EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.6.16.

JOIN(2021) 20 final

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PALRAMENTNEK, AZ EURÓPAI TANÁCSNAK ÉS A TANÁCSNAK

az EU és Oroszország közötti kapcsolatokól - Válaszlépések, korlátozó intézkedések és tárgyalások

1.Bevezetés

Az Európai Tanács 2021. május 24-25-i ülésén először folytatott stratégiai vitát Oroszországról, és elítélte az EU ellen, annak tagállamai ellen és azokon kívülre irányuló jogellenes, provokatív és bomlasztó orosz tevékenységeket. Újólag megerősítette az EU egységét és szolidaritását az ilyen cselekményekkel szemben, valamint az EU által a keleti partnereknek nyújtott támogatást. Az Európai Tanács újólag megerősítette elkötelezettségét az Oroszországgal szembeni uniós politika öt vezérelve mellett 1 , és kijelentette, hogy az EU folytatni fogja a koordinációt a hasonlóan gondolkodó partnerekkel. Felkérte a főképviselőt és a Bizottságot, hogy a 2021. júniusi ülésének előkészítése céljából nyújtson be egy, az EU és Oroszország közötti kapcsolatokra vonatkozó, az öt elvvel összhangban álló szakpolitikai lehetőségeket tartalmazó jelentést 2 . Az alábbi közös közlemény e felkérésnek tesz eleget.

2.Politikai háttér

Oroszország az EU legnagyobb szomszédja, és továbbra is olyan erő, amellyel Európában és világszerte egyaránt számolni kell. Ez nagyrészt az ország méretének és földrajzi kiterjedésének, hatalmának nemzetközi kiterjesztésére való készségének, valamint politikai, diplomáciai és erőteljes katonai kapacitásának tudható be. Oroszország geopolitikai szereplőként arra törekszik, hogy – gyakran más szereplőkkel, például Kínával szorosan együttműködve – fenntartsa globális helyzetét az erőpolitikán alapuló, többpólusú világban, ahelyett, hogy hozzájárulna egy erősebb, szabályokon alapuló multilaterális rendszer kiépítéséhez és annak részévé válna. Saját geopolitikai befolyási övezetet kísérel meg kialakítani, főként a zéró összegű politikai játszmák logikája mentén. Ennek során a kormány gyakran megkérdőjelezi és aláássa a nemzetközi jogot, valamint az EBESZ és az Európa Tanács azon alapvető elveit, amelyek az európai kontinensen a biztonság és az együttműködés keretét képezik – és amelyek érvényesítésére Oroszország kötelezettséget vállalt –, beleértve minden ország jogát arra, hogy szabadon határozhassa meg saját kül-, biztonság- és belpolitikai döntéseit.

Az orosz vezetés számos különböző eszközt alkalmaz az EU és az uniós tagállamok, valamint a Nyugat-Balkán és a keleti partnerség országainak befolyásolására, a területükön történő beavatkozásra, a gyengítésükre vagy akár destabilizálásukra. Ezen erőfeszítések részeként továbbra is komoly erőforrásokat mozgósít annak érdekében, hogy a határain belül és azokon túl is képes legyen ellenőrizni és befolyásolni az információs teret. Az államilag irányított média finanszírozása gyorsan növekszik, különösen az olyan médiaorgánumok esetében, mint az RT, amelyet kizárólag külföldi célközönségnek szánnak. Oroszország folytatja egyre kifinomultabb kibertámadások és információmanipulációs műveletek, vegyi és egyéb támadások szervezését, beleértve a Vegyifegyvertilalmi Szervezet (OPCW), a német Bundestag, és a Szergej és Julia Szkripal ellen Salisburyben elkövetett támadásokat, valamint a Cseh Köztársaságban történt robbanást. Közvetlen katonai és hibrid akciókat hajt végre, amelyek tovább élezik a megoldatlan konfliktusokat Ukrajnában, Grúziában és Moldovában, valamint az EU déli szomszédságában, különösen Szíriában és Líbiában, és azon túl. Oroszország arra törekszik, hogy fenntartsa ellenőrzését a tekintélyelvű belarusz rezsim felett.

Az Oroszországgal fennálló kapcsolatok kezelése tehát az egyik legfőbb stratégiai kihívást jelenti az Európai Unió számára 3 . Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok 2014 óta egyre romlanak, miután Oroszország jogellenesen annektálta a Krím félszigetet, és destabilizálta Kelet-Ukrajnát 4 . Így például Oroszország a közelmúltban csapatösszevonásokat hajtott végre az ukrán határ térségében a Krím félszigeten és a Fekete-tengeren, és azóta ezeket csak részben vonta vissza, viszont meghosszabbította a Fekete-tenger egyes térségeinek zárlatát. Ezen túlmenően az orosz titkosszolgálatoknak az uniós tagállamokon belül végrehajtott zavarkeltő akciókban való érintettsége a negatív dinamikájú folyamat további romlásához vezetett. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy Oroszország diplomatákat utasított ki, utazási tilalmakat rendelt el és közzétette az úgynevezett „barátságtalan államok” jegyzékét, amit a diplomáciai képviselet korlátozásai követtek. Ezenfelül az orosz kormány gyakran az EU és Oroszország közötti kapcsolatok kárára próbálja fejleszteni a tagállamokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatait.

Az oroszországi belpolitikai helyzet alakulása, amelyet az jellemez, hogy a kormány a fennálló politikai és gazdasági rend megőrzése érdekében fokozódó politikai elnyomást alkalmaz, szintén egyre jobban beárnyékolja az EU és Oroszország közötti kapcsolatokat. A közelgő, 2021. szeptemberi Állami Duma-választások előtt tovább romlott a civil társadalom, az emberijog-védők és a független média helyzete Oroszországban, ami az EU-val történő együttműködésre való képességüket is beszűkítette. Az alkotmánymódosítások és az úgynevezett „külföldi ügynökökről”, „nem kívánatos külföldi szervezetekről” és „szélsőségességről” szóló elnyomó törvények fokozzák az emberi jogok és alapvető szabadságok szisztematikus semmibevételét, noha ezeket a jogokat és szabadságokat az orosz alkotmány és az ország nemzetközi kötelezettségei rögzítik. Emellett a hatóságok dezinformációs kampányokat folytatnak, amelyek során hamis narratívákat alkotnak az orosz belügyekbe való állítólagos „külföldi beavatkozással” kapcsolatban, és arra törekednek, hogy elrettentsék a valódi ellenzéket és lejárassák a civil társadalmat. Az Alekszej Navalnij ellen idegméreggel elkövetett gyilkossági kísérlet, és a politikus ezt követő politikai indíttatású elítélése, „szélsőségesnek” bélyegzett politikai hálózatának tényleges betiltása, valamint a független média és újságírók folyamatos megfélemlítése és elnyomása csak néhány példa a közelmúltból.

Oroszország ugyanakkor súlyos és egyre növekvő strukturális gyengeségekkel küzd. Az Oroszország rendelkezésre álló reáljövedelem 2013 óta 10 %-kal csökkent. Az ország hanyatló demográfiai és társadalmi-gazdasági pályára került, amit tovább súlyosbít az elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokra épülő üzleti modellje, a kiegyensúlyozatlan költségvetési pálya, valamint a Covid19-világjárvány jelenlegi hatása.

Az említett alapvető különbségek ellenére az EU és Oroszország alapvető közös felelősséget visel az európai kontinens békéjéért és biztonságáért. Közös globális kihívásokkal nézünk szembe, és egyes konkrét területeken gazdaságaink kölcsönösen összekapcsolódnak 5 . A nemzetközi szervezetekben, például az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben is azonos kötelezettségek vonatkoznak ránk, amelyeknek eleget kell tennünk.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben a politikai feltételek ezt lehetővé teszik, az EU és Oroszország közötti együttműködésben igen komoly lehetőségek rejlenek. Az EU feltételekhez kötött felajánlást tett az együttműködésre. Az orosz kormány azonban aktívan törekszik ezzel ellentétes célok elérésére: befolyási övezetet kíván létrehozni a szomszédságában, igyekszik aláásni a politikailag egységes Európát, elutasítja a szabályokon alapuló rendre vonatkozó elképzelésünket, és olyan külpolitikai helyzeteket próbál teremteni, amelyek korlátozzák az EU-nak és partnereinek szerepét.

