Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra érdekében a 2021 és 2030 közötti időszakra

(COM (2021) 236 final)

(2021/C 517/16)

Előadó:

Anastasis YIAPANIS

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.5.31.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.9.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.9.22., szerda
Plenáris ülés száma:	563.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	233/2/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által az ágazat növekedése és fenntarthatóbbá tétele érdekében tett erőfeszítéseket és kezdeményezéseket. Mindezek ellenére az uniós akvakultúra-ágazat nem használja ki teljes növekedési potenciálját. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európában fogyasztott akvakultúra-termékek 65 %-a importból származik (1).

1.2.

A fogyasztói döntésekben egyre markánsabban tetten érhető a táplálkozástudatosabb életmód, melyben kiemelt helyen állnak a hal- és akvakultúra-termékek. Ez komoly növekedési lehetőséget jelent az ágazat számára, de egyben felelősséget is az uniós élelmezésbiztonság jövőjének biztosítása terén. A biztonságos, egészséges és fenntartható élelmiszerek uniós biztosításának kell az egyik legfontosabb prioritást képeznie.

1.3.

Az ágazat termelési kapacitásának és nyereségességének növelése érdekében összehangolt erőfeszítésekre van szükség az Európai Bizottság és a tagállamok részéről. Az adminisztratív eljárások azonnali egyszerűsítését magas szintű környezetvédelmi előírásokkal kell kiegészíteni, az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzése, valamint a vízminőség javítása érdekében. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy egyablakos akvakultúra-engedélyezési rendszert hozzanak létre valamennyi tagállamban.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a Föld biológiai sokféleségének megőrzése és a szükséges élelmiszerigény kielégítése között, figyelembe véve a társadalmi hatásokat, az egészséges életmódot és a környezetvédelmet. A nyílt tengeri és a szárazföldi vizeket meg kell őrizni és védeni kell, ugyanakkor elő kell mozdítani a fenntartható akvakultúra-tevékenységeket, amelyek biztosítják az uniós lakosság számára szükséges élelmiszereket.

1.5.

A rendelkezésre álló terület nagysága fontos akadályt jelent az ágazat fejlődésében. Az EGSZB úgy véli, hogy az akvakultúra-létesítményeket tovább kell fejleszteni, különösen a tengerparti és vidéki uniós területeken, olyan helyeken, amelyek nem alkalmasak más gazdasági tevékenységekre. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy valósítsanak meg összehangolt területrendezési projekteket, ideértve a tengeri medencéket érintő tervezést, az elhagyott akvakultúra-létesítmények helyreállítását és a nagy adathalmazok elemzését végző rendszereket.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy hozzáadott értéket teremtene az Unió számára, ha a szociális partnereket és az érintett civil társadalmi szervezeteket bevonnák az ágazat jövőbeli fejlesztési stratégiájának kidolgozásába. Ezek a szervezetek magas szintű szakértelmet és kiváló kommunikációs lehetőségeket tudnak biztosítani.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy az értékláncok érdekelt felei között etikus kapcsolatnak kell lennie. A kkv-kat és az induló innovatív vállalkozásokat teljes mértékben támogatni kell, hogy növekedhessenek, színvonalas munkahelyeket biztosítsanak és új, fenntartható gazdasági modelleket hozzanak létre, a köz-magán partnerségeket pedig olyan finanszírozási eszközökkel kell támogatni, amelyek fedezik a hosszú távú kötelezettségvállalásokat.

1.8.

Az oktatási és szakképzési programok segíthetnek az ágazat magasan képzett munkaerő iránti igényeinek kielégítésében. Az akvakultúra-ágazat erre irányuló pályázati felhívásai az Európai Szociális Alap segítségével finanszírozhatók.

1.9.

A címkézési követelmények nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az akvakultúra-termékek minőségéről. Az európai polgárokat megbízható információkkal kell ellátni, különösen azokkal a termékekkel kapcsolatban, amelyek olyan országokból származnak, ahol nincs, vagy elégtelen a jogszabályi keret. A nyomonkövethetőségi követelményeket a belső piacon forgalmazott valamennyi termék esetében egészen a tenyésztőkig vissza kell követni. A végső cél a 100 %-ban egyenlő versenyfeltételek biztosítása az egységes piacon.

1.10.

