Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Önkéntesek – Az Európa jövőjét építő polgárok

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/04)

Előadó:

Krzysztof PATER

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	214/3/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európa jövőjéről szóló viták során a politikai döntéshozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy Európa jövőjét nemcsak a politikusok és az intézmények – többek között civil társadalmi szervezetek–, hanem azon polgárok milliói is alakítják, akik a civil társadalmi szervezeteken belül és kívül, önkéntesként, a szolidaritás jegyében tevékenykedve, nap mint nap a közjónak szentelik idejüket és energiájukat.

1.2.

Az önkéntességben – mind egyénileg, mind szervezett módon (hivatalos és nem hivatalos keretek között egyaránt) – európai uniós polgárok milliói vesznek részt, másokért vállalt szolidaritásból. Ez a mozgalom mind uniós, mind tagállami szinten szisztematikus és átgondolt támogatást igényel, mivel a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatása sokszorosan meghaladja az esetleges költségeket. Az EGSZB szeretne az elkövetkező években ennek támogatása terén olyan kedvező minőségi változásokat látni, amelyek jobban tükrözik, mennyire értékesek az önkéntesek Európa jövője szempontjából.

1.3.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket arra irányulóan, hogy 2025 az önkéntesek európai éve legyen, ami az alábbiakat jelentené: — egyfajta tisztelgés az önkéntesek milliói előtt, akik jelentős társadalmi szerepvállalásukról tettek tanúbizonyságot, különösen az elmúlt hónapokban a világjárvány hatásainak leküzdéséért végzett munkájukkal, — az önkéntesség gondolatának további előmozdítása a tagállamok társadalmaiban, több ember ösztönzése önkéntes tevékenységekre, valamint annak bemutatása, hogy olyan inkluzív, egyetemes tevékenységről van szó, amely életkortól és társadalmi hovatartozástól, illetve háttértől függetlenül minden ember előtt egyformán nyitva áll, — lehetőség arra, hogy a tagállamok hatóságai megoszthassák egymással az önkéntes tevékenységet támogató jogi és politikai eszközökkel kapcsolatos tapasztalatokat és szakértelmet, — az Európai Bizottság ösztönzése arra, hogy bővítse a programok körét, és új, minden korosztály önkénteseit célzó programokat hozzon létre, — az Európa és polgárai jövője szempontjából kritikus fontosságú projektek megértésének elősegítése, objektív adatok és tények szolgáltatása, valamint a hamis és torzított információk elleni küzdelem.

1.4.

Az önkéntesek tevékenysége valós gazdasági értékkel bír (sok országban a GDP több mint 2 %-át teszi ki); számos társadalmi területen önkéntesekre van szükség az emberek alapvető szükségleteinek – többek között biztonságának – biztosításához; az önkéntesek döntő szerepet játszanak az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításában; és az önkéntesek minden társadalmi és korcsoportban jelen vannak. Az EGSZB ezért úgy véli, indokolatlan lenne kizárólag a fiatalokra korlátozni az európai uniós szintű és finanszírozású önkéntes programok támogatását.

1.5.

Egy 2013-ban elfogadott véleményt (1) követően az EGSZB ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen döntő fontosságú lépéseket olyan részletes szabályok megalkotására irányulóan, amelyek valamennyi tagállamra kiterjedő, összehasonlítható adatgyűjtést tesznek lehetővé az önkéntes tevékenységre vonatkozóan, és hangsúlyozza, hogy megbízható adatok hiányában semmilyen területen nem lehet hatékony szakpolitikát alkotni.

2.   Az önkéntesség fogalma

2.1.

Az „önkéntesség” fogalmának nincs hivatalos uniós meghatározása, de általánosságban úgy értelmezik, hogy magában foglal minden olyan formális vagy nem formális önkéntes tevékenységet, amelyet egy személy saját elhatározásából és anyagi haszonszerzés nélkül végez, és amely hozzájárul a közjóhoz.

2.2.

Az önkéntes munkának a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2011-ben közzétett, az önkéntes munka méréséről szóló kézikönyve szerinti definíciója az önkéntesség általános értelmezésének felel meg. Itt ugyanis az önkéntes munka „a nem kötelezően és nem fizetség ellenében végzett munkát jelenti, vagyis arra az időre utal, melyet az egyén fizetetlenül szán olyan tevékenységekre, melyeket valamilyen szervezeten keresztül vagy közvetlenül a saját háztartásához nem tartozó személyek érdekében végez” (2). Ez a meghatározás használható a különféle kulturális és jogi rendszerekben végzett nemzetközi összehasonlító kutatásokban a (gyakran közvetett önkéntes munkának nevezett) formális önkéntesség és (az ILO által „közvetlen önkéntes munkaként” (3) emlegetett) informális önkéntesség mérésére. Az EGSZB rámutat, hogy a Munkaügyi Statisztikusok 19. ILO Nemzetközi Konferenciája által 2013 októberében elfogadott, a munka, a foglalkoztatás és a munkaerő kihasználatlanságára vonatkozó statisztikákról szóló állásfoglalásnak (4) köszönhetően (amely új definíciót tartalmaz a munkáról, különbséget téve a fizetett és a nem fizetett munka között, valamint módosítja a munkával kapcsolatos adatok gyűjtését) javulni fog a mérhetőség az önkéntes munka vonatkozásában, amely elkülönül a nem fizetett munka más formáitól, például a saját háztartásban élő személyek gondozásától.

