EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2021.12.14.

COM(2021) 891 final

2021/0428(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet módosításáról

{SEC(2021) 440 final} - {SWD(2021) 462 final} - {SWD(2021) 463 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

·    Az egészségüggyel kapcsolatos kihívások

A Covid19-válság megmutatta, hogy a jelenlegi szabályok nem elegendőek a járványügyi potenciállal rendelkező betegségekhez kapcsolódó válsághelyzetek kezeléséhez. A Covid19 globális jellegéből adódóan a külső határokon ad hoc intézkedéseket tett szükségessé a fertőzés határokon átnyúló terjedésének lassítása érdekében. 2020 márciusában a Bizottság összehangolt határozatra tett javaslatot a harmadik országokból a schengeni térségbe irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó utazási korlátozások alkalmazásáról. Ennek eredményeként 2020 júniusában tanácsi ajánlás 4 elfogadására került sor azzal a céllal, hogy elősegítsék az egységes megközelítés alkalmazását a rendkívül problémás járványügyi helyzetben lévő országokból érkező utazók Európai Unióba való belépésének korlátozása tekintetében. Bár a tagállamok egymás között megállapodtak azon harmadik országok jegyzékéről, amelyek esetében a nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozás megszüntethető, a fent említett ajánlást nagyon eltérő módon alkalmazták 5 . Csak néhány tagállam alkalmazta teljes mértékben az országok jegyzékét, míg mások úgy döntöttek, hogy a korlátozásokat a jegyzéken szereplő országok közül csak néhány esetében vagy akár egyik országnál sem oldják fel. Más tagállamok feloldották a korlátozásokat azon harmadik országok esetében, amelyek egyáltalán nem szerepeltek a jegyzéken, ezzel aláásva a kívánt egységes megközelítést. A következetes gyakorlat kodifikálásához és a jelenleg tapasztalt eltérések elkerüléséhez új eljárásra van szükség.

·A migránsok instrumentalizálásával kapcsolatos kihívások

Amint azt a migránsoknak az EU külső határán történő államilag támogatott instrumentalizálására való reagálásról szóló bizottsági közlemény 6 , a Bizottság által 2021. szeptember 29-én elfogadott, a 2021–2025-ös időszakra vonatkozó, migránscsempészés elleni megújított uniós cselekvési terv 7 , valamint az Európai Unió területére történő illegális belépéssel összefüggésben az emberkereskedelmet vagy migránscsempészést elősegítő vagy abban részt vevő fuvarozókkal szembeni intézkedésekről szóló bizottsági rendeletjavaslat 8 megállapítja, rendkívül aggasztó jelenség, hogy az állami szereplők egyre nagyobb szerepet játszanak az irreguláris migráció mesterséges létrehozásában és elősegítésében, és a migrációs áramlásokat politikai eszközként használják fel az Európai Unió vagy tagállamai destabilizálására.

Az Európai Tanács 2021. októberi következtetéseiben 9 foglaltaknak megfelelően az EU és a tagállamok elkötelezettek amellett, hogy választ adjanak arra, hogy állami szereplők egyre nagyobb szerepet játszanak az irreguláris migráció elősegítésében, és embereket eszközként használnak fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak az EU külső határaira. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy az instrumentalizálás problémájának kezelése érdekében szükség esetén tegyen javaslatot az EU jogi keretében végrehajtandó változtatásokra. E célból először is meg kell határozni az „instrumentalizálás” fogalmát. Emellett tisztázni kell, hogy milyen intézkedéseket hozhatnak a tagállamok a Schengeni határellenőrzési kódex keretében annak érdekében, hogy az EU közös külső határait hatékonyan megvédjék a migránsok politikai célokból történő instrumentalizálásával szemben. Ezzel párhuzamosan a Bizottság további intézkedéseket javasol a menekültügyi és visszatérési vívmányok keretében annak további pontosítása érdekében, hogy a tagállamok miként tudnak és miként kötelesek reagálni az instrumentalizálással járó helyzetekben, miközben biztosítják az instrumentalizált migránsok jogainak teljes körű védelmét, beleértve a menedékjogot és a visszaküldéssel szembeni védelmet is.

A Schengeni határellenőrzési kódex értelmében a „határellenőrzés nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket” 10 . Egyértelmű tehát, hogy a schengeni külső határral rendelkező tagállamok kettős felelősséget viselnek: egyrészt minden olyan személlyel szemben, aki él a belső határellenőrzés nélküli utazás lehetőségével, másrészt saját polgáraival és vállalkozásaival szemben. A Schengeni határellenőrzési kódex a határátkelőhelyeken (5. cikk) és a határőrizetre (13. cikk) alkalmazandó általános szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a fent említett határigazgatási célkitűzések megvalósítását. Ezeket a szabályokat azonban meg kell erősíteni annak érdekében, hogy elismerjék a schengeni külső határokkal rendelkező tagállamok felelősségét, és választ adjanak az instrumentalizálás jelensége által teremtett új kihívásokra.

·Válasz a tagállamok többségét érintő kihívásokra

·Az alternatív intézkedések hatékonyabb alkalmazása

Ez különösen a rendőrségi hatáskörök gyakorlását érinti. A rendőrségi ellenőrzésekről és a határokon átnyúló rendőrségi együttműködésről szóló 2017. évi bizottsági ajánlás 17 arra ösztönözte a tagállamokat, hogy jobban használják ki rendőrségi hatásköreiket, és biztosítsanak elsőbbséget a rendőrségi ellenőrzéseknek, mielőtt döntenek a belső határellenőrzések ideiglenes visszaállításáról. Az elmúlt négy évben számos tagállam fokozta a rendőrségi ellenőrzéseket a határ menti területeken a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető fokozott veszélyekkel összefüggésben. Néhány ilyen eset példaként szolgálhat a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető tartós és megnövekedett veszélyek kezelésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat illetően. Az ilyen ellenőrzések gyakran tényleg legalább olyan hatékonynak bizonyulhatnak, mint a belső határellenőrzés, nevezetesen azért, mert rugalmasabbak az adott határátkelőhelyen végzett statikus határellenőrzésnél, valamint könnyebben hozzáigazíthatók a változó kockázatokhoz. Az ezen intézkedésekben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása érdekében a határellenőrzés visszaállításának meghosszabbítását mérlegelő tagállamnak először meg kell vizsgálnia, hogy a határellenőrzés helyettesíthető-e ilyen alternatív intézkedésekkel. Emellett a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos tapasztalatok egyértelművé tették, hogy más, jellemzően nem rendőrségi jellegű közhatalmi jogosítványok (pl. népegészségügyi ellenőrzések) is szükségtelenné tehetik a belső határellenőrzés visszaállítását. Ezért felül kell vizsgálni azon alternatív intézkedések jegyzékét, amelyek nem tekinthetők a belső határellenőrzéssel egyenértékűnek.

A hatékonyabb rendőrségi együttműködés kiterjesztheti a tagállamok rendelkezésére álló belső határellenőrzések alternatíváit. E célból a Bizottság 2021. december 8-án jogalkotási javaslatokat fogadott el egy uniós rendőrségi együttműködési kódexre vonatkozóan. A kódex biztosítja majd az ahhoz szükséges következetes uniós jogi keretet, hogy a bűnüldöző hatóságok megfelelő módon hozzáférhessenek a más tagállamok birtokában lévő információkhoz, amikor azokra a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez szükségük van.

Végezetül a jogellenes mozgásokkal kapcsolatos belső határellenőrzések fenntartása indokolja azokat a módosításokat, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy hatékonyabban kezeljék ezeket a kihívásokat anélkül, hogy belső határellenőrzéshez kellene folyamodniuk.

*

A fentiekre tekintettel sürgősen kezelni kell a schengeni térség külső és belső határait érintő, az alábbiakkal kapcsolatos problémákat:

a)a külső határokon a jelentős népegészségügyi fenyegetésekhez, például a világjárványokhoz és a migránsok instrumentalizálásához kapcsolódó veszélyek kezelésére szolgáló intézkedések;

b)a belső határokon történő határforgalom-ellenőrzés visszaállításának feltételei, valamint az egyéb intézkedésekben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása a kellően magas szintű biztonság garantálása érdekében, anélkül, hogy belső határellenőrzéshez kellene folyamodni.

A javaslat konkrét célkitűzései és fő elemei

A javaslat konkrét célkitűzései a következők:

a)Az intézkedések egységes alkalmazása a külső határokon népegészségügyi veszély esetén

A javaslat célja egy olyan új mechanizmus létrehozása, amely lehetővé teszi a Tanács számára egy olyan kötelező erejű eszköz időben történő elfogadását, amely ilyen körülmények között ideiglenes utazási korlátozásokat határoz meg a külső határokon. E mechanizmusnak köszönhetően az utazási korlátozások valamennyi tagállamban egységesen alkalmazandók lesznek mindaddig, amíg a népegészségügyi veszély az Unióban fennáll. A javaslat átfogó módon határozza meg a Tanács által végrehajtási jogi aktusban elfogadandó eszköz valamennyi szükséges elemét. Ennek megfelelően egy ilyen eszköznek egyrészt meg kell határoznia a személyek azon kategóriáit, akik mentesülnek az utazási korlátozások alól, még abban az esetben is, ha nem alapvetően szükséges okokból utaznak, és/vagy objektív mutatók alapján meg kell határoznia bármely olyan földrajzi területet vagy harmadik országot, ahonnan az utazás különleges intézkedések, például utazási korlátozások hatálya alá tartozhat. Ezenkívül meg kell határoznia azokat a további feltételeket, amelyeket az utazók számára az utazás biztonsága érdekében elő kell írni. Az uniós és a nemzetközi jog szerinti kötelezettségekkel összhangban az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről az említett harmadik országok közötti megállapodások értelmében a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárok és családtagjaikéval azonos jogokat élvező uniós polgárok és harmadik országbeli állampolgárok számára mindig engedélyezni kell az Unióba való belépést. A tartózkodási engedéllyel rendelkezők számára mindig engedélyezni kell az Unióba való visszatérést. Ezen túlmenően az eszköznek meg kell határoznia az utazók azon kategóriáinak minimális jegyzékét, amelyeket az alapvető funkciókkal vagy szükségletekkel összefüggésben szükségesnek ítélnek, és ezért nem tartozhatnak az ezen eszköz szerinti intézkedések hatálya alá. E jegyzéknek tükröznie kell különösen az Uniónak és tagállamainak az utazás engedélyezésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit, ugyanakkor az alapvetően szükséges utazások további kategóriáinak meghatározása szükség esetén az egyes tanácsi határozatok feladata, az adott fenyegetéstől függően. Az eszköz létrehozhatna egy vészfékmechanizmust is, amely lehetővé tenné a megfelelő intézkedések meghozatalát abban az esetben, ha a járványügyi helyzet egy vagy több földrajzi területen drámai mértékben romlik.

b) Reagálás a migránsok instrumentalizálására a külső határokon

A javaslat célja, hogy kezelje a migránsok instrumentalizálását abban az esetben, ha egy harmadik országbeli szereplő embereket eszközként használ fel az Unió vagy tagállamai destabilizálására. A javaslat 2. cikke meghatározza, hogy „instrumentalizálás” alatt pontosan mit kell érteni. Ezen túlmenően az 5. és 13. cikk javasolt módosításának egyértelművé kell tennie, hogy milyen intézkedések állnak rendelkezésre a határátkelőhelyeken és a határőrizettel összefüggésben az illegális határátlépések megelőzésére és az azokra való reagálásra abban az esetben, ha az első belépés szerinti tagállam egy harmadik ország részéről ilyen nyomással szembesül. Emellett a kivételes menekültügyi és kiutasítási eljárásokról szóló új javaslat célja, hogy biztosítsa az összhangot ezzel a megközelítéssel azáltal, hogy olyan rendelkezéseket vezet be, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy emberséges, rendezett és méltóságteljes módon, az alapvető jogokat és a humanitárius elveket teljes mértékben tiszteletben tartva kezeljék a harmadik ország által instrumentalizált személyek érkezését.

c) A schengeni térségre vonatkozó vészhelyzeti terv kidolgozása a tagállamok többségét egyidejűleg érintő fenyegetettség esetén

A javaslat célja egy olyan új mechanizmus létrehozása, amely lehetővé teszi a tagállamok többségét egyszerre érintő és ezáltal a schengeni térség általános működését veszélyeztető problémákra való európai reagálást. Ennek az új mechanizmusnak ki kell egészítenie a külső határokon fennálló súlyos, tartós hiányosságok kezelésére szolgáló, jelenleg a Schengeni határellenőrzési kódex 29. cikkében meghatározott mechanizmust. Teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamok azon jogát, hogy közvetlen fenyegetés esetén megtegyék a szükséges intézkedéseket, és lehetővé kell tennie a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslata alapján engedélyezze a belső határellenőrzés visszaállítását az azonosított veszély által érintett néhány vagy valamennyi tagállamban, ezáltal koherens keretet biztosítva a belső határellenőrzések tagállamok általi alkalmazásához és meghatározva a megfelelő enyhítő intézkedéseket. A Bizottság javaslata alapján az ilyen engedély további, egyenként legfeljebb hat hónapos időszakokra meghosszabbítható mindaddig, amíg a veszély fennáll. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a belső határellenőrzés visszaállításának engedélyezése nem lenne helyénvaló, ajánlást kell elfogadnia, amelyben meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek a belső határellenőrzéseknél megfelelőbbnek tűnnek a fenyegetés kezelésére, vagy amelyek kiegészíthetik a belső határellenőrzéseket.

d)Eljárási biztosítékok a belső határellenőrzések egyoldalú visszaállítása esetén

Annak biztosítása érdekében, hogy a belső határellenőrzéseket továbbra is csak végső eszközként alkalmazzák, a javaslat tisztázza és kibővíti azon elemek jegyzékét, amelyeket a tagállamoknak értékelniük kell a határellenőrzések ideiglenes visszaállítására vonatkozó döntés meghozatalakor. Ezek az elemek magukban foglalnák a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására irányuló intézkedés megfelelőségét, valamint az ilyen intézkedésnek a személyek belső határellenőrzés nélküli térségen belüli mozgására és a határrégiókra gyakorolt valószínű hatását. Továbbá, amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy az előre látható fenyegetésekre reagálva meghosszabbítja a belső határellenőrzést, ennek az értékelésnek ki kell terjednie az olyan alternatív intézkedések megfelelőségének és alkalmazásának értékelésére is, mint például a határ menti régió illetékes hatóságai által a közhatalom jogszerű gyakorlásával összefüggésben végzett arányos ellenőrzések, a belső határt átlépő harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó elutasítási eljárás alkalmazása és az uniós jogban előírt rendőrségi együttműködés. Emellett a 6 hónapot meghaladó, előre látható veszélyekre vonatkozó meghosszabbításoknak kockázatértékelést is magukban kell foglalniuk. A jelenlegi szabályok alapján a Bizottság vagy bármely más tagállam bármikor véleményt fogadhat el a visszaállított belső határellenőrzés szükségességéről és arányosságáról. Amennyiben a belső határellenőrzések összesen 18 hónapja érvényben vannak, a Bizottságnak véleményt kell nyilvánítania azok arányosságáról és szükségességéről, és konzultációs folyamatot kell indítania a tagállamokkal.

