Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre vonatkozó uniós stratégia

(COM(2021) 120 final)

(2021/C 517/13)

Előadó:

José Antonio MORENO DÍAZ

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.5.31.
Jogalap	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.9.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.9.22.
Plenáris ülés száma:	563.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	219/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az önkéntes visszatérésre és a fenntartható visszailleszkedésre vonatkozó stratégia célja, hogy olyan közös megközelítést alakítson ki a tagállamok által támogatott, önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre vonatkozó programok tervezésére, továbbfejlesztésére és végrehajtására vonatkozóan, amely közös célkitűzéseket határoz meg, és koherenciát mozdít elő a nemzeti programok, valamint a tagállamok és az Európai Unió között. A stratégia célja továbbá, hogy közös eszközöket hozzon létre és vezessen be, valamint javítsa a tagállamok közötti együttműködést ezeken a területeken.

1.2.

Az önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre irányuló eszközök és megközelítések sokfélesége ez idáig olyan különféle kezdeményezések, programok és projektek összevisszaságát eredményezte, amelyek gyakran nem rendelkeznek közös hivatkozási keretekkel. Ez az értékelésüket és a hatékony végrehajtásukat is egyaránt megnehezíti. E stratégia célja, hogy előrelépést érjen el e keretek harmonizációját illetően, és elősegítse az európai országok együttműködését a támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programok kidolgozása terén.

1.3.

Az EGSZB üdvözli a stratégiát mint olyan irányítási eszközt, amely a tagállamok koordinációjának és közös célkitűzéseinek javítására törekszik a migrációkezelés terén. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon érvelésével, miszerint előrelépést kell tenni az eszközök felülvizsgálata és harmonizációja, az adatgyűjtés és az érintettek számára nyújtott tanácsadási mechanizmusok terén annak érdekében, hogy – egyéb kihívások mellett – megszüntethető legyen a megközelítések széttagoltsága, csökkenthetők legyenek a visszatérési költségek, illetve növekedjenek az e programokra szánt pénzügyi juttatások.

1.4.

Az EGSZB azonban – mint már korábban is – sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a szabályos belépési útvonalakkal kapcsolatos előrelépést célzó intézkedéseket – amelyek az Európai Unióban tartózkodó külföldi lakosság legnagyobb részét érintik – később és korlátozottabb módon dolgozzák ki, mint az irreguláris migrációval kapcsolatos problémák megoldására irányuló javaslatokat. A mobilitást átfogó módon kell megközelíteni ahhoz, hogy a határellenőrzésen és a visszaküldésen túlmutató alternatívákat lehessen nyújtani.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a visszatérési intézkedések többnyire a származási országok részvételének hiánya és a jogellenesen tartózkodó személyek vonakodása miatt nem működnek megfelelően. E tekintetben, noha üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit, egyes előterjesztett javaslatok esetében – ideértve például a szponzorált visszatérést – erős kétségei vannak a hatékonyságot illetően.

1.6.

Az EGSZB-t a Frontex jövőbeli szerepe is aggasztja, különösen az európai ügynökség általi jogsértésekkel kapcsolatos, folyamatban lévő kivizsgálásokról szóló európai parlamenti jelentés közzététele kapcsán (1). Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja olyan gyors és hatékony mechanizmusok létrehozásának megkövetelését, amelyek a Frontex tevékenységeinek hatékony nyomon követésére és ellenőrzésére (elszámoltathatóság), valamint annak biztosítására hivatottak, hogy a Frontex az emberi jogokat tiszteletben tartva végezze tevékenységét.

1.7.

Az EGSZB támogatja az érdekelt felek közötti koordináció javítását és a tagállamok közötti szolidaritás erősítésére, továbbá a harmadik országokkal folytatott együttműködés fokozására irányuló, javító intézkedéseket. A visszatérés terén nyújtott tanácsadás és iránymutatás javítására irányuló erőfeszítések, valamint a civil társadalomnak a visszatérést és különösen a fenntartható visszailleszkedést célzó intézkedésekbe való bevonása iránt is támogatását fejezi ki. Üdvözli továbbá azokat az erőfeszítéseket, amelyek a források rendelkezésre állásának és az adatgyűjtésnek a javítására irányulnak, valamint a legjobb gyakorlatok cseréjét ezeken a területeken.

