EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2020.11.19.
COM(2020) 743 final
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország közötti, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és e harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról
INDOKOLÁS
1.AZ AJÁNLÁS HÁTTERE
A globalizált világban, ahol a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus egyre inkább transznacionálissá és sokrétűbbé válnak, a polgárok biztonsága érdekében a bűnüldöző és igazságügyi hatóságoknak teljes mértékben fel kell készülniük a külső partnerekkel való együttműködésre. Az Eurojustnak ezért képesnek kell lennie arra, hogy a feladatai ellátásához szükséges mértékben együttműködjön a harmadik országok igazságügyi hatóságaival, és személyes adatokat osszon meg velük. Jelenleg az Eurojust Montenegróval, Ukrajnával, Moldovával, Liechtensteinnel, Svájccal, Észak-Macedóniával, az Egyesült Államokkal, Izlanddal, Norvégiával, Grúziával, Albániával és Szerbiával rendelkezik olyan együttműködési megállapodással, amely lehetővé teszi a személyes adatok megosztását. Az (EU) 2018/1727 rendelet 1 (az Eurojustról szóló rendelet) 80. cikkének (5) bekezdése szerint ezek az együttműködési megállapodások továbbra is érvényesek.
Az Eurojustról szóló rendelet 2019. december 12-i hatálybalépése óta és a Szerződés értelmében a Bizottság hatáskörébe tartozik a személyes adatoknak az Eurojusttal folytatott cseréjére vonatkozóan a harmadik országokkal megkötendő nemzetközi megállapodások Unió nevében történő megtárgyalása. A feladatai ellátásához szükséges mértékben és az Eurojustról szóló rendelet V. fejezete szerint az Eurojust munkamegállapodások révén együttműködési kapcsolatokat létesíthet és tarthat fenn külső partnerekkel. Mindazonáltal ezek önmagukban nem jelenthetnek jogalapot a személyes adatok cseréjére.
A szakpolitikai stratégiát, az uniós igazságügyi hatóságok operatív igényeit és az e területen kialakított szorosabb együttműködés esetleges előnyeit figyelembe véve a Bizottság úgy ítéli, hogy rövid távon meg kell kezdeni a tárgyalásokat tíz harmadik országgal, hogy szabályozni lehessen az Eurojust velük folytatott együttműködését.
A Bizottság az Eurojust operatív igényeinek figyelembevételével értékelte a kiemelt országokat. Az Eurojust külső kapcsolatairól szóló, a Bizottság részére felülvizsgálat céljából benyújtott stratégiatervezet rámutat arra, hogy különösen az Algériai Demokratikus és Népi Köztársasággal, az Argentin Köztársasággal, Bosznia és Hercegovinával, a Kolumbiai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, Izrael Állammal, a Jordán Hasimita Királysággal, a Libanoni Köztársasággal, a Marokkói Királysággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Török Köztársasággal folytatott együttműködésre van operatív igény. Az Eurojust által azonosított egyéb, kiemelt harmadik államok a Brazil Szövetségi Köztársaságot, a Kínai Népköztársaságot, Kanadát, az Egyesült Arab Emirátusokat, a Nigériai Szövetségi Köztársaságot, a Panamai Köztársaságot, a Mexikói Egyesült Államokat és az Orosz Föderációt foglalják magukban.
Bár a Bizottság elismeri ezeket az operatív igényeket, egyértelmű, hogy azok az intenzitásukat tekintve nem azonosak. Az együttműködés jelenlegi szintje számos tényezőtől függ, beleértve az Eurojust kapcsolattartó pontjának rendelkezésre állását az adott országban. Mivel az erőforrások korlátai miatt a Bizottság nem tud egyszerre tárgyalásokat kezdeményezni valamennyi harmadik országgal, további prioritások felállítására van szükség. A Bizottság számára az elsődleges prioritásnak annak kell lennie, hogy fokozza az együttműködést a tagjelölt országokkal és a potenciális tagjelölt országokkal, mivel az uniós vívmányok részeként e harmadik államoknak kell a leginkább felkészülniük a büntetőügyekben folytatott, magas szintű igazságügyi együttműködésre. A Bizottság Bosznia-Hercegovinával és Törökországgal kapcsolatos álláspontját a Bizottság 2020. évi rendszeres jelentései 2 tartalmazzák. A személyes adatok Eurojusttal való cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodások megkötése mindkét esetben akkor lehetséges, ha az érintett két ország elvégzi a vonatkozó adatvédelmi jogszabályai szükséges módosításait.
A második prioritásnak annak kell lennie, hogy megerősödjön az együttműködés más harmadik felekkel, amelyek nem nyújtottak be uniós tagsági kérelmet, azonban Európára nézve földrajzi okokból potenciálisan jelentős biztonsági hatással vannak, például a Közel-Kelet és az észak-afrikai régió országai. Ahogyan fent is szerepel, operatív okok miatt e régió országai az Eurojust számára mind prioritást élvező harmadik országok. Ez a választás összhangban van az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájával is 3 .
A harmadik prioritásnak annak kell lennie, hogy a lehető legnagyobb mértékű konzisztencia biztosított legyen a bel- és igazságügyi ügynökségek harmadik országokkal fennálló kapcsolatai terén, különös tekintettel az Europollal és az Eurojusttal fennálló kapcsolatokra, ezáltal biztosítva a bűnüldözési és igazságügyi együttműködés közötti lehetséges nyomon követést. Jelenleg a Bizottság az Europol nevében a fenti tíz ország közül nyolccal kíván megállapodást kötni. A Bizottság úgy véli, érdemes arra törekedni, hogy mind az Eurojustot, mind pedig az Europolt a lehető leginkább bevonják ezekbe a jövőbeli tárgyalásokba, mely révén azok is vonzóbbá válhatnak az érintett harmadik országok számára.
