P9_TA(2021)0416

A káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós poltika reformja (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját)

Az Európai Parlament 2021. október 7-i állásfoglalása a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) (2020/2258(INI))

(2022/C 132/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113., 115. és 116. cikkére,

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott, a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexről szóló állásfoglalásra (1), amelynek célja az Európai Unión belüli káros adóverseny visszaszorítása,

—	tekintettel „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című, 2009. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0201),

—	tekintettel a „Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület” című, 2015. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2015)0302),

—	tekintettel a hatékony adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2016)0024),

—	tekintettel a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexről szóló, 2016. március 8-i tanácsi következtetésekre (2),

—

tekintettel az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló, 2016. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2016)0451), amely tartalmazza a nem együttműködő adóztatási joghatóságok uniós jegyzékbe vételi folyamatának magyarázatát,

—	tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke összeállításának kritériumairól és folyamatáról szóló, 2016. november 8-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) 2017. december 5-i ülésének eredményére,

—	tekintettel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2021. február 9-i munkaprogramjára a portugál elnökség alatt (3),

—	tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékének Tanács általi legutóbbi, 2021. február 26-i frissítésére (4),

—	tekintettel „A helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló új cselekvési terv” című, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

—	tekintettel az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0313),

—	tekintettel a közös társaságiadó-alapról (KTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslattal (5) és a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslattal (6) kapcsolatos álláspontjára,

—	tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

—

tekintettel az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i (7), az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (8), valamint a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i (9) állásfoglalására,

—	tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására (11),

—	tekintettel az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (12), valamint az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdéseire (O-000082/2020 – B9-0002/2021 és O-000081/2020 – B9-0001/2021),

—	tekintettel a fent említett európai parlamenti állásfoglalások és ajánlás nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre (13),

—	tekintettel az Európai Gazdasági Kutatási Központ (ZEW) GmbH által a Bizottság számára készített, „Az adótervezés hatása az előzetes effektív adókulcsokra” című jelentésre (14),

—	tekintettel a Bizottság számára készített, „Agresszív adótervezési mutatók” című tanulmányra (15),

—	tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által 2018. október 17-én közzétett, „Az Európai Unión belüli postafiókcégek áttekintése” című tanulmányra (16),

—

tekintettel az ENSZ nemzetközi pénzügyi elszámoltathatósággal, átláthatósággal és integritással foglalkozó magas szintű munkacsoportja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása érdekében (FACTI Testület) által készített, „Financial Integrity for Sustainable Development” (Pénzügyi integritás a fenntartható fejlődésért) című, 2021. februári jelentésre (17),

—	tekintettel az OECD/G20-ak az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervének a digitalizációból eredő adóügyi kihívásokkal kapcsolatos, folyamatban lévő munkájára,

—	tekintettel az adózási célú fedőcégek és konstrukciók elleni küzdelemről szóló bevezető hatásvizsgálatra (18),

—	tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „Multinacionális vállalatok adóztatása Európában” című jelentésére (19),

—

tekintettel a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az adókikerülés elleni I. irányelv vagy az ATAD I irányelv) (20), valamint az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 29-i (EU) 2017/952 tanácsi irányelvre (a továbbiakban: ATAD II) (21),

—	tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló, 2003. június 3-i 2003/49/EK tanácsi irányelvre (a továbbiakban: a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv) (22),

—	tekintettel a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30-i 2011/96/EU tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv) (23),

—

tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelv vagy DAC 1) (24), a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. december 8-i (EU) 2015/2376 tanácsi irányelvre (a továbbiakban: DAC 3) (25), a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. május 25-i (EU) 2016/881 tanácsi irányelvre (a továbbiakban: DAC 4) (26), valamint a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelvre (a továbbiakban: DAC 6) (27),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0245/2021),

mivel 1997 óta a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexe az Unió elsődleges eszköze a káros adóintézkedések megelőzésére; mivel a magatartási kódex fogalommeghatározása szerint a káros adóintézkedések olyan intézkedések (ideértve a közigazgatási gyakorlatokat is), amelyek jelentősen befolyásolhatják, hogy a vállalatok tevékenysége hol összpontosul az Unióban, és az érintett tagállamban általában érvényes adószintnél sokkal alacsonyabb adószintet szabnak meg;

B.	mivel a Bizottság adózásról szóló 2021. évi éves jelentése szerint a becslések szerint évente 36–37 milliárd EUR társaságiadó-bevétel esik ki az EU-ban az adókikerülés miatt (28);

mivel az adókikerülés elleni szakpolitikák világszerte a preferenciális rendszerek hanyatlásához vezettek, különösen az Unióban; mivel az OECD BEPS 5. intézkedése szerint a preferenciális rendszer olyan rendszer, amely az adott országban az adózás általános elveivel szemben valamilyen adókedvezményt kínál; mivel a rendszer által kínált kedvezmény számos formát ölthet, beleértve az adókulcs vagy az adóalap csökkentését vagy az adók befizetésére vagy visszafizetésére vonatkozó preferenciális feltételeket (29); mivel káros adózási gyakorlatok új formái jelentek meg, különösen a preferenciális rendszerek agresszív általános rendszerekké való átalakítása révén;

mivel az agresszív adótervezés az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki; mivel az adóügyi intézkedések nem akadályozhatják a magánszektor által irányított olyan kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik a fenntartható növekedést; mivel empirikus kutatások szerint a nagy multinacionális vállalatok esetében a tényleges adómérték alacsonyabb, mint a hazai kkv-k esetében (30);

mivel az Unió által a káros adózási gyakorlatok ellen folytatott munka magában foglalja a jogszabályok elfogadását, a puha jogi eszközöket és a kormányközi együttműködést; mivel a Parlamenttel konzultációt folytatnak a közvetlen adózás területén, és a Parlament tiszteletben tartja a tagállamok szuverenitását ezen a területen;

mivel a káros adózási gyakorlatok kapcsolatban aggályok merültek fel az Unióban az 1990-es évek elején, amikor létrehozták a független szakértőkből álló bizottságot, amely az EU-n belüli társasági adózásra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó jelentést készített (a továbbiakban: Ruding-jelentés) (31); mivel 1997-ben az Európai Unió Tanácsa a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexet hozott létre; mivel a Tanácson belül létrejött a magatartási kódexszel foglalkozó csoport, amelynek feladata a magatartási kódex alkalmazási körébe tartozó adóügyi intézkedések értékelése; mivel empirikus kutatások (32) szerint az EU tagállamai együttesen a legtöbb társaságiadó-bevételt más uniós tagállamok és nem harmadik országok javára veszítik el; hangsúlyozza, hogy a bevételkiesés fő oka az Unión belüli agresszív adótervezési gyakorlatok és a káros adóverseny elleni jogszabályok hiánya;

