EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.2.12.
COM(2021) 54 final
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáről
(EGT-vonatkozású szöveg)
INDOKOLÁS
1. A JAVASLAT HÁTTERE
• A javaslat indokai és céljai
Az Eurostat évtizedek óta készít európai agrárstatisztikákat az uniós mezőgazdaságról. Ezek a statisztikák jelenleg a következő területeket fedik le: a gazdaságok szerkezete, mezőgazdasági számlarendszer, állattenyésztés és növénytermesztés, ökológiai gazdálkodás, mezőgazdasági árak, peszticidek, tápanyagok és egyéb agrár-környezetvédelemi tényezők. A statisztikák elsősorban a közös agrárpolitika (KAP) és más fontos uniós politikák ellenőrzésére és értékelésére, valamint a politikai döntéshozatal támogatására szolgálnak.
2016-ban értékelték 1 ezeket az adatgyűjtéseket, és megállapították, hogy a mezőgazdaságban, a KAP-ban és más kapcsolódó uniós politikákban bekövetkezett változások figyelembevételével naprakésszé kell tenni őket. A 2020-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia 2 az Európai Bizottság által a tagállamokkal szoros együttműködésben folytatott nagyszabású program, amely az Európai Unió agrárstatisztikáinak korszerűsítésére irányul. Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága által támogatott stratégia a célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) részét képezi, amelynek célja az európai agrárstatisztikai rendszer (EASS) egyszerűsítése és fejlesztése. A stratégia emellett nemzetközi ajánlásokhoz, köztük az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentésére vonatkozó iránymutatásához, valamint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének normáihoz is igazodik, és az ENSZ agrár- és vidékstatisztikák javítására vonatkozó globális stratégiájának végrehajtását is magában foglalja.
A mezőgazdaság gazdasági szempontból viszonylag kevésbé hangsúlyos ágazat, ugyanakkor az Európai Unió szárazföldi területének közel felét lefedi, és élelmiszer-ellátásának túlnyomó részéről gondoskodik, szavatolva az élelmiszer- és az élelmezésbiztonságot. Jelentősen befolyásolja az éghajlatváltozást és a környezetet, emellett sok vidéki közösség megélhetését biztosítja. Az Uniónak a legpontosabb adatokra van szüksége ezen a területen, hogy olyan szakpolitikákat alakíthasson ki, amelyek minden európai polgár előnyére válnak annak köszönhetően, hogy több szempont figyelembevételével, a lehető leghatékonyabban és legeredményesebben osztják el a KAP és a hozzá kapcsolódó intézkedések jelentős költségvetési forrásait. A mezőgazdaság ezenkívül központi helyet foglal el az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közleményben 3 , különösen az abban megfogalmazott, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában.
A mezőgazdasági ágazat egészének teljesítménye a mezőgazdasági áruk és szolgáltatások volumenében és árában bekövetkező változásokra vonatkozó adatok számviteli szerkezetbe foglalásával értékelhető. Ennek érdekében a mezőgazdasági számlarendszer (EAA) összehasonlítható adatokkal szolgál, amelyek alapján a fő felhasználók – különösen az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága – fontos makrogazdasági szintű információkhoz juthatnak.
Az EAA a számlák európai rendszerének (ESA 2010) szatellitszámlájaként szorosan követi a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant. Összeállításához azonban megfelelő szabályokat és módszereket kell kidolgozni. A jelenlegi módszertan alapján a tagállamok 2000 óta szolgáltatnak nemzeti és regionális mezőgazdasági számlákat az Eurostat számára. 2004-ben hatályba lépett a közösségi mezőgazdasági számlarendszerről szóló, 2003. december 5-i 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4 , és hivatalos keretbe foglalta a számlarendszer nemzeti szintű részét. A rendelet azóta hat alkalommal módosult. A rendelet ugyan nem tér ki a regionális szintű számlákra, de egy informális megállapodás alapján szinte minden tagállam továbbra is rendszeresen közli őket. Ez nem a legjobb megoldás, mivel az informális megállapodásban tárgyalt statisztikák hivatalosan nem képezik az EAA részét, és nincsenek sem kötelező erejű kötelezettségek, sem teljesítési garancia. Mivel azonban a regionális mezőgazdasági számlarendszer lényeges, kiforrott statisztikai adatokat jelent, a mezőgazdasági számlarendszerről szóló rendeletbe való belefoglalásával hivatalos keretbe kell illeszteni. Csak így biztosítható a minősége. Az Európai Számvevőszék 1/2016. sz. különjelentésében 5 azonosította ezt a problémát, és a regionális mezőgazdasági számlarendszer hivatalos keretbe foglalását ajánlotta. A Bizottság elfogadta ezt a megállapítást.
Ez az 1/2016. sz. különjelentés az EAA-minőségjelentés hiányára is rámutatott. Az Eurostat 2016 óta dolgozik ennek az ajánlásnak a végrehajtásán, a tagállamok pedig a 223/2009/EK rendelet 6 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt előírásokra figyelemmel (nagyon kevés kivétellel) 2019 óta nyújtanak be EAA-minőségjelentéseket. A 12. cikk viszont úgy rendelkezik, hogy az ágazati jogszabályoknak kifejezetten tartalmazniuk kell minőségjelentési követelményeket, ami lehetővé teszi az adatszolgáltatási határidők mellett a minőségjelentések módozatainak, szerkezetének, gyakoriságának és értékelési mutatóinak meghatározását. A pontos minőségjelentési rendelkezések jelenleg mindössze informálisak, ezért a 223/2009/EK rendelet említett hatályos előírásai szerint hivatalos keretbe kell foglalni őket.
Végezetül a tagállamok a nemzeti szintű adatokat illetően első becsült adatokat (n. referenciaév novemberi határidővel), második becsült adatokat (n+1. év januári határidővel) és végleges adatokat (n+1. év szeptemberi határidővel) szolgáltatnak az EAA-hoz. A második adatközlés túl hamar követi az elsőt ahhoz, hogy a minőség kellőképpen javuljon, tehát a második becslés adatszolgáltatási határidejét ki kell tolni két hónappal, vagyis át kellene helyezni a referenciaévet követő év januárjának végéről ugyanazon év márciusának végére.
• Összhang a szakpolitikai területen hatályos szakpolitikai rendelkezésekkel
A politikai döntéshozóknak, vállalkozásoknak és az állampolgároknak megbízható és kiváló minőségű statisztikákra van szükségük ahhoz, hogy megfelelő, tényekkel alátámasztott döntéseket hozhassanak.
A fent említett 2020. évi agrárstatisztikai stratégia fő célkitűzései közé tartoztak az alábbiak:
·kiváló minőségű statisztikák készítése, amelyek megfelelnek a felhasználók hatékonysági és eredményességi igényeinek;
·az európai agrárstatisztikák harmonizációjának és koherenciájának fokozása.
Az e javaslatban szereplő három terület közvetlenül kapcsolódik ezekhez a célkitűzésekhez.
• Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
A 2013 és 2017 közötti időszakra vonatkozó (2020-ig meghosszabbított 7 ) európai statisztikai program 8 fő mozgatórugója az európai szakpolitikákat elősegítő, minőségi statisztikák iránti igény. A környezeti- és agrárstatisztikák az e program alapján történő statisztikai adat-előállítás három pillérének egyikét jelentik. A program lényeges célkitűzései közé tartozik „a mezőgazdasági adatok gyűjtésének felülvizsgálata és egyszerűsítése a közös agrárpolitika 2013 utáni felülvizsgálatával összhangban”, valamint „a mezőgazdasági adatok gyűjtési folyamatainak átalakítása, különösen a szolgáltatott adatok minőségének és időszerűségének javítása érdekében”. A mostani kezdeményezés ezt a célkitűzést valósítja meg.
Azzal, hogy színvonalasabb adatokat nyújt a környezet, a lakosság, a régiók és a gazdaság javát szolgáló agrárágazati fenntarthatóság értékeléséhez, az európai agrárstatisztikai információs rendszer a von der Leyen vezette Bizottság hat prioritása 9 közül legalább az alábbi kettő megvalósításához is hozzájárul:
·„a termelőtől a fogyasztóig” és a biodiverzitási stratégián alapuló európai zöld megállapodás; és
·emberközpontú gazdaság.
Az agrárstatisztikák azonban a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést érintő vagy az által érintett más uniós vagy tagállami prioritások esetében is hasznosak.
Ezen túlmenően a jelenleg intézményközi egyeztetés alatt álló, az egységes piacra vonatkozó programra irányuló javaslat 10 keretet biztosít az európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és közzétételének finanszírozásához. Az uniós szakpolitikák végrehajtása az Unió gazdasági, társadalmi, területi és környezeti helyzetére vonatkozó, kiváló minőségű, összehasonlítható és megbízható statisztikai információkat igényel. Ezenkívül az európai statisztikák lehetővé teszik, hogy az uniós polgárok megérthessék a demokratikus folyamatot, abban részt vehessenek, valamint, hogy vitát folytathassanak az Unió jelenéről és jövőjéről. Az agrárstatisztikák esetében a közös agrárpolitika, a közös halászati politika, valamint a környezetvédelmi, az élelmezésbiztonsági és az állatjóléti politikák igényeihez igazodó, időszerű és lényeges adatok szolgáltatásán van a hangsúly.
Az agrárstatisztikák kiváló minőségű statisztikai bizonyítékot nyújtanak a közös agrárpolitika végrehajtásához és ellenőrzéséhez. A KAP fontos szerepet játszik a munkahelyteremtés, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdításában az Unión belül. A közös agrárpolitika szerves részét képező vidékfejlesztési politika a szociális célkitűzései mellett arra irányul, hogy javítsa a mezőgazdasági termelés versenyképességét és fenntarthatóságát. A KAP az Unió teljes költségvetésének több mint 37 %-át teszi ki a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben.
Az agrárstatisztikákra egyre inkább szükség van olyan egyéb kulcsfontosságú uniós politikákhoz is, mint az európai zöld megállapodás, a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politika, a kereskedelempolitika, a regionális politika stb.
2. JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
• Jogalap
Az európai statisztikai tevékenység jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 338. cikke. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el statisztikák készítésére vonatkozóan, amennyiben ez az Unió tevékenységeinek ellátásához szükséges. A 338. cikk meghatározza az európai statisztikák készítésére vonatkozó követelményeket, és kimondja, hogy annak a pártatlanság, a megbízhatóság, a tárgyilagosság, a tudományos függetlenség, a költséghatékonyság és a statisztikai adatok bizalmas kezelésének tiszteletben tartásával kell történnie.
A minőségjelentések jogalapja a 223/2009/EK rendelet 12. cikke.
• Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
A szubszidiaritás elve érvényesül, amennyiben a javaslat nem tartozik az Unió kizárólagos hatáskörébe. Az európai statisztikai rendszer (ESR) biztosítja a statisztikai információk infrastruktúráját. A rendszert úgy alakították ki, hogy kielégítse a demokratikus társadalmakban a döntéshozatali folyamat körében felmerülő különféle felhasználói igényeket. Az e rendeletre irányuló javaslat kidolgozásának célja az ESR-partnerek fő tevékenységeinek védelme az EAA-statisztikák minőségének és összehasonlíthatóságának eredményesebb biztosítása mellett.
A statisztikai adatokkal szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy következetesek és összehasonlíthatók legyenek. Egyértelmű európai keret – vagyis a közös statisztikai fogalmakat, jelentéstételi formátumokat és minőségi követelményeket meghatározó európai jogszabály – hiányában a tagállamok nem tudják megvalósítani a szükséges következetességet és összehasonlíthatóságot.
Az összehasonlíthatósági követelmény a KAP miatt nagyon fontos az agrárstatisztikák esetében.
