P9_TA(2021)0408

A halállományok helyreállítása a Földközi-tengerben

Az Európai Parlament 2021. október 6-i állásfoglalása a földközi-tengeri halállományok helyreállításáról: értékelés és a következő lépések (2019/2178(INI))

(2022/C 132/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640), valamint a Parlament európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381),

—

tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményében (COM(2020)0380) szereplő, 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiára, és különösen annak „A tengeri ökoszisztémák jó környezeti állapotának helyreállítása” című 2.2.6. pontjára, azáltal is, hogy „a halászatra és a védett tengeri területekre vonatkozó tengerpolitikára szánt jövőbeli pénzügyi eszközökből biztosított pénzügyi támogatásokat hoz létre (ideértve a Natura2000 hálózatot, illetve a nemzetközi és regionális egyezmények által létrehozott hálózatokat)”,

—	tekintettel „Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások” című, 2020. június 16-i bizottsági közleményre (COM(2020)0248),

—	tekintettel a „2021. évi éves fenntartható növekedési stratégia” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2020)0575),

—	tekintettel a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (3),

—	tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (4),

—	tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0390),

—

tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) között 2012. május 21-én megkötött, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodást végrehajtó, 2016. december 19-i (EU) 2017/159 tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/1004 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló, 2017. november 15-i (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—	tekintettel a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—	tekintettel a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1343/2011/EU rendelet módosításáról szóló, (EU) 2019/982 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—	tekintettel az 508/2014/EU és az 1379/2013/EU rendeletnek a Covid19-járvány halászati és akvakultúra-ágazatra gyakorolt hatásának enyhítésére irányuló egyedi intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. április 23-i (EU) 2020/560 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—	tekintettel a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (2008/56/EK irányelv) végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2020. június 25-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0259),

—	tekintettel az Európai Számvevőszéknek a „Tengeri környezet: az Unió széles körű, de mélységét tekintve nem megfelelő védelmet biztosít” című, 2020. november 26-i 26/2020. sz. különjelentésére,

—	tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Megújított partnerség a déli szomszédsággal – Új program a földközi-tengeri térség számára” című, 2021. február 9-i közös közleményre (JOIN(2021)0002),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 38. és 39. cikkére,

—	tekintettel az EU európai szomszédságpolitikájára (ENP),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

—	tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) félidős stratégiájára (2017–2020), amely a földközi- és fekete-tengeri halászat fenntarthatóságára törekszik,

—	tekintettel a GFCM 2018. évi jelentésére a földközi- és fekete-tengeri halászat helyzetéről,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata a fenntartható fejlődés érdekében” elnevezésű 14. céljára,

—	tekintettel a Bizottság Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságának (HTMGB) „A közös halászati politika teljesítményének nyomon követése (HTMGB-Adhoc-20-01)” című, 2020. évi jelentésére,

—	tekintettel a Bizottságnak a Földközi-tengerről szóló rendeletre vonatkozó, 2016. évi visszatekintő értékelő tanulmányára,

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a „Marine messages II – Navigating the course towards clean, healthy and productive seas through implementation of an ecosystem-based approach” (Tengeri üzenetek II: A tiszta, egészséges és termelékeny tengerek felé vezető út kijelölése ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásával) című, 17/2019. sz. jelentésére,

—	tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre (a barcelonai egyezményre) és az ahhoz kapcsolódó uniós jegyzőkönyvekre és határozatokra,

—	tekintettel a Földközi-tenger partvidéki államai által 2017. március 30-án Vallettában (Málta) elfogadott miniszteri nyilatkozatra (MedFish4Ever),

—	tekintettel a 2018. június 7-i szófiai miniszteri nyilatkozatra,

—	tekintettel a földközi- és fekete-tengeri fenntartható kisüzemi halászatra vonatkozó regionális cselekvési terv végrehajtására irányuló 2018. szeptember 26-i miniszteri nyilatkozatra,

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platformnak (IPBES) a biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentésére,

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) „Az óceánok és a krioszféra az éghajlatváltozás tükrében” című, 2019. évi különjelentésére,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) II. részének „A parti tenger határai” című 2. szakaszára,

