P9_TA(2021)0043

A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés a 2016–2018 közötti időszakban

Az Európai Parlament 2021. február 10-i állásfoglalása a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről (az eljárási szabályzat 122. cikkének (7) bekezdése) – a 2016–2018 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés (2019/2198(INI))

(2021/C 465/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen az EUSZ 1., 9., 10., 11. és 16. cikkére, valamint az EUMSZ 15. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a Charta) és különösen annak 41. és 42. cikkére,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel a 2011–2013. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló (az eljárási szabályzat 104. cikkének (7) bekezdése), 2014. március 11-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a 2014–2015. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló (az eljárási szabályzat 116. cikkének (7) bekezdése), 2016. április 28-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az európai ombudsman éves jelentéseire és a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatósága kapcsán végzett, OI/2/2017. számú stratégiai vizsgálatról szóló különjelentésére,

—	tekintettel az ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

—	tekintettel az 1049/2001/EK rendelet 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban történő alkalmazásáról szóló bizottsági, tanácsi és parlamenti jelentésekre,

—

tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—	tekintettel az európai ombudsman 2016. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az Ursula von der Leyen bizottsági elnök által kiadott, a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére és 122. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A9-0004/2021),

mivel az Unió a Szerződések értelmében „tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei […] valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik” (az EUSZ 9. cikke); mivel „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”, és mivel „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni” (az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése, az EUSZ 13. preambulumbekezdésével, 1. cikkének (2) bekezdésével és 9. cikkével együttesen értelmezve);

mivel az EUMSZ 15. cikke kimondja, hogy „a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”, továbbá „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni”;

mivel a dokumentumokhoz való hozzáférési jogot és annak alapvető jogként betöltött státuszát még inkább hangsúlyozza a Charta 42. cikke, amely már „ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések” (az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése); mivel a dokumentumokhoz való hozzáférési jog biztosítja a polgárok számára, hogy hatékonyan gyakorolhassák az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek munkájának és tevékenységeinek, ezen belül különösen a jogalkotási folyamatnak az ellenőrzéséhez való jogukat;

mivel az uniós intézményeknek a jogállamiság elvével összhangban kell működniük; mivel az uniós intézményeknek a lehető legmagasabb szintű átláthatósági, elszámoltathatósági és feddhetetlenségi normákra kell törekedniük; mivel ezek az alapelvek kulcsfontosságú alkotóelemek az uniós intézményeken belüli jó kormányzás előmozdításában és annak biztosításában, hogy az Unió működése és döntéshozatali folyamata nyitottabb legyen; mivel a demokrácia, a jó kormányzás és a hatékony döntéshozatal szempontjából alapvető fontosságú a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalma; mivel az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést azzal kapcsolatban is garantálni kell, hogy miként hajtják végre az uniós szakpolitikákat az egyes szinteken, és hogyan használják fel az uniós forrásokat; mivel a nyitottság és a civil társadalom részvétele elengedhetetlen az uniós intézményeken belül a jó kormányzás előmozdításához; mivel a demokrácia alapelveivel összhangban a polgároknak joguk van megismerni és nyomon követni a döntéshozatali folyamatot; mivel az Európai Parlament a jogalkotási eljárása során – beleértve a bizottsági szakaszt is – nagyfokú átláthatósággal működik, aminek köszönhetően a polgárok, a média és az érdekelt felek megérthetik, hogyan és miért hozzák meg az adott döntéseket, világosan megismerhetik a Parlamenten belüli különböző álláspontokat és a konkrét javaslatok eredetét, továbbá nyomon követhetik a végső határozatok elfogadását;

mivel az EUSZ 16. cikkének (8) bekezdése értelmében a Tanács ülései nyilvánosak, ha azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak; mivel az ombudsman szerint a jelenlegi gyakorlat, amelynek során a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban a legtöbb előkészítő dokumentumot a „LIMITE” megjelöléssel látják el, aránytalanul korlátozza a polgárok ahhoz való jogát, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáféréssel rendelkezzenek a jogalkotási dokumentumokhoz (8); mivel az átláthatóság biztosításával kapcsolatos elkötelezettség Tanácson belüli hiánya azt tükrözi, hogy uniós társjogalkotóként betöltött szerepkörében a Tanács nem számoltatható el;