2.3.

Az önkéntességről készült elemzések nagyon gyakran a formális és az informális önkéntesség megkülönböztetésén alapulnak. A formális önkéntességben – amely a szervezeti keretek között végzett tevékenységeket foglalja magában – az emberek szervezett (strukturált) szervezeteken, például nem kormányzati szervezeteken, klubokon vagy közintézményeken keresztül vesznek részt. Az informális önkéntesség az egyének által a saját háztartásukon vagy közeli családjukon kívül álló, más embereknek nyújtott, de nem hivatalos szervezet keretében végzett, nem fizetett segítséget jelent. Az EGSZB sajnálja, hogy egyes európai uniós tagállamokban gyakran sem a segítségüket felajánló személyek, sem a tevékenységeik kedvezményezettjei, sem pedig az önkéntességre vonatkozó jogi keretek nem ismerik el önkéntes tevékenységként az informális önkéntességet. Ez az egyik oka annak, hogy jelenleg alábecsülik az önkéntesek szerepét.

2.4.

Az önkéntes munkára sor kerülhet alkalmi jelleggel, egy esemény vagy katasztrófa kivédése kapcsán, például egy tűzvész vagy árvíz után. Az önkéntesség folyamatosabb elkötelezettséget is jelenthet. Érinthet „emberekkel kapcsolatos” ágazatokat, például a szociális szolgáltatások, az egészségügy, az oktatás, a sport stb. területén, de környezetvédelmi és infrastrukturális projekteket is, mint például a természeti erőforrások védelme és helyreállítása vagy a közkertek fenntartása. Ilyen kontextusokban alkalmi jellegű önkéntesség is előfordulhat, de ezeket az ágazatokat inkább rendszeresen dolgozó önkéntesek támogatják.

2.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai önkéntesség jogi kereteinek támogatniuk kell a minőségi önkéntességet, és nem szabad szükségtelen akadályokat gördíteniük az önkéntesség elé. Mindenképpen meg kell felelni az olyan követelményeknek, mint az önkéntes biztosítás, az önkéntes megállapodások megléte és a bűnügyi nyilvántartás ellenőrzése, szem előtt tartva a minőség és a hozzáférés irányadó elveit.

2.6.

Az EGSZB 2013-as véleményében rámutatott, hogy „[a]z önkéntességről jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet elvégezni az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és az EGSZB dokumentumaiban kért elemzéseket. Egyelőre nincs lehetőség arra, hogy megbízhatóan nyomon kövessük az önkéntesség gazdasági jelentőségét, vagy hozzájárulását az uniós szintű politikákhoz. Nem lehet megállapítani, hogy az emberek összességében mennyi időt szánnak önkéntes munkára és ennek mi a pénzbeli értéke, így az sem becsülhető meg, hogy az általános gazdasági mutatók, például a nemzeti foglalkoztatottság (az adott nemzetgazdaságban dolgozó emberek száma) vagy a GDP szempontjából mekkora részt képvisel az önkéntesség.” Az EGSZB előkészítő munkát is szorgalmazott, amely az elképzelések szerint az ILO keretjavaslata alapján az EU-ban végzett kutatásra vonatkozó részletes szabályok kidolgozásához vezetne. Az EGSZB sajnálja, hogy azóta sem történt előrelépés az európai önkéntesség értékének mérésére szolgáló közös rendszer létrehozása terén. Az EGSZB ezért ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen határozott lépéseket az EGSZB-ajánlások végrehajtására irányulóan, hangsúlyozva, hogy megbízható adatok nélkül semmilyen területen nem lehet hatékony politikát folytatni.

2.6.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy komoly előnyökkel járna az olyan hatékonyabb adatgyűjtés, amely túlmutat a GDP-n és a gazdasági értéken, és ennek jegyében figyelembe venné például azt, hogy az önkéntesek mennyi időt szentelnek az ilyen tevékenységnek, milyen korúak, neműek, mik a tevékenységi területeik és milyen hozzáadott értéket jelentenek a társadalom számára. Figyelembe lehetne tehát venni például az egészséggel és a jóléttel, az életminőséggel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos mutatókat.

2.6.2.

Csupán néhány nemzeti statisztikai intézet kezdeményezett és végzett kutatást az önkéntes munkáról az ILO módszertana alapján, és Lengyelország az egyetlen olyan ország, amelynek nemzeti statisztikai intézete kétszer is – 2011-ben és 2016-ban – végzett már ilyen kutatást, illetve tervez még egyet 2022 elejére. A 2011-es tanulmány (5) az önkéntes munka értékét a GDP mintegy 2,8 %-ára, a 2016-os tanulmány (6) pedig a GDP mintegy 1,2 %-ára becsülte. Ez a jelentős eltérés a módszertan bizonyos változásaiból eredt. Ezek egyike az volt, hogy míg 2011-ben a kérdések kitértek a válaszadó által egy másik háztartásban élő családtagok javára végzett önkéntes tevékenységre is, 2016-ban ezt a tevékenységet nem vették figyelembe. A másik az volt, hogy a 2011. évi kérdések a 2010-es év egészére vonatkoztak, míg 2016-ban csak az első negyedévben, a felmérést közvetlenül megelőző négyhetes időszakban vállalt önkéntességet vették figyelembe. Ez a példa világosan mutatja, hogy az Eurostat által kezdeményezett uniós szintű közös módszertan kidolgozása nélkül lehetetlen lenne összehasonlítható adatokhoz jutni.