A megfelelő környezeti és éghajlati teljesítmény elérésére tett ágazati erőfeszítésekről és az elért eredményekről szóló kommunikáció kiemelkedően fontos a társadalmi elfogadottság biztosítása és a fogyasztóknak a megtett erőfeszítésekről való tájékoztatása érdekében. Azonnali hulladékgazdálkodási rendszerekre van szükség ebben az ágazatban, amely számos lehetőséggel rendelkezik a környezeti lábnyomának csökkentése terén. Az ágazat további jelentős potenciállal rendelkezik a körforgásos jellegre és a megújuló vízi erőforrásokra való átállásban, miközben törekszik az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére.

1.11.

Gyors és nagyszabású köz- és magánberuházásokra van szükség, különösen a kutatási és fejlesztési tevékenységek terén. Az Európai Bizottságnak a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek hálózatain keresztül népszerűsítenie kell a rendelkezésre álló uniós forrásokat és partnerségi lehetőséget, azzal a végső céllal, hogy az összes termelőt, különösen a kkv-kat elérje.

1.12.

Az EGSZB nagyra értékeli és támogatja azt a javaslatot, hogy hozzanak létre egy uniós akvakultúra-támogatási mechanizmust saját online platformmal, és úgy véli, hogy európai szinten sürgősen szükség van egy olyan akvakultúra-ágazati növekedési stratégiára, amely növelné az ágazat potenciálját.

2.   Háttér-információk

2.1.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világ népessége több mint kétmilliárddal növekedhet a mai szintről, és 2050-re elérheti a 9,15 milliárdot. A jövedelmek még gyorsabban fognak növekedni. A FAO úgy véli, hogy a globális mezőgazdasági termelés 2050-ben 60 százalékkal lesz magasabb, mint 2005-ben, hogy kielégítse a megnövekedett keresletet” (2). Az akvakultúra-ágazat képes a növekedésre, valamint arra, hogy e kereslet nagy részét kielégítse, és valamely mértékben csökkentse a mezőgazdasági ágazatra nehezedő nyomást.

2.2.

Az akvakultúra-termelést az ázsiai országok uralják, óriási mértékben, az elmúlt két évtizedben nagyjából 89 %-os részesedéssel (3). Az Unióban az akvakultúra-termelés a hagyományos tartályban és halastavakban történő tenyésztéstől a nyílt tengeri ketrecek és tartályok vagy vízvisszaforgatásos rendszerek használatáig terjed. Az ágazatban több mint 12 000 vállalkozás keretében több mint 74 000 embert foglalkoztatnak közvetlenül (4).

2.3.

Az EU a halászati és akvakultúra-termékek második legnagyobb kereskedője a világon, csak Kína előzi meg. Nettó importőrként az EU kereskedelmi mérlegének hiánya 2019-ben 21 milliárd EUR volt. Az uniós akvakultúra-termelés a legfrissebb adatok szerint a teljes globális termelésnek mindössze 1,15 %-át teszi ki (5). Az Eurobarométer 2017-es tanulmánya (6) szerint az uniós polgárok túlnyomó többsége havonta legalább egyszer fogyaszt tengeri élelmiszereket, és az idősebbek a gyakoribb halfogyasztók.

2.4.

Az Európai Bizottság „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című közleménye (7) igen átfogóan elemzi az akvakultúra-ágazat jelenlegi helyzetét, és számos hatékony cselekvési lehetőséget mutat be arra, hogy az ágazat hogyan válhatna fenntarthatóbbá és versenyképesebbé. Az EU egyértelműen elkötelezett az európai zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzéseinek további megvalósítása mellett.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A halak és egyéb vízi termékek magas tápértékkel rendelkeznek, és fogyasztásuk az egészség fenntartása érdekében különösen ajánlott. A fogyasztói igény és a minőségi elvárások növekedtek az egészséges táplálkozást biztosító, kiváló minőségű, fenntartható termékekkel szemben. Az uniós akvakultúrás élelmiszerek kiváló minősége továbbra is jelentős versenyelőnyt jelent. Az ágazat azonban nem aknázza ki teljes növekedési potenciálját, és a világ más részeihez képest a globális termeléshez való hozzájárulásának aránya csökken.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós akvakultúra-ágazatnak sokkal több terméket kellene biztosítania a belső piaci kereslet kielégítésére. Továbbra is hihetetlen, hogy az Európában fogyasztott akvakultúra-termékek 65 %-a importból származik. A jelenlegi helyzettel az Európai Unió jövőbeli élelmezésbiztonságát veszélyezteti. Az EGSZB már korábban is hangsúlyozta, hogy „az akvakultúra-termékek külkereskedelmi mérlegének az Európai Unióban tapasztalható egyensúlyhiánya nem elfogadható, sem gazdasági szempontból – az ebből következő kereskedelmi hiány miatt –, sem pedig társadalmi szempontból – a munkalehetőségek kihasználatlansága miatt” (8). Az EGSZB mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a helyzet öt évvel később is változatlan, és nem sikerült elérni a várt eredményeket.