1.8.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a fent említett, a külső határokról való önkéntes visszatérések felgyorsítására irányuló célkitűzés miatt, mivel ennek kapcsán hiányoznak a garanciák. Különösen aggasztónak tartja, hogy az önkéntes visszatérést eufemizmusként használhatják a kiutasításokra vagy az olyan célországoknak nyújtott pénzügyi kompenzációkra, amelyek anélkül fogadják be a visszatérőket, hogy kellő figyelmet fordítanának a kívánságaikra vagy – ami még aggasztóbb – a jogaikra. Az EGSZB felhívja továbbá a figyelmet, hogy ellentmondásos dolog ösztönzőket kínálni olyan programok révén, amelyek irregulárisan tartózkodó személyekre irányulnak, mivel ez eltántoríthatja a származási országokat attól, hogy az ilyen áramlások csökkentésére törekedjenek.

1.9.

E tekintetben az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az EU bevándorlási és menekültügyi politikájának stratégiai gyengesége, hogy – a határon, illetve az önkéntes visszatérések és a kitoloncolások esetében egyaránt – szinte kizárólag az irreguláris tartózkodások elleni küzdelemre összpontosít. Ennélfogva ismételten sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül referenciakeretét, és folytasson hatékony munkát arra irányulóan, hogy a bevándorlási és menekültügyi politika átfogó megközelítéssel segítse elő a rendezett, szabályos és biztonságos mobilitást.

2.   Háttér

2.1.

Az önkéntes visszatérés elősegítése – a 2018-ban elfogadott visszatérési irányelv óta, valamint az új migrációs és menekültügyi paktumban foglaltak szerint – az Európai Unió migrációs politikájának stratégiai célkitűzése.

2.2.

Az önkéntes visszatérés alatt azt az eszközt értjük, amely lehetővé teszi az EU területén irregulárisan tartózkodó migránsok származási országukba való visszatérését. Ez az eszköz lehetővé teszi, hogy a migránsok önkéntes alapon dönthessenek, megkönnyíti a visszafogadást a származási országban, és a befogadó társadalomba is jobb visszailleszkedést tesz lehetővé, mint a kitoloncolási eljárások. A 2019-ben visszaküldésre kötelezett 491 195 jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár közül 142 320 tért vissza ténylegesen valamely harmadik országba.

2.3.

A stratégia célja, hogy olyan közös megközelítést alakítson ki a tagállamok által támogatott, önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre vonatkozó programok tervezésére, továbbfejlesztésére és végrehajtására vonatkozóan, amely közös célkitűzéseket határoz meg, és koherenciát mozdít elő a nemzeti programok, valamint a tagállamok és az Európai Unió között. Az is a stratégia célja továbbá, hogy közös eszközöket dolgozzon ki és vezessen be, valamint javítsa a tagállamok közötti együttműködést.

2.4.

A visszatérési és visszailleszkedési támogatás célja, hogy segítse az irregulárisan tartózkodó migránsokat abban, hogy önként visszatérjenek és önálló életet kezdjenek származási országukban, és ezáltal csökkentse az újbóli irreguláris bevándorlás kockázatát. A visszatéréshez nyújtott támogatás például indulás előtti tanácsadást, pszichoszociális támogatást és az utazás megszervezéséhez, illetve sürgős orvosi ellátást igénylő szükségletekkel kapcsolatosan biztosított segítségnyújtást is magában foglalhat és/vagy a visszatérés megkönnyítéséhez és a megérkezés utáni élet stabilizálásához nyújtott pénzügyi támogatást is tartalmazhat. A visszailleszkedési támogatás célja, hogy segítse az érintett személyt a társadalomba való sikeres visszailleszkedésében, és a megérkezést követő azonnali segítségnyújtást és tanácsadást, a visszatérő számára jövedelemtermelő tevékenységek keresésére vagy elindítására irányuló támogatást, valamint a helyi közösségekkel folytatott tevékenységeket foglalhat magában.