A tagállamok független fellépésével nem érhető el megfelelően a javasolt fellépés célja. A javasolt jogi aktus hatálya alá tartozó tárgykörökre vonatkozó statisztikai információk összehasonlíthatóságát biztosító uniós jogszabály alapján hatékonyabban lehet fellépni uniós szinten. Eközben magát az adatgyűjtést végezhetik a tagállamok.
• Arányosság
A javaslat az alábbi okokból megfelel az arányosság elvének:
A javaslat az összes tagállamban azonos elvek alkalmazásával biztosítja majd a gyűjtött és összeállított európai agrárstatisztikák minőségét és összehasonlíthatóságát. Hasonlóképpen biztosítja majd, hogy az európai agrárstatisztikák időszerűek maradjanak, és a felhasználók igényeihez igazodjanak. A rendelet költséghatékonyabbá teszi a statisztikák készítését, egyúttal figyelembe pedig veszi a tagállami rendszerek sajátosságait.
A javasolt rendelet az arányosság elvével összhangban a céljának eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, és nem lépi túl az ehhez szükséges mértéket.
• A jogi aktus típusának megválasztása
Javasolt eszköz: rendelet.
A javaslat célkitűzései és tartalma miatt a rendelet a legmegfelelőbb jogi aktus. Fontos közös uniós szakpolitikák, mint például a közös agrárpolitika szervesen összefüggenek az összehasonlítható, harmonizált és kiváló minőségű, európai szintű agrárstatisztikákkal. Ezek legmegfelelőbben rendeletek útján biztosíthatók, amelyek közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban, és nincs szükség a nemzeti jogba való előzetes átültetésükre.
3. AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
• A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata
A 2020-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia értékelése az akkor folyamatban lévő (és azóta az 1/2016. sz. különjelentéssel lezárult) európai számvevőszéki ellenőrzésre utal, amelyből kiderül, mennyire elégíti ki az EAA a felhasználók adatigényeit. A fent leírtak szerint ezeknek a megállapításoknak meghatározó szerepük van a javaslatban.
• Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
Az Eurostat az ESR-ben folytatott szoros, összehangolt és rendszeres együttműködés keretében, az Eurostat, valamint a nemzeti statisztikai hivatalok és az összes egyéb érintett hatóság közötti, hosszú időre visszanyúló partnerségre építve valósítja meg az európai agrárstatisztikák fejlesztését, előállítását és terjesztését.
Összességében véve, valamint a 2020-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégiára figyelemmel az európai agrárstatisztikákban érdekeltek fő kategóriái az adat-előállítók (a nemzeti statisztikai hivatalok és más nemzeti hatóságok, valamint az Eurostat), a válaszadók (gazdák, gazdaszervezetek és vállalkozások), valamint a felhasználók (magán és állami döntéshozók, különösen a Bizottság más szervezeti egységei; kutatók és újságírók). Széles körű konzultáció folyt az említettekkel a problémákról és a fennálló helyzethez képest kívánt változtatásokról, adatigényeikről és prioritásaikról, a problémák megoldására rendelkezésre álló lehetséges szakpolitikai alternatívákról, a javasolt intézkedések hatásairól és a stratégia konkrét megfogalmazásáról.. E konzultációk főként a következő fórumokon zajlottak: i. az Agrárstatisztikai Állandó Bizottságnak és jogutódjának, az Agrárstatisztikai Igazgatók Csoportjának (tagjai a nemzeti statisztikai hivatalok agrárstatisztikai igazgatói) ülései és szemináriumai, ahol a Bizottság szervezeti egységei, nemzetközi szervezetek és gazdaszervezetek rendszeresen szót kapnak; ii. az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságának (tagjai a nemzeti statisztikai hivatalok főigazgatói) ülései; valamint iii. a Bizottság szervezeti egységeinél rendszeres időközönként tartott konzultációk és meghallgatások.
Az értékeléshez nyilvános konzultáció is folyt, amelynek eredményeit külön jelentés tartalmazza 11 .
E nyilvános konzultáció főbb megállapításai – amelyek a 2020-ig tartó agrárstatisztikai stratégia és ennek következtében e rendelet lényegét alkotják – az alábbi három csoportba sorolhatók:
A hatályos uniós agrárstatisztikai jogszabályok nem elégítik ki maradéktalanul az új és az újonnan felmerülő adatigényeket, mivel a jogalkotási aktusok nem térnek ki ezeknek az adatoknak a szolgáltatására, és nem eléggé rugalmasak és integráltak ahhoz, hogy időszerű választ adjanak az új felmerülő igényekre.
Ilyen új adatigények főként az új mezőgazdasági fejleményekből, az átdolgozott jogszabályokból és a változó szakpolitikai prioritásokból, különösen a közelmúltban megreformált közös agrárpolitikából erednek.
Az adatgyűjtés nem harmonizált és koherens, mivel új adatigények merülnek fel, a jogszabályokat sok év alatt külön-külön dolgozták ki, és részben eltérő meghatározásokat és fogalmakat használnak a különböző agrárstatisztikai területeken.
Az általános megítélés szerint túl nagy az adatszolgáltatási teher, mivel az adatigények növekednek, az adatgyűjtés nem harmonizált, és az uniós és nemzeti szintű források folyamatosan zsugorodnak. Megerősítést nyert, hogy ez a teher akadályozza az adatgyűjtést és rontja az adatminőséget.
Az európai uniós agrárstatisztikák korszerűvé tételének keretében 2016 óta zajlik az EAA korszerűsítése. Ehhez hozzájárultak az Európai Számvevőszék által a mezőgazdasági termelők jövedelmével kapcsolatosan végzett ellenőrzés megállapításai (1/2016. sz. különjelentés). Az említett jelentésben megfogalmazott ajánlásokat – amelyek több, az EAA-t érintő fejlesztést tartalmaznak – beillesztették a tágabb korszerűsítési folyamatba.
A Bizottság megállapította, hogy e fejlesztések között kettő, a regionális mezőgazdasági számlarendszer integrálása és az EAA-hoz szolgáltatandó második becslés határidőinek kitolása szükségessé teszi a hatályos rendelet módosítását.
Ezekről a fejlesztésekről részletes egyeztetések folytak két, tagállami szakértőkből álló csoporttal, a mezőgazdasági számlákkal és árakkal foglalkozó munkacsoporttal és a magasabb szintű, agrárstatisztikákkal foglalkozó igazgatói csoporttal.
Mivel a regionális mezőgazdasági számlarendszer régóta létező statisztika, amelyet évek óta szolgáltatnak az Eurostatnak, a 138/2004/EK rendeletbe való beépítéséhez tulajdonképpen azt a már meglévő módszertant kell integrálni, amelyet a hosszú ideje fennálló, kölcsönös bizalmon alapuló megállapodás alapján alkalmaznak. Mivel a módszertan a jelenlegi formájában nagyrészt kielégítő (A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási számlarendszerre vonatkozó kézikönyv VII. része 12 ), nem szükséges átdolgozni. A rendeletbe foglalandó módszertan és regionális mezőgazdasági számlarendszerről szóló fejezet tükrözheti a meglévő kézikönyvben jelenleg foglaltakat. Mindazonáltal néhány kisebb módosításra szükség van az ESA 2010 és a tagállamokkal folytatott technikai konzultációk figyelembevétele érdekében.
Erről a javaslatról teljes körű egyeztetés zajlott a mezőgazdasági számlákkal és árakkal foglalkozó szakértői csoporttal és az agrárstatisztikákkal foglalkozó igazgatói csoporttal. Mindkét csoport tudomásul vette, hogy a Bizottság (Eurostat) a saját kezdeményezési jogával élve folytatja a javaslattal kapcsolatos munkát. A javaslatot a 223/2009/EK rendelettel létrehozott Európai Statisztikai Rendszer Bizottságához is benyújtották.
• Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
Az Eurostat külön munkacsoportokban és meglévő szakértői csoportokban, többek között igazgatói szinten széles körű egyeztetéseket folytatott a nemzeti statisztikai hivatalokkal a javaslatról.
A javaslatot 2020 októberében terjesztették az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága elé.
• Hatásvizsgálat
A Szabályozói Ellenőrzési Testület pozitív véleményt fogalmazott meg az EAA-t is tartalmazó 13 , 2020-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia 14 hatásvizsgálatáról.
A hatásvizsgálatot az egész agrárstatisztikai rendszerre kiterjedő, az összes rendszerelem egymáshoz illeszkedését biztosító, rendszerelvű megközelítés miatt stratégiai szinten végezték el.
A hatásvizsgálat során megállapítást nyert, hogy az európai agrárstatisztikai rendszert – előnyben részesített lehetőségként – végeredményben három rendelettel kell szabályozni. E rendeletek közül kettő új lenne, és több régebbi uniós agrárstatisztikai rendelet helyébe lépne. Az elsőt az integrált mezőgazdasági statisztikákról szóló (EU) 2018/1091 rendelet 15 formájában fogadták el, amely a gazdaságszerkezettel, a gyümölcsös ültetvényekkel és a szőlőültetvényekkel kapcsolatos adatokra vonatkozik. A második a mezőgazdasági felhasználási és kibocsátási statisztikákról szóló rendeletre irányuló párhuzamos jogalkotási javaslat, amely a mezőgazdasági ágazat inputanyagaival és kibocsátott termékeivel, így a mezőgazdasági termeléssel, ezen belül a biogazdálkodással, a mezőgazdasági árakkal, a tápanyagokkal és növényvédő szerekkel foglalkozik. A hatásvizsgálatban említett harmadik rendelet a mezőgazdasági számlarendszerről szóló 138/2004/EK rendelet, amely ennek a módosító rendeletre irányuló javaslatnak a tárgyát képezi. Mivel az EAA a nemzeti számlák eleve makrogazdasági jellegű szatellitszámlája, nem javasolták beillesztését az új keretrendeletekbe. Ehelyett az a javaslat született, hogy maradjon külön jogszabály hatálya alatt, ahogy a mezőgazdasági számlarendszerről szóló rendelet 2004. évi első hatálybalépése óta volt.
• Célravezető szabályozás és egyszerűsítés
A javaslat az Európai Bizottság által a tagállamokkal szoros együttműködésben folytatott, az uniós agrárstatisztikák korszerűsítésére irányuló, nagyszabású program, a 2020-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia részét képezi. A stratégiát támogatja az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága, és a REFIT program részét képezi az EASS egyszerűsítése és fejlesztése céljából.
Az EAA a 138/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó, kiforrott statisztika. A javasolt új rendeletnek az EAA minden elemére ki kell terjednie e statisztika minőségének biztosítása érdekében. A kölcsönös bizalmon alapuló megállapodások használatát meg kell szüntetni. Ez elősegíteni az egyszerűsítést, mivel a hivatkozási alap az új rendelet lenne, eleget téve minden adatigénynek és minőségjelentési követelménynek.
A javaslat az EAA-t illetően jelenleg zajló korszerűsítési intézkedésekből merít azzal kapcsolatosan, mit kell tartalmaznia a javasolt rendeletmódosításnak. A regionális mezőgazdasági számlarendszeren kívül más adatszolgáltatás is kölcsönös bizalmon alapuló megállapodás tárgyát képezi. Az EAA „egységértékei” – ugyanilyen jellegű megállapodás alapján évek óta szolgáltatott adatok – esetében megállapították a korszerűsítési folyamat során, hogy az egységértékek uniós szintű gyűjtését meg kell szüntetni. Következésképpen a javaslatban nem szerepel, hogy az egységértékek kerüljenek be a mezőgazdasági számlarendszerről szóló rendelet módosításába, és el kell hagyni őket. Ezzel kis mértékben ugyan, de érzékelhetően csökken az érdekeltekre nehezedő teher.
• Alapjogok
A javaslat nem érinti az alapjogok védelmét.
4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
Nincsenek.