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport célja azon adóintézkedések értékelése, amelyek a magatartási kódex hatálya alá tartozhatnak, és teret biztosít az együttműködésnek és az Unión belüli potenciálisan káros rendszerek szakértői értékelésének; mivel a magatartási kódex némi tekintélyt szerzett a tagállamok körében, ami csoportnyomást gyakorol rájuk, hogy hajtsanak végre reformokat, a tükörhatáson keresztül pedig a harmadik országokat is arra ösztönzi, hogy működjenek együtt az uniós jegyzékbe vételi eljárás keretében;

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport hatékonyan visszatartotta a preferenciális adórendszereket; mivel úgy tűnik, hogy az európai adóverseny hozzájárult a társaságiadó-kulcsok visszaeséséhez, amely az átlagos európai adókulcsot az OECD-országok átlagos adókulcsa alá szorította (33); mivel a magatartási kódex a tisztességes verseny elveinek meghatározásával hozzájárult a tagállamok közötti agresszív adóverseny megakadályozásához; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem szüntette meg az egyes tagállamok által a nagyvállalatok számára kínált tisztességtelen adómegállapodásokat, például a káros előzetes ármegállapításokat (a továbbiakban: feltételes adómegállapítások) és az ebből eredő tisztességtelen versenyelőnyt; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport legutóbbi szakértői értékelései a szellemi tulajdonra vonatkozó rendszerekre összpontosítottak; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport továbbra is tisztán kormányközi jellegű;

mivel a jövőbeli globális megállapodás mindkét pillére összhangban van a Bizottságnak „A 21. század társasági adózása” című közelmúltbeli közleményében megfogalmazott, a vállalkozások adóztatására vonatkozó kerettel kapcsolatos elképzelésével; mivel a Bizottság ebben a közleményben olyan irányelvre irányuló javaslatot jelentett be, amely tükrözi majd az OECD modellszabályait, és tartalmazza a minimális tényleges adómértékről szóló II. pillér végrehajtásához szükséges kiigazításokat;

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport sikeresen nyitotta meg a párbeszédet azokkal a harmadik országokkal, illetve területekkel, amelyek felkérést kaptak arra, hogy szüntessék meg káros adózási gyakorlataikat annak elkerülése érdekében, hogy bekerüljenek az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékébe (a továbbiakban: az uniós jegyzék); mivel az uniós jegyzéknek egy olyan eszköznek kell lennie, amely a globális tisztességes adóverseny megőrzése érdekében elriasztja a harmadik országbeli joghatóságok által alkalmazott káros adózási gyakorlatokat; mivel a jelenlegi uniós jegyzék mindössze 12 harmadik országbeli joghatóságot tartalmaz (34), és sajnálatos módon figyelmen kívül hagy bizonyos hírhedt adóparadicsomokat; mivel az uniós jegyzéket a magatartási kódexben meghatározott kritériumok alapján állítják össze;

mivel az uniós lista kritériumai még mindig eltérnek a káros adózási gyakorlatok uniós szakértői értékelése során alkalmazott kritériumoktól, míg mindkét értékelést a magatartási kódexszel foglalkozó csoport végzi; mivel hat tagállam kapott országspecifikus ajánlásokat adórendszerének az agresszív adótervezés kockázatával szembeni megerősítésére vonatkozóan;

L.	mivel a Bizottság elfogadta az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló közleményt, és tervbe vette a magatartási kódex reformját és az uniós jegyzék javításait;

mivel a Covid19-világjárvány a modern idők legmélyebb recessziójába taszította az EU gazdaságát, és csak a közelmúltban mutatkoztak a fellendülés jelei; mivel a Covid19-világjárvány miatt hozott válaszlépések részeként a kormányok Unió-szerte gyorsan adóintézkedéseket vezettek be a vállalkozások és a háztartások likviditásának biztosítására (35), ami a tagállamok adóbevételeinek csökkenését eredményezte; mivel a vállalkozások adózása olyan eszköz kell legyen, amely egyszerű, stabil és kkv-barát adószabályok révén támogatja a helyreállítást, és nem akadályozza a gazdasági fellendülést túlzott adóintézkedésekkel;

A káros adózási gyakorlatokkal foglalkozó jelenlegi uniós szakpolitikák

megjegyzi, hogy számos adóbotrány, nevezetesen a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, a Paradise-iratok és újabban az OpenLux-vizsgálatok, valamint a nyilvánosság és a parlament nyomása élénkítette a káros adózási gyakorlatokra vonatkozó uniós politikai menetrendet; hangsúlyozza, hogy az adókijátszás és az adókikerülés elfogadhatatlanul jelentős bevételkiesést okoz a tagállamok számára, amely bevételekre most a világjárvány pusztító következményeinek kezelése érdekében szükség van; emlékeztet az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó konzervatív becsléseire, amelyek a globális társaságiadó-bevételek mintegy 4–10 %-át, azaz évi 100–240 milliárd USD-t (84–202 milliárd EUR) tesznek ki (36); emlékeztet arra, hogy a Parlament társaságiadó-kikerülésre vonatkozó becslései 160 és 190 milliárd EUR között mozognak, ha figyelembe vesszük az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást (BEPS) és más adórendszereket is (37); felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje az adókijátszás és adókikerülés mértékét;