Ennek értelmében a Bizottság ezért első lépésként azt ajánlja a Tanácsnak, hogy a Bizottság kapjon felhatalmazást az alábbi harmadik országokkal való tárgyalásra: Örményország, Algéria, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország. Örményország nemrégiben jelezte az Eurojust számára, hogy együttműködési kapcsolatot kíván létrehozni vele.
Politikai környezet
Örményország
Örményország a dél-Kaukázusi stratégiai elhelyezkedésével az EU fontos partnere a keleti partnerségen belül. 2017-ben átfogó és megerősített partnerségi megállapodást írt alá az EU-val, amely magában foglalja az olyan fontos ágazatok jogszabályainak közelítését, mint a környezetvédelem, az energia, a közlekedés és a fogyasztóvédelem. Örményország és az EU 2012-ben vízumkönnyítési megállapodást, 2013-ban pedig visszafogadási megállapodást írt alá. A 2018. évi békés demokratikus forradalmat követően Örményország reformok sorozatát vezette be, hogy javítson a jogállamiságon és az életkörülményeken, beleértve az igazságügyi reformot és a korrupció elleni küzdelmet. Az új kormány hangsúlyozta az EU-val közös értékeket, és az EU-val kötött megállapodást a nemzeti reformok tervezetének nevezte. Örményország az Oroszország által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unió és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagja. Az EU az Örményország és EU közötti igazságügyi szakpolitikai párbeszéd révén támogatja az igazságügyi és korrupcióellenes reformok végrehajtását. Ennek eredményeként 2019-ben reformstratégiák elfogadására került sor az európai standardokkal összhangban. A 2020. évi költségvetési előirányzat keretében egy 30 millió EUR összegű program fogja támogatni a végrehajtásukat.
Algéria
Algéria az EU stratégiai fontosságú partnere, amit a Maghreb-térségben elfoglalt helye és a regionális szinten és az Afrikai Unióban betöltött szerepe egyaránt indokol. Algéria stratégiai szempontból központi szerepet játszik a földközi-tengeri térségben, és a Szahara és a Száhil-régió stabilizációjának kulcsfontosságú szereplője. Az ország – saját területén belül – rendkívül aktív a terrorizmus elleni küzdelem terén.
Az EU és Algéria közötti partnerség 2017 márciusában elfogadott prioritásai magukban foglalják a migrációt és a biztonságot. 2017 októberében az EU és Algéria magas szintű, informális párbeszédet alakított ki a terrorizmus elleni küzdelemről és a regionális biztonságról, kifejezve ezáltal hajlandóságukat arra, hogy megerősítsék a kétoldalú együttműködést a biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem terén. Különösen az alábbi kulcsfontosságú, az együttműködés tekintetében nagy potenciállal rendelkező területeket azonosították: a radikalizálódás felszámolása; az Europol és Algéria közötti együttműködés; a szervezett bűnözés, többek között a lőfegyverek tiltott kereskedelme és a kiberbűnözés elleni küzdelem; a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem; valamint törvényszéki orvostani vizsgálatok.
Algéria és az EU a terrorizmus elleni küzdelem világfórumának tagjai. A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok mérséklésével foglalkozó, uniós finanszírozású regionális kiválósági központok (CBRN CoE) egyike Algírban található.
Bosznia-Hercegovina
Bosznia-Hercegovina kulcsfontosságú partner az Európai Unió számára. Más nyugat-balkáni országokkal együtt Bosznia és Hercegovinát 2003 júniusában, a theszaloníki európai tanácsi csúcstalálkozón potenciális uniós tagjelölt országként ismerték el.
2016 februárjában Bosznia-Hercegovina uniós tagsági kérelmet nyújtott be, és 2016 szeptemberében az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy nyújtsa be Bosznia-Hercegovina kérelmének megalapozottságát taglaló véleményét. 2019 májusában a Bizottság elfogadta a véleményét és az azt kísérő elemző jelentést Bosznia-Hercegovina uniós tagság iránti kérelméről 4 . A vélemény a demokrácia/működőképesség, a jogállamiság, az alapjogok és a közigazgatási reform terén 14 kulcsfontosságú prioritást határozott meg, amelyeket Bosznia és Hercegovinának teljesítenie kell ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésére ajánlott legyen.
Bosznia-Hercegovina 2018-ban aláírta az EU és a nyugat-balkáni országok terrorizmus elleni küzdelemről szóló közös cselekvési tervét, amely a következő két évre konkrét lépéseket határoz meg a terrorizmus elleni küzdelem és a radikalizálódás megelőzése érdekében folytatott, fokozott együttműködés érdekében 5 . E tekintetben rendszeresen sor kerül a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, EU és Bosznia-Hercegovina közötti szakpolitikai párbeszédre. A párbeszéd a stratégiai keret és a belső koordináció végrehajtására összpontosít – különös tekintettel az erőszakos szélsőségesség megelőzésére, a külföldi terrorista harcosok megfelelő büntetésének kiszabására, a későbbi társadalmi visszailleszkedésükre, a fegyverkereskedelemre, a határellenőrzésre, a terrorizmus finanszírozására, valamint az Europollal között megállapodás teljes körű végrehajtásával kapcsolatos regionális és nemzetközi együttműködésre, továbbá az Eurojusttal közös megállapodás megkötésére.