mivel az ombudsman által 2018-ban lezárt vizsgálatokban a legfőbb aggályok az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, valamint az információkhoz és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést (24,6 %) érintették, majd ezt követte a szolgáltatási kultúra (19,8 %) és a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazása (16,1 %); mivel az egyéb aggályok között szerepelt az eljárási jogok, például a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása, az alapvető jogok tiszteletben tartása, etikai kérdések, az uniós döntéshozatalban, többek között a kötelezettségszegési eljárásokban való nyilvános részvétel, az uniós ajánlati felhívásokkal, támogatásokkal és szerződésekkel kapcsolatos hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, a munkaerő-felvétel, valamint az uniós személyzeti ügyek megfelelő kezelése;

mivel az ombudsman 2018-ban új honlapot indított, amely megújult, felhasználóbarát felületet kínál a potenciális panaszosok számára; mivel az ombudsmannak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos „gyorsított” panaszkezelési eljárása az ombudsman az iránti elkötelezettségét tükrözi, hogy segítséget nyújtson és gyors döntéseket hozzon a segítséget kérők érdekében;

mivel az ombudsman OI/2/2017/TE stratégiai vizsgálata azt állapította meg, hogy a Tanács átláthatóságának hiánya a jogalkotási dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés, valamint döntéshozatali folyamatának jelenlegi gyakorlata tekintetében, különösen a Tanács előkészítő szervei, köztük a bizottságai, munkacsoportjai és az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) által végzett előkészítési szakaszok során, hivatali visszásságnak minősül; mivel miután a Tanács vonakodott végrehajtani az ajánlásait, az ombudsman 2018. május 16-án benyújtotta a Parlamentnek a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló, OI/2/2017/TE. számú különjelentést; mivel az ombudsman stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalásában a Parlament támogatta az ombudsman ajánlásait;

mivel a Bizottság Jogi Szolgálata által az átláthatósági nyilvántartással kapcsolatban kiadott véleményekhez való nyilvános hozzáférés iránti egy kérelemnek a Bizottság általi kezelésére vonatkozó 1302/2017/MH ügyben az ombudsman megállapította, hogy a dokumentumokhoz való szélesebb körű hozzáférés Bizottság általi folyamatos megtagadása hivatali visszásságnak minősül, mivel a Bizottság nem a lehető legnagyobb nyitottsággal és készségességgel járt el éppen az átláthatóság előmozdítását célzó intézkedés mint olyan eszköz kapcsán, amely az EU legitimitásának és elszámoltathatóságának növelését hivatott szolgálni;

Az átláthatóság tágabb megközelítése

határozottan kitart azon törekvése mellett, hogy a polgárokat közelebb hozza döntéshozatali folyamatához; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok továbbra is megbízzanak az EU politikai, jogalkotási és igazgatási tevékenységében; kiemeli, hogy az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése a részvételi demokráciát az EU egyik fő demokratikus elveként ismeri el, hangsúlyozva, hogy a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni; emlékeztet arra, hogy a teljes mértékben demokratikusan és nagyfokú átláthatósággal működő európai szintű döntéshozatal elengedhetetlen a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az összes uniós intézménynek hasonló szintű átláthatóság mellett kell folytatnia tevékenységét;

elégedetten veszi tudomásul az átláthatóságért felelős biztos kijelölését, akinek feladata, hogy nagyobb átláthatóságot teremtsen a jogalkotási folyamatban az uniós intézményeknél;

emlékeztet arra, hogy a Parlament nyílt és átlátható módon képviseli az európai polgárok érdekeit és ennek során célja, hogy biztosítsa teljes körű tájékozottságukat, amint azt az ombudsman is megerősítette, továbbá tudomásul veszi a Bizottság által az átláthatósági normái javítása terén tett előrelépést; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament és az ombudsman felhívásai és ajánlásai ellenére a Tanács még nem állított fel hasonló normákat, és döntéshozatali folyamata messze nem átlátható; felhívja a Tanácsot, hogy hajtsa végre a gyakorlatban az EUB vonatkozó ítéleteit, és ne kerülje meg azokat; nagyra értékeli egyes tanácsi elnökségek és egyes tagállamok bevált gyakorlatait a tanácsi dokumentumok – köztük a Tanács elnökségének javaslatai – közzététele terén;