2.7.

Az önkéntesség – a szolidaritás egyik leglátványosabb megnyilvánulásaként – az egyének, a közösségek, a környezet, a gazdaság és a társadalom egésze számára értéket képvisel. Elősegíti és megkönnyíti a társadalmi befogadást, társadalmi tőkét épít, és átalakító hatást gyakorol a társadalomra. Egy elkötelezett önkéntesekkel bíró, virágzó civil társadalom kialakítása kreatív és innovatív megoldásokat kínálhat a közös kihívásokra. Az önkéntesség hozzájárul a gazdasági növekedéshez, és mint ilyen, mind a gazdasági, mind a társadalmi tőke tekintetében konkrét és célzott mérésre érdemes. Emellett egyre nagyobb szerepet játszik a környezetvédelemben, és számos önkéntes számára kulcsfontosságú tanulási forrást is jelent. Ezt szem előtt tartva a közpolitikáknak – bár közvetlenül az önkéntesek támogatására irányulnak – tükrözniük kell azt is, hogy az önkéntességet támogató infrastruktúrára is szükség van, elegendő és megfelelő finanszírozást biztosítva a támogatási intézkedésekhez, például a képzési és biztosítási költségekhez.

3.   Európai uniós szintű önkéntes tevékenységek

3.1.

Az EGSZB sajnálja, hogy az önkéntesség európai évének (2011) vége óta az önkéntesség fokozatosan lekerül az európai napirendről. A hivatalos dokumentumokban csak szórványosan – az uniós segítségnyújtási önkéntesek programja és az Európai Szolidaritási Testület létrehozása során, valamint az „Európa a polgárokért” program kiemelt témájaként – jelent meg.

3.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az önkéntességgel kapcsolatban csak korlátozott kutatást végeztek a tagállamokban. Azok az önkéntesség különböző aspektusaival foglalkoztak (ideértve például az önkéntes munkában való részvétel szintjét, a résztvevők demográfiai profilját és indíttatását). Ezek a kutatások nem használhatók arra, hogy az EU egészére kiterjedő elemzés készüljön belőlük, mivel nem egységesek a módszertani megközelítéseik, így még az önkéntesség meghatározásának köre is eltér, és a kutatási dátumok is különbözőek. A GHK tanácsadó cég által az Európai Bizottság felkérésére 2010-ben készített jelentés (7) – noha az adatok összehasonlíthatósága tekintetében korlátozott – továbbra is a legfrissebb rendelkezésre álló, átfogó és értékelhető adatforrásnak számít.

3.2.1.

A GHK-jelentés szerint a 15 év feletti uniós polgárok 22–23 %-a vesz részt önkéntes tevékenységben, és azt olyan tevékenységként határozzák meg, amelyet egy személy szabad akaratából, főként nem kormányzati szervezeten belül, nonprofit cél érdekében végez.

3.2.2.

A jelentés ugyanakkor rámutatott, hogy a módszertani különbségek miatt az eredmények között gyakran akár 30–40 százalékpontos eltérés is lehet.

3.3.

Az Eurostat jövedelmekről és életkörülményekről szóló éves felmérését 2015-ben kiegészítő, a társadalmi részvételre és a kulturális eseményeken való részvételre, valamint az anyagi deprivációra vonatkozó 2015. évi ad hoc modul (8) tartalmazott néhány kérdést az önkéntes tevékenységekre vonatkozóan. Az említett felmérésből származó adatok alapján készült becslések szerint az uniós polgárok mintegy 18,9 %-a vett részt formális önkéntes tevékenységben és mintegy 22,5 %-a informális önkéntes tevékenységben, ami a GHK-jelentésben bemutatottakhoz hasonló szintű uniós polgári részvétel.

3.4.

A 2015 áprilisában közzétett „Európai ifjúság” című Eurobarométer gyorsfelmérés (9) a 15–30 év közötti fiatal uniós polgárok aktivitásáról rendelkezésre álló, legfrissebb adatokat tartalmazza. Az EGSZB megjegyzi, hogy az ebben a tanulmányban a fiatalokra vonatkozó adatok és az összes felnőtt uniós polgárra vonatkozó, más tanulmányokból származó adatok közötti hasonlóságok egyértelműen azt mutatják, hogy minden korosztály egyforma mértékben részt vesz az önkéntességben.

3.4.1.

Az európai ifjúsági felmérés szerint az EU-ban a fiatalok 25 %-a vett részt szervezett önkéntes tevékenységben az elmúlt 12 hónapban, de ez az arány jelentősen eltér az egyes országok között (10 % és 42 % között mozog).