üdvözli az adózási átláthatóság elveinek megerősítése, a káros adóverseny elleni küzdelem és a káros adózási gyakorlatok elleni intézkedések tiszteletben tartásának biztosítása érdekében uniós és nemzetközi szinten tett jelentős intézkedéseket; üdvözli a 2013/34/EU irányelvnek (38) a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele (nyilvános országonkénti jelentéstétel) tekintetében történő módosításáról szóló irányelvvel kapcsolatban elért intézményközi megállapodást; várakozással tekint az elé, hogy a Tanács mielőbb elfogadja első olvasatban kialakított álláspontját annak érdekében, hogy az irányelvet a lehető leghamarabb el lehessen fogadni és hatályba lehessen léptetni; kiemeli a káros adózási gyakorlatok Unión belüli kezelésére elfogadott uniós eszközök sokféleségét, amelyek közé tartozik az ATAD I és II irányelv, a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv, az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv, az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelv, és különösen a DAC 3, 4 és 6 (a feltételes adómegállapításokról, az országonkénti jelentéstételről és a közvetítőkre vonatkozó kötelező adatközlési szabályokról), a Tanácshoz intézett különböző bizottsági ajánlások, a magatartási kódex, valamint az agresszív adótervezéssel foglalkozó európai szemeszter keretében tett tanácsi ajánlások;

emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok minimumszabályokat írnak elő az adózás területén megvalósuló együttműködési fellépésekre és információcserére vonatkozóan; támogatja a tagállamok közötti további megbeszéléseket az adózás területén folytatott közigazgatási együttműködés megerősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályok megfelelő végrehajtására és ellenőrzésére kell helyezni a hangsúlyt; kiemeli, hogy az EU szociális piacgazdaságán belül a megfelelő adómértékek, valamint az egyszerű és egyértelmű adójogszabályok hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, javítják az EU versenyképességét, valamint hozzájárulnak az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelemhez; elismeri, hogy a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy maguk döntsenek az általuk a saját körülményeik fényében megfelelőnek ítélt adópolitikájukról; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az uniós joggal összhangban kell gyakorolniuk hatásköreiket;

megjegyzi, hogy a magatartási kódex] abból a feltételezésből indul ki, hogy bár az országok közötti adóverseny önmagában nem jelent problémát, közös elvekre van szükség azzal kapcsolatban, hogy az egyes országok milyen mértékben használhatják adórendszereiket és adópolitikáikat a vállalkozások és a nyereségek vonzására; kiemeli, hogy a Bizottság elismeri, hogy az adóverseny jellege és formája egyaránt jelentősen megváltozott az elmúlt két évtizedben, és hogy a magatartási kódex viszont nem változott az új kihívásoknak megfelelően, minden szempontból próbára téve a méltányosságot (39);

üdvözli a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatban végzett munka belső és külső dimenzióját; megjegyzi, hogy a káros adózási gyakorlatok külső dimenziójával főként a magatartási kódexszel foglalkozó csoport foglalkozik a „méltányos adóztatás” kritériumának alkalmazásával; úgy véli, hogy szükség van az uniós jegyzékbe vételi eljárás reformjára; javasolja, hogy ezt a folyamatot formalizálják az uniós jogban, különösen egy kötelező erejű eszköz révén; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást annak érdekében, hogy a jegyzékbe vételi eljárás során értékelni lehessen a káros adózási gyakorlatokra vonatkozóan a tagállamokra alkalmazott gyenge kritériumok és a harmadik országok joghatóságaira – különösen a gazdasági tartalom vonatkozásában – alkalmazott szigorúbb kritériumok közötti koherenciát; kiemeli, hogy a tagállamoknak a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtása során is tiszteletben kell tartaniuk az átláthatóság kritériumát; megjegyzi, hogy az Unió által az adókijátszás és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemre világszerte gyakorolt befolyás attól függ, hogy milyen példát mutat saját területén; üdvözli e tekintetben a fedőcégek visszaélésszerű használata elleni küzdelem fokozásáról szóló bejelentést, és várakozással tekint a „A 21. század társasági adózása” című bizottsági közleményben említett, a fedőcégekre vonatkozó lényegi szabályokról szóló javaslat elé, amelynek célja az agresszív adótervezési lehetőségek kezelése az olyan vállalatok igénybevételéhez kapcsolódóan, amelyek nem vagy csak minimális mértékben rendelkeznek jelentős jelenléttel és tényleges gazdasági tevékenységgel egy adott térségben;

megjegyzi, hogy 1997 óta a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex az Unió elsődleges eszköze a káros adóverseny megakadályozásában; emlékeztet arra, hogy 1998-ban az OECD-n belül létrehozták a káros adózási gyakorlatokkal foglalkozó fórumot, amelynek feladata az adózási gyakorlatok nyomon követése és felülvizsgálata, és amely a preferenciális adórendszerek jellemzőire összpontosít; kiemeli, hogy a káros adózási gyakorlatokkal foglalkozó fórum értékelései meghatározó hatást gyakorolnak a káros rendszerek minősítésére az uniós jegyzékbe vételi folyamatban; felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy a káros adózási gyakorlatok értékelése során maradjon független a káros adózási gyakorlatokkal foglalkozó fórumtól;

Ajánlások a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos jövőbeli uniós munkához

kiemeli a II. pillérnek az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere (inkluzív keret) által javasolt reformját, amelynek célja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelése, valamint olyan szabályok meghatározása, amelyek adóztatási jogot biztosítanak a joghatóságok számára abban az esetben, ha más joghatóságok nem gyakorolták elsődleges adóztatási jogaikat, vagy a befizetésre más okokból alacsony szintű tényleges adóztatás vonatkozik, a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem és a tényleges adókulcs bevezetése érdekében (40); e tekintetben várakozással tekint egy olyan globálisan elfogadott konszenzus elé, amely összhangban van az egyszerű és tisztességes adózási elvek és normák meglétéhez fűződő uniós érdekekkel;

tudomásul veszi, hogy az OECD/G20 inkluzív keretéről folytatott tárgyalásoknak új lendületet adtak az USA kormányának legutóbbi javaslatai, valamint tudomásul veszi a közelmúltban megkötött inkluzív keretmegállapodást, illetve a G20-ak pénzügyminisztereinek közleményét, amelyek megkönnyíthetik a II. pillérről szóló megállapodás 2021 közepéig való létrejöttét, több mint 130 ország részvételével; a további tárgyalások alapjaként osztja a G7-ek 2021. június 13-i kötelezettségvállalását, amely szerint „országonként legalább 15 %-os globális minimumadót kell fizetni”, amelyet 2021. július 1-jén megismételtek „A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásra vonatkozó nyilatkozat” című dokumentumban;