üdvözli az Európai Unió Tanácsának az 1011/2015/TN számú ügy ombudsman általi újbóli megnyitását követően hozott azon határozatát, hogy az 1049/2001/EK rendelet kell alkalmazni a Főtitkárságánál lévő, a különböző kormányközi szervek és szervezetek támogatására irányuló feladatokhoz kapcsolódó dokumentumokra, például a szóban forgó testület azzal kapcsolatos véleményeire, hogy a jelöltek mennyire alkalmasak a bírói és főtanácsnoki feladatok ellátására az EU Bíróságánál és Törvényszékénél; üdvözli az ombudsman véleményét, miszerint nagyobb nyitottságot érdemes tanúsítani azon kérdést illetően, hogy miként teremthető megfelelő egyensúly az egyének magas rangú közhivatal kapcsán értékelt személyes adatainak védelme és a magas rangú közhivatalra történő kinevezés folyamata maximális átláthatóságának biztosítása között;

sajnálatosnak tartja a Bizottság azon visszatérő gyakorlatát, hogy gyakran csak igen korlátozott mennyiségű információt nyújt a Parlamentnek az uniós jogszabályok végrehajtásáról; kéri az intézményeket, hogy tartsák tiszteletben a lojális együttműködés elvét és proaktívan tegyék közzé ezeket az információkat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság megtagadta az uniós szakpolitikák hatékonyságára vonatkozó statisztikák közzétételét, ami akadályozza az alapvető jogokra jelentős hatást gyakorló szakpolitikák nyilvánosság általi ellenőrzését; kéri a Bizottságot, hogy legyen kezdeményezőbb e statisztikák közzététele terén annak igazolása érdekében, hogy a szakpolitikák a számukra kitűzött célok eléréséhez szükségesek és azzal arányosak; kéri a Bizottságot, hogy a harmadik felekkel kötött szerződéseket illetően átlátható módon járjon el; kéri a Bizottságot, hogy a jelenlegi gyakorlatához képest legyen kezdeményezőbb azzal kapcsolatban, hogy a pályázati eljárásokról a lehető legtöbb információt közzéteszi;

hangsúlyozza a kötelezettségszegési eljárásokban hozott határozatok átláthatóságának javítása érdekében hozott intézkedések fontosságát; kéri különösen, hogy az ezen eljárások keretében a Bizottság által a tagállamoknak küldött dokumentumok és az azokra adott válaszok legyenek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek;

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi megállapodások kötelező erővel bírnak és hatással vannak az uniós jogalkotásra, továbbá hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak az egész folyamat során átláthatóknak kell lenniük; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 218. cikkének megfelelően a Parlamentet teljeskörűen és azonnal tájékoztatni kell a tárgyalások minden szakaszában; kéri a Bizottságot, hogy növelje erőfeszítéseit és biztosítsa az EUMSZ 218. cikkének maradéktalan betartását;

mélységesen sajnálja, hogy a Bizottság és a Tanács megfelelő indokolás nélkül ragaszkodik a zárt ülések tartásához; úgy véli, hogy a zárt ülésekre irányuló kérelmeket megfelelően értékelni kell; egyértelmű kritériumokat és szabályokat szorgalmaz az uniós intézményekben tartott zárt ülések iránti kérelmekre vonatkozóan;

emlékeztet arra, hogy a jogalkotás átláthatósága rendkívüli jelentőséggel bír a polgárok számára, és fontos eszköze annak, hogy a polgárok aktívan részt vehessenek a jogalkotási folyamatban; üdvözli a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodást és a három intézmény által abban vállalt azon kötelezettséget, hogy a vonatkozó jogszabályok és esetjog alapján biztosítják a jogalkotási eljárások átláthatóságát, beleértve a háromoldalú tárgyalások megfelelő kezelését;

10.

sürgeti az intézményeket, hogy folytassák az egyeztetéseket egy kifejezetten a jogalkotási ügyek állására vonatkozó felhasználóbarát közös adatbázis (közös jogalkotási adatbázis) kialakítása irányában, amint azt a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban is rögzítették, a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében;

11.

üdvözli a nagyobb átláthatóság iránti lakossági igény kezelése céljából már elindított kezdeményezéseket, többek között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok intézményközi nyilvántartását, amely a Parlament, a Bizottság és a Tanács közös eszközeként 2017 decemberében kezdte meg működését, és hozzáférést biztosít a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok teljes életciklusához;

12.

rámutat, hogy még inkább fokozni kell a komitológiai eljárások átláthatóságát, valamint javítani kell a komitológiai nyilvántartás hozzáférhetőségét és módosítani tartalmát a döntéshozatali folyamattal kapcsolatos nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy e folyamat alapvető eleme kell hogy legyen a nyilvántartás keresőfunkcióinak oly módon történő javítása, hogy szakpolitikai területekre lebontva lehessen benne keresni;

13.