3.4.2.

Ugyanez a kérdőív azt is megállapítja, hogy „a fiatalok által végzett önkéntes tevékenységek két fő területre összpontosulnak: jótékonysági, humanitárius és fejlesztési segítségnyújtás (44 %), valamint oktatás, képzés és sport (40 %).” Ezek egyúttal a fiatalok által leggyakrabban végzett önkéntes tevékenységeket is jelentik a tagállamok mindegyikében.

3.4.3.

A válaszadók 93 %-a nyilatkozta, hogy még soha nem dolgozott önkéntesként külföldön.

3.4.4.

Az új Európai Szolidaritási Testületnek, amely immár kiterjed a humanitárius segítségnyújtási helyzetekben vállalt önkéntes munkára is (amelyet korábban az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata fedett le), kellően erősnek és széles illetékességi körrel rendelkezőnek kell lennie ahhoz, hogy növelje a fiatalok körében az önkéntes tevékenységet, különösen más országokban, a programon belül és azon kívül is. Biztosítani kell az e cél eléréséhez szükséges forrásokat. Meg kell vizsgálni azt a lehetőséget is, hogy a programot kiterjesszék a 30 év felettiek önkéntes szerepvállalásának támogatására is, vagy pedig további uniós forrásokat kell biztosítani egy párhuzamos program kidolgozásához, életkori korlátozás nélkül.

3.5.

2021 januárjában az Európai Bizottság közzétette az idősödésről szóló zöld könyvét, amely kiemelte, hogy az idősek nagy száma továbbra is aktív és értékes hozzájárulást tesz a társadalomhoz és a gazdasághoz: a 65–74 évesek 20 %-a vesz részt formális önkéntes munkában, és – amennyire egészségi állapotuk engedi – a 75 év felettiek is szerepet vállalnak.

3.6.

2020 szeptemberében az Európai Unió Tanácsa közzétette végleges következtetéseit „az időskorúak emberi jogairól, részvételéről és jóllétéről a digitalizáció korában” (10), amelyben többek között arra kérte az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg egy, az „aktív évek utáni részvétel és önkéntesség” témakörével foglalkozó digitális platform létrehozását.

3.6.1.

Egy ilyen platform tájékoztathatná az időseket a saját országuktól eltérő országokban kínálkozó önkéntességi lehetőségekről. Emellett arról is tájékoztatást nyújthatna a helyi közigazgatási szervek és egyéb szereplők számára, hogy hogyan vonják be az időseket az önkéntességbe, valamint útmutatással és információval szolgálna mindazoknak, akik Európa-szerte szeretnének az idősek számára megfelelő önkéntes lehetőségeket találni.

3.6.2.

Az EGSZB határozottan támogatja egy ilyen platform létrehozását, amely a meglévő platformok integrálásával biztosítaná a párhuzamos munka elkerülését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az idősek önkéntes tevékenysége mind a tevékenységük által támogatottak, mind maguk az önkéntesek számára fontos szerepet játszik, hiszen lehetővé teszi számukra, hogy a foglalkoztatás keretein kívül is aktívak maradjanak, illetve nagyon kedvezően hat mentális egészségükre és fizikai állapotukra.

3.6.3.

Az EGSZB rámutat, hogy a fiatalokra irányuló Európai Szolidaritási Testületnek és az idősebb önkéntesek támogatására javasolt platformnak egy olyan átfogóbb és több területet érintő, európai önkéntességi politika alapját kell képeznie, amely minden korosztályban elősegíti a szolidaritást és a felelősségvállalást azok között és azok számára, akik a szolidaritás és az európai értékek jegyében, szabadon tesznek Európa jövőjéért.

3.6.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a platform fokozatosan vonja be az önkéntesek szélesebb korcsoportjait, és történjenek fokozott erőfeszítések a határokon átnyúló önkéntesség előtt álló akadályok mérséklésére irányulóan, ideértve például az állami ellátásokhoz és támogatási rendszerekhez való jogok és a tartózkodási jogok elvesztését, valamint a kapcsolódó, például a mobiltelefon- és internethozzáférésre vonatkozó szerződésekről szóló rendelkezéseket.

3.7.

Európa-szerte számos önkéntes vesz részt olyan tevékenységekben, amelyek összhangban vannak az Európai Bizottság régóta fennálló uniós projektjeivel (Európa jövője szempontjából döntő fontosságú projektekkel, például a védőoltásokkal, a digitalizációval, az éghajlatváltozással, a pénzügyi reformokkal, a nukleáris vitákkal, a munkaügyi reformokkal stb. kapcsolatban). Mivel a polgároknak tényszerű és elfogulatlan képet kell kapniuk az uniós intézmények kulcsfontosságú javaslatairól, mielőtt támogatni tudnák azokat, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan támogassa az önkéntesek által végzett tevékenységeket, amelyek segíthetnek megnyerni a polgárok támogatását a kulcsfontosságú uniós projekteknek, többek között a hamis és torzított információk kockázatának csökkentése révén.

3.8.