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő hatásvizsgálatot a nemzetközi adóügyi tárgyalások jövőbeli eredményeiről; emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy a minimális tényleges adómértékre vonatkozóan a II. pillér szerinti megoldáshoz hasonló megoldást javasol, függetlenül attól, hogy az OECD inkluzív keretének szintjén létrejön-e megállapodás;

10.

kéri a „gazdasági tartalom minimumszintje” fogalommeghatározásának elfogadását, amely összeegyeztethető az OECD globális standardjával és azt követően a BEPS 5. intézkedésével – lehetőleg képleten alapuló megközelítés alapján –, és amely a bejelentett jövedelmek növekedésével fokozatosan fejlődne, és amelyet fel lehetne használni annak értékelésére, hogy egy adórendszer potenciálisan káros-e; javasolja, hogy egy ilyen kritérium felhasználható lenne annak értékelésére, hogy egy adórendszer potenciálisan káros-e; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a 21. század társasági adózásáról szóló közleményében mérlegeli a tényleges gazdasági tevékenység lehetséges új tartalmi követelményeit és mutatóit az adózási szabályok tekintetében; kiemeli az uniós jegyzék „méltányos adózás” kritériumában már szereplő, a gazdasági tartalomra vonatkozó követelményt; úgy véli azonban, hogy ez a kritérium teret hagy az értelmezésnek, és továbbra is túl homályos, mivel de minimis reformokat követően továbbra is lehetővé teszi a legkirívóbb adóparadicsomok törlését;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy miként kell kialakítani az egységes piac torzulásának kockázatát csökkentő, tisztességes és átlátható adózási ösztönzőket, amelyek biztosítják a tisztességes versenyt és kedveznek a munkahelyteremtésnek, különösen az ilyen ösztönzők típusának (nyereségalapú vagy költségalapú) időbeli jellegének (ideiglenes vagy állandó), földrajzi korlátozásainak (gazdasági övezet) és intenzitásának (teljes vagy részleges mentességek) vizsgálata révén; tudomásul veszi az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megbízásából készült tanulmányt a társaságiadó-kulcsok csökkentéséről, valamint annak a bevételekre és a növekedésre gyakorolt hatásáról (41);

12.

üdvözli, hogy a Bizottság elismeri, hogy meg kell fontolni egy jövőbeli minimális globális adózási normának a magatartási kódexbe való beépítését, függetlenül attól, hogy globális szinten sikerül-e konszenzust elérni, annak biztosítása érdekében, hogy minden vállalkozás tisztességes adóösszeget fizessen, amikor nyereséget termel az egységes piacon (42); megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban „A 21. század társasági adózása” című közleményében bejelentette a II. pillér uniós szintű végrehajtásához szükséges jogalkotási javaslatokat, beleértve az ATAD felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályokat hozzáigazítsák a II. pillérben elfogadott jövedelembefogadási szabályhoz, a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv átdolgozásához, a hozzájáruló felek bizottságának reformjához, valamint a harmadik országoknak a nem együttműködő joghatóságok uniós jegyzékébe való felvételéhez használt kritériumokba a II. pillérbe; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy garantálja, hogy a minimális tényleges adókulcsra vonatkozó végrehajtási szabályok kialakítása ne járjon túlzott megfelelési költségekkel; értelmezése szerint összességében egy nagyvállalat nemzeti tényleges adókulcsa – a II. pillér jelenlegi javaslatának logikáját követve – nem csökkenhet a minimális adókulcs alá;

13.

emlékeztet arra, hogy a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv módosítására irányuló javaslatot 2012 óta blokkolják a Tanácsban, különösen a forrásadó minimális kulcsival kapcsolatos nézeteltérések miatt; felszólítja a Tanácsot és az elnökséget, hogy nyissák meg újra az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat;

14.

hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokat az adóztatási jogok tagállamok közötti allokációjára vonatkozó igazságos és hatékony képlet alapján kell megadóztatni; e tekintetben sajnálja, hogy a Tanács nem állapodott meg a KTA- és a KÖTA-javaslatokról; sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőbeli BEFIT jogalkotási javaslat menetrendjét igazítsa hozzá a nemzetközi adóügyi menetrendhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nincs világos stratégia, amely biztosítaná, hogy az uniós vállalkozások adózásának új kerete elnyerje a tagállamok támogatását;

15.

kiemeli, hogy a Nemzetközi Valutaalap szerint (43) a társasági adókulcsok ugyan csökkenő tendenciát mutatnak, azonban a társaságiadó-bevételek beszedése a GDP százalékában kifejezve szembetűnő módon állandó maradt az idők során, figyelembe véve az üzleti ciklust;

16.

kitart amellett, hogy a káros adózási gyakorlatok elleni új uniós eszközök jövőbeli végrehajtása során prioritásként kell kezelni a kötelező erejű eszközök alkalmazását, és fel kell tárni az EUMSZ által kínált valamennyi lehetőséget, lehetővé téve a döntéshozatal hatékonyabbá tételét; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárás akkor alkalmazható, ha a káros adózási gyakorlatok torzítják a belső piaci verseny feltételeit, és hogy a Szerződés e rendelkezése nem változtatja meg az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a szabadalmi adókedvezmények és a szellemi tulajdonra vonatkozó egyéb rendszerek hatékonyságát a káros adózási gyakorlatokra vonatkozó BEPS cselekvési terv 5. intézkedésében meghatározott új nexus módszer keretében, beleértve a bevételkiesésre gyakorolt hatást is; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra az esetre, ha az értékelés azt állapítja meg, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos rendszerek nem gyakorolnak hatást a valós gazdasági tevékenységekre; megjegyzi, hogy az USA kormánya az immateriális javakból külföldről származó jövedelem (FDII) hatályon kívül helyezését javasolja;

18.

kiemeli, hogy a tagállamok adópolitikáit az európai szemeszter keretében követik nyomon; úgy véli, hogy az európai szemesztert célzott országspecifikus ajánlások révén tovább lehetne fejleszteni az agresszív adótervezés EU-n belüli visszaszorításának támogatására szolgáló eszközként;

A vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex reformja

19.