—	tekintettel az éghajlatváltozással és a környezeti változással foglalkozó földközi-tengeri szakértők független hálózatának (MedECC) a Földközi-tengerre vonatkozó első értékelő jelentésére (MAR1),

—	tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) és a GFCM-nek „A földközi- és fekete-tengeri halászat helyzete 2020-ban” című jelentésére,

—	tekintettel a Halászati Bizottságnak „A növekvő tengervíz-hőmérséklet hatása a halállományra és a halászatra” című jelentésére (2019/2163(INI)),

—

tekintettel a Halászati Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság számára írt, „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című véleményre (2020/2260(INI)) PECH_AD(2021)662054,

—

tekintettel az 1379/2013/EU és az 508/2014/EU rendeletnek a Covid19-járvány által a halászati és akvakultúra-ágazatra gyakorolt hatások enyhítésére irányuló egyedi intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2020. április 17-i állásfoglalására (COM(2020)0142 – C9-0093/2020 – 2020/0059(COD)) (13),

—	tekintettel a „Több hal a tengerekben? A maximális fenntartható hozamot meghaladó állomány-helyreállítást elősegítő intézkedések, beleértve a halállomány-helyreállítási területeket és a védett tengeri területeket is” című, 2021. január 21-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel a Covid19-világjárványnak az ágazatra – többek között a kiskereskedőkre és a friss élelmiszerekkel folytatott kisipari kereskedelemre – gyakorolt jelenlegi és hosszú távú negatív társadalmi-gazdasági hatására,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0225/2021),

mivel a Földközi-tenger amellett, hogy a világ egyik legnagyobb biológiai sokféleséggel rendelkező területe, olyan part menti közösségeknek ad otthont, amelyek nagymértékben függnek a halászattól, különösen a kisüzemi halászattól; mivel jelenlegi aggasztó környezeti állapota, amely részben a túlhalászásnak tudható be, nemcsak a biológiai sokféleséget, hanem egy olyan ágazat fennmaradását is súlyosan veszélyezteti, amelynek nyereségkiesése rendkívül negatív társadalmi-gazdasági következményekkel járhat a halászközösségekre, az iparra és a kapcsolódó ágazatokra nézve;

B.	mivel a halállományok reproduktív kapacitása véges, és mivel a hal iránti kereslet és a halfogyasztás folyamatosan nő;

mivel a Földközi-tenger – különösen a Földközi-tenger nyugati térsége, ahol jelenleg új intézkedéseket hajtanak végre, bár még túl korai lenne teljes körű értékelést végezni, mivel több kezdeményezésre van szükség – és a Fekete-tenger lényegében változatlan maradt az adatgyűjtés 2003-as kezdete óta, bár 2012 óta a biomassza kismértékben nőtt;

mivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak (GFCM) a földközi- és fekete-tengeri halászat helyzetéről készített 2020. évi jelentése szerint a Földközi-tengerben a túlhalászott halállományok aránya a 2014. évi 88 %-ról 2018-ban 75 %-ra csökkent, ami egyértelműen jelzi, hogy még sok a tennivaló, ám a halászok kötelezettségvállalásainak köszönhetően az egész régióban fokozatosan javuló eredményeket is tükröz; mivel számos állomány helyzete továbbra is kritikus, mivel a HTMGB szerint a tudományosan értékelt állományok több mint 80 %-át a maximális fenntartható hozam (MFH) szintje felett aknázzák ki;

E.	mivel a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló rendeletet 2019-ben fogadták el, és mivel meg kell várnunk, hogy az abban elfogadott intézkedések milyen hatásokkal járnak majd;

F.	mivel a halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások jelentős társadalmi-gazdasági hatással járnak, ami aláássa vállalatok ezreinek a nyereségességét és veszélyezteti túlélésüket, ez pedig potenciálisan pusztító hatással lehet a part menti területek foglalkoztatására és társadalmi kohéziójára;