Annak a tapasztalatnak a figyelembevétele érdekében, hogy bizonyos fenyegetések jelentős ideig fennállhatnak, ezekben az esetekben a határellenőrzés meghosszabbításának lehetőségét összesen legfeljebb két évre terjesztik ki. A javaslat azonban elismeri, hogy a tagállamok szükségesnek tarthatják, hogy a belső határellenőrzést ezen időtartamon túl is fenntartsák. Ilyen esetekben az érintett tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot, miközben új értesítésében – többek között kockázatértékeléssel – alá kell támasztania a veszély fennállását, és figyelembe kell vennie a 18 hónapig tartó határellenőrzések esetében a Bizottság által kiadott véleményt. Ilyen esetben a Bizottság nyomon követő véleményt bocsát ki.

Ezen túlmenően a tények utólagos elemzésének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak az ellenőrzések megszüntetését követően továbbra is jelentést kell benyújtaniuk az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról. Továbbá, amennyiben a határellenőrzést hat hónapon túl is fenntartják, ezt a jelentést tizenkét hónap elteltével, majd azt követően évente kell benyújtani mindaddig, amíg az ellenőrzéseket fenntartják.

e)Enyhítő intézkedések és egyedi biztosítékok alkalmazása a határrégiókra a belső határellenőrzés visszaállítása esetén

A javaslat azt is előírja, hogy minden esetben biztosítékokat kell alkalmazni a belső határokon történő határforgalom-ellenőrzés ideiglenes visszaállítása negatív hatásainak korlátozása érdekében, amennyiben ez elkerülhetetlen, különösen a határrégiók működésére, a közlekedésre és ezáltal az egységes piacra gyakorolt hatás korlátozása érdekében. A visszaállított határellenőrzések során betartandó enyhítő intézkedésekre példák különösen azok az intézkedések, amelyeket a Covid19-válsággal kapcsolatban 2020-ban kidolgozott iránymutatások és ajánlások tartalmaznak.

f) Az azonosított veszélyek kezelésére szolgáló alternatív intézkedések fokozott alkalmazása a belső határellenőrzések helyett

A javaslat célja, hogy arányos módon magas szintű biztonságot biztosítson a schengeni térségen belül. E célból a javaslat egyértelművé teszi a tagállamok azon lehetőségét, hogy a határ menti területeken végzett határellenőrzésektől eltérő ellenőrzéseket is szélesebb körben alkalmazhatnak. Ezeket az ellenőrzéseket nem feltétlenül a rendőrségeknek kell elvégezniük, hanem bevonhatnak bármely más, a nemzeti jog 18 szerint közhatalmi jogkörök gyakorlására jogosult hatóságot is. Az illetékes hatóságoknak minden esetben tiszteletben kell tartaniuk az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata 19 által a rendőrségi hatáskörök gyakorlása tekintetében kialakított meglévő biztosítékokat, különösen azáltal, hogy biztosítják a szükséges keretet ahhoz, hogy e hatóságok személyazonosság-ellenőrzéseket végezhessenek, ideértve azt a mérlegelési jogkört is, amellyel e hatóságok e hatáskör gyakorlati alkalmazása során rendelkeznek, annak biztosítása érdekében, hogy ezek az ellenőrzések ne váljanak a határellenőrzéssel egyenértékűvé. Az ilyen iránymutatás nyújtása során a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok a mérlegelési jogkörüket az alapvető jogok, különösen a megkülönböztetés tilalmának teljes körű tiszteletben tartása mellett gyakorolják.

Annak érdekében, hogy további eszközöket biztosítson a tagállamok számára ahhoz, hogy alternatív intézkedéseket alkalmazzanak az irreguláris migránsok jogellenes mozgásával kapcsolatos probléma kezelésére, a javaslat bevezeti az irreguláris migránsok átszállításának lehetőségét, amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a belső határokon a határokon átnyúló rendőrségi operatív együttműködés keretében elfogott személy nemrég érkezett ebből a másik tagállamból (például egy másik tagállam regisztrálta őt az Eurodac rendszerében, vagy a másik tagállamban a közelmúltban kiállított számlákat találtak nála). Tekintettel a határokon átnyúló rendőrségi együttműködésre vonatkozó, 2021. december 8-án előterjesztett kezdeményezésre, ennek az új eljárásnak ösztönöznie kell a közös járőrszolgálatok alkalmazását, amely lehetővé teszi a belső határokon elfogott személyek egyszerűsített átszállítását. A javaslat rendelkezik továbbá a tagállamok között e tárgyban kötött kétoldalú megállapodásokra és egyezményekre jelenleg alkalmazandó, a visszatérési irányelv 20 6. cikkének (3) bekezdésében említett felfüggesztési záradék eltörléséről, valamint azon feltételek meghatározásáról, amelyek mellett az irreguláris migránsokat jelenleg visszaküldhetik, miután elfogták őket valamely tagállamban való jogellenes tartózkodás során. A javaslat a visszatérési irányelv 6. cikke (3) bekezdésének célzott módosítását tartalmazza, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy hatékonyabb kétoldalú visszafogadási megállapodásokat és egyezményeket kössenek, amelyek alapján képesek kezelni a jogellenes mozgásokkal kapcsolatos kihívásokat. A módosítás azt is előírná a tagállamok számára, hogy az ilyen megállapodásokról és egyezményekről értesítsék a Bizottságot. A Bizottság továbbá készen áll arra, hogy a meglévő megállapodások felülvizsgálata alapján kétoldalú megállapodásmintát dolgozzon ki az ilyen megállapodások fő rendelkezései tekintetében annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat abban a feladatban, hogy hatékony eszközt hozzanak létre a jogellenes mozgások kezelésére.

A javaslat megszünteti továbbá a nyomonkövetési és megfigyelési technológiák szélesebb körű alkalmazása előtt álló akadályokat, és egyértelművé teszi, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex nem akadályozza meg az utasadatok, például az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) vagy a schengeni térségen belül közlekedő járatok 21 utasaira vonatkozó előzetes utasinformációk felhasználását, amennyiben ezt az alkalmazandó jog lehetővé tenné.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javaslat, amely a schengeni térség működése tekintetében megújította a Bizottságra háruló beszámolási kötelezettségeket, hozzájárul a schengeni kormányzás elveihez, amelynek célja a politikai párbeszéd, a nyomon követés és a végrehajtás fokozása. Ezért a 2021. június 2-i schengeni stratégiában meghatározott schengeni kormányzási struktúra szerves részét képezi. Ennek a beszámolási kötelezettségnek a jövőben a schengeni rendszer helyzetéről szóló éves jelentés fog megfelelni, amely a schengeni értékelési mechanizmusról szóló rendelet 22 20. cikke alapján benyújtandó jelentést is tartalmazni fogja.

A schengeni értékelési és monitoringmechanizmus szakértői értékelési eszközként támogatja a tagállamok közötti kölcsönös bizalom kiépítését, és biztosítja a schengeni jogi keret helyes és hatékony végrehajtását. Az egyik tagállamban tapasztalható hiányosság és nem megfelelő végrehajtás az összes tagállamra hatással lehet, ezáltal az egész schengeni térséget veszélyeztetheti. Ezért van szükség egy olyan, a célnak megfelelő mechanizmusra, amely hozzájárul egy erősebb és reziliens schengeni térség kialakításához. Ennek elérése érdekében a Bizottság 2021. június 2-án elfogadta a schengeni értékelési és monitoringmechanizmus reformját 23 , amelyről a Tanács jelenleg megbeszéléseket folytat.

A schengeni rendszer helyzetéről szóló jelentést évente meg kell vitatni a schengeni fórum keretében, amelyet a Bizottság a schengeni térség megfelelő működésének biztosításában részt vevő szereplők közötti rendszeres és strukturált politikai párbeszéd előmozdítása érdekében hozott létre. E megbeszélésekbe nemzeti és regionális szinten be kell vonni az érintett nemzeti hatóságokat a konkrétabb együttműködés és a tagállamok közötti nagyobb bizalom elősegítése érdekében, támogatva ezáltal a schengeni rendszer megfelelő működését. Az első schengeni fórumra 2020. november 30-án, a második fórumra pedig 2021. május 17-én került sor európai parlamenti képviselők és belügyminiszterek részvételével.

A Schengeni határellenőrzési kódex 33. cikkével összhangban a schengeni rendszer helyzetéről szóló jelentést az Európai Parlament és a Tanács kapja meg. A schengeni fórumon folytatott megbeszélésekre építve ezeknek az intézményeknek ezért mérlegelniük kell a jelentésből levonandó következtetéseket.

A javaslat a belső határellenőrzés nélküli térség előfeltételeként kiegészíti a külső határokon végzett ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat. Ezenkívül hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Határ- és Parti Őrség hatékonyan megvalósítsa az európai integrált határigazgatást. A javaslat tükröződni fog a soron következő többéves stratégiai szakpolitikai ciklusban is, amelynek célja az európai integrált határigazgatást irányító stratégiai keret meghatározása a határvédelem, a biztonság, a visszaküldés és a migráció közötti joghézagok megszüntetése révén, az alapvető jogok védelmének biztosítása mellett. A schengeni stratégiában bejelentetteknek megfelelően a Bizottság 2022 elején elfogadja az európai integrált határigazgatásról az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatandó konzultáció alapját képező szakpolitikai dokumentumot.

A javaslat az Európai Parlament számos állásfoglalására 28 reagál, és a Bizottság 2017-ben elfogadott alábbi ajánlásaira épül, amelyek célja a tartósan fennálló belső határellenőrzések megszüntetésének előkészítése: a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről szóló, 2017. május 12-i ajánlás és a Schengeni határellenőrzési kódexben szereplő, a schengeni térség belső határain végzett határellenőrzés ideiglenes visszaállításáról szóló rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2017. október 3-i ajánlás.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A javaslat figyelembe veszi az uniós közlekedéspolitikát, különös tekintettel az ellátási láncok megőrzése és a közlekedési dolgozók mozgásának megkönnyítése érdekében a Covid19-világjárvány idején bevezetett közlekedési zöld sávokra. A közlekedéssel kapcsolatos, küszöbön álló vészhelyzeti terv további részleteket fog tartalmazni a közlekedési ágazat válsághelyzeteinek kezeléséről.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdésének b) és e) pontján és 79. cikke (2) bekezdésének c) pontján alapul.

A javaslat módosítja a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (Schengeni határellenőrzési kódex), különösen a külső határokon alkalmazandó szabályokról szóló II. címet és a belső határokon alkalmazandó szabályokról szóló III. címet.

A javaslat módosítja továbbá a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi visszatérési irányelvet a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó kiutasítási határozat kiadásának kötelezettségétől való eltérések tekintetében.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

Az EUMSZ 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben hozott intézkedések az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök alá tartoznak. Következésképpen, az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdése értelmében a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, miszerint azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.

E javaslat céljait a tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani, és azok uniós szinten jobban megvalósíthatók. Ennek oka, hogy a személyek külső határokon történő ellenőrzésére vonatkoznak, ami a belső határellenőrzés nélküli térség előfeltétele. Ezenkívül a schengeni térség integritása és a szabad mozgáshoz való jog gyakorlására vonatkozó egységes feltételek biztosításának szükségessége a külső határokon alkalmazott bizalomépítő intézkedések – többek között az EU-ba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások korlátozása és a migránsok harmadik országok hatóságai által történő instrumentalizálására adott válaszlépések – tekintetében a schengeni térség egészében egységes megközelítést tesz szükségessé.

A belső határellenőrzések hiányát az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdésének e) pontja biztosítja. Míg a tagállamok fenntartják a jogot arra, hogy intézkedéseket hozzanak a belső biztonságra és a közrendre való reagálás és ezáltal az EUMSZ 72. cikkében biztosított jog gyakorlása érdekében, még akkor is, ha ez a belső határellenőrzés visszaállítását jelenti, az ilyen ideiglenes visszaállításra vonatkozó szabályokat a Schengeni határellenőrzési kódex tartalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a visszaállítást csak szigorú feltételek mellett alkalmazzák. Ezért a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó feltételek bármilyen módosításához uniós jogalkotásra van szükség.

A schengeni térségre vonatkozó vészhelyzeti tervezés – beleértve a tagállamok többségét egyszerre érintő fenyegetés kezelésére és az elkerülhetetlenné vált határellenőrzések negatív hatásainak enyhítésére irányuló, a belső határokon alkalmazott egyedi intézkedéseket is – létrehozására irányuló célkitűzést a tagállamok egyedül eljárva nem tudják kielégítően megvalósítani, erre uniós szinten jobban van lehetőség.

Az Unió ezért a szubszidiaritás elvével összhangban elfogadhatja a javasolt intézkedéseket.

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

A javaslat egy rendelet módosítására és a visszatérési irányelv ebből következő módosítására vonatkozik. Mivel a javaslat fő elemei a Schengeni határellenőrzési kódexnek a külső határellenőrzésekre vonatkozó II. címének, valamint e rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításáról szóló III. címének meglévő rendelkezéseit érintik, a rendeleten kívül más jogi aktus nem lenne helyénvaló.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

Emellett nyilvános konzultációra is sor került, amelyet 2021. január 19-én indítottak el, és a hozzájárulások benyújtásának határideje 2021. március 16. volt.

Ezenkívül az érdeklődők a Bizottság honlapján 33 négy hétig érhették el a bevezető hatásvizsgálatot, amelyre Franciaországtól, Horvátországtól, Ukrajnától, valamint egy névtelen küldőtől érkezett visszajelzés.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A javaslat a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság „A Covid19-világjárvány által kiváltott határlezárások hatása a határrégiókra – A 2020. március-júniusi időszakra vonatkozó empirikus jelentés” 34 és a „2020 márciusa és júniusa közötti időszakra vonatkozó 20 esettanulmány” 35 című tanulmányában összegyűjtött bizonyítékokra épül.