üdvözli, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a létrehozása óta 480 rendszert értékelt, amelyből mintegy 130 rendszert (44) károsnak talált (45); elismeri, hogy a nemzeti adórendszereknek a magatartási kódex keretében végzett szakértői értékelése hatással volt a káros adóverseny csökkentésére, és ennek következtében az Unión belüli preferenciális adórendszerek csökkenéséhez vezetett; arra számít, hogy az uniós jegyzékbe vételi folyamat révén globális szinten is hasonló hatás várható; figyelmeztet azonban a káros, nem preferenciális rendszerek kialakulására; ezért úgy véli, hogy a magatartási kódexben a káros adózási gyakorlatot meghatározó jelenlegi kritériumok részben idejétmúltak, mivel a preferenciális rendszerekre helyezik a hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy javítani kell a magatartási kódex hatékonyságát a közelmúltbeli adóbotrányok és az olyan jelenlegi kihívások fényében, mint a globalizáció, a digitalizáció és az immateriális javak növekvő jelentősége;

20.

kéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy teljes mértékben használja ki megbízatásának jelenlegi alkalmazási körét; felkéri azonban a Tanácsot, hogy haladéktalanul folytassa a megbízatás hatályának reformját, továbbá adott esetben és különösen vizsgálja meg a tagállamok által alkalmazott valamennyi agresszív adótervezési mutatót, beleértve az adott adórendszer általános jellemzőit is annak megállapítása érdekében, hogy jogszabályai tartalmaznak-e káros adóintézkedéseket; felszólítja a Tanácsot, hogy kövesse nyomon az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló, 2020. júliusi bizottsági közleményt, amely a magatartási kódex reformját szorgalmazza az Unión belüli tisztességes adózás biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy ezt a magatartási kódexszel foglalkozó csoport már részben már megtette, különösen a fiktív kamatlevonási rendszerek és a külföldi forrásokból származó jövedelemre vonatkozó mentességi rendszerek esetében, valamint az uniós jegyzékbe vételi eljárás keretében;

21.

kiemeli, hogy a magatartási kódex olyan puha jogi eszköz, amelynek célja egy olyan uniós adózási keret megőrzése, amely kölcsönös felülvizsgálat és kölcsönös nyomásgyakorlás alapján egyenlő versenyfeltételeket tesz lehetővé az adózás terén; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a magatartási kódex nem kötelező jellegű; tudomásul veszi, hogy a tagállamok bármilyen következmény nélkül késleltethetik a káros rendszer hatályon kívül helyezését, sőt fenntarthatják azt; ragaszkodik ahhoz, hogy a magatartási kódexszel kapcsolatos döntéshozatal dokumentációjának nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie;

22.

felszólít a magatartási kódex kritériumainak, irányításának és hatályának felülvizsgálatára egy, a jelenlegi kormányközi megállapodásokra épülő és hatékonyabb döntéshozatali eljárással rendelkező, kötelező erejű eszköz révén; úgy véli, hogy a magatartási kódex felülvizsgálatát demokratikus, átlátható és elszámoltatható folyamat keretében, a civil társadalom, a Bizottság és a Parlament szakértőiből álló szakértői csoport bevonásával kell elvégezni; felszólít a felülvizsgált eszköz átláthatóbb és hatékonyabb alkalmazására, valamint arra, hogy az biztosítsa a Parlament megfelelő részvételét a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem új politikáinak és kritériumainak kidolgozásában és elfogadásában;

23.

úgy véli, hogy sürgősen meg kell reformálni a magatartási kódex kritériumait, és első lépésként tartalmazniuk kell egy tényleges adókulcsra vonatkozó kritériumot, összhangban az inkluzív keret II. pillérének jövőbeli, nemzetközileg elfogadott tényleges minimális adókulcsával, továbbá szilárd és progresszív gazdasági tartalmi követelményeket, miközben lehetővé teszik a tisztességes versenyt, amely ideális eredménye lehet annak az ambiciózus erőfeszítésnek, amelyet elsősorban az Unió és legfontosabb partnere, az USA irányít;

24.

úgy véli, hogy a potenciális kockázati tényezők széles köre megkönnyítheti a nyereségátcsoportosítást, mint például a különleges célú gazdasági egységek száma, az immateriális javak áthelyezése és a passzív bevételek magas szintje (jogdíjak, kamatok, osztalékok stb.);

25.

támogatja a Bizottságnak a gazdaságélénkítési stratégiát támogató, méltányos és egyszerű adóztatásra vonatkozó cselekvési tervében felvázolt azon szándékát, hogy kiterjessze a magatartási kódex hatályát a nemzeti társaságiadó-rendszerek további típusaira és általános szempontjaira; javasolja a kedvezményes személyi jövedelemadó-rendszerek beépítését a különleges állampolgársági rendszerek vagy a rendkívül mobilis vagyonos személyek és digitális nomádok vonzására irányuló intézkedések lefedése érdekében, amelyek jelentős torzulásokhoz vezethetnek az egységes piacon;

26.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra egy „agresszív adótervezési konstrukcióra és alacsony adómértékekre vonatkozó keretrendszert”, amely a jelenlegi magatartási kódex helyébe lépne, az alábbiak szerint:

A szóban forgó keretrendszer – a tagállamok és az Unió hatáskörének sérelme nélkül – azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyek jelentősen kihatnak vagy kihathatnak az Unión belül a gazdasági tevékenységek elhelyezkedésére, valamint a személyi jövedelem és tőke (egyéni adórendszerek).

