EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.7.30.
COM(2021) 435 final
2021/0249(NLE)
Javaslat
A TANÁCS VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
a Németországot a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 168. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazásának folytatására felhatalmazó 2009/791/EK határozat módosításáról
INDOKOLÁS
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelv 1 (a továbbiakban: héairányelv) 395. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket alkalmazzon a hozzáadottérték-adó beszedésének egyszerűsítésére vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.
A Bizottság által 2021. február 19-én iktatott levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: Németország) felhatalmazást kért a héairányelv 168. és 168a. cikkétől eltérő azon intézkedés alkalmazásának folytatására, amelynek értelmében nem vonható le héa azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a tekintetében, amelyek több mint 90 %-ban az adóalany saját használatára, illetve az adóalany alkalmazottai általi használatra, vagy általában vállalkozásidegen célokra vagy nem gazdasági tevékenységek céljaira szolgálnak. A kérelemhez csatolták a szóban forgó intézkedés alkalmazásáról szóló, a 2018. december 20-i (EU) 2018/2060 tanácsi végrehajtási határozattal 2 módosított, 2009. október 20-i 2009/791/EK tanácsi határozat 3 2. cikke által előírt jelentést.
A héairányelv 395. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2021. március 17-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Németország kérelméről. A Bizottság 2021. március 18-án kelt levelében értesítette Németországot arról, hogy birtokában van a kérés elbírálásához szükséges valamennyi információnak.
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
A héairányelv 168. cikke előírja, hogy az adóalany jogosult levonni az adóköteles tevékenységeinek céljaira beszerzett termékekre vagy igénybe vett szolgáltatásokra kivetett héát. A héairányelv 168a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy egy adóalany vállalkozásának vagyonát képező, az adóalany által a vállalkozási tevékenység céljára és attól eltérő célra egyaránt használt ingatlan esetében az ezen ingatlannal kapcsolatos ráfordítások héája csak a vállalkozási tevékenység céljára való használat arányában vonható le. A héairányelv 168a. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok e szabályt olyan egyéb termékekhez kapcsolódó ráfordítások héájára is alkalmazhatják, amelyek meghatározásuk szerint a vállalkozás vagyonának részét képezik. A 168a. cikket a 2009. december 22-i 2009/162/EU tanácsi irányelv 4 illesztette be a héairányelvbe annak érdekében, hogy a levonás a ténylegesen üzleti célú használat arányára korlátozódjon, és így hatékonyabban érvényesüljön az az elv, amely szerint adólevonásra csak annyiban van lehetőség, amennyiben az érintett termékeket és szolgáltatásokat az adóalany a vállalkozásának céljaira használja fel.
A héairányelv 395. cikke értelmében a tagállamok az adóbeszedés egyszerűsítése, illetve egyes adócsalások és -kikerülések megelőzése érdekében a héairányelv rendelkezéseitől eltérő intézkedéseket alkalmazhatnak, amennyiben arra a Tanácstól felhatalmazást kaptak.
Németország kérelmezte, hogy továbbra is alkalmazhassa a héairányelv 168. és 168a. cikkétől eltérő azon intézkedést, amely lehetővé teszi számára, hogy teljes egészében kizárja a levonási jogból azon áruk és szolgáltatások héáját, amelyeket az adóalanyok több mint 90 %-ban magáncélra vagy vállalkozásidegen célokra használnak, ideértve a nem gazdasági tevékenységeket is.
Ezt a Németországot érintő eltérő intézkedést eredetileg a 2000. február 28-i 2000/186/EK tanácsi határozat 5 engedélyezte a 2002. december 31-ig tartó időszakra, majd a 2003. május 13-i 2003/354/EK tanácsi határozat 6 a 2004. június 30-ig tartó időszakra, a 2004. november 19-i 2004/817/EK tanácsi határozat 7 a 2009. december 31-ig tartó időszakra, a 2009. október 20-i 2009/791/EK tanácsi határozat pedig a 2012. december 31-ig tartó időszakra. Az utóbbi időszakot a 2012. november 13-i 2012/705/EU tanácsi végrehajtási határozat 8 2015. december 31-ig, a 2015. december 10-i (EU) 2015/2428 tanácsi végrehajtási határozat 9 2018. december 31-ig, a 2018. december 20-i (EU) 2018/2060 tanácsi végrehajtási határozat 10 pedig 2021. december 31-ig hosszabbította meg.