2.5.

Az EU – közvetlenül vagy a tagállamok programjain keresztül – jelentős számú, az önkéntes visszatéréshez és visszailleszkedéshez kapcsolódó intézkedést finanszíroz. A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap 2014 és 2018 között közel 60 támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programot finanszírozott, továbbá az Európai Fejlesztési Alap és más eszközök, mint pl. a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) révén is sor került hasonló kezdeményezések finanszírozására. Másrészt számos tagállamnak saját támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programja van.

2.6.

Az eszközök sokfélesége összevisszaságot eredményezett a különféle kezdeményezések, programok és projektek között, amelyek gyakran nem rendelkeznek közös hivatkozási keretekkel, ami az értékelésüket és hatékony végrehajtásukat egyaránt megnehezíti. E stratégia célja, hogy előrelépést érjen el e keretek harmonizációját illetően, és elősegítse az európai országok együttműködését a támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programok kidolgozása terén.

2.7.

Az Európai Bizottság által előterjesztett stratégia a következő célkitűzéseket határozza meg: 1) az önkéntes visszatérés elfogadottságának fokozása a migránsok körében, valamint az önkéntesen visszatérők arányának növelése a visszatérések teljes számához viszonyítva; 2) a szponzoráláshoz való hozzájárulás révén további lehetőségek teremtése a tagállamok közötti együttműködésre és szolidaritásra; 3) az egyéni és közösségi segítségnyújtás hatékonyságának javítása, a hiányosságok mérséklésével és az erőfeszítések megkettőződésének kerülésével, valamint a más donorokkal és harmadik országokkal való szinergiák növelése, többek között a kiszolgáltatott migránsok jobb védelme révén; 4) fenntartható visszatérési és visszailleszkedési intézkedések kialakítása az egyéni szükségletek figyelembevétele és az azoknak való megfelelés érdekében; 5) a visszatérések fenntarthatóságának elősegítése és az újbóli irreguláris bevándorlás csökkentése, többek között a befogadó közösségek támogatása révén; 6) a visszailleszkedési intézkedések fenntarthatóságának fokozása egyéni és közösségi szinten, fokozva azok hozzájárulását a harmadik országok fejlesztési terveihez, többek között azok más finanszírozott, nemzeti vagy közösségi szintű fejlesztési tevékenységekkel való összekapcsolása révén; 7) a harmadik országok kapacitásainak és felelősségvállalásának növelése a visszatérési, visszafogadási és visszailleszkedési folyamatok tekintetében; 8) a fenti célkitűzések összekapcsolása egy a migránsok jogain alapuló és a migránsokat a középpontba állító megközelítésben.

2.8.

Az önkéntes visszatérés valódi lehetőségeket kínál a visszatérők számára, valamint figyelembe veszi szükségleteiket, elvárásaikat és kilátásaikat a visszatérést követően. Ezenkívül – a harmadik országokkal folytatott együttműködés keretében – a visszatérési országokat is bevonhatja. A visszailleszkedés kulcsfontosságú a visszatérési programok hatékonysága és hitelessége szempontjából, mivel olyan eszközök kialakítását feltételezi, amelyek segítenek leküzdeni azokat a társadalmi-gazdasági és pszichoszociális nehézségeket, amelyekkel a migránsok a közösségükbe való visszatérésük során szembesülnek, valamint fenntarthatóbbá tehetik visszatérésüket. A visszailleszkedést a nemzeti és helyi hatóságok, a fogadó helyi közösségek és a civil társadalom bevonásával kell megtervezni, hogy kézzelfogható jövőbeli kilátásokat lehessen nyújtani a visszatérők és helyi közösségük számára.

2.9.

Az érdekelt feleknek a végrehajtás során történő támogatása érdekében a stratégia a fenti célok elérésére irányuló konkrét működési módozatokra, valamint – az információs hiányosságok megszüntetésére és az adatkezelés megkönnyítésére szolgáló informatikai megoldásoktól kezdve a projektirányításra, a fejlesztési programozásra és a kapacitásépítésre vonatkozó, célzott útmutatásig terjedő – eszközkészletre tesz javaslatot.

2.10.

A stratégia egy olyan nyílt részvételi folyamat eredménye, amelyben különböző kulcsfontosságú szereplők, így a támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programokért felelős nemzeti hatóságok, visszatérési projektekben részt vevő szervezetek, szolgáltatási hálózatok stb. vettek részt.

3.   Az önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre vonatkozó stratégia ismertetésével kapcsolatos észrevételek

3.1.

Az EGSZB üdvözli az európai visszatérési és visszailleszkedési stratégiát mint olyan irányítási eszközt, amely a tagállamok koordinációjának és közös célkitűzéseinek javítására törekszik a migrációkezelés terén.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy egy olyan eszköz felülvizsgálata során, mint az önkéntes visszatérés és visszailleszkedés eszköze, szükség van olyan javításokra, mint amilyeneket az Európai Bizottság vázol a közleményében. A megközelítések széttagoltságának kerülése, a visszatérés költségeinek csökkentése, az információgyűjtés javítása, a visszatérőknek nyújtott tanácsadási rendszer javítása, az érintett felek közötti koordináció javítása, az önkéntes visszatérési és visszailleszkedési projektek fenntarthatóságának támogatása, valamint e programok pénzügyi támogatásának javítása mind olyan kérdés, amelyet az EGSZB szükségesnek tart ezen eszközök hatékonyságának javítása érdekében. Alapvető fontosságúnak tartja továbbá az adatgyűjtés javítását és a bevált gyakorlatok beazonosítását a tanulságok megosztása érdekében.

3.3.

Az EGSZB azonban – mint már korábban is (SOC/649 vélemény (2)) – sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a szabályos belépési útvonalakkal kapcsolatos előrelépést célzó intézkedéseket – amelyek az Európai Unióban tartózkodó külföldi lakosság legnagyobb részét érintik – később és korlátozottabb módon dolgozzák ki, mint az irreguláris migrációval kapcsolatos problémák megoldására irányuló javaslatokat. Emlékeztet arra, hogy a mobilitást átfogó módon kell megközelíteni ahhoz, hogy a határellenőrzésen és a visszaküldésen túlmutató alternatívákat lehessen nyújtani.

3.4.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a legtöbb tagállam nehézségekkel küzd a hatékony visszaküldés biztosítása terén, és arról is tudomása van, hogy az Európai Bizottság hajlandó lépéseket tenni egy közös és hatékony európai visszaküldési rendszerre irányulóan. Az EGSZB ettől függetlenül emlékeztet, hogy a visszatérési intézkedések többnyire a származási országok részvételének hiánya és a jogellenesen tartózkodó személyek vonakodása miatt nem működnek megfelelően. A kitoloncolás elkerülése céljából végrehajtott önkéntes visszatérés nem tekinthető saját akaratukból történő cselekvésként.

3.5.

Az EGSZB ismételten kételyeinek ad hangot a szponzorált visszatérést illetően, mivel nem világos, milyen ösztönzők állnak a tagállamok rendelkezésére ahhoz, hogy részt vegyenek ebben a mechanizmusban, amely még mindig az önkéntes szolidaritáson alapul.

3.6.

Az EGSZB elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Európai Bizottság a visszatérés területén tett, mind a nemzeti programok nyomon követése, mind az EU által finanszírozott kezdeményezések terén. Kiemelendő e tekintetben az Európai Visszatérési és Reintegrációs Hálózat, amely megkönnyíti az illetékes hatóságok közötti együttműködést a migráció területén. Az Európai Bizottság tervei szerint 2022-től a Frontex veszi át a hálózat tevékenységét, amit az EGSZB – különösen az ügynökség általi jogsértésekkel foglalkozó európai parlamenti munkacsoport jelentését tekintve – meglehetősen aggályosnak tart. Az EGSZB szerint ezek a tervek olyan rugalmas és hatékony mechanizmusok létrehozását követelik meg, amelyek a Frontex tevékenységeinek hatékony nyomon követésére és ellenőrzésére (elszámoltathatóság), valamint annak biztosítására hivatottak, hogy a Frontex az emberi jogokat tiszteletben tartva végezze tevékenységét (3). Ezt a pontot feltétlenül hangsúlyozni kell, mivel az emberi jogok védelme minden uniós intézkedés, így a migrációs politika, valamint a visszatérési és visszailleszkedési eljárások során is kulcsfontosságú, és lehetővé kell tenni a Frontex szerepének valós időben történő ellenőrzését (és szükség esetén kiigazítását).