E tekintetben a gazdasági tevékenység egy adott vállalatcsoporton belül végzett valamennyi tevékenységet magában foglalja.

A keretrendszer hatálya alá tartozó adóügyi intézkedések egyaránt tartalmaznak jogszabályokat vagy rendeleteket és közigazgatási gyakorlatokat.

Az A. pontban meghatározott alkalmazási körön belül azok az adóintézkedések, amelyek az érintett tagállamban alkalmazott általános adókulcshoz képest lényegesen alacsonyabb tényleges adókulcsról rendelkeznek vagy bármely, a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerben illetve európai uniós képviseletet tömörítő nemzetközi fórumon elfogadott minimális tényleges adókulcsnál alacsonyabb adókulcsról rendelkeznek – ideértve a nulla kulcsos adóztatást is –, potenciálisan károsnak tekintendők, és ezért ennek a magatartási kódexnek a hatálya alá tartoznak (kapu kritérium).

Ilyen mértékű adóztatás megvalósulhat a nominális adómérték és/vagy az adóalap vagy bármely más, a tényleges adókulcsot meghatározó releváns tényező révén.

Annak értékelésekor, hogy az ilyen intézkedések károsak-e, többek között a következőket kell figyelembe venni:

1.	az előnyöket kizárólag adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyek számára vagy adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyekkel folytatott ügyletekre tekintettel biztosítják-e;

2.	vagy 2. az előnyök elkülönülnek-e a hazai piactól, így nem érintik a nemzeti adóalapot; vagy

az előnyöket akár – az Európai Bizottság meghatározása szerint – az adóelőnyt alkalmazó harmadik országban végzett valós gazdasági tevékenység és számottevő gazdasági jelenlét hiányában is biztosítják-e és azok olyan arányos, tartalomra vonatkozó követelményen alapulnak-e, amely a bejelentett jövedelmek növekedésével fokozatosan változik. E tekintetben fokozott figyelmet kell fordítani a szellemi tulajdonjogi rendszerekre;

4.	a nemzetközi vállalatcsoporton belül folytatott tevékenységek tekintetében a nyereségmeghatározásra vonatkozó szabályok eltérnek-e a nemzetközileg, különösen az OECD keretében elfogadott elvektől; vagy

5.	az adóintézkedések nem átláthatónak tekinthetők-e, ideértve azt az esetet is, amikor a jogszabályi rendelkezéseket a közigazgatás nem átlátható módon enyhítette;

Az A. pontban meghatározott alkalmazási körön belül azok a preferenciális személyi jövedelemadó- vagy tőkeadó-rendszerek, amelyek az érintett tagállamban alkalmazott általános adókulcshoz képest lényegesen alacsonyabb tényleges adókulcsról rendelkeznek – ideértve a nulla kulcsos adóztatást is –, potenciálisan károsnak tekintendők, és ezért ennek a magatartási kódexnek a hatálya alá tartoznak. Ugyancsak az alkalmazási körbe tartoznának és értékelés tárgyát képeznék az olyan általános személyi jövedelem- és vagyonadó-rendszerek, amelyek az egységes piac torzulását eredményeznék.

A fennálló helyzet fenntartása és visszamenőleges hatály

A fennálló helyzet fenntartása

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem vezetnek be olyan új adóügyi intézkedéseket, amelyek e keret értelmében károsak. A tagállamok ezért a jövőbeli szakpolitika meghatározásakor tiszteletben tartják a keretrendszer alapjául szolgáló elveket, és kellően figyelembe veszik az E–I. pontban említett felülvizsgálati eljárást annak megítéléséhez, hogy egy adott új adóügyi intézkedés káros-e.

Visszamenőleges hatály

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy – a keretrendszer alapjául szolgáló elvek és az E–I. pontban vázolt felülvizsgálati eljárás figyelembe vételével – felülvizsgálják meglévő jogszabályaikat és kialakított gyakorlataikat. A tagállamok szükség szerint módosítják ezeket a jogszabályokat és gyakorlatokat – a Tanács és a Bizottság által a felülvizsgálati eljárást követően folytatott egyeztetések figyelembe vételével – a káros intézkedések mihamarabbi felszámolása érdekében.

A felülvizsgálati eljárás

A lényeges információk rendelkezésre bocsátása

A tagállamok – az átláthatóság és a nyíltság elvének megfelelően – tájékoztatják egymást és a Bizottságot azokról a meglévő és javasolt adóügyi intézkedésekről, amelyek a keretrendszer alkalmazási körébe tartozhatnak. A tagállamokat kiemelten kérik arra, hogy más tagállamok kérésére adjanak tájékoztatást minden olyan adóügyi intézkedésről, amely a keretrendszer alkalmazási körébe tartozik. Amennyiben a tervezett adóintézkedések parlamenti jóváhagyást igényelnek, ilyen jellegű tájékoztatást kizárólag azok Parlamentben történő kihirdetését követően kell adni. A keretrendszer keretében értékelendő rendszereket tájékoztatás céljából be kell jelenteni az Európai Parlamentnek.

A káros intézkedések értékelése

Bármely tagállam élhet azzal a lehetőséggel, hogy megvitassa és véleményezze más tagállamok olyan adóügyi intézkedéseit, amelyek a keretrendszer alkalmazási körébe tartozhatnak. Ez lehetővé teszi annak értékelését, hogy a szóban forgó adóintézkedések az Unión belüli esetleges hatásukat tekintve károsak-e. Ez az értékelés a B. és C. pontban meghatározott valamennyi tényezőt figyelembe veszi.

A Tanács hangsúlyozza továbbá, hogy az értékelés során gondosan fel kell mérni az adóintézkedések más tagállamokra gyakorolt hatásait, többek között annak fényében, hogy az érintett tevékenységekre milyen tényleges adózás vonatkozik az Unió területén.