Jelenlegi kérelmében Németország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az eltérő intézkedés alkalmazása nagyon hatékonynak bizonyult, és jelentős mértékben leegyszerűsíti a héa beszedését. Emellett segít megelőzni az adócsalást és az adókikerülést is.
Az előzetesen felszámított héa levonásának lehetővé tétele kapcsán a legalább 10 %-os üzleti célú felhasználás előírása viszonylag alacsonynak számít. Németország úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedés időbeli hatályának meghosszabbítása csak kisebb mértékben fog hatást gyakorolni a fogyasztás végső szakaszában beszedett héabevétel teljes összegére, és ennélfogva nem befolyásolja kedvezőtlenül az Unió héaalapú saját forrásait.
Németország szerint az intézkedés csökkenti az adófizetők és az adóhatóságok adminisztratív terheit, mivel az ilyen áruk üzleti és nem üzleti célú felhasználásának arányát nem kell nyomon követni és kiigazítani, és ezért nem kell nyilvántartást vezetni a kapcsolódó változásokról. A 10 %-os korlát megfelel a német jövedelemadó-szabályozásban előirányzott mértéknek is. Az említett szabályozás értelmében csak a legalább 10 %-ban üzleti célokra használt termékek tekinthetők a vállalkozás vagyonát képező eszközöknek.
Az eltérések engedélyezése általában korlátozott időre szól annak érdekében, hogy fel lehessen mérni, hogy a különös intézkedés megfelelő és eredményes-e. E tekintetben a Bizottság – a Németországtól kapott információk alapján – úgy véli, hogy az üzleti és nem üzleti célú használat közötti, 10 % / 90 %-os felosztás továbbra is szilárd alapot jelent azon ügyletek kiválogatására, amelyek esetében az üzleti célú használat elhanyagolhatónak tekinthető.
Következésképpen a szóban forgó különös intézkedés mind az adóhatóságok, mind pedig a vállalkozások számára egyszerűsítést jelent, mivel nincs szükség azon termékek és szolgáltatások későbbi használatának ellenőrzésére, amelyek esetében a beszerzés idején érvényben volt a levonási jogból való kizárás, különös tekintettel a magáncélú használatnak a héairányelv 16. vagy 26. cikkéből eredő, lehetséges megadóztatására, valamint a levonásnak az említett irányelv 184–192. cikke által előírt korrekcióira. Ezért helyénvaló meghosszabbítani az eltérő intézkedés hatályát.
A hatály meghosszabbítását ugyanakkor indokolt időben korlátozni, lehetővé téve ezáltal annak értékelését, hogy az eltérés alapjául szolgáló feltételek továbbra is fennállnak-e. Ezért a Bizottság az eltérés 2024 végéig történő meghosszabbítását javasolja, valamint annak előírását, hogy amennyiben Németország 2024 utánra további hosszabbítást tervez, a hosszabbítás iránti kérelemmel együtt legkésőbb 2024. március 31-ig nyújtson be egy jelentést, amely magában foglalja az üzleti és a nem üzleti célú használat közötti, a levonási jogból való kizárás alapjául szolgáló felosztási arány felülvizsgálatát.
Mivel a 2009. október 20-i 2009/791/EK tanácsi határozat elfogadására a héairányelvet a 168a. cikkel kiegészítő, 2009. december 22-i 2009/162/EU tanácsi irányelv elfogadása előtt került sor, az előbbi irányelv címe nem hivatkozik a 168a. cikkre. Ezért ennek a 2009/791/EK tanácsi határozat címe és tartalma közötti következetlenségnek a kiküszöbölése érdekében a 2009/791/EK tanácsi határozat címét a héairányelv 168a. cikkére való hivatkozás beillesztése révén módosítani kell.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
Hasonló eltérésekre más tagállamok (Ausztria 11 és Hollandia 12 ) is engedélyt kaptak, azaz kizárhatták a levonási jogból az olyan termékek, illetve szolgáltatások után fizetendő héát, amelyek több mint 90 %-ban az adóalany saját használatára, illetve az adóalany alkalmazottai általi használatra, vagy általában vállalkozásidegen célokra vagy nem gazdasági tevékenységek céljaira szolgálnak.