üdvözli a 2018 februárjában hatályba lépett, a Bizottság tagjaira vonatkozó új magatartási kódexet, amely elsősorban a biztosok és az érdekképviselők közötti találkozók, valamint az egyes biztosok üzleti útjainak költségei tekintetében növeli az átláthatóságot; sajnálja, hogy a Tanács még mindig nem fogadta el a tagjaira vonatkozó magatartási kódexet, és sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadjon el ilyen kódexet; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak a többi intézménnyel azonos mértékben elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie;

14.

emlékeztet módosított eljárási szabályzatára, amely szerint a képviselőknek rendszeres gyakorlattá kell tenniük, hogy kizárólag az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett érdekképviselőkkel találkoznak; emlékeztet arra is, hogy a képviselőknek online közzé kell tenniük az átláthatósági nyilvántartás alkalmazási körébe tartozó érdekképviselőkkel betervezett valamennyi találkozót, az előadók, árnyékelőadók és bizottsági elnökök pedig kötelesek minden jelentés esetében online közzétenni az átláthatósági nyilvántartás alkalmazási körébe tartozó érdekképviselőkkel betervezett valamennyi találkozót; rámutat azonban ennek kapcsán, hogy a megválasztott képviselők korlátozások nélkül bárkivel találkozhatnak, akit politikai munkájuk szempontjából relevánsnak és fontosnak tartanak;

15.

úgy véli, hogy a jelenlegi információszerzési módszer – amely szerint a Parlament honlapján közzétett, a szavazatok százait tartalmazó pdf-fájlokból kereshető ki, hogy hogyan szavaznak az európai parlamenti képviselők – nem felhasználóbarát és nem járul hozzá az EU átláthatóságához; olyan felhasználóbarát rendszert szorgalmaz, amelynek keretében az egyes név szerinti szavazások esetében a megszavazott szöveg és a szavazások eredménye képviselőcsoportonként és képviselőnként szűrhető, így egyszerre látható;

16.

üdvözli, hogy a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló bizottsági javaslattal (COM(2016)0627) kapcsolatos tárgyalások végre lezárultak, és sürgeti a három intézményt, hogy azt haladéktalanul hajtsák végre; hangsúlyozza, hogy a polgárok európai intézményekbe vetett magas szintű bizalmának fenntartása érdekében nagyobb átláthatóságra van szükség az intézményeken belül szervezett találkozók tekintetében;

17.

ösztönzi továbbá a nemzeti kormányok és parlamentek tagjait, hogy törekedjenek nagyobb átláthatóságra az érdekképviselőkkel tartott találkozóik során, mivel az uniós ügyekkel kapcsolatos döntéshozatal során tágabb értelemben ők is az uniós jogalkotás részét képezik;

Dokumentumokhoz való hozzáférés

18.

emlékeztet arra, hogy az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga a Szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog, és elválaszthatatlanul kapcsolódik az intézmények demokratikus jellegéhez; hangsúlyozza, hogy létfontosságú, hogy ezt a jogot a lehető legkorábbi szakaszban és legszélesebb körben gyakorolják, hiszen ez biztosítja az uniós intézmények munkájának és tevékenységeinek demokratikus ellenőrzését; emlékeztet arra, hogy a polgárok politikai intézményekbe vetett bizalma a képviseleti demokráciák kulcsfontosságú alapeleme;

19.

emlékeztet a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló korábbi állásfoglalásaiban megfogalmazott felhívásaira; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és a Tanács nem követte nyomon megfelelően a Parlament több javaslatát;

20.

rámutat, hogy az átláthatóságot, valamint az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférést az 1049/2001/EK rendelettel összhangban szabállyá kell tenni, és hogy – az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata által meghatározottak szerint – a szabály alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni, figyelembe véve a közzétételhez fűződő nyomós közérdeket;

21.

ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne minősítsék felül a dokumentumokat, ami a nyilvánosság általi ellenőrzés rovására mehetne; sajnálatosnak tartja, hogy a hivatalos dokumentumokat gyakran felülminősítik; megismétli azon álláspontját, hogy világos és egységes szabályokat kell megállapítani a dokumentumok minősítésére és minősítésének feloldására vonatkozóan;

22.

tudomásul veszi, hogy a Bizottsághoz nyújtják be a legtöbb, meghatározott dokumentumokra vonatkozó alapkérelmet (2018-ban 6 912 db), ezt követi a Tanács (2018-ban 2 474 db), majd a Parlament (2018-ban 498 db); elismeri az általánosan pozitív válaszadási arányt (2018-ban 80 % a Bizottságnál, 72,2 % a Tanácsnál és 96 % a Parlamentnél);

23.