G.	mivel az állomány kimerülése és a tengeri biológiai sokféleség csökkenése veszélyezteti a part menti közösségek élelmezésbiztonságát, valamint a kisüzemi halászati értéklánc egészében a munkahelyeket és a jövedelmeket;

H.	mivel a halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozásoknak való megfelelés egyenlőtlen szintje kizárja a kitűzött célok elérését, egyértelműen hátrányos helyzetbe hozva azokat, akik betartják ezeket;

I.	mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot mind a negatív társadalmi-gazdasági hatások enyhítésére, mind az ágazat diverzifikálására fel kell használni;

mivel a földközi-tengeri halászflotta nagy része kisüzemi halászhajókból áll – a halászflotta mintegy 85 %-át és a Földközi-tenger térségében a munkahelyek 60 %-át adja –, és mivel egyes flották jelentősen csökkentek, különböző mértékben ugyan az EU-ban és a nem uniós országokban a helyi gazdaságokra gyakorolt jelentős hatásokkal, a hajók számát érintő tendenciák viszonylag stabilak maradtak;

K.	mivel a legtöbb part menti és szigeti terület esetében a kisüzemi halászat olyan hagyományos halászat, amely az életmód részét képezi és jelentős megélhetési forrást biztosít, ami egyedi intézkedéseket és támogatást igényel a növekedés és fejlődés lehetővé tétele érdekében;

L.	mivel a munkahelyek elvesztésének megelőzése és a halászattól függő fontos gazdasági ágazatok fenntartása érdekében el kell érni a halállományok egészséges szintjét;

mivel a földközi-tengeri halállományokra és a tengeri biológiai sokféleségre nehezedő nyomás nemcsak a halászatból ered, hanem többek között olyan emberi eredetű problémákból, mint a műanyagszennyezés, az üzemanyag szétszóródása, az élőhelyek elvesztése, a tengeri közlekedés és az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos inváziós fajok elterjedése;

N.	mivel a statisztikák a haltermékek fogyasztásának folyamatos növekedését és a behozatal viszonylagos növekedését mutatják;

O.	mivel a földközi-tengeri halászat értékének növelése és a nyomon követhetőség javítása érdekében javítani kell az európai termékek címkézésén, ugyanakkor fel kell lépni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen;

P.	mivel a termelés folyamatosan csökken, és intézkedésekre van szükség az erőforrások fenntarthatóságának helyreállítása érdekében;

Q.	mivel a halászat és az akvakultúra a Covid19-világjárvány által leginkább sújtott ágazatok közé tartozik, mivel a kereslet hirtelen visszaesést mutatott;

R.	mivel a Bizottság egy sor átmeneti és célzott intézkedést javasolt a Covid19 miatt a tengeri eredetű élelmiszert termelő közösséget érintő kihívások kezelésére;

S.	mivel a líbiai politikai instabilitás és zavargások kézzelfogható fenyegetést jelentenek a dél-mediterrán térségben tevékenykedő uniós halászokra, veszélyeztetve személyes szabadságukat és a halászati műveletek biztonságát;

mivel bár az uniós halászoknak meg kell felelniük a halállományok védelmére vonatkozó szabályoknak, a más földközi-tengeri országokból származó halászoknak nem kell ugyanazokat a szabályokat betartaniuk, aláásva ezzel az állományok helyreállítására irányuló erőfeszítéseket, miközben tisztességtelen versenyt folytatnak az uniós halászattal szemben;

U.	mivel a Földközi-tenger felmelegedése 20 %-kal gyorsabb, mint a világ többi részéé; mivel a MedECC szerint az éghajlatváltozás a kereskedelmi forgalomba szánt halállomány és a tengeri gerinctelenek akár 50 %-ának helyi kipusztulásához is vezethet 2050-ig;

A jogalkotási szempontok javítása

kéri a Bizottságot, hogy a Földközi-tengerért felelős regionális tanácsadó testülettel (MED-AC) folytatott konzultációt követően azonosítsa a halállományok helyreállításának folyamatát akadályozó tényezőket, beleértve a 2017–2020-as GFCM-stratégia végrehajtásának elemzését annak érdekében, hogy annak megállapításait belefoglalják a 2021–2030-as stratégiába, biztosítva, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek a halállományok helyreállítására, beleértve – szükség esetén és amennyiben indokolt – jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések mérlegelését is;