Bosznia-Hercegovina először 2014-ben hozta létre az Eurojustra vonatkozó kapcsolattartó pontokat, hogy kezdeményezze az együttműködési megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat. Később megalakult az együttműködési megállapodás tárgyalást megelőző szakaszában végzett munka előkészítéséért felelős szakértői csoport is. 2020 áprilisában, az Eurojustról szóló új rendelet 2019. decemberi hatálybalépését követően a bosnyák hatóságok levelet küldtek az Eurojustnak, amelyben kifejezik az iránti szándékukat, hogy kezdeményezzék az együttműködésük munkamegállapodás révén történő hivatalossá tételét.
Egyiptom
Egyiptom az EU fontos partnere és központi szerepet játszhat a béke, a jólét és a stabilitás előmozdításában a déli szomszédság országaiban. Az EU és Egyiptom közötti együttműködés általános keretét a 2004 óta hatályban lévő társulási megállapodás jelenti. A 2017–2020. közötti időszakra vonatkozó EU–Egyiptom közös partnerségi prioritások meghatározzák az együttműködés fő területeit. Ezek többek közt a következők: 1) fenntartható és modern gazdaság és társadalmi fejlődés kialakítása Egyiptomban; 2) a külpolitikai együttműködés megerősítése; 3) a stabilizációs folyamat terén fennálló együttműködés megerősítése, nevezetesen a jó kormányzás, az emberi jogok, a biztonság és a migráció terén 6 .
A partnerségi prioritások a büntető- és polgári ügyekben tanúsított igazságügyi együttműködés esetleges kialakítására hivatkoznak. A jogérvényesüléssel és biztonsággal foglalkozó albizottság 2019. novemberi, 7. ülésén a két oldal átfogó párbeszédet folytatott, amely számos, közös érdeklődésre számot tartó kérdésre kiterjedt, többek közt az igazságügyi együttműködésre, a terrorizmus elleni küzdelemre, valamint a kábítószerek és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre 7 . Az EU és Egyiptom közötti migrációs párbeszéd 2019. júliusi, 2. ülésén az Eurojust a migránscsempészést az egyiptomi igazságügyi és bűnüldözési hatóságokkal folytatott együttműködés potenciális területeként azonosította.
Az EU elismeri, hogy Egyiptom kulcsszerepet játszik a regionális biztonság és stabilitás, a migráció kezelése, valamint a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések terén, és emlékeztet arra, hogy a terrorizmussal szemben a nemzetközi emberi jogok teljes körű betartása mellett kell fellépni. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2020. március 10-i ülésén az EU emlékeztetett arra, mennyire fontos biztosítani Egyiptomban az online és offline véleménynyilvánítás szabadságát, a médiaszabadságot, a békés célú gyülekezési és egyesülési szabadságot, valamint megakadályozni a civil társadalom terének többek közt a vagyoni eszközök befagyasztásán, az utazási tilalmon és a tárgyalást megelőzően hosszú letartóztatási időn keresztüli jogellenes korlátozását 8 .
Izrael
Az EU és Izrael közötti kapcsolatok jogi keretét az EU és Izrael közötti társulási megállapodás 9 adja, amely 2000 óta van hatályban. Az EU és Izrael közötti cselekvési terv, amely az együttműködés minden területére kiterjed, 2005-re vezethető vissza, és 2018 végén egyhangú tanácsi határozat 10 újította meg azt.
Mind az EU, mind pedig Izrael prioritásnak tekinti a biztonsági fenyegetések elleni küzdelmet, és párbeszédük során kifejezték kölcsönös érdeküket a hatékony együttműködés terén. Az együttműködés egyik fontos területe a terrorizmus elleni küzdelem: az EU és Izrael között háromszor került sor terrorizmus elleni és biztonsági párbeszédre: 2015 márciusában, 2016 szeptemberében és 2018 júniusában. Ezeken a megbeszéléseken a felek egyetértettek abban, hogy együttműködjenek az olyan területeken, mint az erőszakos szélsőségesség, a terrorizmus finanszírozása és a nem hagyományos terrorizmus elleni küzdelem, a légi és közlekedésbiztonság, valamint a kiberbűnözés.
Az izraeliek kifejezték, hogy érdekeltek az uniós ügynökségekkel folytatott együttműködés fokozásában az igazságügy és a belügy terén. Az EU és Izrael az igazság- és belügyi albizottság éves üléseinek keretében megvitatják a polgári és büntetőügyekben fennálló igazságügyi együttműködés kérdését. Az utolsó ülésre 2019 decemberében került sor.
Izrael négyéves együttműködési stratégia részét képezi, amelyet az Eurojust az Ügynökség operatív igényeinek figyelembevételével alakított ki. Az EU-val folytatott párbeszédében Izrael ismételten hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az Eurojust hálózata rendkívül fontos eszköz.
A 2012. évi tanácsi következtetésekkel 11 összhangban az Izraellel kötött valamennyi megállapodásba bele kell foglalni egy „területi hatályra vonatkozó záradékot”, amely kifejezetten Izraelre korlátozza az alkalmazás hatályát, és kizár minden elfoglalt területet: „Az Izrael Állam és az Európai Unió között létrejött valamennyi megállapodásban egyértelműen és explicit módon szerepeljen az a tény, hogy az említett megállapodások az 1967-ben Izrael által elfoglalt területekre nem alkalmazandók” 12 .