5. EGYÉB ELEMEK
• Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
A javasolt rendeletet az Európai Parlament és a Tanács várhatóan 2021-ben fogadja el, röviddel ezután pedig a bizottsági végrehajtási intézkedés elfogadása következik. A rendelet közvetlenül alkalmazandó lesz valamennyi tagállamban, így nincs szükség végrehajtási tervre.
A tagállamok várhatóan 2022-ben kezdenek az új rendelet szerint adatokat szolgáltatni a Bizottság részére.
A javasolt jogalkotási eszköz az EASS részét képezi, amelyet átfogóan értékelnek majd, többek között annak érdekében, hogy felmérjék a hatékonyságát és eredményességét a kitűzött célok elérése terén, és eldöntsék, szükség van-e új intézkedésekre vagy módosításokra.
• Az előállított statisztikák megfelelőség-ellenőrzése
Az Eurostat rendszeresen értékeli a megfelelőséget. Ezek az értékelések kiterjednek az adatok rendelkezésre állására, minőségére, pontosságára, és a meg nem felelés esetén tett nyomonkövetési intézkedésekre.
Az uniós jogszabályok szerint a tagállamok kötelesek lényeges agrárstatisztikai számadatokat szolgáltatni a Bizottságnak. E számadatok továbbítására szigorú határidők vonatkoznak, amelyeket az európai statisztikák helyes kezelése, terjesztése és hasznossága érdekében be kell tartani, mivel a hiányzó vagy hiányos adatok hiányosságokhoz vezetnek az információk rendelkezésre állását illetően (vagyis nem lehet kiszámítani az uniós aggregátumokat és a tervezett ütemtervek szerint közzétenni az adatokat).
A 223/2009/EK rendelet adja az európai statisztikai rendszer és az európai statisztikák előállítására vonatkozó összes ágazati jogszabály alapvető jogi keretét.
Noha az éves megfelelőség-értékelésekben már fontos tényezőnek számít az időszerűség, a pontosság és a teljesség az agrárstatisztikák késedelem nélküli terjesztése szempontjából, az Eurostat és az ESR által előállított statisztikák iránti bizalom megszilárdítása érdekében nagyobb figyelmet kell majd fordítani az említett és más minőségi szempontokra.
• Az EASS folyamatos fejlesztése: az új adatigények és új adatforrások feltárása, a koherencia növelése, a terhek csökkentése
Az Eurostat jelenleg éves meghallgatásokat tart a Bizottság más szervezeti egységeivel. E meghallgatások lényeges eleme az egységek munkaprogramjaival kapcsolatos információcsere. A meghallgatások hivatalos fórumot biztosítanak az új statisztikákkal kapcsolatos jövőbeni igények megvitatására és a rendelkezésre álló statisztikák hasznosságának vizsgálatára.
Más bizottsági szervezeti egységekkel, nemzeti statisztikai hivatalokkal és más nemzeti hatóságokkal a hierarchia különböző szintjein, a szakértői csoportok ülésein és szemináriumain, az igazgatók csoportjának ülésein, az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságának ülésein, valamint a gyakori kétoldalú eszmecserék keretében folyik tovább az együttműködés. Kitüntetett figyelmet kell fordítani az uniós jogszabályok alapján kezelt adminisztratív adatok és egyéb információforrások feltárására, valamint a statisztika-előállítás megfelelőségének értékelésére annak érdekében, hogy megállapodások szülessenek a statisztikák stabilitásáról, hozzáférhetőségéről és a statisztikai igények megfelelőbb kiszolgálása érdekében történő esetleges kiigazításáról. Továbbá rendszeres felméréseket és értékeléseket kell folytatni az európai agrárstatisztikák fejlesztésére és az adminisztratív terhek csökkentésére kínálkozó lehetőségek megtalálása érdekében.
A szóban forgó kiigazításokat és a jogi keret általános működését különösen a fentiekben felsorolt stratégiai célkitűzések alapján kell ellenőrizni és értékelni.
• Háromévenkénti ellenőrző jelentések
A megújult EASS működésének ellenőrzése, valamint a REFIT egyszerűsítési és tehercsökkentési céljainak e rendszerben való elérése érdekében háromévente jelentést kell közzétenni a teljes rendszer működéséről.
• Értékelés
A második háromévenkénti ellenőrző jelentést a megújult európai agrárstatisztikai rendszer visszamenőleges értékelése fogja felváltani, amely a Bizottság értékelési iránymutatásainak megfelelően készül majd. Ez a visszamenőleges értékelés szükség esetén alapot nyújthat a jogszabályok további felülvizsgálatához.
• A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata
A javasolt rendelet két új cikkből, valamint az I. melléklet (EAA-módszertan) és a II. melléklet (Adatszolgáltatási program) módosításából áll.
A főbb változtatások az I. és a II. mellékletet érintik.
Az első főbb változás a regionális mezőgazdasági számlarendszerrel kapcsolatos. A tagállamok 2000 óta közölnek regionális mezőgazdasági számlákat az Eurostatnak kölcsönös bizalmon alapuló megállapodás alapján és az azóta meglévő módszertani gyakorlatokkal összhangban. A regionális mezőgazdasági számlarendszer 138/2004/EK rendeletbe illesztése céljából új fejezet került az I. mellékletbe. Ez a fejezet a tagállami küldöttekből álló szakértői csoportokkal (a mezőgazdasági számlákkal és árakkal foglalkozó munkacsoporttal és az agrárstatisztikákkal foglalkozó igazgatói csoporttal) a jelenlegi módszertannak a naprakésszé és a rendeletbe való beillesztésre alkalmassá tétele érdekében végrehajtott kisebb módosításairól folytatott egyezetetések figyelembevételével készült. A II. mellékletet azért volt szükséges naprakésszé tenni, hogy tükrözze a regionális mezőgazdasági számlarendszerre vonatkozó adatszolgáltatási határidőket.
Másodszor, minőségjelentési követelményeket tartalmazó cikk került a rendeletbe (4a. cikk). Az uniós tagállamok a 223/2009/EK rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt előírásokra figyelemmel 2019-től (nagyon kevés kivétellel) önkéntesen benyújtanak EAA-minőségjelentéseket. A 138/2004/EK rendelet azonban nem tartalmaz a minőségjelentésről szóló cikket. A 223/2009/EK rendelet 12. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ágazati jogszabályoknak kifejezetten tartalmazniuk minőségjelentési követelményeket, ami lehetővé teszi a minőségjelentések módozatainak, szerkezetének, gyakoriságának és értékelési mutatóinak a meghatározását és az adatszolgáltatási határidők megállapítását. Az EAA-ra vonatkozó pontos minőségjelentési rendelkezések jelenleg mindössze informálisak, így a 4a. cikk hivatalos keretbe kell foglalná őket.
A harmadik főbb változás a második EAA-becslések adatszolgáltatási határidejének kitolása az adatminőség javulásának előmozdítása érdekében. A tagállamok a nemzeti adatokat illetően első becsült adatokat (n. referenciaév novemberi határidővel), második becsült adatokat (n+1. év januári határidővel) és végleges adatokat (n+1. év szeptemberi határidővel) szolgáltatnak az EAA-hoz. A második adatközlés túl hamar követi az elsőt ahhoz, hogy a minőség érdemben javuljon. A második becslések adatszolgáltatási határidejét ezért ki kell tolni az n+1. év januárjáról az n+1. év márciusára, hogy a tagállamoknak több ideje legyen jobb minőségű adatok beszerzésére. Mivel az alapvető fontosságú első becslések és a végleges adatok közlésének határideje változatlan marad, a második becslések határidejének kitolása az említett célból helyénvalónak minősül. A II. mellékletet azért volt szükséges naprakésszé tenni, hogy tükrözze a második EAA-becslések adatszolgáltatási határidejével kapcsolatosan illetően javasolt változtatást.
A rendelet cikkeit érintő többi javasolt változtatás az alábbi célokat szolgálja:
–a regionális mezőgazdasági számlarendszerhez kapcsolódó adatok első továbbítására vonatkozó határidő tisztázása (a 3. cikk (2) bekezdése);
–a regionális mezőgazdasági számlarendszerre vonatkozó követelményektől való esetleges eltérések lehetővé tétele (4b. cikk);
–utalás a bizottsági eljárásra (4c. cikk), amely a hatályos jogszabályban nem szerepel, de szükséges beilleszteni;
–néhány további javasolt változtatás az I. mellékletben (a szakértői csoportokkal folytatott egyeztetést követően).
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) Az 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 16 tartalmazza a közös standardok, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok referenciakeretét az Unió statisztikai követelményeire vonatkozó tagállami számlák elkészítéséhez (a továbbiakban: ESA 2010).
(2) A 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 17 létrehozza az uniós mezőgazdasági számlarendszert (EAA) azzal, hogy meghatározza a mezőgazdasági számlák továbbítására vonatkozó módszertant és határidőket. A mezőgazdasági számlarendszer alatt az ESA 2010-ben foglaltak szerint a nemzeti számlák szatellit számlái értendők, amelyek célja, hogy a tagállamok között harmonizált és összehasonlítható eredményeket érjenek el az Unió céljaira történő elszámolások elkészítéséhez.
(3) A regionális mezőgazdasági számlarendszer az EAA regionális szintre alkalmazott változata. A nemzeti számadatok önmagukban nem tudják megmutatni a teljes és esetenként bonyolult képet arról, milyen folyamatok zajlanak részletesebb szinten. Ezért a regionális szintű adatok elősegítik a régiók körében tapasztalható sokféleség alaposabb megismerését, egyúttal kiegészítik az Unió, az euróövezet és az egyes tagállamok számára szolgáltatott információkat. A regionális mezőgazdasági számlarendszert ezért a módszertan és a megfelelő adatszolgáltatási határidők tekintetében be kell illeszteni a 138/2004/EK rendeletbe.
(4) A statisztikák már nem tekinthetők csupán a szakpolitikai döntéshozatal célját szolgáló számos információs forrás közül egynek, hanem központi szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatban. A tényeken alapuló döntéshozatalhoz olyan statisztikákra van szükség, amelyek az általuk szolgált célokkal összhangban megfelelnek a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben 18 meghatározott szigorú minőségi követelményeknek.
(5) A 223/2009/EK rendelet jogi keretet biztosít az európai statisztikákhoz, és előírja, hogy a tagállamok tartsák be a rendeletben meghatározott statisztikai elveket és minőségi kritériumokat. A minőségjelentések alapvető fontosságúak az európai statisztikák értékelése, javítása és kommunikációja szempontjából. Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága jóváhagyta az egységes, integrált metaadat-szerkezetet az ESZR minőségjelentésre vonatkozó szabványként, ezzel elősegítve a 223/2009/EK rendeletben, különösen annak 12. cikke (3) bekezdésében foglalt statisztikai minőségi követelmények teljesítését egységes szabványok és harmonizált módszerek révén.
(6) Annak érdekében, hogy e rendelet végrehajtásához egységes feltételeket biztosíthasson, a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni a minőségjelentésekkel kapcsolatos rendelkezések és azok tartalma tekintetében. Emellett a regionális mezőgazdasági számlarendszer követelményeitől való esetleges eltérés tekintetében is végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
(7) Az EAA évente háromszor fontos éves makrogazdasági adatokkal szolgál az európai szakpolitikai döntéshozók számára. Az első és a második becsléseket követik a végleges adatok. A második becslésekre vonatkozó jelenlegi adatszolgáltatási határidő a referencia-időszak vége után nem biztosít elegendő időt az első EAA-becslésekhez közölt adatoknál pontosabb adatok gyűjtéséhez. E második becslések minőségének javítása érdekében némileg ki kell tolni az adatszolgáltatási határidőt.
(8) A 138/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
(9) Konzultációra került sor az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságával,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 138/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A 3. cikk (2) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
„(2) A regionális mezőgazdasági számlarendszerhez kapcsolódó adatokat első alkalommal legkésőbb 2022. június 30-ig kell továbbítani.”
2. A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:
„4a. cikk
Minőségértékelés
(1) A tagállamok megteszik a továbbított adatok és metaadatok minőségének biztosításához szükséges intézkedéseket.
(2) E rendelet alkalmazásában az e rendelet 3. cikkével összhangban továbbítandó adatokra a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott minőségértékelési kritériumok alkalmazandók.
(3) A Bizottság (Eurostat) értékeli a továbbított adatok minőségét.
(4) A (2) bekezdésben említett minőségértékelési kritériumoknak az e rendelet hatálya alá tartozó adatokra történő alkalmazásához a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a minőségjelentések módozatait, szerkezetét, gyakoriságát és értékelési mutatóit, valamint megállapítja a jelentések Bizottsághoz (Eurostathoz) való benyújtásának határidejét. E végrehajtási jogi aktusokat a 4c. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(5) A tagállamok a lehető leghamarabb értesítik a Bizottságot (az Eurostatot) minden olyan releváns információról vagy az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos változásról, amely befolyásolná a továbbított adatok minőségét.
(6) A Bizottság (Eurostat) megfelelően indokolt kérésére a tagállamok a statisztikai információk minőségének értékeléséhez szükséges minden kiegészítő felvilágosítást megadnak.
4b. cikk
Eltérések
(1) Ha e rendelet alkalmazása valamely tagállam nemzeti statisztikai rendszerének jelentős átalakítását tenné szükségessé az I. melléklet VII. pontjában (Regionális mezőgazdasági számlarendszer) foglaltaknak és a regionális mezőgazdasági számlarendszer II. melléklet szerinti adatszolgáltatási programjának végrehajtását illetően, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, hogy az adott tagállam számára legfeljebb kétéves időtartamra eltérést engedélyezzen.
(2) Az érintett tagállamnak [a rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-től számított három hónapon belül megfelelően indokolt kérelmet kell benyújtania ilyen eltérés iránt a Bizottsághoz.
(3) E végrehajtási jogi aktusokat a 4c. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
4c. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot a 223/2009/EK rendelettel létrehozott Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.”
(3) Az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.
(4) A II. melléklet e rendelet II. mellékletének megfelelően módosul.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1951 rendelete (2017. október 25.) az európai statisztikai programról (2013–2017) szóló 99/2013/EU rendeletnek a program 2020-ig való meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 284., 2017.10.31., 1. o.).
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.2.12.
COM(2021) 54 final
MELLÉKLETEK
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról
I. MELLÉKLET
Az I. melléklet a következőképpen módosul:
1.a „Tartalomjegyzék” szakasz az alábbi ponttal (VII. Regionális mezőgazdasági számlarendszer) egészül ki:
„VII. Regionális mezőgazdasági számlarendszer
A.Általános elvek
1.Bevezetés
2.Regionális gazdaság, regionális terület
3.Alapegység a regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításában
4.A regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításának módszerei
5.A rezidensi státusz és a terület fogalma
6.Mezőgazdasági ágazat és jellemző egységek
B.Termékekhez kapcsolódó gazdasági műveletek
1.Kibocsátás
2.Folyó termelőfelhasználás
3.Bruttó felhalmozás
C.Jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek és egyéb folyamatok
1.Általános szabályok
2.Hozzáadott érték
3.Állóeszközök értékcsökkenése
4.Támogatások
5.Adók
6.Munkavállalói jövedelem
7.Nettó működési eredmény
8.Kamatok, bérleti díjak
9.Mezőgazdasági vállalkozói jövedelem: általános számítási szabályok
D.A végrehajtás rövid áttekintése
1.Bevezetés
2.A regionális mezőgazdaság meghatározása
3.A mezőgazdasági kibocsátás mérése
4.El nem különíthető, nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységek
5.Folyó termelőfelhasználás”;
2.Az 1.27. pontban a harmadik francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„– megegyezés alapján ezek a tevékenységek nem foglalják magukban a nem mezőgazdasági termékek (mint például épületek vagy gépek) saját számlára történő bruttó állóeszköz-felhalmozását. Ez a saját végső felhasználásra történő termelés elkülöníthető tevékenységnek tekintendő, és az azonosítható szakosodott telephely termeléseként kell elszámolni. Az alkalmazottak részére természetbeni díjazásként nyújtott elszállásolási szolgáltatásokat hasonlóképpen kell kezelni (a „jövedelmek keletkezése” számlán természetbeni díjazásként kell elszámolni),”;
3.A 2.006. pont helyébe a következő szöveg lép:
„2.006. Az EAA rendszerében az árakat vagy a legközelebbi egész számra, vagy egy, illetve két tizedesjegyre kerekítve kell elszámolni, a rendelkezésre álló áradat statisztikai megbízhatóságától függően. Az EAA összeállításához felhasználásra és kibocsátásra vonatkozó árinformációk szükségesek.”;
4.A 2.108. pont g) alpontja helyébe a következő szöveg lép:
„g) a vállalkozás olyan kockázatok, mint például az állatállományt ért veszteség, jégkár, fagykár, tűzkár, szélviharok okozta kár stb. elleni biztosítása érdekében kötött biztosítás bruttó díjába beletartozó szolgáltatások díjazása. A fennmaradó, azaz a nettó díj a fizetett bruttó díj azon összetevője, amely a biztosítótársaságok rendelkezésére áll a kártérítési igények rendezéséhez.
A bruttó díj lebontása a két összetevőre csak annyiban valósítható meg a nemzetgazdaság egészére, amennyiben azt a nemzeti számlákban megtették. A szolgáltatási összetevő felosztása a termelési ágazatok között általában megfelelő bontási kulcsok használatával történik, az input-output táblázatok összeállításával kapcsolatban. Ennélfogva e tétel EAA-ban történő kitöltésekor hivatkozni kell a nemzeti számlákra (a biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos támogatások elszámolása tekintetében lásd 3.063. pont, 1. lábjegyzet);”
5.A 2.136. pontban a harmadik francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„– az állóeszközök osztályozásában vagy szerkezetében fellépő változások: pl. a mezőgazdasági földterület gazdasági céljának megváltozása, tejelő állomány átállítása hústermelésre (vö. 2.149. pont, 1. lábjegyzet) vagy magáncélú vagy egyéb gazdasági használatra átalakított mezőgazdasági épületek.”;
6.Az I. melléklet az alábbi fejezettel (VII. Regionális mezőgazdasági számlarendszer) egészül ki:
„VII. REGIONÁLIS MEZŐGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZER
A. ÁLTALÁNOS ELVEK
1. Bevezetés
7.01. A regionális számláknak fontos szerepük van a regionális politikák kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében. A tárgyilagos, megbízható, következetes, lényeges és harmonizált regionális statisztikai mutatók szilárd alapot biztosítanak az európai régiók közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló szakpolitikákhoz.
7.02. A regionális mezőgazdasági számlarendszer a mezőgazdasági számlarendszer regionális szinten alkalmazott változata.
7.03. A regionális mezőgazdasági számlarendszer ugyanazokból a számlákból áll, mint a mezőgazdasági számlarendszer, azonban fogalmi és mérési problémák miatt a régiókra vonatkozó számlarendszer terjedelem és részletesség tekintetében korlátozottabb a nemzeti szintű mezőgazdasági számlarendszernél.
7.04. Regionális számlaként a regionális mezőgazdasági számlarendszert a közvetlenül összegyűjtött regionális adatok és a feltételezések alapján regionálisan felosztott nemzeti adatok alapján kell összeállítani. A kellően teljes körű, időszerű és megbízható információk hiánya miatt a regionális számlák összeállításához feltételezésekre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a régiók közötti egyes különbségek nem feltétlenül tükröződnek a regionális számlákban (ESA 2010, 13.08. pont).
2. Regionális gazdaság, regionális terület
7.05. A regionális gazdaság és a regionális terület fogalmának szűk meghatározására van szükség a regionális számlák összeállításához, függetlenül attól, hogy ágazatokra vagy gazdasági szektorokra vonatkoznak. Egy adott régió mezőgazdasági ágazata elméletileg a regionális területen mezőgazdasági tevékenységeket (vö. 1.60–1.66. pont) végző egységeket (mezőgazdasági üzemek) foglalja magában.
7.06. Egy ország valamely régiójának gazdasága az ország teljes gazdaságának része. A teljes gazdaságot a gazdasági egységek és a szektorok határozzák meg. A teljes gazdaságot azon gazdasági egységek alkotják, amelyek legfőbb gazdasági érdekeltségének központja az ország gazdasági területén található. A gazdasági terület és a földrajzi terület nem teljesen azonos (vö. 7.08. pont). Egy ország gazdasági területe regionális területekre és régiókon kívüli területre osztható (ESA 2010, 13.09. pont).
7.07. A regionális terület az ország gazdasági területének azon részeiből áll, amelyek az ESA 2010-ben meghatározott módon valamely régióhoz tartoznak. A vámszabad területek, köztük a vámraktárak és a vámellenőrzés alatt álló termelő üzemek nem a földrajzi elhelyezkedésük szerinti régióhoz tartoznak.
7.08. Ez a területi felosztás azionban nincs teljesen összhangban a nemzeti gazdasági terület nemzeti számlákban használt fogalmával. A régiókon kívüli terület az ország gazdasági területének azon részeiből áll, amelyek egyetlen régióhoz sem köthetők, és nem tartoznak a regionális mezőgazdasági számlarendszerbe, vagyis az alábbiakból:
a) a nemzeti légtér, a parti tenger, valamint a nemzetközi vizek alatt fekvő kontinentális talapzat azon része, amely fölött az ország kizárólagos jogokat élvez;
b) a területi enklávék (azaz a külföldön elhelyezkedő és nemzetközi szerződések vagy államközi megállapodások alapján az ország kormányzati szervei (követségek, konzulátusok, katonai bázisok, tudományos bázisok stb.) által használt földrajzi területek);
c) a rezidens egységek által kitermelt, nemzetközi vizeken az ország kontinentális talapzatán kívüli kőolaj-, földgáz- stb. lelőhelyek.
7.09. A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS 1 ) egyetlen egységes rendszerbe foglalja az Európai Unió gazdasági területét. Nemzeti célokra a regionális számlákat regionális szinten még részletesebben lebontva is össze lehet állítani (ESA 2010, 13.12. pont).
3. Alapegység a regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításában
7.10. Az ágazati regionális számlákhoz használt egységek szakosodott telephelyek. A szakosodott telephely a termelési egység megfigyelhető formája.
7.11. A statisztikai megközelítés (ágazat) „megelégszik” a megfigyelhető egységgel, még ha ehhez el is kell térni az egyetlen tevékenységtől. Az SNA 2008-hoz hasonlóan az ESA 2010 előnyben részesíti a statisztikai megközelítést, és a szakosodott telephely használatát támogatja az ágazati nemzeti számlák összeállításához. Így ugyanazt az egységet határozzák meg az ágazatokhoz regionális és nemzeti szinten egyaránt.
7.12. A mezőgazdasági számlarendszerhez hasonlóan a regionális mezőgazdasági számlarendszer is a mezőgazdasági üzemet használja – az adott célok teljesítése érdekében bizonyos konvenciók szerint „kiigazítva” – a mezőgazdasági ágazat alapegységeként. E döntésnek két meghatározó oka van. Egyrészt a „mezőgazdasági üzem” mint egység a mezőgazdaságra szakosodott telephely (vö. 1.09–1.17. pont), amely a fogalommeghatározás szerint a szakosodott egység helyi szintű részének felel meg. A szakosodott telephely a mezőgazdasági ágazat szempontjából is a legmegfelelőbb egység. még ha olyan nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységeket is magában foglal, amelyeket nem különíthetők el a mezőgazdasági tevékenységektől (vö. 1.15., 1.16. és 1.25–1.32. pont).