Amennyiben az adóintézkedéseket egyes régiók gazdasági fejlődésének támogatására használják, értékelés készül arról, hogy az intézkedések arányosak-e a kitűzött célokhoz képest, és ténylegesen szolgálják-e azokat. Ennek értékelése során kiemelt figyelmet kell fordítani a legkülső régiók és a kis szigetek sajátosságaira és korlátaira, anélkül, hogy ez az uniós jogrend integritását és koherenciáját – beleértve a belső piacot és a közös politikákat – aláásná. Az értékelés során figyelembe kell venni a B. bekezdés szerinti, számottevő gazdasági jelenlét minimális szintjére vonatkozó, progresszív követelményeket.

Az eljárás

A Tanács és a Bizottság közösen létrehoz egy csoportot, amelynek feladata az e keretrendszer alkalmazási körébe tartozó adóügyi intézkedések értékelése, valamint az ezekre az intézkedésekre vonatkozó tájékoztatás felügyelete lesz. A Tanács kéri az egyes tagállamokat és a Bizottságot, hogy delegáljanak egy magas szintű képviselőt és egy helyettest ebbe a csoportba, amelynek elnöki tisztségét egy tagállam képviselője fogja betölteni. A rendszeresen ülésező csoport feladata lesz, hogy kiválassza és felülvizsgálja, melyek lesznek azok az adóügyi intézkedések, amelyek az E–G. bekezdésekben meghatározott rendelkezések szerint értékelésre szorulnak. A csoport rendszeresen be fog számolni az értékelt intézkedésekről. Ezeket a jelentéseket megvitatás céljából továbbítják a Tanácsnak, és amennyiben a Tanács úgy dönt, közzétételre kerülnek. A dokumentumokat kérésre közölni kell a Parlamenttel, és az értékelési folyamat lezárását követően nyilvánosságra kell hozni azokat.

Végrehajtás

A tagállamok jogosultak olyan ellenintézkedések végrehajtására, amelyek mérsékelnék az adóelkerülésre való ösztönzést, amennyiben egy tagállam 2 éven belül nem számol fel egy e keretrendszer szerint károsnak minősített rendszert, különös tekintettel az alábbiakra:

a)	a költségek leírásának tilalma;

b)	forrásadó-intézkedések;

c)	a részesedésekből származó jövedelmek adómentességének korlátozása;

d)	különleges dokumentációs követelmények, különösen a transzferárazás tekintetében;

Földrajzi eloszlás

A Tanács célszerűnek tartja, hogy a káros adóintézkedések felszámolására irányuló elveket a lehető legszélesebb földrajzi alap alkalmazásával fogadják el. A tagállamok ezért kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják azok harmadik országokban történő elfogadását; A tagállamok ezért kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják azok harmadik országokban történő elfogadását; kötelezettséget vállalnak továbbá arra is, hogy a Szerződés hatályán kívül eső területeken is előmozdítják elfogadásukat. E tekintetben a Tanácsnak és a Bizottságnak az adózás átláthatóságára, a tisztességes adózásra és az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések végrehajtására vonatkozó kritériumokra kell támaszkodnia a nem együttműködő joghatóságok uniós listájának összeállítása során. A méltányos adózás kritériumainak az e keretrendszer B. és C. pontjában meghatározott tényezőkön kell alapulniuk.

Azon tagállamok, amelyek függő vagy társult területekkel rendelkeznek, vagy más területek tekintetében különleges felelősséggel vagy adózási előjogokkal rendelkeznek, alkotmányos egyezményeik keretében kötelezettséget vállalnak arra, hogy a szóban forgó elvek alkalmazását biztosítják ezeken a területeken. Ezzel összefüggésben ezek a tagállamok felmérik a helyzetet a H. bekezdésben említett csoportnak benyújtott jelentések alapján, amely a fent leírt felülvizsgálati eljárás keretében értékelést készít.

Nyomon követés és felülvizsgálat

A keretrendszer kiegyenlített és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy éves rendszerességgel készítsen számára jelentést a keretrendszer végrehajtásáról és a költségvetési állami támogatások alkalmazásáról. A jelentést közzé kell tenni. A Tanács és a tagállamok a keretrendszer rendelkezéseit két évvel az elfogadását követően felülvizsgálják;

27.

üdvözli a 2021. április 19-én Ljudmila Petkovával, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnökével folytatott eszmecserét; felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnökét, hogy évente legalább egyszer jelenjen meg a Parlament előtt egy nyilvános meghallgatáson, és az elért eredményekről szóló jelentést nyújtsa be a Tanácsnak;

28.

üdvözli a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által a Tanácsnak kétévente készített jelentései közzétételét; úgy véli, hogy külön online eszközt kell létrehozni annak elkerülése érdekében, hogy kizárólag a tanácsi következtetésekre támaszkodjanak az uniós adópolitikával kapcsolatos alapvető információk megszerzése érdekében; nagyra értékeli a magatartási kódexszel foglalkozó csoporthoz kapcsolódó dokumentumok és munkák közzétételére irányuló erőfeszítéseket; kéri, hogy a nyilvános információkat egy felhasználóbarát platformon tegyék elérhetővé;

29.

felhívja a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy megfigyelőként hívja meg az Európai Parlament képviselőit a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbeszéléseire; ösztönzi a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy bizonyos üléseit nyilvánosan közvetítse, amennyiben azok nem igényelnek bizalmas tanácskozást;

o o

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Gazdasági és Pénzügyi (Ecofin) Tanács által az 1997. december 1-jei ülésén az adópolitikával kapcsolatban hozott tanácsi következtetéseinek I. melléklete – A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanáccsal ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalás a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexről (HL C 2., 1998.1.6., 2. o.).

(2) https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2016/03/08/ecofin-conclusions-code-conduct-business-taxation/

(3) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-6004-2021-INIT/en/pdf

(4) HL C 331., 2020.10.7., 3. o. és HL C 66., 2021.2.26., 40. o.

(5) HL C 162., 2019.5.10., 182. o.

(6) HL C 162., 2019.5.10., 152. o.

(7) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.

(8) HL C 101., 2018.3.16., 79. o.