•Hatásvizsgálat

A Bizottság 2021. április 19-én benyújtotta a hatásvizsgálatot a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek. A Bizottság a testülettől észrevételekkel ellátott kedvező véleményt kapott. Ezek az észrevételek i. a Schengeni határellenőrzési kódex jelenlegi kulcsfontosságú intézkedéseinek erősségeire és gyengeségeire vonatkozó elegendő bizonyíték hiányával, ii. a szakpolitikai alternatívák és a végrehajtási választás leírásának homályosságával, valamint iii. a hatások nem kellően kidolgozott elemzésével kapcsolatosak. Ezen észrevételek megválaszolása érdekében a Bizottság tovább bővítette a jelentésben szereplő mennyiségi adatokat és az érdekelt felek álláspontjára vonatkozó információkat annak érdekében, hogy megerősítse a belső határellenőrzések megszüntetésének előnyeivel kapcsolatban felhozott minőségi érveket. A Bizottság a schengeni rendszer szempontjából egyértelműbben meghatározta a 2020-as folyamat hiányosságait: az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus elsősorban az egészségügyi szempontokra összpontosított, mielőtt más szempontokkal, például a határellenőrzéssel foglalkozott volna, ami rámutatott arra, hogy bár a határellenőrzés hatékony eszköz lehet, a fokozatos megszüntetés jelentős problémákat okoz. Ezenkívül részletesebben foglalkozott azzal, hogy az alternatív intézkedések kevésbé költségesek, mint a határellenőrzések, miközben segítségükkel gyakran ugyanaz az eredmény érhető el. A Bizottság továbbá megerősítette a különböző tervezett alternatívákat. Végezetül további részletes információkkal szolgált az előző, 2017. évi javaslat célkitűzéséről, a tárgyalások során levont tanulságokról és a Covid19-válság által teremtett új perspektíváról. A Szabályozói Ellenőrzési Testület ajánlásainak a hatásvizsgálati jelentésben való megjelenítésére vonatkozó további információk a hatásvizsgálat I. mellékletének 3. pontjában találhatók.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapjogok

A javasolt módosítás tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogokat és elveket, különösen a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot (45. cikk), a menedékjogot (18. cikk), valamint a visszaküldés tilalmának elvét (19. cikk). A Schengeni határellenőrzési kódex 3., 4. és 7. cikkében foglalt biztosítékok továbbra is alkalmazandók, többek között a migránsok harmadik országok általi instrumentalizálása elleni fellépés érdekében hozott intézkedések tekintetében is. Továbbá, ami a migránsok instrumentalizálását célzó javasolt intézkedéseket illeti, a Bizottság szükségesnek tartja, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a véleménynyilvánítás szabadságát, a tömegtájékoztatás szabadságát és a civil társadalmi szervezetek egyesülési szabadságát.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A Schengeni határellenőrzési kódex 2. cikke módosul a „határőrizet” fogalommeghatározásának javítása és az alábbi fogalmakhoz szükséges fogalommeghatározások tükrözése érdekében: „a migránsok instrumentalizálása”, „alapvetően szükséges utazás” és „nem alapvetően szükséges utazás”, amelyeket először vezettek be a Schengeni határellenőrzési kódexbe, valamint „közlekedési csomópontok”. Ezek a fogalommeghatározások azért kerültek beillesztésre, hogy jobban tükrözzék a tagállamoknak a külső határokon a határőrizet – többek között a megelőző intézkedések – végrehajtása tekintetében fennálló felelősségét.

Az 5. cikk módosul annak tisztázása érdekében, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket alkalmazhatnak határátkelőhelyeiken, amikor a migránsok instrumentalizálásával szembesülnek.

A 13. cikk módosul annak tisztázása érdekében, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket alkalmazhatnak a külső határaikon történő határőrizetre vonatkozó, a migránsok instrumentalizálásával kapcsolatos feladatok ellátása során, beleértve az 5. cikkből eredő intézkedéseket.

A szöveg a 21a. cikkel egészül ki annak érdekében, hogy megteremtse az alapot az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazásokra vonatkozó korlátozásoknak a külső határokon történő egységes alkalmazásához egy járványügyi potenciállal rendelkező betegség esetén. A rendelkezés felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy a Bizottság javaslata alapján e tekintetben végrehajtási rendeletet fogadjon el. Meghatározza az ilyen döntéshez szükséges valamennyi paramétert, és biztosítékokat nyújt az uniós polgárok, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők, valamint az alapvető funkciókat ellátó személyek tekintetében.

A 23. cikk módosul annak érdekében, hogy egyértelművé tegye a határ menti területeken engedélyezett ellenőrzések típusait. A javasolt módosítások egyértelművé teszik, hogy a határ menti területeken a nyomonkövetési és megfigyelési technológiák alkalmazásával végzett ellenőrzéseknek nincs a határellenőrzéssel azonos hatása. Hasonlóképpen a Schengeni határellenőrzési kódex szempontjából is lehetővé kell tenni a belső határellenőrzés nélküli térségben utazó személyek utasadatainak a releváns adatbázisok alapján történő ellenőrzését, amennyiben ez az alkalmazandó jog szerint lehetséges.

A 31. cikk az Európai Parlament és a Tanács tájékoztatására vonatkozó, mind a négy mechanizmus keretében alkalmazandó általános szabályok megállapítása érdekében módosul.

A 33. cikk módosításra került annak érdekében, hogy a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget elkülönítsék az ilyen ellenőrzések megszüntetésének tényétől. A cikk ezenkívül további részleteket tartalmaz a belső határok nélküli térség működéséről szóló éves bizottsági jelentésben szerepeltetendő elemekről, valamint az ügynökségekkel e tekintetben folytatott együttműködésről.

A Schengeni határellenőrzési kódex módosított 39. cikke kiegészíti a javasolt rendelet 2. cikkét, és előírja a tagállamok számára, hogy értesítsék a Bizottságot a határrégiókról annak érdekében, hogy meghatározzák a 28. cikk szerinti végrehajtási rendeletben előírt enyhítő intézkedések alkalmazási körét, valamint a Schengeni határellenőrzési kódex 26. cikke szerinti hatásbecslés során figyelembe veendő területeket.

Annak érdekében, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 26. és 28. cikkének alkalmazása során jobban figyelembe vegyék a határrégiók érdekeit, az új 42b. cikk előírja a tagállamok számára, hogy értesítsék a Bizottságot a kijelölt határrégiókról.

2021/0428 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének b) és e) pontjára, valamint 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Unió egy belső határellenőrzés nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.

(2)A 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Schengeni határellenőrzési kódex) 42 megállapítja a személyeknek a belső határellenőrzés nélküli térségbe (a továbbiakban: a schengeni térség) irányuló, illetve onnan kiinduló, valamint a schengeni térségben részt vevő tagállamok közötti mozgására vonatkozó szabályokat.

(3)Az utóbbi években a schengeni térség soha nem látott kihívásokkal szembesült, amelyek természetüknél fogva nem korlátozódtak egyetlen tagállam területére sem. E kihívások még hangsúlyosabbá tették azt a tényt, hogy a schengeni térségben a közrend és a biztonság megőrzése közös felelősség, amely együttes és összehangolt fellépést tesz szükségessé a tagállamok között és uniós szinten egyaránt. Rámutattak továbbá a schengeni térség működésére irányadó jelenlegi szabályok hiányosságaira mind a külső, mind a belső határok tekintetében, valamint egy erősebb és megalapozottabb keret létrehozásának szükségességére, amely lehetővé tenné a schengeni térség előtt álló kihívások hatékonyabb kezelését.

(4)A külső határokon történő határellenőrzés nem csupán annak a tagállamnak az érdeke, amely külső határainál azt végzik, hanem minden olyan tagállamnak, amely megszüntette a belső határellenőrzést, valamint az Unió egészének is. A tagállamoknak szigorú normákat kell érvényesíteniük külső határaik igazgatása terén, többek között a határőrség, a rendőrség, a vámhatóságok és az egyéb érintett hatóságok közötti megerősített együttműködés révén. Az Unió aktív támogatást biztosít az ügynökségeken – különösen az Európai Határ- és Parti Őrségen – keresztül nyújtott finanszírozás, valamint a schengeni értékelési mechanizmus irányítása révén. Meg kell erősíteni a külső határokra alkalmazandó szabályokat, ezáltal lehetővé téve a külső határokat érintő, közelmúltban felmerült új kihívások jobb kezelését.

(5)A Covid19-világjárvány következtében még sürgetőbbé vált, hogy az Unió felkészültebben tudjon reagálni a külső határokon kialakuló olyan válsághelyzetekre, amelyek népegészségügyi veszélynek minősülő, járványügyi kockázatot jelentő betegségekkel állnak összefüggésben. A Covid19-világjárvány rávilágított, hogy a népegészségügyi veszélyek szükségessé tehetik a harmadik országbeli állampolgárok Európai Unióba történő beutazására vonatkozó utazási korlátozások egységes szabályozását. Az ilyen veszélyek kezelése érdekében a külső határokon alkalmazott intézkedések következetlensége és különbözősége károsan érinti a schengeni térség egészének működését, rontja a kiszámíthatóságot a harmadik országbeli utazók számára, valamint csökkenti az emberek közötti kapcsolatokat a harmadik országok viszonylatában. A schengeni térségnek a népegészségügyi veszélyekkel kapcsolatos, hasonló léptékű jövőbeli kihívásokra való felkészítése érdekében új mechanizmust kell létrehozni, amely lehetővé teszi az uniós szinten összehangolt intézkedések időben történő elfogadását és megszüntetését. Az új eljárást abban az esetben kell alkalmazni a külső határon, ha az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ vagy a Bizottság járványügyi kockázatot jelentő fertőző betegséget azonosít. E mechanizmusnak ki kell egészítenie a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatban 43 , előirányzott – különösen a népegészségügyi szükséghelyzet fennállása esetén követendő – eljárásokat, valamint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ felülvizsgált megbízatását 44 .

(6)A mechanizmusnak lehetővé kell tennie, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján rendeletet fogadjon el az utazási korlátozások meghatározásáról, beleértve a beutazási korlátozásokat és az Európai Unióba történő beutazáshoz szükséges egyéb intézkedéseket, valamint a korlátozások feloldásának feltételeit. Tekintettel a tagállamok területére való beutazás jogát érintő ilyen intézkedések politikailag érzékeny jellegére, a Tanácsot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni az ilyen rendeletnek a Bizottság javaslata alapján történő elfogadása céljából.

(7)Fontos, hogy az uniós és a nemzetközi jog alapján alkalmazandó kötelezettségekkel összhangban az uniós polgárok és azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről az adott harmadik országok közötti megállapodások értelmében a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárokéval egyenértékű jogokat élveznek, illetve családtagjaik számára mindenkor engedélyezni kell az Unióba való beutazást. Az Unióban lakóhellyel rendelkező személyek számára szintén mindenkor engedélyezni kell az Unióba való visszatérést. A jogi aktusnak tartalmaznia kell minden szükséges elemet annak biztosítása érdekében, hogy az utazási korlátozások hatékonyak, célirányosak, megkülönböztetésmentesek és a változó járványügyi helyzettel arányosak legyenek. Adott esetben meg kell határoznia, hogy az utazók mely kategóriái mentesülnek a beutazási korlátozások alól. Ezen túlmenően vagy alternatív lehetőségként a jogi aktusnak – a vonatkozó objektív módszertan és kritériumok, köztük mindenekelőtt a járványügyi helyzet alapján – meg kell határoznia, hogy mely földrajzi területekről vagy harmadik országokból történő utazásra vonatkozhatnak egyedi intézkedések. A jogi aktus előírhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett az utazás engedélyezhető, így például a tesztelést, a karantént, az önkéntes karantént vagy bármely más megfelelő intézkedést, például az utaslokalizáló űrlap kötelező kitöltését vagy más kontaktkövető eszköz használatát, különös tekintettel a biztonságos utazás előmozdítása érdekében kifejlesztett uniós rendszerekre, például a digitális tanúsítási rendszerekre. Adott esetben az eszköz olyan mechanizmust is létrehozhat, amely lehetővé teszi a kiegészítő intézkedések bevezetését, amennyiben a járványügyi helyzet egy vagy több földrajzi területen drámaian romlik.

(8)Ugyancsak szükség van az Uniós jogban foglalt szabályok és biztosítékok megerősítésére annak érdekében, hogy a tagállamok gyorsan fel tudjanak lépni a migránsok instrumentalizálásával szemben. Instrumentalizálásnak minősül, amikor egy harmadik ország aktívan ösztönzi vagy megkönnyíti a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok külső határaira való érkezését, és ezzel az Unióba irányuló irreguláris migrációs áramlásokat indít el, amennyiben ezek a lépések arra utalnak, hogy az adott harmadik ország destabilizálni kívánja az Unió egészét vagy valamely tagállamot, és amennyiben a szóban forgó lépések jellegüknél fogva alkalmasak az alapvető állami funkcióknak, köztük az állam területi integritásának, a közrend fenntartásának és a nemzeti biztonság védelmének a veszélyeztetésére.

(9)A migránsok instrumentalizálása olyan helyzetekre utalhat, amikor egy harmadik ország aktívan ösztönzi vagy elősegíti harmadik országbeli állampolgároknak a saját területére történő jogellenes beutazását a tagállamok külső határának elérése érdekében, ugyanakkor utalhat a már eleve az adott harmadik országban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogellenes utazásának aktív ösztönzésére vagy megkönnyítésére is. A migránsok instrumentalizálása olyan kényszerítő intézkedések foganatosításával is járhat, amelyek célja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok ne tudják elhagyni az instrumentalizáló harmadik ország határ menti területeit más irányba, csakis egy tagállamon keresztül.

(10)Az Uniónak mozgósítania kell a diplomáciai, pénzügyi és operatív intézkedéseket felölelő eszköztárának valamennyi eszközét annak érdekében, hogy támogassa az instrumentalizálással szembesülő tagállamokat. Az instrumentalizálás jelenségének kezelésekor előnyben kell részesíteni a diplomáciai erőfeszítéseket az Unió vagy az érintett tagállam részéről. Ezt adott esetben az Unió korlátozó intézkedések bevezetésével egészítheti ki.

(11)Ugyanakkor az ilyen intézkedéseken túlmenően a külső határok ellenőrzésére és a határőrizetre vonatkozó jelenlegi szabályok további megerősítése is legalább ennyire szükséges. A migránsok instrumentalizálásával szembesülő tagállamok további támogatása érdekében az (EU) XXX/XXX rendelet kiegészíti a határellenőrzésre vonatkozó szabályokat azáltal, hogy konkrét intézkedéseket ír elő a menekültügy és a visszaküldés területén, mindeközben tiszteletben tartva az érintett egyének alapvető jogait, és különösen azáltal, hogy garantálja a menedékjog tiszteletben tartását, valamint biztosítja az ENSZ-ügynökségek és más érintett szervezetek által nyújtott szükséges támogatást.

(12)Instrumentalizálás esetén lehetővé kell tenni, hogy az érintett tagállam szükség esetén bizonyos határátkelőhelyek lezárásával a lehető legkisebb mértékűre korlátozza a határforgalmat, miközben garantálja a menekültügyi eljárásokhoz való tényleges és hatékony hozzáférést. Minden ilyen döntés meghozatalakor figyelembe kell venni, hogy az Európai Tanács elismerte-e, hogy az Unió vagy egy vagy több uniós tagállam a migránsok instrumentalizálásával szembesül. Ezen túlmenően az ilyen korlátozásoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az uniós polgárok, a nemzetközi megállapodás alapján a szabad mozgás jogával rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, a nemzeti vagy az uniós jog értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, valamint családtagjaik jogait. A korlátozásokat olyan módon kell alkalmazni, hogy biztosított legyen a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségek tiszteletben tartása, különös tekintettel a visszaküldés tilalmának elvére.

(13)Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség támogatja a tagállamokat a külső határok igazgatásával kapcsolatos operatív feladatok ellátásában, ideértve az információcserét, a felszerelések biztosítását, a nemzeti határőrök kapacitásépítését és képzését, a célzott információ- és kockázatelemzést, valamint a készenléti alakulat bevetését. Az Ügynökség új megbízatása jelentős lehetőségeket kínál a határellenőrzési tevékenységek támogatására, ideértve az előszűrési és visszaküldési műveleteket, valamint gyorsreagálású határvédelmi intervenció és/vagy visszaküldési intervenció indítását az érintett fogadó tagállam kérésére és annak területén.