3.A minszki megállapodások végrehajtása

Az EU továbbra is szilárdan támogatja a normandiai négyeket, a háromoldalú összekötő csoportot és az EBESZ-t, beleértve az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziójának erőfeszítéseit is 6 . Bár Zelenszkij elnök megválasztása új lendületet adott a tárgyalásoknak, a 2019. decemberi normandiai csúcstalálkozó következtetéseinek maradéktalan végrehajtása még várat magára. Ennél is aggasztóbb, hogy az orosz kormány egyre inkább közvetítőként, nem pedig a konfliktusban részt vevő félként próbálja láttatni magát, és azt követeli, hogy Kijev és az úgynevezett „köztársaságok” közvetlenül vegyék fel egymással a kapcsolatot, ami ellentétes a minszki jegyzőkönyvvel. Emellett 2021 áprilisában fokozta katonai jelenlétét Ukrajna keleti határán és a Krím félszigeten. Az úgynevezett „köztársaságok” továbbra is rutinszerűen akadályozzák az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziójának Kelet-Ukrajnába való bejutását, a tűzszünet-sértések mértéke pedig eléri a 2020. júliusi tűzszünet előtti időszak szintjét. Valószínűleg folytatódni fog ez a tendencia, amelyet Oroszország konstruktív megközelítésének hiánya határoz meg.

Az EU folytatja a párbeszéd meglévő formátumainak és eszközeinek támogatását. Rendre hangsúlyozza továbbá, hogy kész vezető szerepet betölteni a konfliktus sújtotta régiók újjáépítésében, ha teljesülnek ennek a feltételei, többek között a minszki megállapodások maradéktalan végrehajtásának felgyorsítása révén. Mindeközben az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a konfliktus humanitárius következményeinek enyhítése iránt.

Az EU ugyanis az egyik legnagyobb humanitárius donor a kelet-ukrajnai válságban. Az EU a válság kezdetétől fogva több mint 190 millió EUR összegű – ebből 2021-ben 25,4 millió EUR – sürgősségi segélyt nyújtott, a tagállamokkal együtt pedig több mint 1 milliárd EUR összegű segélyt juttatott el humanitárius célokra, illetve korai helyreállítási munkákra. Az uniós támogatás a demarkációs vonal mindkét oldalán a kiszolgáltatott helyzetben lévőket és a leginkább rászorulókat segíti 7 . Az EU a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének közreműködésével humanitárius segítséget is nyújt az Oroszországban tartózkodó ukrán menekültek számára. A 2017 óta számukra nyújtott támogatás teljes összege meghaladja az 1 millió EUR-t, amelyből egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, élelmiszer-utalványokat, nem élelmiszer jellegű cikkeket és megélhetési támogatást fedeznek.

Az EU korlátozó intézkedések három csoportját vezette be Oroszországgal szemben a Krím félsziget jogellenes annektálására és Kelet-Ukrajna folyamatos destabilizálására válaszul 8 . Ezen intézkedések célja a további eszkalálódás vagy kedvezőtlen fejlemények megelőzése Ukrajnában, és annak határozott jelzése, hogy az EU támogatja Ukrajnát, valamint az ország területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. E szankcióknak a minszki megállapodások maradéktalan végrehajtásával való egyértelmű összekapcsolásának célja arra ösztönözni az orosz kormányt, hogy segítse elő a konfliktus megoldását, a további uniós szankciók kilátásba helyezésének célja pedig olyan elrettentő hatás kiváltása, amely visszatartja Oroszországot attól, hogy agresszív magatartásával tovább rontsa a helyzetet. A szankciók folyamatos, egyhangúsággal történő meghosszabbítása az EU egységét és hitelességét tanúsítja. Az uniós intézkedések növelték a további orosz agresszió költségeit, és korlátozták a katonai képességek további használatát és az ukrajnai terjeszkedést. Az úgynevezett „köztársaságokban” uralkodó helyzet bárminemű romlásáért Oroszországot fogjuk felelőssé tenni 9 . Továbbra is alapvető fontosságú a meglévő koordináció és a szankciókra is kiterjedő egység fenntartása a hasonló gondolkodású partnerekkel, például G7-csoporttal.

Ukrajna függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának, valamint a schengeni vízumokra vonatkozó uniós szabályok Oroszországban és Ukrajnában való teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében az EU iránymutatást adott ki a Krím félsziget lakosai számára kiállított orosz nemzetközi magánútlevelek bizonyos kategóriáinak el nem ismeréséről, valamint az Ukrajna donecki és luhanszki régiójának nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeiről érkező vízumkérelmek kezeléséről.

4.Megerősített kapcsolatok az EU keleti partnereivel és más szomszédaival

A jólét és a jószomszédi viszonyok és a reformok érdekében az EU továbbra is szorosabb kapcsolatokat kínál keleti partnereinek. A jól működő keleti partnerség az európai stabilitás, biztonság és jólét fokozásának eszköze. 2020 márciusában a főképviselő és a Bizottság javaslatot tett a keleti partnerség hosszú távú szakpolitikai célkitűzéseire 10 a gazdaság, a kormányzás, a környezetvédelem és az éghajlat-politika, a digitalizáció és a társadalompolitika területén, kiemelt hangsúlyt helyezve a rezilienciára. A 2020 utáni időszakra vonatkozó megújított menetrendet a keleti partnerség 2021. decemberi 6. csúcstalálkozóján fogják jóváhagyni.

Az EU határozottan elutasítja, hogy Oroszország kiváltságos befolyási övezetet alakítson ki. A keleti partnerek szuverén joga, hogy szabadon alakítsák ki az EU-val és más nemzetközi szereplőkkel fenntartott kapcsolatuk kiterjedését és mélységét. Az orosz kormány továbbra is konfrontációs politikát folytat; puha és kemény politikai eszközöket is alkalmaz a nyomásgyakorlásra. Ezért az uniós politika továbbra is arra irányul, hogy kétoldalú megállapodások (többek között társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek) és jelentős pénzügyi támogatás révén megerősítse a keleti partnerek rezilienciáját; ennek során a közelmúltban a gazdaság, a kormányzás, a jogállamiság, a zöld és digitális átállás, valamint a befogadó társadalmak kialakítása terén szükséges reformokat állította a középpontba. Az elmúlt hét évben az EU közel 5 milliárd EUR összegű vissza nem térítendő támogatást nyújtott, kiemelt hangsúlyt helyezve a hibrid- és kiberfenyegetésekkel és a dezinformációval szembeni ellenálló képességre, valamint a nemzetközi bűnüldözési együttműködésre. Emellett az EU 2020-ban közel 1 milliárd EUR összeget biztosított a szóban forgó országoknak a Covid19-járvány következményeire kezeléséhez. Az EU továbbá jelentős makroszintű pénzügyi támogatást nyújtott három keleti partnernek.

Az EU továbbra is fellépett az orosz kormány arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy közvetítőként, ne pedig az Ukrajnát, Grúziát és Moldovát érintő területi konfliktusokban részes félként láttassa Oroszországot. Az EU folytatta el nem ismerési politikáját a Krím félsziget jogellenes annektálásával, valamint az Abházia és Dél-Oszétia szakadár grúz régiók Oroszország által támogatott „függetlenségével” kapcsolatban.

Az EU 2019 júniusában megújította Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját, hogy fokozza térségbeli szerepvállalását és a rezilienciára, a jólétre és a regionális együttműködésre összpontosítva hozzájáruljon a régió fejlődéséhez. Az EU fenntartotta a Közép-Ázsiára vonatkozó eseti párbeszédet Oroszországgal. Az orosz kormány azonban továbbra is negatívan viszonyul az EU régióbeli szerepvállalásához, többek között a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodások megkötéséhez.

5.Az EU rezilienciájának erősítése 

Az elmúlt években az EU jelentős eredményeket ért el a külföldről eredő vagy külföldi szereplők által eszközként használt kihívásokkal szembeni rezilienciájának megerősítése terén. A zöld és digitális kettős átállás kezelése és felgyorsítása fokozza az EU rezilienciáját, mivel fokozatosan csökkenti a külföldi ellátástól és az energetikai geopolitikától való függőségünket, valamint ellenállóbbá teszi gazdaságaink fejlett hardvereit és szoftvereit a külföldi befolyással szemben. A Kereskedelempolitika felülvizsgálata 11 és az Európai iparstratégia aktualizálása 12 az Unió nyitott stratégiai autonómiájának erősítésére és a stratégiai függőségeinek kezelésére irányuló konkrét intézkedéseket is felvázolt. Általában véve, az Unió autonómabb eszköztárral látja el magát, idetartozik például a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó átvilágítási mechanizmus 13 , az 5G eszköztár vagy a külföldi támogatásokra vonatkozó új eszköz 14 .

Az EU tovább erősíti rezilienciáját és energiabiztonságát azáltal, hogy diverzifikálja nemzetközi beszerzési forrásait és ellátását, valamint létrehozza az egységes uniós energiapiacot, különösen a földgáz tekintetében. Ezt a következők révén sikerült elérni: jobb „hardver” (pl. új infrastruktúra, többek között rendszerösszekötők, kétirányú szállításra alkalmas csővezetékek, több raktározási létesítmény és cseppfolyósítottföldgáz-terminálok), továbbá az egyebek mellett nyitott, megkülönböztetésmentes kiskereskedelmi piacokat biztosító, egyértelműbb jogalkotási „szoftver”, az energiatermelés és -ellátás, illetve a hálózatüzemeltetés szétválasztása, a szabályozói függetlenség és együttműködés, valamint az uniós versenyszabályok teljes körű alkalmazása. Az EU és Oroszország közötti energiaügyi kapcsolatokat jelentős mértékű kölcsönös függőség jellemzi: Oroszország jelenleg az EU első számú energetikai szolgáltatója, és az EU az orosz energiaexport messze legnagyobb felvevőpiaca. Az energiával kapcsolatos további kihívások közé tartozik az uniós energetikai létesítmények kiberbiztonsága, valamint a stratégiai eszközök állami ellenőrzés alatt álló orosz szereplők általi felvásárlása az Unión belül és a közeli szomszédság országaiban. Ugyanakkor a dekarbonizáció irányába tett határozott lépések révén tovább fog nőni az energiafüggetlenségünk, és összességében csökkenni fog az orosz energiaellátásra való ráutaltságunk. A következő 10-20 évben jelentősen visszaszorul majd az orosz energiatermékek EU-ba irányuló exportja, ami elkerülhetetlenül belföldi hatással jár majd Oroszországban.

Az elmúlt öt évben az európai biztonsági stratégia alapvető elemét képezte a hibrid fenyegetések kezelésére irányuló uniós képességek fejlesztése. A Krím félsziget jogellenes annektálására és az azt követő, az EU elleni dezinformációs kampányra reagálva a 2016. évi közös keret 15 átfogó uniós szakpolitikai keretet alakított ki. A Salisburyben kémiai anyaggal végrehajtott támadást követően 2018-ban – és a biztonsági unióra vonatkozó stratégia 16 folyamatban lévő megvalósítása során – továbbfejlesztették a keretet 17 , amelynek immár a vegyi fegyverek használatával kapcsolatos, új különálló uniós szankciórendszer is részét képezi 18 .

Az EU hibrid fenyegetésekkel szembeni eszköztára a különböző hibrid támadások okozta sokkokkal szembeni társadalmi reziliencia kialakítását célozza olyan területeken, mint a kritikus infrastruktúrák védelme, a kiberbiztonság, a dezinformáció elleni küzdelem, a választások integritása és a közvetlen külföldi befektetések átvilágítása.

Az orosz szereplők határozottabban lépnek fel a kibertérben, ahol olyan rossz szándékú kibertevékenységeket folytatnak és/vagy tesznek lehetővé, amelyek előmozdítják az ország politikai célkitűzéseit, fenyegetik a nyitott nyugati társadalmakat és gazdaságokat, valamint sértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat. Az EU azonban fokozza a kibertámadásokkal kapcsolatos megelőzési, elrettentési és reagálási képességét. Az EU emellett 2020 júliusában első alkalommal fogadott el szankciókat kibertámadásokra válaszul 19 . Ez többek között a „Cloud Hopper”, a „WannaCry” és a „NotPetya” néven ismert kibertámadásokban részt vevő orosz hackerek ellen irányult. Az Európai Unió 2020. évi kiberbiztonsági stratégiája 20 tovább erősíti az EU együttes rezilienciáját ezen a területen, a külön uniós eszköztár 21 pedig erőteljes és átfogó intézkedéscsomagot biztosít azzal a céllal, hogy EU-szerte szavatolja az 5G hálózatok megfelelő szintű kiberbiztonságát. A kibervédelem az egyik olyan terület, ahol az EU és a NATO erősíti az együttműködését. A 2022-ben elfogadandó stratégiai iránytű olyan keretet biztosít majd, amely elősegíti a tagállamok biztonsági és védelmi erőfeszítéseinek összpontosítását. Az állandó strukturált együttműködés és az Európai Védelmi Alap révén az EU támogatja a tagállamokat védelmi képességeik fejlesztésében, biztosítva a NATO erőfeszítéseivel való összhangot.

Oroszország továbbra is különböző taktikákat, technikákat és eljárásokat alkalmazó információ-manipulációs és beavatkozást célzó tevékenységeket folytat. Ezeket a dezinformációs kampányokat szándékosan és összehangoltan hajtják végre azzal a céllal, hogy félrevezessék a közvéleményt, bizalmatlanságot gerjesszenek vagy megrendítsék a demokratikus folyamatokat és intézményeket. Ez még nyilvánvalóbbá vált a Covid19-világjárvány idején, amikor Oroszország támogatta az uniós regálás aláásására irányuló dezinformációs fellépést 22 .

Az EU számos struktúrát és intézkedést alakít ki a külföldi eredetű információmanipuláció és befolyásolás kezelésére. Tovább erősíti helyzetismeretét, növeli rezilienciáját, és az említett tevékenységek felszámolására irányuló fellépéseinek hatékonyságát. Stratégiai kommunikációs képessége – és különösen a keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport – segítségével az EU felderíti, elemzi és leleplezi az orosz dezinformációt. Folytatja a kapacitásépítést és proaktív párbeszédet folytat az EU-n belül, valamint a nyugat-balkáni és a szomszédsági partnerekkel. A riasztási rendszer a közös reagálás lehetőségének megteremtése érdekében összeköttetést létesít az uniós intézmények, valamint a tagállamok és hasonló gondolkodású partnerek, például a G7-csoport és a NATO között. A gyakorlati kódex révén az EU az online platformok számára is egyértelmű keretet hozott létre e kihívás kezeléséhez. Az európai demokráciáról szóló cselekvési terv 23 végrehajtása tovább fogja erősíteni ezeket az eszközöket.

6.Lehetséges szelektív együttműködés Oroszországgal az EU számára fontos kérdésekben

A 2016 márciusában elfogadott öt vezérelv szerint az EU nyitott arra, hogy a számára fontos kérdésekben szelektív együttműködést folytasson Oroszországgal. Az EU számára ilyen fontos kérdést jelentenek a zöld menetrend egyes elemei (éghajlatváltozás, környezetvédelem, energiaügy), valamint egyes külpolitikai kérdések. A folyamatban lévő szelektív együttműködés, amely olyan kérdéseket érint, mint a kereskedelem, a gazdasági és digitális ügyek, a belügyek és a népegészségügy, korlátozott mértékben hozott konkrét eredményeket, viszont továbbra is komoly feszültségkeltő tényezők vannak jelen, különösen a kereskedelem és a közlekedés területén.

Nem sokkal azt követően, hogy Oroszország csatlakozott a Párizsi Megállapodáshoz, az EU az ambiciózus uniós éghajlatvédelmi célokra figyelemmel 24 fokozatosan újraindította a vezető tisztviselői szintű éghajlatpolitikai megbeszéléseket Oroszországgal. Ezekre többek között a 2020 decemberében Moszkvában megrendezett uniós finanszírozású konferencia keretében, a glasgow-i COP 26 konferencia előkészítéseként került sor. Oroszország hosszú távú stratégián dolgozik, és kis mértékben aktualizálta nemzetileg meghatározott hozzájárulását, bár továbbra is jelentős teret enged a növekvő kibocsátásoknak. Oroszország tett néhány jogalkotási lépést éghajlatváltozási politikájának aktualizálása érdekben, 25 ezek a közelmúltbeli erőfeszítések azonban megalapozatlan várakozásokat kelthetnek 26 . Az orosz hatóságok egyre gyakrabban kezdeményeznek technikai megbeszéléseket az EU-val az uniós éghajlatpolitikának az orosz gazdaságra gyakorolt lehetséges hatásáról. Az EU tematikus megbeszéléseket javasolt többek között a szén-dioxid-árazásról, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és lehetőség szerint az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról.

Oroszország több mint 2000 kilométeres szakaszon határos az EU-val, és számos olyan környezeti kihívással küzd, amelyek hatással vannak az EU-ra és tagállamaira. El lehetne mélyíteni az együttműködést olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a hulladékgazdálkodás, a határokon átnyúló szennyezés és légszennyezés csökkentése, a körforgásos gazdaság, a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdőtüzek elleni küzdelem. Ez pozitívan befolyásolná az éghajlatváltozást is, amelynek hatásai – például a permafrost olvadása – már kézzelfogható módon érintik Oroszországot. Rövid távon a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek közelgő konferenciája lehetőséget kínál az előzetes együttműködésre.

Bár az EU és Oroszország közötti energiaügyi párbeszéd továbbra is szünetel, számos sürgető kérdés vár megoldásra. Figyelemmel kell kísérni az ukrajnai gáztranzitról szóló megállapodás helyes végrehajtását. Be kell fejezni balti államok villamosenergia-rendszerének szinkronizálását az európai hálózatokkal és villamosenergia-kereskedelemmel, egyúttal szavatolni kell az orosz és belarusz hálózat folyamatos biztonságos működését.

Ami a digitális kérdéseket illeti, az Oroszországgal folytatott munkakapcsolati szintű eszmecserék nem hoztak konkrét eredményeket. Továbbra is fontos az uniós érdekek érvényesítése, konkrétan a 700 MHz frekvenciasáv használatának 27 összehangolása és az uniós vállalatok oroszországi piacra jutása. További témákat – többek között a kutatás és innováció, a nagy adathalmazok, az adatvédelem, a szerzői jog, az internetirányítás és az önvezető járművek kérdéseit – is megvitattak, ezekben azonban nem került sor érdemi folytatásra. Az uniós digitális ipart érintő jelentős kockázatok és nehézségek elkerülése érdekében az EU-nak aktívan foglalkoznia kell a szoftverek és hardverek közbeszerzése során alkalmazott orosz importhelyettesítési politikával is.

Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, az EU szomszédságában továbbra is feszültségek tapasztalhatók, és éleződik a verseny más olyan régiókban is, ahol Oroszország stratégiai törekvése saját szerepének megerősítésére irányul, mint például a Nyugat-Balkánon és a dél-mediterrán térségben, valamint az afrikai kontinensen. Mindazonáltal vannak olyan területek, ahol az orosz kormány konstruktív szerepet játszik, például az iráni nukleáris megállapodás (JCPOA) fenntartása, valamint maradéktalan és hatékony végrehajtásának biztosítása terén. Ugyanez vonatkozik a Bécsben folyamatban lévő diplomáciai erőfeszítésekre is, amelyek célja annak elősegítése, hogy az USA esetlegesen visszatérjen az iráni nukleáris megállapodáshoz, és Irán újra teljes mértékben eleget tegyen nukleáris kötelezettségvállalásainak. Líbiával kapcsolatosan az jelenti a legfontosabb uniós prioritást, hogy biztosítsa az orosz kormánynak az aktuális politikai folyamathoz való pozitív hozzáállását és zsoldosainak gyors kivonását. Oroszország közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos álláspontja elvben továbbra is közel áll az EU álláspontjához.

Szíriát illetően az EU és Oroszország álláspontja élesen eltér egymástól. Az orosz kormány támogatja a jelenlegi Aszad-rendszert, így a legutóbbi, 2021. május 26-án megtartott „elnökválasztást”. Oroszország szíriai katonai beavatkozása döntő szerepet játszott a rendszer fennmaradásában, azonban még jobban aláásta a szíriai állam stabilitását és életképességét, és regionális humanitárius válságot okozott. Az EU számára az egyetlen előrevezető út az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2254. sz. határozatának teljes körű végrehajtásán alapuló valódi politikai megoldás, amely megnyitná az utat a menekültek önkéntes, biztonságos és emberi méltóságuk tiszteletben tartása melletti visszatérése előtt is. Az EU mindenesetre továbbra is együtt fog működni Oroszországgal annak érdekében, hogy a rászoruló szíriai lakosság számára biztosítsa a szükséges humanitárius segítség célba juttatását, valamint a nemzetközi humanitárius jog érvényre juttatását Szíriában.

Az EU továbbra is együttműködik Oroszországgal az Északi Dimenzión belül és a Fekete-tenger térségében. Az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnersége keretében folytatott együttműködés a közlekedés dekarbonizációjával kapcsolatos eszmecserékre és a bevált gyakorlatok lehetséges megosztására összpontosít. Megbeszélések folynak arról is, hogy Oroszország részt venne a Fekete-tenger medencéjére, az északi perifériára és az Északi-sarkra vonatkozó 2021 és 2027 közötti Interreg programokban. Oroszország érdeklődését fejezte ki ez iránt. Az orosz vezetés továbbra is akadályozza az Unió megfigyelői státusz iránti kérelmét az Északi-sarkvidéki Tanácsban, amelynek elnöki tisztét most Oroszország tölti be, de az EU ennek ellenére hozzájárul a Tanács munkájához. Oroszország ugyancsak akadályozza védett tengeri területek kialakítását a Déli-óceánon.

Az EU a kereskedelemi kérdéseket illetően továbbra is technikai kapcsolatban áll Oroszországgal. Ez általában a feszültségkeltő tényezőkre vonatkozó eszmecserékre korlátozódik, és kevés eredménnyel jár 28 . E feszültségek többsége az orosz kormány importhelyettesítési politikájából ered, amit egyre gyakrabban indokol a szankciókkal kapcsolatos állítólagos biztonsági okokkal. Ez még inkább súlyosbítja az orosz gazdaság már meglévő, a kormányzat által előidézett komoly torzulásait. Ennek következtében 29 tovább romlik az ország általános üzleti és befektetési környezete. Az EU és Oroszország viszonylag pozitívabb környezetben működött együtt a WTO-reformja, többek között a vitarendezés visszaállítása tekintetében. 

Az orosz kormány a hazai termelés felfuttatása érdekében különböző egészségügyi és növényegészségügyi korlátozások révén megtiltotta a mezőgazdasági termékek mintegy felének behozatalát az uniós tagállamokból, és nyomást gyakorolt a fennmaradó agrár-élelmiszeripari kereskedelemre, különösen a bor, a szeszes italok és a hobbiállat-eledel kereskedelme terén. Kiemelendő, hogy továbbra is visszaélnek az uniós földrajzi árujelzőkel. Az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat azonban figyelemreméltóan reziliensnek bizonyul. Bizonyos ágazati és regionális eltérésekkel általában képes alternatív értékesítési lehetőségeket találni, így az embargó bevezetése óta jelentősen megnőtt a globális uniós export értéke 30 .

A belügyeket érintő szakértői párbeszédek gyakorisága továbbra is eltérő. Az EU és Oroszország közötti migrációs párbeszéd, valamint a vízumkönnyítési és visszafogadási vegyes bizottságok legutóbbi üléseire 2018–2019-ben került sor. Bár az orosz kormány fontosnak tartja az együttműködést ezeken a területeken, nem teljes mértékben teljesíti kötelezettségeit 31 . Emellett a terrorizmus és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben gyakran szembekerül az EU-val a nemzetközi fórumokon. Az EU és Oroszország legutóbb 2019 októberében folyatott magas szintű megbeszéléseket a terrorizmus elleni küzdelemről. Egy Oroszország által támogatott ENSZ-határozat olyan kihívást jelentő folyamatot indított el, amely veszélyeztetheti a számítástechnikai bűnözésről szóló budapesti egyezmény helyzetét. A kábítószerekkel kapcsolatos szakértői párbeszéd során évente megosztják a releváns információkat.

Az EU és Oroszország között a népegészségüggyel kapcsolatban nem folyik rendszeres technikai információcsere, bár az Északi Dimenzió közegészségügyi és szociális jóléti partnerségén belül megfelelő regionális szintű együttműködés jött létre. Az Európai Gyógyszerügynökség 2021 márciusában megkezdte a Sputnik V orosz Covid19-vakcina folyamatos értékelését, amely során az uniós szabványok teljesülését vizsgálja.

Számos egyéb ágazatban zajlik kapcsolattartás, a vámügyi együttműködéstől kezdve az ipari és versenyjogi kérdéseken át a közlekedésig. Ezek a kapcsolatok technikai szinten maradnak.

7.Az emberek közötti kapcsolatok és az orosz civil társadalom támogatása

Oroszország továbbra is fontos partner az emberek közötti mobilitás terén. Ez az az ország, ahol világszerte a legtöbb schengeni vízumot adják ki: ezek száma 2016–2018-ban 3,1 millió és 3,8 millió között alakult, 2019-ben 4,1 millió (a világon kiadott összes schengeni vízum 27 %-a), 2020-ban pedig 635 ezer (26 %) volt. Ezen túlmenően a 2016 óta Oroszországban kiadott schengeni vízumok körülbelül négyötöde többszöri beutazásra jogosít.

A kutatás és az innováció az együttműködés fontos területe, amely különösen orosz szervezetek uniós programokban való részvételével történik 32 . Például a „Horizont 2020” keretprogram során 36 különböző szervezet és mintegy 520 orosz kutató vett részt a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekben. Az együttműködés a társfinanszírozás elvén alapul: Oroszország támogatja a közös projektekben részt vevő saját tudósait vagy arányos pénzügyi és anyagi hozzájárulást nyújt. Az uniós érdekek köre kiterjed Oroszország nagyszabású, élenjáró kutatási létesítményeihez való hozzáférésre, az orosz tudományos szakértelemnek az uniós szakpolitikai prioritásokkal és a globális kihívásokkal kapcsolatos kutatásokba való bevonására, az európai megoldások oroszországi elfogadásának elősegítésére, valamint összekötő kapcsolatok fenntartására az orosz tudományos közösséggel. Mindkét fél lezárta az EU–Oroszország tudományos és technológiai együttműködési megállapodás újabb ötéves időszakra történő megújítására irányuló belső eljárásokat, de a megállapodás területi hatályával kapcsolatos nézeteltérés miatt a megújítás továbbra is függőben van. Bár a megújítás hosszú távú stabil keretet biztosítana az együttműködéshez, a tudományos és technológiai együttműködési vegyes bizottság évente ülésezik.

Ami az oktatást, az ifjúságot és a kultúrát illeti, az EU uniós programok révén segíti elő az orosz társadalom, a tudományos és kutatói közösség, valamint az ifjúság és a kultúra érdekelt feleinek bevonását 33 . Oroszország teljes jogú tagja az európai felsőoktatási térségnek és a bolognai folyamatnak. Oroszország több mint 23 000 fővel képviseltette magát az Erasmus+ diák- és oktatói csereprogramban, így az első helyen áll valamennyi olyan nemzetközi partnerország között, amely részt vett az Erasmus+ program 2014 és 2020 közötti nemzetközi kreditszintű mobilitásában. 

A kultúra területén Oroszország részt vehet a Kulturális Kapcsolatok Platformjában. A 2021–2027-es időszakra szóló Erasmus+ program előirányozza az Oroszországgal a felsőoktatás terén és az ifjúságpolitika vonatkozásában kialakított együttműködés folytatását, valamint új finanszírozási intézkedések bevezetését a szakoktatás és -képzés, és a virtuális csereprogramok terén. A 2021–2027-es Horizont Európa keretében az a cél, hogy még kiegyensúlyozottabbá váljon a kutatók mozgása Oroszország és az EU között. Az oktatásról szóló törvény nemrégiben elfogadott módosításai 34 hatással lehetnek az oktatás és a kutatás terén folytatott nemzetközi együttműködésre.

Oroszország jelenleg nyolc Interreg együttműködési programban vesz részt. Az Interreg azon kevés uniós eszközök egyike, amelyek a központi hatóságok közreműködésével fektetnek be oroszországi projektekbe. Oroszország elkötelezetten járul hozzá a programokhoz.

Az EU az orosz civil társadalom és emberi jogi szervezetek legfőbb támogatója. Az oroszokat segítő uniós fellépés számos területre kiterjed, ideértve az egyetemes jogok, a médiaműveltség, a fiatalok, a nők, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi befogadás, az idősek, a nők és a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a migránsok, a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek, a kapcsolati erőszak áldozatai, a fogvatartottak és más marginalizált és kiszolgáltatott csoportok támogatását. Az EU–Oroszország civil társadalmi fórumot szintén az EU finanszírozza. Az uniós fellépés döntő fontosságú volt az orosz civil társadalmi szervezetek számára ahhoz, hogy a rendkívül elnyomó és tovább szűkülő mozgástér ellenére folytassák tevékenységüket, előmozdítsák a tudatosságot, és tényszerűen helytálló információkat nyújtsanak az EU-ról és más fontos témákról.

Amint a fentiekben kifejtettük, a korlátozóbb jogi keret 35 , a független véleménynyilvánítás elnyomása és az alapvető szabadságok korlátozása jelentős mértékben szűkíti a civil társadalom mozgásterét Oroszországban. Számos független újságíró és emberi jogi aktivista hagyta el az országot. Az EU a jövőnket szolgáló befektetésként továbbra is lankadatlanul támogatja az emberek közötti kapcsolatokat és a civil társadalmat 36 .

Végezetül, az EU immár konkrét eszközökkel rendelkezik az emberi jogokat megsértő személyekkel szemben. Az EU új globális emberi jogi szankciórendszerének elfogadása és az azon alapuló első jegyzékbe vételek egyértelmű politikai jelzés volt arra nézve, hogy készek vagyunk fellépni az emberi jogokat veszélyeztető személyekkel szemben Oroszországban is 37 .

8.Következtetések és cselekvési pontok

Ez a jelentés a viszonyrendszer teljes összetettségét feltárva ismerteti az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetét, és egyértelműen meghatározza a kihívásokat és a lehetőségeket. Oroszország továbbra is legnagyobb szomszédunk és fontos globális szereplő. Amint azonban ez a jelentés is rámutat, az orosz kormány elmúlt években hozott tudatos politikai döntései és agresszív fellépései negatív spirálba taszították kapcsolatainkat.

Az orosz vezetés által támasztott stratégiai kihívás kezelésére szolgáló öt elv együttes végrehajtása célokon és elvi alapokon nyugvó megközelítést biztosít az EU számára érdekeink védelméhez és értékeink előmozdításához. Az EU és tagállamai továbbra is egységesen és következetesen járnak el, védelmezve alapvető értékeiket, elveiket és érdekeiket. A kétoldalú együttműködést nem szabad a közös uniós érdekek és célok kárára megvalósítani.

A közös történelem, a földrajzi közelség és az emberek közötti kapcsolatok összekötik az EU-t és Oroszországot. Jelenleg azonban nagyon távolinak tűnik egy olyan megújított partnerség kialakítása, amely lehetővé tenné a szoros együttműködésben rejlő lehetőségek teljes kiaknázását. Tekintettel a kihívásokat támasztó politikai körülményekre és Oroszország stratégiai döntéseire, az EU-nak fel kell készülnie az Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak további romlására, most ugyanis ez a legvalószerűbb kilátás.

Annak feltárására kell törekednünk, miként segíthető elő, hogy a jelenlegi dinamika fokozatosan kiszámíthatóbb és stabilabb kapcsolattá váljon.

Ennek érdekében az EU nyílt kommunikációs csatornákat fog fenntartani Oroszországgal. Azt várjuk az orosz vezetéstől, hogy tegyen tanúbizonyságot a konstruktívabb együttműködésre és politikai kötelezettségvállalásra való hajlandóságáról, és hagyjon fel az EU és tagállamai, valamint a harmadik országok elleni fellépésekkel. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy visszájára forduljanak azok az improduktív és potenciálisan veszélyes folyamatok, amelyek jelenleg e fontos kapcsolatrendszert jellemzik.

Az EU egyidejűleg fog válaszlépéseket tenni, korlátozó intézkedéseket bevezetni és tárgyalásokat folytatni Oroszországgal, az ország céljainak szilárd közös értelmezése, valamint az Unió elvhű pragmatizmuson nyugvó és az öt elvet maradéktalanul tiszteletben tartó megközelítése alapján.

Az EU a továbbiakban is válaszlépéseket fog tenni az emberi jogok megsértése ellen, és akár a nemzetközi fórumokon is szót fog emelni a demokratikus értékek mellett, egyértelművé téve, hogy ezek az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács valamennyi államát közvetlenül érintő jogos aggályok, és nem kizárólag egy ország belügyei. Az orosz kormánynak eleget kell tennie nemzetközi kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak.

Az EU a hasonlóan gondolkodó partnerek bevonásával kialakított kezdeményezések révén is határozottan fel fogja hívni a figyelmet arra, hogy Oroszország folyamatosan megsérti a nemzetközi jogot Ukrajnában, Grúziában és világ más részein. Ennek keretében felszólítja Oroszországot, hogy a konfliktusban részt vevő félként vállaljon felelősséget, és maradéktalanul hajtsa végre a minszki megállapodásokat. Az EU minden szinten aktívabban fogja cáfolni az orosz tevékenység igazolása érdekében alkalmazott hamis narratívákat. (Vízumügyi gyakorlatunk keretében) továbbra is fel fogunk lépni Oroszország ukrajnai útlevélkiadási politikájával szemben.

Az EU a jövőben is megfelelő módon fog reagálni az orosz kormány rosszindulatú tevékenységére, köztük a hibrid akciókra is. Ez magában foglalhatja a különböző meglévő szankciórendszerek bővítését és kiterjesztését és/vagy szükség esetén további korlátozó intézkedések meghozatalát.

Az EU arra fog törekedni, hogy korlátozza azokat az erőforrásokat, amelyeket az orosz kormány felhasználhat zavarkeltő külpolitikájának folytatásához. Emellett hatékonyabban fogjuk érvényre juttatni az uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy a hasonlóan gondolkodó partnerekkel együtt célirányosabban léphessünk fel az oroszországi eredetű bűnözői tevékenységekkel szemben (ideértve a zsarolóvírussal elkövetett támadásokat is). Fokozzuk a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelmet, többek között az Oroszországot érintő tőkeáramlások átláthatóságának növelése révén. Az EU fokozni fogja a harmadik országok – köztük Oroszország – kényszerítő gyakorlataival szembeni fellépését egy olyan új, önálló eszköz kifejlesztésével, amely a kényszerítéstől való eltántorításra és annak ellensúlyozására szolgáló hatékony válaszlépéseket tesz lehetővé. 

Ahhoz, hogy korlátozni tudja az uniós érdekek veszélyeztetésére irányuló orosz kísérleteket, magának az Uniónak is szilárdabbá és reziliensebbé kell válnia.

Módszersebben és összehangoltabban kell fellépnünk a fenyegetések és rosszindulatú tevékenységek ellen, egyúttal gondoskodnunk kell a hasonló gondolkodású partnerekkel, például a NATO-val és a G7-csoporttal való koordinációról. A tagállamoknak még proaktívabban kellene összehangolniuk az orosz tevékenységekre adott válaszlépéseiket.

Tovább kell fejlesztenünk az EU kiberbiztonsági és -védelmi képességét, valamint stratégiai kommunikációs képességeit. Fokozni fogjuk az információmanipuláció és a dezinformáció kezelésére és megakadályozására irányuló fellépéseinket, többek között a közösségimédia-platformokra vonatkozó szabályozási keret megerősítése révén. Az EU – az európai demokráciáról szóló cselekvési terv keretében is – mérlegeli olyan új eszközök bevezetését, amelyekkel költségeket lehet róni az elkövetőkre.

Folytatnunk kell a hibrid fenyegetésekkel szembeni képességeink erősítését, ideértve a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoportot, a hibrid fenyegetésekkel szembeni küzdelem helsinki európai kiválósági központját és a NATO-val kialakított strukturált együttműködésünket, valamint célzott intézkedéseket kell tennünk az EU és a tagállamok demokratikus eljárásainak, intézményeinek és választási infrastruktúrájának megfelelőbb védelme érdekében.

Jobban ki fogjuk használni energetikai átállásunk ösztönző hatását, és maradéktalanul végre fogjuk hajtani az uniós energiapiaci szabályozást. Támogatni fogjuk szomszédaink energiabiztonságát, ideértve az ukrajnai gáztranzitról szóló megállapodás helyes végrehajtását is. Továbbra is kiemelt prioritás, hogy befejezzük a balti államok villamosenergia-rendszerének az európai hálózatokkal és villamosenergia-kereskedelemmel való szinkronizálását.

Fokozni fogjuk keleti partnereink támogatását, és azon fogunk munkálkodni, hogy teljes mértékben kiaknázzuk a keleti partnerségben rejlő lehetőségeket. A keleti partnerség közelgő csúcstalálkozója fontos alkalom lesz a 2020 utáni időszakra vonatkozó közös menetrend kidolgozására. A különösen a jogállamiság, az emberi jogok, a korrupció elleni küzdelem és a jó kormányzás területén végrehajtott sikeres politikai és gazdasági reformok csökkenteni fogják partnereink sebezhetőségét, és a legfontosabb ellenszert jelentik Oroszország beavatkozási és destabilizációs kísérleteivel szemben. Menetrendünk kiterjedhetne a szomszédainkkal kialakítandó biztonsági partnerségekbe való beruházásra, amelyek arra irányulnak, hogy tovább növeljék azok rezilienciáját.

Saját érdekeinek előmozdítása érdekében az EU-nak több fontos kihívással kapcsolatban is tárgyalásokat kellene folytatnia Oroszországgal.

A Covid19-világjárvány nyilvánvalóvá tette, hogy közös érdek fűződik a konstruktív népegészségügyi együttműködéshez, például a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek kezelése, a felkészültség javítása, az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos munka, a szabályozási konvergencia és az orvostechnikai felszerelésekhez való hozzáférés vonatkozásában.

Tekintettel az éghajlatváltozás és más környezetvédelmi problémák elleni küzdelemre irányuló közös érdekünkre, az EU-nak szorosabb párbeszédet kell kialakítania Oroszországgal, leghamarabb a glasgow-i COP 26 konferencia és a biológiai sokféleségről szóló kunmingi COP 15 konferencia előkészítése során. Emellett tematikus megbeszéléseket kell folytatnia ezeken a területeken, többek között a szén-dioxid-árazásról, a megújuló energiaforrásokról, a metánkibocsátásról, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó jövőbeli uniós mechanizmusról. Ez Oroszország számára méginkább fontos, tekintettel a gyorsan változó energetikai geopolitikára és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való saját átállásának késlekedésére.

Az EU-nak versenyelőnyét kihasználva inkább technikai jellegű párbeszédet kell folytatni az orosz kormánnyal a feszültségkeltő gazdasági tényezők széles köréről, például az importhelyettesítésről, a kereskedelem útjában álló akadályokról és az állami támogatások ellenőrzéséről. E párbeszéd a témától függően és szigorúan a többi érintett ország szuverén döntéseinek megfelelően kiterjedne az Eurázsiai Gazdasági Unióval az annak hatáskörébe tartozó kérdésekben kialakított, célzott, technikai jellegű együttműködésre is.

Az EU elő fogja mozdítani az emberek közötti kapcsolatokat. Ide tartozhat a vízumkönnyítések kiterjesztése (pl. vízummentességek) az ifjúság, a tartózkodás és munkavállalás céljából történő utazási programok, az egyetemi együttműködés, a tudomány és az oktatás, valamint a diákcserék esetében.

Ami a regionális és a határokon átnyúló együttműködést illeti, folytatnunk kell az Oroszország részvételével zajló programokat, az Északi Dimenzió keretében kialakított együttműködést és a regionális kormányközi fórumokon – például a Balti-tengeri Államok Tanácsában, a Barents-tenger európai és sarkvidéki területeivel foglalkozó tanácsban, a fekete-tengeri régióban és az Északi-sarkvidéken – folytatott gyakorlati együttműködést.

Az EU rugalmasabb és kreatívabb megközelítést alkalmazva erősíteni fogja az orosz civil társadalomnak és az emberijog-védőknek nyújtott támogatását. A vélemények sokszínűségének erősítése érdekében fokozni fogjuk a független orosz nyelvű médiaorgánumok támogatását. Szükség szerint elvégezzük majd támogatási programjaink finomhangolását, hogy szavatoljuk azok hatékonyságát és megóvjuk a partnereket a megtorlástól.

Az EU konfliktusmegelőzési és kétoldalú konfliktusmentesítési, valamint bizalomépítő mechanizmusok kialakításán fog dolgozni. A szabályokon alapuló nemzetközi rend lényegét alkotó nemzetközi jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett együttműködést fogunk folytatni regionális (pl. az iráni nukleáris megállapodás, Közel-Kelet, Líbia, Afganisztán) és globális kérdésekben (például a terrorizmus és a nukleáris fegyverek elterjedése elleni küzdelem terén). Az EU továbbra is együttműködik Oroszországgal multilaterális szervezetekben.

Az átfogó fejlemények és az Európai Tanács iránymutatása alapján a Bizottság és a főképviselő/alelnök fogja elindítani a fent ismertetett menetrend megvalósítását.

(1)      A minszki megállapodások végrehajtása, mint az Oroszországgal kapcsolatos uniós álláspont bármilyen lényeges megváltoztatásának kulcsfontosságú feltétele; Megerősített kapcsolatok az EU keleti partnereivel és más szomszédaival, többek között Közép-Ázsiában; Az EU rezilienciájának erősítése (például energiabiztonság, hibrid fenyegetések, illetve stratégiai kommunikáció terén); A szelektív együttműködés lehetősége Oroszországgal az EU számára fontos kérdésekben; Az emberek közötti kapcsolatok és az orosz civil társadalom támogatása iránti elkötelezettség szükségessége.

(2)       https://www.consilium.europa.eu/media/49791/2425-05-21-euco-conclusions-hu.pdf

(3)       https://eeas.europa.eu/archives/docs/top_stories/pdf/eugs_review_web.pdf

(4)      Az Európai Tanács 2014-ben gyorsan reagált Oroszország Ukrajna elleni agressziójára, például felfüggesztette az új megállapodásról és a vízumkérdésekről folytatott kétoldalú tárgyalásokat, vízumtilalmat vezetett be és vagyoni eszközök befagyasztását rendelte el, lemondta az EU-Oroszország csúcstalálkozókat, szélesebb körű gazdasági és kereskedelmi szankciókat készített elő, valamint felfüggesztette az Európai Beruházási Bank új oroszországi finanszírozási műveleteit, és egyeztetett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal annak érdekében, hogy az is hasonló álláspontra helyezkedjen.

(5)

     Ami az Eurázsiai Gazdasági Unióval (EEU) való együttműködést illeti, Oroszországnak a kereskedelmi kapcsolataink nagyobb nyitottsága felé mutató konstruktív lépéseket kell tennie, többek között eleget kell tennie WTO keretében tett kötelezettségvállalásainak és tiszteletben kell tartania az EEU többi tagjának kötelezettségvállalásait, mielőtt a technikai kapcsolattartásnál magasabb szintre emelhetnénk az EU és az EEU közötti kapcsolatokat. A hivatalos kapcsolatfelvételre vonatkozó esetleges döntés a politikai környezet javulásától is függ.

(6)      Az EU és tagállamai figyelemmel kísérik az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő misszióját, valamint az Európai Unió Műholdközpontjának légifelvételeit és elemzéseit, és fedezik azok költségvetésének kétharmadát. Az EU továbbra is támogatja majd a helyi párbeszédre irányuló kezdeményezéseket, köztük az EBESZ vezette háromoldalú összekötő csoportot, valamint az aknamentesítési műveleteket. Emellett fokozza a dezinformáció elleni munkát is Dél- és Kelet-Ukrajnában.

(7)      Az uniós finanszírozású humanitárius projektek a következőkre terjednek ki: többcélú készpénztámogatás; alapvető szükségletek, menedékhely és vízellátás biztosítása; védelmi tevékenységek; egészségügyi segítségnyújtás, a pszichoszociális támogatást is beleértve; szükséghelyzeti oktatás; aknákkal kapcsolatos felvilágosító program; valamint a tél átvészelését lehetővé tévő alapvető cikkek szétosztása.

(8)

     A Kelet-Ukrajna destabilizálásával kapcsolatos intézkedések: személyekre és szervezetekre irányuló célzott egyedi jegyzékbe vételek és Oroszország ukrajnai lépései megváltoztatásának előmozdítását szolgáló, célzott gazdasági intézkedések, amelyek az ukrajnai válság békés rendezéséhez és politikai megoldásához vezetnek. A Krím félsziget jogellenes annektálásával kapcsolatos intézkedések: a Krím félsziget jogellenes annektálására irányuló orosz politika megváltoztatásának előmozdítását szolgáló, célzott gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi korlátozások. A Tanács (KKBP) 2014/512 határozata (2014. július 31.) és a Tanács 833/2014/EU rendelete (2014. július 31.), a Tanács 2014/145/KKBP határozata (2014. március 17.) és a Tanács 269/2014/EU rendelete (2014. március 17.), valamint a Tanács 2014/386/KKBP határozata (2014. június 23.) és a Tanács 692/2014/EU rendelete (2014. Június 23.).