Jordánia
Jordánia kulcsfontosságú partner az EU számára, különösen a stabilitás, a mértéktartás és a vallások közötti tolerancia előmozdítása terén a Közel-Keleten betöltött szerepe miatt. Jordánia súlyos gazdasági, társadalmi és biztonsági kihívásokkal küzd. Jordánia nevezetesen több mint 650 000 regisztrált szíriai menekültet (a jordán népesség körülbelül 10 %-a a szíriai válság előtt) és más menekülteket fogadott be.
Az EU és Jordánia számos ágazatban szoros partnerséggel rendelkezik, és 2002 óta társulási megállapodás köti össze őket (kiemelt státusz 2010 óta).
Az EU és Jordánia 2016 decemberében elfogadta az EU és Jordánia közötti partnerségi prioritásokat – melyek 2020. december 31-ig szakpolitikai keretként szolgálnak – és a 2016–2018-ra vonatkozó EU–Jordánia megállapodást 13 . A partnerségi prioritásokon keresztül az EU és Jordánia megerősítette azon törekvését, hogy fokozza a kölcsönös érdekeket szolgáló három fő pillérre vonatkozó együttműködést, valamint előrelépett e tekintetben: 1) Kül- és biztonságpolitika, beleértve a terrorizmus elleni küzdelmet és az erőszakos szélsőségesség megelőzését; 2) Gazdasági terület Jordánia makrogazdasági stabilitásának fenntartása, valamint társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében; 3) A demokratikus kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése. Az EU és Jordánia közötti, az igazságügyi és biztonsági albizottság 2018. február 15-i, ammáni ülése lehetőséget teremtett az EU és Jordánia közötti igazságügyi együttműködés fokozása további lehetőségeinek megvitatására.
Az EU–Jordánia megállapodás kölcsönös kötelezettségvállalásokat tartalmaz, amelyek révén mindkét fél eleget tesz a 2016. februári londoni konferencia során Szíria és a régió támogatása érdekében tett vállalásoknak. E kötelezettségvállalásokat a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű 2017. április 5-i brüsszeli konferencia alkalmából megújították, többek között annak érdekében, hogy a szíriai konfliktus hatásai fényében megerősítsék Jordánia rezilienciáját 14 .
Jordánia továbbra is az EU kulcsfontosságú partnere a Közel-Keleten, és fontos, hogy Jordánia továbbra is konstruktív szerepet játsszon a régió stabilitásában. Az országra tartósan számos – többek között regionális, gazdasági és társadalmi – nyomás nehezedik. Hosszú ideig nagyszámú szíriai menekültet fogadott be. A Covid19-világjárvány jelentős nyomást helyezett az egészségügyre, és további meghatározó társadalmi-gazdasági kihívásokkal jár.
Libanon
Az EU és Libanon közös kihívásokkal néz szembe az elhúzódó válságokkal és a térség instabilitásával kapcsolatban. Az EU és Libanon közötti partnerség szoros, és számos ágazatot magában foglal, ahogyan az a 2006 óta hatályban lévő társulási megállapodásban 15 szerepel. Libanon súlyos politikai, gazdasági, társadalmi és biztonsági kihívásokkal néz szembe, különös tekintettel a korábban nem tapasztalt gazdasági és pénzügyi válságra, amelyet a Covid19-világjárvány hatása súlyosbít. A rendszer gyengeségei mellett a Szíriában kilenc éve fennálló konfliktus is nyomást gyakorol Libanon intézményeire és infrastruktúrájára, valamint hátrányosan hat annak társadalmi-gazdasági stabilitására. Libanon több mint egymillió regisztrált szíriai menekültet fogadott be a körülbelül 300 000 palesztin menekült mellé, akik már Libanonban tartózkodtak, és ezzel a világon Libanonban a legmagasabb az egy főre jutó menekültek száma.
2016-ban az EU és Libanon egy megállapodást is aláírt, amely a 2016. évi londoni konferencián tett szándéknyilatkozattal 16 összhangban tartalmazza a szíriai menekültek és a befogadó közösségek életkörülményeinek javítását célzó kölcsönös kötelezettségvállalásokat és kiemelt intézkedéseket. A „Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű, (2017–2020 között) egymást követő brüsszeli konferenciák alkalmából megújított kötelezettségvállalások megerősítették a szíriai konfliktus hatásainak kezelésével kapcsolatos közös felelősséget. Az EU és Libanon szoros partnerségben áll, és számos ágazatban együttműködik, ahogyan azt a társulási megállapodás is meghatározza. 2016. november 11-én az EU és Libanon elfogadta a 2016–2020-ra vonatkozó szakpolitikai keretet meghatározó partnerségi prioritásokat 17 .
A partnerségi prioritások kifejezték a kötelékek szorosabbra fűzése iránti kötelezettségvállalást, az alábbi három fő, kölcsönös érdekeken és kihívásokon alapuló pillérre építve: 1) Biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem; 2) Kormányzás és jogállamiság; 3) A növekedés és a foglalkoztatás fellendítése. Az EU és Libanon közötti biztonsági és igazságügyi klaszter 2018. október 3-án, Bejrútban tartott megbeszélés felidézte a biztonsági és igazságügyi kérdések mint az EU–Libanon partnerség elválaszthatatlan részének jelentőségét. A megbeszélésen megállapodtak az igazságügyi együttműködés fokozásáról, valamint feltérképezték e célból az Eurojusttal folytatott együttműködés megerősítésére irányuló lehetőségeket.
Libanon jelenleg súlyos társadalmi-gazdasági kihívásokkal néz szembe, amelyeket a szíriai konfliktus és a Covid19-világjárvány súlyosbít.