érdeklődéssel jegyzi meg, hogy az elutasítás főbb indokai az intézmények döntéshozatali folyamata, az egyének magánélete és személyi sérthetetlensége, valamint az adott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei védelmének szükségességén alapulnak; megjegyzi továbbá, hogy a Parlamentnél a jogi tanácsadás védelme szintén releváns indokul szolgált azokban az esetekben, amikor főként elnökségi dokumentumokat igényeltek, míg a Bizottságnál a szemlék, vizsgálatok és ellenőrzések elvégzése, illetve a közbiztonság szolgált további releváns indokul a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása esetén;

24.

üdvözli az Európai Bíróság C-213/15. számú (Bizottság kontra Patrick Breyer) ügyben hozott határozatát, amelyben a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék ítéletét és megállapította, hogy a Bizottság nem tagadhatja meg a tagállamok által benyújtott, nála lévő beadványokhoz való hozzáférést pusztán azon az alapon, hogy azok bírósági eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumok; megjegyzi, hogy a Bíróság véleménye szerint az ilyen hozzáférés iránti kérelmekkel kapcsolatos döntést az 1049/2001/EK rendelet alapján kell meghozni, és a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumok elviekben nem esnek a rendelet hatályán kívül, amennyiben azok a rendeletben felsorolt uniós intézmények, köztük – mint e konkrét esetben – a Bizottság birtokában vannak;

25.

támogatja a civil társadalom arra irányuló kérését (9), hogy az Európai Unió Bíróságának nyilvános tárgyalásait élőben közvetítsék, amint az már néhány nemzeti és nemzetközi bíróságnál – például a francia Alkotmánytanácsnál (Conseil Constitutionnel) és az Emberi Jogok Európai Bíróságánál – is történik;

26.

emlékeztet a 2014–2015-ben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett felhívására;

27.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata 2012-ben megrekedt, és sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság azon szándékát, hogy visszavonja az erre irányuló javaslatot; sürgeti az összes érintett felet, hogy kapcsolódjanak be újra a folyamatba, és folytassák a felülvizsgálattal kapcsolatos munkát annak érdekében, hogy a rendelet rendelkezéseit hozzáigazítsák a Lisszaboni Szerződéshez, és biztosítsák, hogy hatálya valamennyi uniós intézményre, szervre és ügynökségre kiterjedjen azzal a végső céllal, hogy az uniós polgárok szélesebb körű és hatékonyabb hozzáférést kapjanak az uniós dokumentumokhoz;

28.

rámutat, hogy az EUSZ és az EUMSZ hatálybalépésének eredményeként a dokumentumokhoz való hozzáférés joga az EU valamennyi intézményére, szervére és ügynökségére vonatkozik, amint azt az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése rögzíti; úgy véli, hogy az 1049/2001/EK rendeletet módosítani és korszerűsíteni kell, hogy az összhangban álljon a Szerződésekkel és választ adjon az e területen bekövetkezett fejleményekre, figyelembe véve az EUB és az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlatát is; ezért sürgeti mindhárom intézményt, hogy folytassanak konstruktív munkát egy felülvizsgált rendelet elfogadása érdekében;

29.

hangsúlyozza, hogy annak biztosítása, hogy a polgárok megérthessék és részletesen nyomon követhessék a jogalkotási folyamatot, valamint részt vehessenek abban, a Szerződésekben előírt jogi követelmény és egyben a demokratikus ellenőrzés és az egészében vett demokrácia egyik alapkövetelménye; úgy véli, hogy amennyiben a háromoldalú egyeztetések keretében dokumentumok jönnek létre, például napirendek, eredmény-összefoglalók, jegyzőkönyvek és a Tanács általános megközelítései, akkor – amint és amilyen formátumban elérhetővé válnak – azok a jogalkotási eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumoknak minősülnek, és főszabály szerint nem lehet azokat más jogalkotási dokumentumoktól eltérően kezelni;

30.

hangsúlyozza az átláthatóság és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés fontosságát; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamatban létfontosságú a magas szintű átláthatóság, hogy a polgárok, a média, a civil társadalom és más érdekelt felek irányában elszámoltathatók legyenek megválasztott tisztviselőik és kormányaik; elismeri az ombudsman abban játszott értékes szerepét, hogy kapcsolattartóként és közvetítőként működött közre az uniós intézmények és a polgárok között, és kiemeli az ombudsman annak érdekében végzett munkáját, hogy az uniós jogalkotási folyamatot a nyilvánossággal szemben elszámoltathatóbbá tegye;