A héairányelv 176. cikke értelmében a Tanácsnak meg kell állapítania, hogy milyen kiadások nem jogosítanak a héa levonására. Ennek megtörténtéig az irányelv felhatalmazza a tagállamokat az 1979. január 1-jén hatályban lévő korlátozások fenntartására. Ebből következően számos felfüggesztő („standstill”) rendelkezés létezik, amely korlátozza az adóalanyok héalevonási jogát.
A korábbi olyan kezdeményezések ellenére, amelyek annak szabályozására irányultak, hogy mely kiadáskategóriák tartozzanak a levonási jogra vonatkozó korlátozások hatálya alá 13 , a szóban forgó eltérés mindaddig indokolt, amíg uniós szinten nem kerül sor az idevágó szabályok harmonizálására.
A javasolt intézkedés tehát összhangban van a héairányelv hatályos rendelkezéseivel.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
A héairányelv 395. cikke.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
A héairányelvnek a javaslat alapját képező rendelkezésére tekintettel a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.
•Arányosság
A határozat felhatalmazást ad egy tagállam számára, annak saját kérelme alapján, kötelezettséget tehát nem keletkeztet.
Az eltérés korlátozott hatályára tekintettel a különös intézkedés arányban áll a kitűzött célokkal, vagyis az adóbeszedési eljárás egyszerűsítésére és egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére irányuló törekvésekkel. A javaslat nem lépi túl az e célok eléréshez szükséges mértéket.
•A jogi aktus típusának megválasztása
Javasolt aktus: tanácsi végrehajtási határozat.
A 2006/112/EK tanácsi irányelv 395. cikke értelmében a hozzáadottérték-adóra vonatkozó közös rendelkezésektől kizárólag abban az esetben lehet eltérni, ha arra a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag felhatalmazást ad. A tanácsi végrehajtási határozat a legmegfelelőbb jogi aktus, mivel az egy-egy tagállamnak is címezhető.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
A javaslat Németország kérelmén alapul, és kizárólag ezt a tagállamot érinti.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
Külső szakértők bevonására nem volt szükség.
•Hatásvizsgálat
A tanácsi végrehajtási határozatra irányuló javaslat célja, hogy egyszerűsítse a héa beszedésének eljárását azáltal, hogy lehetővé teszi Németország számára, hogy továbbra is alkalmazzon egy olyan eltérő intézkedést, amely révén teljes mértékben kizárhatja a levonási jogból az azon áruk és szolgáltatások után fizetendő héát, amelyeket az adóalany több mint 90 %-ban magáncélra vagy vállalkozásidegen célokra használ, beleértve a nem gazdasági tevékenységeket is. Ez az intézkedés alkalmas és hatékony eszköznek bizonyult.
Németország úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedés időbeli hatályának meghosszabbítása nem fog negatív hatást gyakorolni a fogyasztás végső szakaszában beszedett héabevétel teljes összegére, és ennélfogva nem befolyásolja kedvezőtlenül az Unió héaalapú saját forrásait.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javaslatnak nincs az uniós költségvetést érintő negatív vonzata.
5.EGYÉB ELEMEK
A javaslat időben korlátozott, és hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amely 2024. december 31-én lép életbe.
2021/0249 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
a Németországot a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 168. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazásának folytatására felhatalmazó 2009/791/EK határozat módosításáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre 14 és különösen annak 395. cikke (1) bekezdésének első albekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)A 2006/112/EK irányelv 168. és 168a. cikke az adóalanyok számára az adóköteles tevékenységeik céljára értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások után felszámított hozzáadottérték-adóval (héa) kapcsolatos levonási jogot szabályozza. Németország felhatalmazást kapott arra, hogy olyan eltérő intézkedést vezessen be, amelynek célja az, hogy kizárja a levonási jog hatálya alól az azon termékek és szolgáltatások után felszámított héát, amelyeket az adóalany 90 %-ot meghaladó mértékben saját személyes céljaira, alkalmazottai céljaira vagy általában vállalkozásidegen célokra vagy nem gazdasági tevékenységekre használ fel.