3.7.

A visszatérési és visszailleszkedési programok jelentős számú szereplőt, szolgáltatót, képzést, információmegosztást és erőforrást mozgósítanak mind az indulási, mind az érkezési országokban. Ez a dinamizmus az európai területen irregulárisan tartózkodók jelenlétén alapul, és aggasztó arra gondolni, hogy olyan, éppen az irregulárisan tartózkodók szükségszerű jelenlétéből élő üzleti tevékenységek létrejöttéhez vezethet, amelyek pedig megint csak ösztönzik ezeket a bevándorlási folyamatokat, az (önkéntes vagy kényszerített) visszatérés elvárása mellett.

4.   A stratégia megközelítésével kapcsolatos kiegészítő megjegyzések

4.1.

Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az EU bevándorlási és menekültügyi politikájának stratégiai gyengesége, hogy – a határon, illetve az önkéntes visszatérések vagy kitoloncolások esetében egyaránt – szinte kizárólag az irreguláris tartózkodások elleni küzdelemre összpontosít. Az irreguláris tartózkodások megelőzése érdekében olyan jogszerű, rugalmas, biztonságos és hatékony belépési mechanizmusok létrehozására van szükség, amelyek egyúttal az irreguláris tartózkodáson alapuló gazdasági kizsákmányolás lehetőségét is megakadályozzák.

4.2.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a fent említett, a külső határokról való önkéntes visszatérések felgyorsítására irányuló célkitűzés miatt, mivel ennek kapcsán hiányoznak a garanciák. Ha az önkéntes visszatérési folyamatot olyan (az adott személy részéről meghozott) érett döntésként értelmezzük, amely a visszailleszkedésre irányuló lépéseket is magában foglal (amelyekben mindkét ország közigazgatási szervei részt vesznek), akkor ennek a határon történő választása érthetetlen. Úgy értelmezhető ugyanakkor, hogy az önkéntes visszatérést eufemizmusként használják a kiutasításokra vagy az olyan célországoknak nyújtott pénzügyi kompenzációkra, amelyek anélkül fogadják be a visszatérőket, hogy kellő figyelmet fordítanának a kívánságaikra vagy – ami még aggasztóbb – a jogaikra.

4.3.

Az összes érdekelt fél közötti hatékony koordináció. Az EGSZB csak támogatni tudja a közpolitikában részt vevő felek közötti koordináció javítását. Aggályosnak tartja ugyanakkor, hogy bővül azon szereplők és érdekeltek hálózata, amelyek az önkéntes visszatérésre üzleti lehetőségként tekintenek, és nem foglalkoznak megfelelően a visszatérők szükségleteivel.

4.4.

A szolidaritás és az együttműködés fokozása. A visszatérési és visszailleszkedési intézkedéseket a tagállamok közötti együttműködés és szolidaritás jegyében kell végrehajtani. A cél, hogy a pénzügyi hozzájáruláson túl – a tudással, elköteleződéssel és a tanulságok átadásával nyújtott támogatás révén – a koordinációs eszközök is erősebbé váljanak. Emellett minden fellépésnek azon harmadik országok tiszteletben tartásán és a velük való együttműködésen kell alapulnia, ahol ezekre a kezdeményezésekre sor kerül, és ennek kapcsán nemcsak az intézményi részvételt, hanem a civil társadalom együttműködését és hozzájárulását is elő kell segíteni.

4.5.

A migránsok harmadik országokból való és harmadik országok közötti önkéntes visszatérésének és visszailleszkedésének támogatása. Az EGSZB szerint a migrációkezelés szempontjából kulcsfontosságú a harmadik országokkal való együttműködés. Az irreguláris tartózkodások visszaszorításához nem tűnik a legszerencsésebb módszernek, ha az együttműködést olyan eszközök köré összpontosítjuk, amelyek az irreguláris tartózkodásokhoz kötik a források rendelkezésre állását.