üdvözli a Bizottságnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő stratégiájában szereplő javaslatát, amely szerint az EU tengeri területeinek legalább 30 %-át védelem alá kell vonni, többek között halállomány-helyreállítási területek létrehozása révén, amint azt a közös halászati politika előírja, valamint ideértve azokat a területeket, ahol a legkárosabb halászati technikákat és gazdasági tevékenységeket korlátozzák;

szükségesnek tartja a meglévő védett tengeri területek hatékony megszilárdítását és fejlesztését, valamint a halászok bevonását az előkészítési és irányítási szakaszba;

hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika működéséről szóló következő jelentésbe bele kell foglalni az ilyen területek kijelölésének és sikerének értékelését; felhívja a GFCM-et, hogy támaszkodjon a „Jabuka/Pomo Pit” halállomány-helyreállítási terület sikeres példájára;

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson egyenlő versenyfeltételeket valamennyi gazdasági ágazat számára a hatékonyan kezelt és összekapcsolt védett tengeri területek megvalósítása során;

sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a földközi-tengeri országok szükségleteivel azáltal, hogy tudományos és technikai támogatást nyújt ezen országoknak a regionális és nemzetközi finanszírozási mechanizmusok felhasználásához és fenntartható fejlesztési projektek kidolgozásához;

felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e új állománygazdálkodási tervekre a közös halászati politikában meghatározott társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatósági elvek eléréséhez;

emlékeztet a közös halászati politika azon célkitűzésére, hogy legkésőbb 2020-ig valamennyi állomány tekintetében el kell érni a maximális fenntartható hozam kiaknázási arányát;

aggodalommal jegyzi meg, hogy továbbra is sok ismeretlen státuszú állomány van; felszólít az adatgyűjtés javítására irányuló erőfeszítések megkétszerezésére a szükséges irányítási intézkedések kidolgozására irányuló intézkedések javítása érdekében;

10.

emlékeztet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv azon célkitűzésére, hogy legkésőbb 2020-ig el kell érni vagy fenn kell tartani a tengeri környezet jó környezeti állapotát;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy támaszkodjon a kékúszójú tonhalra vonatkozó sikeres példára azáltal, hogy tanulmányozza a teljes kifogható mennyiségek hosszú távú bevezetését egyes fajok, köztük a szürke tőkehal tekintetében, és terjesszen elő javaslatot a többéves terv 2024-es értékelése során;

12.

emlékeztet rá, hogy a védett tengeri területek és más védett területek sikere abban rejlik, hogy a halászok, a part menti közösségek és más érdekelt felek elismerik azokat; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a halászati ágazat – ideértve annak kisüzemi alkotóelemét, a helyi közösségeket és az összes érdekelt felet – aktív részvétele elősegítésének szükségességét a védett tengeri területek tervezésében, irányításában és nyomon követésében;

13.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy lépjenek fel a Földközi-tengeren található, csak papíron létező védett területek megszüntetése érdekében, és a hatékonyan kezelt és összekapcsolt területek – többek között a tengeri és mélytengeri területek – koherens hálózatának részeként hozzanak létre védett tengeri területeket; emlékeztet arra a követelményre, hogy 400 méteres mélység alatt be kell szüntetni a tengerfenéki halászeszközökkel folytatott halászatot azokon a területeken, ahol ismert, hogy veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák léteznek vagy ilyenek valószínűleg előfordulnak;

14.

felkéri az EU-t és tagállamait, hogy bővítsék ki a közös halászati politika és a GFCM hatálya alá tartozó halállomány-helyreállítási területek hálózatát, különösen abban az esetben, ha egyértelmű bizonyíték van a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb halak nagy koncentrációjára vagy arra, hogy ívóhelyekről van szó; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika működéséről szóló következő jelentésbe bele kell foglalni az ilyen területek kijelölésének és sikerének értékelését; felhívja a GFCM-et, hogy támaszkodjon a „Jabuka/Pomo Pit” halállomány-helyreállítási terület sikeres példájára;