7.13. A mezőgazdasági üzem alapegységként való használatából az következik, hogy a regionális mezőgazdasági számlarendszer tartalmazza ezeknek az üzemeknek a nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységeit (vö. 7.12. pont). Mivel az EAA célja a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétel felhalmozásának mérése, leírása és elemzése, ezért nem terjed ki olyan egységekre, amelyek csupán szabadidős tevékenységet folytatnak (például konyhakertek és magáncélú állattartás). Ezzel szemben az önellátást szolgáló gazdálkodást folytató egységek szerepelnek az EAA-ban (vö. 1.24.).
7.14. A mezőgazdasági üzem a mezőgazdasággal kapcsolatos – akár nemzeti, akár regionális szintű – statisztikai felmérések referenciaegysége. Ennek az előnye, hogy a mennyiségben kifejezett kibocsátás értékelése közvetlenül a területek, terméshozamok, állományméretek stb. mérésére szolgáló statisztikai rendszereken alapul. A mezőgazdasági üzem választása esetén az elszámolás is következetesebb lesz.
4. A regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításának módszerei
7.15. A számlák európai rendszere (ESA 2010, 13.24–13.32. pont) két, ágazatokra vagy gazdasági szektorokra alkalmazható módszert javasol: az egyik az alulról felfelé haladó, a másik a felülről lefelé haladó módszer. Az előbbi módszer lényege, hogy az adatokat az egységek (szakosodott telephelyek, gazdasági egységek) szintjén kell gyűjteni, majd összesítésükkel kapható meg a különböző aggregátumok regionális értéke. A felülről lefelé haladó módszer a nemzeti számadat bontásával, az adott változó regionális eloszlását lehető legpontosabban tükröző mutatót használva rekonstruálja a regionális értékeket. Ez a két módszer emellett különféleképpen kombinálható, az így kapott kombinációkat az ESA vegyes módszereknek nevezi. Előnyben részesítendők az alulról felfelé haladó módszerek, noha belátható, hogy sok esetben valójában vegyes módszereket alkalmaznak.
5. A rezidensi státusz és a terület fogalma
7.16. A vállalkozások és a háztartások gazdasági műveletei is átnyúlhatnak a régióhatárokon. A vállalkozások több régióban is tevékenykedhetnek állandó telephelyeken vagy ideiglenes jelleggel: például a nagygazdaságok különböző régiókban végezhetnek munkát. Ezért egyértelmű alapelvre van szükség, amelynek segítségével a tagállamok következetesen hozzárendelhetik az ilyen régióközi tevékenységet valamely régióhoz.
7.17. Az ágazatok regionális számlái a termelési egységek rezidensi státuszának kritériumán alapulnak. Regionális szinten mindegyik ágazat azokat az azonos vagy hasonló fő gazdasági tevékenységet folytató, szakosodott telephelyeket foglalja magában, amelyek gazdasági érdekeltségének központja az adott regionális területen található. Ez az érdekeltségi központ többnyire a régióban található konkrét, állandó helyszínhez kötődik, például a gazdasági egységekhez, amelyekhez a szakosodott telephelyek tartoznak.
7.18. A regionális számláknak azonban több egyedi jellemzőjük van. Bizonyos tevékenységeknél nem mindig egyszerű konkrét területként behatárolni a régiót. A központi iroda helye és a mezőgazdasági üzem tényleges helye közötti kapcsolat problémát vethet fel, mivel előfordulhat, hogy másik régióban található központi iroda gazdálkodik a mezőgazdasági termelési tényezőkkel. A regionális mezőgazdasági számlarendszer szempontjából fontos különválasztani a két egységet, következésképpen a mezőgazdasági üzemet ahhoz a régióhoz kell rendelni, ahol termelési tényezői találhatók, és nem ahhoz a régióhoz, ahol a központja van. Tehát egy központi irodához több, a regionális mezőgazdasági számlarendszer értelmében vett egység tartozhat: számuk megegyezik azon régiók számával, ahol a központi iroda régióján kívül található szakosodott telephelyek rezidensek.
7.19. Másik, a nemzeti és regionális számlákban rendszerint nem használt fogalom a szigorú területiség. E fogalom alapján a tevékenységek ahhoz a területhez tartoznak, ahol ténylegesen zajlanak, függetlenül attól, hogy a tevékenységben részt vevő egységek hol rezidensek.
7.20. A rezidensi besorolás ugyan előnyt élvez a rezidensek gazdasági műveleteinek régióhoz rendelésében, de az ESA 2010 korlátozottan a területi megközelítés alkalmazását is lehetővé teszi (ESA 2010, 13.21. pont). Ez akkor fordul elő, ha képzett egységeket hoznak létre földre és épületekre vonatkozóan abban a régióban vagy országban, ahol a föld vagy az épületek találhatók.
7.21. Abban a feltételezett esetben, ha a valamely régióban rezidens egységek tevékenységei az adott regionális területre korlátozódnak, a rezidensi státusz és a terület fogalma fedi egymást. Ez akkor is így van, ha a régióhoz rendelés másik országban vagy olyan régióban található földre és épületekre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásokra vonatkozóan képzett egységeken szolgál, ahol a tulajdonos nem rezidens.
6. Mezőgazdasági ágazat és jellemző egységek
7.22. Az ágazat az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató összes szakosodott telephelyet magában foglalja (vö. 1.59. pont). A mezőgazdasági ágazat – az EAA-ban foglaltak szerint – elvileg megfelel a NACE Rev. 2. 01-es ágazatának, a 1.62–1.66. pontban található különbségekkel. A regionális mezőgazdasági számlarendszer terjedelmét a jellemző tevékenységek EAA-hoz készített jegyzéke alapján kell meghatározni. Van néhány különbség az EAA – és ezáltal a regionális mezőgazdasági számlarendszer – szerinti mezőgazdasági ágazat és a nemzeti számlák központi keretrendszeréhez meghatározott ágazat között (vö. 1.93. pont).
B. TERMÉKEKHEZ KAPCSOLÓDÓ GAZDASÁGI MŰVELETEK
7.23. A mezőgazdasági kibocsátás értékelése több sajátos problémát is felvet. A legfontosabbak az idényjellegű termékeket, az állattenyésztést és a tételek számlákon való elszámolásának időzítését érintik. Az EAA-módszertan pontos szabályokat ír elő arra vonatkozóan, hogyan kell figyelembe venni az idényjellegű termékek tárolásának hatásait, hogyan kell mérni az állatállomány kibocsátását, és hogyan kell elszámolni az előállítás alatt álló termékeket. Ezeket az alapelveket a regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításakor tiszteletben kell tartani. Ez azonban nem zárja ki bizonyos – például az állattenyésztést érintő – kiigazításokat végrehajtását regionális szinten. Hangsúlyozandó, hogy a regionális értékelés összegének meg kell egyeznie az EAA-értékelésekkel.
1. Kibocsátás
a) A kibocsátás mérése
7.24. A regionális mezőgazdasági számlarendszerben a régió kibocsátása az elszámolási időszak során az adott régióban a mezőgazdasági ágazat valamennyi egysége által előállított, az EAA hatálya alá tartozó termékek összességének felel meg, függetlenül attól, hogy a termékeket az ágazaton kívüli forgalomba hozatalra, más mezőgazdasági üzemeknek történő értékesítésre vagy esetleg ugyanazon mezőgazdasági üzem általi felhasználásra szánják-e. Ennélfogva:
a) az adott régióban található mezőgazdasági üzemet elhagyó mezőgazdasági termékeket a régió kibocsátásának részesként kell elszámolni, tekintet nélkül a rendeltetési helyükre vagy az őket megvásárló egységre;
b) bizonyos, az ugyanazon mezőgazdasági üzem által folyó termelőfelhasználás keretében felhasznált mezőgazdasági termékek beleszámítanak a régió kibocsátásába (vö. 2.056. pont).
7.25. Az állattenyésztés általában többéves folyamat. Az állatállomány értékelésekor különbséget kell tenni az állóeszközként besorolt állatok (tenyész- és igavonó állatok, tejelő tehenek stb.) és az állományként besorolt (főként a húsukért tartott) állatok között. Tehát a kétszeri számbavétel elkerülése érdekében az alábbiakban leírtak szerint kell eljárni az állatok mezőgazdasági üzemek közötti mozgásával járó gazdasági műveletek (amelyek az állatokat eladó mezőgazdasági üzemeknél „pozitív” értékesítésként, a vásárló mezőgazdasági üzemeknél pedig „negatív” értékesítésként jelennek meg) esetében.
a) Az ugyanazon régióban található mezőgazdasági üzemek közötti, állóeszközként besorolt állatokat érintő gazdasági műveletek a tulajdonjog átruházással járó költségektől eltekintve kioltják egymás hatását( 2 ). Nem a mezőgazdasági üzemek általi értékesítésként kell elszámolni őket, ezért nem képezik az adott régió kibocsátásának részét.
b) A régiók közötti gazdasági művelet tárgyát képező, állományként besorolt állatok a származási régió esetében pozitív értékesítésként (az exporttal együtt), a más régiókból vásárolt állatok pedig negatív értékesítésként (az importtal együtt) jelennek meg( 3 ).
c) Ha a tulajdonjog átruházásával járó költségek (szállítás, kereskedelmi árrések stb.) állományként besorolt állatok kereskedelméhez kapcsolódnak, akkor le kell vonni őket a kibocsátásból. Ez a más régiókban található mezőgazdasági üzemektől való vásárlások esetében automatikusan megtörténik, mivel a költségek a „negatív” értékesítések részét képezik, az ugyanazon régióban található mezőgazdasági üzemek közötti állatkereskedelem esetében viszont ki kell igazítani az értékesítéseket, és ezáltal a kibocsátást.
b) A kibocsátás értékelése
7.26. A kibocsátást alapáron, tehát a terméktámogatások és -adók egyenlegének figyelembevételével kell értékelni (vö. 2.082. pont). E számítási módszer szerint a termékadókat és -támogatásokat régió szerinti bontásban kell megadni.
2. Folyó termelőfelhasználás
a) Fogalommeghatározás
7.27. A folyó termelőfelhasználás a más áruk előállítására irányuló termelési folyamatban felhasznált (állóeszközökön kívüli) árukat és igénybe vett piaci szolgáltatásokat jelenti (vö. 2.097–2.109.).
7.28. A regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításakor az alábbiakat foglalja magában a folyó termelőfelhasználás:
a) a termelési folyamatban való felhasználásra más (akár ugyanazon, akár másik régióban található) mezőgazdasági üzemektől vásárolt mezőgazdasági termékek;
b) bizonyos, egységen belül felhasznált és kibocsátásként elszámolt termékek (vö. 2.054–2.058. és 7.24. pont).
7.29. A pénzügyi közvetítési szolgáltatások közvetett módon mért díjának (FISIM) sajátos esetét a regionális számlákban ugyanúgy kezelik, mint a nemzeti számlákban. Ha a hitel- és betétállományok becslése rendelkezésre áll régiónkénti bontásban, akkor követhető az alulról felfelé haladó módszer. A hitel- és betétállományok becslése azonban rendszerint nem áll rendelkezésre régiónkénti bontásban. Ebben az esetben a FISIM felhasználói ágazatok közötti felosztása a második legjobbnak tartott módszerrel történik: az ágazatonkénti regionális bruttó kibocsátást vagy bruttó hozzáadott értéket használják eloszlási mutatóként (ESA 2010, 13.40. pont).
b) A folyó termelőfelhasználás értékelése
7.30. A folyó termelőfelhasználásként felhasznált összes termékeket és szolgáltatást beszerzési áron (a levonható hozzáadottérték-adó nélkül) kell értékelni (vö. 2.110–2.114.).