(14)Az (EU) 2019/1896 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója az említett rendelkezésben meghatározott feltételek teljesülése esetén köteles ajánlani az érintett tagállam számára, hogy kérelmezze az Ügynökségtől az ügynökségi támogatás indítását, elvégzését vagy kiigazítását a külső határokkal kapcsolatban azonosított veszélyek és kihívások kezelése érdekében. Az ügynökségi támogatás szükségessége különösen azokban a helyzetekben válhat egyértelművé, amikor az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség célzott sebezhetőségi értékelést végzett a migránsok instrumentalizálásával összefüggésben. Az (EU) 2019/1896 rendelet 41. cikkének (1) bekezdésével összhangban az ügyvezető igazgató a sebezhetőségi értékelés eredményeinek alapján, vagy amikor egy vagy több külső határszakaszra vonatkozóan kritikus hatásszintet állapítanak meg, a tagállam vészhelyzeti terveiben, az Ügynökség kockázatelemzésében és az európai helyzetkép elemzési rétegében található lényeges elemek figyelembevételével ajánlja az érintett tagállam számára, hogy kérelmezze az Ügynökségtől az ügynökségi támogatás indítását, elvégzését vagy kiigazítását. Az ügyvezető igazgató erre vonatkozó hatásköre nem érinti az Ügynökség által adott esetben a tagállamoknak nyújtott általános támogatást.

(15)Ezen túlmenően a migránsok instrumentalizálása esetén az érintett tagállamnak meg kell erősítenie a határellenőrzést, többek között adott esetben az illegális határátlépések megelőzését célzó további intézkedésekkel, valamint további erőforrások és technikai eszközök bevetésével a jogellenes határátlépés megakadályozása érdekében. Az ilyen technikai eszközök közé tartozhatnak a modern technológiák, köztük a drónok és a mozgásérzékelők, valamint a mobil egységek. E technikai eszközöket – különösen a személyes adatok gyűjtésére alkalmas technológiákat – egyértelműen meghatározott nemzeti jogi rendelkezések alapján, azokkal összhangban kell alkalmazni.

(16)A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a migránsok instrumentalizálására való reagálás konkrét lépéseként e rendelet alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a határőrizetre vonatkozó megfelelő előírásokról, különös tekintettel azokra az új technológiákra, amelyeket a tagállamok alkalmazhatnak, figyelembe véve a határok típusát (szárazföldi, tengeri vagy légi), az (EU) 2019/1896 rendelet 34. cikkével összhangban az egyes külső határszakaszokat minősítő hatásszinteket, valamint egyéb releváns tényezőket.

(17)A belső határellenőrzés nélküli térségben biztosítani kell a személyek számára a tagállamok közötti szabad és biztonságos mozgás lehetőségét. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy a belső határokon történő határellenőrzés tilalma nem érinti a tagállamok azon hatáskörét, hogy határellenőrzéstől eltérő célból ellenőrzéseket végezzenek területükön, beleértve belső határaikat is. Különösen azt kell egyértelművé tenni, hogy az illetékes nemzeti hatóságok – köztük az egészségügyi és a bűnüldöző hatóságok – elvben továbbra is szabadon végezhetnek ellenőrzéseket a nemzeti jogban meghatározott közhatalmi jogosítványok gyakorlása során.

(18)Míg a belső határellenőrzés tilalma a határellenőrzéssel azonos hatású ellenőrzésekre is kiterjed, az illetékes hatóságok által végzett ellenőrzések nem tekinthetők a határforgalom-ellenőrzéssel egyenértékűnek, amennyiben nem céljuk a határellenőrzés, amennyiben az illetékes hatóságoknak a közbiztonságot vagy a közrendet fenyegető lehetséges veszélyekkel kapcsolatos általános információin és tapasztalatain alapulnak – ideértve azokat az eseteket is, amikor a jogellenes tartózkodás vagy letelepedés és az irreguláris migrációhoz kapcsolódó, határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelemre irányulnak –, amennyiben kialakításuk és végrehajtásuk egyértelműen eltér a személyek külső határokon történő szisztematikus ellenőrzésétől, valamint amennyiben azokat közlekedési csomópontokon, például kikötőkben, vasútállomásokon és repülőtereken vagy közvetlenül a személyszállítási szolgáltatók járműveinek fedélzetén végzik, illetve amennyiben azok kockázatelemzésen alapulnak.

(19)Bár az irreguláris migrációs áramlások önmagukban nem tekinthetők a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélynek, további intézkedéseket tehetnek szükségessé a schengeni térség működésének biztosítása érdekében.

(20)Az illegális tartózkodás vagy letelepedés, valamint az irreguláris migrációhoz kapcsolódó, határokon átnyúló bűnözés – például az emberkereskedelem, a migránscsempészés és az okmányokkal való visszaélés, valamint a határokon átnyúló bűnözés egyéb formái – elleni küzdelem különösen olyan intézkedéseket foglalhat magában, amelyek lehetővé teszik a személyek személyazonosságának, állampolgárságának és tartózkodási jogállásának ellenőrzését, feltéve, hogy az ilyen ellenőrzéseket nem szisztematikusan és kockázatelemzés alapján végzik.

(21)Az autópályák és a tagállamok által fontosnak ítélt egyéb útvonalak forgalmának nyomon követésére szolgáló korszerű technológiák alkalmazása döntő szerepet játszhat a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyek kezelésében. A belső határellenőrzés tilalma nem értelmezhető úgy, hogy megakadályozza a belső határ menti területeken történő ellenőrzés végzésére vonatkozó rendőrségi vagy egyéb közhatalmi jogosítványok jogszerű gyakorlását. Ez magában foglalja az adott területen általánosan használt nyomonkövetési és megfigyelési technológiák alkalmazásával járó vagy kockázatértékelés alapján végzett, a belső biztonság védelmét szolgáló ellenőrzéseket. Az ilyen technológiák ellenőrzési célú használata ezért nem tekinthető a határellenőrzéssel egyenértékűnek.

(22)E technológiák eredményes használata érdekében lehetővé kell tenni az arányos sebességkorlátozás alkalmazását a közúti határátkelőhelyeken.

(23)A belső határokon történő határellenőrzés tilalma nem korlátozhatja a más uniós jogi eszközökben előírt ellenőrzések elvégzését. Az e rendeletben foglalt szabályok ezért nem érinthetik az utasok adatainak a releváns adatbázisokban történő, érkezés előtti ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

(24)Biztosítani kell, hogy a tagállamok által a nemzeti hatáskörök gyakorlása során végzett ellenőrzések teljes mértékben összhangban legyenek a belső határellenőrzéstől mentes térség működésével. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban minél szélesebb körű jelek utalnak arra, hogy a tagállamok által a határ menti területükön végzett ellenőrzések – tekintettel az ilyen ellenőrzések céljára, területi hatályára és az érintett tagállam területének többi részén végzett ellenőrzésekhez képest fennálló esetleges különbségekre – a határellenőrzéssel azonos hatásúak, annál nagyobb szükség van szigorú és részletes szabályokra és korlátozásokra, amelyek rögzítik a tagállamok rendőrségi hatásköreinek a határ menti területeken történő gyakorlására vonatkozó feltételeket.

(25)Intézkedéseket kell hozni a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok belső határellenőrzés nélküli térségben történő jogellenes mozgásának kezelésére. A schengeni térség működésének megerősítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további intézkedéseket hozzanak a tagállamok közötti szabálytalan mozgás visszaszorítása és a jogellenes tartózkodás elleni küzdelem érdekében. Amennyiben egy tagállam nemzeti bűnüldöző hatóságai a határokon átnyúló rendőrségi operatív együttműködés részeként jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat fognak el a belső határokon, lehetővé kell tenni e hatóságok számára, hogy megtagadják az ilyen személyektől a területükre való belépés vagy a területükön való tartózkodás jogát, és átadják őket annak a tagállamnak, ahonnan beléptek. Az a tagállam, ahonnan a személy közvetlenül érkezett, köteles fogadni az elfogott harmadik országbeli állampolgárokat.

(26)Gyorsan le kell folytatni azt az eljárást, amelynek keretében a tagállamok átadhatják az elfogott, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat annak a tagállamnak, ahonnan az érintett személy közvetlenül érkezett, ugyanakkor biztosítékokat kell alkalmazni, és az alapvető jogokat, valamint a Charta 21. cikkében foglalt megkülönböztetésmentesség elvét maradéktalanul tiszteletben tartva kell eljárni, elkerülve az etnikai alapú profilalkotást. Lehetővé kell tenni, hogy a hatóságok ellenőrizzék az azonnal rendelkezésükre álló, az érintett személyek mozgására vonatkozó releváns információkat. Ezek az információk olyan objektív elemeket tartalmazhatnak, amelyek alapján a hatóságok megállapíthatják, hogy az adott személy a közelmúltban egy másik tagállamból utazott. Ilyen elem lehet egy másik tagállamból való, közelmúltbeli utazást bizonyító dokumentumok – többek között nyugták vagy számlák – birtoklása. Az átadási eljárás hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokat írásban kell tájékoztatni az indokolással ellátott határozatról. Bár a határozatnak azonnal végrehajthatónak kell lennie, a harmadik országbeli állampolgár számára hatékony jogorvoslatot kell biztosítani az átadási határozat elleni fellebbezés vagy annak felülvizsgálata érdekében. A jogorvoslatnak nem lehet halasztó hatálya.

(27)Az e rendeletben meghatározott átadási eljárás nem érintheti a tagállamok azon meglévő lehetőségét, hogy a 2008/115/EK irányelv (a továbbiakban: a visszatérési irányelv) 6. cikkének (3) bekezdésében említettek szerint kétoldalú megállapodások vagy megegyezések keretében visszaküldjék a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat, amennyiben e személyeket nem a belső határok közelében találják meg. Az ilyen megállapodások alkalmazásának megkönnyítése, valamint a belső határellenőrzés nélküli térség védelmére irányuló célkitűzés kiegészítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy új megállapodásokat vagy megegyezéseket kössenek, illetve aktualizálják a meglévőket. Az új megállapodások vagy megegyezések bármilyen módosításáról vagy aktualizálásáról értesíteni kell a Bizottságot. Amennyiben egy tagállam az e rendeletben előírt eljárás vagy kétoldalú megállapodás vagy megegyezés alapján visszafogad egy harmadik országbeli állampolgárt, az érintett tagállam számára elő kell írni, hogy a visszatérési irányelvvel összhangban kiutasítási határozatot hozzon. Az e rendeletben foglalt új eljárások és a harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésével kapcsolatos hatályos szabályok közötti összhang biztosítása érdekében szükség van a visszatérési irányelv 6. cikke (3) bekezdésének célzott módosítására.

(28)A schengeni térséget fenyegető veszélyek kezelése kivételes esetekben megkövetelheti, hogy a tagállamok a belső határokat érintő intézkedéseket fogadjanak el. Továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy szükség van-e a határellenőrzés ideiglenes visszaállítására vagy meghosszabbítására. A hatályos szabályok értelmében a belső határokon történő ellenőrzések visszaállítása olyan körülmények között lehetséges, amikor a belső biztonságot vagy a közrendet fenyegető komoly veszély korlátozott ideig, egyetlen tagállamban jelentkezik. Különösen a terrorizmus és a szervezett bűnözés, a nagy horderejű népegészségügyi szükséghelyzetek vagy a nagyszabású vagy magas szintű nemzetközi események – például sport-, kereskedelmi vagy politikai események – minősülhetnek a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélynek.

(29)Emellett a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély az irreguláris migránsok tagállamok közötti nagymértékű, jogellenes mozgásának következtében is kialakulhat, amennyiben ez olyan helyzetet teremt, amely próbára teszi az illetékes nemzeti szolgálatok erőforrásait és kapacitásait, és az e rendeletben előírt egyéb eszközök nem elegendők ezen beáramlások és mozgások kezelésére. Ebben az összefüggésben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a jogellenes mozgásokra vonatkozó objektív és számszerűsített jelentésekre támaszkodjanak, amennyiben azok rendelkezésre állnak, különösen, ha az illetékes uniós ügynökségek rendszeresen, megbízatásuknak megfelelően készítenek ilyeneket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a kockázatértékelésben felhasználják az ügynökségek által szolgáltatott információkat a jogellenes mozgás által okozott azonosított veszély kivételes jellegének alátámasztására annak érdekében, hogy indokolják a belső határellenőrzés ezen az alapon történő visszaállítását.

(30)Abban az esetben, amikor a veszély a külső határok tekintetében fennálló tartós és súlyos hiányosságokból ered, uniós szintű fellépésre van szükség, ennek ellenére mégsem létezik uniós szintű mechanizmus az olyan helyzetekre vonatkozóan, amikor a schengeni térségen belül a belső biztonságot vagy a közrendet fenyegető komoly veszély a tagállamok többségét érinti, kockáztatva ezzel a schengeni térség megfelelő működését. Ezt a hiányosságot a schengeni térség új védelmi mechanizmusának bevezetésével kell kiküszöbölni, amely összehangolt megoldásokat tesz lehetővé a belső határellenőrzés nélküli térség előnyeit élvező személyek érdekeinek védelme érdekében, a meghozott intézkedések hatékonyságának maximalizálása és káros mellékhatásainak minimalizálása révén.

(31)A schengeni térség új védelmi mechanizmusának lehetővé kell tennie, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatot fogadjon el a belső határellenőrzés visszaállításának vagy meghosszabbításának engedélyezéséről, amennyiben az az egyes tagállamoktól kapott értesítések nyomán azonosított konkrét veszély vagy – a belső határellenőrzés hat hónapon túli meghosszabbítása esetén – más rendelkezésre álló információ, különösen kockázatértékelés alapján indokoltnak minősül. Tekintettel arra, hogy a tagállamoknak a belső határellenőrzés bizonyos körülmények közötti visszaállítására vagy meghosszabbítására vonatkozó lehetőségét szabályozó határozat politikailag érzékeny jellegű, végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Tanácsra a Bizottság javaslatán alapuló határozat elfogadása céljából.

(32)Annak megállapításakor, hogy indokolt-e a belső határellenőrzés tagállamok általi visszaállítása vagy meghosszabbítása, a Tanácsnak figyelembe kell vennie, hogy rendelkezésre állnak-e egyéb olyan intézkedések, amelyekkel a területen belül garantálható a magas szintű biztonság, mint például az illetékes hatóságok által a belső határ menti területeken végzett megerősített ellenőrzés. Amennyiben a határellenőrzés meghosszabbítása nem bizonyul indokoltnak, a Bizottságnak ehelyett más, az azonosított veszély kezelése szempontjából alkalmasabbnak ítélt intézkedések végrehajtását kell ajánlania.

(33)A schengeni térség új védelmi mechanizmusának létrehozása nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy a rendelettel összhangban előzetesen egyoldalú intézkedésekhez folyamodjanak, amennyiben a helyzet úgy kívánja. Elfogadását követően azonban az uniós intézkedésnek kell képeznie az azonosított veszélyre adott összehangolt válasz egységes alapját.

(34)Az arányosság elvének való megfelelés biztosítása érdekében a Tanács határozatát korlátozott, legfeljebb hat hónapos időtartamra szólóan kell elfogadni, amely időtartam a Bizottság javaslata alapján, rendszeres felülvizsgálat mellett meghosszabbítható mindaddig, amíg a veszély fennáll. Az eredeti határozatnak tartalmaznia kell az elfogadott intézkedések várható hatásainak – többek között kedvezőtlen mellékhatásainak – értékelését, annak megállapítása céljából, hogy indokolt-e a belső határellenőrzés, vagy helyette kevésbé korlátozó intézkedések alkalmazása is eredményes lenne-e. A további határozatok meghozatalakor figyelembe kell venni az azonosított veszély alakulását. A tagállamoknak haladéktalanul értesíteniük kell a Bizottságot és a tagállamokat a belső határellenőrzésnek a Tanács határozatával összhangban történő visszaállításáról.

(35)A belső határellenőrzés visszaállításának lehetőségét abban az esetben is fenn kell tartani, ha a külső határok igazgatása terén tartósan súlyos hiányosságok tapasztalhatók, ami veszélyezteti a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését. Azokat az időszakokat, amikor a helyzet sürgősségére való tekintettel vagy egy jelentős számú tagállamot fenyegető veszély fennállása miatt visszaállításra vonatkozó ajánlást tartalmazó tanácsi határozat meghozatalára való tekintettel a tagállamok visszaállítják a határellenőrzést, nem kell beleszámítani a külső határok tekintetében fennálló súlyos hiányosságokon alapuló visszaállításra alkalmazandó kétéves időszakba.

(36)A belső határokon történő határellenőrzés – akár egyoldalú tagállami döntéseken alapuló, akár uniós szintű – visszaállítása komoly következményekkel jár a schengeni térség működésére nézve. Annak biztosítása érdekében, hogy a határellenőrzés visszaállításáról szóló határozat meghozatalára csakis szükség esetén, végső eszközként kerüljön sor, a határellenőrzés ideiglenes visszaállításáról vagy meghosszabbításáról szóló határozatnak közös kritériumokon kell alapulnia, nagy hangsúlyt fektetve a szükségességre és az arányosságra. Az arányosság elve megköveteli, hogy a belső határellenőrzés visszaállítására az idő előrehaladtával egyre szigorúbb biztosítékok vonatkozzanak.

(37)A tagállamoknak először is értékelniük kell a belső határellenőrzés megfelelőségét, figyelembe véve az azonosított súlyos veszély jellegét. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak kiemelt figyelemmel kell kezelniük és fel kell mérniük a belső határellenőrzés valószínűsíthető hatását a személyek belső határellenőrzés nélküli térségen belüli mozgására és a határrégiók működésére. Ennek az értékelésnek szerepelnie kell a tagállamok által a Bizottságnak küldendő értesítésben. Amennyiben a belső határellenőrzést előrelátható események miatt egy kezdeti hat hónapos időszakon túl meghosszabbítják, a tagállamnak szintén értékelnie kell a belső határellenőrzéssel azonos célt szolgáló alternatív intézkedések – például a rendőrségi vagy egyéb közhatalmi jogosítványok gyakorlása során vagy az uniós jogban meghatározott rendőrségi együttműködési formák keretében végzett arányos ellenőrzések – megfelelőségét, valamint az átadási eljárás alkalmazásának lehetőségét.

(38)A belső határellenőrzés visszaállításából adódó káros következmények korlátozása érdekében a belső határellenőrzés visszaállításáról szóló határozatokat szükség esetén enyhítő intézkedéseknek kell kísérniük. Ezeknek olyan intézkedéseket is magukban kell foglalniuk, amelyek „zöld sávok” létrehozásával biztosítják az árutovábbítás, valamint a szállítást végző személyzet és a tengerészek tevékenységének zökkenőmentességét. Ezen túlmenően, valamint figyelembe véve azt, hogy biztosítani kell az ellátási lánc folytonossága, illetve az alapvető szolgáltatások nyújtása szempontjából potenciálisan nélkülözhetetlen tevékenységet végző személyek mozgását, a tagállamoknak a határ menti ingázókra vonatkozó meglévő iránymutatást 45 is alkalmazniuk kell. Mindezek fényében a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó szabályoknak figyelembe kell venniük a Covid19-világjárvány során elfogadott, az egységes piac szilárd biztonsági hálóját képező iránymutatásokat és ajánlásokat annak biztosítása érdekében, hogy azokat a tagállamok adott esetben enyhítő intézkedésként alkalmazzák a visszaállított belső határellenőrzés ideje alatt. Intézkedéseket kell meghatározni különösen az egységes piac zavartalan működésének biztosítása, valamint a határrégiók és a testvérvárosok érdekeinek védelme érdekében, például a határrégiók lakosai számára biztosított engedélyeket vagy eltéréseket illetően.

(39)A belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítására vonatkozó kritériumok és feltételek teljesülésének értékelésekor döntő jelentőséget kell tulajdonítani a tagállamok által küldendő értesítésnek. Az információk összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a Bizottságnak végrehajtási jogi aktust kell elfogadnia a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról szóló értesítés sablonjának meghatározásáról. A tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy az értesítésben szereplő információk egészét vagy egy részét minősített adatnak nyilvánítsák, a rendőrségi együttműködés megfelelő és biztonságos csatornái működésének sérelme nélkül.

(40)Annak biztosítása érdekében, hogy a belső határellenőrzés valóban csak a szükséges ideig alkalmazott végső eszköz legyen, valamint hogy értékelhető legyen a belső határellenőrzés szükségessége és arányossága az előre látható veszélyek tükrében, a tagállamoknak kockázatértékelést kell készíteniük és azt be kell nyújtaniuk a Bizottságnak, amennyiben az előre látható veszélyekre válaszul a kezdeti hat hónapos időszakon túl meghosszabbítják a belső határellenőrzést. A tagállamoknak mindenekelőtt be kell mutatniuk az azonosított súlyos veszély mértékét és alakulását, többek között azt, hogy az azonosított súlyos veszély várhatóan mennyi ideig marad fenn, és a belső határok mely szakaszait érintheti, valamint az ilyen intézkedések által érintett vagy valószínűleg érintetté váló többi tagállammal folytatott koordinációs intézkedéseiket.

(41)A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy a kapott értesítés alapján további információkat kérjen, többek között a kockázatértékelésről, illetve a belső határokon történő határellenőrzés tervezett meghosszabbítása által érintett tagállamokkal folytatott együttműködésről és koordinációs intézkedésekről. Amennyiben az értesítés nem felel meg a minimumkövetelményeknek, a Bizottságnak meg kell vitatnia az értesítést az érintett tagállammal, és további információkat vagy az értesítés újbóli benyújtását kell kérnie.

(42)A belső határellenőrzés nélküli utazást érintő intézkedések megfelelő mértékű átláthatóságának biztosítása érdekében a tagállamoknak az Európai Parlamentet és a Tanácsot is tájékoztatniuk kell a határellenőrzés tervezett visszaállításának főbb elemeiről. A tagállamok indokolt esetben minősített adatnak nyilváníthatják ezt az információt. A Schengeni határellenőrzési kódex 33. cikke értelmében a Bizottságnak minden évben jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a belső határellenőrzés nélküli térség működéséről (a továbbiakban: a schengeni rendszer helyzetéről szóló jelentés), amelyben kiemelt figyelmet kell fordítania a harmadik országbeli állampolgárok jogellenes mozgásával kapcsolatos helyzetre, az érintett ügynökségek által szolgáltatott információk és a releváns információs rendszerekből származó adatok elemzése alapján. Értékelnie kell továbbá a határellenőrzés visszaállításának szükségességét és arányosságát az említett jelentés tárgyidőszakában. A schengeni rendszer helyzetéről szóló jelentésnek eleget kell tennie a schengeni értékelési mechanizmus 46 20. cikkéből eredő jelentéstételi kötelezettségnek is.

(43)A belső határellenőrzés sürgős helyzetekben történő ideiglenes visszaállítására, illetve az előre látható veszélyek kezelésére szolgáló mechanizmus keretében lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy – akár valamely tagállam kérésére – konzultációt szervezzen a tagállamok között. Adott esetben az érintett uniós ügynökségeket is be kell vonni ebbe a folyamatba, hogy megosszák szakértelmüket. E konzultáció keretében meg kell vizsgálni a belső határellenőrzések végrehajtásának módozatait és ütemezését, a lehetséges enyhítő intézkedéseket, valamint az alternatív intézkedések alkalmazásának lehetőségeit. Amennyiben a Bizottság vagy valamely tagállam az általa kiadott véleményben aggályait fejezi ki a határellenőrzés visszaállításával kapcsolatban, az ilyen konzultációt kötelezővé kell tenni.

(44)A Bizottság és a tagállamok számára továbbra is lehetőséget kell biztosítani aggályaik kifejezésére az arra vonatkozó tagállami döntések szükségességével és arányosságával kapcsolatban, hogy sürgős okból vagy előre látható veszély kezelése érdekében visszaállítják a határellenőrzést. Amennyiben a belső határellenőrzést visszaállítják és az előre látható veszélyekre tekintettel összesen 18 hónapot meghaladó időtartamra meghosszabbítják, a Bizottság számára elő kell írni az ilyen belső határellenőrzés szükségességét és arányosságát értékelő vélemény kiadását. Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy olyan kivételes helyzetek állnak fenn, amelyek indokolják a belső határellenőrzés fenntartását egy kétéves időtartamon túl, a Bizottságnak nyomon követő véleményt kell kiadnia. Ez a vélemény nem érinti azokat a végrehajtási intézkedéseket – köztük a kötelezettségszegési eljárásokat –, amelyeket a Bizottság bármikor meghozhat bármely tagállammal szemben az uniós jog szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt. Vélemény kiadása esetén a Bizottságnak konzultációt kell kezdeményeznie az érintett tagállamokkal.

(45)A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításáról szóló határozat utólagos elemzésének lehetővé tétele érdekében a tagállamok az ellenőrzés megszüntetését követően továbbra is kötelesek jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról. Amennyiben az ellenőrzést huzamosabb ideig tartják fenn, tizenkét hónap elteltével is be kell nyújtani ilyen jelentést, azt követően pedig – ha az ellenőrzést kivételesen továbbra is fenntartják – évente, egészen addig, amíg az ellenőrzést meg nem szüntetik. A jelentésnek konkrétan ismertetnie kell a belső határellenőrzés szükségességének, valamint a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó kritériumok tiszteletben tartásának kezdeti és nyomon követő értékelését. A Bizottságnak végrehajtási jogi aktus elfogadása révén meg kell határoznia egy sablont, amelyet online elérhetővé kell tennie.

(46)E rendelet végrehajtása során a tagállamok senkit nem részesíthetnek hátrányos megkülönböztetésben neme, faji vagy etnikai származása, vallása vagy meggyőződése, fogyatékossága, kora vagy szexuális irányultsága alapján.

(47)Az illetékes hatóságoknak hatásköreiket gyakorolva kell ellenőrzéseket végezniük a területen, és az uniós jog szerinti adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett kell alkalmazniuk a vonatkozó eljárásokat. A személyes adatoknak az illetékes nemzeti hatóságok által e rendelet alkalmazásában végzett kezelésére a megfelelő alkalmazási területen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet, illetve az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazandó.

(48)E rendelet célja a schengeni térség működésének megerősítése. E célkitűzést a tagállamok önállóan nem tudják megvalósítani, ezért az uniós szinten megállapított közös szabályok módosítására van szükség. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(49)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(50)Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal 47 összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(51)Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között kötött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás 48 értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 49 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(52)Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás 50 értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak 51 a 2008/146/EK tanácsi határozat 52 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(53)Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv 53 értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat 54 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(54)Ez a rendelet nem érinti a 2004/38/EK irányelv 55 alkalmazását.

(55)Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és érvényre juttatja az Európai Unió Alapjogi Chartájában kifejezetten elismert elveket.

(56)Az (EU) 2016/399 rendeletet és a 2008/115/EK irányelvet tehát ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2016/399/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) a 12. pont helyébe a következő szöveg lép:

12. »határőrizet«: a határok őrizete a határátkelőhelyek között, valamint a határátkelőhelyeknek a hivatalos nyitvatartási időn túli őrizete, beleértve a szabálytalan határátlépés és a határforgalom-ellenőrzés megkerülésének felderítésére és megakadályozására irányuló megelőző intézkedéseket is.“

b) a cikk a következő 27–30. ponttal egészül ki:

27. »migránsok instrumentalizálása«: olyan helyzet, amikor valamely harmadik ország az Unióba irányuló irreguláris migrációs áramlásokat indít el azáltal, hogy aktívan ösztönzi vagy megkönnyíti harmadik országbeli állampolgároknak a külső határok felé történő mozgását – a területére való beutazását vagy a területén belüről kiinduló mozgását és a külső határokra történő továbbutazását –, ha ezek a lépések arra utalnak, hogy az adott harmadik ország szándéka az Unió vagy valamely tagállam destabilizálása, amennyiben a szóban forgó lépések jellegüknél fogva alkalmasak az alapvető állami funkciók – különösen az állam területi integritásának, a közrend fenntartásának és a nemzeti biztonság védelmének – veszélyeztetésére;

28. »alapvetően szükséges utazás«: alapvető feladat ellátásával vagy alapvető szükséglettel kapcsolatos utazás, figyelembe véve az Uniónak és a tagállamoknak a XI. mellékletben felsorolt, fennálló nemzetközi kötelezettségeit;

29. »nem alapvetően szükséges utazás«: az alapvetően szükséges utazástól eltérő célú utazás;

30. »közlekedési csomópontok«: repülőterek, tengeri vagy folyami kikötők, vasút- vagy autóbuszállomások.”

2.Az 5. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A migránsok instrumentalizálása esetén a tagállamok korlátozhatják az (1) bekezdés szerinti értesítésben szereplő határátkelőhelyek számát vagy nyitvatartási idejét, amennyiben a körülmények ezt szükségessé teszik.

Az első albekezdés alapján elfogadott korlátozásokat arányos módon kell végrehajtani, és teljes mértékben figyelembe kell venni az alábbi személyek jogait:

a)    a szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyek;

b)    azon harmadik országbeli állampolgárok, akik a 2003/109/EK tanácsi irányelv 56 értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, valamint azon személyek, akik más uniós eszközökből vagy nemzeti jogszabályokból eredően tartózkodási joggal, vagy pedig hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal rendelkeznek, továbbá mindezen személyek családtagjai;

c)    nemzetközi védelmet kérő harmadik országbeli állampolgárok.”

3.A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

Határőrizet

(1)A határőrizet fő célja a jogellenes határátlépések felderítése és megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek elleni intézkedések meghozatala.
 
A határt illegálisan átlépő és az érintett tagállam területén tartózkodásra nem jogosult személyeket el kell fogni, és ellenük a 2008/115/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelő eljárásokat kell indítani.

(2)A határőrök a határőrizet ellátására álló vagy mozgó egységeket alkalmaznak.
 
Az őrizetet oly módon kell végrehajtani, hogy az megakadályozza a határátkelőhelyek közötti szabálytalan határátlépéstés a határátkelőhelyeken történő ellenőrzés megkerülését, valamint visszatartsa ettől az érintett személyeket.

(3)A határátkelőhelyek közötti őrizetet a fennálló vagy várható kockázatoknak és veszélyeknek megfelelő létszámban és módszerekkel szolgálatot teljesítő határőrök végzik. Az őrizet végrehajtásának időszakát gyakran és váratlanul kell változtatni, hogy hatékonyan felderítsék vagy megelőzzék a szabálytalan határátlépéseket.

(4)Az őrizetet álló és mozgó egységek hajtják végre, amelyek feladataikat járőrözéssel, illetve az ismert vagy valószínűsített kockázatot jelentő helyen elhelyezkedve látják el azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szabálytalan határátlépéseket vagy elfogják a határt jogellenesen átlépőket. A határőrizet technikai, azon belül elektronikus eszközök, felszerelések és megfigyelő rendszerek alkalmazásával is végrehajtható.

(5)Migránsok instrumentalizálása esetén az érintett tagállam szükség szerint fokozza a határőrizetet a megnövekedett veszély kezelése érdekében. A tagállam adott esetben mindenekelőtt bővíti a szabálytalan határátlépés megakadályozásához szükséges erőforrások és technikai eszközök körét.

Az említett technikai eszközök magukban foglalhatnak modern technológiákat, többek között drónokat és mozgásérzékelőket, valamint az Unióba történő szabálytalan határátlépések megakadályozására szolgáló mobil egységeket.

(6)Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által a tagállamoknak nyújtható támogatás sérelme nélkül, az Ügynökség migránsok instrumentalizálása esetén az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet 57 10. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 32. cikkében előírt sebezhetőségi értékelést végezhet annak érdekében, hogy az érintett tagállam számára biztosítsák a szükséges támogatást.
 
Az értékelés vagy bármely más releváns sebezhetőségi értékelés eredményei, vagy az érintett határszakaszra vonatkozó, az (EU) 2019/1896 rendelet 35. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti kritikus hatásszint megállapítása alapján, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója az említett rendelet 41. cikkének (1) bekezdésével összhangban ajánlásokat fogalmaz meg az érintett tagállamnak.

(7)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a határőrizetre irányadó további intézkedésekre vonatkozóan, beleértve a határőrizetet érintő, különösen a felügyeleti és ellenőrző technológiáknak a külső határokon történő alkalmazásával kapcsolatos előírások kidolgozását, figyelembe véve a határok típusát, az egyes külső határszakaszokra vonatkozóan az (EU) 2019/1896 rendelet 34. cikkének megfelelően megállapított hatásszinteket és egyéb releváns tényezőket.”

4.Az V. fejezet címe helyébe a következő szöveg lép: „A külső határokra vonatkozó különleges intézkedések”

   Az V. fejezet a következő 21a. cikkel egészül ki:

„21a. cikk
Az Európai Unióba történő beutazásra vonatkozó korlátozások

(1)Ezt a cikket azokra a helyzetekre kell alkalmazni, amikor az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ vagy a Bizottság megállapítja, hogy egy vagy több harmadik országban az Egészségügyi Világszervezet vonatkozó eszközeiben meghatározott, járványügyi kockázatot jelentő betegség jelent meg.

(2)A Tanács a Bizottság javaslata alapján a tagállamokba történő beutazásra vonatkozó ideiglenes korlátozásokat előíró végrehajtási rendeletet fogadhat el.

Az ilyen ideiglenes utazási korlátozások magukba foglalhatnak a tagállamokba való beutazást érintő korlátozásokat és a belső határellenőrzés nélküli térségen belül a népegészségügy védelméhez szükségesnek ítélt egyéb intézkedéseket, például tesztelést, a karantént és az önkéntes karantént.

(3)A személyek alábbi kategóriái az utazásuk céljától függetlenül mentesülnek a beutazási korlátozások alól:

a)a szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyek;

b)azon harmadik országbeli állampolgárok, akik a 2003/109/EK irányelv értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, valamint azon személyek, akik más uniós jogi eszközökből vagy nemzeti jogszabályokból eredően tartózkodási joggal, vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal rendelkeznek, továbbá mindezen személyek családtagjai.

(4)Az (1) bekezdésben említett végrehajtási rendelet adott esetben:

a)meghatározza a nem alapvetően szükséges utazásokat tevő személyek azon kategóriáit, akik mentesülnek az utazásra vonatkozó korlátozások alól;

b)azonosítja azokat a földrajzi területeket vagy harmadik országokat, ahonnan kiinduló, nem alapvetően szükséges utazások korlátozások alá tartozhatnak vagy mentesülhetnek a korlátozások alól, figyelembe véve az érintett területek vagy országok objektív módszertan és kritériumok alapján megállapított sajátos helyzetét, beleértve elsősorban a járványügyi helyzetet;

c)megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett az a) és b) pontban említett, nem alapvetően szükséges utazások korlátozhatók vagy mentesíthetők a korlátozások alól, beleértve a mentesség alátámasztására bemutatandó bizonyítékokat, valamint a b) pontban említett területeken vagy országokban való tartózkodás időtartamára és jellegére vonatkozó feltételeket;

d)megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett kivételesen utazási korlátozások vezethetők be az alapvetően szükséges utazást tevő személyekkel szemben, amennyiben a járványügyi helyzet gyorsan romlik, és különösen, ha aggodalomra okot adó variánst vagy figyelmet érdemlő variánst mutattak ki.

(5)A (4) bekezdés d) pontjában említett, az alapvetően szükséges utazásra vonatkozó korlátozások nem terjedhetnek ki a XI. melléklet i. és iv–viii. pontjában felsorolt utazókra vonatkozó beutazási korlátozásokra.”

5.A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk
A közhatalom gyakorlása

A határellenőrzés hiánya a belső határokon nem érinti a következőket:

a)a nemzeti jogi által rájuk ruházott rendőrségi vagy egyéb közhatalmi hatáskörnek az egyes tagállamok illetékes hatóságai általi gyakorlása akár a belső határ menti területükön is, amennyiben az ilyen hatáskör gyakorlása nem a határforgalom-ellenőrzéssel azonos hatású.
 
Az illetékes hatóságok hatásköreinek gyakorlása különösen akkor nem minősül a határforgalom-ellenőrzéssel azonos hatásúnak, ha az intézkedések:

i.célja nem a határellenőrzés;

ii.az illetékes hatóságoknak a közbiztonságot és a közrendet érintő esetleges veszélyekkel kapcsolatos általános információin és tapasztalatain alapulnak, és különösen a következőkre irányulnak:

–a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem;

–az irreguláris migrációhoz kapcsolódó illegális tartózkodás elleni küzdelem; vagy

–az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által kimutatott, járványügyi kockázatot jelentő betegség megfékezése;

iii.előkészítésének és végrehajtásának módja egyértelműen eltér a külső határokon történő rendszeres személyellenőrzésekétől, beleértve azokat az eseteket is, amikor közlekedési csomópontokon vagy közvetlenül a személyszállító járatok fedélzetén hajtják végre azokat és amennyiben kockázatelemzésen alapulnak;

iv.végrehajtása adott esetben a ii. pontban meghatározott, a közbiztonságot vagy a közrendet fenyegető veszélyek kezelése céljából a területen általánosan használt felügyeleti és ellenőrző technológiák alapján történik;

b)a tagállamok számára biztosított az a lehetőség, hogy az egyes tagállamok jogszabályai alapján az illetékes hatóságok, illetve fuvarozók által a közlekedési csomópontokon biztonsági személyellenőrzéseket végezzenek, feltéve hogy az említett ellenőrzések az érintett tagállam területén belül utazó személyekre is vonatkoznak;

c)a tagállamok számára biztosított az a lehetőség, hogy jogszabályban írják elő az iratok és okmányok birtoklására vagy magánál tartására vonatkozó kötelezettséget;

d)annak lehetősége, hogy a tagállamok, a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (Schengeni Egyezmény) 22. cikkének rendelkezései szerint, jogszabályban írják elő a harmadik országbeli állampolgárok számára azon kötelezettséget, hogy bejelentkezzenek, amikor a területükre lépnek;

e)az utasokkal kapcsolatos adatok biztonsági célú ellenőrzése a belső határellenőrzés nélküli térségben utazó személyekre vonatkozó releváns adatbázisokban, amit az illetékes hatóságok az alkalmazandó jog alapján végezhetnek.”

6.A szöveg a következő 23a. cikkel egészül ki:

„23a. cikk
A belső határokon elfogott személyek átadására vonatkozó eljárás

(1)Ez a cikk harmadik országbeli állampolgároknak a belső határok közelében történő elfogására alkalmazandó, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)az érintett harmadik országbeli állampolgár nem vagy már nem teljesíti a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott beutazási feltételeket;

b)a harmadik országbeli állampolgárra nem vonatkozik a 6. cikk (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott eltérés;

c)a harmadik országbeli állampolgár elfogására a határokon átnyúló rendőrségi operatív együttműködés részeként, különösen közös rendőrségi őrjáratok során került sor;

d)az elfogó hatóságok számára azonnal rendelkezésre álló információk, így az érintett személy nyilatkozatai, személyazonossága, az említett személynél talált úti vagy más okmányok, vagy a vonatkozó nemzeti és uniós adatbázisokban végzett keresés eredményei alapján egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a harmadik országbeli állampolgár közvetlenül egy másik tagállamból érkezett.

(2)A tagállam illetékes hatóságai annak megállapítása alapján, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik a területen maradáshoz való joggal, dönthetnek úgy, hogy a XII. mellékletben meghatározott eljárás szerint haladéktalanul átadják az érintett személyt annak a tagállamnak, ahonnan az adott személy belépett vagy megkísérelt belépni.

(3)Ha valamely tagállam a (2) bekezdésben említett eljárást alkalmazza, a fogadó tagállam köteles minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy a XII. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően fogadja az érintett harmadik országbeli állampolgárt.

(4)A tagállamok [a rendelet hatálybalépését követő egy év]-tól/-től és azt követően évente benyújtják a Bizottságnak a XII. melléklet 3. pontjával összhangban rögzített, az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó adatokat.”

7.A 24. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
 
„A tagállamok megszüntetik a belső határokon a közúti határátkelőhelyeken zajló folyamatos forgalom valamennyi akadályát, különösen a nem kizárólag a közúti közlekedésbiztonság miatt vagy a 23. cikk a) pontjának iv. alpontjában említett technológiák használatához szükséges sebességkorlátozásokat.”

8.A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk
A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának vagy meghosszabbításának általános kerete

(1)Ha a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban forgó tagállam kivételesen visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein.

A közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély különösen az alábbiakból eredhet:

a)terrorizmussal vagy szervezett bűnözéssel kapcsolatos tevékenységek;

b)nagymértékű népegészségügyi szükséghelyzetek;

c)olyan helyzet, amelyet a harmadik országbeli állampolgárok tagállamok közötti nagymértékű, szabálytalan mozgása jellemez, ami veszélyezteti a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését;

d)nagyszabású vagy nagy horderejű nemzetközi események, például sport-, kereskedelmi vagy politikai események.

(2)A 25a. és a 28. cikk alapján csak akkor vezethető be határellenőrzés, ha a tagállam megállapította, hogy az ilyen intézkedés szükséges és arányos, figyelembe véve a 26. cikk (1) bekezdésében említett kritériumokat, valamint a szóban forgó ellenőrzés meghosszabbítása esetén a 26. cikk (2) bekezdésében említett kritériumokat is. A határellenőrzés a 29. cikkel összhangban is visszaállítható, figyelembe véve a 30. cikkben említett kritériumokat.

A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására minden esetben csak végső eszközként kerülhet sor. A határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl az azonosított komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.

(3)Ha ugyanaz a veszély továbbra is fennáll, a belső határokon történő határellenőrzés a 25a., 28. vagy 29. cikkel összhangban meghosszabbítható.

Ugyanazon veszély akkor áll fenn, ha a tagállam által a határellenőrzés meghosszabbítására vonatkozóan előterjesztett indokolás azon a megállapításon alapul, hogy továbbra is fennáll ugyanaz a veszély, amely indokolta a határellenőrzések kezdeti visszaállítását.”

9.A szöveg az 25. cikk után a következő új 25a. cikkel egészül ki:

„25 a. cikk

Előre nem látható vagy előrelátható események miatt fellépést igénylő esetekre vonatkozó eljárás

(1)Amennyiben egy valamely tagállam közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély előre nem látható és azonnali fellépést igényel, a tagállam kivételesen és azonnal visszaállíthatja a belső határokon történő határellenőrzést.

(2)A tagállam a határellenőrzés (1) bekezdés szerinti visszaállításával egyidejűleg a 27. cikk (1) bekezdése szerint értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a határellenőrzés visszaállításáról.

(3)Az (1) bekezdés alkalmazásában a belső határokon történő határellenőrzés azonnal, legfeljebb egy hónapos korlátozott időtartamra állítható vissza. Ha a közrendet vagy a belső biztonságot az érintett tagállamban fenyegető komoly veszély az említett időtartamon túl is fennáll, a szóban forgó tagállam további időszakokra meghosszabbíthatja a belső határokon történő határellenőrzést, aminek maximális időtartama nem haladhatja meg a három hónapot.

(4)Amennyiben egy valamely tagállam közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély előre látható, akkor a tagállam legkésőbb négy héttel a határellenőrzés tervezett visszaállítása előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről a 27. cikk (1) bekezdése szerint értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

(5)A (4) bekezdés alkalmazásában és a 27a. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, a belső határokon történő határellenőrzés legfeljebb hat hónapos időtartamra állítható vissza. Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély az említett időtartamon túl is fennáll, a tagállam legfeljebb hat hónapos megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja a belső határokon történő határellenőrzést.
 
A meghosszabbításokról a 27. cikk szerint, és a (4) bekezdésben említett határidőkön belül értesíteni kell a Bizottságot és a többi tagállamot. A 27a. cikk (5) bekezdésére is figyelemmel, a belső határokon történő határellenőrzés maximális időtartama nem haladhatja meg a két évet.

(6)Az (5) bekezdésben említett időszak nem foglalja magában a (3) bekezdésben említett időszakokat.”

10.A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk
A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának és meghosszabbításának feltételei

(1)A tagállam különösen a következőket mérlegeli annak megállapítása érdekében, hogy a 25. cikk szerint szükséges és arányos-e a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása:

a)a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására irányuló intézkedés megfelelősége, tekintettel az azonosított komoly veszély jellegére, és különösen arra, hogy a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély megfelelő orvoslására;

b) az intézkedés várható hatása az alábbiakra:

–a személyek mozgása a belső határellenőrzés nélküli térségben, valamint

–a határrégiók működése, figyelembe véve a közöttük fennálló szoros társadalmi és gazdasági kapcsolatokat.