(2)A 2000/186/EK tanácsi határozat 15 eredetileg arra hatalmazta fel Németországot, hogy bevezesse és 2002. december 31-ig alkalmazza a 77/388/EGK tanácsi irányelv 16 6. és 17. cikkétől eltérő intézkedéseket. A 2003/354/EK tanácsi határozat 17 felhatalmazta Németországot, hogy 2004. június 30-ig alkalmazza a 77/388/EGK irányelv 17. cikkétől eltérő intézkedést. A 2004/817/EK tanácsi határozat 18 2009. december 31-ig meghosszabbította a szóban forgó felhatalmazást.
(3)A 2009/791/EK tanácsi határozat 19 felhatalmazta Németországot a 2006/112/EK irányelv 168. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazásának folytatására. Több egymást követő meghosszabbítás nyomán a szóban forgó felhatalmazás időbeli hatálya a jelenleg érvényes rendelkezés szerint 2021. december 31-én jár le.
(4)A 2009. december 22-i 2009/162/EU tanácsi irányelv 20 kiegészítette a 2006/112/EK irányelvet a 168a. cikkel annak érdekében, hogy a levonás a ténylegesen üzleti célú használat arányára korlátozódjon, és így hatékonyabban érvényesüljön az az elv, amely szerint adólevonásra csak annyiban van lehetőség, amennyiben az érintett termékeket, illetve szolgáltatásokat az adóalany a vállalkozásának céljaira használja fel. A 2009/791/EK határozat címében ezért hivatkozni kell a 2006/112/EK irányelv 168a. cikkére is.
(5)Németország a 2021. február 19-én kelt levelében kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz (a továbbiakban: kérelem) azon felhatalmazásának meghosszabbítása iránt, amely lehetővé teszi számára egy, a 2006/112/EK irányelv 168. és 168a. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazásának folytatását azon termékek és szolgáltatások héájának a levonási jogból való kizárása céljából, amelyeket az adóalany több mint 90 %-ban magáncélra vagy vállalkozásidegen célokra használ, ideértve a nem gazdasági tevékenységeket is. Németország a kérelméhez mellékelt egy, az eltérő intézkedés alkalmazásáról szóló jelentést, amely a 2009/791/EK határozat 2. cikkében foglalt követelménynek megfelelően magában foglalta a héa levonására vonatkozó jog tekintetében alkalmazott felosztási arány értékelését is.
(6)A 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően a Bizottság 2021. március 17-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Németország kérelméről. A Bizottság 2021. március 18-án kelt levelében értesítette Németországot arról, hogy birtokában van a kérés elbírálásához szükséges valamennyi információnak.
(7)Németország szerint az intézkedés nagyon hatékonynak bizonyult a héa beszedésének egyszerűsítése, valamint az adócsalás és adókikerülés megelőzése tekintetében. Az intézkedés mind a vállalkozások, mind az adóhatóságok számára az adminisztratív terhek csökkenését eredményezi, mivel nincs szükség azon termékek és szolgáltatások későbbi használatának ellenőrzésére, amelyek esetében a beszerzés idején érvényben volt a levonási jogból való kizárás. Ezért indokolt felhatalmazni Németországot arra, hogy további meghatározott időtartamra, 2024. december 31-ig folytassa e különös intézkedés alkalmazását.
(8)Amennyiben Németország úgy véli, hogy szükséges a felhatalmazás időbeli hatályának 2024-en túli kiterjesztése, 2024. március 31-ig kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz, és mellékelnie kell hozzá egy, az alkalmazott felosztási arány értékelését tartalmazó, az intézkedés alkalmazásáról szóló jelentést.
(9)Az eltérő intézkedésnek nem lesz kedvezőtlen hatása az Unió héából származó saját forrásaira.
(10)A 2009/791/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 2009/791/EK határozat a következőképpen módosul:
1. A cím helyébe a következő szöveg lép:
„A Tanács határozata (2009. október 20.) a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 168. és 168a. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazásának folytatására történő felhatalmazásáról”.
2. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„2. cikk
Ez a határozat 2024. december 31-én hatályát veszti.
Az e határozatban előírt eltérő intézkedés időbeli hatályának meghosszabbítására vonatkozó kérelmet 2024. március 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.
A kérelemhez mellékelni kell egy, az ezen intézkedés alkalmazásáról szóló jelentést, amely magában foglalja a héa levonására vonatkozó jog tekintetében az e határozatban foglaltak alapján alkalmazott felosztási arány értékelését.”
2. cikk
E határozatnak a Németországi Szövetségi Köztársaság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök