A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A hajléktalanság felszámolása az Európai Unióban – a helyi és regionális nézőpont

(2022/C 97/06)

Előadó: Mikko AALTONEN (FI/PES), helyi képviselő-testület tagja: Tampere képviselő-testülete

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Háttér és kiindulópontok

1.

megjegyzi, hogy a hajléktalanság valószínűleg a társadalmi kirekesztettség legsúlyosabb megnyilvánulási formája Európában. Olyan sürgető társadalmi problémáról van szó, amely több figyelmet igényel a politikai döntéshozók részéről minden érintett szinten, beleértve a helyi, regionális, nemzeti és uniós szintet is;

2.

hangsúlyozza, hogy a hajléktalanság minden uniós tagállamban probléma. A hajléktalanság mértéke és jellege változó, de eddig egyetlen tagállam sem tudta megoldani a hajléktalanság kérdését;

3.

rámutat arra, hogy a hajléktalanság egy dinamikusan változó jelenség, amely nem csak az utcán élő embereket érinti. Hajléktalannak kell tekinteni azokat az embereket is, akik hajléktalanszállókon vagy nem lakhatás céljára kialakított helyeken élnek, illetve akik lakhatási lehetőség nélkül távoznak valamilyen intézményből, vagy akik nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközökkel és/vagy alkalmanként családnál vagy barátoknál kénytelenek meghúzni magukat. A hajléktalanság összetett jelenségének az utcai hajléktalanságra való leszűkítéséből csak elégtelen minőségű politikai beavatkozások fakadhatnak. Fontos különbséget tenni a teljes hajléktalanság és az olyan helyzetek között, amikor van valamilyen minimális támogatási hálózat, mivel az intézkedéseket különböző körülményekhez kell igazítani, hogy optimálisan lehessen alkalmazni a megfelelő szakpolitikai beavatkozásokat;

4.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a dzsentrifikáció, a városi ingatlanok rövid távú, turisztikai célú bérbeadása és a lakhatás financializációja – az elmúlt évtizedek globális pénzügyi és gazdasági válságainak következményeivel együtt – ahhoz vezetett, hogy erőteljesen csökkent a megfizethető lakhatás kínálata, különösen a növekvő városokban és nagyvárosi területeken, de nem szabad alábecsülni a kisebb városok és vidéki övezetek előtt álló kihívásokat, ami pedig tovább súlyosbítja a hajléktalanság problematikáját. Ezért a hajléktalanság megelőzésének kulcsfontosságú eszközeként több beruházásra és jobb beruházási keretre van szükség a megfizethető lakhatásba történő beruházásokhoz;

5.

hangsúlyozza, hogy a hajléktalanság többdimenziós probléma, amely a rászorultságtól függően sokféle embert (nőket, fiatalokat, gyermekeket, bevándorlókat és menedékkérőket stb.) érint, akik kiszolgáltatott és bizonytalan körülmények között élnek. A hajléktalanság okai és kiváltó tényezői sokrétűek, és magukban foglalnak olyan strukturális okokat, mint a megfizethető lakhatás hiánya, a munkanélküliség, a szociális védelmi rendszer hiányosságai, a megkülönböztetés és a migrációs politikák hibái, valamint olyan személyes tényezőket, mint a rossz mentális egészség, a függőségek és a párkapcsolati problémák. Minden hatékony politikának foglalkoznia kell a hajléktalanság többdimenziós jellegével;

6.

megjegyzi, hogy a FEANTSA európai nem kormányzati szervezet becslései szerint 2019 bármely napján legalább 700 000 olyan ember volt, aki az utcán vagy menedékhelyen töltötte az éjszakát, ami 10 év alatt 70 %-os növekedést jelent. Az RB-t nagyon aggasztja, hogy az utóbbi időben rohamosan nő a hajléktalansággal küzdő emberek száma az EU-ban;

7.

rámutat arra, hogy a hajléktalanság az emberi jogok megsértése, például sérti az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájában foglalt, lakhatáshoz való jogot. A hajléktalanság számos polgári és politikai jog, például az embertelen és megalázó bánásmóddal szembeni védelemhez való jog, a magán- és családi élethez való jog, sőt egyes esetekben az élethez való jog megsértését is jelentheti;

8.

üdvözli, hogy a hajléktalanság fokozatosan szociálpolitikai prioritássá válik Európában – és nemzetközi szinten is. Több nemzetközi szervezet, például az ENSZ és az OECD, valamint az uniós intézmények is foglalkoztak a közelmúltban a hajléktalansággal. Az RB üdvözli ezt a nemzetközi figyelmet, és reméli, hogy ez segíteni fogja az uniós tagállamokat abban, hogy tovább javítsák a hajléktalanság kezelésének módját;

9.

rámutat arra, hogy a Covid19-világjárvány rávilágított, hogy a hajléktalanságnak van közegészségügyi vetülete is. Az éjszakát menedékhelyeken töltő hajléktalanok különösen nagy valószínűséggel fertőződnek meg, kerülnek kórházba, és életkörülményeik és alapbetegségeik miatt nagyobb eséllyel halnak meg fertőzés következtében;

10.

úgy véli, hogy a hajléktalanság megoldható, ha a célzott megelőzés és az összehangolt intézkedések megfelelő fenntartható és rendszerszintű kombinációja valósul meg. Az ilyen szakpolitikai kombinációnak magában kell foglalnia a szociális és a lakhatási szolgáltatások szoros együttműködését, összefüggésben az igazságszolgáltatási rendszerrel, valamint a lakhatásközpontú megoldásokat, például a „Lakhatás mindenek előtt” megközelítést. Az ilyen lakhatásközpontú megoldások, amelyek célja a lakáshiány leküzdése és a társadalmi-gazdasági nehézségekkel küzdő egyének és családok társadalmi befogadásának elősegítése, a köz- és magánszféra, valamint a harmadik szektor beruházásaiból finanszírozott innovatív lakhatási formák révén optimalizálhatók. Számos adat bizonyítja, hogy nem hatékony, sőt eredménytelen és költséges az, ha a hajléktalanság problémáját kizárólag a hajléktalanszállók rendszerén keresztül próbálják kezelni;

11.

egyetért azzal, hogy „a lakhatásra összpontosító megoldásokat jogként kell értelmezni, nem pedig magatartásbeli válaszoktól és/vagy eredményektől függővé tenni” (1). Ugyanakkor a lakhatás biztosításának egy olyan átfogó megközelítés részét kell képeznie, amely biztosítja a strukturális és személyre szabott támogatási szolgáltatások nyújtását, hogy az embereket a hajléktalanságból kivezető útra kísérje, és hatékonyan, egyénre szabottan kezelje annak kiváltó okait. A szociális és egészségügyi szolgálatok közötti szoros együttműködés kulcsfontosságú, különösen a világjárvány összefüggésében. Az RB hangsúlyozza, hogy fontos a megelőzésre is összpontosítanunk, olyan konkrét intézkedések bevezetésével, amelyek a legkiszolgáltatottabb és a hajléktalanná válás veszélyének leginkább kitett személyeket segítik;

12.

véleménye szerint a hajléktalanság profiljára és jellegére vonatkozó naprakész statisztikák elengedhetetlenek a megfelelő politikai döntéshozatalhoz és szolgáltatásnyújtáshoz. Az RB sajnálja, hogy nincsenek hivatalos uniós adatok a hajléktalanságról, és sürgős intézkedéseket kér a helyzet orvoslása érdekében;

13.

javasolja, hogy a hajléktalanság európai meghatározásának hiányában a tagállamok és az uniós intézmények keretmeghatározásként használják az ETHOS-osztályozást, amely a fedélnélküliséget, a hajléktalanságot, a bizonytalan lakhatási körülményeket és a nem megfelelő lakhatási körülményeket foglalja magában. Ez megkönnyítené az európai együttműködést;

14.

emlékeztet arra a felhívására, hogy fordítsanak különös figyelmet a fiatal LMBTIQ hajléktalanok problémájára is, hívják fel erre a figyelmet és támogassák a helyi közösségekben az ifjúsági gondozó központokat és menedékeket (2);

15.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a hajléktalanság elleni küzdelemben, ám gyakran nem rendelkeznek a legfontosabb politikai eszközökkel és a hatékony fellépéshez szükséges pénzügyi támogatással. Ezért a hajléktalansággal foglalkozó politikáknak a kormányzat minden érintett szintjét be kell vonniuk;

16.

rámutat arra, hogy a fenntartható és rendszerszintű „Lakhatás mindenek előtt” megközelítés lehet az alapja a hajléktalanság sikeres kezelésének, ahogyan azt az EU tagállamaiban, például Finnországban is alkalmazták;

17.

üdvözli a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformját, amelyet az Európai Bizottság és a portugál uniós elnökség indított el 2021 júniusában. Az RB határozottan támogatja, hogy vegyék fel a platformot a szociális jogok európai pillérének végrehajtásáról szóló uniós cselekvési tervbe, bár „e tekintetben sajnálja, hogy a cselekvési terv nem határoz meg mennyiségi célokat a hajléktalanság elleni küzdelemre” (3);

18.

támogatja továbbá az állam- és kormányfők felhívását, hogy a hajléktalanságot a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelemre irányuló valamennyi erőfeszítés keretében uniós szociálpolitikai prioritásként kell kezelni, ahogyan azt a 2021. májusi portói nyilatkozat is megfogalmazza;

A Régiók Európai Bizottságának ajánlásai

19.

Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet a platform koordinálásában, és biztosítson elegendő uniós forrást a hatékony irányítás és az érdemi szakpolitikai hatás érdekében. Az RB várakozással tekint az elé, hogy a tagállamok a kormányzás minden szintjén – beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat is – aktívan részt vegyenek a platformban, és törekedjenek arra, hogy a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformjáról szóló lisszaboni nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően 2030-ig megszüntessék a hajléktalanságot, összhangban az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjével. Érdemes megjegyezni, hogy a hajléktalanság kérdése több fenntartható fejlődési cél, nevezetesen az 1., 2., 3., 6., 8., 10. és 11. cél elérését is aláássa, ami átfogó szakpolitikákat feltételez a hatékony kezelés érdekében;

20.

vállalja, hogy aktív szerepet játsszon a platformban, akár az irányítóbizottság tagjaként is, és közvetítse a helyi és regionális önkormányzatok részéről a hajléktalanság elleni küzdelem során tapasztalt kihívásokat. E célból sürgeti a platformot, hogy teljes mértékben ismerje el a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, és segítse elő teljes körű bevonásukat ebbe a törekvésbe;

21.

javasolja, hogy a jövőbeli szakpolitikai munkájában vegye figyelembe a hajléktalanok érdekeit és aggályait, és a platformmal kapcsolatos tevékenységeket építse be az érintett szakbizottságok – például a SEDEC – munkaprogramjaiba. Az RB rendszeresen szervezhetne európai konferenciát a hatáskörébe tartozó helyi és regionális hajléktalansági politikákról;

22.

javasolja, hogy a FEANTSA kapjon fontos szerepet a platform koordinálásában, illetve irányításában, mivel ez az egyetlen létező európai transznacionális tudás- és gyakorlati központ Európában, és szakértelme széles körben elismert, amelyet mind uniós, mind tagállami szinten már felhasználnak a hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitika kidolgozásában. Szakértelmének döntő szerepe lesz abban, hogy a platform ötletből valósággá váljon;

23.

négy fontos cselekvési irányvonalat lát a platform számára: a transznacionális tapasztalatcserék és az egymástól való tanulás elősegítése; az uniós támogatási és finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférés előmozdítása; adatgyűjtés és a szakpolitikai eredmények nyomon követése; valamint az ígéretes innovációk – például a „Lakhatás mindenek előtt” megközelítés – azonosítása és elterjesztésének elősegítése;

24.

javasolja, hogy legyen a „Lakhatás mindenek előtt” a platform kiemelt témája, tekintettel a különböző érdekelt felek, például a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek és a lakásszolgáltatók gyorsan növekvő érdeklődésére. Az RB úgy véli, hogy a „Lakhatás mindenek előtt” megközelítésnek – amelyet feltétlenül ki kell egészíteni magas színvonalú szociális támogatási szolgáltatásokkal annak érdekében, hogy segítsék az embereket a személyes kihívások kezelésében – rendszerszintű változáshoz kell vezetnie a hajléktalanság kezelésének módjában, és ezt nem csupán a projektek szintjén kell támogatni;

25.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a hajléktalanság kapjon kiemelt figyelmet minden idevágó uniós szakpolitikai kezdeményezésben, például az európai gyermekgaranciában, az uniós fogyatékosságügyi stratégiában, az uniós LMBT-stratégiában, az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiában, az uniós roma keretben, az uniós ifjúsági garanciában, a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben, az uniós egészségügyi cselekvési programban, az uniós migrációs paktumban és a megfizethető lakhatásra irányuló uniós kezdeményezésben;

26.

kéri a tagállamokat, hogy használják ki a hajléktalanság kezelését célzó, példátlan uniós támogatási és finanszírozási lehetőségeket, különös az ESZA+, az ERFA, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által kínált lehetőségeket. Az Európai Bizottságnak aktívan támogatnia kell a strukturális alapok felhasználását az irányító hatóságoknál, a helyi és regionális önkormányzatoknál és a szolgáltató szektorban. Az RB arra kéri az Európai Beruházási Bankot, hogy az Európai Beruházási Tanácsadó Platform keretében támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat az InvestEU program keretében finanszírozható beruházási javaslatok kidolgozásában;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább a városok és a helyi és regionális önkormányzatok közötti transznacionális együttműködést, és használja ki a hajléktalansággal kapcsolatban az URBACT program és az innovatív városfejlesztési tevékenységek (UIA-kezdeményezés) keretében már elvégzett munkát;

28.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy az uniós szemeszter folyamatában foglalkozzanak nagyobb mértékben a hajléktalansággal, és fontolják meg, hogy országspecifikus ajánlásokat adnak ki a hajléktalanságról azon tagállamok számára, ahol a hajléktalanság szociális vészhelyzetté vált;

29.

kéri az Európa Tanácsot, hogy az aktualizált Európai Szociális Charta (4) 31. cikkének (2) bekezdésével összhangban fordítson különös figyelmet a hajléktalansággal kapcsolatos vészhelyzetre, és arra kéri az illetékes uniós ügynökségeket, hogy fontolják meg a hajléktalansággal kapcsolatos tevékenységek kezdeményezésének lehetőségét, szem előtt tartva annak az egyénekre és a tágabb társadalmi szerkezetre gyakorolt pusztító hatását. Különösen kéri az Alapjogi Ügynökség bevonását, mivel a hajléktalanság az egyik legsürgetőbb emberi jogi jogsértés Európában; az Eurofoundot (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért), mivel a hajléktalanság a rossz életszínvonal legszélsőségesebb formája; az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot, mivel a hajléktalanokat aránytalanul nagy arányban sújtják fertőző betegségek; az Európai Munkaügyi Hatóságot, mivel a munkavállalás céljából váltó, mobil uniós polgárok körében több uniós tagállamban is egyre nagyobb problémát jelent a hajléktalanság; valamint a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontját, mivel a hajléktalanság gyakran a függőség kiváltó oka vagy következménye lehet;

30.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a hajléktalanság megelőzésének egyik eszközeként intézkedéseikbe építsék be a lakhatás kapcsán alkalmazott szociális innováció fejlesztését és finanszírozását, amint az az Európai Bizottság szociális innovációról szóló útmutatójában is szerepel;

31.

arra kér minden tagállamot, hogy a regionális és helyi önkormányzatokkal konzultálva és egy lakhatáson alapuló szilárd, helyi alapú megközelítést alapul véve dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat a hajléktalansággal kapcsolatban a különböző városok, nagyvárosok és régiók előtt álló sajátos kihívások hatékony kezelése érdekében. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai eszköztárat, amely a tagállamokat támogatná a stratégiai tervezésben;

32.

arra kéri az EU helyi és regionális önkormányzatait, hogy az emberi jogi ítélkezési gyakorlattal összhangban és az Európai Parlament kérésének megfelelően haladéktalanul vessenek véget a hajléktalanok kriminalizálásának és büntetésének.

---

(1)  „Fighting homelessness and housing exclusion in Europe – A study of national policies”, Európai Szociálpolitikai Hálózat (2019) (https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=21629&langId=en).

(2)  SEDEC-VII/015 jelű RB-vélemény: „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)”

(3)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A szociális jogok európai pillérének végrehajtása helyi és regionális szemszögből (COR-2021-01127).

(4)  31. cikk (2) bekezdés: a hajléktalanság megelőzése és csökkentése, annak fokozatos felszámolása érdekében; (https://www.coe.int/en/web/european-social-charter)