3. Bruttó felhalmozás
7.31. A mezőgazdasági bruttó felhalmozás az alábbi összetevőkből áll:
a) bruttó állóeszköz-felhalmozás,
b) készletváltozás.
a) Bruttó állóeszköz-felhalmozás
7.32. Állóeszköz-felhalmozás megy végbe a mezőgazdaságban, amikor valamely gazdálkodó a mezőgazdasági termelési folyamatban egy évnél hosszabb ideig termelőeszközként való használatra szánt állóeszközöket szerez be vagy termel. A bruttó állóeszköz-felhalmozás elszámolására vonatkozó felosztási kritérium a felhasználói ágazatokat érinti, tehát nem azt ágazatot, amelyhez a jog szerinti tulajdonos tartozik.
7.33. A többrégiós egységek tulajdonában lévő állóeszközöket azokhoz a szakosodott telephelyekhez kell sorolni, ahol azokat használják. A tartós bérlet keretében használt állóeszközöket az eszközök tulajdonosa szerinti régiónál kell elszámolni, míg azokat, amelyeket pénzügyi lízing keretében használnak, a felhasználó régiójánál (ESA 2010, 13.33. pont).
7.34. Az állóeszközként feltüntetendő új eszközöket bruttó értéken, vagyis az állóeszközök értékcsökkenésének levonása nélkül kell megadni. Ezenkívül az állóeszközök értékcsökkenését általában ki kell számolni ezekre az eszközökre. A nettó tőkefelhalmozás a bruttó felhalmozásnak az állóeszközök értékcsökkenésével csökkentett összege.
7.35. A termelési egységek eladhatnak egymásnak meglevő eszközöket, például használt gépeket. Az eszközök ágazatok és régiók közötti mozgásakor az egyik ágazatban vagy régióban bele kell számítani a fizetett teljes árat a bruttó állóeszköz-felhalmozásba, másik ágazatban vagy régióban pedig le kell vonni a kapott árat a bruttó állóeszköz-felhalmozásból. Az eszközök tulajdonlásának ügyleti költségei, például a föld és meglévő épületek értékesítését terhelő jogi költségek a beszerző félnél növelik a bruttó állóeszköz-felhalmozást, még akkor is, ha a költségek némelyikét az eladó fizette.
7.36. A régión belül a tenyészállományra és igavonó állatokra vonatkozó bruttó állóeszköz-felhalmozás értéke megfelel a régión kívüli vásárlások (importtal együtt) és más régiókba irányuló értékesítések (exporttal együtt) közötti különbségnek, figyelembe véve a régión belüli értékesítések esetében a tulajdonjog átruházásával járó költségeket. Az összes régió összesítésekor fontos meggyőződni arról, hogy a régióközi folyamatok hatásai kioltják egymást (a tulajdonjog átruházásával járó költségek nélkül), tehát valamennyi regionális bruttó állóeszköz-felhalmozás összege megegyezik a nemzeti mezőgazdasági számlák bruttó állóeszköz-felhalmozásával. Ha az állóeszköz-állományt állatállomány (például igavonó állatok vagy tenyészállomány) vagy tejelő állatok alkotják, az alulról felfelé haladó módszer alkalmazása esetén a következő konvenció szerint kell értékelni: az állatok más régiókban található mezőgazdasági üzemeknek történő értékesítése negatív bruttó állóeszköz-felhalmozásnak minősül, a más régiókból történő vásárlás pedig pozitív bruttó állóeszköz-felhalmozásnak minősül.
b) Készletváltozás
7.37. A készletek mindazokat az eszközöket tartalmazzák, amelyek nem képezik az állóeszköz-állomány részét, és amelyeket termelési egységek ideiglenesen birtokolnak egy adott időpontban. A készletek két típusát különböztetjük meg: a felhasználási és a kibocsátási készletet (vö. 2.171. pont).
7.38. A készletként besorolt állatok esetében a készületváltozás kiszámításában figyelembe veendő kereskedelem magában foglalja a más régiókba irányuló értékesítéseket és onnan származó vásárlásokat, valamint az importot és az exportot.
C. JÖVEDELEMELOSZTÁSSAL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK ÉS EGYÉB FOLYAMATOK
7.39. A jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletekre vonatkozó megbízható regionális információk beszerzését illetően gyakorlati nehézségek merülnek fel bizonyos esetekben, különösen akkor, ha az egységek több régióban tevékenykednek, vagy a régió nem mindig egyértelműen meghatározott terület, ahol bizonyos tevékenységeket végeznek, ami magyarázatot ad arra, hogy az ESA miért csak néhány aggregátum – hozzáadott érték, támogatások, adók, munkavállalói jövedelem, bérleti díjak és egyéb jövedelem, kamat és bruttó állóeszköz-felhalmozás – tekintetében foglalkozik a mezőgazdasági ágazat regionális számlákkal.
1. Általános szabályok
7.40. A jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveleteket az eredményszemlélet elve alapján kell elszámolni, azaz akkor, amikor a gazdasági érték, a követelések és a kötelezettségek keletkeznek, átalakulnak, törlik azokat vagy azok megszűnnek, és nem a kifizetés tényleges időpontjában. Ezt a (jogokon és kötelezettségeken alapuló) elszámolási alapelvet kell alkalmazni minden folyamatra, függetlenül attól, hogy monetáris állományok vagy egységek között, illetve egyetlen egységen belül történő folyamatokról van-e szó.
7.41. Ha azonban a kötelezettség (adósság) felmerülésének időpontja nem állapítható meg pontosan, a kifizetés időpontja vagy más elfogadható, eredményszemléletű közelítés használható (vö. 3.007. pont).
2. Hozzáadott érték
a) Általános szabályok
7.42. A hozzáadott érték a gazdaságban vagy annak egyik ágazatában adott időszakban folytatott termelési tevékenység eredménye, és a termelési számla egyenlegező tétele. A kibocsátás értéke és a folyó termelőfelhasználás értéke közötti különbség. A hozzáadott érték kulcsfontosságú tétel valamely gazdaság vagy ágazat (vö. 3.013. pont), illetve régió vagy régión belüli ágazat termelékenységének mérésében.
b) A hozzáadott érték értékelése
7.43. A hozzáadott érték elszámolható bruttó alapon (bruttó hozzáadott érték alapáron) vagy nettó alapon (nettó hozzáadott érték alapáron), azaz az állóeszközök értékcsökkenésének levonása előtt vagy után. A kibocsátás (alapár), valamint a folyó termelőfelhasználás (beszerzési ár) értékelésére szolgáló módszerrel összhangban a hozzáadott érték mérése alapáron történik (vö. 3.013. pont).
7.44. Az alapárak használatából következik, hogy a termékadókat és -támogatásokat konkrét árukhoz és szolgáltatásokhoz kell rendelni, amelyeket aztán el kell osztani a régiók között.
7.45. Az alapáron számított hozzáadott értékből levonva az egyéb termelési adókat, és hozzáadva az egyéb termelési támogatásokat megkapjuk a tényezők költségén számított hozzáadott értéket. A tényezők költségén számított nettó hozzáadott érték képezi a termelési tényezők jövedelmét (vö. 3.014. pont).
3. Állóeszközök értékcsökkenése
7.46. A regionális mezőgazdasági számlarendszerben a mezőgazdasági üzem állóeszköz-állományát képező áruk és szolgáltatások (például újratermelő ültetvények, gépek és épületek, a földterületek jelentős fejlesztése, szoftverek, a nem termelt eszközök tulajdonjog-átruházásával kapcsolatos költségek stb.) a termelési folyamatban használt termelőeszközként elhasználódnak és elavulnak. Ezt az elhasználódást és elavulást az állóeszközök értékcsökkenése méri. Az EAA-hoz hasonlóan az állóeszközök értékcsökkenését sem szabad termelő állatokra kiszámítani.
4. Támogatások
7.47. A regionális mezőgazdasági számlarendszer ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, mint az EAA: az EAA-ban a működési támogatások közé sorolt folyamatok a regionális mezőgazdasági számlarendszerben is ugyanoda tartoznak, ahogy a tőketranszferek formájában zajló folyamatok is.
5. Adók
7.48. A regionális mezőgazdasági számlarendszer ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, mint az EAA: a különböző adónemek besorolása megegyezik a regionális mezőgazdasági számlarendszerben és az EAA-ban.
6. Munkavállalói jövedelem
7.49. A termelők esetében a munkavállalói jövedelmet azoknál a szakosodott telephelyeknél számolják el, ahol az embereket foglalkoztatják. Amennyiben ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, a munkavállalói jövedelmet – a második legjobb módszerrel – a ledolgozott órák száma alapján kell felosztani. Ha sem a munkavállalói jövedelem, sem a ledolgozott órák száma nem áll rendelkezésre, a szakosodott telephely által alkalmazott személyek számát használják (vö. ESA 2010, 13.42. pont).
7. Nettó működési eredmény
7.50. A nettó működési eredmény kiszámításához az alapáron számított nettó hozzáadott értékből le kell vonni a munkavállalói jövedelmet és az egyéb termelési adókat, és hozzá kell adni az egyéb termelési támogatásokat.
8. Kamatok, bérleti díjak
7.51. A regionális mezőgazdasági számlarendszer ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, mint az EAA: az EAA-ban a kamatok, bérleti díjak közé sorolt folyamatok a regionális mezőgazdasági számlarendszerben is ugyanoda tartoznak.
9. Mezőgazdasági vállalkozói jövedelem: általános számítási szabályok
7.52. A mezőgazdasági tevékenységekből és nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységből, származó, közvetlenül fizetendő tulajdonosi jövedelmet, vagyis az e tevékenységekkel összefüggésben – egyebek mellett mezőgazdasági földterület vásárlása céljából – felvett hitelek után fizetendő kamatot, valamint a földtulajdonosoknak fizetett bérleti díjat le kell vonni a működési eredményből (vö. 3.070–3.087. pont).
D. A VÉGREHAJTÁS RÖVID ÁTTEKINTÉSE
1. Bevezetés
7.53. E szakasz a módszertan bizonyos aspektusait hivatott kiemelni, különös tekintettel a mezőgazdasági üzem választására és kibocsátás mérésére.
7.54. A mezőgazdasági üzem a mezőgazdasággal kapcsolatos – nemzeti és szubnacionális szintű – statisztikai felmérések referenciaegysége. Ez a regionális mezőgazdasági számlarendszer egyik nagy előnye, mivel így a kibocsátott mennyiségek értékelése közvetlenül a földterületek, terméshozamok, állományméretek stb. mérésére szolgáló statisztikai rendszereken alapulhat. A mezőgazdasági üzem választásának további előnye, hogy lehetővé teszi következetesebb számlák összeállítását. A kibocsátás és a költségek valójában ugyanazokhoz az egységekhez kapcsolódnak, noha az extrapolációs módszerek forrásonként eltérőek. Végezetül a jellemző tevékenység és egység fogalmával együttes használata esetén a mezőgazdasági üzem választásával elkerülhető, hogy kiigazításokra legyen szükség, amelyek akár vitathatóak is lehetnek, például a konyhakertek és a magáncélú, nem gazdálkodói állattartás esetében. Ez a konvenció megkönnyíti az országok összehasonlítását. Tulajdonképpen egyértelműen egyszerűsíti és javítja a számításokat a kapcsolat a fizikai mennyiségekre vonatkozó statisztikai adatokkal, amelyek a mezőgazdaság számára elengedhetetlenek, és garantálják, hogy az elszámolási tételek mérése következetes legyen, mivel a kiigazítások vagy „statisztikán kívüli” korrekciók ezáltal korlátozottak lesznek. Ezek a szempontok azzal a törekvéssel is összhangban vannak, hogy az alulról építkező megközelítést kell előnyben részesíteni a regionális mezőgazdasági számlarendszerben.