3.3.

A kontinentális akvakultúra kiemelkedő növekedési potenciállal rendelkezik. Az édesvízi akvakultúra legkörnyezetbarátabb formája mindenképpen a halastavi tenyésztés, de termelékenysége alacsony. Az EU azonban elegendő gyakorlati tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a tógazdaságokat és az intenzív gazdálkodást teljesen környezet- és éghajlatbarát módon, és a körforgásos gazdaság elveit is tiszteletben tartva kezelje. A zökkenőmentes finanszírozás érdekében biztosítani kell az éghajlatváltozással összhangban lévő technológiák teljeskörű integrálását a zöld beruházások taxonómiájába. Végezetül az élelmiszer-feldolgozás vertikális és horizontális fejlesztése, beleértve az új fajok létrehozását is, hasznos a hozzáadott érték, a fogyasztói elfogadottság, a foglalkoztatás, valamint az élelmiszer- és hulladék-visszaforgatás javítása szempontjából.

3.4.

Az elkövetkező években az élelmiszerek iránti megnövekedett keresletet olyan fenntartható projektekkel kell kielégíteni, amelyek egyszerre biztosítják a kiváló minőségű élelmiszereket, és védik a környezetet. A fenntartható fejlődési célok végrehajtásában az EU az élen jár, és az EGSZB úgy véli, hogy ez a helyes út. Az akvakultúra-ágazat rendkívül fontos az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérése szempontjából, különösen a 2. – Az éhezés megszüntetése, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás megteremtése, valamint a fenntartható mezőgazdaság támogatása –, a 12. – Fenntartható fogyasztási és termelési módok kialakítása – és a 15. fenntartható fejlődési cél – A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, helyreállítása és támogatása – elérése érdekében.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazat további jelentős potenciállal rendelkezik a körforgásos gazdálkodásra és a megújuló vízi erőforrásokra való átállásban, miközben törekszik az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Az ágazat által a környezeti és éghajlati teljesítmény javítása érdekében tett erőfeszítésekről és előrelépésekről szóló kommunikáció kiemelten fontos ahhoz, hogy biztosítsuk az ágazat további növekedésének társadalmi elfogadottságát és a fogyasztói keresletet.

3.6.

A polgárok elvárásai is változtak, ma már táplálkozástudatosabb étrendre van igény, melyben a hal- és akvakultúra-termékek a legkeresettebbek (9). A környezeti lábnyom és az élelmiszertermeléshez kapcsolódó költségek azonban jelentősek. Világos, hogy az eddigi gazdálkodási módszerek nem tekinthetők fenntarthatónak, és új gazdasági modelleket kell kidolgozni.

3.7.

Ugyanezen jelentés szerint: „csak egy módja van annak, hogy jelentősen több élelmiszert és biomasszát nyerjünk ki az óceánból: olyan tengeri eredetű élelmiszerek begyűjtése, amelyek a jelenleginél átlagosan alacsonyabb táplálkozási szintet képviselnek. Ennek eléréséhez a tengeri akvakultúra áll legközelebb.” Ez tulajdonképpen egy új üzleti modellt jelentene, ami azoknak a fajoknak a begyűjtésére összpontosítana, amelyeket jelenleg egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben aknáznak ki.

3.8.

A puhatestűek és az algák fontos szerepet játszanak, mivel a tápláléklánc alján helyezkednek el, és közvetlenül a vízből vonják ki a tápanyagokat. Miközben az algákat számos ázsiai országban tenyésztik és fogyasztják nagy mennyiségben, az Unióban új terméknek tekinthetők, és csak néhány fajtájukat tenyésztik sikeresen. Az algák kalóriában ugyan nem gazdagok, de sok rost található bennük, ami egészségügyileg több szempontból is előnyös. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság szándékát, hogy az algafogyasztás támogatására külön kezdeményezést dolgozzon ki.

