelés tartalmát és terjedelmét, valamint meghatározza a KHV-jelentésben feltüntetendő információkat.
		KHV-jelentés	A projektgazda vagy a nevében eljáró szakértő(k) elvégzi(k) az értékelést. Az értékelés eredményeit a KHV-jelentés ismerteti, amely a következőket tartalmazza: a projektre vonatkozó információk, az alapforgatókönyv, a projekt valószínűleg jelentős hatása, a javasolt alternatívák, a jelentős káros hatások enyhítésére szolgáló jellegzetességek és intézkedések, valamint a nem technikai jellegű összefoglalás, továbbá a KHV-irányelv IV. mellékletében meghatározott további információk.
		Tájékoztatás és konzultáció	A környezeti hatásvizsgálatról szóló jelentést a környezeti feladatot ellátó hatóságok, a helyi és regionális hatóságok, valamint a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják felülvizsgálat céljából. Ezek lehetőséget kapnak arra, hogy észrevételeket tegyenek a projekttel és annak környezeti hatásaival kapcsolatban.
		Döntéshozatal és engedély	Az illetékes hatóság megvizsgálja a KHV-jelentést, beleértve a konzultáció során kapott észrevételeket is, értékeli a projekt hatásait az egyes esetek fényében, és indokolt döntést ad ki arra vonatkozóan, hogy a projekt jelentős hatást gyakorol-e a környezetre. Ezt bele kell foglalni az engedélyről szóló végleges határozatba.
		Tájékoztatás az engedélyről	A nyilvánosság tájékoztatást kap az engedélyről szóló határozatról, és joga van a felülvizsgálati eljáráshoz.
Beszerzés/építés	Eszköz részletezése és kivitelezése	Monitoring (adott esetben)	A projekt kivitelezési és üzemeltetési szakaszában a projektgazdának figyelemmel kell kísérnie a környezetre gyakorolt, azonosított jelentős káros hatásokat, valamint az azok ellentételezésére hozott intézkedéseket.
Üzemeltetés/karbantartás	Üzemeltetés, karbantartás és az eszközök javítása
Leszerelés	Leszerelés & kötelezettségek kezelése

(1) FIDIC: http://fidic.org/bookshop/about-bookshop/which-fidic-contract-should-i-use

(2) Non-paper – Guidelines for Project Managers: Making vulnerable investments climate resilient (Nem hivatalos dokumentum – Iránymutatás projektmenedzserek számára: A sebezhető beruházások rezilienssé tétele az éghajlatváltozás hatásaival szemben), https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/adaptation/what/docs/non_paper_guidelines_project_managers_en.pdf and https://publications.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/514e385a-ef68-46ea-95a0-e91365a69782/language-en

(3) Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2013) 137 final, 2012.4.16., Az infrastruktúra éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52013SC0137&from=EN

D. MELLÉKLET

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és környezeti hatásvizsgálat (KHV)

Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatról szóló ezen iránymutatásban az 5. fejezet röviden bemutatja az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és a környezeti hatásvizsgálat közötti összefüggéseket és átfedéseket, amelyeket e melléklet fejt ki részletesebben.

D.1. BEVEZETÉS

A KHV-irányelv előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteket környezeti hatásvizsgálatnak vessék alá.

Ezt az értékelést az engedély megadása előtt kell elvégezni, azaz mielőtt a hatóság(ok) dönt(enek) arról, hogy a projektgazda folytathatja a projektet.

Az irányelv minimumkövetelmények bevezetésével harmonizálja a környezeti hatásvizsgálat elveit, különösen a vizsgálandó projekttípusok, a projektgazdák fő kötelezettségei, az értékelés tartalma, valamint az illetékes hatóságok és a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezések tekintetében.

2014-ben módosították a KHV-irányelvet azzal a céllal, hogy hozzáigazítsák azt az elmúlt 25 év politikai, jogi és műszaki fejleményeihez, többek között az új környezeti kihívásokhoz. A társjogalkotók egyetértettek abban, hogy a környezetvédelmi kérdések, mint például az éghajlatváltozás, valamint a balesetek és katasztrófák kockázatai fontosabbá váltak a szakpolitikai döntéshozatalban, ezért fontos elemeknek kell lenniük a projektjóváhagyás értékelési és döntéshozatali folyamataiban is.

A 2014/52/EU irányelv (2014. évi KHV-irányelv) azokra a projektekre vonatkozik, amelyek esetében 2017. május 16-án/16-a után kezdeményezték a szűrést (a II. melléklet szerinti projektek esetében), vagy kezdeményezték az alkalmazási kör meghatározását, vagy nyújtotta be a projektgazda a KHV-jelentést (az I. és II. melléklet szerinti, KHV-eljárás tárgyát képező projektek esetében).

A 2011/92/EU irányelv (2011. évi KHV-irányelv) azokra a projektekre vonatkozik, amelyek esetében 2017. május 16. előtt kezdeményezték a szűrést (a II. melléklet szerinti projektek esetében), vagy kezdeményezték az alkalmazási kör meghatározását, vagy nyújtotta be a projektgazda a KHV-jelentést (az I. és II. melléklet szerinti, KHV-eljárás tárgyát képező projektek esetében).

A módosított irányelv az éghajlatváltozásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A 2014. évi KHV-irányelv hatálya alá tartozó projektek esetében átfedés van a KHV-eljárás és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat között. A két folyamat tervezésekor ezt figyelembe kell venni az előnyök kihasználása érdekében.

A módosított KHV-irányelvvel összhangban a projektek éghajlatra gyakorolt hatását és az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét a szűrési szakaszban (kiválasztási kritériumok) figyelembe kell venni, és ismertetni kell, ha környezeti hatásvizsgálatra van szükség.

A KHV-irányelv I. mellékletében felsorolt projekteket automatikusan környezeti hatásvizsgálatnak vetik alá, mivel környezeti hatásuk vélelmezetten jelentős.

Az irányelv II. mellékletében felsorolt projektek esetében meg kell határozni a valószínűleg jelentős környezeti hatásukat, azaz a projektet „szűrésnek” vetik alá annak eldöntéséhez, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálatra. A tagállam illetékes hatósága ezt a meghatározást i. esetenkénti vizsgálattal, vagy ii. megállapított küszöbértékek vagy szempontrendszer alapján végzi el. Az illetékes hatóságoknak minden esetben mindig figyelembe kell venniük a III. mellékletben meghatározott kritériumokat, azaz a projektek jellemzőit (pl. méret, összeadódó hatások más projektekkel stb.), a projektek helyszínét és a lehetséges hatás jellemzőit.

Az „alkalmazási kör meghatározásának” szakasza lehetőséget biztosít a projektgazdák számára, hogy megkérdezzék az illetékes hatóságokat a projekttel és annak hatásaival kapcsolatos megalapozott döntés meghozatalához szükséges információk terjedelméről. Ez a lépés magában foglalja a hatóságok számára szükséges információk mennyiségének értékelését és meghatározását, azaz az „alkalmazási kör meghatározását”.

A projekt jelentős környezeti hatásaira vonatkozó információkat a harmadik szakaszban gyűjtik össze: a KHV-jelentés elkészítésekor.

A környezeti hatásvizsgálati jelentésről tájékoztatni kell a környezetvédelmi hatóságokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat és a nyilvánosságot (és az érintett tagállamokat), és konzultálni kell velük a jelentésről. E konzultációkat követően az illetékes hatóság a konzultációk eredményeinek figyelembevételével dönt arról, hogy engedélyezi-e a projektet.

Ezt az engedélyt hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, és meg lehet támadni a nemzeti bíróságok előtt. Amennyiben a projektek jelentős káros hatást gyakorolnak a környezetre, a projektgazdák kötelesek megtenni az ilyen hatások elkerüléséhez, megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges intézkedéseket. Ezeket a projekteket a tagállamok által meghatározott eljárások szerint kell monitoring alá vonni.

Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának honlapja (1) átfogó bevezetést és áttekintést nyújt az uniós környezetvédelmi politikákról, jogszabályokról és a jogszabályok betartásáról, valamint más uniós szakpolitikai területek ökologizálásáról.

A környezeti hatásvizsgálati eljárás egyes szakaszaira vonatkozóan az alábbi iránymutatást adták ki:

—	KHV-iránymutatás a szűrésről (2017) (2),

—	KHV-iránymutatás az alkalmazási kör meghatározásáról (2017) (3),

—	KHV-iránymutatás a környezeti hatásvizsgálatról szóló jelentés elkészítéséről (2017) (4).

A három iránymutatás hasznos hivatkozásokat tartalmaz többek között az éghajlatváltozással kapcsolatos hatások kezelésére. Ezen iránymutatások kiegészítik az éghajlatváltozásnak (és a biológiai sokféleségnek) a környezeti hatásvizsgálatba való beépítéséről szóló, 2013-ban kiadott iránymutatást (5).

Meg kell jegyezni, hogy ezeket az iránymutatásokat úgy alakították ki, hogy azokat az egész EU-ban használni lehessen, ezért nem tükrözhetik a különböző uniós tagállamok KHV-val kapcsolatos valamennyi konkrét jogi követelményét és gyakorlatát. Így az iránymutatásokkal együtt mindig figyelembe kell venni a környezeti hatásvizsgálatokra vonatkozó meglévő nemzeti, regionális vagy helyi iránymutatásokat. Ugyanez a megjegyzés vonatkozik az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatról szóló ezen iránymutatásra is.

Ezen túlmenően az iránymutatásokat mindig az irányelvvel és a nemzeti vagy helyi KHV-jogszabályokkal összefüggésben kell értelmezni. Az irányelv értelmezése továbbra is kizárólag az Európai Unió Bíróságának (EUB) előjoga, ezért az EUB ítélkezési gyakorlatát is figyelembe kell venni.

Az EBB környezetvédelmi és szociális (6) normákról szóló kézikönyve (7) szintén hasznos hivatkozási alap lehet a projektgazdák számára – az éghajlatváltozás környezeti vizsgálatokba való beépítésével kapcsolatban.

D.2. A KHV-ELJÁRÁS FŐBB SZAKASZAINAK ÁTTEKINTÉSE

Az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos kérdések beépíthetők a környezeti hatásvizsgálati folyamat fő szakaszaiba, amint azt az alábbi táblázat szemlélteti:

12. táblázat

Az éghajlatváltozásnak a KHV-eljárás fő szakaszaiba történő beépítésének áttekintése

KHV-eljárás	Főbb megfontolások
Szűrés (hivatalosan nem része a környezeti hatásvizsgálatnak, a II. melléklet szerinti projektekre vonatkozik)	A projekt végrehajtása valószínűleg jelentős hatást gyakorolna-e az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekre, vagy e kérdések jelentősen befolyásolnák a projektet? Szükség van környezeti hatásvizsgálatra?
Az alkalmazási kör meghatározása (adott esetben)	Melyek valószínűsíthetően a kulcsfontosságú éghajlatváltozási kérdések? Kik azok a kulcsfontosságú érdekelt felek és melyek azok a környezetvédelmi hatóságok, amelyek érdekeltek az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekben, és hogyan fognak részt venni a környezeti hatásvizsgálatban? Meglátásuk szerint melyek a kulcskérdések? Mi a jelenlegi helyzet az éghajlatváltozással kapcsolatban, és milyen változások várhatók a jövőben? Milyen az éghajlat-politikai háttér, melyek a célkitűzések és célok?
KHV-jelentés/Tájékoztatás és konzultáció	Mely módszerek, eszközök és megközelítések lesznek a leghasznosabbak az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdések megértéséhez és értékeléséhez? Milyen alternatívák állnak rendelkezésre az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdések kezelésére? Hogyan befolyásolná ezek végrehajtása az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket? Hogyan kerülhetjük el az éghajlatváltozásra gyakorolt káros hatásokat? Ha nem tudjuk elkerülni e hatásokat, azok hogyan csökkenthetők vagy ellensúlyozhatók? Hogyan maximalizálhatók a pozitív hatások? Hogyan lehetne az éghajlatváltozást integrálni a projektbe (pl. éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat végzése)? Világosan elmagyarázták-e az éghajlatváltozás azonosításának, a bizonytalanság kezelésének stb. módjait?
Döntéshozatal/engedély	Hogyan lehet az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket beépíteni az engedélybe és a végső projektbe?
Monitoring	Hogyan fogják nyomon követni az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokat? Hogyan fogják nyomon követni a KHV mérséklési intézkedéseit? Hogyan értékelik majd az adaptív irányítást?