(9) HL C 108., 2021.3.26., 8. o.

(10) HL C 399., 2017.11.24., 74. o.

(11) HL C 369., 2018.10.11., 132. o.

(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0022.

(13) A Bizottság által 2016. március 16-án elfogadott, a társaságiadó-politikák Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó európai parlamenti (Gazdasági és Monetáris Bizottság) állásfoglalás, valamint a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló európai parlamenti (a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 1)) állásfoglalás közös nyomon követése; a Bizottság által 2016. november 16-án elfogadott, a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló európai parlamenti (a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAX2)) állásfoglalás közös nyomon követése; a Bizottság által 2018 áprilisában elfogadott, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően az Európai Parlament Tanácshoz és Bizottsághoz intézett ajánlástervezetéről szóló, 2017. december 12-i nem jogalkotási európai parlamenti (a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PANA)) állásfoglalás nyomon követése; valamint a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. augusztus 27-i európai parlamenti (a pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszással és adókikerüléssel foglalkozó különbizottság (TAX3)) állásfoglalás nyomon követése.

(14) Adóügyi tanulmányok, 64. sz. munkadokumentum, 2016. augusztus 31., elérhető a következő címen: https://ec.europa.eu/taxation_customs/system/files/2016-11/taxation_paper_64.pdf

(15) Adóügyi tanulmányok, 71. sz. munkadokumentum, Institute for Advanced Studies, együttműködik: CPB és DONDENA, 2017., elérhető a következő címen: https://ec.europa.eu/taxation_customs/system/files/2018-03/taxation_papers_71_atp_.pdf

(16) Kiendl Krišto, I. és Thirion, E., An overview of shell companies in the European Union (Az Európai Unión belüli postafiókcégek áttekintése), Európai Parlament, Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága, Utólagos Értékelések Osztálya és Európai Hozzáadott Érték Osztály, 2018. október 17., elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/cmsdata/155724/EPRS_STUD_627129_Shell%20companies%20in%20the%20EU.pdf

(17) https://www.un.org/pga/75/wp-content/uploads/sites/100/2021/02/FACTI_Panel_Report-compressed.pdf

(18) https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12999-Tax-avoidance-fighting-the-use-of-shell-entities-and-arrangements-for-tax-purposes_hu

(19) Crivelli, E., De Mooij, R., De Vrijer, J.E.J., Hebous, S., Klemm, A., Taxing Multinationals in Europe (A multinacionális vállalatok adóztatása Európában), 2021 (https://www.imf.org/en/Publications/Departmental-Papers-Policy-Papers/Issues/2021/05/25/Taxing-Multinationals-in-Europe-50129)

(20) HL L 193., 2016.7.19., 1. o.

(21) HL L 144., 2017.6.7., 1. o.

(22) HL L 157., 2003.6.26., 49. o.

(23) HL L 345., 2011.12.29., 8. o.

(24) HL L 64., 2011.3.11., 1. o.

(25) HL L 332., 2015.12.18., 1. o.

(26) HL L 146., 2016.6.3., 8. o.

(27) HL L 139., 2018.6.5., 1. o.

(28) 2021. évi éves jelentés az adózásról – Az uniós tagállamok adópolitikájának felülvizsgálata (https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/db46de2a-b785-11eb-8aca-01aa75ed71a1/language-en).

(29) OECD (2015), Countering Harmful Tax Practices More Effectively, Taking into Account Transparency and Substance, Action 5 – 2015 Final Report, OECD/G20 Base Erosion and Profit Shifting Project, OECD Publishing, Párizs http://dx.doi.org/10.1787/9789264241190-en

(30) Az IMF jelentése: A multinacionális vállalatok adóztatása Európában, 2021: https://www.imf.org/en/Publications/Departmental-Papers-Policy-Papers/Issues/2021/05/25/Taxing-Multinationals-in-Europe-50129

(31) Elérhető a következő címen: https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/0044caf0-58ff-4be6-bc06-be2af6610870

(32) Tørsløv, T., Wier, L. és Zucman, G., The Missing Profits of Nations, munkadokumentum, 2020. április, elérhető itt: https://missingprofits.world/

(33) IMF, i. m. 2021.

(34) Amerikai Szamoa; Anguilla; Dominika; Fidzsi; Guam; Palaui Köztársaság; Panama; Szamoa; Trinidad és Tobago; Amerikai Virgin-szigetek; Vanuatu; Seychelle-szigetek.

(35) Európai Bizottság, Éves jelentés az adózásról (2021).

(36) https://www.oecd.org/tax/beps/

(37) Drover, R., Ferrett, B., Gravino, D., Jones, E. és Merler, S., Bringing transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union (Az átláthatóság, a koordináció és a konvergencia meghonosítása az Európai Unión belüli társaságiadó-politikákban), Európai Parlament, Parlamenti Kutatási Főigazgatóság, Európai Hozzáadott Érték Osztály, 2015. november 24. Elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/558773/EPRS_STU(2015)558773_EN.pdf

(38) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(39) COM(2020)0313.

(40) Az OECD/G20 adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projektje, Tax Challenges Arising from Digitalisation – Report on Pillar One Blueprint: Inclusive Framework on BEPS, (A digitalizációból eredő adóügyi kihívások – Az első pillér tervezetéről szóló jelentés: a BEPS inkluzív kerete), OECD Publishing, Párizs, 2020, 12. o. Elérhető a következő címen: https://www.oecd.org/tax/beps/tax-challenges-arising-from-digitalisation-report-on-pillar-two-blueprint.pdf

(41) Baert, P., Lange. F., Watson, J., The Role of Taxes on Investment to Increase Jobs in the EU – An Assessment of Recent Policy Developments in the Field of Corporate Taxes, 2019. május.

(42) COM(2020)0313.

(43) https://www.elibrary.imf.org/view/journals/087/2021/012/article-A001-en.xml

(44) Az Adóügyi Albizottság (FISC) 2021. április 19-i eszmecseréje Ljudmila Petkovával, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnökével.

(45) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9639-2018-REV-4/en/pdf