3.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazat versenyképessége nagymértékben javítható, színvonalas munkahelyeket teremtve a part menti és vidéki területeken szerte az Unióban, olyan helyeken, ahol más gazdasági tevékenységek meglehetősen nehezen folytathatók. Úgy véli, hogy a jövőbeli szociális normák kidolgozása, a tisztességes munkafeltételek biztosítása és az elfogadhatatlan gyakorlatok felszámolása rendkívül fontos a munkahelyteremtő képesség, de az ellátási láncok szempontjából is. Az élelmezésbiztonság szavatolásához egyensúlyt kell teremteni a fenntartható fejlődés három – környezeti, társadalmi és gazdasági – vetülete között.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Mivel az akvakultúra területét az Európai Bizottság és a tagállamok megosztott hatáskörben irányítják, az ágazat fenntarthatóságának javítása és nyereségességének növelése érdekében összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Ez magában foglalja az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, valamint az Európai Bizottság, a nemzeti és a regionális közigazgatási szervek közötti teljeskörű együttműködést. Az ágazat régóta alkalmazott, felesleges adminisztratív terheinek csökkentését magas szintű környezetvédelmi előírásokkal kell kiegészíteni az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzése, valamint a vízminőség javítása érdekében.

4.2.

Az EGSZB már korábban is rámutatott, hogy „az akvakultúra gyakorlásával kapcsolatos adminisztratív eljárások lassúsága és a rendelkezésre álló helyszínek hiánya elsősorban arra vezethető vissza, hogy a tagállami és a regionális hatóságok bonyolult módon alkalmazzák az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályait, azokon belül is a víz-keretirányelvet, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet és a Natura 2000 hálózatra vonatkozó jogszabályokat. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy az akvakultúrával foglalkozó vállalkozásoknak gazdasági szempontból túlságosan szigorú követelményeknek kell megfelelniük, miközben – paradox módon – nem javul a környezetvédelem szintje” (10).

4.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy egyablakos akvakultúra-engedélyezési rendszert hozzanak létre valamennyi tagállamban. Ez jelentősen lerövidíti a jelenlegi, elképesztően hosszadalmas jóváhagyási folyamatot.

4.4.

Rendkívül fontos a fenntartható akvakultúrával kapcsolatos kezdeményezések megfelelő, mind magán-, mind állami forrásból történő finanszírozásának biztosítása. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek hálózatain keresztül népszerűsítenie kell a rendelkezésre álló uniós forrásokat, azzal a végső céllal, hogy az összes termelőt, különösen a kkv-kat elérje. Az induló innovatív vállalkozásokat teljes mértékben támogatni kell, hogy növekedhessenek és színvonalas munkahelyeket hozhassanak létre, a köz-magánpartnerségeket pedig olyan finanszírozási eszközökkel kell támogatni, amelyek fedezik a hosszú távú kötelezettségvállalásokat. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a termelők, a kiskereskedők és egyéb érdekeltek között minden feldolgozási, kezelési és forgalmazási szakaszban etikus kapcsolatnak kell lennie, annak érdekében, hogy biztosítsák a kistermelők piacra jutását és a tisztességtelen gyakorlatok felszámolását.

4.5.

Gyors és nagyszabású K+F-beruházásokra van szükség abban az ágazatban, amely növekedni akar, és képes egészséges és fenntartható élelmiszereket biztosítani. Az EU-nak olyan növekedési stratégiát kell biztosítania az akvakultúra-ágazat számára, amely növelné az ágazatban rejlő lehetőségeket. A kkv-k által uralt ágazatban rendkívül fontos felhívni a termelők figyelmét a rendelkezésre álló uniós finanszírozási lehetőségekre.

4.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a belső piac a jelenlegi termelési kapacitás legalább háromszorosát képes felvenni. A biztonságos, egészséges és fenntartható élelmiszerek uniós biztosításának kell az egyik legfontosabb prioritást képeznie. Ezenkívül a fenntartható akvakultúrára vonatkozó új megközelítésnek figyelembe kell vennie a brexit hatását, mivel az európai akvakultúra-ágazatot jelentős mértékben érintette az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése.