Marokkó
Marokkó kulcsfontosságú szomszéd és uniós partner. Az egyre inkább változó regionális környezetben Marokkó a Maghreb-országokon belül a stabilitás eleme, és potenciálisan hidat képez Európa és a szubszaharai Afrika között. Az EU és a Marokkói Királyság több mint ötven éve építi hosszú távú partnerségét, amelyet számos politikai és gazdasági megállapodás támaszt alá. Marokkó és az EU 1996-ban euromediterrán társulási megállapodást írt alá, amely 2000-ben lépett hatályba 18 . Marokkó és az EU kétoldalú kapcsolatai számos területen erősödtek, ideértve a politikai és biztonsági együttműködést, a gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat, valamint a társadalmi és emberi kapcsolatokat. Ezenkívül Marokkó 2008 óta élvez kiemelt státuszt az európai szomszédságpolitikában. A kiemelt státusz végrehajtására irányuló, 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv, amelyet 2018-ban és 2019-ben meghosszabbítottak, az együttműködési területek széles körét fedi le, beleértve az együttműködést az igazságügyi és a belügyi kérdésekben, köztük a szervezett bűnözés hálózatai elleni küzdelem, a határigazgatás vagy az igazságügyi és rendőrségi együttműködés területén.
Azt követően, hogy a kétoldalú kapcsolatok intenzitása az Európai Unió Bíróságának a társulási megállapodás földrajzi hatályáról szóló, 2015. decemberi ítélete 19 miatt csökkent, az EU és Marokkó a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében újratárgyalta az érintett jogi eszközöket, és 2019 elején megállapodott a partnerség újraindításáról. Ezt az újraindítást hivatalosan a társulási tanács 2019. június 27-i, 14. ülésén hagyták jóvá, amely során ambiciózus együttes politikai nyilatkozat elfogadására 20 került sor. Az együttes nyilatkozat számos kulcsfontosságú területet határoz meg, ahol Marokkó és az EU az elkövetkezendő években fokozni kívánja az együttműködést. Ezek kifejezetten az alábbi négy stratégiai területet foglalják magukban: értékek; gazdasági és társadalmi kohézió; ismeretek; biztonság; és a két kulcsfontosságú horizontális tengely (mobilitás/migráció és éghajlat/környezet).
A kapcsolatok újraindulása lehetővé tette a társulási megállapodásból származó párbeszédstruktúrák visszaállítását is, amelyek albizottságai számos területen terjednek ki a párbeszédre, például az igazságügy és biztonság vagy a politikai együttműködés terén. Ezzel párhuzamosan a biztonsággal és a határigazgatással kapcsolatos területeken folytatott együttműködés jelentős mértékben nőtt, beleértve a migránscsempészést, az emberkereskedelmet és egyéb bűnügyi hálózatokat. Ezenkívül Marokkó szoros kétoldalú, terrorizmusellenes együttműködést alakított ki az uniós tagállamokkal. Marokkó a Dáis elleni nemzetközi koalíció tagja, és 2016 óta a terrorizmus elleni küzdelem világfórumának társelnöke. Marokkó otthont ad továbbá az uniós finanszírozásban részesülő, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok mérséklésével foglalkozó regionális uniós kiválósági központok egyikének.
Tunézia
Tunézia az EU fontos partnere, példa a demokratikus átmenetre, és a régióban a stabilitás egyik pillérje. Az EU és Tunézia közötti, 1976-ra visszanyúló kapcsolatok jelentős lendületet vettek, amikor Tunézia és az EU 1995-ben társulási megállapodást írt alá, amely szorosabb kötelékeket hozott létre az együttműködés valamennyi ágazatában 21 . A 2011. évi forradalmat követően az EU és Tunézia kiemelt partnerséget kötött (2012), amely fokozott gazdasági és kereskedelmi integrációt, valamint mobilitási partnerséget 22 foglalt magában. 2011 óta az EU jelentős mértékben támogatta Tunéziát politikailag és pénzügyileg, megduplázta a pénzügyi segítségnyújtását, és ezáltal Tunéziát az egy főre eső uniós támogatás egyik első számú kedvezményezettjévé tette. Az EU határozottan támogatja Tunéziában a demokratikus átmenet konszolidációját, valamint a vonatkozó, folyamatban lévő politikai és gazdasági reformok végrehajtását.
Mindazonáltal a biztonsági helyzet továbbra is kényes kérdés, különösen az instabil regionális környezet miatt. Az EU elkötelezte magát a biztonsági ágazat, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint az erőszakos radikalizálódás és a szélsőségesség megelőzése terén Tunéziával folytatott széles körű együttműködés végrehajtásának megerősítése mellett, ideértve a Tunézia és az érintett uniós ügynökségek és szervek – különösen az Europol – közötti együttműködés elmélyítését is. Az elmúlt években két operatív/stratégiai együttműködés kialakítására került sor, az egyik a Tunéziai Garde Nationale és az európai csendőrség között a terrorizmusellenes kapacitásokra vonatkozóan; a másik a Carthage Salambo Rendőrakadémia és az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) között.
A szervezett migránscsempészési tevékenység 2017 óta nőtt. A csempészek/emberkereskedők elleni jogi eljárások lefolytatása elengedhetetlen, és az EU továbbra is elkötelezett az iránt, hogy az Eurojust és az Europol szakértői segítségét felkínálja. Ebből a célból az információk és elemzések megosztása fontos. Ezenkívül a migránscsempészéssel összefüggő bűncselekménnyel, az okmányhamisítással kapcsolatos együttműködés olyan ágazat, ahol a fokozott együttműködés szintén kedvező lenne.