(2)Amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy a 25a. cikk (5) bekezdése alapján meghosszabbítja a belső határokon történő határellenőrzést, azt is részletesen megvizsgálja, hogy a meghosszabbítással elérni kívánt célok elérhetők-e a következők révén:

a)alternatív intézkedések alkalmazása, például a 23. cikk a) pontjában említett hatáskör jogszerű gyakorlása keretében végzett arányos ellenőrzések;

b)a 23a. cikkben említett eljárás alkalmazása;

c)az uniós jogban előírt rendőrségi együttműködési formák, többek között olyan esetekben, mint a közös őrjáratok, közös műveletek, közös nyomozócsoportok, határokon átnyúló üldözések vagy határokon átnyúló megfigyelés.

(3)A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása vagy annak meghosszabbítása esetén az érintett tagállamok szükség esetén gondoskodnak arról – különös figyelmet fordítva a határrégiókra –, hogy a határellenőrzést olyan intézkedések kísérjék, amelyek alkalmasak a személyek és az áruszállítás határokon történő ellenőrzésének visszaállításából eredő hatások enyhítésére.”

11.A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk
A belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítására és a kockázatértékelésre vonatkozó értesítés

(1)A belső határellenőrzés visszaállításáról vagy meghosszabbításáról szóló tagállami értesítések a következő információkat tartalmazzák:

a)a visszaállítás vagy meghosszabbítás indokolása, amely tartalmazza a közrendjét vagy a belső biztonságát fenyegető, komoly veszélyt jelentő eseményeket részletesen leíró valamennyi releváns adatot;

b)a visszaállítás vagy meghosszabbítás alkalmazási köre, megjelölve, hogy a belső határok mely részén vagy részein tervezik visszaállítani vagy meghosszabbítani a határellenőrzést;

c)az engedélyezett átkelőhelyek neve;

d)a határellenőrzés tervezett visszaállításának vagy meghosszabbításának időpontja és időtartama;

e)a 26. cikk (1) bekezdésében, meghosszabbítás esetén pedig a 26. cikk (2) bekezdésében említett, szükségességgel és arányossággal kapcsolatos megfontolások;

f)adott esetben a többi tagállam által meghozandó intézkedések.

Az értesítést két vagy több tagállam közösen is benyújthatja.

Az értesítést a Bizottság által végrehajtási jogi aktusban meghatározott és az interneten elérhetővé tett sablonnak megfelelően kell benyújtani. Az említett végrehajtási jogi aktust a 38. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”

(2)Amennyiben a 25a. cikk (4) bekezdésének megfelelően a határellenőrzés hat hónapja érvényben van, az ilyen ellenőrzés meghosszabbítására vonatkozó későbbi értesítések kockázatértékelést is tartalmaznak. A kockázatértékelés bemutatja az azonosított komoly veszély mértékét és várható alakulását, különösen azt, hogy az azonosított komoly veszély várhatóan mennyi ideig marad fenn, és a belső határok mely szakaszait érintheti, valamint az ilyen intézkedések által érintett vagy valószínűleg érintetté váló többi tagállammal folytatott koordinációs intézkedésekre vonatkozó információkat.

(3)Amennyiben a határellenőrzés visszaállításakor vagy meghosszabbításakor a 25. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nagymértékű, szabálytalan mozgásra hivatkoznak, a kockázatértékelésnek tájékoztatást kell nyújtania az ilyen szabálytalan mozgás mértékéről és tendenciáiról is, beleértve az érintett uniós ügynökségektől azok megbízatásának megfelelően beszerzett információkat és a releváns információs rendszerekből származó adatelemzést is.

(4)Az érintett tagállam a Bizottság kérésére rendelkezésre bocsát minden további információt, többek között a belső határokon történő határellenőrzés tervezett meghosszabbítása által érintett tagállamokkal folytatott koordinációs intézkedésekről, valamint megadja a 23. és 23a. cikkben említett intézkedések esetleges alkalmazásának értékeléséhez szükséges további tájékoztatást.

(5)Az (1) vagy (2) bekezdés szerinti értesítést benyújtó tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban van – dönthet úgy, hogy az értesítésben szereplő információk egészét vagy egy részét minősített adatnak nyilvánítja.
 
Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása által érintett többi tagállam megfelelő és biztonságos rendőrségi együttműködési csatornákon keresztül hozzáférjen az információkhoz.”

12.A szöveg a következő 27 a. cikkel egészül ki:

„27 a. cikk
Konzultáció a tagállamokkal és a Bizottság véleménye

(1)A 27. cikk (1) bekezdése szerint benyújtott értesítések kézhezvételét követően a Bizottság adott esetben konzultációs folyamatot alakíthat ki, és ennek részeként együttes ülésekre kerül sor a belső határon történő határellenőrzés visszaállítását vagy meghosszabbítását tervező tagállam, valamint a többi tagállam, különösen a határellenőrzések visszaállítása által közvetlenül érintett tagállamok és az érintett uniós ügynökségek részvételével.

A konzultáció különösen a következőkre vonatkozik: a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető azonosított veszély, a határellenőrzés tervezett visszaállításának relevanciája, figyelembe véve az alternatív intézkedések megfelelőségét, valamint a tagállamok közötti, a visszaállított határellenőrzésekkel kapcsolatos kölcsönös együttműködés megvalósításának módjai.

A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását vagy meghosszabbítását tervező tagállam a belső határokon végzett határellenőrzés során a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a szóban forgó konzultáció eredményeit.

(2)A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításával vagy meghosszabbításával kapcsolatban benyújtott értesítések kézhezvételét követően a Bizottság vagy bármely más tagállam – az EUMSZ 72. cikkének sérelme nélkül – véleményt bocsáthat ki, ha adott esetben az értesítésben és a kockázatértékelésben foglalt információk vagy bármely egyéb kiegészítő tájékoztatás alapján – aggályai vannak a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállításának vagy meghosszabbításának szükségességét vagy arányosságát illetően.

(3)A Bizottság véleményt bocsát ki a szóban forgó belső határellenőrzés szükségességéről és arányosságáról a belső határokon történő határellenőrzésnek a 25a. cikk (4) bekezdésén alapuló meghosszabbítására vonatkozó olyan értesítések kézhezvételét követően, amelyek eredményeként összesen tizennyolc hónapig folytatódik a határellenőrzés a belső határokon.

(4)A (2) vagy (3) bekezdésben említett vélemény kibocsátása esetén a Bizottság konzultációs folyamatot alakíthat ki annak érdekében, hogy a véleményt megvitassa a tagállamokkal. Amennyiben a Bizottság vagy valamely tagállam véleményt bocsát ki, amelyben aggodalmát fejezi ki a visszaállított belső határellenőrzés szükségességével vagy arányosságával kapcsolatban, a Bizottság elindítja ezt a folyamatot.

(5)Ha valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy olyan kivételes körülmények állnak fenn, amelyek a 25. cikk (5) bekezdésében említett maximális időtartamon túl is indokolják a belső határellenőrzés fenntartását, erről a 27. cikk (2) bekezdésével összhangban értesíti a Bizottságot. A tagállam által küldött új értesítés – a Bizottság (3) bekezdés szerinti véleményét szem előtt tartva – megindokolja, hogy miért fenyegeti továbbra is veszély a közrendet vagy a belső biztonságot. A Bizottság nyomon követő véleményt bocsát ki.”

13.A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk
Arra az esetre vonatkozó egyedi mechanizmus, ha a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését veszélyezteti

(1)Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a belső biztonságot vagy a közrendet fenyegető ugyanazon komoly veszély a tagállamok többségét érinti, veszélyeztetve ezzel a belső határok nélküli térség általános működését, javaslatot tehet a Tanácsnak a határellenőrzés tagállamok általi visszaállításának engedélyezéséről szóló végrehajtási határozat elfogadására, amennyiben a 23. és 23a. cikkben említett, rendelkezésre álló intézkedések nem elegendőek a veszély kezeléséhez.

(2)A határozat legfeljebb hat hónapos időszakra vonatkozik, és a Bizottság javaslata alapján további legfeljebb hat hónapos időszakokra meghosszabbítható mindaddig, amíg a veszély fennáll, figyelembe véve az (5) bekezdésben említett felülvizsgálatot.

(3)Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdésben említett veszély miatt visszaállítják vagy meghosszabbítják a határellenőrzést, ezen ellenőrzésnek a tanácsi határozat hatálybalépésétől kezdve az említett határozaton kell alapulnia.

(4)A Tanács (1) bekezdésben említett határozatában hivatkozni kell azokra a megfelelő enyhítő intézkedésekre is, amelyeket nemzeti és uniós szinten kell meghatározni a határellenőrzés visszaállítása által okozott hatások minimalizálása érdekében.

(5)A Bizottság felülvizsgálja az azonosított veszély alakulását, valamint az (1) bekezdésben említett tanácsi határozattal összhangban elfogadott intézkedések hatását annak értékelése céljából, hogy az intézkedések továbbra is indokoltak-e.

(6)A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot és a Tanácsban részt vevő többi tagállamot arról, hogy az (1) bekezdésben említett határozatnak megfelelően visszaállították a határellenőrzést.

(7)A Bizottság ajánlást adhat ki, amelyben megjelöli azokat a 23. és 23a. cikkben említett egyéb intézkedéseket, amelyek kiegészíthetik a belső határellenőrzést, vagy alkalmasabbak lehetnek az (1) bekezdésben említett, a belső biztonságot vagy a közrendet fenyegető azonosított veszély kezelésére.”

14.A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)a 31. cikk (1) bekezdésre változik;

b)a szöveg a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2)    Amennyiben valamely tagállam a 27. cikk (1) bekezdésének megfelelően értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a következőkről:

a)azon belső határszakaszok adatai, ahol a határellenőrzést vissza kell állítani;

b)a tervezett visszaállítás indokolása,

c)az engedélyezett átkelőhelyek neve;

d)a határellenőrzés tervezett visszaállításának időpontja és időtartama;

e)adott esetben a másik tagállam által meghozandó intézkedések.

(3)Előfordulhat, hogy a tájékoztatás olyan információkra vonatkozik, amelyeket a tagállamok a 27. cikk (4) bekezdése alapján minősítettnek nyilvánítottak.

Közbiztonsági okokból indokolt esetekben a tagállamok nem kötelesek megadni a (2) bekezdésben említett valamennyi információt.

Az információk minősítése nem zárja ki, hogy a Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az Európai Parlament részére történő, e cikk szerinti információ- és dokumentumtovábbításnak és -kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak.”

15.A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk
Jelentés a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról

(1)Azok a tagállamok, amelyek belső határaikon határellenőrzést végeztek, legkésőbb négy héttel a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetését követően jelentést nyújtanak be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, és adott esetben meghosszabbításáról.

(2)Az (1) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a határellenőrzést a 25a. cikk (5) bekezdésében említettek szerint meghosszabbították, az érintett tagállam a határellenőrzés kivételes fenntartása esetén tizenkét hónap elteltével, azt követően pedig tizenkét havonta jelentést nyújt be.

(3)A jelentés beszámol különösen a határellenőrzés szükségességére vonatkozó előzetes és nyomonkövetési vizsgálatról és a 26. cikkben említett kritériumok betartásáról, az ellenőrzések operatív végrehajtásáról, a szomszédos tagállamokkal folytatott gyakorlati együttműködésről, az intézkedésnek a személyek mozgását érintő hatásairól különösen a határrégiókban, valamint a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának eredményességéről, kitérve a határellenőrzés visszaállításának arányosságára vonatkozó utólagos értékelésre is.

(4)A Bizottság elfogadja és online elérhetővé teszi a szóban forgó jelentések egységes formátumát.

(5)A Bizottság véleményt adhat ki a határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról készített utólagos értékelésről.

(6)A Bizottság legalább évente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére a belső határellenőrzés nélküli térség működéséről („A schengeni rendszer helyzetéről szóló jelentés” címmel). A jelentés tartalmazza az összes olyan határozat felsorolását, amelyeket adott évben a belső határokon történő határellenőrzések visszaállítása céljából hoztak. Emellett ismerteti a schengeni térségen belüli, a harmadik országbeli állampolgárok szabálytalan mozgásával kapcsolatos tendenciákra vonatkozó információkat is, figyelembe véve az érintett uniós ügynökségek által szolgáltatott információkat, a releváns információs rendszerekből származó adatok elemzését, valamint annak értékelését, hogy szükséges és arányos volt-e a határellenőrzés visszaállítása a jelentés által lefedett időszakban.”

16.A 39. cikk (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

„h)A tagállamok értesítik a Bizottságot a határrégiónak minősülő helyi közigazgatási területekről és az azokban bekövetkezett minden érdemi változásról.”

17.A rendelet a következő 42b. cikkel egészül ki:

„42b. cikk

A határrégiókra vonatkozó értesítés

A tagállamok legkésőbb [e rendelet hatálybalépésétől számított két hónap]-ig értesítik a Bizottságot területük határrégiónak minősülő térségeiről.

A tagállamok továbbá tájékoztatják a Bizottságot az azokban bekövetkezett minden érdemi változásról.”

18.A rendelet a következő XI. melléklettel egészül ki:

„ XI. MELLÉKLET

Alapvetően szükséges utazás

A 2. cikk 23. pontjában említett alapvető feladatok vagy szükségletek az alábbi feladatok vagy szükségletek bármelyikének ellátása céljából történő utazásra utal:

i.egészségügyi szakemberek, egészségügyi kutatók, idősgondozással foglalkozó szakemberek;

ii.határ menti ingázó munkavállalók;

iii.szállító személyzet;

iv.diplomaták, nemzetközi szervezetek személyzete és nemzetközi szervezetek által meghívott olyan személyek, akiknek a fizikai jelenléte szükséges e szervezetek megfelelő működéséhez, katonai személyzet, és a humanitárius segítségnyújtásban dolgozók, valamint a polgári védelmi személyzet feladataik ellátása során;

v.tranzitutasok;

vi.kényszerítő családi okokból utazó utasok;

vii.tengerészek;

viii.nemzetközi védelemre szoruló személyek vagy más humanitárius okból védelemre szoruló személyek.”

19.A rendelet egy új, XII. melléklettel egészül ki:

„XII. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A belső határokon elfogott személyek átadására vonatkozó eljárás

(1)A határozatoknak tartalmazniuk kell annak a megállapításnak az indokait, hogy az adott személy nem rendelkezik tartózkodási jogosultsággal. A határozatok azonnal hatályba lépnek.

(2)A határozatot a B. részben foglalt formanyomtatványon kell kiadni, amelyet az illetékes nemzeti hatóság tölt ki.

A kitöltött formanyomtatványt át kell adni az érintett harmadik országbeli állampolgárnak, aki a formanyomtatvány aláírásával igazolja a határozat kézhezvételét, és az aláírt formanyomtatvány másolatát át kell adni a számára.

Abban az esetben, ha a harmadik országbeli állampolgár megtagadja a formanyomtatvány aláírását, az illetékes hatóság az aláírás megtagadásának tényét a formanyomtatvány „megjegyzések” rovatában jelzi.