4.7.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az importált termékek megfeleljenek ugyanazoknak a követelményeknek és előírásoknak, mint a helyi termelők. Az EGSZB már korábban megjegyezte, hogy „Ez a hatóságokat nem mentesíti az alól, hogy az importtermékekre vonatkozóan is ugyanolyan élelmiszerbiztonságot követeljenek meg, mint az európai termékek esetében, a termék teljes nyomonkövethetőségével” (11). A nyomonkövethetőséget az egységes piacra kerülő valamennyi termék esetében egészen a tenyésztőkig számon kell kérni. Alapvetően fontos, hogy az európai termelők számára egyenlő versenyfeltételeket, a fogyasztók számára pedig minőségi és biztonságos termékeket biztosítsunk.

4.8.

A címkézési követelmények nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy az európai fogyasztókat tájékoztassák a fenntartható akvakultúra-termékek minőségéről. Az uniós jogszabályok biztosítják az egyenlő versenyfeltételek létrejöttéhez szükséges jogi keretet, de azokat nem mindig vagy nem teljes mértékben tartják be. A minőség-ellenőrzési és címkézési tevékenységeket fokozni kell, mind a fogyasztók, mind a jogkövető vállalkozások védelme, valamint a megbízható információk biztosítása érdekében, különösen azokkal a termékekkel kapcsolatban, amelyek olyan országokból származnak, ahol nincs, vagy elégtelen a jogszabályi keret.

4.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok végső célja az kell hogy legyen, hogy 100 %-ban egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a belső piacon. Ez csak úgy érhető el, ha a belső piacon értékesített valamennyi termék – függetlenül attól, hogy azokat helyben gyártották-e vagy importálták – teljes mértékben megfelel az uniós előírásoknak. Az EGSZB a környezetvédelmi és minőségi előírásokat tiszteletben tartó, teljes mértékben nyomon követhető termékek értékesítését szorgalmazza. Az EGSZB úgy véli, hogy az akvakultúra-termékek nyomonkövethetősége és az átláthatóságnak az ellátási lánc szintjén történő biztosítása nagyon fontos, különösen a veszélyeztetett fajok esetében.

4.10.

A kkv-kat aránytalanul sújtja a bürokrácia és az akvakultúrával foglalkozó vállalkozások létrehozásával és üzemeltetésével járó magas adminisztratív költség. Mivel az ágazatot nagyrészt kkv-k és kis családi vállalkozások alkotják, az EGSZB kéri, hogy minden tagállamban hozzanak létre egyablakos információs központokat. Ezeket teljes mértékben digitalizálni kell, és valós idejű, naprakész információkat kell biztosítaniuk a termelők, a beruházók és a fogyasztók számára. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy több termelői szervezetet kellene létrehozni, mivel ezek rendkívül fontosak az ágazat, különösen a kkv-k versenyképessége szempontjából. Az EGSZB szerint ezenkívül egy külön platformra is szükség van, amely támogatja az üzleti tevékenység folytatását és a vállalkozások átvételét.

4.11.

Az EGSZB olyan konkrét ösztönzőkből álló keret létrehozását kéri, amely támogatná az ágazatot, és a fenntarthatóság irányába terelné azt. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a 14. fenntartható fejlődési cél keretében haladéktalanul dolgozzák ki a fenntarthatóságon alapuló ösztönzők rendszerét. A fenntartható akvakultúra-termelést ösztönző adókedvezmények szintén megfontolandó alternatívát jelentenek.

4.12.

A rendelkezésre álló terület nagysága szintén fontos akadályt jelent az akvakultúra-ágazat számára, mivel gyakran kényszerül arra, hogy versenyre keljen más iparágakkal, például a hajógyártással, a megújuló energiaforrásokkal, a szabadidős tevékenységekkel, a kitermeléssel stb. A tagállamoknak meg kell valósítaniuk összehangolt területrendezési projektjeiket, ideértve a tengeri medencéket érintő tervezést, az elhagyott akvakultúra-létesítmények helyreállítását és a nagy adathalmazok elemzését végző rendszereket.

4.13.