Törökország
Törökország kulcsfontosságú partner az Európai Unió számára. 1999 decemberében az Európai Tanács tagjelölt ország státuszt adott Törökországnak, és 2005 októberében megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások 23 .
A 2015. november 29-én megrendezett EU–Törökország csúcstalálkozón megállapodás született a politikai párbeszéd kiterjesztéséről és intenzívebbé tételéről valamennyi területen, beleértve a kül- és biztonságpolitikát, a migrációt és a terrorizmus elleni küzdelmet 24 . Törökország és az EU újólag megerősítették elkötelezettségüket az Iszlám Állam jelentette veszély, valamint a PKK 25 által jelentett, továbbra is fennálló veszély kezelése iránt. A 2016. március 18-én elfogadott EU–Törökország nyilatkozat a migrációs válság kezelésére irányult 26 . Az Európai Tanács és a Bizottság elnöke 2020. március 9-én találkozott Törökország elnökével, és megállapodtak az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásának megerősítéséről 27 .
Az Eurojusttal folytatott együttműködés elmélyítése a vízumliberalizációs ütemterv szerinti valamennyi fennmaradó követelmény teljesítése szempontjából lényeges. Az Európai Unió 2013. december 16-án a vízumliberalizációról szóló tárgyalásokat kezdett Törökországgal. A vízumliberalizációról szóló tárgyalások azon az ütemterven alapulnak, amely megállapítja azokat a követelményeket, amelyeket Törökországnak teljesítenie kell ahhoz, hogy felkerülhessen a vízummentességet élvező országok jegyzékébe.
Addig is Törökország és az Eurojust kapcsolattartó pontokat hozott létre, hogy könnyebb legyen a nem érzékeny adatok megosztása. A török kapcsolattartó pontok részt vesznek az Európai Igazságügyi Hálózat megbeszélésein is. Az Eurojust és a török hatóságok további gyakorlati együttműködésről is váltottak leveleket. A török hatóságok 2016. május 2-án írtak az Eurojustnak, hogy hivatalosan is megerősítsék azon szándékukat, hogy a lehető leghamarabb együttműködési megállapodást kívánnak kötni, és addig is fokozni akarják a gyakorlati együttműködést. Elengedhetetlen lesz, hogy a török kapcsolattartó pontok gyorsan reagáljanak, és eleget tegyenek az Eurojuston keresztül küldött tájékoztatási és együttműködési kérelmeknek, valamint hogy részt vegyenek a szervezett bűnözésről és terrorizmusról szóló stratégiai megbeszéléseken. Az Eurojust 2016. május 3-án válaszolt a török hatóságoknak, és meghívta Törökországot az Eurojust terrorizmussal foglalkozó taktikai ülésére, továbbá javasolta, hogy a török bírák és ügyészek aktívan vegyenek részt az Eurojustnak a büntető igazságszolgáltatási kérdésekben való megerősített együttműködésről szóló eseményein, valamint osszák meg egymással az információkat és a bevált gyakorlatokat. A tárgyalások az elmúlt években megtorpantak, de 2019-ben újraindultak a kapcsolatok.
2.AZ AJÁNLÁS JOGI ELEMEI
Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust) szóló (EU) 2018/1727 rendelet meghatározza az Eurojust jogi keretét, különösen annak céljait, feladatait, hatáskörét, az adatvédelmi rendelkezéseket és a külső partnerekkel való együttműködés módjait.
Ez az ajánlás összhangban áll az Eurojustról szóló rendelet rendelkezéseivel.
Ezen ajánlás célja, hogy a Tanács felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EU nevében tárgyalásokat folytasson a jövőbeni megállapodásokról. A Tanács számára a tárgyalások megkezdésének engedélyezésére vonatkozó jogalap az EUMSZ 218. cikkének (3) és (4) bekezdése.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkével összhangban a Bizottságot kell kijelölni tárgyaló félnek az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és a harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló ajánlásban azonosított harmadik országok és az Európai Unió közötti megállapodásokkal kapcsolatban.
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország közötti, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és e harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 218. cikke (3) és (4) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,
mivel:
(1)Az (EU) 2018/1727 európai parlamenti és tanácsi rendeletet 28 2019. november 14-én fogadták el, és 2019. december 12-től kell alkalmazni.
(2)E rendelet és különösen annak 56. cikke meghatározza a személyes adatoknak az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségétől (Eurojust) a harmadik országok és nemzetközi szervezetek részére történő átadásának általános elveit. Az Eurojust az Unió és egy adott harmadik ország között az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozó megfelelő biztosítékokat meghatározó nemzetközi megállapodás alapján továbbíthat személyes adatokat e harmadik ország számára.
(3)E megállapodások megkötése céljából tárgyalásokat kell indítani az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország között.
(4)Szükség esetén a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy a megállapodásokról szóló tárgyalás során és adott esetben a megállapodások megkötése előtt konzultáljon az európai adatvédelmi biztossal.
(5)A megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, és tekintetbe kell venniük az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, így a Charta 7. cikkében elismert, a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a Charta 8. cikkében elismert, a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint a Charta 47. cikkében elismert, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. A megállapodásokat az említett jogoknak és elveknek megfelelően kell alkalmazni.
(6)A megállapodások nem érinthetik és nem sérthetik a nemzetbiztonsági hatóságok közötti személyesadat-átadást vagy másfajta együttműködést.
(7)Írországra nézve az (EU) 2018/1727 rendelet kötelező, és ezért részt vesz az e határozat elfogadásában.