Az átalányfinanszírozással és az egyösszegű kifizetésekkel finanszírozott projektek elterjedésével lehetővé kellene válnia, hogy az önkéntesek hozzájárulását az uniós támogatások társfinanszírozásaként ismerjék el. Ez azonban a gyakorlatban nem működik jól, mivel az önkéntesek időráfordítása általában nem szerepeltethető a szervezeti elszámolásokban. Ezenkívül számos, uniós támogatásokat kezelő ügynökség megköveteli, hogy a kifizetési bizonylatokat az átalány- és egyösszegű kifizetések teljes összegéről nyújtsák be, ami ellentétes a finanszírozási megközelítés mint számítási módszer szándékával és szellemével. Az EGSZB ismételten hangot ad a 2006-ban (11) és 2013-ban (12) elfogadott véleményeiben megfogalmazott kéréseinek, és sajnálja, hogy azok teljeskörű végrehajtására még mindig nem került sor. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európa Tanács finanszírozási programjai valóban rendelkeznek egy olyan mechanizmussal, amely lehetővé teszi az önkéntes tevékenységgel töltött idő beszámítását a támogatások társfinanszírozására.

3.9.

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Önkéntesközpont által az önkéntesség 2011-es európai évének hagyatékaként 2013-ban indított Európai Önkéntesség Fővárosa versenyt (13), amely a helyi önkéntességi politikákat és gyakorlatokat európai kontextussal, valamint európai értékekkel és politikai keretekkel kapcsolja össze. Az EGSZB kéri, hogy valamennyi uniós intézmény ösztönözze és támogassa a kezdeményezést, de a szubnacionális szint is kapjon külön hangsúlyt, hogy ezáltal a polgárok közelebb kerülhessenek az uniós döntéshozókhoz, továbbá hogy ezzel is jelezni lehessen a szolidaritáson alapuló tevékenységek és az Európa jövőjéhez hozzájáruló aktív polgárok uniós szintű támogatását. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan támogassa a helyi szintű önkéntes tevékenységeket támogató közpolitikák bevált gyakorlatainak terjesztését, különösen az európai önkéntesség fővárosa pályázatra jelentkező és nyertes települések példáinak felhasználásával.

4.   Az önkéntes tevékenységben mutatkozó tendenciák

4.1.

Az EGSZB rámutat, hogy a most zajló demográfiai változások hatással lesznek az önkéntesek tevékenységére az elkövetkező években.

4.1.1.

Európában öregszik a népesség, és csökken a születések száma. Ez azt jelenti, hogy nagyobb számban és hosszabb ideig állnak rendelkezésre képzett önkéntesek, de egyúttal több idős ember szorul önkéntesek támogatására, mivel egyre tovább élünk. A csökkenő születési arányszámok miatt azonban nem biztos, hogy lesznek fiatalabb önkéntesek, és több, felnőtt és idősebb önkénteseket tömörítő projektre lesz igény.

4.1.2.

Európa népessége egyre sokszínűbb és egyre gyorsabban változik, és egyre nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a társadalmi befogadás biztosításához. A tagállamok nem képesek mindezt az államháztartásból finanszírozni, és még ha rendelkeznének is a forrásokkal, ennél a kérdésnél nem csak a pénzről van szó. A valódi befogadáshoz emberibb és szolidárisabb megközelítésre van szükség. Ehhez olyan önkéntesek kellenek, akik az egymás iránti szolidaritástól vezérelve cselekednek. Több erőfeszítés kell az elmagányosodás elleni küzdelemhez és szociális szolgáltatások nyújtásához egy olyan korban, amikor a családok egyre inkább szétszóródnak az országok és a kontinens különböző pontjain. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós, tagállami és helyi szintű közigazgatási szerveknek fel kell készülniük erre, és a folyamatnak az önkéntes tevékenységek kiterjesztéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtésére is ki kell terjednie.

4.1.3.

A tagállamokban kevesebb adót szednek be, csökkennek az állami költségvetések, a szolgáltatások iránti igény viszont ezzel egyidejűleg megnövekedett. A növekvő egyenlőtlenség és szegénység miatt fokozódnak a szükségletek a lakosság körében, ám ennek ellentmondva csökken a civil társadalmi szervezetek finanszírozása, pedig azok – az önkéntesek támogatásával – sokat tehetnének az egyes polgárok és családok helyzetének javításáért. Az EGSZB szerint jobb egyensúlyt kell teremteni.

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az életmódban és a társadalmi elismeréssel járó tevékenységtípusokban bekövetkező folyamatos változások, illetve a fiatalabb generációk számára szakmailag hasznos új készségek elsajátításának igénye azt eredményezheti, hogy a polgárok önkéntesség iránti érdeklődése nem felel meg az önkéntes lehetőségek valós kínálatának, és ezért az önkéntesség szintje a nagy „kereslet és kínálat” ellenére is csökkenhet. Ezt a jelenséget folyamatosan nyomon kell követni, hogy a közpolitikák kiigazítása kellő időben megtörténhessen.

4.3.