Az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdések korai azonosítása – az illetékes hatóságok és az érdekelt felek által szolgáltatott adatok alapján – biztosítja, hogy azokat valamennyi érintett fél felismerje és nyomon kövesse a környezeti hatásvizsgálati folyamat során.

Az érintett hatóságok és érdekelt felek korai szakaszban (legkésőbb az I. melléklet szerinti projektek esetében az alkalmazási kör meghatározásának szakaszában vagy a II. melléklet szerinti projektekre vonatkozó szűrési határozat kiadása előtt) történő bevonása javítani fogja a KHV-irányelvnek való megfelelést. Lehetővé teszi továbbá a legfontosabb kérdések azonosítását, valamint a hatások értékelésére és a megoldások keresésére vonatkozó következetes megközelítés kialakítását.

A környezetvédelmi, helyi és regionális hatóságok és érdekelt felek ismereteinek és véleményeinek felhasználása segíthet a következőkben:

—	a vita lehetséges területeinek és a fejlesztésre szoruló területeknek a kellő időben és hatékonyan történő kiemelése,

—	tájékoztatás a soron következő releváns projektekről, szakpolitikákról, jogalkotási vagy szabályozási reformokról, valamint a változó alaptrendek elemzése során figyelembe veendő egyéb típusú környezeti vizsgálatokról (lásd az alábbi szakaszt),

—	javaslatok gyűjtése, hogy az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket a kezdetektől be lehessen építeni a projektbe.

A környezeti hatásvizsgálati folyamat korai szakaszában meg kell vizsgálni mind a projekt éghajlatra és éghajlatváltozásra gyakorolt hatását (azaz az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos szempontokat), mind pedig az éghajlatváltozásnak a projektre és annak végrehajtására gyakorolt hatását (azaz az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos szempontokat).

Az infrastrukturális beruházásokat össze kell hangolni a Párizsi Megállapodás céljaival, valamint az ÜHG-kibocsátás csökkentésének hiteles, az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéseivel és 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességével összhangban álló pályájával, továbbá az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlesztéssel.

Az infrastrukturális projektekbe történő beruházások emellett nem sérthetnek jelentősen más uniós környezetvédelmi célkitűzéseket, mint például a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a hulladékkeletkezés megelőzése és az újrafeldolgozás, a szennyezés megelőzése és csökkentése, valamint az egészséges ökoszisztémák védelme. Ennek célja annak biztosítása, hogy az éghajlat-politikai célkitűzések terén elért eredmények ne más célkitűzések kárára történjenek, és elismeri a különböző környezetvédelmi célkitűzések közötti megerősítő kapcsolatokat is.

Megjegyzendő, hogy ez a lista nem átfogó, és azt az értékelt projekttől függően ki kell igazítani.

Az adott KHV-val kapcsolatos kérdéseket és hatásokat az egyes projektek sajátos körülményeinek, valamint az érintett hatóságok és érdekelt felek aggályainak megfelelően kell meghatározni. Ezért rugalmasságra van szükség.

D.3. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁSSAL KAPCSOLATOS FŐ MEGFONTOLÁSOK MEGÉRTÉSE

A környezeti hatásvizsgálati folyamat korai szakaszában meg kell vizsgálni mind a projekt éghajlatváltozásra gyakorolt hatását (azaz a mérsékléssel kapcsolatos szempontokat), mind pedig az éghajlatváltozásnak a projektre és annak végrehajtására gyakorolt hatását (azaz az alkalmazkodással kapcsolatos szempontokat). Hogyan befolyásolhatja a projekt végrehajtását az éghajlatváltozás? Miként kellhet a projektnek alkalmazkodnia a változó éghajlathoz és az esetleges szélsőséges eseményekhez? Befolyásolja-e a projekt a közelben élő emberek és javak éghajlattal szembeni sebezhetőségét?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfontolások KHV részeként történő kezelésekor nemcsak az éghajlatra vonatkozó historikus adatokat kell figyelembe venni, hanem egyértelműen meg kell határozni és be kell mutatni azt az éghajlatváltozási forgatókönyvet is, amelyet az értékelési folyamat során figyelembe kell venni.

Az éghajlatváltozási forgatókönyv egyértelmű leírása megkönnyíti annak megvitatását, hogy a projekt kialakításában figyelembe kell-e venni a várható éghajlati tényezőket, és hogy ezek hogyan befolyásolhatják a projekt környezeti hátterét.

A környezeti hatásvizsgálatban részt vevő szakembereknek különösen olyan szélsőséges éghajlati helyzeteket kell felvázolniuk, amelyeket a környezeti alapfelmérés részeként figyelembe kell venni. Felül kell vizsgálni továbbá az éghajlat változékonyságának és az éghajlatváltozásnak a hatásaira vonatkozó meglévő alkalmazkodási stratégiákat, kockázatkezelési terveket és más nemzeti vagy szubregionális tanulmányokat, valamint a projekt szempontjából releváns várható éghajlati hatásokra vonatkozóan javasolt válaszokat és rendelkezésre álló információkat.

Ez az iránymutatás példákat tartalmaz azokra az alapvető kérdésekre, amelyeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos főbb megfontolások azonosításakor fel kell tenni.

A változó alaptendenciák elemzése

Az alapforgatókönyv alakulása – vagyis a környezet jelenlegi állapotának várható jövőbeli változása – döntő fontosságú annak megértéséhez, hogy a javasolt projekt milyen hatást gyakorolhat erre a változó környezetre.

Az alapkörnyezet mozgó alapforgatókönyv. Ez különösen igaz a nagyszabású projektekre, amelyek csak sok év elteltével válhatnak teljes mértékben működőképessé. Ez idő alatt változhatnak a környezeti tényezők a projekt területén, és előfordulhat, hogy a terület különböző időjárási körülményeknek – például viharoknak, fokozott áradásoknak stb. – lesz kitéve. Hosszú távú vagy tartós hatásokkal járó (20 évet meghaladó időtartamú) projektek esetében ideálisan éghajlati modell eredményein alapuló éghajlati forgatókönyveket kell alkalmazni. Előfordulhat, hogy az ilyen projekteket úgy kell megtervezni, hogy azok a jelenlegiektől igen eltérő környezeti feltételeknek álljanak ellen. A rövid távú projektek esetében a forgatókönyveknek csak a „közeljövő” vagy „napjaink” éghajlatát kell megjeleníteniük.

A tendenciákat és azok várható jövőbeli irányait elemző környezeti kilátások és forgatókönyv-tanulmányok hasznos információkkal szolgálhatnak. Ha adatok nem állnak rendelkezésre, hasznos lehet helyettesítő mutatók alkalmazása. Ha például egy városi területre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre azonnal levegőminőség-ellenőrzési adatok, előfordulhat, hogy vannak olyan adatok, amelyek a forgalomáramlás/forgalom nagyságának időbeli alakulását vagy a helyhez kötött forrásokból származó kibocsátások tendenciáit vázolják fel.

A konkrét térbeli adatok és értékelések, amelyek potenciálisan földrajzi információs rendszereket (GIS) használnak, valószínűleg fontosak lesznek a változó alaptendenciák elemzéséhez és az elosztási hatások megértéséhez. Számos ilyen európai adatforrás létezik, többek között adattárak és online digitális adatkészletek.

A változó alapforgatókönyv vizsgálatakor a következőket kell figyelembe venni:

—

A fő mutatók, például az ÜHG-kibocsátás, a sebezhetőségi mutatók, a szélsőséges időjárási események gyakorisága, a katasztrófakockázat időbeli tendenciái. Ezek a tendenciák folytatódnak, változnak vagy kiegyenlítődnek? Rendelkezésre állnak-e környezeti kilátások vagy forgatókönyv-tanulmányok, amelyek a várható jövőbeli irányukat vizsgálták? Ha bizonyos mutatók esetében nem állnak rendelkezésre adatok, vannak-e hasznos helyettesítő mutatók?

—

A (közvetlen és közvetett) változásokat előidéző tényezők, amelyek egy adott tendenciához vezethetnek. E tényezők azonosítása elősegíti a jövőbeli prognózisokat, különösen akkor, ha néhány meglévő tényező várhatóan változni fog, vagy új tényezők jelennek meg, amelyek jelentős hatással lesznek egy adott tendenciára (pl. olyan, már jóváhagyott fejlesztések, amelyeket még nem hajtottak végre; a gazdasági ösztönzők és a piaci erők változásai; a szabályozási vagy szakpolitikai keretek változásai). A tényezők azonosításának nem kell összetett tudományos gyakorlattá válnia – csak azokat a tényezőket fontos felismerni, amelyek jelentősen megváltoztatják a tendenciát, és figyelembe kell őket venni a környezet várható jövőbeli állapotának felvázolásakor.

—

Küszöbértékek/határértékek, pl. már túllépték-e a küszöbértékeket, vagy várhatóan elérik-e a határértékeket? A környezeti hatásvizsgálat meghatározhatja, hogy az adott tendencia már megközelít-e egy meghatározott küszöbértéket, vagy közeledik-e bizonyos fordulópontokhoz, amelyek jelentős változásokat idézhetnek elő a helyi ökoszisztéma állapotában vagy stabilitásában.

—	A romló környezeti tendenciák által különösen hátrányosan érintett kulcsfontosságú területek, például a védett területek, mint a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv (8) alapján kijelölt területek.

—	Kritikus kölcsönös függőségek, például vízellátási és szennyvízkezelő rendszerek, árvízvédelem, energia/villamosenergia-ellátás és távközlési hálózatok.

—

Az e tendenciák és azok eloszlása által előidézett hasznok és veszteségek meghatározhatják, hogy ki részesül a hasznokból és ki nem. A hasznok és hatások gyakran nem arányosan oszlanak el a társadalmon belül – az ökoszisztémák változásai egyes népességcsoportokat és gazdasági ágazatokat súlyosabban érintenek, mint másokat.

—	Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség értékelését be kell építeni az alapkörnyezet alakulásának és az alternatíváknak a hatékony értékelésébe. Különösen a nagy infrastrukturális projektek lehetnek sebezhetők.

Alternatívák és KHV-vel összefüggő mérséklési (9) intézkedések azonosítása

A projektfejlesztés korai szakaszaiban az alternatívák alapvetően különböző módok, amelyek révén a projektgazda valószínűleg elérheti a projekt célkitűzéseit, például azáltal, hogy más típusú cselekvést hajt végre, más helyszínt választ, vagy a projekthez eltérő technológiát vagy tervet fogad el. A „zéró” alternatívát is mérlegelni kell, akár konkrét alternatívaként, akár az alapforgatókönyv meghatározása céljából. A folyamat részletesebb szintjén az alternatívák a mérséklési intézkedésekbe is beolvadhatnak, amennyiben a projekt kialakításában, illetve a kivitelezési vagy üzemeltetési módszerekben konkrét változtatásokat hajtanak végre „a környezetre gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatások megelőzésére, csökkentésére és amennyiben lehetséges, ellensúlyozására”.