(8)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(9)Az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel konzultációra került sor e határozatról és annak mellékletéről, melynek nyomán azok (dátum)-án/-én véleményt adtak ki.
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
(1)A Bizottság felhatalmazást kap az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország közötti, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és e harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdésére.
(2)A tárgyalásokat a Tanácsnak az e határozat mellékletében foglalt tárgyalási irányelvei alapján kell lefolytatni.
2. cikk
A Tanács a Bizottságot jelöli ki az Unió főtárgyalójának.
3. cikk
A tárgyalásokat a Tanács illetékes munkacsoportjával konzultálva és a mellékletben foglalt irányelvekkel összhangban kell lefolytatni, figyelemmel a Tanács által a Bizottság számára a későbbiekben esetlegesen kibocsátott irányelvekre.
A Bizottság rendszeresen jelentést tesz a Tanács munkacsoportjának a tárgyalások előrehaladásáról, és késedelem nélkül továbbítja számára az összes tárgyalási dokumentumot.
4. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2020.11.19.
COM(2020) 743 final
MELLÉKLET
a következőhöz:
Ajánlás
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország közötti, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és e harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról
MELLÉKLET
Tárgyalási irányelvek az Európai Unió és Algéria, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Tunézia és Törökország közötti, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és e harmadik országok illetékes hatóságai közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló megállapodásokra vonatkozóan
A tárgyalások során a Bizottságnak az alábbiakban részletezett célkitűzések elérésére kell törekednie.
(1)A megállapodások célja, hogy jogalapot biztosítsanak az Eurojust és az érintett harmadik országok illetékes hatóságai közötti együttműködéshez, beleértve az operatív személyes adatok megosztását, annak érdekében, hogy támogassák és megerősítsék ezen országok és a tagállamok illetékes hatóságainak tevékenységét, valamint kölcsönös együttműködésüket azon bűncselekmények megelőzése és leküzdése terén, amelyek tekintetében az Eurojustról szóló rendelettel összhangban az Eurojust illetékes, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat nyújtsanak a magánélet, a személyes adatok, valamint az egyének alapvető jogai és szabadságai védelme tekintetében.
(2)A célhoz kötöttség érdekében a megállapodások alapján történő együttműködés és személyesadat-csere kizárólag az (EU) 2018/1727 rendelet 3. cikke alapján az Eurojust hatáskörébe tartozó bűncselekményekre és kapcsolódó bűncselekményekre (a továbbiakban együttesen: bűncselekmények) vonatkozhat. Az együttműködésnek különösen a terrorizmus megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet, a szervezett bűnözés – nevezetesen a tűzfegyverek tiltott kereskedelme, a kábítószer-kereskedelem, a migránscsempészés és a kiberbűnözés – elleni küzdelmet kell céloznia. A megállapodásoknak meg kell határozniuk az alkalmazási körüket és azokat a célokat, amelyekből az Eurojust továbbíthat adatokat az érintett harmadik országok illetékes hatóságainak.
(3)Az Eurojust és az érintett harmadik országok illetékes hatóságai közötti személyes adatok cseréje tekintetében a megállapodásnak világosan és pontosan meg kell határoznia – állampolgárságra és lakóhelyre való tekintet nélkül – a személyes adatok védelmére, valamint az egyének alapvető jogaira és szabadságaira vonatkozó szükséges biztosítékokat és ellenőrzéseket. Az alábbiakban meghatározott biztosítékok mellett, ezeknek magukban kell foglalniuk azt a követelményt, hogy a személyes adatok továbbítására titoktartási kötelezettség vonatkozik majd, valamint hogy a személyes adatokat nem fogják halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához felhasználni, az ezeken felül megkövetelhető biztosítékok sérelme nélkül.
Ezen belül:
a)A megállapodásoknak tartalmazniuk kell a fogalommeghatározásokat, beleértve a személyes adat fogalmának az (EU) 2016/680 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelő meghatározását.
b)A megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, és biztosítaniuk kell, hogy az adatok kezelése kizárólag a továbbítás meghatározott céljai érdekében történjen. Ennek érdekében egyértelműen és pontosan meg kell határozni a megállapodások keretében történő, a felek általi személyesadat-kezelés céljait, amelyek nem lehetnek szélesebb körűek a megállapodásokban említett bűncselekmények megelőzése és az ezek elleni küzdelem céljából az egyes esetekben szükséges mértéknél.
c)A megállapodásokkal összhangban az Eurojust által továbbított személyes adatokat méltányosan, jogszerű módon és kizárólag azon célokra kell feldolgozni, amelyekre azokat továbbították. A megállapodásoknak elő kell írniuk az Eurojust számára, hogy az adattovábbításkor jelezze a hozzáférésre vagy használatra vonatkozó korlátozásokat, ideértve az adatok továbbítását, törlését, megsemmisítését vagy további kezelését is. A megállapodásoknak kötelezniük kell az érintett harmadik országok illetékes hatóságait, hogy tartsák tiszteletben ezeket a korlátozásokat, és meg kell határozniuk, hogy e korlátozások a gyakorlatban milyen módon tartathatók be. A személyes adatoknak megfelelőnek és relevánsnak kell lenniük, és az e célból szükséges mértékre kell korlátozódniuk. Pontosnak és naprakésznek kell lenniük. A személyes adatokat legfeljebb a továbbítás céljainak eléréséhez szükséges ideig lehet megőrizni. A megállapodásoknak elő kell írniuk a továbbított személyes adatok további megőrzése iránti igény rendszeres felülvizsgálatát. A megállapodásoknak rendelkezniük kell majd egy, azon érintett országok illetékes hatóságainak teljes körű listáját és hatáskörének rövid leírását tartalmazó melléklettel, amelyeknek az Eurojust továbbíthatja a személyes adatokat.