15.

felhívja a GFCM-et, hogy tegyen javaslatot a földközi-tengeri és fekete-tengeri halászatra és akvakultúrára vonatkozó, a 2021–2025-ös időszakra szóló ambiciózus és holisztikus közös stratégiára, amelynek a maximális fenntartható hozamon alapuló megközelítést követve regionális és nemzeti szinten hatékony és fenntartható gazdálkodási intézkedéseket kell tartalmaznia; felhívja a GFCM-et, hogy foglalkozzon az olyan kérdésekkel, mint a globális felmelegedés, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat és a rekreációs célú halászat, és hozzon létre új halállomány-helyreállítási területeket;

16.

sajnálatát fejezi ki a rekreációs célú halászatra vonatkozó tudományos adatok hiánya miatt; felhívja az uniós tagállamokat és a GFCM-et, hogy teljes körűen mérjék fel a rekreációs célú halászatnak a halászati erőforrásokkal való gazdálkodásra gyakorolt hatását és hozzájárulását, és azt vonják be gazdálkodási terveikbe;

17.

hangsúlyozza a nyomon követés és ellenőrzés, valamint a hatékony regionális együttműködés fontosságát a tengerek biológiai erőforrásaival való gazdálkodás terén;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az európai zöld megállapodás célkitűzéseit a GFCM szintjén, és megfelelő finanszírozás révén támogassa a fenntartható óceánpolitikai irányítást és halállomány-gazdálkodást;

19.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a halállományok növelésére irányuló valamennyi jogalkotási javaslatot, amely korlátozza a halászati tevékenységeket, széles körű hatásvizsgálat előzzön meg a part menti közösségekre, valamint az uniós halászati vállalkozások termelékenységére és versenyképességére, valamint a termelési láncra gyakorolt lehetséges társadalmi-gazdasági és környezeti hatások számszerűsítése érdekében, és azt a halászati ágazathoz kapcsolódó érdekelt felekkel megosztott, rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok támogassák;

20.

kéri továbbá, hogy tekintettel az európai zöld megállapodás és az azt alátámasztó biodiverzitási stratégia és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia fejlődésére, valamint arra, hogy e megállapodás jelentős hatást fog gyakorolni általában a halászati tevékenységre és különösen a földközi-tengeri térségben folytatott halászatra, végezzék el ezen intézkedéseknek és azoknak a halászati és akvakultúra-ágazatban történő végrehajtásának előzetes hatásvizsgálatát, tekintettel a Földközi-tenger különleges tengeri státuszára, amennyiben ez a tenger különböző szabályozásokkal rendelkező nem uniós országokkal osztozik;

21.

hangsúlyozza, hogy nincs pontosan számszerűsítve a halállományokra gyakorolt valamennyi lehetséges hatás a halászati tevékenységeken kívül, például a szennyezés, a globális felmelegedés, az idegenhonos fajok, a szénhidrogének kitermelése, a kotrás és a tengeri szállítás; hangsúlyozza, hogy ez az információhiány nem teszi lehetővé a kellően megfelelő és hatékony döntéshozatalt a halállományok és a tengeri ökoszisztémák védelmének biztosításához;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy egy közös irányítási modell keretében valamennyi jogalkotási és nem jogalkotási javaslatot osszanak meg a halászszövetségekkel, köztük a céhekkel (cofradías);

23.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri halállományok helyreállítását elősegítő minden olyan jövőbeli jogalkotási intézkedést, amely hatással van az európai halászati ágazat halászati tevékenységére, fokozatosan és az ágazat cselekvési képességének arányában kell végrehajtani; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok ne rójanak túlzott bürokratikus és pénzügyi terhet az európai halászati ágazatra, különösen a kisüzemi halászatra;

24.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri állományok védelmére és helyreállítására irányuló jogalkotási kezdeményezések nem korlátozódhatnak kizárólag a halászati tevékenységeket korlátozó intézkedésekre, hanem holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk a problémával kapcsolatban, és közösen kell kezelniük az állomány kimerülését fenyegető valamennyi veszélyt;