31.

emlékeztet arra, hogy az ombudsman szerint a dokumentumokhoz, kiváltképp a jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférést csak kivételesen és a feltétlenül szükséges mértékben szabad korlátozni; üdvözli az ombudsman által a dokumentumokhoz való hozzáférés kapcsán alkalmazott gyorsított eljárást, de sajnálja, hogy ajánlásai jogilag nem kötelező érvényűek;

32.

rámutat, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést megtagadó döntéseknek egyértelműen és szigorúan meghatározott jogi kivételeken kell alapulniuk, és azokat részletes és konkrét indokolással kell alátámasztani, amelynek köszönhetően az érintett polgár megtudhatja a hozzáférés megtagadásának okát, és hatékonyan élhet a rendelkezésre álló jogorvoslatokkal; aggodalommal állapítja meg, hogy a polgárok számára jelenleg az egyetlen jogi lehetőség a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem elutasításának megtámadására, hogy keresetet nyújtanak be az Európai Unió Bíróságához, ami hosszadalmas eljárással és esetlegesen magas költségekkel jár, bizonytalan kimenetelű, és indokolatlan terhet ró az érintett polgárokra, ezáltal visszatartva őket a határozatok megtámadásától;

33.

e tekintetben arra kéri az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy fogadjanak el a hozzáférés megtagadása miatt benyújtott panaszok kezelésére szolgáló gyorsabb, egyszerűbb és hozzáférhetőbb eljárásokat; úgy véli, hogy a proaktívabb megközelítés hozzájárulna az átláthatóság tényleges biztosításához, valamint a szükségtelen jogviták megelőzéséhez, amelyek a polgárok és az intézmények számára egyaránt szükségtelen költségeket és terheket eredményezhetnek; úgy véli, hogy az eszközök hiánya nem akadályozhatja a polgárokat a határozatok megtámadásában; emlékeztet a költségmentesség kérelmezésének a Chartában rögzített lehetőségére; kéri az uniós intézményeket, hogy ne az ellenérdekű féllel fizettessék meg a bírósági eljárás költségeit;

34.

ezzel összefüggésben emlékeztet az ombudsman 682/2014/JF számú ügyben hozott, 2017. december 19-i határozataira, amelyek szerint hivatali visszásságnak minősül a Bizottság azon követelménye, hogy a dokumentumokhoz nyilvános hozzáférést kérő minden személynek meg kell adnia postacímét a papíralapú postai küldeményekhez, kiemelve, hogy az ismételt kérelmekhez és az eljárásbeli alakiságokhoz való ragaszkodás – amennyiben az szükségtelen és nem szolgál semmilyen egyértelműen hasznos célt – a polgárok alapvető jogai tiszteletben tartásának hiányát tükrözi;

35.

rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács nem teszi közzé proaktív módon a jogalkotással kapcsolatos legtöbb dokumentumot, amivel a polgárokat akadályozza abban, hogy megismerhessék, milyen dokumentumok léteznek ténylegesen, és ezzel akadályozva őket azon joguk gyakorlásában, hogy hozzáférést kérhessenek a dokumentumokhoz; sajnálja, hogy a jogalkotási dokumentumokkal kapcsolatban elérhető információkat a Tanács egy olyan nyilvántartásban teszi közzé, amely nem teljes körű és nehezen használható; felhívja a Tanácsot, hogy a jogalkotáshoz kapcsolódó dokumentumokat egy felhasználóbarát, nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartásban sorolja fel, teljes mértékben tükrözve ezáltal az átláthatósághoz fűződő közérdeket, és lehetővé téve nemcsak a polgárok, hanem a nemzeti parlamentek általi jogszerű ellenőrzést is;

36.

sürgeti a Tanácsot, hogy a Szerződésekben előírtak szerint hangolja össze munkamódszereit a parlamenti és részvételi demokráciára vonatkozó szabályokkal, és megismétli, hogy a Tanácsnak ugyanannyira elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, mint a többi intézménynek;

37.