Meg kell jegyezni, hogy az éghajlatváltozás szempontjából fontos számos alternatívát és KHV-val összefüggő mérséklési intézkedést stratégiai szinten, stratégiai környezeti vizsgálat keretében kell kezelni. Például az árvízkockázattal kapcsolatos problémák elkerülését célzó alkalmazkodás tekintetében a tervezőknek meg kell akadályozniuk a projektek árterületeken vagy árvízkockázattal érintett területeken történő kidolgozását, vagy elő kell mozdítaniuk a vízmegtartó képesség növelését célzó területgazdálkodást, valamint – a mérséklés tekintetében – alternatív közlekedési és energiamodelleket.

Az éghajlatváltozás mérséklése

Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében elsősorban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás megszüntetésére irányuló lehetőségeket kell megvizsgálni és alkalmazni elővigyázatossági megközelítésként, ahelyett, hogy kibocsátást követően enyhítenék annak hatásait. A környezeti hatásvizsgálat miatt azonosított és bevezetett éghajlatváltozás-mérséklési intézkedések, például az energiát és az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó kivitelezési és operatív tevékenységek szintén hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Ez azonban nem mindig jelenti azt, hogy a projekt összességében pozitív hatással lesz az ÜHG-kibocsátásra. A hatás ugyan a kibocsátások mennyiségét tekintve lehet, hogy kevésbé kedvezőtlen, de összességében így is negatív, kivéve, ha a fejlesztés és a szállítás során felhasznált szén egyértelműen nullával egyenlő.

Szem előtt kell tartani, hogy a KHV-val összefüggő, az éghajlatváltozást kezelő egyes mérséklési intézkedések önmagukban is jelentős környezeti hatással járhatnak, és figyelembe kell őket venni (pl. a megújulóenergia-termelés vagy a faültetés hatással lehet a biológiai sokféleségre).

A projekt hatása az éghajlatváltozásra (ÜHG-kibocsátás)

A legtöbb projekt az alapforgatókönyvhöz képest hatással lesz az ÜHG-kibocsátásra, kivitelezése, üzemeltetése és esetleges leszerelése, valamint a projekt következtében megvalósuló közvetett tevékenységek révén.

Ezt a projekt összefüggésében nem elszigetelt eseményként, hanem különböző, egymást kiegészítő – különösen egy tervből eredő – beavatkozásoknak kell tekinteni. Ez azt jelentheti, hogy egy adott projektnek nincs egyedi nettó ÜHG-csökkentési hatása, hanem egy olyan átfogó terv szerves részét képezi, amely csökkenti a kibocsátásokat.

A KHV-nak tartalmaznia kell a projekt közvetlen és közvetett ÜHG-kibocsátásainak értékelését, amennyiben ezeket a hatásokat jelentősnek ítélték:

—	a projekt kivitelezése és üzemeltetése során a projekt élettartama alatt keletkező közvetlen ÜHG-kibocsátás (pl. fosszilis tüzelőanyagok helyszíni elégetése vagy energiafelhasználás),

—

a projekt által ösztönzött egyéb tevékenységek eredményeként keletkező vagy elkerült ÜHG-kibocsátások (közvetett hatások), pl.

—	közlekedési infrastruktúra: a projekt üzemeltetéséhez szükséges energiafelhasználáshoz kapcsolódó megnövekedett vagy elkerült szén-dioxid-kibocsátás,

—	kereskedelemfejlesztés: a projekt helyszínéül szolgáló kereskedelmi övezetbe irányuló fogyasztói utazásokból származó szén-dioxid-kibocsátás.

Az értékelésnek figyelembe kell vennie az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nemzeti, regionális és helyi szintű célértékeket, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Bizonyos ágazatok, különösen a közlekedés és a városfejlesztés esetében ennek arra a legrelevánsabb szakaszra is hivatkoznia kell, amely az az átfogó terv, amelyhez a projekt tartozik (vagy kellene tartoznia).

A környezeti hatásvizsgálat felmérheti azt is, hogy a projektek milyen mértékben járulnak hozzá e célértékek eléréséhez a csökkentések révén, valamint azonosíthatja a kibocsátás alternatív intézkedések segítségével történő csökkentésének lehetőségeit.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében különböző típusú alternatív intézkedések állnak a döntéshozók rendelkezésére a projektek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának tervezése során. Az alternatívák és/vagy mérséklési intézkedések legmegfelelőbb kombinációja a meghozandó döntés jellegétől, valamint a döntésnek a konkrét éghajlati hatásokra való érzékenységétől és a tolerált kockázatnak a főszöveg 3.2. szakaszában szereplő módszertan szerint meghatározott szintjétől függ. A legfontosabb megfontolások közé az alábbiak tartoznak:

—	alacsony kockázatú („low-regret”) vagy kockázatmentes („no-regret”) alternatívák, amelyek különböző forgatókönyvek esetén előnyökkel járnak,

—	„mindenki számára előnyös” lehetőségek, amelyek a kívánt hatást fejtik ki az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, de más társadalmi, környezeti vagy gazdasági előnyökkel is járnak,

—	olyan visszafordítható és rugalmas alternatívák előnyben részesítése, amelyek módosíthatók, ha jelentős hatások lépnek fel,

—	„biztonsági tűréshatár” hozzáadása az új beruházásokhoz annak biztosítása érdekében, hogy a válaszlépések reziliensek legyenek számos jövőbeli éghajlati hatással szemben,

—	a „puha” alkalmazkodási stratégiák előmozdítása, amelyek magukban foglalhatják az alkalmazkodóképesség kiépítését annak biztosítása érdekében, hogy egy projekt jobban meg tudjon birkózni egy sor lehetséges hatással (pl. hatékonyabb előretekintő tervezés révén),

—	a projekt időtartamának lerövidítése,

—	a kockázatos vagy valószínűleg jelentős hatást gyakorló projektek elhalasztása.

Ha a konkrét kockázatok és korlátok értékelése alapján az alternatívákat és a mérséklési intézkedéseket lehetetlennek vagy túl költségesnek ítélik, előfordulhat, hogy a projekttel fel kell hagyni.

Léteznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a kockázatkezelésre irányuló KHV-val összefüggő mérséklési intézkedések, például a projekt azon képességének megerősítése, hogy alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozás növekvő változékonyságához és az éghajlatváltozáshoz (pl. korai előrejelzés vagy szükséghelyzet-/katasztrófavédelmi felkészültség kialakítása):

—	kockázatcsökkentési mechanizmusok (pl. biztosítás),

—	bizonyos azonosított kockázatok leküzdésére vagy kezelésére szolgáló intézkedések (pl. a projekt helyszínének kiválasztása a természeti katasztrófáknak való kitettség csökkentése érdekében),

—	olyan intézkedések, amelyek javítják a projekt meghatározott korlátok közötti üzemképességét (pl. a leginkább víztakarékos vagy energiahatékony lehetőségek kiválasztása),

—	a természeti környezet által kínált bizonyos lehetőségek jobb kihasználását célzó intézkedések.

A jelentős hatások értékelése

A környezeti hatásvizsgálati eljárás során alkalmazott számos értékelési megközelítés képes az éghajlatváltozás kezelésére. Az éghajlatváltozás kezelése során azonban három alapvető kérdést kell figyelembe venni: a hatások hosszú távú és kumulatív jellege, a kérdések összetettsége és ok-okozati összefüggések, valamint a prognózisok bizonytalansága.

A hatás hosszú távú és kumulatív jellege

Az éghajlatváltozás összetett kérdés, amely hosszú távú hatásokkal és következményekkel jár. A megfelelő kezelésére törekvő KHV-knak figyelembe kell venniük ezt, és értékelniük kell a különböző hatások együttes következményeit. Ehhez ismerni kell a változó alaptendenciákat, és értékelni kell a projekt változó alapforgatókönyvre gyakorolt kumulatív hatásait.

Az éghajlatváltozás kumulatív hatásainak vizsgálatakor számos tippet és megközelítést kell figyelembe venni a környezeti hatásvizsgálatban:

—

A kumulatív hatások felismerése a környezeti hatásvizsgálati folyamat korai, lehetőség szerint az alkalmazási kör meghatározásának szakaszában. Ha a lehető leghamarabb egyeztetnek a megfelelő érdekelt felekkel, az megadja az annak jobb megértéséhez szükséges átfogó áttekintést, hogy a látszólag jelentéktelen egyedi hatások együttesen hogyan járhatnak nagyobb következményekkel.

—

Az éghajlatváltozás hatásai kumulatív következményeinek értékelésekor figyelmet kell fordítani a változó alapforgatókönyvre. A környezet jelenlegi állapota nem feltétlenül egyezik meg a környezet jövőbeli állapotával, még akkor sem, ha a javasolt projekt nem folytatódik. A változó éghajlat azt jelentheti, hogy egy adott éghajlati forgatókönyv szerinti projekt kialakítása és operatív irányítása 20 év múlva már nem lesz releváns. Például a melegebb nyarak növelhetik az anyagok hő hatására történő alakváltozásra való fogékonyságát, vagy növelhetik az erdőtüzek kockázatát a projektben. Az ilyen lehetséges hatások figyelembevétele az éghajlatváltozás egyedi kihívása a környezeti hatásvizsgálaton belül.

—

Amennyiben lehetséges, ok-okozati összefüggéseket vagy hálózatelemzést kell alkalmazni a projekt egyes elemei és a környezeti szempontok közötti kölcsönhatások és a kapcsolódó kumulatív hatások megértéséhez. A lényeg nem az átfogó elemzés, hanem annak megértése, hogy mely kumulatív hatások lehetnek a legjelentősebbek. Ezek gyakran azonosíthatók olyan érdekelt felekkel együttműködésben, akik segíthetnek végigvenni az ok-okozati láncok lehetséges útvonalait.

A kérdések összetettsége és ok-okozati összefüggések

Az előző szakaszban tárgyalt, a projekt hosszú távú és kumulatív hatásainak értékelésére vonatkozó ajánlások nagy része segíteni fog az éghajlatváltozás összetettségének kezelésében és annak megértésében is, hogy milyen ok-okozati összefüggés áll fenn a környezeti hatásvizsgálat keretében értékelt egyéb kérdésekkel.

Az éghajlatváltozás összetettsége nem tarthat vissza attól, hogy a javasolt projekt által a kulcsfontosságú kérdések tendenciáira gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat elemezzék. Időnként ehhez olyan egyszerűsített modellekre lesz szükség, amelyek a kibocsátások és hatások legjobb becslését adják, például a legjobb és a legrosszabb eset forgatókönyveinek a különböző feltételezések mellett megvalósuló különböző jövőbeli állapotok szemléltetésére történő alkalmazásával.

A hatás nagyságrendjét és jelentőségét a körülmények függvényében kell megítélni. Az egyedi projektek – pl. közúti projektek – esetében az ÜHG-kibocsátáshoz való hozzájárulás globális szinten jelentéktelen lehet, de helyi/regionális szinten jelentős lehet a meghatározott ÜHG-csökkentési célértékekhez való hozzájárulás szempontjából. A fentiekben leírtak szerint az ok-okozati láncok vagy hálózatelemzések segítségével megérthető a kérdések összetettsége és az ok-okozati összefüggések.

Az éghajlatváltozás hatása a projektre (alkalmazkodás)

Az irányelv azt is előírja, hogy a környezeti hatásvizsgálatoknak figyelembe kell venniük az éghajlatváltozásnak magára a projektre gyakorolt lehetséges hatásait, valamint azt, hogy a projekt milyen mértékben lesz képes alkalmazkodni az éghajlatnak az élettartama során bekövetkező lehetséges változásaihoz.

Az éghajlatváltozás ezen aspektusa különösen nagy kihívást jelenthet, mivel:

—	azt várja el, hogy a vizsgálatot végzők a környezetnek (ebben az esetben az éghajlatnak) a projektre gyakorolt hatásait vegyék figyelembe, nem pedig fordítva,

—

gyakran jelentős mértékű bizonytalansággal jár, mivel az éghajlatváltozás tényleges – különösen helyi szintű – hatásainak előrejelzése nagy kihívást jelent. E célból a KHV-elemzésnek figyelembe kell vennie a tendenciákat és a kockázatértékelést, ugyanakkor követnie kell a főszöveg 3.2. szakaszában leírt módszertant.

Bizonytalanság

A várható hatások ismertetésének egyik feladata, hogy segítsen a közönségnek megérteni, hogy mivel kapcsolatban rendelkeznek nagymértékben megbízható ismeretekkel, és hogy mit értenek viszonylag csekély mértékben. A döntéshozók és az érdekelt felek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy folyamatosan foglalkozzanak a bizonytalansággal (pl. gazdasági növekedés, technológiai változás), és képesek lesznek felhasználni ezeket az információkat. Fontos biztosítani őket afelől, hogy a lehetséges bizonytalan jövők figyelembevétele és a bizonytalanságok megértése a környezeti hatásvizsgálat helyes gyakorlatának részét képezi és jobb és rugalmasabb döntéseket tesz lehetővé. A bizonytalanság kommunikálásának alapelve, hogy kerülni kell az összetett vagy homályos nyelvezetet. A KHV-t végzőknek ismertetniük kell a bizonytalanság forrásait, jellemezniük kell annak jellegét, és ki kell fejteniük az alkalmazott kifejezések jelentését. Ha a bizonytalanság leírására a mindennapi nyelvet használjuk, az befogadhatóbbá teszi a fogalmat, de fennáll a félreértések kockázata, mivel az emberek személyes és eltérő értelmet tulajdoníthatnak a „magas megbízhatósághoz” hasonló kifejezéseknek.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformja, a Climate-ADAPT (10) például bizonytalansági iránymutatást nyújt, amelynek célja, hogy segítse a döntéshozókat az éghajlatváltozással kapcsolatos információkban rejlő bizonytalanság azon forrásainak megértésében, amelyek az alkalmazkodási tervezés szempontjából a legrelevánsabbak. További javaslatokat is tartalmaz a bizonytalanság alkalmazkodási tervezés során történő kezelésére és a bizonytalanság kommunikálására.

Monitoring és adaptív irányítás

A KHV-irányelv értelmében immár kötelező a jelentős káros hatással járó projektek monitoringja. E monitoring KHV-val összefüggő mérséklési intézkedésként is azonosítható és végrehajtható. Az ilyen monitoringintézkedések például kapcsolódhatnak az engedélyben a KHV-eljárás eredményeként meghatározott környezeti feltételekhez.

Ez az iránymutatás hangsúlyozza, hogy fontos az éghajlatváltozással kapcsolatos hosszú távú tendenciák elemzése, a javasolt projektek e tendenciákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak értékelése, az értékelési folyamat feltételezéseinek és bizonytalanságának tudomásul vétele, valamint ideális esetben egy olyan projektkialakítás és -végrehajtás kiválasztása, amely lehetővé teszi, hogy a levont tanulságok fényében változtatásokra kerüljön sor. Ha a projekt végrehajtása lehetővé teszi a változtatásokat, a környezeti hatásvizsgálattal foglalkozó szakemberek hasznosnak találhatják az adaptív irányítás elveinek megfontolását.

Az adaptív irányítás egyik fő jellemzője, hogy a döntéshozók olyan fejlesztési stratégiákat keresnek, amelyek módosíthatók, amint új betekintést nyernek a tapasztalatokból és a kutatásokból. A tanulás, a kísérletezés és az értékelés kulcsfontosságú elemei ennek a megközelítésnek. Az adaptív irányításhoz rugalmasságra van szükség, hogy a döntéseket meg lehessen változtatni, amint új információk válnak elérhetővé. Bár ez nem mindig lehetséges, a projektfejlesztési terveknek és engedélyeknek egyre inkább lehetővé kell tenniük a projektstruktúra és -üzemeltetés megváltoztatását, ha a környezeti körülmények változásai szükségessé teszik (pl. az áradások, aszályok és a hőhullámok súlyosságának növekedése).

A környezeti hatásvizsgálat elősegítheti az adaptív irányítást azáltal, hogy egyértelműen elismeri a feltételezéseket és a bizonytalanságot, és gyakorlati monitoringintézkedéseket javasol az elvégzett előrejelzések helyességének ellenőrzése és annak érdekében, hogy bármely új információra felhívja a döntéshozók figyelmét. Az ilyen rendszerek kialakításakor a környezeti hatásvizsgálattal foglalkozó szakembereknek bővíteniük kell a projektgazdák és az érdekelt felek ismereteit és tudatosságát, biztosítaniuk kell elkötelezettségüket, és olyan megközelítéseket kell javasolniuk a projektek végrehajtására vonatkozóan, amelyek rugalmasságot biztosítanak.

D.4. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS INTEGRÁLÁSA A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATBA, KRITIKUS KIHÍVÁSOK

Az éghajlatváltozás KHV-ba való beépítésének főbb módjai a következőképpen foglalhatók össze:

—	a projektmenedzser a projektfejlesztés korai szakaszában kinevezhet egy éghajlatváltozási referenciavizsgálattal foglalkozó vezetőt,

—	építse be az éghajlatváltozást az értékelési folyamatba a szűrés és az alkalmazási kör meghatározásának korai szakaszában, valamint a projektciklus-menedzsmentbe kezdettől fogva,

—	igazítsa az éghajlatváltozás integrálását a projekt sajátos környezetéhez,

—	fogja össze mindazon érdekelt feleket, akiknek részt kell venniük az éghajlatváltozással kapcsolatos döntéshozatalban,

—	ismerje meg, hogy az éghajlatváltozás milyen kölcsönhatásban lehet más, a környezeti hatásvizsgálatban vizsgálandó kérdésekkel (pl. biológiai sokféleség).

Az éghajlatváltozás környezeti hatásvizsgálat során történő kezelése szempontjából többek között az alábbi kritikus kihívásokat kell megvizsgálni:

—	vegye figyelembe, hogy az előre jelzett éghajlatváltozások milyen hatást gyakorolnak majd a javasolt projektre, potenciálisan hosszú távon, valamint a projekt rezilienciájára és alkalmazkodási képességére,

—	vegye figyelembe, hogyan alakulnának a hosszú távú tendenciák a javasolt projekttel és anélkül, és kerülje a pillanatképszerű elemzéseket,

—	kezelje az összetettséget,

—	vegye figyelembe az éghajlatváltozás összetett jellegét és a projektek kumulatív hatások kiváltására való képességét,

—	fogadja el a bizonytalanságot, mivel soha nem lehet biztos a jövőben (pl. olyan eszközök használata, mint például a forgatókönyvek),

—	alapozza ajánlásait az elővigyázatosság elvére, és vegye tudomásul a feltételezéseket és a jelenlegi ismeretek korlátait,

—	legyen praktikus, és használja a józan eszét! Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció során kerülje el a KHV-eljárás hosszas ismertetését, és hagyjon elegendő időt az összetett információk megfelelő értékelésére.

Hogyan kell értékelni az éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokat a környezeti hatásvizsgálatban:

—	vegye figyelembe a kezdetektől fogva az éghajlatváltozási forgatókönyveket, és építse be a szélsőséges éghajlati helyzeteket és a „nagy meglepetéseket”;

—	elemezze a változó éghajlati és környezeti alaptendenciákat;

—	törekedjen az éghajlatváltozás hatásainak a kezdetektől való elkerülésére, mielőtt fontolóra venné a mérséklést;

—	értékelje az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében változást hozó alternatívákat;

—	alkalmazzon ökoszisztéma-alapú megközelítéseket és zöld infrastruktúrát a projekt kialakítása és/vagy a mérséklési intézkedések részeként;

—	értékelje az éghajlatváltozással és pl. a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szinergiákat és kumulatív hatásokat, amelyek jelentősek lehetnek.

D.5. PÉLDÁK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSÉRE VONATKOZÓ KULCSFONTOSSÁGÚ KÉRDÉSEKRE A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATBAN

A 13. táblázat példákkal szolgál a környezeti hatásvizsgálatnak az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából vett kulcsfontosságú kérdéseire. E kérdések (és az alkalmazkodással kapcsolatos, a 14. táblázatban foglalt kérdések) optimális időzítését az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat folyamatának, a környezeti hatásvizsgálat folyamatának, az alternatívák elemzésének és általánosabban a projektciklus-menedzsmentnek megfelelően kell meghatározni.

13. táblázat

Példák az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó kulcsfontosságú kérdésekre a környezeti hatásvizsgálatban

A főbb aggályok a következőkkel kapcsolatosak:	Néhány kulcsfontosságú kérdés az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos problémák azonosításához	Példák az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos alternatívákra és intézkedésekre
Párizsi Megállapodáshoz való igazodás és a jelentős károkozás elkerülését célzó elv	Az infrastrukturális beruházásokat össze kell hangolni a Párizsi Megállapodás céljaival, és összeegyeztethetőnek kell lenniük a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló hiteles pályával. Az infrastrukturális projektekbe történő beruházások emellett nem sérthetnek jelentősen más uniós környezetvédelmi célkitűzéseket, mint például a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a hulladékkeletkezés megelőzése és az újrafeldolgozás, a szennyezés megelőzése és csökkentése, valamint az egészséges ökoszisztémák védelme.
Közvetlen ÜHG-kibocsátás	A javasolt projekt jár-e szén-dioxid (CO2), dinitrogén-oxid (N2O) vagy metán (CH4), vagy az UNFCCC bármely más ÜHG-részének kibocsátásával? Tartalmaz-e a javasolt projekt földhasználatot, földhasználat-megváltoztatást vagy erdőgazdálkodási tevékenységeket (pl. erdőirtás), amelyek növelhetik a kibocsátást? Tartalmaz-e más olyan tevékenységeket (pl. erdőtelepítés), amelyek kibocsátáselnyelőként működhetnek?	Vegyen figyelembe különböző technológiákat, anyagokat, ellátási módokat stb. a kibocsátások elkerülése vagy csökkentése érdekében; vegye figyelembe a projekt által esetlegesen veszélyeztetett természetes szénelnyelők – például a helyi tőzegtalajok, erdőterületek, vizes élőhelyek, erdők – védelmének szükségességét; tervezze meg a meglévő kompenzációs programokon keresztül rendelkezésre álló vagy a projektbe beépített lehetséges kibocsátáskompenzációs intézkedéseket (pl. fák ültetése).
Közvetett ÜHG-kibocsátás az energia iránti megnövekedett kereslet miatt	Jelentősen befolyásolja-e a javasolt projekt az energia iránti keresletet? Lehetséges-e megújuló energiaforrások használata?	Használjon újrahasznosított/visszanyert és karbonszegény építőanyagokat; építse be az energiahatékonyságot a projekt kialakításába (pl. alkalmazzon szigetelést, déli oldalra néző ablakokat a napenergia kihasználása érdekében, passzív szellőztetést és az alacsony energiafogyasztású izzókat); használjon energiahatékony gépeket; hasznosítsa a megújuló energiaforrásokat
A javasolt projekt végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó támogató tevékenységek vagy infrastruktúra (pl. közlekedés) által okozott közvetett ÜHG-kibocsátás	A javasolt projekt jelentősen növeli vagy csökkenti-e a magán idegenforgalmat? A javasolt projekt jelentősen növeli vagy csökkenti az árufuvarozást?	Olyan helyszínt válasszon ki, amelyik tömegközlekedési rendszerhez kapcsolódik, vagy vezessen be közlekedési rendelkezéseket; biztosítson karbonszegény közlekedési infrastruktúrát (pl. elektromos töltőállomások, kerékpáros létesítmények).

D.6. PÉLDÁK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁSRA VONATKOZÓ KULCSFONTOSSÁGÚ KÉRDÉSEKRE A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATBAN

A következő táblázat példákkal szolgál a környezeti hatásvizsgálatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából vett kulcsfontosságú kérdéseire:

14. táblázat

Példák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó kulcsfontosságú kérdésekre a környezeti hatásvizsgálatban

A főbb aggályok a következőkkel kapcsolatosak:	Néhány kulcsfontosságú kérdés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos problémák azonosításához	Példák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos alternatívákra és intézkedésekre
Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia	Az infrastrukturális beruházásoknak megfelelő szintű rezilienciával kell rendelkezniük az akut és krónikus éghajlati szélsőségekkel szemben, összhangban kell lenniük a Párizsi Megállapodás céljaival (azaz az alkalmazkodásra vonatkozó globális célkitűzéssel), és hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődési célokhoz és a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret célkitűzéseihez
Hőhullámok	Korlátozza-e a javasolt projekt a légáramlást, vagy csökkenti-e a szabad tereket? Elnyeli vagy termeli a hőt? Kibocsát-e illékony szerves vegyületeket (VOC) és nitrogén-oxidokat, és hozzájárul-e a troposzférában az ózonképződéshez napsütéses és meleg napokon? Hatással lehetnek-e a projektre a hőhullámok? Növelni fogja-e a hűtéshez szükséges energia- és vízigényt? A kivitelezés során használt anyagok ellenállhatnak-e magasabb hőmérsékletnek (vagy bekövetkezhet-e esetükben anyagfáradás vagy felületi bomlás)?	Biztosítsa, hogy a javasolt projekt védett legyen a hőkimerüléssel szemben; ösztönözze a környezeti teljesítmény szempontjából optimális kialakítást, és csökkentse a hűtési igényt; csökkentse a javasolt projekt keretében a hőtárolást (pl. különböző anyagok és színezés alkalmazásával)
Aszály	Növelni fogja-e a javasolt projekt a vízigényt? Káros hatással lesz-e a víztartó rétegekre? A javasolt projekt sebezhető-e az alacsony vízhozammal vagy a magasabb vízhőmérséklettel szemben? Tovább fogja-e súlyosítani a vízszennyezést – különösen az alacsonyabb hígítási aránnyal, magasabb hőmérséklettel és zavarossággal jellemzett aszályos időszakokban? Megváltoztatja-e a tájak és az erdős területek futótüzekkel szembeni sebezhetőségét? A javasolt projekt az erdőtüzekkel szemben sebezhető területen helyezkedik el? A kivitelezés során használt anyagok ellenállhatnak-e magasabb hőmérsékletnek?	Biztosítsa, hogy a javasolt projekt védve legyen az aszályok hatásaival szemben (pl. víztakarékos eljárások és olyan anyagok használata, amelyek ellenállnak a magas hőmérsékletnek); telepítsen itatótavakat az állattartó rendszereken belül; vezessen be a csapadékvíz gyűjtésére szolgáló technológiákat és módszereket; vezessen be olyan korszerű szennyvízkezelő rendszereket, amelyek lehetővé teszik a víz újrafelhasználását.
Futótüzek, erdőtüzek	Ki van téve a javasolt projektterület tűzveszélynek? A kivitelezés során használt anyagok tűzállóak? Növeli a javasolt projekt a tűzveszélyt (pl. növényzet a projektterületen?)	Használjon tűzálló építőanyagokat; alakítson ki tűzálló teret a projektterületen és annak környékén
Árvízrendszerek és szélsőséges esőzések	A javasolt projekt veszélybe kerül azért, mert folyó árterületén helyezkedik el? Megváltoztatja-e a meglévő árterületek természetes árvízkockázat-kezelési kapacitását? Megváltoztatja-e a vízgyűjtő terület víztartó képességét? Elég stabilak a töltések ahhoz, hogy ellenálljanak az árvizeknek? Kockázatot jelent a projekt a felszínközeli talajvíz szintjének növekedése miatt?	Vegye fontolóra a kiviteli terv olyan változtatásait, amelyek számolnak a vízszint és a talajvízszint emelkedésével (pl. építsenek pillérekre, az árvízveszélyes vagy árvíz szempontjából kritikus infrastruktúrákat vegyék körül olyan árvízvédelmi gátakkal, amelyek a közelgő árvíz emelőerejét kihasználva automatikusan felemelkednek, helyezzenek el a vízelvezetéssel kapcsolatos rendszerekben visszacsapó szelepeket a szennyvíz visszafolyása által okozott áradások elleni védelem érdekében). Javítsa a projekt vízelvezetését.
Viharok és széllökések	Veszélyben van-e a javasolt projekt viharok és erős szelek miatt? Befolyásolhatják-e a projektet és annak üzemeltetését a helyszínéhez közeli hulló tárgyak (pl. fák)? Biztosított-e a projekt összeköttetése az energia-, a víz-, a közlekedési és az IKT-hálózattal a nagy viharok idején?	Biztosítson olyan kialakítást, amely ellenáll a megnövekedett szélnek és viharoknak
Földcsuszamlás	A projekt olyan területen helyezkedik el, amelyet érinthet szélsőséges csapadék és földcsuszamlás?	Védje a felületeket, és gátolja meg a felületi eróziót (pl. a növényzet gyors telepítése révén – hidrovetés, gyepesítés, fák); az eróziót gátló konstrukciókat (pl. megfelelő vízelvezető csatornákat és átereszeket) kell kialakítani.
Tengerszint-emelkedés, viharok, hullámzás, part menti erózió, hidrológiai rendszerek és sósvízbetörés	A javasolt projekt olyan területeken található, amelyeket érinthet a tengerszint emelkedése? Hatással lehetnek-e a projektre a viharok által okozott hullámzások? A javasolt projekt part menti erózió kockázatának kitett területen helyezkedik el? Csökkenteni vagy fokozni fogja a part menti erózió kockázatát? Olyan területeken helyezkedik el, amelyeket érinthet a sósvízbetörés? Vezethet-e a sósvízbetörés szennyező anyagok (pl. hulladék) szivárgásához?	Vegye fontolóra a kiviteli tervek olyan megváltoztatását, amely számol a tengerszint emelkedésével pl. pillérekre építkezés.
Hideghullám	Hatással lehetnek-e a javasolt projektre a szokatlanul hideg időjárással, hóviharral vagy faggyal jellemzett rövid időszakok? A kivitelezés során használt anyagok ellenállhatnak-e alacsonyabb hőmérsékletnek? Befolyásolhatja-e a jég a projekt működését/üzemeltetését? Biztosított-e a projekt összeköttetése az energia-, a víz-, a közlekedési és az IKT-hálózattal a hideghullámok idején? Befolyásolhatja-e a magas hóterhelés az építmény stabilitását?	Biztosítsa, hogy a projekt védett legyen a hideghullámokkal és hóval szemben (pl. olyan építőanyagokat használjanak, amelyek ellenállnak az alacsony hőmérsékletnek, és biztosítja, hogy a kialakítás ellenálljon a hó felhalmozódásának)
Fagyás/olvadás okozta kár	Ki van-e téve a javasolt projekt a fagyás/olvadás okozta kár kockázatának (pl. kulcsfontosságú infrastrukturális projektek)? Hatással lehet-e a projektre a permafroszt olvadása?	Biztosítsa, hogy a projekt (pl. kulcsfontosságú infrastruktúra) képes legyen ellenállni a szélnek, és akadályozza meg a nedvesség bejutását a szerkezetbe (pl. különböző anyagok vagy mérnöki gyakorlatok alkalmazásával)

(1) Az uniós környezetvédelmi politikák és jogszabályok áttekintése: http://ec.europa.eu/environment/index_en.htm

(2) Szűrés: https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_guidance_Screening_final.pdf

(3) Az alkalmazási kör meghatározása: https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_guidance_Scoping_final.pdf

(4) KHV-jelentés: https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_guidance_EIA_report_final.pdf

(5) 2013. évi KHV-iránymutatás: https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA%20Guidance.pdf

(6) Az EN 17210 hasznos referenciaként szolgálhat a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességének kezeléséhez.

(7) EIB Handbook on Environmental and Social Standards (Az EBB kézikönyve a környezetvédelmi és szociális normákról): https://www.eib.org/attachments/strategies/environmental_and_social_practices_handbook_en.pdf

(8) Élőhelyvédelmi irányelv: https://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/index_en.htm

(9) A környezeti hatásvizsgálat és a stratégiai környezeti vizsgálat esetében a „mérséklés” kifejezés annak biztosítására utal, hogy a fejlesztési projektek káros környezeti hatásai a lehető legkisebbek vagy teljesen elkerülhetők legyenek. Az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatban a „mérséklés” kifejezést az ÜHG-kibocsátás csökkentésével vagy megszüntetésével kapcsolatban használják. E melléklet célja, hogy különbséget tegyen a „mérséklés” két alkalmazása között, értve ez alatt a környezeti hatásvizsgálattal összefüggő mérséklést (vagy a környezetvédelmi mérséklést) és az éghajlatváltozás mérséklését.

(10) https://climate-adapt.eea.europa.eu/knowledge/tools/uncertainty-guidance

E. MELLÉKLET

Éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat és stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)

A stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) általában fontos keretfeltételeket biztosít majd a későbbi infrastrukturális projektek számára, többek között az éghajlatváltozás tekintetében is.

Amint azt a 23. ábra mutatja, a projektgazda nem feltétlenül vesz részt az SKV-ban és a „STRATÉGIA/TERVEZÉS” szakaszban a projektciklus elején. Ezért ez a melléklet elsősorban a hatóságok, a politikai döntéshozók, a tervezők, az SKV-szakemberek és -szakértők, valamint az SKV-folyamatokban részt vevő egyéb érdekelt felek számára készült.

A cél az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfontolások SKV-ba való beépítésének, valamint azoknak a keretfeltételeknek a támogatása, amelyek a későbbi infrastrukturális projektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatára irányadók lehetnek.

Ez pedig támogathatja az uniós éghajlat-politikai célkitűzések és a Párizsi Megállapodás céljainak elérését.

E.1. BEVEZETÉS

A stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV) a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: SKV-irányelv) határozza meg.

Az SKV-irányelv az állami tervek és programok széles körére vonatkozik. Ezeket a terveket és programokat (nemzeti, regionális vagy helyi szintű) hatóságnak kell kidolgoznia vagy elfogadnia, és törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek kell előírniuk.

Az éghajlatváltozás fontos eleme lehet egy terv vagy program stratégiai környezeti vizsgálatának (SKV). Ez az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat mindkét pillérére, azaz az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra egyaránt vonatkozik.

A 2014–2020-as időszakban a nagyprojektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatából levont tanulságok azt mutatják, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat szakaszában és/vagy a projektfejlesztési ciklus elején hozott döntések jelentős hatással lehetnek az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatára.

Kötelező az SKV (1) a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, energia, ipar, közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, távközlés, idegenforgalom, területrendezés és földhasználat terén készülő, valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvben felsorolt projektek jövőbeli engedélyének kereteit meghatározó állami tervek és programok esetében; vagy (2) amelyek tekintetében úgy határoztak, hogy az élőhelyvédelmi irányelv értelmében vizsgálatra van szükség.