25.

hangsúlyozza, hogy olyan ökoszisztéma-megközelítés alapján kell jogszabályokat alkotni, amely segítségével azonosíthatók és elemezhetők a halállományokra hatást gyakorló kölcsönhatások, figyelembe véve nemcsak a halászati tevékenységeket, hanem az egyensúlyt megteremtő egyéb tényezőket, valamint az új invazív fajok jelenlétét is;

26.

kiemeli, hogy a Földközi-tengeren működő nagyon régi halászflották megújítása mind a hajók, mind a motor tekintetében pozitív hatással járna, mivel csökkentené a környezetre gyakorolt hatásukat, ösztönözné az üzemanyag-hatékonyságot és a hajók szén-dioxid-mentesítését, valamint javítaná a fedélzeti biztonságot és a munkakörülményeket; emlékeztet arra, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról (EMFAF) szóló megállapodás elősegíti e tekintetben a támogatást;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy őrizze meg a teljes halászati ágazat és annak termelési lánca versenyképességét és fenntartható fejlődését, növelve a halászati termékek értékét, javítva a címkézést és a nyomon követhetőséget, és különös hangsúlyt helyezve az annak biztosítására irányuló intézkedésekre, hogy az importált termékek megfeleljenek az európai szabványoknak;

28.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy pozitívan értékelje a Parlament álláspontját az 1005/2008/EK rendelet (15) (IUU-rendelet) folyamatban lévő felülvizsgálata során, különösen a Parlament azon javaslatával kapcsolatban, hogy bizonyos feltételek mellett védintézkedéseket vezessen be, amelyek értelmében ideiglenesen felfüggesztik a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó kedvezményes vámtarifákat azon nem uniós államok esetében, amelyek nem működnek megfelelően együtt a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben;

29.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a tengeri eredetű élelmiszerek címkézését és nyomon követhetőségét annak érdekében, hogy a fogyasztók világosabb tájékoztatást kapjanak a termék eredetéről, valamint a fajok és egyéb szempontok vonatkozásában, például a többek között nem uniós országokból származó halfogással és feldolgozással kapcsolatban alkalmazott termelési módszerekről és normákról;

30.

felhívja a halászati és tengeri ügyekért felelős biztost, hogy hozzon létre konzultációs testületet a földközi-tengeri térség nem uniós országainak bevonásával a tisztességtelen verseny csökkentése, valamint az európai halászok és az ágazatban dolgozó nők egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen a halászati műveletek, valamint a nyomonkövetési és ellenőrzési erőfeszítések átláthatóságának növelése révén;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a halászati ellenőrzési kapacitást, és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) segítségével rövid távú taktikai szinten könnyítsék meg a bevált gyakorlatok és célok tagállamok közötti cseréjét;

33.

sürgeti a földközi-tengeri térség tagállamait, hogy a túlhalászott tengeri ökoszisztémák védelme érdekében haladéktalanul hozzanak létre a GFCM-rendelet halászati korlátozásának hatálya alá tartozó további területeket, figyelembe véve a Jabuka/Pomo Pit halászati korlátozás alá vont területet mint a legjobb gyakorlat példáját;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a halászatnak az EU szomszédságpolitikájába való integrálását a regionális együttműködés fellendítésének eszközeként;

35.

kiemeli, hogy a közös halászati politika megfelelő kötelező végrehajtásának célja a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság közötti megfelelő egyensúly megteremtése kell, hogy legyen;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a helyi közösségekre és a földközi-tengeri halászati ágazatra vonatkozó környezeti és társadalmi-gazdasági adatok elemzését a Covid19-válság iparra és halállományokra gyakorolt hatásának értékelése érdekében, és hogy ezt az értékelést vegye figyelembe a jövőbeli döntéshozatal során;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy használja fel ezt az elemzést a politikák kidolgozása, a kutatási együttműködés megkönnyítése és a Földközi-tenger egész térségében tevékenykedő valamennyi szereplővel való együttműködés során, beleértve mind az uniós, mind a nem uniós part menti országokat, hogy felmérje és elkerülje a nemzetközi vizek érzékeny területein található, ugyanazon tengeri biológiai erőforrásokra halászó flották közötti esetleges vitákat;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokat, valamint a rekreációs célú halászati ágazat halállományokra gyakorolt hatásait, hogy ezt az elemzést be tudják építeni az esetlegesen elfogadandó intézkedésekbe;