teljes mértékben támogatja az európai ombudsmannak a stratégiai vizsgálatot követően a Tanácshoz intézett következő ajánlásait: a) szisztematikusan rögzítse a tagállamok által az előkészítő szervekkel folytatott megbeszélések során kifejtett álláspontokat, b) dolgozzon ki egyértelmű és nyilvánosan hozzáférhető kritériumokat arra vonatkozóan, hogy milyen alapon minősíti a dokumentumokat „LIMITE”-ként, és c) egy adott jogszabály végleges elfogadása előtt szisztematikusan vizsgálja felül a dokumentumok „LIMITE” státuszát, és ezt a felülvizsgálatot a háromoldalú egyeztetések során folytatott informális tárgyalások előtt kell elvégezni, amikor a Tanács már kialakította kezdeti álláspontját; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az ombudsman ajánlásainak lehető leggyorsabb végrehajtása érdekében, garantálva az előkészítő szerveiben zajló jogalkotási viták átláthatóságát;

38.

úgy véli, hogy a Tanács jelenlegi, széles körben alkalmazott és önkényes gyakorlata, amelynek során a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban a legtöbb előkészítő dokumentumot „LIMITE” megjelöléssel látja el, korlátozza a polgárok ahhoz való jogát, hogy a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáféréssel rendelkezzenek a jogalkotási dokumentumokhoz;

39.

tudomásul veszi, hogy a Törvényszék De Capitani-ügyben (10) hozott ítéletét követően a Parlamentnél jelentősen nőtt a háromoldalú egyeztetéseken megvitatott többoszlopos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek száma, és megelégedéssel nyugtázza, hogy az ítélet óta a Parlament rendelkezésre bocsátott minden olyan többoszlopos dokumentumot, amelyhez az 1049/2001/EK rendelet értelmében hozzáférést igényeltek; ezt örvendetesnek tartja, hiszen a jogalkotási eljárás nyitottsága hozzájárul ahhoz, hogy az uniós polgárok szemében nőjön az intézmények legitimitása; hangsúlyozza, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításának általános feltétele, hogy valamennyi uniós intézmény a legmegfelelőbb eszközzel rendelkezzen ahhoz, hogy reagálni tudjon a dokumentumok iránti kérelmek jelentős növekedésére;

40.

hangsúlyozza, hogy a Bíróság De Capitani-ügyben, 2018 márciusában hozott ítélete szerint az intézmények „négyhasábos” dokumentumokban kifejtett álláspontjai nem tartoznak a közzététel megtagadása általános vélelmének körébe; megjegyzi, hogy a háromoldalú egyeztetések dokumentumaiban megjelenő téma érzékeny jellege önmagában nem tekinthető elegendő indoknak ahhoz, hogy a nyilvánosságtól megtagadják a hozzáférést;

41.

emlékeztet arra, hogy a Törvényszék következtetései valamennyi uniós intézményre vonatkoznak, továbbá a Bíróság egyértelművé teszi, hogy amennyiben egy, valamely uniós intézménytől származó dokumentum kivételt képez a nyilvános hozzáférés joga tekintetében, az intézménynek világosan értékelnie kell és ki kell fejtenie, hogy az adott dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és érdemben miért sértheti a kivétel által védelmezett érdeket, azaz a szóban forgó dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférés konkrétan és ténylegesen miért sértené a döntéshozatali folyamatot, ily módon megkövetelve, hogy e kockázatnak észszerűen előre láthatónak kell lennie és az nem lehet csupán elméletileg lehetséges; hangsúlyozza, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását minden konkrét esetben teljeskörűen indokolni kell;

42.

üdvözli, hogy a ClientEarth kontra Bizottság ügy kapcsán lényegesen tisztázták a „jogalkotási dokumentumok” fogalmának hatályát, és az EUB megállapította, hogy a hatásvizsgálatokkal összefüggésben összeállított dokumentumok jogalkotási dokumentumoknak minősülnek, tehát azokat nem védi a nyilvánosságra hozatal elutasításának általános vélelme;

43.

sajnálja, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament jogi szolgálatainak szakvéleményeihez korlátozottan lehet hozzáférni, valamint hogy a Parlament Jogi Szolgálatának szakvéleménye gyakran még a többi bizottság tagjai számára sem hozzáférhető; kéri az intézményeket, hogy biztosítsák az átláthatóságot;

44.

tudomásul veszi az európai ombudsman által 2020-ban indított vizsgálatokat, amelyek a Frontex ügynökség gyakorlataira irányultak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokból származó kötelezettségei tekintetében; sürgeti az ügynökséget, hogy kövesse nyomon az európai ombudsman megállapításait és hajtsa végre ajánlásait a dokumentum-nyilvántartás frissítésére és az általa birtokolt, a dokumentum-nyilvántartásában nem szereplő minősített dokumentumok számának közzétételére vonatkozóan (11);