4.6.

Hatékony visszatérési tanácsadás és átirányítás. Kulcsfontosságú, hogy az egész folyamat során javuljon a migránsoknak nyújtott tájékoztatás, hiszen a személyek jogai még a kiutasítási folyamat során is elidegeníthetetlenek, és garantálni kell azokat. Éppen ezért, valamint mivel az önkéntes visszatérési programokban nagy számú szereplőnek kell részt vennie (a származási és célországban, a diaszpórában stb.) ahhoz, hogy azok sikeresek legyenek, nem hozhatók létre ilyen programok gyorsított eszközként, és úgy, hogy nem kapcsolódnak egyértelműen a visszailleszkedést célzó projektekhez.

4.7.

A támogatás színvonalának biztosítása. Az EGSZB ismét csak egyet tud érteni azzal, hogy fontos az önkéntes visszatéréshez támogatást nyújtani, olyan széles körű szolgáltatásokat és juttatásokat tartalmazóan, amelyek a tanácsadástól és az egészségügyi és pszichológiai támogatástól a pénzügyi, jogi és az utazásokhoz történő logisztikai segítségnyújtásig terjednek. Ismételten kiemelendő ezért, hogy a támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programok nem értelmezhetők tömegesen és általánosan alkalmazható eszközként: a családok önkéntes visszatérése például különleges figyelmet igényel a kiskorúak számára, ami eltér más visszatérési helyzetektől. A Frontex egyes ilyen szolgáltatások nyújtása és értékelése terén betöltött szerepe jelenleg aggodalomra ad okot.

4.8.

A visszailleszkedési támogatás fenntarthatóságának és a partnerországok felelősségvállalásának előmozdítása. Ez a pont nemcsak a visszatérők jövője, hanem az újbóli irreguláris bevándorlás megelőzésére irányuló cél szempontjából kulcsfontosságú. Az EGSZB ismételten felhívja továbbá a figyelmet, hogy ellentmondásos dolog ösztönzőket kínálni olyan programok révén, amelyek irregulárisan tartózkodó személyekre irányulnak, mivel ez eltántoríthatja a származási országokat attól, hogy az ilyen áramlások csökkentésére törekedjenek. Nem beszélve arról, hogy az európai migrációs politika hitelességének és koherenciájának alapvető meggyengítéséhez vezethet az, ha teljes mértékben a harmadik országok akaratától függő helyzetre alapozzuk egy olyan politika hatékonyságát, mint az önkéntes visszatérés.

4.9.

Az önkéntes visszatérés és a visszailleszkedés finanszírozása. Egyértelmű, hogy az EU több szempontból is kulcsszerepet játszik a támogatott önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programok finanszírozásában. Elengedhetetlen, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés minden tekintetben azon alapuljon, hogy e harmadik országok tiszteletben tartják a nemzetközi közjogot, valamint az emberi jogok és az alapvető egyéni szabadságok védelmén. A harmadik országokkal folytatott együttműködés minden olyan területét, amelyen az emberi jogokhoz kapcsolódó kérdésekről van szó, az Európai Parlamentnek üdvözölnie kell. Ha a visszatérés terén folytatott együttműködést előfeltételként írják elő az EU külső fellépéseihez és szomszédsági politikájához, az valójában inkább ösztönzi az irreguláris tartózkodást, mintsem visszaszorítaná azt.

---

(1)  Lásd az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) 2021. július 14-i jelentését: Report on the fact-finding investigation on Frontex concerning alleged fundamental rights violations: https://www.europarl.europa.eu/cmsdata/238156/14072021%20Final%20Report%20FSWG_en.pdf.

(2)  HL C 123., 2021.4.9., 15. o.

(3)  Lásd az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) 2021. július 14-i jelentésében szereplő ezzel kapcsolatos ajánlásokat: Report on the fact-finding investigation on Frontex concerning alleged fundamental rights violations: https://www.europarl.europa.eu/cmsdata/238156/14072021%20Final%20Report%20FSWG_en.pdf.