2. A regionális mezőgazdaság meghatározása
7.55. A mezőgazdasági ágazat mindegyik régióban mindazokból a mezőgazdasági üzemekből áll, amelyek termelési tényezői az adott régióban találhatók. Ez az elv, amely összhangban van a termelési egységek rezidensi státuszának fogalmával, felvethet néhány problémát: az agrárstatisztikák rendszerint a központjuk szerint határozzák meg a mezőgazdasági üzemek helyét, és nem közvetlenül a termelési tényezők helye szerint. Ez a két hely nem mindig azonos, és minél nagyobbak a mezőgazdasági üzemek, annál gyakrabban fordul elő ez a jelenség. A regionális mezőgazdasági számlarendszer összeállításakor ezért néhány mezőgazdasági üzemek át kell csoportsítani a régiók között, sőt, bizonyos esetekben fel kell bontani. Ez valószínűleg nehezen lesz megvalósítható a gyakorlatban, amely esetben előfordulhat, hogy érdemes megtartani a mezőgazdasági üzemek statisztikai felmérésekben szereplő helyét. Ez a javaslat azonban két feltételtől függ: először, a hely meghatározására használt módszernek az adott ország összes régiója esetében azonosnak kell lennie, másodszor, az összes elszámolási tételt olyan források alapján kell értékelni, amelyek ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák a mezőgazdasági üzemek helyének meghatározásához.
3. A mezőgazdasági kibocsátás mérése
7.56. A mezőgazdasági kibocsátás olyan növényi termékeket is magában foglal, amelyeket ugyanaz a mezőgazdasági üzem folyó termelőfelhasználás keretében újra felhasznál. Ez főként a takarmánynak szánt termékeket érinti. A regionális kibocsátás – különösen szántóföldi növények esetében – gyakran meghatározható az egyes régiókban betakarított mennyiség alapján, amelynek értéke az árak révén állapítható meg. Ebben az esetben a teljes kibocsátást kell értékelni, függetlenül attól, hogy a termékeket az ágazaton kívüli forgalomba hozatalra, más mezőgazdasági üzemeknek történő értékesítésre vagy esetleg ugyanazon mezőgazdasági üzem általi felhasználásra szánják-e. Így mindegyik régió kibocsátása kiszámítható közvetlenül, az EAA-ban és a regionális mezőgazdasági számlarendszerben bevezetett fogalommal összhangban. A kibocsátás egységen belüli felhasználásra szánt részének értékeléséhez használt árak regionális adatokon is alapulhatnak annak az árnak megfelelően, amelyen a kibocsátott termékeket forgalomba hozzák. A regionális áradatok hiánya viszont általában véve problémát jelent a kibocsátás értékelésekor, a forgalomba hozott és az egységen belüli felhasználásra szánt (regionális) kibocsátás esetében egyaránt. Tehát az egységen belüli felhasználásra szánt termékek regionális mezőgazdasági számlarendszer keretében történő értékelésénél ugyanazok a nehézségek merülnek fel, mint a forgalomba hozott termékek értékelésénél. Nyilván más a helyzet, ha a mennyiségek nem értékelhetők regionális szinten. Ebben az esetben rendszerint a nemzeti szintű értékeléseken alapuló, felülről lefelé haladó módszer az egyetlen, ami alkalmazható( 4 ).
7.57. Az állatokat illetően, akár készletként, akár állóeszköz-állományként vannak besorolva, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
·a készletek és az állatokra vonatkozó bruttó állóeszköz-felhalmozás változásának regionális szintű értékelése; ez a két folyamat tulajdonképpen a közvetett kibocsátásszámítási módszer összetevője;
·a régiók közötti állatkereskedelem értékelése; ez a kereskedelem szintén a közvetett kibocsátásszámítási módszer összetevője;
·az állatimportálási és -exportálási folyamatok régiónkénti bontása;
·tulajdonjog átruházásával járó költségek megfelelő kezelése;
·a regionális mezőgazdasági számlarendszer EAA-val szembeni kiigazításának módszere.
7.58. Az állatkibocsátás számításának közvetett módszere esetenként túlságosan bonyolult lehet regionális szinten. Ebben az esetben célszerű a kibocsátást inkább modell alapján, tényleges adatok felhasználásával kiszámítani, majd az értékeket az EAA-ban szereplő értékekhez igazítani.
4. El nem különíthető, nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységek
7.59. A tevékenység jellegétől függően különféle lehetőségek vannak az el nem különíthető, nem mezőgazdasági másodlagos tevékenységek regionális mezőgazdasági számlarendszerbe illesztésére. E másodlagos tevékenységek egy része, például a mezőgazdasági termékek feldolgozása, erősen koncentrálódott regionális szinten. Ilyen esetben a kibocsátás értékeléséhez a mennyiségek és az árak tekintetében is lehet helyi statisztikai adatokra támaszkodni. E kibocsátásnál az EAA-ban szereplő értékek ténylegesen megegyeznek a regionális mezőgazdasági számlarendszerben szereplő értékekkel. Egyéb esetben viszont nehezebb lehet a helyzet. Előfordulhat, például, hogy bizonyos tevékenységeknél nem áll rendelkezésre regionális forrás, különösen akkor, ha a tevékenységek eleve nem koncentrálódnak adott régiókban. Más tevékenységeknél statisztikai felmérésekből vagy mikroökonómiai számlákból (például a mezőgazdasági számviteli információs hálózat [FADN]) nyerhetők adatok, de nincs arra garancia, hogy regionális szinten reprezentatívak lesznek. Ezenkívül előfordulhat, hogy az adatok régiek, és nem állnak rendelkezésre források ahhoz, hogy megbízható módon naprakésszé lehessen tenni őket. Végezetül csak ritkán állnak rendelkezésre minőségi mutatók regionális szinten. Ilyen esetekben mindig az EAA értékei jelentik a kiindulópontot a regionális mezőgazdasági számlarendszer számára, és gyakran kell felülről lefelé haladó módszereket alkalmazni.
5. Folyó termelőfelhasználás
7.60. A regionális mezőgazdasági számlarendszerben szereplő folyó termelőfelhasználás a mezőgazdasági üzemek által felhasznált mezőgazdasági termékeket foglalja magában, függetlenül attól, hogy ugyanabban a régióban vagy különböző régiókban található gazdálkodók közvetlenül kereskednek velük egymás között, vagy olyan közvetítőkön keresztül cserélnek gazdát, akiknek nem feltétlenül kerülnek a tulajdonába a termékek továbbértékesítés előtt, stb. Ezenkívül bizonyos, egységen belül felhasznált mezőgazdasági termékeket – alapvetően egyes, takarmányként felhasznált növényeket – folyó termelőfelhasználásként is fel kell tüntetni. Az állatvásárlás még import esetén sem szerepeltethető folyó termelőfelhasználásként.
7.61. A mezőgazdasági termékek regionális szintű folyó termelőfelhasználásának kiszámítására szolgáló első módszer alapján a regionális mezőgazdasági számlarendszer szerinti kibocsátás és a kibocsátás ágazaton kívülre szánt része közötti különbséget kell kiszámítani termékenként( 5 ). Ez azonban nem képezi le teljes pontossággal a mezőgazdasági termékek folyó termelőfelhasználását az egyes régiókban, mivel a más régiókban található mezőgazdasági üzemek általi folyó termelőfelhasználásra szánt mezőgazdasági termékeket ugyan tartalmazza, a más régiókban található mezőgazdasági üzemekből származó mezőgazdasági termékeket azonban nem. A folyó termelőfelhasználást ezért ki kell igazítani az EAA-ban szereplő értékekkel összhangban.
7.62. A másik lehetséges számítási módszerhez információforrásként felhasználható az FADN. E forrás alapján attól függetlenül értékelhető a mezőgazdasági termékek folyó termelőfelhasználása, hogy e termékek más mezőgazdasági üzemek általi értékesítésből vagy egyéb forrásból, például importból származnak. A FADN azonban nem pontosan ugyanúgy kezeli az ugyanazon mezőgazdasági üzem által folyó termelőfelhasználás keretében felhasznált termékeket, így korrekcióra lehet szükség. Ennek megfelelően ezért a folyó termelőfelhasználást ki kell igazítani az EAA-ban szereplő értékekkel összhangban.
II. MELLÉKLET
A II. melléklet helyébe a következő szöveg lép:
„II. MELLÉKLET
ADATSZOLGÁLTATÁSI PROGRAM
A kibocsátás minden egyes kategóriájára (01–18 kategóriák, beleértve az alkategóriákat is) közölni kell az alapáron mért értéket, valamint az összetevőket (érték termelői áron, terméktámogatások és termékadók).
A termelési számlára és a bruttó állóeszköz-felhalmozásra vonatkozó adatokat folyó és előző évi árakon is közölni kell.
Az értékeket a nemzeti pénznem millió egységeiben kell feltüntetni. A munkaerőt 1 000 éves munkaegységben (ÉME) kell kifejezni.
A regionális mezőgazdasági számlarendszerre vonatkozó adatokat csak folyó árakon kell közölni.