39.

sürgeti a tagállamokat, hogy az ETHA szabályaival és rendelkezéseivel összhangban megfelelően használják fel az ETHA forrásait azon kisüzemi halászatok kompenzálására, amelyeknek a védelmi intézkedések miatt ideiglenesen fel kell függeszteniük tevékenységüket;

40.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a közös gazdálkodás és ökoszisztéma, valamint az adaptív és elővigyázatossági irányítás által kínált lehetőségeket azzal a végső céllal, hogy megvalósuljon a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, amely a halászati erőfeszítések nyomon követésén és a földközi-tengeri halászati tevékenységek szelektivitásának biztosításán alapul;

Az egyéb gazdasági tevékenységek és a halállományok helyreállítására nehezedő nyomás hatásainak a kezelése

41.

üdvözli a GFCM szintjén 2017 óta végzett munkát, amely arra irányult, hogy stratégiákat dolgozzanak ki és fogadjanak el az éghajlatváltozás halászatra gyakorolt lehetséges hatásainak kezelésére;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan szabályokat, amelyek megtiltják a nagy magánhajóknak a partvonaltól számított 300 méteren belüli és védett élőhelyeken való lehorgonyzását és kikötését e 300 méteres határon és az előkikötőkben, tekintettel az olyan sérülékeny ökoszisztémákra gyakorolt erős hatásukra, mint a posidonia oceanica rétek;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé tanulmányt a különböző – szárazföldi és tengeri – emberi tevékenységeknek és szennyezési forrásoknak a halállományokra és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásáról;

44.

kiemeli a földközi-tengeri tudományos kutatáshoz és állományfelméréshez szükséges erőforrások, különösen az emberi erőforrások hiányát;

45.

felhívja a tagállamokat, hogy finanszírozzák új tudományos szakértők képzését;

Az adatgyűjtés és a kutatás megerősítése

46.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a kisüzemi part menti halászatot és az alacsony környezeti hatással járó halászati technikákat a Földközi-tengeren, többek között kötelezővé téve a tagállamok számára, hogy az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a halászati lehetőségekből nagyobb részt osszanak ki ezekre a halászatokra azon két halászat esetében, ahol teljes kifogható mennyiségeket vezettek be;

Nagyobb szerep biztosítása a gazdasági szereplőknek a döntéshozatalban és az adatgyűjtésben

47.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen gazdasági elemzést a földközi-tengeri halászati erőforrások csökkenésének társadalmi és foglalkoztatási hatásairól annak érdekében, hogy megfelelő támogatási intézkedéseket találjon az alacsony hatással járó halászatra való tisztességes és méltányos áttérés biztosítására;

48.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy mind az adatok elemzése, mind pedig az abból eredő intézkedések felhasználhassák az ETHAA forrásait az ágazat fenntarthatóságának és innovációjának, valamint diverzifikációjának támogatására;

49.

kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a tudományos intézeteket, hogy a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsággal (HTMGB) szoros együttműködésben a terület szakemberei nagyobb mértékben vegyenek részt a szelektív halászatra vonatkozó adatok gyűjtésében;

50.

felszólít az egészségesebb és tisztább tengeri környezethez való hozzájárulás érdekében a szelektívebb halászeszközök és a tengeri hulladékgyűjtési módszerek fejlesztésével kapcsolatos bevált gyakorlatok és innováció cseréjére, elismerve a halászoknak a „tenger őreként” betöltött szerepét;