A stratégiai környezeti vizsgálatról (SKV) szóló irányelvből, az élőhelyvédelmi irányelvből és a víz-keretirányelvből eredő, környezeti vizsgálatokra vonatkozó jogi követelmények teljes mértékben alkalmazandók például a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) szerint a 2021–2027-es időszakra kidolgozott, uniós társfinanszírozású programok előkészítésére.

Az SKV-irányelv hatálya alá nem tartozó ágazatok (például társadalmi fellépés, migráció, biztonság vagy határigazgatás) területén kidolgozott, uniós társfinanszírozású programok esetében nincs feltétlenül szükség ilyen vizsgálatra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen programok által támogatott beavatkozások sok esetben nem foglalnak magukban a KHV-irányelv mellékleteiben meghatározott munkálatokat vagy infrastruktúrát, és ezért nem határozzák meg a projektek keretét az SKV-irányelv értelmében véve. Ha azonban az érintett programok a KHV-irányelv mellékleteiben felsorolt projektek (például iskolák, kórházak, migránsok elhelyezésére szolgáló létesítmények építése, transznacionális vagy határokon átnyúló infrastruktúra) fejlesztésének kereteit határozzák meg, akkor ellenőrizni kell, hogy valószínűsíthetően jelentős környezeti hatással járnak-e. Amennyiben az ellenőrzésből az derül ki, hogy nincs szükség vizsgálatra, e döntés okait nyilvánosságra kell hozni.

A hatékonyság érdekében a környezeti vizsgálatokat a lehető leghamarabb el kell végezni a programok előkészítő szakaszában. Ez előmozdítja a környezeti szempontok figyelembevételét, hozzájárul a programok társadalmi elfogadottságához, és biztosítja, hogy minden olyan szempontot megfelelően kezeljenek, amely a környezetre jelentős negatív hatást gyakorolhat.

Általánosságban elmondható, hogy a fent nem szereplő tervek/programok esetében a tagállamoknak átvilágítási eljárást kell lefolytatniuk annak megállapítására, hogy a tervek/programok várhatóan jelentős hatást gyakorolnak-e a környezetre. Ha jelentős hatások jelentkeznek, SKV-ra van szükség. Az átvilágítási eljárás az SKV-irányelv II. mellékletében meghatározott kritériumokon alapul.

Az SKV-eljárás a következőképpen foglalható össze: környezeti jelentés készül, amelyben azonosítják a környezetre gyakorolt, valószínűsíthetően jelentős hatásokat és a javasolt terv vagy program észszerű alternatíváit. Tájékoztatják a nyilvánosságot és a környezetvédelmi hatóságokat, és konzultálnak velük a terv vagy program tervezetéről és az elkészített környezeti jelentésről. Azon tervek és programok tekintetében, amelyek valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak a környezetre egy másik tagállamban, annak a tagállamnak, amelynek területén a tervet vagy programot elkészítik, konzultálnia kell a másik tagállammal vagy tagállamokkal.

Az elfogadást megelőzően figyelembe kell venni a környezeti jelentést és a konzultációk eredményeit. A terv vagy program elfogadását követően tájékoztatják a környezetvédelmi hatóságokat és a nyilvánosságot, és rendelkezésükre bocsátják a vonatkozó információkat. Az előre nem látható káros hatások korai szakaszban történő azonosítása érdekében figyelemmel kell kísérni a terv vagy program jelentős környezeti hatásait.

Amint azt az éghajlatváltozásnak és a biológiai sokféleségnek a stratégiai környezeti vizsgálatba való beépítéséről szóló európai bizottsági iránymutatás (2) is említi, a stratégiai környezeti vizsgálatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az éghajlatváltozást szisztematikusan, szabványos megközelítés keretében beépítsék a tervekbe és programokba szerte az EU-ban.

Az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség és más környezetvédelmi kérdések együttes figyelembevétele jelentős előnyökkel jár, nem beszélve a költséghatékonyságról.

Az SKV-irányelv I. mellékletének f) pontja előírja, hogy a környezeti jelentésnek figyelembe kell vennie az „éghajlati tényezőkre” gyakorolt hatásokat, valamint az összes felsorolt tényező közötti „kölcsönhatásokat”.

Az éghajlatváltozás figyelembevétele beépül a tervezési szakaszba, amely különösen az olyan ágazatok esetében lesz a legfontosabb, mint a közlekedés, ahol a fő döntéseket, különösen az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó döntéseket ebben a szakaszban hozzák meg (pl. bizonyos kisebb hatással járó közlekedési módok, szakpolitikák, mobilitási mintázatok/szokások előnyben részesítése). Ez érvényes tehát minden olyan projektre is, amely egy adott állami terv/program végrehajtásából ered, valamint az ahhoz kapcsolódó KHV-kra vagy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti megfelelő vizsgálatokra.

Ami a hosszú távú kockázatokat illeti, az éghajlatváltozás infrastruktúrára gyakorolt lehetséges hatásai miatt indokolt, hogy az állami tervek/programok által kizárólag a környezetre gyakorolt hatások hagyományos értékelése helyett a gondolkodást átállítsák egy olyan értékelésre, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos valószínű hosszú távú kockázatokat is figyelembe veszi.

Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia nyilvános tervekbe/programokba való beépítése gyakran fontos szerepet játszik az éghajlatváltozásra adott adaptív irányítási válasz kialakításában.

A Bizottság iránymutatást (3) adott ki az éghajlatváltozásnak a stratégiai környezeti vizsgálatba való beépítéséről.

A legfontosabb kérdések közé az alábbiak tartoznak:

—	Hogyan befolyásolja az állami terv/program az éghajlatváltozást (pl. az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkentése vagy növelése), illetve hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás e terveket/programokat (pl. az időjárási és éghajlati szélsőségek kockázatának növekedése)?

—	Az éghajlatváltozás mely vonatkozása jelent kihívást az értékelési folyamat tekintetében?

—	Hogyan befolyásolja majd az éghajlatváltozás az információigényt – milyen típusú információk, milyen források és milyen érdekelt felek rendelkeznek információkkal és konkrét ismeretekkel ezeken a területeken?

—	Melyek azok a legfontosabb éghajlatváltozási szempontok, amelyekre a részletes értékelésnek ki kell terjednie, és mennyire fontosak ezek a kérdések a döntéshozatalban?

15. táblázat

Példák az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekre, amelyeket az SKV részeként kell figyelembe venni

Az éghajlatváltozás mérséklése

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

—	Energiaigény az iparban és a kapcsolódó ÜHG-kibocsátás

—	Energiaigény a lakásépítésben és az építőiparban, valamint a kapcsolódó ÜHG-kibocsátás

—	ÜHG-kibocsátás a mezőgazdaságban

—	ÜHG-kibocsátás a hulladékgazdálkodásban

—	Utazási szokások és a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátás

—	Az energiatermelésből származó ÜHG-kibocsátás

—	Földhasználat, a földhasználat megváltoztatása, erdőgazdálkodás és biológiai sokféleség

—	Hőhullámok (beleértve az emberi, állati és növényi egészségre gyakorolt hatást, a termények károsodását és az erdőtüzeket)

—	Aszályok (ideértve a víz elérhetőségének és minőségének csökkenését, valamint a megnövekedett vízigényt)

—	Árvízkockázat-kezelés és szélsőséges esőzések

—	Viharok és erős szél (beleértve az infrastruktúra, épületek, termények és erdők károsodását), földcsuszamlások

—	Tengerszint-emelkedés, szélsőséges viharok, part menti erózió és sósvízbetörés

—	Hideghullám, fagyás/olvadás okozta kár

Hogyan lehet hatékonyan kezelni az éghajlatváltozást a stratégiai környezeti vizsgálat során?

—

Építse be az éghajlatváltozást az SKV-folyamatba, valamint az állami tervekbe és programokba a legkorábbi szakaszoktól kezdve, és kövesse végig, kezdje a szűrési és alkalmazási kör meghatározására szolgáló szakaszokban, hogy ezek a kérdések beépüljenek az összes kulcsfontosságú fél, azaz az illetékes hatóságok és a politikai döntéshozók, a tervezők, a stratégiai környezeti vizsgálattal foglalkozó szakemberek és más érdekelt felek gondolkodásába. Upstream folyamatként a stratégiai környezeti vizsgálat kreatív folyamatként használható fel a tanulás támogatására valamennyi említett fél körében.

—	Az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések megfontolását az állami terv/program sajátos körülményeihez kell igazítani. Nem egyszerűen egy kipipálandó ellenőrzőlistáról van szó. Az egyes SKV-k potenciálisan eltérőek lehetnek.

—	Legyen praktikus, és használja a józan eszét! Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció során kerülje el az SKV-eljárás hosszas ismertetését, és hagyjon elegendő időt az információk (azaz az adott terv/program és a környezeti jelentés) megfelelő értékelésére.

—

Az SKV-t lehetőségként használja fel a különböző vagy konkrét projekttípusokkal kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések kezelésére. Jelenleg számos lehetőség (pl. alternatívák megfontolása) még mindig nyitva áll, amelyeket fel lehet használni a környezeti hatásvizsgálat/projekt szintjén potenciálisan problematikus helyzetek elkerülésére.

Az éghajlatváltozás stratégiai környezeti vizsgálat keretében történő kezelése előtt álló kritikus kihívások közé tartoznak a következők (példák):

—

értékelje az állami tervet/programot és azt, hogy az mennyiben:

—	áll összhangban a Párizsi Megállapodás céljaival és az EU éghajlat-politikai célkitűzéseivel,

—	egyeztethető össze a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra való átállás és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításával, beleértve a 2030-ra vonatkozó ÜHG-csökkentési célértékeket is,

—	biztosítja/könnyíti meg azokat a beruházásokat, amelyek elkerülik a jelentős károkozást az érintett környezetvédelmi célkitűzések tekintetében, és

—	biztosítja a megfelelő szintű rezilienciát az éghajlatváltozás akut és krónikus hatásaival szemben,

—	vegye figyelembe, hogyan alakulnának a hosszú távú tendenciák a javasolt állami tervvel/programmal és anélkül, és kerülje a pillanatképszerű elemzéseket,

—	értékelje az állami tervet/programot a jövőbeli alapforgatókönyv és a fő tendenciák, valamint az azokat előidéző tényezők mentén, figyelembe véve az egyéb állami terveket/programokat,

—	vegye figyelembe, hogy az előre jelzett éghajlatváltozások milyen hatást gyakorolnak majd a javasolt állami programra, potenciálisan hosszú távon, valamint a program/terv rezilienciájára és alkalmazkodási képességére,

—	kezelje az összetettséget, mérlegelje, hogy egy állami terv/program egy részének végrehajtása, pl. az éghajlatváltozás mérséklése, amely máskülönben pozitív hatással járna, gyakorolhat-e negatív hatást az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és/vagy a biológiai sokféleségre,

—	mérlegelje, hogy milyen éghajlatváltozási célkitűzéseket és célértékeket kell beépíteni az állami tervbe/programba,

—

vegye figyelembe az éghajlatváltozásra és más környezeti és társadalmi kérdésekre – például az állami terv/program biológiai sokféleségére vagy a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentességre – gyakorolt hosszú távú és kumulatív hatásokat, mivel ezek e témák összetettsége miatt potenciálisan jelentősek lesznek,

—

fogadja el a bizonytalanságot. Használjon olyan eszközöket, mint például a forgatókönyvek az összetett rendszerekben rejlő bizonytalanság és a tökéletlen adatok kezelésére. Gondolkozzon el a kockázatokról, ha a hatások túl bizonytalanok, és ezt a káros hatások kezelése érdekében építse be a monitoringba,