Széles körben elmozdulás látható a hagyományos, rendszeres, hosszú távú, tervezett és hosszabb távú kötelezettségvállalásokon alapuló önkéntességtől az alkalmi jellegű önkéntesség felé. Sok olyan önkéntes van, aki kész akár egy egyszeri esemény erejéig alkalmi tevékenységet vállalni, ám a hosszú távú személyes elkötelezettség vállalásától elzárkózik. Ez a tendencia tükröződik az ún. „önkéntességi turizmus” térnyerésében is, amikor az emberek valamilyen önkéntes tevékenység céljából utaznak valahova, vagy nyaralásuk során vállalnak önkéntes munkát. Figyelni kell arra, hogy az ilyen fajta önkéntesség valódi társadalmi szükségletek kielégítésére irányuljon. Amennyiben az önkéntesség nagyobb kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár, például gyermekgondozási vagy más kiszolgáltatott személyek megsegítését célzó intézményi környezetben (például árvaházakban), akkor meg kell tiltani az ilyen tevékenységet.

4.4.

Egy másik, az utóbbi években megfigyelhető tendencia az olyan közvetítők megjelenése, mint a jólléti vagy oktatási intézmények, az egyházi szervezetek, a családi önkéntesség szervezői, a helyi önkéntes központok vagy a munkavállalói (vállalati) önkéntesség. Ezek a szervek segítenek az önkénteseknek helyszínt találni a tevékenységükhöz, megkeresve azokat a szervezeteket, amelyek közvetlenül elhelyezik az önkénteseket. Ez segítséget nyújt azoknak, akik az önkéntes tevékenységük megkezdéséhez keresnek lehetőséget. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy e közvetítők tevékenységei hátrányosan hathatnak az önkéntesség társadalmi megítélésére – különösen ha például a tevékenységük kereskedelmi jellegűvé válik.

4.5.

Az online kapacitás és a közösségi média fejlődése az ad hoc önkéntes munkákra való szerveződést is megkönnyíti az emberek számára. Az emberek ugyanis könnyebben és gyorsabban kezdhetnek bármilyen önkéntes tevékenységbe azáltal, hogy az online platformok összekapcsolják egymással a keresletet és a kínálatot. Az új technológiák gyors fejlődésének köszönhetően az önkéntesség új formái terjednek el; ilyen például az online önkéntesség, amely nem függ konkrét időponttól és helyszíntől, és amely minden olyan helyen elvégezhető, ahol az önkéntes online hozzáféréssel és internetcsatlakozást lehetővé tevő eszközzel rendelkezik.

4.5.1.

Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet, hogy ügyelni kell arra, hogy az online hozzáféréssel nem rendelkezőket se zárjuk ki az önkéntességből.

4.5.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok önkéntességre vonatkozó jogi kereteinek lépést kell tartaniuk ezzel a változással, és biztosítaniuk kell – például az adatvédelem tekintetében –, hogy a kiszolgáltatott személyek továbbra is védelmet élvezzenek, és az önkéntesek megfelelő képzésben részesüljenek, még akkor is, ha informális és ad hoc módon végzik önkéntes tevékenységüket. A politikai döntéshozóknak nem szabad azt gondolniuk, hogy amikor az emberek számára adott az online önszerveződés lehetősége, akkor ne lenne szükség finanszírozást biztosítani az önkéntességet támogató és infrastrukturális szervezetek számára.

4.6.

Az EGSZB úgy látja, hogy a munkavállalói önkéntesség keretében több ágazatközi együttműködésre lenne szükség a szociális partnerek között. A legnagyobb hatás elérése érdekében a munkáltatóknak és a munkavállalóknak ahelyett, hogy közvetlenül maguk próbálnának önkéntes programokat megvalósítani, inkább olyan civil társadalmi szervezetekkel kellene együttműködniük, amelyek szakértői az általuk támogatni kívánt területnek és/vagy ügynek.

4.7.

Az EGSZB elismeri, hogy az „önkéntességi turizmus” növekvő iparág Európában, amelyet az önkéntesség, a potenciális önkéntesek és a helyi közösségek integritásának védelme érdekében szabályozni kell.

4.8.

Az Eurobarométer felmérésében (14) részt vevő fiatalok 54 %-a mondta azt, hogy önkéntes tevékenységei során semmilyen költsége nem merült fel, míg 28 %-uk jelezte, hogy felmerültek költségei, de semmilyen pénzügyi hozzájárulást nem kapott, 16 %-uk pedig azt, hogy felmerültek költségei és kapott is hozzájárulást ezekhez a költségekhez. A kedvezményezetteknek, illetve az önkéntes tevékenységek koordinátorainak figyelembe kell venniük ezeket az adatokat, hogy a költségek ne váljanak olyan tényezővé, amely korlátozza a fiatalok részvételét. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az önkéntesek számára még a kisebb költségeket is meg kell téríteni, a tagállamok nemzeti és helyi hatóságaitól pedig azt várja, hogy ezt a megközelítést anélkül érvényesítsék és támogassák, hogy az az önkéntesek vagy az érintett szervezetek számára kedvezőtlen adóvonzatokkal járna.

4.9.