1. Termelési számla
|
Az n. referenciaévre vonatkozó adatszolgáltatás |
|||||
|
a |
b |
c |
d |
||
|
Kategória |
A változók jegyzéke |
n. év
november
|
n+1. év
március
|
n+1. év
|
n+2. év
|
|
01 |
GABONAFÉLÉK (vetőmagokkal együtt) |
X |
X |
X |
X |
|
01.1 |
Búza és tönkölybúza |
X |
X |
X |
X |
|
01.1/1 |
Lágy búza és tönkölybúza |
– |
– |
X |
X |
|
01.1/2 |
Durum búza |
– |
– |
X |
X |
|
01.2 |
Rozs és kétszeres |
X |
X |
X |
X |
|
01.3 |
Árpa |
X |
X |
X |
X |
|
01.4 |
Zab és nyári gabonakeverékek |
X |
X |
X |
X |
|
01.5 |
Szemes kukorica |
X |
X |
X |
X |
|
01.6 |
Rizs |
X |
X |
X |
X |
|
01.7 |
Egyéb gabonafélék |
X |
X |
X |
X |
|
02 |
IPARI NÖVÉNYEK |
X |
X |
X |
X |
|
02.1 |
Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök (vetőmagokkal együtt) |
X |
X |
X |
X |
|
02.1/1 |
Káposztarepce- és réparepce-vetőmag |
– |
– |
X |
X |
|
02.1/2 |
Napraforgó |
– |
– |
X |
X |
|
02.1/3 |
Szója |
– |
– |
X |
X |
|
02.1/4 |
Egyéb olajos termékek |
– |
– |
X |
X |
|
02.2 |
Fehérjenövények (vetőmagokkal együtt) |
X |
X |
X |
X |
|
02.3 |
Nyers dohány |
X |
X |
X |
X |
|
02.4 |
Cukorrépa |
X |
X |
X |
X |
|
02.5 |
Egyéb ipari növények |
X |
X |
X |
X |
|
02.5/1 |
Rostnövények |
– |
– |
X |
– |
|
02.5/2 |
Komló |
– |
– |
X |
– |
|
02.5/3 |
Egyéb ipari növények: egyéb |
– |
– |
X |
– |
|
03 |
TAKARMÁNYNÖVÉNYEK |
X |
X |
X |
X |
|
03.1 |
Takarmánykukorica |
– |
– |
X |
X |
|
03.2 |
Takarmány kapásnövények (takarmányrépával együtt) |
– |
– |
X |
X |
|
03.3 |
Egyéb takarmánynövények |
– |
– |
X |
X |
|
04 |
ZÖLDSÉGEK ÉS KERTÉSZETI TERMÉNYEK |
X |
X |
X |
X |
|
04.1 |
Friss zöldségek |
X |
X |
X |
X |
|
04.1/1 |
Karfiol |
– |
– |
X |
– |
|
04.1/2 |
Paradicsom |
– |
– |
X |
– |
|
04.1/3 |
Egyéb friss zöldség |
– |
– |
X |
– |
|
04.2 |
Növények és virágok |
X |
X |
X |
X |
|
04.2/1 |
Faiskolai növények |
– |
– |
X |
– |
|
04.2/2 |
Dísznövények és -virágok (karácsonyfával együtt) |
– |
– |
X |
– |
|
04.2/3 |
Ültetvények |
– |
– |
X |
– |
|
05 |
BURGONYA (vetőmagokkal együtt) |
X |
X |
X |
X |
|
06 |
GYÜMÖLCSFÉLÉK |
X |
X |
X |
X |
|
06.1 |
Friss gyümölcs |
X |
X |
X |
X |
|
06.1/1 |
Étkezési alma |
– |
– |
X |
– |
|
06.1/2 |
Étkezési körte |
– |
– |
X |
– |
|
06.1/3 |
Őszibarack |
– |
– |
X |
– |
|
06.1/4 |
Egyéb friss gyümölcs |
– |
– |
X |
– |
|
06.2 |
Citrusfélék |
X |
X |
X |
X |
|
06.2/1 |
Édes narancs |
– |
– |
X |
– |
|
06.2/2 |
Mandarin |
– |
– |
X |
– |
|
06.2/3 |
Citrom |
– |
– |
X |
– |
|
06.2/4 |
Egyéb citrusfélék |
– |
– |
X |
– |
|
06.3 |
Trópusi gyümölcs |
X |
X |
X |
X |
|
06.4 |
Szőlő |
X |
X |
X |
X |
|
06.4/1 |
Étkezési szőlő |
– |
– |
X |
– |
|
06.4/2 |
Egyéb szőlőfajták |
– |
– |
X |
– |
|
06.5 |
Olajbogyó |
X |
X |
X |
X |
|
06.5/1 |
Étkezési olajbogyó |
– |
– |
X |
– |
|
06.5/2 |
Egyéb olajbogyó |
– |
– |
X |
– |
|
07 |
BOR |
X |
X |
X |
X |
|
07.1 |
Asztali bor |
– |
– |
X |
– |
|
07.2 |
Minőségi bor |
– |
– |
X |
– |
|
08 |
OLÍVAOLAJ |
X |
X |
X |
X |
|
09 |
EGYÉB NÖVÉNYI TERMÉK |
X |
X |
X |
X |
|
09.1 |
Elsősorban fonáshoz használt növényi anyagok |
– |
– |
X |
– |
|
09.2 |
Vetőmagok |
– |
– |
X |
– |
|
09.3 |
Egyéb növényi termék: egyéb |
– |
– |
X |
– |
|
|
NÖVÉNYKIBOCSÁTÁS (01–09) |
X |
X |
X |
X |
|
11 |
ÁLLATOK |
X |
X |
X |
X |
|
11.1 |
Szarvasmarha |
X |
X |
X |
X |
|
11.2 |
Sertések |
X |
X |
X |
X |
|
11.3 |
Lófélék |
X |
X |
X |
X |
|
11.4 |
Juh- és kecskehús |
X |
X |
X |
X |
|
11.5 |
Baromfi |
X |
X |
X |
X |
|
11.6 |
Egyéb állatok |
X |
X |
X |
X |
|
12 |
ÁLLATI TERMÉKEK |
X |
X |
X |
X |
|
12.1 |
Tej |
X |
X |
X |
X |
|
12.2 |
Tojás |
X |
X |
X |
X |
|
12.3 |
Egyéb állati termék |
X |
X |
X |
X |
|
12.3/1 |
Nyers gyapjú |
– |
– |
X |
– |
|
12.3/2 |
Selyemhernyógubó |
– |
– |
X |
– |
|
12.3/3 |
Egyéb állati termék: egyéb |
– |
– |
X |
– |
|
13 |
ÁLLATKIBOCSÁTÁS (11+12) |
X |
X |
X |
X |
|
14 |
MEZŐGAZDASÁGI ÁRUK KIBOCSÁTÁSA (10+13) |
X |
X |
X |
X |
|
15 |
MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK KIBOCSÁTÁSA |
X |
X |
X |
X |
|
15.1 |
MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK |
– |
– |
X |
– |
|
15.2 |
TEJKVÓTAKÖLCSÖNZÉS |
– |
– |
X |
– |
|
16 |
MEZŐGAZDASÁGI KIBOCSÁTÁS (14+15) |
X |
X |
X |
X |
|
17 |
NEM MEZŐGAZDASÁGI MÁSODLAGOS TEVÉKENYSÉGEK (EL NEM KÜLÖNÍTHETŐ) |
X |
X |
X |
X |
|
17.1 |
MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELDOLGOZÁSA |
X |
X |
X |
X |
|
17.2 |
EGYÉB EL NEM KÜLÖNÍTHETŐ MÁSODLAGOS TEVÉKENYSÉGEK (TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK) |
X |
X |
X |
X |
|
18 |
A MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZAT KIBOCSÁTÁSA (16+17) |
X |
X |
X |
X |
|
|
ÖSSZES FOLYÓ TERMELŐFELHASZNÁLÁS |
X |
X |
X |
X |
|
19.01 |
VETŐMAGOK ÉS SZAPORÍTÓANYAGOK |
X |
X |
X |
X |
|
19.02 |
ENERGIA; KENŐANYAGOK |
X |
X |
X |
X |
|
19.02/1 |
– villamos energia |
– |
– |
X |
– |
|
19.02/2 |
– gáz |
– |
– |
X |
– |
|
19.02/3 |
– egyéb tüzelőanyagok és hajtógázok |
– |
– |
X |
– |
|
19.02/4 |
– egyéb |
– |
– |
X |
– |
|
19.03 |
MŰTRÁGYÁK ÉS TALAJJAVÍTÓ SZEREK |
X |
X |
X |
X |
|
19.04 |
NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉS PESZTICIDEK |
X |
X |
X |
X |
|
19.05 |
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KÖLTSÉGEK |
X |
X |
X |
X |
|
19.06 |
ÁLLATI TAKARMÁNY |
X |
X |
X |
X |
|
19.06/1 |
– más mezőgazdasági üzemek által szállított takarmány |
X |
X |
X |
X |
|
19.06/2 |
– a mezőgazdasági ágazaton kívülről vásárolt takarmány |
X |
X |
X |
X |
|
19.06/3 |
– ugyanazon mezőgazdasági üzemben termelt és felhasznált takarmány |
X |
X |
X |
X |
|
19.07 |
ANYAGOK KARBANTARTÁSA |
X |
X |
X |
X |
|
19.08 |
ÉPÜLETEK KARBANTARTÁSA |
X |
X |
X |
X |
|
19.09 |
MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK |
X |
X |
X |
X |
|
19.10 |
PÉNZKÖZVETÍTŐI SZOLGÁLTATÁS KÖZVETETT MÓDON MÉRT DÍJA (FISIM) |
X |
X |
X |
X |
|
19.11 |
EGYÉB ÁRUK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK |
X |
X |
X |
X |
|
20 |
BRUTTÓ HOZZÁADOTT ÉRTÉK ALAPÁRON (18-19) |
X |
X |
X |
X |
|
21 |
ÁLLÓESZKÖZ-FELHASZNÁLÁS |
X |
X |
X |
X |
|
21.1 |
BERENDEZÉSEK |
– |
– |
X |
– |
|
21.2 |
ÉPÜLETEK |
– |
– |
X |
– |
|
21.3 |
ÜLTETVÉNYEK |
– |
– |
X |
– |
|
21.4 |
EGYÉB |
– |
– |
X |
– |
|
22 |
NETTÓ HOZZÁADOTT ÉRTÉK ALAPÁRON (20-21) |
X |
X |
X |
X |
2. „Jövedelmek keletkezése” számla
|
Az n. referenciaévre vonatkozó adatszolgáltatás |
|||||
|
a |
b |
c |
d |
||
|
Kategória |
A változók jegyzéke |
n. év
november
|
n+1. év
|
n+1. év
|
n+2. év
|
|
23 |
MUNKAVÁLLALÓI JÖVEDELEM |
X |
X |
X |
X |
|
24 |
EGYÉB TERMELÉSI ADÓK |
X |
X |
X |
X |
|
25 |
EGYÉB TERMELÉSI TÁMOGATÁSOK |
X |
X |
X |
X |
|
26 |
TÉNYEZŐJÖVEDELEM (22-24+25) |
X |
X |
X |
X |
|
27 |
MŰKÖDÉSI EREDMÉNY/VEGYES JÖVEDELEM (22-23-24+25) |
X |
X |
X |
X |
3. Vállalkozóijövedelem-számla
|
Az n. referenciaévre vonatkozó adatszolgáltatás |
|||||
|
a |
b |
c |
d |
||
|
Kategória |
A változók jegyzéke |
n. év
november
|
n+1. év
|
n+1. év
|
n+2. év
|
|
28 |
FIZETENDŐ BÉRLETI DÍJAK ÉS EGYÉB INGATLANBÉRLETI DÍJAK |
X |
X |
X |
X |
|
29 |
FIZETENDŐ KAMAT |
X |
X |
X |
X |
|
30 |
KAMATBEVÉTEL |
X |
X |
X |
X |
|
31 |
VÁLLALKOZÓI JÖVEDELEM (27-28-29+30) |
X |
X |
X |
X |
4. A tőkeszámla elemei
|
Az n. referenciaévre vonatkozó adatszolgáltatás |
|||||
|
a |
b |
c |
d |
||
|
Kategória |
A változók jegyzéke |
n. év
november
|
n+1. év
|
n+1. év
|
n+2. év
|
|
32 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK |
– |
– |
X |
X |
|
32.1 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – ÜLTETVÉNYEK |
– |
– |
X |
– |
|
32.2 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – ÁLLATÁLLOMÁNY |
– |
– |
X |
– |
|
33 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – NEM MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK |
– |
– |
X |
X |
|
33.1 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – ANYAGOK |
– |
– |
X |
– |
|
33.2 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS – ÉPÜLETEK |
– |
– |
X |
– |
|
33.3 |
EGYÉB BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS |
– |
– |
X |
– |
|
34 |
BRUTTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS (A LEVONHATÓ HOZZÁADOTTÉRTÉK-ADÓ NÉLKÜL) (32+33) |
– |
– |
X |
X |
|
35 |
NETTÓ ÁLLÓESZKÖZ-FELHALMOZÁS (A LEVONHATÓ HOZZÁADOTTÉRTÉK-ADÓ NÉLKÜL) (34-21) |
– |
– |
X |
X |
|
36 |
KÉSZLETVÁLTOZÁS |
– |
– |
X |
X |
|
37 |
TŐKETRANSZFEREK |
– |
– |
X |
X |
|
37.1 |
BERUHÁZÁSI TÁMOGATÁSOK |
– |
– |
X |
– |
|
37.2 |
EGYÉB TŐKETRANSZFEREK |
– |
– |
X |
– |
5. Mezőgazdasági munkaerő-ráfordítás
|
Az n. referenciaévre vonatkozó adatszolgáltatás |
||||
|
a |
b |
c |
||
|
Kategória |
A változók jegyzéke |
n. év
november
|
n+1. év
|
n+1. év
|
|
38 |
ÖSSZES MEZŐGAZDASÁGI MUNKAERŐ-RÁFORDÍTÁS |
X |
X |
X |
|
38.1 |
NEM FIZETETT MEZŐGAZDASÁGI MUNKAERŐ-RÁFORDÍTÁS |
X |
X |
X |
|
38.2 |
FIZETETT MEZŐGAZDASÁGI MUNKAERŐ-RÁFORDÍTÁS |
X |
X |
X |
’