—

dolgozzon ki reziliensebb alternatívákat és megoldásokat az állami terv/program kialakítására alkalmazott, a mindenki számára előnyös („win-win”), illetve alacsony kockázatú („low-regret”) vagy kockázatmentes („no-regret”) megközelítés alapján, tekintettel az éghajlatváltozásban és a biológiai sokféleségre és a társadalomra gyakorolt hatások előrejelzésében rejlő bizonytalanságra, különösen azon férfiak és nők esetében, akik jövedelme/megélhetése a természeti erőforrásoktól függ, vagy bizonyos társadalmi-gazdasági jellemzők miatt kevésbé képesek alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz,

—	dolgozzon ki reziliensebb alternatívákat és megoldásokat a tárgyi és szellemi kulturális örökség védelme érdekében,

—	készüljön fel az adaptív irányításra, és végezzen monitoringot az alkalmazkodóképesség javítása érdekében,

—	alapozza ajánlásait az elővigyázatosság elvére, és vegye tudomásul a feltételezéseket és a jelenlegi ismeretek korlátait.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések azonosítása az SKV során (példák):

—	a folyamat korai szakaszában azonosítsa az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, de legyen rugalmasak, és vizsgálja felül őket, amint a terv/program előkészítése során új kérdések merülnek fel,

—	azonosítsa és fogja össze az összes érdekelt felet és környezetvédelmi hatóságot a legfontosabb kérdések meghatározása érdekében,

—	vizsgálja meg, hogy az éghajlatváltozás milyen kölcsönhatásban van más környezeti kérdésekkel, például a biológiai sokféleséggel,

—	használja az ökoszisztéma-szolgáltatásokat arra, hogy keretet biztosítsanak a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás közötti kölcsönhatások értékelésére,

—	ne felejtse el figyelembe venni mind az állami terv/program éghajlatra és éghajlatváltozásra gyakorolt hatásait, mind pedig a változó éghajlati és természeti környezetnek az állami tervre/programra gyakorolt hatását,

—

vizsgálja meg, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás hogyan hat egymásra (pl. ne feledkezzen meg arról, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére gyakorolt pozitív hatás negatív hatásokkal járhat az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, és fordítva),

—	adott esetben vegye figyelembe a nemzeti, regionális és helyi kontextust, az állami terv/program léptékétől függően. Adott esetben figyelembe kell vennie az európai és globális összefüggéseket is,

—

vegye figyelembe a szakpolitikákban meghatározott célkitűzéseket, kötelezettségvállalásokat és célértékeket, és mérlegelje, hogy azokat hogyan integrálja az állami tervbe/programba. Vegye figyelembe az alternatív választás éghajlati hatásait. Mennyire lehetséges például a barnamezős tervek/programok végrehajtásának előnyben részesítése az éghajlatot jobban károsító zöldmezős tervek/programok helyett. Mérlegelje a meglévő erőforrások újbóli felhasználását. Vegye figyelembe azokat a hálózati struktúrákat, amelyek a legnagyobb rezilienciát biztosítják és a legkisebb ÜHG-kibocsátást eredményezték. Hasonló megközelítés alkalmazható a várostervezésre/fejlesztésre is.

Hogyan kell értékelni az éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokat a stratégiai környezeti vizsgálatokban (példák);

—

kezdettől fogva vegye figyelembe az éghajlatváltozással kapcsolatos forgatókönyveket. Foglalja bele a szélsőséges időjárási és éghajlati helyzeteket és a „nagy meglepetéseket”, amelyek hátrányosan befolyásolhatják az állami terv/program végrehajtását, vagy súlyosbíthatják annak például a biológiai sokféleségre és más környezeti tényezőkre, valamint a társadalmi tényezőkre, különösen azokra a férfiakra és nőkre gyakorolt hatását, akik jövedelmük/megélhetésük és a kulturális örökség megőrzése szempontjából a természeti erőforrásoktól függenek, vagy bizonyos társadalmi-gazdasági jellemzők miatt kevésbé képesek alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz,

—

elemezze a változó környezeti alaptendenciákat. Az elemzésbe vegye fel a kulcsfontosságú kérdések időbeli tendenciáit, a változást kiváltó tényezőket, a küszöbértékeket és a határértékeket, az esetlegesen különösen hátrányosan érintett területeket és a kulcsfontosságú elosztási hatásokat. Alkalmazzon sebezhetőségi értékeléseket, amelyek elősegíthetik az alapkörnyezet változásainak felmérését és a leginkább reziliens alternatíva/alternatívák azonosítását,

—	adott esetben alkalmazzon integrált, ökoszisztéma-alapú megközelítést a küszöbértékek és határértékek tervezésekor és vizsgálatakor,

—	keressen javítási lehetőségeket. Biztosítsa, hogy az állami tervek/programok összhangban legyenek más releváns szakpolitikai célkitűzésekkel, beleértve az éghajlat-politikai célkitűzéseket, valamint az éghajlatváltozásra és pl. a biológiai sokféleségre vonatkozó kiemelt intézkedésekkel,

—

értékelje az éghajlatváltozás hatásai tekintetében változást hozó alternatívákat – vizsgálja felül a szükségességet, a végrehajtási folyamatot, a helyszíneket, az időzítéseket, az eljárásokat és azokat az alternatívákat, amelyek javítják az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, beleértve a szénmegkötés és az éghajlatváltozással szembeni reziliencia tekintetében,

—	először törekedjen az éghajlatváltozás hatásainak elkerülésére, majd a mérséklésre,

—	értékelje az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség szinergikus/kumulatív hatásait. Az ok-okozati láncok/hálózatelemzések segíthetnek a kölcsönhatások megértésében,

—	kísérje figyelemmel az adaptív irányítás által az állami tervbe/programba beépített hatékonyságot, valamint azt, hogy ez megvalósul-e.

A fentiek fényében a projektgazdának a projektciklus során a lehető legkorábban ellenőriznie kell, hogy a projekt egy vagy több, korábban SKV alá vont terv és/vagy program hatálya alá tartozik-e, és hogy a projekt hogyan járul hozzá e tervek és programok célkitűzéseihez. A vonatkozó hivatkozásokat bele kell foglalni a rendelkezésre álló projektdokumentációba, mivel az többek között a projektnek a tervekben és programokban szereplő éghajlat-politikai célkitűzésekhez viszonyított hozzáadott értékét jeleníti meg.

Amennyiben egy projekt egy vagy több olyan terv és/vagy program hatálya alá tartozik, amelyek nem képezték SKV tárgyát, de éghajlati célkitűzéseket tartalmaznak, ajánlott a vonatkozó hivatkozásokat belefoglalni a projektdokumentációba.

E.2. AZ SKV ÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE

A 16. táblázat indikatív példákkal szolgál egy állami terv/program stratégiai környezeti vizsgálatának az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából vett kulcsfontosságú kérdéseire. E kérdések (és a 17. táblázatban szereplő, alkalmazkodással kapcsolatos kérdések) optimális időzítését a stratégiai környezeti vizsgálat és más kapcsolódó folyamatok fényében kell meghatározni.

16. táblázat

A stratégiai környezeti vizsgálat kulcsfontosságú kérdései az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggésben

A főbb aggályok a következőkkel kapcsolatosak:	Néhány kulcsfontosságú kérdés az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos problémák azonosításához	Példák az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos alternatívákra és intézkedésekre
Átállás a karbonszegény gazdaságra és társadalomra	Összhang a Párizsi Megállapodás hőmérsékletre vonatkozó célkitűzésével (2. cikk), valamint a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra és a klímasemlegességre 2050-ig történő átállással. Összhang az EU 2030-ra vonatkozó hosszú távú stratégiájával és kibocsátási célértékeivel. Összhang a nemzeti energia- és klímatervvel (NEKT) (amely 2023-ban módosul a 2030-ra vonatkozó új uniós célértékek és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség tekintetében). Összhang az energiahatékonyság elsődlegességének elvével. Összhang az érintett környezetvédelmi célkitűzések tekintetében a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel.	Az ipar, a lakhatás, az építőipar, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás, az utazás és a közlekedés, az energiatermelés, az erdőgazdálkodás és a biológiai sokféleség alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállása a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítása irányában.
Energiaigény az iparban	A javasolt állami terv/program növelni vagy csökkenteni fogja-e az ipar energiaigényét? Az állami terv/program ösztönzi vagy korlátozza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású vállalkozások és karbonszegény technológiák lehetőségeit?	A hagyományos energia (villamos energia vagy tüzelőanyag) iránti kereslet csökkentése az iparban Alternatív karbonszegény energiaforrások (a helyszínen vagy konkrét alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaszolgáltatón keresztül) Az ökoinnovációban, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású vállalkozásokban és a karbonszegény technológiákban részt vevő vállalkozások célzott támogatása Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között
Energiaigény a lakás- és építőiparban	Az állami terv/program növelni vagy csökkenteni fogja-e a lakásépítés és az energia lakhatásban való felhasználása iránti keresletet?	Az épületek energiahatékonyságának javítása, pl. épületkorszerűsítési program (4) Alternatív karbonszegény energiaforrások (a helyszínen vagy konkrét alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaszolgáltatón keresztül) Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között
ÜHG-kibocsátás a mezőgazdaságban	Az állami terv/program növelni vagy csökkenteni fogja-e a metán- és dinitrogén-oxid-termelést a mezőgazdaságban? Az állami terv/program növelni vagy csökkenteni fogja-e a nitrogén termésnövelési gyakorlatokban való felhasználásának hatékonyságát? Az állami terv/program károsítja vagy védi majd a szénben gazdag talajokat?	A nitrogéntöbblet csökkentése a termésnövelési gyakorlatokban Metán (enterális és trágya) kezelése A természetes szénelnyelők, például tőzegtalajok védelme Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között A metánkibocsátás befogása biogáztermeléshez
ÜHG-kibocsátás a hulladékgazdálkodásban	Növelni fogja-e az állami terv/program a hulladékképződést? Befolyásolja-e a javasolt nyilvános terv/program a hulladékgazdálkodási rendszert? Hogyan befolyásolják ezek a változások a hulladékgazdálkodásból származó szén-dioxid- és metánkibocsátást?	Mérlegelje, hogy az állami terv/program hogyan fokozhatja a hulladék keletkezésének megelőzését, a hulladék újrafelhasználását és újrafeldolgozását, különösen a hulladék hulladéklerakóból való átterelése érdekében Mérlegelje a hulladékégetéssel vagy a szennyvízből és iszapból biogáz előállításával történő energiatermelés módjait Alternatív karbonszegény energiaforrások (a helyszínen vagy konkrét alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaszolgáltatón keresztül) Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között
Utazási szokások és a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátás	Fokozza-e az állami terv/program a magán idegenforgalmat – növeli-e az utazások számát és hosszát, valamint az utazás módját? Együtt jár-e a nagyobb kibocsátású közlekedési módokról a kisebb kibocsátású közlekedési módokra való átállással (pl. a személygépjárművekről a tömegközlekedésre vagy az autóbuszokról az elektromos vonatokra)? Az állami terv/program jelentősen növelheti vagy csökkentheti-e az árufuvarozásból származó ÜHG-kibocsátást? Hogyan javíthatja vagy ösztönözheti az állami terv/program a fenntartható közlekedési infrastruktúra vagy technológiák – például az elektromos járművek töltőállomásai és hidrogén-üzemanyagcellák – biztosítását?	Mozdítson elő olyan állami terv-/programmodelleket, amelyek csökkentik az utazás szükségességét, mint például az e-szolgáltatások és a távmunka Támogasson autómentes állami terveket/programokat Ösztönözze a gyaloglást és a kerékpározást Ösztönözze a tömegközlekedést Biztosítson közlekedési lehetőségeket a környezetbarátabb közlekedési módokra (pl. személygépkocsikról vonatra) történő modális váltás ösztönzése érdekében, például hatékony és integrált tömegközlekedési rendszert Szállítási keresletgazdálkodási rendszerek Ösztönözze a közös gépkocsihasználatot Rendeljen prioritást a nagy beépítettségű városokra vonatkozó állami tervekhez/programokhoz (kisebb lakások, nagyobb beépítettség) és hasznosítsa újra a barnamezős területeket
Az energiatermelésből származó ÜHG-kibocsátás	Növelni vagy csökkenteni fogja-e az állami terv/program az energiafogyasztást? Hogyan befolyásolják majd ezek az energiaigénybeli változások az energiaellátás szerkezetét? Milyen hatással lesz ez az energiaellátásban bekövetkezett változás az energiatermelésből származó ÜHG-kibocsátásra?	Szándékosan nem adunk általános ajánlásokat, mivel ezek kontextusfüggőek, az adott terület energiatermelési kapacitásától és energiaforrásaitól függően Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között
Erdőgazdálkodás és biológiai sokféleség	Milyen lehetőségeket kínálhat az állami terv/program a szénmegkötésre az erdőgazdálkodásba és a biológiai sokféleségbe való beruházás révén?	Beruházás vizes élőhelyekbe a széntartalom védelemének a kibocsátások elkerülése és az állami terv/program ÜHG-kibocsátásának ellensúlyozása céljából történő támogatása érdekében