Európa-szerte eltérések mutatkoznak a jogi keretek, valamint az önkéntesekre és kedvezményezettjeikre vonatkozó jogi és biztonsági követelmények terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenki biztonsága és haszna érdekében lépéseket kell tenni a rendszer észszerűbbé tételére irányulóan. Minden ország biztosítási piacán elérhetővé kell tenni az önkéntesek felelősségbiztosítását, és a költségek fedezésére kormányzati és/vagy alapítványi támogatást kellene biztosítani. Minden tagállamban kötelezővé kellene tenni az erkölcsi bizonyítványt a gyermekekkel vagy kiszolgáltatott személyekkel önkéntes munkát végző személyek számára, és azt a potenciális önkéntesek számára könnyen és olcsón hozzáférhetővé kellene tenni. Az EGSZB minden tagállamtól ezeknek a megoldásoknak az alkalmazását kéri, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatokat ezen a területen. Ezek a tevékenységek a határokon átnyúló önkéntességet is elő fogják mozdítani.

4.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy minél fiatalabb korban ismerhetik meg az emberek az önkéntességet, annál valószínűbb, hogy társadalmilag elkötelezett felnőttekké válnak, akik kiveszik a részüket Európa jövőjének jobbá tételéből. Ösztönözni kellene az olyan kezdeményezéseket, mint az iskolai szolgálati tanulási programok és a családi önkéntesség. Szükség esetén ki kell igazítani a jogi kereteket oly módon, hogy a fiatalabbak és a gyermekek számára is lehetővé tegyék az önkéntes munkát. Az ifjúsági szervezetek nagyon fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, ezért megfelelő és elégséges támogatást kell kapniuk a hatóságoktól.

5.   Az önkéntesek szerepe a közösségben

5.1.

Az önkéntesek kétségkívül jelentős gazdasági, környezeti és társadalmi értéket teremtenek. A nonprofit szervezetekben az önkéntesek gyakran nélkülözhetetlenek a feladatok hatékony ellátásához, mivel e szervezetek egyik legfontosabb erőforrását jelentik. A külvilág gyakran e szervezetek tevékenységének szimbólumaként tekint rájuk. Sokan vannak, főként a fiatalok körében, akik különleges dologként tekintenek az önkéntességre. Gyakran ez az első olyan tevékenység, amelynek során képessé válnak arra, hogy valódi társadalmi szükségletekre reagáljanak, és gyorsan láthatják az elkötelezett állampolgárként végrehajtott tetteik hatását, ami jelentősen csökkenti a társadalmi kirekesztés kockázatát.

5.2.

Sok esetben láthatjuk, hogy jogilag egyre nehezebbé válik a polgárok számára, hogy közös ügyek köré szerveződjenek, és önkéntesként szolgálják a társadalmat anélkül, hogy személyes haszonra törekednének. Biztosítani kellene az egyesülési jogokat, valamint a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozását és támogatását. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozása nemcsak a működésükhöz és a társadalomban betöltött szerepükhöz járul hozzá nagymértékben, hanem a függetlenségük megőrzéséhez és ahhoz is, hogy képesek legyenek olyan belső demokratikus folyamatokat biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy tagjaik kívánságait külső beavatkozás nélkül ismerjék el és képviseljék.

5.2.1.

A jól működő civil társadalom az egészséges demokrácia jele, és nagyban hozzájárul az életminőséghez, a békéhez és a stabilitáshoz. A részvételi demokrácia nem jelent fenyegetést a képviseleti demokráciára, hanem kiegészíti azt.

5.2.2.

Az önkéntesek tevékenységét koordináló szervezetek estében a közfinanszírozás sokkal nagyobb előnyöket hozhat a társadalom számára: olyan előnyöket, amelyek – egy sajátos tőkeáttételi mechanizmus révén – valódi gazdasági értékkel bírnak.

5.3.

Az európai emberek egyre inkább hajlamosak inkább olyan rövid távú önkéntes tevékenységekre vállalkozni – például önkéntes munkát vállalni egy fesztiválon vagy koncerten –, amelyek gyakran egyértelmű személyes haszonnal járnak ahelyett, hogy egy beazonosított társadalmi szükséglet kezelésére hosszú távú elkötelezettséget vállalnának. Az EGSZB azt szeretné, ha a politikai döntéshozók többet tennének annak érdekében, hogy az önkéntesség mint társadalmi tőke hozzáadott értékét népszerűsítsék, és az ne csupán személyes lehetőségként vagy a humánerőforrás-költségek megtakarításának mechanizmusaként jelenjen meg. A közigazgatási szerveknek segíteniük kell az önkénteseket és a tevékenységüket támogató szervezeteket abban, hogy jobban megmutathassák értékeiket és hatásukat, hogy vonzók maradhassanak az önkéntesek számára, hiszen a polgárok egyre több lehetőség közül választhatnak a szabadidejük felhasználása terén.

5.4.