45.

hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek döntő fontosságú szereplők a hivatali visszásságokkal kapcsolatos esetek felderítésében, és támogatja a visszaélést bejelentő személyek megtorlással szembeni védelmének javítását szolgáló intézkedéseket; felhívja az intézményeket, hogy értékeljék és szükség esetén vizsgálják felül a jogellenes magatartás jelentésére vonatkozó belső előírásaikat;

46.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a nyilvánosság számára az EU és a magánvállalatok között létrejött valamennyi előzetes beszerzési megállapodás teljes tartalmához való hozzáférést az egészségügy területén, különösen az oltóanyagok megrendelésekor;

Következtetések

47.

mivel az átláthatóság szükségességét gondosan egyensúlyban kell tartani annak szükségességével, hogy a személyes adatok védelme biztosított legyen, illetve a határozatokat szükség esetén bizonyos fokú titoktartás mellett lehessen meghozni;

48.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az uniós dokumentumokhoz vagy információkhoz való nyilvános hozzáférés alóli kivételeket eseti alapon kell vizsgálni, figyelembe véve, hogy főszabály szerint az ilyen dokumentumokhoz hozzáférést kell biztosítani, míg a szabály alóli kivételek szigorúan értelmezendők;

49.

valamennyi intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget arra kér, hogy alakítsanak ki közös megközelítést a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan, beleértve a háromoldalú egyeztetések anyagaira vonatkozó eljárást is, és folyamatosan vizsgáljanak és fejlesszenek olyan új módszereket és intézkedéseket, amelyekkel biztosítható a legnagyobb fokú átláthatóság;

50.

felhívja az intézményeket, hogy a vonatkozó jogszabályok, esetjog és ombudsmani ajánlások alapján biztosítsák a jogalkotási eljárások átláthatóságát;

51.

kéri az összes intézményt, hogy az egész jogalkotási ciklus során javítsák a kommunikációt, és proaktívan tegyék közzé még több, jogalkotási eljárással kapcsolatos saját dokumentumukat a lehető legegyszerűbb és leginkább felhasználóbarát és hozzáférhető módon, nyilvános weboldalaikon és minden egyéb kommunikációs eszköz révén; hangsúlyozza, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a kötelezettségszegési eljárásokon belüli döntéshozatal tekintetében; kéri az intézményeket, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy létrehozzanak egy kifejezetten a jogalkotási ügyek állására vonatkozó közös, felhasználóbarát adatbázist – amely munka jelenleg is folyamatban van –, amint azt a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban is rögzítették, biztosítva a jogalkotási folyamat különböző lépéseinek átláthatóságát és az uniós polgárok számára az uniós jogalkotási eljárások jobb megértését;

52.

emlékeztet, hogy az EUSZ 3. cikkével és a Chartával összhangban tiszteletben kell tartani az Unió gazdag nyelvi sokféleségét; felhívja az Európai Unió intézményeit, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférést biztosítsanak a dokumentumokhoz;

53.

hangsúlyozza, hogy a társadalmak nyitott és demokratikus működése attól függ, hogy a polgárok hozzá tudnak-e férni a különféle ellenőrizhető információforrásokhoz, hogy véleményt alkothassanak különböző kérdésekről; rámutat, hogy az információkhoz való hozzáférés növeli a döntéshozatali folyamattal kapcsolatos elszámoltathatóságot, és elengedhetetlen a demokratikus társadalmak működéséhez;

o o

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ombudsmannak, az Unió egyéb szerveinek, hivatalainak és ügynökségeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

(2) HL C 378., 2017.11.9., 27. o.

(3) HL C 66., 2018.2.21., 23. o.

(4) HL C 337., 2018.9.20., 120. o.

(5) HL C 411., 2020.11.27., 149. o.

(6) HL L 264., 2006.9.25., 13. o.

(7) HL C 356., 2018.10.4., 77. o.

(8) https://www.ombudsman.europa.eu/hu/recommendation/en/89518

(9) https://thegoodlobby.eu/campaigns/openletter-to-the-president-of-the-court-ofjustice-of-the-european-union-asking-foreu-courts-to-live-stream-their-publichearings

(10) A Törvényszék 2018. március 22-i, Emilio De Capitani kontra Európai Parlament ügyben (T-540/15) hozott ítélete, ECLI:EU:T:2018:167.

(11) https://www.ombudsman.europa.eu/en/solution/en/137293