51.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri állomány helyreállításával kapcsolatos célkitűzések teljes körű megvalósítása és az európai jogalkotók által elfogadott szabályok megfelelő végrehajtása a halászati ágazat tényleges részvételétől függ;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa és erősítse meg a part menti közösségek ágazatában működő tanácsadó testületekkel, halászokkal és szakemberekkel folytatott együttműködést és párbeszédet, kellően figyelembe véve nézeteiket, és elismerve a halászok, az ágazatban dolgozó nők, valamint az érintett szakmai szervezetek és civil társadalmi szervezetek jelentőségét a végrehajtandó szabályok és a döntéshozatali folyamatok kialakításában;

53.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a helyi szintű közös halászati gazdálkodási modellek létrehozását, amelyek az érdekelt felek közötti részvételen, konzultáción és közös döntéshozatalon alapulnak; megjegyzi, hogy az ilyen gazdálkodási tervek megkövetelik a fogások átfogó nyomon követését az erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása, valamint a halászati ágazaton belüli társadalmi-gazdasági feltételek tisztességes egyensúlyának biztosítása érdekében, tekintettel a flottaszegmensek közötti különbségek ellensúlyozására;

54.

hangsúlyozza, hogy a közös irányítási modellek az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásán és védelmük révén a kiaknázott ökoszisztémák megőrzésén alapulnak, ami azt jelenti, hogy ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni a halászatra és az alkalmazkodó gazdálkodásra egy állandó információs, elemzési és cselekvési rendszer létrehozásával, folyamatos tanulással, folyamatos visszajelzéssel és gyors döntéshozatallal;

55.

üdvözli a 2018. évi cselekvési terv elfogadását, amely fenntartható jövőt biztosít a kisüzemi halászat és a régió tengeri környezete számára, valamint üdvözli a „kisüzemi halászat barátai” platform elindítását;

56.

hangsúlyozza, hogy a védelmi céloknak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk;

A jogállamiság garantálása

57.

elítéli a tengerjog folyamatos megsértését a Földközi-tengeren, beleértve az emberrablásokat, a hajók lefoglalását, az illegális bebörtönzést, a megfélemlítést, az ellenőrzést, a zaklatást, az agressziót, a támadásokat és az uniós halászok ellen munkájuk végzése miatt folytatott tisztességtelen bírósági eljárásokat, amelyek egyértelműen sértik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a Földközi-tenger térségében kialakult helyzetet, és vizsgálja meg az európai tengerészek és hajók védelmét szolgáló operatív intézkedések létrehozásának lehetőségét;

59.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet azokkal az észak-afrikai országokkal, amelyek nem tartják be az ENSZ Tengerjogi Egyezménye és a GFCM politikáit és határozatait, amelyek arra irányulnak, hogy garantálják a biztonságot és az egyenlő versenyfeltételeket valamennyi uniós halász számára;

60.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a szomszédos országokkal megvalósuló közös erőfeszítéseket megkönnyítendő a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által kötött megállapodások betartását, és a halállományok megfelelő kezelésében és helyreállításában való részvételt;

61.

felhívja a Bizottságot, hogy ügynökségein keresztül fokozza az uniós felségvizek nyomon követésére irányuló erőfeszítéseit az uniós felségvizeken és a védett tengeri területeken illegálisan halászó nem uniós hajók azonosítása és az uniós halászok munkakörülményeinek biztonságosabbá tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy e célból alapvető fontosságú, hogy ezen ügynökségek megfelelő finanszírozásban és munkaerő-ellátásban részesüljenek;

62.

kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy fokozza a dél-mediterrán térségben a nemzetközi jog, a biztonság és a jogállamiság megteremtésére irányuló uniós erőfeszítéseket;

o o

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(2) HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

(3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(4) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.

(5) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(6) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.

(7) HL L 25., 2017.1.31., 12. o.

(8) HL L 157., 2017.6.20., 1. o.

(9) HL L 315., 2017.11.30., 1. o.

(10) HL L 172., 2019.6.26., 1. o.

(11) HL L 164., 2019.6.20., 1. o.

(12) HL L 130., 2020.4.24., 11. o.

(13) HL C 316., 2021.8.6., 28. o.

(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0017.

(15) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).