d)Tilos a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó adatok Eurojust általi továbbítása, kivéve, ha az – a megfelelő biztosítékok mellett – a megállapodásokban említett bűncselekmények megelőzése vagy leküzdése érdekében az egyedi esetekben feltétlenül szükséges és arányos mértékű. A megállapodásoknak konkrét biztosítékokat is tartalmazniuk kell azon személyes adatok továbbítása tekintetében, amelyek a bűncselekmények áldozataira, a tanúkra vagy a bűncselekményekről információkat szolgáltatni képes egyéb személyekre, valamint a kiskorúakra vonatkoznak.
e)A megállapodások a betekintési jogra, valamint a helyesbítéshez és a törléshez való jogra vonatkozó szabályok megállapításával biztosítják azon személyek érvényesíthető jogait, akiknek a személyes adatait kezelik, ideértve azokat a különleges indokokat, amelyek lehetővé teszik a szükséges és arányos korlátozásokat. A megállapodások továbbá közigazgatási és bírósági jogorvoslathoz való érvényesíthető jogot biztosítanak minden olyan személy számára, akiknek az adatait a megállapodások értelmében kezelik, és garantálják a hatékony jogorvoslatot.
f)A megállapodások megállapítják a személyes adatok tárolására, felülvizsgálatára, helyesbítésére és törlésére, továbbá az adatnaplózás és dokumentálás céljából történő nyilvántartásra, valamint az egyének számára rendelkezésre bocsátandó információkra vonatkozó szabályokat. Emellett a személyes adatok automatizált feldolgozása tekintetében rendelkezniük kell a biztosítékokról. A megállapodásoknak meg kell határozniuk azon kritériumokat, amelyek alapján az adatok forrásának megbízhatóságát és pontosságát értékelni kell.
g)A megállapodások magukban foglalják a személyes adatok biztonságának a megfelelő technikai és szervezési intézkedések révén történő biztosítására vonatkozó kötelezettséget, ideértve, hogy kizárólag engedéllyel rendelkező személyek számára teszik lehetővé a személyes adatokhoz való hozzáférést. A megállapodások magukban foglalják a megállapodás értelmében továbbított személyes adatokat érintő adatvédelmi incidens esetén az értesítési kötelezettséget is.
h)Az érintett harmadik országok illetékes hatóságaitól származó információknak a saját országuk más hatóságai részére történő újbóli továbbítása – ideértve a bírósági eljárás céljára történő továbbítást is – csak az Eurojust általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt megfelelő feltételekhez és biztosítékokhoz kell kötni, ideértve az Eurojust által adott előzetes engedélyt is.
i)Az érintett harmadik országok illetékes hatóságaitól valamely másik harmadik ország hatóságai részére történő adattovábbításra a h) ponttal megegyező feltételeket kell alkalmazni, azzal a kiegészítő feltétellel, hogy az ilyen adattovábbítás csak olyan harmadik országok számára engedélyezhető, amelyek tekintetében az Eurojust az (EU) 2018/1727 rendelet 56. cikkének (2) bekezdése alapján jogosult a személyes adatok továbbítására.
j)A megállapodásoknak biztosítaniuk kell az adatvédelemért felelős egy vagy több független hatóság által megvalósított felügyelet rendszerét, amelyek hatékony vizsgálati és beavatkozási hatáskörrel rendelkeznek a személyes adatokat és a megállapodások alapján kicserélt egyéb információkat felhasználó érintett harmadik országbeli hatóságok feletti felügyelet gyakorlására, valamint a bírósági eljárásokban való részvételre. A független hatóságok hatáskörrel rendelkeznek különösen a személyes adataik felhasználásával kapcsolatban az egyénektől érkező panaszok elbírálására. A személyes adatokat felhasználó hatóságok felelősek a személyes adatok védelmére vonatkozó – a megállapodás szerinti – szabályok betartásáért.
(4)A megállapodások az értelmezésük és alkalmazásuk tekintetében hatékony vitarendezési mechanizmust hoznak létre annak biztosítására, hogy a felek betartsák a kölcsönösen elfogadott szabályokat.
(5)A megállapodások rendelkezéseket tartalmazhatnak a megállapodások nyomon követésére és időszakos értékelésére vonatkozóan.
(6)A megállapodásoknak rendelkezést kell tartalmazniuk a hatálybalépésére és az érvényességére vonatkozóan, valamint egy olyan rendelkezést is, amely alapján az egyik fél megszüntetheti vagy felfüggesztheti az alkalmazásukat, amennyiben az érintett harmadik ország a gyakorlatban nem biztosítja az alapvető jogok és szabadságok védelmének a megállapodásokban előírt szintjét. A megállapodásoknak azt is meg kell határozniuk, hogy a felfüggesztésük vagy megszüntetésük előtt továbbított, a hatálya alá tartozó személyes adatokat a továbbiakban lehet-e kezelni. A személyes adatok folytatólagos kezelésének – amennyiben az megengedett – minden esetben a megállapodásoknak a felfüggesztés vagy a megszüntetés időpontjában fennálló rendelkezéseivel összhangban kell történnie.
(7)A megállapodások szükség esetén a területi hatályára vonatkozó záradékot is tartalmazhatnak.
(8)A megállapodások angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven egyaránt hitelesek, és egy erre a célra beiktatott záradékot tartalmaznak.