Az adatgyűjtés és -értékelés fontos szerepet játszhat az ágazat fejlődésében, és az EGSZB mielőbbi fellépést sürget ebben a tekintetben. Az eredmények a szükséges finanszírozás rendelkezésre bocsátásától, valamint a hatóságok és a magánszervezetek közvetlen részvételétől függenek. Ezenkívül a helyi akciócsoportok (LAG) bevált gyakorlatainak a helyi halászati akciócsoportok számára (FLAG) történő átadásának biztosítása, valamint az utóbbiak számára elérhető támogatás növelése javítani fogja a kistermelők kapacitását.

4.14.

Az oktatási és szakképzési programok segíthetnek az akvakultúra-ágazat magasan képzett munkaerő iránti igényeinek kielégítésében, miközben felhívják a fiatal generáció figyelmét az ágazatban rejlő munka- és karrierlehetőségekre. Az EGSZB szintén szorgalmazza a fenntartható akvakultúra-gyakorlatokkal kapcsolatos, egész életen át tartó képzések létrehozását. Az erre irányuló pályázati felhívásokat az Európai Szociális Alapból lehetne finanszírozni, és kifejezetten az akvakultúra-ágazatra lehetne szabni.

4.15.

Azonnali hulladékgazdálkodási rendszerekre, és ezzel együtt minőségbiztosításra, egészségügyi és élelmiszer-biztonsági előírásokra van szüksége ennek az ágazatnak, amely számos lehetőséggel rendelkezik a környezeti lábnyomának csökkentése terén. Ez különösen fontos lenne az ágazat jövőbeli fenntarthatósága szempontjából.

4.16.

Az akvakultúra-ágazat következő öt évben történő támogatására tett intézkedések az ágazat jövője szempontjából kiemelkedő fontosságúak, és kulcsszerepet fognak játszani az importfüggőség mértékének meghatározásában. Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek tervezési és végrehajtási folyamatokba való bevonása rendkívül fontos, és az ágazat fenntartható termelékenységének és versenyképességének fokozása révén hozzáadott értéket teremt az Unió számára.

4.17.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nyílt tengeri és a szárazföldi vizeket meg kell őrizni és védeni kell, ugyanakkor elő kell mozdítani a fenntartható akvakultúra-tevékenységeket, amelyek biztosítják az uniós lakosság számára szükséges élelmiszereket. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a Föld biológiai sokféleségének megőrzése és a szükséges élelmiszerigény kielégítése között, figyelembe véve a társadalmi hatásokat, az egészséges életmódot és a környezetvédelmet. A víz, a tápanyagok, a gazdaság elhelyezkedése és az energia az akvakultúra-gazdaságok ökológiai fenntarthatóságát meghatározó legfontosabb szempontok.

4.18.

Végezetül az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottság által az ágazat növekedése és fenntarthatóbbá tétele érdekében tett erőfeszítéseket és kezdeményezéseket. A termelők számára rendkívül fontos a külön online platformmal rendelkező uniós akvakultúra-segítségnyújtási mechanizmus létrehozására irányuló javaslat. A legjobb gyakorlatok tagállamok közötti megosztását is javítani kell.

---

(1)  https://www.eumofa.eu/documents/20178/415635/EN_The+EU+fish+market_2020.pdf.

(2)  http://www.fao.org/fileadmin/user_upload/esag/docs/AT2050_revision_summary.pdf

(3)  Az uniós akvakultúra-ágazat gazdasági jelentésével foglalkozó szakértői munkacsoport.

(4)  https://stecf.jrc.ec.europa.eu/reports/economic/-/asset_publisher/d7Ie/document/id/2871698

(5)  https://www.eumofa.eu/documents/20178/415635/EN_The+EU+fish+market_2020.pdf

(6)  számú tematikus Eurobarométer felmérés: Uniós fogyasztói szokások a halászati és akvakultúra-termékek tekintetében.

(7)  Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez

(8)  EGSZB-vélemény a fenntartható európai akvakultúra előtt álló akadályok felszámolásáról (HL C 34., 2017.2.2., 73. o.)

(9)  Az Európai Tudományos Akadémiák tudományos szakpolitikai tanácsadása – élelmiszer az óceánokból.

(10)  EGSZB-vélemény a fenntartható európai akvakultúra előtt álló akadályok felszámolásáról (HL C 34., 2017.2.2., 73. o.).

(11)  Az EGSZB véleménye: Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez (HL C 67., 2014.3.6., 150. o.).