A Covid19-világjárvány idején – mind a közintézmények vagy szervezetek által koordinált strukturált tevékenységek, mind a spontán, segítő szándék által vezérelt, egyéni ad hoc tevékenységek esetében – számos politikai döntéshozó és átlagpolgár láthatta az önkéntességben rejlő különleges lehetőségeket és annak valós hatását. Az EGSZB tisztelettel adózott annak a több százezer önkéntesnek Európa-szerte, akik 2020-ban a világjárvány miatt rászoruló embereket segítették, és ennek jegyében olyan szervezeteknek és magánszemélyeknek ítélte oda a civil szolidaritási díját (15), amelyek a Covid19-világjárvány hatásaihoz kapcsolódó önkéntes tevékenységet végeznek.

5.5.

A kevésbé rendszeres munkaidőben dolgozók és a kevésbé stabil munkával rendelkezők nehezebben tudnak hosszú távú kötelezettséget vállalni az önkéntesség mellett. Azok a bolti dolgozók például, akiket csak 24 órával előre értesítenek arról, hogy éppen dolgozniuk kell, rendkívül nehezen tudnak önkéntes munkát vállalni. Ugyanez vonatkozik például számos ügyeletben dolgozó munkavállalóra is. Az EGSZB rámutat arra, hogy az önkéntes szervezeteket szakértelemmel, többek között bevált gyakorlatokkal kell támogatni, hogy kiépíthessék azt a többletkapacitást, amely a potenciális önkéntesek változó kínálatának menedzseléséhez és az új önkénteskoordinálási módszerek kialakításához szükséges.

5.6.

Az orvosi javallatra végzett önkéntes tevékenység/szociális tevékenységekben való részvétel (úgynevezett „szociális gyógyszerfelírás”„social prescribing” (16)) egy olyan eszköz, amely – a gyógyszerek felírása nélkül vagy a gyógyszerek felírása mellett – a rossz egészségi állapot orvoslására szolgál. Az önkéntesség egyre hatékonyabb és elterjedtebb részét képezi a „szociális gyógyszerfelírási” rendszereknek. Kutatások bizonyítják, hogy az önkéntesség pozitív hatással van a mentális egészségre, és hogy előnyös az orvosi javallatra végzett önkéntes tevékenységekben való részvétel. Az EGSZB úgy véli, hogy a Covid19-világjárványból való kilábalás részeként Európában szélesebb körben kellene alkalmazni az önkéntességet orvosi terápiás gyakorlatként, és gondosan nyomon kellene követni annak hatását. Biztosítani kell, hogy a szociális tevékenységekben való terápiás részvétel keretében önkéntes gyakorlatot kínáló szervezetek tiszteletben tartsák az etikai elveket és a nagy hatású, szükségletorientált, hozzáadott értéket teremtő, önkéntes alapú tevékenységekre vonatkozó minőségi iránymutatásokat.

5.7.

Figyelembe véve az önkéntesség európai évének (2011) pozitív hatásait, az önkéntesség fejlesztéséhez szükséges jogi és társadalmi keret megteremtésének fokozott igényét, valamint az önkéntesek és a potenciális önkéntesek magatartásában bekövetkezett jelentős változásokat, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket arra irányulóan, hogy 2025-öt az önkéntesek európai évévé nyilvánítsák.

5.7.1.

Az önkéntesek európai éve méltó tisztelgés lenne az önkénteseknek a Covid19-válság idején tett erőfeszítései és az általuk kifejtett hatás előtt, és rámutatna, mennyire nagy hatással bírnak és mennyire fontos szerepet töltenek be a szolidaritáson, tiszteleten, egyenlőségen és közös értékeken alapuló Európa helyreállításában és jövőjében.

5.7.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által koordinált intézkedéscsomag – figyelembe véve az EGSZB javaslatait – lendületet adna a tagállamoknak az önkéntes tevékenységek átfogó támogatásához, és hogy az önkéntesek által végzett tevékenységek kérdése nem alkalmi, hanem állandó eleme lesz az európai politikának.

---

(1)  ECO/343 – Statisztikai eszközök az önkéntesség mérésére (HL C 170., 2014.6.5., 11. o.).

(2)  https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---stat/documents/publication/wcms_162119.pdf

(3)  Indicator Description: Volunteer Work. ILO.

(4)  ILO International Conference of Labour Statisticians Resolution.

(5)  Lengyelországi statisztikák – Önkéntesség, 2011.

(6)  Lengyelországi statisztikák – Önkéntesség, 2016.

(7)  Volunteering in the European Union [Önkéntesség az Európai Unióban], a GHK jelentése, 2010.

(8)  Az EU-SILC társadalmi részvételre és kulturális eseményeken való részvételre, valamint az anyagi deprivációra vonatkozó 2015. évi modulja.

(9)  408.sz. Eurobarométer gyorsfelmérés – Európai ifjúság.

(10)  A Tanács következtetései, 2020. október 9..

(11)  SOC/243 – Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai (HL C 325., 2006.12.30., 46. o.).

(12)  ECO/343 – Statisztikai eszközök az önkéntesség mérésére (HL C 170., 2014.6.5., 11. o.).

(13)  Európai Önkéntes Fővárosa.

(14)  408.sz. Eurobarométer gyorsfelmérés – Európai ifjúság.

(15)  Az EGSZB civil szolidaritási díja.

(16)  The Healing Power of Social Prescribing and Policy Statement on Volunteering & Social Prescribing – CEV 2019.