E.3. SKV ÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS

A következő táblázat indikatív példákkal szolgál egy állami terv/program stratégiai környezeti vizsgálatának az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából vett kulcsfontosságú kérdéseire.

17. táblázat

A stratégiai környezeti vizsgálat kulcsfontosságú kérdései az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggésben

A főbb aggályok a következőkkel kapcsolatosak:	Néhány kulcsfontosságú kérdés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos problémák azonosításához	Példák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos alternatívákra és intézkedésekre
Átállás az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdaságra és társadalomra	Összhang a Párizsi Megállapodás alkalmazkodásra vonatkozó globális célkitűzésével Összhang az éghajlatváltozással szembeni rezilienciára való átállással (az éghajlatváltozás akut és krónikus hatásaival szembeni megfelelő szintű rezilienciával) Összhang a vonatkozó nemzeti/regionális/helyi/városi stratégiával és/vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó tervekkel (amennyiben rendelkezésre állnak) Összhang az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet szerinti, alkalmazkodásról szóló tagállami jelentéstétellel Összhang az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiával	Lásd: F. melléklet Az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot támogató ajánlások
Hőhullámok	Melyek azok a kiemelt szárazföldi élőhelyek és migrációs folyosók, amelyeket a hőhullámok jelentősen érinthetnek? Milyen hatással lesz rájuk a javasolt állami terv/program? Mely városi területek, népességcsoportok vagy gazdasági tevékenységek a leginkább sebezhetőek a hőhullámokkal szemben? Milyen hatással lesz rájuk az állami terv/program? Az állami terv/program csökkenti vagy fokozza-e a „városi hősziget” hatását? Az állami terv/program növeli vagy csökkenti-e a táj/erdők erdőtüzekkel szembeni rezilienciáját?	Kerülje az élőhelyfolyosókat fragmentáló fejlesztési mintákat, vagy a lineáris infrastruktúrák esetében ügyeljen arra, hogy a legérzékenyebb területeken helyreálljon az élőhelyek folytonossága A városi szerkezet javítása, pl. a zöldterületek, a nyílt vízfelületek és a szélfolyosók (folyók és vízpartok mentén) bővítése a városi területeken a lehetséges hőszigethatás csökkentése érdekében Ösztönözze a zöldtetők, a szigetelés, a passzív szellőzési módszerek nagyobb mértékű használatát és a növényzettel borított területek bővítését. Csökkentse a hőhullámok során az ember (ipar és autóforgalom) által keltett kipufogógázokat A hőhullámokkal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó figyelemfelkeltés és a hőhullámok csökkentésére irányuló intézkedések Hőhullámokra vonatkozó korai figyelmeztető rendszerek és gyorsreagálási tervek Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között
Aszály	Melyek azok a kiemelt szárazföldi élőhelyek, migrációs folyosók és kulturális örökség, amelyeket a hőhullámok jelentősen érinthetnek? Milyen hatással lesz rájuk az állami terv/program? Az állami terv/program növelni fogja-e a vízigényt, és milyen mértékben? Vannak-e olyan potenciális jelentős kockázatok, amelyek az aszályok során romló vízminőséghez társulnak (pl. nagyobb szennyezéskoncentráció a korlátozott hígítás miatt, sósvízbetörés)? Mely édesvíztestek lesznek kitéve túlzott vízszennyezésnek – különösen aszályok idején, amikor a szennyezés kevésbé lesz felhígítva a folyók kisebb vízmennyisége miatt?	Ösztönözzön víztakarékossági intézkedéseket Tárja fel az esővíz és a szürkevíz hatékony felhasználását/újrafelhasználását A túlzott/nem alapvető fontosságú vízhasználatra vonatkozó korlátozások aszályok idején (a súlyosságuktól függően) Minimalizálja a vízkivételt alacsony vízállás esetén Az aszályok során a víztestekbe bocsátott szennyvízre vonatkozó korlátozások Tartsa fenn és javítsa a vízgyűjtő területek és a vízi ökoszisztémák rezilienciáját a vízgyűjtő-folyamatok és -szolgáltatások védelmét, fenntartását és helyreállítását célzó gyakorlatok végrehajtása révén
Árvízrendszerek és szélsőséges esőzések	Milyen infrastruktúra (pl. meglévő vagy tervezett útszakaszok, vízellátási, energetikai infrastruktúra) van veszélyben az árterületen való elhelyezkedése miatt? Elegendő-e a vízelvezető hálózatok kapacitása az esetleges szélsőséges esőzések kezelésére? A vízelvezető rendszerek kialakítása megakadályozza-e a víz alacsonyabban fekvő területekre történő elvezetését? A javasolt állami terv/program csökkenti vagy javítja-e az ökoszisztémák és az árterületek természetes árvízkezelési kapacitását? A javasolt állami terv/program növeli-e a kiszolgáltatott helyzetben lévők (pl. az idősek, a betegek vagy a fiatalok, valamint a jövedelmük/megélhetésük és a kulturális örökségük miatt a természeti erőforrásoktól függő személyek, továbbá a bizonyos társadalmi-gazdasági jellemzőkkel, azon belül alacsonyabb alkalmazkodóképességgel rendelkező személyek) vagy az érzékeny receptorok (pl. kritikus infrastruktúra) árvizeknek való kitettségét, vagy hatással van a kulturális örökségre?	Biztosítsa, hogy minden meglévő vagy tervezett alapvető infrastruktúra védelmet élvezzen a jövőbeli árvízkockázattal szemben A magas kockázatú területeken fontolja meg az árvizek által esetlegesen megzavart áruszolgáltatás/szolgáltatásnyújtás biztosítására vonatkozó intézkedéseket Fokozza az árvizekkel szembeni rezilienciát fenntartható vízelvezető rendszerek használata révén Növelje az áteresztő felületeket és a zöldterületeket az új állami tervekben/programokban Kerülje a tározási volumenek csökkentését az árterületeken
Viharok és széllökések	Mely területeket és infrastruktúrát, például milyen kulturális örökséget veszélyeztetnek a viharok és az erős szél?	Biztosítsa, hogy az új infrastruktúra figyelembe vegye a megnövekedett szél és viharok hatásait A magas kockázatú területeken fontolja meg a megnövekedett viharok által esetlegesen megzavart áruszolgáltatás/szolgáltatásnyújtás biztosítására vonatkozó intézkedéseket
Földcsuszamlás	Milyen vagyontárgyak, személyek vagy környezeti javak, például kulturális örökség vannak veszélyben földcsuszamlások és a sebezhetőségük miatt?	Kerülje az erózió kockázatának kitett területeken az új fejlesztéseket Védje és bővítse az őshonos erdőtakarót A magas kockázatú területeken fontolja meg a fölcsuszamlások által esetlegesen megzavart áruszolgáltatás/szolgáltatásnyújtás biztosítására vonatkozó intézkedéseket
Hideghullám	Mely területek és kritikus infrastruktúrák, pl. a kulturális örökség kerül veszélybe a szokatlanul hideg időjárás, a hóviharok vagy a fagy rövid időszakai miatt?	Biztosítsa, hogy minden meglévő vagy tervezett alapvető infrastruktúra védelmet élvezzen a hideghullámokkal szemben
Fagyás/olvadás okozta kár	Milyen kulcsfontosságú infrastruktúrák (pl. utak, vízvezetékek, kulturális örökség) esetében áll fenn a fagyás/olvadás okozta kár veszélye?	Biztosítsa, hogy a kulcsfontosságú infrastruktúra (pl. utak, vízvezetékek) képes legyen ellenállni a szélhatásnak és megakadályozni a nedvesség bejutását a szerkezetbe (pl. különböző anyagösszetételek révén)
Tengerszint-emelkedés, viharok, hullámzás, part menti erózió, hidrológiai rendszerek és sósvízbetörés	Melyek azok a legfontosabb vízi, folyami és part menti élőhelyek, migrációs folyosók és kulturális örökségi elemek, amelyeket jelentősen hátrányosan érinthet a tengerszint emelkedése, a part menti erózió, a hidrológiai rendszerek változásai és a sótartalom? Milyen hatással lesz rájuk a javasolt állami terv/program? Melyek a legfontosabb infrastrukturális eszközök (pl. útszakaszok és útkereszteződések, vízellátási infrastruktúra; energetikai infrastruktúra; ipari övezetek és nagyobb hulladéklerakók), amelyek veszélynek vannak kitéve, mivel olyan területeken helyezkednek el, amelyeket a tengerszint emelkedése következtében eláraszthat a víz, vagy amelyeket a part menti erózió károsíthat? A javasolt állami terv/program csökkenti vagy növeli ezeket a kockázatokat? Mely területeket érinthet a sósvízbetörés? A javasolt állami terv/program csökkenti vagy növeli ezeket a kockázatokat? A part menti lakosságra és a jövedelmük tekintetében a part menti ökoszisztémáktól függő férfiakra/nőkre gyakorolt hatás	Kerülje azokat az állami terveket/programokat, amelyek a tengerszint emelkedésének, a part menti eróziónak és az árvizeknek kitett part menti területeken mozdítanak elő fejlesztéseket, kivéve azokat a projekteket, amelyek esetében ezt a kockázatot figyelembe veszik, mint például a kikötőfejlesztés A vízkivételt és minden olyan gazdasági tevékenységet, amely tisztavíz- vagy talajvíz-ellátástól függ, el kell távolítani a sósvízbetöréssel érintett területekről Lehetséges szinergiák az alkalmazkodás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése között

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32001L0042

(2) Guidance on Integrating Climate Change and Biodiversity into strategic Environmental Assessment (SEA) (Útmutató az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség stratégiai környezeti vizsgálatba (SKV) történő beépítéséről), ISBN 978-92-79-29016-9, https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/SEA%20Guidance.pdf

(3) Guidance on Integrating Climate Change and Biodiversity into strategic Environmental Assessment (SEA) (Útmutató az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség stratégiai környezeti vizsgálatba (SKV) történő beépítéséről), ISBN 978-92-79-29016-9, https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/SEA%20Guidance.pdf

(4) https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-efficiency/energy-efficient-buildings/renovation-wave_en