(9)      Az egyes személyek (például parlamenti képviselők és egyes kormánytagok) jegyzékből való törlésére irányuló orosz erőfeszítések azt mutatják, hogy az uniós szankciók gyakorlati hatás fejtenek ki, és befolyásolják Oroszország számításait. Az ukrajnai válságon kívül orosz személyek és szervezetek jegyzékbevételére került sor (az ENSZ fegyverembargójának megsértése miatt) Líbiával szemben, valamint a kibertámadások (zsarolóvírusok, a Vegyifegyvertilalmi Szervezet (OPCW), a német Bundestag elleni számítógépes támadások) és a vegyi fegyverek használata és elterjedése (Szkripal és Navalnij megmérgezése) miatt bevezetett uniós szankciórendszerek, továbbá az EU globális emberi jogi szankciórendszere (Navalnij bebörtönzése, valamint LMBTIQ-személyek és politikai ellenzékiek kínzása és elnyomása Csecsenföldön) keretében is.

(10)      JOIN(2020) 7 final, 2020.3.18.

(11)      COM(2021) 66 final (2021.2.18).

(12)      COM(2021) 550 final (2021.5.5).

(13)      (EU) 2019/452 rendelet (2019. március 19.).

(14)      COM(2021) 223 final (2021.5.5).

(15)      JOIN(2016) 18 final, 2016.4.6.

(16)      https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_2328

(17)      JOIN(2018) 16 final, 2018.6.13.

(18)      A Tanács (KKBP) 2018/1544 határozata (2018. október 15.), valamint a Tanács (EU) 2018/1542 rendelete (2018. október 15.).

(19)      A Tanács (KKBP) 2019/797 határozata (2019. május 17.) és a Tanács (EU) 2019/796 rendelete (2019. május 17.), a Tanács (KKBP) 2020/1127 határozata (2020. július 30.).

(20)      JOIN(2020) 18 final, 2020.12.16.

(21)      https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/cybersecurity-5g-networks-eu-toolbox-risk-mitigating-measures

(22)      Az EKSZ által kiadott különjelentések dokumentálták ezeket a tevékenységeket: https://euvsdisinfo.eu/eeas-special-report-update-short-assessment-of-narratives-and-disinformation-around-the-covid-19-pandemic-update-december-2020-april-2021/?highlight=covid

(23)      COM(2020) 790 final, 2020.12.3.

(24)      COM(2019) 640 final (2019.12.11).

(25)      Ilyen például az üvegházhatásúgáz-kibocsátás vállalati szintű nyomon követéséről szóló közelmúltbeli törvénytervezet, valamint a Szahalin sziget kísérleti karbonsemleges területté alakításáról szóló külön törvény.

(26)      Az éghajlat-politikával kapcsolatos közelmúltbeli jogalkotási fejlemények keretében az orosz hatóságok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megteremtsék az erdőalapú kompenzációs projektek növekedési feltételeit, és így kihasználják az önkéntes alapon működő nemzetközi szén-dioxid-piacok kínálta esetleges lehetőségeket, az EU azonban nem tervezi, hogy 2020 után nemzetközi jóváírásokat használ fel az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének való megfelelés érdekében.

(27)      Az, hogy Oroszország elmulasztja a 700 MHz frekvenciasávra való átállás lebonyolítását, megakadályozza az Oroszországgal határos uniós tagállamokat abban, hogy eleget tegyenek az erre vonatkozó saját jogi kötelezettségeiknek.

(28)      Az állami tulajdonban lévő vállalatok közbeszerzései során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés, a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos és az egészségügyi termékeket és szolgáltatásokat érintő egyéb kihívások, az alkoholtartalmú termékekre és a cementre vonatkozó észszerűtlen műszaki követelmények, a nyersanyagok exporttilalma, a gépjárművek újrahasznosítási illetékének drasztikus emelése stb. Mindezek hatással lehetnek az áruk vámkezelésére is. A kereskedelem technikai akadályaival foglalkozó WTO kereskedelmi bizottság az elmúlt öt évben (2015–2020) elhárított néhány, az Oroszországgal folytatott kereskedelem útjában álló akadályt (az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet, játékokra vonatkozó intézkedés).

(29)      Az orosz importhelyettesítési politika és a korlátozott kapcsolattartás fokozatos uniós pozícióvesztéshez vezetett az orosz piacon: míg 2013-ban az EU az oroszországi behozatal 43 %-át, Kína pedig 17 %-át adta, 2020-ban ez az arány 34 %, illetve 24 % volt. Oroszországban folyamatosan nyomás nehezedik az uniós befektetőkre, elsősorban a nemzetbiztonsághoz szorosan kapcsolódó területeken, például az IKT terén.

(30)      Az említett súlyos problémák ellenére az orosz piac továbbra is az uniós agrár-élelmiszeripari termékek hatodik exportpiaca. A kivitel 2017 óta fokozatosan bővült (2020-ban visszaesés következett be).

(31)      Az EU számára a legfontosabb problémás kérdéseket továbbra is az jelenti, hogy hiányzik a vízumkölcsönösség (pl. az uniós polgárok számára kiadott, többszöri beutazásra jogosító vízumok csekély aránya), hogy a világjárványt követően újra kell indítani a visszafogadás terén kialakított (korábban kielégítő) együttműködést, valamint hogy mindkét vegyes bizottság üléseit rendszeresen meg kell tartani.

(32)      „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014-2020), Horizont Európa (2021-2027).

(33)      Erasmus+, a Horizont keretprogram Marie Skłodowska-Curie-cselekvései, és az Európai Szolidaritási Testület.

(34)      Az új törvény értelmében minden „oktatásnak” minősülő tevékenységet egyeztetni kell a hatóságokkal.

(35)      Ilyen a „külföldi ügynöknek” minősített szervezetekről szóló jogszabály, amelyet például a nem kormányzati szervezetek és aktivisták esetleges büntetőjogi felelősségre vonással való fenyegetésére, a választásokon induló jelöltek előzetes szűrésére, valamint a nem kormányzati szervezetek és a média választási kampányokban való részvételének megakadályozására használnak. A „nemkívánatos szervezetekről” szóló törvény értelmében a hatóságok betilthatják a külföldi vagy nemzetközi szervezeteket Oroszországban. Jelenleg folyamatban van a törvény hatályát szigorító módosítások mérlegelése. Nemrégiben beemelték a választási törvénybe a „külföldi ügynöki funkciót betöltő” jelölt és a „külföldi ügynöki funkciót betöltő személlyel kapcsolatban álló” jelölt fogalmát, amelyeket nagy valószínűséggel szelektív és diszkriminatív módon alkalmaznak majd a rendszerellenes ellenzékkel szemben. Az orosz hatóságok a nemkívánatos politikai gyűlések betiltása érdekében gyakran visszaélnek a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, az új rendelkezések pedig előírják az egyéni demonstrációk tömeges akciónak minősítését, valamint az utak és járdák lezárása miatti büntetőjogi felelősséget. Több, gyakran homályos megfogalmazású jogi aktus korlátozza a média szabadságát és jelentős hatáskört biztosít az állami hivataloknak.

(36)      Az EU 2021 februárjában az emberijog-védők és a civil társadalom támogatására, valamint az emberek közötti kapcsolatok erősítésére vonatkozó iránymutatását is aktualizálta.

(37)      A Tanács (KKBP) 2020/1999 határozata (2020. december 7.) és a Tanács (EU) 2020/1998 rendelete (2020. december 7.), és a Tanács (KKBP) 2021/372 határozata (2021. március 2.).