(3)A beléptetés megtagadására vonatkozó határozatot kiadó nemzeti hatóságok rögzítik a következő adatokat:

a)amennyiben képesek megállapítani, az érintett harmadik országbeli állampolgár személyazonossága és állampolgársága,

b)ha van ilyen, a személyazonosító okmányra vonatkozó hivatkozások,

c)amennyiben rendelkezésre állnak, az érintett harmadik országbeli állampolgár személyazonosságára vagy állampolgárságára vonatkozó dokumentumok vagy adatok másolatai, a vonatkozó nemzeti és uniós adatbázisokkal együtt,

d)a beléptetés megtagadásának indokai,

e)a beléptetés megtagadásának dátuma,

f)azok a tagállamok, ahová a harmadik országbeli állampolgárt visszaküldték.

(4)A beléptetés megtagadására vonatkozó határozatot kiadó nemzeti hatóságok összegyűjtik a következő adatokat:

a)azon személyek száma, akiknek a beléptetését megtagadták;

b)azon személyek száma, akiknek a tartózkodását megtagadták;

c)a visszaküldött személyek száma;

d)az a tagállam/azok a tagállamok, ahová a személyeket visszaküldték;

e)amennyiben ez az információ rendelkezésre áll, az elfogott harmadik országbeli állampolgárok állampolgársága;

f)a beutazás és a tartózkodás megtagadásának indokai;

g)az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott azon határ típusa, amelynél a harmadik országbeli állampolgárokat visszaküldték.

(5)Azok a személyek, akiknek a beléptetését vagy tartózkodási jogosultságát megtagadták, jogorvoslattal élhetnek. A jogorvoslati eljárást a nemzeti jognak megfelelően kell lefolytatni. A harmadik országbeli állampolgár részére írásban, olyan nyelven, amelyet megértenek, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megértik, rendelkezésére kell bocsátani azon kapcsolattartó helyek listáját, ahol információval tudnak szolgálni a nemzeti joggal összhangban a nevében eljárni jogosult képviselőkről. A jogorvoslati kérelem benyújtásának nincs halasztó hatálya.

(6)A nemzeti jog alapján felhatalmazott hatóságok gondoskodnak arról, hogy a beléptetés megtagadására vonatkozó határozat hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárt haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül átadják a szomszédos tagállam illetékes hatóságainak. A szomszédos tagállam nemzeti joga alapján felhatalmazott hatóságok e célból együttműködnek a tagállam hatóságaival.

(7)Ha az (1) bekezdésben említett határozat hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárt fuvarozó szállította a határra, a helyileg illetékes hatóság:

a)utasíthatja a fuvarozót, hogy vegye át a harmadik országbeli állampolgárt, és haladéktalanul szállítsa vissza abba a tagállamba, ahonnan elszállította őt;

b)a visszaszállításig – a nemzeti jognak megfelelően és a helyi körülmények figyelembevételével – megteheti a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a harmadik országbeli állampolgárok, akiknek a beléptetését megtagadták, illegálisan beutazzanak.

B. RÉSZ

A belső határokon elfogott személyek átadására vonatkozó formanyomtatvány

 

Állam neve Az állam betűjele (A hivatal neve) ____________________________ _________________________________________________________________________(1) ÁTADÁSI ELJÁRÁS A BELSŐ HATÁRON _________________________-án/-én (időpontban) ___________ helyszínen (adja meg a közelben lévő belső határ típusát vagy a közös járőr általi elfogással kapcsolatos egyéb releváns információkat)______________________________________ Előttünk, alulírott __________________________________________________________________________________előtt megjelent: Személyes adatok (a rendelkezésre állás függvényében) Vezetéknév:________________________________________Utónév:_________________________________________ Születési idő:__________________________________ Születési hely:____________________________________________ Nem:_________ Állampolgárság:__________________________________ Lakóhely:_________________________________________ A személyazonosító okmány típusa:________________________________________________ száma:___________________________________ Kiállításának helye: ________________________________________________ ideje: ____________________________ Vízumszám, ha van ________________________ típus, amelyet ________________________________________________ adott ki Érvényes ________________________ -tól/től ________________________ -ig ________ napos időszakra: __________________________________________________________________ Indulás helye:__________________, az utazás módja:__________________ (adja meg az igénybe vett közlekedési eszközt, pl. járatszám), tájékoztatjuk arról, hogy (adja meg a hatályos nemzeti joggal kapcsolatos információkat) értelmében, az alábbi okok miatt nem jogosult az országban tartózkodni, és átadásra fog kerülni __________________-nak/nek: □ (A) nem rendelkezik érvényes úti okmánnyal/okmányokkal □ (B) hamis/hamisított úti okmánnyal rendelkezik □ (C) nem rendelkezik érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel □ (D) hamis/hamisított vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik □ (E) nem rendelkezik megfelelő dokumentumokkal a tartózkodás céljának és feltételeinek igazolására Nem tudta bemutatni a következő dokumentumo(ka)t: ___________________________________________________________________ □ (F) az Európai Unió tagállamainak területén a megelőző 180-napos időtartamon belül 90 napon át már tartózkodott □ (G) nem rendelkezik elegendő, a tartózkodás időtartamának és céljának megfelelő, illetve a származási vagy tranzitországba való visszatéréshez elegendő anyagi fedezettel □ (H) olyan személy, akire vonatkozóan beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki □ a SIS-ben □ a nemzeti nyilvántartásban □ (I) az Európai Unió egy vagy több tagállamának közrendjét, belső biztonságát, közegészségügyét vagy nemzetközi kapcsolatait fenyegető személy (minden egyes tagállamnak meg kell adnia az ilyen átadásra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos információkat) Megjegyzések □ Az érintett személy megtagadta a formanyomtatvány aláírását. Az érintett személy Az ellenőrzésért felelős tisztviselő Az érintett személy a nemzeti jog által előírtak szerint jogorvoslattal élhet a tartózkodási jogosultság hiányát megállapító határozattal szemben. Az érintett személy megkapja e dokumentum egy példányát (minden egyes államnak meg kell adnia a jogorvoslati jogra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és eljárással kapcsolatos információkat).

2. cikk

A 2008/115/EK irányelv módosítása

1. A 2008/115/EK irányelv 6. cikke (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A tagállamok tartózkodhatnak a területükön illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó kiutasítási határozat kiadásától, ha az érintett harmadik országbeli állampolgárt valamely másik tagállam – az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet* 23a. cikkében előírt eljárásnak megfelelően vagy kétoldalú megállapodások, illetve megegyezések keretében – visszafogadja.

Az a tagállam, amely az érintett harmadik országbeli állampolgárt az első albekezdésnek megfelelően visszafogadta, az (1) bekezdéssel összhangban kiutasítási határozatot ad ki. Ilyen esetekben az első albekezdésben megállapított eltérés nem alkalmazható.

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi meglévő, módosított vagy új kétoldalú megállapodásról, illetve megegyezésről.”

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 077., 2016.3.23., 1. o.).

3. cikk

A 2008/115/EK irányelv módosításának átültetése

2. A tagállamok legkésőbb [a rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül] elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A rendelkezéseket [a hatálybalépéstől számított 6 hónap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell e rendelet 2. cikkére, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 6. pontját azonban [az a nap, amikortól a 2. cikkben előírt módosításokat a tagállamokban alkalmazni kell]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, -án/-én.

(1)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A teljeskörűen működő és reziliens schengeni térség kialakítására vonatkozó stratégia, COM(2021) 277 final, 2021.6.2.

(2)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(3)    Az új migrációs és menekültügyi paktum keretében a Bizottság bejelentette egy külön schengeni fórum létrehozását, amelyben az érintett nemzeti hatóságok, például a belügyminisztériumok és a rendőrségek (a határrendészetek) vesznek részt nemzeti és regionális szinten a konkrétabb együttműködés és a tagállamok közötti erősebb bizalom elősegítése érdekében, támogatva ezáltal a schengeni rendszer megfelelő működését. Az első schengeni fórumra 2020. november 30-án, a másodikra pedig 2021. május 17-én került sor.

(4)    A Tanács (EU) 2020/912 ajánlása (2020. június 30.) az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások ideiglenes korlátozásáról és e korlátozás esetleges feloldásáról.

(5)    Lásd a hatásvizsgálat 2.1.2. szakaszát.

(6)    JOIN(2021) 32 final.

(7)    COM(2021) 591 final.

(8)    COM(2021) 753 final.

(9)    Az Európai Tanács 2021. május 24-i és 25-i rendkívüli ülése – Következtetések, EUCO 5/21 tanácsi dokumentum, 2021. május 25.

(10)    Lásd az (EU) 2016/399 rendelet (Schengeni határellenőrzési kódex) (6) preambulumbekezdését.

(11)    Mintegy 150 millió európai – az EU lakosságának 30 %-a – él határ menti régiókban. A határrégiók az EU területének 40 %-át teszik ki, és az EU GDP-jének 30 %-át állítják elő. Ezért a határok ellenőrzés nélküli átlépésének lehetőségét érintő változások társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt jelentősek.

(12)    Lásd a 2021. június 2-i schengeni stratégiát és a következő dokumentumot: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2018/621815/EPRS_BRI(2018)621815_EN.pdf.

(13)    2020/C 96 I/01 és COM(2020) 685 final.

(14)    A Covid19-világjárvány gyors terjedése 2020 márciusa és októbere között csaknem 300 000 halálesetet okozott az EU-ban a 2016 és 2019 közötti azonos időszakhoz képest. (Lásd: Eurostat, „Megnövekedett arányú mortalitás 2020-ban: különösen magas tavasszal és ősszel”, 2021. január 20.).    Bár mindig jelen volt a kontinensen, a terrorfenyegetés a Charlie Hebdo elleni 2015. januári támadás óta, valamint az úgynevezett Iszlám Állam szíriai növekedése óta nagyon hangsúlyossá vált Európában.    2015-ben 1 255 600 menedékkérő nyújtott be első alkalommal nemzetközi védelem iránti kérelmet az EU-ban, ami több mint kétszerese volt az előző évi számnak (lásd: Eurostat Newsrelease, „Menedékjog az uniós tagállamokban – A 2015-ben nyilvántartásba vett, első alkalommal menedékkérelmet benyújtó személyek száma meghaladja az 1,2 milliót”). Összehasonlításképpen 2018-ban 699 000 kérelmet nyújtottak be az EU-ban, amelyek közül 631 000 első kérelem volt (lásd: Európai Bizottság, „Uniós statisztikák a migrációról”).

(15)    2015 szeptembere óta több mint 250 alkalommal állították vissza a határforgalom-ellenőrzést a belső határokon.

(16)    A görög külső határon 2016-ban feltárt súlyos hiányosságok négy tanácsi ajánlás elfogadásához vezettek, amelyek a 29. cikk alapján öt tagállamot (Ausztria, Németország, Svédország, Dánia és Norvégia) szólítottak fel arra, hogy 2016 májusa és 2017 novembere között ideiglenesen állítsák vissza a belső határaikon történő határellenőrzést.

(17)    A Bizottság (EU) 2017/820 ajánlása (2017. május 12.) a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről.

(18)    A Covid19-világjárvány idején a tagállamok a belső határellenőrzések visszaállítása helyett egészségügyi ellenőrzéseket is végezhettek volna a határ menti területeken.

(19)    Lásd a Bíróság C-188/10. és C189/10. sz. Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítéletét.

(20)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(21)    A június 2-i schengeni stratégiában (COM(2021)277) bejelentetteknek megfelelően a Bizottság jogalkotási javaslatot készít elő annak érdekében, hogy az előzetes utasinformációk használatát kiterjessze a schengeni térségen belüli járatokra is. Jelenleg a PNR-adatokkal ellentétben az adatokat csak a harmadik országokból az Unióba érkező járatok esetében gyűjtik szisztematikusan.

(22)    A Tanács 1053/2013/EU rendelete (2013. október 7.) a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).

(23)    Javaslat – A Tanács rendelete a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és működéséről, valamint az 1053/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről, COM(2021) 278 final, 2021.6.2.

(24)    Lásd a Schengeni határellenőrzési kódex (6) preambulumbekezdését.

(25)    A Tanács (EU) 2020/912 ajánlása (2020. június 30.) az Európai Unióba irányuló, nem alapvetően szükséges utazások ideiglenes korlátozásáról és e korlátozás esetleges feloldásáról.

(26)    Megállapodás az Európai Unió állam-, illetve kormányfői között, 2020. március 26.

(27)    COM(2020) 727.

(28)    Például az Európai Parlament 2020. november 24-i állásfoglalása a schengeni rendszerről és a Covid19-válság során hozott intézkedésekről (2020/2801(RSP)), az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről (2020/2640(RSP)), az Európai Parlament 2020. szeptember 17-i állásfoglalása a Covid19-ről: az egészségügyi értékelések és a kockázati besorolás uniós koordinációja, valamint a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt hatások (2020/2780(RSP)), az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről (2017/2256(INI)).

(29)    Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az (EU) 2016/399 rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítására alkalmazandó szabályok tekintetében történő módosításáról, COM(2017) 571, 2017.9.27.

(30)    COM(2021) 277.

(31)    COM(2020) 690 final, A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban, 6. o., https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:91ce5c0f-12b6-11eb-9a54-01aa75ed71a1.0007.02/DOC_1&format=PDF .  

(32)    Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(33)     https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12827-Ideiglenes-ellenorzesek-a-belso-hatarokon-a-Schengeni-hatarellenorzesi-kodex-modositasa_hu .

(34)     https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/46250564-669a-11eb-aeb5-01aa75ed71a1/language-en/format-PDF/source-search .

(35)     https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/bf14de68-6698-11eb-aeb5-01aa75ed71a1/language-en .

(36)    Belső Politikák Főigazgatósága, A igazgatóság: Gazdaság- és tudománypolitika, Az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Hozzáadott Érték Osztály, PE 578.974, 2016. május: „A schengeni rendszer felfüggesztésének költsége: a schengeni rendszeren belüli határellenőrzések hatása az egységes piacra”, az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának felkérésére, https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/578974/IPOL_STU(2016)578974_EN.pdf.

(37)    Lásd a csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

(38)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak, „A schengeni rendszer helyreállítása – ütemterv”, COM(2016) 120 final, 2016.3.4.

(39)    A Bizottság (EU) 2017/820 ajánlása (2017. május 12.) a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről, C(2017)3349 (HL L 122., 2017.5.13., 79. o.).

(40)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o.).

(41)    A „profilalkotás” az egyének személyes jellemzők szerinti kategorizálásaként értelmezhető. Ezek a jellemzők lehetnek „állandók” (például kor vagy magasság) vagy „változók” (például ruházat, szokások, preferenciák és a viselkedés egyéb elemei). A profilalkotás magában foglalja az adatbányászatot is, amelynek során az egyéneket egyes megfigyelhető jellemzőik alapján kategorizálják annak érdekében, hogy bizonyos hibahatárral kikövetkeztessenek más, nem megfigyelhető jellemzőket.

(42)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(43)    COM(2020) 727.

(44)    Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló 851/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM(2020) 726.

(45)    2020/C 102 I/03.

(46)    A Tanács 1053/2013/EU rendelete (2013. október 7.) a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).

(47)    A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(48)    HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(49)    A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(50)    HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(51)    A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(52)    A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(53)    HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(54)    A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(55)    Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(56)    A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.).

(57)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o).